1. [körözés] == Szabolcsmegyei és Hajdúkerületi Közlöny. – ??:?? (1882. ápr. ??). – p. ??

                Ez a szám egyik könyvtárunkban sincs meg, szerencsére Bary József iratai közt fennmaradt a körözés szövege.

 

2. Özvegy Sojmos Jánosné... == Nyírvidék. – 3:15 (1882. ápr. 9.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=54&zoom=h&layout=s

                „... tisza-eszlári lakosnak Eszter nevű 15 éves barna hajú és fekete szemű leánya, folyó áprilhó 1-én délelőtt 9 és 10 óra közt, a községből nyom nélkül eltűnt.”

 

3. Bary József, nagyváradi kir. törvényszéki elnöknek a tiszaeszlári pörre vonatkozó iratai : 1882–1883. – OSZK Kézirattár Fol. Hung. 1847

 

4. Adamovics József: Egy lány eltűnésének titokzatos esete == Magyar Állam. – 23:?? (1882. máj. 20.). – p. ??

 

5. „Jüdische Delikatessen. Öregebb Bonyhády Perczel István tulajdona." : Zsidókra vonatkozó hírlapkivágat- és aprónyomtatvány-gyűjtemény 1880–1885. – OSZK Kézirattár Oct. Hung. 730

 

6. [Ónody Géza beszéde, 1882. május 23-án.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 8–12 [10; 11]

                „Alkalomszerűnek találom t. ház, épen ezen kérdésnél és épen állításom igazolására felhozni egy oly tényt, mely – bátran elmondhatom – Európa egyetlen parlamentjében sem fordult elő. Oly tény illustrálására fogok szorítkozni, melyből a t. ház meggyőződhetik, mily veszélyes áramlat az, a mely bennünket Oroszország felől ér. A tény azon községben történt, melyben lakom és valóban fellázíthatja az egész keresztyénvilág vérét. Nevezetesen az orthodox zsidók vallásos szertartásai szerint, állítólag – én nem ismerem a Thalmudot, Istóczy képviselő ur, a ki bizonyosan ismerni fogja, erre nézve leginkább adhat felvilágosítást. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, a Thalmud Boszniával nincs összefüggésben. (Helyeslés.) [...] Ónody Géza: Az összefüggást, azt hiszem, eléggé kifejtettem, midőn jeleztem azt, hogy Oroszországnak minő aspiratiói vannak és hogy czélja az, hogy a monarchia erejét gyöngítse Bosznia által Magyarországon ugy, mint Ausztriában. És én ezen zsidó áramlatot, ezen antisemitikus üldözést ott épen olyannak tüntettem fel, a melynek czélja az, hogy velük Magyarország elárasztassék és itt azon corruptiónak, mely ezen elem által eddig is eléggé előidéztetett és ugyszólván a fennálló kormányrendszerrel bűnszövetségben állott, még tágabb tér nyittassék. Ismétlem t. ház, hogy állítólag az izraeliták vallási szabályait tartalmazó Thalmud szerint az engesztelődési ünnepre ártatlan keresztény leánynak vérét kell venni. (Nagy zaj jobbfelől.) T. ház, az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. (Halljuk a szélsőbalról. Nagy zaj jobbfelől.) F. évi április 1-én történt azon községben, a melyben én lakom, T.-Eszláron, hogy déli 12 órakor egy 14 éves leánygyermek ment Tisza-Eszlárról ezen községhez tartozó ugynevezett Ujfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni; midőn visszatért onnan, szemtanuk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a leányt az izraelita zsinagóga előtt elhaladni, ott eltünt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a leányt, azonban ők nem válaszoltak, hanem mindenféle bibuvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyiregyházi fenyítő törvényszék előtt van: Nevezetesen a leányt a t.-eszlári metsző becsalta a templomba, kezeit hátra kötötte, száját betömte és tovább mi történt vele? állítólag megölték, hogy vérét vegyék s vérét az engesztelő áldozathoz szükséges paskasütéshez az orthodox hivek között a szélrózsa minden irányában kiosszák. (Általános zaj.) Ezen tényt azon metszőnek saját gyereke beszélte el. (Közbeszólás a szélsőbalról: Schachter!) Tehát schachter, ha jobban tetszik. Vannak rá tanuk, kik a zsinagógából azon időpontban segélykiáltásokat hallottak és ma ezen tanuk egybehangzó vallomása és a schachter gyermekének vallomása alapján foglalkozik a nyiregyházi bűnfenyítő törvényszék ez ügygyel. (Egy hang: Mi történt a leánynyal?) Ki fogja deríteni a bűnfenyítő törvényszék. Én kapcsolatban a boszniai kérdéssel, felhivom a t. kormány erélyességét arra, hogy az ily elemeknek az országba való tódulását minden lehető eszközzel igyekezzék megakadályozni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) S egyuttal el nem mulaszthatom a t. igazságügyminister urnak ezen imminens esetet figyelmébe ajánlani és fölkérem egész komolyan és tisztelettel a közrend, közszabadság s az egyéni biztonság érdekében, hogy ezen esetet lehető legszorosabban figyelembe vegye. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)”

 

7. [Istóczy Győző interpellációja, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 61–64.

 

8. [Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter válasza Istóczy Győző interpellációjára, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 64.

 

9. [Pauler Tivadar igazságügyminiszter válasza Istóczy Győző interpellációjára, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 64.

 

10. [Istóczy Győző viszontválasza, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 64.

 

11. [Irányi Dániel interpellációja, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 64–66.

 

12. [Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter válasza Irányi Dániel interpellációjára, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 66.

 

13. [Ónody Géza hozzászólása Irányi Dániel interpellációjához, 1882. május 24-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 66.

 

== Magyar Állam. – 23:?? (1882. máj. 24.). – p. 3.

                [Ónody beszédéről:] Felhozza a tisza-eszlári esetet is, hol a múlt napokban egy keresztény leányt az orthodox zsidók elfogtak, száját betömték s mint mondják, vérét ritualis célra használták; a lány eltűnt; a merénylet délben történt s a metsző gyermeke maga árulta el a dolgot.

 

14. Adamovics József: Tisza-Eszlár : Zsidó kérdés. Válasza Schück Salamon karczagi főrabbinak "A keresztények a zsidókról" cz. röpiratára. – Budapest : Hunyadi M. int. nyom., 1882. [szeptember]

 

15. Donáth Endre: Solymosi Eszter : Legújabb társadalmi regény 2 kötetben. I. köt. 1. füzet. Kolozsvár,?

                Ezzel a könyvcímmel csak a Magyar Nemzeti Bibliográfiában és a Szinnyeiben találkoztam [vö.: Kolosváry-Borcsa, 1999. – p. 118.]

 

== Magyar Állam. – 23:?? (1882. máj. 26.). – p. 1.

                [Istóczy interpellált] a tisza-eszlári ügyben (melyről nem akart lapunkból tudomást venni a kormány) [A "Hon" mesének tartja; a "Pesti Napló" mese-könyvbe valónak; a Pester Lloyd jól felkészülve ront a vádnak. D]e azon ügyet nem tartjuk összefüggőnek az általános zsidókérdéssel, amely megoldásra vár.

 

== Magyar Állam. – 23:?? (1882. máj. 27.). – p. 2.

 

Országgyűlés == Pécs-Baranyai Hírlap : a pécsi szabadelvű párt hivatalos közlönye. – 1:42 (1882. máj. 27.). – p. 1–2.

                „Ónody Géza az Eötvös Károly határozati javaslatát pártolja. Nagy figyelmet keltett beszédének azon része, melyben a zsidók beözönlése ellen szólt, a mely szerinte előkészített dolog, hogy az által Magyarország gyöngíttessék. Felhozta a tisza-eszlári esetet is, hol a múlt napokban egy keresztény leányt orthodox zsidók elfogtak, száját betömték s mint mondják, vérét ritualis czélra használták: a leány eltűnt. Elnöki figyelmeztetés után szóló beszédjét befejezi és kijelenti, hogy nem fogadja el a javaslatot.”

 

Titokzatos eltűnés == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:42 (1882. máj. 27.). – p. 3.

                Ónody elbeszélése szerint. „[...] az ügy csaknem a bizonyosság színét ölté magára. (Mi részünkről hajlandók vagyunk az egészet inkább dajkamesének tartani, a melyet a zsidóheczczeket kedvelők kigondoltak a tömeg felizgatására, egyébiránt úgy hisszük, hogy az igazság kiderítése komoly szigorral történend. Szerk)”

 

Országgyűlés == Pécsi Figyelő. – 10:21 (1882. máj. 27.). – p. 1–2. [1–2]

                „Május 23-án igen nyugodt mederben folyt a tanácskozás, de azért a napnak meg volt a maga meglepetése és a maga pikáns részlete. [...] A pikáns részletet Ónody Géza, függetlenségi párti képviselő szolgáltatta, aki egy esetet mondott el, mely szerint választókerületében egy 14 éves keresztény leánynak állítólag az orthodox zsinagógában nyoma veszett volna. [...] Május 24-én a tisza-eszlári eltűnt keresztény leány esete, melyet Ónody Géza fölemlített, ismét foglalkoztatta a képviselőházat, a mennyiben azt Istóczy Győző interpelláczió tárgyává tette. Ugyanezen üggyel kapcsolatban Irányi Dániel is intézett interpellácziót a belügyminiszterhez, a hazai zsidók megoltalmazása érdekében. A miniszter mind a két interpelláczióra nyomban felelt, kijelentvén, hogy az ügyet meg fogja vizsgáltatni és gondoskodni fog róla, hogy a bűnösök megfenyíttessenek, egy uttal azonban netáni kihágásoknak is elejét fogja venni.”

 

A tisza-eszlári leányról == Békésmegyei Közlöny. – 9:63 (1882. máj. 28.). – p. 3.

                „Az a 14 éves Solymosi Eszter, kinek titokzatos eltűnése annyi feltűést okozott és legutóbb az országgyűlésen felizgató felszólalásra bírta Onody képviselőt, mint a "Pester Lloyd" hiteles forrásból értesül egészségben és jólétben feltaláltatott. Hír szerint a leányka april 1-én az eltűnés napján elvesztette a neki bevásárlásra átadott pénzt és abbeli félelmében, hogy e miatt otthon baja lesz megszökött. Eszlártól néhány mérföldnyire fekvő községben szolgálatba lépett és mai napig is ott van.”

 

Borsszem Jankó. – 15:22 (1882. máj. 28.). – 10 p. [1; 2; 4; 5; 6; 9]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00750/pdf/00750.pdf

 

A tisza-eszlári leány... == Nyírvidék. – 3:22 (1882. máj. 28.). – p. 3.

                „... eltűnése tárgyában, az igazságügyi miniszter sajátkezűleg írt a napokban a nyíregyházai kir. törvényszék elnökéhez s felhívta az eddig felmerült tényálladéknak haladék nélküli felterjesztésére. Az elnök, mint halljuk, tegnapelőtt már postára adta a kívánt felterjesztést.”

 

Dr. –st– [Pasteiner Gyula]: A zsidó-kérdés  == Magyar Állam. – 23:123 (1882. máj. 31.). – p. 1.

                „Ez volt, – s most is ez a katholika egyház álláspontja [t.i.: védekezés a zsidók ellen és emberséges bánásmód velük]. Most, midőn az oroszországi zsidó-üldözés folytán a zsidók bevándorlása fenyegeti Magyarországot, – s midőn a tisza-eszlári eset ismét más oldalról fölvetette a zsidó-kérdést, jó lesz amaz álláspont fölött behatóbban elmélkedni.”

 

A tisza-eszlári leány eltűnése... == Magyar Állam. – 23:123 (1882. máj. 31.). – p. 1.

                „...melyet a Magyar Állam május 20-iki számában hozott először tudomásra, elvesztette titokzatos jellegét és ez által nem csekély horderejű eseménnyé vált. Midőn lapunk először fölemlítette, akkor a "fölvilágosodott" sajtó ezt a "butaságot" – a Pester Lloyd úgy mondja: "Blödsinn" – agyonhallgatta. Azután lapunk közleménye alapján és annak megnevezésével Istóczy képviselő úr interpellatio tárgyává tette az esetet. Akkor már agyonhallgatni nem lehetett, hanem megkísérlették röviden elütni. A Pester Lloyd Gibbon történeti munkáját citálta, tele torokkal kiabálta, hogy: "Blödsinn"; mikor ez sem használt, akkor teljesen megbízható forrásból értesíttette magát, hogy a tisza-eszlári leányka megszökött és már megkerült. Azonnal kiderült, hogy ez zsidó újság szemtelen hazugságánál nem egyéb, mely a világ ámítására, félrevezetésére volt számítva. E kudarc után ugyanazon szombatesti lapban kénytelen volt a tényt tudomásul venni, – de mégis megkísérlette enyhíteni a dolgot, azt hazudván, hogy eddig csupa lényegtelen körülmény merült fel. A mai – keddreggeli számában – ismét egy kis közleményt hoz, melyben már megrőkönyödöttnek látszik. A Pesti Napló és az Egyetértés egyidejűleg oda küldött saját levelezőiktől terjedelmes, – de a részletekben egymástól elütő tudósításokat hoznak, a tényt magát azonban minden kétségen kívül helyezik. Az Egyetértés közleményének egyik helye szó szerint így szól: "Ami az ügy állását illeti, sajnálattal kell megvallanom, hogy a helyszínén tett tapasztalataim igen gyanús színben tüntetik fel a dolgot. Beszéltem róla néhány értelmes, felvilágosult zsidóval is, s ezek maguk úgy nyilatkoztak, hogy a jelek után ítélve a gyilkosság valószínű; mert bár a zsidó-vallás még az állatok vérének áldozati célból való kiontását is tiltja, nem lehetetlen, hogy a felekezeti gyűlölködésben felnevelkedett, gácsországi lengyel zsidók közt akadhat fanatikus rajongó, ki őrültségében oly tettre képes." A fölvilágosult, értelmes zsidónak szépítgetése, melyhez a szélbali lap fordult, egészen fölösleges. A zsidók a keresztény vért rendesen képleges értelemben veszik, s értik alatta a keresztények vagyonát. Midőn a keresztények vagyonát kezökre játszották, akkor
értelmesekké, felvilágosultakká válnak, s megszűnnek fanatikusok lenni, s szívesen lemondanak a keresztény vérről "in natura". Reméljük, nem fordulnak majd ahhoz a kifogáshoz, hogy ez csak egy eset; mert ez olyan eset, hogy abból egy elég, – sőt sok is. Az a hír is járt, hogy az izgatottság folytán, mely a faluban uralkodik, katonaságot küldöttek volna oda. Újabb tudósítások szerint a hír alaptalan. Óhajtjuk is, hogy ily intézkedés fölösleges maradjon, vagyis, hogy a lakosság megőrizze nyugodtságát és tisztelje a törvényt, – de ne mulassza el ez esetből megtanulni, hogy kik a zsidók."

 

16. Eszlári: A tisza-eszlári vértanu-leány és az ó-hitű zsidók. A nemzsidók számára. Eger, Szolcsányi Gy. (június 1.)

 

17. Eingabe der 3 Vertheidiger Eötvös, Funták, Horánszky in der Tisza-Eszlárer Angelegenheit. Márkus Samu nyomdája.

 

18. Gladius dr.: A Tisza-eszlári ügy ismeretlen hullája. Orvosszakvélemény a közzétett bonczlelet után. – Budapest : Zilahy Sámuel, 1882. – 38 p.

http://mtda.hu/books/A_tisza_eszlari_ugy_ismeretlen_hullaja.pdf

 

19. Füstölő. Antisemitiko-satyrikus és humoristikus közlöny, június 1-től.

 

== Magyar Állam. – 23:124 (1882. jún. 1.). – p. 1.

                „[M]egköveteljük a kormánytól is, hogy igazságot szolgáltasson és ne adja magát a zsidóérdekek leplezgetésének alacsony, megszégyenítő szerepére.”

 

A tisza-eszlári eset == Pécsi Figyelő. – 10:22 (1882. jún. 3.). – p. 3.

                „A tiszaeszlári eset, melyről lapunk múlt heti számában az országgyűlés rovatában volt rövid megemlékezés, még állandóan eseményt képez s élénk megbeszélés tárgya a lapokban. A nyíregyházi törvényszék elnökének hivatalos jelentése szerint a bűnvádi eljárás a nevezett törvényszék által folyamatba tétetvén, vizsgálat folyamában aterhelően gyanúsítottak közül 9 egyén lőn letartóztatva, köztük Scharf József tisza-eszlári zsidótemplomfelügyelő és neje, Schwarcz Salamon metsző, Scharf József 16 éves fia, továbbá Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lusztig Sámuel és Grosz Márton. Az elfogottak tagadják a bűn elkövetését, a 16 éves Scharf József[!] kivételével, a ki azt állította az Eszláron megejtett vizsgálat alkalmával, hogy az apja becsalta a templom felé haladó Solymos Esztert azon ürügy alatt, hogy szombati nap lévén, ő vigye a konyhából az ételt az asztalra. A kis leány készséggel bement a házba s itt a templomfelügyelő 16 éves fiának széltében beszélt vallomása szerint, a sakter a kis leányt hátul megragadta, kezeit egy idegen metsző segélyével összekötötte s lakásának belső szobáiban őrizte egész ugyanaz nap esti 10 órájáig. Tíz és tizenegy óra között, a templomfelügyelő és neje bevitték a kis leányt a templom pitvarába, ott a felügyelő neje a kis leány lábait megmosta, mire az ott egybegyűlt idegen metszők jelenlétében a pitvar közepén álló asztalra fektették. A fiú maga azt állítja, hogy őt, midőn a kis leányt a templomba vitték, onnan kikergették, de ő a pitvar ajtajának meglehetős nagyságú kulcslyukán át szemlélte a pitvarban történteket. A fiú határozottan azt állítja, hogy saját anyja mosta meg a kis Eszter lábait, Schwarcz Sámuel metsző pedig elvágta annak nyakát és a lecsorgó vért felváltva egy-egy tányérba fogták fel és egy nagyobb edénybe öntötték. A meggyilkoltnak állított leány felfedezése iránt tett minden nyomozás eddigelé sikertelen maradt. Legújabban azonban a holttest állítólagos feltalálásáról történt jelentés, a melynek alapján helyszíni szemle rendeltetett el. A "P. N." értesülése szerint, múlt hó 26-án névtelen följelentés érkezett a törvényszékhez. A levél szerint Tisza-Dobon egy fiatal leánynak hulláját fogták ki az ottani halászok. A hulláról hiányzott a fej s e körülménynél fogva a hír gyorsan elterjedt ama vidéken. A hulla állítólag fiatal, 14-15 éves leány teste, teljesen meztelen s testén semmiféle erőszaknak nyomai nem látszanak. A halászok egy napi várakozás után azt egy általuk ásott sírba temették. Az a hír valótlan, hogy Eszláron a nép közt forrongó hangulat uralkodik, mely katonaság közbelépését tette szükségessé. A nép nyugodt, mert oly kézben látja az ügyet, melytől elvárhatja az igazságot, s azonkívül dicséret illeti meg a különféle felekezetek lelkészeit, kik csillapítólag hatnak. Ebbe a kérdésbe felekezeti érdeket belevonni nem lehet; maguk a zsidók, mint teszi a társadalmi rend és a törvény minden barátja, óhajtják a bűn kiderítését és a bűnösök megfenyítését.”

 

Budapest, jún. 1. == Békésmegyei Közlöny. – 9:65 (1882. jún. 4.). – p. 1.

                „A "Függetlenség"-hez érkezett távirat szerint, a tisza-eszlári rejtélyben a vizsgálat erősen folyik. Ma három sírt exhumáltak.”

 

Borsszem Jankó. – 15:23 (1882. jún. 4.). – 10 p. [4; 5; 8; 9; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00751/pdf/

 

A tisza-eszlári esemény... == Nyírvidék. – 3:23 (1882. jún. 4.). – p. 3.

                „... még mindig izgatottságban tartja úgy az izraelita, mint a keresztyén közönséget. A vizsgálat, mint halljuk, idegen hatóság területére is áttétetett és nagy eréllyel folytattatik. Tisza-Eszlárra, miniszteri intézkedés folytán, idegennek nem szabad lábát betenni igazolás nélkül. Positiv adatokat még mindig nem hozhatunk. A központi kir. főügyészség egy főügyészi helyettest küldött ki a további vizsgálat támogatására, és azon czélból, hogy a tények valódi állásáról a kormányt értesítse.”

 

20. [A tisza-eszlári eset] == Vasárnapi Újság. – 29:23 (1882. jún. 4.). – p. 365.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/01474/pdf/01474.pdf

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. jún. 5.). – p. ??

                Hogy a szörnyű eset egész litteraturát csinál, az természetes [...]

 

Ponyvairodalom == Békésmegyei Közlöny. – 9:66 (1882. jún. 6.). – p. 2.

                „A tisza-eszlári eset által felizgatott hangulatot már felhasználta valami "Eszlári" álnév alá rejtőzött firkász, a mennyiben az esetet egy 8 kros füzetben megénekelte s megtoldva több borzalmas esettel kinyomatta Szolcsányi Gyula egri könyvnyomdájában. Nem akarunk e hitványságra szót vesztegetni, de igenis figyelmeztetjük az ügyészséget, hogy a lázító és izgató füzetet foglalja le, az élelmes firkász körmeire meg koppintson rá, még pedig úgy, hogy arról a többi titkos Tatár Péternek, a kiknek műhelyeiben valószínűleg már szintén készülnek az ékes rigmusok, szintén példát vegyenek.”

 

21. [Ónody Géza beszéde, 1882. június 7-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 250–254. [251; 252; 253; 254]

                „Üldöztetnek Oroszországban a talmudisták, de nem kell gondolni, hogy az csak magától, ok nélkül keletkezett, kellett, hogy ok legyen arra. És ezen üldözés oka mélyen a multban fekszik. Régen ott is folyton gyakorolták azon üzelmeket, melyeket hitsorsosaik itt Magyarországon végre hajtottak, végrehajtottak a műveltségnek, a humanitásnak gyalázatára, megbecstelenítésére, végrehajtották azon fajnak, melynek hitsorsosaiul vallják magukat a neologoknak szégyenére. Tudva lévő dolog, hogy a muszka pórok gyermekeit is vallásos czélokra legyilkolták. Ez tudva lévő dolog a multból és az a sok bosszuért kiáltó vér volt oka annak, hogy feltámadtak a pórok Oroszországban és irtóháborut indítottak és kikergették őket saját hazájukból. Elnök: (Csenget): Én nem szólok az ellen, bárminő elveket fejteget itt a képviselő ur, de kénytelen vagyok, tekintettel arra, hogy jelenleg ezen kérdés némileg bizonyos izgatást keltett, figyelmeztetni a képviselő urat arra, hogy ne méltóztassék tényként oly dolgokat állítani és ezen parlamentből hirdetni, a melyek lehetetlenségek és régi mende-monda meséken alapulnak, (Élénk helyeslés) a melyeknek eredete csupán azon bibliai mondából származik, hogy Ábrahám saját fiát akarta áldozni. Ne méltóztassék tényként oda állítani, mert megtörténhetnék, hogy valóban oly izgatás indulna ki e házból, a melyet egyik-másik helyen bizonyos egyének magán czéljaikra felhasználhatnának. (Élénk helyeslés.) Ónody Géza: T. ház! A t. háznak kegyes engedelmével (Halljuk!) el kell magamtól hárítani azt a vádat, mintha én beszédemmel izgató hatásra számítanék; én oly állításokat teszek, a melyeket igyekszem bebizonyítani. (Halljuk!) [...] Ezen borzalmas kép magyarázatára egy egész nyaláb okmány őriztetik az országos levéltárban; az eset [1764. Orkuta.], melyre vonatkoznak, minden tekintetben hasonlít a jelenleg napirenden levő tisza-eszlári esethez. [Az elnök figyelmeztetésére:] Bocsánatot kérek, én a ministerelnök urtól nem egyszer hallottam, midőn valamely állítás bebizonyításáról volt szó, felhivta az illetőket, hogy concret esetet idézzenek. Én tehát concret eseteket idézek t. ház, tényekre hivatkozom. (Felkiáltások: Mesékre!) És én azt hiszem, legalább ez a meggyőződésem, hogy a magyar parlamentnek az nem lehet feladata, hogy a hol bűn követtetik el és a hol bűn lappang, a bűn ki ne derittessék és a bűnös ne büntessék. (Zaj.) [...] Az ottani [Bács-Almás] nép a tisza-eszlárihoz hasonló bűntényt rebesget. [...] Azt mondtam az imént t. ház, hogy a Khagal hatalma a szélrózsa minden irányában el van terjedve. Innen fejthető meg az a nagy buzgalom, a melylyel az adatokkal és törvényszéki vizsgálatokkal bebizonyított bűntényeket e hazában oly annyira igyekeznek elpalástolni. Azt mondhatom, nemcsak a neologokra, hanem a más felekezeten levőkre is, hogy sok köztük a Khagalista. (Mozgás.) E titkos szövetkezettől befolyásolva van számtalan közeg és testület, sőt kiterjed ennek hatalma még a sajtóra is; (Halljuk! a szélső baloldalon) a hirlapok legtöbb része a tisza-eszlári esetnél, mintha csak egy bizonyos érdektől lett volna sugalmazva, mystificálni s a tényt elpalástolni igyekezett. Alig volt két lapja a sajtónak, a mely őszintén és nyiltan megmerte a tisza-eszlári concret esetben véleményét mondani és ezek – dicsérettel legyen megemlítve – első sorban a "Függetlenség", másod sorban a "Pesti Napló" voltak. (Derültség a jobboldalon.) E két lap volt az, a mely igaz hirekkel állott elé. T. ház! A Khagal titkos hatalmának, a melyből kisugárzik az a solidaritás, mely ugyszólván a világ összes zsidóságát összetartja, tulajdonítható az, hogy midőn felmerülnek ily esetek, ily vérlázító tények, ilyen, az emberi jogérzetet megbecstelenítő rituálék, akkor a zsidók egyetértőleg az esemény elnyomására törekszenek, mystificatióval állanak elő; álhireket költenek, sőt megölt embert is feltámasztanak, még pedig nem egy helyütt, hanem egyszerre az ország különböző részeiben, hogy azonban az, a ki valószínűleg vallási fanatismusnak esett áldozatául, ... Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék igy nyilatkozni. Önmaga azt mondta, hogy izgató beszédet nem akar tartani. Méltóztassék hidegen venni ezt a dolgot és ne méltóztassék saját, talán kissé elfogult nézeteit itt hirdetni, mert méltóztassék elhinni, hogy több kárt okoz ezzel Magyarország jó reputatiójának, mint a mit maga is kiván. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ónody Géza: Ha ez itt izgatottságot szül, ugy annak előidézője nem én vagyok, hanem előidézői a megtörtént tények. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ennél a kérdésnél kitünt az a roppant solidaritás, mely az összes zsidóságot egy érdek zászlaja alá tereli. Történtek gyilkosságok máskor is, emberélet máskor is elveszett gonosz kezek által, itt van Hoster esete, a ki 9 tagból álló zsidócsaládot gyilkolt le és nem akadt egyetlen keresztény sem a keresztény társadalomban, a ki Hosternek pártjára kelt volna, a ki igyekezett volna Hoster ügyében a tényeket meghamisítani. Az eszlári esetnél pedig feltámad a sajtó, a revolver-zsurnalisztika összes erejével igyekszik feltámasztani azt a leányt, a kit többé nem képes sem a sajtó, sem pedig a khagalismusnak minden hatalma feltámasztani.”

 

22. [Somssich Pál beszéde, 1882. június 7-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 254–255.

 

23. [Tisza Kálmán miniszterelnök beszéde, 1882. június 7-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 255.

 

24. [Ónody Géza és Tisza Kálmán vitája Hegedüs Sándor, az elnök és Szalay Imre közbeszólásával, 1882. június 7-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 255–256.

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 7.). – p. 2.

                [N]ekünk nem zsidó hecc, hanem osztó igazság az elvünk [Szerk. megjegyzés:] Mikor a 40-es években egy Mortana[?] nevű zsidó fiúcska megkereszteltetett, emiatt egész Európa liberalis sajtója éveken át nagy zajt csapott; nekünk pedig, mikor egy keresztény leánynak zsidók általi meggyilkoltatása forog szóban, rossz néven veszik a felszólalást és a szigorú vizsgálat sürgetését.

 

Both Menyhért... == Békésmegyei Közlöny. – 9:67 (1882. jún. 8.). – p. 3.

                „... nyíregyházai kir. ügyész f. hó 3-ikán Tokaj mellett főbe lőtte magát. Némelyek szerint sikkasztással vádoltatik, mások szerint több ígéretet tőn az izraelitáknak a tisza-eszlári esetre vonatkozólag, s mert ezeket beváltani nem tudta, az ígért jutalomra pedig nagy szüksége volt, a szégyen elől a halálba menekült.”

 

25. Rákosi Jenő: Az ortodoxok == Budapesti Hirlap. – 2:?? (1882. június 8.). – p. ??

                „A nép, amely sötétebb időkből szájhagyomány szerint és a ponyva műkincseiből babonás eseteket, rémtörténeteket, a tiszaeszlárihoz hasonló <<véráldozatokat>> tud, nem izgatott kíváncsisággal nézi-e, mint változik át egy-egy ünnepen a vágóhíd vagy az ivó <<templommá>>, ahol a környékbeli zsidóság összegyűl, a halottas lepelben, megszíjazott homlokkal, titokzatos isteni tiszteletre, érthetetlen nyelven zsibongani s az imádkozók feje felett félhomályban nyúlik el az ivó – mestergerendája, amelyen a fél falu mint tartozékos föl van dufla krétával róva, ki húsért, ki borért, ki pálinkáért.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 8.). – p. ??

 

26. [Istóczy Győző beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 257–263. [258; 259]

                „[Az orosz kormány] végleg el van határozva a birodalmat ezen isten ostorától megszabadítani az által, hogy az ott lakó 3-4 millió főnyi zsidó népnek túlnyomó részét, meglehet azonban, hogy egészét is a "felvilágosult, humánus" és mindenekfölött "türelmes" s ekként ezen "izraelita polgártársak"-at bizonyára örömmel befogadni kész Nyugat-Európa nyakára küldi. Hogy kik és mik ezek az oroszországi ugynevezett lengyel zsidók: ugy hiszem, bővebben ismertetnem nem szükséges; olyan tisza-eszlári-féle népség az valamennyi. [...] A zsidó népfaj, a korunkban általános érvényre emelkedett vallási türelmesség örve alatt, magát kizárólag és egyedül csak mint vallásfelekezetet akarja tekintetni s ezen az uton föltétlen sérthetetlenséget és korlátlan szabad cselekvést – a hova természetesen még a tisza-eszlári rituális műtéthez hasonló dolgok is tartoznak – vindicál magának.”

 

27. [Wahrmann Mór beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 263–267. [263; 267]

                „Én a kérdéshez [zsidókérdés] a legnagyobb tárgyilagossággal és elfogulatlansággal fogok szólani; megkönnyítette e tekintetben törekvésemet azon körülmény, hogy azon szónoklat, a melyet tegnapelőtt Ónody képviselő ur tartott, általános visszatetszéssel találkozott e házban. (Élénk helyeslés.) [...] Bízom a magyar nép józanságában és igazság érzetében, (Élénk helyeslés.) mely magát nem hagyja egy könnyen félrevezetni, ámbár egyesek iparkodnak a talajt arra mindenféle ganéjtrágyával előkészíteni. (Élénk, zajos helyeslés. Ugy van! jobbfelől.)”

 

28. [Hentaller Lajos beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 267–269. [267]

                „Megjegyzem még t. ház, hogy azok a rémtörténetek, melyek a mult hetekben itt a képviselőházban felsoroltattak, melyeket Ónody és Istóczy képviselő urak most újra felidéztek, nem újak. Már Tacitus[...]”

 

29. [Országh Sándor beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 269–270. [269]

                „[...]sőt szemben azon mesés állításokkal, melyeket Ónody Géza t. képviselő ur tegnap felhozott s a melyek oly élénken emlékeztetnek azon sötét korszakra, midőn a boszorkányoknak valami varázserőt tulajdonítottak, büszkén emlékezem meg Magyarországnak egy fenkölt gondolkodású királyára, ki már a 12-dik században azt mondta, hogy: "De strygos autem, que non sunt, nulla mentio fiat.”

 

30. [Szalay Imre beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 270–272. [271]

                „[...]az nagyobb izgatás, mint a Herman t. képviselőtársamé, midőn Tisza-Eszláron 150 zsidó gyül össze és a népet nyugtalanságba ejti és a belügyministernek, ki annyiszor hangoztatja az ő fennen említett erélyét, ott lett volna alkalma nagy erélyét tanusítani, nem pedig itt a képviselőházban a képviselőket terrorizálni akarni.”

 

31. [Busbach Péter beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 272–274. [272; 273]

                „T. ház! A szőnyegen levő szatmármegyei kérvény tárgya eszközül használtatik fel, egy bizonyos propaganda terjesztésére és istápolására, a mely propaganda daczára annak, hogy évek óta űzetik e hazában, oly kevés talajra talált. Arra el lehettünk készülve, hogy ezen propaganda terjesztésére minden helyes és nem helyes eszközöket fel fognak használni, de hogy olyan hazaellenes intentióval, hogy itt a hazában a külömböző lakosok között olyan éles ellenszenvet igyekezzenek gerjeszteni, a minőt tegnap Ónody és ma Istóczy képviselő urak szítani igyekeztek, arra csakugyan nem voltunk elkészülve. Felhasználtak mint a t. elnök ur jelezte, a dajkamesék idejéből emlékünkben még benmaradt egyik, vagy másik regét, alaptalan mende-mondákat, hirlapi hireket, melyek valótlanságát legjobban azok ismerik, a kik ma terjesztik azokat, hogy holnap visszavonják. [...] Én azt hiszem, t. ház, hogy azon törekvéseknek, melyek az országban a kedélyeket a zsidók ellen felizgatni törekszenek, nem fog ez sikerülni, daczára, hogy mint minden fajban és osztályban, ebben is vannak, kik visszaélnek ismereteikkel, vagyonukkal és munkásságukkal s kizsákmányolnak másokat. De azt megteszi helyel-közzel a keresztény is.”

 

32. [Irányi Dániel beszéde, 1882. június 9-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 274–278. [277]

                „És hogy végre áttérjek azon kérdésre is, mely a tanácskozást ugy látszik elmérgesítette, én, valamint a multkor tettem, ugy most is megengedem, hogy azon szerencsétlen eszlári leányt valóban zsidók ölték meg, tovább megyek, azt is megengedem, hogy vallási fanatismusból ölték meg: a mit nem engedtem meg és nem engedhetek meg ma sem, az az, hogy a zsidóvallás a keresztények vérének ontását kivánná és ha birói itélettel lesz is megállapítva, hogy a vádolt eszlári zsidók ily czélból gyilkolták meg ama szerencsétlen gyermeket, még akkor is nem az fog abból következni, hogy a zsidó vallás parancsa szerint cselekedtek, hanem csupán az, hogy ördögi fanatizmusoknak ejtettek egy szerencsétlent áldozatul, a mint egyébiránt ily eset a keresztények közt is fordult elő. (Igaz.) Hiszen nem régiben olvastuk, hogy egy hódmezővásárhelyi názárénus, ki pedig Krisztus követőjének nevezi magát, vallási őrjöngésből saját gyermekét ölte meg.”

 

33. [Elnök bejelentése, 1882. június 9-én, 3 órakor.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VI. kötet. – p. 278. [278]

                „T. ház! Arról értesittettem, hogy a ház folyosóin, tehát a ház területén belől az ülés folyama alatt egy képviselő a másikat tettlegesen bántalmazta. Azt hiszem, a t. ház e tény felett, miután az a ház tekintélyét sérti, rosszalását fejezi ki. (Élénk helyeslés.) Ha nincs észrevétel, kimondom, hogy a ház, javaslatomat határozattá emeli.”

 

Országgyűlés : Képviselőház június 3. == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:46 (1882. jún. 10.). – p. 1–2.

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 10.). – p. ??

 

Országgyűlés == Pécsi Figyelő. – 10:23 (1882. jún. 10.). – p. 1–2. [1]

                „Ónody egészen Istóczy szellemében mondott beszédében gyakori derültség keltett és több ízben magára vonta az elnök figyelmeztetését. Somssich Pál a szeretet vallása nevében tiltakozott Ónody izgatásai ellen. A vita befejezetlen maradt.”

 

Borsszem Jankó. – 15:24 (1882. jún. 11.). – 12 p. [2; 4; 5; 8; 9; 10; 11]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00752/pdf/00752.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 11.). – p. ??

 

Solymosi Esztert... == Mohács és Vidéke. – 1:24 (1882. jún. 11.). – p. 4.

                „... az állítólag meggyilkolt tisza-eszlári leányt még most sem találták fel. Az eset általános izgatottságban tartja úgy a sajtót, mint a közvéleményt, a nélkül azonban hogy eddig kihágások fordultak volna elő. Természetes, hogy, ha az derülne is ki, miszerint a szerencsétlen leányt csakugyan a gyanusitott zsidó metsző gyilkolta meg, az egész felekezetet emiatt elkárhoztatni nem lehetne, a mint hogy senki a más bűneért igazságosan nem lakolhat. Sajnos különben, hogy a XIX. században az ily esetek még felekezeti fanatizmússal is hozathatnak kapcsolatba. És sajnos különösen, hogy a zsidók már magok eddig is nem igyekeztek eléggé azon, hogy a nemzet testével legalább nyelvben és szokásban összeolvadván, avval egy egészet képeznének ; és hogy még ma is! többnyire egészen elszigetelt külön társadalmat képeznek az őket környező nagyobb társadalomban!... Csakis a magyar nép józanságának köszönhető, hogy midőn országunk körül a zsidó üldözések napi renden vannak, még ily esetekben is nyugodt marad! Kívánjuk azért hogy zsidóink minél inkább megmagyarosodjanak!”

 

Szabolcsmegye nagy bizottságának gyűléséből : június 6-án == Nyírvidék. – 3:24 (1882. jún. 11.). – p. 1.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=84&zoom=h&layout=s

                „Mindenki a közbiztonságra vonatkozó jelentést várta; különösen pedig annak a tisza-eszlári rejtélyes eseményre vonatkozó passzusát.” [Folytatás a linken.]

 

A tisza-eszlári ügy... == Nyírvidék. – 3:24 (1882. jún. 11.). – p. 3.

                „... még mindig gumójában van. A vizsgálat ugyan már sok szálat kibontott belőle; de a gumó tartalma még nem látszik át. Bizonyosat tehát most sem tudhatni az oly nagy port vert és több tekintetben nagyfontosságú ügy miben létéről. Bizonyosnak csak annyi mondható, hogy az eltűnt leány még mai napig sem került meg, daczára az árgusi nyomozásnak.”

 

Székely Ferencz... == Nyírvidék. – 3:24 (1882. jún. 11.). – p. 3.

                „... kir. ügyészi helyettes, aki a tisza-eszlári ügyben küldetett ki a központból, mint halljuk, még körül-belül 10 napig marad vidékünkön.”

 

Both Menyhért... == Nyírvidék. – 3:24 (1882. jún. 11.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=86&zoom=h&layout=s

                „... nyíregyházai kir. főügyész folyó júniushó 3-án délután 2 órakor a Tímár és Tokaj közt levő Kis Gábor-féle malomban agyonlőtte magát.” [Folytatás a linken.]

 

A tisza-eszlári zsidók... == Nyírvidék. – 3:24 (1882. jún. 11.). – p. 3.

                „... dr. Heinrich ügyvédet kérték fel a fogságban levő zsidók védelmére. Mint halljuk az ügyvéd júniushó 3-án be is nyújtott egy kérvényt Scharf Mózsi nevében, a legterhelőbb vallomásokat tevő 16 éves fiúnak szabadon bocsátása iránt.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 13.). – p. ??

                Istóczy Wahrmann párbaj.

 

Z. V.: Az antisemitizmus, [1.] == Békésmegyei Közlöny. – 9:70 (1882. jún. 15.). – p. 2.

                „De a tisza-eszlári eset fölvette a zsidó-kérdést, mely a napi sajtót váltig foglalkoztatja s így időszerűnek tartjuk e tárgy fölötti nézetünknek kifejezést adni.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 16.). – p. ??

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 17.). – p. ??

 

Országgyűlés == Pécsi Figyelő. – 10:24 (1882. jún. 17.). – p. 1–2.

                Istóczy és Wahrmann.

 

Hogy járt a mi színigazgatónk Budapesten? == Pécsi Figyelő. – 10:24 (1882. jún. 17.). – p. 2.

                „Két uri ember jelent meg a Krisztina-városi színkörben és Bogyó [Alajos] igazgatónak átadtak egy "Tiszaeszlári keresztény vér" czímű színdarabot azzal, hogy 2000 frtot kap Bogyó, ha e darabot a színkörben kedden – és nem később – színre fogja hozni. Bogyótól a két idegen a 2000 frtról csak egy egyszerű kötelezvényt kért, melyben Bogyó polgári becsületére fogadja, hogy a darabot kedden elő fogja adatni. Bogyó elsősorban az előtte ismeretlen egyének neveit kérdezte, mire gorombán azt felelték: "Ahhoz semmi köze, az nem tartozik a dologhoz!" Bogyó ezen kijelentés után, minden további szóváltás nélkül úgy a pénzt mint a darabot visszautasította, mire a két ismeretlen látható ingerültséggel távozott. A darabon a szerző nem volt megnevezve. Megemlítjük egyúttal, hogy ugyancsak Bogyóhoz egy "A tisza-eszlári sakter" czímű színdarabot küldtek be. (Feltételezzük, hogy az egész mese nem Bogyó úr találmánya, – annyi azonban bizonyos, hogy nagy reklámillata van.)”

 

Párbajos tragó-komédia == Pécsi Figyelő. – 10:24 (1882. jún. 17.). – p. 3.

                Istóczy és Wahrmann.

 

Mi történt Tisza-Eszláron?... (Szerkesztői pósta.) == Pécsi Figyelő. – 10:24 (1882. jún. 17.). – p. 3.

                „... czímű czikk írójának. A megírtak nem oly ismeretlenek, nagyobb részét már Istóczy és Ónody képviselő urak is idézték. Olvastuk azokat más hosszabb magyar és német röpiratokban is. Mi elhatároztuk, hogy ez ügyben szoros tárgyilagosságot követve nem ereszkedünk fejtegetésekbe s így várjuk be a vizsgálat és fenyítőper eredményét.”

 

Világ folyása == Szentesi Lap. – 12:24 (1882. jún. 17.). – p. 3.

http://epa.oszk.hu/01800/01889/00498/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1882-06-17_24.pdf

                Istóczy Wahrmann párbaj.

 

A belügyminiszter körrendeletet... == Békésmegyei Közlöny. – 9:71 (1882. jún. 18.). – p. 1.

                „... intézett az összes törvényhatóságokhoz, hogy a területükön esetleg felmerülő zsidóellenes tüntetések vagy ezek kísérletei ellenében a legnagyobb eréllyel lépjenek föl s ezekről a minisztériumot nyomban táviratilag értesítsék.”

 

Z. V.: Az antisemitizmus, [2.] == Békésmegyei Közlöny. – 9:71 (1882. jún. 18.). – p. 1–2. [2]

                „De a modern antisemiták azt mondják: a zsidó keresztény-vérrel él, tanú rá a tisza-eszlári eset... S fájdalom ez az egy meglehetős együgyű ráfogás, illusztrálva egy nem igazolt, de az esetben is specziális példával: mozgásba hozza az összes hazai sajtót. Ez a rossz tréfa hullámokat vet, vihart készít a zsidóság feje fölé. Muszka állapot ez uraim, mely nem tudjuk, hová fog vezetni. Hiszen ha az magában véve, hogy Tisza-Eszláron eltűnt egy kis lány s egy zsidósaktert azzal vádolnak, hogy páskát sütött a vérével, elégséges arra, hogy a nagy s művelt Magyarország töviről-hegyire megbeszélje a zsidóság rég elfeledett csínját-bínját, s a legnagyobb politikai lapok komoly képpel nekiálljanak e vád ellenében védeni a zsidóságot, akkor szent isten! mi történik még, ha most melegiben valahol Piripócson egy zsidónak eszibe jut egy keresztény embert elevenen megenni? ... Hiszen abból akkor az sülne ki, hogy minden zsidó eleven keresztyén-hússal táplálkozik s horrendum diktu! a most még zsidóbarát hazai lapok letennék a védő tollat, s azt mondanák, hogy: no a vérünket még megihatjátok, mert az sok van, s nagyon tüzes, de a húsunkat már nem engedjük... Már akkor inkább mi eszünk meg benneteket. Pedig uraim, az egész eset nevetséges s fölösleges hajszát idézett elő. Mert azt még föl lehet tenni a tisza-eszlári sakterről, hogy megölte azt a lányt, mert elvégre a gyilkosság mai nap még nem ismeretlen fogalom, de hogy a vérével páskát sütött: azt már ne higyje senki. Azt nem tették a zsidók még akkor se, mikor még nem volt bizonyos, hogy vajjon a keresztyén-vér jó-e páskával, hát nem is teszik ma sem, a mikor meg már tudva van, hogy az emberi vér kiontása istennek nem tetsző dolog. Ami pedig a zsidó-kérdést illeti, az nem czivilizált államhoz illő kérdés. Hóbortnak megjárja Istóczynak, de nekünk tréfának se kell.”

 

5000 forint jutalom == Békésmegyei Közlöny. – 9:71 (1882. jún. 18.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1882/?pg=228&zoom=h&layout=s

 

Borsszem Jankó. – 15:25 (1882. jún. 18.). – 10 p. [8; 9; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00753/pdf/00753.pdf

                [Istóczy–Wahrmann párbaj.]

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. jún. 18.). – p. ??

                [Esküdtszék egyhangúlag elmarasztalná a zsidókat.]

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 18.). – p. ??

 

[5000 pengő] == Mohács és Vidéke. –1:25 (1882. jún. 18.). – p. 4.

                „5000 pengő. Ennyi üti a markát annak ki Solymosi Eszter állítólag Tisza-Eszláron lesaktolt leány nyomába vezet. Az orsz. izraelita egyesület elnöksége feliratot intézett Tisza Kálmán belügyminiszterhez...”

 

(k): A tisza-eszlárról eltűnt leány... == Nyírvidék. – 3:25 (1882. jún. 18.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=90&zoom=h&layout=s

                „... újabb köröztetése...” [Folytatás a linken.]

 

(sz) Jármi Jenő szolgabíró ellen... == Nyírvidék. – 3:25 (1882. jún. 18.). – p. 3.

                ... [Folytatás a linken.]

 

Egy orvosnövendék: [Olvasói levél] == Nyírvidék. – 3:25 (1882. jún. 18.). – p. 3.

                „Mint született nyíregyházai, indíttatva érzem magamat koczkáztatni nehány szót azon ügyben, amely ma nemcsak Szabolcsmegyének, de egész Magyarországnak, sőt mi több, egész Európa civilizált államainak figyelmét magára vonta, t. i. a tisza-eszlári eset. Ha tudná a magyar sajtó azt, hogy milyen nevetéssel, másrészt milyen megvetéssel fogadják külföldön (Bécsben) ez ügy ilyetén lefolyását: akkor mindenesetre a magyar, de vidéki sajtó egy része egészen más álláspontot foglalna el ezen ügyben, mint jelenleg elfoglal. Nem az a czélja a vidéki sajtónak, hogy ily esetekben, mint a tisza-eszlári eset is, a népet felingerelje” [Folytatás a linken.]

 

34. Füzetek == Vasárnapi Újság. – 29:25 (1882. jún. 18.). – p. 399. [399]

                „A tisza-eszlári vérvád" czimü füzetet irt dr. Kayserling M. budapesti rabbi. Sok példára hivatkozva, tiltakozik ama tévhit ellen, mely a zsidókat vádolja, hogy vallási szertartásuknál vérre van szükségük. A füzet ára 20 kr.”

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. jún. 20.). – p. ??

                Dadai hulla.

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 21.). – p. ??

                Dadai hulla.

 

Nyíregyháza, jún. 19. == Békésmegyei Közlöny. – 9:73 (1882. jún. 22.). – p. 3.

                „Solymosy Eszter hulláját tegnap délután a Tiszából Lök és Dada között kifogták, külsőleg sértetlen állapotban, a kék kendő a festékkel papírosban kezére van kötve. Ruházata megegyező a leírással. Anyja felismerése végett, a helyszínére vezettetett.”

 

Tokaj, jún. 19. == Békésmegyei Közlöny. – 9:73 (1882. jún. 22.). – p. 3.

                „Solymosi Eszter hullája a Tiszalök és Tiszadada közti Rázom tanyán fekszik, hol hajdúk, parasztok és zsidók őrzik.”

 

Nyíregyháza, jún. 19. == Békésmegyei Közlöny. – 9:73 (1882. jún. 22.). – p. 3.

                „Az eddigi jelentések szerint Solymosi Eszter személyleírása tökéletesen megfelel a hullának. Még a kérdéses veres kendőt is megtalálták nála.”

 

A Tisza-Lök és Dada közt kifogott... == Békésmegyei Közlöny. – 9:73 (1882. jún. 22.). – p. 3.

                „... hullára vonatkozólag a legellentétesebb hírek keringenek, azonban Szabolcsmegye törvényhatósága által a belügyminisztériumhoz küldött hivatalos jelentése szerint a Tisza-Lök és Dada között talált hullában anyja, kereszt-anyja s számos rokonai Solymosi Eszterre ismertek.”

 

Még mindig a zsidókérdés == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 23.). – p. 1.

                [Tiszaeszlár nem azonos a zsidókérdéssel.] Az eszlári esettel végezzenek a felesküdött bírák.

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 24.). – p. ??

                [Nyíregyházán nyugalom van.]

 

Tisza-Eszlár == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:50 (1882. jún. 24.). – p. 3.

                „A Solymosy Eszter ruhájába öltöztetett hulla az édes anya, a testvérek és több községi lakos tanúsága szerint csalás. A hulla fejlettebb, hihetőleg 19-20 éves. A zsidók mindenáron az eltűntet akarják benne felismertetni. Itt tehát egy újabb bűnténnyel áll szemben a vizsgáló bíróság, mert azon körülmény, hogy e kifogott hulla a Solymosi Eszterének megfelelő ruhába volt öltöztetve, azon feltevésnek ad helyet, hogy vagy egy újabb gyilkosság áldozata volt az illető, vagy pedig – a mi legvalószínűbb – valami sírból kiásott hulla lett felöltöztetve a Solymosi Eszter ruhájába. Nagyon alaposnak látszik a gyanú, hogy a hulla vízre bocsátása az eltüntetésben beavatottak által a vizsgálat félrevezetésére szánt törekvés volt. Gyanús az is, hogy a kendő, melyben a festék volt, két görcsre kezére volt kötve a hullának, benne a festék papírban. Ez ápril 1-seje óta alig maradhatott volna épségben. Egyébként ezen kifogott hullán a vízbefulladásnak semmi nyoma. Már holtan került a vízbe.”

 

Az országos érdekeltséget keltett tisza-eszlári leány eltűnése... == Pécsi Figyelő. – 10:25 (1882. jún. 24.). – p. 3.

                „...állandó rovatot vívott ki a napilapokban, sok ál-Solymosi Eszther merült fel azóta, de ismét eltűnt, az érdekeltség még nagyobb lett mióta a zsidó-bizottság 5000 frtot tűzött ki annak, ki a leányt élve-halva előkeríti, lévén nagy érdeke a zsidóságnak abban, hogy ha bár halva is feltaláltatnék a leány teste, az bizonyságul szolgáljon, hogy nem vallási fanatizmusnak lett áldozata. – Most azonban az ügy vizsgálata új irányt vett. – Vasárnap reggel a tisza-dadai csősz egy leány-hullát fogatott ki a Tiszából és jelentést tett erről az elöljáróságnak, mely a Tisza partján egyelőre a csősz által eltemetett leányt kiásatta, s miután ruhája a Solymosi Esztherével megegyező volt, sőt még egy festéket tartalmazó kendő is a kezére volt csavarva, további jelentést tett a szolgabíróhoz. – A hírt azonban a zsidók hamaréb vitték oda és Nyíregyházára is a törvényszékhez, mi több eltáviratozták a szélrózsa minden irányában, hogy meg van Solymosi Eszter! – A dolog azonban nem úgy van, az anya határozottan megmondá, hogy a hulla nem a leányáé, bár egész ruháját azénak felismerte és a ruha ugyanazonossága bíróilag is megállapítva van. – A hulla nem fiatal, hanem 19-20 éves leányé, ki tüdőbajban halt meg, a bonczolás nem is paraszt leányra vall, finom végtagjai, körmei és a tyúkszem az ellenkezőre vall, a hulla alig két hétig lehetett a vízben. – Ebből, miután S. E. ruháját a hullára csak azok adhatták, kik láb alól eltették, a fogságban lévők pedig nem eszközölhették ezt, azt következtették, hogy a bűntársak még szabadon vannak és újabb elfogatások várhatók.”

 

Világ folyása == Szentesi Lap. – 12:25 (1882. jún. 24.). – p. 2–3.

http://epa.oszk.hu/01800/01889/00499/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1882-06-24_25.pdf

                „Itthon, Magyarországon keveset törődünk a pánszláv üzelmekkel; e helyett – egyéb dolog híján – a zsidó kérdést cultiváljuk, mely az ismeretes tiszaeszlári gyilkossági vád és a Wahrman–Istócy-féle eset miatt került napirendre. Már valóban bosszantó az, a mit azzal a tiszaeszlári esettel csinálnak a lapok, illetőleg azoknak tudósítói. Egyik nap megtalálják az eltűnt lányt; másik nap megcáfolják e hírt. S ez így megy hetek óta szakadatlanul; mi által folyton izgatottságban tartják pro et contra a kedélyeket. Ideje volna azoknak a hamis hírkovácsoknak jól a körmére koppantani. S hogy a fajgyűlölet szításának üdvtelen munkája minél kevesebb tápot nyerjen, legokosabb volna az egész dolgot a törvényes eljárás befejeztéig a sajtóban letenni a napirendről. Egy közönséges bűntényből beláthatlan következményekkel járó országos zenebonát csinálni, a mily hazafiatlan, ép oly lelkiismeretlen cselekmény.

 

A Tisza-Lök és Dada közt kifogott... == Békésmegyei Közlöny. – 9:74 (1882. jún. 25.). – p. 3.

                „... és Solymosi Eszter állított holttetem nem azonos az elveszett leánnyal, hanem valamely sírból kiásott, természetes halállal kimúlt örömhölgyének mondatik. Most már az a kérdés, honnan jutott rá Solymosi Eszter ruhája.”

 

Borsszem Jankó. – 15:26 (1882. jún. 25.). – 10 p. [2; 3; 8; 9; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00754/pdf/00754.pdf

 

[Zsidó polgártársaink érzékenykedése] == Mohács és vidéke. – 1:26 (1882. jún. 25.). – p. 4.

                [Sokan lemondják a lapot, pedig nem állított többet Wahrmannál: minél gyorsabban megmagyarosodni.]

 

[Az eltűnt Solymosi Eszter] == Mohács és Vidéke. – 1:26 (1882. jún. 25.). – p. 4.

                [Női hullát fogtak ki a Tiszából. Nem Eszter, mégis ugyanazon ruhák, festék. Örül a lap "népünk józanságának.]

 

Társadalmunk mételyei : A szegénység == Nyírvidék. – 3:26 (1882. jún. 25.). – p. 1.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=92&zoom=h&layout=s

 

A Dada és Lök között... == Nyírvidék. – 3:26 (1882. jún. 25.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=94&zoom=h&layout=s

                „... ma egy hete kifogott és kedden megvizsgált hulla” [Folytatás a linken.]

 

Vélemény a "Sz[abolcsmegyei]. K[özlöny]." 26. számában megjelent "T. olvasó közönséghez" czímű czikk felett == Nyírvidék. – 3:26 (1882. jún. 25.). – p. 3–4.

                [Folytatás a linken.]

 

35. Kiss József: Az ár ellen [Vers] == Pesti Napló, június 25. Reggeli kiadás. Melléklet. – p. 1.

 

Folyóiratok == Vasárnapi Újság. – 29:26 (1882. jún. 25.). – p. 415.

                Az Istóczy-féle "12 röpirat" legutóbbi füzete az országgyűlésen a tisza-eszlári esetre vonatkozó felszólalásokat és a szatmármegyei kérvény tárgyalásakor mondott beszédeket közli.

 

36. [A tisza-eszlári eset] == Vasárnapi Újság. – 29:26 (1882. jún. 25.). – p. 417.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/01477/pdf/01477.pdf

 

Előfizetési felhívás : [Bolond Istók] == Vasárnapi Újság. – 29:26 (1882. jún. 25.). – p. 418.

                Ez a Tisza-eszlári Khagálmán.

 

37. ?Kiss József: Gegen den Strom [Vers] == Pester Lloyd, június 26.

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 27.). – p. 2.

                Ma már – midőn nincs oka kételkedni senkinek, hogy Solymosi eszter eltűnése nem egyes elfogult eszlári zsidónak, hanem egy szélesebb körre terjedő sectanak vérlázító bűne [...]

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. jún. 28.). – p. ??

                [Népballada.]

 

Izgatás == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:51 (1882. jún. 28.). – p. 1.

                „Röpiratok szállonganak Pécs városában, melyek a hazai sajtónak és alkotmányos polgári érzületnek elég nagy gyalázatjára válnak. Az oroszországi és tisza-eszlári események általában felizgatják a kedélyeket és nehány lelketlen rejtett lángész ezen izgalmakat kitörésre akarná bírni, csakhogy ezen czélra otromba eszközökhöz nyúlnak. [...] A papok beszédjére marad csöndbe Szabolcsmegye és várja a törvényszék határozatát Solymosy Eszter eltűnése miatt folyamatba tett bűnpörökben: a lelkészek szózatja hatással bír, mert a nép bizalommal viseltetik irántuk.”

 

Belföldi szemle == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:51 (1882. jún. 28.). – p. 1.

               „Nyíregyházán a köznép általában izgatott ugyan, de kész a tisza-eszlári bűntett folytán megindított vizsgálat eredményét nyugodtan várni.”

 

Tiszaeszlári eset == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:51 (1882. jún. 28.). – p. 2–3.

 

38. Egy keresztény: Vígasztalódjál, jó apám, "Az ár ellen" [Vers] == Pesti Napló, június 28. – p. 1.

 

A tisza-eszlári esetre... == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:52 (1882. júl. 1.). – p. 3.

 

Ros[s]z jelek == Pécsi Figyelő. – 10:26 (1882. júl. 1.). – p. 1.

 

B.-Csabán... == Békésmegyei Közlöny. – 9:77 (1882. júl. 2.). – p. 3.

                „... is kezdte egyik könyvkötő, Végh István terjeszteni a "Tisza-Eszlári vértanú-leány" czímű röpiratot. Azonban a városi rendőrbiztos ébersége hamar észrevette a dolgot s a röpiratot lefoglalta. Hanem hiszen Csabán nem sok híve akadt az antisemitizmusnak, mert lakossága sokkal értelmesebb és hazafiasabb, hogy sem megfeledkezve a szabadság egyenlőség és testvériség nagy elveiről, fölülne zsidóellenes bujtogatásoknak. Különben is, Végh vallomása szerint, kevés példány kelt el, s inkább a vidéki nép vette a vásárkor, mint Csaba lakossága, s inkább olvasási kedvből, mint antisemita érzelmektől indíttatva.”

 

Borsszem Jankó. – 15:27 (1882. júl. 2.). – 10 p. [2; 5; 6; 7; 8]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00755/pdf/

 

A zsidók elleni izgatás == Mohács és Vidéke. – 1:27 (1882. júl. 2.). – p. 3.

                „Nem lehet eléggé sajnálkoznunk a felett, hogy a zsidók elleni izgatás, mely eddig nálunk ismeretlen volt, a szerencsétlen tisza-eszlári eset következtében, melyet némely rövidlátók és túlzók a zsidók vallásos fanatizmusára szeretnének visszavezetni, már-már hazánkban is felüti fejét! [...] De nemcsak hazafiatlanság, hanem a legnagyobb igazságtalanság is lenne, ha netán egy vagy több zsidó polgártársunk bűneért, mely az eltünt Solymosy E. esetében felmerülhet, az egész felekezetet üldözni akarnók[...]”

 

39. == Népszava, 1882. július 2.

                „Ha a neológok nem tagadnák annak lehetőségét, hogy az ortodox zsidók között lehetnek olyan szörnyetegek, akik csakugyan vallásos rajongásból követhetnek el gyilkosságot, akkor abból az esetből soha nem támadt volna zsidókérdés”

 

Tanulságok a tisza-eszlári esetből, 1. == Nyírvidék. – 3:27 (1882. júl. 2.). – p. 1–2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=96&zoom=h&layout=s

 

Kreisler Ignácz: [orvosnövendék levele] == Nyírvidék. – 3:27 (1882. júl. 2.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=98&zoom=h&layout=s

 

–jd–: A Tisza mentén == Vasárnapi Újság. – 29:27 (1882. júl. 2.). – p. 430–431.

                Mert hát lehet-e ki nem találni, hogy arról az égő gyertyáról van szó, melyet a tisza-eszlári esetleg gyújtott meg az antiszemitizmus lappangó vetanyaga fölött? Hiszen már hetek óta ez uralkodik nálunk Bismarck, Tolstoi, sőt még Arabi fölött is. Az utolsó gondolat, mellyel elalszunk, az első, mellyel fölébredünk: Tisza-Eszlár. Ha kávéházba, vendéglőbe lépünk, és a pinczér faggat, hogy mi tetszik: "Tisza-Eszlár" a felelet. És a pinczér siet mindenekelőtt egy reggeli vagy esti lappal szolgálni, mert addig az ő étlapja fölött hamleti tépelődésbe nem bocsátkozhatunk. Eleinte regénynek tetszett, utóbb drámának ígérkezett, most már némelyek azt hiszik, lehet ebből még – legújabb testamentom is. A feszültség magasabb fokot már nem érhet el, mindamellett egy pillanatra se feledjük, hogy ennek is, mint minden rejtélynek, megvan az a törvénye, hogy vígjátéki, sőt bohózati befejezése sincs kizárva. Egy dolog azonban már az eddigiek után is konstatálható, az a bámulatos nyugalom, melyet a magyar nép e tagadhatatlanul rendkívül izgató természetű eset körül tanusít. A világnak be kell vallania, hogy kerek Európának az emelkedett polgárosultsággal kérkedő népei hasonló körülmények közt aligha volnának ennyi mérsékletre képesek. Hogy mi történhetik még ezután, annak találgatásába semmiképp sem akarunk bocsátkozni, de egyébként az eddigi fejlemények egésze is érdekes adalékul szolgálhat már a magyar nép jellemének tanulmányozásához.

 

40. [A tisza-eszlári eset] == Vasárnapi Újság. – 29:27 (1882. júl. 2.). – p. 433.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/01478/pdf/

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. júl. 3.). – p. ??

                [Eötvösék országos izr. központi irodáról nem tudnak.]

 

Az eszlári elfogottak... == Békésmegyei Közlöny. – 9:78 (1882. júl. 4.). – p. 3.

                „... törvényszéki védőivé Eötvös Károly, Funták Sánsor és Horánszky Nándor felkéretvén, a védelemre mindhárman vállalkoztak s már a legközelebbi napokban Nyíregyházára utaznak.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 4.). – p. ??

 

A tisza-eszlári esethez... == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:53 (1882. júl. 5.). – p. 3.

 

Megyei közügyek : Alispáni jelentés == Békésmegyei Közlöny. – 9:79 (1882. júl. 6.). – p. 1–2. [1]

                „Csak röviden érintem itt azon esetet, melynek júniushó 22-én színhelye Endrőd község volt, hol ugyanis egy helybeli lakos ittas állapotában egyik zsidó-boltossal szóváltásba keveredvén, annak során, a nagy közönséget méltán izgalomban tartó tisza-eszlári esetre is utalt. Ezen számbavehetlen szóbeszéd eredménye lőn, hogy Beuer Zsigmond – a boltos – Gyomán a szolgabíróságnál azon jelentést tette, miszerint Endrődön nagy csoportosulások vannak, s a zsidók kiűzése a bekövetkező éjjelre terveztetik. A helyszínére sietett közbiztonsági járási közegek azonban Endrőd községét a legnagyobb nyugalomban s a csoportosulásnak vagy fenyegető hangulatnak nyomát sem találták. Igen rendén van tehát, hogy a járási szolgabíró, a hamis vészhír költése miatt, a feladó ellen, az 1879. évi XL. t. cz. 49. §-a alapján a büntető eljárást az illető bíróságnál megindíttatta.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 7.). – p. ??

                A tisza-eszlári rémdráma (melyet a zsidó lapok rendesen "ügynek" és "esetnek" neveznek [...]) [...M]ár tettlegességre fajult a zsidókérdés. [Pápa: ablakbeverések.]

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. júl. 8.). – p. ??

                [Tisza sodra. Víz által nem vettethetett ki.]

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 8.). – p. ??

 

Ázsiai állapotok == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:54 (1882. júl. 8.). – p. 1.

 

A tisza-eszlári bűnügyben folytatott vizsgálat... == Pécsi Figyelő. – 10:27 (1882. júl. 8.). – p. 3

                „...folyamán azon tutajosokat, kik a Solymosi Eszter ruhájába bújtatott hullát kifogták és eltemették, kifürkészve elfogatták, köztük két csúnya lengyel zsidó sáfár is van. – A tutajosok némely hír szerint nem vallanak és úgy tüntetik fel a dolgot, hogy a hulláról kifogása előtt mit sem tudtak, miután a vizsgálat eredménye szoros titokban tartatik, eközben pedig újabb elfogatások eszközöltettek, abból azt következtetik, hogy a vizsgálat még is nyomára akadt annak, hogy kik eszközölték a hullának S. E. ruhájába öltöztetését. – A vizsgáló bizottság Tisza-Dadán a hulla megtalálásának színhelyén eszközli a vizsgálatot és ott történtek az újabb elfogatások.”

 

A tisza-eszlári esethez... == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:54 (1882. júl. 8.). – p. 4.

                „Bary vizsgálóbíró 5-én Eszlárról rövid működés után visszautazott Tokajról Tisza-Lökre. A vizsgálat eredményét a legnagyobb titokban tartják. 4-én Dadán vizsgálatkor több elfogatások eszközöltettek. Erélyesen nyomoznak. A bizottság néhány napig Dadán marad. A tutajosok nem vallanak.”

 

Borsszem Jankó. – 15:28 (1882. júl. 9.). – 10 p. [4; 5; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00756/pdf/00756.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 9.). – p. ??

                [Bary, Egressy-Nagy] Jelesebb két hivatalnok aligha van széles e megyében [...] A rituális gyilkosság be lesz bizonyítva.

 

Tanulságok a tisza-eszlári esetből, 2. == Nyírvidék. – 3:28 (1882. júl. 9.). – p. 1.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=100&zoom=h&layout=s

 

A belügyminiszter körrendeletileg... == Nyírvidék. – 3:28 (1882. júl. 9.). – p. 2.

                „... utasította az összes törvényhatóságokat, hogy a ponyva-irodalom terén, legutóbb nagy mértékben elterjedt, a zsidók ellen izgató iratoknak terjesztését minden lehető törvényes eszközzel akadályozzák meg; a már forgalomban levőket pedig, foglalják le és hozzá terjesszék fel.”

 

41. [Tisza-eszlárról] == Vasárnapi Újság. – 29:28 (1882. júl. 9.). – p. 448.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/01479/pdf/01479.pdf

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. júl. 10.). – p. ??

                [Ubrik Borbála esete. A klérus hallgatott.]

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 11.). – p. ??

                Mi köze van a tisztességes zsidóknak ahhoz, ha egy-pár vallásos rajongót őrültek házába csuknak, vagy egy pár gazembert felakasztanak, habár az történetesen zsidó is?

 

Belföldi szemle == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:55 (1882. júl. 12.). – p. 1.

                „Megindult, de hamar önmagától meg is semmisült az országban a zsidó ellenes mozgalom! [Pápa, Baja. Zsidóellenes nyomtatványok.] Ilyen a többek között a "Tisza-eszlári vértanú leány és az óhitű zsidók" czímű Egerben megjelent röpirat [A belügyminisztérium] arra utasította a hatóságokat, hogy a kérdéses izgató nyomtatványok terjesztését rendőri úton akadályozzák meg s az elárusításra szánt példányokat foglaltassák le.”

 

A tisza-eszlári ügy == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:55 (1882. júl. 12.). – p. 2–3.

                Unita Cattolica, Osservatore Romano.

 

Rejtegető kormány == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:56 (1882. júl. 15.). – p. 1.

                A "Függetlenség" című lap bírálata.

 

Az egri érsek és a tisza-eszlári eset == Pécsi Figyelő. – 10:28 (1882. júl. 15.). – p. 1.

                „Ifj. Ábrányi Kornél a "Pesti Napló" tegnapi tárczájában érdekesen leírja az egri érseknél Puszta-Szikszón tett látogatását. Elmond többek közt egy részletet, mely jellemzi az éleseszű főpap fölfogását a sokat vitatott eszlári esetről. Az egri érsek – úgymond Ábrányi – nevetségesnek tartja, hogy a tisza-eszlári esetet oly sokan azonosítják a zsidósággal; másrészt sajnálja, hogy maguk a zsidók sem várják be az eset lefolyását kellő nyugodtsággal és higgadtsággal. Az, hogyha Tisza-Eszláron csakugyan gyilkosság is történt s habár a gyilkosságot csakugyan a metsző követte volna is el: hogy ez rituális gyilkosság lenne, ezt föltételezni is képtelenség. E gyilkossághoz a zsidó vallásnak nem lehet semmi köze. Mert azért, ha akadnak olyan fanatikus rajongók, a kik a vallás szavait félremagyarázzák, azért a vallást felelőssé tenni nem lehet. Minden vallásban vannak képletes kifejezések, melyek félremagyarázhatók. [...] Az tehát, ha netalán akadt volna is oly fanatikus rajongó, a ki vallási tévelyből gyilkolt, ez nem ad sem okot, sem jogot arra, hogy ebből vallási izgatást támasszanak. (E nézetnek lapunk hasábjain már mi is adtunk kifejezést.)”

 

A tisza-eszlári bűnügyben... == Pécsi Figyelő. – 10:28 (1882. júl. 15.). – p. 3.

                „... Korniss törvényszéki elnök igen terjedelmes jelentést küldött a kormányhoz, a melyben a legközelebb kiderített fontos adatok ismertetnek. Bary vizsgálóbíró azon meggyőződésre jutván, hogy a második bűntényre vonatkozólag beszerzett adatok legalkalmasabbak – a zsidó vádlottak folytonos tagadása folytán – a további vizsgálat fejlesztésére, abba hagyta a zsidó vádlottakkal megkezdett kihallgatást s minden erővel az előbb említett bűntény szálait vette kezébe. És e reményében nem is csalatkozott. A teljesen műveletlen és kevésbé érdekelt tutajosok gyorsabban voltak arra bírhatók, mint az ügyesebb, rosszabb, és a mi a fő, legközvetlenebbül érdekelt zsidó vádlottak, hogy őszinte vallomást tegyenek. A leggyanúsabbnak talált (köztük a tutajos-vezető is) tutajosokkal tehát előbb Dadára, onnan pedig Eszlárra utazott s a vallatást oly buzgalommal, vádlottakra pedig megsemmisítő hatással eszközölte, hogy Eszláron már Avram Juon tutajos, utóbb társai is bűnbánó vallomást tettek. E vallomások főbb eredménye az, hogy kétségtelen bizonyossággá lett, mikép fejenkint 50-50 frt jutalom mellett szerződtettek a nekik átszolgáltatott hullának Dadáig leendő leszállítására, illetva leúsztatására és ott annak a partra való kitételére. Ezen fontos adattal egyidejűleg Avram Juon vallomásából kiderült, hogy az álhullát Huszton Szilovics Jókl adta át a tutajosoknak, ki velök előzőleg a szóbeli szerződést is megkötötte és fejenkint 20-20 frt foglalót is átadott azzal, hogy a többit Dadán fogja kiszolgáltatni. Ennek folytán a vizsgálóbíróság Királytelek távirda-állomásról nyomban megkereste a huszti kir. járásbíróságot Szilovics Jókl azonnali letartóztatására és biztos fedezet mellett Nyíregyházára való bekísértetésére. Fölemlítendő, hogy Szilovics elfogatásakor zsidó-német nyelven így kiáltott fel: "Veszve vagyunk... jaj Istenem, oda vagyunk!" Korniss elnök erre Zoltán alispánt kérte fel, poroszlót szalajtani Eszlárra, a vizsgáló bíróságot Szilovics elfogatásáról értesíteni, mi megtörténvén, Bary vizsgálóbíró és kísérete még szombat este oda érkeztek, hol mindenekelőtt Szilovics kihallgatásához kezdtek. Szilovics nagy részben megerősítette a tutajosok vallomását és félórai vallatás után hét zsidót nevezett meg, kik az ő közbenjárását kikérték. A vizsgálat részletei még nem hozhatók addig nyilvánosságra, míg azok teljes bizonyossággal megállapítva nincsenek. Bizonyos azonban az, hogy a vizsgáló bíróság főgondját, mint mindig, most is a corpus delicti, Solymosi Eszter hullájának megtalálása képezi, s lehet, hogy a most beállt nevezetes fordulat e tekintetben is megnyitja az utat a bíróság előtt. Szilovicsnak tudnia kell, hogy hová rejtették el Solymosi Eszter holttestét. Azt is jelentik, hogy a vizsgálóbíró búvárharang segélyével átkutattatja a Tiszát Tokajtól Lökig.”

 

42. [Fedőlapok] == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, július 15. II. évfolyam. X. füzet.

                [A Füstölő 9. számának és a 12 Röpirat e számának tartalomjegyzéke.]

 

43. Veritas: Kereszténység és zsidóság == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, július 15. II. évfolyam. X. füzet. – p. 381–383. [381]

                „A ki a tisza-eszlári bünténynyel lánczolatban levő eseményeket, bonyodalmakat elfogulatlanul és éber figyelemmel kisérte, annak, ha eddig a zsidók iránt ellenszenvvel nem viseltetett, kell hogy szive megváltozzék, szemei megnyiljanak, hogy megdöbbenjen azon hallatlan, példátlan furfangon és ravaszságon, melylyel nemcsak az ugynevezett orthodox zsidók, hanem általában a zsidóság e bünügyet magáévá tette, a gyanu alatt levőkkel magát mintegy azonositotta. Avagy nem bizonyitják ezt megczáfolhatatlanul az összes budapesti és bécsi, zsidókézben levő lapok, nem igyekeztek-e kezdetben üres mendemondának feltüntetni az egész borzasztó büntényt, – és minél több sulyosan terhelő adat került nyilvánosságra, minél erősebb lett a biróság kezében az igazság illetve a büntény kideritésére vezető fonál, annál vakmerőbben, annál szemtelenebbül igyekeztek azt széjjeltépni, a közvéleményt félrevezetni. A zsidók összetartása a tisza-eszlári bünügyben hangosabban, hathatósabban szól ellenük, mint minden társadalmi és humanistikus ténykedésük mellettük; az első a legvastagabb önzés kifolyása, az utóbbi pedig nem egyéb, mint port hinteni a világ szemébe. A kik az érintett bünügyben védelmére keltek hivatlanul a zsidóságnak, azok a szégyen és gyalázat bélyegét nyomták önmaguk homlokukra; mert bün védelmezni józanul, öntudatosan azokat, kikről tudva van, hogy ördögileg kiszámitott terv szerint követtek el oly büntényt, mely minden erkölcsi érzettel biró emberben a vért jéggé fagyasztja. A nemzet hálája, milliók szive forró dobbanása kiséri azokat, kik a tisza-eszlári vérbünt leleplezték, kik kitéve magukat ezernyi kellemetlenségnek, csak egy czélt látnak maguk előtt: megszabaditani nemzetüket azon rákfenétől, melynek neve "zsidóság".”

 

44. Ákosfalvi: A zsidókérdés és a magyar sajtó == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, július 15. II. évfolyam. X. füzet. – p. 383–386. [385]

                „A zsidókérdést a magyar napi sajtó mind e mai napig nebánts virágnak tekinté, s alig van Istóczy ur füzetein kivül lap vagy folyóirat – a "Magyar-Állam"-on kivül, – mely e kérdéssel behatólag foglalkoznék; s ha egy pár lap, mint a "Függetlenség" és "Magyar-Korona" a tisza-eszlári eset által felrázatva szentel is czikkeket a zsidóság ellen, ezt kizárólag az orthodoxok ellen teszi, pedig egy lap szerkesztőségének van tudomása arról, hogy a veszély nem az orthodoxok részéről fenyeget csupán.”

 

45. A zsidó harcztérről. Havi szemle == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, július 15. II. évfolyam. X. füzet. – p. 397–412.

                „(A tisza-eszlári rituális gyilkossági bűnper. Külföldi lapnyilatkozatok e cause céle?bre fölött. A tisza-eszlárihoz hasonló esetek hazánkban. – Az országban uralkodó nagymérvü izgalom. Antisemitikus tüntetések Nagyszombatban, Pozsony-Sz.-Györgyön, Szeniczen, Pápán, sat. – Tisza Kálmán belügyminister két körrendelete a zsidóügyben. A sajtótörvény megsértése. A szabad sajtó öngyilkossági sportja. Élczlapjaink. – Zsidó reformáczió. Az orthodox rabbik nyilatkozványa. – Az európai antisemitikus mozgalom sulypontja Magyarországban...)”

 

46. Orgoványi: Szeged. Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz. – == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, július 15. II. évfolyam. X. füzet. – p. 412–413.

 

47. Egy elvtárs a sok közül: Torontálmegye. Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz. – == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, július 15. II. évfolyam. X. füzet. – p. 413–414. [413]

                „T. képviselő ur! – Az egész bánáti környék olvasta becses interpellátióját, nemkülönben Ónody nagyrabecsült képviselő beszédét A mi T. Eszlár községében Sólymosi Eszter 14 éves keresztényleánynyal történt, – az a mi környékünkben már nem is valami feltünő dolog, mert Bánátban csakis a zsidók urak.”

 

Borsszem Jankó. – 15:29 (1882. júl. 16.). – 10 p. [2; 4; 5; 6; 9]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00757/pdf/

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 16.). – p. ??

 

Two curious mysteries == The New York Times, 1882. július 16.

 

A házaló vagy zugkönyv-árulók... == Nyírvidék. – 3:29 (1882. júl. 16.). – p. 2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=105&zoom=h&layout=s

 

Weinstein [Szabolcsi] Miksa: A zsidóság szemben a rituális gyilkosság vádjával == Nyírvidék. – 3:29 (1882. júl. 16.). – p. 2.

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 19.). – p. ??

                Ömlik a sajtóper – a zsidóság miatt. Egyet kap az esztergomi lap "Setét felhők a láthatáron" című cikk miatt; egyet Szolcsányi Gyula egri kiadó, akinél ily című füzetke jelent meg: "Az eszlári martyr leányés az orthodox zsidók"; hármat a nyíregyházi újság szerkesztője "A zsidókról a zsidóknak", "A tisza-eszlári nép-ballada" és "Kínos állapotok" című cikkek miatt. Szép. Hanem talán jó lenne, ha a főügyészség előbb az eszlári "esetet" segítne legombolyítani [...Akár felmentés, akár elítélés: olaj a tűzre!]

 

László István, csabai... == Békésmegyei Közlöny. – 9:85 (1882. júl. 20.). – p. 2.

                „... járásbírósági börtönőr, mintegy 15 éves leánya f. hó 17-én d. u. fél 6-kor Beliczey Rezső úr kútjára ment két kantával vízért, a kantákat letette a kiskapu mellé és mint némelyek mondják, a vásártér felé elfutott s nyomtalanul eltűnt. Apja ugyanis megdorgálta, mert nem volt a háznál ivóvíz, s a leány avval fenyegetőzött, hogy nem is jön többé vissza. Azóta nem is látták szülei. Azonban, mint halljuk, Gyuláról sürgönyözték már, hogy ott a leány, s így reméljük, hogy nincs Solymosi Eszter féle esettel dolgunk.”

 

Az új osztrák párt-alakuláshoz == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 20.). – p. ??

                Csakhogy elszámították magukat, mint a tisza-eszlári zsidók a hullacsempészéssel.

 

A tisza-eszlári eset == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:58 (1882. júl. 22.). – p. 4.

                „A "Magyar Polgár"-nak nyíregyházi sürgönye azt állítja, hogy vegyészileg konstatálták, hogy a Solymosy Eszter ruháján csakugyan vérfoltok voltak. Különösen fejkendőjéről azt a véleményt adták, hogy az valósággal vérbe volt mártva. A vizsgáló bíróság 16-án Herschko Dávid zsidó tutajos és egy oláh tutajost magával hozván, Eszlárra érkezett. Ma többeket kihallgatván, Grosz Mártont és Klein Ignáczot letartóztatták. 17-én éjjel Tisza-Lökre érkezett gyorsfutár által hozott üzenet következtében Nagy György csendbiztos azonnal kiküldetett. Azon hír, hogy Bary vizsgáló bíró ellen lakásán éjjel támadás szándékoltatott, való. Négy ismeretlen egyén, kiket a kutyaugatásra előjött kocsis szalasztott meg, Bary lakásának ajtaja előtt volt már, hol kísérletet tettek a behatolásra; de a zajra futásnak eredtek.”

 

Sajtópörök == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:58 (1882. júl. 22.). – p. 4.

               „Egyet kap az esztergomi lap "Setét felhők a láthatáron" czímű czikk miatt; egyet Szolcsányi Gyula egri kiadó, akinél ily czímű füzetke jelent meg: "Az eszlári martyr leány és az orthodox zsidók"; hármat a nyíregyházi újság szerkesztője "A zsidókról a zsidóknak", "A tisza-eszlári népballada" és "Kínos állapotok" czímű czikkek miatt.”

 

A tisza-eszlári bűnügyben folyó vizsgálat... == Pécsi Figyelő. – 10:29 (1882. júl. 22.). – p. 3.

                „... kiderítette a hullacsempészet minden körülményeit. – Solymosi Eszter ruháit eszlári zsidóktól kapták a tutajosok, ezen ruhák vegyészi vizsgája kimutatta, hogy az azokon talált foltok – vérfoltok, kivált a leány fejkendője nagyon vérfoltos. – Hogyan jutottak S. E. ruháihoz az illető eszlári zsidók, arra nézve folytonos tagadásukkal szemben eddig csak összetett bizonyítékkal rendelkezik a bíróság. – Az újonnan elfogottak is mindent tagadnak, noha tagadó vallomásaikban minduntalan ellentmondásba jönnek önmagukkal. – Solymosi Eszter holttestét még most sem találták meg.”

 

Óvatos sakter == Pécsi figyelő. – 10:29 (1882. júl. 22.). – p. 3.

                „Monoron az odavaló sakter a múlt napokban kénytelen volt elbocsátani keresztény cselédjét. A mai világban ez roppant kellemetlen helyzetbe hozhatja az embert, különösen ha sakter. Gondolt is ő sokat erről s végre kisütötte a módját, mint háríthat el majd magáról minden gyanút, ha esetleg valami baja történik a leánynak. Mielőtt elbocsátotta, elment vele az elöljárósághoz, bemutatta, hogy semmi baja, és azután kérte az elöljáró urakat, állítanának ki erről bizonyítványt. Hanem már ezt a kérelmét nem teljesítették az elöljárók.”

 

Borsszem Jankó. – 15:30 (1882. júl. 23.). – 10 p. [10]

                „A régi már kopott lévén, bármely áron Új eszlári saktert keres a "F.....g" szerkesztősége”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 23.). – p. ??

                „Bizony könnyebb az eszlári lányt sakterozni, de a kereszténynek egy zsidó sem segít.”

 

Kmethy István: Visszhang Kiss József "Az ár ellen" czímű költeményére [Vers] == Nyírvidék. – 3:30 (1882. júl. 23.). – p. 1.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=108&zoom=h&layout=s

 

A >Szabolcsmegyei Közlöny< szerkesztője ellen... == Nyírvidék. – 3:30 (1882. júl. 23.). – p. 3.

                „... a btk. 172 §. alapján, >egyik hitfelekezetet a másik ellen gyűlölségre való izgatásért< a közvádló sajtópert indított a debreczeni sajtóbíróság előtt. A vád tárgyát három czikk képezi, u. m. a >Zsidókról a zsidóknak<, a >Nehéz állapotok<, és a >Tisza-eszlári mépballada< czímű közlemények.”

 

Weinstein [Szabolcsi] Miksa: A "Szabolcsmegyei Közlöny" hőseinek figyelmébe == Nyírvidék. – 3:30 (1882. júl. 23.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=110&zoom=h&layout=s

 

48. Solymosi Eszter esetéről [Szerkesztői mondanivaló] == Vasárnapi Újság. – 29:30 (1882. júl. 23.). – p. 482.

                „Solymosi Eszter esetéről nem állitjuk, hogy nem lehetne balladát irni, de annak másformának kellene lenni, felfogásban is, kidolgozásban is. Egyébiránt e néphit, mely a középkorban átalános volt, egy ó-angol balladában is meg van örökitve, mely magyarra is le van forditva (Szász K. III. kötetében).”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 25.). – p. ??

                Ha mégis Solymosi Eszter gyilkosainak, vagy – ha úgy tetszik – egyszerűen csak gyilkosának megmentésére egy egész ország zsidósága tömörül: az egyszerű gyilkosság eszméjén felül mélyebbre ható indokokban kell keresnünk magyarázatát.

 

Tisza-eszlári eset == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:59 (1882. júl. 26.). – p. 3–4.

                „Bary vizsgáló bíró Nizzából német levelet kapott, melyben figyelmeztetik, hogy a hullát ne keresse a föld alatt. Egy nyíregyházi névtelen levél pedig értesíti Baryt, hogy egy múlt héten elhalt kőmíves halálos ágyán nejének azon vallomást tette, hogy pár hét előtt ötszáz forintért egy hullát falazott be. A "Szabolcsmegyei Közlöny" sajtóperében Maurer szerkesztő 24-re volt megidézve Fejér Barna bíró elé kihallgatásra.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. júl. 29.). – p. ??

 

A tisza-eszlári gyilkossági bűnper == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:60 (1882. júl. 29.). – p. 2.

 

49. Führer Ignác: ??== Szombati Újság, 1882. júl. 29.

 

Borsszem Jankó. – 15:31 (1882. júl. 30.). – 10 p. [4; 5; 6]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00759/pdf/00759.pdf

 

Tanulságok a tisza-eszlári esetből, 3. == Nyírvidék. – 3:31 (1882. júl. 30.). – p. 1–2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=112&zoom=h&layout=s

 

Zsidó ellenes izgató nyomtatványok... == Nyírvidék. – 3:31 (1882. júl. 30.). – p. 3.

                „...elárusítása ellen a belügyminiszter rendeletet bocsátott ki az összes törvényhatóságokhoz[...]”

 

Székesfehérvár, 1882. júl. 28. == Pápai Lapok. – 9:30 (1882. júl. 30.). – p. 199.

                „Városunk polgársága az országszerte sensatiót keltett és sok helyütt zsidó heccet eredményezett tisza-eszlári esettel szemben loyalisan viseli magát. Nekünk nincs okunk a mi zsidóink ellen zúgolódni.”

 

50. •••: Istóczy und Ónody. Budapest, Druck von Marcus Neuer. 1882. augusztus. [7; 8; 9]

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. aug. 2.). – p. ??

 

A tisza-eszlári eset == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:62 (1882. aug. 5.). – p. 3.

                A gyilkossággal gyanúsítottak még mindig abban a hiszemben vannak, hogy Scharf Móric vallomásán kívül más terhelő bizonyíték nincs ellenök, még mindig mitsem tudnak arról, hogy Solymosi Eszter vérfoltos ruhái a bíróság kezében vannak. Egy szó sem igaz abból a hírből, hogy Nyíregyházán egy a fővárosból jött egyén antiszemita tüntetést akart rendezni, s hogy üzelmeit a hatóság akadályozta meg. Smilovics bevallotta, hogy Szentmártontól Győröcskéig Grosz Márton és Klein Ignácz eszlári zsidókkal együtt ezek szekerén szállította az idegenhullát s itt tették tutajra, Eszter ruháit egy eddig fel nem talált ismeretlen zsidó asszonytól kapták Eszláron. A hullaszállításért Vogel Ancsel Smilovicsnak 500 forintot ígért. A vizsgáló bíróság aug. 1-én a Varjúlapos-féle tanyán egy leányt és egy kocsist hallgatott ki, ezek azt beszélték, hogy egy éjjel a belgardi korcsmából két idegen zsidót láttak távozni; a zsidók a közel lévő temetőbe mentek, s valami rejtélyes csomagot vittek. A vizsgálatot megtartották, azonban eredménye nem lett. A cselédek már a feljelentés előtt kibeszélték az esetet, s most azt gyanítják, hogy e zsidók, mikor neszét vették a dolognak, azonnal másképp intézkedtek. Az a keresztény leány, ki az említett esetet híresztelte, a zsidó korcsmáros szolgálatában állott és másnap elbocsátották.

 

Csak esküdtszéket! == Pécsi Figyelő. – 10:31 (1882. aug. 5.). – p. 1.

                „A tisza-eszlári bűntett és vizsgálatának híre elhatott országszerte a legutolsó kunyhóba, – elhatott a külföldre, – más világrészekbe is. Maga a tény felháborította az összes kereszténységet, nem kell hozzá az, hogy lelkiismeretlen bujtogatók a zavarosban halászat czéljából szítsák a felháborodást, ezek tettlegességeket, törvénysértéseket akarnak előidézni, mi remélhetőleg nem sikerül, mert a felháborodott érzület nem ezt, hanem gyilkosok és bűnpalástolók szigorú megbüntetését követeli. De valjon megkapja-e az elégtételt? A mint a dolgok ma állanak, ez még nagyon kétséges. Hogy Solymosi Eszter meggyilkoltatott, arról eltűnésén felül a kézrekerült vérfoltos ruhája nyomós bizonyítékot ád. Hogy a gyilkosság kik által lett elkövetve, arra nézve majdnem félremagyarázhatatlan ujmutatást[!] szolgáltatnak a hullacsempésző tutajosok vallomásai és Solymosi Eszter ruháinak átadása, a mit csak a gyilkosok vagy ezekkel szövetségben lévők tehettek, – más senki. Egyedül a zsidó egyházszolgának fia Scharf Móricz vallomása nevezi meg közvetlen szemlélés után a gyilkost és bűntársait. A dolgok ily állásában nagyon kételkednünk kell abban, hogy eme borzasztó bűnténynél a tettesek elveszik-e méltó büntetésüket, nem lesznek-e inkább bizonyítékok elégtelenségéből felmentve.”

 

A tisza-eszlári gyilkosság == Pécsi Figyelő. – 10:31 (1882. aug. 5.). – p. 3.

                Előnyomozás lezárulása. 16-an maradnak vizsgálati fogságban.

 

Egy mentő gondolat... == Pécsi Figyelő. – 10:31 (1882. aug. 5.). – p. 3.

                „... fordult meg Schvarcz Salamon tiszaeszlári sakter fejében, magános fogsága unalmai közt. Jelentkezett kihallgatásra azzal, hogy vallani akar. Meghallgatták kívánságát és ő bevallotta, hogy Solymosi Esztert azért, mert arra menvén őt kicsúfolta haragjában fejbe ütötte úgy, hogy azonnal lerogyott és meghalt. A hullát elrejtette, midőn besetétedett elvitte a Tiszához és bedobta. – Itt megjegyzendő, hogy a sakter gyenge, vézna testalkatú, kezei kicsinyek mint egy kis leányé, karjai erőtlenek, a mit vallott az egyáltalán lehetetlen. – A sakter természetesen nem tudta, hogy Solymosi Eszter ruháival mi történt s hogy ezek a bíróság kezén vannak s vallomását hazugságnak bélyegzik. Midőn a bíróság megérttette vele vallomásának tarthatatlanságát, azt felelte, hogy hát nem igaz az egész, a mit mondott, ő ezt azért tette, mert beteges gyenge ember létére amúgy sem él soká, de ha vallomása hitelre talál fogva lévő társain segített volna. – Ez pedig helyes következtetés, mert a gyilkosság helyett emberölési tényálladék állott volna elé, mely nem halállal, hanem több évi börtönnel  fenyíttetik, a rituális gyilkosság gyanúja elhárítva, a bűntársak kimentve lettek volna. – Az Eumenidák azonban nem akarták ez egyszer, hogy így essék meg a dolog, a bűntársak és szövetségesek az álhullával megkísérlett csalással maguk szolgáltatták a bizonyítékot a valódi tényállás felderítésére.”

 

Borsszem Jankó. – 15:32 (1882. aug. 6.). – 10 p. [4; 6; 7; 9]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00760/pdf/00760.pdf

 

A tiszaeszlári bűntényre vonatkozólag... == Mohács és Vidéke. – 1:32 (1882. aug. 6.). – p. 4.

                „... a nyíregyházi törvényszék Bary vizsgálóbírónak a vádlottak ellen irányult végzését jóváhagyta. E végzés szerint 3 gyilkosság 7 a gyilkosságbani részvét, a többi pedig bűnpártolás miatt helyeztetik vizsgálat alá.”

 

A tisza-eszlári bűnügyben... == Nyírvidék. – 3:32 (1882. aug. 6.). – p. 2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=119&zoom=h&layout=s

                „... hónapokig folyt előleges vizsgálat végre befejeztetett.” [Folytatás a linken.]

 

A tisza-eszlári esethez == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:63 (1882. aug. 9.). – p. 3.

                Nyíregyházáról írják az "Egyetértés"-nek, hogy az országos vegyésznek Eszter ruháin talált foltokra vonatkozó véleménye szerint az ingváll több foltja azt mutatja, hogy abba huzamosabb ideig erősen rothadásnak indult hullarész volt takarva, s a rothadási anyagok beszívódása folytán keletkeztek e foltok. A dadai álhulla még nem volt annyira rothadt, hogy ez idézte volna elő e foltokat, s így alaposnak látszik a feltevés, hogy a valósi hullával volt az ingváll hosszabb ideig érintkezésben. Az álhullán rajta volt többi ruhadarabokon, pl. a szoknyán ily foltok nem találtattak. Ebből következtetik azt, hogy csak egy része volt a valódi hullának az ingvállba takarva, alkalmasint Eszter levágott feje, mert a rothadásnak indult agyvelő szokott oly iszonyú bűzt kelteni, minő az ingvállon még most is érezhető. Hogy Eszter fejét a gyilkosság után levágták azt itt erősen hiszik, főleg azért, mert a Tiszadombnál talált fejnélküli hullát, melyet a vizsgálatra kijött bíróság elől mindeddig sikeresen eltüntettek, tartják Eszter valódi hullájának. Hogy a ruhadarabokon észlelt többi foltokat Felletár Emil országos vegyész nem találta-e vérfoltoknak, mint annak találták azt a hullaszemle orvosai, az még nem jött nyilvánosságra. Hogy csakugyan vérfoltok e, az nem is oly lényeges, mert mikor Eszter torkát a három sakter elmetszette, Eszter már akkor meztelenre volt vetkőztetve. Így az esetleges vérfoltok csak úgy keletkezhettek, hogy véletlenül a tán közellévő öltözetre pár vércsepp f[r]eccsent, vagy pedig, hogy a gyilkosság után az állítólag levágott fejet burkolták a leginkább vérfoltos fejkendőbe, aztán még más ruhába, pl. az említett ingvállba. A ruháknak az álhullára való öltöztötésekor a feltűnőbb foltokat kiégették. Az ingváll hullafoltosságát a hullacsere rendezői idejekorán észrevették, bizonyítja ezt az is, hogy a bűnpártolók között most fogva levő Kleinné által Solymosinétől Eszternek egy ingét akarták kicsalni. Kleinné elfogatásával e kísérlet meghiúsulván, meg kellett elégedniök a hullafoltos ingvállal. Annál inkább nem tarthattak attól, hogy e foltos ingváll vesztöket fogja okozni, mert tervök az volt, hogy az álhulla csak akkor találtassék meg, miután már felismerhetlenségig elrothadt.

 

A tisza-eszlári esethez == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:64 (1882. aug. 12.). – p. 3.

                Némi izgatottságot keltett Nyíregyházán az a hír, hogy éjjel az őr megvesztegetésével két zsidónak sikerült bejutni a fogházba. [...] Bary a szerdai esti postával egy, állítólag zsidó által írt levelet kapott. A levél Pécsről érkezett és beismeri azt, hogy Esztert a zsinagógában rituális módon gyilkolták meg. Leírja részleteit is, és Scharfot nevezi a gyilkosság elkövetőjének. Idézi továbbá a talmud ama szavait, melyet Schwarz sakter akkor elmondott. Elmondja, hogy Esztert, nehogy nyöszörögjön a templomban, kloroformmal elkábították; testét ne keressék, mert a vizsgálat kezdetekor elégették, s mert ezt hitelvnek állítja, nem tartja sújtandónak az összes zsidóságot, csak azokat, a kik ezt tanítják, de azoknak mentésére is biztosan állítja, hogy hitelvből mindent elkövetniök kell, és felmentésök sikerülni fog. Inti Baryt, hogy vigyázzon, nehogy nemsokára fekete pecsétes felmentő levelét megkapja. Így ír az "E–s"; de hogy Pécsről megtréfálták a vizsgáló bírót, az bizonyos.

 

A tisza-eszlári bűntény == Pécsi Figyelő. – 10:32 (1882. aug. 12.). – p. 3.

                Egy állítólag Pécsről feladott levél Bary József számára.

 

Kossuth Lajosnáljárt a minap Helfy Ignácz... == Pécsi Figyelő. – 10:32 (1882. aug. 12.). – p. 3.

                „Egyéb dolgok közt szóba jővén a tisza-eszlári eset, az "Egyetértés" szerint azt mondá, hogy ő azt valóságos szerencsétlenségnek tartja az országra nézve, mert vagy az talál kiderülni, hogy a bűntény forrása vallási fanatizmus s a tömeg nem fogja megkülönböztetni az egyes fanatikust az egész felekezettől és származhatnak belőle oly dolgok, melyek az egész nemzetet kompromitálják, vagy az derül ki, hogy közönséges bűntényről van szó, akkor meg bíróságunk lesz kompromitálva, hogy annyi ideig ily izgatottságba tartotta a közvéleményt. (Azt hisszük, hogy Helfy úr nem jól adta vissza az utóbbira nézve nagy hazánkfia nyilatkozatát, mert a fennforgó körülmények közt a bíróság nem hibáztatható.)”

 

Vöröshegyi Dávid ur levele t. cz. Tojáss Dániel kasznár urhoz == Borsszem Jankó. – 15:33 (1882. aug. 13.). – p. 4. [4]

                „Amit ír, hogy az egyik lánytól a pápaszem fél ablaka be van törve és hogy a lány szemfájós lett a röpölő polvától, hát jó, vigyen a lányt az ablakoshoz és metszessen bele uj öveget – de vigyázva, hogy valami tisza-eszlári eset ne legyen belőle!”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. aug. 13.). – p. ??

                [...]tisza-eszlári vérügy [...], mely nem csak országos, hanem az egész keresztény világ ügye.

 

51. [Fedőlapok] == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, augusztus 15. II. évfolyam. XI. füzet.

                [A Füstölő 10. számának és a 12 Röpirat e számának tartalomjegyzéke.] [Belső borítón:] „Noha, különösen a t.-eszlári eset folytán legujabban több lap behatóbban foglalkozik a zsidókérdéssel, s általában hirlapjainknál nevezetes frontváltozás állott be a mi részünkre: mindazonáltal ez a körülmény a "12 röpirat" létjogosultságán semmit sem változtat.”

 

52. A tapolczai összejövetel. Jakab Károly, zala-csicsói esperes-plébános beszéde == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, augusztus 15. II. évfolyam. XI. füzet. – p. 427–429. [429]

                „Minthogy ...törvényes vizsgálat útján is kideritve lett, és valónak bizonyult az, hogy az államalkotó keresztény népfajok ellen, vak dühökben fanatikus vallási áldozatokra keresztény vért ontani nem irtóznak: inditványozom: hogy tömeges kérelemmel járuljunk a képviselőház elé, hogy az 1867-iki 17-dik, zsidókat egyenjogusitó törvényczikket oda módositani kegyeskedjék, hogy mint a szomszéd Romániában, ne az összes zsidóság, hanem csak egyes zsidók, kik hazafiui érdemeket tudnak felmutatni, s illető megyéik által ajánltatnak, esetről-esetre emancipáltassanak.”

 

53. A zsidó harcztérről. Havi szemle == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, augusztus 15. II. évfolyam. XI. füzet. – p. 439–461.

                „(A tisza-eszlári rituális gyilkossági bűnper. Tisza-Eszlár és Baltavár. – Német lapok ujabbi nyilatkozatai. – A t.-eszlári eset alkalmából tartott berlini népgyülés. ...A t.-eszlárihoz hasonló esetek. ...A magyar közvélemény gyökeres átalakulása antisemita irányban...)”

 

54. Igazmondó: Érmellék. Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz. – == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, augusztus 15. II. évfolyam. XI. füzet. – p. 466–468. [468]

                „Nemsokára aztán fölmerült az Oroszországból kikergetett rongyos zsidók bevándorlásának kérdése és a t.-eszlári rituális gyilkosság ügye. Az "Érmellék" nagyon szeliden, de mégsem a zsidók inye szerint szólott ezen ügyekről, – nagyon szeliden – és ezt nem jól tette. Lám, tanulhat a maga kárán, mert ha erélyesebben, leplezetlenül hirdette volna is az igazságot, akkor sem lett volna rá nézve az eredmény kedvezőtlenebb. Az érmelléki zsidók összeröffentek igy is, s a Kagal megkezdte működését a lap ellen.”

 

A tisza-eszlári eset == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:65 (1882. aug. 16.). – p. 3.

                A dadai hulláról.

 

A tisza-eszlári zsinagóga... == Pécsi Figyelő. – 10:33 (1882. aug. 19.). – p. 3.

                „...elpusztulásának híre [túlzás].”

 

A tisza-eszlári bűntény ügyében... == Pécsi Figyelő. – 10:33 (1882. aug. 19.). – p. 3.

                „... írják Nyíregyházáról: A kihallgatások két nap óta ismét folynak. Szmilovics hosszas vallatás alatt volt. Tanúként egy másik gyanúsított személy is vezettetett elő. Az újabb vallomások hír szerint, igen lényegesek a vizsgálat folyamára, minek folytán újabb meglepő fordulat várható. – Biztosan állítják, hogy a kormány minden áron katonaságot küldet le az egész megye területére s nehogy a dolog feltűnést okozzon, azt híresztelik, hogy a gyalogság nem fér el Debreczenben. Ez a hír újabb izgatottságra adott alkalmat.”

 

"Hova lett a Gál Magda?"... == Borsszem Jankó. – 15:34 (1882. aug. 20.). – 10 p. [2]

                „... ez a czíme Mikszáth Kálmán egyik szép palócz történetének, mely határozott felelet nélkül hagyja valóban azt a kérdést, hogy Gál Magda hova lett. Az eszlári eset óta e rejtély is kiviláglik. Ma már alig van fölvilágosodott ember, a ki kétkednék abban, hogy Gál Magdát lesakterozták a zsidók.”

 

Kitűnő kollégánk... == Borsszem Jankó. – 15:34 (1882. aug. 20.). – 10 p. [2]

                „... – a "Függetlenség" szívessége folytán arról értesülünk, hogy a napokban három fekete kaftános és hunczutkás eszlári zsidó járt a fővárosban egyenesen azon czélból, hogy nevezett laptársunk jeles munkatársát, Didó urat – mint már előbb Solymosiné ebeit – megmérgezze. A gaztett szerencsére nem sikerült és olvasóink bizonyára élénk derültséggel értesülnek arról, hogy Didó úr kitűnő egészségnek örvend és ezentúl is az eddigi buzgalommal folytatja a bűnpalástoló és sakterkodó liga rejtelmes üzelmeinek leleplezését.”

 

55. Folyóiratok == Vasárnapi Újság. – 29:34 (1882. aug. 20.). – p. 543–544. [544]

                „A , Istóczy röpirata augusztusi füzetében a tisza-eszlári eset bő előadásán kivül részletes leirást közöl a tapolczai összejövetelről[...]”

 

A tisza-eszlári eset == Pécsi Figyelő. – 10:34 (1882. aug. 26.). – p. 3.

                Egressy Nagy László. (Hírlapi cikkeket írt az esetről, ezért elmozdítják állásából.)

 

Borsszem Jankó. – 15:35 (1882. aug. 27.). – 10 p. [2; 4; 5; 9]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00763/pdf/00763.pdf

 

Scharf Móriczot... == Nyírvidék. – 3:35 (1882. aug. 27.). – p. 2.

                „... Scharf József tisza-eszlári sakter fiát, Solymosi Eszter rejtélyes eltűnésének, illetőleg állítólagos megöletésének egyedüli számbavehető tanúját, folyó hó 23-án bocsátották ki a nyíregyházai kir. börtönhelyiségből; ahol azonban nem fogva, csak elhelyezve, vagyis elszállásolva volt. Miután a fiú, tudva levő okokból, zsidókkal nem érintkezhetik: ellátásáról Zoltán János alispán úr gondoskodik addig is, amíg sorsa fölött végleg határoznának. A törvényszéknek ez eljárásához igen sok szó férne; de mi még most tartózkodunk minden megjegyzéstől. Kívánjuk, hogy kibocsáttatásának, illetőleg a külvilággal való eme érintkezésének, ne legyenek bal következményei!”

 

A Solymosi Esztert... == Nyírvidék. – 3:35 (1882. aug. 27.). – p. 2.

                „... természetes nagyságban ábrázoló képet volt alkalmunk, Ábrányi lajos festő műtermében, a napokban megtekinteni. Mi, akik a szerencsétlen leánykát személyesen nem ismertük, a hasonlatossághoz magához nem szólhatunk; a képről azonban, mint képről, határozottan állíthatjuk, hogy az a legszebb és természetesebb kivitelű. A kép Eszláron, Solymosi Eszter testvérei, anyja és rokonai után és utasításaik nyomán készülvén: igen valószínű, hogy a hasonlatosság sem hiányzik belőle. A festő még nem fejezte be teljesen művét, mint az >Egyetértés< nyíregyházai levelezője írja; pár nap alatt azonban végleg befejezi és áruba bocsátja azt, sokszorosítás és elárusítás végett, valamely hazai vagy külföldi műárusnak.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. aug. 30.). – p. ??

 

Adamovics József: Tisza-Eszlár : Zsidó kérdés. Válasza Schück Salamon karczagi főrabbinak "A keresztények a zsidókról" cz. röpiratára, 1. == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 1.). – p. 1.

 

 

== Pesti Napló. – ??:1?? (1882. szept. 1.). – p. ??

                Ábrányi Lajos festi Eszter, majd Móric arcképét.

 

Adamovics József: Tisza-Eszlár : Zsidó kérdés. Válasza Schück Salamon karczagi főrabbinak "A keresztények a zsidókról" cz. röpiratára, 2. == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 2.). – p. 1.

 

56. KOZMA Sándor levele Jókainak?? == Nemzet, szeptember 2. reggeli kiadás.

                „De aztán azt sem hagyhatom figyelmen kivül, hogy épen most, midőn egy szokatlanul nagy jelentőségre vergődött bűnügyben az annak elintézésére hivatott egyéneknek cselekvésük és elhatározásuk teljes szabadságára van szükségük, az én kötelességem azon terrorismussal, melyet a journalistika némely közege megteremtett s melynek hatásával nem csak általában a vélemény szabadságát, hanem a hivatalos közegek objectivitását is megbénitani törekszik – mondom az én kötelességem az első sorban szembeszállni s visszautasitani a megfélemlitésnek ez alkalommal igen kényelmesen is kezelhető minden üzelmeit.”

 

A tisza-eszlári bűntény főtanúja == Pécsi Figyelő. – 10:35 (1882. szept. 2.). – p. 3.

                „[...] Scharf Mór kijelenté, hogy azok után, a miket látott, keresztény hitre akar áttérni.”

 

== Pesti Napló. – ??:1?? (1882. szept. 2.). – p. ??

                „A tisza-eszlári esetről nem szívesen szólunk. Hosszas hírlapírói pályánk alatt nem volt még ügy, melyben annyi félreértésnek lettünk volna kitéve, mint a tisza-eszlári ügyben. Akármit írunk róla, félreértenek itt, vagy amott. S fölmerül rögtön a kérdés, hogy szemiták vagyunk-e, vagy antiszemiták? Pedig nem vágyakozunk sem az egyik, sem a másik elnevezésre.”

 

Borsszem Jankó. – 15:36 (1882. szept. 3.). – 10 p. [2; 4; 5]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00764/pdf/00764.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 3.). – p. ??

 

A tisza-eszlári ügyben... == Nyírvidék. – 3:36 (1882. szept. 3.). – p. 3.

                „... az ügyészi teendők teljesítésével, újabb hírek szerént, nem Ambrózy Mihály nyíregyházai kir. alügyész, hanem Havas Imre kir. ügyész fog megbízatni.”

 

"S": Szemita hála [Vers] == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 5.). – p. ??

                Eszter az ó korban vala megmentője zsidóknak, / S tisztelik emlékét, szüntelen áldva nevét. / Mert ím ez év folytán magyar Esztert tiszteletére / Hoztanak ők (mondják) vérpiros áldozatul.

 

A becsületbíróság ítélete Kozma Sándor ügyében Szabó Endre ellen == Pécsi Figyelő. – 10:36 (1882. szept. 9.). – p. 2.

                Az "Üstökös" karikatúrájáról.

 

Borsszem Jankó. – 15:37 (1882. szept. 10.). – 10 p. [2; 6; 8; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00765/pdf/00765.pdf

 

Kozma kir. főügyész... == Nyírvidék. – 3:37 (1882. szept. 10.). – p. 2.

                „... szeptember 7-én érkezett városunkba. Havas Imre pestmegyei kir. ügyész pedig szeptemberhó 8-án, a melléje rendelt Szerényi alügyésszel; kikre a tisza-eszlári bonyodalmas bűnper vizsgálata bízatott.”

 

Scharf Móritz... == Nyírvidék. – 3:37 (1882. szept. 10.). – p. 2.

                „... az eszlári események főtanúja, köztudomás szerint, Nyíregyházán, a megyei várnagynál gondos ellátás és ápolásban részesül s igen jól érezvén magát, sorsával teljesen meg van elégedve. Szellemi képeztetéséről akként gondoskodott a megyei kormányzó alispán úr, hogy egy tanítót járat be hozzá, ki a nyelvtan, számtan, történelem, földrajz, természetrajzból naponként órákat ad neki, s gyors és élénk felfogás és a tanulásbani szorgalma által szép előmenetelt ígér tenni. Amint halljuk a pé[n]teken itt járt Kozma m. kir. állami főügyész úr is meglátogatta s több kérdést intézett hozzá.”

 

Antisemita congressus Drezdában == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 13.). – p. ??

 

57. [Fedőlapok] == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, szeptember 15. II. évfolyam. XII. füzet.

                [A Füstölő 11. számának és a 12 Röpirat e számának tartalomjegyzéke.]

 

58. A drezdai nemzetközi kongresszus tárgyalásai == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, szeptember 15. II. évfolyam. XII. füzet. – p. 479–493. [481; 491; 492]

                „A teremben kifüggesztve lett Solymosi Eszternek Ábrányi Lajos által festett s Ónody Géza által magával hozott arczképe is, a mely kép a legrészvétteljesebb figyelem tárgya volt. ...Pinkert-Waldegg a zsidóknak a tisza-eszlári rituális gyilkossági bünper körüli legujabb eltusolási praktikáit megvilágitva, a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: "Az 1882. évi Szeptember 11. és 12-kén egy zsidóellenes nemzetközi kongresszusra egybegyült férfiak teljesen meg vannak győződve a magyar birói kar részrehajlatlanságáról, és szilárd meggyőződésüket fejezik ki arra nézve, hogy az a tisza-eszlári ügyben, a melyet az egész nem-zsidó világ a legnagyobb figyelemmel kisér, daczára a zsidóság nagy hatalmának és vészes befolyásának, magas hivatásának meg fog felelni." Olsavszky Lajos (Budapest) ellenzi azt, hogy a magyar birói karnak bizalom szavaztassék, mert a semiták ebből tőkét csinálhatnának és azt mondhatnák, hogy a birák az antisemitákkal rokonszenveznek és hogy azok részrehajlók. Simonyi Iván constatálja azt, hogy a rituális gyilkosság ténye felől már semmi kétség nincsen, a mi már az által is kitünt, hogy, ha a zsidók nem lennének bünösek, az álhullacsempészetre se lett volna okuk. Szóló legfőbb fontosságu dolognak tartja ez ügyben azt a tényt, hogy az összes zsidóság, a mennyiben az a nagy sajtó utján véleményét nyilvánitja, azonositja magát a tisza-eszlári gyilkos ficzkókkal. Szóló utal továbbá arra, hogy a magyarok örömmel merítenek tápot a német kultura földéből, csodálattal tekintenek Németországra és kanczellárjára, s a határozati javaslatot büszkeséggel és örömmel veendik. A határozati javaslat szavazás alá bocsátatván, 5 szó ellenében határozattá emeltetett.”

 

59. A drezdai német reformegylet nyilvános előadási estélye. Ónody Géza felolvasása a tisza-eszlári ügyről == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, szeptember 15. II. évfolyam. XII. füzet. – p. 494–500.

 

60. Igazmondó: Érmellék. Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz. – == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, szeptember 15. II. évfolyam. XII. füzet. – p. 510–511. [510]

                „...egy reggelen megjelent a zsidók lapjának, az "Érmelléki Hiradó"-nak első száma, olcshó phurtéka, évnegyedre üthven krajczár az ára, – mely lap, hogy zsidóságáról mielőbb tanuságot tegyen, már második számában egyszerüen valótlanoknak állitotta azin hireket, hogy a t.-eszlári gyilkosság ügyében sikerült volna a vizsgálatnak eredményre jutni. Boldogitva van tehát az Érmellék is, mint hazánk csaknem mindenik vidéke, egy zsidó zsornállal.”

 

61. ?[Vasgyúró]: Szatmárvidék. Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz. – == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, szeptember 15. II. évfolyam. XII. füzet. – p. 512. [512]

                „...azon bünös összetartásra kell figyelnünk, mely által kivétel nélkül az egész szemita csorda azonositja magát a szerencsétlen Solymosi Eszter fanatikus gyilkosaival; csak azt kell meggondolnunk: mily megdöbbentő összetartással ügyekeznek az igazságszolgáltatás őrszemét tévutra vezetni.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 16.). – p. ??

 

Csűrés-csavarás! == Pécsi Figyelő. – 10:37 (1882. szept. 16.). – p. 1.

                Havas Imre kinevezése.

 

Antiszemita kongresszus == Pécsi Figyelő. – 10:37 (1882. szept. 16.). – p. 2.

                Drezda. „Ónody Géza Solymosi Eszter képét Helbig termében kiállította. Sokan nézték.”

 

Borsszem Jankó. – 15:38 (1882. szept. 17.). – 10 p. [5; 7; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00766/pdf/00766.pdf

 

A tisza-eszlári esethez == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:75 (1882. szept. 20.). – p. 3.

                Hihetetlenül hangzó hírek jönnek Nyíregyházáról, bár nem egészen bebizonyított tények. Rosenberget, Grosz Mártont és Klein Ignáczot 18-án délután szabadon bocsátották. A szabadon bocsátottak igen különös dolgokat beszéltek arról a bánásmódról, melyben a vallatás alatt részesültek. Így Grosz Márton azt beszéli, hogy kétszer 24 órán át egy büdös tyúk-ketreczbe volt a tyúkok közé elzárva. Klein Ignácz pedig azt beszéli, hogy őt a csendbiztos július 20-án éjjel Tisza-Lökön egy kertben akként vallatta, hogy vizet öntetett belé a megfulladásig, s midőn fogai összevágódtak, állítólag ököllel felütötte az állát, s vízzeltelten vezettetett Bary elé, ki állítólag az aléltat újra pofokkal vallatta. Rosenbergnél egy Szmilovics vizsgálati fogoly által héber nyelven írt levelet találtak, melyben Szmilovics panaszlólag kéri Rosenberget az általa ismert bűntény bevallására, nehogy ő (már t. i. Szmilovics) tovább is fogoly maradjon hiába, miután amit tud, azt már úgy is bevallotta. Ígéri továbbá a levelezésnek ezentúl is való fenntartását. A levelet kétszer más-más által fordíttatták le. Tartalma mindkét esetben megegyezett. Rosenberger azután távozott.

 

Vetélytársak == Pécsi Figyelő. – 10:38 (1882. szept. 23.). – p. 3.

                [A pápai] hitközség egyik tagja, hogy az "Istóczy"-féle vendéglő tulajdonosát egy kicsit megbosszantsa, az "Istóczy" vendéglő melletti házban korcsmát nyit az "Eszlári sakter"-hez. A versenytársak közt valjon melyik gazdagodik meg előbb.

 

Borsszem Jankó. – 15:39 (1882. szept. 24.). – 10 p. [1; 5]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00767/pdf/00767.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 24.). – p. ??

                Ha ez igaz, Funták, Eötvös s a Horánszki urakról / Vajjon ugyan de mit is kellene tartanotok? / Nézd, ez a háromság szintoly diadalmasan őrzi / Mostan Izsák fiait mint azelőtt Jehova.

 

Lapunk és a tisza-eszlári ügy == Nyírvidék. – 3:39 (1882. szept. 24.). – p. 1.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1882/?pg=146&zoom=h&layout=s

                „Lapunk az izgalmat nem keresi, s aljas magán érdeket nem szolgál soha.”

 

A budai színkörben == Vasárnapi Újság. – 29:39 (1882. szept. 24.). – p. 624.

                „E színtársulatot is ugyanaz a sors sújtotta, mint a többit szokta, mely nyaranta ez áldatlan vidékre vetődik. A tengődés megpróbáltatásai közepette az igazgató fűhöz-fához kapaszkodik. "Eszter és Móriczka" czím alatt e hó 20-án végtelen silányságot adatott elő, melynek a közönséggyűjtő ereje az lett volna, hogy a tisza-eszlári esetről szól. Hőse Scharf Móricz, a ki szerelmes Solymosi Eszterbe. A lány elveszíti a rábízott tíz forintost, nem mer haza menni, és Móricz elrejti. Mikor aztán az Eszter föltalálására kitűzött 5000 frtot megkapja, a lányt feleségül veszi. A bosszantó silányság annyira fölharagította a közönséget, hogy a darab végén hangos kifejezést is adott nagy elégületlenségének s olyan fütyölés hangzott, minőt e színkör nem hallott.”

 

Jenvay Géza: "Hónapos szoba" : antisemitikus semita karcolat ("Zalamegye" tárcája) == Zalamegye. – 1:13 (1882. szept. 24.). – p. 1–2. [1]

                „De különben is, abban az időben, mikor a szép Rachelt megismertem, még nem volt olyan híres ember a tisza-eszlári sakter, mint manap, azután meg a 12 röpiratot sem olvasta a nagy érdemű közönség oly lázas mohósággal, mint most s így nem is volt olyan nagy hiba, ha az ember zsidó!”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. szept. 27.). – p. ??

 

A tisza-eszlári ügy == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:77 (1882. szept. 27.). – p. 3.

                A Rosenbergnél talált levélre nézve kihallgatták Smilovics Jankelt még szeptember 17-én. Smilovics azt vallotta, hogy e levelet több héttel ezelőtt írta, mikor még volt irón nála, melyet azóta elvettek. Rosenberget soha életében nem látta, nem is ismerte, s a maga sorsán kívánt volna könnyíteni azáltal, hogy Rosenberget e levélben mindennek bevallására szólította fel. Hogy volt e része Rosenbergnek az eszlári esetben vagy a hullacsempészetben, arról mit sem tud. Scharf József 22-én jegyzőkönyvileg fejezte ki azon határozott kérelmét, hogy Móricz fia a holnapi ünnepre templomba vezettessék s általában Nyíregyházáról a vármegye kezéről elbocsátatván, rokonainál helyeztessék el. Korniss ferencz, a nyíregyházi törvényszék elnöke Máramaros-Szigeten volt.

 

Borsszem Jankó. – 15:40 (1882. okt. 1.). – 10 p. [2; 4; 6; 7; 8; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00768/pdf/00768.pdf

 

A szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetésre való felhívás == Nyírvidék. – 3:40 (1882. okt. 1.). – p. 1.

                „Lapunknak a tisza-eszlári szomorú esettel szemben elfoglalt álláspontját többen kárhoztatják. Sajnáljuk, de nem tehetünk róla. Közelebbi számunkban elmondtuk az okokat, amelyek ez álláspont elfoglalására bírtak. De el merjük mondani azt is, hogy a haza és nemzet iránt tartozó szent kötelességünkről egy perczig sem feledkeztünk meg. A t.-eszlári esemény óta is nem egyszer szóltunk az előtérbe nyomult zsidókérdéshez, mindannyiszor a hazafiúi érzelem legőszintébb és legtisztább hangján. Hogy sokan nem értettek meg ben[nü]nket: nem mi vagyunk okai. Általános részvétlenségről azonban, hála égnek! nincs okunk panaszkodni. Nem is panaszkodunk. Csak jelezni kívántuk itt is álláspontunkat.”

 

Ábrányi Kornél, ifj.: Két hét történetéből (Az Ország-Világ eredeti tárcája.) == Ország-Világ. – 3:20 (1882. okt.). – p. 474–475. [474; 475]

 

A tisza-eszlári esethez == Pécs-Baranyai Hírlap. – 1:78 (1882. okt. 1.). – p. 3.

                Vogel Ancsel kibocsátott vizsgálati fogoly legutóbb történt vádaskodásaira vonatkozólag Megyery Géza törvényszéki bíró e hó 18-án kihallgatta Karancsay József fogházőrt, ki Vogel vádjait Bary vizsgálóbíróra és Vay György csendbiztosra nézve egészen hazugságnak nyilvánította ki. Ugyanez ügyben Havas Imre alügyész Karancsay fogházőrt előhívatta s a fogházfelügyelő szobájában Szerényi alügyész előtt nevezett fogházőrt ingerült szavakkal fenyegette elcsapással, ha Vogel állításait tagadni merészeli, mire a megrémült Karancsay első zavarában az elébe tárt kérdésekre mindig igenlőleg felelt s azután Havas által utasíttatott Karancsay, hogy Megyery törv. bíró előtt tett vallomását kötelességének tartsa teljesen visszavonni, mire nézve még külön 4 órai szabadságidőt is engedett neki, mialatt Karancsay csakugyan ismét megjelent Megyery Géza bíró előtt, de ott őszintén kijelentette, hogy ő kényszerítve volt Havas által előbbi vallomását meghazudtolni, s ugyane kényszerűségből küldetett a bíró elé Havas alügyész által – vallomásának visszavonására, – azonban újólag határozottan és lelkiismerete szerint kinyilvánítja, hogy Vogel Ancselnek a kínoztatásról tett állításai teljesen valótlanok. Mindezek ráadásul még a jelenlegi ideiglenesen alkalmazott fogházfelügyelő is erősen bíztatja Karancsayt, hogy mást ne merjen vallani, csak azt, a mit vele Havas alügyész aláíratott, különben el fogják csapni. Karancsay fogházőr azonban elkeseredésében több ismerősnek elpanaszolta a vele történteket, s most az egész ügy közszájon forog.

 

Ballagi Aladár: Zsidó-égetés Magyarországon 1529-ben == Vasárnapi Újság. – 29:40 (1882. okt. 1.). – p. 637–640. [638]

                Részemről jó részben az anyatejjel beszítt e hiedelemnek tulajdonítom, hogy a mint szóba hozták a tisza-eszlári esetet, egyszerre megértette mindenki, még a legnehezebb fejű is. Ama dajkamesékkel az egész ország lakosságának gondolkodása elő volt készítve ez eset megértésére, s el is hitte mindenki, a ki el akarta hinni, vagy a ki gyermekkori visszaemlékezésekkel vezetteti magát meglett ember korában is.

 

Quousque tandem...? == Pécsi Figyelő. – 10:40 (1882. okt. 7.). – p. 1.

                „Azt már nyugodt lélekkel a birkatürelem se nézheti[...]”

 

Borsszem Jankó. – 15:41 (1882. okt. 8.). – 10 p. [1; 2; 5; 6; 7; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00769/pdf/00769.pdf

 

62. [Ónody Géza interpellációja, 1882. október 11-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 28–30.

 

63. [Csernátony Lajos interpellációja, 1882. október 11-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 30–31.

 

64. [Ónody Géza hozzászólása személyes kérdésben Csernátony Lajos interpellációjához, 1882. október 11-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 31.

 

65. [Tisza Kálmán miniszterelnök válasza Csernátony Lajos interpellációjára, 1882. október 11-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 33–34.

 

66. [Csernátony Lajos tudomásul veszi Tisza Kálmán válaszát, 1882. október 11-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 35.

 

67. [Pauler Tivadar igazságügyminiszter válasza Csernátony Lajos interpellációjára, 1882. október 11-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 35.

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. okt. 12.). – p. ??

                [Novák Ernő (Ernst Nowak) festő olajfestményt készített Eszter rituális meggyilkolásáról Zágrábban.]

 

68. Október 13-i ülés???

 

Országgyűlés == Pécsi Figyelő. – 10:41 (1882. okt. 14.). – p. 1.

                „Október 10-én érdekes ülés fejlődött. Mindenki tudta ugyan, hogy a ház megalakulása után azonnal több fontos interpelláczió fog intéztetni a kormányhoz, nevezetesen a pozsonyi és a tisza-eszlári ügyben[...] [Interpellációk október 11-én.] Simonyi Iváné a pozsonyi statárium tárgyában. Ónody Gézáé és Csernátony Lajosé a tiszaeszlári ügyben [...] Ónody azt mondta el, a mi már egy lapban olvasható volt, különösen Kozma Sándor királyi főügyész beavatkozásáról. Csernátony nagy álpáthosszal kelt ki az állítólagos bujtogatók ellen, kik a tiszaeszlári ügyet izgatásokra használják fel. Tisza Kálmán és Pauler Tivadar nyomban válaszoltak a hozzájuk intézett interpellácziókra, s a ház a válaszokat tudomásul vette. [...] Azután a miniszterelnök előadta a ház legközelebbi munka-programmját és megejtettek a kitűzött bizottsági választások, melynél sokan kitörölték Wahrmann Mór nevét és részint Simonyi Iván, részint Ónody vagy Istóczy neveit írták a szavazólapra.”

 

Könyves Tóth Kálmán: A zsidó-üldözés multjából == Ország-Világ. – 3:20 (1882. okt.). – p. 467–471. [467; 471]

                „[Néhány éve Lawrence protestáns tudós hosszabb tanulmányt tett közzé a zsidóüldözésről.] Mivel mostanában e szomorú események napirenden vannak, nem tartottuk feleslegesnek e tanulmányt venni forrásúl. Sokan és sokat írtak ugyan már e tárgyról, de elmulasztották annak nyomait keresni a multban, holott ez lehetne a jelen tüköre, s talán a multnak komoly áttekintése lecsillapíthatná a mesterségesn fokozott ingerültséget. Hála a magyar nemzet géniuszának, a német műveltség ezen sötét árnyéka még nem borított homályt ránk s talán mentek is leszünk attól. [...] S íme most a fölvilágosodás századában kitört ismét északon az üldözés lángja. Szikráit ide hozzánk is elvetette, remélhető azonban, hogy itt gyujtani nem fog; de hogy ne gyújtson, a zsidóságnak is kötelessége megmutatni, tényekkel azt, hogy a nemzet rokonszenvére érdemes.”

 

A tisza-eszlári rejtély == Ország-Világ, 1882. – 3:20 (1882. okt.). – p. 479.

 

Borsszem Jankó. – 15:42 (1882. okt. 15.). – 10 p. [1; 2; 4; 6; 8; 9; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00770/pdf/00770.pdf

 

69. [Fedőlapok] == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet.

                [Előfizetési felhívás a Füstölő II. évfolyamára (ugyanez mellékletben is) és a 12 Röpirat e számának tartalomjegyzéke.]

 

70. Bakonyi: Mikép küzdjünk? == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 1–2. [1]

                „Nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni, nem akarom azt részletezni, hogy a zsidóságra mindaz áll és szóról-szóra igaz, a mi már a röpiratokban is sokszor el volt mondva, – nem akarom azt vitatni, hogy a zsidóság már is nagyhatalom, mert hisz azt naponként látjuk, – hisz ennek egyik legnagyobb bizonyitéka ez a világhirüvé vált tisza-eszlári ügy, mely a zsidók magatartását különféle alakban tüntette elő: nézzük e rájok nézve veszélyes helyzet paroxismusának pházisait. 1-ször. Kezdetben általános ijedelem s páni rettegés. 2-szor. A zsidó hatalom működése kezdetekor a szemtelen henczegés, – hogy mindez igy ugy nem igaz. 3-szor. Az álhullávali fiaskó után az isméti kétségbeesett ijedtség, és mintegy elkeseredett szembeszállás a világgal, vagyis ahoz való készülődés. Most végre 4-szer, az az alattomos öröm és megnyugvás, mely bár még nem teljes, de mégis táplálja őket az a hiedelem, hogy ezen félelmes ügy idáig nagyobb baj nélkül játszódott le, – s a remény, hogy el tudják annak nem igaz voltát hitetni az ostoba gaj többséggel, s ők kerülnek ki belőle győztesen. Ezen pházisok mutatják azt, hogy ők csakugyan hatalomnak tartják magokat a többi emberiség felett.”

 

71. Németországi antisemita gyülések a kongresszus után == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 5–11. [5; 6]

                „Ónody Géza azonban néhány magyar társával a berliniekkel együtt tovább utazott Berlinbe, a most emlitett népgyülésen részt veendő. Ezen népgyűlésnek lefolyását, a melyen mintegy ezer főnyi közönség volt jelen, s a melyen Solymosi Eszter arczképe szinte ki volt állitva, a "Neue Deutsche Volkszeitung" következőleg irja le... Rövid szünet után szónok Ónody magyar küldöttnek adja át a szót, a ki a gyülés nagy figyelme mellett egy darabot olvasott fel nemsokára megjelenendő azon művéből, a mely a tisza-eszlári rituális gyilkossággal s ehhez hasonló esetekkel foglalkozik. Mivel Ónody ur a német nyelvet nem birja tökéletesen, 10 percz mulva a kéziratot továbbolvasás végett átadta Dr. Amann-nak. A gyülés feszültséggel kisérte az érdekes részletes leirást, s a szerző és felolvasó urakat élénk tetszéssel jutalmazta.”

 

72. R. A. Avellanus: Az északamerikai Egyesült-Államokból == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 11–14. [13]

                „Bámulva hallom, hogy a gyilkos sakterok ügyét egy magyar és két tót keresztény prókátor akasztá nyakába. Uraim, sok minden történt már századunkban, de ez a vadság megszégyeniti valamennyit. Tudják-e a szives olvasók, hogy miként érthető e nagy zsidóbarátság? Megmondhatom egy szóval; ennek oka a mását nem látott tájékozatlanság a zsidóügyekben. (Ha csak ez lenne! – Szerk.)”

 

73. A pozsonyi események == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 14–23. [23]

                „Csak egy próbáját akarom adni zsidó börze-báróink öntudatos, unzsenirt fellépésének, egy passusát akarom idézni a nagy pénzért mindig kész revolverujságnak, a "Wiener Allgemeine Zeitung"-nak, a mely ma ezt irja: "Messzeható biztositékokra, egy igen tüntető és becsületes szándéku buzgalomra lenne szükség a magyar miniszterelnök részéről arra, (Szegény Tisza! – Szerk.) hogy pénzügyminister collegájának lehetővé tegye az üzletek folytatását. Pauler leköszönése (A tisza-eszlári ügyben követett korrekt magatartása miatt, a mi nagy szálka a semiták szemében. – Szerk.) és azon apodiktikus bizonyosság, hogy minden felekezeti (Élhetetlen Sműle – Szerk.) agitáczió összetöretve, földre tiportatik, (Csak várd ezt gaz zsidó firkász. Előbb megeshetik ez veletek! – Szerk.) képezik az első feltételeket arra nézve, hogy a magyar állami pénzügyek aggasztó megrázkodtatásoktól megóvassanak.”

 

74. Historicus: Hogyan tiltakozott Gyulafehérvár város tanácsa a zsidók ellen 140 évvel ezelőtt? == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 24–28. [25; 28]

                „Van nekik valóban külön törvényszékük, daczára honi törvényeinknek, melyekben ők mindenről itélnek, ami keresztény, fel egészen a tisza-eszlári véráldozatig! [...] Hazánkban már régen megvoltak bélyegezve, a midőn törvényhozásunk humánus szelleme egyenjogositotta őket velünk, /bölcsen-e? arról ne beszéljünk) ők bebizonyitják, hogy erre sem megérve nincsenek, sem érdemeket nem szereztek. Sőt a tisza-eszlári esemény tanusitása szerint még vérünket is szomjuhozzák.”

 

75. A pozsonyi események és a t. eszlári ügy a képviselőház előtt == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 29–42.

 

76. Nagy-Sallai: Barsmegye (Nagy-Sarló.) Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, október 15. III. évfolyam. I. füzet. – p. 47–48. [47]

                „Ugy látszik, hogy a tisza-eszlári égbekiáltó büntény lassanként leoldja rólunk azon "csendes terrorizmus" békóit, a melyeket a zsidók kiszámithatlan raffineriája és dölyfös elbizakodott szemtelensége reánk vert, s a melyhez hasonlót a keresztény ember – még ha oly hunczut lenne is, – megteremteni nem képes.”

 

77. A képviselőházban == Vasárnapi Újság. – 29:42 (1882. okt. 15.). – p. 673. [673]

                „[Október 11-i ülés:] Következett ezután a zsidóügy, a pozsonyi és tisza-eszlári. Ezeket illetőleg Simonyi Iván, Ónody Géza, Csernátony interpelláltak. Tisza miniszterelnök és Pauler azonnal válaszoltak.”

 

Solymosi Eszter arczképét... == Nyírvidék. – 3:42 (1882. okt. 15.). – p. 3.

                „... még mindig mutogatják Németországban. Jelenleg Hamburgban van a kép. A befolyt és befolyandó pénzt Henriczi kezeli és küldi majd meg a kép festőjének Ábrányi Lajosnak.”

 

Borsszem Jankó. – 15:43 (1882. okt. 22.). – 10 p. [3; 8]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00771/pdf/00771.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. okt. 24.). – p. ??

                Tudósításaink tehát, azt hisszük, e mai nappal véget értek mint Bary fáradtságos munkája; – de reméljük, megengedi a mélyen tisztelt olvasóközönség és a Nagyságos Lovag szerkesztő úr! hogy a zsidó-ügyhöz olykor-olykor hozzászólhassunk.

 

[A tisza-eszlári bűnügyben végre...] == Pécsi Figyelő. – 10:43 (1882. okt. 28.). – p. 2.

                Zsinagóga zárszerkezete. A Solymosi Eszter ruháin levő foltok. Scharf Móric vallomása.

 

Borsszem Jankó. – 15:44 (1882. okt. 29.). – 10 p. [5; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00772/pdf/00772.pdf

 

Nyíregyházán... == Mohács és Vidéke. – 1:44 (1882. okt. 29.). – p. 4.

                „... Scharf Móricot szembesítették a főbb bűnösöknek hitt egyénekkel, súlyos dolgokat mondott az nekik szemtől-szembe.”

 

[A tisza-eszlári bűnügy] == Ország-Világ. – 3:21 (1882. nov.). – p.  503–504.

 

Nyilatkozat == Szentesi Lap. – 12:44 (1882. nov. 4.). – p. 3.

http://epa.oszk.hu/01800/01889/00518/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1882-11-04_44.pdf

                „Városunkban az a hír van elterjedve, mintha a "Függetlenség" f. évi 299. számában "a tisza-eszlári bűnper mellékjátéka Szentesen" cím alatt megjelent cikket én írtam volna. – Ezen hír terjesztője vagy kenyéririgyem, vagy személyes ellenségem lehetett, ki igénytelen nevem felhasználása mellett tendentiosus rosszakarattal ez úton is igyekezett megkísérleni az itteni zsidók és keresztyének közti béke felzavarását. – Ennélfogva kijelentem, hogy azt, ki a kérdéses cikk írását vagy csak sugalmazását is nekem tulajdonítja: hitvány rágalmazónak nyilvánítom. Kelt Szentesen, 1882. nov. 1. Böszörményi Károly ügyvéd” [A következő számban a válasz a 3. oldalon Reiniger Jakab ügyvédtől: http://epa.oszk.hu/01800/01889/00519/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1882-11-11_45.pdf ]

 

Borsszem Jankó. – 15:45 (1882. nov. 5.). – 10 p. [5; 8]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00773/pdf/00773.pdf

 

M. E.: A tisza-eszlári eset és a sajtó == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 1–2.

 

Argus: Kozma Sándor főügyész és a tisza-eszlári ügy == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 2–5.

 

A ritualis bűnt csináló banda == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 5–6.

 

[t.-eszlári tudósítónk levele] == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 6.

 

[egy másik levelezőnk írja] == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 6–7.

 

Legújabb híreink [Nyíregyházáról] == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 7.

 

Bogdányi: [A mult számunkban...] == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 7–8.

 

Vészi József: Az antiszemitismus szájhősei == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 8.

 

A tisza-eszlári hitközség nyilatkozata == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 8–9.

 

Dr. Kenedi Géza Verhovay Gyula ellen == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 9–10.

 

J. R.: [Levél Szerdahelyről] == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 10.

 

 

Az egyenlőség sajtópere == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 10–11.

                Vallatás keserűvízzel. Bary. Egyenlőség múlt számában...

 

Egy mult századbeli helytartósági rendelet == Egyenlőség. – 1:1 (1882. nov. 5.). – p. 11.

 

 

A keresztyény társadalom és papság feladata a zsidóhajszákkal szemben == Nyírvidék. – 3:45 (1882. nov. 5.). – p. 1–2.

                „Az is igaz, hogy a tisza-eszlári eset nem egyedüli oka volt a zsidókérdés felmerülésének, mert a zsidóság ellen az elégületlenség titokban már régen lappangott. Volt e rá alapos ok, vagy nem? most erre nem reflektálunk tüzetesebben; hanem alább. Az eszlári eset csak alkalmul szolgált a zsidóság elleni panaszok nyilvánítására. De az is tény, miként a kérdés szellőztetése, annyira elmérgesítette a kedélyeket, hogy még egy Kossuth Lajosnak a magyar nép bálványozásig tisztelt kedves emberének higgadságra intő szava is úgy hangzott el a nyár folyamán, mint a pusztában elhaló szó; midőn Helfi előtt azt mondá, hogy: "az eszlári ügyben attól tart, miszerint sikertelenség esetén, a magyar igazságszolgáltatáson esik csorba a külföld szemében; s különben is – mond Kossuth, – ha bűntényről van, és lehet szó, az lehet egyesek bűne; de nem egy vallásfelekezeté." Ez éleseszű distinctio sem ért semmit. [Ballagi Mór cikkének http://library.hungaricana.hu/hu/view/ProtestansIskolaiLap_1882/?pg=672&zoom=h&layout=s felidézése során] az igazságszolgáltatást, az eszlári eset vizsgálásában, távolról sem feszélyezzük.”

 

A tisza-eszlári bűnperben... == Pécsi Figyelő. – 10:45 (1882. nov. 11.). – p. 2.

                „... a kir. ügyészség a Solymosi Eszter meggyilkolásával gyanúsítottaknak vád alá helyezését indítványozza. És pedig négyen a gyilkosság közvetlen elkövetésével, hárman pedig gyilkosságban való részességgel vádoltatnak. Az igen terjedelmesen indokolt indítványt Havas Imre kir. ügyész készíté el. Ő fogja a végtárgyaláson is a vádat vinni. A vádaláhelyezési végzést a védők nem készülnek fellebbezni s így a végtárgyalás kitűzése deczember elejére várható. A dadai hullákon[!] talált ruhákon az orvosok befejezték a vizsgálatot s arra az eredményre jutottak, hogy a ruhákon látható pettyek hullafoltok. S minthogy a Dadánál kifogott hulla mindössze tíz napig lehetett a vízben, egész határozottsággal konstatálták, hogy azok a foltok nem ettől a hullától eredtek, hanem egy második tetemtől, mely nagyfokú erjedésben kellett, hogy legyen. A vérfoltok nem voltak konstatálhatók.”

 

A tisza-dadai álhulla... == Pécsi Figyelő. – 10:45 (1882. nov. 11.). – p. 2.

                „... kifogása előtt híre járt, hogy tiszadobi halászok egy fejetlen hullát fogtak ki és a parton elásták, a vizsgáló bíró nem találta annak nyomát de nem is akadt ember, ki ama hírnek alapját adhatta volna, azon gyanú támadt akkor, hogy ezen hullát a vizsgálat megtétele előtt újra kiásták és elsikkasztották. – Most a "Nemzet"-nek távírják Csongrádról nov. 8-ról: A Tiszából egy fejetlen női hullát fogtak ki, mely orvosi vélemény szerint már több holnapos s hosszabb ideig fekhetett oltott mészben.”

 

Borsszem Jankó. – 15:46 (1882. nov. 12.). – 10 p. [4; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00774/pdf/00774.pdf

 

Legujabb == Nyírvidék. – 3:46 (1882. nov. 12.). – p. 4.

                „Megyeri Géza törvényszéki ülnök és Bary József vizsgáló bíró ma már Csongrádon vannak, hogy az ott kifogott fejetlen hulla törvényszéki bonczolásánál jelen legyenek. A bonczolásnak tegnap kellett megtörténni. A körülményekhez képest Solymosiné beidéztetése is várható.”

 

78. [Izgalmas esetek [...] A tisza-eszlári ügy] == Vasárnapi Újság. – 29:46 (1882. nov. 12.). – p. 737.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/01497/pdf/01497.pdf

 

== Függetlenség. – ??:?? (1882. nov. 13.). – p. ??

                Dr. Trajtler Soma dr. Gladiusról: az orr beesett, „mert nem olyan "horgas" mint a tudós doktoré.”

 

A Csongrád mellett kifogott... == Békésmegyei Közlöny. – 9:135 (1882. nov. 14.). – p. 2.

                „... fejetlen női hullát dr. Scheuthauer egyetemi tanár bonczolván, konstatálta, hogy hónapok óta terhes állapotban levő nő volt, tehát a Solymosi Eszter esetével – Verhovay és társai bánatára éppenséggel – semmi összefüggésben nincs.”

 

Nyíregyháza, nov. 10. == Békésmegyei Közlöny. – 9:135 (1882. nov. 14.). – p. 2.

                „A tisza-dadai hulla begyepesedett sírját Jármy szolgabíró a katholikus plébános, helység bírái s több paraszt jelenlétében hétfőn felnyittatta s miután meggyőződtek, hogy a holttest érintetlenül benne van, ismét behányatta; így aztán Láncz Gábor jó módú paraszt őrizetére bízta, ki újévig fogadtatott fel őrül 75 frtért s egy öltő ruháért.”

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. nov. 14.). – p. ??

                Sír őrzésének elrendelése.

 

79. [Mezei Ernő interpellációja, 1882. november 15-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 87–91.

 

[A tisza-eszlári bűnügy] == Ország-Világ. – 3:22 (1882. nov.). – p. 528.

 

80. [Fedőlap.] == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, november 15. III. évfolyam. II. füzet.

                [Előfizetési felhívás a Füstölő II. évfolyamára. Ónody könyvének hirdetése.]

 

81. Keöd József: A zsidó esküje a biróságok előtt == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, november 15. III. évfolyam. II. füzet. – p. 49–56. [50; 51]

                „Ott van a tisza-eszlári zsidó rituális gyilkosság, az ártatlan keresztény leányka vérének vétele! mely világra szóló büntett, midőn a sok közül napfényre jött, nem mozdult-e meg ugyszólván az egész világ összes zsidósága a gonosztevő gyilkosok megmentésére?! S ezen mozgalomban észleltünk-e különbséget orthodox és neolog zsidó közt? Nem! "Egy mindnyájáért, s mindnyája egyért!" Sirokat raboltak meg, dijakat tűztek, hullákat usztattak a Tiszán, közös költségen, közös erővel és egyetértéssel, csakhogy az igazságszolgáltatást tévutra vezessék, gátolják, bonyolitsák, vagy éppen lehetetlenné tegyék! ...Még hozzá, mikor a talmud szerint (Tr. Aboda. 3. f. 26. 2.) "Igazságos cselekedet az eretneket sajátkezüleg kivégezni." "Ki az istenteleneknek vérét ontja, áldozatot mutat be istennek" Jalk. Schim f. 245 ad Pent. és Bemidb. r. f, 21. f. 229. 2) Éppen mint Tisza-Eszláron is történt. Tehát még hozzá istenes dolgot is követ el, ha keresztényt gyilkol!”

 

82. Titus: A kaposvári gyülés == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, november 15. III. évfolyam. II. füzet. – p. 59–65. [64]

                „Mert hát hazafiasság az, hogy a zsidók a magyart piócza módra kiszipolyozzák (néha ez a vérvétel rituális czélokból történik, mint Tisza-Eszláron, Nagy-Szombaton és Bazinban... [Népjog, október 3.]”

 

83. N. N.: A holleschaui (morvaországi) zsidó rituális gyilkossági bűnper Mária Terézia korában == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, november 15. III. évfolyam. II. füzet. – p. 76–77. [76; 77]

                „Mióta a t.-eszlári rituális gyilkossági ügy a felszinen van, ugy Ónody Géza képviselő mint e füzetek szerkesztője egész halmazát vette a hasonló esetekről értesitő leveleknek s okmányoknak. Miután a zsidókérdés e főfontosságu oldalának speciális tanulmányozása az illetőnek minden idejét igénybe veszi, mint akár egy izben emlitettük, Ónody Géza magára vette ezen feladatot, s buvárlatainak eredményét egy, jelenleg Bartalits Imrénél Budapesten sajtó alatt levő s "Tisza-Eszlár" czimű könyvben fogja a nagy közönség elé bocsátani. Ónody e munkában ismertetni fogja a t.-eszlári eseten kivül a többi, tudomására jutott nagyszámu eseteket is, s ezek ismerete nélkül fogalma se lehet az embernek azon vadállati természetről, bősz fanatizmusról, mely a talmud-zsidóban honol, s a mely vad fanatizmusnak természetes következményei a keresztény-véráldozatok is. Olvasó közönségünk figyelmét előre is felhivjuk ezen esetleg korszakot alkotandó műre, a mely egyidejüleg Berlinben német kiadásban is megjelenik. Ónody ezen munkájában felhasználva lettek azon levelek is, a melyek e tárgyban e füzetek szerkesztőjéhez lettek intézve, s a melyeket, az ő felhivása folytán, hozzá áttettünk. Az alább következő levelet azonban, mely hozzánk legutóbb küldetett be, de a mely Ónody barátunk munkájában szinte föl lett használva, mutatványul közöljük a czélból, hogy lássa a hazai közönség, minő dolgoknak tárháza lesz Ónody Géza "Tisza-Eszlár" czimű műve. ...Tekintetes ur! – Elkeseredéssel eltelve a fölött, a mit a "Neue Freie Presse" czimü bécsi ujságban a tisza-eszlári eset fölött a zsidók maguknak megengednek, mintha az csak mese lenne; és elkeseredéssel eltelve a tekintetes ur ellen intézett támadások fölött, igen sajnálom, hogy tek. urnak már korábban nem voltam bátor irni. Azt, hogy az utálatos zsidó söpredék rituális czélokra keresztény vért használ, bizonyitja a Mária Terézia korában egy morva városban, Holleschau-ban előfordult eset is... Végre az eset, mig a leány élt, egy zsidógyerek által, épenugy mint Tisza-Eszláron a Solymosi Eszter esetében, el lett árulva a keresztényeknek. ...Néhány év előtt Lengyelországban egy elmezavarodott apáczát födöztek fel egy apácza klastromban, a ki ott elzárva volt egy czellában és szalmán feküdt. Hogy lármázott akkor a "Neue Freie Presse" bele a világba! Az apáczának, Ubrik Borbálának az arczképe pedig egész Európát bejárta, és most szitkozódnak az Eszter képe fölött.”

 

84. A "Wiener Allgemeine Zeitung" Vasmegyéről == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, november 15. III. évfolyam. II. füzet. – p. 83. [83]

                „Emellett aztán hall az ember még mindenféle sportról, mint: a zsidótemplomnak a levegőbe röpitéséről, az oltár alatt eltemetve levő keresztény leányról; szóval – szent Istóczy! – a te általad elvetett mag termékeny földre hullott; szűkebb hazád, Vasmegye veled tart, és karöltve "intelligencziájának" legnagyobb részével, századodat, a mennyire nem akarja tanaidat vallani, sorompó elé idézheted. [WAZ, október 31.]”

 

85. Cameleon.: Máramarosmegye. Hangok a vidékről. – Nyilt levelek a szerkesztőhöz == 12 Röpirat. Politikai, társadalmi és közgazdasági közlöny, november 15. III. évfolyam. II. füzet. – p. 84–86. [84]

                „Tekintetes szerkesztő ur! – Még ki se lettek adva becses röpiratában az általam küldött kaftán-ékességek, és már ujból szolgálhatok néhány adattal, melyekből nyiltan kitünik, hogy a henczegő Izrael nem csak ál Solymosi Esztereket kerit elő a világ megvakitására s a törvényhozás félrevezetésére; – mert hiszen a szegény holt leány nem védheti jogait; hanem odáig jutottunk, hogy élő emberek nevében, illetve azoknak ál személyesitésében kötnek ügyleteket az Isten választott hivei azon boldog reményben, hogy a hamisan személyesitett birtokos elhalálozásával a törvényes örökösöket sikerülend a birtoktól elütni.”

 

Budapest, nov. 15. == Békésmegyei Közlöny. – 9:136 (1882. nov. 16.). – p. 2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1882/?pg=283&zoom=h&layout=s

 

Kül- és belpolitika == Pécs. – 1:2 (1882. nov. 18.). – p. 4.

                „Az ülés végén Mezey Ernő interpellálta az igazságügyminisztert az ismert tisza-eszlári ügyben. Az interpelláló törvénysértéseket sorol fel, melyeket ez ügyben részint a nyíregyházi törvényszék, részint Bary vizsgálóbíró követett el s azok orvoslására felhívja az igazságügyért. Ugyancsak az ú. n. zsidó kérdésben, melyre Kossuth Lajos nagy hazánkfia azt mondja, "szégyen és botrány, hogy Magyarországban még ez is lehetséges" a függetlenségi kör tanácskozást tartott [...]”

 

A képviselőház november 15-én... == Pécsi Figyelő. – 10:46 (1882. nov. 18.). – p. 2.

                „Az ülés végén Mezei Ernő szemita szagú interpellácziót intézett a tiszaeszlári bűnügyben az igazságügyi miniszterhez.”

 

Csongrádról írják... == Pécsi Figyelő. – 10:46 (1882. nov. 18.). – p. 2.

                „[A fejetlen hulla] fél évig de 1 1/2 évig is már vízben lehetett, hogy a fej és két kar magától elválhatott a törzstől és hogy a méhben egy négyholnapos magzat részei találtattak s hogy ennélfogva  ezen hulla a tisza-eszlári üggyel nincs összefüggésben.”

 

Csongrád == Szentesi Lap. – 12:46 (1882. nov. 18.). – p. 3.

http://epa.oszk.hu/01800/01889/00520/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1882-11-18_46.pdf

 

Borsszem Jankó. – 15:47 (1882. nov. 19.). – 10 p. [2; 5; 8; 9; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00775/pdf/00775.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. nov. 19.). – p. ??

                Az "Egyenlőség" c. lap "A rituális bűnt csináló banda" című cikkéről.

 

Kossuth a zsidókérdésről == Pécs. – 1:3 (1882. nov. 22.). – p. 1–2.

 

A két kulacsos szilárdság == Békésmegyei Közlöny. – 9:139 (1882. nov. 23.). – p. 1–2. [1]

                „Hanem Verhovaynak meg volt annyi esze, hogy a szélbali primipilus kadpróba-csikója ne legyen, hanem az Eötvös Károly eszlári megízattatását is egyenesen az ellen a párt ellen fordította, melynek mint főközlönye, az "Egyetértés" figurál, holott az Eötvös Károly érdeke éppen annyira vette figyelembe a szélbali kétkulacsosok fülelő részét, mint Verhovay.”

 

Nyíregyháza, nov. 21. == Békésmegyei Közlöny. – 9:139 (1882. nov. 23.). – p. 3.

                A tisza eszlári ügyben sokat emlegetett zsidó koldust feleségével együtt S.-A.-Újhelyen elfogták. Az elfogottakat Walner Hermannak s Deutsch Leninek hívják.

 

86. [Polónyi Géza beszéde, 1882. november 25-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 254–256.

                „1882. junius 1-én megjelen egy röpirat: "A tiszaeszlári vértanú leány és az óhitű zsidók" czíme alatt. Később megjelen az esztergomi közlönynek junius 14-iki és junius 26-iki száma. Azt hiszem t. ház, bármi legyen tartalma egy sajtóterméknek, bármilyen izgató legyen az, annak elbirálásánál, hogy a vele való elbánásban a törvény megsértetett-e vagy nem, ez subordinált kérdés, mert hiszen a büntető törvények és azok rendelkezései épen a bűntényekre vannak alkotva. Hogy ha azok nem lennének izgató természetűek, mi alapon merne benyulni a biró a legszentebb jogokba. Bevallom, hogy a ponyvairodalom azon zugtermékeinek, melyek a nép erkölcseinek megmételyezésére vannak szánva, soha védője nem leszek. A középkor sötét tévtanainak nem leszek bajnoka. E kérdés azonban nem tartozik ide, midőn a sajtótörvény megsértéséről lehet szó; csak arról lehet itt szó, hogy a törvényes intézkedések nem elégítettek volna-e ki ez esetben, és ha a sajtótörvény megszegetett. [...] Azon röpirat, mely beérkezett, véletlenül nekem is beküldetett és én – ismerve a törvényes utat – nem a belügyminister ur, hanem az igazságügyminister ur figyelmét hivtam fel s tudomásom van róla, hogy ezek a közvádlónak el is küldettek; de sajátságos t. ház, hogy a közvádló nem az igazságügyministernek, hanem viszonyainkat nagyon jellemző módon, véletlenül a ministerelnök-belügyministernek tett jelentést. (Derültség balfelől.) Ebből kettőt következtetek. Következtetem először azon korlátlan teljhatalmat, melyet a belügyminister ur hierachicus fokozat szerint ministertársai felett is gyakorol; (Mozgás jobbfelől, helyeslés balfelől) következtetem másodszor azt, hogy mégis való volt az, a mit akkor a közvélemény suttogott, hogy az igazságügyminister és közvádló közt feszültek voltak a viszonyok. (Mozgás jobbfelől.)”

 

87. [Tisza Kálmán miniszterelnök válasza Polónyi Géza beszédére, 1882. november 25-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 256–258.

 

88. [Istóczy Győző határozati javaslata az 1882. július 1-én 2355/eln. szám alatt kelt belügyminiszteri rendeletről, 1882. november 25-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 256–258.

 

Onodi Géza helybeli ügyvéd... == Szentesi Lap. – 12:47 (1882. nov. 25.). – p. 3.

http://epa.oszk.hu/01800/01889/00521/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1882-11-25_47.pdf

                Makón összetévesztik a képviselővel.

 

Nyíregyháza, nov. 23. == Békésmegyei Közlöny. – 9:140 (1882. nov. 26.). – p. 3.

                „A törvényszék elrendelte ma délután a dadai hullának szakértői pótvizsgálatát. Scharf Móriczot szembesítették az elfogott zsidókoldussal és feleségével. A gyermek azonnal felismerte az Eszláron járt koldusokat, kik azonban, mindent tagadnak. Konstatált tény, hogy időközben háromszor is voltak itt hosszabb ideig.”

 

Borsszem Jankó. – 15:48 (1882. nov. 26.). – 10 p. [5]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00776/pdf/00776.pdf

 

Bogdánovics György: Az ősz rabbi! [Vers] == Mohács és Vidéke. – 1:48 (1882. nov. 26.). – p. 1.

                „Kívánt-e hitünk valaha / Véráldozatot? Vért? Soha! [...] Mi volt ez? Kő, orozva bedobott / Betörte ím' a szoba ablakot. / Ismét egy! Jaj! ez fejemen talált, / Fiam segíts, mert érzem a halált, / Esküszöm újra talmudon kezem, / Rituális bűntettet nem kívánt hitem”

 

[Megjelent Kászony[i] Dániel Solymosi Eszter a tiszaeszlári véráldozat című regénye] == Pápai Lapok. – 9:49 (1882. nov. 26.). – p. 199.

 

89. [Pauler Tivadar igazságügyminiszter válasza Mezei Ernő interpellációjára, 1882. november 27-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 293–296.

 

90. [Mezei Ernő fenntartással tudomásul veszi Pauler Tivadar válaszát, Szalay Imre és Verhovay Gyula közbeszólásával, 1882. november 27-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 296–299.

 

91. [Pauler Tivadar igazságügyminiszter válasza Mezei Ernőnek, 1882. november 27-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 299.

 

92. [Verhovay Gyula Mezei Ernőhöz, 1882. november 27-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p.  299.

 

A magyar országgyűlésen... == Békésmegyei Közlöny. – 9:141 (1882. nov. 28.). – p. 1.

                „... szombaton a hevesi kérvény tárgyaltatott, mely csupán azt kívánta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök eljárása, mely szerint a tisza-eszlári véráldozat czímű férczművet rendőrileg lefoglaltatta, rosszaltassék.” http://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1882/?pg=300&layout=s

 

Nyíregyháza, nov. 25. == Békésmegyei Közlöny. – 9:141 (1882. nov. 28.). – p. 2.

                „Illetékes helyről vett informáczió szerint a tisza-dadai hulla kiásatását Megyeri, ez ügyben kirendelt vizsgálóbíró, deczember 5-én eszközölteti. Az agnoszkálásnál és bonczolásnál annak idején jelenvolt bírósági tagok, tanúk és szakértők a kiásatásnál mind jelen lesznek. A szakértőktől kérendő vélemény preczíz themákra fog szorítkozni: a hulla korát, haját (hogy leberetválták-e, vagy úgy vált le a fejről feloszlás miatt?) és a lábon levő hegedést illetőleg. Az ügyészség részéről ajánlott törvé[ny]széki orvost, dr. Flegmant, a törvényszék mint zsidót el nem fogadta. Heumann, mind a tutajosok védője, kiknek – meglehet – ártatlanságukat fogja a kiásatás kideríteni, jelenlétét igényli.”

 

93. [Mezei Ernő Verhovay Gyulához, 1882. november 28-án.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. VII. kötet. – p. 319–320.

 

Budapest, nov. 27. == Békésmegyei Közlöny. – 9:142 (1882. nov. 30.). – p. 2.

                „Azután Pauler válaszolt Mezey Ernőnek a tisza-eszlári ügyben hozzá intézett interpellácziójára: utóbbi nem vette a választ tudomásul. Verhovay rossz hírlapírónak mondja Mezeyt, kiről csodálja, hogy felszólalt, mikor a tudvalevő tisza-eszlári ügyben "rokonai" (?!) érdekelve vannak. – A miniszter válaszát , Mezey kivételével, az egész ház tudomásul vette.”

 

[A tisza-eszlári bűnügy] == Ország-Világ. – 3:23 (1882. dec.). – p. 551–552.

 

Országgyűlés == Pécs. – 1:6 (1882. dec. 2.). – p. 2–3.

                „A minister, feleletében [Pauler válasza Mezey Ernő interpellációjára] kifejtette, miszerint a tisza-eszlári esetben gyakorolta felügyeleti jogát, úgy, a mint azt a törvény előírja, kimutatta, hogy más bíróságnak delegálása nem szükséges, s meggyőződése, hogy bíráink csakugyan be fogják bizonyítani ezen esetben is, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországban áthághatatlan válaszfalat képez, melyen sem a szenvedélyek, sem az elfogultság, sem semminemű más illetéktelen befolyás rést törni nem lesz képes. A ház osztatlan tetszéssel hallgatta végig a miniszter feleletét s ezt egyhangúlag tudomásul vette. Reméljük, hogy ezzel ez az egész ügy a rendes kerékvágásba vissza fog tereltetni, s hogy nem lesz többé alkalma az országgyűlésnek, oly kérdéssel foglalkozni, mely csak a szenvedélyek felizgatására ad alkalmat.”

 

Országgyűlés == Pécsi Figyelő. – 10:48 (1882. dec. 2.). – p. 1.

 

Borsszem Jankó. – 15:49 (1882. dec. 3.). – 10 p. [6; 8]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00777/pdf/00777.pdf

 

94. "Solymosi Eszter"... == Vasárnapi Újság. – 29:49 (1882. dec. 3.). – p. 783.

                „... czímű alkalmi regényt írt Kászonyi Dániel, a "Függetlenség" dolgozótársa, s Petrik Gézánál 1 frtért kapható. A munka a <tiszaeszlári véráldozat>-nak a hírlapokból ismert történetét egész komolyan tárgyalja.”

 

Mezey Ernő interpellatiója [Vers] == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. dec. 7.). – p. ??

                Nagy pénzáldozatot – sok bajt okozott Tisza-Eszlár / [...] Eddig csel, furfang s pénz nem lendíte ügyünkön, / Íme tegyünk, ami szól most a világra, nagyot! / Dictum factum, dönt a tanács, jelszó: Tisza-Eszlár! / Országházba vigyük: hős Mezeynk lebe hoch!

 

Országgyűlés == Pécsi Figyelő. – 10:49 (1882. dec. 9.). – p. 1.

                Istóczy–Wahrmann párbaj.

 

Borsszem Jankó. – 15:50 (1882. dec. 10.). – 10 p. [2; 9]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00778/pdf/00778.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. dec. 10.). – p. ??

                Tagadjuk, hogy Scheuthauer és Mihálkovics tanárok tudománya és dr. Trajtler tudománya közt egyrészt akkora különbség lehetne, mint amilyen nagy a különbség a hullának akkori és mostani állapota között.

 

Apaffy: A létérti küzdelem, 3. == Nyírvidék. – 3:50 (1882. dec. 10.). – p. 1.

                „Hogy a magyar társadalmat és ennek érdekeit a magyar napi lapok, általában a sajtó nem hogy képviselné, természetes hivatása és szent kötelessége szerint; de sőt annak elleneivel kezet fogva, a legvitálisabb kérdéseket vagy agyon hallgatja, vagy tendenciózusan félremagyarázza és legyezgeti: igazolja ezt a magyar sajtónak a t.-eszlári üggyel s az ezzel kapcsolatos, de korántsem ezzel egy-keletű zsidókérdéssel szemben elfoglalt álláspontja és magatartása. Nagyon tévednek, akik azt hiszik és állítják, hogy a zsidókérdést a tisza-eszlári bűnper hozta napi rendre. A zsidókérdés régen kisért már Magyarországon. [...] A többi közt a zsidókérdésről így ír a "Budapest" czímű napi lap f. évi novemberhó 17-rőli számában: "Már szinte émely fog el, ha szóba kerül e kérdés. Hiszen hónapok óta, sajtó, társadalom, országgyűlés, úgyszólván egyebet sem tesz, mint folyvást ezt a rémet festi a falra. Mintha bizony a szegény magyarnak nem volna elegendő baja némettel, pánszlávval, szerbbel, oláhval, most erőnek erejével a zsidókérdés kolonczát akarják a nyakába akasztani. Pedig hiába való erőködés, mert Magyarországon nincs zsidókérdés, hanem van a tisza-eszlári sakterek bűnpere." E sorok idézése után azt kérdezem: szabad e így írni egy felvilágosult, hazáját, nemzetét szerető, magyarságára büszke s a magyar nép jövőjét szívén hordozó magyar írónak?”

 

[A tisza-eszlári bűnügy] == Ország-Világ. – 3:24 (1882. dec.). – p. 576.

 

A tisza-eszlári rituális gyilkosság komédiája == Magyar Állam. – 23:1?? (1882. dec. 13.). – p. ??

 

A tisza-eszlári ügyben... == Pécsi Figyelő. – 10:50 (1882. dec. 16.). – p. 5.

                „... a nagyságos védő konzorczium nagyban felsült ugyan a dadai hulla újabb orvosi vizsgálatának forszírozásával, de azért az ügyvédi méltósággal és humaniszmussal szerintünk meg nem egyeztethető ama faggatásokat, miket a gyermeke gyászos elvesztésével amúgy is megkeserített özvegy Solymosinét és ennek két élő gyermekét újólag az undort gerjesztő dadai csempészett álhullának megszemlélésére és Eszterének felismerésére késztették, sőt fogaik összehasonlítására még testi vizsgálatokat is tartattak a Solymosi testvéreken tovább is folytatják. – Noha minden részben eddig felsültek, még nem hagynak fel annak erőltetésével, hogy reáfogják az álhullára, mikép az mégis Eszteré lehet, nem akarjuk jellemezni ama tényt, hogy az álhulla csempészetben legsúlyosabban terhelt, de szabadlábra tett Rozenberg volt saktert akarták az ugyanazonosságra tanúnak kihallgatni, de annyi bizonyos, hogy Sch.[Scheuthauer] egyetemi tanárnak faggató magaviselete, az első hullaszemlét teljesített orvos irányában éppen nem alkalmas arra, hogy benne bizalmat keltsen. – Az egyetemi orvosok eddigi szereplése a vizet nem hajthatván még a sakter-védők malmára, azt kérték, hogy a hullát elvihessék a fővárosba, hogy ott a csontok vegyi vizsgálatával a hulla életkorát pontosabban meghatározhassák, a törvényszék azonban oly óvatos volt, hogy csak a hulla felét adta oda s ezt igen helyesen tette, mert az egész csontváz elmaczerálásával elejét vehették volna a vegyi vizsgálatok esetleges felülvizsgálatának.”

 

Borsszem Jankó. – 15:51 (1882. dec. 17.). – 10 p. [4; 5; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00779/pdf/00779.pdf

 

== Magyar Állam. – 23:1?? (1882. dec. 17.). – p. ??

                Vajjon ennyi becsületes és egyszerű, semmi rafinírtságot el nem sajátított, vallásos lelkületű tanúnak hit alatt tett bizonysága nem érne fel egy pár, talán darvinisticus elvekkel saturált egyetemi tanár hipothesisével? [...] "Qui se excusat, incusat" minél jobban erőlködnek az emancipált polgártársak a rituális gyilkosság szennyfoltját lemosni, annál kétségtelenebbé teszik, hogy szerecsenmosásra vállalkoztak.

 

Petrik Géza kiadóhivatalában[: Kászonyi Dániel: Solymosi Eszter a tisza-eszlári véráldozat] == Mohács és Vidéke. – 1:51 (1882. dec. 17.). – p. 3.

 

== Magyar Állam. – 23:??? (1882. dec. 21.). – p. ??

                 [Adamovics!] Ügybuzgalom, az igazság lelkesült védelme, rendíthetlen ragaszkodás Istenhez és hazához vezették tollunkat kezdettől fogva a mainapig a községünkben lejátszott vérdráma scénáinak registrálásában. [Május 10-én írta a zsidó-gyűlölet nélküli levelét, melyben nem adott feltétlen hitelt a sakterolásnak. Ónodyhoz küldte, hogy az Egyetértésben jelenne meg a levél.]

 

== Magyar Állam. – 23:??? (1882. dec. 23.). – p. ??

                A rzeszovi eset és a tiszaeszlári közti párhuzam.

 

(sch.): Ártatlan csevegés (A "Pécs" tárczája) == Pécs. – 1:12 (1882. dec. 23.). – p. 1–3.

                „Ha már színházról beszélek, elmondom egyúttal igazgatónknak [Bogyó Alajos] nehány érdemét is. Első sorban is neki köszönhető azon miniszteri rendelet, mely az erkölcstelen s napi eseményekből összeférczelt darabok előadását eltiltja, mert ha ő nem adja Budán "Esztike és Móriczká"-t, e rendelet soha sem születik meg.”

 

Borsszem Jankó. – 15:52 (1882. dec. 24.). – 10 p. [2; 4; 5; 9; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00780/pdf/00780.pdf

 

95. Egy evangélikus lelkész: A tisza-eszlári gyilkosság. – Budapest, 1882. – 28 p.

http://mtda.hu/books/A_Tiszaeszlari_gyilkossag.pdf

 

96. Der Mord von Tisza-Eszlár besprochen von einem evangelischen Priester. – Markus Samu nyomdája.

 

97. M[arcziányi] Gy[örgy]: Solymosy Eszter, vagy a tisza-eszlári gyilkosság. – Budapest, Bartalits, 1882. 32 p.

 

98. Kayserling Mór: A tisza-eszlári vérvád. – Budapest : [Szerző],1882. [június]

                14.: De különben, ha gyilkosság követtetett el, akkor is ártatlanok hitsorsosaim, mert az adott indok, mely őket a tettre indította volna, merő hazugság, gonosz rágalom.

 

99. Kayserling Mór: Die blutbeschuldigung von Tisza-Eszlár. – Budapest : Lampel Róbert, 1882. – 16 p.

 

100. Kászonyi Dániel: Solymosi Eszter a Tisza-Eszlári véráldozat : Társadalmi regény a jelenkorból. – Budapest, Wilckens és Waidl, 1882.

 

101. Kászonyi Dániel: Esther Solymosi das Blut-Opfer von Tisza-Eszlár : Social-Roman aus der Gegenwart. – Grimm Gusztáv, 1882.

 

102. A magyar-zsidó kérdés jogi, társadalmi s nemzetiségi szempontból. – Budapest : Neuwald Illés könyvnyomdája, 1882. – 32 p. [3; 4; 5; 7; 8; 9; 29]

http://mtda.hu/books/A_magyar_zsido_kerdes.pdf

                „És ha az eszlári esetnél gyilkosság forog fenn és a gyilkosságot csakugyan zsidók követték volna el, helyes-e? Eszélyes dolog-e a gyilkosságot érő gyűlöletünket s megvetésünket az összes zsidóságra átvinni? [...] Különben is "dato non consesso", hogy abban az eszlári dologban a legkisebb hajszálig minden úgy történt volna, amint az történtnek lenni állíttatik, szabad-e nyilvánosan bírói ítélet elé vágnunk[...] Nem az eszlári eset glorificálására emelünk mi szót, de a jogérzet tiszteletének, melyet még az ellenségben sem szabad elnyomni, óhajtunk itt kifejezést adni. [...] Tehát az a tisza-eszlári historia nagyon piczike historia azokhoz a társadalmi kérdésekhez képest, melyeknek megoldásai cselekvésünkre várnak.”

 

103. Bogdányi Mór: Törpe nagyságok : Parlamenti életképek. – Budapest : Markus Samu nyomása, 1882. – [48; 75; 76; 77]

http://mtda.hu/books/bogdanyi_mor_torpe_nagysagok.pdf

                „[Istóczy] Az eszlári eset fejleményeit természetesen nem nézte összekulcsolt karokkal. Külsőleg a legnagyobb rezervacziót szinleli ugyan, sőt tüntetőleg tartózkodik a fővárosban, nehogy távolléte gyanút keltsen. De azért nagy része van az ügynek elmérgesítésében. Eltekintve attól, hogy Ónodyval, a ki a helyszínen a talaj aláaknázásával foglalkozik, állandó és szakadatlan összeköttetésben áll, ő az, ki eleinte a budapesti lapokat szája íze szerint gyártott "eredeti" táviratokkal elözönlette. Port hintett a közönség szemébe, hogy vihart arasson. S a vihar ki fog kelni: csak hogy nem tudni még kinek a fejére fog lecsapni a mennydörgős mennykő. [...] Ónody Géza f. é. május 23-án délelőtt pontban fél tizenkét órakor lett híres ember. [...] Az említett napon és órában felállt és a magyar törvényhozás termeiben kijelenté, hogy az eszlári sakter egy keresztény szüzet ritualis czélokra legyilkolt. [...] Mindenkit megdöbbentett. A hír bámulatos gyorsasággal szárnyalt a szélrózsa minden irányába és kevés órával később nem volt az a zug Európában, ahol nem beszéltek arról a vérvádról, melyet Ónody az eszlári sakter és bűntársai fejére zudított. Ónody pedig megelégedetten dörzsölé kezeit. [Hiba: zsidóság egy része szolidarításból beavatkozik.] Félremagyarázták a beavatkozást és e tévedés alatt fejlődött az eszlári esetből formalis zsidókérdés, mely mindaddig fogva tartandja a kedélyeket, míg valami váratlan esemény tisztitólag nem lép közbe[...]”

 

104. Kiss József: Az ár ellen (1882. június 23.) [Vers] == uő: Költeményei 1868–1882. – 3. bővített kiadás. – Budapest : Ráth Mór, 1882. – p. 60–63.

 

105. Schück Salamon karczagi ker. főrabbi: A keresztények a zsidókról. Karczag, Nyomatott Sződi S. könyvnyomdájában. 1882. 22 p. [3; 4; 16; 17; 18]

                „Mily nagy még a homály a tömegnek fejében, és mily csekély még a vallási türelem a nagy sokaság szivében: bizonyitja a Tisza-Eszláron legujabban felmerült vérhistória, mely – egy üzelmeit most ismét szemérmetlen meztelenségében folytató irányban nyomorult módon kizákmányoltatva – dusan feltalálja az emberáldozatokról és embervérről – szóló, régi, alaptalan és értelmetlen dajkameséket, a tévhit és gonoszság eme fanyar, rég elrothadt táplálékát. [...] lovagias magyar nemzet [...] kebelében soha ily szörny nem keletkezett, nem keletkezhetett, mert igazságérzetét soha vallásos vakbuzgóság meg nem zavarta, nemes, lovagias szivét a máshitüek üldözés vágyának dögleletes lehe meg nem mérgezhette [...] teljesen bizunk ugyan a magyar nép józanságában és igazság-szeretetében mely vasakaratával és józan szellemével magát egykönnyen félre vezettetni nem engedi; mégis, mivel a zsidók ellenségei oly szennyiratokat szórnak világgá, melyekben a zsidók – különösen az orthodox zsidók mint a Talmud és Schulchan Aruch hivei – keresztény gyermekek lemészárlásával vádoltatnak[...] Ha tehát némely zsidófalók a keresztény magyar népet a középkor rég tulhaladottnak hitt állapotaiba akarják visszavezetni, és a legiszonyubb hazugságokat, miket gonoszság és alávalóság csak kitalálhatnak, röpiratokban és hirlapi czikkekben hirdetik[... Biró Ónodyhoz:] Ha Ön protestans, mikép lehet, hogy ilyen izetlen historiákat – mindenféle kalandszerű cziczomájukkal – hirdet, miután a protestans történet iró Neander aki kikeresztelt zsidó volt, azt bizonyitotta, hogy efféle gyanusitások teljesen alaptalanok? [Biró J...y-hoz:] Hogyan hiheti el a lelkiismeretes katholikus azon őrült vádat, hogy a zsidók a husvéti ünnepre keresztény gyermekeket gyilkolnának le miután napjainkban a katholikus udvari pap Dr. Feit [...] hitet tett le arra, hogy ezen rágalomból egy szó sem igaz?”

 

106. Ostrák-Magyar Anarchia. Rajzolta: Schlieszmann János. == "Czu tumm!" Hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szeageszdete a Kraxelhuber Tobiás. Pudibest, Athenaeum. [térképmelléklet]

                [Tisza-Eszlár: Scharf Móric kukucskál a kulcslyukon keresztül.]??

 

107. Az én első döntvényem. Idegfeszejtő szenzációs regény. == "Czu tumm!" Hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szeageszdete a Kraxelhuber Tobiás. Pudibest, Athenaeum. – p. 61–65. [62]

                „[Világcsoda:] Ha a "Függetlenségnek" azt sürgönyöznék, hogy az egri érsek vágta el a Solymosi Eszter nyakát.??..”

 

108. Jeruzsálemben. Seiffensteiner Salamon elbeszélése nyomán. In "Czu tumm!" Hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szeageszdete a Kraxelhuber Tobiás. Pudibest, Athenaeum. – p. 76–85.??

 

109. Tűnődések Seiffensteiner Salamontól. == "Czu tumm!" Hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szeageszdete a Kraxelhuber Tobiás. Pudibest, Athenaeum. – p. 85. [85]

                „Ha igaz lesz a sakter jilkolás; jó, kergessék ki minket Jeruzsálemba. De ha nem lesz igaz, ledjen mi nekünk szabad kikergetni a modjorokat vissza Ázsiába – mit noch.”

 

110. Rabi Menachem Cziczeszbeiszer legujabb átkai. == "Czu tumm!" Hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szeageszdete a Kraxelhuber Tobiás. Pudibest, Athenaeum. – p. 141. [141]

                „Ártatlan ledjél és beteg és Nyiregyházán kerölj vizsgólati fogságba!”

 

111. "Czu tumm!" Hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szeageszdete a Kraxelhuber Tobiás. Pudibest, Athenaeum. [70, 112, 127??

                127„Milyen hasonlatoság van eben a két szóban: fülfedezes – fültalálás. És mégis miljen különbség! Todniillik a herr fün?? Ónody nem füdüzte fel oz eszlári sakterolást, hanem fültalálta.”

 

112. Az Üstökös naptára az 1883-ik esztendőre. Szerkesztette Magyar Kakas. Budapest, Wilckens és Waidl kiadása. [5; 116; 117; 118; (122–123); 126; fedőlap]

 

113. Új könyvek. = Magyar Igazságügy, 18. kötet. 6. sz. december. – p. 578. [578]

 

114. Christliche Zeugnisse gegen die Blutbeschuldigung der Juden. R[öpirat]. Berlin, Walther et Apolant. Pierersche Hofbuchdruckerei Altenburg. 1882.

 

115. Enoch, Jos.: Entgegnung auf das vom Ermordung der Esther Solymosi. R[öpirat]. Chemnitz, Selbstverlag. 1882.

 

116. Marcziányi, Georg von: Esther Solymosi oder der jüdisch-rituelle Jungfrauenmord in Tisza-Esslar. Autorisierte deutsche Übersetzung aus dem Ungarischen. Übersetzt von M. Schulze. Berlin, M. Schulze. Julius Ruppel. 1882.

 

117. Sechs Acktenstücke zum Prozesse von Tisza-Eszlár. Berlin, 1882.

 

A luczai gyilkosság == Pécsi Figyelő. – 10:52 (1882. dec. 30.). – p. 3.

                „A tiszaeszlári bűnténynek, bár az indokokbani eltéréssel pendantja a luczai gyilkosság. [...] Íme esküdtszékek előtt nem használnak az afféle fondorlatok és erőltetések, minőket a tiszaeszlári ügyben kell tapasztalnunk, ott nem merik a bűntény által felháborodott közérzületet arczátlanul szembe vágni s a nyilvánvaló tényeket szemtelenül elferdíteni, de a közvádló s megteszi kötelességét!”

 

Borsszem Jankó. – 15:53 (1882. dec. 31.). – 10 p. [2; 3; 10]

http://epa.oszk.hu/01300/01338/00781/pdf/00781.pdf

 

Deutsch Adolf: Az év végén == Nyírvidék. – 3:53 (1882. dec. 31.). – p. 2.

                „Ma az év alkonyán, Magyarországban az egyenlőség nemes fogalmait a félreértés, a testvériséget a kicsinyes gyűlölködés hajszája és a szabadelvűséget a középkor fanatismusa váltotta fel. Ez egy rövid év műve!! [...] A középkor egyik sötét szakasza ismétlődött az 1882 évben.”

 

 

 

 

---

 370