MENÜ

A tiszaeszlári per : bibliográfia

...
 
 

1981.

 

1112. Braham, Randolph L.: The Politics of Genocide : the Holocaust in Hungary, 1–2. – New York : Columbia University Press, 1981.

 

1113. Dávid Teréz: Mesélő nemzedék. – Bratislava : Madách, 1981. – p. [20]

                "Néhány esztendő telt el csupán a tiszaeszlári per óta, a rágalom meg a gyűlölet a levegőben vibrált[...]"

 

G[árdos]. M[iklós].: A tiszaeszlári per == Uő. (összeállította): Évfordulók, 1982. – Budapest : Kossuth, 1981. – p. 91, 93–97.

 

1114. Hatvany Lajos: Emlékbeszéd Bródy Sándor felett == Uő.: Harcoló betűk : Irodalmi tanulmányok. – Budapest : Gondolat, 1981. – p. 177–208. [206]

 

1115. Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még nincs vége [Dokumentumregény] In Fodor András–Táborossy Zoltán–Vajda Kornél (összeállította és szerk.): Magyar szépirodalom 1945–1979. – Budapest, 1981. – p. 75.

 

1116. Mikszáth Kálmán: A kísértet == Pesti Hírlap, 1887. november 23. – p. 1–2. [Névjelzés: Egy kálvinista] == Mikszáth Kálmán összes művei. 75. kötet. Cikkek és karcolatok. 1887. július–december. (Sajtó alá rendezte Rejtő István). – Budapest, Akadémiai, 1981. – p. 69–72., 209–213. [71; 213]

                "[Kupacska János plébános] A félrevert harang mindig sok népet csődít össze. És sok felizgatott nép mindig sok galyibát csinál: a tiszaeszlári ügyet is a zsidók mérgesítették el. Nem lehetetlen, hogy az újságírók, akik cikk-téma után futkároznak, belecikkezik a közömbös emberek lelkébe is a vallási kötekedéseket..."

                "M[ikszáth]K[álmán] ezzel a fordulattal, azt az egykorú középrétegbeli vélekedést idézte fel, amely a zsidóság túlérzékenységében vélte felfedezni a tiszaeszlári ügy kiterebélyesedésének okát. (Ld. Krk 66. köt. MK több cikkét.)"

 

1117. Életrajzi jegyzetek és névmutató == Mikszáth Kálmán összes művei, 75. kötet. Cikkek és karcolatok. 1887. július–december. (Sajtó alá rendezte Rejtő István). – Budapest : Akadémiai, 1981. – [323; 334]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári perben a vádlottak védőügyvédje lett. [Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1118. Dobos Ilona: Solymosi Eszter == Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon, 4. : Né–Sz. – Budapest : Akadémiai Kiadó. 1981. – p. 466.

 

1119. Sándor Iván: Egy múlt századi per == uő: Utunk szabályai éjszaka. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981. – p. 32–155.

 

1120. Schön Dezső: A nagyváradi zsidóság útja. Történelmi tanulmány == uő. és mások (szerk.): A Tegnap Városa. A nagyváradi zsidóság emlékkönyve. – Tel Aviv : Nagyváradról Elszármazottak Egyesülete. 1981. – p. 15–147. [91]

                "Nagyváradon született Friedmann Bernát, a tiszaeszlári per védője[...]"

 

1121. Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? 2. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981. – [184–186; 188–190]

 

Király Ernő: Jogi kultúra és kulturált jog == Jogtudományi Közlöny, 1981. április. – p. 338–341. [339]

 

Marrus, Michael R.: Blood Libel at Tiszaeszlar, by Andrew Handler == Canadian Journal of History. – 16:2 (1981. aug.). – p. 332–333.

http://utpjournalsreview.com/index.php/CJOH/article/view/9622/8498

 

 

1982.

 

Reznák Erzsébet: Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig == Ikvai Nándor (szerk.): Cegléd története. – Szentendre : Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 1982. – p. 263–287. [271; 272; 285]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Studia_11/?pg=360&layout=s

 

1122. Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII–XIX. században. – Budapest : Akadémiai, 1982. – 169 p. [154]

                "[Krúdy Nyíregyházáról.] És az idegei egyszer sem mondták fel a szolgálatot (talán csak az időszülte tiszaeszlári pör idejében, amely pört éppen ebben a városban tárgyalták), folytonosan megmaradt a régi farmerek példaadása mellett: dolgozni, takarékoskodni és megint csak dolgozni."

 

1123. Kertész István: A Talmud magyarul == Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv 1981/82. – Budapest : Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1982. – p. 262–287. [282; 283; 284]

                "Rohling műve ellen J. S. Bloch bécsi rabbi lépett fel. Ez a vérvádak ügyében - így a tiszaeszlári ügyben is - igen aktív rabbi minden lehetséges módon (folyóiratokban és külön kiadványokban) cáfolta meg Rohling vádjait. [...] Rohling felajánlotta segítségét a tiszaeszlári ügyben is, amiért Bloch hamis esküvel vádolja. Az udvar kötelezte Rohlingot, aki a prágai német egyetem tanára volt, hogy mindezekért jelentse fel Blochot. [...] A perre nem került sor, mert Rohling elállt a feljelentéstől, lemondott tanári állásáról és visszavonult a közélettől. [Zimándy Ignác: A megrögzött Maimonides deliriuma.] Könyve végén hosszan bizonygatja a vérvádakat, külön kitér a tiszaeszlári ügyre is. [Freimut Bernardin: A zsidó religiótitkok...] Tiszaeszlárról úgy ír, hogy az ártatlanságot zsidó vesztegetések miatt mondta ki a bíróság."

 

1124. Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása (Fordította: Zinner Judit). Budapest, Gondolat. 1982.??1983?? [418; 593]

                "[A] múlt század nyolcvanas éveiben igen hangos és demagóg antiszemitizmus kapott lábra, s ez 1882-ben, a hírhedt tiszaeszlári perben érte el csúcspontját, ahol zsidókat egy keresztény lány rituális célból történt megölésével vádoltak. A kormány némi habozás után határozottan a zsidók oldalára állt, és elnyomta a babonás, szennyes indítékok által szított mozgalmat. Ez a szomorú epizód hozzájárult a zsidók magyar nacionalizmusának fokozódásához, akik ki akarták mutatni hűségüket a magyar állameszme iránt."

 

1125. Kisch, Egon Erwin: Betörés az amszterdami gyémánttőzsdén == uő: Kriminalisztikai kalandozások (Fordította: Tandori Dezső). Budapest : Gondolat, 1982. p. 346351. [348]

                "...mutatnak majd be nektek egy korán őszült, félénk férfit, vörösen égő, örökké könnyező szemmel oson a terembe, az ő nevét negyvenöt évvel ezelőtt egész Európai a szájára vette, ő Scharf Móric, aki a tiszaeszlári perben a hamis koronatanú volt - ez Amerikában biztos érdekes lesz, vezérigazgató úr, nemde? (Az öregúr most minden évben hazamegy Magyarországra a szülei sírjához, akiket sírba kergetett, hanem ez filmünk szempontjából nem hasznosítható.)"

 

1126. Tamás Attila: Krúdy Gyula == Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története. – Budapest : Kossuth, 1982. – p. 310–311. [311]

                "Érdekes dokumentumregény-szerű munkája, A tiszaeszlári Solymosi Eszter, mely a múlt század végi vérvádperről szól, csak jóval a halála után jelent meg (1975-ben)."

 

1127. MIKSZÁTH Kálmán: A szennai választók == Pesti Hírlap, 1888. március 18. – p. 1–2. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 76. kötet. Cikkek és karcolatok. 1888. január-június. (Sajtó alá rendezte Sz. GARAI Judit - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1982. – p. 139–142. p., 370–380. [141; 375; 378]

                "Fölcsillogtak erre az Eötvös Károly szemei, s intett a jegyzőnek, hogy ő is szólni fog a szennai választók érdekében. Úgyis e derék emberek vannak hivatva arra, hogy azt az ódiumot szépen lekapargassák róla, amit a szegény néhai Solymosi Eszter reá kent."

                "M[ikszáth]K[álmán] utalása arra vonatkozik, hogy Eötvös Károly az 1883-as tiszaeszlári per után - melynek nagyszerű védőügyvédje volt - számos támadásnak, atrocitásnak volt kitéve, a per közéleti szereplését is aláásta; az 1884-es képviselőválasztáson nem választották meg."

 

1128. Mikszáth Kálmán: Ellenzéki apátia == Pesti Hírlap, 1888. április 22. – p. 4–5. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei, 76. kötet. Cikkek és karcolatok. 1888. január-június. (Sajtó alá rendezte Sz. Garai Judit–Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1982. 139-142. p., 370-380. p. [147; 148]

                "Azt a kedélyes nagyeszű ellenzéki vezért, akit egy szűkebb baráti kör úgy nevez tréfásan, hogy >>szóga<<, a vidék úgy nevez haragosan, hogy >>saktervédő<<, gyakran keresik fel kliensei a kávéházban, ahol tarokkozni szokott némely délutánokon, ha ráér. [...] Egy nap, amint a >>szóga<< megint >>utoljára<< tarokkoznék velünk, beállít oda egy kék mándlis, értelmes arcú, alföldi kaliberű parasztember s mereven megáll a háta mögött. - Engem keres? - kérdi ez [Eötvös Károly] felriadva, miután előbb az ütéseket megolvasta. - Kegyelmed az a saktervédő?"

 

1129. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 76. kötet. Cikkek és karcolatok. 1888. január-június. (Sajtó alá rendezte Sz. Garai Judit–Rejtő István). – Budapest : Akadémiai, 1982. – [469; 482; 486; 487]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári perben a vádlottak védőügyvédje lett. [Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a képviselőház elé. [Solymosi Eszter] (1868-1882) tiszaeszlári cselédlány, eltűnése váltotta ki a vérvád gyanúját a tiszaeszlári bűnperben. [Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1130. Szalay Károly: A lélek védőügyvédje. In Eötvös Károly: Balatoni utazás. Budapest, Magvető. II. kötet. (Magyar Hírmondó.) 457–487. p. [457-473; 476; 477; 478-479; 480; 484; 486; 487]

                "[...]A nagy per is hatalmas nyilvános politikai mérkőzés volt, amelyet végül is a haladó gondolkodásúaknak sikerült megnyerniök. De Eötvös Károly emlékezéseiből kiderül - s bonyolította a helyzetet -, hogy a művelt és jó szándékú emberek között is akadtak, akik a zsidó tanúk miatt elhitték a vérvádat. Az állami vezetők között is, azok között is, akik Eötvösnek máskülönben segítséget nyújtottak az igazság kiderítésében. [...] A nagy per mellett élete másik főműve alighanem az Utazás a Balaton körül. [...]A nagy per-hez hasonló eszmei, világnézeti alapvetés. A nagy per előzménye, vagy ha úgy tetszik, akár folytatása is. Ez nem játék a szavakkal, hanem azt fejezi ki, hogy a két mű föltételezi egymást, alapgondolatuk határozza meg Eötvös életművét, politikusi és írói tevékenységét is egyaránt. [Eötvös félelme, hogy] a magyarság elveszti nemzeti önbecsülését, nemzeti öntudatát, éppen A nagy per-ben oly élesen megfogalmazott lélekmérgezők tevékenysége miatt. Amíg A nagy per egyetlen téma köré szerveződött lélektani. történeti eszmefuttatás, társadalomvizsgálat és politikai vitairat volt, addig két balatoni tárgyú munkája heterogén mű. [...] A szociológiai és lélektani remeklés, A nagy per, és a heterogén témájú és műnemű balatoni utazások között ott van azonban még vagy húszkötetnyi kiadott műve. [Mikszáth:] "Eötvös Károly rendszerint nagy apparátussal, sok tanulmánnyal fog hozzá védői szerepéhez. A mosoly is gyakran megjelenik a tárgyalási teremben, rendesen a nehéz pillanatokban, mert ha jó szél fúj a védelemre, akkor komoly méltóság ül arcára, és szúrós kék szemeit megelégedetten hunyja le. Olyan, mint a kitanult játékos: hogy el ne árulja játékát, vidám arcot vág a rossz kártyához, és epéset, nyugtalant a jó szerencséhez. Mint minden született szónok, uralkodik arcizmai fölött. Nagy, kopasz homlokára egy pillanat alatt kiül a harag, szemeiben tűz csillan meg, hangja viharrá növekszik, mihelyt kívánja a helyzet. A tárgyaláson uralkodó modornak, hangnak ő a megteremtője. Ha fölkel, és kezeit szokás szerint  mellén összekulcsolja, egyszerre mindenki elhallgat a teremben, ha pedig hátracsapja egyik kezét, s mellét kissé kidülleszti - ami annak a jele, hogy pathosszal akar beszélni -, akkor halálos csönd támad."

 

1131. Szalay Károly: Eötvös Károly életrajzi adatai. Fontosabb művei. Eötvös Károlyról szóló irodalom. In Eötvös Károly: Balatoni utazás. II. kötet. Budapest, Magvető. (Magyar Hírmondó.) 488-492. p. [489; 491; 492]

                "1883-ban vállalja a tiszaeszlári perben a védőügyvéd szerepét. Világhírű lesz, ügyvédi irodája soha nem látott látogatottságnak örvend, de a politikai pályával átmenetileg ismét szakít, nem választják meg az 1884-es országgyűlésre "fősaktervédő" szerepe miatt."

 

1132. [tiszaeszlári per] == Magyar Néprajzi Lexikon, 5. kötet Sz–Zs. Főszerk.: Ortutay Gyula. – Budapest : Akadémiai, 1982. – p. 293.

                [Utaló Solymosi Eszter címszóra.]

 

1133. K. Kovács László: [tutaj] == Magyar Néprajzi Lexikon, 5. kötet Sz–Zs. Főszerk.: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1982. 373-375. p. [375]

                [Bibliográfiai hivatkozás EK 1904.]

 

1134. Mann Miklós: Trefort Ágoston élete és működése. – Budapest : Akadémiai, 1982. – 132. p. [132]

                "[...]egyik 1884-ben tartott beszédében állást foglal a közvéleményt ezekben az években erőteljesen foglalkoztató antiszemitizmussal kapcsolatban. Elítélve a tiszaeszlári eset utáni erősödő antiszemita mozgalmat, azt szellemi betegségnek nevezi, "melynek csakis rossz következményei vannak, s lehetnek"."

 

1135. Sándor Iván: Tiszaeszlári dimenziók == Életünk, január. (1. sz.). – 42–49.

 

1136. Beke László: Erdély Miklós == Híd, 1982. 3. sz. március. 377-391. p. [388]

                "1979: A tiszaeszlári Solymosi Eszter, film Krúdy Gyula hasonló című dokumentumregénye nyomán. "Álomrekonstrukció" ez a film is, a magyarság-zsidóság kollektív tudattalanjába merült történet újraélesztése. (Ismét a maceszről van szó - a vérvád szerint keresztény leány vérét keverték a tésztába.) Akut problémákat csak szokatlan javaslatokkal lehet megoldani, ezért mondhatta Erdély Coppola Magánbeszélgetés c. filmjéről, hogy "a lehallgatókészülék a szaxofonban van", és állíthatta most "történelmietlenül" Scharf Móric vonzalmát az eltűnt cselédlány iránt a "magyar Dreyfus-ügy" tengelyébe."

 

Jólesz László: Tiszaeszlár == Új Élet, 1982. április 1. p. 3.

 

Fazekas Árpád: 100 éve volt az eszlári per – nem ölték meg, a Tiszának ment Solymosi Eszter == Orvosi Hetilap. – 123:30 (1982. júl. 25.). – p. 1870–1872.

 

1137. Simon Róbert: Goldziher Ignác. (Adalékok a nemzeti és a polgári fejlődés antinómiáinak és egy tudomány születésének kelet-közép-európai összefüggéseihez) == Magyar Filozófiai Szemle, 1982. 3. sz. – p. 336–379. [370; 373]

                "Goldziher "titkári" pályafutása kezdetén keserűen kényszerül elkülöníteni tudományos munkáját és magánéletét a hitközségtől, és az első néhány évet bizonyos iróniával még úgy-ahogy elviselte. Tiszaeszlár azonban a hitközség újjászervezését is jelentette, s ez katasztrofális volt Goldziher számára. "Most - írja Tiszaeszlár hatásáról szólván -, amikor a zsidóság veszélyben volt, olyan ember kellett vezetőnek, aki ugyancsak érti a dolgát, semmiféle szégyenérzete nincsen, ám sok pénze van" (Tagebuch: 96) [...] Az 1880-as évektől (Tiszaeszlár, Istóczy antiszemita pártja stb.) nyilvánvaló lehetett Goldziher számára, hogy sajátos kísérlete (a magyar, a polgár, a tudós, s az előbbiektől meghatározott etikus vallásosság egysége) megvalósíthatatlan Magyarországon[...]"

 

1138. Siklós Zsuzsa: Szalay András (1857–1884) írásaiból == Párttörténeti Közlemények, 1982. 3. sz. szeptember. 164–167. p. [166; 167]

                "[Népakarat c. lap munkatársai.] Felemelték szavukat a fellángoló antiszemitizmus ellen[...] A Népakarat az általános kérdéseken kívül foglalkozott a korszak legnagyobb vihart kavaró eseményével, a tiszaeszlári vérváddal; ennek kapcsán támadta az Istóczy Győző által létrehozott antiszemita pártot, s ítélte el elvileg is az antiszemitizmust."

 

1139. - y. [Szalay András]: A gazság == Népakarat, 1883. augusztus 23. ?? Uez: Párttörténeti Közlemények, 1982. 3. sz. szeptember. – p. 170–172. [171; 172]

                "[...] boltfeltörés is történt. [SIKLÓS Zsuzsa jegyzetben:] A tiszaeszlári perben szereplő tanúk ellen 1883. augusztus 7-én antiszemita tüntetést rendeztek."

 

Somogyi Endre: A tiszaeszlári vérvád a 100. évfordulóra == Orvosi Hetilap. – 123:36 (1982. szept. 5.). – p. 2243–2245.

1140. Tenke Sándor: "Mindig jobbra, tökéletesebbre törekedtem". Beszélgetés dr. SCHEIBER Sándor professzorral, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatójával. = Confessio, 4. sz. 93-97. p. [96]

                "Több olyan tanítványt neveltem, akik beírták már nevüket a zsidó tudomány történetébe. [...] Amerikában működik Handler András egyetemi tanár (Coral Gables)[...] Megírta a tiszaeszlári vérvád történetét is."

 

1141. Szabad György: A polgári jogegyenlőség elleni támadás és kudarca a század végi Magyarországon. = Társadalmi Szemle, 8-9. sz. 68–78. p. [72–74; 75; 77; 78]

                "Noha 1869 után - a közhiedelemmel ellentétben - a kivándorló zsidók száma rendszeresen felülmúlta a bevándorlókét, s így további számbeli gyarapodásuk már teljes egészében a természetes szaporodásnak tudható be, az antiszemiták állandóan napirenden tartották "az országot elárasztó külföldi zsidóság" ügyét. A tiszaeszlári vérvád keltette feszültség időszakában ezt még meg is tetézték a cári Oroszországban lezajlott pogromok elől menekülő zsidóság állítólagos "beözönlése veszélyének" hangoztatásával. ...A tiszaeszlári per ártatlannak bizonyult vádlottainak felmentése után zavargások robbantak ki, különösen a Dunántúlon és az ország peremvidékein. ...A rend felborulásától való félelem már hosszú ideje munkált a politikai vezető rétegben. Ez és a tiszaeszlári vérvád felháborodást tükröző világvisszhangja fontos szerephez jutott abban, hogy a polgári jogegyenlőség következetes híveinek eltökéltsége kudarcra kárhoztatta a zsidók emancipációjának felszámolására indított politikai akciót. ...A száz esztendővel ezelőtti antiszemita hadjárat, az embertelenség 20. századi fasiszta kiteljesedésének ez a "békebeli" előjátéka, nemzeti érdekeinknek végtelen kárt okozva rontotta hírünket a világban."

 

1142. Imre László: Mikszáth Kálmán összes művei. Cikkek és karcolatok XIV., XIX., XXII., XXIII., XXIV., XXV. = Irodalomtörténeti Közlemények, 5-6. sz. – p. 718–722. [718; 720]

                "Mikszáth publicisztikája is igazolja, hogy a boszniai okkupáció utórezgéseitől (a parlamentnek a költségeket utólag kellett megszavazni) a nagy indulatokat kavaró tiszaeszlári ügyig ezen évek sok-sok eseménye magában hordozza a XX. század első negyedének végzetessé váló antinómiáit. ...egyre nő benne [Mikszáthban] a szimpátia a kormány politikája iránt, nem utolsósorban Tisza Kálmánnak a tiszaeszlári ügyben tanúsított és a nagymértékű zsidó bevándorlással kapcsolatos felvilágosult, humánus álláspontja miatt. ...A kálvinista pápa és Szt. Lőrinc (Pesti Hírlap 1882. szeptember 17.) című cikkben a nyár vallási villongásairól esik szó: "Legelőször nekiesnek a keresztények a zsidóknak, azután a zsidók kezdenek panaszkodni a keresztények ellen, ami eléggé tapintatlan dolog, mert őközülük nem hiányzik vala senki." (XIV. köt. 97. l.). A kurziválással is kiemelt célzás kommentálása azonban elmarad. (Feltehetően arra utal itt Mikszáth, hogy a tiszaeszlári perben Solymosi Eszter megölésével vádolták a zsidókat, az volt tehát a gyűlölködés szításának ürügye, hogy a keresztények közül "hiányzik" valaki.) Lehetséges, hogy Bisztray oly egyértelműnek vélte az allúziót, hogy nem is akarta vesztegetni rá a szót."

 

Koltai Ágnes: Kettős portré : A látogatás == Filmvilág, 1982. 12. sz. p. 5. [5]

 

1143. Tarján Tamás: Könyvszemle. Utazás a Balaton körül == Népszabadság, december 21. 7. p. [7]

                "Eötvös Károlynak A nagy per mellett legismertebb és ma is sokak által keresett műve az Utazás a Balaton körül című munka[...]"

 

1983.

 

1144. Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. – New York : Püski, 1983. – [368]

                "[Erdélyi József] "Solymosi Eszter vére" című verséből sokan antiszemitizmust olvastak ki, ami soha el nem csendesedő támadásokra adott okot."

 

1145. Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai : Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében. – Budapest : Corvina, 1983. – [65; 66; 70; 72]

                "Az élclapokban a polgárosodás körül vívott harc, a fontosságának megfelelően, központi kérdéssé vált, s a tiszaeszlári per a korszak magyar társadalomtörténetének határköve lett. [...] 1875-öt követően 1886 volt a másik határkő a XIX. századi magyar élclapok történetében. Az antiszemita harcok lassú elcsendesedése válságos helyzetet teremtett. A Borsszem Jankó álláspontja győztesen került ki e harcokból, ez viszont azt eredményezte, hogy a tiszaeszlári per idején liberális magatartást tanusító kormányt utóbb minden egyéb területen is a korábbinál sokkal egyértelműbben kezdte támogatni. [...] A tiszaeszlári perben a kormány és a Szabadelvű Párt álláspontja liberális volt, a pert követően a politikai antiszemitizmus fel is bomlott a vereség miatt. [Üstökös] Kisvártatva botrányos körülmények között történt meg a teljes szakítás Jókai és Szabó [Endre] között. 1882 augusztusában Kozma Sándor főügyészt - a tiszaeszlári per vezetőjét - karikatúrában rágalmazta meg az Üstökös azzal, hogy lepénzelték. Kozma erre felkérte a Magyar Hírlapírók Egyesületét, hogy folytasson eljárást Szabó ellen. A "választott bíróság" egyhangúan elítélte Szabót annak ellenére, hogy megjegyezte: "némi mentségéül hozható fel azon sajnos körülmény, hogy kivált az élclapokban divattá vált a becsületnek könnyelmű támadása" [Üstökös, 1882. szeptember 10. 11. p.].

 

Fábri Anna: Mikszáth Kálmán alkotásai és vallomásai tükrében. (Arcok és vallomások.) – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. – 227 p. [143; 144; 223]

 

1146. Herman Ottó: Kossuth Lajosnak [Levél] == uő.: A pokol cséplője. Válogatta, sajtó alá rendezte, az utószót írta Erdődy Gábor. – Budapest : Magvető, 1983. – p. 338–347. [342; 347]

                "[Függetlenségi Párt parlamenti munkájának összehangolása] Még egy kísérletettettem, a bosnyák költségek alkalmából, amikor írásban oly indítványt tettem, mely a szónokok számára kiosztotta a szerepeket. A hátam mögött gúnyoltak, de az okosabbak bementek, s ha Ónody nem veti föl az eszlári vérvádat, a vitának meg lett volna a kellő hatása is - valami volt is. A zsidókérdés uralkodni kezdett. Tisza egyszerre liberálisabb lett a függetlenségi pártnál...Komjáthy Bélát az értekezleten egy konsternáló támadással leütöttem; az orosz zsidók bevándorlása révén kidobtam a "vérvádasokat" külön konvencikulumba[...] Igen beható tanulmányozás alapján én egy öt pontba foglalt határozati javaslattal fogok előállani, keresve a megoldást, mert Tisza elodáz egy akut kérdést, bízva statáriumba stb. Első pont: tisztázza és kodifikálja a zsidóság hittételeit úgy, mint a protestánsok tették. Második: tegye közzé élő nyelveken, hogy mindenki megismerhesse. Harmadik: hitoktató csak az lehessen, aki paphoz illő modern műveltséggel bír. ...Az első és második ponttal azt akarom elérni, hogy a zsidó vallásba Eszlárokat - ha nincsenek - ne lehessen belékölteni. Ez nagyban hozzájárult más felekezetek összesimulásához is. A harmadikkal az ortodox fanatizmusnak akarom útját vágni, mert Mózses V. könyve egy buta Vorbéter [előimádkozó] kezében gyilok."

 

1147. Erdődy Gábor: Jegyzetek == Herman Ottó: A pokol cséplője. Válogatta, sajtó alá rendezte, az utószót írta Erdődy Gábor. – Budapest : Magvető, 1983. – p. 404–414. [409; 411]

                "[Verhovay Gyula] Tiszaeszlár után csatlakozik az antiszemiták mozgalmához. [Eötvös Károly] A tiszaeszlári per védőügyvédjeként országos hírnévre tett szert."

 

1148. Huszár Tibor: Beszélgetés Kovács Imrével : New York, 1977. október 28–30 == uő: Beszélgetések. Budapest : Magvető, 1983. – p. 62–209. [171; 172]

                "Erdélyinél pedig az az ostoba vers, a "Solymosi Eszter vére". De érdekes az, hogy ezek nem tartoztak olyan szorosan hozzánk. Erdélyi József fölbukkant a Centrál kávéházban, de nem tartozott a mozgalomhoz, nem értett egyet a mozgalmunk célkitűzéseivel, ő jobban érezte magát turulista körben..."

 

1149. HUSZÁR Tibor: Beszélgetés Gombos Gyulával. New York, 1977. november 2. In uő: Beszélgetések. Budapest, Magvető. 210-254. p. [235]

                "Püski Sándor érdemei a népi irodalom pártolásában, a szárszói találkozó szervezésében elévülhetetlenek; a tiszaeszlári perben szégyenletes szerepet játszó Bal[!]i könyvének kiadására nem hiszem, hogy különösebben büszke lenne, mint ahogy Erdélyi József pártolása sem volt mentes a kétértelműségektől."

 

1150. Kassák Lajos: Egy ember élete : Önéletrajz III. - Csavargások == Nyugat, 1927. 10. sz. 811-825. p. [818; 819] In uő.: Egy ember élete. Első kötet. Budapest, Magvető Kiadó. 1983. 341-360. p. [351; 352]

 

1151. Élettörténetem. In Krúdy breviárium. Szerk.: Katona Béla. Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár. 7-24. p. [12; 13; 17; 18] /Gordonkázás. Önéletrajzi írások. Összeáll.: Krúdy Zsuzsa. Budapest, Szépirodalmi - Magyar Helikon. 1978. 9-28. p./

 

1152. A szülővárosról. In Krúdy breviárium. Szerk.: Katona Béla. Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár. 27-58. p. [27; 30; / 47; 48; 49; / 50] /Nyíregyházi Öregdiákok Emlékkönyve. Nyíregyháza. 1936. 230. p. / A tegnapok ködlovagjai. Budapest, Szépirodalmi. 1961. 389. p. / Magyar tájak. Budapest, Magyar Helikon. 1959. 52. p./

 

1153. MIKSZÁTH Kálmán: Csevegés a hétről. = Pesti Hírlap, 1888. szeptember 23. 6. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 77. kötet. Cikkek és karcolatok. 1888. július-1889. január. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1983. 48-51. p., 238-244. p. [48; 240; 242]

                "A lefolyt hét az apróbb eseményeké. Recsky Bandi felakasztotta magát, s ezzel megint emlegetésbe jutott az eszlári dráma; Eötvös Károly Doda Trajánt védte, s ezzel megint Eszlárba jutott Eötvös Károly."

                "A tiszaeszlári per vizsgálatai idején Recsky volt a Szabolcs megyei csendbiztos; fogásaival erősen befolyásolta a vizsgálat elhúzódását, és a per kibontakozását is akadályozta. (Ld. a Krk 66. kötetében az ügyre vonatkozó írásokat.) - Az említett hír igaz volt, csak a választott halálnem volt más: >>Recsky Bandi öngyilkossága. Recsky Bandi volt Szabolcs megyei csendbiztos, az országos hírű Recsky András fia, a "Tóbik tanyán" Heves megyében főbe lőtte magát. Az ő élete is nagyon mozgalmas és zaklatott volt, mint az atyjáé, nem csoda, hogy belefáradt, s oly módon dobta el végre magától, mint atyja és testvérbátyja, Miklós. Öngyilkosságának közelebbi körülményeiről nem értesültünk.<< (P[esti]H[írlap], 1888. szept. 18. 7. l.) [...] A román nemzetiségi képviselő bírósági ügyében Eötvös vállalta a védő szerepét, és ezzel felkeltette a nacionalista körök ellenszenvét. Ezt érzékelteti M[ikszáth]K[álmán] hivatkozása Tiszaeszlárra."

 

1154. MIKSZÁTH Kálmán: A >>Ház<< II. = Vasárnapi Újság, 1888. december 16. 839-842. p. [Névjelzés: M-th K-n.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 77. kötet. Cikkek és karcolatok. 1888. július-1889. január. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1983. 134-144. p., 370-373. p. [140; 372]

                "Mint a Fiáth főispán lelke, mely éjjelenként Veszprém és Budapest közt bolyong, úgy jár Eötvös örökké a népszerűség és gyűlölet két cölöpe közt. Mire saktervédői voltát feledtette - most újra a Doda-ügybe keveredett."

 

1155. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 77. kötet. Cikkek és karcolatok. 1888. július-1889. január. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1983. 449-474. p. [454; 467]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári perben a vádlottak védőügyvédje lett. [Recsky Endre] Szabolcs vármegye egyik csendbiztosa, a tiszaeszlári koholt vérvádper egyik nyomozati vezetője."

 

1156. Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket : A magyar irodalom története 1945-ig, 2. kötet. – Budapest : Gondolat, [602; 605-606; 652-653; 832-833]

                "[Kiss József] az Arany János nyomdokain haladó költő mégsem vergődött országos hírnévre; amikor végre 1882-ben, a tiszaeszlári vérvád hírére írott Az ár ellen című költeménye világfeltűnést kelt. A Pesti Naplóban publikált vers felrázta a magyar közvéleményt, megjelent németül, héberre is lefordították: Ha védekezel - ingerelsz / Ha szótlanul türöd - gyávaság! Kiss József köteteire ezután az egész irodalmi közvélemény érdeklődve figyelt: korábban publikált költeményeinek 1883-as gyűjteményét elkapkodták, 1886-ban már a negyedik kiadás került a könyvesboltokba, s 1887-ben Lipcsében németül is megjelent. [...] A kor furcsa kettősségét talán semmi sem jelzi oly pontosan, mint az 1882-es tiszaeszlári ügy. Egy saját tunyasága miatt elégedetlen kelet-magyarországi földbirtokos- és megyei hivatalnok-csoport azzal lázította az ország lakosságát, mintha egy vízbefúlt cselédlányt zsidók gyilkoltak volna meg, hogy vérét vegyék. Perre került sor, mert egy szerencsétlen zsidó fiút megfenyegettek és kedvezésekkel rábírtak, hogy hamis tanúvallomást tegyen hitsorsosai ellen. Ez szörnyű és szégyenletes; egyébként európai jelenség, lásd a Dreyfuss-pört. Ugyanakkor viszont az ország haladottabb másik fele nem hitt a rágalmaknak, egy kiváló védőügyvéd-író - Eötvös Károly - bebizonyította a vád alaptalanságát, minek következtében maga az államügyész ejtette el a vádat és rendelte el a vádlottak szabadlábra helyezését és rehabilitálását. Ez tehát a dolog másik oldala: ugyanakkor, amikor a nálunk haladottabb Franciaországban hamis vádak alapján elítélnek egy zsidó katonatisztet és az Ördögszigetre toloncolják - a magyar államhatalom gátat vet az antiszemita uszításnak. [...] Különleges helyzetben volt ekkor Eötvös Károly (1842-1916), a nyolcvanas évek elején lezajlott tiszaeszlári per védője [aki] könvvel csak későn, 1904-ben aratott országos írói sikert (A nagy per). [...] A nagy per pedig műfajilag is különlegesség. A tiszaeszlári per története esszéregényben: ezzel a maga-kitalálta műfajjal messze megelőzte korát. Higgadtan mérlegelő, a történetet mégis izgalmasan bonyolító, jó sodrású elbeszélő. A nagy per nem csak politikailag - és a magyar nemzet becsülete szempontjából! - hallatlanul fontos tett, hanem íróilag is nagybecsű munka. Viszont - talán éppen mert műfajilag nem támadt folytatása - népszerű irodalomtörténeteinkben hiába keressük nevét. [...] Krúdy a Solymosi Eszterben újra felelevenítette azt az 1880-as évek elején világszenzációt ébresztett esetet, amelyet már Eötvös Károly is megírt. Krúdy, az újraéledő antiszemitizmus, a mindinkább uralomra törekvő fasizmus és nácizmus légkörében, kötelességének érezte nemzetét ismét figyelmeztetni. Mesterien jellemzi azt a talaját vesztett dzsentri-réteget, melynek érdekében állt a vérvád elhitetése a közvéleménnyel. Ónody Gézát bútoraival jellemzi: [...] Mi mindent tudott ez az ember! A bohém, akiről szólván jóízű ebédeit, kalandjait, Rezeda-Kázméros udvarlásait szokás emlegetni. Micsoda iratanyagot kellett áttanulmányoznia. Embereket, eseményeket figyelnie."

 

Cs. SZABÓ László: A züllött hajós. Krúdy Gyuláról. = Irodalmi Újság, 1958. In Krúdy világa. Gyűjtötte és írta: Tóbiás Áron. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 1964. 680-683. p. [683] In Bécs, 1983.??

 

H. Rikker Judit: A Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága tudományos munkatársainak szakirodalmi tevékenysége 1975–1977-ben == A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 1820. - 19751977.  Nyíregyháza, 1983. p. 203210. [204]

 

RÉKASY Ildikó: Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. In Az önkényuralom és az Osztrák-Magyar Monarchia. Ajánló bibliográfia. (Történelmünk fordulói, 9-10.) Összeállította: uő. Szolnok, Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár. 1983. 60-61. p.

 

RÉKASY Ildikó: Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége. In Az önkényuralom és az Osztrák-Magyar Monarchia. Ajánló bibliográfia. (Történelmünk fordulói, 9-10.) Összeállította: uő. Szolnok, Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár. 1983. 94-95. p.

 

RÉKASY Ildikó: Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele. In Az önkényuralom és az Osztrák-Magyar Monarchia. Ajánló bibliográfia. (Történelmünk fordulói, 9-10.) Összeállította: uő. Szolnok, Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár. 1983. 98-99. p.

 

RÉKASY Ildikó: Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. In Az önkényuralom és az Osztrák-Magyar Monarchia. Ajánló bibliográfia. (Történelmünk fordulói, 9-10.) Összeállította: uő. Szolnok, Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár. 1983. 123-124. p.

 

PETŐVÁRI Ágnes: A Magyar Élet Könyvkiadóról. (Műbarátok kiskönyvtára.) Budapest : Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, [1983.] 28. p. [9]

 

1157. SÁNDOR Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. 2. kiad. Budapest, Kozmosz.

 

1158. PÜSKI Sándor: A Magyar Élet Könyvkiadó és a népi mozgalom. In Szárszó 1943. Előzményei, jegyzőkönyve és utóélete. Dokumentumok. Főszerk.: Pintér István. Budapest, Kossuth. 1983. 121-133. p. [127]

                "Kiadtam [...] még olyan különlegességeket, mint [...] Bary József: "A tiszaeszlári bűnper"[...]"

 

1159. Dr. CSOHÁNY János: A reformátusság és a politikai, szociális kérdések. In Tanulmányok a magyarországi református egyház történetéből 1867-1978. Főszerkesztő: Dr. Bartha Tibor és Dr. Makkai László. Budapest, Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. (Studia et acta ecclesiastica, V.) 103-116. p. [109]

                "[...]a tiszaeszlári vérvád miatt Magyarországon is magasra csapott zsidógyűlölet lecsendesítésére [Pap Gábor dunántúli püspök] körlevélben szólította fel egyházkerülete lelkészeit."

 

1160. Özvegy Vajda Jánosné Bartos Rosalia: Emlékirataim. Egy sokat emlegetett házasság meztelen igazsága! A szöveget gondozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: D. SZEMZŐ Piroska. Budapest, Szépirodalmi. [426]

                "Funták Sándor ügyvéd - [...] A Solymosi Eszter-féle vérvádperben nyomra vezető ügyvédi gyakorlata ismertté tette."

 

WAGNER, Cosima: Napló 1869-1883. Válogatás. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta: Kroó György. Ford. és a jegyzeteket, mutatókat készítette: HAMBURGER Klára. Budapest, Gondolat. 1983.

 

1161. LACZKÓ András: Sándor Iván: Utunk szabályai éjszaka. = Irodalomtörténet, 1. sz. 246-249. p. [247; 248]

                "[Regényírónak leginkább az elmúltra kell tekintettel lennie] Ennek megfelelően készült a kötet kétségkívül legerőteljesebb írása az Egy múlt századi per. Az író mondta egyik korábbi nyilatkozatában: "Mindazt, ami Tiszaeszláron történt, előjátéknak tekintettem a XX. századhoz." S tovább arról beszélt, hogy az eseményekben korunk egyik középponti problémájára is megkísérelt választ keresni, arra, hogy miként juthat el az ember addig, hogy a legjobb hittel és indulattal tegye azt, ami végül is meggyőződése ellen hat. Ezzel a különösnek minősíthető folyamattal szembe akart szállni. Segítségül, támogatásul idézte Eötvös Károly szavait: "A szellem legnagyobb fegyelmezetlensége, ha azért hisz dolgokban, mert akarja, hogy azok legyenek, nem pedig azért, mert meggyőződött róla, hogy csakugyan vannak." Több rétegű feladatot és ódiumot vállalt ezzel az író. Az egyik - a legfontosabb - a tisztázás, a zavaros, torz, hamis minősítések helyretétele. Az 1883-as perről hazai és idegen nyelvű könyvek egyaránt beszámolnak, neves írók - Mikszáth, Jókai, Eötvös Károly, Krúdy - mondtak véleményt róla, s mégis megdöbbentő, mi minden félreértés hagyományozódott korunkra. A jelenkori szembesítések és az eredeti dokumentumok abban is megerősítették a szerzőt, hogy számolnia kell a történelem ismétlődésének gondolatával. A fentebb idézett mondata szinte sugallja, hogy mindazt, amit Tiszaeszlár ürügyén leírt - aktualizálja, korunkra vetítse az olvasó. Írása mégoly távoli összefüggések keresésére ösztönöz. S itt meg kell állnunk egy pillanatra, hogy tisztázódjék néhány megközelítési szempont. Az első, az írói sugalmazásnak történeti gyökere van. Nyilván arra a feltáró munkára épül, amivel a história felderítette az antiszemitizmus gyökereit; hogy a 19. század második fele produkálta nézetek a folyamat elején állnak. Ezt hangsúlyozni kell, mert ellenkező esetben téves egyenlőségjelet láthatunk események között. Nem véletlen épp az "előjáték" fogalmának említése. Ha írása alapján a történelem ismétlődésére gondolunk, akkor azt csak a megváltozott körülményekre tekintettel tehetjük. S ezzel már el is jutottunk a megközelítés másik szempontjához, hogy mennyire konkrét az összehasonlítás lehetősége. A szerző írói indítékai között is első helyen áll: a humanizmus. De ez az elvont eszmény nála valós eseménysor keretében jelenik meg, mintegy kizárva egy tágabb modell keresését. Olyanét, amelyik kortól függetlenül érvényes a perekben, vagy amelyik meghatározza, hogy az ember "a legnagyobb meggyőződéssel tegye azt, ami igazi meggyőződése ellen van". Tiszaeszláron - ez kiderül írásából - a vallási parancsolatok, a család és közösség áldozatot kívánó összetartása, a fizikai kényszer játszottak szerepet a bűnök vállalásában. Más pereknél nyilván más tényezők. Sándor Ivánt olvasva lehetetlen nem gondolnunk későbbi perekre, amelyekben a vádlottak ugyanúgy vállalták az el nem követett bűnöket. De itt csupán át-, illetve összehangzást kell észrevennünk, semmi többet. ...Sándor épp azért szembesítette a múlt századi per helyszínén a hajdani és a mai tapasztalatokat, hogy a tények konkrétsága kerüljön előtérbe. Elmélet ide vagy oda, a história tényszerű felidézése a megkerülhetetlen feladat."

 

Somogyi Endre: A tiszaeszlári vérvád tanulságai == Orvosi Hetilap. – 124:2 (1983. jan. 9.). – p. 98–103.

1162. HANÁK Péter: A lezáratlan per. A zsidóság asszimilációja a Monarchiában. = Jelenkor, május. 450-461. p. [457]

                "A magyarországi zsidóság asszimilációja, sokáig úgy tűnt, töretlenül és sikeresen haladt előre. Igaz, időnként fel-fellobbantak antiszemita zavargások, mint 1883-ban, a tiszaeszlári vérvádper idején, de ezek mindannyiszor hamarosan el is csitultak."

 

1163. VÁRKONYI Endre: A nagy per... Száz éve, Tiszaeszláron. Vérvád, gyerek koronatanúkkal. (I. rész) = Magyarország, 31. sz. 21. p.

 

1164. VÁRKONYI Endre: A tekintetes vármegye. Onódy Géza haragosai. Koncepciós per anno 1883. (II. rész) = Magyarország, 32. sz. 21. p.

 

1165. VÁRKONYI Endre: Ítélet és utóélet. Felmentés három fokon. Kártérítés nélkül. (III. rész) = Magyarország, 33. sz. 21. p.

 

1166. SZÁSZ Zoltán: A tiszaeszlári vérvád. "A nagy per" és háttere. 1. A polgárosodás zavarai. = Népszabadság, augusztus 3. 6. p.

 

1167. SZÁSZ Zoltán: A tiszaeszlári vérvád. "A nagy per" és háttere. 2. A politika színterén. = Népszabadság, augusztus 4. 6. p.

 

1168. JÓZSA György Gábor: Vérvád és valóság. Tiszaeszlár háttere. = Magyar Nemzet, augusztus 6. 7. p.

 

1169. K[URCZ]. B[éla].: Átvilágított múlt. Önvizsgálat SÁNDOR Ivánnal. = Magyar Nemzet, augusztus 16. 5. p. [5]

                "Regényeinek és tanulmányainak témái szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Hogyan illeszkedik ebbe a sorozatba A vizsgálat iratai című tiszaeszlári perszociológia? Mindaz, amit a jelen és a múlt kapcsolódásairól elmondtam, ugyanígy vonatkozik a tanulmányokra is. [...] A "van" és a "volt" megválaszolatlanságai bennem egymásra kopírozódnak, oksági kapcsolatban vannak egymással. [Az esszé megtisztítja az epika számára a terepet.] Ezért írtam tanulmányokat 1848-ról, a második világháborúról, a koncepciós perekről[...] Ezért írtam meg a tiszaeszlári perről szóló könyvemet is, amelyhez az újabb kiadásban egy terjedelmesebb műhelytanulmányt illesztettem utószóként."

 

Dr. NAGY Károly: [Olvasói levél.] = Magyarország, 1983. szeptember 4. p. 31. [31]

 

PÁL István: [Olvasói levél.] = Magyarország, 1983. október 16. p. 31. [31]

 

1170. VÁRKONYI Endre: "Szégyen és botrány." Kossuth Lajos álláspontja a tiszaeszlári ügyben. = Világosság, november. (11. sz.) 693-699. p.

 

1984.

 

1171. BÉNYEI József: Magyar írók perei. Budapest, Kozmosz Könyvek. 1984. [220]

                "A harmadik 1937-es perben már másféle szerepet játszott Erdélyi. Augusztus 2-án a Virradat című lapban megjelent Solymosi Eszter vére című antiszemita, gyalázkodó, embertelen verse. A vers óriási visszhangot váltott ki, s nemcsak a politikai-irodalmi baloldal támadta miatta a költőt, hanem a liberális polgári, sőt az egyházi lapok is, minden jóérzésű írástudó. Erdélyi furcsán reagált: rágalmazásért és becsületsértésért beperelte az őt bíráló írókat, újságírókat, például Bálint Györgyöt is, aki keserűen jegyzi meg róla: "Erdélyi József... - azt hiszem - nem is feltétlen híve az írói szabadságnak..." Az 50-100-150 pengős büntetésekkel még el is dicsekszik önéletírásában."

 

1172. Dr. BODOR Antal - Dr. GAZDA István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Függelék: a vármegyetörténeti sorozatok. Budapest, Könyvértékesítő Vállalat.

 

1173. DOBOS Ilona: Solymosi Eszter vére. In uő.: Egy folklórgyűjtő feljegyzései. Budapest, Kozmosz. 90-92. p.

 

1174. ERDŐDY Gábor: Herman Ottó és a társadalmi - nemzeti felemelkedés ügye. Kísérlet a demokratikus ellenzékiség érvényesítésére a dualista Magyarországon. Budapest, Akadémiai. [100]

                "Első pont: tisztázza és codifikálja a zsidóság hittételeit úgy mint a protestánsok tették, Második: tegye közzé élő nyelveken, hogy mindenki megismerhesse... Az első és második ponttal azt akarom elérni, hogy a zsidó vallásba Eszlárokat - ha nincsenek - ne lehessen belékölteni... [Herman Ottó levele Kossuth Lajosnak. Bp. 1883. jan. 3.]

 

1175. ERDŐS László: Böllérbicskák éjszakája. (Tények és tanúk.) Budapest, Magvető. [14]

                "Nagyanyámnak már előrehaladott terhesen a Dráva túlsó partjára kellett menekülnie egy vérváddal kapcsolatos és az életét fenyegető pogrom elől. ...mindmostanáig azt hittem, hogy ...Tiszaeszlár miatt kellett menekülnie. Most, mikor adatszerűen kell ellenőriznem hiedelmeimet, jöttem rá, hogy Solymosi Eszterrel körülbelül egykorú volt. Esete annál jellemzőbb a korra, amelyből vétetett: Tiszaeszlár nem az első, csak a leghíresebb vérvád volt Magyarországon."

 

1176. HARMATH István - KATSÁNYI Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. (Horizont Közművelődési Kiskönyvtár, 10.) Negyedik, bővített kiadás. Veszprém, Veszprém megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya. 1984. [321; 322]

 

1177. Komlós Aladár: Vajda János. Monográfia. (Komlós Aladár művei.) 2. kiadás. Budapest, Magvető. 1984. [293]

 

1178. Magyar István: "Felháborodom, tehát vagyok". Bálint György élete 1906-1943. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1984. 125-126. p. [125; 126; 129]

                "Nagy feltűnést, csalódást és felháborodást keltett amikor Erdélyi József, a népi írók egyike közzétette a Solymosi Eszter vére című versét, s ezzel látványosan a szélsőjobboldalhoz pártolt. Bálint György ekkor ismét leleplezi a fasizmus lényegét."

 

Marschalkó Lajos: Vörös vihar (1952). – San Francisco : Hídfő Baráti Köre, 1984. – 196 p. [193]

                „[Öreg amerikások.] Még a nagybirtok árnyékából jöttek, vagy sokan még azokkal a kivándorló hajókkal, amelyek az eszlári per után igen megteltek magyarokkal.”

 

1179. Dr. Concha Győző egyetemi tanár: [Válasza a Huszadik Század körkérdésére] = Huszadik Század, július - augusztus. 76-84. p. [82] In Zsidókérdés asszimiláció antiszemitizmus. Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Sajtó alá rendezte: Hanák Péter. Budapest, Gondolat. 1984. 63-74. p. [71]

 

1180. Száraz György: Egy előítélet nyomában. Gondolatok egy könyv olvasása közben. = Valóság, 1975. 8. sz. 60-82. p. [61; 71; 74] In: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Sajtó alá rendezte: Hanák Péter. Budapest, Gondolat. 297-336. p. [300; 317; 318; 321; 322]

                "[Gyermekek csúfolódó játéka egy öreg házaló zsidó bácsival.] De mögötte aligha ott nem lapult a középkori vérvádhistóriák s az időben nem is oly távoli Tiszaeszlár emléke. Aminthogy ez rejtezhetett a szelíd nagyanyai riogatás mögött is: "Mögájj, elvisz a bűrszödő zsidó!" [...] A hetvenes-nyolcvanas évek antiszemitizmusának dühe hamar kilobban. Ami gyűlöletes és felháborító volt - mint az 1883-as tiszaeszlári vérvád -, az ellen a legjobbak tiltakoztak, pártkülönbség nélkül. A nyíregyházi per végső soron inkább oltotta, mint szította a tüzet. Szégyelltük magunkat, talán jobban, mint a franciák egy évtizeddel később a Dreyfus-per után. Az "antiszemita párt"-nak az 1884-i választáson még 17 képviselője kerül a parlamentbe, 1887-ben már csak hét. Istóczy Győző, a "magyar antiszemitizmus atyja" a parlament bohócának számít, felszólalásait minden oldalról hahota kíséri. Pártja pedig rövidesen feloszlik. A folyamatot talán legjellemzőbben tanúsítja Eötvös Károly, aki 1904-ben kiadott könyve előszavában így indokolja, miért írta meg ily későn a tiszaeszlári vérvád történetét: "Az önzés szenvedélye, amikor általánossá válik... semmi figyelemmel sincs a dolgok belső igazságára... A harcos szenvedélyek füstföllegeit nem tudja az egyszerű igazság szétoszlatni. Idő, türelem s nyugalmas korszak kell ahhoz. S azt be kellett várni. Íme az ok: amiért húsz esztendeig késtem." [...]ötven évvel Tiszaeszlár után és harminccal Eötvös könyve után, 1933-ban Bary Józsefnek, a per vizsgálóbírójának iratai jelennek meg, s az előszóban ez olvasható: "...legyen vége már egyszer az évtizedek óta folyó vakmerő történelemhamisításnak és az Eötvös-Krúdy-féle meseköltészet továbbterjedésének." Így érhetett meg e könyv 1944-ig öt tömegkiadást[...]"

 

1181. Hanák Péter: A lezáratlan per. A zsidóság asszimilációja a Monarchiában == Jelenkor, május. – p. 450–461. [457] == Uő. (sajtó alá rendezte): Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus : Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. – Budapest : Gondolat, 1984. – p. 355–379. [370]

 

1182. Karády Viktor: Szociológiai kísérlet a magyar zsidóság 1945 és 1956 közötti helyzetének elemzésére == Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. (Adalékok az újabbkori magyar történelemhez, 4.). – Párizs : A Magyar Füzetek kiadása, 1984. – p. 37–180. [155]

                "Magyarországon természetesen ismeretlen volt az újkori keleti antiszemita erőszak minden formája, illetve amikor ilyen kitörni fenyegetett – mint 1848-ban egyes városokban vagy 1882-ben a tiszaeszlári per nyomában – az államhatalom a zsidóságnak mindig messzemenő, s kelet-európai viszonyok között példásnak mondható, védelmet biztosított."

 

1183. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Fejezetek a régi Nyíregyháza életéből. [Budapest], Nyíregyháza Városi Tanács V. B., 1984. – 219 p. [17; 59; 137; 172; 174]

                "Ez az a bizonyos harmonikus városi légkör, amelyről oly meleg szavakkal ír Krúdy, amikor emlegeti azt a padot az akkori sétatéren, a mostani Kossuth szobor közelében, amelyiken ugyanis a református esperes, a katolikus plébános és az evangélikusok legmegbecsültebb lelkésze békés egyetértésben politizálgatott és diskurált a tavaszi-nyári estéken a zsidó rabbival. Ez a közhangulat még a megyeiek heccperétől, a tiszaeszlári vérvádtól sem hagyta magát megzavartatni, s tartott a század elején is... Fogy is a csizmadiák száma, előtérbe kerülnek a vargák vagyis a cipészek, akiket pedig meglehetősen lenéztek csizmadia elődeink. Krúdy ezt az ellentétet a maga sajátos általánosító módszerével meg is magyarázza, a tiszaeszlári heccperről szóló könyvében. ...Krúdy gyakran emleget ilyen urakat, pl.. az eszlári per idején sokat szereplő Henter Antalt, akit kutyái kísérete nélkül el sem lehetett képzelni az utcán. ...Krúdytól értesülünk arról, hogy az ún. nagytrafik vezetője (bérlője) volt Stern Jenőné, az "Erzsébet királynő termetű, feketehajú, igen fehérarcú, lobogószemű asszonyság", aki ismerte az egész megyét, trafikjában megfordult minden Nyíregyházára bejött megyei úr s így kellő információkkal szolgálhatott Eötvös Károlynak az eszlári per idején, sőt a veszprémi származású ügyvéd egy időben náluk is lakott a Bocskay utca közepetáján volt "kényelmes, úrias külsejű házukban".

 

1184. Mikszáth Kálmán összes művei. 78. kötet. Cikkek és karcolatok. 1889. február-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István - SUHAI Pál) Budapest, Akadémiai. [414]

Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 78. kötet. Cikkek és karcolatok. 1889. február-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István - SUHAI Pál) Budapest, Akadémiai. 1984. 409-434. p. [414]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári perben a vádlottak védőügyvédje lett."

 

Műtárgyjegyzék. Ámos Imre Múzeum Anna Margit Gyűjtemény. Szentendre, Vöröshadsereg útja 10. A katalógust szerkesztette: Dávid Katalin. [Budapest], Pest megyei Múzeumok Igazgatósága. 1984.

            "54. Scharf Móric, 1973. o[laj]. v[ászon]. préseltkép rátét, 100X70 cm Ltsz.: 84.84 [...] 99. Solymosi Eszter, 1976. o. v. préseltkép rátét, 100X82 cm Ltsz.: 84. 129"

 

1185. Preisich Kornél: Önéletrajzi jegyzeteiből. In Évkönyv 1983/84. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 260-274. p. [269; 273]

                "Nem tudhatom, milyen volt a társadalmi élet a tiszaeszlári ügy előtt, de most a keresztény családok nagyon elkülönültek a zsidó családoktól. [...] Ilyen vallásos ismeretek és az apámtól átvett hit folytán természetes, hogy értetlenül álltam a tiszaeszlári pert követő zsidóellenes uszítással szemben, mint ahogy ma [1943.] is érthetetlen előttem az antiszemitizmus, jobban mondva ma a zsidók elleni vérszomjas, szadista, bestiális viselkedés."

 

1186. Rónai Mihály András: Komjáthy Jenő Reviczky Gyula. Az istenfiak. = Népszabadság, 1959. július 10. ?? In uő.: Magyar lant. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1984. 130-136. p. [133]

                "Álomvilágát közben Reviczky a Turgenyevével mossa egybe, prózáján Goncsarov visszfénye rezeg (annak idején még Tiszaeszláré is, mint ad absurdum "következetes" ellenzékién és utóvégre pozsonyi fién)[...]"

 

1187. Rónai Mihály András: Erdélyi József. 1. Egy költő halálára. = Pesti Napló, 1937. augusztus 8. ?? In uő.: Magyar lant. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1984. 391-396. p.

 

1188. Rónai Mihály András: 2. Utóhang. [1983.] In uő.: Magyar lant. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1984. 397-407. p.

 

1189. Scheiber Sándor: A magyar zsidóság szellemi élete a századfordulótól. Kitekintéssel Bartók Bélára. [Előadásra került olasz nyelven Velencében, 1981. december 8-án s megjelent e címen: La cultura ebraica ungherese e Béla Bartók (Budapest 1890-1919. L anima e la forme. Milano, Electa, 1981. 222-231. p.)] In uő: Folklór és tárgytörténet. III. kötet. Budapest, A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása. 151-218. p. [151]

                "[...]- 1882-ben - végigviharzott az országon a tiszaeszlári vérvád, amely az együttélést, a közhangulatot megmérgezte."

 

1190. Surányi Miklós: Kantate, Noé bárkája [Regények]. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984. – [71]

                [...]tanulmányt, s a vásárokon[...]

 

1191. Simon V. Péter: Zsidóellenes zavargások Vas megyében 1848 tavaszán == Molnár Károly (szerk.): A Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, IV. – Szombathely : Szombathelyi Tanárképző Főiskola, 1984. – p. 117–131. [128]

                "S ha már a politikai színezetű zsidóellenességről esett szó, végezetül talán nem árt egy távolabbi összefüggésre utalnunk. Igaz ugyan, hogy a század perének számító tiszaeszlári vérvád tárgyalásának színhelye a Szabolcs megyei Nyíregyháza volt, de a nagy perből erkölcsi tőkét kovácsoló Antiszemita Párt vezérét [Istóczy Győzőt] Vas megye rumi választókerülete juttatta be a parlamentbe."

 

Vargha Balázs: Tóth Béla, a „nagyszerű magyar Krónikás” == Tóth Béla: Mendemondák : A világtörténet furcsaságai. – Budapest : Helikon, 1984. – p. 231–243. [235]

 

1192. Hegedüs Sándor: Szabolcsi Miksa a publicista == Szabolcs-Szatmári Szemle, 1. sz. – p. 74–85. [75-76; 77; 78; 80; 84; 85]

                "Hamar megtudjuk azonban, miért e lelkesedés Tisza Kálmán személye iránt: megértést tanúsított a zsidókkal szemben és megakadályozta a tiszaeszlári vérvád nyomán keletkezett pogromhangulat kitörését. Nyilvánvaló eltúlzása ez a "generális" szerepének. Ő ugyanis a per tartamára geszti birtokára vonult vissza, s semmit nem tett a vádlottak mellett - igaz ellenük sem. [...] A zsidó vallás volt ugyanis az egyetlen, melyet a kormányzat még nem recepiált. Ám abban az időben a közvélemény a tiszaeszlári vérvád hatása alatt állt, s ilyen atmoszférában e tervek eleve bukásra voltak kárhoztatva. [Somplák-ügy] A klérus egy újabb tiszaeszlári hecckampányra készült, de Szabolcsi Miksa - mihelyt értesült a készülő merényletről - leutazott Nagykövesdre, s magánnyomozóként fényt derített az ügy politikai hátterére."

 

Kovács András Bálint: Dilettantizmus és valóságteremtés == Mozgó film 1. sz. A BBS műhelykiadványa. (Fel. szerk.: Forgách Péter). – Budapest : Lapkiadó Vállalat, 1984. p. 100–114.

 

GYÖRGY Péter: BBS, avagy kérdések a filmhez. In Mozgó film 1. sz. A BBS műhelykiadványa. (Fel. szerk.: Forgách Péter) Budapest : Lapkiadó Vállalat, 1984. – p. 131–154. [149–151]

 

BBS filmek 1979–1984. In Mozgó film 1. sz. A BBS műhelykiadványa. (Fel. szerk.: Forgách Péter) Budapest : Lapkiadó Vállalat, 1984. – p. 335–342. [337]

 

1193. MÁTRAI László: Pauler Ákos. Bevezetés. = Magyar Filozófiai Szemle, 1–2. sz. – p. 148–168. [153; 154; 155; 158; 159]

                "Eötvös Károly, az évszázad nagy perének a hőse, a tiszaeszlári zsidókat vérváddal gyanúsított per üldözötteinek a védelmét vállalta el, és emberfeletti munkával és fölényes jogi szakértelemmel 1883-ban sikerrel fejezte be a "Nagy Pert", amely siker világszerte ismertté tette a nevét. A per során szembekerült Pauler Tivadarral is... ...akárcsak a francia Dreyfus-per, a tiszaeszlári per is a haladó és a reakciós erők hatalmas politikai összecsapása volt, melynek a kimenetele hosszú idők politikai-világnézeti jövőjére is kihatott, mindkét országban. ...Itt is, ott is ...a végveszélybe került feudális társadalmi rend vívja élethalálharcát a polgárosodás nagyobb szabadságot ígérő és kívánó új rendje ellen. ...És a liberalizmus volt az, amely, szemben Pauler Tivadar vallásos antiszemitizmusával, fényes, európai hírű győzelmet tudott aratni a tiszaeszlári perben... A "Pauler-dinasztia" alapítója, Pauler Tivadar rossz csillagzat alatt képviselte az első generációt: jogi tudásának és politikai tevékenységének egészére rávetül Tiszaeszlár szégyenteljes árnyéka. ...Tiszaeszlárral kapcsolatos gyászos szereplése..."

 

1194. MÁTYÁS Győző: Sándor Iván: A vizsgálat iratai. [Recenzió] == Kritika, március. (3. sz.).  p. 3031.

 

1195. ALBERT Gábor: A vajda. A "fiatal" Eötvös Károly == Valóság, 1984. 3. sz. – p. 56–65. [56; 63; 65]

 

1196. VARGA Sándor: A "Beszélgetések" nyomán. Beszélgetés CSERÉPFALVI Imrével == Népszabadság, 1984. április 14. – p. 16. [16]

                "[Püski mellett aláíró népi írók] megfeledkeztek volna például arról, hogy Püski kiadványai között, az egyes szélsőjobbra átlendült szerzők művein kívül, ott volt a tiszaeszlári per egykori vizsgálóbiztosának, Bary Józsefnek 850 oldalas emlékirata is? Méghozzá egymás után négy kiadásban. - Tudomásom szerint ennek első kiadására már 1933-ban sor került. Vagyis Püski "csupán" folytatta. - Ennek a szégyenletes vérvádnak felidézésére - amely annak idején, akkor éppen 50 éve, az egész világ figyelmét Magyarországra terelte - ún. szerzői kiadásban került sor: az első kiadást maga a Bary család jelentette meg, feltételezem azért, mivel hivatásos kiadó erre akkor még nem akadt. Püski pedig még az első kiadás előszavát is átvette, mely szerint e könyv kiadása azért vált elkerülhetetlenül szükségessé, hogy "legyen vége már egyszer az évtizedek óta folyó vakmerő történelemhamisításnak és az Eötvös-Krúdy-féle meseköltészet továbbterjedésének". Máig sem értem, miért volt Püskinek szüksége arra, hogy ezt a könyvet, amely a nyilasok kiadójának "profiljába" tartozik, egyáltalán kiadja. Ha pedig arra is figyelünk, hogy az utolsó kiadás 1944. március 19. után jelent meg, s hogy ez a kiadványa is szerepel az 1944-es könyvnapi jegyzékén - egy időben tehát a vidéki zsidóság százezreinek deportálásával -, úgy, gondolom, érthetővé válik az igazoló bizottság tagjainak a megdöbbenése, amellyel a beadványt fogadták."

 

1197. Egy előítélet háttere. KARDOS G. Györggyel beszélget Bakonyi Péter == Forrás, 1984. május. – p. 26–37. [30; 34]

                "Volt egy időszak, mikor mindent, ami polgári, tehát mindent, amit a polgárság hozott létre, zsidó machinációnak tartottak. De minderről nagyon pontosan és valóságosan beszámol Száraz György 1976-os kitűnő könyve, az Egy előítélet nyomában. A zsidóüldöző pogromokról, a középkor rémes babonáit felélesztő vérvádakról, a zsidók bevándorlásáról, az emancipációs törekvésekről, a parlamenti harcokról, az egész ügy nemzetközi vonatkozásairól. [...] Sokak számára Károlyi Mihály a mai napig is farkasszájú Károlyi. Sőt, ma is elhiszik a vérvád per igazát. Hogy pedagógusok is? Na és. A feletteseik is ugyanabba az iskolába járhattak."

 

1198. JUHÁSZ Gyula: A barbár korhullám. A magyar szellemi élet és a zsidókérdés a második világháború előtt és alatt 1938–1944 == Új Írás, július. – p. 68–92. [84; 85; 86; 88; 89]

                "[Féja Géza, Magyarország, 1942. április-május.] Vissza-visszatért Stefan Zweigre, s még homályos utalásokat tett a Solymosi Eszter-ügyre is. [...] Irodalmi alkotás [az 1940-es évek elején], amelyben a fajgyűlölet teret kapott volna Erdélyi József "Solymosi Eszter vére" című hírhedt verse óta, néhány született. [Erdélyi: Fegyvertelen] Részletesen kitér benne a "Solymosi Eszter vére" című versének 1937-es megszületésére, visszhangjára, s rátartian vállalta továbbra is a verset. Ekkor jelent meg még egy visszaemlékezés, igaz, nem új mű, csak újra kiadott könyv volt. A Magyar Élet Kiadó újból megjelentette Bary Józsefnek, a tiszaeszlári per hajdani vizsgálóbírójának emlékiratait "A tiszaeszlári bűnper" címmel. Az újramegjelenés időpontja, a visszaemlékezés látszatobjektivitása - nem a "vérvádat" hangoztatta, hanem azt, hogy a vádlottak, akik műveletlenek és babonásak voltak, nem vallási előírásból, hanem vallási fanatizmusból öltek, s így igyekezett igazolni a hamis vádat - sok embert megtévesztett. A könyv viszonylag rövid idő alatt három kiadást ért meg. [...] Az 1944-es könyvnapra valóban megjelent még többek között Szabó Pál, László Gyula, Karácsony Sándor, Nyírő József egy-egy könyve. A Magyar Élet kiadó újból kiadta Bary József "A tiszaeszlári bűnper" című könyvét. [...] S szomorú, hogy akadt még rangos költő, aki olyan mélyre süllyedt, amelyre nincs példa sem a magyar, sem a világirodalom történetében. Erdélyi József nemcsak újra közöltette Solymosi Eszter vére című versét, de amikor már a magyar zsidóság százezreit deportálták és ölték meg, új verset jelentetett meg, ezzel a címmel: A zsidókról."

 

1199. SÜKÖSD Mihály: Közlemények a zsidókérdésről == Valóság, augusztus. – p. 89–95. [90; 93; 94]

                "[Dualizmus] Mint tudjuk, ennek az időszaknak egyetlen, nyíltan goromba zsidóellenes eseménye Magyarországon a tiszaeszlári vérvád, illetve a rákövetkező per, amely a progresszió győzelmét hozta. [...]Száraz György nevezetes tanulmánya szükséges és alkalmas időben jelent meg, 1975-ben. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Eötvös Károly híres könyve óta zsidó tárgyú írásmű nem keltett akkora feltűnést, mint az övé. [Száraz művei fontosak] "De ezzel ennek a dolognak még nincs vége", mondhatjuk a néhai Eötvös Károllyal."

 

1200. POMOGÁTS Béla: A történelem helyreállításának erkölcse. Sándor Iván írói pályája == Napjaink, november. – p. 29–30. [29]

                "Ennek a felelős emberségnek és autonóm erkölcsiségnek a kialakítása foglalkoztatja esszéiben, tanulmányaiban is, már a színészportréit összegyűjtő 1971-es Arcok és szerepekben, a tiszaeszlári "vérvád" történetét és utóéletét feldolgozó, 1976-ban megjelent A vizsgálat iratai című munkájában[...]"

 

1201. Kiss Tamás: Emlékek Erdélyi Józsefről == Alföld. – ??:12 (1984. dec.). – p. 49–53. [51]

                "Most egyre erőtlenebb versei láttak napvilágot a burjánzó napisajtó hírfejeiben. A Solymosi Eszter vére olvastán pedig hívei is elhidegültek tőle, sokan kétségbe vonták tehetségét, voltak, akik el is temették benne a költőt. Emlékszem, Kardos Pál azt mondta róla, lehetetlen, hogy Erdélyi ne hinne ebben a gyermekrémítő mesében. Alighanem igaza volt. A népbírósági tárgyaláson elhangzott vallomása szerint a vérvádat a pusztai cselédgyerekek az anyatejjel szívták magukba, hisz szüleik azzal ijesztgették, ha valami csínyt tettek, hogy elviszi őket batyujában a galíciai szakállas ószeres."

 

1985.

 

Koroknai Ákos: Az 1896. évi választások Délkelet-Dunántúlon == Baranyai Helytörténetírás 1983–1984. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. – Pécs : Baranya Megyei Levéltár, 1985. – p. 85–140. [127]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BARM_Evk_1983-84/?pg=128&layout=s

 

1202. Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. – Budapest : Móra, 1985. – [103; 134]

                "[Nyíregyháza] 1883 nyarán a városban kerül sor a híres tiszaeszlári vérvádperre. A védőügyvéd Eötvös Károly. ...A tárgyaláson a Pesti Hírlap tudósítójaként részt vett Mikszáth Kálmán is."

 

1203. Tiszaeszlár == Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. – Budapest : Móra, 1985. – p. 134.

 

1204. Dr. Dr. CSOHÁNY János: A hazai református sajtó a zsidó vallás egyenjogúsitásáért. In Évkönyv. A magyarországi református egyház Debreceni Theologiai Akadémiájának 1983/84 - 1984/85. akadémiai évéről. Debrecen, [Debreceni Református Kollégium.] 1985. 173-182. p. [177; 180; 181]

                "Antiszemitizmus inkább a retrográd antikapitalista rétegekben ütötte fel a fejét helyileg és alkalmilag. Az 1882-83-as tiszaeszlári vérvád alól Eötvös Károly tisztázta a vádlott zsidókat és az országgyülésbe 17 képviselőt bejuttatott újsütetű Antiszemita Párt hamar megbukott. [...] Pap Gábor dunántuli református püspököt - egykori 48-as honvédet - a Komáromi Genilut Chaszodim /Szeretet Gyakorlása/ izraelita egyleg disztagjává választotta és diszoklevéllel tüntette ki - irja a Dunántuli Protestáns Lap 1893. augusztus 9-i száma. A cikk teljes terjedelmében közli a diszoklevél forditását. Kiemeli a diploma, hogy a tiszaeszlári vérvád ellen egyedül Pap Gábor lépett fel hivatalosan a magyar püspökök közül. Körlevelet intézett Pap püspök egyházkerülete lelkészeihez, "hogy hirdetve a szeretet igéjét, csillapitólag hassanak híveikre." A vérvád ideje után tiz évvel Pap Gábor volt a kontinens egyetlen püspöke, aki szót emelt a cári Oroszországban üldözött 5 millió zsidó érdekében."

 

A völgységi járás szolgabírájának jelentése az alispánnak a zsidóellenes falragaszokról. 1882. október 8. In Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve II. Szerk.: K. Balog János. [Szekszárd], Tolna Megyei Levéltár. [1985.] 294. p.?????

 

A dombóvári járás főszolgabírája jelentést küld az alispánnak a zsidóellenes mozgalmakról. 1883. szeptember 2. In Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve II. Szerk.: K. Balog János. [Szekszárd], Tolna Megyei Levéltár. [1985.] 301-302. p. ??????

 

1205. GOLDZIHER Ignác: Napló. Válogatta, sajtó alá rendezte, az előszót írta és a jegyzeteket készítette: Dr. SCHEIBER Sándor. Fordította: Dr. Scheiber Sándorné dr. Bernáth Lívia. (Tények és tanúk.) Budapest, Magvető Könyvkiadó. 1985. [128; 129; 130; 387]

                "Mainz pályaudvarán mint a magyar zsidóság első hírnöke, felbukkant Mezey, a Zsidó Országos Iroda titkára. Az volt a feladata, hogy a tiszaeszlári metszőt és a híres "Móric-gyereket" Amszterdamba kísérje. Mezey juttatta eszembe, hogy hazai part felé evezek. Az épp átélt ragyogó napok után önkéntelenül is arra az ellenszenves környezetre kellett gondolnom, ahova hazasiettem.  [Pesti Izraelita Hitközség elnöke,] az öreg Neuwelt csak Tiszaeszlár előtt felelt meg. Most, amikor a zsidóságot veszély fenyegette, nagyon eszes, igen szemérmetlen és gazdag ember kellett az élre. Neuwelt úr szerény értelmi képessége és félmilliója nem volt elegendő a pesti zsidóság képviseletéhez. Tiszaeszlár után olyan ember kellett, akinek legalább 5 milliója van. [...] Így vált [Wahrmann Mór] kötelességévé a hitközségi elnökség, amelyet "ingatag egészséggel is" elfogadott, szent ügyének tekintve, úgymond, azt, mert a viszonyok megkövetelik, hogy a felekezet élére megfelelő ember kerüljön. [Jegyzetben:] Scharf Móric (1869-1924) mint gyermek a tiszaeszlári vérvádperben betanított, hamis tanúvallomást tett atyja, József ellen. Mezey [Ferenc] a népharag elől Amszterdamba vitte; Scharf ott élt és halt meg."

 

Katz József: Tiszaeszlári vérvád == Uő.: Vérzivataros idők nyomában. – Jeruzsálem : Szerző, 1985. – p. 89.

 

Katz József: Legendák hősei == Uő.: Vérzivataros idők nyomában. – Jeruzsálem : Szerző, 1985. – p. 224–225. [224]

                „A tiszaeszlári vérvád, a fehérterror, a zsidó törvények és végül Szálasi.”

 

1206. KRÚDY Gyula: Az ősök unokái. = Világ, 1924. július 6. In uő.: Régi pesti históriák. Színes írások. Válogatta Barta András, az utószót írta Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 1967. 232-247. p. [233] In uő.: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Válogatta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Barta András. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1985. (Krúdy Gyula művei.) 193-204. p. [194] (Báttaszéki; Új Század 248; 341)

 

1207. KRÚDY Gyula: Tiszaeszlár az ötvenedik évforduló távlatából. = Újság, 1932. 27. sz. In uő.: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Válogatta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Barta András. Budapest, Szépirodalmi. 1985. (Krúdy Gyula művei.) 501-512. p., 576. p., 582. p. [576; 582]

 

1208. BARTA András: Kis Krúdy-szótár. In Krúdy Gyula: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Válogatta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: uő. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1985. (Krúdy Gyula művei.) 541-567. p. [550; 564; 567]

                "Heuman Ignác Nyíregyházi ügyvéd, a tiszaeszlári vérvád végtárgyalásán a vádlottak egyik védője. [...] Sverteczky vendéglője A Práter u. 26. sz. alatt volt. [...] A tiszaeszlári vérvád idején az antiszemita mozgalom vezetőinek gyülekezőhelye. [...] Zarándy (Alfred) Gáspár [...] A tiszaeszlári vérvád idején antiszemita pártot alakított, s valóságos forradalmat szított a fővárosban."

 

1209. HEBENY Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868-1914). In Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás V-VI. Szerk.: Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, [Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár] (Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványai I. Évkönyvek, 5-6.) 129-157. p. [145]

                "A század végén az izraelita vallásúak ellen irányuló közhangulat - melyet még jobban felkorbácsolt a tiszaeszlári Solymos[!] Eszter-féle per - szinte lehetetlenné tette az izr. zugiskolák működését."

 

1210. GERGELY András - VELIKY János: A politikai sajtó története 1875-1890. I. Bevezetés. 4. Információval együtt szenzáció. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 258-263. p. [262]

                "Az 1880-as évek jelentős hazai eseményei viszont részben még ma sem hullottak ki az emlékezetből, s ez az egykorú sajtónak köszönhető. 1882-ben a középkori vérvád felelevenítésével állítottak zsidó vallásúakat bíróság elé, s az úgynevezett eszlári per visszhangja mutatja a sajtó változását. A régi tradíciókat követő kormánypárti Nemzet és a függetlenségi ellenzéki Egyetértés tízezer szavas távirati tudósításokat közölt, s vezércikkekben hangoztatta a vádlottak ártatlanságát. A modernebb lapok a per rövidebb ismertetése mellett glosszákat, intimitásokat, hangulati beszámolókat, rajzos képeket is közzétettek, s üzleti érdekből, az érdeklődést szítva, még a tárgyilagosság pózát is felvették, mondván, hogy a végső igazságnak, a teljes bizonyosságnak a bíróság előtt kell majd kiderülnie. Sőt akadt egy orgánum, amely rosszul felfogott üzleti érdekeitől indíttatva az antiszemitizmus vizeire hajózott: a korábbi röpiratai szerint liberális beállítottságú, bár kalandorságra eleve hajló Verhovay Gyula Függetlenség című lapja azonban, amelytől korábbi függetlenségi párti támogatói is elfordultak, elvesztette hajdani népszerűségét, s néhány év után megszűnt."

 

1211. GERGELY András - VELIKY János: A politikai sajtó története 1875-1890. II. A kormánypárti sajtó. 4. A dzsentri hatalom tisztes lapja: A Nemzet. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 288-292. p. [289]

                "Megindulása viszont éppen a dualizmus kori békekorszak legnagyobb sajtószenzációjával, az eszlári perrel esett egybe. A középkori vérvád felszításával folytatott antiszemita kampány, amelyre egy tiszaeszlári parasztlány felderítetlen eltűnése adott alkalmat, s amely az 1883 eleji nyíregyházi törvényszéki tárgyalásban érte el izgalmi tetőfokát, a Nemzet számára mégsem volt alkalom a szenzációk keresésére. Bár tudósítója ott volt, de riportokat sem közölt a tárgyalásról (mint ahogy például a Pesti Hírlap tette közzé Mikszáth Kálmánéit), hanem teljes terjedelemben ismertette a bűnper tárgyalási anyagát, a sokszor tízezer szót is meghaladó távirati tudósításokat. A roppant anyag közléséhez állandósítani kellett a félíves "mellékletet", s még így is alig maradt tér a napi anyag számára. Az eszlári per, az antiszemitizmus jelentkezése, a politikai sajtó átalakulása mind csak tünete volt annak a társadalmi átalakulásnak, amelyet a kortársak a liberalizmus válságaként próbáltak általánosítani."

 

1212. GERGELY András - VELIKY János: A politikai sajtó története 1875-1890. III. A függetlenségi ellenzék sajtója. [Bevezetés] In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 293-294. p. [294]

                "Az antiszemiták felé forduló Függetlenség a tiszaeszlári per lezárulta után gyorsan elvesztette olvasóit..."

 

1213. GERGELY András - VELIKY János: A politikai sajtó története 1875-1890. III. A függetlenségi ellenzék sajtója. 2. Újság az újságíróért: Verhovay és a Függetlenség. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 304-309. p. [306; 307; 308]

                "[Verhovay] Hírlapjának szerkesztésében legfeltűnőbb változást az 1882-83-as tiszaeszlári per, és az annak nyomán elindított antiszemita propaganda hozott. ...A per alatt kötelezte el magát végleg az antiszemitáknak, a Függetlenség csak ekkor kapcsolódott be feltétel nélkül az antiszemita akciókba. Aztán a per 15 hónapja alatt és után tudatosan és kiszámítottan zsidóellenes hangulatot keltett, vallási fanatizmusból elkövetett gyilkosságról cikkezett, amikor a többi - kormánypárti és ellenzéki - laptársa mindvégig elfogulatlan akart maradni, ha valójában nem is maradt mindig az. ...A tiszaeszlári per befejeződése, 1884 után a Függetlenség még három évig jelent meg."

 

1214. GERGELY András - VELIKY János: A politikai sajtó története 1875-1890. III. A függetlenségi ellenzék sajtója. 3. Az aufklärista pozitivizmus népnevelési utópiájának jelentkezése a függetlenségi néplapokban. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 309-312. p. [312]

                "[Nemzeti Újság] Az országbíró gyilkosainak kézre kerítése után nem maradt a lap szenzáció nélkül: ekkor kezdődött az eszlári per. A Függetlenségi Párt felfogásának megfelelően támadásokat intézett az antiszemita irányzat ellen. Nem véletlen, hogy előfizetési felhívásában ekkor nem annyira a függetlenségi érzésekre apellált, hanem a szokásos frázisokon kívül ("Magyarország kizárólag magyar legyen") azt hangoztatta, hogy "kiirtandó a babona és a vallási rajongás, helyreállítandó az egyes felekezetek közötti jó egyetértés". A per hosszú folyama alatt derekasan küzdött az antiszemita áramlattal, de annak lezárulta után nem kínálkozott számára olyan politikai téma, amely az uralkodó osztályok pártfrakcióin túlmenően a szélesebb néprétegeket is érdekelte volna."

 

1215. BUZINKAY Géza: A politikai sajtó története 1875-1890. VI. A katolikus politikai sajtó. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 358-365. p. [363; 364]

                "A tiszaeszlári per és az antiszemita zavargások, pártszerveződés olyan társadalmi problémákra vetettek világot, amelyek erősíthették a katolikus lapok érvelését. A katolikus sajtó szemében mindaz, ami ekkor - bármilyen erős érzelmi színezéssel - felszínre jutott, a liberalizmus bűneit igazolta és saját kritikájának jogosságát támasztotta alá. Az antiszemita mozgalmakkal e lapok tehát rokonszenveztek, bár ennek mértékét és megnyilatkozási formáit sok szempont befolyásolta. A Magyar Korona volt a legtartózkodóbb, bizonyára mind a tömegjellege miatt, mind kormánypártisága és a klérus megfontolásai miatt. A zavargásokról nagyrészt nem is tudósított, az antiszemita párttal határozottan szembehelyezkedett, viszont a tiszaeszlári vérvádat kezdettől fogva igaznak fogadta el, a felmentő ítélet után pedig keserűen állapította meg, hogy ezzel a bírák "...eleget tettek a zsidóság közvéleményének...", és most kell még következnie az igazság kiderítésének. ...[Magyar Állam] A fővárosi lapok közül ő tudósított elsőként, 1882. május 20-án a tiszaeszlári esetről, méghozzá bármely beismerő vallomás előtt már igazolt vérvádat emlegetve. Ettől kezdve híradásai és vidéki levelezői naponta beszámoltak az eseményekről. ...A tiszaeszlári per lezajlása, majd az antiszemita párt felbomlása után átgondoltabb taktikával, de határozottabban is folytathatta antiszemitizmusát: akkor már nem kellett a kilengésektől való elhatárolódással is törődnie. ...A Katholikus Társadalom különleges szerepet játszott a tiszaeszlári per idején. ...ez a lap merészkedett legtávolabb az antiszemitizmusban: nemcsak közölte az antiszemita párt petícióit, hanem nyíltan is rokonszenvezett Istóczyval. A rituális gyilkosságot például éppen az ő röpiratának idézeteivel vélte igazolni."

 

1216. BUZINKAY Géza: Élclapok 1875-1890. I. A politikai élclaptípus kimerülése 1875-1890. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 393-394. p. [393; 394]

                "Az élclapokban a korszak magyar társadalomtörténetének határköve lett a tiszaeszlári per. ...[Borsszem Jankó] A liberális magatartást tanúsító kormánnyal a tiszaeszlári per idején mély meggyőződéssel rokonszenvezett, ennek eredménye viszont az lett, hogy utóbb minden területen a korábbinál sokkal odaadóbban támogatta a kormányt."

 

1217. BUZINKAY Géza: Élclapok 1875-1890. II. A nagyvárosi polgárság kormánypárti élclapja: a Borsszem Jankó. 4. A polgárosodásért és a magyarosodásért. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 400-402. p. [401]

                "A tiszaeszlári perben a kormány és a Szabadelvű Párt álláspontja liberális volt, a pert követően a politikai antiszemitizmus fel is bomlott a vereség miatt. A nyolcvanas évek közepén a Borsszem Jankó megerősödött kormánypártisággal került ki a küzdelemből."

 

1218. BUZINKAY Géza: Élclapok 1875-1890. III. A folytonosan átalakuló Üstökös. [Bevezetés] In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 405-406. p. [406]

                "...botrányos körülmények között történt meg a teljes szakítás Jókai és Szabó [Endre] között. 1882 augusztusában Kozma Sándor főügyészt - a tiszaeszlári per vezetőjét - karikatúrában megrágalmazta az Üstökös azzal, hogy a zsidók lepénzelték. Kozma ekkor felkérte a Magyar Hírlapírók Egyesületét, hogy sajtópert folytasson Szabó ellen. A "választott bíróság" egyhangúlag elítélte Szabót, akit Jókai közben a Nemzetben publikált cikkében megtámadott; szemére vetve, hogy az Üstökös hangnemének eltorzulására már többször felhívta a figyelmét."

 

1219. BUZINKAY Géza: A magyar nyelvű közművelődési sajtó 1875-1890. II. A dzsentroid középosztályi olvasóréteg lapja, a Vasárnapi Újság. 1. Konzervatív ízlés, mérsékelt formai változások. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 444-445. p. [445]

                "...érintette a képanyagot az 1883-i tiszaeszlári per tudósítása: legalábbis átmenetileg, először foglaltak el jelentős teret a helyszíni riportképek, és színesebbé vált a kép és szöveg tördelése. Ugyanígy újdonságot jelentett a lap olvasóinak, hogy tudósításokat olvashattak rendszeresen. A per és az ezt követő tüntetések elcsitulásával megjelenésében is unalmasabb lett a Vasárnapi Újság."

 

1220. BUZINKAY Géza: A magyar nyelvű közművelődési sajtó 1875-1890. II. A dzsentroid középosztályi olvasóréteg lapja, a Vasárnapi Újság. II. A dzsentroid középosztályi olvasóréteg lapja, a Vasárnapi Újság. 2. Munkatársak. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 445-446. p. [446]

                "...1883-ban pedig Ábrányi Lajos tudósított rajzokkal Nyíregyházáról a tiszaeszlári per eseményeiről."

 

1221. BUZINKAY Géza: A magyar nyelvű közművelődési sajtó 1875-1890. II. A dzsentroid középosztályi olvasóréteg lapja, a Vasárnapi Újság. II. A dzsentroid középosztályi olvasóréteg lapja, a Vasárnapi Újság. 3. A "józan haladás terjesztése" helyett a nemzeti dicsőség szolgálata. In A magyar sajtó története. II/2. kötet. 1867-1892. Szerk.: Kosáry Domokos - Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai. 447-450. p. [449]

                "1883-ban a tiszaeszlári per fél éven keresztül lefoglalta és lendületben tartotta a Vasárnapi Újságot. Mint már említettük, kiküldött rajzolója tudósított Nyíregyházáról. A helyszíni beszámolók érdekességének fölfedezése más rovatokra is kihatott, s jelentékenyen megnövekedett a lap eredeti anyagainak száma. Az átmeneti színesedés után azonban ugyanoda tért vissza, ahol a korábbi években tartott: a tárcákon és egy-egy elmélkedésen kívül majdnem minden egyéb írás és hír másodközlés volt."

 

1222. NÉMETH G. Béla: Az "úri középosztály" történetének egy dokumentuma: Herczeg Ferenc emlékezései. In Herczeg Ferenc emlékezései. A Várhegy. A gótikus ház. Budapest, Szépirodalmi. 7-32. p. [18]

                "Eötvös [Károly] viszont harcias 48-as, akiről mindenki tudja, mily bátran és ragyogó jogászi készültséggel állt ki a gyalázatos vád ellen a tiszaeszlári pörben."

 

1223. Szabó Júlia: Időrendi áttekintés. In uő.: A XIX. század festészete Magyarországon. Budapest, Corvina Kiadó. 1985. 58–65. p. [64]

                "1882 [...] Nyomozás egy Tiszaeszláron eltűnt fiatal lány ügyében, akinek meggyilkolásával vallásos zsidókat gyanúsítanak. Antiszemita zavargások. [...] 1883 [...] A nyíregyházi törvényszék felmenti a tiszaeszlári per vádlottait (védő: Eötvös Károly)." [Mo tört kron 1982.]

 

1224. TAMÁS Attila: Krúdy Gyula. In A magyar irodalom története. Szerk.: Klaniczay Tibor. Második, javított kiadás. Budapest, Kossuth. 310-311. p. [311]

 

1225. Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtótörténete 1846–1919. – Salgótarján : Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, 1985. (Múzeumi értekező, 2.) – 71 p. [26]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_NOGR_Muzertekezo02/?pg=27&layout=s

                „Losonc következő lapja 1882-ben indult és 1883 áprilisában már meg is szünt. A Losonczi Phoenix tipikus példája az elsietett, át nem gondolt vidéki lapkiadásnak. [...] Erősen nacionalista és antiszemita. (A tiszaeszlári perről is ilyen beállításban tudósít.)”

 

1226. NEMESKÜRTY István: Magyarország lelkiismerete. = Élet és Irodalom, 1975. 34. sz. 9. p. In uő: Tűnődések történelemről, irodalomról. Budapest, Magvető. 240-250. p.

 

Cs. Szabó László: A züllött hajós. Krúdy Gyuláról. = Irodalmi Újság, 1958. In Krúdy világa. Gyűjtötte és írta: Tóbiás Áron. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 1964. 680-683. p. [683] In Bécs, 1983.?? In uő.: Őrzők. Esszék. Budapest, Magvető. 1985. 533–550. p. [543; 546]

 

1227. Olchvári Pál naplója. Közli és jegyzetekkel ellátta GYARMATHY Zsigmond. In Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás V-VI. Szerk.: Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, [Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár] (Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványai I. Évkönyvek, 5-6.) 383-436. p. [430]

                "Sikerült Kornis Ferit közig. bizottsági tagul behozni, a zsidók mind ellene voltak. [Jegyzet:] Dr.. Kornis Ferenc büdszentmihályi (ma Tiszavasvári) földbirtokon[!]. (Hunek monogr. 213.) Ekkor ny. törvényszéki elnök, volt országgyűlési képviselő, annak idején a hirhedt tiszaeszlári vérvád perben elnökölt."

 

1228. Tremmel Flórián: Igazságügyi retorika. ??Budapest, 1985. [148; 170–171; 184; 185; 187]

                "A magyar judikatúra talán leghíresebb perében, a tiszaeszlári vérvád ügyében a főügyészhelyettes, Seyffert Ede végrehajtotta ezt a legnagyobb fordulatot és a vádelejtéssel akkor azonosnak tekintett felmentési indítványt terjesztett elő. Eötvös Károly írja "A nagy per"-ben (Bp., 1968. II. kötet 327. o.), hogy a tárgyalás 39. napján adta elő a királyi főügyészhelyettes a vádbeszédét. Elejtette a vádat, fölmenteni kérte a vádlottakat, s indítványozta, hogy a vádlottakat a bíróság nyomban helyezze szabadlábra. Egy másik könyv szerint (Hegedüs Sándor: A tiszaeszlári vérvád, Bp., 1966. 180. és 182. o.) a főügyészhelyettes bizonyítékok hiányára hivatkozott, amikor már a vádbeszéd elején kijelentette: "Különös és sajátos üggyel állunk szemben. Terhelő anyag akadt sok, de megbízhatóságuk igen kétes volt..." A főügyészhelyettes így fejezte be beszédét: "E pillanatban... felmentessenek." [...] az indítványokat, észrevételeket, stb. a kellő időben és megfelelő formában kell mind a vádlónak, mind a védőnek megtennie, hogy célhoz vezessenek. Csak egyetlen példát ennek illusztrálására. Mikszáth Kálmán "Tudós írások" című könyvében örökíthette meg a nagy pört, a tiszaeszlári vérvádat, amely annak idején egész Európa közvéleményét foglalkoztatta. Valjean János címszó alatt számol be Mikszáth egy öreg írnokról, aki nagyon kopott ruhában, igen alázatosan viselkedett első tárgyalási tanúkihallgatásakor, amikor is arról számolt be, hogy ő vallatta ki Móriczot (az állítólagos koronatanút - T. F.). A második tárgyalási kihallgatásra már jobb öltözékben jelent meg és egyre bátrabban viselkedett mint tanú. "Ekkor emelkedett fel helyéről Eötvös. S elkezdett szokatlan hangon mesélni egy történetet... egy "visszaemlékezést", mert ez illik legjobban hozzá. Elmondja, hogy ő mikor nemes Veszprém vármegye fiskusa volt, akkor átment a kezén egy lista a megkegyelmezett rabokról. (Mindezt olyan mesélő, kedélyes modorban tette... de érezhető volt, hogy lesz csattanó...) - Ebben a listában előfordult egy rab, aki kegyetlen gyilkosság miatt tizenöt évi fegyházra lett ítélve. (És most már mennydörgéssé vált a hangja): - Ezt az embert Péczely Kálmánnak hívták. (Minden ember hátán végigborzongott a hideg. Vérfagyasztó csend állt be. S a félelmetes csendben süvített át a termen Eötvös megrázó kérdése): - Ön az? (A vén ember halálsápadt lett, lábait lassú reszketegség fogta el.) - Ez aljas személyeskedés! - hörgé elfojtott hangon. - Ennyi a felelete? Elég! - mondá Eötvös és leült. (Leírhatatlan hatást eszközölt ez a jelenet a közönség közt, melyhez foghatót kevés ember élt át.)" Bár ebben az epizódban mai szemmel túlzást vélünk felfedezni, úgy hisszük, éppen a mellékszónoklatokban is alkalmazható retorikai fogásokra és hatásokra kellően felhívja a figyelmet. Ugyancsak Mikszáth írja Eötvös Károlyról, a védelem vezetőjéről, hogy az állítólagos koronatanú, Scharf Móric betanítottnak látszó vallomástétele során azt az indítványt tette a bíróságnak, hogy "mondassa el a fiúval a vallomást versben is, talán úgy is tudja."

 

1229. Varga Sándor: Az igazolóbizottság működése == uő.: A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem : 1945–1957. – Budapest : Gondolat, 1985. – p. 57–62., 371.

 

1230. Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében. = Századok, 5-6. sz. 1079–1104. p. [1095]

                "[Xenofóbia klasszikus tárgya: gettó-zsidó.] Kettős etika vezérli, a kereszténnyel szemben minden bűntettre, még a rituális gyilkosságra is képesnek tartja őt a babonás előítélet. Az előítéletet az sem oldja fel, ha a zsidó kilép a virtuális gettóból, ha polgárosodik és magyarosodik."

 

1986.

 

1231. Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. – Budapest, Gondolat, 1986. – [68–69; 270; 290]

 

1232. ALBERT Gábor: Utószó. In Eötvös Károly: Aki örökké bujdosott. Budapest, Móra. 218-222. p. [218]

                "...Eötvös Károly nevét országszerte jól ismerték. A Kossuth-párti, függetlenségi politikust éppúgy, mint a híres ügyvédet, aki a hírhedt tiszaeszlári perben a rituális gyilkossággal vádolt ortodox zsidókat védte. (A nagy per című könyvében később erről számol be.)"

 

FÁBRY Zoltán: Masaryk magyar emléke. = Új Szó, 1950. március 7. 3. p. In uő.: Stószi délelőttök. 1968. 261-264. p. [] uez.: In uő.: Összegyűjtött írásai. 6. kötet (1950-1953). Újságcikkek, tanulmányok. Bratislava, Madách. 1986. 24-26. p., 316-317. p. [24; 316]

 

1233. FENYŐ Miksa: Az elsodort ország. Budapest, Magvető. 1986. II., javított kiadás. (Tények és tanúk.) [207]

 

1234. Dr. FEUERSTEIN Emil: Kayserling Mayer (1829-1905). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv, A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása. 73-75. p. [75]

                "1882-ben nagyfontosságu röpiratot irt a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatban."

 

1235. Dr. FEUERSTEIN Emil: Ágai Adolf (1836-1916). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv, A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása. 93-98. p. [96]

                "A zsidó jelleg idegesíti: bántják a görbe orrok, és még a zsidó nők sem tetszenek neki. Hamburgban járva, idegenkedve nézi a rongyos és piszkos kivándorló zsidókat, de éppen Tiszaeszlár idején időt talált arra, hogy meglátogassa a szadagórai csodarabbit, és ugy járt-kelt a rabbi házatáján, mint egy magasabb világ nagykövete. A tiszat[!]eszlári években állandóan harcolt az antiszemitizmus ellen, és egész életében melegen érdeklődött a zsidó ügyek iránt."

 

1236. Dr. Feuerstein Emil: Kiss József (1843–1922). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv, A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása. p. 99–104. [100; 101; 104]

                "Akkor, az antiszemita áramlatok idején irta az "ár ellen" cimű versét, mely óriási hatást keltett. Lefordították németre, és a héber forditást az orosz-zsdió templomokban énekelték. ...Tény, hogy Kiss József Tiszaeszlár előtt, már 1868-ban kiadott egy versfüzetet "Zsidó dalok" cimen.

 

1237. Dr. FEUERSTEIN Emil: Kármán Mór (1843-1915). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv, A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása. 105-109. p. [108]

                "Kármán 1883-ban, az akkori antiszemita áramlat miatt lemondott a Közoktatásügyi Tanács jegyzői tisztségéről és a Magyar Tanügy szerkesztéséről."

 

1238. Dr. FEUERSTEIN Emil: Goldziher Ignác (1850-1921). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv, A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása. 142-147. p. [145]

                "Goldziher Ignác Magyarországon, közvetlenül Tiszaeszlár korában, a törvények mértékével mérve, kiskoru volt, amikor a Magyar Tudományos Akadémia levelező-tagja és a budapesti Tudományegyetem magántanára lett."

 

1239. Dr. FEUERSTEIN Emil: Bacher Simon (1823-1891). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv, A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása. 165-167. p. [166]

                "Egy fél évszázadon keresztül alig volt jelentős eseménye a magyar zsidóságnak, amelyet Bacher egy-egy hosszabb-rövidebb versben meg ne örökitett volna. A kongresszus, a szeminárium megnyitása, a 48-as zsidó hősök sirkövének felavatása, a tiszaeszlári tragédia, a magyar és a külföldi zsidóság nagyjainak jubileuma, vagy halála, de éppugy Vörösmarty vagy Deák Ferenc halála, a koronázás és a kiegyezés is friss versekre hangolták."

 

1240. FÜLÖP László: Közelítések Krúdyhoz. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1986. 401. p. [121; 132; 145; 149; 155; 160-162]

                "Két regény kíséri az utolsó esztendők novellaláncolatait: a "nagy per" krónikáját megelevenítve a nyírségi dzsentrivilág természetrajzát is felvázoló tényregény, dokumentumregény (A tiszaeszlári Solymosi Eszter, 1931)[...] Ónody Géza eszlári portája a teljes elhagyatottság és sivárság benyomását kelti: "kidőlt-bedőlt kőkerítés", "mohos zsindelyfedél", "begyepesedett, nádas, álmos" udvar kívül; bent az áporodott, dohos, pipafüstös szobákban "csupa olyan bútor volt, amelyről már messziről látszott, hogy sokszor szerepelt végrehajtók jegyzőkönyvében"; mindenütt kopott székek, rozzant díványok, golyó nyomát viselő tükör, ócska vitrinek, olyan tintapecsétes asztalok, "mintha Magyarország összes pöriratait rajtuk írták volna" (A tiszaeszlári Solymosi Eszter). [...] Ónody Zita azt bizonygatja férjének, hogy a szabolcsi tájakon sohasem halt ki, éppenséggel teljes pompájában virult a nemesi virtus, az úrias gavallérság, a dzsentri-összetartozás mentalitása (A tiszaeszlári Solymosi Eszter). [...] A tiszaeszlári Solymosi Eszter-ben Z. Gyula és egy másik nevezetes família leszármazottja, Ónody Zita házasságáról esik szó részletesen. [...] Három regény alkotja a dzsentrikrónika nagy epilógusát, berekesztő fejezetét: a Valakit elvisz az ördög, az Etel király kincse és A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Mindegyik önmagában is fontos állomás, összetartozásuk pedig fel is fokozza jelentőségüket, egybehangzásuk erősíti az üzenetet."

 

1241. Gyertyán Ervin: A francia kitüntetés. – Budapest : Magvető, 1986. – [274]

                "Hiszen ha hitelt adott a Rajk-, a Kosztov-, a Slánský pernek - zsidó fajvédőnek, elvakult nacionalistának kellene lennie, ha ennek azért nem ad hitelt, mert zsidók a vádlottak. De ugyanakkor ebben a konstrukcióban minden eddiginél fenyegetőbben rémlettek fel benne a Stürmer, a Virradat egykori antiszemita uszításai, a tiszaeszlári vérvád és a Dreyfus-per emléke. Miért kell annyira hangsúlyozniuk a kommunistáknak, hogy ezek az orvosok zsidók?"

 

1242. JUHÁSZ Gyula: A barbár korhullám. A magyar szellemi élet és a zsidókérdés a második világháború előtt és alatt (1938-1944). = Új Írás, 1984. július. 68-92. p. [84; 85; 86; 88; 89] In uő.: A háború és Magyarország 1938-1945. Budapest, Akadémiai. (Kérdőjel) 54-119. p. [104; 107; 115]

 

KRÚDY Gyula: A Magyar Habsburg, egy régi udvarház utolsó gazdája. (1925.) In uő.: A XX. század vizitkártyái. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. p. 99–107. [106]

 

KRÚDY Gyula: Kállay Andris. (1926.) In uő.: A XX. század vizitkártyái. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. p. 297–302. [301]

 

KRÚDY Gyula: Vidliczkai, az éjféli szónok. (1926.) In uő.: A XX. század vizitkártyái. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. p. 324–329. [325]

 

KRÚDY Gyula: Nyíri mese. (1927.) In uő.: A XX. század vizitkártyái. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. p. 356–360. [359]

 

1243. LACKÓ Mihály: Halál Párizsban. Grünwald Béla történész művei és betegségei. (Nemzet és emlékezet.) Budapest, Magvető Könyvkiadó. 1986. [194; 207]

                "[Grünwald utolsó parlamenti beszéde:] "Bármily csekély kérdéssel foglalkozzunk ebben az államban, ... mindig azt tapasztaljuk, hogy a szálak nagy, fontos, de megoldatlan problémák és kérdések felé vezet, s azt látjuk, hogy a bajok kútforrása éppen a nagy problémák megoldatlan volta." Ilyen nagy kérdés - tette hozzá - a zsidók ügye. Ez, ha nyíltan antiszemita párt már nem létezik is, mindenkit foglalkoztat, sőt Tiszaeszlár óta nem csökkent, hanem nőtt a zsidók körüli feszültség."

 

Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák : Újabb fejezetek a régi Nyíregyháza életéből. – Nyíregyháza : Nyíregyháza városi Tanács v. B., 1986. – 258 p. [26; 70]

                Ez a "díszes helyiség egyszer a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, igaz, a megye nem nagy dicsőségére. Amikor az épület megyeháza is, törvényszék is volt és nem találtak nagyobb tanácskozó helyiséget az 1883-i tiszaeszlári per tárgyalására. Nincs itt tér ennek részletesebb ismertetésére, nagyon messze időben történt: Krúdy Gyula viszont rendkívül plasztikusan írja meg A tiszaeszlári Solymosi Eszter c. könyvében egyes megyei emberek konspirációjának a kialakulását és összeomlását, a város különállását ebben az ügyben, s közben hiteles képet nyújt a városházáról, erről a nagyteremről, régi városunk megannyi épületéről, kocsmájáról, úri lakáról, családjáról." A trafikos Sternné Kelner Paula, akinél Eötvös Károly lakott a per idején.

 

Móra Ferenc: Az első antiszemita sajtópör. In uő.: Egy cár, akit várnak. Elkallódott riportok. (Móra Ferenc művei.) Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. p. 357-363. [362]

 

MÓRA Ferenc: Rebeta úr esztendeje. In uő.: Egy cár, akit várnak. Elkallódott riportok. (Móra Ferenc művei.) Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986. p. 364-371. []

 

1244. L. NAGY Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak 1931-1945. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1986. [70]

                "Az urbánusok és népiesek ismert vitája [Jegyzetben:] Közvetlen aktualitást Erdélyi Józsefnek Solymosi Eszter c., a Virradat c. jobboldali lapban 1937. aug. 2-án megjelent verse adta, felidézve a 19. sz. végi vérvádat."

 

Pesti Ernő (szerk.): Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1931–1933) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, G. Sorozat). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1986. – 385 p. [17; 22; 25; 27]

 

1245. SÜKÖSD Mihály: Közlemények a zsidókérdésről. = Valóság, augusztus. 89-95. p. [90; 93; 94] In uő.: Seregszemle. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1986. 217–233. p. [220; 221; 227; 228; 229]

 

SZENES Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Beszélgetések. Budapest : Szenes Sándor, 1986. 333 p. [216]

 

1246. VÉBER Károly: Így élt Mikszáth Kálmán. Budapest, Móra. [89; 108]

                "Este vacsorázni gyakran betér barátaival az Angol Királynő Szállodába, vagy belátogat a Steingassner Kávéházba, ahol nagy tarokkcsaták zajlottak le a "vajdával", Eötvös Károllyal, a hírhedt tiszaeszlári per védőügyvédjével... A parlamenti karcolatokkal egyidőben született tudósításaiból a tiszaeszláriak keltették a legmélyebb hatást. 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári vérvád idején, a szervezett antiszemita mozgalmak légkörében, amikor a helybeli zsidó közösséget egy lány rituális megölésével vádolták, eleinte őt is megzavarták az uszító hangok, később azonban a Pesti Hírlapban közölt cikkeinek nagy szerepe volt a közvélemény lecsillapításában, az ártatlanok megvédésében."

 

1247. SZŰK László: Megjegyzések a bűnügyi tudósításról. = Jel-Kép, 1986. 2. sz. 65–69. p. [68; 69]

                "Hát még ha a tömörség igényét a tanulságosság követelményével tetézzük! Bár erre is akad tárgyunkban példa. Mikszáth Kálmán a tiszaeszlári vérvád tárgyalásairól tudósított. Folytatásokban. S érdekes módon sem az ügyet, sem pedig az ítéletet nem ismertette... A bíróság munkáját, az ügy szereplőit vette szemügyre, s számolt be eltűnődve, s nem apodiktikus határozottsággal arról, amit lényegesnek gondolt. Ehhez képest, visszaemlékezve a tatabányai "orvosper" tudósításaira, úgy rémlik, hogy az újságok mindent pontosan megírtak. De nem tudom felidézni, kik voltak az elhunyt kisded szülei."

 

1248. SCHWEITZER József: Emancipációtól - emancipációig. A hazai zsidóság történetéből. = Confessio, 3. sz. 28-38. p. [32]

                "A terjedő antiszemitizmus légkörében a szándékkal erőteljesen propagált Tiszaeszlári vérvád (1882) mérgezte a közélet levegőjét. Hatására sokhelyütt antiszemita atrocitások mentek végbe, számos város és megye az emancipáció visszavonását követelte. Istóczyék és a Tiszaeszlár okozta izgalmak a 90-es évekre lecsendesedtek..."

 

1249. VENETIANER Lajos: A magyar zsidóság története különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. A szerző 1922-es kötetének bevezető fejezettel módosított kiadása. Budapest, Könyvértékesítő Vállalat.

 

Tóth Béla: Tiszajárás. 75. Tiszaeszlár == Tiszatáj, 1986. június 6. sz. p. 36–40. [36; 37]

 

1250. KEMÉNY G. Gábor: Dunai néző. (Három történeti esszé.) III. Fények és árnyak a "Vajda" pályaképében. (1976.) [ugyanez rövidítve: "A második nagy Eötvös-per" = Korunk, 1976. 11. sz. 858-863. p.] = Századok, 1986. 4. sz. 840-850. p. [841; 842; 844; 845; 846; 847; 848]

                "[...]beárnyékolta életét."

 

1251. VÖRÖS Károly: A budapesti zsidóság két forradalom között 1849-1918. = Kortárs, 1986. december. 100-117. p. [111; 115]

                "[A zsidóság a kapitalizmus minden fokán jelentős helyzeti előnyt szerezhetett] Ezért nem meglepő, hogy a 80-as évek elején, a gazdasági válság mélypontján a tiszaeszlári vérvád nyomán kirobbanó antiszemitizmus Budapesten is tömegeket mozgat meg: jellemző módon elsősorban önállósodásukban megrekedt mesterlegényeket, kisiparosokat, valamint egyetemi hallgatókat, akik már zsidó kollégáik túl nagy száma miatt panaszkodnak. Erőteljes pillanatnyi karhatalmi intézkedések - és távlatban mindennél hatásosabban a válság lassú oldódása - végül is elcsendesítik az antiszemitizmusnak ezt a hullámát."

[Budapesti zsidóságon belül hivatalnoki elem növekedése az 1890-es évektől.] És mivel e magánhivatalnokság [...] szinte egészében az új, fiatal és dinamikus nemzedékből került ki: illúzióvesztése a társadalmin túl egyúttal generációs ellentétté is mélyül. Szembenállásuk így nemcsak a zsidó nagy- és középburzsoáziával, hanem általában az apák egész nemzedékével is kiélesedik: nemcsak azokkal a vékonyabb rétegekkel kerülve így ellentétbe, amelyek tudatosan a kapitalizmus fennmaradásáért vagy kiterjesztéséért állnak ki, hanem azokkal is, akik általában az emancipáció, a recepció éveire, a tiszaeszlári váddal szemben biztos védelmet nyújtó államhatalomra emlékezve még továbbra is a magyar társadalom fennálló rendjéhez igyekeznek asszimilálódni."

 

1987.

 

1252. A[dy] E[ndre]: Az erkölcs jegyében == Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31. p. == uő: Publicisztikai írásai.  Budapest : Szépirodalmi, 1987. p. 123125. [124]

 

Vörös Károly: A fővárostól a székesfővárosig 1873–1896 == Spira György–Vörös Károly: A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Budapest története IV. – Budapest : Akadémiai, 1987. – p. 321–524. [460]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_BPT_04/?pg=465&layout=s

 

1253. BENOSCHOFSKY Ilona: A múzeum története. In A budapesti Zsidó Múzeum. Szerk.: uő. és Scheiber Sándor. Budapest : Corvina, 1987.  p. 725. [9]

                "[...]Szabolcsi Miksa író, szerkesztő, a tiszaeszlári vérvádper egyik leleplezője[...]

 

CSILLAG Ilona: Tájékoztató a könyvben előforduló fontosabb személyekről. In Blaha Lujza naplója. Közreadja: uő. Budapest : Gondolat, 1987. p. 319-337. [323]

 

1254. E. FEHÉR Pál: Előszó. In Černý, Bohumil: Gyilkosság Polnán. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó. 5-8. p. [5; 6; 8]

                "Pontosan látott Eötvös Károly, aki a magyarországi vérvádas perben képviselte az igazságot. "Nem büntetőjogi per ez, bármennyire beleszorítják is a bírói eljárás keretébe, s bármiként földíszítik is a perjog cafrangjaival" - írta a tiszaeszlári Solymosi Eszter halálából gyilkos ürügyet kovácsoló antiszemiták címére. "...A régi harc az, ... amelyben az emberszeretetnek és tiszta elmének kell szembeszállani a tömegek babonájával és szenvedélyével." Ez történt nálunk, és ez történt Polnán is. Epizód volt ez a történelemben, amely majd századunk derekán teljesedett ki szörnyű holocausttá. Akik felléptek Dreyfus mellett, Zolától Léon Blumig, akik sorompóba álltak a nyíregyházi bíróság előtt, s akik nem hittek a polnai vádnak, elsőrendűen Tomáš Garrigue Masaryk, azok ezt a lehetőséget érezték meg. Masaryk esetében (s itt válik lehetetlenné a magyar Eötvös Károllyal a párhuzam) a polnai vérvádas perben vállalt részvétel politikai programjának része lett. ...A magyar könyvespolcokon Eötvös Károly A nagy per című klasszikus alkotása mellett van a helye."

 

1255. ČERNÝ, Bohumil: Gyilkosság Polnán. (Fordította: Aczél János.??1968.).  Budapest : Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.  [38; 82; 87; 114]

                "Az osztrák antiszemitáknak minden okuk megvolt arra, hogy ilyen mohón lecsapjanak a polnái ügyre. Nem olyan régen, 1883-ban a magyarországi Nyíregyházán kudarcot vallott az a bíróság, amely egy tiszaeszlári leányka halálát tárgyalta. Április 1-jén eltűnt Tiszaeszlárról egy kis cselédlány, Solymosi Eszter. A gyanú kezdettől fogva a zsidókra esett. Vád alá helyeztek 16 zsidót, és sajnos, az egyik vádlott kiskorú fia a tárgyaláson ellenük vallott. A fiút szemmel láthatóan lélektani eszközökkel manipulálták. Hajmeresztő tanúvallomást tett, azt állította, hogy a zsinagóga ajtajának kulcslyukán át kileste, amikor a hitközségi metsző elvágta a leányka nyakát. Időközben megtalálták a folyóba fulladt leányka tetemét. Az anyja kijelentette, hogy nem ismeri fel (lepénzelték). Ámde barátnői és ismerősei felismerték, és az orvos is azonosította. Mégis, a zsidók ellen csak akkor ejtették el a vádat, amikor egy helyszíni szemlén megállapították, hogy Móric nem láthatott a kulcslyukon át arra a helyre, ahol a gyilkosságnak történnie kellett. De még ekkor sem hallgattak el a rágalmazók. Schneider, bécsi képviselő, aki mindkét ügyben is dicstelen szerepet játszott, azt hirdette, hogy különbséget kell tenni ember és zsidó között. Annak idején is felszólalt a bécsi Birodalmi Tanácsban. Azt állította, hogy az Eszteren elkövetett rituális gyilkosság bizonyítást nyert. Ebben a helyzetben a zsidók védekezésre kényszerültek. Bécsben megalakult az osztrák zsidószövetség azzal az eltökélt szándékkal, hogy jogvédelmet nyújt a zsidóságnak az ilyen és az ennél is súlyosabb támadások ellen. Az antiszemiták akkora lármát csaptak a szövetség megalakulása körül, mintha valami összeesküvésről lett volna szó. Amikor a szövetség gyűjtést indított, hogy legyen miből fedezni kiadásait, nyomban "szennyes pénzt" emlegettek. ...Végül hadd idézzük fel, milyen szerepet játszott a helyszíni szemle Tiszaeszláron. Mi történt volna, ha a magyar törvényszék kitartott volna ama tévhite mellett, hogy a koronatanú a zsinagóga kulcslyukán keresztül figyelte, hogyan metszik el odabent a kis Eszter torkát? ...1883-ban a tiszaeszlári perben Rohling professzor hajlandó lett volna eskü alatt vallani, hogy egy bizonyos könyv előírja keresztények megölését rituális célokból. ...Kasal [KASAL, Edvard: T. G. Masaryk professzor és a Polnái-per felülvizsgálata. 1899.?] idéz az általunk már ismert Schneider képviselő 1899. november 10-én a Birodalmi Tanácsban mondott beszédéből. A beszéd tele volt szemenszedett hazugságokkal a tiszaeszlári perről, s kifejezte Schneider sajnálkozását afölött, hogy "harminc esztendeje egyetlen zsidó sem került akasztófára".

 

1256. D. Dr. CSOHÁNY János: Az 1894-95. évi magyarországi egyházpolitikai törvények és a református közvélemény. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének tanulmányi füzetei, 10.) Kézirat gyanánt. Debrecen. [84; 102; 103]

                "Az antiszemitizmus a tiszaeszlári vérvád perének idején, 1882-83-ban lángolt fel, azonban a koholt vádak alapján indított per az antiszemiták vereségével végződött. A per elvesztése viszont még korántsem jelentette az antiszemiták visszavonulását, sőt Istóczy Győző antiszemita pártot alapított... A zsidó községkerületek elnökei 1883-ban emlékiratban kérték vallásuknak a bevett vallások sorába való felvételét, és mindazokat a jogokat, amik a bevett vallásokat megilletik. A tiszaeszlári per évében, az első antiszemita hullám idején azonban célt nem értek. ...1893. augusztus 9-én a Komáromi Gemilut Chaszodim /a szeretet gyakorlása/ izraelita egylet disztagjául választotta Pap Gábor dunántuli református püspököt és diszoklevelet adott át neki. ...A diszoklevél dicséri a püspököt, hogy az emberszeretet gyakorlásában nem tekintett felekezeti korlátokra. Különösen kiemeli, hogy a vérvád ellen egyedül ő lépett fel hivatalosan a magyar püspökök közül. "Midőn 1882-ben a vérvádat, ama rettenetes rémalakot kiásták a sötét középkor sírjaiból és a lelketlen lázítók által felbujtott nép vad szenvedélyei minden gátot áttörtek; azon pedig, kik hivatvák a népet vezérelni és híveiknek irányt adni, hatalmuk szirtjeiről néma tétlenséggel szemlélték a felkorbácsolt szenvedélyek hullámverését: akkor Méltóságod vala az egyedüli főpap hazánkban, ki azon szent lelkesedéssel, melyet az igazság iránti szeretet ébreszt, a kötelességérzetnek ama hatalmas erejével, melyet a benső meggyőződés ad, síkra szállott a gyűlölet és a vakbuzgóság amaz átkos szülöttje ellen és körrendeletben figyelmeztette a dunántúli ev. ref. egyházkerület papságát, hogy hirdetve a szeretet igéjét, csillapítólag hassanak híveikre."

 

1257. Czére Béla: Krúdy Gyula (Nagy magyar írók).  Budapest : Gondolat, 1987. [298-303]

 

1258. Dr. FEUERSTEIN Emil: Nagy Bella, Jókai Mórné (1879-1947). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Második kötet. Tel Aviv, A Szerző kiadása. 117-121. p. [120]

                "[Antiszemita tüntetés terve Jókaival való házassága ellen. Vígszínház, újságírók beszélgetése.] A rendőrség két óra leforgása alatt felgöngyölitett mindent. Legjobbjaink a fogházban ülnek. A pofaszakállas ujságiró közbeszólt: "Tiszaeszlár még nem mult el nyomtalanul a magyar közéletből. Majd kiengedik őket elvégre nemcsak Jókainak, hanem nekünk is vannak bizonyos összeköttetéseink." ...A fiatal művésznő, aki hithű zsidó családból származott, férjhezmenetele után is ragaszkodott vallásához, bár az antiszemita rágalmak és a fajvédő sajtó pergőtűzszerű támádásainak központjába került. A tiszaeszlári vérvád óta, alig husz esztendő telt el és a gyűlölködők a házasságot a legnagyobb társadalmi botránynak könyvelték el. Jókait azonban senki és semmi nem ingatta meg."

 

1259. Dr. FEUERSTEIN Emil: Szabolcsi Lajos (1889-1943). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Második kötet. Tel Aviv, A Szerző kiadása. 230-238. p. [230; 235]

                "Bogdányi a tiszaeszlári per idején, 1882-ben alapitotta meg a politikai hetilapot és 1886-ig szerkesztette, amikor átadta Szabolcsi Miksának. ...Nem kevesebb, mint 29 hónapig folyt az Avarffy-Szabolcsi per, mely a tiszaeszlári per óta a magyar zsidóság legnagyobb pere volt az antiszemita vádaskodások ellen."

 

1260. VALBERT, G. [Cherbuliez, Victor]: A tiszaeszlári per. = Revue des Deux Mondes, 1883.?? In Franczia tűkör. Válogatás a 19. század magyar vonatkozású francia irodalmából. [Szerk.:] Bajomi Lázár Endre. (Magyar Hírmondó.) Budapest, Magvető Könyvkiadó. 1987. 441-462. p., 653. p. [653]

                "1883-ban újabb hosszú, magyar vonatkozású cikke jelent meg a tiszaeszlári pörről, amelyet szintén közöl kötetünk."

 

1261. HALÁSZ Előd: A német irodalom története. Második, bővített és javított kiadás. Budapest, Gondolat. 1987. 896. p. [896]

                "[...]társadalmi-politikai érdeklődése is korán kiütközik, így a tiszaeszlári ügyet feldolgozó drámájában, a Ritualmord in Ungarnban, 1914 (Rituális gyilkosság Magyarországon). A dráma jó realitásérzékkel mutatja meg a parasztok és a földesurak, a kiszolgáltatott kis zsidók és a nagy hatalmú tisztviselők között feszülő osztályellentéteket, oly módon azonban, hogy a szociális konfliktus gyújtópontjában a zsidóprobléma, illetve az antiszemitizmus áll, s a megoldás vallásos-mitikus síkon következik be."

 

Kis György: Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával. Budapest : Szerző, 1987. 367 p. [142; 217]

 

Eötvös Károly: A nagy per [Részlet] == Katona Béla (szerk., előszó, jegyz.): Kisebb hazám : Szabolcs-szatmári irodalmi olvasókönyv. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács, 1987. – p. 76–79, 344.??

 

Mikszáth Kálmán: A tárgyalások előtt == Katona Béla (szerk., előszó, jegyz.): Kisebb hazám : Szabolcs-szatmári irodalmi olvasókönyv. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács, 1987. – p. 80–82, 345.??

 

1262. KONCZ István: Fohászféle azért, hogy soha ne kelljen ölnöm. [Vers] In uő.: Ellen-máglya. Újvidék, Forum, 1987. 16-17. p. [16]

 

1263. LUKÁCS Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyháza, Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. 1886. [344; 453] reprint. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Tanács Tudományos Koordinációs Bizottsága. [344; 453]

 

1264. SZÁSZ Zoltán: A konzervatív liberalizmus kora. A dualista rendszer konszolidált időszaka (1875-1890). In Magyarország története 1848-1890. 2. kötet. Szerk.: Katus László. Második, javított kiadás. Budapest, Akadémiai. 1165-1331. p. [1272-1276 ;1534; 1676]

                "1883... június 19-augusztus 3. A tiszaeszlári per tárgyalása. ...A tiszaeszlári üggyel az egykorú lapok sokat foglalkoztak. Az érdekeltek közül Eötvös Károly nagyvonalú, az alapkérdésekben megbízható visszaemlékezése, A nagy per... c. könyve mellékletben közli az elsőfokú ítéletet és a fellebbviteli eljárás során hozott ítéleteket is. Tanulságos önleleplező munka az eredeti álláspontját időközben részlegesen módosító Bary József  vizsgálóbíró visszaemlékezése... A tárgyalás és előzményeinek népszerű feldolgozását adja Hegedüs Sándor... Az eseménytörténeti leírást lásd: Friedrich Gottas... továbbá Kubinszky Judit... A vármegye és a központi hatalom szembenállásának szempontjait jól érzékeltetik Mikszáth Kálmán nyíregyházi tudósításai..., továbbá Krúdy Gyula... regénye."

 

1265. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 79. kötet. Cikkek és karcolatok. 1890. január-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1987. 400-425. p. [419]

                "[Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1266. NEMESKÜRTY István: A kőszívű ember unokái. A kiegyezés utáni első nemzedék 1867-1896. Budapest, Magvető. [97; 280; 281; 284; 285; 286; 288]

                "1882. április negyedikén a Szabolcs megyei Tiszaeszlár községben egy parasztasszony a szolgabírói hivatalban bejelenti leányának, Solymos Eszternek eltűnését. Kéri a nyomozás megindítását."

 

1267. NEMESKÜRTY István: Magyarország lelkiismerete. Tiszaeszlár, 1882-1883. In uő.: A kőszívű ember unokái. A kiegyezés utáni első nemzedék 1867-1896. Budapest, Magvető. 98-119. p.

 

Nyíregyháza története. Szerk.: Cservenyák László és Mező András. (Nyíregyházi Kiskönyvtár, 15.) Nyíregyháza, 1987. 318 p. [137; 161; 199]

 

1268. ORMOS Mária: Nácizmus - fasizmus. Budapest, Magvető Kiadó. 1987. [143; 144; 533; 534]

                "Az Istóczy-kör antiszemita propagandájának visszhangot biztosított "lefelé" az a körülmény, hogy az Oroszországban 1881-ben tömegessé váló pogromok elől menekülő zsidók elég nagy számban elérték Magyarországot is, és a falvakban kerestek menedéket. Különösen az utóbbi körülmény tette lehetővé, hogy egy kis faluban, Tiszaeszláron felreppentett pletyka, amely szerint egy eltűnt szolgálólánykát a helybeli zsidó közösség imaházában a sakter gyilkolt volna meg, megyei, országos s végül európai jelentőségű botránnyá dagadhasson. [Jegyzetben:] A tiszaeszlári esetet a történetírás kielégítően még nem dolgozta fel. L. egyébként: [EK1904.] - Körültekintő társadalmi kórképet nyújt [Krúdy 1975] (A regényszerű, de hitelességre törekvő mű először 1931-ben a Magyarország c. napilapban folytatásokban jelent meg.) [Jegyzet eddig.] Szimptomatikusnak tekinthetjük, hogy a zsidóellenes hisztériába a tiszaeszlári "üggyel" kapcsolatban egész megyék falusi népét, sőt néhány gyár munkásait is be lehetett vonni. [...] Szimptomatikus jelenség emellett az is, hogy nem kis energia, körültekintés, sőt állami erély szükségeltetett végül is ahhoz, hogy az ártatlanul vádolt zsidókat a bíróság felmenthesse. [Jegyzetben:] Istóczy 1882 szeptemberében népes delegáció élén megjelent Drezdában a nemzetközi antiszemita kongresszuson, s itt - hála Tiszaeszlárnak - megkülönböztetett figyelemben részesült. [...] Istóczyék minden igyekezete ellenére Tiszaeszlár egyelőre megmaradt epizódnak, s a radikális konzervativizmus majd csak a 90-es években nyújtotta mélyebbre gyökereit. "

 

1269. Sódor Alajos–Mendele Ferenc: Tiszaeszlár == Entz Géza (szerk.): Szabolcs-Szatmár megye műemlékei, 2. kötet. – Budapest : Akadémiai, 1987. – p. 358–360. [359]

                "Ábrázolások: 1. Tiszaeszlár. Részlet. Jelezve jobbra lent: "Ábrányi Lajos T. Eszlár 883." Fent a perrel kapcsolatos jegyzetek. Ábrányi Lajos (1849-1901) ceruzarajza, 253*471 mm. MNM Történelmi Képcsarnok, lt. sz. 53.559."

 

1270. (Magyar) Zsidó Lexikon. (szerk.: ÚJVÁRI? Péter) Budapest,

 

Sávoly Mária: Európai szégyen Tiszaeszláron. Középkor 1882-ben. = Háttér, 17. Szám. 1986-1987/2.

 

FORGÁCS Péter: „Mozog?” A Mozgó Film/2 elé… In Mozgó film 2. sz. A BBS műhelykiadványa. (Szerk.: Forgách Péter) Budapest : Balázs Béla Stúdió, 1986. [!1987] p. 5. [5]

 

BIKÁCSY Gergely: Villamos, szendvics, guillotine. Jegyzetek a Tavaszi kivégzés-ről. In Mozgó film 2. sz. A BBS műhelykiadványa. (Szerk.: Forgách Péter) Budapest : Balázs Béla Stúdió, 1986. [!1987] p. 95–102. [102]

 

1271. DOBOSSY László: Masaryk és a magyar kérdés. = Valóság, 1987. 2 . sz. 35-50. p. [36]

                "Ugyancsak az igazságot és a lelkiismereti szabadságot védve avatkozik be Masaryk a tiszaeszlárihoz hasonló csehországi vérvádügybe, s e föllépésével megint maga ellen fordítja a cseh társadalomban túltengő nacionalista indulatokat."

 

1272. Ritter Aladár: Kossuth Lajos néplapjai. Fejezetek a Budapest és a Kis Újság történetéből == Jel-Kép, 1987. 3. sz. – p. 133–140. [135]

                "A tiszaeszlári vérvád A szabadelvű gondolkodás és a haladás szószólója az újság [Budapest]. Erre példák a tiszaeszlári vérvád idején megjelent tudósításai, riportjai. A Szabolcs megyei kisközségből 1882-ben eltűnt Solymosy Eszter cselédlányka. Egy antiszemita újság kitalálta, hogy valószínűleg gyilkosság történt, és a tettesek zsidók. Az antiszemita lapok tömegérzelmeket felkorbácsoló tudósításai szították a vérvád tüzét. Megindult a nyomozás, sok letartóztatás történt. Kossuth Lajos éles szavakkal ítélte el és bélyegezte meg az izgatókat. A Budapest a többi haladó lappal együtt rámutatott a vád képtelenségére. Ebben az időben megsokszorozódott minden újság példányszáma, a Budapesté napi 30 ezerről a duplájára emelkedett."

 

1273. Dobossy László: Masaryk és a magyar kérdés == Valóság, 1987. 2 . sz. – p. 35–50. [36] uez.: Látóhatár, 1987. 5. sz. p. 154–182.

 

1274. Rácskay Jenő: Politikai antiszemitizmus és a tiszaeszlári per hatása Vas megyében == Vasi Szemle, 4. sz. – p. 543–557. [543; 544; 547–549; 556]

                "[Füstölő - Harc c. lapok] A legközvetlenebb kapcsolatot az 1882. március 9. számból való idézet mutatja: "Itt a zsidó húsvét, a macesz évad! Libernyeges vuklis sakter feni a sakterkését. Keresztények vigyázzatok!" Ez egyértelmű utalás a tiszaeszlári perre. ...közvetlen az összefüggés a zsidók, a németek, a szlovákok asszimilálódása és a kiegyezés utáni gazdasági-társadalmi átalakulások között. A tiszaeszlári per időszakában már jelentkezett a kiegyezés utáni változások hatása.

 

1275. Bodó Judit: Egy antiszemita politikai pályafutása. Istóczy Győző közéleti szereplése == Vasi Szemle, 4. sz. – p. 558–562. [559; 560; 561]

                "Az erősödő antiszemita mozgalom első nagy rohamára 1882-ben került sor. A zsidók húsvéti ünnepén Tiszaeszláron eltűnt egy 14 éves cselédlány, Solymosi Eszter. Eltűnésével kapcsolatban újította fel Ónody Géza, Istóczy elvbarátja, egyben eszlári nagybérlő, a középkori vérvádat: az állítólagos vallási okokból elkövetett gyilkosság elméletét. Istóczy is felismeri az ügyben rejlő nagy lehetőséget: propagandát az antiszemitizmus számára. 1882 májusi interpellációjában meg is fogalmazza a vérvád felelevenítésének célját, a bűnper "...az egész zsidóság sorsára nézve évszázadokra döntő befolyással fog bírni, s e bűnper egy világraszóló cause cél?ebre-re fog válni." Ugyanakkor higgadtabb hangok is megszólaltak a közvéleményben, a Vasmegyei Lapok (a Vas megyei Szabadelvű Párt közlönye) mérsékletre intett: "Nem helyeselhetjük azon egy némely oldalról megindult mozgalmat, mely az esetből fegyvert kovácsolva, azt egy országos hitfelekezet összes tagjai ellen szeretné fordítani." Tiszaeszlár rövid távon Istóczyék vereségét hozta, hosszú távon viszont nagy kárt okozott. Egyrészt széles tömegeket fertőztek meg az antiszemita nézetekkel, másrészt traumatikus állapotba hozták a magyar zsidóságot. ...Az antiszemitizmus magyarországi apostola, képviselőségének utolsó szakaszában is hallatott magáról, Pázmándy Dénessel folytatott parlamenti vitája kapcsán. Istóczyt, Pázmándy Dénes azért interpellálta, hogy konkrét javaslatok megtételére késztesse, a tiszaeszlári per nyomán felkavart problémákra."

 

1276. Györffy Miklós: Bagoly == Magyar Rádió, május 23.

 

1277. Volenszky Paula: Zsidóság és irodalom == Kultúra és Közösség, 6. sz. – p. 69–82. [71; 73; 76; 79]

                "Az 1870-80-as években már kialakuló, pártba is szerveződő modern politikai antiszemitizmus nem azonos a korábbi, vallási alapú antiszemitizmussal. A politikai antiszemitizmus - mely a tiszaeszlári vérvád után a 30-as évekig átmenetileg visszaszorul - az asszimiláns zsidók ellen irányul. [...] A magyar írók közül néhányan meggyőződéses antiszemiták voltak. Köztük talán legismertebb Erdélyi József, akinek 1937-ben a Virradatban megjelent Solymosi Eszter vére c. költeményét azóta is a magyar irodalom szégyeneként emlegetik. A költőnek azonban ez csak a leghíresebb, de korántsem egyedülvaló antiszemita verse. E szellemben íródtak Magyar út, Élősdiek, Fenevadak, Magyar Múzsa c. versei is. [...] Krúdy [a] tiszaeszlári vérvád-perről jogász apjától is sokat hallott. Könyvét élete végén, 50 évvel a per után írta meg, akkor, amikor az újra burjánzó torz indulatok kiáltóan aktuálissá tették az 50 évvel korábbi tanulságokat. "Ma már a több mint tíz évvel későbbi Dreyfus-per kissé vallási ízű előjátékául hat a tiszaeszlári vérvád: babonák, mendemondák, középkori hiedelmek, gyermekriogató dajkamesék alkotják az alapját, kidolgozásában és felépítésében azonban az antiszemitizmus önmaga számára alibit kereső, igazoló és hitelesítő igénye van jelen, mint az 1897-es párizsi vádemelésben. Az eszlári perben a jómódú zsidóságot a koldusszegény zsidóság révén akarták megfogni." Krúdy regényéből érzékletesen kitűnik, hogy a Tisza menti falvak lakói többnyire békességben éltek saját falujuk zsidóival a per előtt. [...] A nyíregyházi kártyaasztaloknál is felfüggesztették vallási ellentéteiket a keresztények, az urak és a zsidók. Az antiszemitáknak a "koncepciós" per kifejlesztéséhez, kiépítéséhez legalább annyi energia kellett, mint annak megsemmisítéséhez - írja Krúdy. Sándor Iván: A vizsgálat iratai c. könyvében azt vizsgálja, hogy napjaink Tiszaeszlárának tudatában milyen nyomot hagyott a per. A kép ijesztő, a nagyszülők még mindig úgy mesélik unokáiknak, mintha a rituális gyilkosság megtörtént volna. Dobos Ilona: Egy folklórgyűjtő feljegyzései c. kötetében leírja, hogy néprajzgyűjtő körútjain még mindig találkozik Solymosi Eszter emlékével. A magát makacsul tartó vérvád-mese jól példázza, hogy az előítéletek mennyire nem szüntethetők meg tudati, ismereti ráhatással."

 

1278. Györffy Miklós: Bagoly. = Magyar Rádió, 1987. május 23. ??In "Van-e ma zsidókérdés Magyarországon?" - másodszor. = Világosság, július. 436-443. p. [440]

                Poszler György esztéta: "Az előítéletek genézisében olykor több mint száz évre, Tiszaeszlárig kell visszamenni."

 

Krúdy Gyula: Vallomások a szülőföldről == Magyar Ifjúság, 1987. augusztus 28. – p. 32–33. [32]

 

1279. Gadó György: Zokszó. Egy gesztus, ami hiányzott == Magyar Zsidó, 2. sz. (november 22. lapzárta). – p. 10–11.

 

1280. T. G. Masaryk emlékezete == Magyar Zsidó, 2. sz. (november 22. lapzárta). – p. 19–20. [20]

                "A Hilsner-ügy története különben épp most ősszel jelent meg Bohumil Černy tollából, E. Fehér Pál előszavával a Zrinyi Kiadónál. Az érdekes és tanulságaiban megszivlelendő könyvből kiderül, mennyire hasonló gyümölcsöket terem a gyülölködő gonoszsággal párosult ostobaság,, ha az igazságszolgáltatás emberei elfogultak és hanyagok. Tiszaeszlár elmaradott vidékén ugyanúgy, mint Csehország annak idején kulturáltabb tájain..."

 

1988.

 

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből). In Arrabona : Múzeumi közlemények 24–25. – Győr :  1988. – p. 117–133. [122; 131]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_GYMS_ARABONA24_25/?pg=123&layout=s

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_GYMS_ARABONA24_25/?pg=132&layout=s

                 ... Pozsonyban, az 1883-ik évihez hasonló nagy zsidó krávál volt.

 

1281. Braham, Randolph L.: A magyar holocaust, I–II. – Budapest : Wilmington : Gondolat, Blackburn International Incorporation, 1988. – [I. 30; 42; II. 356]

                "A zsidóság tudatában volt annak, hogy a rendszer védelmet nyújt az antiszemitizmus veszedelmével szemben. Magától értetődően a szóban forgó időszakban is adódtak antiszemita zavargások és tüntetések, de csak helyi szinten és szórványosan fordultak elő, és nem voltak sem összehangoltak, sem pedig központilag szervezettek. Egyetlen kivételről tudunk, a hírhedt tiszaeszlári rituális gyilkossági ügyről, amely 1882-ben játszódott le. A perben jó néhány zsidó került a vádlottak padjára azzal a váddal, hogy egy keresztény leányt öltek meg azért, hogy vérét rituális célokra használják fel. A vérvád pillanatok alatt szimpla gyilkossági üggyé fokozódott le. A vezető bíró és a védőügyvéd bátran szembeszállt a képtelen váddal, szétzúzta az állítólagos vérvádat és a vádlottakat fölmentették. A pert heves uszítás kísérte, s ennek nyomán néhány helyen, így többek között Pozsonyban, zsidóellenes kilengésekre került sor, melyeket a kormányzat azonnal és határozottan elfojtott. ...Istóczy és Ónody antiszemita uszítása készítette elő a légkört a tiszaeszlári ügy számára. ...A klérus, kivált az alsópapság fontos szerepet töltött be az Istóczy által nem sokkal az 1882-es hírhedt tiszaeszlári rituális gyilkossági ügy után alapított antiszemita pártban."

 

Czére Gyöngyvér (szerk.): Világ. 1910. márc. 30–1926. ápr. 30. Repertórium (1913–1914) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, G. Sorozat). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1988. – 383 p. [140; 226]

 

Elek László: Jókai életének két szomorú napja (Jókai és Békés megye) In uő.: Művelődés és irodalom Békés megyében, 2. : A XIX. század derekától az 1880-as évek derekáig (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 13.). – Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. – p. 236–282. [263]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BEKE_BMMK_13/?pg=264&layout=s

                Jókai Mór 1883-as kiállása a zsidók mellett „a felkorbácsolt indulatok évében”.

 

1282. Fischer, Rolf: Entwicklungsstufen des Antisemitismus in Ungarn 1867–1939. Die Zerstörung der magyarisch-jüdischen Symbiose. (Südosteuropäische arbeiten, 85.). – München : R. Oldenbourg Verlag, 1988. – 206 p. [10; 43–47; 54; 63; 65; 69; 71; 74; 76; 87; 181]

 

1283. Györffy Miklós: Bagoly == Magyar Rádió, 1987. május 23. == "Van-e ma zsidókérdés Magyarországon?" – másodszor == Világosság, 1987. július. – p. 436–443. [440] == uő.: Bagoly nappal. Válogatás a BAGOLY című rádióműsor körkérdéseiből, interjúiból és dokumentum-összeállításaiból (A taps könyvtára). – Budapest : Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1988. – [58]

 

1284. Glatz Ferenc (összeállította és szerk.): Magyarok a Kárpát-medencében (História könyvek.). – Budapest : Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1988. – [178]

                "1882 április – augusztus Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter cselédlány, aki egy vallásos zsidó családnál szolgált. A vérvádper során bebizonyosodott, hogy a leány a Tiszába fulladt, s nem zsidó rituális szertartás áldozata lett."

 

1285. Dr. Major Ákos: Népbíráskodás, forradalmi törvényesség. Egy népbíró visszaemlékezései. Sajtó alá rendezte és az előszót írta: Zinner Tibor. – Budapest : Minerva, 1988. – [281; 291; 360]

                "[Kunmadaras, 1946.] A hangulat nem oldódott reggelig, az indulatok kirobbanásához pedig nem kellett több, csak annyi, hogy a szellemileg súlyosan terhelt Kabai Tóth Eszter a község piacán felvesse a vérvád tiszaeszlári százéves meséjét, azzal kapcsolatban, hogy egy kisgyerek a községből napokkal előbb eltűnt. [...] A kunmadarasi ügy gyökerei Tiszaeszlárig nyúltak vissza[...] A munkáspárti abszolút többség a tanácsokban - lényegében  - biztosítva lett. [1947. évi új országgyűlés módosította a népbírósági jogszabályokat.] Én is ekkor kaptam tanácsvezetői megbízást, így a "Solymosi Eszter vére" című vers szerzője ellen."

 

1286. Mikszáth Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1892. április 22. 2-3. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 81. kötet. Cikkek és karcolatok. 1892. január-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1988. 135-138. p., 367-370. p. [137; 369]

                "[Ábrányi Lajos] aki a Solymosi Eszter arcképét híven eltalálta a tanúvallomások nyomán. Nagy piktor lehet az! [Drakulits Pál képviselő] Különb festő még tán Ábrányinál is, mert amint előpingálja tekintetes nemes Bács vármegyét (nem tudni, olyanforma modell után-e, mint Ábrányi a szegény Esztert), a városi követek hátán végigfut a hideg[...]

                "1883-ban a tiszaeszlári per idején a V[asárnapi]Ú[jság] Ábrányi Lajost bízta meg, hogy a perben szereplők arcképét lerajzolja. A rajzok meg is jelentek a VÚ-ban. (E kérdésről ld.: Krk 66. köt. 165., 427., 458. l[ap].) [...] A gunyoros utalás arra vonatkozik, hogy M[ikszáth]K[álmán] nincs meggyőződve, hogy a dolgok valóban olyan rosszul állnak a megyében, mint a - szerinte - elfogult előadó lefesti. Ti. Ábrányi is csak elmondás alapján, és nem a valódi modellről rajzolhatta le Esztert."

 

1287. Életrajzi jegyzetek és névmutató == Mikszáth Kálmán összes művei. 81. kötet. Cikkek és karcolatok. 1892. január-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1988. 494-524. p. [513; 517; 518]

                "[Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a képviselőház elé. [Solymosi Eszter] (1868-1882) tiszaeszlári cselédlány. Az ő eltűnése váltotta ki a vérvád gyanúját. [Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1288. Eötvös == Mikszáth Kálmán összes művei. 82. kötet. Cikkek és karcolatok. 1893. január-december. (Sajtó alá rendezte Sz. GARAI Judit - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1988. 330-333. p. [331]

                "A híres tiszaeszlári védőügyvéd[...]"

 

1289. Életrajzi jegyzetek és névmutató == Mikszáth Kálmán összes művei. 82. kötet. Cikkek és karcolatok. 1893. január-december. (Sajtó alá rendezte Sz. GARAI Judit - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1988. 423-451. p. [442; 446]

                "[Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a képviselőház elé. [Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1290. MIKSZÁTH Kálmán: Az egyházjogi vita. (Első nap). = Pesti Hírlap, 1894. február 20. 1-2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 83. kötet. Cikkek és karcolatok. 1894. január-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1988. 48–51. p., 204-206. p. [50; 206]

                "Polónyi veszekedett nagy beszéde, mely versenyzik, de csak hosszúságára nézve, az Eötvös eszlári beszédjével, kitenne egy egész kötetet."

                "Mikszáth nem véletlenül hozza ezt a példát (ti. Eötvös beszédét a tiszaeszlári ún. vérvád perrel kapcsolatban), egyrészt Polónyi valóban rendkívül hosszasan beszélt; és a vegyesházasságok kérdése is összekapcsolódik részben a vallási jogok kérdésével. Ezenkívül még az is tény, hogy a tiszaeszlári per és ezen belül Eötvös szerepe Mikszáth nézeteire nagyon nagy hatást gyakorolt. Karcolataiban sokszor idézi hasonló értelemben ezt a beszédet."

 

1291. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 83. kötet. Cikkek és karcolatok. 1894. január-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1988. 326-349. p. [340; 344]

                "[Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a képviselőház elé. [Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1292. Vigyázó Laczi levelei. Tudomány. = Borsszem Jankó, 1884. április 20. In Mokány Berczi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek... A magyar társadalom figurái az élclapokban 1860 és 1918 között. A szöveget válogatta, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta: BUZINKAY Géza. Budapest, Magvető. (Magyar Hírmondó) [403; 404; 736]

                "Estregom - "etimológiája" a tiszaeszlári vérvád paródiája."

 

1293. Lügewacker Dolfi levele a "Wiener Allgemajné"-hoz. = Üstökös, 1883. augusztus 12. In Mokány Berczi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek... A magyar társadalom figurái az élclapokban 1860 és 1918 között. A szöveget válogatta, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta: BUZINKAY Géza. Budapest, Magvető. (Magyar Hírmondó) [407; 736]

                "Ütvis - Eötvös Károly[;] nyíregyházi nagy diadal - a tiszaeszlári vérvád elejtése"

 

1294. Seiffensteiner Salamon a színházban. "Bölcs Náthán" = Borsszem Jankó, 1889. január 6. In Mokány Berczi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek... A magyar társadalom figurái az élclapokban 1860 és 1918 között. A szöveget válogatta, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta: BUZINKAY Géza. Budapest, Magvető. (Magyar Hírmondó) [666; 754]

                "Tiszaeszlár - a vérvádper színhelye 1883-ban"

 

1295. BUZINKAY Géza: Utószó. Társadalmi karikatúrák az élclapokban. In Mokány Berczi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek... A magyar társadalom figurái az élclapokban 1860 és 1918 között. A szöveget válogatta, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta: Buzinkay Géza. Budapest, Magvető. (Magyar Hírmondó) 695-707. p. [700]

                "A Borsszem Jankót e téren erősen sújtották a Tisza-korszak társadalmi torzulásai, pontosabban Istóczy Győző fellépése a politikai antiszemitizmus programjával, a tiszaeszlári események és az Antiszemita Párt megalakulása. Lehetetlenség megértő toleranciát egyoldalúan számon kérni - de tény, hogy a harc hevében olykor a Borsszem Jankó hangja is elfajult."

 

1296. Molnár Gál Péter: A Páger-ügy. Budapest : Pallas Lap- és Könyvkiadó, 1988. [179; 216]

                "[Cselle Lajos] Tétova próbálkozások mellett bemutatja az egyik legmocskosabb szájú uszítónak, Dövényi Nagy Lajosnak, a Magyar Futár főszerkesztőjének, a Tarnopolból indult el című pogromregény szerzőjének karikatúrába hajlóan elfogult pogromdarabját, az Ártatlanokat: ami olyan, mintha a tiszaeszlári per idején bebororozott vármegyei urak szidnák összehányt kocsmaasztal mellett a zsidókat. ...[1944.] Solymosi Eszter és Scharf Móric időszerű drámai hősök lettek újra."

 

[Paulay Ede levele Prielle Kornáliához, 1883. június 26.] == Székely György (szerk.): Paulay Ede írásaiból. (Színháztörténeti könyvtár, 17.). Budapest : Magyar Színházi Intézet, 1988. p. 354–355. [354; 355; 379]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_SZIN_Szk_uj_17/?pg=357&layout=s

 

[Paulay Ede levele Dóczy Lajoshoz. 1883.] == Székely György (szerk.): Paulay Ede írásaiból. (Színháztörténeti könyvtár, 17.). – Budapest : Magyar Színházi Intézet, 1988. p. 357–358. [357; 379–380]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_SZIN_Szk_uj_17/?pg=382&layout=s

 

1297. Péter László: Herman Ottó és Szeged. In Dobrossy István–Viga Gyula (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV–XXVI. köt. – Miskolc : Herman Ottó Múzeum, 1988. – p. 365–384. [374]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Hom_Evkonyv_25_26/?pg=377&layout=s

                "[Kossuthoz írt levelet idézi.] Eszlárokat (vérvádat – P. L.)[...]"

 

1298. N. Szegvári Katalin: Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. A zsidó és nőhallgatók főiskolai felvételéről. Budapest : Akadémiai, 1988.  [35]

                "1882. május 20-án jelent meg a Magyar Állam hasábjain az "Egy leány eltűnésének titokzatos esete" c. cikk, amely annak a hosszú antiszemita eseménysorozatnak kezdetét jelentette, amely a tiszaeszlári vérvád néven került a magyar kultúrtörténet szomorú eseményei közé. Az ügy nagyon széles bel- és külföldi visszhangja jól mutatja, hogy az antiszemitizmus hazánkban is az egyre inkább vitatott kérdések sorába lépett. A képviselőházban az ügy kapcsán a vasvári kerület lelkészei beadvánnyal fordultak a "keresztények és izraeliták között kötendő polgári házasságról szóló törvényjavaslat és az izraeliták egyenjogúsítását kimondó 1867. évi XVII. tc. eltörlése iránt"."

 

1299. Vajda György MihályPál József: A világirodalom története évszámokban. Budapest : Akadémiai, 1988.  [236]

                "[1904.] Eötvös Károly A nagy per, mely ezer éve folyik és még nincs vége (címmel ír a tiszaeszlári "vérvád"-perről (három kötetben)."

 

1300. Jancsó Miklós: Miért viselek kapedlit (Kőbányai János interjúja) == Kútfő (Tel Aviv). – 2. sz. 6273. p. [64; 65; 68; 69]

                "Az egyszerű ember, ha paraszt, ha gazda, nem gyűlöli a másikat. Csak ha felheccelik. Most olvasom éppen Elek Judit forgatókönyvében - mert ő végül is megcsinálja majd, ha minden igaz, a Tiszaeszlár-filmet -, hogy az embereket mennyire lehet szédíteni. Azt mondod nekik, hogy megöltek egy parasztlánykát, mert a húsvéti pászkához kell a vére; és elhiszik. Ha "nyomják neki a sódert" és tudatlanok is, akkor előbb-utóbb elhiszik. Mert a történet misztikus. [...] Még olyan rendkívüli műveltségű, kulturált embernek, mint Németh László, még neki sem sikerült kitörnie a saját korából. Ez már nem a magyar liberalizmus, az Eötvös Józsefek, az Eötvös Károlyok kora volt, amely lehetővé tette, hogy itt otthonra leljenek a szerencsétlen zsidók. Bár azért ennek még a Horthy-korszakban is érződött a hatása. A liberalizmus kora befogadó kor volt. Nagy viták voltak, az igaz, de a tiszaeszlári per kulturáltabb környezetben zajlott le, mint a Dreyfus-per. [...] A tiszaeszlári történetet legalább kétszer-háromszor filmre akartam vinni. Hogy megmutassam, vannak Eötvös Károly-féle magyarok is, akik nem vállalták, akik küzdöttek az antiszemitizmus ellen. Azért akartam ezt a filmet megcsinálni, amiért Eötvös elfogadta a fölkérést a védelemre. Mindig visszautasították még a gondolatát is. Nemcsak én meg [Hernádi] Gyula, de Makk Karcsi is szerette volna megcsinálni. Aczél György hárította el azzal, hogy nem szabad provokálni a magyar antiszemitizmust, így a forgatókönyv stádiumáig sem jutott el a dolog."

 

Vass Előd: Különleges perek a magyar történelemben. A Magyar Országos Levéltár időszaki kiállításának katalógusa, 1987. == Levéltári Közlemények. – 59:2 (1988). – p. 359–369. [362]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKozlemenyek_59/?pg=367&layout=s

 

Szabó Anikó: A magyar levéltári irodalom bibliográfiája, 1987 / 371–400. o.== Levéltári Közlemények. – 59:2 (1988). – p. 371–400. [380]

                Rácskay 1987.

 

1301. Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon. Marjanucz László interjúja KARÁDY Viktorral a magyar-zsidó társadalomtörténet kutatásának kérdéseiről. 1. rész. = Mozgó Világ, augusztus. 26-49. p.

 

1302. JANCSÓ Miklós: A másság örök szimbóluma. Kőbányai János interjúja. = Valóság, október. 49-59. p. [51; 52; 55; 56]

 

KATONA Tamás: Egy különös forradalmár. 175 éve született Kászonyi Dániel. = Magyar Nemzet, 1988. október 3. p. 4. [4]

 

1303. Pietsch, Walter: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyarországi zsidóság. = Valóság, november. p. 46–59. [48; 51]

                "[Nyolcvanas évek] Az akkoriban keletkezett antiszemita mozgalmat, amely a tiszaeszlári rituális gyilkosság vádjával függött össze, az asszimilációra kész zsidó polgársággal szemben jóindulatot mutató liberális kormány eredményesen leküzdötte. [...] Bizonyításképpen Farkas [Gyula] Eötvös Károlyt idézi, aki a tiszaeszlári perben védőügyvéd volt, és antiszemitizmussal bizonyosan nem vádolható."

 

1304. Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó és Tiszaeszlár : Hozzászólás Püski Sándor interjújához == Magyar Hírlap, 1988. november 18.

 

1305. Püski Sándor: [Válasz Cserépfalvi Imrének Püski Sándortól] == Magyar Hírlap, 1988. december 7. 4. p.

 

1306. Perújrafelvétel? Püski Sándor válaszához == MH, 1988. december 8. 4. p.

 

1307. Levél, vita után. [DRUCKER Tibor (a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója) levele a Kiadói Egyesülésnek.]  = Esti Hírlap, 1988. december 27. 2. p. [2]

                "[Esti Hírlap kommentár: Cserépfalvi] szégyenletes tevékenységnek minősítette, hogy Püski annak idején többször is megjelentette Bary József A tiszaeszlári bűnper című könyvét. Püski Sándor válaszában védelmébe vette Bary könyvét és a magyar történelem 1941-45 közötti zivataros éveinek némely eseményét. [Drucker Tibor: a Püski által kiadott] művek között azonban olyanok is szerepelnek, mint Sértő Kálmán kötetei és a Tiszaeszlári vérvádat tárgyaló "mű" Bary Józsefnek, a vád ügyészének tendenciózus védelmében íródott kötete."

 

1308. Püskiék távirata == Esti Hírlap, 1988. december 27. 2. p. [2]

                "A következő hetekben, a megfelelő illetékes fórumokon, így a sajtónyilvánosság előtt is a vádak szakszerű megválaszolására visszatérünk."

 

1989.

 

1309. Albert Gábor: A Vajda. Diagnózis és kísérlet. = Valóság, 1984. 3. sz. 56-65. p. [56; 63; 65] In uő.: Szétszóratás után. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1989. 71-100. p. [71; 93; 100]

 

1310. "Boldog békeidők". Összeállította: VIKOL Katalin. [Budapest], Progresszió Kft. 1989. (Magyar évszázadok, 7.) [54; 55]

                "A liberális eszméknek s a liberális kormányzatnak az 1882-es tiszaeszlári per volt az első komolyabb erőpróbája. A tizennégy éves cselédlány, Solymosi Eszter megmagyarázhatatlan eltűnése különösen a Függetlenségi Pártot csábította arra, hogy a kibontakozó antiszemita hullámot meglovagolva törekedjen a hatalom megszerzésére. A hazai liberális közvélemény, élén Eötvös Károllyal, kezdettől fogva következetesen szembeszállt e törekvésekkel. Az antiszemita agitáción felülkerekedő közhangulat kialakulásában bizonyára szerepe volt a távolból szavát hallató Kossuth Lajosnak is[...] Szerencsére, éppúgy mint tizenkét évvel később Dreyfus kapitány híres perében, akadt egy bátor elme, aki a ráció és a humanitás jegyében, a toll fegyverével hosszú évtizedekre lejáratta a közvélemény előtt az antiszemita izgatást. Azt a szerepet, amit a franciáknál később Émile Zola töltött be, Magyarországon Eötvös Károly vállalta. Az ő bravúros nyomozása nyomán derült fény a vád valótlanságára, került a vádlottak padjára a maradiság, a tudatlanság és a politikai manipuláció. S jóllehet az antiszemita agitáció az ország elmaradottabb vidékein nem maradt visszhangtalan, a magyar antiszemita és a liberális tábor századvégi nagy összecsapása a haladó erők fölényes győzelmével végződött. Nem is lehetett másként. Nem csak azért, mert Magyarországon a Monarchia fél évszázada alatt polgárjogot nyert a liberális gondolat, de azért is, mert ezekben az években öltött egyre nagyobb méreteket a hazai zsidóság magyarosodása."

 

1311. BUZA Péter: Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén. Budapest, Kozmosz Könyvek. [47-49; 59-60; 64; 65]??

                "[Verhovay] Ügyes lovasként nyergelte meg az éledő-kibontakozó antiszemitizmust, így toborozva újabb előfizetőket a már-már csőd szélére jutott vállalkozás, a Függetlenség számára. Mikor már a tiszaeszlári Solymosi Eszter lett az igazság bajnokának védence, nyugodtan leírhatta korábbi akcióiról: ürügy volt csak szájtépő demagógiája. ...A Függetlenség különkiadásai és soros lapszámai kolumnák tucatjaival agitáltak a vérvád mellett, rágalmazták a főügyészt, az eszlári védelem ügyvédi karát, a lap tudósítói mindent elkövettek, hogy élesszék a gyűlölködés parazsát, s nem is sikertelenül. E tárgyban magának Thaisz Eleknek is meggyűlt a baja - s íme már másodszor - Verhovay híveivel, amikor a nyíregyházi főtárgyaláson felmentett Scharf család életét kellett megóvnia a felheccelt csőcselékkel szemben, midőn megostromolták a Hollandiába tartó, emigrációba készülő família átmeneti otthonát, s éppen a korábbi ügyből kifolyólag oly nevezetes helyszínen, a Kerepesi út torkolatánál, a Fehér Hattyú fogadóban. Hogy elült mégis az országossá duzzasztott gyűlölködés áradata, nyilvánvalóan komoly gondot okozott a nép barátjának. ...Ha aztán mégis kézbe veszi [tollát], a nóta a régi. Kozma Sándor, a vérvádat negligáló főügyész üldözi - Nyíregyháza óta tör az életére, egzisztenciájára, mert ország-világ előtt bizonyította: filoszemita a vád képviselője. Üldözi a "sakterpárt", Eötvös, a nyíregyházi védelem fejének vezényletével, elvbarátait elcsábítja a pártkasszát dugig töltő önkéntes adó: a "zsidóhatalom júdáspénze". ...1883, a tiszaeszlári per nevezetes éve, fontos esztendő Vay Sándor életében is. Az újságírók padsorában vesz részt a tárgyaláson, szívesen látott vendége a nyíregyházi szalonoknak - Szabolcs a Vay család ősi birtokainak vármegyéje -, s ott van mindenütt, ahol történik valami. Márpedig ezekben a hetekben nem múlik el esemény nélkül talán egyetlen nap sem a Nyírség fővárosában. A tikkasztó nyárban izzanak az indulatok. A per a magyarországi politikai antiszemitizmus első igazi erőpróbája. Fölvonulnak a nagyágyúk: Istóczy Győző - az antiszemita párt vezére -, Ónody Géza országgyűlési képviselő, maga is eszlári lakos, aki annak idején a honatyák elé vitte a vérvád képtelen históriáját, Verhovay Gyula, a hiénatermészetű publicista, a Függetlenség főszerkesztője és mások is, köztük kis, jelentéktelen figurák, gátlástalan akarnokok. Mit is mondhatnánk mást tabáni ismerősünkről, Zarándy A. Gáspárról például, akit még a tárgyilagos Szinnyei is érzékelhető undorral tárgyal grandiózus életrajzgyűjteményének XVI. kötetében. Az izgága Zarándynak volt családi neve is, semmivel sem kevésbé cifra, mint amilyen a felvett: Thursteini Stefezius Alfrédnak hívták, és ebben az időben jogot hallgatott a budapesti egyetemen. Ide, Nyíregyházára mint az antiszemita érzelmű ifjúság "megbízottja" érkezett, hogy "ellenőrizze", rendben mennek-e a dolgok. Ebben a minőségében háborodott fel a kirendelt ügyész "zsidópárti" vádképviseletén, és mert pulykaindulatú legény volt az erősen kancsító, apró termetű, dugóhúzó bajszú jurátus, azon melegében provokálta is Szeyffertet. Sértő szavakkal bélelt névjegyét küldte a színház páholyában helyet foglaló királyi ügyésznek, aki a provokáló legnagyobb örömére rögvest fölállt, s elhagyta az épületet. E nevezetes eset szem- és fültanúja volt Vay Sándor is, aki Zarándy társaságában ült a földszinten. Igaz, nem sokat törődött a kis Stefezius modortalanságaival, mással volt elfoglalva: le nem vette volna szemét egy pillanatra sem új színésznő szerelméről, Eszéki Emmáról. "Az ifjúsági ellenőrt" másnap azután kiutasították a városból. Nyilatkozata, amelyet ebből az alkalomból tett közzé, jellemző kordokumentum. S az is jellemző, hogy elvbarátai, Verhovayék nem vállaltak vele közösséget, ezért kénytelen "tisztázni" magát a vád alól - amit pedig tudott az egész város -, hogy ti. a Függetlenséget képviselte Nyíregyházán: "A tisztességes olvasóközönség kedvéért, de nem a zsidó lapok számára, melyeknek ugatását meg se hallottam, kijelentem: 1. hogy máig semmiféle minőségben, semmiféle újságban soha nem írtam, s ahol megjelentem, saját úri kedvemből voltam jelen, továbbá 2. hogy engem Nyíregyházáról senki ki nem utasított, mire nézve tanúm Kerekréthy Miklós ottani főkapitány úr, végre 3. hogy akármit csaholnak a zsidó lapok rám, azt figyelembe nem veendem, vagy ha igen: korbácsommal felelek rá!" ...[Vay Sándor] Akinek nevelője, Kászonyi Dániel Zarándy elvbarátjának, Verhovaynak lapjába irogat, és egy regényt is elkövet Verhovay szellemében: Solymosi Eszter, a tiszaeszlári véráldozat. Ígéretes cím, és a szerző azt nyújtja, amit ígér. Aranymíves Károlyt - Eötvöst, a védőügyvédet - mocskolja, Istóczyékat pártolja, s kijelenti: "Azt a meggyőződést, hogy rituális bűntény volt, senki sem tagadhatja el."

Kép: Nyíregyháza, főtárgyalás. Scharf Móriczot, a koronatanút szembesítik apjával, a vádlottal

 

1312. Cserépfalvi Imre: Az igazolóbizottság működése == uő.: Egy könyvkiadó feljegyzései : 1945–1963. – Budapest : Gondolat, 1989. – p. 51–56.

 

Alabán Ferenc: Névjegyzék kiegészítő magyarázatokkal == Fábry Zoltán: Összegyűjtött írásai, 8. kötet (1956–1958) : Újságcikkek, tanulmányok. – Bratislava : Madách, 1989. – p. 382–418. [389]

 

1313. Fazekas Árpád: Szabolcs vármegye patikái a XIX. század végén == Gyarmathy Zsigmond (szerk.): Helytörténeti tanulmányok, VII. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai I. Évkönyvek, 7.). – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 1989. – p. 329–342. [341]

                "[Dr. Baruch Mór nyíregyházi szemorvos] A tiszaeszlári perben szemészeti szakértő volt."

 

1314. Dr. Fazekas Árpád: Az eszlári per orvosi vonatkozásai (Historica medica, 6.). – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB, 1989. – 60 p.

 

1315. Dr. Feuerstein Emil: Pollák Chaim (1834–1905) == uő.: Egy marék virág : A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége, 3. kötet. – Tel Aviv : Szerző, 1989. – p. 39–40. [40]

                "...1882-83-ban Jesurun cimen lapot szerkesztett az antiszemitizmus ellensúlyozására."

 

1316. Dr. Feuerstein Emil: Mezei Mór (1836–1925) == uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Harmadik kötet. Tel Aviv, Szerző, 1989. – p. 41–45. [44]

                "A Mezei-családnak már volt egy képviselőtagja: Mezei Ernő, az ünnepelt magyar publicista, a kiváló függetlenségi politikus, aki a nyolcvanas években - a tiszaeszlári pör idején - volt elsőrangu tagja a Háznak."

 

1317. Dr. FEUERSTEIN Emil: Mezei Ernő (1851-1936). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Harmadik kötet. Tel Aviv, A Szerző kiadása. é. n. [1989??] 62-68. p. [62; 68]

                "A tiszaeszlári per idején, beszédei, melyekben leleplezte az antiszemita izgatásokat, nagy visszhangot keltettek. ...Mezei Ernő 1882 őszén interpellált a képviselőházban a tiszaeszlári ügyben, igen éles hangon. És bár egész pártja igyekezett őt az interpellációról lebeszélni és hivatkoztak arra, hogy a kormánypárt zsidó képviselői is hallgatnak, Mezei Ernő keményen állotta a helyét. "Mint zsidónak, nem szabad most hallgatnom - mondotta -; személyes ügyem ez és nem pártkérdés". És ország-világ előtt kiméletlenül feltárta a vérvád mögött megbúvó antiszemita machinációkat. A beszédjének óriási hatása volt. Tiszaeszlár ügyében utazott utoljára Kossuth Lajoshoz Turinba. Nyilatkoztatni akarta a magyar nemzet számára. És Mezei Ernő visszaemlékezik: - Alighogy üdvözöltük egymást, mindjárt a vérvádra tereltem a szót. Kossuth magából kikelve fakadt ki a szégyen felidézői ellen. "Szégyellem, hogy az ilyesmi Magyarországon történhetik. Szégyellem a világ előtt és szégyellem önmagam előtt!"

 

1318. KOSSUTH Lajos: [Üzenet a Függetlenségi Pártnak a tiszaeszlári pör idején, Turin, 1882.] In Kossuth breviárium. Összeállította: Koroda Miklós. Budapest, Pán. 1989. 3.[!] kiadás.

 

1319. KRÚDY Gyula: A vajda. In uő: Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek. Budapest, Szépirodalmi. (Krúdy Gyula művei, 20.) 191-195. p. [193-195]

 

1320. KRÚDY Gyula: Gáspár Imre. In uő: Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek. Budapest, Szépirodalmi. (Krúdy Gyula művei, 20.) 231-238. p. [232]

                "Tiszaeszlár robbantgatta az alig elhelyezkedett új társadalmat. Az antiszemitizmus fellobban Magyarországon, ahol nemrégen még szerették a zsidókat, míg azok kocsmárossággal és uzsoráskodással foglalkoznak. Mindenkinek megvolt a maga házi zsidaja, a zsidó barátja, testi-lelki jóembere, aki "más" volt, mint a többi zsidó. Midőn azonban a társadalomban kezdett elhelyezkedni szükségszerűség szerint az új elem, midőn mindenféle keserűségek, szegénységek, elzüllöttségek hervasztották el a régi, korhadt Magyarországot: - síkra szállott, mint egy erőtlen, elaggott lovag az új társadalom ellen. Végső csata volt az eszlári vérvád, amelynek fantasztikus meséjében sohasem hittek az okos emberek, csupán ürügy volt a hadjárat megkezdésére, mint az aesopusi mesében a farkas és bárány veszekedése. Még egyszer felemelkedett az elöregedett Magyarország, az elnyűtt, elpudvásodott, elmaradt régi világ, és hadat üzent a fészekrakó madarak hangosságával elhelyezkedő új irodalomnak. Szomorú, szégyenletes, elbutult kocsmahecc volt ez. De nem volt az országban ember, akit ne érdekelt volna a nyíregyházi törvényszék tárgyalása, ahol fiskálisok rabulisztikája és tönkrement, bosszúszomjas elemek fogcsikorgató dühe csapott össze. Bizony rosszul is végződhetett volna az eszlári pör, ha nincs néhány okos ember Mária országában. A mai társadalom sorsa két-három nagyeszű táblabíró kezében volt. Míg a költészetben Benedek Aladár szőke szakálla hirdette az irodalmi antiszemitizmust, Inczédy László, Pongrátz Béla, Gáspár Imre, Rudnyánszky Gyula, Reviczky Gyula, Szabó Endre, Ábrányi Emil és a többiek, a kor feltünedező ifjú óriásai, a Verhovay Gyula szerkesztősége valóban elhitték az eszlári mesét, mert költők voltak."

 

1321. KRÚDY Gyula: Irodalmi kalendáriom. In uő: Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek. Budapest, Szépirodalmi. (Krúdy Gyula művei, 20.) 638-661. p. [653]

                [Ua.: mint előtte.]

 

1322. KARÁDY Viktor: Egyenlőtlen polgárosodás. A zsidóság modernizációjának különleges tényezői Magyarországon. In Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári társadalomról. Szerk.: Karátson Endre és Várdy Péter. Hollandiai Mikes Kelemen Kör. 141-167. p. [162]

 

1323. LŐWENSTEIN Sándor: Írások versek rajzok. Tel Aviv, "Traklin". [95]

                "Három a magyar igazság: Tiszaeszlár, Numerus clausus, Auschwitz."

 

1324. Dr. VÖRÖS Károly: A magyarországi zsidóság helyzete a mohácsi vésztől 1918-ig. In Magyarországi zsinagógák. Főszerk.: Gerő László. Budapest, Műszaki. 28-35. p. [34]

                "Az összeomlott feudalizmusnak a kialakuló polgári világban már reménytelen kárvallottjai által kezdeményezett olyan antiszemita mozgalmakkal szemben, mint amelyek 1882-ben a tiszaeszlári vérvád körül országosan fellángoltak, a liberális kormány igen energikusan lépett fel, és az antiszemiták politikai párttá szerveződése is rövid időn belül elszigetelődött."

 

Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Néhány új fejezet a régi Nyíregyháza életéből. – Nyíregyháza, Nyíregyháza Városi Tanács V. B., 1989. – 242 p. [87; 216; 219]

 

1325. TIBORI János: Csohány János: Az 1894-95. évi magyarországi egyházpolitikai törvények és a református közvélemény. In A Ráday Gyűjtemény Évkönyve VI. Szerk.: Benda Kálmán és mtsi.) Budapest, 1989. 340-342. p. [341]

                "A kapitalizmus szövevényes ellentmondásai vezettek el az antiszemitizmushoz, melynek legszégyenletesebb eseménye az 1882-83-ban koholt vádak alapján indított tiszaeszlári vérvád per. A vád összeomlása nem csillapította a felkorbácsolt antiszemita indulatokat, ennélfogva maguk a zsidók is szükségesnek ítélték, hogy vallásuk recepcióját kérjék a képviselőháztól."

 

1326. Radnóti Miklós: Napló. Sajtó alá rendezte: Radnóti Miklósné. Az utószót és a jegyzeteket írta: MELCZER Tibor. Budapest, Magvető könyvkiadó. 1989. [300]

                "Erdélyi József 1937-ben Solymosi Eszter vére c. költeményével látványosan csatlakozott a nyilas mozgalomhoz."

 

1327. KARÁDY Viktor: A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői a magyar társadalomtörténetben. In A zsidókérdésről. Szerk.: Fűzfa Balázs, Szabó Gábor. Szombathely, Németh László Szakkollégium. (Németh László szakkollégiumi füzetek, I., Kelet-Közép-Európa szemináriumok II.) 95-135. p. [119]

                "[A zsidóság státus-javulása a mindennapi életben bármikor kétségbevonható]...nem is beszélve az antiszemita hisztériák időszakáról (az 1882-83-as tiszaeszlári vérvád-per hónapjairól, az 1919-1920-as fehérterrorról stb.)."

 

1328. KOVÁCS Éva: Asszimilációs és diszkriminatív tendenciák a magyar társadalomtörténetben (1867-1939) In A zsidókérdésről. Szerk.: Fűzfa Balázs, Szabó Gábor. Szombathely, Németh László Szakkollégium. (Németh László szakkollégiumi füzetek, I., Kelet-Közép-Európa szemináriumok II.) 29-37. p. [32]

                "A politikai antiszemitizmusnak két szárnya alakult ki. A mérsékeltebb szárny nem akarta a jogegyenlőséget felszámolni, hanem az etnikai arányszámok mindenütt való betartását kívánta megvalósítani. A szélsőségesek kivételes diszkriminatív törvényeket akartak, egészen a jogegyenlőség felszámolásáig. Mindezt egy olyan légkörben - az 1875-ös kormánypárti bomlás idején -, amikor Istóczy népszerűsége megnő antiszemita parlamenti beszédeivel, és ez időre esik a tiszaeszlári per is."

 

1329. BARABÁS Tamás: Püski Sándor régi-új vérvádjai. = Új Élet, 1989. január 15. 3. p.

 

1330. Volenszky Paula: Püski–Cserépfalvi vita [Bibliográfia] == Múlt és Jövő. – 1:1 (1989). – p. 132.

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/819/

 

1331. BERKES Tamás: Püski ürügyén. - Egy üzengető jóbarátnak -. = Élet és Irodalom, 1989. február 3. 5. p. [5]

                "A történet (pontosabban: a történet legújabb fejezete) azzal kezdődött, hogy Püski Sándor egy nyilatkozatban megvádolta Cserépfalvi Imrét és Horváth Zoltánt, hogy az 1945-ös igazolási eljárás alkalmával "mindent elkövettek, hogy kitörjék a nyakam". (M. H. 1988. október 22.) Erre a nyilatkozatra válaszolt Cserépfalvi Imre, aki indokát adta az egykori eljárásnak, hiszen Püski a háború alatt három alkalommal is kiadta Bary József, a tiszaeszlári vérvád vizsgálóbírójának szélsőségesen antiszemita könyvét. (M. H. 1988. november 18.) Cserépfalvi szerint Püski azzal tette fel "szégyenletes tevékenységére" a koronát, hogy az említett könyvet 1944 nyarán, a magyar Holocaust tombolása idején is piacra dobta. Ezután szólalt meg ismét a "Magyar Élet" kiadója, előszámlálva sok képtelen állítást, majd beszámíthatóságának teljes tudatában egykori és mai nézeteinek azonosságát deklarálja. Egyetértően idézi a vérvádas könyv szerzőjét: "A zsidóság azonban csodálatosképpen önként vállalta az egyetemes felelősséget, vállalta néhány gonosztevő művével a teljes szolidaritást". Püski itt nemes egyszerűséggel eltekint attól a cáfolhatatlan ténytől, hogy Tiszaeszláron nem történt gyilkosság, a vádlottakat pedig felmentették. Ám a cikkben mégsem a tényleges állítások a legfélelmetesebbek - bár magam is megborzongtam tőlük -, hanem a szégyenérzet, az utólagos megbánás teljes hiánya."

 

1332. VARGA Sándor: Püski Sándor igazolásának története. = Magyar Nemzet, 1989. február 15. 4. p. [4]

                "Aligha véletlen, hogy ama kétezer éves perben, amelyet a Magyar Hírlap tavaly október 22-én a Püski Sándorral készült interjúval felszított, számosan jelentkeztek tanúnak[...] Amikor [1945.] május 25-én Püskit először meghallgatták, e védőirat [népi írók aláírásával] ellenére is úgy érezhette, hogy rosszul áll a szénája. Terjedelmes (több mint négyszáz soros) beadványt készített, ebben leírta cége keletkezésének körülményeit, felsorolta kiadványait, és azokat az írókat, akikkel kapcsolatban volt - azzal a megjegyzéssel, hogy "közülük egyetlenegy, Erdélyi József állott az utóbbi években a jobboldal szolgálatában", de akkor már nem ő (Püski) volt Erdélyi kiadója. (Ez annyiban igaz, hogy ettől Püski változatlanul kiadhatta és ki is adta azokat az Erdélyi József verseit tartalmazó köteteket - bennük a Solymosi Eszter vére című verset is -, amelyek kiadási jogát egyszer Püski megszerezte.) [...] Az igazolóbizottsági iratok ismeretében feltűnő, hogy a tárgyalás során szóba sem került mint vádpont Bary József könyve, A tiszaeszlári bűnper (Bary József vizsgálóbíró emlékiratai), amelyet Püski 1941-ben, 1942-ben, majd 1944-ben két kiadásban összesen tehát négy kiadásban) jelentetett meg. Az előzményekről annyit tudnunk kell, hogy e kötet első kiadását Hitler hatalomra jutásának évében, a tiszaeszlári per fél évszázados fordulóján, 1933-ban a Bary-család tartotta szükségesnek kiadni. Az új, Püski-féle kiadást - a kiadói előszó tanúsága szerint - kizárólag (!) az a szándék és óhaj indokolta, hogy A tiszaeszlári bűnper "hiteles történetét" a visszacsatolt Felvidék, Észak-Erdély és Bácska magyarsága is megismerhesse. [...] Azóta [1985 óta] ismertté vált[...] hogyan népszerűsítette Püski 1941 őszén (már a harmadik zsidótörvény után) a Bary-könyvet (Magyar Élet őszi könyvjegyzék. Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtár 655/4-5.)[...], azt azonban - legalábbis addig, amíg Tolnai Gábor, mint az "ügy" koronatanúja, nem hallatja hangját - legfeljebb találgatni lehet, miért maradt említetlen az igazolóbizottsági jegyzőkönyvekben és a határozat indoklásában a Bary-kötet kiadásáért való felelősség. Jobb híján, íme az én feltételezésem: Cserépfalvi Imre, mint az MKP és Horváth Zoltán, mint az SZDP képviselője még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy bárki arra gondolhasson: a zsidó Cserépfalvi Imre és a zsidó Horváth Zoltán így akar megszabadulni nem zsidó egykori versenytársától, netán így akarnának "törleszteni" a rajtuk - mint zsidókon - esett "sérelmeken". "Ráadásul": a Püski-féle (négy kiadásban) napvilágot látott Bary-kötet még csak indexre sem került: az indexjegyzék IV. (utolsónak bizonyult) füzetébe ezek nem, csupán az ezt megelőző kiadást vették fel a tiltólista összeállítói."

 

1333. EÖRSI István: Mihez nem kell történettudósnak lenni? = Hitel, 1989. február 15. (4. sz.) 7. p. [7]

                "Ahhoz sem kell tárgyszerű és elmélyült kutatás, hogy minek minősítsük az olyan könyvkiadói (és publicisztikai) eljárást, mely az 1882-es tiszaeszlári perben felmentett zsidókat 1944-ben, a krematóriumok füstjétől csak nem is köhintve (és még 1988-ban is) gyilkosoknak tünteti fel."

 

1334. Karsai László: Püski Sándor 1944-ben. = Élet és Irodalom, 1989. február 24. (8. sz.) 2. p.

 

1335. Major János: Levél dr. Szita Ernőnek == Jelenlét, [Szógettó. Válogatás az új magyar avantgarde dokumentumaiból.] (14-15. sz.) 1989. 1-2. sz. 183. p.

 

Csepeli György: Európa közepe : Beszélgetés Elek Judittal == Filmvilág, 1989. 3. sz. p. 24-26.

 

1336. Tamás Gáspár Miklós: Színt vallani. = Hitel, 1989. (5. sz.) március 1. 13-14. p. [13]

                "Eötvös Károly emlékének"

 

1337. Tőkéczki László: 100 éve indult a Protestáns Szemle == Confessio, 3. sz. 60-72. p. [68; 72]

                "A Protestáns Szemle korán elhatárolódik a gyűlöletkeltésre alkalmas minden mozzanattól. "Az a nézetünk, hogy jobb lett volna az emlékiratokat... (Bo[!]ry József a tiszaeszlári perről - T. L.) családi ereklyeként őrizni és nem kiadni... nem szeretnők, ha mások az antiszemitizmusra tápot nyernének".

[Makkai Jenő, 1933.]

 

1338. ??Barabás Tamás: Van ennek így HITEL-e? == Új Élet, 1989. március 15. 1, 2. p.??

 

1339. Karsai László: Magyar Élet, 1938-1944. = Élet és Irodalom, 1989. március 31. 4. p. [4]

                "[Hitel 6. sz-ra reagál] Püski dr. ismételten leszögezi, hogy Bary József könyve nem vérvádas könyv. Tiszaeszláron pedig a vádlottakat nem bűncselekmény, hanem "bizonyítékok hiányában" mentették föl. Bary József volt a tiszaeszlári per vizsgálóbírója, az ő feladata lett volna a bizonyítékok összegyűjtése. Emlékirataiban több száz oldalon keresztül leírja nyomozása történetét, amelynek végeredménye - legalábbis saját szempontjából - meglehetősen lehangoló. Egyetlenegy bizonyítékot sem tudott a bíróság elé tárni. Első tanúja Scharf Salamon 4 éves és 9 hónapos fia volt. De a vizsgálóbíró úgy gondolta, hogy ez a poetikusan zsenge korú zsidógyerek talán mégsem lesz megfelelő koronatanú, ezért letartóztatta Scharf Móricot is, Salamon 15 éves fiát, akit gondosan elkülönített rokonaitól és igyekezett kényelmes körülményegeket teremteni neki, "nehogy zsenge koránál fogva ártalmára legyen a testi kimerültség". (1933-as kiadás, 61-62. l.) De pár oldallal később azt azért elárulta, hogy hajnali ötig vallatta a fiút. Bary hűséges csendbiztosai, Recsky András és Vay György ezután tovább foglalkoztak vele. Bary maga is elárulja róluk, hogy többször is megbüntették őket "a kezükbe került bűnténnyel gyanúsított egyének bántalmazása miatt". (i. m. 329. l.) Scharf Móric azután vallott is, mint a parancsolat, ahogy azt a vérvádas per megkonstruálói neki betanították. Bary következetesen tagadja, hogy "vérvádas" ügyben nyomozott volna. De ha figyelmesen elolvassuk könyvét, egy kérdésre érdekes választ kapunk. Mi volt a gyilkosság indítéka, miért ölték meg a zsidók a kislányt? Bary egyetlen válasza: vallási fanatizmusból. De azt mindenkinek, aki valaha olvasta a fanatikus, ortodox zsidók egyik legszentebb könyvét, Mózes törvényeit, tudnia illenék, hogy vért, állati vért sem ehet-ihat vallásos zsidó. Bary száz oldalakon keresztül írja le nyomozása történetét, de alig néhány sort szán a feltételezett gyilkosság igazi okának, a vádlottak vallási fanatizmusának bizonyítására. Csak Bartha Miklóst idézi a Gácsországból (Galiciából) bevándorolt mocskos, kulturálatlan kazár söpredékről (i. m. 24J25. l.), de elmulasztja annak részletes bizonyítását, hogy például Scharf Salamon maga is műveletlen, babonás, fanatikus zsidó lett volna, mint ahogy nem is volt az. Humorérzékét még a tárgyaláson is megőrizte. Mikszáth Kálmán jegyezte föl, hogy amikor a vádlottak fölsorolásánál a bíró elfelejtette nevét fölolvasni, közbeszólt: "Hát akkor én hazamehetek?" Püski dr. nyilatkozatában sajnálkozását fejezi ki, hogy Bary könyvét 1944-ben is kiadta, hozzáfűzve, hogy a kiadás "beindításakor" még nem tudott, nem tudhatott Magyarország német megszállásáról és az azt követő közös zsidó-magyar tragédiáról. Magyarországot a németek 1944. március 19-én szállták meg. Bary könyvét 1944 júniusában adta ki Püski dr. Nem tartom valószínűnek, hogy április-májusban ne lett volna alkalma a kiadást vagy legalább a terjesztést leállítani. Erre nem is törekedett, mert a IV. kiadás a záporozó zsidórendeletek, a gettózás és a deportálás heteiben, hónapjaiban gyorsan elfogyott. Ezek után Püski dr. ötödször is megjelentette Bary József vizsgálóbíró könyvét. [Püski 1944-ben II. kiadásban jelentette meg Erdélyi József]: Emlék című kötetét.] Az Emlék kötetben természetesen 1944-ben ismételten közzétette a költő Solymosi Eszter vére című vérvádas versét, több más antiszemita indulatoktól hemzsegő költemény mellett. Ebből a versből világosan látszik, hogy Erdélyi jól olvasta Bary könyvét: "Ítélt a bíró. - Elmehetnek / a reszkető kaftánosok: / nem ölték meg Solymosi Esztert, / nem bűnösök, nem gyilkosok. / Nem sütöttek húsvéti ostyát / embervérrel."

 

1340. Varga Sándor: Mégegyszer a kutató felelőssége == Magyar Nemzet, 1989. április 29. 14. p.

 

1341. Kroó György: Szabolcsi Bence [Szellemi arcképvázlat a harmincas évekből] == Múlt és Jövő. – 1:2 (1989). – p. 31–40. [37]

                "[Szabolcsi Miksa] aki a magyar zsidók emancipációs harcának egyik legnagyobb alakja volt. Mint történész jól tudta, hogy a Tiszaeszlártól Szarajevóig álmodott magyar zsidó szivárványhíd e nagy polgárnemzedék számára joggal tűnhetett politikai realitásnak, a zsidókérdés megoldásának, s jól tudta, hogy azokat a kártyákat (a háború, a forradalom, az ellenforradalom, a numerus clausus, a világgazdasági válság, Hitler hatalomra jutása), amelyekbe tekintve mindez illúziónak bizonyult, a történelem csak az utolsó két évtizedben terítette ki."

 

1342. Volenszky Paula: Püski – Cserépfalvi vita [Bibliográfia] == Múlt és Jövő. – 1:2 (1989). – p. 123.

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/853/

 

1343. Püski Sándor nyilatkozata. = Hitel, 1989. 6. sz. 62. p. [62]

                "Újra hangsúlyozva, hogy a Bary-könyv nem vérvádas, sőt végig tiltakozik mindenféle vérvádas beállítás ellen, sajnálom, hogy 1944-ben is kiadtam. (A kiadás beindításakor még nem tudhattam a német megszállásról és az azt követő közös zsidó-magyar tragédiáról.) Az 1933-as Egyetemi Nyomda első kiadása és az én kiadásom közti néhány mondatnyi szövegváltozás nem az én művem. A másodikat is, mint az elsőt, Bary Zoltán főügyész rendezte sajtó alá az apja emlékiratai alapján, a további kiadások pedig a második kiadás matricájáról készült - változatlan szövegű - utánnyomások. Nem cenzor voltam, hanem kiadó. Vajon létezik-e olyan könyvkiadó, aki az általa kiadott minden könyv minden mondatával egyetért? - A felmentés pedig nem bűncselekmény hiányából, hanem bizonyítékok hiányából történt. - Ha valaki nemcsak a néhány idézetet, és a hozzá fűzött szólamokat olvassa, hanem az egész könyvet, érthetetlen előtte, hogyan lehetett a vérvádas misztifikációt ráterhelni a bírósági eljárásra és a nemzetet a világ előtt politikailag felelőssé tenni. Egyébként: "Bary vizsgálóbíró később kúriai bírói címet kapott, s mint ilyen élt sokáig Nagyváradon, ahol filoszemita hírében állott". (Magyar Zsidó Lexikon, 1929. 899. o.) Az is érthetetlen, hogy a Magyar Hírlap 1989. januári számában közölt interjúm miért váltotta ki ezeket az indulatokat. A Bary-könyvről nem beszéltem, ahogyan a vádlóim sem beszéltek róla az 1945-ös igazolási eljárástól kezdve az 1962-es politikai perünkig, s azután sem soha. Cserépfalvi Imre, aki ezt a vitát most a Bary-könyvről elindította (Magyar Hírlap, 1988. nov. 18.), 1984-ben próbálkozott ezzel előszőr (Népszabadság, 1984. ápr. 14.), de akkor válaszomat a Népszabadság nem közölte. A mostani válaszomban (Magyar Hírlap, 1988. dec. 7.) már én is indulatos voltam, egyes vonatkozásokban pedig félreérthető, pontatlan. [...] Jobb lesz mindenkinek, ha abbahagyjuk."

 

1344. Karsai László–Soós István: Zsidók – cigányok – előítéletek : Egy vitafórum beharangozása == Élet és Irodalom, 1989. június 2. – p. 6. [6]

                "A 19. század második feléig, a faji alapú antiszemitizmus megjelenéséig a zsidósággal szemben megfogalmazott előítéletek zömmel vallási köntösben jelentkeztek. Az abszurd és a történelemben soha egyetlen esetben sem bizonyított vérvádról itt most nem is érdemes szót ejteni."

 

1345. ??BARABÁS Tamás: A téma előjött a szőnyeg alól. = Új Élet, 1989. július 15. 3. p.??

 

1346. Bozóki András: Szétszóratás után. A legutóbbi vérvád 1961-ben volt Mátészalkán. [Interjú RAJ Tamással]. = Világ, július 20. 20-21. p. [20]

                "A legutóbbi vérvád például nem Tiszaeszláron volt 1882-ben, hanem Mátészalkán 1961-ben. ...Egy faluban, Dorog mellett még a hatvanas években is antiszemita szellemben nevelték a gyerekeket, és például Erdélyi József megzenésített Solymosi Eszter-versét énekeltették velük - holott a deportálások következtében az egész környéken egyetlen zsidó sem élt."

 

1347. ??SZÖRÉNYI László: Ajvé. = Hitel, 1989. 8. sz.??

 

1348. LAZAROVITS Ernő: Nemzetközi antiszemita kongresszus Budapesten 1925-ben. = Új Élet, szeptember 1. 2. p. [2]

 

1349. BARABÁS Tamás: Nem megyek többé gettóba! = Új Élet, 1989. december 15. 3. p. [3]

                "Kristó Nagy [István] szemében az a "bűnöm", hogy a "vérvádas könyvkiadó", Püski Sándor múltjáról az Új Életben írt cikkemben a Püski által büszkén felsorolt szerzőket - kedves íróit, akiket oly szívesen adott ki - jobboldalinak neveztem, köztük Németh Lászlót és Kodolányi Jánost is."

 

1990.

 

1400. Ady Endre: Fő a felekezeti béke. = Szabadság, 1900. augusztus 29. 3. p. [3] In Ady Endre összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok I. (1897. szeptember – 1901. május). Sajtó alá rendezte: Vezér Erzsébet. (Ady Endre összes művei.) Második, átdolgozott kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1990. 556–557. p. [556]

 

1401. Beke László: Két anekdota és értékelési kísérlet == Altorjai Sándor 1933–1979. [Kiállítási katalógus.] (Az István Király Múzeum közleményei, D. Sorozat, 200.) Székesfehérvár, István Király Múzeum. 1990. 3-6. p. [6]

                "Erdély Miklós zseniális meglátása volt, hogy Huszárik Zoltán Csontváry-filmjének címszerepét Altorjai Sándornak kellett volna eljátszania. Nem így történt. Altorjainak "csak" Erdély juttatott egy filmszerepet a maga "Verzió"-jában, a rituális gyilkossággal vádolt tiszaeszlári templomszolgáét. Altorjai zseniálisan felelt meg egy olyan szerepnek, amely őt egy rendkívüli élethelyzetbe ültette - mint ahogy ő maga is állandóan rendkívüli helyzetekbe vetítette magát, hogy paradox módon így juttassa érvényre szemérmesen érzékeny művészi egyéniségét."

 

1402. ANTALFFY Tibor: Antiszemita volnék? Budapest, A szerző magánkiadása. [17]

                "[Keresztény magyar üzlet feliratú tábla] ...üzletzárás után a következők történhettek: ...2. Zárás után arra járt egy köszvényből gyötört, nyolcvan fele hajló vén rabbi. Meglátta a táblát és menten elöntötte a düh. "Micsoda? Nem elég, hogy keresztény, még magyar is? Hát ezek nem tanutl[!]ak Tiszaeszlárból?" Majd szokatlan fürgeséggel felkapott egy követ és durr, bevágta vele a kirakatot. "Szemetek! Menjetek vissza Etelközbe! Ki hívott ide benneteket?" Majd hazament, ivott egy csésze citromos teát jól befokhagymázott pirítóssal."

 

(STIRLING János: A szemesi fürdőegyesület. = Ökotáj, 10. sz. 1995. p. 83-89. [84])

REŐTHY Ferenc: Eötvös Károly szemesi nyaralója. In Szemes. Tanulmányok Balatonszemes múltjából és jelenéből. (Balatonszárszó Nagyközségi Tanács kiadvány, 1.) Közreadja: Reőthy Ferenc és Stirling János. Balatonszemes : Balatonszemesi Községi Tanács, 1990. p. 377-380. [378]

1403. ELEK Judit: Tutajosok. Filmforgatókönyv. Budapest,

 

1404. ELEK Judit: Tutajosok. [Film]

 

1405. GYÖRGY Péter: A National Geographic verzió. = Filmvilág, 2. sz. 4-6. p.

 

1406. ZÖLDI László: Égő bárány. = Élet és Irodalom, 6. sz. 12. p.

 

1407. GERVAI András:

 

1408. KOVÁCS Dezső: Vér és vád. = Magyar Napló, 9. sz. 12. p.

 

1409. MÉSZÖLY Miklós: Két per - két történelem I-II. = Magyar Napló, 11. sz. 16. p., 12. sz. 16. p. In  MÉSZÖLY Miklós: Otthon és világ. Pozsony, 1994. 136-149. p.

 

1410. EMBER Marianne: "Nemhogy korai, de késő már erről beszélni." Elek Judit a Tutajosokról. = Kritika, 7. 9-11. p.

 

1411. KISS Tibor: Egy újabb tiszaeszlári verzió. = Szabolcs-Szatmári Szemle, 3. sz. 348-353. p.

 

1412. KOPPÁNY Márton: Tutajosok. = Szombat, 3. sz. 24. p.

 

1413. ERDŐS István: Tutajosok. = Kapu, 4. 74-75. p.

 

1414. SZŐCS Zoltán: Rotschild és a tutajosok. = Hunnia Füzetek, 6.?? 36-39. p.

 

1415. FARAGÓ Vilmos: Tutajosok. = Kritika, 4. 44. p.

 

1416. GYERTYÁN Ervin: Tutajosok és katonatisztek. = Népszabadság, 2. 8.:?

 

1417. LUKÁCSY Sándor: A múltat be kell vallani. = Filmvilág, 2. sz. 2-4. p.

 

1418. SZAKÁTS Ildikó: Félelem az áthallástól. Szégyen és bűntudat. Lelkiismeretterjesztő film a tiszaeszlári vérvádról. = 168 Óra, 5:10-11. p.

 

1419. VARGA László: Emlékezetzavaraink. = Magyar Nemzet, 1990. 2. 12. 7. p.

 

1420. Marno János: A tiszai eposz == Múlt és Jövő. – 2:1 (1990). – p. 50–54.

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1904/

 

1421. Montpellier. 8. zsidó és izraeli filmfesztivál nagydíját nyerte a Tutajosok. = Magyar Nemzet, december 13. 8. p.

 

1422. ELEK Judit - SÜKÖSD Mihály: Tutajosok. A tiszaeszlári per dokumentumai. Budapest,

 

1423. CSALA Károly: A vérvád forgatókönyve. = Könyvvilág, 2. sz. 10. p.

 

Dékány Endre: Magyar Nemzet 1938. aug. 25–1944. márc. 22. Repertórium (1941. július–1942. december) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, G. Sorozat). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1990. – 491 p. [247; 284; 344]

                Bary Zoltán plágiumpere Marschalkó Lajos ellen.

 

1424. A dzsentri főszolgabíró (1922-1938). II. kötet. Összeállította, bevezetéssel és jegyzetszótárral ellátta: GYARMATHY Zsigmond. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai, II. Közlemények, 5.)Nyíregyháza, [Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár.] 1990.

                "Megyery Géza [...] Az eszlári perben tünt fel, mert Bary Józsefet felváltva ő lett a vizsgálóbíró, majd 1885-től ő a törvényszék elnöke."

 

1425. BÁNYAI László - KISS Anikó: Történelmi bevezetés. In Hét évtized a hazai zsidóság életében. 1. rész. Szerk.: Lendvai L. Ferenc, Sohár Anikó, Horváth Pál. Budapest, MTA Filozófiai Intézet Kiadása. (Vallástudományi tanulmányok, 4.) 56-125. p. [112; 118; 120]

                "Az Egyenlőség című zsidó politikai hetilapot 1881-ben Bogdányi Mór alapította, aki - különösen a tiszaeszlári vérvád idejében - határozott hangú cikkeket írt az antiszemitizmus ellen... 1883-ban megalakult az Antiszemita Párt, az elnökség tagjai: Istóczy Győző, Ónody Géza, Simonyi Iván és Széll György voltak. Ónody Géza országgyűlési képviselő volt azután az, aki az országgyűlés előtt a magyar zsidóságot "keresztény vérnek vallásos szertartáshoz való felhasználásával" vádolta meg: az okot az ismert tiszaeszlári események szolgáltatták. 1882. április 1-jén Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter tizennégy éves cselédlány; anyja május 4-én vádat emelt azzal, hogy leánya vérét a zsidók vették el húsvéti kenyerük elkészítéséhez. A vizsgálat a templomszolga (Scharf József) ötéves fiának vallomásából indult ki és másik fiának, a tizennégy éves Móricnak, a csendbiztos által sugallt és kényszerített állításain alapult. A formális vádindítványt 1882. július 29-én adták be tizenöt személy ellen, a végtárgyalás azonban csak 1883. június 17-én kezdődött meg. A védők Eötvös Károly, Funták Károly, Friedmann Bernát, Heumann Ignác és Székely Miksa voltak; a vádat Szeiffert Ede ügyész képviselte. A tárgyalás harminc napon át tartott, a törvényszék 1883. augusztus 3-án az összes vádlottat fölmentette. A per alatt egymást érték a zavargások az ország különböző részein. Pozsony vármegye területére a belügyminiszter statáriumot rendelt el; Vas, Somogy, Zala, Sopron, Moson és Szabolcs megyében a honvédelmi miniszter katonaságot volt kénytelen kivezényelni a zsidók védelmére. A fölmentő ítélet után a tömeg megfékezésére a fővárosban is katonaságnak kellett közbelépnie, nagy zavargások voltak továbbá Zala megyében (ahol szintén statáriumot hirdetett ki a kormány), valamint Sáros, Somogy, Veszprém, Ung és Trencsén megyében. ...[Antiszemita képviselők] Közülük is kitűnt Zimándy Ignác törökbálinti plébános, az "Antiszemita Káté" szerzője, aki tudományos mezbe bújtatott érveket sorolt föl a vérvádra... A pesti hitközség rabbikara és az Országos Rabbiképző Intézet tanárai cáfolatképpen manifesztumot tettek közzé. 1885 januárjában megjelent Haynald Lajos kalocsai érsek pásztorlevele is az antiszemitizmus ellen. Kossuth fölháborodott hangú levelei, melyekben keményen elítélte a magyarországi vérvádat, szintén nagymértékben hozzájárultak az antiszemita hangulat lecsendesüléséhez. Nem utolsó sorban befolyásolta a helyzetet az ország gazdasági helyzetének javulása is."

 

1426. CSORBA László: Zsidó szellemi élet a húszas - harmincas évek Magyarországán. In Hét évtized a hazai zsidóság életében. 1. rész. Szerk.: Lendvai L. Ferenc, Sohár Anikó, Horváth Pál. Budapest, MTA Filozófiai Intézet Kiadása. (Vallástudományi tanulmányok, 4.) Budapest, 200-280. p. [231; 264]

                "De épp ilyen frissen reagált a sajtó az irodalmi élet számos problematikus jelenségére is: a tiszaeszlári per egykori vizsgálóbírójának, Bary Józsefnek tendenciózus emlékirataitól vagy a "felvidéki kazárkérdés" vitájától kezdve Bajcsy-Zsilinszky Endre egyes problematikus nyilatkozatainak, Németh László "erkölcsi fajfogalmának" vagy a Szekfű Gyula állításai alapját képező állítólagos galíciai bevándorlás hamis adatainak bírálatáig. [...] Végül [Patai József] kitért a legfontosabb vádra: a cioni eszme nem lehet az aantiszemitizmus ürügye sem, hiszen ez jóval korábbi (lásd például Tiszaeszlár) a cionista mozgalomnál."

 

1427. FEJTŐ Ferenc: Budapesttől Párizsig. Emlékeim. Fordította: Balabán Péter. Budapest, Magvető. [25; 70]

                "...a zsidók az ország korszerűsítésének szolgálatába állították kereskedői, pénzügyi, iparosi stb. tehetségüket. Innen a meglehetősen szokatlan zsidóbarátság, amely politikailag például a múlt század nyolcvanas éveiben nyilvánult meg, amikor a Bécsből irányított klerikálisok által terjesztett rituális vérvádat Eötvös Károly író, országgyűlési képviselő és ügyvéd a védelem nevében halomra döntötte; leleplezte az összeesküvést és bebizonyította a vádlottak ártatlanságát. Ez volt a híres tiszaeszlári per, melynek visszahatása a Dreyfus-peréhez hasonlítható, csakhogy ami az előbbit illeti, nálunk jóformán az egész ország ünnepelte Eötvös Károlyt. ...Szó, ami szó: én a liberális, szabadelvű Magyarországon születtem, ahol az egyetlen olyan kísérlet, hogy a Lueger- és Schönerer-féle osztrák antiszemita mozgalomhoz hasonló kampányt indítsanak, csúfos kudarcba fulladt. (Ez volt a tiszaeszlári ügy, amelyről Krúdy Gyula okos, izgalmas könyvben számolt be.)"

 

1428. FEJTŐ Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria-Magyarország szétrombolása. Budapest, [116]

                "1880-ban a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatos perben a rituális gyilkosság vádja alól fölmentették a vádlottakat, s a magyar liberalizmusnak ez a nagy győzelme meggyorsította a zsidók elmagyarosodását."

 

1429. GAZDA István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből. Tudósnaptár. Budapest, Kossuth. [112]

                "[Victor Babeş]...kórboncnokként vett részt a tiszaeszlári perben, de ezt azóta is kevesen tudják róla. Itt arra törekedett, hogy leleplezze a vérvád rágalmát."

 

1430. GERGELY András: Magyarország története 1790-1918. (Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek.) Budapest, IKVA Kiadó. 1990. []

 

1431. Gergely András: Magyarország története 1790–1918. (Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek.) Második, javított kiadás. – Budapest : IKVA Kiadó, 1990. – [87]

                "Az 1881. évi tiszaeszlári per (egy cselédlány eltűnése kapcsán egy alföldi faluban rituális gyilkossággal vádolták a zsidókat) országszerte felkorbácsolta az indulatokat. A kormány azonban szembeszállt az antiszemitizmussal. A kilengéseket megfékezték, s az addigi legnagyobb magyar bűnperben a vádlottakat felmentették."

 

Erdélyi József == GULYÁS Pál (szerk.): Magyar írók élete és munkái, 7. köt. - Budapest : MTA, PIM, 1990. - p. 550–555. [551]

 

1432. Dobos Ilona: A csodarabbi alakja a néphagyományban. = Szombat, 7. sz. 27–29. p. [27] In A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből. [1987. szeptember 7–8-i tudományos tanácskozás anyaga.] Szerk.: Kríza Ildikó. Budapest, Akadémiai. 31-37. p. [31]

 

1433. Fiala János: Csodarabbi-történetek == A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből. [1987. szeptember 7-8-i tudományos tanácskozás anyaga.] Szerk.: Kríza Ildikó. Budapest, Akadémiai. 38-42. p. [38]

                "A gyűjtött csodarabbi-történetekben - kicsiny kivételtől eltekintve - nem számított, hogy valaki keresztény vagy zsidó. Erre az elmondott történetek következő motívumai utaltak: [...] a pápa tisztázta a tiszaeszlári vérengzés vádját az őt felkereső rabbival, és kijelentette: tudja, hogy a zsidók nem isznak vért húsvétkor."

 

1434. Jeshurun Élijahu [SZABÓ Ödön]: Az élő zsidó történelem. Ábrahámtól - Izrael negyvenedik jubileumáig. 4. kiadás. Natanja, [1990.?] [148; 158]

                "1883-ban a tiszaeszlári vérvád hozta mozgásba Magyarország közvéleményét és ezt követte a Xanten városban tárgyalt vérvádper (1892) német földön. [...] Tiszaeszlár és a Dreyfuss per nem zavarták a zsidóság békés fejlődését, úgyszintén zavartalanul folytatódott a népvándorlási méreteket öltő zsidó emigráció nyugat felé."

 

1435. Gereben Ágnes: Kiért szól a harang? == Reznyik, Szemjon: A velizsi vérvád. – Budapest : Interart Stúdió. – p. 253–258. [255]

                "A világszerte jól ismert vérvád-ügyek forgatókönyvv[!]ével döbbenetes hasonlóságot mutató esetben 12 esztendőn át folyt a nyomozás, míg végre - már a dekabristákat felakasztató "koronás őrmester", . Miklós cár uralkodása alatt - dűlőre jutottak vele. Még sajátságosabb módon, mint a "mi" tiszaeszlári ügyünkben: az européer Mordvinov admirális az Államtanácsban, a tervezett, de még majd száz évig megvalósulatlan álomnak bizonyult orosz parlament már megalakult felsőházában, fellépett a törvénytelenségek ellen. Eljárása nyomán a vádat elejtették, s a még életben talált zsidókat szabadon engedték a börtönből. Szemjon Reznyik tartotta magát a történelmi eseményekhez. Regényében megtalálhatók "az orosz Tiszaeszlár" százötven évvel ezelőtti krónikájának tényleges fejezetei, pontos dátumai, a szereplők eredeti nevükön szerepelnek, a földrajzi elnevezések valóságosak. A Velizsi vérvád mégsem dokumentumregény, hanem az orosz és az európai irodalom hagyományaiban gyökerező, öntörvényű, hús-vér művészet."

 

1436. Az emberiség krónikája. Robert Jungk kitekintésével a jövőre.  Szerk.: Harenberg, Bodo. Budapest, Officina Nova. [1990.]?több kiadása van? [788; 789]

                "Magyarország, 1883. VIII. 3. A tiszaeszlári vérvádper A függetlenségi ellenzéki politikus, védőügyvéd Eötvös Károly javaslatára a nyíregyházi bíróság felmenti a zsidó vádlottakat a tiszaeszlári kislány, Solymosi Eszter rituális célból történő meggyilkolásának vádja alól. Megkezdődik az antiszemita mozgalom és párt szervezése. [...] Tiszaeszlári vérvád - az antiszemitizmus kezdetei A dualizmuskori kapitalizálódás miatt Magyarországon is terjed a modern antiszemitizmus. Amikor a tiszaeszlári Solymosi Eszter cselédlány öngyilkossága kapcsán a törvénytelen rendőri eljárás a rituális vérvád-gyilkosságot próbálja bizonyítani, a sajtóban és a képviselőházban is hangot kap e sajátos "szelektív antikapitalista" ideológia. Bár a konstruált vád összeomlott és hazai, illetve külföldi tekintélyek - köztük az emigráns Kossuth Lajos - bizonyították az antiszemitizmus gondolati hamisságát és konkrét hazugságait, 1883 októberében zászlót bont az Országos Antiszemita Párt."

 

1437. Jancsó Miklós: A másság örök szimbóluma. Kőbányai János Interjúja. = Valóság, 1988. október. 49-59. p. [51; 52; 55; 56] In Kőbányai János: Magyar siratófal. Budapest, Szépirodalmi - Tevan. 198-222. p. [202; 205; 213]

 

1438. (649.) Kiss Tamás: Emlékek Erdélyi Józsefről. = Alföld, 1984. december. 49-53. p. [51] In uő.: Arcok és emlékek. Debrecen, Mozgáskorlátozottak PIREMON Kisvállalata. [1990.] 130-138. p. [135]

 

1439. Kőbányai János: A kis utazás. = ??1987. In uő: Magyar siratófal. Budapest, Szépirodalmi - Tevan. 1990. 235-262. p. [238]

                "Kunmadaras. Ez a falunév: véres név. Borzasztó a csengése. Pogrom-sikolyú. Bizonyos értelemben rémesebben hangzik, mint Tiszaeszláré. (Noha nem annyira közismert. A háború utáni nemzedékek számára talán egyáltalán nem is ismert. Azért a zsidókhoz - mint hozzám is - eljutott.) Ott - ha meghurcoltatások után is, de - halál nélkül győzött az igazság. Ám ez a pogrom nem is olyan régen, az új Magyarországon történt."

 

1440. Körmendi Balázs [Dr. Kulcsár István]: Zsidó gyónás. Budapest, Interart Stúdió. [17]

                "A teljes asszimilációra törekvés súlyos csapást szenvedett a politikai antiszemitizmus fellépésével. A tiszaeszlári ügy még a modernizálódó magyarság és a történelmi tolerancia-hagyomány figyelemre méltó győzelmével zárult, de veszedelmes távlatokkal."

 

1441. Orosz Szilárd (szerk.): Kéziratok megyénkről. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűjteményeiben őrzött kéziratok lelőhely katalógusa. Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár. 1990.

 

1442. Linksz Arthur: Harc a harmadik halállal. Ifjúkorom Magyarországon. Budapest, Magvető. 1990. [221; 239]

                "A keresztényeknek mennyivel kevésbé kell strapálniok magukat, hogy mint Kölcsey, mint Lessing vagy Eötvös Károly, a mennyek országába jussanak. [...] Nem mondom, tudtam arról, hogy volt tiszaeszlári vérvád, Scharf Móric (a vádlott) és Solymossy Eszter (az áldozat). De volt Eötvös Károly, a keresztény ügyvéd, a "Nagy Per" szerzője és az igazság védője. És a magyar igazságszolgáltatás, amely a végén Scharf Móricot felmentette. (Persze a Zsilinszky fiúkat is, pedig embert öltek. Ezt apám rosszallotta.) És ez már különben is mind régen volt."

 

Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813–1893 (Színháztörténeti könyvtár : Új sorozat 23.). – Budapest : Magyar Színházi Intézet, 1990. – 223 p. [22–23; 88]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_SZIN_Szk_uj_23/?pg=23&layout=s

http://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_SZIN_Szk_uj_23/?pg=89&layout=s

                Keserű érdekesség, de idetartozik az is, amikor a hírhedt eszlári heccper idejében az igazgató kártérítésért folyamodik a városhoz, s figyelemre méltó, hogy a megyei urak által konstruált pertől való távolállásukat azzal is dokumentálják a nyíregyházi városi vezetők, hogy Csóka Sándornak, a közönség elmaradása miatt kárvallott színigazgatónak nemcsak elengedik az előadásonként megállapított illetéket, hanem az eddig befizetett összeget is visszautaltatják.

 

1443. Pethő Sándor: Világostól Trianonig. A mai Magyarország kialakulásának története. [Budapest], Littera. 2. kiadás. [92]

 

1444. Sándor Iván: A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. In uő: A föld alá vitt tények üzenete. Budapest, 7; 35-132. p.

 

1445. Sándor Iván: Vízkereszttől Karácsonyig. A nyolcvankilences esztendő. Budapest, [46; 47]

                "A másik, amit el kívánok mondani (és ezt csak én mondhatom el, hiszen egyedül az én élményem), egyszerű történet. 1967 márciusában Németh László, már idősen, betegen, gépkocsiba ült és Miskolcra autózott egy (pályáján mindenesetre) fiatal író Tiszaeszlár című drámájának bemutatójára. Igazán nem volt számára kötelező ez a fárasztó, a rossz szálloda éjszakára kétes kényelmet nyújtó vendéglátásával, az oda-vissza utazással megterhelt látogatás. Valójában a színház sokak számára szétküldött invitálásán kívül személyes meghívót tőlem nem is kapott. Talán kétszer, ha találkoztunk korábban. Tehát gépkocsiba ült, eljött, végignézte a bemutatót, kezet szorított velem, végigülte a bankettet (ahol persze megyének, központi kiküldöttnek, írótársaknak, kritikusoknak ő volt a centrum), aztán a búcsúnál, mikor még egyszer megköszöntem, hogy eljött (ugyanolyan szótlanul, ahogy végignézte az előadást, végigülte a bankettet, jelezve mindenki számára,hogy itt van, eljött, jegyezzék meg, és ne feledjék, gondolják végig, nos, ugyanilyen tekintettel, mint aki most már rám ruházza jelenlétének értelmezését), még egyszer megszorította a kezemet. Azóta őrzöm a Tiszaeszláron hajdan meghurcoltak emlékére írt, ám a múlt századi meghurcolásnál többről, a huszadik századi "nagy vesztőhelyről" is szóló színdarab függönyének összecsapódása után a szótlan kézszorítást. Aki ismerte őt, az tudja, milyen szellemi-erkölcsi szerep és állásfoglalás volt számára az ilyen szótlanság. Nem tudom, lett volna-e kedvem elmondani ezt az emléket, ha a közelmúltban nem idéződött volna fel - és korántsem a Németh László-i erkölcs önmagát is kontrolláló tisztaságával - az egykori Tiszaeszlár-ügy..."

 

1446. Schlett István: Az opportunizmus dicsérete. (Politikai elmélkedés a zsidókérdésről). = 2000, 1990. 2. sz. 14-16. p. [16] In uő: Az opportunizmus dicsérete. Budapest, Magvető. 247-256. p. [253]

 

1447. Szabó Lőrinc: Napló 1945. április-szeptember. In uő.: Napló, levelek, cikkek. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Kabdebó Lóránt. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1974. 255-399. p. [323] Uez.: Uő.: Bírákhoz és barátokhoz. Napló és védőbeszédek 1945-ből). Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta: Kabdebó Lóránt. Budapest, Magvető. 1990. 5-201. p. [103]

 

Haraszti György: A „Ben Chananja” szerkesztője : Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez. In Zombori István (szerk.): A szegedi zsidó polgárság emlékezete. – Szeged : Móra Ferenc Múzeum, 1990. – p. 61–78. [74]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_Sk_0000_5_1990_A_szegedi_zsido_polgarsag_emlekezete/?pg=79&layout=s

              Hivatkozás: Handler 1980.

 

1448. Wiesel, Elie: Az eskü. [Ford.: Dezsényi Katalin.] Budapest, Európa Könyvkiadó. 1990. [238; 239]

                "Ahogy a világ fejlődött, a társadalom felszabadult és elutasította a szellemi sötétséget, de ebben az egyetlen témakörben tovább élt a legenda. Újonnan felszabadult nemzetek haladtak a felvilágosodás felé, helyezték a hangsúlyt az észérvekre, de a rituális gyilkosság rágalma országról országra, városról városra terjedt. Galaţi, 1859. Kutaiszi, 1877. Tiszaeszlár, 1882. Beszámolók, jelentések, szakvélemények. A vádak hiábavalósága bizonyított tény, források idézve. Az Írást idézték, a Talmudot, a Geónokat. A legenda felborzolta a kedélyeket, elvakította az észérveket, megmérgezte a szívet. Kétségbeejtő, az emberiség szempontjából kétségbeejtő."

 

1449. Raj Tamás: Mert mondott vala Hámán Assavérus Királynak... = Magyar Hírlap, január 27. 5. p. [5]

                "Noha az antiszemitizmus mindvégig jelen volt - kisebb-nagyobb hullámokban -, gondoljunk csak a középkor sötétségét is megszégyenítő tiszaeszlári vérvádra, a komolyabb bajok Trianon után keletkeztek."

 

1450. Schlett István: Az opportunizmus dicsérete. Politikai elmélkedés a zsidókérdésről. = 2000, február. (2. sz.) 14-16. p. [16]

                "Igaz, volt Tiszaeszlár, volt Antiszemita Párt, de a csak félig-meddig liberális rendszer összeomlásáig baljóslatú és sokak számára fájdalmas epizódok maradtak. A magyarországi liberalizmus a maga arisztokratikusan disztingvált, táblabírósan kedélyes, dzsentrisen léha, zsidósan felszínes módján is a margóra tudta szorítani az antiszemitákat, s nem engedte államüggyé tenni a zsidókkal szemben kétségtelenül széles körben meglévő és különböző forrásokból származó előítéleteket, fenntartásokat, gyanakvásokat."

 

Schillinger Erzsébet: Magyar Filmszemle 1990. == A Helyzet, 1990. február 3. 9. p.

[Képpel illusztrált. Tutajosok.]

 

1451. Sükösd Mihály: Tiszaeszlár árnyéka? == Népszabadság, 1990. február 3. – p. 21.

 

1452. Vereckei Zoltán: A zsidóság a magyar történelemben. Kossuth véleménye az antiszemita agitációról. Beszélgetés Szabad György professzorral == Esti Hírlap, 1990. február 15. – p. 3. [3]

                "Hamarosan a németországi antiszemita mozgalmak hatására Magyarországon is megindul a szervezkedés. A kampány csúcsa az 1882-es tiszaeszlári vérvádper, amelyet a közvélemény különbözőképpen fogad. Kossuth egy évvel később ezt írja: "Az antiszemita agitációt, mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar röstellem, mint hazafi, kárhoztatom". Az Antiszemita Párt vezére nem kevéssé az ő fellépésének tudta be pártja politikai csődjét."

 

A szovjet antiszemitizmus tudományos érvei. [Fordította és a kísérőszöveget írta:] Gereben Ágnes. = Világ, 1990. február 15. p. 13-15. [13]

 

1453. Garai Tamás: Hogy van? ELEK Judit == Képes 7, 1990. február 24. (8. szám.) 36-37. p. [37]

                "Az idei filmszemle nyitó díszelőadásán mutatták be Tutajosok című kétrészes filmjét, amelynek készüléséről már évek óta hallhattunk, olvashattunk: pedig "csak" ötévi munka fekszik benne. Egy-másfél évig tartott, amíg sikerült összehozni a forgatáshoz szükséges pénzt, és kétszer kellett nekifogni, mert a kezdeti koprodukciós partner, a Magyar Televízió visszalépett. Ám szerencsére sikerült egy francia partnert találni, a La Set Satel nevű tévétársaságot. Így hát két változat készült a Tutajosokból: egy 2 óra 15 perc vetítési idejű mozifilm és egy háromszor 60 perces tévéfilm. Ez utóbbi csupán annyiban különbözik az előzőtől, hogy részletesebben kibontja a zsidó és a ruszin tutajosok egymáshoz való viszonyát, és árnyaltabban ábrázolja a mellékszereplőket. Az ilyen megoldás egyébként korántsem ritkaság külföldön. A filmszemlével egy időben jelent meg egyébként új könyvem is, amely a teljes forgatókönyvet tartalmazza, valamint válogatást a tiszaeszlári perről szóló eredeti dokumentumokból. Ezt Sükösd Mihállyal állítottuk össze. [...]az egész élő magyar irodalmat körbejártam, mármint az alkotókat, de senkit sem sikerült rávenni, hogy írja meg a forgatókönyvet. [...] Jelenleg egy dokumentumkötet összeállítását tervezem, amely válogatás lesz a tiszaeszlári per időszakának országgyűlési jegyzőkönyveiből."

 

1454. Sipos András: Scharf Móric. Drámai találkozás egy képben == Múlt és Jövő. – 2:1 (1990). – p. 57–66.

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1906/

 

1455. Virág Teréz: Eötvös Károly igazsága. Tudatos és tudattalan gondolkodás a tiszaeszlári perben == Múlt és Jövő. – 2:1 (1990). – p. 67–72.

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1907/

 

1456. Volenszky Paula: Püski vita [Bibliográfia] == Múlt és Jövő. – 2:1 (1990). – p. 131.

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1926/

 

1457. Nádor Tamás: Sándor Iván: A föld alá vitt tények üzenete [Beszélgetés Sándor Ivánnal] == Könyvvilág, 3. sz. – p. 5. [5]

                "[Szembenézés az élettapasztalatokkal] Az okok kutatása során tovább haladva az időben, s az életembe is belejátszó események közt óhatatlanul "nekiütköztem" a tiszaeszlári pernek. Vagyis a kelet-európai antiszemitizmus s általában is: a kisebbség problémájának. Megírtam hát A vizsgálat iratai című esszét, mely könyv alakban is napvilágot látott."

 

1458. Sándor Iván: "Történt Auschwitzban; és történik bárhol, ahol megtörténhet". Mészöly Miklós két leveléhez == Életünk, 4. sz. – p. 332–337. [336]

                "...pontosan tudom, mi az a sajátos, külön átok, amit Magyarországon az antiszemitizmus jelentett és jelent. De hát ennek az átoknak a születés-körülményeiről, jellegéről, hatásáról mióta másfél évtizede megírtam tudósításomat a tiszaeszlári perről, melyben összehasonlítottam a két pert, az eszlárit és a párizsi Dreyfus-pert, (amit most Mészöly is megtesz) beszéltem már."

 

1459. Beller, Steven: A modern világ bölcsője: Közép-Európa? == Múlt és Jövő. – 2:2 (1990). – p. 23–31. [29]

                "Az antiszemitizmus azonban nem a bécsiek találmánya volt. Nagyszabású antiszemita agitáció folyt az 1882-83-as tiszaeszlári vérvád kapcsán, és az 1899-es Hilsner-üggyel a csehek is bizonyságát adták az efféle módszerek iránti fogékonyságuknak."

 

1460. Volenszky Paula: Figyelő [Bibliográfia] == Múlt és Jövő. – 2:2 (1990). – p. 105–108. [106]

                [Erdős: Tutajosok. Kapu 1990. 4.]

 

1461. Alföldy Jenő: Költői érvek – az életért. = Múlt és Jövő. – 2:2 (1990). – p. 88–89. [88]

                "...a magyar zsidóság - Vihar Bélával együtt - szinte elképzelhetetlennek tartotta, hogy a holocaust bekövetkezzék országunkban. (Annak ellenére, hogy a tiszaeszlári vérvád, az antiszemita országgyűlési képviselők múlt század végi megjelenése, a tizenkilences forradalom utáni leszámolás, a numerus clausus és a zsidótörvények bevezetése legalábbis intő jel lehetett számukra.)"

 

1462. Szilágyi Ákos: Népi-urbánus – két jóbarát == Századvég, 2. sz. – p. 50–59. [57]

                "A politikai antiszemitizmus, amely német hatásra a múlt század nyolcvanas éveiben Istóczy hírhedt Antiszemita Pártjában a magyar parlamentben is megjelent, minden erőfeszítése ellenére (tiszaeszlári vérvád, pozsonyi zsidóellenes kilengések) sikertelen maradt."

 

1463. Hamburger Mihály–Várdy Péter: A zsidóság és a népi-urbánus vita. Beszélgetés Fejtő Ferenccel == Századvég, 2. sz. – p. 106–140. [131]

                "Erdélyi 1937-ben publikálja a Tiszaeszlári Solymosi Eszter vére című cikket. Negyvenegyben írt memoárja szerint ezért őt Sinka árulónak nevezte. Mint hogyha akkor a népiek elengedték volna a kezét. Sinka is nyilas lett. Igen, de Erdélyi azt írja... persze Erdélyi erősen paranoid ember volt, de ő úgy látta, hogy őt ezért a saját barátai eltaszították. Illyés is utólag úgy ír róla, mint árulóról."

 

1464. Andorka Rudolf: [Válasz a körkérdésre a népi-urbánus ellentétről] == Századvég, 2. sz. – p. 150–157. [151]

                "[...] kedvezőek voltak a zsidóság létfeltételei. Ezt bizonyítja e korszak leglényegesebb antiszemita akciójának, a tiszaeszlári pernek a kimenetele is, mert az ország politikai elitje és a társadalom nagy többsége a megvádolt zsidók mellé állt, az ország egyik leghíresebb ügyvédje, Eötvös Károly vállalkozott a védelmükre."

 

1465. Hegedüs Géza: [Válasz a körkérdésre a népi-urbánus ellentétről] == Századvég, 2. sz. – p. 216–223. [221]

                "A fejlődésnek azonban túl nagy szüksége volt a magyar zsidóságra, és a nyolcvanas években felviharzott tiszaeszlári vérvád kivételével az első világháborúig az antiszemitizmus nem volt társadalmi formáló erő."

 

1466. Lengyel László: És kinyílt egy ajtó, félve... [Válasz a körkérdésre a népi-urbánus ellentétről] == Századvég, 2. sz. – p. 238–245. [238]

                "Ez az arisztokrácia pedig nem kívánta szabadon engedni az antiszemitizmust, mert szüksége volt a zsidóságra politikailag (a nemzetiségekkel ellentétben a zsidók magyarnak vallották magukat, így javították a magyar arányszámokat) és gazdaságilag. Tiszaeszlár gyalázatának, a pernek éppen ezért vetettek véget."

 

1467. Szabad György: Szakadékokról és áthidalóikról a "népi-urbánus ellentét" kapcsán. [Válasz a körkérdésre a népi-urbánus ellentétről]. = Századvég, 2. sz. – p. 267–270. [269]

                "[A nemesi és népi értelmiség egykori reprezentánsai közt] a tiszaeszlári vérvádat szétoszlató Eötvös Károly [...]"

 

1468. Vezér Erzsébet: [Válasz a körkérdésre a népi-urbánus ellentétről]. = Századvég, 2. sz. – 301–304. [301]

                "Az antiszemitizmus első, nemzetközi érdeklődést is felkeltő nyílt kirobbanása hazánkban a tiszaeszlári vérvád volt 1882-ben. Ezt előzte meg a hatvanas évek végén Istóczy Győző és Verhovay Gyula antiszemita mozgalma [...]"

 

1469. Vigh Károly:  [Válasz a körkérdésre a népi-urbánus ellentétről] == Századvég, 2. sz. – p. 304–307. [305]

                "[Istóczy programja, Verhovay Függetlenség című lapja] Mindehhez 1882-ben hozzájárult az úgynevezett tiszaeszlári eset, ami felszította az antiszemitizmust hazánkban. A politikai antiszemitizmus szószólói a Függetlenségi Párt soraiból és a 67-es alapon álló ellenzék közül kerültek ki. Valójában az antiszemitizmust inkább csak eszközként tekintették Tisza Kálmán megbuktatására. Végül is azonban a Függetlenségi Párt megfékezte a soraiban meghúzódó antiszemitákat és a párt vezető egyénisége, Eötvös Károly elvállalta a perbe fogott tiszaeszlári zsidók védelmét. Habár a vizsgálat és az ítélet megcáfolta a vérvádat, országszerte nagy antiszemita tüntetésekre került sor, aminek a betetőzéseként 1883-ban megalakult az Országos Antiszemita Párt és a választásokon a pártnak 17 mandátumot sikerült szereznie."

 

Nádor Tamás: A föld alá vitt tények üzenete == Könyvvilág, 1990. 3. sz. [??]

 

1470. Tőkéczki László: Az önismeret senkit sem veszélyeztet == Hitel, 1990. 5. sz. – p. 24–26. [26]

                "Példának vehetjük a "demokratikus" francia modellt, a magyar "baloldal" régi hivatkozási alapját. A kiragadott néhány eseményen nem árt elgondolkoznunk. Nálunk, az ostoba tiszaeszlári vérvád után a kormány belelövetett a pogromozókba. A nem sokkal későbbi, ún. Dreyfuss-ügyben a francia állam képviselői voltak az antiszemita hecc legfőbb patrónusai."

 

1471. Schlett István: [Magyar filmek – a zsűriből szemlélve. XXII. Magyar Filmszemle. Összeállította: Szűcs Katalin] == Kritika, 1990. 5. sz. május. – p. 47–48. [47]

                "Három olyan filmet láttam, amelyből, úgy gondolom, nagy film, valóban fontos film születhetett volna. A Tutajosokra, a Halálraítéltekre és a Malenkij robotra gondolok. Várakozásom egyik esetben sem teljesült. Túl egyszerűre sikerültek e filmek, túl könnyen oldották meg feladatukat, hogy ne mondjam, túl könnyeden mentek el a valóban fontos problémák mellett. Lehetséges, hogy a forgatókönyvekben van a hiba - mármint a játékfilmek esetében -; lehetséges, hogy a közvéleményben kialakult és túlságosan is leegyszerűsödött várakozások kényszere hatott; lehetséges a társadalmunkban feltételezett vagy valóban meglévő indulatoktól való félelem[...]"

 

1472. Cs. Varga István: Az élet méltóságának esélyei. A hatvanéves Sándor Ivánról == Napjaink, 5. sz. – p. 24. [24]

                "Öt drámát írt, valamennyit bemutatták: [...] Tiszaeszlár (1967) [...]"

 

Gereben Ágnes: Modern regény az orosz vérvád ügyről. Beszélgetés egy emigráns íróval == Élet és Irodalom, 1990. május 11. – p. 7. [7]

 

Zakar Péter: Tiszaeszlár == Délmagyarország. – ?:? (1990. jún. 18). – p. 2.

 

1473. Szabolcsi Bence: A zsidóság története Magyarországon 1867-től 1934-ig == Szombat, augusztus. (6. sz.). – p. 28–29. [28]

                "Ez a zsidóság, amely vagyoni erejében bár messze elmaradt a nagybirtokos vagyonok mögött, de kereskedelmi, ipari és banktőke lévén, könnyebben mobilizálható s a viszonyokhoz könnyebben alkalmazkodó gazdasági erőkkel rendelkezett, most már nemcsak gazdasági, hanem fokozatosan politikai, művészeti és tudományos téren is bizonyos befolyásra tett szert. Ennek a befolyásnak megnövekedésével arányban, sőt azon túlmenően azonosnak érezte magát az országgal, s önmagát valóban zsidó vallású magyarnak vallotta. A liberális magyar korszak, a rohamosan fejlődő gazdasági élet s az ötven évig tartó nyugalmas politikai atmoszféra minden lehetőséget megadott ennek a tudatnak az erősítésére, annak ellenére, hogy a felmentéssel végződő tiszaeszlári vérvádpör idején, ha jelentőségében nem is messze kiható, de szimptómaként jelentős antiszemita mozgalom indult meg."

 

1474. Timár György: Miért tartatik számon? == Népszabadság, 1990. június 2. – p. 21. [21]

                "Mintha a száz év előtti rasszista hullám söpörne végig Európán, amikor is - az 1880-as, 1890-es években - Galíciától Tiszaeszlárig, Németországtól a francia Dreyfus-ügyig már-már szervezettnek látszó zsidóellenes hecckampányok zajlottak, s egy Zola vagy egy Eötvös Károly tisztánlátása és bátor kiállása is csupán alig-alig vethetett gátat nekik. Nálunk mostanában a visszatért antiszemita jelenségek a tiszaeszlári, egyszer már végérvényesen megdőlt vérvád csacska és felelőtlen fölújításával kezdődtek, s - eddig legalábbis - a Wallenberg-emlékmű meggyalázásában kulmináltak."

 

1475. Pelle János: "Gyilkos zsidók" [Riport] == Élet és Irodalom, június 8. – p. 16. [16]

                "[Szegvár, 1948.] A nyakát vágták el. Állítólag a zsidók itt, a nyakszirten veszik ki a vért - mutatja K. Z.-né. - Ez a zsidók szokása. Azt mondták, hogy új templomot avattak, s azt keresztény lány vérével szentelték föl. Úgy, ahogy volt az a tiszaeszlári gyilkosság, a Solymosi Eszter. Volt egy nóta is róla, hogy a Solymosi Eszter vére benne van. Az édesanyám végig tudta ezt a nótát, gyakran énekelte is."

 

1476. Bangha Béla: Sajtókép 1937-ből == Hunnia, 9. sz. 1990. július. – p. 37–38.

 

1477. Uzsoky Borbála: Hozzászólás Károlyfalvi József "Az antiszemitizmust csak az őszinteség törheti szét" (Szent Korona) című cikkéhez == Kapu, 1990. július–augusztus. – p. 77–78. [78]

                "Talán az lenne a magyar zsidóság beilleszkedni képtelenségének ékes bizonyítéka, hogy sérelmezi annak a Püski Sándornak az elsők közötti magyar legális ellenzéki lap tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagként való üdvözlését, aki a nyilas hatalomátvétel előtt 5 perccel, amikor már javában folynak a deportálások, kiadja a tiszaeszlári vérvádper vizsgálóbírójának, Bary Józsefnek, a vád képviselőjének a visszaemlékezéseit, amelyben az - úgymond - jogi úton igazolja a vád helytállóságát. Talán az őszinteség jegyében, a vérvádat is a zsidó önvizsgálat tárgyává kellene tenni?"

 

1478. Németh Ferenc: Az asszimiláció és a magyarországi zsidóság. Beszélgetés VARGA László történésszel == Szombat, szeptember. (7. sz.). – p. 3–5. [4]

                "A modern antiszemitizmus magyarországi terjedése kimutathatóan Tiszaeszlárhoz köthető, és osztrák közvetítéssel német mintára szerveződött. Az Istóczy-féle párt lovagolta meg a tiszaeszlári vérvádat. E pert a Dreyfus-perhez szokták hasonlítani, de annak éppen a fordítottja, felmentéssel végződik. S Istóczyék is elvesztik befolyásukat a 90-es évekre."

 

1479. Gyertyán Ervin: Kivédhető-e az antiszemitizmus? == Szombat, szeptember. (7. sz.). – p. 6. [6]

                "[Mottó] Ha védekezel – ingerelsz / Ha szótlan tűröd – gyávaság! / Feljajdulsz: érzékenykedel / S a néma jaj is vall reád! Kiss Józsefnek ez a tiszaeszlári vérvád idején írt verse is, amelyből idéztem, alátámasztja azt a szomorú és kétkedő nézetemet, hogy az antiszemitizmust a zsidók viselkedése, magatartása befolyásolhatja – legalábbis pozitív értelemben –, hogy van zsidó életstratégia, amellyel kivédhető lenne."

 

1480. Dobos Ilona: A csodarabbi alakja a néphagyományban == Szombat, szeptember. (7. sz.). – p. 27–29. [27]

                "A mondákban és emlékezésekben az egykori rabbik jóságos, segítséget nyújtó, természetfeletti képességgel rendelkező héroszok, "szent" papok. De vajon hogyan alakulhatott ki ez a pozitív mondakör ott, ahol a vérvádnak még sokan hitelt adtak, különösen a múlt század végi, 1882-es Szabolcs megyei, tiszaeszlári per hatására?"

 

1481. Füzi László: A föld alá vitt tények üzenete == Életünk, 9. sz. – p. 788–789. [788]

                "[A vállalt hagyományhoz] soroljuk az 1848-49-es szabadságharc alakjaival foglalkozó tanulmányokat, a tiszaeszlári per körülményeiről szóló, könyvnyi terjedelmű esszét, és a Babits, Németh László, Füst Milán, Bibó István alakjával foglalkozó írásokat."

 

1482. Szalai Pál: Bosnyák Zoltán feltámadt? == Ring, 1990. szeptember 19. – p. 40.

 

1483. Lipp Tamás: Megint zsidókérdés == Liget, 3. sz. 100–112. p.

 

1484. Karácsony Sándor: A cinikus Mikszáth == Magyar Filozófiai Szemle, 3–4. sz. – p. 212–322. [255]

 

1485. Barabás Tamás: Hamlet, a dán királyfi nélkül == Új Élet, 1990. október 1. 3. p.

 

Nádra Valéria: Csak egy fényes pillanatot éltünk át? == Magyar Nemzet, 1990. október 31.[??]

 

1486. Koppány Márton: Az elbeszélt elbeszélő : Szemjon Reznyik: A velizsi vérvád [Recenzió] == Múlt és Jövő. – 2:4 (1990). – p. 117. [117]

                "Vérvád-ügyben sokféle esztétikai tárgyalás lehetséges. Gondoljunk két példára a közelmúltból. Elek Judit Tutajosok című filmje a  tiszaeszlári vádlottak oldalára állt, s nem egyszerűen meg-, de egyenesen túlmentette őket, amikor az előítéleteket cáfolhatónak láttatta. Erdély Miklós Verzió-ja egészen más utat járt be: a "valóság" kereteit a pszichoanalízis, a pszichoanalízis kereteit pedig - a film emlékezetes záró képsoraiban - a puszta létezés valósága feszíti szét. Reznyik egy harmadik megoldást választott, alattvalóvá tárgyiasította a történet elbeszélőjét. Ő: a nép hangja, ő: az utca embere. Ő: "mi" vagyunk. És nem tudjuk, mire készülünk."

 

1487. Endrődi Szabó Ernő: Cui prodest?! Magánvallomás közügyben == Hitel, 1990. november 28. 13–16. p. [13]

                "[...] a tiszaeszlári pert, ami korántsem véletlenül esett az emancipációs törvény körüli időszakra [...]"

 

1488. Karsai László: Mítoszok, rágalmak és pártpropaganda. A Szent Korona, a Hunnia Füzetek és a Magyar Fórum történelemszemlélete. [A Nyilvánosság Klubban 1990. szeptember 22-én elhangzott előadás bővített, átdolgozott változata.] == Kritika, 1990. 12. sz. 22–26. p. [24; 25; 26]

                "Rubin Szilárd Fortunatus Imrétől a mai tévériporterekig mutatta ki rádiókritikáiban a magyarországi zsidóság kártevő tevékenységét, a hírhedt antiszemita Bary József vizsgálóbíró emlékiratait 1944-ben kétszer megjelentető Püski Sándort pedig a magyar nemzeti kultúra nagy alakjának nevezte. [...] A történelmi tények semmibevevésének példáit még hosszan sorolhatnánk. Szőcs Zoltán, a Hunnia Füzetek "felelőtlen" szerkesztője a tiszaeszlári vérvádat mint "néhány egyértelmű tanúvallomás és mellékkörülmény" által bizonyított bűncselekményt tálalja olvasóinak, akiket arról is fölvilágosít, hogy Rotschild Albert, a múlt század végén a "nemzetközi zsidó pénztőke egyszemélyi ura" Tisza Kálmánt és rajta keresztül, az ő segítségével a nyíregyházi bíróságot terrorizálta, és a bűnösöket fölmentettette. Ezek után teljesen természetesnek találhatjuk, hogy Bangha páter egyik 1937-es förmedvényével hívja föl a folyóirat újólag a figyelmet Erdélyi József "vérbe mártott balladájára", amelyet Solymosi Eszterről írt. [...] Erdődy Gábor [...] leszögezi: "Eötvös József, Kossuth Lajos, Eötvös Károly és Bibó István követőjeként elítéljük az antiszemitizmus minden formáját és határozottan fellépünk, harcolunk ellene."

 

 

 

---

392

 

Asztali nézet