MENÜ

A tiszaeszlári per : bibliográfia

...
 
 

1884.

 

301. Ágoston János (v. jószágigazgató, s a hirhedt saktervédő egyik áldozata): Le az álczával! Adatok Eötvös Károly hirhedt saktervédő életrajzához. – Budapest : Szerző, 1884. – 112 p. [3; 64; 70]

http://mtdaportal.extra.hu/books/Le_az_alcaval.pdf

                Ha valaminek bebizonyítására, vagy valakinek leálczázására voltak és vannak adatok, úgy, Eötvös Károly orsz. képviselő, hírhedt országos sakter ügyvéd gonosz eljárásának leleplezésére – nemcsak az általánosan ismert tisza-eszlári rémdrámából, de azonkívül is vannak oly halmaz adatok, akár csak egy egyiptomi gúla.

 

302. A tisza-eszlári bűnpör == Concha Károly (szerk.): Az "Athenaeum" nagy képes naptára 1884-dik szökőévre. – Budapest : "Athenaeum" R.társulat, 1884. – p. 44–47.

 

303. Democritos Nr.. 2.: A keresztény-zsidó házasság a parlamentben és a főrendiházban. – Budapest : Szüts és társa, 1884. [8; 23; fedőlap]

                „A "fuzió" név ma is figurál, habár ugy nem felel meg czimének, mint az eszlári sakter vuklija XIV. Lajos parokájának.”

 

304. A Magyar Jogászegylet 1883. ápril. 18-iki teljes ülése. Halmágyi Sándor hozzászólása Jellinek Arthur előadásához == A büntető bíróságok szervezete és hatósági köre tekintettel a magyar bűnvádi eljárás tervezetére. Az 1883. márczius 19–junius 1. folytatott vita. (Magyar Jogászegyleti Értekezések, XII.). – Budapest : Franklin, 1884. – p. 106–133. [114; 115]

                A „már európai hírűvé vált” ügyben „vád alá helyeztetni fog 10 és nem tudom, hány ember, és esetleg, a mi most kiderülhetne, ki fog talán derülni a végtárgyaláson az, hogy a gyilkosság vádja alá helyezettek ártatlanok.”

 

305. Ráth Ferenc–Zimándy Ignác (szerk. és kiadják): Antiszemita-káté a magyar nép számára. – Budapest : A "Hunyadi Mátyás" Intézet nyomása, 1884. – 64 p. [9]

http://mtdaportal.extra.hu/books/Antiszemita_kate.pdf

                „Ily meghamisítatlan közvélemény uralkodik országszerte a tiszaeszlári esetről is.” Ráth Ferenc a szempci kerület országos képviselője. Zimándy Ignác, plébános és a szenici ker. képv. jelöltje.

 

306. Anti-Timoleon: A legujabb politikai botrány. Válasz "A legujabb politikai divat"-ra. – Budapest : Morvay és Mérei nyomása, 1884. – 67 p. [37; 58]

                „Egy reminiscentia Nyíregyházáról, melyre arany borjúk bőgnek, << eszlári puszták >> teremnek. [...] Már a tiszaeszlári esetben megindittatott a gyalázatos hajsza, a magyar justitia, a magyar közigazgatás, a magyar civilisatio és türelem ellen! Már akkor barbároknak, basáknak, vandáloknak gunyoltak bennünket külföldi lapokban bizonyos névtelen hősök...”

 

[Veszter Imre beszéde, 1884. január 25-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 210. [210]

                „Tudom, hogy ez az áramlat [ti.: az antiszemitizmus] sokkal erősebb, mintsem azt ő [ti.: Pauler Tivadar] megakadályozni és megfékezni képes lett volna. De arra mégis bátran figyelmeztetem, hogy – ha ő az 1882-ki év őszén egyik képviselőtársunk interpellatioja alkalmával úvatosabban nyilatkozik; ha ő ország-világ előtt nem biztosítja a házat arról, hogy ama szerencsétlen tisza-eszlári ügyben a vizsgálat, melyet a bekövetkezett tárgyalás a legmegbízhatatlanabbnak mutatott ki s melynek visszaéléseiről ő neki is van tudomása, mondom, ha azt nem állítja itt a képviselőházban, hogy az a vizsgálat a legszabályszerűbben, a legtárgyilagosabban vezettetik: ugy az ország hangulata azon izgatottságot, a mely később minden rectificatiót visszautasított, soha nem érte volna el s nekünk ma nem kellene pirulnunk a zalai és somogymegyei zsidóhajszák miatt. Szalay Imre: Ha Seyffertet oda nem küldték volna. Veszter Imre: De amint említettem, én e kérdésnél sem időzni, sem abból fegyvert kovácsolni a minister ur ellen nem akarok; (Fölkiáltás jobbfelől: Nem is lehet!) hanem azt mégis óhajtanám, hogy a minister ur ezen ügygyel szemben elfoglalt álláspontját és nézeteit az összes kormányzat elfogadott álláspontjával némi összhangzásba hozza, mert az már csakugyan legalább is különös, hogy ily válságos viszonyok között, mig a kormány többsége mint az antisemitismus ellenese szerepel, addig annak egyik tagja, még pedig épen az igazságügyminister, igazán vagy alaptalanul, nem vitatom, bizonyos körökben épen az antisemitismus pártfogójaként ünnepeltessék. (Derültség.)”

 

[Pauler Tivadar beszéde, 1884. január 25-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 217–221. [220–221]

                „Előhozatott az egyik t. képviselő által az antisemitismus (Halljuk!) s különösen, egész határozottsággal azt állította, hogy én antisemita volnék. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hogy honnan merítette ebbeli adatait. Hogy ujságlapok engem arról vádoltak, azt tudom. Alkalmaztam ezen vádakra azon elvet, melyet már tavaly egyszer említettem, a melyet én irányadónak tartok: "Spreta vilescunt, quo si irascaris gravia fiunt." (Tetszés.) Az érv, a mely felhozatott: eljárásom a tisza-eszlári ügyben. Én, t. ház, isten és ember előtt egész nyugodtan, sőt büszke öntudattal mondhatom, hogy én ez ügyben úgy jártam el, a hogy nekem, mint igazságügyministernek eljárni kötelességem volt. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Én magamat semmi pressio által nem engedtem akár egy, akár más irányban tereltetni. (Élénk helyeslés.) Nekem, mint igazságügyministernek nincs jogom bele avatkozni a bíróságok eljárásába, a törvénykezésbe. (Helyeslés. Ugy van!) Ha én azt tettem volna, akkor szegtem volna meg kötelességemet. (Zajos éljenzés.) Akkor érdemeltem volna meg, hogy szemrehányással illessenek, nem pedig azért, mert én egy, vagy más iránynak kedvezni nem akartam, a minthogy kedveznem szabad nem is volt. (Élénk helyeslés.) A hozzám ez ügyben intézett interpellatióra én válaszoltam, a választ az egész ház pártkülönbség nélkül tudomásul vette, (Igaz! Ugy van!) helyeslő tudomásul vette. És az akkor kifejtett elvek reám nézve, a jövőben is zsinórmértékül szolgálnak és mint mondám, emelt fővel és nyílt homlokkal tekinthetek bárkire, ha a tisza-eszlári ügy szóba kerül a jövőben is, a mint szóba került a multban. (Élénk helyeslés.) Ez a válaszom az ellenvetésekre, szemrehányásokra. Végre, a mi a budgetet illeti[...]

307. [Vadnay Andor beszéde, 1884. január 25-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 222–223. [222; 223]

                „S még egy kötelességet kell teljesítenem t. ház, mielőtt felszólalásomat befejezném. Kötelességet, melylyel egyéni nézetemnek és képviselői állásomnak egyaránt tartozom. (Halljuk!) Innen onnan egy éve lesz, hogy Eötvös Károly képviselő ur ügyvédi minőségben egy beadványt intézett a belügyminister urhoz, melyben azt állítá, hogy Magyarországon a bűnügyi vizsgálatoknak általában a vizsgálati foglyok kinzása egyik különleges és megszokott módszerét képezi és hogy különösen az ő beadványainak tárgyát tevő tisza-eszlári sensatiós bűnperében a vizsgálóbiró két tutajosnál a legiszonyatosabb kinzószert, az erőszakolt vizitatást alkalmazta. Eötvös képviselő ur ezen beadványa akkor az összes bel- és külföldi hirlapokban, még az amerikaiakban is szószerinti fordításban közzététetett. Ezen idő óta a külföldi sajtó újra meg újra közöl egy egy hajmeresztő, szeretem hinni, hazug történetet a magyarországi vizsgálóbirák viselt dolgaiból. De helyes volna-e, vagy szabad e hallgatag fejcsóválással néznünk, hogy legbecsülésre méltóbb testületünk, a magyar birói kar jó hirneve naponkint megtiportassék; megtiportassék csak azért, mert Eötvös képviselő ur pénzért még arra is vállalkozott... (Mozgás jobbfelől.) Elnök: Azt kell megjegyeznem a képviselő urnak, hogy itt a házban nem szokás egyes képviselőket mindjárt ilyen intentiókkal illetni. Pólonyi Géza: Nem mint képviselő, hanem mint ügyvéd tette! Vadnay Andor: ...hogy beszennyezze azt, a minek aranytisztasága nemzeti büszkeségünknek egyik legméltóbb tárgya volt?! Ha valamely országban csak ugy prokátori fogásból büntetlenül lehet a birákat, a törvényszékeket pelengérre állítani, marad-e ott valami s ha igen, mi marad tiszteletre méltó? Ha a külföldi közvélemény organumai, melyekre az antisemitismus ellen oly gyakran és nagy hangon történik hivatkozás, egy-egy magyar biró fogalmában megannyi embertelen kinzót látnak, érdekes volna tudni valóban, hogy hát még a mi ügyvédeinkről vagy végrehajtóinkról mit tarthatnak s mit a mit közéletünkről egyáltalán. Ezek a kérdések állanak előttem és ezeknek uralma alatt érzem indittatva magamat, felkérni a t. igazságügyminister urat, hogy tudomása szerint jelentse ki, ha vajjon birnak-e némi alappal vagy teljesen valótlanok Eötvös képviselő urnak emlitettem állításai. Eötvös Károly képviselő urat pedig, kinek távollétét őszintén sajnálom, azzal a tisztelettel, a mennyit érdemel, felhivom itt, hogy álljon elő azon adatokkal, melyeken biróságaink nevét meggyalázó állításai épültek. (Mozgás jobbfelől. Helyes! a szélső balon.)”

 

308. [Eötvös Károly válasza Vadnay Andornak, 1884. január 26-án.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 226–229.

 

[Irányi Dániel beszéde, 1884. január 31-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 299–301. [300]

                „De a kormány, mindamellett hogy évek óta sürgettetett a polgári házasság behozatala iránti törvényjavaslat, daczára annak, hogy ezen tökéletlen törvényjavaslatot is még a mult országgyűlés vége felé nyujtotta be az illető minister; azt csak most az antisemita mozgalom közepett tartotta jónak az irományok porlepte halmazából előrántani. Holott, ha azt évekkel ezelőtt, a mint mondám, mielőtt a zsidók elleni mozgalom oly nagy és mély hullámokat vetett, a tisza-eszlári per és bizonyos, a főrendek körében visszatetszést szült házasságok előtt nyujtja be, ismétlem, nem kételkedem azon, hogy e törvényjavaslat is elfogadtatott volna a főrendi ház által. A következés megmutatta, hogy a késedelem, a habozás kárral jár.

 

[Mocsáry Lajos beszéde, 1884. február 4-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 350–351. [350–351]

                „Mi azt mondjuk azon nyilatkozatban, felhívni akarjuk a zsidóságot arra, hogy ő maga, saját körében létesítve azon reformokat, melyek szükségesek arra, hogy szünjék meg azon nehéz helyzete, a melyet jelenleg a társadalomban elfoglal, hogy tegye lehetővé maga a zsidóság azt, hogy a zsidó vallás a bevett vallások közt foglaljon helyet, tegye lehetővé, hogy ne lehessen többé előállani oly balga dolgokkal, mint a milyenek a mult nyáron az eszlári ügyet oly nagyra duzzasztották fel.

 

309. [Eötvös Károly beszéde, 1884. február 5-én.] == Képviselőházi Napló, 1881–84. XIV. kötet. – p. 370–376. [372; 375]

                „Jött azután az eszlári per. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Ez az igazi!) Még nincs vége. Eltűnik egy szegény leány. Eltűnésének igazi körülményei maig sincsenek felderítve valójában. Vagy meggyilkolták, vagy öngyilkos lett, vagy mint az ország egyik főbb bírósága fölteszi, még most is él. Mi lett volna természetesebb, sőt kötelességszerűbb teendő a kormányra nézve, mint az, hogy midőn látta, hogy egy ilyen perhez minő szenvedélyek, minő hit, minő babona köttetnék, részéről arra hasson, hogy ezen per illetékes férfiú, törvény által is rendelt s komoly vizsgálóbíróság kezébe jusson és mielőbb befejeztessék. Nem történt és mi végig éltünk egy korszakot, hogy egy gyilkossági eset a kormány gondossága következtében specialis zsidó gyilkosság esetként tárgyaltatott és tárgyaltatik még most is, mert még most sincs vége. [...] Igenis az antisemitizmus ma már háromféle alakban jelenik meg, mert csinálják az antisemitismust rossz emberek, (Igaz! Igaz!) gonosztevők itt-ott a falukon, fejszékkel, tűzzel, vassal, ezek ellen működik a törvény. Ez már nem az ő [ti.: Istóczy Győzőé] műve, azt gondolom, talán ő sem tartja annak. Istóczy Győző: Ezt legjobban csinálták az eszlári sakterek! (Nagy derültség.) Eötvös Károly: Az igaz lehet, hanem az eszlári saktereket meg Istóczy képviselő ur csinálta. (Zajos derültség. Taps.)”

 

310. Krajcsovich, Coloman von: Der antisemitismus in Ungarn. – Budapest : Pester Buchdruckerei-Actien-Gesellschaft, 1884. – 52 p. [4; 21; 22; 45]

                Magyarország nemzetközi megítélésén ront a tiszaeszlári per.

 

311. Mezősy László: A Nyíregyházai háromszoros választás. – Nyíregyháza : Nyomatott Piringer János könyvnyomdájában, 1884. – 16 p. [3; 7; 13]

                „Nyiregyháza tavaly világ hirre tett szert, mert itt tárgyaltatott le az eszlári sakterek ügye. [...] Még a független párt azon töredéke is, mely a zsidók bosszulására a szegény Solymosi Eszter ügyvédét a jeles Szalay Károlyt készült felléptetni, nyugodtan hallgatta beszédemet. [...]az egykor Solymosi Eszter álhulláját bonczoló Traitlereknek[...]”

 

312. Mezősy László: Ne bántsd a zsidót, vagy hogy kell a zsidó kérdést megoldani. – Debreczen : Nyomatott a város könyvnyomdájában, 1884. – 85 p. [3; 10; 11; 17; 20; 29; 63; 75; 77; 83; 84; 85]

                „[...]megfizetett Ötvös Károlyok tolla ír nekik kedvök szerént csak[...] Ha az eszlárihoz hasonló eset fordulna ismét elő, annak nem elpalástolására áldozzanak százezreket, hanem kiderítésére milliót, s szegény Scharf Móriczot ne tegyék erővel bolondnak, – s kérjék meg a kormányt, hogy vádló ügyvédeknek ne Kozmát és Seyfertet, – hullavizsgálónak ne Scheuthauert, s bírónak Kornis elnök mellé ne Russu és Fejér Barna ülnököket delegálja. [...]Szamueli s Haas Mór Nyiregyházán, ne épitsen Buchsbaummal és Schwarcz Salamonnal együtt templomot. Jobb kézzel a keresztyének kezét fogni, ballal a sachterek véres ujjait szorongatni: az lehetetlenség! Sapienti pazca az a zsidó, a ki ennyiből nem értett meg engem, annak a feje tele van thalmuddal, azzal beszélni Szabolcs-megyében csak egy keresztyén ember Fráter Sándor öcsém tud.”

 

313. Nagy Imre–Szentmiklósy Sámuel: Kiáltó szó Magyarország keresztény választó polgáraihoz. A magyar keresztény nép okulására. – Nagy-Kőrös : Nyomatott Ottinger E. gyorssajtóján. [8; 20; 25-27; 29; 31; P-s M.: 31]

                [Nagy Imre, a "Testvériség" czímű antisemita hetilap felelős szerkesztője Kecskeméten: P]énzen még igazságot is lehet venni, [...] a zsidónak mindent szabad, még az olyanféle esetek és dolgok is, a minők Tisza-Eszláron történtek. [...Gáborjáni Szentmiklósy Sámuel:] A tisza-eszlári vérlázító bűn folytán a kereszténység sok olyan titkos dolognak jutott tudomására, miket eddig szerencsésen el tudtak a kereszténység előtt titkolni [...] de most már a tisza-eszlári bűn után, mi által a zsidóügynek úgy is törni vagy szakadni kell [...] mint a tisza-eszlári bűn is mutatja, a legnagyobb gonoszságban is egyetértenek, s a bűnt mindnyájan védelmezik [...] igen-igen sok Eötvös és Szájfert, és igen-igen kevés Istóczy, Bary van az országban. [...A] tisza-eszlári undok gyilkossággal valamennyi a világon élő zsidó azonosította magát, vagyis valamennyi pártolta és pártolja a gyilkosokat. [...A]z egész 600,000 zsidó között a Scharf Móricznak van csak becsületes lelkiismerete, ki apjára is kimondta az igazságot.

 

314. Nendtvich, C. M.: Die Tisza-Eszlárer Affaire == Uő.: Die Judenfrage in Oesterreich-Ungarn. Eine kulturhistorische studie. Budapest : Verlag des Emerich Bartalits, 1884. – p. 100–110.

                Nendtvich Károly Miksa (1811–1892).

 

315. Egy vidéki mameluk: Őszinte szó Tisza Kálmán kormányelnökhöz. – Sepsi-Szentgyörgy : Jókai Nyomda, 1884. – 22 p. [18; 19; 20]

                „Még hatósági közegeidet sem védik mindenkor és kellő erővel a bíróságok. Emlékezhetel a Szeyffert-ügyre, melyben a kir. tábla kimondta, hogy Szeyffert fenyegetve volt ugyan, de mert hivatali kötelességét mégis elvégezte, a vádbeli cselekmény nem képez hatóság elleni erőszakot. [Pauler Tivadar] E becsületes aggastyánnak nincs helyes fogalma a legegyszerűbb kérdések felől sem. Így p. o. annak idején elhitette veled is, hogy neki nincs hatalma Barytól elvenni a vizsgálatot, s így egy tudatlan fiatal ember kezében maradt a világra szóló ügy. Pedig az igazságügyi kormánynak csak a judiciumba nincs beleszólása, egyebekbe pedig igen. S hozzá a törvény a jegyzőkre csak kisebb vizsgálatokat enged bízni, nem pedig főbenjárókat, melyektől egy ország nyugalma függ. Így köszönöd te a hírhedt s annyi bajt okozott nyíregyházi pert igazságügyminiszterednek.”

 

316. [Simonyi Iván]: Szabadság! Testvériség, egyenlőség! Országgyűlési beszéd, melyet a tapolczai kérvény folytán a zsidókérdésben 1883 január-hó 20-ik napján elmondott Simonyi Iván orsz. képviselő. – Pozsony : Wigand F. K. nyomdája, 1884. – 48 p. [11; 37]

 

317. Teleki Sándor: Az én bőröndöm története == Uő.: Természet után. Humoros elbeszélések. – Budapest, Révai, 1884. – p. 141–145. [143]

                „A vonat elindult, [...] beszéltünk Lisztről, zenéről, Tisza-Eszlárról, Scharf Moriczról, mindenről, és még valamiről.”

 

318. Zaáry József: Az antisemitismus hazánkban. – Budapest : Nyomatott Buschmann F.-nél, 1884. – 45 p. [9–11; 12; 13; 19; 37; 39; 44]

                „A közvádló ne tolja fel magát a bűntett birájává, s ne avatkozzék a védelem feladatába. [...] Büntettel vagy érzéki káprázattal van-e a tisza-eszlári jogesetnél dolgunk, az mellékes kérdés. Fődolog az: – hogy midőn vádlottak védelmére azok hire s tudta nélkül gazdagon dijazott védők lettek felfogadva, midőn a védelem átcsapott minden korláton, s hamis tanuival felsülvén, a terhelő tanukat nyíltan fenyegethette, és órákig tartó keresztkérdésekkel a kimerülésig zaklathatta, – az eltünt leánykának élve vagy halva leendő előkeritése – s a felsorolt legalább is gyanús körülmények tisztába hozatala tárgyában pedig semmi sem történt; – ebből csak az következtethető: hogy vádlottakat zsidóvoltuknál fogva minden áron fel kellett menteni. Minthogy pedig a felháborodott közvéleményt hatalommal elnémitani igen, de elenyésztetni nem lehet; – lélek és észtani magyarázatánál fogva az elfojtott jogérzet annál erőteljesebben tömörül, minél zsarnokabb önkénynyel nehézkedik reá a nyomás. Ez szülte Oroszhonban a nihilizmust, ez fokozta hazánkban a vádlottakkal magát azonositó zsidóság elleni áramlatot. [...] A tisza-eszlári bünper kiválólag a nép alsóbb rétegét, – a keresztények és izraeliták között való polgári házasság törvényjavaslata pedig a felsőbb köröket rázta fel a delejes álmukból. [...] "Szolgáid és szolgáló leányaid legyenek a ti körületek való pogány népek közül, azok közül szerezzetek szolgát és szolgáló leányt." Setét árnyat vet ezen rendelet gyakorlatára a tisza-eszlári bünperből ismert szombatos asszony által való dolgoztatás, kinek rejtélyes elmaradása a szegény apátlan árva leány eltüntetésére okot és alkalmat szolgáltatott. Az összes emberiség valláserkölcsi érzete vissza borzad attól, hogy más felekezetü felebarátjával bizonyos helyen és időben oly munkát végeztesen, minek elkövetése által saját hite szerint ő maga teremtő istene ellen vétkeznék. Egyedül a zsidó hittan nem lát benne bünt; - mert legnyomorultabb tagját is felsőbb lénynek tekinti más népek legjelesebbjeinél [...] A monarchia volt párisi nagykövetének megrenditő halála, s a tiszaeszlári bünper csak kimagaslóbb setét pontjait képezik sérthetlen kiváltságaiknak, melyeket a közéletben számos apróbb jelenségek kisérnek. [...] Első osztályukat képezik ama rajongók [...] Soraikból kerülnek ki a tisza-eszlári sakterek [...] Minthogy pedig a civilisatio fénykorában ily szellemi elkorcsosodás hatalomra nem juthat, a mozaismus rajongó hivei szándékosan zúditják magukra más népek haragját; hogy előitéleteik tömkelegéből kibontakozni kezdő, müveltebb hitsorsosaikat a közhangulat nyomása által magukhoz visszatereljék. Nem lehetetlen, hogy a talmud rejtélyei által támogatva a tisza-eszlári eset inscenirozása is ily czélból fogamzott meg valamely csoda-rabbi kerge agyában.”

 

319. Zimándy Ignác: A megrögzött Maimonides deliriuma. (Hiteles zsidó-káté) vagyis a talmudzsidó hitágazatai, imái és vallásos szertartásai. (Ébresztő hangok műveltebb kath. körök számára, 5. könyv, 1883. évfolyam) Somssich Pálnak s országos képviselő társainak megszivlelésül. – 2. kiadás. – Budapest : Nyomatott a "Hunyadi Mátyás" Intézetben, 1884. – 516 p. [12; 85; 86; 87; 93; 198; 199; 201; 203; 215; 216; 217; 219; 227; 233; 234; 237; 266; 276; 310; 311; 393; 397; 398; 399; 400; 405; 407; 409; 410; 416; 417; 418; 419-480; 481; 482; 488; 492; 493; 494; 495; 496; 497; 499; 500; 501; 502; 512]

319. Zimándy Ignác: A megrögzött Maimonides deliriuma. (Hiteles zsidó-káté) vagyis a talmudzsidó hitágazatai, imái és vallásos szertartásai. (Ébresztő hangok műveltebb kath. körök számára, 5. könyv, 1883. évfolyam) Somssich Pálnak s országos képviselő társainak megszivlelésül. – Budapest : Nyomatott a "Hunyadi Mátyás" Intézetben. 1884. – 516 p. [12; 76; 85; 86; 87; 93; 198; 199; 201; 203; 215; 216; 217; 219; 227; 233; 234; 237; 266; 276; 310; 311; 373; 393; 397; 398; 399; 400; 405; 407; 409; 410; 416; 417; 418]

                "Ónody Géza "Tisza-Eszlár" czimü munkájában [és más művek] foglalkoznak ugyan itt ott a zsidókérdés vallási oldalával, de csak elszorva, s csak nagyon is mellékesen, miután a különben tudós Dühring hibás s egyoldalu elvét követve, a már oly égetővé vált zsidó kérdést csakis faj nemzetiségi, politikai, közgazdászati s társadalmi kérdésnek tekintik. [Keresztényeket gyalázó szavak többek között Funták Sándor figyelmébe ajánlva.] E czifra czimek méltó jutalmatok a zsidók védelmeért! [...] 1883-ban eg[y] másik zsidó, nomine, "Buxbaum" nyilvánosan, a nyiregyházai törvényszék előtt, arról vádoltatott, hogy mondotta légyen, miszerint Krisztust saját csizmája rongyot talpánál is kevesebbre becsüli, s Buxbaumnak haja szála sem görbült meg ezen szemtelen, botrányos káromkodásaért!!! -- ellenben egy Istóczy, egy Ónody, mert elég bátrak arra, hogy a saktervédőkkel bátran szembeszálljanak, büntető törvényszék elé idéztetnek. Hát persze ez azért van, mert először a zsidók számára fönállott "Ghetto" romjain egy új, a keresztény népeknek szánt "Ghetto" épült, s mert a keresztény hit-elvek a keresztény népek s azok államférfiai szivéből korunkban úgy tüntek el "mint a modern törvényszékek asztalairól (a mint ezt az özvegy Solymosiné bátor védője, a derék, keresztény elvü Szalay Károly a nyiregyházai törvényszék előtt oly meghatóan kiemelé) a megváltás dicső jelvénye, --- a --- kereszt. [12 Röpirat 1884. november: A "Moniteur de Rome" a magyar antiszemita pártról.] A zsidó lapok, a melyek a tisza-eszlári per folyama alatt egy, zsidók által koholt s a rituális vérvádat visszautasitó pápai leirat-hamisitványt ugyancsak siettek urbi et orbi kihirdetni. (L. a "12 röpirat" III. évfolyami 10-ik füzetét) hallgatnak most a "Moniteur de Rome" legujabb nyilatkozványa fölött[... Gáborjáni Szentmiklósi Pál: Kiáltó szó a magyar keresztény néphez című értekezéséből:] a mely vallás [...] mások gyülöletét, megrontását, sőt még meggyilkolását is nem csak helyesli, nem csak megengedi, de még parancsolja is[...] A zsidóvallás pedig ilyen, mutatja Tisza-Eszlár, s mutatják ahhoz hasonló s törvényesen bebizonyitott, száz meg száz világosságra jött és ezer meg ezer titokban maradt esetek, de mutatják a zsidóknak minden lépéseik, tetteik szavaik, és egész magukviselete és mind ezeken inkább a vallás mint irányadó - mint sem az egyesek kárhoztatandók. [...] Hiába hivatkozik Funták Sándor, mint a nyiregyházai saktervédők látható feje némely kath. püspök nyilatkozatára, midőn e borzasztó vádat, mint a "sötét?" középkor alaptalan koholmányát a gyermeki mesék s idétlen mendemondák tarka országába tereli[...] A hirhedt saktervédő liga láthatatlan feje [Funták.] Avagy Funták Sándor saktervédő ur ama tudatlansága, melynél fogva a nyiregyházai törvényszék előtt nyilvánosan állitani merészkedik vala, hogy, noha a megkeresztelkedett zsidók közül vajmi sokan kath. papokká lettek is, mindeddig egy sem találkozott légyen, a ki a zsidóság véres áldozatainak fertelmes titkait, csak egy szóval is fölemlitette s igy fölfedezte volna[...] Nos hát Funták Sándor uram! [Czáfik József, fiumei tisztviselő elbeszélése a "West-Ungarischer Grenzbote" szerkesztőségében]a tisza-eszlári pör botrányos folyama alatt[...] "[...]de beszélek róla még gyakrabban most, a tisza-eszlári rituális gyilkosság megtörténte, és annak nyiregyházi biróság előtt oly frivol, oly botrányos tárgyalása óta; mert tekintettel erre, több mint valószinü, hogy, ha az öreg Lichtenthal engem, mint fiának jó barátját, a pozsonyi zsinagogából ki nem vezet vala, én is szerencsétlen áldozata leendettem a zsidó sakterkésnek. Solymosy Eszter kimult ugyan, de én élek még, s kész vagyok a most elmondottakat esküvel is erősíteni" -!!! - A Tatay Imre székesfehérvári ref. lelkész ellen elkövetett merényletről a "Szabadság" cz. lap a következőket beszéli: a lelkész a tisza-eszlári eset alkalmával beszélte, hogy gyermekkorában őt is megtámadták a zsidók, ritualis büntény czéljából. [Egy törökbálinti eset bevezetője:] 1882. évi márczius végén, tehát ugyanakkor, midőn Solymosy Eszter is eltünt[...] Funták uram ne neked [egy angliai eset kapcsán], betörött a feneked! [...] A gyalázatos sakterok rajtakapatnak a ritualis gyilkosságon! s a mai kor saktervédői azon véleményben vannak. hogy "a történelem lapjait tépdelni" - tudomány!!! - - A tudománnyal pöffeszkedő liberalis tudósok abban találják a modern tudományosság non plus ultráját, ha a nekik nem tetszö, óhajaiknak, érdekeiknek meg nem felelő történeti igazságokat ignorálják, agyonhallgatják. Ez tudományosság? - - - - humbug, ámitás!!! Érti Funták Sándor ur? [...] A modern nagy tudományu liberalis saktervédőknek a történelem minden sora, amely az isteni talmuddal össze nem vág, merő ámitás – obscurantismus!!! – – hazugság!!! De hiszem uraim, nagyságos, méltóságos, excellentiás saktervédők! -tudjátok e, hogy: "A történelem lapjait tépdelni nem tudomány" - Simor János. [...] A rémséges büntény napvilágra jövén Almança földesura Almança Lajos a két zsidót a büntetőtörvényszék elé állittatta, de, noha az egyik gyilkos a büntényt bevallotta, a mindenhonnan özönlött zsidópénz azt eszközölte, hogy a birói eljárás elposványósodjék - Tisza-Eszlár prototyponja. [...] Hát miért ne ülhették volna meg másutt is az előbbi és az utóbbi századokban (pl. Magyarországban Tisza-Eszlárott 1882-ben.) ahol, vagy midőn csak tehették? [...] (Hát az eszlári Eszter holt teteme helyébe lopott holt nő-hullát nem a Tiszából fogták ki? Természetesen, quia fuit submersus! [...] (Kiváncsiak vagyunk arra, hát Solymosy Esztert hogyan s minő czeremoniával ölték meg [kínozták-e]? [...] (Hát a t.-eszlári ügyet nem tették-e a zsidók magukévá? Bizonyitja ezt a zsinagógákhoz küldött körlevél, melyben iratik, hogy az ügy - hála "Ütvis"-nek - jobbra fordult. [...] Legujabban a jelen évben 1882-ben a mult zsidó-husvét vigélyjén Tisza-Eszláron történt ily gyilkosság; s ugy látszik, a törvényszék foglalkozik is vele, a mennyire a zsidók - megengedik. [...] Funták uram ne neked [egy szászországi eset kapcsán], betörött a feneked! [...] (S ezen honi, országos eseményről [Nagyszombat és Bazin] sem volna tudomása a nyiregyházai saktervédő ligának?! Ilyen gyarló lábon állana Funták, Ötvös, Szeiffert sat. saktervédők tudománya?!) 1523. Ugyan ily gyermek gyilkolásról s ezt követő zsidóüldözésről tanuskodik Bonfinus is, s ennek müvét sem ismerné a modern tudósok legelőkelőbbjeiből összetákolt saktervédő liga?! [...] ([Zsidógyermek csevegése.] Ép ugy, mint Tisza-Eszláron.) [...] (Hallja-e [egy berlini eset kapcsán] Funták Sándor úr?! [...] Ők [Pécshy Tamás, Mezei, Helfy, Ötvös, Irányi] egyszer Istóczy ellenében (a tisza-eszlári ritualis gyilkosság első fölemlitése alkalmával) nagy bölcsen kimondták imént idézett itéleteiket [vallási rajongásból elkövetett gyilkosságok: koholmányok], és - - punctum! [...] Nos hát vajjon erre mit mondanak a fenntebb dicsért tudós urak: Péchy Tamás, Mezei, Helfy, Ötvős K. Irányi Dániel?! [...] Feleljetek e kérdésre Péchy Tamás, Mezei, Ötvös, Helfy, Irányi et omnes reliqui minorum gentium; - - Meritek-e még most is vakmerően állitani, hogy a rituális gyilkosság - - "soha sem fog kiderülni" - - - - hogy ennek vádja csakis a sötét, babonás középkor alaptalan koholmánya"? [...] Az erre [buchofi eset] vonatkozó birói vizsgálat és tárgyalás bámulatos módon vág össze a tisza-eszlári drámával. [...] A büntény kiderül [wilnai eset], de - - ala Tisza-Eszlár! cselszövényesen elnyomatik. [...]de az [wieliczi] eset, ismét csak a la Tisza-Eszlár elnyomatik. [...] Hát ehhez [damaskusi eset] mit mondanak a magyar országos képviselőház tudós heroszai: Péchi Tamás, Ötvös Károly, Helfi Ign. Irányi Dániel sat. sat? - - - Megmaradnak e még most is azon borzasztóan tudományos állitásaik mellett, hogy "a rituális vérvétel vádja csak is a sötét, rajongó, tudatlan középkor agyrémes szüleménye (Péchi T.) vagy hogy a rituális gyilkosság valódisága soha sem fog kiderülni" (Irányi). [...]a büntény [fokschani eset] azonban a zsidók pénzével, a la Tisza-Eszlár eltusoltatik. [...] 1882. Tisza-Eszláron Solymosi Eszter 14 éves leányzó a zsidók által a zsinagógában lesakteroztatik. Az e büntényre vonatkozó adatokat Istóczi Győző 12. röp. III. évf. XI. füzete nyomán következőleg adjuk."

 

320. Az első birósági itélet a tisza-eszlári perben == 12 röpirat, [??] == Zimándy Ignác: A megrögzött Maimonides deliriuma. (Hiteles zsidó-káté) vagyis a talmudzsidó hitágazatai, imái és vallásos szertartásai. (Ébresztő hangok műveltebb kath. körök számára. 5. könyv. 1883. évfolyam) Somssich Pálnak s országos képviselő társainak megszivlelésül. Budapest, Nyomatott a "Hunyadi Mátyás" Intézetben. 1884. – p. 419–480.

 

321. Adalékok a nyiregyházai sensatiós bünperhez == Zimándy Ignác: A megrögzött Maimonides deliriuma. (Hiteles zsidó-káté) vagyis a talmudzsidó hitágazatai, imái és vallásos szertartásai. (Ébresztő hangok műveltebb kath. körök számára, 5. könyv, 1883. évfolyam) Somssich Pálnak s országos képviselő társainak megszivlelésül. – Budapest : Nyomatott a "Hunyadi Mátyás" Intézetben, 1884. – p. 481–512.

 

BELKY János: A tisza-eszlári bűnvád, törvényszéki orvostani szempontból == Orvos-természettudományi Értesítő, 1884. 1. füzet. – p. 53–72.

 

Theodorus diák: Rigmusos krónika : vagy az Istenben boldogult 1883-ik esztendő históriája avagy története == Zalamegye. – 3:1 (1884. jan. 6.). – p. 1–2. [1]

                A tisza-eszlári bűnpör eldült vala / Scharf Móric siheder elhíresült vala [...] Az antisemiták sokat zavarogtak [...]

 

322. Szinnyei József, idősb: A magyar hirlapirodalom 1884-ben == Vasárnapi Újság, 1884. január 27. – p. 61–65. [65]

                [1883-ban megszűnt a Vegyes melléklapok között: Tisza-Eszlár. (Nyíregyháza.)]

 

Mátyás az igazságos [Dietrich Ignácz]: Társadalmi kérdés: "Üssük-e a zsidót?" == A Magyar Nép : Társadalmi heti néplap. – 1:1 (1884. április). – p. 3.

                „Így áll a dolog a legújabb időben lefolyt Tisza-Eszlári leánygyilkolással is; habár a bíróság a vádlottakat felmentette, nem lehetetlen az, hogy egy pár vallásbuzgóságban megőrült zsidó a gyilkossági tettet elkövette; de azért emiatt az egész zsidóságot gyanúsítani, vagy éppen vádolni nem szabad. Egyébiránt nem is valószínű, hogy az említett gyilkosság megtörtént. A leánynak nyomtalan eltűnése még nem gyanú. A gyermek Scharf Móricz vallomása pedig nem bizonyíték, inkább megvesszőzést mint hitelt érdemel. De ha egy leánynak egész vérét kieresztették, úgy azt Tisza-Eszláron az a pár zsidó nem használta fel, feltehető, hogy szétküldözték; s minthogy a zsidók jelenleg keresztény cselédeket is tartanak, valahol a küldött vér használásának nyomát felfedezhették volna. De különös még az is, hogy ha a gyilkosságot feltesszük, azt kell hinnünk, hogy a tettesek nem tartoztak a kereszténységhez simulni kezdő, haladó, új (neolog) zsidók közé, hanem az ősvallású (orthodox) zsidók közé tartoztak. Ezeknél pedig a metsző (a sákter) szombati napon még egy tyúkot sem sakterol, a metszőkést még csak meg sem érinti; hogyan lehet elhihető, hogy a Tisza-Eszlári sakterek Solymosi Esztert éppen a Húsvét előtti szombati napon sakterolták le? Az ilyen panasz már magában is alaptalan lévén annál alaptalanabbul hozatik föl az egész zsidóság ellen, ez tehát nem szolgál okul a Népnek arra, hogy: "üsse a zsidót".

 

Dr. Dietrich [Dietrich Ignácz]: Magyarok! keresztények! katholikusok! szövetkezzünk! == A Magyar Nép : Társadalmi heti néplap. – 1:1 (1884. április). – p. 3.

                „A tisza-eszlári zsidóbűnper mindenki előtt ismeretes; a szegény zsidósaktereknek, mint vádlottaknak Magyarország leghírnevesebb ügyvédei voltak a védői, úgy mondják, és gyanítani is lehet, hogy ezek illendően díjaztattak s a vizsgálat keresztülvitelére a költséget nem kímélték. Mondják, és azt is el lehet hinni, hogy a pénzt a zsidószövetkezetek adták elő. Mi keresztények zsebre dugtuk kezeinket, nem tettünk semmit. Pedig meglehet, az ügynek más kimenetele lehetett volna. – Mi haszna, ha lármázunk, az ítélettel nem vagyunk megelégedve? Mit ér a lárma? a haszontalan panaszkodás? nem oktalan-e azért gyűlölködnünk a zsidók ellen, mert összetartanak? Nem lenne-e okosabb a zsidók üldözése helyett, azokkal versenyre lépni?

 

323. Vigyázó Laczi levelei. Tudomány == Borsszem Jankó, 1884. április 20.

                „[Esztergom] A tilencedit vad a tizentilencedit század valamelitében, az antiszemita zavajdászot idején, amidőn a zidót ép husvétja tészültet, tét tisz antiszemita dejet: Esztej és Panni az ejdőbe mentet szétálni: Eccejje Panni ed dombát talált s íd tiáltott fel: "Nini, Eszter gom -" Nem védezhette be, mejt e pillanatban mindtettejüt tojtát elvádta tét, az ejdőben leszeltedő vén szatter, attit attoj épen a húszvéti ünnepre tészültet. Azóta hijját az ejdő helin épült vájoszt Esztejdomnat.”

 

Dárdai Sándor: Az igazságügyi politikáról == Jogtudományi Közlöny. – 19:51 (1884. dec. 19.). – p. 401–402. [401]

                „Hazánkban ez idő szerint az igazságügyi politika még mint jelszó sem szerepel közéletünkben. Naponta variálják a közgazdasági politika a közlekedési politika, az egyházi, nemzetiségi és társadalmi politika czéljait, mely utóbbi különösen a felsőház tervezett reformja által lett előtérbe helyezve. Élénk mozgalmat fejtenek ki agrariusok, socialisták, anarchisták, antisemiták stb. – sőt nagyrészben mindezen mozgalmak letükröződnek hazai törvénykezésünkben; mert elkezdve a nyíregyházi boszorkánypertől, egészen az eszéki vasúti hídkatastrófa avagy a legújabb anarchista bűnperig, avagy elkezdve a mai napig is még törvénykezési folyamatban levő kisbirtokosok földhitelintézetének bukásától, egészen a fővárosi rendőrkapitány bukásáig, avagy az első erdélyi vasúttársaság bonyolult jogviszonyaitól, egészen a földbirtok megterheltségének statistikai próbafelvételéig, – mindezen mozzanatok szoros kapcsolatban állanak jogszolgáltatásunk állapotával, a mint hogy egyáltalában minden államban a törvénykezés szolgál a társadalmi viszonyok tükréül, – s mégis az igazságügyi politika az, mely jelenleg hazánkban teljesen háttérbe szorult.”

 

1885.

 

324. Botrányok botránya röpiratokban. Válaszul írta egy országgyűlési képviselő. Budapest, Kiadta Szüts és társa. [1885.] Buschmann. [5; fedőlap]

                "De feltűnő dolog az, hogy a nyíregyházi sakter-pör és a zsidóházassági atak óta, bizonyos symptómák mutatkoznak a magyar társadalomban. A magyar elem ellen, a sajtó bizonyos része szenvedélylyel lép a síkra."

 

Dietrich Ignác: Dr. Dietrich Ignácz pécsi ügyvédnek mint elmegyengének gondokság alá helyeztetése a Pécsvárosi Árvaszék által és a gondnoksági per elmebetegség czímén a Pécsi Kir. Törvényszék előtt. – Pécs : Taizs, 1885. – 64 p. [50; 59]

                Azt mondják, hogy a zsidó a kereszténynek ellensége, hogy keresztény vér ontása végett gyermekeket és szűz leányokat gyilkol, mint például Tisza-Eszláron, Sajó vámoson s. a t. Ez babonás hit, merem mondani, hogy az egészben nincsen semmi; több esetnek kellett volna már történnie, s lehetetlen elhinni, hogy a keresztény bíróságok minden ilyes gyilkosságot elsimítottak volna. [...] Mily roppant pénzzel rendelkezik azon szövetkezet [ti.: Alliance izraёlite Universelle]? Nem csoda, ha ezen párisi szövetkezet elbízza magát, Magyarországnak még igazságügyébe is be mer avatkozni. Például, mint mondják, a Tisza-Eszlári ügyben a párisi izraёlita általános szövetkezet báró Rotschild osztrák magyar Consul által figyelmeztette vagy is megintette a magyar kormányt, hogy a Tisza-Eszlári bűnügyet nyomja el, különben az európai zsidók Magyarország pénzügyét, pénzhitelét meg fogják rontani. És honnét jött volna az a roppant sok pénz, mellyel a leghíresebb jogászokat állították védőkül a szegény Tisza-Eszlári sakterek; ha a párisi szövetkezet nem adta volna ide a pénzt?

 

325. FUTÓ Ferenc: A zöld asztal mellől. Karcolatok jogi dolgokról és a bírósági teremből. Budapest, Révai.  [42]

                "Nagy szerepet játszik a tanunál életkorának kérdése. Láttuk a nem rég "lezajlott" eszlári perben, mint ránczigálta a Móritz gyereket hat ügyvéd visszafelé, – akarva őt 14 éven alulinak feltüntetni, míg a másik rész azon törekedett, hogy minél öregebb gyereknek váljék be."

 

326. VERUS: Nyilt levél igazságszolgáltatásunk tárgyában Szentgyörgyi Imre ő méltóságához. Budapest, Zilahy Sámuel. [6]

                "Mikor Tisza-Eszláron vödörszámra itatták a vizet a vádlottakkal, a szürke emberke [Pauler Tivadar] hallgatott és ujjongtak az antisemiták, mert a hallgatót antisemitának tartották."

 

327. REVICZKY Gyula: Eszter legendája [Vers] == Magyar Lap, április 5. – p. ??

 

328. Ha a hatósági közeg azon helyen és időben, hol a fenyegetés történt, közvetlenül hivatalos teendőt nem végzett, és a fenyegetés által sem a törvény, sem a hatóság meghagyásának végrehajtásában akadályozottnak nem tekinthető, nem forog fen a btk. 165. §-ának esete. (1885 május 13. 1455. sz. a.) == Curiai Határozatok. Melléklet a Jogtudományi Közlönyhöz. 22. sz. május 29. – p. 160–161.

 

1886.

 

329. Tekintetes pécsi követválasztási középponti választmányhoz. Felszólamlása Dr. DIETRICH Ignácz ügyvéd pécsi lakosnak, mint az összeirásba felvett választónak a zsidó választók bejegyzése ellen a nevezettek töröltetése végett. In Ébresztő hangok műveltebb kath. körök számára. 8. könyv. 1886. évfolyam. Szerk.: Zimándy Ignác. Budapest, Nyomatott a "Hunyadi Mátyás" Intézetben. 1886. – p. 100–11[?]. [107; 108]

                "Ma már tisztában vagyunk avval, miképen viselik magukat a zsidókból lett izraëliták. – Hol saját érdeköket látják, nem törődnek a haza érdekével. Mert mig egy helyen tömegesen a kormánypártra szavaztak, mert azt hitték, hogy a kormány a zsidókat pártolja; addig másutt függetlenségi párti jelölt mellet – tömörültek, mivel tudták, hogy az a zsidóbarát, például Budapesten Eötvös Károlyt akartták megválasztani csak azért, mivel a Tisza-Eszlári saktervédelemmel zsidóbarátságát kitüntette; s nem törődtek azzal, hogy aki oly nagy észszel tudta védeni a sakterügyet, a függetlenségi párt soraiban többet árthat a kormánynak, mint másik ötven ember."

 

330. Szózat a választó polgárokhoz. Irta Egy leendő antiszemita képviselőjelölt. Budapest, A "Hunyadi Mátyás" intézet nyomása. 1886. [46; 76; 83; 84]

                "A zsidók legnagyobb része azért barátja a Tisza-kormánynak, mert amint a tisza eszlári pörből tudjátok, a Tisza-kormány mentette meg a gyilkos zsidókat az akasztófától, s azóta is már több zsidógyilkosságot elsimítottak Tisza Kálmán nagyobb dicsőségére. [...] Hogy mennyire úr a zsidó, noha még többnyire keresztény emberek ülnek a hivatalokban, azt saját szemeitekkel láthatjátok a tisza-eszlári gyilkos zsidóknak fölmentésében. Azóta már több ilyen gyilkosság történt hazánkban is[...] De történt Lengyelországban egy épen oly nevezetes gyilkosság [lutzai eset], mint nálunk a tisza-eszlári. [...] Zsidó biró, zsidó ügyvéd, aztán meg keresztény pörös fél vagy keresztény vádlott! Elképzelhető, milyen itéleteket várhatni ezektől. Hogy példával bizonyítsam ezt be, kénytelen vagyok megint a tisza-eszlári gyílkosságot fölemlíteni. Egy keresztény sem hitte, hogy Solymosi Esztert nem a zsidók gyilkolták meg; és egyetlen egy zsidó sem volt, aki a zsidógyilkosokat nem védelmezte volna, ámbár ők tudták legjobban, hogy nem ártatlanok, amit csakugyan egyetlen egy zsidótól sem lehetett hallani. Ők csak a keresztény igazságszolgáltatást akarták csuffá tenni; de a sakterok ártatlansága mellett nem buzgólkodtak. Megelégedtek azzal, hogy ördögi összejátszásuknak sikerült a gyilkosokat kiszabadítani az igazság arcul verésével; és amint a sakterok kiszabadultak, s amint Budapesten megmutatták őket: azonnal elhallgatott minden zsidó firkász és soha egy szóval sem vetette szemére az igazságszolgáltatásnak, hogy ártatlanokat tartott elfogva, ártatlanokat hurcolt meg. Elfeledték még azt is, amivel előbb a vizsgáló birót rágalmazták, hogy így meg amúgy kínozta a sakterokat. Ez mutatja napnál világosabban, hogy a sakterokat még a zsidók magok sem tartották ártatlanoknak. Még csak azt említem itt meg, hogy a sakterok felmentése felsőbb parancs következtében történt, amivel a zsidók uton-utfélen dicsekedtek. És mit gondoltok, polgártársak, k től jött az a felsőbb paranes? Talán a királytól? Talán a magyar kormánytól? Oh nem! A zsidó királytól; az európai pénzkirálytól, Rotschildtól jött. Ilyen a zsidó hatalom! Ilyen a zsidó uralom! Hogy tetszik? Kell-e több belőle?"

 

331. HENTALLER Lajos: Politikusaink pongyolában. Tollrajzok a képviselőházból. Budapest, Nyomatott Neumayer Edénél. [123; 145; 146]

                "[Szalay Károly] Solymossy Eszternek sokat emlegetett védője. [Ónody Géza] egy hét alatt neve ismert lett az egész világon. Miért? Mert a rituális vérvádat nyíltan, a parlamentben vágta a zsidók fejéhez, s nem régi példák, elfakult pergamentek tanuskodásai alapján, – hanem e szóval: Adjátok elő Solymossy Esztert! ...Esztikét nem adták elő."

 

332. KISS József: Az ár ellen. In uő: Költeményei 1868–1882. 4. kiadás. Budapest, Révai. – p. 59–62.

 

333. Dr KOPP, Jozef: Zur Judenfrage nach den des Prozesses Rohling – Bloch. Leipzig, 1886. [9; 15; 17]

 

334. ROHLING: [Levél Ónodyhoz. Prága, 1883. június 19.] In Dr KOPP, Jozef: Zur Judenfrage nach den des Prozesses Rohling – Bloch. Leipzig, 1886. – p. 16.

 

335. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. – Nyíregyháza : Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában, 1886. – 491 p. [344; 453]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1886_Nyiregyhaza_tortenete/?pg=345&layout=s

                "Az "Ébredjünk" antiszemita lap Mikecz József sajtóján és szerkesztése mellett a "Tisza-eszlári pör" alkalmából indult meg s fenn tartja magát mind e mai napig. [...] "Tisza-Eszlár" megjelent, a "Nyirvidék" szerkesztőségének rendezése mellett, 1883-ban Piringer és Jóba könyvnyomdájában. [1883. július 2-3. templom szentelési ünnepély] Az első napi tisztelgések azonban még mindig nem értek véget. Már 10 óra fele járt az idő, s a nagy tömeg folyvást ott hullámzott az utczákon a rendőrség rémületére, amenynyiben nagyon tartottak attól, hogy a közönség felhasználja az alkalmat, hogy tüntessen a tisza-eszlári eset alkalmából. Pedig a mi népünknek szive sokkal nemesebb, sem hogy ily lealacsonyitó érzelmek férhetnének hozzá..... És a rettegett fáklyás menet a legszebb rendben folyt le."

 

Eötvös Károly levele ismeretlenhez, Budapest, 1886. aug. 5. == OSZK Kézirattár, Levelestár

                Kedves jó [Klár] Dezsőm! [...] Nagy beszédemet is nálad gondoltam ki s ezt az ősszel kiadandó nagy munkámban meg is fogom örökíteni, hogy hálám kissé leróhassam. [...K]evés ember van akit úgy szeretek mint téged.

 

1888.

 

336. Adamovich József: A tisza-eszlári zsidókérdés. Válasz Schuck  "A keresztények a zsidókról" czímű röpiratára. – Budapest, Klny. "Magyar Állam"-ból. 1888.

 

337. Egy miniszteri nyilatkozat elemeire bontva == Ébresztő hangok műveltebb kath. körök számára. 10. könyv. 1888. évfolyam. Szerk.: Zimándy Ignác. Budapest, Nyomatott a "Hunyadi Mátyás" Intézetben. 1888. ??[65; 66]

                "Lesznek-e magyar, német, francia vagy angol hazafiak? Zsidók biz azok mind, amit az eszlári pör napnál világosabban kitüntetett; de kitüntette az a pör azt is, mennyire igaza van Börnének, aki szerint a zsidónak csak egy napra való esze van. Az egész zsidóságnak nem volt több egy napra való eszénél! Tudja-e, kegyelmes úr, miért? Megmondom, mert másképen, ha tudja, sem vallja be. Hát azért nem volt egy napra való eszénél több egész Izraelnek, mert a helyett, hogy azt a pár rongyos eszlári zsidót oda dobták volna, amint érdemlették a közvélemény és törvény pallosa alá, minden hatalmokat erejöket megfeszítették a világos igazság elferdítésére, a gyilkosok fölmentésére. Holott ha fel hagyják őket kötni, a közvélemény lecsendesedett volna, a vérbünt a sakterok vallási rajongásának tulajdonította volna. Igy pedig az egész zsidóságot és vele együtt a tévutra vezetett igazságszolgáltatást, kormányt is bünrészesnek tartja. És nem jogosan teszi-e?"[263. p. sakter-párt]

 

Doctor Romanus [Winkler József]: A mi dekatholizált egyetemünk. – Budapest : Szerző, 1888. – 158 p. [4]

 

338. SZATMÁRI Mór: A mi czéhünk == Magyar Salon, január. – p. 406–413. [408]

                "Mikor a tiszaeszlári pör után csakúgy hirtelen, csaknem váratlanul kitörtek a kerepesi-úti zavargások, az első napon éjjeli 11 órakor még üres volt a redakczió [Egyetértés]. Azután gyűltünk össze. És éjfél-utáni egy óráig öten összeirtunk tíz hasábot, tehát körülbelül 1600 sort. És még arra is volt időnk, hogy az eseményről hirtelenében vezérczikket írjunk."

 

Politikus: Bodó István [nekrológ] == Pécs, 1888. május 26. – p. 1–2. [2]

 

1889.

 

339. N. E. plébános: [Levél Zimándy Ignáchoz az Ébresztő hangok 16. kötetéről.] In Zimándy Ignác: Kossuth Lajos nyolc magyar honvédtábornok s a magyar honvéd-hadsereg itélőszéke előtt. (Ébresztő hangok XVIII. könyve.) Budapest, Nyomatott Bagó Márton és fiánál. 1899. – p. 515–519. [516]

                "[A XVI. kötetből is kiderül, hogy Zimándy konzekvens jellem, nem úgy mint] például a tiszaeszlári és abbaziai hős Ötvös Károly, ki nem rég excentrikus superlativusokkal dicsőitette Kossuth Lajost[...]"

 

340. ERDÉLYI Gyula: [Levél Zimándy Ignáchoz az Ébresztő hangok 16. kötetéről.] In Zimándy Ignác: Kossuth Lajos nyolc magyar honvédtábornok s a magyar honvéd-hadsereg itélőszéke előtt. (Ébresztő hangok XVIII. könyve.) Budapest, Nyomatott Bagó Márton és fiánál. 1899. – p. 530–540. [531]

                "Kozma [Sándor] boszuja az eszlári pörért nem sikerült, csak az első biróságnál. Mikor Verhovayt elitélte az első biróság, azt külön kiadásokban, kövér betükkel hirdették a lapok s mikor fényes indokolással a két be nem folyásolható biróság felmentette, csak a rövid hirek között emlitették parányi betükkel."

 

341. KOZMA Andor: Petőfi szobra. [vers] In uő.: A tegnap és a ma. Költemények. Budapest, Singer és Wolfner kiadása. 1889.

                "Nyomodba ma sakter-poéta jár, / Kiből csak sakterek bakója vál. [Jegyzetben:] Czélzás egy versre, melyben egy költő, ki akkoriban előkelő helyet foglalt el az irodalomban, a szerencsétlen eszlári sakterek felakasztását követelte. Az év, mikor Petőfi szobrát lelepleztük, általában a vallási türelmetlenség másodvirágzásának örökké szomorú emlékű éve volt."

 

342. MEZŐSY László: Egy öreg táblabíró eszméi a vármegye és a felelős kormány összeférhetősége felett. Nyíregyháza, Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. [5; 67; 74]

                "[Szabadelvűség láncának egyik végét] a Végh Ignáczokat felmentető s az eszlári sakterek véres kését is tisztára törülgetni segítő parlamentáris szabadelvű kormányok tartják. [...]most két éve a Solymosi Eszterről nevezetes eszlári kerületben Lökön léptetett fel Ónody Géza öcsém[...] A Solymosi Eszter eszlári titkos esete alkalmával, nem azon szomoru esetről, de egészen más szellemben egy röpiratkát bocsátottam közre, ilyen czim alatt: "Ne bántsd a zsidót", a Budapesti Hirlap a nélkül, hogy felkértem volna, dicsérőleg emlékezett meg róla, s a közönség figyelmébe ajánlotta."

 

343. Der Prozess von Tisza Eszlár. (Verhandelt in Nyiregyháza im Jahre 1883.) Eine genaue Darstellung der Anklage, der Zeugenverhöre, der Vertheidigung und des Urtheils. Nach authentischen Berichten bearbeitet. A Hartlebens Chronik der Zeit. Siebentes Heft. Wien, A. Hartlebens Verlag. Wilhelm Zöller. 1889. 3. kiad.

 

344. VERHOVAY Gyula: Az álarcz korszaka. Budapest, [6; 7; 8; 9; 107; 111]

 

345. KUDLIK János plébános, orsz. képviselő: Az antiszemitapárt a képviselőházban. In Verhovay-naptár 1889. közönséges évre. Szerk.: Nagy Imre a "Testvériség" felelős szerkesztője Kecskeméten. Budapest, Kiadja: "Pannonia könyvnyomda" Kecskeméten. Nyomatott Neuwald Illés könyvnyomdájában. – p. 44–48. [45; 46; 48]

                "Hanem hát, ugy-e bár, az a tiz antiszemita képviselő, ez a csekély szám, ez nyugtatja meg zsidó uramékat, ugy gondolkodván, hogy a nép cserben hagyott bennünket, a népnek nem kellenek többé antiszemita vezérférfiak, s jobban tetszenek neki a tiszaeszlári hóhérok s lengyel zsidó kaftánok. [...] Hisz, ti Lengyelhonból ide származott jebuzeusok, rendelkezett volna a magyar antiszemitizmus csak egy századrészével azon pénzerőnek, melybe a mostani mameluk-tábornak megválasztása került, s ma már bizonyára aggodalomteljesen keresgélnétek az utat, mely a tiszaeszlári sakterok ősi hazájába vezet. [A zsidókérdést a koldus nép a nyomor botjával kezében fogja hivatlanul megoldani.] Nem kívánjuk, de nem is tartjuk szükségesnek, hogy ez időpont mielőbb bekövetkeznék; mi iszonyodunk az emberi vérnek még látásásától is, noha a zsidók, mint Tisza-Eszlár mutatja, a ker. vérnek istentiszteleti hasznát tudják venni."

 

346. RÁKOSI Jenő: A mi kultúrharcunk == Budapesti Hirlap,?? 1889. január 6.??

                "És nem volt a hirhedt tisza-eszlári perben a tanuk között magyar parasztasszony aki a bíráknak beszélt még a német-zsidó jargon nyelven is?"

 

Róth Ferenc: Egy kihágási eset == Jogtudományi Közlöny. – 24:41 (1889. okt. 11.). – p. 333–334. [334]

 

 

1890.

 

347. DESPORTES, H.: Le mystère du sang chez les Juifs de touts les temps. Paris.1890. – p. 212–243.

 

JÓKAI Mór: A gazdag szegények. 1890.??

                "[Öreg zsidó asszony.] Nem is háborgatta soha senki. Kivéve azt a három napot, amikor az eszlári leányért bosszút kiáltott a felséges utca. Akkor neki is be kellett zárni egy időre a boltját."

 

348. VERHOVAY Gyula: Tisza-Eszlár., Mákvirágok., Hol van Eszter? In uő.: Az ország urai. Budapest, Buschmann ny. – p. 26–59., 60–98., 99–116.

 

349. VERHOVAY Gyula: Az ország urai. Budapest, Buschmann ny. [119; 123; 124; 131; 132; 147; 149; 179; 201]

                "Emlékezzék csak vissza, kiknek vezetése, pénze, befolyása, hatalma állott nehány vakbuzgó, vérszomjas ember védelmére, mert a gyilkosság vádjával férkőzött hozzájuk a törvény, mely mindenikünk fölött áll? Vajjon annyira elnyüttnek, vértelennek és lélek nélkülinek hitték-e a nemzetet, hogy e keztyüdobásra sem futja el arczát a pir? Hihették-e, hogy a nyilvánvaló gazsággal üzött bünpalástolás ellenhatást nem szül és a kiben a nemzeti becsület iránt a legpiczibb fogékonyság van, föl nem háborog az erkölcsi és állami rendje ellen intézett merényletekre? Ne keressék másoknak, hanem önmaguknak visszataszitó cselekedeteiben a lökést, mely a zsidó kérdést napirendre hozta. [...] A nem nevelt zsidó még ismer néha kegyet, ismer irgalmat, a nevelt zsidó soha. A roszaságot növelte benne a nevelés, a fajbünt öregbitette benne a pallérozás. Azért, a lehető kivételek lehető kivételével, fokozottabban fokozottan veszedelmesebb a tanult zsidó a nem tanult zsidónál. Amaz az örvény, ez a pocséta; amaz a talányokban dolgozó sfinx, emez a ridegen föllépő fanatizmus. Ezek gyilkolnak, amazok tussolnak. Ezeknek se eszök, se befolyásuk, se eszközeik nem voltak és nincsenek az eltussoláshoz, azoknak meg volt és megvan mindenök. Ezek talán a vértanuság megdicsőülését érezték volna, ha a törvény előtt felelnek az eszlári bűntényért, emezek nemzetközi fegyelmök és összeesküvésök alapjait látták fenyegetve a vérvád bebizonyitása által. Tehát az a mélyre ható, külön társadalmat és külön érdekszövetséget alkotó nagy rugó dolgozott bennök, mely a zsidókat mindenkor összefüzi; az a rugó, mely szivós kapocs a szétbontás kisérletei ellen és óriás motor a gyarapodás törekvései mellett. E kapcson belül irigykednek, kajánkodnak egymásra, megcsalják, meglopják egymást, de azon kivül egymást támogatják, együtt cselekesznek a közös czél, a zsidó hatalmasodás és ennek végczélja, a zsidó világuralom érdekében. Elég volt, hogy az eszlári büntény csupán mint "eszlári eset" verjen bárányfelhőt a nyilvánosság égboltozatján, azonnal szorosra zárkózott az összetartó kapocs. A puszta félelem, hogy a bárányfelhő jeges felhővé tornyosulhat, riadót veretett idegességökkel és türelmetlenségökkel. Mindjárt elháritásán tanakodtak. Nem néztek senkit és semmit, nem jogot, nem törvényt, nem igazságot, csak arra gondoltak, hogyan verjék vissza, amitől végzetes csapásként rettegtek, ha az igazságszolgáltatás zavartalanul teljesiti kötelességét. Rendes viszonyok közt, ami erkölcsi felfogásunkkal, mind a szivöknek, mind az eszöknek követelni kellett volna az igazság részrehajlatlan kideritését. Szivöknek azért, mert egy ártatlan gyermek legyilkolásának mulhatatlanul föl kellene kelteni a részvétet az áldozat és ellenszenvet a gyilkosok iránt. Ha közönséges fajtalanság bűnténye bizonyul be, akkor is, ha egy sötét tévtanok által megőrjitett felekezet bűnténye, annál inkább. Eszöknek kellett volna felszólalni, hogy emberiségi érdek meg nem türheti a vérszomjuzó vadakat emberek közt. A farkast még soha bárány nem védte a bárányok közt. A farkas csak farkassal ordithat és ragadozhat együtt, de akkor aztán hiába játsza a bárányt. Eszöknek kellett volna felszólalni, hogy a társadalom, mely megosztotta velök jogait, a legkisebb, amit követelhet, hogy törvényei előtt meghajoljon a legerősebb és a leggyöngébb egyaránt. Eszök mondhatta volna meg, hogy ha a törvény a gyöngét nem védelmezi, az erőst pedig szabadossá teszi, az ököljog lesz törvénynyé, s akkor az izomerővel rendelkező nagy tömegek pozdorjává törik őket. Szivök idézhette volna a tizparancsolatból azt a nagy szót, mely Abel halála óta mindig fölhangzik: "Ne ölj!" Szivök, eszök nem volt fogékony az általános igazságok iránt. Testök minden idegszála, agyuk minden paránya vallási, faji és anyagi összetartásuk kapcsán függött. Minden érzésük, minden gondolatuk rettegett a bizonyságtól, hogy a bűntény öntudatosan és czélzatosan elkövetett, a vallási tévtanok által megengedett szertartásos gyilkosságnak fog minősülni. Ez a bibije, nyitja, oka, rugója, amiért a gyilkosokat el nem ejtették, megbüntetésöket lehetetlenné tették. És ez állásfoglalás szülte meg, amint már emlitettem, azt, amit nálunk hibásan neveznek antisemitizmusnak. [...] Az eszlári per az összes kereszténységet egyesitette érzelmeiben és nézeteiben, kivéve a zsidóságot. Irhattak akármit a lapok, a közvélemény tisztában volt, kik sugalmazzák tollukat. Mindnyá[]jukról bebizonyult, hogy vagy a váltórabszolgaság, vagy a zsold profuntján élődnek. Izgatottan leste az ország kicsinye-nagyja a mozgalom kifejlődését. Bélpoklosok külön társadalmaként bántak a zsidósággal, mely kihivólag tüntetett azzal, hogy vallásilag és fajilag összekovácsolt egy test és egy lélek. A kereszténység is tömörült. Divat lett nem érintkezni, nem vásárolni a zsidóktól. Igen sok keresztény boltos, korcsmáros, árus és iparos megélhetésének és megvagyonosodásának lett forrásává ez irányzat. Erkölcsileg máig is helyre nem pótolható, anyagilag kiszámithatlan kárt okozott a zsidóságnak e mozgalom. Hatása ma is nyilvánul számos jelenségben. A török barátság időszakában Szabadynak török indulója hangzott minduntalan, mindenfelé; a zsidóellenes mozgalom időszakában zsentri, polgár és nép azt zugta oda a czigánynak: "Zickzene, zackzene!" Majd nemsokára rá: "Erger, Berger, Schossberger..." Zsidóellenes volt az egész világ, gyerek, ifju, férfi, agg, legkivált a nők. [Egy budaörsi gyilkosságról:] Tőrül metszett hasonmása az eszlárinak. Csupán a szöveg, a szereplők mások. Egyebekben ugyanaz. Jelmezek, jelenések, cselekvény, bonyodalom, kifejlődés, végszó, szinről-szinre ugyanazok. Kiforgatnak minden régibb vallomást, letagadnak mindent, a mit régebben állitottak, állitanak mindent, a mit régebben tagadtak. Hamisnak bélyegzik, a mi igaz, igaznak, a mi hamis. Régi tanuk nem emlékeznek olyanra, a mire akkor emlékeztek és emlékeznek olyanra, a mire akkor nem emlékeztek. Uj tanuk hallanak és látnak mindent, hallják a hallhatatlant, látják a láthatatlant. Csupa kitanitott, csupa hamis tanuk egy szálig. Szemenszedett gazságok porával szórják tele a birák szemét[...] "Rettenetes! rettenetes! suttogták nekem szobában, utczán és vendéglőben, emlékeztetve rá, hogy lapomban ennek a pernek a végét is megjósoltam. Oh! hisz én nagyon jól emlékezem, de hát miért kell a "rettenetesnek" jönni, hogy felpiszkálja a hamuból a parazsat? [Egy sikkasztás, melyet Eötvös Károly simít el.] Még csak zárat sem törtek, rablóhadjáratot sem inditottak, mint az eszlári pernél, hanem egyszerüen mellé osontak, és kilopták mind a két szemét, hogy ne lásson; bedugták mind a két fülét, hogy ne halljon."

 

László Mihály: A hétről [Tárca] == Ország-Világ. – ?:? (1890. júl. 29.). – p. 467.

                „Eötvös Károlynak, a tiszaeszlári per védőjének a temesvári lutris perben a pótvizsgálata visszafele sült el, olyat is kiderített védenceiről, amivel eddig nem vádolták őket.”

 

REVICZKY Gyula: Politikus nemzet [Vers] == Siklós és Vidéke. – 3:40 (1890. okt. 5.). – p. 1.

                „Így látva téged, édes magyarom, / Erősen bízom benned, mondhatom, / Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már / Se Schulverein, se horvát-ügy, sem Eszlár. / Történjék bár mi e cudar világon, / Te csüngj tovább kedvelt politikádon. / Ha eddig nem volt képes tönkretenni: / Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!” [Magyar Szemle okt. 5!]

 

1891.

 

Sanchó Panza: Egy éj Tisza-Eszláron : igaz történet [A "Siklós és Vidéke" tárcája] == Siklós és Vidéke. – 4:29 (1891. júl. 19.). – p. 1–2.

 

1892.

 

350. KONCZ Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, Érseki Lyceumi Nyomda. – [p. 1]

                "[Adamovics József] nevezetes szerepet játszott mint a Magyar Állam elfogulatlan levelezője s nagyérdekű leleplezéseket közölt a világhírű pör tárgyalása alkalmából, melyek miatt nem nagy népszerűségnek örvendett a zsidók előtt. Annál nagyobb szeretet és tisztelet környezte őt hívei részéről..."

 

Nathan, Paul: Der Prozess von Tisza-Eszlár. Ein antisemitisches culturbild. – Berlin : F. Fontane, 1892. – 416 p.

http://sammlungen.ub.uni-frankfurt.de/freimann/content/pageview/840884

 

1893.

 

351. GLAGAU, Otto: Der Kulturkämpfer, 1893. július. (86. füzet)

 

352. Tisza-eszlári vérvád. In Az Athenaeum Kézi Lexikona. A tudományok encziklopédiája különös tekintettel Magyarországra. 2. köt. Szerk.: Acsády Ignácz. Budapest, Az Athenaeum Részvény-Társaság kiadása. – p. 1711.

 

353. [ÁGAI Adolf]: Kardhányó Izidór. In [uő.] Porzó: Igaz történetek. Húsz elbeszélés. Budapest, Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedés kiadása. – p. 247–260. [247; 248; 249]

                "Egy péntek este az öreg ur reszkető kézzel tette le az asztalra a >>Pester Lloyd<< esti lapját. – Ez már mégis sok! mondá. Ilyesmivel vádolni a zsidóságot! – Mi az papa? kérdi őt fia, az Izidor. – Olvasd el ezt! mondá mély felháborodás hangján Säbelbein Jakab ur. Az eszlári história első hire volt az. – Sajnálom, hogy amint akartam, nem hagytalak tégedet lenni advokát, folytatá az öreg. Tégedet küldtem volna le, hogy védelmezzél a Scharft, vagy a vádlottak közül akármelyiket, ha 20,000 florint kóstál is. Izgatottan méregette a szobát a leghosszabb lépésekkel, melyekre rövid lábszárai képesek voltak. A fiu, az Izidor, egy bicczentéssel lelegyintvén orráról a csiptetőt, elolvasta a hirt és aztán fölényes mosollyal tette vissza az esti lapot az asztalra. – Papa, neveté, ez egy nagy unsinn. – Eztet te nem értsz. Éppen ezért veszedelmes, mert unsinn. És mit szólják hozzá a magyar hirlapok? Az ujsághalomból, melyet a ház az ő sokféle összeköttetései miatt járatott, Izidor kikapott egy-két magyart is. Átfutott rajtok, mig az apa hátravetett kézzel állt meg előtte és leste fia arczán a hatást, ki az ő ekevas orrával szántotta végig az egyik vezérczikket s utána még vagy hármat. – Papa, ez már nem unsinn; ez gonoszság. – Látsz? kiáltá az öreg a fájdalmas diadal hangján. Mélyen elkeseredtek mind a ketten. Mert az eszlári >>rituális gyilkosság<< révén néhány hazafias magyar ujság aztán ugyancsak neki került a zsidóságnak, melyet a czudarság incarnatiója gyanánt föstöttek le, amelytől megtagadtak minden emberi tulajdonságot, amelyről leszedték volna még a keresztvizet is, ha lett volna rajta. Nemzetellenes, vérszopó, gyáva, kiirtani való! – ezt harsogtatták. Az ugynevezett lovagias becsületérzésről meg annyi fogalma sincs, mint világtalannak a szinről."

 

SZOMAHÁZY István: Az ujság. A hirlapirás műhelyéből. Budapest : A Pesti Napló kiadása, 1893. – 183 p. [106]

 

354. PROHÁSZKA Ottokár: A zsidó recepció a morális szempontjából == Magyar Sion, 1893. [??] – p. 414–[4??].

                "Hogy nincs erkölcsi öntudata a zsidóságnak, az még abból is kiviláglik, hogy valahol csak pácba kerül a zsidó valami flagráns [szembeszökő; nyilvánvaló] bűntény miatt, az egész zsidóság összeröffen s mozgásba helyezi valamennyi emeltyűjét, hogy a csávából kiszabadítsa. A sajtó, a magas financia, a <<tudomány>>, az <>, mind ez a sok tisztességes, nemes tényező szinte liheg az erőlködéstől, hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászlótartós ügyvédjei közreműködésével! ... A zsidóság tehát minden zsidó bűntényben szolidaritást vállal s megakasztja a büntető törvény karját; ezzel azt bizonyítja hogy az igazságról még azon tekintetben sem bír fogalommal, melynél fogva a törvény sérelme orvoslást, a gaztett büntetést kíván."

 

1894.

 

[Thirring Gusztáv] TH–V: [Eszlár] == A Pallas nagy lexikona, 6. kötet. – Budapest : Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1894. – p. 501.

                Solymossy Eszter.

 

355. ZELLER Árpád: A magyar egyházpolitika 1847–1894. A vallásszabadság, a polgári házasság, a katholikus autonomia, az alapok és alapítványok s egyéb egyházpolitikai kérdések történelmi fejlődése hazánkban. 2. kötet. 1872–1894. Budapest, Boruth E. könyvnyomdája. [1174; 1218; 1219; 1304; 1305]

 

1895.

 

Belky János: Törvényszéki orvostan : A holttest jelenségeiről és a személyazonosságról szóló részt kidolgozta dr. Genersich Antal. – Budapest : Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1895. – 736 p. [286; 437–444; 673; 692; 713; 716; 735]

 

356. Dr. Ruhland: == Hazánk, 1895. június [??]

 

1896.

 

Seltmann Lajos: Életképek == Évkönyv, 1896. (IMIT kiadványai, 2.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1896. – p. 177–208. [200]

 

357. Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza város erkölcsi és anyagi támogatásával. Nyíregyháza, Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. [133; 185; 189]

 

358. Arczképcsarnok. In Magyar Zsidók a Milleniumon. Művelődéstörténeti tanulmány. Szerk.: Zichy Hermán gróf és Derestye Gy. M. Budapest, Kiadja: Miljkovic Dragutin. Márkus Samu könyvnyomdája. 1896. – p. 109–257. [141; 160; 199]

                "[Kép: Friedmann Bernát dr. ügyvéd, Budapesten.] Mint ügyvéd Friedmann dr. legnagyobb sikereit a hirhedt tisza-eszlári bünperben aratta, ahol Eötvös Károly, Funták és a nemrégiben elhunyt Heumann dr. ügyvédek társaságában a tudásnak és az erkölcsi meggyőződésnek nagy erejével szállott sikra elavult hiedelmek és középkori előitéletek ellen. [Kép: Szabolcsi Miksa szerkesztő, Budapesten.] A tisza-eszlári gyászos emlékü pörben Szabolcsi sokban járult az igazság kideritéséhez s nem egy rejtélynek a megoldása egyenesen az ő fáradozásának köszönhető. [Kép: Grünfeld Nathan ügyvéd, Nyitrán.] Midőn a tisza-eszlári per behatása alatt Nyitrán a hatóságok támogatása mellett megjelenő lap éveken át zsidóhajszát kultivált, Grünfeld egy hosszabb czikksorozatban felelt a támadásokra és akkor érlelt meg benne az elhatározás, hogy a sok éven át félbeszakitott tanulmányait ujból felvegye, hogy tudással felfegyverkezve szolgálhassa felekezete ügyét."

 

Nyilatkozat a rituális vérvádról == Pécsi Napló. – (1896. febr. 1.). – p. 6. [6]

                „Lapunk levelezője ismét lefordított néhányat azon nyilatkozatok közül, melyeket európai hírű férfiak küldöttek az abauj-szántói rabbinak.” Victor Hugo: „Nagyon elszomorít, hogy a magyar nép, melyet mindig oly nagyon becsültem, leszáll ezen magaslatról és bepiszkolja magát az által, hogy egyes ámítók koholmányait elhiszi. Az ámítók pedig megbocsáthatatlan bűnt követnek el az emberiségen és a történelmi igazságon. Betegségem folytán többet most nem írhatok, de mindig szent kötelességemnek fogom tartani az emberiség és az igazságért síkra szállani.” Renan nyilatkozata: általában a zsidó vallás és a vér kapcsolatáról. „Az embervérrel öntözött titkos ünnepi lakomának a meséje a harcz, a gyűlölet eszköze vala mindig azok ellen, kiket a vak babona elveszteni akart.”

 

1897.

 

359. Milkó Izidor: Az egyházpolitikai télen. – Felekezeti történet. – In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkesztik: Bacher Vilmos és Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, V. Évkönyv.) Budapest, Lampel R. (Wodianer és fiai) cs, és kir. udv. könyvkereskedés bizománya. – p. 140–150. [142; 143]

                "Akkoriban tárgyalták le épen a boldog emlékezetű tisza-eszlári pört, s a mi grófunk meg volt győződve arról, hogy a bevádolt sakterok ölték meg az eltünt Esztikét, még pedig Wahrmann Mór akkori hitközségi elnök és Acsády Ignácz történettudósunknak szíves közbenjötte és segédkezése mellett. Meg is mondta azt nyiltan, hozzá illő <> módon a megyei kaszinóban, s mikor egy fiatal zsidó fiskális ellent mert mondani néki, összegazemberezte az arrogáns frátert. Mikor aztán ez a fiatal ember (kétségkívül szintén bűntársa Wahrmann Mórnak és Acsády Ignácznak) párbajra hívta ki a nemes grófot, ez olyan hidegvérrel lőtte le lábáról az aljas leánygyilkost, mint egy hitvány nyulat."

 

Kiss József: Az ár ellen. Illusztrálta: Hollósy Simon. == Kiss József: Költeményei. Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Hollósy Simon, Réti István, Thorma János képeivel. Budapest, Révai. [1897.] p. 74. tjegyz193; képek j195képek sorrendje196(utolsó lap)

 

Sólymosi Eszter Szigetvárott == Pécsi Figyelő. – 25:52 (1897. márc. 5.). – p. 3.

                "Lázas izgatottság vett erőt tegnap Szigetvár közönségén, kik nem elégszenek meg azon nagy szerencsével, hogy ismét szép kilátások vannak az új képviselő választásra és ismét felemelhetik a nagyreményű kormánypárti zászlót, melytől oly igen igen sok jót várnak. Megpendítették, illetőleg felújították egyesek a tisza-eszlári események emlékét, hogy mi célból vagy kinek tervezete folytán, azt nem tudni. Ugyanis nem régen Szulimán községből egy család telepedett hozzánk hat neveletlen gyermekkel, az Isten tartsa meg őket erőben és egészségben. Megtörtént tegnap az a nevezetes eset, hogy az egyik leányzó, ki itt helyben egy szegény zsidó családnál mint szolgáló volt alkalmazva hirtelen eltűnt, s a helyett hogy holléte iránt erélyesen nyomoztak volna elszólta valaki nagy bölcsen magát, hogy bizonyosan a zsidók tették el láb alól, mert hisz a húsvét nincs már messze... S akadtak olyan felvilágosult atyafiak, kik ezt meg is erősítették s mi több, a leány anyja azt kiabálta és hirdette fenhangon, hogy ő látta, midőn gyermekének nyakát levágták, mire a mit sem sejtő almát áruló zsidó asszonyt nagy feltűnések közt a városházára szállították, hol vallatni kezdték az ártatlanul letartóztatottat, mi az izgatottságot még növelte. Szerencsére nem tartott soká ez a galiba, mert a csendőrség délután egy leányt hozott, ki az utolsó farsangot szülő falujában akarta tölteni. Csodák csodája: a kétségbeesett anya lemészárolt leányára ismert a jövevényben. Ily dolgok is történnek nálunk, hős Zrínyi fészkében, ma; de sebaj, ez már elmúlt és gondoljunk most csak a jövő választásokra és azokra a szép alkotmányos küzdelmekre és hivatalos kötelességekre. Így írja ezt Szigetvárról ottani levelezőnk."

 

 

1898.

 

360. OSVÁT Ernő: Kiss József. Költeményeinek díszkiadása alkalmából == A Jövő, 1898. január 7. [??]

 

361. SZEMNECZ Emil: Intra muros et extra == Magyar Állam, június 8. [??]

 

BALOGH Arthur: Radó-Rothfeld: Die ungarische Verfassung geschichtlich dargestellt. = Jogtudományi Közlöny, 1898. 32. sz. – p. 225–226. [226]

 

362. ERDÉLYI Gyula: Egy magyar Jeremiás siralmai. In A zsidókérdés Magyarországon. 1898 novemberi füzet. Nyomatott a Szent-Gellért könyvnyomdában, Budapesten. – p. 20–24. [20; 21]

                "Az örökké megujuló vérvádaknál az összes zsidóság egygyé lesz. Nem törekednek arra, hogy a vérvádak elenyészszenek, csak a felmerült vérvád vádlottjait akarják tisztázni, mint ez p. o. Tisza-Eszlárnál is történt. Egyetlen egy zsidó sem mondotta azt, hogy ha Scharf bünös, akaszszák fel, csak azt bizonyitották, Scharf nem lehet bünös, mert zsidó. Minden eszköz megmozdult a nyomok eltakarására és a per összekuszálására. [...] Ha Scharf Móricot a tisza-eszlári pörben magára hagyják és nem kuszálják össze a pört, ugy a zsidó-kérdés nem élesedik ki, mint ahogy ma ki van élesedve. De hát Scharf Móric zsidó volt. A zsidó elhagyja sokszor a szegény zsidót, de a vádlott zsidót soha. Scharf Móric kiuszott a vádból a zsidóbefolyások összes fegyvereivel."

 

363. A zsidók világszövetsége. In A zsidókérdés Magyarországon. 1898 novemberi füzet. Nyomatott a Szent-Gellért könyvnyomdában, Budapesten. – p. 45–48. [46]

                "[Alliance Israelite] De különösen azon fáradozik, hogy a rituális gyilkosság gonosz és alaptalan vádját alaposan megcáfolja és a magyar izraeliták bizonyára emlékeznek azokra a körülményekre, midőn az Alliance nem riadt vissza a legnagyobb áldozatoktól, hogy az igazságot kideritse és a gyülölködő vádakat elnémitsa."

 

Babay Kálmán: Mirjam [Könyvismertetés], 1. == Dunántúli Protestáns Lap. – 9:39 (1898. szept. 25.). – p. 634–636. [635]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliProtestansLap_1898/?pg=318&layout=s

                Nem szükséges az eszlári és az azokhoz hasonló mesékre gondolnunk [...]

 

1899.

 

364. HERRMANNÉ POLITZER Berta: Három alak. III. A fodrásznő. In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkesztik: Bacher Vilmos és Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, IX. Évkönyv.) Budapest, Lampel R. (Wodianer és fiai) cs, és kir. udv. könyvkereskedés bizománya. – p. 95–99. [97]

                "Tessék, kész, ma igazán sikerült, úgy néz ki a nagysága, míntha czukorból lenne, kitüen áll ez a magas tekercs, most tudom, hogy fogom fésülni, ha bálanya lesz, tessék addig egy kis ékszerről is gondoskodni; a Kendénének van három gyémánt csillaga, azt mondja igazi, azok pompásan állnának, jó lenne kölcsön kérni, de nem hiszem, hogy ide adja, rá találnának jönni, hogy igazi ." http://library.hungaricana.hu/hu/view/Zalamegye_1897_1/?query=SZO%3D%28scharf%29&pg=81&zoom=h&layout=s

Ez a Scharf nem az a Scharf.:))

 

365. PETRÁSSEVICH Géza: Magyarország és a zsidóság. Budapest, Nyomatott a Szent-Gellért könyvnyomdában. [66; 67; 76; 86]

                "Az orosz zsidó-kérdés, nemkülömben a tisza-eszlári esetnél ép ugy kellett müködnie egy szindikatusnak [kellemetlen ügy elsimítására], mint a hogy müködött s müködik most is a Dreyfusz-szyndikatus. Az "Alliance"-nak ilynemü müködése bebizonyitására az alkalmat maga az Alliance szolgáltatta ama nyilvánosságra került körlevelével, melyet 1895-ben Ruhland dr. német nemzetgazdának itt időzése alkalmával a magyar zsidósághoz intézett. ...Hangzik pedig ennek a körlevélnek legominozusabb része a következőképen: ...Harminczöt év óta az izraeliták egyenjogositásán munkálkodik az Alliance; ez ügy mellett állitja sorompóba a közvéleményt; közbenjár a kormányoknál, hogy följelentse azokat az igazságtalanságokat és erőszakosságokat, melyeknek a zsidók az áldozatai. Általában mindenütt, a hol egy zsidó ebbeli minőségeért szenved, azon van, hogy segitségére legyen. De különösen azon fáradozik, hogy a rituális gyilkosság gonosz és alaptalan vádját alaposan megczáfolja és a magyar izraeliták bizonyára emlékeznek azokra a körülményekre, midőn az Alliance nem riadt vissza a legnagyobb áldozatoktól, hogy az igazságot kideritse és a gyülölködő vádakat elnémitsa. Nyilvánvaló a körlevélnek ebből a részéből az, hogy a magyar miniszterium, a magyar birói kar megvesztegethető, hogy az Alliance pénzzel mindent kivihet, hogy a magyar parlament és közvélemény zsidó pénzen van összehozva és felkeltve; nyilvánvaló, hogy Tisza-Eszlárnál nagy anyagi áldozatokat hozott az Alliance, s hogy Magyarországon az igazság kideritésére pénz kell. ...Magyarország ügyeibe különösen a tisza-eszlári-bünpör és az 1894-95-iki egyházpolitikai küzdelmek alkalmával igyekezett befolyását érvényesiteni a zsidó nemzetközi világszövetség s mint ismeretes, nem eredmény nélkül. ...[Istóczy] A bukás azonban nem csüggesztette el a lelkes apostolt s 1880-ban már ujból sorompóba lép a XII. röpirattal, melynek hatása különösen Tisza-Eszlár óta a nemzet összes rétegeire oly nagy volt, hogy az 1883-iki országgyülésen már 17 antiszemita képviselőt találunk. ...Tisza-Eszlár is lendületet adott az ügynek, de ugy látszik a talaj akkor még nem volt teljesen előkészitve az eredményes müködésre, a nép még nem érzett magában elég erőt a rendszerváltozáshoz, az "Alliance" is müködött minden erejét megfeszitve az "igazság érdekében" s oly nagy volt akkor már a zsidó hatalom, hogy a szépen terjedő antiszemitizmust a kormányhatalom által vérbe fojtatta. Nincs is azóta a parlamentben egy antiszemita képviselőnk sem s vajjon ki hinne most Magyarországon egy antiszemita mozgalom sikerében?"

 

366. SZEMNECZ Emil: Intra muros et extra == Magyar Állam, 1898. június 8. [??] In uő.: Zimándy Ignácz és a "Magyar Állam". Adatok a sajtópör történetéhez. Budapest, Nyomatott a "Hunyadi Mátyás"-Intézetben. [10; 12]

 

367. Dr. SZIKLAY János: Negyven év a katholicizmus történetéből. A "Magyar Állam" negyvenéves jubileuma 1859–1899. Budapest, Nyomatott a Hunyadi Mátyás-intézetben. [97; 98; 100]

                "[...]1882-ben váratlan gyorsasággal jelent meg Magyarországon a zsidó-kérdés izgalma. Nem az ugyanez évben történt hírhedt tiszaeszlári eset, Solymosi Eszter eltűnése vetette felszínre. A tiszaeszlári eset, melyet kezdetben nagyon kevesen fűztek össze az ugynevezett zsidó-kérdéssel, nem is növekedhetett volna oly nagy jelentőségűvé, ha meg nem előzi egy sokkal fontosabb politikai és gazdasági momentum [szatmári kérvény]. [...] A tiszaeszlári eset csak lobbantója volt a már forrongó hangulatnak. S hogy mennyire nem fogta fel Lonkay antiszemita tendencziával, mutatja az, hogy csak pár szóval regisztráltatta és vizsgálatot kért: vajjon közönséges büntény vagy babonás cselekvény történt-e, a mint hogy babonából bizony magyar és nem magyar rablók is követtek el akárhány büntényt. Csak hetek múlva, midőn az ismert hullacsempészés történt, melynek azok a bizonyos máramarosi zsidók voltak tényezői, fejezi ki rosszaló csodálkozását, hogy vajjon mért azonosítják magukat a zsidók a közvéleményt félrevezetni akaró egyénekkel, csak azért, mert hitsorsosaik? [Tervezett katolikus kongresszus elmaradt az Eszlár következtében beállott izgalom, a többfelé kitört zsidóüldözés miatt.] főpapok nem tartották czélszerűnek, hogy most tartsák meg a kath. kongresszust, melyet bizonyára tőle távol álló czélzattal gyanusítottak volna. Így a kongresszus egybehívását elhalasztották."

 

368. ZIMÁNDY Ignác: Harmadik politikai kötéltánc. Komlóssi Ferenc dr. prépost-kanonok s országos képviselő urnak megszivlelésül. Budapest, Nyomatott Bagó Márton és fiánál. [4; 5; 18]

                "Ötvös Karolusz a "tisza-eszlári saktervédő"[...] a tisza-eszlári saktervédő, hol Kossuth-imádó, hol Kossuth-gyalázó, hol kormánypárti, hol szélsőbali, de mindenkor katholikus-papfaló: Ötvös Karólusz[...]"

 

369. Seiffensteiner Salamon a színházban. "Bölcs Náthán" == Borsszem Jankó, 1889. január 6.

                "- Még azt az ellenvetést is hallottam, hogy ez a darab már idejét múlta. Nincs már vallási türelmetlenség... [Dávid-csillag jelzi Seiffensteiner Salamont] Nincs von? Hát Tiszo Eszlár? Mér okorták okkor o vollást mitülünk jonósitani?"

 

1900.

 

370. BÁTTASZÉKI Lajos: A vérvád. R[öpirat]. Budapest, Orsz. közp. községi ny. 1900.

 

371. GYŐRY Tibor: Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899. A Magyarországban és hazánkra vonatkozólag a külföldön megjelent orvosi könyveknek kimutatása. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára, LXXXIII.) Budapest, A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. 1900. [161; 162]

                [Gladius]

 

372. LENKEI Henrik: A zsidó nép. Prolog / felolvasásra került az IMIT 1899. nov. 7. felolvasó estéjén. [vers] In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkeszti: Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, XI. Évkönyv.) Budapest, Lampel R. (Wodianer és fiai) cs, és kir. udv. könyvkereskedés bizománya. – p. 13–15. [15]

                "Míg végre jött az idők fergetegje / S a fojtó ködöt elseperte, / Mely elnyomá a nemzetek agyát. / Ledőlt előtted mind a gát. / Egyenlő lettél és szabad, / Várván reád egy büszke feladat: / Te golfáramként jársz keresztül / A népek órjás tengerén: / A part jöttödre nekipezsdül / S szirtet borit dús televény. / Bár sorsod arra késztetett, / Ne légyen önnön életed, / Olvadj be más nép életébe, / Forrj hozzá jelleged letéve, / Add neki lelked sugarát, / Állj mellé mint leghűbb barát, / S bár néha itt-ott még feléled / A régi vád s előitélet - / Azért zokszó ne lepje ajkad, / Bánat ne hagyjon nyomot rajtad, / Dolgozz, fáradj s Istenbe higyj, / Czélod dicsőn eléred így!"

 

Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899. A Magyarországban és hazánkra vonatkozólag a külföldön megjelent orvosi könyveknek kimutatása. Összeállította: Győry Tibor. Budapest : Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1900. 253 p. [161]

 

373. PETRÁSSEVICH Géza: Magyarország és a zsidóság. Budapest, Nyomatott a Szent-Gellért könyvnyomdában. 2. kiadás.?? [66; 67; 76; 86]

 

374. Borovszky Samu (szerk.): Szabolcs vármegye. – Budapest : „Apollo” Irodalmi Társaság, 1900. [70; 124; 233; 234; 497; 572]. (Magyarország vármegyéi és városai.)

                "E község különös nevezetességre tett szert a "Tisza-Eszlári per" név alatt ismert rituális vérvád következtében, mely országszerte izgatottságot okozott, azonban a vádlottak felmentésével végződött. ...Háromszoros képviselőválasztás mozgalma hozza a polgárok kedélyét hullámzásbe ez [1884.] évben. Az eszlári pör óta még lappangó felekezeti gyűlölség szikrája lobot vet s megalakítják Beniczky Miksa elnöklete alatt az antisemita pártot, Mikecz József, az "Ébredjünk" szerkesztője és Szabó Endre r. k. tanító lesznek a párt jegyzőivé. E párt Szalay Károly kaposvári ügyvédet jelöli. ...a tisza-eszlári per elnevezés alatt, mondhatni világhírűvé lett az a gyilkossági bűnper, a melyben Scharf József, Buxbaum Ábrahám, Wolner Herman zsidó metszők a tisza-eszlári 14 éves Solymosi Eszter ellen rituális czélból elkövetett gyilkosság miatt, Schvarcz Salamon, Braun Lipót, Junger Adolf, Lusztig Sámuel, Weiszstein Lázár, Taub Sámuel, Herskó Dávid, Grosz Márton és Klein Ignácz pedig részint a gyilkosságban való részesség, részint bűnpártolás miatt voltak a vádlottak. A végtárgyalás ebben az emlékezetes bűnperben 1883. jun. 19-én, d. e. 10 órakor vette kezdetét és jul. 31-ikével végződött. A kir. törvényszék itélőtanácsa Korniss Ferencz akkori kir. tszéki elnök elnöklete alatt Gruden Ernő, B[!]ussu Gusztáv tszéki bírákból, Fejér Barna pótbíróból alakult, aki a tárgyalás folyamán beteggé lett Gruden Ernőt helyettesítette, jegyző volt Simon Viktor, a vádhatóságot Seifert Ede kir. főügyészi helyettes képviselte. Szükség esetén helyetteséül Lázár Kálmán kir. ügyész szerepelt. Érdekes a pernek az a momentuma, hogy Seifert Ede főügyészi helyettes bevezető vádbeszéde elmondása után, az elnök azzal válaszolt: "Arra nézve, hogy az előterjesztett vádnál leginkább mentő okok használtattak, melyek főkép a védelemhez tartoznak, semmi megjegyzésem sincs." Az 1883. jul. 31-ike után meghozott és kihirdetett felmentő itélet azonban nem derített fényt erre az ügyre és nem lebbentette fel azt a fátyolt, melyet az összeülő törvényszék itélkezésének hivatásául vagy czéljaképen szép megnyitó beszédében a kir. tszék elnöke megjelölt. ...A t.-eszlári híres pör izgalmai csaknem két éven át lekötik a vármegye egész közéletét. A fölkavart szenvedélyek, mind a két irányban, csaknem teljes fölfordulással fenyegetik a vármegye társadalmi életének békéjét s örök érdeme a vármegye közigazgatásának, hogy a jobbról-balról követelődző elvakultság és szenvedély közepett meg tudta őrizni a közbékét és rendet, egy minden pillanatban bekövetkezhető és minden oldalról fenyegető katasztrófától. Az 1883-ik évi deczemberi tisztújítás motivumai közé ennek a szerencsétlen pörnek az akkordjai még belejátszanak, de ott is halnak el."

 

375. Az eszlári pörből. In TÓTH Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs. 4. kötet. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1900.] – p. 263–264.

 

BRÓDY Sándor: A császár és a magyar ügyvéd. In uő.: Fehér könyv. II. 1900. februárius. Budapest, Az író kiadása. 1900. – p. 21–26. [25]

                "[Horánszky Nándor] Vigyázni ugyan mindig vigyázott magára. Eszlárnál már-már védte a zsidókat. Egy jó szellem sugta neki: ne tedd, ne tedd. És vajjon lehetne-e most miniszter, ha még százszor úgy akar is, amint akar? Soha. A sors ime őt kijelölte. De neki azért csak később jutott az eszébe."

 

BRÓDY Sándor: A jövő kultuszminisztere. Rákosi Jenőről. In Fehér könyv. 1900. április. IV. – p. 121–146. [139; 140; 141]

 

376. ADY Endre: Fő a felekezeti béke == Szabadság, 1900. augusztus 29. ??Internet, CD, Ady Endre összes prózai művei" c. első kötet

                "A zsidók el vannak ragadtatva az által, hogy dr. Wolafka püspök, jubileuma alkalmából, összecsókolta Krausz rabbinust, és kijelentette, hogy vérével is kész megvédeni a zsidókat, noha ő szerezte ezen nótát: Solymosi Eszter vére de piros, / Száz forintos bankó de szép papiros, / Zikcene-Zakcene zümmög a zsidó, / Tátele-mámele sárga bugyogó... E csúfondáros nótát Wolafka országszerte elterjesztette, valamint a zsidókat gúnyoló többi nótáknak is ő volt a legbuzgóbb terjesztője."

 

BRÓDY Sándor: Emberi okmányok híres férfiakról. Eötvös Károlyról. In uő.: Fehér könyv. X. 1900 október. Budapest, Az író kiadása. [1900.] – p. 33–61. [59]

 

 

---

101

 

 

 

 

Asztali nézet