MENÜ

A tiszaeszlári per : bibliográfia

...
 
 

1946.

 

701. Faragó László: Kezdetben volt a szó == Uő: Írástudók árulása – írástudók helytállása. – Budapest : Népszava, 1946. – p. 28–36. [32] (Szocialista könyvtár)

 

702. Faragó László: Epilogos == Uő: Írástudók árulása – írástudók helytállása. – Budapest : Népszava, 1946. – p. 107–115. [114] (Szocialista könyvtár)

 

703. A fasiszta szovjetellenes antidemokratikus sajtótermékek I–II. sz. jegyzéke. – 2. javított kiadás. III–IV. jegyzék. – Budapest : Kiadja a Magyar Miniszterelnökség Sajtóosztálya, 1946.

 

704. Fenyő Miksa: Az elsodort ország : naplójegyzetek 1944–1945-ből. (Fenyő Miksa munkái). – Budapest : Révai, 1946. – 637 p. [227]

                „[1944. augusztus 16.] Amikor a kalendáriumban, melyet minden évben megvettünk, már csak azért is, mert a vásárok pontosan meg voltak benne írva, Solymossy Eszter történetét, a rituális vádat olvastam, mellyel a tiszaeszlári zsidókat illették, akkor képzeletemben az egész szörnyűséges jelenet színhelye a jankováci zsidótemplom volt, ahová mindíg szorongással tettem be a lábam. (Holott nyilván sok jóravaló zsidó – a neveiket ma is fel tudnám sorolni – hajtotta ott le fejét Istene előtt.)”

 

705. V. [Révai József]: Az Erdélyi-eset == Gondolat. – (1937. szept.–okt.). – p. 315–317. == Uő: Marxizmus és magyarság. – Budapest : Szikra, 1946. – p. 133–135.

 

Antal Gábor: Bélteky Lajos esperes vallomása a demokratikus protestantizmus mellett == Haladás. – 2:19 (1946. máj. 23.). – p. 5.

http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Haladas_1946/?pg=152&layout=s

                „Könyves Tóth püspök […] a tiszaeszlári vérvádat utasította vissza prófétai haraggal.”

 

706. Tiszaeszlár – Kunmadaras – Pécs == Új Dunántúl. – 3:123 (1946. jún. 2.). – p. 2.

                „A tiszaeszlári őrültség ma, a demokrácia második esztendejében, mint a fasizmus és nácizmus ötödik hadoszlopa, újból feltámadt hogy így akadályozza meg a társadalmi megbékélést és így okoz mérhetetlen károkat a magyar békeelőkészítés munkájában. Azok a sötétlelkű nácibérencek, akik ezt a szörnyű babonát terjesztik, akik suttogva hintik el a mérget, akik előidézték Kunmadarast és akik ma már a pécsi piacokon és a bányavidékeken terjesztik ezeket a vádakat, – amiken csak azért nem nevethetünk, mert következményei tragikusa, – jól tudják, hogy ezzel nemcsak a magyar zsidóságnak ártanak, hanem elsősorban a magyar demokráciának és a magyar békének. [Akik ezt Pécsett célzatosan terjesztik] nácibérencek, ha bármilyen pártjelvény is fityeg a gomblyukában!”

 

707. Kállai Gyula: Antiszemitizmus, vérvád, népmozgalom == Szabad Nép. – 4:129 (1946. jún. 9.). – p. 3. [3]

                „Eötvös Károly, a tiszaeszlári nagy per vádlottainak ügyvédje, találóan mondta a vérvádról: „Ezer éve folyik s még nincs vége”. ...Kossuth jogosan emelte fel tiltakozó szavát a tiszaeszlári vérvád idején az antiszemita uszítás ellen és jelentette ki: a magyar függetlenségi politika sohasem lehet antiszemita.”

 

Antal Gábor: Nem a mezítlábasok csinálják, velük csináltatják... == Haladás. – 2:22 (1946. jún. 13.). – p. 6.

http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Haladas_1946/?pg=181&layout=s

                „Már le is zártuk magunkban a madarasi ügy Eszlárnál perverzebb és Orgoványnál bonyolultabb komplexusát […]”

 

708. Vincze Oszkár: Tiszaeszlár az iskolában == Szabad Magyarország. – (1946. jún. 22.)??

 

709. Horváth Márton: Zsidóság és asszimiláció == Társadalmi Szemle. – 1:7 (1946. júl.). – p. 495–501. [496; 498]

                „A vérvádat a fasiszta időben mindenki megmosolyogta volna, s csak mint költői ábránd élt Erdélyi József verseiben. A mai antiszemitizmus az ellenzékiség vonzó köntösében jelentkezik, és a szegényparasztság, sőt a munkásság körében is könnyedén toboroz híveket. A vérvád tömegpszichózis módjára terjed, s jellemzően „materiális” formában: nem titokzatos rituális szertartással kapcsolatos, mint Solymosi Eszter legendája, hanem kolbász lesz belőle [Kunmadaras], éhséget csillapít – így lehet elhinni. [...] A tiszaeszlári vérvád és számtalan egyéb jelenség bizonyította azonban, hogy a magyar nép ellenszenvét nem csökkentette, hogy a zsidóság immár nem kétfrontos háborút folytat, hanem gazdaságilag, társadalmilag és politikailag csatlakozott a történelmi osztályokhoz.”

 

Szatmári Jenő: Kettős válasz Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszternek == Haladás. – 2:32 (1946. aug. 22.). – p. 3.

http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Haladas_1946/?pg=294&layout=s

                „Magyarországon is volt Tiszaeszlár – de a magyar bíróság felmentette Scharf Józsefet, míg a cseh bíróság hitt a vérvádban.” [Hilsner-ügy.]

 

 

1947.

 

710. Eötvös Károly == Révay József, Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon. – Budapest : Hungária, 1947. – p. 154. [154]

                „Mint bűnügyi védő Európaszerte nagy hírre tett szert a tiszaeszlári vérvádperben vitt szerepével, itthon azonban emiatt egy időre népszerűtlenné vált, egy ciklusra a képviselőházból is kimaradt.”

 

711. Zweig, Arnold == Révay József, Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon. – Budapest : Hungária, 1947. – p. 605. [605]

                „Központi problémája a zsidóság, (Ritualmord in Ungarn: a tiszaeszlári vérvád szimbolikus feldolgozása[...]), de problémáira nem talál általános érvényű feleletet.”

 

Fenyő Miksa nyilatkozata Erdélyi József vallomásáról == Haladás. – 3:18 (1947. máj. 1.). – p. 9.

http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Haladas_1947/?pg=212&layout=s

                ...legalább olyan ártatlan vagyok e dologban, mint a tiszaeszlári zsidók Solymosi Eszter meggyilkolásában.

 

Erdélyi József a népbíróság előtt == Szabad Szó. – 49:113 (1947. máj. 20.). – p. 2.

 

Három évre ítélték Erdélyi Józsefet == Szabad Szó. – 49:114 (1947. máj. 21.). – p. 5.

                A „Solymosi Eszter vére” költője az ügyész vádbeszéde után, az utolsó szó jogán versben szólalt fel a tárgyaláson. „A jubileum” c. vers.

 

1948.

 

Horváth Zoltán–Parragi György: Világtörténelmi lexikon, 2. rész : K. u. 1700–1947. – Budapest : Forrás, 1948. – 488 p. [222; 448mutató]

 

712. Kossuth Lajos: [Üzenet a Függetlenségi Pártnak a tiszaeszlári pör idején, Turin, 1882.] == Koroda Miklós (összeállította): Kossuth breviárium. – 3. kiadás. – Budapest : Parnasszus, 1948. – p. 260–261.

 

Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. – Budapest : Magyar Téka, 1948. – 479 p. [7]

 

713. Sós Endre: Szociológiai jegyzetek a zsidóságról és az antiszemitizmusról == Uő.: Európai fasizmus és antiszemitizmus. – Budapest : Magyar Téka, 1948. – 316 p. [??]

                „Eötvös Károly azt írta a tiszaeszlári vérvádról szóló műve címlapjára: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. Mi hisszük, hogy a szocializmus születő világában a nagy per – az antiszemitizmus nagy pere, amely nem ezer éve, hanem sokkal több ideje tart – befejeződik.”

 

714. Kossuth előre látta == Nagyvilág. – (1948. márc. 15.). – p. 1. [Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései. 1945–1963. Budapest, Gondolat. 1989. 20. kép]

 

L. G.: A polgári örökség : Eötvös Károly, a tiszaeszlári védővezér == Haladás. – 4:51 (1948. dec. 16.). – p. 5.

http://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Haladas_1948/?pg=416&layout=s

 

1949.

 

715. Biró Sándor–Bucsay Mihály–Tóth Endre–Varga Zoltán: A magyar református egyház története. – Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 1949. – 512 p. [392]

                „1883-ban kísérletet tettek az első magyar keresztyén ifjúsági egyesület megalapítására. Szilassy Aladár ügyvéd buzgólkodása folytán 1883-ban a vasárnapi iskolákban tanító teológusok elhatározták, hogy megalapítják az ifjúsági keresztyén egyesületet. Ez az egyesület azonban csak 9 év mulva alakulhatott meg véglegesen. A kormány ugyanis 1883-ban az egyesület alapszabályait nem hagyta jóvá, mert azt gondolta, hogy az egyesület címében szereplő „keresztyén” jelző valamiféle antiszemita alakulatot jelent. A kormány aggodalmát az épen 1882-ben kezdődött tiszaeszlári per ügye váltotta ki, amely antiszemita megnyilatkozások közepette szerepelt a sajtóban. Emiatt csak 1892-ben került sor az alapszabályok jóváhagyására.”

 

 

1950.

 

716. ADY Endre: Az én kálvinistaságom == Nyugat, 1916. március 16. – p. 378–379. [379] In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p.  95–96. [95]

 

717. A[DY]. E[ndre].: Az erkölcs jegyében == Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 103–104. [103]

 

718. ??A[DY]. E[ndre].: Szezongazság == Nagyváradi Napló, 1902. április 6.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 135–136. [136]

 

719. A[DY]. E[ndre].: ??A fekete kéz.?? = Budapesti Napló, 1906. június 23. ?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 138–139. [139]

 

720. RUBINYI Mózes: Mikszáth műveihez == Irodalomtörténet, 1. sz. – p. 100–103. [103]

 

FÁBRY Zoltán: Masaryk magyar emléke == Új Szó, 1950. március 7. – p. 3.

 

1952.

 

721. Ady Endre: Az én kálvinistaságom == Nyugat, 1916. március 16. – p. 378–379. [379] In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 95–96. [95] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952. – p. 95–96. [95]

 

722. A[dy]. E[ndre].: Az erkölcs jegyében == Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 103–104. [103] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 103–104. [103]

 

723. ??A[dy]. E[ndre].: Szezongazság == Nagyváradi Napló, 1902. április 6.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 135–136. [136] Uez In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 135–136. [136]

 

724. A[dy]. E[ndre].: ??A fekete kéz?? == Budapesti Napló, 1906. június 23. ?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 138–139. [139] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 138–139. [139]

 

725. LUKÁCSY Sándor: Eötvös Károly. In Eötvös Károly: Megakad a vármegye. Elbeszélések. Budapest, Szépirodalmi. – p. 5–34. [11; 12; 15; 16; 403; 404]

                "Életének másik nagy – e fiatalkori összeesküvésnél sokkal jelentősebb – eseménye a tiszaeszlári per. A Solymosi Eszter vére ontásával vádolt szerencsétlen zsidókat 1883-ban, a hírhedt vérvád-perben Eötvös Károly védte, és megvédte! E cselekedete egymagában méltóvá teszi arra, hogy a harcos humanizmus nagy magyar alakjai közt emlegessük. E cselekedetével nevét az emberi helytállás oly nagyszerű író-bajnokainak sorába írta be, mint Zola, aki a Dreyfus-pörben kelt az ártatlanul üldözöttnek védelmére, mint Korolenko, aki az elnyomott udmurtok ellen rendezett vérvád-perben tartott ragyogó és sikeres védőbeszédet, vagy mint Tolsztoj, aki védőként lépett fel az embertelen katonai rend és megaláztatás ellen lázadó Sibunyin közlegény perében. Nem mindennapi bátorság kellett a tiszaeszlári perben a védőügyvéd szerepének vállalásához. Az aljas mesterkedésekkel izzó gyűlöletté szított közhangulat az ártatlanul pörbefogottak fejét követelte. A sajtó kórusban üvöltött és szórta rágalmait a védőre; a helyi kiskirályok és az igazságszolgáltatás felső szervei felháborító módon akadályozták munkájában, csorbították védői jogait; saját pártja, a függetlenségi párt határozottan eltanácsolta a védelem vállalásától. A nyíregyházi törvényszéki tárgyalás napjaiban csak titkos testőrgárda óvhatta meg élete biztonságát. S hiába vitte diadalra védencei ügyét, hiába bizonyította be napnál világosabban a vád hazug, kiagyalt voltát, – vagy inkább éppen ezért – népszerűsége jó időre odavolt, az országgyűlés következő ciklusára még csak nem is jelölték képviselőnek. Az ország úri közvéleménye nem egykönnyen bocsátotta meg a "fősaktervédőnek", hogy elrontotta a "jól indult" zsidóüldöző heccet, melyre oly nagy szüksége volt az uralkodó osztálynak a dolgozó tömegek félrevezetése céljából. Pedig Eötvös nem is ment el valami messze a politikai leleplezésben. Védői szószékén nem lépett fel vádlóként; nem ültette a gyalázatos per kifundálóit és megrendezőit mint igazi bűnösöket a vádlottak szégyenpadjára, beérte az üldözöttek ártatlanságának bebizonyításával. De ne csorbítsuk ezzel érdemét. Amit tett, nagyszerű emberi cselekedet volt így is. Nehéz is eldönteni, mit csodáljunk inkább: fényes logikáját, mellyel pozdorjává zúzta ellenfelei valamennyi érvét? fáradhatatlan buzgalmát, mellyel minden apró tárgyi vagy lélektani bizonyítékot összegyűjtött és csatasorba állított az igazság oldalán? páratlan szónoki teljesítményét, a hétórás rögtönzött védőbeszédet? mély emberi részvétét, mellyel fölfedte Solymosi Eszter halálának "titkát", az agyondolgoztatott, durva bánásmóddal keserített, dalra néma ajkú cselédlányka öngyilkos tragédiáját? vagy bátorságát, ahogy odatartotta mellét a minden oldalról feléje ömlő rágalom és gyalázkodás, fenyegetés és gyűlölet áradatának? Honnan vette az eszmei erőt mindehhez: a kockázatos függetlenségi szervezkedés ifjonti vállalásához, a nagy perben tanúsított áldozatkész szerepléshez, a csaknem állandóan ellenzékben töltött négy évtizedes politikai tevékenység nem egyszer népszerűtlen útjához? Megfelel a kérdésre Eötvös Károly maga. Mikor megpróbálták rávenni, hogy a függetlenségi párt taktikai céljai érdekében ne vállalja a tiszaeszlári vádlottak védelmét, ezt válaszolta: "Ez beszennyezése lenne az 1848-iki lobogónak." ...A ...dokumentumnak szánt Nagy per három kötete azonban már vérbeli irodalom, sőt Eötvösnek íróilag is egyik legkiválóbb alkotása, olyan mű, mellyel irodalomtörténetünknek még sokat kell foglalkoznia. Ennek az írásnak jól felépített szerkezete van, – olyan tulajdonság, melyet egyéb műveiben hiába keresnénk. A rugalmas, de egységes szerkezet persze itt önként adódott a tárgyból: a tiszaeszlári vérvád-per nyomozási és tárgyalási anyagából. Nem mintha nem lennének hatalmas kitérők, vargabetűk ebben az elbeszélésében is, de ezeket nem az író csavargó fantáziája erőszakolja a történet keretébe, hanem legtöbbjük szükséges a per számtalan szereplője cselekedeteinek megértéséhez, – majdnem azt mondhatnók: a cselekmény bonyolításához. Eötvös éppen e kitérőkben nyújtja íróilag a legnagyobbat. Szereplői nem egy különös jogi kázus puszta adatai, hanem egytől-egyig hús-vér emberek, nagyszerűen jellemzett írói figurák. Eötvös tiszteletreméltó ügyvédi erénye – az, hogy nem volt rest földeríteni a legapróbb lélektani részleteket sem – itt írói erénnyé vált: elbeszélésében a mellékszereplők is páratlan elevenséggel sorakoznak szemünk elé. S a per vádlottjai, tanúi többnyire egyszerű emberek, parasztok, tutajosok, fuvarosok, kiskereskedők. Eötvös példás buzgalommal fáradozott e népi alakok nehéz életének megismerésében, s nemcsak ritka tárgyi tudással, hanem mély emberi együttérzéssel ír róluk. A tiszai tutajosok munkájának, különös folyami életének szentelt fejezet, ha nem is leleplező erejével, de a népélet tanulmányozásának alaposságával mintha a falukutatók írásainak előképe volna. Valóságos gyöngyszeme ez irodalmunknak; hasonlót erről a tárgyról másutt hiába keresnénk. Az egész könyvnek pedig – a kissé körülményeskedő, komótos előadás ellenére – sodró izgalma van, melyet Eötvös nem a detektívregények titkolódzó, mesterkélt fogásaival ér el, hanem azzal, hogy az olvasóban mélységes érdeklődést tud kelteni az ártatlanul üldözöttek sorsa iránt."

 

726. Király István: Mikszáth Kálmán. – Budapest : Művelt Nép, 1952. – [70]

                "A tiszaeszlári vérvád felidézte a középkor pogromjainak emlékét..."

 

727. Lukácsy Sándor: [Eötvös Károly] == Kossuth. (Írások Kossuth Lajosról). Összeállította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Lukácsy Sándor. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 248. [248]

                "A híres tiszaeszlári vérvád-perben mint védő bátran leleplezte az antiszemita rágalmakat."

 

Marschalkó Lajos: Vörös vihar. – Buenos Aires : Los Amigos, 1952. – 253 p. []

 

728. Szekfű Gyula: Az öreg Kossuth 1867–1894. == I. Tóth Zoltán (szerk.): Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára, 2. kötet. – Budapest : Akadémiai, 1952. – p. 341–433. [410; 413]

                "...ott van a pártban Eötvös Károly, a tiszaeszlári pörbeli nagy védő, egyébként minden hájjal megkent fiskális, emellett a régi megyei táblabíró hagyományok hangoztatója, aki a párt egy másik előretörekvő tagját, Verhovay Gyulát személy szerint inzultálta... Valóban a 80-as években majdnem minden fontos és nem fontos kérdésben megküldi a pártnak a véleményét, természetesen leginkább a kiegyezés kontroverz kérdéseiről. ...Időrendben első az antiszemitizmus, mely a tiszaeszlári pör előtt és alatt lángolt fel az országban, s már azzal is fenyegetett, hogy a pártok közjogi elhelyezkedését megbontja, s a függetlenségi pártot zsidóbarát és zsidóellenes csoportra osztja. Aminthogy az újonnan alakult antiszemita-pártnak képviselői és választói is az 1884-i választásokon nagyrészben a korábbi függetlenségi hívek soraiból kerültek ki. Kossuth a kérdésről pártja kérésére nyilatkozott: felismerte, hogy az antiszemita mozgalom német eredetű (szégyen, ezt is a németektől!) és hogy legnagyobb táplálója a nép nyomorúsága. A párt hivatása ezzel szemben, állástfoglalni a jogegyenlőség sértetlensége mellett. Aki benn él az országban, faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül élvezze a jogegyenlőséget, de minden jött-ment söpredéket nem kell beereszteni; idegen zsidóknak úgy, mint idegen pánszláv, vagy román elemeknek csoportosulása az országban nem engedhető meg. A párt minden erejével legyen azon, hogy a zsidóság a magyar nemzetbe beolvadjon, vele assimilálódjék; a zsidók is segítenek azon özönvízelőtti válaszfalak lebontásában, mely őket a keresztény polgártásaikkal egy nemzetté összeforrásban akadályozzák. Lehetetlen itt fel nem ismernünk a 40-es évek demokratikus gondolkodását, ebben gyökerezik Kossuth ellenállása az antiszemitizmussal szemben, melytől pártját, mint sok más kérdésben is, alig tudta megóvni."

 

Berkovits Ilona: Than Mór (1828–1899). XIX. századi történeti falfestészetünk úttörője == Szabad Művészet. – ?:5 (1953. szeptember–október). – p. 229–234. [232]

 

1954.

 

729. A[dy]. E[ndre].: ??A fekete kéz?? == Budapesti Napló, 1906. június 23. ?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 138–139. [139] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 138–139. p. [139] Uez in uő.: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. – p. 162–163. [163]

 

730. ADY Endre: Az én kálvinistaságom == Nyugat, 1916. március 16. – p. 378–379. [379] In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 95–96. [95] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 95–96. [95] Uez in uő.: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. – p. 370–371. [370; 371]

 

731. [Eötvös Károly.] In Ady Endre: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: FÖLDESSY Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. – p. 457. [457]

 

732. A Függetlenség és az antiszemiták. In DEZSÉNYI Béla–NEMES György: A magyar sajtó 250 éve. 1. kötet. Budapest. – p. 192–194.

 

733. KOMLÓS Aladár: Vajda János. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1954. [226]

                "Vajda az 1882-es gazdasági világválság idején megint sokat foglalkozik a szocializmus kérdéseivel. Tisztánlátását különösen akkor tudjuk méltányolni, ha tudjuk, hogy e válságra a magyar közvélemény nagyrésze a tiszaeszlári pörhöz fűződő heves antiszemita mozgalommal felelt."

 

734. HOLLÓSY Simon: [Levél Révay Mór Jánosnak – 1896. augusztus 3.] In A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség évkönyve 1953. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat. 1954. – p. 622. [622]

                "[Tüzek-hez illusztrációk jegyzéke.] Ár ellen [...]"

 

1955.

 

735. Ady Endre összes prózai művei 1. kötet. (1897–1901). (Ady Endre összes művei.) Összeállította: FÖLDESSY Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955. [524]

                "Verhovay Gyula (1848–1906) újságíró, a tiszaeszlári per után antiszemita cikkeket írt."

 

736. Ady Endre összes prózai művei 1. kötet. (1897–1901). (Ady Endre összes művei.) Összeállította: FÖLDESSY Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955. [524]

 

737. ADY Endre: A zsidók a politikában == Nagyváradi Napló, 1901. június 15.?? In Ady Endre összes prózai művei 2. kötet. (Ady Endre összes művei.) Összeállította: FÖLDESSY Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1955. – p. 53–54., 435. [54; 435]

 

BALOGH Elemér: Az antiszemitizmus és a cionizmus igazi arca. Budapest : Szikra, 1955. – 116 p. [18; 19; 20]

 

DUTKA Ákos: "A Holnap" városa. Regényes korrajz a nagyváradi "A Holnap" születésének idejéről. [Budapest], Magvető, 1955. – 255 p. [38]

                "Benne [Nagyváradon, a törvényszék modern háromemeletes palotájában] egy fekete szakállas, kemény tekintetű, mély meleg hangú bíró az elnök, Bary József, a világhíres tiszaeszlári vérvádas pör vizsgálóbírója. Fia, Zoltán is ügyész lett és Várnai ügyvéd lányát vette feleségül. Radikális, haladó szellemű fiatalsága sokat emlegetett témája a váradi társaságnak."

 

738. Jegyzetek. In Gábor Andor: Összegyűjtött cikkek 1920–21. 1. Budapest, Szépirodalmi. (Gábor Andor összegyűjtött művei). – p. 459–498. [467]

                "Ergerberger – A tiszaeszlári vérvád idejéből származó antiszemita uszító-dal."

 

739. KOMLÓS Aladár: Bevezetés. In Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott művei. Sajtó alá rendezte: uő. Budapest, Szépirodalmi. (Magyar Klasszikusok). – p. 7–90. [21;22; 32]

                "[Új Ahasvér című versénél] Még megrendítőbb hangon szólal meg Az ár ellen című költeményében, 1882-ben, mikor a feudális reakció a tömegek ösztönös antikapitalizmusát a vérvád otromba meséjével a zsidóság ellen fordítja. A költeményben a hazaszeretetében meggyanusított zsidó keserűsége talál mélyről jövő szavakat: [...] Mégsem >>zsidó vers<< ez. A költő azt fájlalja benne, hogy a zsidónak a magyarsághoz és emberi méltósághoz való jogát vonják kétségbe. A zsidó, de a magát magyarnak érző zsidó megbántottsága, a magyarsághoz való visszautasított szerelme sír a versből, a megrendülésben is férfiasan. Az embertelen gyűlölködés ellen fordul, de gyalázkodó gyűlölet nélkül, a mély megbántottság csendes, fájdalmas hangján, s így annál meghatóbban. Aki át tudja érezni az amerikai néger költők panaszát népük üldözöttsége miatt, nem zárkózhatik el Kiss József szép költeménye előtt sem. [...] később is kifogástalan Az ár ellen jambusa[...]"

 

740. KISS József: Az ár ellen. In Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott művei. Sajtó alá rendezte: Komlós Aladár. Budapest, Szépirodalmi. (Magyar Klasszikusok). – p. 111–112.

 

741. REVICZKY Gyula: Politikus nemzet. In Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott művei. Sajtó alá rendezte: Komlós Aladár. Budapest, Szépirodalmi. (Magyar Klasszikusok). – p. 277–279. [279]??előző kiadások??

 

742. Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott művei. Sajtó alá rendezte: KOMLÓS Aladár. Budapest, Szépirodalmi. (Magyar Klasszikusok) [601; 607]

                "Az ár ellen – A hírhedt tiszaeszlári vérvádpör alkalmából íródott. ...Eszlár – ...Vérvádpör tette híressé."

 

743. KOMLÓS Aladár: Reviczky Gyula. Budapest, Művelt Nép. (Irodalomtörténeti tanulmányok, 2.) [95; 98; 157]

                "Nem csodálhatjuk, hogy állást vállal a dzsentri antiszemita lapjánál, a Magyar Lapnál, mely másfél hónapig sem tudott életben maradni. Két elfeledett antiszemita verse jelent meg itt: az Eszter legendája és a Zsidók, keresztelkedjetek ki. Mindkettő arról tanúskodik, hogy a költő az országot ekkoriban ellepő nagy antiszemita hullámba került. Reviczky vallási alapon antiszemita. ...Kassáról Pestre érkezve Verhovay Gyula Függetlenség c. antiszemita napilapjánál kapott állást... Paulovics szerint is a Függetlenség iránya >>egész valójával, gondolkodásával ellenkezett

 

744. Nagy magyar elbeszélők. Ajánló könyvismertetések a szépirodalom tanulmányozásához. Összeállította: Az Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztálya. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár. [13; 14]

                "1883-ban újból tanúságot tett a 48-as eszmékhez való hűsége mellett és egyben fényes jogászi sikert arat a "nagy perben" – ahogy művében a tiszaeszlári pert nevezte. A Solymosi Eszter vére ontásával vádolt szerencsétlen zsidókat védve, Eötvös a harcos humanizmus nagy alakjai közé emelkedett, akár Zola a Dreyfus-ügyben... Nem kis bátorság kellett az ártatlanul perbefogottakért és a szított antiszemitizmus ellen egyaránt felvenni a harcot. Eötvös vállalta és fényesen igazolta ártatlanságukat, ugyanakkor egyidőre elvesztette népszerűségét. A reakciós lapok sajtóhadjáratával szemben, melyek legmesszebbmenőleg képviselték a vádat, Eötvös nem tudott győzedelmeskedni. Az országgyűlés következő ciklusára már nem jelölték képviselőnek; annál jobban fellendült ügyvédi irodája. Volt olyan idő, amikor harmincan, negyvenen is segédkeztek neki perei vitelében. Jogi sikerei újra feléje fordították a közvéleményt."

 

REJTŐ István: Iványi Ödön. Budapest : Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, 1955. – 135 p. [75]

 

745. SZÉKELY Sándor: Herman Ottó. Budapest, Művelt Nép. (A kultúra mesterei) [79]

                "Az antiszemitizmus nemcsak arra volt jó, hogy megbontsa az ellenzéket, hanem arra is, hogy az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetben a dolgozók figyelmét az osztályharcról elterelje, és ezzel a kormány és az uralkodó osztályok helyzetét erősítse. Verhovay a [Függetlenséget] az antiszemita izgatás szolgálatába állította: ebben a lapban kezdődött el a tiszaeszlári vérvád-mese. 1882 tavaszán tudósítást közölt egy Tiszaeszláron történt állítólagos gyilkossági esetről és a sorok között, burkoltan, a tiszaeszlári zsidókat tette felelőssé a gyilkosságért. A klérus pénzelte antiszemiták hamarosan >>nagy ügy<

 

746. KOMLÓS Aladár: Reviczky Gyula elfeledett versei és egy prózai műve == Irodalomtörténet, 2. sz. – p. 192–198. [192]

                [Az Eszter legendája című vers megjelenési adatai.]

 

1956.

 

747. EMBER Ernő: A debreceni időszaki sajtó 1867–1900. 1. rész. In A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve. 1955. Debrecen. – p. 261–370. [310]

                "A tiszaeszlári ügyről csak nagyon röviden és ritkán ad hirt a Debrecen–Nagyváradi Értesítő /1882, 40. évf. 26., 30., 41. sz., 1883, 41. évf. 26. sz./. A szerkesztő /most már SZOMBATI János/ – talán a lap anyagi érdekében is – huzodozik a határozott állásfoglalástól, de az antiszemitizmust ő is elítéli /41., 42. sz./."

 

748. HEGEDŰS Nándor: Ady Endre Nagyváradon. (Irodalmi forrástanulmány). Budapest, Akadémiai Kiadó. 1956. [12]

                "Igen ám, de éppen ekkor robbant ki a tiszaeszlári vérvád, amely újból riadtságot hintett el minden zsidó rétegbe és ez a zsidókat, vagyoni helyzetükre és foglalkozásukra való tekintet nélkül, bizonyos homogenitásra kényszerítette, egybeterelte."

 

749. KOMLÓS Aladár: A századvég költői. In uő: Tegnap és ma. Irodalmi tanulmányok. Budapest, Szépirodalmi. – p. 136–229. [152]

 

750. KOMLÓS Aladár: Vajda János. (Nagy magyar írók.) Budapest, "Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó. 1956. [119; 130]

                "Lakásán olykor meglátogatja [...] Funták Sándor ügyvéd, aki az 1872-es ún. hűtlenségi perben letartóztatott szocialisták, majd 1883-ban a tiszaeszlári zsidók egyik védője volt. [...]nagy része[...]"

 

751. Az Országos Széchenyi Könyvtár magyar nyelvű újkori kötetes kéziratainak katalógusa. 1. kötet. Budapest, Országos Széchenyi Könyvtár. 1956. [188; 265]III. k. 1174.mutató

                "[Fol. H. 1384] Eötvös Károly: A Nagy Per iratai. (A Tiszaeszlári bünper tárgyalása, és kiadásának iratai.) (1883–1884.) Autogr. és egykoru kéziratok, eredeti ügyiratok, gépiratok és sokszorositott szöveg. 1232 f. 340 x 210 mm. Poss.: OSZK 1913–7. [Fol. H. 1385] Eötvös Károly vegyes jegyzetei. (1895–1903.) [...] ff. 23–31. Vegyes jegyzetek. Közben f. 30.: nyugták a tiszaeszlári bünper védelmi honoráriumairól. [Fol. H. 1847] Bary József, nagyváradi kir. törvényszéki elnöknek a tiszaeszlári pörre vonatkozó iratai. (1882–1883.) Eredeti akták. I–II. köteg. Sztl. Különb. nagys. ff. Poss.: OSZK 1933–54."

 

1957.

 

752. HEGEDŰS Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. (Új Magyar Múzeum irodalmi dokumentumok gyűjteménye.) Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1957. [75; 76; 77; 216]

                "A vád, amelyre Ady cikke (mert kétségkívül ő írta) céloz, az, hogy állítólag Wolafka [Nándor kanonok, kisprépost, debreceni plébános] szerezte ezt a hírhedt verset: Solymosi Eszter vére de piros. / Száz forintos bankó de szép papiros / Zikcene-zakcene, zümmög a zsidó / Tátele, mámele, sárga bugyogó. Hogy azonban ezt a verset tényleg Wolafka szerzette volna, semmi sem bizonyítja. [...] A vers [Ady: Zikcene-zakcene stb.] címében olvasható "stb." szócska természetesen nem takart mást, mint az ismert gúnyvers folytatását, annak tisza-eszlári vaskosságában: "huncut a zsidó". [...]Ady Wolafka püspöknek tulajdonította a tisza-eszlári időkre gyártott antiszemita zikcene-zakcene rigmust és így ez évek múlva is az eszében maradt. [...] Kozma Sándor, akire Ady céloz, királyi főügyész volt a híres tiszaeszlári vérvád idején és elejtette az ártatlan zsidók ellen koholt vádat."

 

753. Dr. IZSÁK Sámuel: A román – magyar orvosi kapcsolatok múltjából. (Fordította: Dr. Derzsi László.). – Bukarest, Editura Medicală. [121; 187; 192; 193]

                Egy ilyen antiszemita, reakciós megrendezésű állítólagos rituális gyilkosságról szóló hazug per nagy tudósunknak Victor Babeşnek alkalmat nyújtott arra, hogy támogassa a demokratikus köröknek e szégyenletes per megszüntetéséért vívott harcát. [...]magyarországi reakciós körök által megrendezett, hírhedt tiszaeszlári rituális gyilkossági per[...] A rituális gyilkosság antiszemita reakciós hazugságát a magyar burzsoá-földesúri rendszer diverzionista célokra használta, hogy lefegyverezze és tévútra vezesse a kizsákmányolt osztályok, főleg a földnélküli parasztok millióinak elégedetlenségét. [Hamis törvényszéki orvostani szakvélemény.] Ellenszakértői véleményezésében Babeş egy sereg hatásos, megdönthetetlen érvet sorakoztatott fel, amelyet a védelem sikerrel használt fel és ezzel elősegítette a rituális gyilkosság hamis vádjának összeomlását."??

 

LENGYEL Géza: Ady a műhelyben. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1957. – 395 p. [43; 277]

 

1958.

 

754. BÓKA László: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban == Az Ország Útja, 1939. ?? In uő: Tegnaptól máig. Válogatott tanulmányok, esszék, cikkek. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1958. – p. 49–62. [58]

 

755. Jósa András /1834–1918/ irodalmi munkássága. Összeállította: CSALLÁNY Dezső. (Jósa András Muzeum Kiadványai, 1.) Budapest, Muzeumok Központi Propaganda Irodája. [25]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_01_Irodalmi/?pg=26&layout=s

                „Az egyidőben nagy port felvert tiszaeszlári pörnek ő is egyik orvosszakértője volt. Elfogulatlan szereplését Bary Géza és Eötvös Károly is megemlítik erről írt könyveikben.”

 

756. ??FIALA Ferenc és MARSCHALKÓ Lajos: Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. München, 195??. [189]

                "[1939.] De hiába kapta meg Szálasi Ferenc nevével induló párt az összes szavazatok majd negyven százalékát – a mozgalom-ellenes hadjárat nemcsak folytatódott, hanem fokozódott is. Egymásután fosztották meg mandátumaiktól a párt képviselőit és a rendelkezésükre álló sajtó révén olyan hadjáratot indítottak a párt vezető tagjai ellen, amihez hasonlót csak a tiszaeszlári pör idején láttunk."

 

757. ??NAGY Endre: Egy város regénye. In uő.: Várad – Pest – Párizs. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1958. – p. 17–147. [32] Eredetileg: Ujság, 1936. decembertől.

 

758. GÖRÖG Lívia: [Előszó.] In Teleki Sándor: Emlékezései. Válogatta, sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta: Görög Lívia. (Magyar Századok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1958. – p. 5–26. [25]

                "[A pénz nemzet feletti hatalmáért az osztrákokat és a zsidókat teszi felelőssé.] Ezért kerülhet, ha inkább csak időlegesen néhány évre is az országosan szított antiszemita hangulat hatása alá; tárcáiban gyakoriakká válnak az antiszemita kitételek, s szívfacsaró riportot ír a tiszaeszlári pör idején Solymosinéról."

 

Cs. SZABÓ László: A züllött hajós. Krúdy Gyuláról == Irodalmi Újság, 1958.??

 

P. Z.: Ez is az ellenforradalom maradványa == Délmagyarország. – ??:?? (1958. április 24.). – p. 2. [2]

                A zsidókra sok mindent akartak már rákenni ebben az országban Tiszaeszlár óta.

 

Eötvös Károly: Az öreg gulyás == Magyar Nemzet. – 14:179 (1958. júl. 31.). – p. 7. [7]

                Az Eötvösről szóló bevezető sorokban: Nevét országos hírűvé a szomorú emlékű tiszaeszlári perben mondott hatalmas védőbeszéde tette.

 

1959.

 

759. KOMLÓS Aladár: Kiss József. In uő.: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Budapest, Gondolat. 1959. – p. 341–359. [347]

                "Még megrendítőbb hangon szólal meg Az ár ellen című költeményében, 1882-ben, mikor a feudális reakció a tömegek ösztönös antikapitalizmusát a vérvád otromba meséjével a zsidóság ellen fordítja. A költeményben a hazaszeretetében meggyanúsított zsidó keserűsége talál mélyről jövő szavakat. Mégsem "zsidó" vers ez. A költő azt fájlalja benne, hogy a zsidónak a magyarsághoz és emberi méltósághoz való jogát vonják kétségbe. A zsidó, de a magát magyarnak érző zsidó megbántottsága, a magyarsághoz való visszautasított szerelme sír a versből, a megrendülésben is férfiasan."

 

MÓRICZ Zsigmond: Míg új a szerelem. [Regény]. (Móricz Zsigmond Összegyűjtött Művei.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1959. 338 p. [247]

 

760. RÓNAI Mihály András: Komjáthy Jenő Reviczky Gyula. Az istenfiak == Népszabadság, 1959. július 10. ??

                "Álomvilágát közben Reviczky a Turgenyevével mossa egybe, prózáján Goncsarov visszfénye rezeg (annak idején még Tiszaeszláré is, mint ad absurdum "következetes" ellenzékién és utóvégre pozsonyi fién)[...]"

 

1960.

 

761. ADY Endre: Az én kálvinistaságom == Nyugat, 1916. március 16. – p. 378–379. [379] In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 95–96. [95] Uez: In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 95–96. [95] Uez: In uő.: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. – p. 370–371. [370; 371] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. – p. 104–105. [104]

 

762. A[DY]. E[ndre].: Az erkölcs jegyében == Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 103–104. [103] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 103–104. [103] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. – p. 113–115. [114]

 

763. ??A[DY]. E[ndre].: Szezongazság == Nagyváradi Napló, 1902. április 6.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 135–136. [136] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 135–136. [136] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. – p. 149–151. [150]

 

764. A[DY]. E[ndre].: ??A fekete kéz?? == Budapesti Napló, 1906. június 23. ?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. – p. 138–139. [139] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. – p. 138–139. [139] Uez in uő.: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. – p. 162–163. [163] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. – p. 153–154. [154]

 

765. HATVANY Lajos: Emlékbeszéd Bródy Sándor felett. In uő.: Irodalmi tanulmányok. 1. kötet. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1960. – p. 293–322. [320]

 

766. [VERTSE Albert]: Herman Ottó életének fontosabb eseményei. In Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 5. kiadás. Budapest, Gondolat. 1960. – p. 345–349. [347]

                "A függetlenség [c. lap] kezdeményezte 1882-ben a tiszaeszlári vérvád pert, amely ellen Herman Ottó élesen állást foglalt."

 

767. Szakbibliográfiák. Összeállította Székely Sándor és Galambos Ferenc. In Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. 5. kiadás. Budapest, Gondolat. 1960. – p. 350–367. [359]

                "A kulcs (A tiszaeszlári vérvádról). V[asárnapi]. U[jság]. 1883. 418. l."

 

768. ILLÉS Béla: Mikszáth Ars Poeticája. In Mikszáth Kálmán ars poeticaja. Válogatta, sajtó alá rendezte és az előszót írta: uő. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1960. – p. 5–25. [23]

                "De mégis különös opportunista az, aki a tiszaeszlári per idején szembe mert fordulni a reakcióval[...]"

 

769. KIRÁLY István: Mikszáth Kálmán. Budapest, Szépirodalmi. 2. kiadás. [121]

 

MÓRA Ferenc: Mikor a fény beteg volt… == Világ, 1923. szeptember 6. uez kis változtatásokkal: Magyar Hírlap, 1932. május 8. In uő.: A fele sem tudomány. Utazás a földalatti Magyarországon. (Móra Ferenc összegyűjtött művei.) Budapest : Magvető, 1960. – p. 104–112. [108]

 

Vajda László: Magyarázó szótár == In Móra Ferenc: A fele sem tudomány. Utazás a földalatti Magyarországon. (Móra Ferenc összegyűjtött művei.) Budapest : Magvető, 1960. – p. 557–580. [576]?

 

NÉMETH Lajos: Hollósy Simon műveinek jegyzéke. In Művészettörténeti tanulmányok. (Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve, 1956–1958.) Budapest : Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1960.

 

770. Rejtő István: Egy Mikszáth-regény genezise (A Noszty fiú esete Tóth Marival) == Irodalomtörténeti Közlemények. – 64:3 (1960.). – p. 305–318. [309]

                "[Mikszáth] híve volt a vallási emancipációnak, a tiszaeszlári pörről küldött tudósításai beszéltek a legékesebben arról, hogy nagyon jól tudta és több ízben ki is fejtette, hogy nem a "nép" "megokosodásának" hiánya teremtette meg Tiszaeszlár pogrom-hangulatát, hanem a Verhovay-féle dzsentrik mögé felzárkózó antiszemita középnemes urak, akik a vérvád meséjével akarták visszafordítani a történelem óramutatóját."

 

1961.

 

771. Gunst Péter: Acsády Ignác történetírása (Tudománytörténeti tanulmányok, 2.). – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1961. – [46]

                "[A] liberális elveknek megfelelően a 80-as évek elején, a tiszaeszlári per körüli években elburjánzott antiszemitizmussal szemben is állást foglalt."

 

772. Horváth Zoltán: Magyar századforduló : A második reformnemzedék története (1896–1914). – Budapest : Gondolat, 1961. – [56]

                " A zsidókérdés tehát élt a köztudatban, nem volt lezárva és elintézve Tiszaeszlár után sem. De távolról sem volt a nemzeti köztudat központi kérdéseinek egyike."

 

773. Illés Béla: Mikszáth Ars Poeticája. In uő.: Ahogy a kortárs látta. Cikkgyűjtemény. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1961. – p. 525–542. [540]

                "[...]de mégis:[...]"

 

774. Kiss József: Az ár ellen [Vers] == Uő: Tüzek : Válogatott versek. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961. – p. 78–80.

 

775. Komlós Aladár: Kiss József (1843–1921) == Kiss József: Tüzek : Válogatott versek. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961. – p. 5–41. [22; 23; 36]

                "Még megrendítőbb hangon szólal meg Az ár ellen című költeményében 1882-ben, mikor a klérus és a feudális reakció a vérvád otromba meséjével a zsidóság ellen fordítja a tömegek szociális elégedetlenségét. A költeményben a hazaszeretetében meggyanúsított zsidó keserűsége mélyről jövő szavakat talál... A költő nem azt fájlalja e versben, hogy a zsidóságnak mint olyannak fennmaradását akadályozzák, hanem azt, hogy a zsidónak a magyarsághoz és emberi méltósághoz való jogát vonják kétségbe. A magát magyarnak érző zsidó megbántottsága, a magyarság iránti visszautasított szerelme sír a versből, a megrendülésben is férfiasan. Az embertelen gyűlölködés ellen fordul, de gyűlölet nélkül, a mély megbántottság, csendes, fájdalmas hangján, s így annál meghatóbban. ...Az ár ellen jambusa, a Régi dalt ver trochaeusa stb. Kiss Józsefnek saját vallomása szerint nehezen ment ugyan a verselés, de az említett tények s voltaképpen ez a vallomás is kétségtelenné teszik, hogy ismerte a jambikus verselés csínját-bínját, s ha akarta, ura is tudott lenni."ua 1955.!??

 

776. KRÚDY Gyula: Vidliczkai az éjféli szónok. (1926.) In uő: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Budapest, Szépirodalmi. – p. 161–168. [162]

                "[Vidliczkai József] nem izgult, amikor Ónodi Géza, Verhovay, Istóczy lángba akarták borítani a tiszaeszlári perrel éppen az ő kerületét, Nyíregyházát..."??

 

777. KRÚDY Gyula: A csínyes Vay gróf vagy az udvarház utolsó költője. (1926.) In uő: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Budapest, Szépirodalmi. – p. 377–384.

                "Hősünk, mint a korszak Anyeginje, természetesen, nem maradhatott el ama nyíregyházi tárgyalásról, amelyen néhány rongyos tiszaeszlári zsidót arról vallattak, hogyan ölték meg Solymosi Esztert. Divat volt e bűnpert meghallgatni, divat volt a régi nyíregyházi törvényház (a mai városháza) láncokkal és pandúrokkal elkerített oszlopai alatt a várható ítéletről beszélgetni, hangos pesti hírlapírók tanyáznak vala a régi Nyíregyháza kis fogadóiban, ahová legfeljebb hetivásárkor szokott vendég érkezni, a világ szeme a városon van, mint a hajdani nyíregyháziak büszkén mondogatják, és Vay Sándor (Sarolta) akkoriban elkövet egy olyan stiklit, amely majdnem olyan szenzációs volt, mint Solymosi Eszter tiszaeszlári kis parasztlány halála."[??]

 

778. KRÚDY Gyula: A vajda. (1926.) In uő: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Budapest, Szépirodalmi. – p. 385–391. [389–391]

 

779. KRÚDY Gyula: Nyíri mese. (1927.) In uő: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Budapest, Szépirodalmi. – p. 447–453. [451; 452]

                "[Nyíregyháza] És az idegei egyszer sem mondták fel a szolgálatot (talán csak az időkszülte tiszaeszlári pör idejében, amely pört éppen ebben a városban tárgyaltak)..."[??]

 

780. GORDON Etel: Névmagyarázatok és névmutató. In KRÚDY Gyula: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Budapest, Szépirodalmi. – p. 629–673. [640; 658; 659; 665]

                "[Eötvös Károly] Bátor, harcos humanistának mutatkozott az ún. tiszaeszlári vérvád perben (1883), mint a gyilkossággal vádolt zsidók védő ügyvéde. A per anyagát A nagy per című regényszerű művében dolgozta fel. ...Onody [Géza] ...A hírhedt tiszaeszlári vérvád egyik uszítója. [Solymosi Eszter] ...tizennégy éves tiszaeszlári leányka, akinek eltűnéséből keletkezett a hírhedt tiszaeszlári vérvád."

 

781. MÉREINÉ JUHÁSZ Margit: [Jegyzet Flesch Ármin Mikszáth Kálmánnak küldött leveléhez.] In Mikszáth Kálmán levelezése. Harmadik kötet. 1909–1910. (Mikszáth Kálmán Összes Művei, 26.) Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. – p. 249. [249]

                "[Levél kelte: 1910. május 19.] >>Fogadja szerény emlékül munkámat, "A zsidó"-t<< – Flesch Ármin nagy felkészültséggel állt ki azoknak a rágalmaknak cáfolatára, amelyeket a zsidó vallásra, annak rituáléira költöttek, különösen a tiszaeszlári per idején, melynek egyik objektív hangú tudósítója MK volt. (1883.) Ilyen műve >>A zsidó<< is. Mikszáth könyvtárában megtaláltuk a munkát."

 

782. Kiss József (1843–1921). In Szöveggyűjtemény a XIX. század második felének irodalmából. Magyar Irodalmi Szöveggyűjtemény 3. kötet, 2. rész. Szerk.: Dr. Bóka László, Nagy Miklós, Németh G. Béla. Budapest, Tankönyvkiadó. 1961. – p. 487–488. [487]

                "Hat évig marad Temesvárt, közben szorgalmasan irogat, úgyhogy Pestre visszatérve már új verseskönyvet rendezhet sajtó alá (1882). Ez a tiszaeszlári pör éve, amikor szabadon tombolnak az antiszemitizmus indulatai, a magyarsághoz asszimilálódni akaró költőben keserves érzéseket keltve. Balladái most válnak országszerte ismertekké, németre is lefordítják őket a 80-as évek folyamán."

 

783. KISS József: Az ár ellen. [Vers] In Szöveggyűjtemény a XIX. század második felének irodalmából. Magyar Irodalmi Szöveggyűjtemény 3. kötet, 2. rész. Szerk.: Dr. Bóka László, Nagy Miklós, Németh G. Béla. Budapest, Tankönyvkiadó. 1961. – p. 492.

 

784. Eötvös Károly (1842–1916). In Szöveggyűjtemény a XIX. század második felének irodalmából. Magyar Irodalmi Szöveggyűjtemény 3. kötet, 2. rész. Szerk.: Dr. Bóka László, Nagy Miklós, Németh G. Béla. Budapest, Tankönyvkiadó. 1961. – p. 663. [663]

                "De még az ő népszerűségének is megártott az, hogy az országos antiszemita hullámmal szembenállva 1883-ban elvállalta a tiszaeszlári perben gyilkossággal vádoltak védelmét, s megcáfolta a hazug vérvádat: egy évvel később nem választották meg képviselőnek."

 

785. EÖTVÖS Károly: A nagy per. (Részletek). [Regény] In Szöveggyűjtemény a XIX. század második felének irodalmából. Magyar Irodalmi Szöveggyűjtemény III. kötet, 2. rész. Szerk.: Dr. Bóka László, Nagy Miklós, Németh G. Béla. Budapest, Tankönyvkiadó. 1961. – p. 669–676.

 

KÖRNYEI Elek: Aki megjósolta a Balaton jövőjét. Találkozás Eötvös Károly emlékével szülőfalujában, Mezőszentgyörgyön == Magyar Nemzet, 1961. augusztus 2. – p. 5. [5]

 

1962.

 

786. BÉKÉS István: A vajda. In uő.: Új magyar anekdotakincs. A századfordulótól a felszabadulásig. Budapest, Gondolat. 1962. – p. 83–90. [83]

                "Diákkoromban [...] már olvastam könyveit a nagy perről[...] Pályája delelőjén szennyes társadalmi ösztönök, undok politikai szenvedélyek elleni küzdelem bajnokává emelkedett, bátran hajózott a népszerűség magasba szökkenő hullámai és a rágalom, a népszerűtlenség zátonyai között."

 

Bognár Iván: Igazságügyminisztériumi Levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak, 17.). – Budapest, 1962. – 142 p. [13; 14]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_LevLelt_17/?pg=15&layout=s

                Az "Elnöki iratok" között.

 

Király Tibor: A védelem és a védő a büntető ügyekben. – Budapest : Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1962. – 296 p. [84; 123; 233; 257]

 

787. Eötvös Károly (1842–1916) == Komlós Aladár (szerk.): Magyar irodalom a századfordulón. (Antológia sorozat a középiskolák számára, VII.). – Budapest, Tankönyvkiadó, 1962. – p. 98. [98]

                "[A] tiszaeszlári perben (1883) ő vállalta a gyilkossággal vádoltak védelmét."

 

788. Kiss József: Az ár ellen. [Vers] In Komlós Aladár (szerk.): Magyar irodalom a századfordulón. (Antológia sorozat a középiskolák számára, VII.) – Budapest, Tankönyvkiadó, 1962. – p. 110–111.

 

789. Pogány József: Kiss József == uő.: Kultúra – álkultúra. Irodalmi tanulmányok. [Szerk., az életrajzot és a jegyzeteket írta: Geréb László]. – Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1962. – p. 63–74. [68]

 

790. Rubinyi Mózes: Eötvös Károly == uő: Emlékezések és tanulmányok. – Budapest : Gondolat, 1962. – p. 157–164. [158]

                "Neve ekkor európai csengésű volt. A védőügyvéd hétórás szónoklatának részleteit angol, francia és holland újságírók táviratozták meg Nyíregyházáról, ahol a tiszaeszlári "nagy pör" lefolyt, s hol mint védőügyvéd világhírnévre tett szert. A tiszaeszlári pör lefolyásáról Mikszáth dróton írt sürgönytudósító tárcákat a Pesti Hírlapba. E tárcák megjelentek a költő Jubileumi Kiadásának hátrahagyott írásai között, és irodalmi és emberi szempontból a költő korai termésének igen kiváló alkotásai."

 

791. SÓS Endre: Tanúvallomás. Budapest, [274]

                "A nagy per vége / Eötvös Károly azt írta a tiszaeszlári vérvádról szóló műve címlapjára: "A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége." Mi hisszük, hogy a szocializmus születő világában a nagy per – az antiszemitizmus nagy pere, amely nem ezer éve, hanem sokkal több ideje tart – befejeződik. Elő kell segíteni ennek a világnak a megteremtését. A hatmillió meggyilkolt zsidó emléke magasabb szempontból arra kötelezi a megmaradt zsidókat, hogy a szocializmus világának támogatói legyenek."

 

792. BEATULIANUS:                 == Magyarság (Pittsburgh), ??

 

793. HANÁK Péter: A magyar "középosztály" fejlődésének problémájához == Valóság, 3. sz. (június 25.). – p. 23–39. [30]

                "Az antiszemitizmus, mint önálló politikai irányzat, az e vonatkozásban még liberális uralkodó osztály tartózkodása, ill. az önálló mozgalom felnevelésére még erőtlen dzsentri-alj súlytalansága miatt, a tiszaeszlári hisztérikus klimax után letűnt a politikai színről. De maga az antiszemitizmus maradt és – mint egy belülről jellemző kortárs megjegyzi – a dzsentri fő "jegecesedési pontja" lett."

 

FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: Hollósy Simonról, II–III. == Művészettörténeti Értesítő, 1962. 2–3. sz. – p. 171–176. [171; 174]

 

1963.

 

794. FALLENBÜCHL Zoltán (Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta): Ambrus Zoltán levelezése. Budapest, [452]

                "[Eötvös Károly] Mint jogász nagy hírnévre tett szert, a tiszaeszlári perben a védő szerepével. Erről való emlékeit regény formájában dolgozta fel "A nagy per" címmel."

 

795. GERVAI Sándor: Nyíregyháza zsidósága élete. Jeruzsálem : Weiss-nyomda. [5; 8; 9; 10; 11; 47; 89; 90; 119]

                "1883 november 11-én, a hitközség diszülésén fejezte ki elismerését dr. Heimann Ignácnak, a tiszaeszlári vérvád ártatlan letartóztatjainak felmentése és szabadlábra helyezése érdekében kifejtett, eredményes és áldozatos védőügyvédi tevékenységéért. A város és a megye zsidósága háláját kifejező jegyzőkönyvi kivonatot ünnepélyes keretek között nyujtották át neki. Amikor 1896 március 15-én dr. Heimann Ignác meghalt, a tiszteletére összehivott gyászülésen határozatot fogadtak el arra vonatkozólag, hogy az arcképét a hitközség diszterme részére megfestik, a nevére pedig jótékony célú alapitványt létesitenek. A temetésén a gyászbeszédet dr. Kecskeméti Lipót Nagyvárad főrabbija tartotta.??

 

796. LENGYEL Géza: Magyar újságmánások. Budapest : Akadémiai. (Irodalomtörténeti Füzetek, 41.) [30; 110]

                "[Pesti Hírlap] A nyílt állásfoglalást lehetőleg elkerülték, de már arra önérzetesen és joggal hivatkoztak, hogy a tiszaeszlári vérvádper alatt teljes határozottsággal a vérvád-ellenesek táborában álltak és vezettek s ebben a szellemben működtek a per idején Nyíregyházán levő munkatársaik: Mikszáth Kálmán, Kenedi Géza, Törs Kálmán s maga a védő Eötvös Károly. Hatalmas terjedelmű táviratokban küldtek tudósításokat s a vállalat nem sajnálta a papírt. Tóth Béla még ekkor az Egyetértésnek dolgozott, szintén Eötvös Károly táborában. ...[Verhovayék] Agitációjuk főként a függetlenségi párt ellen irányult, ezt legjobb esetben mint "sakterpártot" emlegették. ...Eötvös Károly három helyen lépett fel – három helyen bukott meg. Valóban a kort, közhangulatot még az antiszemiták előretörése, diadala sem jellemzi oly jól, mint Eötvös bukása, ki tiszaeszlári szereplése után mint a liberalizmus bajnoka, annak magyarországi megtestesítője szerepelt. ...S mi történik alig tíz esztendővel Tiszaeszlár után? A fiatal Wekerle Sándor a miniszterelnök; széles, derüs, mosolygó arcával meghódítja az országot. Még ismeri mindenki a zikcene-sakcene-t s íme az országot liberális hullám árasztja el."

 

797. LENGYEL Géza: Tiszaeszlár. In uő.: Magyar újságmágnások. Budapest : Akadémiai. (Irodalomtörténeti Füzetek, 41.). – p. 106–109.

 

798. M[EGYER]. Sz[abolcs].: Eötvös Károly. In Magyar irodalmi lexikon. Első kötet. Főszerk.: Benedek Marcell. Budapest, Akadémiai. 1963. – p. 300–301. [300]

                "1883-ban a tiszaeszlári zsidóellenes vérvád-perben ő az ártatlanul vádlottak ügyvédje. Ezért itthon sok támadás éri, de neve – a nagyszerű és sikeres védelem következményeképpen – európai hírű lett. [...] Valóban remekműnek nevezhető az a három kötet (A nagy per, mely ezeréve folyik s még nincs vége, 1904), amelybe a tiszaeszlári per anyagát foglalta össze. Maga a per csupán keret, alkalom, hogy kitűnő jellemrajzokat készítsen azokról, akik ebben az ügyben részt vettek."

 

Németh Lajos: Adalékok a századforduló magyar irodalma és képzőművészete kapcsolatához == Irodalomtörténeti Közlemények. –  67:1 (1963.). – p. 44–54. [49]

                S bármily tiszteletreméltó forradalmi állásfoglalás is Kiss József Tüzek c. verse és némi szentimentalizmusa ellenére is szép az Ár ellen – e versek történeti jelentőségét nem kismértékben az adja meg, hogy a Tüzek illusztrálása segítette a Hollósy képzeletében már élő Rákóczi-induló koncepció további tisztázását, az Ár ellen pedig ürügyet szolgáltatott Hollósynak a párizsi világkiállításon díjat nyert grisaille-je megalkotására.

 

1964.

 

799. A[DY]. E[ndre].: Az erkölcs jegyében == Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31.?? In Ady Endre összes prózai művei III. kötet. (1902. március–december). (Ady Endre összes művei.) Sajtó alá rendezte: Koczkás Sándor és Vezér Erzsébet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1964. – p. 131–133. [132]

 

800. Ady Endre összes prózai művei III. kötet. (1902. március–december). (Ady Endre összes művei.) Sajtó alá rendezte: KOCZKÁS Sándor és VEZÉR Erzsébet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1964. – p. 334.

 

DUTKA Ákos: "A Holnap" városa. Regényes korrajz a nagyváradi "A Holnap" születésének idejéről. [Budapest] : Magvető, 1964. – 230 p. [34]

 

801. GÖMÖRY János: Emlékeim egy letűnt világról. Budapest : Szépirodalmi. – 247 p. [57–59]

 

802. EÖTVÖS Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. Előszó. In A kegyes olvasóhoz! Előszavak és utószavak válogatott gyűjteménye. Összeállította: KENYERES Ágnes. Budapest, – p. 344–351. [344]

                "Jelentős műve A nagy per, a tiszaeszlári hírhedt vérvádnak a története. A perben Eötvös Károly védte a középkori vád alá fogott zsidókat. Könyvében kissé terjengősen, de azért drámaian adja elő azt a harcot, amelyet a per során a feudális, reakciós erők ellen vívott."

 

803. Joli, a gyereklány. [Interjú BALOGH Jolánnal.] In Krúdy világa. Gyűjtötte és írta: Tóbiás Áron. Budapest : Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964. – p. 518–522. [520]

 

Cs. SZABÓ László: A züllött hajós. Krúdy Gyuláról == Irodalmi Újság, 1958. In Krúdy világa. Gyűjtötte és írta: Tóbiás Áron. Budapest : Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964. – p. 680–683. [683]

 

MÁTYÁS Ferenc: Krúdy a Nyírség csendjében. In uő.: Költők és parasztok : Útinapló. Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1964. – 243–263. [254]

                "Lám, nemcsak írófiáról, jonatánjáról is híres Nyíregyháza. S ez mégiscsak több, elismerőbb, mint a dzsentrik vadászata, a tiszaeszlári per, amely itt folyt le az akkor 8 esztendős Krúdy idejében, Eötvös Károly védőbeszédje kíséretében."

 

MÓRA Ferenc: A Szegedi Napló története. In A Szegedi Napló huszonöt éve 1878–1903. Jubiláris emlékmű. Szeged, 1904. Uez In uő.: Szegedi tulipános láda. (Móra Ferenc összegyűjtött művei.) Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1964. – p. 5–50. [33]

 

Varga Lajos: Scheuthauer Gusztáv == uő.: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868–1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. – Budapest, 1964. – p. 223–228. [226–228]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OK_Suppl_1964_002/?pg=227&layout=s

 

1965.

 

805. CSEHI Gyula: "A nagy per". In uő.: Klio és Kalliopé vagy a történelem és az irodalom határairól. Bukarest : Irodalmi Könyvkiadó. – p. 330–335., 417–418.

 

806. EISNER János: A bonyhádi zsidók története. Tel-Aviv, 1965. [79]

                "Még a tiszaeszlári vérvád idején is nyugalom volt Bonyhádon, pedig akkor egész Magyarországot megremegtette az elszabadult indulatok földalatti dübörgése."

 

Klaniczay Tibor–Szauder József–SZABOLCSI Miklós: Kis magyar irodalomtörténet. (3. kiadás) Budapest : Gondolat, 1965. – 343 p. [183]

 

807. KRÚDY Gyula: Levegőváltozás öröme és szomorúsága == Nyugat, 1933. 7. sz. In uő.: Utolsó szivar az arabs szürkénél. Második kötet. Budapest : Magvető. 1965. – p. 280–296. [287]

 

808. Verhovay Gyula. In Magyar irodalmi lexikon. Harmadik kötet. Főszerk.: Benedek Marcell. Budapest : Akadémiai, 1965. – p. 515–516. [516]

                "A tiszaeszlári per (1882) után szélsőséges antiszemita nézetekkel lépett fel és 1884–87 között Istóczy antiszemita pártjának képviselője volt (ugyancsak Cegléden)."

 

MARSCHALKÓ Lajos: Országhódítók. Az emancipációtól Rákosi Mátyásig. München : A "Hungarian Information Service Australia" kiadása. 1965. [5; 12; 51; 70; 72; 99; 102; 103; 105; 106; 107; 113; 123; 166; 167; 209; 210; 220; 235; 263; 266; 267; 268; 279; 280; 299; 316]

                "[Mottó:] Solymosi Eszter, a tiszaeszlári kis libapásztor lány, és minden magyar mártír emlékezetének. [...]Tiszaeszláron a magyar jogállam nagy fegyverletétele[...] Alig másfél hónap multán [Istóczy Győző sajtópöre után] azonban elhangzik a tiszaeszlári ítélet. Elegendő bizonyítékok – tehát nem bűncselekmény – hiányában felmenti a gyilkossággal vádolt tiszaeszlári saktereket s ezzel valóban megszűnik a keresztény jogállam. Magyarország elindul a rabszolgaság, gyarmatosítás útján a Samuellyek, Korvin-Kleinok, Rákosi Mátyások állama felé. [...] Mert, ha a befogadó szent-istváni haza ilyen szivtelenül, oktalanul löki oda más nyelveken beszélő hű fiait a nyomornak, kizsákmányolásnak, uzsorának, betolakodottak szabadosságának [Bartha: Kazárföldön], akkor – miként a nyiregyházi tárgyalóteremben is – megszünt az államfenség. [...] Solymosi Eszter nagy pere után a magyar kivándorlás kezdődik. [...] Kossuth Lajos, aki 33 éves hontalansága alatt sok eget és sok poklot megismert, főként pedig megismerte a nyugati világhódítók félelmetes hatalmát, látszólag, – de csak nagyonis látszólag – eltért azoktól az eszméktől, amelyeket a Pesti Hírlap 1944 május 5-iki számában hírdetett. Turinból, 1882 október 11. keltezésű és a zsidó Helfy (Helfer) Ignáchoz írott levelében látszólag teljesen elfordul korábbi álláspontjától. Szégyennek és botránynak minősíti, hogy Magyarországon még zsidókérdés létezhetik. Ugyanakkor azonban igazi kossuthi hevességgel foglal állást a zsidó bevándorlás ellen. [...] A Függetlenség bátor, objektív magatartást tanusított a tiszaeszlári per során. S ez elég volt ahoz, hogy vele szemben is hozzányúljanak az országhódító módszerekhez. [...] A bosszú élt és a magyar üldözött lett saját hazájában. Komáromi János későbbi regénye, a Jegenyék a szélben című regény alakja, nem mint fájdalmas karikatúra, hanem mint elriasztó valóság élt: a varjúcombbal táplálkozó magyar újságíró, akinek nem jutott kenyér, szerkesztőségi iróasztal, mert életében egyszer cikket írt a tiszaeszlári perről. [...] Mikor e sorok írójának "Tiszaeszlár" című dokumentációs könyve megjelent, levelek százai érkeztek arról a terrorról, amellyel hangtalanul gazdaságilag, lelkileg, megfélemlítés útján és egzisztenciák megsemmisítésével pusztították el azokat, akiknek legkisebb közük volt a tiszaeszlári vizsgálathoz. Péczely József, az öreg írnok és jegyzőkönyvvezető családtagjainak legnagyobb része szegényházban, vagy hihetetlen nyomorban halt meg. Üldözték még a kis pandurt, vagy vármegyei hajdút is. És ez rosszabb terror volt, mint a bolsevikieké, mert nem géppisztollyal, de hangtalanul ölt. [...] Tiszaeszlár után azonban az egyetemtől le a népiskoláig egyre jobban az országhódítók kezébe kerül a magyar pedagógiai oktatás is. [...] A tiszaeszlári ítélet csupán az erkölcsi kaput nyitotta meg az országfoglalás felé. Később a magyar "jogász-nemzet" nevében Csemegi Károly zsidó professzor gondoskodott róla, hogy jogi téren is kinyissa a gazdasági országhódítás zsilipjeit. [...] A meghódított ország legtipikusabb jelképe az ősi Szabolcs-vármegye, amelynek földjén Tiszaeszlár is áll. [...] Az úgynevezett antiszemita mozgalmat már elsöpörte a pénz, a magyar sejkek korruptsága, de voltak még itt-ott egészséges nemzet-sejtek, amelyek a tiszaeszlári nagy bukás után is megpróbáltak védekezni az ország belső gyarmatosítása ellen. Épp az eszlári események hatása alatt, élén Simor Jánossal, az ősz hercegprímással az egész magyar katolikus papság ellene szavaz a házassági törvénynek, az arisztokraták közül sokan felmondtak zsidó bérlőiknek, a csáktornyai esperesség a magyar mezőgazdasági cselédség zsidó kiuzsorázása ellen emelt szót, a katolikus főúri hölgyek pedig kilences társulatokban járultak Jézus Szent Szíve elé, hogy a házassági javaslatból ne legyen törvény. [...] A tiszaeszlári ítélettel megtört keresztény magyar állam, nem jogállam többé, hanem árverési csarnok, amelyben az új országhódítók javára mélyen leszállított áron árusítanak ki jogot, erkölcsöt, nemzeti méltóságot, nemességet, sajtószabadságot. [...] Nem tehetnek róla [magyarok a vörös diktatúra hadseregében, 1919.]: de mégsem a falusi libapásztorlány, a magára hagyott kis Solymosi Eszter, hanem a Tan katonái voltak Akaratlanul. Becsapva! [...] Lehet, a búcsúzók között ott volt Rákosi-Roth Mátyás is. Egyelőre mégsem nem ők tértek vissza. Nem is az úgynevezett új idők hordozói, hanem az országhódítók régebbi képviselői, mindenekfölött azonban az emancipált országhódítók kapitalista rendszerű nép fölötti uralma jött. – Solymosi Eszter árva népe ismét egyedül maradt. [...] Láthatatlanul egy kísértet, Solymosi Eszter, a magára hagyott tiszaeszlári libapásztorlány járt ott a magyar államfő [Horthy] és az őt kísérő idegen katonák [1944. március 19.] előtt. [...] Solymosi Eszter árnya lebegett hát a kormányzót kísérő SS katonák előtt. [...] Amit Bródy Zsigmond a tiszaeszlári per idején hirdetett, hogy a magyar középosztálynak el kell tünnie és át kell adnia helyét a befogadottaknak, most [1945. április 4. után] faji és biológiai osztályharc formájában fizikai megsemmisítéssé vált. [...] És a magyar rabszolgák előtt járó kísértetseregben – ismét csak láthatatlanul – most [1956 októbere] már ott ment Solymosi Eszter árnyéka mellett gróf Tisza István, gróf Teleki Pál, Szálasi, Bárdossy, Imrédy, Sztójai, a megkínzott prímás és a kommunista Rajk László véres árnyéka. A magyar sors rabszolgalázadásában összetalálkoztak osztályok, pártok, felekezetek és a 14 éves "srácok" sírjai felett beteljesedett: Minden kiontott magyar vér [...] szegény Solymosi Eszteré. [...] Ha nem hiszünk a Gömbös Gyuláknak, Szálasi Ferenceknek, higyjük el hát legalább a végzetes csalódással kiábrándult Garbai Sándoroknak, Fényes Lászlóknak, Kassai Ferenceknek, Móricz Zsigmondoknak, az országhódító hatalom által felakasztott baloldali magyaroknak, az előlük külföldre emigrált Veér Imréknek, de még a Sulyok Dezsőknek is: "Minden kiontott ártatlan vér, / Minden magyar vér, ami folyt... jobb és baloldali vér, magyar vér volt." [1956-os forradalom] És jött is, hogy újra a 14 éves Solymosi Eszterkék vessék szűz testüket az országhódító uralmat fenntartó ÁVH géppisztoly tüzébe és az ezt támogató szovjet-bolseviki hatalom elé. A fellázadt magyar tömegek előtt, láthatatlanul egy kis cselédlány, Solymosi Eszter járt sápadtan és mégis diadalmasan. [...] 1883 után elindul az Egyesült Államok felé a "tiszaeszlári emigráció". Száz és százezer magyart visznek a Cunard Line hajói az USA felé. [...] Ez a tiszaeszlári emigráció, a legtisztább magyar és parasztvér Verhovay Egyletet alapít, Kossuth Köröket szervez, Rákóczy Egyletekben hangsúlyozza ki magyarságát. [...] A magyar bevándorló azonban azért jött, mert szociális és politikai vonatkozásban "szertenézett s nem lelé honját a hazában". És mégis halálig hű maradt a hazához. Sajnos, e sorok írójának nem állnak rendelkezésére elegendő bizonyítékok, azonban az egész öreg-amerikás magyarság léte, magyarsága, hitélete bizonyítja, hogy ez a tiszaeszlári emigráció az összmagyarság legjobb, legértékesebb rétege volt. [...] Az októberi szabadságharc véres csillaga alatt megnyílott az ég a magyar nép egésze előtt. A szovjet-ágyúkat túldörögte az utat tört Eszme: "minden kiontott ártatlan vér, minden magyar vér..." A Solymosi Eszter, a gróf Tisza István, a devecseri parasztok, ludovikások, a Szálasi Ferencek, Bárdossyak – és ki merjük mondani – még a Rajk Lászlók, Nagy Imrék, Maléterek vére – tehát minden magyar vér, ami folyt, nem grófi és nem proletár vér volt, hanem idegen országhódítás bűne és a mi végzetünk! [...] Nem tudjuk, hogy ez a könyv eléri-e a célját. Egyben vagyunk csak biztosak, hogy célja nem volt más, mint csupán ennyi: "...s emléked árva hajadon. / Solymosi Eszter árva népét / ébressze bátran, szabadon." [...] Devecseri Ignác (Löwy). 1841–1899. Németnyelvű lapok szerkesztője, író, Eötvös Károly leibzsurnalisztája a tiszaeszlári per idején. [...] Szabolcsi Miksa (Weinstein). 1857–1915. [...] Karrierjét a tiszaeszlári ügy idejében történt zsidó-fajvédő kiállásnak köszönhette."

 

810. ERDÉLYI József: Solymosi Eszter vére. [Vers] In Marschalkó Lajos: Országhódítók. Az emancipációtól Rákosi Mátyásig. München : A "Hungarian Information Service Australia" kiadása, 1965. – p. 7–8.

 

811. MARSCHALKÓ Lajos: Mi volt a tiszaeszlári per? In uő.: Országhódítók. Az emancipációtól Rákosi Mátyásig. München : A "Hungarian Information Service Australia" kiadása, 1965. – p. 52–63.

 

Ábrányi Lajos. In Művészeti lexikon. 1. kötet. A–E. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. p. 14. [14]

 

812. SÓS Endre: Felvillanó arcok. Arcképek, emlékezések. Budapest, [12; 40]

                "[Vészi József, a Pesti Napló főszerkesztője] Amikor a tiszaeszlári vérvád valósággal lángba borította az országot, a huszonnégy éves lapvezér olyan hangon támadta meg Pauler Tivadar igazságügyminisztert, hogy sajtóper lett belőle. Az esküdtszék felmentette Vészi Józsefet, aki e győzelme után még nagyobb erővel folytatta a harcot Istóczy Győző és az akkori pogromlovagok ellen. ...Tudom, hogy ez nem lesz benn a cikkedben, mert kitörölik onnan, kedves öcsém, de nemcsak arról akarok beszélni, milyen volt az ifjúságom, és mit értem el hosszú életemben, hanem arról is, hová jutottunk. Átéltem a tiszaeszlári időket, aránylag hamar elmúltak. Én hittem abban, hogy megvalósulhat az, amit liberális Magyarországnak hívnak. Nem hittem volna, hogy bekövetkezzék az, ami bekövetkezett. Nem gondoltam volna arra, amikor az országgyűlési gyorsiroda főnöke voltam, hogy ilyesmi, ami most van, lehetséges. Megmondom neked őszintén, én nagyon félek. Nagyon, nagyon. A horogkereszt rémuralma alá kerül Európai. Magyarország már régen német érdekterületnek számít. Ide is eljönnek majd. Megölnek bennünket... Megrázó, vérfagyasztó volt az öreg Radó Antal vallomása. ...Természetesen egy sor sem jelenhetett meg Radó Antal nyilatkozatának ebből a részéből."

 

813. N[ÉMETH].G.B[éla].: Hírlapok, folyóiratok és irodalmi társaságok az utolsó századnegyedben. In A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk.: Sőtér István. (A magyar irodalom története, IV. kötet.) Budapest, Akadémiai. – p. 565–590. [575]

                "A korszak magyar polgárságának s ezen belül az asszimilálódó polgárságnak is alapvető kétarcúságára, kompromisszumosságára vonatkozóan tanulságos az ugyancsak e korban alapított, a tiszaeszlári pörök idején, az antiszemitizmus ellen, a polgárság védelmére létrehozott Egyenlőség magatartását megfigyelni."

 

814. K[OMLÓS]. A[ladár].: Kiss József (1843–1921). In A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk.: Sőtér István. (A magyar irodalom története, IV. kötet.) Budapest, Akadémiai. 674–680. p. [676]

                "Az ár ellen című költeményében (1882) – akkor, mikor a feudális reakció a tömegek ösztönös antikapitalizmusát a vérvád otromba meséjével a zsidóság ellen fordítja – a hazaszeretetében meggyanúsított zsidó keserűsége szólal meg."

 

815. G[ERGELY].G[ergely].: Eötvös Károly. A nagy per. In A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk.: Sőtér István. (A magyar irodalom története, IV. kötet.) Budapest, Akadémiai. 925–926. p.

 

816. FENYŐ Miksa: Mélykút, a világ közepe. = Új Látóhatár, 1965. 1. sz. 29–44. p. []

                "Jézus is D. P. volt című posztumusz regényemben Tass Dénes, az öreg író, kissé alteregóm, gondolataimnak, sőt érzelmeimnek is gyakran tolmácsolója, beszél ezekről a jankováci tanulóévekről – ő borhidainak mondja – a következőképpen: [...] De még borzasztóbb volt a sötét szakállú kántor, vagy mi volt a rangja, ki az iskola udvarán járt-kelt, s várta az asszonyokat, kik csirkét hoztak oda, hogy a kántor végezzen velük. S a kántor elővette félelmetes kését, hátrahajtotta a csirke nyakát, aztán nyissz, belevágott a csirke nyakába, és messze eldobta magától. A csirke véresen szaladt néhány lépést, s összeomlott; a kántor megtörölte kését, s feléje sem nézett áldozatának. Mikor a rákövetkező évben a kalendáriumot lapozgattam – apám mindig megvette a vásárok miatt –, és a tiszaeszlári pör históriáját betűzgettem, riadt képzeletemben a vádlott kántor épp olyan volt, mint a borhidai. [...] Így szólt Tass Dénes emlékezése, buzgón tarkítva a valóságot a költészettel. Én is annyiszor és annyiféle formában mondottam el a jankováci iskolaéveket, hogy magam sem tudom, mi az igazság. A sötét szakállú kántor képe nyilván csak a kalendárium tiszaeszlári közleményéből meredt rám, mert akit én akkor zsidó egyházi embert ismertem, az a mélykúti sakter, Lichtenstein bácsi volt, jólelkű, kedves, tréfás ember[...]"

 

1966.

 

817. BÉKÉS István: Magyar Ponyva Pitaval. A XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig. Budapest, Minerva. [380–382]

 

818. BÁLINT György: Az "Erdélyi-ügy" == Pesti Napló, 1937. augusztus 10. 9. p. In uő.: A toronyőr visszapillant. I/2. 344–347. p. In uő: A toronyőr visszapillant. Cikkek, tanulmányok, kritikák. II. kötet. Szerk. és az utószót írta Koczkás Sándor. Sajtó alá rendezte Koczkás Sándor és Magyar István. A bibliográfiát és névmutatót összeállította Magyar István. A jegyzeteket írta RÉT Rózsa és KRISTÓ NAGY István. Budapest, Magvető. 2., bőv. és átd. kiad. 98–101. p., 673–674. p.

                "Erdélyi József – 1937-ben a "Virradat" című nyilas újságban közzétette antiszemita, uszító versét "Solymosi Eszter vére" címmel, amelyben a tiszaeszlári vérvádat elevenítette fel. [...] Váratlan fasiszta pálfordulása országos felháborodást váltott ki."

 

819. BÁLINT György: A néger hullámjogosultsága == Pesti Napló, 1931. július 18. 11. p. In uő.: A toronyőr visszapillant. I/1. 25–29. p. In uő: A toronyőr visszapillant. Cikkek, tanulmányok, kritikák. I. kötet. Szerk. és az utószót írta Koczkás Sándor. Sajtó alá rendezte Koczkás Sándor és Magyar István. A bibliográfiát és névmutatót összeállította Magyar István. A jegyzeteket írta Rét Rózsa és Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 2., bőv. és átd. kiad. – p. 100–104. [104]

 

820. KOCZKÁS Sándor: A közép-európai közíró. Arcképvázlat Bálint Györgyről. In Bálint György: A toronyőr visszapillant. Cikkek, tanulmányok, kritikák. I. kötet. Szerk. és az utószót írta uő. Sajtó alá rendezte uő. és Magyar István. A bibliográfiát és névmutatót összeállította Magyar István. A jegyzeteket írta Rét Rózsa és Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 2., bőv. és átd. kiad. 543–605. p. [589; 590]

                "[Állást foglalt] a szélsőjobboldal tollnokává züllött költő esetének tanulságait illetően (Az "Erdélyi-ügy")."

 

821. BÓKA László: "Boldog" századvég == Budapest, 1946. ?? In uő: Válogatott tanulmányok. (Válogatta és szerkesztette: Sík Csaba) Budapest, Magvető. – p. 1344–1354. [1346]

                "Ám 1881 óta a parlamentben képviselőket kap a nyílt antiszemitizmus, s abban az évben, melyben Petőfi szobrát felállítják Budapesten, abban az évben emelik a rituális gyilkosság vádját a tiszaeszlári zsidók ellen is. A főváros és a vidék két esztendeig tüntet a zsidók ellen, s kit a zsidókérdés nem köt le eléggé, azt elszórakoztatja a nemzetiségi gyűlölség..."

 

822. BÓKA László: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban == Az Ország Útja, 1939. ?? In uő: Tegnaptól máig. Válogatott tanulmányok, esszék, cikkek. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1958. 49–62. p. [58] uez.: In uő.: Válogatott tanulmányok. (Válogatta és szerkesztette: Sík Csaba) Budapest, Magvető. – p. 1467–1479. [1475; 1476]

                "Mert "kivételes helyzetében" kivételes szemléletével, különös, orcapirító megjegyzésekre ragadtatja magát. Felelevenítve a tiszaeszlári vérvád meséjét, egyik mondatát így kezdi: "A vérvád összeomlása, a Helfy Ignáctól informált Kossuth Lajosnak elítélő levele..." Csak nem akarja azt elhitetni velünk, hogy Kossuth Lajosnak magyar embersége nem volt elég ahhoz, hogy elítéljen egy vérvádat, hanem egy zsidó Helfy "információjára" volt szüksége? Vagy Farkas Gyula másképp informálta volna Kossuth Lajost? Nem tudom, de "kivételes" helyzetében, ha a vérvád igazát nem is hiszi..."

 

823. HEGEDÜS Sándor: A tiszaeszlári vérvád. Budapest, Kossuth.

 

824. KUBINSZKY Judit: Az antiszemita párt megalakulása és részvétele az 1884-es választásokon. In Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve, 1963–1964. V–VI. évfolyam. (Főszerk.: Gerelyes Ede.) Budapest, Felelős kiadó a Legújabbkori Történeti Múzeum főigazgatója. 1966. 107–160. p.

 

825. KUBINSZKY Judit: Az antiszemita párt megalakulása és részvétele az 1884-es választásokon. [Rezümé orosz, francia és német nyelven.] In Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve, 1963–1964. V–VI. évfolyam. (Főszerk.: Gerelyes Ede.) Budapest, Felelős kiadó a Legújabbkori Történeti Múzeum főigazgatója. – p. 368–369. [368], 390–391. [390], 412–413. [413]

 

826. POMOGÁTS Béla: Erdélyi József. In A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Szerk.: Szabolcsi Miklós. Budapest, Akadémiai. (A magyar irodalom története, VI.). – p. 586–591. [591]

                "A fasizmus hatására a társadalmi kategóriákat faji képletekre cserélte fel, s 1937-ben "politikai beszámíthatatlanságában, rejtelmes honoráriumsérelmektől hevenyre fűtött hisztériájában egy stupidan rosszhiszemű versezettel állt be a nyilas táborba" (Bálint György). Ez a vers: a Solymosi Eszter vére a nyilas Virradatban jelent meg. Az irodalmi élet (többek közt Bálint György, Forgács Antal, Ignotus Pál, Rónai Mihály András) hevesen válaszolt Erdélyi feltűnő pálfordulására."

 

827. MILKÓ Izidor: Reviczky Gyula. In uő.: Gesztenyefám. Irodalmi emlékezések. Válogatta, a bevezetést és jegyzeteket írta: Szeli István. (Milkó Izidor hátrahagyott írásai, I.) Novi Sad, Forum Könyvkiadó. – p. 235–285. [237; 238]

                "[...]az első "kibocsátású" antiszemiták – az irodalomban legalább – hamar megenyhültek, s később szinte zsidóbarátokká szelídültek. A második "emissió", amelyet 7-8 évvel később Ónody Géza és Tiszaeszlár fog életre szólítani, már makacsabb lesz, azt nem lehet majd oly könnyen mederbe szorítani s a hívőit "észretéríteni", – ott már nemcsak szürke elméletekről, hanem pártegzisztenciákról, politikai egzisztenciákról és hatalmi törekvésekről is lesz szó."

 

828. MILKÓ Izidor: Vadnai Károly. In uő.: Gesztenyefám. Irodalmi emlékezések. Válogatta, a bevezetést és jegyzeteket írta:: Szeli István. (Milkó Izidor hátrahagyott írásai, I.) Novi Sad, Forum Könyvkiadó. – p. 289–??. [293]

                "Az eszlári időkben a Fővárosi Lapok állásfoglalása volt a legtárgyilagosabb. Bár előfizetői között a zsidóság csak alig volt képviselve, a lap úgy írt a kellemetlen kérdésről, mintha azt kizárólag izraeliták olvasnák, a "nagy per" lezajlása után pedig egész??

 

829. SZELI István: Jegyzetek. In Milkó Izidor: Gesztenyefám. Irodalmi emlékezések. Válogatta, a bevezetést és jegyzeteket írta: Szeli István.?? (Milkó Izidor hátrahagyott írásai, I.) Novi Sad, Forum Könyvkiadó. – p. 325–332. [331]

                "Tiszaeszlár: az 1883. évi nagy zsidóellenes vérvádpör színhelye."

 

830. MITRU Ibolya: Zweig Arnold. In Korrajz és vádirat. Ajánló bibliográfia a XX. század német prózairodalmából. Összeállította: uő. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 1966. – p. 103–114. [103]

                "Magyarországi rituális gyilkosság" c. drámájáért 1915-ben Kleist-díjat kapott. A mű a tiszaeszlári vérvád szimbolikus feldolgozása a talmudista misztika jegyében. Később új átdolgozásban jelent meg."

 

831. RÉVAI József: Az Erdélyi-eset == Gondolat, 1937. szeptember–október. – p. 315–317. p. In uő: Válogatott történelmi írások. 2. kötet. Válogatta és a jegyzeteket készítette: F. MAJLÁT Auguszta. Budapest, Kossuth. – p. 7–9., 409–410. [409] [438; 449; 485 névmutató]

                "1882-ben azt a vádat emelték Tiszaeszlár néhány zsidó lakosa ellen, hogy rituális célból meggyilkolták Solymosi Esztert. A vádat Bary József ügyész képviselte, a védelmet Eötvös Károly vállalta. A századvég közvéleményét felkavaró "vérvád"-per felmentéssel végződött."

 

832. SCHWEITZER József: A pécsi izraelita hitközség története. Budapest, A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása. (A magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1.) [73]

                "[Dr. Kohut Sándor] Pécsi működésének utolsó napjaira esik a rossz emlékű tiszaeszlári vérváddal foglalkozó cikke, melyet a "Szombati Újságban" tett közzé. Testvéreit tanítja és vigasztalja, a kívülállók előtt pedig felemeli tiltakozó szavát a gyalázatos vád ellen, melynek tarthatatlanságát a zsidó forrásokból mutatja ki, tiltakozik a gyanúsítás ellen és rávilágít a vád antiszemita hátterére. Együttérző tapintattal szólítja fel a tiszaeszlári zsidókat arra, hogy minden erejükkel járuljanak közre az igazság kiderítéséhez. Ha netán – persze nem a vád által hangoztatott okokból – de mégis zsidó ember részese lenne a  bűnténynek, úgy fedje fel magát s cselekedete következményeit vállalva hárítsa el az irtózatos vádat az egész zsidóság fejéről. Van zsidó szolidaritás, de ez – hangsúlyozza Kohut – soha semmi szín alatt sem jelent bűnpártolást, vagy törekvést az igazság elpalástolására."

 

SZENES Erzsi: A lélek ellenáll. 1966.

207.: A vérvád meséjét újra felelevenítik a legkomolyabb formában. Ó XX. század! [??]

 

833. BOR Ambrus: Arnold Zweig. In A német irodalom a XX. században. Szerkesztette és a bevezetőt írta: Vajda György Mihály. Budapest, Gondolat. 1966. – p. 249–267. [250; 263; 264]

                "[Pályája] gyorsan elnyert irodalmi díjjal indul, de folytatása az első világháború, a díjjal kitüntetett dráma előadásának betiltása[...] Teljesen tiszta álláspontját A wandsbeki bárd egyes részleteiben kapjuk, indulására a Rituális gyilkosság Magyarországon (átírása után: Semaél küldetése) című, 1914-ben kiadott drámája jellemző. Solymosi Eszter szomorú világhírre vergődött ügyét dolgozta fel ebben a Büchneren, Kleisten, Goethén, Lessingen iskolázott drámában, amely a szociális vádirat és a sorstragédia különös keveréke. Az antiszemitizmus társadalmi indítékaival s a parasztság és a nagybirtokosság közötti osztályellentéttel egy mitikus-misztikus istenvilág áll itt szemben. Kerek, zárt drámát adna a valóság síkján futó cselekmény, földesurak, hatalmaskodó tisztviselők, felvilágosult ügyvédek és bírák, meghurcolt kis zsidók elegen volnának magukban, ám minduntalan közbelép Elóhim; próféták, sátán és démonok avatkoznak az erők összecsapásába, hogy végül ne az exponált konfliktus oldódjék meg: a kis Scharf Móric az isteni világosság fényében, Elijáhu köpenyébe burkoltan nyeri el Baálsém rabbi szájából az ítéletet, amely szerint ujjá fog születni az Atyák Országában, szabadságra, tudásra és örömre. A dráma formai problémákat hordoz, dramaturgiai örökség és kordivat is terheli. De kétségtelen, hogy a kor osztályellentéteit felvető írót még zsákutcába szorítja az örökség, egy mitologikus, érzékfeletti világ vonzóerejével. [...] Egy író sem emelkedik könnyen származása, nemzetisége, akár vallása fölé, nehezen tisztul a különösség általános érvényűvé, de mennyivel nehezebb ez annak, aki a történelemben példátlanul üldözöttek maradékai közé tartozik? Az igazság mekkora szenvedélye hajt egy írót Elóhim és Semaél misztikus alakjaitól odáig, ahol védeni kell a zsidókat, mint ártatlanul üldözötteket, de támadni a zsidó nagytőkét[...]"

 

834. Dr. Szalai György: Nagy politikai perek. A tiszaeszlári vérvádper == Élet és Tudomány, március 18. p. 492–495.

 

835. Seregi István: Hegedüs Sándor: A tiszaeszlári vérvád == Szabolcs-Szatmári Szemle, 2. sz. (december.) p. 109–112.

 

836. Rónai Mihály András: Eötvös Károly == Népszabadság, 1966. április 15. ??

 

837. Scheiber Sándor–Zsoldos Jenő: Kiss József – levelek == Irodalomtörténeti Közlemények. – 70:3–4 (1966.). – p. 451–454. [451]

                Kiss József figyelmét feléje [Kozma Andor felé] fordíthatta az a körülmény is, hogy folyóirata leendő munkatársának atyja, Kozma Sándor főügyész pozitív állásfoglalásával a tiszaeszlári per idején szilárd pontot jelentett a liberális közvélemény harcában.

 

1967.

 

838. SÁNDOR Iván: Tiszaeszlár. [Dráma, a Miskolci Nemzeti Színház előadása]

 

839. GÁBOR István. = Magyar Nemzet, március 17. 4. p.

 

840. Heti bemutatók. Miskolci Nemzeti Színház. = Film Színház Muzsika, március 17. 4. p.

 

841. ALMÁSI Miklós. = Film Színház Muzsika, március 17. 5–6. p.

 

842. RAJK András: Sándor Iván: Tiszaeszlár. = Népszava, 1967. március 18. p. 2.

 

843. LUKÁCSY András: Két vidéki bemutató. = Élet és Irodalom, március 18. 8. p.

 

844. MOLNÁR G. Péter. = Népszabadság, március 22. 7. p.

 

845. FÖLDES Anna. = Nők Lapja, április 15. 7. p.

 

846. Pándi Pál: Túl a kritikán... == Társadalmi Szemle. – 22:6 (1967. jún.). – p. 79–85.

 

847. BŐGEL József: Új magyar drámák. = Kritika, 8. sz. 31–33. p. [32]

 

848. GERENCSÉR Miklós. = Napjaink, 10. p.

 

849. KRÚDY Gyula: Az ősök unokái == Világ, 1924. július 6. In uő.: Régi pesti históriák. Színes írások. Válogatta Barta András, az utószót írta Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 1967. – p. 232–247. [233]

 

1320. KRÚDY Gyula: Gáspár Imre. In uő: Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek. Budapest, Szépirodalmi. (Krúdy Gyula művei, 20.) 231–238. p. [232] 1321. KRÚDY Gyula: Irodalmi kalendáriom. In uő: Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek. Budapest, Szépirodalmi. (Krúdy Gyula művei, 20.) 638–661. p. [653] In uez: KRÚDY Gyula: Régi pesti históriák. Színes írások. Budapest, Magvető Kiadó, 1967. [98; 99]

 

1206. KRÚDY Gyula: Az ősök unokái. = Világ, 1924. július 6. In uő.: Régi pesti históriák. Színes írások. Válogatta Barta András, az utószót írta Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 1967. 232-247. p. [233] In uő.: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Válogatta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Barta András. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1985. (Krúdy Gyula művei.) 193-204. p. [194] (Báttaszéki; Új Század 248; 341) In uez: KRÚDY Gyula: Régi pesti históriák. Színes írások. Budapest, Magvető Kiadó. 1967. 232-247. p. [233]

 

954. KRÚDY Gyula: Podmaniczky Frigyes szakálla. = Világ, 1924. augusztus 28.?? In uő:Budapest vőlegénye. Budapest, Szépirodalmi. 384–394. p. [385] In uez: KRÚDY Gyula: Régi pesti históriák. Színes írások. Budapest, Magvető Kiadó. 1967. – p. 232–247. [253]

 

850. Magyar életrajzi lexikon. Bary József; Belky János

 

851. Magyar életrajzi lexikon. Bary József; Belky János, Devecseri Ignác, Eötvös Károly, Friedmann Bernát, Istóczy Győző, Laszky Ármin, Szabolcsi Miksa, Verhovay (1967)

 

Dely, O. Gy.: Einige Vertreter der ungarischen zoologie an der Wende des 19–20. Jahrhunderts und die wissenschaftshistorische Bedeutung ihrer Tätigkeit I. Ludwig Méhely (1862–1952) [A XIX.–XX. századforduló magyar zoológiájának néhány képviselője és munkásságuk tudománytörténeti jelentősége I. Méhely Lajos (1862–1952)] == Uő. (szerk.): Vertebrata Hungarica 9:1–2. – Budapest, 1967. – p. 65–165. [146]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/VertebrataHungarica_1967_09/?pg=149&layout=s

 

852. HEGEDÜS Sándor: Mikszáth Kálmán Nyíregyházán == Irodalomtörténeti Közlemények. – 71:3 (1967.). – p. 300–303.

http://epa.oszk.hu/00000/00001/00251/pdf/itk_EPA00001_1967_03_300-303.pdf

 

853. MARGÓCSY József: Nyíregyháza és az irodalom == Könyvtáros, 1967. szeptember. – p. 545–550. [545]

                "[...] 1883-ban, amikor a hirhedt tiszaeszlári per tárgyalásai zajlottak, a tárgyalások aktív szereplője Nyíregyházán Eötvös Károly, a Pesti Hírlap tudósítója pedig Mikszáth Kálmán."

 

1968.

 

854. EÖTVÖS Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még sincs vége. I-II. kötet. Budapest, .?? 

 

FÁBRY Zoltán: Masaryk magyar emléke == Új Szó, 1950. március 7. – p. 3. In uő.: Stószi délelőttök. 1968. – p. 261–264. []

 

855. Zweig, Arnold. In A huszadik század külföldi írói. Szerk.: Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest, Gondolat. – p. 460–461. [460]

                "Első irod. sikerét a tiszaeszlári perről írt, magyar tárgyú dr.-jával - Ritualmord in Ungarn (1914) [Rituális gyilkosság M.o.-on] aratta."

 

856. KRÚDY Zsuzsa: Emlékek és dokumentumok. In Krúdy Gyula. Emlékkönyv az író születésének 90. évfordulójára 1878-1968. Szerkesztette, a szemelvényeket válogatta és a bibliográfiát összeállította: Katona Béla. Nyíregyháza, Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. 1968. 61–75. p. [66; 72–73]

                "[Nyírvidék, 1924. október. Nyíregyházi felolvasásáról.] Beszélek a mostani emberekről, és emléket állítok a régi embereknek: Kállay Andrásnak, a tiszaeszlári időknek. [...] 1931-ben, amikor Hitler már nagyban készülődik őrült, véres terveit megvalósítani, Krúdy Gyula megírja a Tiszaeszlári Solymosi Eszter c. regényét, melyben egy régi vérvád igaz történetét mondja el. [...] A Tiszaeszlári Solymosi Eszter nagy érdeklődést keltett és sikert aratott, csak a jobboldali körök tették most már véglegesen feketelistára az írót. Őt ez azonban nem érdekli, mert szívből megveti, lenézi őket, s vállalja a vádat: "keresztény létére eladta magát a zsidóknak!"

 

857. BARTA András: Egy határtalan életmű határai. In Krúdy Gyula. Emlékkönyv az író születésének 90. évfordulójára 1878-1968. Szerkesztette, a szemelvényeket válogatta és a bibliográfiát összeállította: Katona Béla. Nyíregyháza, Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. 1968. 90–110. p. [103]

                "Mely Krúdy regények nem jelentek meg még az életmű kiadásban? [...] A Tiszaeszlári Solymosi Eszter, a Kossuth fiúk és valamelyik ifjúkori regény közeljövőben történő kiadásával kapcsolatban jelenleg még folynak tárgyalások, a többi művészi szintje nem üti meg azt a mértéket, hogy egy reprezentatívnak szánt sorozatban közlésre alkalmasnak ítélhetnénk őket."

 

858. KRÚDY Gyula: Magyar tájak. [52] In Krúdy Gyula. In Emlékkönyv az író születésének 90. évfordulójára 1878-1968. Szerkesztette, a szemelvényeket válogatta és a bibliográfiát összeállította: Katona Béla. Nyíregyháza, Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. 1968. [133]

                "időszülte tei pör"

 

859. Krúdy Gyula: A tegnapok ködlovagjai. 1961. 389. p. [52] In Krúdy Gyula. In Emlékkönyv az író születésének 90. évfordulójára 1878-1968. Szerkesztette, a szemelvényeket válogatta és a bibliográfiát összeállította: Katona Béla. Nyíregyháza, Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. 1968. 140-142. p.

 

860. Krúdy Gyula: Nyíregyházi Öregdiákok Emlékkönyve. 1936. 230. p. In Emlékkönyv az író születésének 90. évfordulójára 1878-1968. Szerkesztette, a szemelvényeket válogatta és a bibliográfiát összeállította: Katona Béla. Nyíregyháza, Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. 1968. – p. 142–145. [142; 144]

                "A mai emberek nem is igen emlékeznek arra a regényes, sőt vadregényes Nyíregyházára, amelyet már az eszlári per alatt leírtak Eötvös Károlyék és társai, amilyen Nyíregyházának ma már nyomát sem találjuk. [...] Férjhezmentek a nefelejcsszemű Henter kisasszonyok, mire atyjuk, az eszlári pörből híres Henter Antal várnagy, abbahagyja a mindennapi agarászatot, beszünteti a morzsaebédeket... mintha nem is maradt volna többé szép asszony, szép leány a városban."

 

861. Hegedüs Sándor: Egy ismeretlen Krúdy regény [A tiszaeszlári Solymosi Eszter] == Irodalomtörténeti Közlemények. – 72:1 (1968.). – p. 77–78.

http://epa.oszk.hu/00000/00001/00254/pdf/itk_EPA00001_1968_01_077-078.pdf

 

862. Eszlári boszorkányok. Részletek Arnold Zweig magyartárgyú színművéből. (A bevezetőt írta és fordította: Ember Mária) == Világosság, 1968. 1. sz. – p. 36–39.

 

Nagy perek... == Délmagyarország. – 58:21 (1968. jan. 26.). – p. 4.

                ... címmel szabadegyetemi előadássorozat [...] Az első előadást dr. Horvát Zsikó László ügyvéd tartja A tiszaeszlári bűnper címmel.

 

Martonyi János: Nagy perek : Új szabadegyetemi előadássorozat  == Délmagyarország. – 58:22 (1968. jan. 27.). – p. 5.

                Az első előadást pénteken dr. Horvát Zsikó László ügyvéd tartotta a tiszaeszlári bűnperről.

 

863. Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz == Századok, 1–2. sz. – p. 158–177. [158; 160–162; 164; 166; 169; 171]

                "A 80-as évek elején érte el tetőpontját az antiszemita mozgalom. A mozgalomnak e reakciós jellege is hozzájárulhatott ahhoz, hogy történetírásunk csekély figyelemre méltatta e kevésbé nyugalmas évek mozgalmainak történetét. Napjainkban inkább az irodalmat foglalkoztatja az e mozgalmak gyújtópontjává vált Tiszaeszlári-per kérdése. Kutatásaink során az a vélemény alakult ki bennünk, hogy ekkor a magyar társadalom fejlődését jelentősen befolyásoló folyamatok alakultak ki.

[...] "Ebben a században alig volt még esemény [írja a Somogy című hetilap], melyet oly mohón kaptak, mint a nyíregyházi törvényszék ítéletét. A helybeli postahivatalt (Kaposvár) a vonat megérkezése után valósággal ostrom alá vették; ember ember hátán; egyik a másik kezéből vette ki a lapot, a postahivatalban egész bábel volt... A könyvárusi boltokban szinte ostrom, Egyetértés, Függetlenség, Budapest (csak ezen lapokat árulják) kiáltozták; egy perc alatt egyetlen lap sem volt, két árért sem!" - Az olvasók vegyes érzelmekkel fogadták az ítéletet, az egyik dühöngött, a másik örült. "Nem egyedül az értelmiség, hanem a köznép, sőt a napszámosok is hírlap után kiabáltak." [...]

[...] Paulerről köztudott volt, hogy már a tiszaeszlári per tárgyalása alatt is a törvények formalitásai mögé bújva, az antiszemitáknak kedvezett. [...] S amíg Zalában a felizgatott nép a legcsekélyebb jelre is készen állott a pusztításra, az antiszemiták jótékonycélú bált akartak rendezni. "Az antiszemiták egyik legveszedelmesebb izgatója, Verhovay Gyula Zalában, Badacsonyban tartózkodik, hol az özv. Solymosi Jánosné javára tartandó táncmulatsághoz az előkészületek folynak. [OL.BM.Eln. 3535/1883. Az Izr. Országos Irodájának jelentése.]" A bál védnöke Pauler Tivadarné, az igazságügyminiszter felesége volt, de a táncmulatságot végül mégsem tartották meg. [...]Selmecbánya polgármesterének, Ocsovszky Vilmosnak augusztus 3-i felterjesztése [melyben kiemeli], "hogy az augusztus 31-i csődület tulajdonképpen idegenek által provokáltatott... az országszerte elharapódzott antiszemitikus hangulat ezen városi közönséget is magával ragadta, s kezdettől fogva, jelesül a tiszaeszlári eset felmerültével, áthatotta a közvéleményt[...] Hasonló hangnemben [megyei intelligencia szerepe a zavargásokban] írt Graeffel József, Szabolcs megye főispánja is, aki a nagy per tárgyalásának színhelyéről, Nyíregyházáról, az antiszemiták olyan "modern" vállalkozásáról adhatott számot, mint a "Keresztény védegylet" megalapítása."

 

864. POMOGÁTS Béla: Erdélyi József == Alföld, 1968. augusztus. – p. 33–41. [40]

                "Alkati gyöngeségei és a történelmi helyzet: a baloldal kíméletlen üldözése, a népi mozgalom hanyatlása és szétszo[!]ródása tették a nacionalista és antiszemita demagógiai[!] zsákmányává. ...a Solymosi Eszter vére ...a népi-urbánus vita újabb fellobbanását eredményezte. Erdélyi tettét barátai, egykori harcostársai is elítélték. Költészete ettől kezdve erkölcsileg és művészileg egyaránt sokat süllyedt; mintha igazságával együtt sorvadt volna el művészete is."

 

1969.

 

Faragó Vilmos: A mese rekviemje. = Élet és Irodalom?? In uő.: Perben – harag nélkül. Kritikai jegyzetek a mai magyar irodalomról. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969. – p. 39–42. [40]

 

Farkas Margit: Szabolcs-Szatmár megye sajtóbibliográfiája : 1867–1969 (A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár kiadványai). – Nyíregyháza : Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár, 1969. – 67 p. [50]

 

865. FODOR József: Emberek és állomások. Budapest, [144–146]

866. FODOR József: Emberek és állomások. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1969. [59; 144–146]

                "[1937.] Még nem írta meg Erdélyi József, a népi (szocialista) költészet intonáló mestere - és nem egy hangvételben József Attila, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, sőt Babits és Tóth Árpád példája - a Solymosi Eszter vére című verset, amelyet a Márciusi Front egyes tagjai megjelenése után még csak el sem ítéltek."

 

867. Gondos Ernő: Bálint György alkotásai és vallomásai tükrében. (Arcok és vallomások.). – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969. 129 p. [129]

                "A méltányolható jelenségekhez lehetőleg értékes oldalukról közelített, de az antihumánus, fasisztoid megnyilvánulásokat nem hagyta szó nélkül. Nem a rímeit és ritmusát vizsgálta például annak a versnek, amelyet egy költő Solymosi Eszter véré-ről írt valamikor 1937-ben."

 

868. HARMATH István - KATSÁNYI Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. Második bővített kiadás. Veszprém, Megyei Könyvtár. 1969. [280]

                "[Eötvös Károly] 1883-ban, a hírhedt tiszaeszlári zsidóellenes perben, ahol feltűnő sikerrel, védte a vádlottak ügyét, Európa-szerte felfigyeltek rá. Háromkötetes művében jelentette meg anyagát 1904-ben (új kiadása a Magyar elbeszélők sorozatban: A nagy per, 1968)."

 

869. IGNOTUS: Jókai == Nyugat, 1925. I. 141–145.p. [143] In uő: Válogatott írásai. Budapest, Szépirodalmi. – p. 352–358. [356]

 

JÓKAI Mór: A gazdag szegények. [1890.] Kritikai kiadás. (Jókai Mór Összes Művei. Regények, 54.). – Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969. 403 p. [36]

 

870. Korolenko, [Vlagyimir Galaktyionovics]: A multani vérvád. A Beilis ügy. Bemutatja MIKÓ Imre. – Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó. [141]

 

871. KOSZTOLÁNYI Dezső: Vér. = Világ, 1913. október 9.?? In uő.: Álom és ólom. – Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1969. – p. 654–657. [654]

 

872. KŐSZEGI Imre: A lázadó trónörökös. – Budapest : Móra Ferenc Könyvkiadó, 1969. [44–47; 58–59; 263; 421; 427]

                "[Eötvös Károly] Tiszaeszlár hőse mosolygott. [...] Eötvös Károly (1842-1916) – író, újságíró, ügyvéd és politikus. A tiszaeszlári ügy anyagát A nagy per c. művében feldolgozta"

 

873. A tisztelt Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882–1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 228–229. p. [229]

                "Az elülepedett vihar... - M[ikszáth]K[álmán] az előző ülésekre utal, amelyeken egy elkobzott antiszemita röpirat ügyét (nov.24., 25.) és Mezei Ernőnek a tiszaeszlári üggyel kapcsolatos interpellációjára adott választ tárgyalták (nov. 27-i ülés)."

 

874. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból == Pesti Hírlap, 1883. január 19. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 74-76. p., 267-268. p. [75; 268]

                - Meg vannak-e már a körmök, Ernő? – Mezei Ernőnek a körmök a vörös posztója. Valaki ráfogta [ Mezei Ernőre ] tréfából, hogy az Eszter körmei őnála vannak elrejtve, s Ernőt most világra lehet szekírozni a körmökkel. [...]csak Kaas Ivor szánja. [...] Ha annak fáj az egész zsidóság sérelme, amit érzékenysége tízszer nagyobbá nevel, emennek meg az fáj, hogy van egy ember, akinek fáj valami. [...] – Az bánt engem, hogy éppen a függetlenségi párt... – [...] Hát nem az szülte nektek Eötvöst?"

                "Utalás a tiszaeszlári pert megelőző orvosszakértői vizsgálatokra, amelyek alkalmával megállapították, hogy a Tiszából kifogott Solymossi Eszter lábujjkörmei hiányoznak."

 

875. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból == Pesti Hírlap, 1883. január 20. – p. 9. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882–1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. p. 74–76., 267–268. [78; 79; 269; 270]

                "De nini, még mindig nem tértem arra a legfontosabbra, hogy ti. megjelent Solymosi Eszter, s nagy szenzációt tett a folyosókon. Nono... nem kell megijedni, keresztények... nem az igazi Solymosi Eszter jelent meg, hanem csak az Ónody Géza sokat emlegetett könyve, melyet a komoly irodalmi barátok nagy élénkséggel siettek megszerezni. [...] Németh Berci persze legmohóbban sietett keresztülolvasni az Ónody könyvét, s kikereste magának Mezei Ernőt, hogy szekírozhassa: - Bizony sok okos dolog van ebben a könyvben ellenetek, Ernő fiú."

                "Már az első három sorban jelzi, hogy a képviselőket az előtérbe helyezett zsidó-kérdés foglalkoztatta, ennek ad hangot M[ikszáth]K[álmán] Ónody Géza könyvének fogadtatásáról szóló soraiban, ezt a célt szolgálta Mezei Ernő újabb >>ugratásának<< leírásával is. [...] Az év elején látott napvilágot Ónody >>Tiszaeszlár a múltban és jelenben...<< c. könyve, amely a per eldöntéséhez antiszemita érveket sorakoztatott fel."

 

876. A tisztelt Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882–1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. – p. 272–276. [274]

                "[Berzeviczy Albert 1883. január 22-i ülésen] ismertette a tapolcai kérvénnyel kapcsolatban a kérvényi bizottság elutasító javaslatát, és indoklásában kifejtette, hogy a tiszaeszlári per miatt >>kérdés alá sem jöhet azon elv, hogy Magyarországon a törvény előtt mindenki egyenlő és hogy az állami intézményeink által biztosított teljes egyéni és polgári szabadság mindnyájunk közjava<<[...]"

 

877. A tisztelt Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 276-279. p. [277; 278]

                "Tisza Kálmán felszólalásában reagált az előtte szóló képviselők, különösen Herman Ottó megjegyzéseire, és hangsúlyozta, hogy az 1867:XVII tc. kimondása óta >>sok történt az izraeliták részéről nemcsak magyarosodás, de a szociális összesimulás tekintetében is<<, és éppen e folyamat mesterséges meggátlását látja a tiszaeszlári perrel párhuzamosan felélesztett antiszemita tevékenységben, így a Kecskeméten meghirdetett mozgalomban is, ahol egyletet akarnak alakítani azzal a jelszóval, hogy >>nem veszünk zsidótól<

 

878. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1883. január 26. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 93-95. p., 279-281. p. [95; 281]

                "Általános feltűnést keltett, hogy Eötvös Károly váratlanul megjelent a >>Ház<

                "Eötvös Károly a tiszaeszlári perben, amely 1882 őszén kezdődött, a fővédő szerepét vállalta, és ezért huzamos időn keresztül Nyíregyházán tartózkodott, és nem vett részt az országgyűlés munkájában."

 

879. A t. Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 288-290. p. [290]

                "[Széll György hivatkozik irodalmi működésére]talán összetévesztette saját magát Ónody Gézával - M[ikszáth]K[álmán] utalása Ónodynak a tiszaeszlári tárgyalás alkalmával megjelent >>Tiszaeszlár a múltban és jelenben<< c. munkájára vonatkozik."

 

880. A shisma. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 301-303. p. [301]

                "A [tapolcai] kérvény benyújtása összefüggött azzal a felerősödött antiszemita agitációs hullámmal, amely a tiszaeszlári vérvádat létrehozta, bírósági ügyet csinált belőle, és a vizsgálatok, valamint tárgyalások során a tiszaeszlári gyilkosságra mint tényre hivatkozva, tovább fokozta a zsidóellenes hangulatot."

 

881. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1883. március 1. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 178-181. p., 327-329. p. [178; 329]

                "[...]átmegyek ma Tiszaeszlárra. Úgyis régen beszéltem erről a hosszú nótáról. Három-négy nap előtt vidám hangulat volt az antiszemiták közt. - Van már új Eszter megint! - Nem ér semmit - felelte Wahrmann Mór -, ha nincs hozzá nyíregyházi törvényszék. S csakugyan úgy is lett, a tegnapi vizsgálat és boncolás eredménye kerülvén szóba, Ónody búsan mondá a folyosón. - A második Eszter nem sikerült. Mire állítólag azt jegyezte volna meg Verhovay: - Nem kell csüggedni. Most elővesszük a harmadikat. - Egy negyedik pedig nekem van - bíztatta Istóczyékat Prileszky."

                "[...]új Eszter - 1883. február 24-én a Függetlenség újabb >>rituális gyilkossági<< ügyet röpített világgá. Egy tiszaszentimrei parasztleány, Molnár Eszter, az elmúlt év decemberében eltűnt, és holttestét egy kútban találták meg. A sajtó napokon át foglalkozott az esettel, a P[esti]H[írlap] 1883. febr. 28-i száma >>A szentimrei Eszter<< címmel közölte a szakvizsgálat eredményét, amely szerint >>az első orvos-rendőri jegyzőkönyv véleményével teljes egybehangzóan konstatálták, Molnár Eszter mint öngyilkos halt meg<<[...]"

 

882. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1883. március 9. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1969. 194-198. p., 339-341. p. [197]

                "Az ülés legérdekesebb része - az ónodi-epizód volt -, de nem Ónody Gézát értjük, mert az ő napja már leáldozott a második Eszterrel."

 

883. A jelen kötet karcolatairól. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882–1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 227. p. [227]

                "[Krk 66. kötet fogja tartalmazni] a tiszaeszlári >>vérvád-pör<< nyíregyházi végtárgyalásáról küldött karcolatokat."

 

884. Névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 65. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882–1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 359-382. p. [363; 373]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári per vádlottjainak védőügyvéde volt. [Ónody Géza] A tiszaeszlári rituális vérvádat 1882-ben ő vitte a képviselőház elé, 1883-ban megjelentette az üggyel foglalkozó könyvét."

 

885. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1883. november 24. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1969. 194-196. p., 331-332. p. [195]

                "Pulszky az antiszemitákat pirongatja, szokott szellemes modorában nagyokat hahotázva közbe: - Mindenki híres valamiért. Engem az orrom tett nevezetessé. Ónodyt az Eszter vére."

 

886. MIKSZÁTH Kálmán: Az első előfizetők. = Pesti Hírlap, 1883. december 17. 1-2. p. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1969. 356-357. p. [238; 356]

                "A leghatalmasabb év, mely szülte Tiszaeszlárt, Zalát, Zágrábot, úgy akar kimúlni, hogy a halálos ágyán már semmi hagynivalója nem maradt[...]

                "M[ikszáth]K[álmán] az 1883-as év három jelentős eseményére céloz: a június-júliusban tartott tiszaeszlári per végtárgyalására[...]

 

887. Bevezetés a jegyzetekhez. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 255. p. [255]

                "Az előkészületben levő 66. kötet fogja tartalmazni [...] az 1883 június-júliusban lezajlott tiszaeszlári >>vérvád-pör<< nyíregyházi tárgyalásáról megjelent beszámolókat."

 

888. A csodamadár. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 275-276. p. [275]

                "A tiszaeszlári >>vérvád-pör<< befejezése után írónk vidéken pihente ki fáradalmait. Augusztus derekán Szegeden tartózkodott."

 

889. A miniszterelnök flegmája. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 284. p. [284]

                "[...]sürgöny sürgönyt ért az ország minden részeiben kiütődő zavargásokról. - M[ikszáth]K[álmán] utalása a tiszaeszlári >>vérvád-per<< felmentő ítélete után kirobbant antiszemita megmozdulásokra vonatkozik."

 

890. Glavina Lajos és Rabagas. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 286. p. [286]

                "A tiszaeszlári >>vérvád-pör<< felmentő ítélete után, a felszított antiszemita-hecckampány nyomán zsidóellenes tüntetések söpörtek végig az országon. [...] zikcene-zakcene. - Az Üstökös 1883. szept. 16., 37. száma közli >>Zikcene-zakcene<< címmel a tiszaeszlári per nyomán támadt antiszemita tüntetések alkalmával énekelt zsidó-csúfoló dal szövegét és dallamát."

 

891. Képviselői beszámolók. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 288-289. p. [289]

                "[Herman Ottó] elmondta az antiszemita ügyben a magatartását - a tiszaeszlári per felmentő ítélete után az országban sorozatos antiszemita megmozdulások robbantak ki. Herman elítélte az erőszakos akciókat és az azt szervező, a függetlenségi pártból kivált antiszemita képviselőket."

 

892. A t. Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 318-322. p. [319; 322]

                "[Keresztény-zsidó vegyesházasságról szóló törvényjavaslat] A májusi előterjesztés és a novemberi tárgyalás között eltelt időben folyt le a nyíregyházi vérvád-pör tárgyalása, amelynek felmentő ítélete augusztus és szeptember hónapban az erőteljes antiszemita agitáció következtében országos megmozdulásokat, tüntetéseket, összetűzéseket váltott ki. [...] A kormány tehát igen szerencsétlenül választotta meg az időpontot[...] Pour sa refaire virginité - francia kifejezés, am. hogy visszaszerezze magának érintetlenségét. - M[ikszáth]K[álmán] a Tiszának tulajdonított megjegyzése arra vonatkozik, hogy a tiszaeszlári per során felerősödött antiszemita propaganda Eötvös Károly személyét is kikezdte."

 

893. A t. Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 328-331. p. [330]

                "Megemlítve Somogy vármegyét, ahol a futó népre lőtt a katonaság - A tiszaeszlári >>vérvád pör<< felmentő ítélete után az országon antiszemita tüntetéshullám söpört végig. Több helyen statáriumot hirdettek, fegyveres karhatalom lépett fel. Szalay Imre felszólalásában, a karhatalom fellépéséről szólva megjegyezte: >>Az állíttatik többfelől, hogy a Szigetváron meglőtt emberek a lövést hátulról kapták (Mozgás), akkor, mikor ezen gyanús körülmény merül fel arra nézve, hogy ott esetleg elhamarkodásnak kellett történnie, mert csak futó ember kaphatja a lövést hátulról, amelyik szembeszállt, az csak előlről kaphatta volna<<."

 

894. A t. Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 348-351. p. [348; 349; 350]

                "A dec. 12-i ülésen Ónody Géza képviselői mentelmi jogának felfüggesztését tárgyalták. A vita előtt a jegyző felolvasta Ónody Gézának a mentelmi bizottsághoz intézett levelét, amelyben közölte, hogy Szeyffert Edét, a tiszaeszlári per közvádlóját, nem hivatali helységében, hanem két tanú jelenlétében a nyílt utcán vonta felelősségre a per folyamán tanúsított magatartásáért. Szalay Imre felszólalásában kifejtette, hogy Szeyffert ügyésznek a nyíregyházi perben tanúsított magatartása sokak ellenszenvét váltotta ki. Ónody magánemberként kérte számon az ügyésztől magatartását, Szeyffert jogtalanul állítja, hogy a törvényt sértették meg. Ezért nem fogadja el a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó javaslatot. Istóczy Győző Szalayhoz hasonlóan foglalt állást, és azt állította, hogy az antiszemiták üldözése kezdődött el Magyarországon. A Ház többsége elfogadta Ónody Géza mentelmi jogának felfüggesztését[...] Ónody Géza a tiszaeszlári >>vérvád-per<< idején, 1883. júl. 20-án, Nyíregyházán, a nyílt utcán éles hangon megtámadta Szeyffert Ede ügyészt, a bírósági tárgyalással kapcsolatos magatartása miatt. Szeyffert Ónodynak ezt a fellépését hivatalos közeg elleni támadásnak tekintette, és feljelentést tett Ónody ellen. E bírósági üggyel kapcsolatban tárgyalta a képviselőház Ónody mentelmi jogának felfüggesztését."

 

895. Névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882-1883. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1969. 381-400. p. [392]

                "[Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a képviselőház elé."

 

896. SCHEIBER Sándor - ZSOLDOS Jenő: Kiadatlan Mikszáth-levelek az Országos Széchényi Könyvtárban. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, LXIV.) Budapest, [OSZK.] 1969. 99. p. [26; 45; 46; 84]

                "Verhovay Gyula hírlapíró, 1878-1887 között Cegléd képviselője, a "Függetlenség" című napilap felelős szerkesztője hangadó szerepet játszott a tiszaeszlári perben és az antiszemita mozgalmakban. [...] Mikszáth Kálmánt a baráti ismeretség szálai fűzték Székely Miksához (1854-1922). A tiszaeszlári vérvádper tárgyalásának idején találkoztak. Mikszáth mint a Pesti Hírlap kiküldött tudósítója tartózkodik Nyíregyházán, Székely pedig mint a per legfiatalabb védőügyvédje vonja magára a figyelmet. Tudvalevő: Mikszáth gyakran foglalkozik a per szereplőivel. Lapjának küldött tárcáiban, történeteiben, karcolataiban, képeiben felvonulnak a vádlottak, tanúk, bírósági személyek, védők, "tarkabarka alakok". [Jegyzetben:] L. ehhez: Hegedűs Sándor: Mikszáth Nyíregyházán. Irodalomtört. Közl. 1967. 300. A védőkről készült alakrajzok között ott él Székely Miksa is: "Mindenki elvesztette népszerűségét a védők közül, csak Székely nem. Székely is csak azért nem vesztette el, mert nem volt neki... A kérdései semmiben se kevésbé körmönfontok, mint Heumannéi. Pedig Heumann olyan virtuóz a kérdésekben, - mint egy szeretetreméltó asszony. [Jegyzetben:] Heimann Ignác nyíregyházi ügyvéd volt. A per folyamán egy megyei "nagyúr" megsértette zsidóságában. Párbajban vett rajta elégtételt.?? ...Kevély lehetne eddigi nagy sikerére, hogy megcáfolta azt a közmondást, hogy senki se próféta a saját pátriájában. Ő az lett. Tessék ezt kérem konstatálni." Mikszáth célzása Székely elmondandó védőbeszédére: pozitív irányban igazolódott. A július 28-i tárgyaláson elhangzott beszédről többek között így számol be a távirati tudósítás: "A fiatal ügyvéd semmiben sem maradt mögötte az illustris prokatoroknak. Mindenütt kellő magaslaton maradt. Székely részben a bűnügy psychologiáját ölelte fel". Védőbeszéde a szorosan vett peranyagon túl társadalmi-történeti alapokra épül; gazdagon villantja fel művelődési ismereteinek hátterét. A védelmi motívumok között hangsúlyt kap Nero keresztényüldözése, Szent Bertalan éjszakája, a szaracénok inkvizíciós szenvedése, Heine bacharachi rabbija. Az ellentét erején emeli ki a vallási türelmetlenség kiáltó jelenségeit: döbbenetes vádak hangzottak el a protestánsok ellen Voltaire, D Alambert, Diderot idejében. A vallási idegenkedés feloldódását a vegyesházasság tilalmának megszűnésében látja. A kölcsönös bepillantás az élet rejtett világába meghozza majd az enyhítő megértést. Székely Miksa egyénisége, műveltsége okán a felmentéssel végződő perben kettős magánéleti sikert könyvelhetett el. Elnyerte a tiszaeszlári per fő védőjének, Eötvös Károlynak elismerését. A védelem vezetője így nyilatkozott védőtársáról: "Székely Miksa ez időben látogatott meg s szerény, művelt s rokonszenvemet fölgerjesztő módon előadta, hogy ő fiatal ügyvéd, nyíregyházi származású, az eszlári vádlottak némelyike jól ismeri családját is, őt is s teljes bizalommal őt óhajtja védőjéül... Nagyon megtetszett ez a fiatal kartárs. Tehetséges és tanult jogásznak ismertem föl. A straszburgi, berlini és budapesti egyetemeken hallgatta a jogi tudományokat." Székely magatartásával, szellemi értékeivel Mikszáth rokonszenvét is biztosította."

 

897. Szabolcs-Szatmár megye sajtóbibliográfiája 1867-1969. Összeállította: Farkas Margit. Nyíregyháza, [Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár]. (A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár kiadványai) [50; 54; 66]

            [

           

898. THORWALD, Jürgen: Detektívek évszázada. (Fordította: Auer Kálmán.) Budapest, Minerva. [110-119]

 

899. VEZÉR Erzsébet: Ady Endre. Élete és pályája. Budapest, Gondolat. 1969. [18]

                "Ady itt [Nagykárolyban] ismert meg nagyobb tömegben zsidókat, és - alig néhány évvel a tiszaeszlári pör után - az antiszemitizmusnak elég agresszív formáit is."

 

900. BALOGH József: Eötvös Károly: A nagy per. = Forrás, május. 92.p.

 

1970.

 

901. Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele : Regény Eötvös Károlyról. – Budapest : Móra, 1970. –

 

902. Dr. Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez == Évkönyv, 1970. Szerk.: Scheiber Sándor. 1970. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. – p. 116–165. [125; 156]

                "A különösebb intelligenciával nem igen büszkélkedhetett birtokos vezető réteg azonban már több antipátiát tanúsított [zsidók iránt], amit 1882 tavaszától kezdve csak fokozott a szomszédos Tiszaeszláron koholt vérvád hullámverése. Több ízben választott a város kifejezetten antiszemita országgyűlési képviselőt, így 1884-ben Ónódy Gézát, az említett vérvád egyik főpropagátorát. Oly feszültté válik a hangulat, hogy a város legtekintélyesebb zsidó lakosának, Hartstein Lipót tiszadadai földnagybérlőnek, a Hajdúnánási Takarékpénztár igazgatósági tagjának példáját követve a hitközség számos családja elköltözik Nánásról, úgy hogy a hívek száma 1880-ról 1890-re 20 %-al csökken. [...] A modernizáltabb formákat öltött németországi zsidógyűlölet hatására fellobban hazánkban is 1875 körül az úgynevezett modern antiszemitizmus. Ez a Doroghoz közeli Tiszaeszláron 1882-ben vérvádhoz vezet. Ennek a középkorból visszatért bűnpernek izgalmai sem bontják meg a békés dorogi légkört. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy 1880-ról 1890-re 105 %-kal megnő a zsidók lélekszáma a városban. Átmenetileg ide költözhetett a környék kevésbé tárgyilagos helységeiből a megriadt zsidók egy része, elsősorban a szomszéd Nánásról, hol ugyanezen időben a felekezet tagjainak száma majdnem 20 %-kal csökkent."

 

903. Dr. Zsoldos Jenő: Két elfelejtett Mikszáth-karcolat. A pályakezdő Mikszáth Kálmán zsidószemlélete. In Évkönyv, 1970. Szerk.: Scheiber Sándor. 1970. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 166–206. p. [185]

                "A Szunyogból elefánt és az Egy keresztény ember észrevételei a magyar zsidókról című karcolatok megjelenése után harmadfél évre Mikszáth szembesíthette magát Istóczy antiszemita propagandájának szégyenletes hazai következményével. Mint a Pesti Hírlap tudósítója részt vesz a tiszaeszlári vérvád-per nyíregyházi tárgyalásain. Karcolatokban örökíti meg a per történéseit, vádlottjait, jogi szereplőit. Hegedüs Sándor szerint e Mikszáth-írások tartalma nem tükröz pozitív magatartást. A per politikai tendenciájának felismerésében határozatlanság, a zsidókkal szemben részvétlenség jellemzi az író mozdulatait. Úgy véljük, hogy Mikszáth kétkedésének és tájékozódása bizonytalanságának lelkületi előzményeit, alkati rugóit részben megértetik közleményünk részletei. Belőlük ellenőrizhetővé válik zsidó-állásfoglalásának jellege. Elgondolásai rokonságot tartanak időpontja asszimilációs követelményeivel. A művelődési hasonulás hiánytalan megvalósítását sürgeti. Haladó politikai akarata és humanizmusa szembeállítja minden szélsőséges jelenséggel. De él benne valami ösztönös gyanakvás és távolságérzés a zsidók irányában, s ez még inkább ingadozóvá és következetlenné teszi pályakezdő éveinek zsidószemléletét."

 

Beke László: Névmutató. In Lyka Károly: Vándorlásaim a művészet körül. Budapest : Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1970. 320–353. p. [327]

 

904. Szabó Ede: Krúdy Gyula alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások). – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970. [241]

                "Helyzete egyre rosszabb, hisz minden nyomorúsága tetejébe, 1931-ben írt Tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye miatt a jobboldal s a kurzus vezetői végleg feketelistára teszik."

 

905. Hegedüs Sándor: Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége == Irodalomtörténeti Közlemények. – 74:2 (1970.). – p. 266–267.

http://epa.oszk.hu/00000/00001/00266/pdf/itk_EPA00001_1970_02_266-267.pdf

 

906. Krúdy Zsuzsa: Krúdy Gyula: Budapest vőlegénye című regényének keletkezéséről. (Adalékok az író alkotói módszeréhez.) == Irodalomtörténet. – ?:3 (1970). – p. 673–683. [674]

                „Ha kortörténeti, történelmi témán dolgozott, mindig számos forrásművet: könyvet, újságot, iratot tanulmányozott át, melyekről feljegyzéseket készített. Ilyeneket készített például Pálmai Ilkáról és a Tiszaeszlári Solymosi Eszterről írt regényeihez.”

 

Párkány László: Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele [Recenzió] == Népszabadság. – 28:254 (1970. okt. 29.). – p. 7.

 

907. Csohány János: Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele [Recenzió] == Theologiai Szemle. – ?:11–12 (1970. nov.–dec.). – p. 382–383.

 

 

 

 

 

---

245

 

Asztali nézet