1901.

 

377. Eötvös Károly: Csemegi Károlyról == uő: Magyar alakok. – Budapest : Révai, 1901. – p. 174–186. [180; 181; 182]

                „Mikor én az eszlári pörben a védelmet vezettem: azon a nyáron Csemegi egyik külföldi fürdőn együtt volt Schmerlinggel és Glaserrel, korunk e két nagy jogászával. Mint mindenütt a művelt világban, ugy e három férfiu közt is minden nap az eszlári pörről s az én – jó vagy rossz – de mindennapi szereplésemről folyt a tárgyalás. A két osztrák államférfi gondosan kikérdezte Csemegit, hogy én hol születtem, hol tanultam, ki volt mesterem, kik voltak tanáraim? Mikor pedig Szeyfertt[!] elejtette a vádat: akkor kikérdezték Szeyfertt felől is. Csemegi minden jót elmondott, a mit csak tudott róla is, rólam is. – No lám, – mondotta Schmerling, – nem hiába kitünő férfiu az a Szeyfertt, ő az én tanitványom. – Eötvös pedig az enyém, – felelte Csemegi nagy magyar önérzettel. S hozzá tette: Exczellencziátok is intézkedhetnének, hogy az osztrák egyetemeken is a jogászok oly behatóan sajátithassák el a törvényszéki orvostant, mint a magyar egyetemeken. Beismerték s az osztrák kormány még azon évben intézkedett s intézkedése indokául a magyar ügyvédi kar magas jogi műveltségét hozta fel. Én ugyan se egyetemi hallgató nem voltam, se Csemegi tanítványa nem voltam, de jól esett ez a kis szóváltás, melyet Csemegi haza jöttekor azonnal közölt velem. ...Az eszlári pör befejeztével pihenni Balaton-Füredre mentem; első dolgom volt őt felkeresni. Megölelt, megcsókolt s azt mondotta: – Ne volnék csak ilyen vén bolond, ott hagynám a kuriai tanácselnökséget s odamennék irodádba ügyvédtársadnak. Minő nemesnek látta s minő magasra becsülte ő az ügyvédi hivatást!”

 

378. Eötvös Károly: A régi megyei fizikusok == uő: Emlékezések. – Budapest : Révai, 1901. – p. 48–56. [56]

                „Volt egyszer egy rendkivül érdekes perem, melyben egy 1794-iki orvosi vélemény helyessége is kérdésbe tétetett. Azzal vádoltak egy csomó zsidót, hogy megöltek egy gyermeket, nyakát felvágták s így vérét vették. De miután a gyermek holttestén s kivált nyakán vágásnak nyoma nem volt, a sédria orvosi véleményhez folyamodott s e véleményt így iktatta jegyzőkönyvbe. >>Azon cirkumstánciákra való nézve, melyeknél fogva a gyermek vérének vétele alkalmatos tanúk által kétségen kivül való módon megbizonyíttatott, noha torkán a sebnek helye nem látható, vármegyénk hütös borbélya megkérdeztetvén, ugyanezen hütös borbély konkludálta, hogy minek utána vérének vétele megbizonyosodott, másképen a dolog nem történhetett, mint hogy a zsidók a vérontás után a sebet valamiféle titkos írral bekenték és a bőrt összeforrasztották.<< Kérdeztem Mihalkovicsot, a nagy tudóst, mi a véleménye ez orvosi látleletről? - Ez csak olyan múlt századbeli borbélybeszéd! Bizony úgy van az. De mit mondanak majd száz esztendő mulva a mai orvosi véleményekről?”

 

379. Eötvös Károly: Rejtélyes eltűnés == uő: Emlékezések. – Budapest : Révai, 1901. – p. 102–123. [102]

                „Solymosi Eszter rejtélyes eltűnése eszembe juttat egy bűnvizsgálati esetet, mely megyei tisztviselő koromban fordult elő Veszprém vármegyében; mely földerítve sohasem lett s mely mind maig rejtély előttem, s meglehet, az marad örökre.”

 

380. Frank Friedrich: Der Ritualmord vor den Gerichtshöfen der Wahrheit und der Gerechtigkeit. – Regensburg, 1901. 2. Aufl. – p. 246–252.

 

381. Az arckép == Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs, 5. kötet. – Budapest : Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901]. – p. 26.

 

382. Egy bonyodalom psychologiája == Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs, 5. kötet. – Budapest : Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901]. – p. 80–84.

 

383. Az igaz és bölcs tanu == Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs, 5. kötet. – Budapest : Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901]. – p. 138–139.

 

384. XIII. Leo és Haynald Lajos == Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs, 5. kötet. – Budapest : Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901]. – p. 16?-16? [166]

                „[Petrásné a rablóknak:] Most pedig azt mondom: hordjátok el innen az irhátokat, mert mindjárt vége a misének, és hegyibétek jön Eszlár.”

 

385. Ady Endre: A zsidók a politikában == Nagyváradi Napló, 1901. június 15.

 

1902.

 

386. Bródy Sándor: Eötvös Károly == uő: A nagy regény alakjai. – Budapest : A Magyar Hírlap kiadása. – p. 125–144. [142; 143]

                „Benéztem hozzá az elmult héten, hogy megtudakoljam, mikor jönnek a többi könyvei[...] Meglesz-e a hires, nevezetes eszlári per hármas könyve, amivel az ő helyén egy más – önzetlenebb férfiu – régen óriási vagyont keresett volna.”

 

387. Huszár Károly: Zsidóméreg. A Talmud népies ismertetése. – 2. bővített kiadás. – Budapest : Szerző, 1902. – 20 p. [14; 18]

 

388. Kossuth Lajos: [Levél Helfy Ignáczhoz, 1882. október 11.] == Kossuth Ferenc (Sajtó alá rendezte): Kossuth Lajos iratai : Kilenczedik kötet. – Budapest : Az Athenaeum R. Társulat kiadása, 1902. – p. 525–528.

                „A tisza-eszlári pör néven ismeretes ügy az országban óriási hullámokat vert. Az antisemitismus felburjánzott. Mindenki természetesnek találta, hogy az, ki egykoron az elsők között küzdött a zsidók egyenjogosítása érdekében, hallassa szavát akkor, midőn Magyarország egyes helyein a zsidók élete és vagyonbiztonsága védelemre szorult. A számos megkeresés folytán irta Kossuth e levelet Helfy Ignáczhoz, ki azt a függetlenségi pártkör október 15-ki ülésén olvasta fel.”

 

389. Reviczky Gyula: Politikus nemzet [Vers] == Koroda Pál (Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta): Reviczky Gyula: Összes költeményei. – Budapest : Franklin, 1902. – p. 346–348. [348]. – (Magyar remekirók, 53.)

 

[Eötvös Károly: A nagy per című munkájának beharangozója] == Dunántúli Protestáns Lap. – 13:12 (1902. márc. 23.). – p. 207.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliProtestansLap_1902/?pg=100&layout=s

 

A nagy per... == Pápai Lapok. – 29:13 (1902. márc. 30.). – p. 6.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/PapaiLapok_1902/?pg=107&zoom=h&layout=s

                Eötvös Károly munkájának beharangozója. Egyetértés 1902. márc. 23-tól.

 

390. A[dy]. E[ndre].: Szezongazság == Nagyváradi Napló. – ?:? (1902. ápr. 6.). – p. [??]

 

Az olvasóhoz! : [Az „Egyetértés”] == Dunántúli Protestáns Lap. – 13:26 (1902. jún. 29.). – p. 460–461.

                „Eötvös Károly tovább írja feltűnést keltő nagy munkáját: Az eszlári nagy per-t. Egyre fokozódik az Egyetértés nagynevű szépirodalmi főmunkatársa e művének nagy érdekessége. Az eddig megjelent közleményeket az újonan belépő előfizetők külön lenyomatban díjtalanul kapják meg.”

 

Az olvasóhoz! : [Az „Egyetértés”] == Balatonvidék. – 6:27 (1902. júl. 6.). – p. 6.

                „Eötvös Károly tovább írja feltűnést keltő nagy munkáját: Az eszlári nagy per-t. Egyre fokozódik az Egyetértés nagynevű szépirodalmi főmunkatársa e művének nagy érdekessége. Az eddig megjelent közleményeket az újonan belépő előfizetők külön lenyomatban díjtalanul kapják meg.”

 

391. A[dy] E[ndre]: Az erkölcs jegyében == Nagyváradi Napló. – ?:? (1902. aug. 31.). – p. [??]

                „Egánt és a ruténmentést is a kaszinó szülte meg, hogy illedelmes formát nyerjen az antiszemitizmus, mert Tiszaeszlárt kissé bajos volna újra előrántani.”

 

A vérvád [Az "Egyetértés"] == Dunántúli Protestáns Lap. – 13:51 (1902. dec. 21.). – p. 897–898.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliProtestansLap_1902/?pg=438&layout=s

 

Az eszlári vérvádról... [Eötvös Károly művének reklámja] == Dunántúli Protestáns Lap. – 13:52 (1902. dec. 28.). – p. 897–898.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliProtestansLap_1902/?pg=445&layout=s

 

 

1903.

 

392. Huszár Károly: Zsidóméreg : A Talmud népies ismertetése. – 3. bővített kiadás. – Budapest : Szerző, 1903. – 30 p. [14; 18]

 

393. Pásztor Mihály: Egy régi nóta : Felolvastatott az IMIT első vidéki felolvasó estéjén, Debreczenben 1902 márczius 9-én. == Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkeszti: Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, XVII. Évkönyv.) Budapest. – p. 226–239. [238]

                "Azóta csak egyszer lett divatos nóta a <<Szól a kakas már...>> az alföldi zsidók közt: a híres eszlári pör tárgyalása alkalmával. Talán semmi úgy nem jellemzi az akkori hangulatot, mint az a körülmény, hogy ez a divatját mult, félig már elfelejtett nóta ismét előkerült a mult idők emlékeinek lomtárából és ujra népszerű lett."

 

394. Wein Manó: A nagy per titkaiból. Klny. Orvosi Szemléből. Budapest, Pallas rt. ny. 1903.

 

Az eszlári vérvádról szóló... == Zalamegye. – 22:1 (1903. jan. 4.). – p. 6.

                ... két kötetes óriási feltűnést keltő munkájával most készült el Eötvös Károly. E nagy szenzációt keltő művet, melynek bolti ára 14 korona, januárban teljesen ingyen kapja meg mindenki, aki most előfizet, az "Egyetértés"-re. (VI., Vármegye-utca 11). Előfizetési ár: évnegyedre 10 korona, egy hóra 3 korona 60 fillér.

 

Az eszlári vérvádról... [Eötvös Károly művének reklámja] == Dunántúli Protestáns Lap. – 14:2 (1903. jan. 11.). – p. 30.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliProtestansLap_1903/?pg=18&layout=s

 

395. ADY Endre: Nagy világosság mellett == Nagyváradi Napló, 1903. augusztus 6. ?? Internet, CD, Ady Endre összes prózai művei" c.  kötet

                "Mi lesz? Nagy világosság. E világosságban meglátjuk egymást, s meglát bennünket Európa. Eszlár óta nem voltunk ilyen híresek. Vezércikkeket írnak rólunk a párizsi, londoni, berlini lapok."

 

TÓTH Béla: Se pénz, se posztó == Pesti Hírlap, 1903. október 25. [??]

 

1904.

 

396. EÖTVÖS Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. I-III. kötet. Budapest, Révai.

 

397. ISTÓCZY Győző: Országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai 1872-1896. A képviselőház naplójából és irományaiból összegyűjtötte és kiadta önmaga. Budapest, Buschmann F. Könyvnyomdája. [118–128] [??]

 

398. KOSSUTH Lajos: [Levél Urváry Lajoshoz, 1883. augusztus 15.] In Kossuth Lajos iratai. Tizedik kötet. Sajtó alá rendezte: KOSSUTH Ferencz. Budapest, Az Athenaeum R. Társulat kiadása. 1904. – p. 116–118.

 

MÓRA Ferenc: A Szegedi Napló története. In A Szegedi Napló huszonöt éve 1878–1903. Jubiláris emlékmű. Szeged, 1904.

 

R.: Eötvös Károly: A nagy per... [Recenzió] == Magyar Jogász-Újság, 1904. 11. sz. – p. 245–246.

 

RÉVAI Lajos: A nagy per [A Jog eredeti tárcája] == A Jog. – 23:21 (1904. máj. 22.). – 162–164.

 

Hoitsy Pál: A nagy per : Eötvös Károly munkája a tiszaeszlári perről [Recenzió] == Pesti hírlap. – 26:148 (1904. máj. 29.). – p. 31–33.

                A nagy per kérdése több mint ezer esztendeig foglalkoztatta a világ összes művelt nemzeteit. S a kérdést Eötvös Károly oldotta meg véglegesen.

 

A nagy per [recenzió] == Jogtudományi Közlöny, 1904. 24. sz. p. 200.

 

Harsányi Adolf: Beszélgetés Scharf Móriccal == Pesti Hírlap. – 26:169 (1904. jún. 19.). – 5–6.

 

1905.

 

399. CSUKÁSI Fülöp–SCHŐN József: A zsidók története a bibliai korszak befejezésétől a legujabb korig különös tekintettel a zsidók történetére Magyarországon. Dr. Kayserling M. "Handbuch der israelitischen Geschichte" című könyve stb. alapvető mű nyomán. A középiskolák felsőbb osztályai, tanítóképző intézetek és a család számára szerkesztették. Második javított kiadás. Budapest, Singer és Wolfner.  [254; 255; 306]

                "Ausztriában, nevezetesen Cseh- és Morvaországban a kitörőfélben levő zsidóellenes mozgalmakat a kormány erélyes intézkedései csirájában elfojtotta. Nem így Magyarországon, ahol több országgyűlési képviselő évek óta folytatott, a zsidók ellen való uszításai termékeny talajra találtak. Ugyanis a magyar antiszemiták egyik vezére az 1882-ik évi május hó végén tartott országgyűlésben, azt a hóbortos vádat emelte, hogy a Nyíregyháza szomszédságában levő Tisza-Eszlárban lakó zsidók a peszách-ünnep előtt egy parasztleányt lesaktoltak, hogy annak vérét rituális célokra használják."

 

Schwarz Gábor: A raguzai vérvád 1622-ben == Évkönyv, 1905. (IMIT kiadványai, 20.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1905. – p. 227–238. [238]

 

Scharf Móricz == Tolnai Világlapja. – 5:27 (1905. júl. 2.). – p. 1029–1030.

                Az 1028. oldalon fénykép. Amszterdam, munka közben.

 

1906.

 

400. [ÁGAI Adolf] Porzó: A mi öreg urunk. Kozma Sándor. [1897] In uő: Új hantok. A Por és hamu második sorozata. Budapest, Athenaeum. – p. 89–107. [96]

                "Egy adomáját, s nyilván a legjobbak egyikét, melynek nyomát sehol sem láttam az idejáró magyar lapokban, elmondok mégis. A rút emlékezetű eszlári napokban volt. Ártatlan emberek csomóba verődve, álmatlan éjszakákon s kinos napokon – meg annyi könnyhullásos hosszú-napokon át – rettegve lesték a biró ajkán a szót: élet lesz-é, vagy halál? Akkor volt az, midőn a közvádló is a védők sorába lépett. A kir. főügyész, hogy a maga szemével is lásson, a maga fülével is halljon, szintén megjelent a tárgyaláson."

 

401. EÖTVÖS Károly: Mit nem tudunk a Dreyfusz-ügyben? In uő: Nagyokról és kicsinyekről. Budapest, Révai. – p. 176–182. [178]

                "Husz hónap előtt komolyan elmélkedtem e fölött. Egyéni indokom is volt rá. Hiszen én vezettem már ilyen természetü s ilyen világhirü pert. Az eszlári ügy perét. Az eszlári ügy még nagyobb volt, mint ez. A világ sajtója még többet foglalkozott vele. Annak tárgyalása is tizenkilencz hónapon át folyt, mig végre befejezhettük De abban a világ megelégedett az ártatlanok megmentésével s nem kereste tovább a bűnösök indokát, a kik miatt annyi ártatlan ember oly sok ideig börtönt szenvedett. De én egyénileg nem nyugodtam meg abban, hogy az ártatlanság kiderült. Én kerestem – s ugy hiszem, megtaláltam a hamis vádlók indokát. De kutatásaim eredményének föltárása már az irodalomra s annyi idő után nem a biróságra tartozik. Francziaországban most másként van. Ott nem elégesznek meg Dreyfusz fölmentésével. Ott most biró elé állitják azokat is, kik az ártatlan ember elitéltetésének okai és okozói voltak. Ott tehát kutatják az indokokat, melyek a bűnösöket elhatározásukra birták."

 

402. EÖTVÖS Károly: Jókai utolsó betegsége. In uő: Nagyokról és kicsinyekről. Budapest, Révai. – p. 225–251. [238]

                "Én tudtam legjobban, hogy az a vélekedés, mintha én az orvosi tudományok titkait ismerném, balvélekedés. Az eszlári vérvádpörben keletkezett ez. Én csak egyes birói esetek orvosi kérdéseit ismerem."

 

403. EÖTVÖS Károly: A Móricz kölyök. In uő: Nagyokról és kicsinyekről. Budapest, Révai. – p. 260–265.

 

404. A[DY]. E[ndre].: A fekete kéz == Budapesti Napló, 1906. június 23. [??]

 

A legnagyobb törvényszéki tárgyalás == Tolnai Világ-lapja. – 6:27 (1906. júl. 1.). – p. 1174. [1174]

 

Szalay Károly halála [Hír] == Pécsi Napló. – 15:205 (1906. szept. 7.). – p. 4.

 

1907.

 

405. Dr. FRENKEL Bertalan: Egy embertypus a népdalban. In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkeszti: Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, XXIII. Évkönyv.) Budapest, 1907. – p. 298–307. [303]

                "Mesebeszéd vagy csak olcsó izgatási théma, mintha a nép gyülölné a zsidót; soha azt, sehol azt! Sőt mikor a 80-as évek elején (a vérvád idejében) a sajtó is izgatta a népet, az antiszemita nóták nem a nép ajkán termettek, hanem a középosztályén. ...Világosan látszik a nem népi származás...a... <<Zikczene, zakczene>> nótában..."

 

406. ??BRANKOVICS György [a "Budapest" volt szerkesztője]: "Emlékezzünk régiekről". In Harminc év 1877–1907. A "Budapest" jubileumi Albuma. [Budapest] é.n. Nyomatott Wodianer F. és Fiai műintézetében. – p. 11–14. [14]

                "A harmadik nevezetes mozzanat a hires tiszaeszlári pörrel kapcsolatos. Amikor Verhovay ugyanis antiszemita irányt kezdett követni, a >>Függetlenség<< előfizetői rohamosan megszaporodtak, akkor egyrészt a kétlelküek azzal ijesztgették a >>Budapest<< kiadótulajdonosát, hogy Verhovay lapja elcsábitja mind az előfizetőit, másrészt pedig bizonyos oldalról fényes ajánlatok kiséretében mindent elkövettek, hogy a >>Budapest<< is hirdesse a >>rituális gyilkosság<< létezését, valódiságát. A >>Budapest<< azonban megmaradt eddigi szabadelvü, tisztességes iránya mellett és kitartásában nem is csalódott! A >>Budapest<< előfizetőinek száma ekkor meghaladta a 30.000-et s e szám a tiszaeszlári pör befejezte után óriásilag emelkedett, mig a >>Függetlenség<< előfizetői rohamosan csökkentek.

 

407. KÁLLAY András: Régi dolgok újabb idők. Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában, Nyíregyházán. [84; 85]

 

1908.

 

408. Dr. BÜCHLER Sándor (keszthelyi főrabbi): A zsidók története. II. rész. A Talmud korától napjainkig. Eredeti szövegben s magyar fordításban közölt szemelvényekkel a Tóra Ötödik Könyvéből és a liturgiai zsoltárokból, nyelvi magyarázatokkal és számos képpel. A közép-, polgári és felsőbb leányiskolák IV. osztálya számára. Budapest, [97]

                "[Tisza-eszlári vérvád] az egyenjogúsításról eltereli a figyelmet.]

 

409. Tóth Béla ujságiró-életéből. – Intimitások. – In Pesti Hírlap Naptára 1908. Budapest, Légrády testvérek. [1908]. – p. 38–39. [39]

                "[A Függetlenségtől] Ujra visszakerült az Egyetértéshez, amely éppen őt, mint antiszemita hirben állót küldötte ki a világhirű tisza-eszlári pör tárgyalására Nyiregyházára s az antiszemitának tartott Tóth Béla leplezte le e pörnek nem egy botrányát. Halálakor a tisza-eszlári pör Onody Gézája, az egykori ismert antiszemita képviselő, a Keresztények Lapjában ki is állitotta Tóth Béláról a bizonyitványt, hogy nem volt soha antiszemita."

 

410. SZABOLCSI Miksa: Az áldozat. Kor- és jellemkép. Budapest, [53]

 

A tiszaeszlári pör. In Tolnai világtörténelme. A legújabb kor története. A mai nemzeti államok alakulása napjainkig. Budapest, [1908]. – p. 298–300. [??]

 

411. Szeyffert Ede [Fénykép] == Tolnai Világlapja. – 8:4 (1908. jan. 19.). – p. 125.

Szeyffert Ede [Nekrológ] == Tolnai Világlapja. – 8:4 (1908. jan. 19.). – p. 126–127.

 

Henter Antal [nekrológ] == Nyírvidék. – 29:17 (1908. ápr. 26.). – p. 3.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1908_01-06/?pg=154&layout=s

 

412. POGÁNY József: Kiss József == Szocializmus, 1907. 8–9. sz. – p. 273–280.

                "Amikor 1882-ben a tiszaeszlári vérvád idején ezt írja: Meg-megújul a régi vád: / Azt mondják, vért iszik apád, / És ha felnősz, akkor ott, ahol: / Majd te is, te is vért iszol! Éppen azzal, hogy egy osztálynak [kispolgárság] a költője, lesz egy felekezetnek a költőjévé."

 

1909.

 

413. HEVESI József: Márton bácsi hazatér. In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkeszti: Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, XXVIII. Évkönyv.) Budapest, IMIT, 1909. – p. 295–311. [301–305]

 

414. Solymosiné meghalt == Pesti Hírlap, 1909.

 

1910.

 

415. [ÁGAI Adolf] Csicseri Bors: Vérvád és egyéb szamárságok – szamojéd atyafiak. In uő.: Ha sszóljék! Dombszögi és bugaczi Mokány Berczi viselt dolgai... II. kötet. Gyoma, Kner Izidor. – p. 173–???. [173]

                "Nem röp – de köpiratot szórnék oda jaz nípnek, hattunná mög, hun keresse az igazságot. Hogy mögtisztőném vele jaztat a semita gyávaság bicskájával környülmetélt szivü jebi fajt, hogy afféle vérszerénti embörsakterolásba mondja bűnösnek! Nem a! Nem megy az tul a libán. Ha jökröt metsz, mán akkó elfordíjja a fejit. Májig is bámiszkodok rajta, hogy a Móricz gyerök ki mert állni a placzra az Istóczy Viki komám elejibe, mert azt hallom az uságbul, hogy magja is vót a püstölyének. Pedig az a Vármány még csak nem is ritter, hogy lovagijas elígtítelt adhatna. Nem ugy szedi másbul a vért a jordi, hogy bicskáz, vagy golyóbist szalajt bele ja magyar embör mócsingjába. Mögcsapolja az a vért kés nélkül."

 

416. [ÁGAI Adolf] Csicseri Bors: Eszlár után. In uő.: Ha sszóljék! Dombszögi és bugaczi Mokány Berczi viselt dolgai... II. kötet. Gyoma, Kner Izidor. – p. 180–181.

 

417. KRAUSZ Mór: A zsidó Mikszáth Kálmán munkáiban. Komárom, Spitzer Sándor. [5; 6; 7]

 

418. LŐW Immánuel: Mikszáth Kálmán. Emlékbeszéd. Szeged, Traub B. és társa. [3]

                "Mint hírlapíró a hírhedt pörben nem az akkori alantjáró igazságügyi kormányzat, hanem az igazság és az igazságot kereső első nagy közvádlónak, Kozma Sándornak szellemében írta meg Nyíregyházán az eseményeket."

 

419. OLÁH Gábor: Kiss József. In uő.: Irói arcképek. Budapest, Singer és Wolfner. 1910. – p. 107–118. [110]

                "[...]s szeretni mégis, amely nem szeret, a hazát: itthon sokkal nehezebb! Az ár ellen hasztalan küzdeni; meg-megújul a régi vád: hogy vért iszik a zsidó, keresztyén szűzek vérét."

 

Endrődi Sándor–Baros Gyula (összegyűjtötték): Petőfi a magyar költők lantján (Petőfi könyvtár 20.). – Budapest : Kunossy, Szilágyi és társa, 1910. – 182 p. [78]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_PetofiKonyvtar_20/?pg=77&layout=s

                Kozma Andor: Petőfi szobra című verse.

 

420. VÁRDAI Béla: Mikszáth Kálmán. (Költők és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom köréből.) Budapest, Franklin-társulat. 1910. [104]

                "Riportjai közül, melyeket az első években még sűrűn írt a Pesti Hirlapba, érdemes felemlítenünk legalább a legnevezetesebbet. Mikszáth volt ugyanis a Tiszaeszlárra, majd Nyiregyházára kiküldött tudósítója a lapnak a hirhedt vérvádi pörben, 1882 május végétől augusztus elejéig. Táviratilag is küldött tárczákat az illető helyekről, a törvényszéki tárgyalásról pedig egész czikksorozatot írt Scarron jelzéssel, A tekintetes törvényszék előtt czímmel. Czikkeiben bátor tollal lépett síkra, Eötvös Károly munkatársakép, ama középkori babona ellen s nagyban hozzájárult velük a túlhevitettségükben rémlátó tömegszenvedélyek lehűtéséhez. A zsidó osztálylyal szemben különben Mikszáth, mint minden kitünő írónk Vörösmartyn, Petőfin, báró Eötvösön és Aranyon kezdve, egész pályáján az emberséges altruizmus álláspontját foglalta el[...]."

 

421. ADY Endre: Sokalják az éh-bért == Nyugat, 1910. 2. sz. – p. 138–139. [138]

                "De például olvasnom kellett itt Párisban az öreg Eötvös Károlynak egy nyilatkozatát a főváros jubiláris díjáról és rólam. Tudom jól, hogy Eötvös Károly a régi magyar táblabíró-világ érdekes ősállatja s ő már mint ember is elaggult. [...] Tűröm, hogy Eötvös Károly, aki sohase volt más, mint egy vén, mulatságos szószátyár, engem leostobázzon. De nem tűröm a komoly irodalom nevében, hogy Budapest kétezer koronáját fölfújják horribilis jutalommá s dísszé. Eötvös Károly elfelejtette már azt is talán, hogy egy-egy ravasz fiskális-tanácsért sokkal nagyobb pénzeket fizetnek kétezer koronánál Magyarországon."

 

A dánosi pikkoló : Balog Tuta árulója borfiú Szegeden == Délmagyarország. – 1:4 (1910. május 26.). – p. 6.

                A dánosi cigányharamiák Scharf Mórica [...]

 

1911.

 

422. Eötvös Károly. In A Franklin kézi lexikona. Első kötet. Budapest, Franklin. – p. 791. [791]

                "1883. pedig a tiszaeszlári pörben való védői szereplésével nagy hírnévre tett szert."

 

423. ISTÓCZY Győző: Emlékiratfélék és egyebek. Budapest, Buschmann F. utódai Könyvnyomdája. [48]

 

424. POGÁNY József: Kiss József == Renaissance, 1911. – p. 40–47.

 

425. POGÁNY József: Kiss József == Harcok emberei. 1911. – p. 110–127.

 

Eötvös Károly Szegeden == Dunántúl. – 1:63 (1911. jún. 13.). – p. 3.

                „A szegedi zsidók végső elkeseredésükben meghívták az ország legnagyobb reklám-hősét, Eötvös Károly[t], az adomázó vajdát, aki különben tisza-eszlári szereplése óta amúgy is igen közel áll a zsidóság szívéhez.”

 

1912.

 

Komáromi Sándor: Az Egyenlőségről == Évkönyv, 1912. (IMIT kiadványai, 34.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1912. – p. 54–70. [56; 67]

 

426. Rituális gyilkosság. In A Franklin kézi lexikona. Harmadik kötet. Budapest, Franklin. – p. 378. [378]

                "Nálunk hirhedtté vált a tiszaeszlári eset. (1883.)"

 

427. Tiszaeszlári vérvád. In A Franklin kézi lexikona. Harmadik kötet. Budapest, Franklin. p. 739.

[A törvszék a vádat alaptalannak találta.]

 

428. LAKOS Lajos [Nagyvárad város levél tárnoka.]: A váradi zsidóság története. Hiteles levéltári adatok alapján. Nagyvárad, Nagyvárad-nyomda és Ujságvállalat. 1912. [34; 231]

                "34. Maga a harc külömben nagy és vehemens erővel lett bevezetve, azonban amily vehemenciával indult meg, ép oly hirtelen meg is szűnvén, a jó egyetértés ismét helyreállt. [Dr Friedmann Bernát] Az 1870-90. évek közötti időben alig folyt le az országban nevezetes bűnügy, melyben ne szerepelt volna. A szentesi polgármester gyilkossági pere, Hollaky Imre honvédőrnagy váltóhamisítási ügye, a temesvári Farkas-féle lutriper, a tiszaeszlári per Nyiregyházán, Gárdos Lajos mérnök mérgezési pöre Budapesten stb. mind a nevéhez füződnek."

 

1913.

 

429. Dr. HELLER Bernát: Eötvös József báró. In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkeszti: Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, XXXVI. Évkönyv.) Budapest, [Franklin ny.]. 1913. – p. 7–55. [22]

 

430. RADÓ István: Zsidó vonatkozások Mikszáth műveiben. In Évkönyv. Kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Szerkeszti: Bánóczi József. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, XXXVI. Évkönyv.) Budapest, [Franklin ny.]. 1913. – p. 166–195. [184; 185]

 

431. KOHUT, Adolf: Ritual-Mordprozesse. Berlin, 1913.

 

432. FERENCZI Zoltán: A szépirodalom áttekintése a kiegyezés korától kezdve. (1867-től 1900-ig.). In A magyar irodalom története 1900-ig. Szerk.: uő. (A műveltség könyvtára, A magyar irodalom története.) Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat. 1913. – p. 547–628. [566; 600; 601]

                "[Kiss József] Versei közül az Ár ellen, melyet a tiszaeszlári híres per alkalmával írt és, héberre lefordítva, zsidó templomi énekké lett, Nápolyi emlék, Miért oly későn, A naphoz, A tüzek, elmélkedő, a reflexión átszűrődött, mély érzésű liránknak mindig legszebb termékei maradnak. [Eötvös Károly] Művei összegyűjtve 1901-ben indultak meg Munkái címmel 22 kötetben és a következőket tartalmazzák: [...] A nagy per (I-III) [...] Történelmi és kortörténelmi művei bizonyára nem tartalmaznak mind adatszerűen bebizonyítható tényeket, képzelete s elbeszélő ereje módosít rajtuk, kitérésekkel, eredeti ötletekkel gazdagítja, színezi; azonban lényegükben megfelelnek a valóságnak, s annak számára, aki majd a jövőben korunk küzdelmeit ismerni akarja, Eötvös művei, mint a Gr. Károlyi följegyzései, A nagy per, melyre a tiszaeszlári védelem adott alkalmat, Harc a nemzeti hadseregért stb., elsőrangú források lesznek."

 

433. ÁBRÁNYI Kornél: A kiegyezéstől Tisza Kálmán lemondásáig. In Politikai Magyarország. II. kötet: Magyarország története Ferencz császár korától 1910-ig. Főszerk.: Szász József Budapest, Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat. – p. 289–386. [375]

                "...1883 nyarán fölmerült a tiszaeszlári vérvád és az egész országban hihetetlen vehemencziával lobbant fel a legsötétebb középkori szenvedély, az antiszemitizmus. A megrémült zsidóság kétségbeesve mozdított meg minden követ, hogy a fenyegető veszélyt elhárítsa magától s a tiszaeszlári esetből internaczionalis kérdés lett. A magyar zsidóság ügyével az egész világ zsidósága szolidaritást vállalt és ez a körülmény még inkább olajat öntött a tűzre. A vérvád mint bűntény, első sorban a bíróságra tartozott, de fontos szerep jutott abban a közigazgatásnak is. A kormány pedig azt a kényelmes szerepet választotta magának, hogy elvileg a szabadelvűség szempontjából pártját fogta a meggyanusított zsidóságnak és elitélte az antiszemitizmust, de a gyakorlatban, az igazságügyminiszter útján a vizsgálatnál olyan pártatlanságot tanusított, mely az antiszemitáknak kedvezett, a zsidóságot pedig kétségbeejtette. Intézkedései alapján az országban minden ember antiszemitának tartotta Pauler Tivadart és mindenki meg volt győződve, hogy Pauler hiszi a Solymosi Eszterhez fűződő rémmesék valódiságát. Különösen a Scharf-fiúnak apja ellen tett terhelő vallomása után. Eötvös Károly, aki akkor mint a közjogi ellenzék egyik vezére, a legnépszerűbb ember volt az országban, mint védő teljesen lejárta magát, ellenben a kormány az egész afférből kettős hasznot tudott húzni. Ámde, mikor ennek a kínos ügynek valahogyan mégis vége lett, a kormány – bármilyen ravaszul viselkedett is az affér alatt – nem térhetett ki többé ama kényszerűség elől, hogy a zsidóság és a keresztény társadalom közt támadt tátongó ür betöltésére lépéseket ne tegyen s a megsértett és fenyegetett zsidóságnak bizonyos elégtételt ne adjon. Így keletkezett még annak az évnek végén a zsidók és keresztények közti polgári házasságról szóló törvényjavaslat, melynek első következménye a felsőháznak reformja lett."

 

434. SUGÁR Béla: Suttog a nép... [Vers] In uő.: Gyászmagyarok könnye, vére. Versek. Budapest, Bíró és Schwarcz. 1913. – p. 13.

                "Bolond babonák szolga-népe, / Gyujtsunk-e gyertyát péntek este? / Dúlt arcotokra vörös vádak, / Sötét sejtések vannak festve. // A világ nem beszél hiába, / És vérszagot éreztek sokan: / Sólymos Eszter halála, titka / A szivekbe uj boszut fogan. // És fejcsóválva sugnak össze / S kérdezik minden péntek este: / Sólymos Eszter halála, titka / Magyar földön feledve lesz-e?"

 

Pándy Kálmán: Hogyan kerülhetjük ki az elmebajokat == Tolnai Világlapja. – 13:1 (1913. jan. 5.). – p. 20–21. [21]

 

Látogatóban a vajdánál == Délmagyarország. – 2:111 (1913. máj. 15.). – p. 9.

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1913+111+9

                [Perl Soma:] Tegnap vidáman elbeszélgettünk egyik leghíresebb védelméről, a Jajtelesz Vilmos pöréről, amelyet a tiszaeszlári pör után tárgyaltak.

 

Tiszaeszlár == Délmagyarország. – 2:118 (1913. máj. 23.). – p. 5–6. [5]

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1913+118+5

                Az izgalmas emlékű Tiszaeszlár neve ismét megcsillan, előbukkan a feledés hullámaiból – a hivatalos lap hasábjain. Nem ama régi és szomorú ügy emléke kísért most már harminc év után [...]

 

Tiszaeszlárral fenyegetnek == Délmagyarország. – 2:123 (1913. máj. 29.). – p. 1.

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1913+123+1

 

A tiszaeszlári per évfordulóján == Délmagyarország. – 2:129 (1913. jún. 5.). – p. 8.

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1913+129+8

                Interjú Bary Józseffel.

 

Vérvád Trencsénben == Délmagyarország. – 2:171 (1913. júl. 24.). – p. 7.

                A közelgő templomavatásra nagyban készül a hitközség s a nép, amelynek emlékében még élénken élnek a tiszaeszlári események, úgy tudja, hogy keresztény vér kell ahhoz, hogy a zsinagógából istenháza lehessen.

 

Harminckét koronáért vásárolták meg az Egyetértést == Délmagyarország. – 2:218 (1913. szept. 19.). – p. 8.

                Amikor a tiszaeszlári per volt, az Egyetértés híradásait a legrejtettebb faluban is olvasták [...]

 

A kievi vérvád == Délmagyarország. – 2:226 (1913. szept. 28.). – p. 1–2. [1–2]

                Visszaemlékezhetünk a mi saját vérvádunkra, a tiszaeszlári pörre. Nálunk nem történt justicmord, nálunk fölmentették azt a templomszolgát, akit a gyilkosság elkövetésével vádolt a zsidók ellen izgatott falu és a félrevezetett közvélemény egy része. Mégis a gyűlölködésnek mekkora energiáit szabadította föl Magyarországon is ez a pör, hány faluban tört ki nálunk is zsidóüldözés, milyen rettenetes következményekkel járt volna az, ha a bíróság elvakultan, egy megtévedve hiteles pecsétet üt arra a mesére, hogy a zsidóknak a húsvéti kenyerükhöz keresztény gyerekek vérére van szükségük?! Ezek az idők teremtették meg Magyarországon az antiszemita pártot, mely rövid és dicstelen szereplés után akkor múlt ki, amikor a tiszaeszlári eset izgalmainak utolsó hullámai is elültek. És most egy ugyanilyen pör [...]

 

Tábori Kornél: A művészet csalói, 6. Talmi ékszerek és egyebek == Tolnai Világlapja. – 13:40 (1913. okt. 5.). – p. 39–40. [39–40]

 

A máramarosszigeti rendőrkapitány == Délmagyarország. – 2:233 (1913. okt. 7.). – p. 4. [4]

                Utóvégre kérem, a tiszaeszlári ügy sem volt más, mint, amit Ibrányi úr csinált: közigazgatási vicc, amin jót nevetnek az igazi urak a kaszinóban.

 

435. KOSZTOLÁNYI Dezső: Vér == Világ, 1913. október 9. [??]

                "[Mottó:] Meg-megújul a régi vád, / Azt mondják, vért iszik apád, / S ha felnősz, egykor, ott ahol, / Majd te is, te is vért iszol. / Kiss József [...] A vérvádak történelmi dátumok. 1882, 1891, 1899 és 1900 mellé sorakozik 1913 [Kijev].

 

436. HAMAR István: A rituális vérvád kérdéséhez == Protestáns Szemle, 1913. december. (XXV. évf., 10. füzet.). – p. 603–610. [603]

                "Sőt volt egy ilyen nagy per nálunk a XIX. század folyamán is, a híres tiszaeszlári per 1882–1883-ban."

 

1914.

 

Jánosi Engel Róbert: Báró Eötvös József és a magyar zsidóság emancipációja == Évkönyv, 1914. (IMIT kiadványai, 38.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1914. – p. 7–27. [13]

 

437. LÁSZLÓ Zoltán: A vérvád átka alatt. Budapest, Magyar Kiadó Társaság. [5]

                "Ez a per már ezer év óta folyik és még soká fog folyni, anélkül, hogy azokat, akik az igazságot nem akarják, meggyőzhetnék azok, akik a Jehova igazságait keresik."

 

438. MONNIOT, Albert: Le crime rituel chez les Juifs. 2. ed. Paris, 1914. – p. 269–277.

 

439. dr. VIKÁR Béla: A szabadelvüpárt története. In Politikai Magyarország. IV. kötet: Első rész: A politikai pártok története. Budapest, Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat. – p. 1–106. [52]

                "...elaprózódás a földbirtokban és a belőle eredt nyomoruságok másrészről élesztették az antiszemitizmus tüzét, amelynek ezidőtájt a tiszaeszlári bűnper állandó táplálékot nyújtott. ...A tiszaeszlári pör főtárgyalása Nyiregyházán 1882 junius 4-én kezdődött, hat hétig tartott s a vádlottak fölmentésével végződött. De a kedélyek ezután sem nyugodtak meg és maga az ügy tovább is súlyos kellemetlenségeket okozott. A zavargások megújultak, és a kormányt az ellenzék igyekezett olyan színben feltüntetni, mint aki a zsidók zsebében van, a zsidók zsebére szorul a választásoknál s azért részesíti őket most védelmében. E hangulatot sikeresen felhasználták a kormány ellen s ennek nem kis része volt abban, hogy Tiszát a debreczeni református egyházkerület főgondnoki székéből kibuktatták."

 

440. Eötvös Károly. In Politikai Magyarország. IV. kötet: Második rész: Politikai és parlamenti lexikon. (A–F.). Budapest, Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat. – p. 215–413. [368]

                "1883-ban a tisza-eszlári pörben vitt szerepe az egész világ becsülését megszerezte ugyan neki, de az akkori antiszemita izgatásoktól felzaklatott hazai hangulat viszont annyira ellene fordult, hogy sehol sem bírt mandátumhoz jutni."

 

441. ZWEIG, Arnold: Ritualmord in Ungarn. [dráma] (1913...1918)??

 

[Az Est tudósítójától]: Munkácsy Mihály és a vérvád == Az Est, 1914. április 4. – p. 3.

 

BÁNYAI Elemér: A vajda == Uj Nemzedék, 1914. 16. sz. [??]

 

1915.

 

442. CSUKÁSI Fülöp–SCHŐN József: A zsidók története a bibliai korszak befejezésétől a legujabb korig különös tekintettel a zsidók történetére Magyarországon. Dr. Kayserling M. "Handbuch der israelitischen Geschichte" című könyve stb. alapvető mű nyomán. A középiskolák felsőbb osztályai, tanítóképző intézetek és a család számára szerkesztették. Harmadik javított kiadás. Budapest, Singer és Wolfner. [254; 300]

 

443. BRÓDY Sándor: Zsidókról. In uő.: Fehér könyv. Uj évfolyam II. 1915 márczius. Budapest, Az író kiadása. 1915. – p. 67–86. [75; 76]

                "Ám ő [apám] is csak magyarnak tudta magát, más szó, más érzés nem volt odahaza és én is csak amaz emlékezetes Eszlár alkalmából tudtam meg, – érthető daczból – hogy sémi vagyok és nem turáni, pedig a kedvem turáni."

 

444. MEZEI Ernő: Az ifjú Szabolcsi Miksa == Egyenlőség, június 27. – p. 3–4.

                "A tiszaeszlári vérvád idején ismerkedtem meg vele. Ki ő, honnét való, mi volt az ő különös érdeklődésének forrása a vérvád körül, mindezzel jó ideig nem voltam tisztában azután sem, hogy már gyakrabban találkoztam vele. Mint akkori országos képviselőt keresett fel abból az alkalomból, hogy amikor Ónody Géza a tiszaeszlári furcsa mesét a képviselőházban szóba hozta - amit persze még senki komolyan nem vett -, én egy rákövetkezett beszédemben az ilyen sötét gondolkozást megbélyegeztem. [..]adatokat ad, lobogó szemek[...] S hogy a tiszaeszlári vérvád nőtt, nőtt, világszenzációvá és a hazai zsidóság közveszedelmévé duzzadt, az a kifejezett parlamenti feladat, amelyet ez irányban lelkiismeretbeli tartozásomnak ismertem, sűrűbb érintkezésbe hozott Szabolcsi Miksával. [...] Ez a velem való alkalmi érintkezés pedig parányi része akkori propagandájának. Aligha volt a tiszaeszlári pörnek olyan mozzanata és olyan tényezője, akár baráti, akár ellenséges oldalon, amellyel a tanításnak, a rábeszélésnek, a közvetlen hatásnak képességével befolyásolni, mozgatni ne igyekezett volna. [...] Amíg a parlamentben is sokan akadtak, akik komolyan hitték, hogy a zsidó ellenakció minden részletét egy világszerte elnyúló titkos "Kagal" szervezet intézi, általában a magyar-zsidó közönség csak elképedve, megzavarodva szemlélte a rémletes és az előző idők közszelleméből sehogysem magyarázható tüneményt, az antiszemitizmus ezer megnyílt kraterének salakos lávaokádását. [Országos izraelita iroda két vezető férfia le akarta beszélni Mezeit az interpellációról, ellentétben Szabolcsi Miksával.] Már akkor a fergeteges kavarodásban az ő sasszeme tekintette át legjobban az érdekeket, a szenvedélyeket, az akár régibb, akár újabb keletű vallási és társadalmi ellentéteket, amelyek a tiszaeszlári vérvád csataterén összeütköztek és ő vonta le belőlük a legmélyebb és legbiztosabb tanulságokat. [Szabolcsi Miksával ellentétben] képtelen koholmány vak babona-kapcsolatában zudult reánk az antiszemitizmus dühöngése, múló kitörésnek, elemi jelenségnek néztük."

 

445. Dr. MEZEY Ferenc: [Szabolcsi Miksáról] == Egyenlőség, június 27. – p. 5. [5]

                "Odalent a hírhedt per világraszóló héthetes tárgyalásának izgalmai alatt, nap mint nap bámultam, hogy a kis Dávid sokszor lekicsinyelt parittyáival a tarisznyájában miként viaskodott az előítélet hatalmas szörnyetegével."

 

446. KOMÁROMI Sándor: Szabolcsi Miksa élete == Egyenlőség, június 27. – p. 9–13. [11]

                "E pörben találta meg rendeltetését."

 

447. SZABOLCSI Miksa: A Huber-ügy befejezése ==Egyenlőség, június 27. – p. 26. [??]

 

A nagyváradi törvényszéki elnököt megoperálták == Az Est, 1915. július 13. – p. 5.

 

A tiszaeszlári pör vizsgálóbírája == Pesti Hírlap. – ?:? (1915. júl. 15.). – p. 13.

 

448. Dr. FABÓ Bertalan: Bary, a vizsgálóbíró == Egyenlőség, július 25. – p. 8–9.

 

Bary József [Fénykép] == Tolnai Világlapja. – 15:36 (1915. szept. 2.). – p. 14.

 

1916.

 

Vajda Béla: Szabolcsi Miksa == Évkönyv, 1916. (IMIT kiadványai, 41.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1916. – p. 208–213. [209; 210]

 

Eisler Mátyás: Simon József == Évkönyv, 1916. (IMIT kiadványai, 41.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1916. – p. 226–237. [230]

 

ROBOZ Imre: Karinthy Frigyes tragikomédiája. In uő.: Az irodalom boudoirjában. Budapest : Rózsavölgyi és Társa, 1916. – p. 54–101. [93]

 

BÁNYAI Elemér: A vajda == Uj Nemzedék, 1914. 16. sz. [??] In Zuboly könyve. Bányai Elemér válogatott munkái. Budapest : A Budapesti Ujságírók Egyesület kiadása, 1916. – p. 86–89.

 

449. ADY Endre: Az én kálvinistaságom == Nyugat, 1916. március 16. – p. 378–379. [379]

 

450. Dr. FRIEDMAN Bernát: Eötvös Károlyról: egykori védőtársai == Egyenlőség, április 16. – p. 2.

 

451. Dr. SZÉKELY Miksa: Eötvös Károlyról: egykori védőtársai == Egyenlőség, április 16. [??]

 

452. Eötvös Károly és az Egyenlőség == Egyenlőség, április 16. – p. 16.

 

453. Eötvös Károly emléke a magyar zsidó templomokban == Egyenlőség, április 30. – p. 14.

                "[...]"középkori sötétség lovagjaival" vívott élet-halálharcot. [...] Izrael zászlajáról lemosta a gyűlölet és boszu által odafröccsentett szennyet."

 

454. KOSZTOLÁNYI Dezső: Eötvös Károly == A Hét, 1916. április 16.[??]

                "Magyar a foglalkozása, hogy a veszprémi fiskussággal kezdte pályafutását, magyar benne, hogy rengeteg érzékettanúsított az egzakt tudományok iránt - s például a tiszaeszlári pör kapcsán a kórbonctant oly tündökletesen megtanulta, hogy híres orvosszakértőket ámulatba ejtett vele -[...] Valaha az egész világ szeme rajta nyugodott. Ő volt a magyar "affaire" - a tiszaeszlári pör - Zola Emilje. A "j accuse"-t azonban zsebre tett kézzel, mosolygó jósággal mondta el, s anélkül hogy harci vértet öltött volna, a szorongatott igazság védelmére bocsátotta tudása egész arzenálját. Hős volt, de úgy járkált az utcán, mint egy kedves, adomázó bácsi, és hőskölteményét ezekkel a szavakkal kezdte: "Veszprémi fiskus koromban"."

 

455. Eötvös Károly emléke a magyar zsidó templomokban == Egyenlőség, május 7. – p. 12.

                "[...]ármány és sötétség ellen küzdött[...]

 

456. Eötvös Károly emléke a magyar zsidó templomokban == Egyenlőség, május 14. – p. 13.

                "[...]halottja ő Izraelnek[...]"

 

457. Lőw Immánuel Eötvös Károlyról == Egyenlőség, július 8. – p. 10.

                "Igy győzött legnagyobb, világszerte figyelt mérkőzésében, a nyírségi nagy perben. Vele volt ott sokoldalú, taglaló tudása, vele vitatkozó vívóképessége, földerítő, kutató ítélete és ellen nem állható, megsemmisítő humora. De vele volt az igazság, vele a Kozma szellemében működő, nem pusztán s minden áron vádat, hanem színigazságot kereső vádhatóság. Akkoriban a vádhatóságot nem ragadta magával a feltüzelt közvélemény úgy, mint az ország pecsétjének akkori őrét, aki a tömegsugallás áldozata lett, behódolt az izgalmas szomorújáték sugóinak, csak kisrészt elvakult, jórészt csak színjátszó rendezőinek."

 

458. NEUMANN Ede: Szabolcsi Miksáról. Halála első évfordulójára == Egyenlőség, július 8. – p. 2.

                "Tiszaeszlár avatta a zsidóság hősévé."[??]

 

459. [VOINOVICH Géza] vg: Eötvös Károly 1842–1916 == Budapesti Szemle, CDLXXIII. sz. – p. 296–299. [297]

                "Három kötetben az eszlári nagy pört beszéli el, nem elég szabadon s nem is elég részletességgel ahhoz, hogy érdekes olvasmány lehessen."

 

1917.

 

Kecskeméti Ármin: Ferenc József és a magyar zsidóság == Évkönyv, 1917. (IMIT kiadványai, 42.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1917. – p. 7–27. [25]

 

Mezey Sándor: Eötvös Károly == Évkönyv, 1917. (IMIT kiadványai, 42.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1917. – p. 260–266.

 

Edelstein Bertalan: Az 5676. év == Évkönyv, 1917. (IMIT kiadványai, 42.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1917. – p. 303–354. [344]

 

460. Dr. GEDŐ Árpád: Régi és uj viharok. In Az Egyenlőség emlékfüzete a magyar zsidóság egyenjogositásának 50. évfordulójára (1867–1917). Szerk.: Szabolcsi Lajos. Budapest, Egyenlőség Könyvkiadóhivatala. [1917]. – p. 70–71. [70]

                "Az emlékezetes tiszaeszlári vérvád, a 19. század egyik legnagyobb szégyene a legsötétebb gonoszság, mely csak gyűlölettől elvakult, romlott lelkű bérencek agyában születhetett meg, az Istócziak, Verhovaiak alantas izgatásai, a magyar népléleknek zsidógyűlölettel való megmételyezése, pogromok szítása: már csak mint a mult szomoru emlékei tünnek fel előttünk. Mind e viharokat átéltük. Nem ingattak meg bennünket sem a keserüség érzetét nem hagyták maguk után [...] ellenkezőleg, megacélozták akaratunkat, hogy magyarok [...] de ragaszkodunk hitünkhöz."??

 

461. MEZEI Ernő: A mi hivatásunk. In Az Egyenlőség emlékfüzete a magyar zsidóság egyenjogositásának 50. évfordulójára (1867–1917). Szerk.: Szabolcsi Lajos. Budapest, Egyenlőség Könyvkiadóhivatala. [1917]. – p. 77–79. [77]

                "De egyszerre előttünk állott a rettentő rém, az ugynevezett zsidókérdés pokoli hidrája, száz fejből okádva tüznyilát, hogy szinte nyomban vonaglásba esett társadalmunk egész szervezete. Ennek a szörnyü megnövekedésnek mindenkor a tiszaeszlári pör nevén fogják történelmi forrását megjelölni. És akkor fogtam fel először hogy a zsidó férfiura a mi országunkban csakugy, mint más népek között, a közéleti viszony valami más feladatot, más kötelezettséget is hárít, mint egyszerűen az általános honpolgári kötelezettségből folyókat. Maga a tiszaeszlári pör hatásait én ugyan tisztán a demokrácia, az emberiség nagy forradalmi igazságainak szempontjából fogtam fel[...]

 

462. SZABOLCSI Lajos: Egységes zsidóság. (A szerkesztő zárszava.) In Az Egyenlőség emlékfüzete a magyar zsidóság egyenjogositásának 50. évfordulójára (1867–1917). Szerk.: uő. Budapest, Egyenlőség Könyvkiadóhivatala. [1917]. – p. 79–80. [80]

                "Az "Egyenlőség" tollforgató ifjúsága [...] érzi magában ugyanazt a történelmi erőt, mely az "Egyenlőség" egykori ifju hőseit a tiszaeszlári pör idejében, majd egy másik ifju csapatát a recepcio küzdelmei közt tüzelte és hevitette. És mi méltónk akarunk lenni azokhoz az egykori ifjakhoz."

 

463. KACZIÁNY Géza: A magyar mémoire-irodalom 1848-tól 1914-ig. Budapest, Kiadja Lantos A. Könyvkiadóhivatala. (Könyvtári Füzetek, 3.) [50]

                "Legnagyobb két dolgozata >>A nagy pör, mely sohasem ér véget<< a tisza-eszlári rituális gyilkosság bűnpörét tárgyalja, Eötvös védőügyvéd előadásában 3 vaskos kötetben, a másik pedig a magyar nemzeti hadseregért folytatott parlamentáris harcok történetét adja elő 2 kötetben. Mindezekben Eötvös főszereplő lévén, illetékes volna mint szem- és fültanú, ha egyikben védőügyvédi állása, másikban pártállása nem tenné elfogulttá."

 

464. Dr. RUBINYI Mózes: Mikszáth Kálmán élete és művei. Az összes művek bibliográfiájával. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, é.n. [1917]. – 130 p. [127]

                [Bibliográfiai adatok: Mikszáth Országos Hírlap, 1898. okt. 6.]

 

465. BÍRÓ Lajos író: [válasza a Huszadik Század körkérdésére] == Huszadik Század, július–augusztus. – p. 53–55. [55]

                "A megértésnek nincs semmi módja. De a beszélgetés során, ha elég soká tart, azt megérzi az ember, hogy ezek az öreg urak (nem is kell, hogy olyan nagyon öregek legyenek) sohase tudják elfelejteni a hálát azért, hogy a magyar nemesség (amelynek szemükben a Tiszák a képviselői) beeresztette őket az egyetemre. És nem tépette szét, amikor széttéphette volna. A hangja remegni kezd és a szeme könnybe lábad, amikor végső argumentumként ezt mondja: – Önök nem tudják, mi volt Tiszaeszlár. ...Nem, mi nem tudjuk, mi volt Tiszaeszlár. Mi csak azt tudjuk, hogy nem lehet nyugodtan aludni azzal a tudattal, hogy a magyar nép a háboru után talán megint százezer embert küld minden évben az amerikai bányákba és gyárakba és hogy a magyar csecsemők fele tovább is elpusztul az ötödik éve előtt."

 

466. Dr. CONCHA Győző egyetemi tanár: [válasza a Huszadik Század körkérdésére] == Huszadik Század, július–augusztus. – p. 76–84. [82]

 

1918.

 

FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: Hollósy Simonról. In Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei. I. kötet. 1918. Budapest : Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kiadása, 1918. – p. 151–177. [177]

 

467. SURÁNYI Miklós: Kantate. [Regény] Budapest, Singer és Wolfner. 1918. – 174 p. []

                "Amtmann bácsi a tiszaeszlári perről és a rituális vérvádról, a nyíregyházai tárgyalásról és a magyar büntető perrendtartásról írt terjedelmes tanulmányt s a vásárokon Mailáth országbíró gyilkosairól, Spangáról és társairól daloltak históriás énekeket."

 

468. JUHÁSZ Gyula: Hosszúnap Szigeten == Délmagyarország. – ??:?? (1918. szeptember 19.). – p. 4. [4]

                "Az Úr 1918-ik esztendejében olvassuk, hogy egy hetyke hadnagy katonai rendőrlegényekkel veszi körül a zsidók templomait, szuronyok merednek az áhítatos hívekre, az Isten dícséretére harsány vezényszavak felelnek, puskatus és káromkodás. [...] A távoli Tiszaeszlár nagy pöre kísért, a leköpött Zola emléke, papi fejedelmek és zsoldosok újra áldozatot keresnek Barabás helyett, a világ bűneit megint rá akarják kenni az ártatlan valakikre[...]"

 

1919.

 

Pardon! == Pécsi Est. – 13:213 (1919. december 3.). – p. 3. [3]

Van egy szavunk a zsidósághoz is: ne tűrjék ők sem [t.i.: a felekezeti izgatásról, antikatolicizmusról, antikrisztianizmusról ír egy színházi előadás – Boszorkány című darab – kapcsán], mert különben mi sem tűrünk és lesz egy szavunk a keresztény tömegekhez is: Solymossy Eszterről, akit nem meséből, hanem igazán meggyilkoltak a zsidók.

 

1920.

 

Lambrecht Kálmán: Herman Ottó Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. – Budapest : Bíró Miklós, 1920. – 257 p. [104–105; 117; 134–135; 213]

 

469. Persian Ádám [miniszteri tanácsos]: Mi lesz a zsidókkal? : Válasz egy kérdésre. – Budapest : Globus Pénzintézetek Műintézete R.-T., 1920. – [4]

                "Nem kivánok évtizedekre visszakalandozni a multba; nem kivánok részletesen foglalkozni azokkal az eseményekkel, amelyek nem annyira a zsidó kérdés iránti érdeklődést, mint inkább a durvább szenvedélyeket lobbantották fel, de meg kell állapitani, hogy még az izgatás sem volt elég hathatós eszköz a keresztény közöny felébresztésére. Tiszaeszlárról nem szólok, mert erről a keresztény táborban is eltérőek a vélemények[...]"

 

470. Rákosi Jenő: A zsidókérdésről : Mi az igazság? – Budapest, [6]

                "Hiszen ez a kérdés Egyiptom óta többezeréves, Rómán, a középkori mozgalmakon, a gettókon, Tisza-Eszláron, a Dreyfus-pörön keresztül, egész a mi keresztény kurzusunkig." (Budapesti Hírlapban eredetileg!!)

 

471. Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók : Egy magyar könyvkiadó emlékiratai, 2. kötet. – Budapest, [94; 95]

                "Mikor első szerződésünk létrejött vele, kiadói szempontokból azt kötöttük ki, hogy a tiszaeszlári perről szóló munkáját nem folytatásokban írja meg, illetve nem teszi közzé a lapban. Ennek könyvalakban kellett volna csak megjelennie és több nyelven egyszerre, ami csak igy volt biztositható. A lapközlésről való lemondásért a rendesnél sokkal nagyobb honorárium illette volna meg Eötvöst és azonfelül az idegen nyelvű kiadások tiszteletdija is. Ezt a pontját szerződésünknek nem birtuk végrehajtani. Eötvös sehogy sem fogott hozzá a munkához, minden biztatás hiábavaló volt, mindig igért és sohasem teljesitette igéretét. A végén azután magunk voltunk kénytelenek őt felkérni a szerződés idevágó pontjának megváltoztatására, magunk kértük arra, hogy irja meg csak folytatásokban és tegye közzé az "Egyetértés"-ben a munkát. Akkor azután hozzá is fogott és csodálatra méltó szorgalommal, gyors egymásutánban irta meg 60 ives művét. ...A legnagyobb ur a "Folytatása következik."

 

"Erger-Berger" == Grimasz, 1920. július 25. – p. 3.

"Erger-Berger" név alatt a napokban egy szellemesen megírt revü első száma hagyja el a sajtót. A kitűnő zsidómentesítő, sakteriológiai és kóhn-sz-ignációs szemle szerkesztője a közismert Schossberger. A lapot Tiszaeszláron nyomják, s a szerkesztőt a fején.

 

Perr Viktor == Grimasz, 1920. december 25. – p. 3.

"Ősei Eötvösnek a "Nagy perr" c. korszakos munkájában fedezhetők fel."

 

 

1921.

 

472. Bíró Lajos: A zsidók útja. – Wien : Pegazus, 1921. – [49]

                "Ugyanez a bölcsesség, amely Tiszaeszlár után hosszu ideig ezzel a hitvallással próbálta eltölteni a zsidóságot: zsidó szavazzon mindig kormánypártira."

 

Várossy Gyula: Hazaáruló vagyok-e, mert A hazafias zsidókat védtem? Korrajz és Önigazolásom a kommunista és uj kurzus világából s a zsidók miatti sajtópereim titkaiból. – Szeged : König Salamon könyvnyomdája, 1921. – 191 p. [33; 34]

 

473. Kmoskó Mihály: Hogyan zsidósodott el Magyarország? == A Cél, 1921. február 1. – p. 2–12. [8]

                "[...]a 70-es évek közepe táján a zsidó joghallgatók száma majdnem kétszerese volt az orvostanhallgatókénak. Nagy meglepődésünkre azonban azt tapasztaljuk, hogy a 80-as években a két kar zsidó hallgatóságának arányszáma hirtelen megváltozik, még pedig a medikusok javára, ugyanakkor pedig azt vesszük észre, hogy a zsidó hallgatók összes száma félelmes arányban emelkedik. Ugyan mi lehet e sajátságos jelenség igazi oka? Az országot a tisza-eszlári pör tartotta izgatottságban. A zsidók megijedtek az antiszemita mozgalom gyakorlati közetkezményeitől s abban a hítben, hogy az ügyvédi pálya esetleg nem nyújt nekik biztos megélhetést a jövőben, a jogi kart cserben hagyva, orvosoknak csaptak fel."

 

474. Szabó Dezső: A színház == Virradat, 1921. március 31.[??]

                "A színházból, melynek feladata volt a világszellem igazi értékeit hozni át a magyar szellembe, zsidó üzlet lett, ahol minden kapható. A színházat, a magyarság templomát, a régi papok helyét elárasztó idegen fél és egész stricik, idegen fél, háromnegyed és egész örömleányok teszik valamivel szalonképesebbé, de rombolóbban aljasabbá, mint a lupanári (bordélyházi) Budapest színpadai egy roppant Tiszaeszlárt adnak össze, melyben egy egyetemes rituális gyilkosság folyik a magyar lélek ellen. A vidéki színtársulatok általában ambuláns bordélyok, melyekben magyar nyelvet, magyar egészséget, magyar ízlést, magyar lelket ölnek és magyar pénzt rabolnak. A magyar színpad ma a szíriai pusztítás egyik laboratóriuma. A hibás itt is csak félig a zsidó. A zsidó elvégre itt is csak folytatja a maga hódítását, s őrültség egy idegen fajtól várni azt, hogy nekünk építsen és nekünk éljen. Ilyen veszekedett öngyilkosságra csak a "lovagias" magyar kapható."

 

475. Kiss Sándor: A zsidócsahos == A Cél, 1921. május 1. – p. 98–109. [99]

                "Ugyancsak néhány jól ismert zsidócsahos, a legkülönfélébb rendeltetésűek: Eötvös Károly[...]"

 

 

1922.

 

476. Caesareus: A budapesti zsidó-liberális sajtó és a szabadkőművesség [Különnyomat: Cél, 1922. máj.]. – Budapest : "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, 1922. – [14]

                "[...]már a Tisza-Eszlári pör tárgyalása idejében az egyik hazai páholyban, az egyik testvér, mint a szabadkőművesség főfeladatát az antiszemitizmus elleni harcot hirdette."

 

477. Szabolcsi Miksa: Tiszaeszlár : Emlékek szomorú időkből (Zsidó irodalom kincsesháza). – Budapest : Neues Politisches Volksblatt ny., 1922. – 32 p.

http://tiszaeszlarbibliografia.freewb.hu/_userfiles_/tiszaeszlarbibliografia/tiszaeszlar_1922.pdf

 

478. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. – Budapest : Fővárosi Nyomda Rt., 1922. – [346–350; 365; 367; 368; 369]

                "A tiszaeszlári vád felmerülése kezdetén alapította Bogdányi Mór 1882-ben az Egyenlőség című hetilapot, mely sok szolgálatot tett a támadások visszaverésében s a közvélemény felvilágosításában. ...[Szabolcsi Miksa] kinek védelmi cikkei a tiszaeszlári hajsza idején nagy feltűnést keltettek... A történetnek elismeréssel kell adóznia Szabolcsi iránt, aki lehetővé tette a tiszaeszlári vérvád alkalmával a védelem számára a bonyolult rejtélyek megoldását, amikor az ügy legkétségbeejtőbb pontján, a hullacsempészést beismerő, megfélemlített zsidó tutajosból ki tudta venni azt, hogy a hazug csempészést csak a tiszalöki csendbiztos éjjeli vallatása következtében vállalta magára. A tutajos és társai csak most merészeltek vádat emelni a csendbiztos ellen s leleplezni a tiszalöki kínzókamrákat. Ez bebizonyosodván, új fordulatot nyert az egész védelem, mely feltárván valamennyi tanúnak kínzás által kierőszakolt hamis vallomását, elérte a vádlottak igazolását. A védelem legfőbb szereplője, maga Eötvös Károly, ki a zsidóságot örök hálára kötelezte, így ír Szabolcsi ezen érdeméről A Nagy Per című munkája II. kötetének 22. lapján... A szomorú tapasztalatokban gazdag 1883. év a tudományos irodalom terén is termelt gyümölcsöt."

 

1923.

 

479. Dr. Alszeghy Zsolt: A századforduló == Uő.: A XIX. század magyar irodalma (Szent István könyvek, 7–8.). – Budapest : A Szent-István-Társulat kiadása, 1923. – p. 234–282. [238]

                "A városi költészetet intonálja, és mivel a városnak még a beszédje sem gyökeresen magyar, Kis József stílusa is idegenszerű marad. Új motivumot is hoz: a zsidóság sorsát. Zord századokból éji rém alakját véli látni, szemében máglyafény lobog; országról-országra jár, nyomán meghal az irgalom, elveszti ősjogát az ész... felújul a vérvád. Feltüzelő hangsúllyal kiáltja oda fajának, hogy hiába épít kunyhót, hiába gyűjt kincset, otthont itt nem lelhet."

 

480. Hoitsy Pál: Régi magyar alakok : A letünt nemzedék férfiai. – Budapest, 1923.

 

481. Lőw Immánuel: Mikszáth Kálmán : Emlékbeszéd (1910. 6. 3.) [Szeged : Traub B. és társa, 1910.] == Uő: Száz beszéd : 1900–1922. – Szeged : Schwarz Jenő kiadása, 1923. – p. 123–127. [123]

 

482. Lőw Immánuel: Eötvös Károly (1916. 4. 18.) == Uő: Száz beszéd : 1900–1922. – Szeged : Schwarz Jenő kiadása, 1923. – p. 128–132. [132]

 

483. Lőw Immánuel: A kántor (1912. 12. 8.) == Uő: Száz beszéd : 1900–1922. – Szeged : Schwarz Jenő kiadása, 1923. – p. 174–177. [174]

                "Eötvös Károly három versenyző kántort hallgatott meg Eszláron, akik borozgatás közben szent dalokat énekeltek s erről így emlékezik meg: Van a zsidóknak[...]"

 

484. Lőw Immánuel: Kármán Mór (1916. 3. 12.) == Uő: Száz beszéd : 1900–1922. – Szeged : Schwarz Jenő kiadása, 1923. – p. 310–317. [313]

                "[Szabolcsi Miksa] Tiszaeszlár tanította meg parittyájának éles kováit az ellenség halántékának irányítani, szókimondó tollal küzdeni jogért, egyenlőségért."

 

485. Lőw Immánuel: Kiss József == Uő: Száz beszéd : 1900–1922. – Szeged : Schwarz Jenő kiadása, 1923. – p. 318–330. [329]

                "De ránkszakadt a nagy per. Visszalökte őt is véreihez és följajdult a költő. Érzéshevítő tűz volt neki Eszlár izzó gyűlölsége."

 

486. ??Mezei Ernő: Tiszaeszlár == Egyenlőség, július?? 7. – p. 5–6.

 

 

 

487. ??Mezei Ernő: Tiszaeszlár III. rész == Egyenlőség, 1923. június?? 6. – p. 5–6. [vö.: 575. tétel]

 

Móra Ferenc: Mikor a fény beteg volt… == Világ, 1923. szeptember 6. uez kis változtatásokkal: Magyar Hírlap, 1932. május 8.

 

 

1924.

 

488. BERNSTEIN Béla: A zsidóság története. I. rész. A középiskolák V. és a felső kereskedelmi iskolák I. osztálya részére. Harmadik, javított kiadás. Nyíregyháza, Kiadja a nyíregyházi zsidó hitközség. [53]

                "De nemcsak a sötét középkorban, a legujabb időben is fel-felújították ez őrületes hazugságot, egész a tiszaeszlári esetig (1882) és a kievi perig (1913), melyek a vádlottak teljes felmentésével végződtek."

 

489. KRÚDY Gyula: Nyíri emlék. Szalay Pál rajzaival. In Nyíregyháza az örökváltság századik évében. Szerk.: Szohor Pál. [Nyíregyháza], Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. – p. 9–47. [13; 14; 16; 18; 47]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1924_Nyiregyhaza_orokvaltsag/?pg=12&layout=s

 

490. SZOHOR Pál: Nyíregyháza város története. In Nyíregyháza az örökváltság századik évében. Szerk.: uő. [Nyíregyháza], Nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. – p. 171–274. [230; 231]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1924_Nyiregyhaza_orokvaltsag/?pg=229&layout=s

                "[...]Nyíregyháza egy időre a világ középpontjává lépett elő. 1882. április 3-án felfedezik Solymosi Eszter tiszaeszlári leány eltűnését.[??]

 

491. MILKÓ Izidor: Vadnay Károly és a Fővárosi Lapok == Nyugat, 1924. 3. sz. – p. 179–190. [181]

                "[1864–1893.] A nemzet egységes s a különböző rétegei közti <>-t csak mulólag tudja megzavarni az eszlári pör (micsoda kis kanapéügy a mostani hangulathoz képest!)[...]"

 

492. KRÚDY Gyula: Az ősök unokái == Világ, 1924. július 6.

                "Még Kállay András, az egykori főispán is igyekezett magának külön házat szerezni gyönyörű vármegyeházbeli lakása mellett. Meg is vette, amint szerét tehette, Heimann ügyvédnek, a híres tiszaeszlári védőnek a házát - az orosi utcában."

 

493. KRÚDY Gyula: Podmaniczky Frigyes szakálla == Világ, augusztus 28.[??]

                "Hát a tiszaeszlári zsidók szakállaira, amelyek esztendőkön át lázban tartották Magyarországot, ki ne emlékeznék az elmúlt másfél emberöltő után? Rángatta, tépte, sőt lehetőleg meggyújtotta ezeket a vörösbarna vagy fehérrel tarkázott sakterszakállakat az akkori ifjúság. Ezzel a szakkállviselettel valóban középkorias üldöztetés, megvetés, gúny és kudarc járt, mégis akadtak fanatikusai ennek a szakállnak is. Napközben letakarták kaftánjaikkal az áruló szakállakat viselőik, de az éj óráiban makacsul meglobogtatták, mint valamely régi, romantikus operában."

 

A perbeszédek napján szokatlan dolgok történtek Szolnokon == Délmagyarország. – 5:220 (1924. szept. 26.). – p. 1–2. [2]

                [Széchenyi István védőügyvéd:] Ez a per [csongrádi bombamerénylet] a zsidóság pere a kereszténység ellen. Azonos a tiszaeszlári perrel.

 

Védőbeszédek a bombapörben == Délmagyarország. – 5:277 (1924. dec. 2.). – p. 5. [5]

                Ezután áttér [Hindy Zoltán védőügyvéd] a pör másik alakjára, Radóra, aki ugyanaz, mint a tiszaeszlári pörben Scharf Móric volt.

 

1925.

 

494. KERÉK Nándor: Tiszaeszlár idejéből. [Regény] Pécs, Szerző. 1925. [15; 43–50; 119; 120; 121; 133–137; 198–211; 220–221] (56); 63; 68; 69; 80; (85) 86; 87; 98; 114; 115; (117; 118) 140; (149–150)

                "– Most s már esztendejénél tovább uj alkalom nyilik azoknak az izgatóknak. Itt van az eszlári eset. Ez a képtelen, hazug s aljas rágalom. Miért engedi a kormány, hogy ezt a rágalmat napról napra uj meg ujból ismételjék és terjesszék? Miért nem hallgattatja el hatalmi szavával? Manassé doktor erélyesen rázta fejét. – Ez volna a legnagyobb oktalanság és reánk zsidókra a legnagyobb szerencsétlenség, ha a kormány közbevetné magát. Itt konkrét vád emeltetett. – De a kormány tudhatja, hogy ez a vád alaptalan, – szólt József hevesen. – Még ha tudná is; még ha meggyőződése volna is, akkor sem tilthatja el akár az ujságoknak, akár különösen egyes embereknek, hogy mindaddig, amig a biróság a vád alaptalanságát meg nem állapitja, hogy arról irjanak és beszéljenek. Ezt a vádat meg kell dönteni, még pedig a legnagyobb nyilvánossággal, mert csak ekképpen szerezhetjük vissza nemcsak a magyar, hanem az egész világ zsidóságának a békéjét. És minél inkább exponálják magukat egyes lapok és egyének a vád mellett, annál nagyobb lesz majd annak idején a mi elégtételünk. Mi, zsidók, tudjuk, hogy a vád hamis, hogy tudatos rágalomnál nem egyéb; ők azonban nem akarják elhinni és minden egyes, lehető vagy kinálkozó alkalommal ujból hozakodnak vele elő. Szerencsénkre, – ezek az alkalmak ritkán adódnak, mert külömben tulkeservesen fizetnénk meg érte. [...] A zsidók elleni gyülölséget nem a vérvád keltette életre és nem is az tartja ébren. Olyan régi ez mint majdnem a zsidóság maga. [...] A tiszaeszlári zsidók ellen emelt vád ügyében, mely az egész világ zsidóságának ügye volt, a vizsgálóbiró befejezte munkáját; az ügyészség meghozta vádinditványát, a nyiregyházi törvényszék kitüzte a végtárgyalás napját s annak a csoport szegény zsidónak a védői, lelkes, becsületes, önzetlen magyarok, a büntető jogszolgáltatásnak alapos ismerői, lelkük mélyén a vádlottak ártatlanságáról s a rettenetes vád hamis voltáról meggyőződve, most már bepillanthattak a boszorkánykonyhának a rejtelmes mélyébe, amelyben egy négyezer éves kulturnép elpusztitására alakult szövetkezet mérgét főzte. Nehéz feladatuk tudatában vállalkoztak a védelemre, de bizva biztak erejükben, biztak az igazságszolgáltatás pártatlanságában s biztak a független magyar birák befolyásolhatlan igazságérzetében, akik pártokon, szövetkezéseken, felekezeteken felül állva, egyedül és kizárólag a tiszta, száraz, bebizonyult tények alapján fogják itéletüket megalkotni, meghozni, kihirdetni. Istóczy, Verhovai és társaik még most is, sőt még csak igazán most üvöltötték napról napra ocsmány vádjaikat a zsidók ellen, melyek mint falait áttört szennycsatorna árasztották el büzhödt, galád tartalmával a közéletet, mételyezve a lelkeket, nyiltan megfenyegetve azokat, akik nem akartak melléjük állni; alávaló rágalmakkal hintvén tele az országot, megvesztegetettséggel vádolván azt a puritán lelkü és becsületességü keresztény ügyvédet, aki nemes meggyőződéssel állt a védők élére s nem rettentek vissza még attól sem, hogy rejtett gyanusitással illessék magát a biróságot, melytől azt követelték, hogy nyiltan s előre is a vád mellett foglaljon állást. S szálltak a szennyes vádaskodó cikkek, röpiratok, a szemérmetlen, aljas gunyversek szerteszét az országban, fertőzvén a levegőt, uszitva a közvéleményt, mételyezve az ifjuság érintetlen lelkét is. S derült nyári estéken éretlen suhancok, iskolásfiuk ajkáról fel-felhangzott az "Erger-Berger," a "Zikcene, zakcene,", és egyszer másszor kődobás nyomán megcsörrent, néha hullásában csörömpölt is egy-egy békés zsidó hajlék ablaküvege. A zsidók pedig, főként vidéken, kisebb városokban, községekben, féltek, ha jött az est. [...] Bátran mondhatjuk, hogy azon a nyáron a magyarországi zsidók s talán igen sok külföldi is, Jeruzsálem pusztulásának gyászos évfordulóját már junius 9-én, a tiszaeszlári per végtárgyalásának első napján tartották meg és egészen bizonyos, hogy a szivük mélyéből olyan őszinte gyászzsolozsmák soha fel nem hangzottak és szálltak az egek Urához, mint ama 46 nap alatt, ameddig a törvényszéki tárgyalás tartott, és amikor Ab hó 9-ke, a szent város pusztulásának évfordulója elérkezett, mely az 1883 évben augusztus hó 12-ik napjára esett, az a nap már szinte nem is gyász, mint inkáb örömünnepnek jelentkezett; hiszen az azon évi augusztus 2-ik napján kihirdetett törvényszéki itélet örömnapja volt nemcsak a magyar, hanem az egész világ zsidóságának, mely után következett évforduló napon gyászolni alig volt ok."

 

A numerus clausus története. In A magyar zsidóság almanachja. Numerus clausus. Szerk.: Bethlen Pál. Budapest, A Magyar Zsidóság Almanachja Könyvkiadóvállalata. [1925]. – p. 91–135. [132]

 

495. PETHŐ Sándor: Világostól Trianonig. A mai Magyarország kialakulásának története. Budapest, Enciklopédia R.-t. kiadása. [92]

                "A keresztény és zsidó házasság terve a felsőházban bukott meg, de a növekvő s a tiszaeszlári vérvádpör (1883) következtében lázas tünetekben nyilvánuló antiszemitizmus különben sem kedvezett a nagyobbszabásu szabadelvü reformoknak. Az Istóczy- és Verhovay-féle zsidóellenes izgatásoknak termékeny talajt biztositott az az aggodalmas kisajátitási folyamat, amely ebben az időben kezdődött s amely a régi magyar középbirtokokat egyes vidékeken olyan elem kezére juttatta s olyan uj földesuri és bérlői osztályt teremtett, amely az elvi liberalizmus laissez faire, laissez passer szempontjából talán kifogástalan lehetett, de nemzeti és politikai szempontból kipróbálatlan volt s gazdasági előretörése végzetes következményekkel járhatott."

 

496. Világlexikon. A tudás egyeteme. Budapest, 1925.

 

497. IGNOTUS: Jókai == Nyugat, 1925. I. február. (3–4. sz.). – p. 141–145. [143]

                "Kerkápoly Károly, filozófiai és jogi professzor, vidékről, Pápa városából, ki bekerülvén a delegáció hadügyi bizottságának előadó-székébe, tisztára a hadi költségvetésből nyolc nap alatt úgy megtanulta a hadi szervezetet és igazgatást, hogy a generálisok nem bírtak vele. Eötvös Károly, ki ugyanígy, hogy a tisza-eszlári perben perdöntő tisza-dadai hulla dolgának úra lehessen, néhány hét alatt csalhatatlan anatomussá tudósította magát."

 

Tábori Kornél: A meggyilkolt országbíró == Tolnai Világlapja. – 27:23 (1925. jún. 3.). – p. 23–24. [24]

 

Automobilos gyermekrablások Aradmegyében : Négy leányt és egy kis fiút raboltak el fényes nappal az uccáról : Az oláh rendőrség nyomukat sem találja az automobilos banditáknak : Új Tiszaeszlár? == Körösvidék. – 6:228 (1925. okt. 9.). – p. 2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1925_09-10/?pg=155&layout=s

                Tiszaeszlár feltámadt az Újaradi lelkekben. Újaradon már egészen nyíltan beszélik, hogy az öt kislányt zsidók, vagy legalább is azok fizetett bérencei rabolták volna el, mert az ártatlan kisleányok vére templomépítéshez kell. És már sanda szemek néznek az Újaradon lakó zsidó vallású emberekre, bizalmatlan tekintetek kísérik őket, amint végigmennek a község poros uccáin, mindegyikben gyilkost látnak az egyszerű oláh emberek.

 

Friedmann Bernát halála == Délmagyarország. – 1[?]:119 (1925. okt. 15.). – p. 5. [5]

                Budapestről jelentik: a János-szanatórium egyik csendes, fehér szobájában csendesen szenderült el a hetvenkilenc esztendős Friedmann Bernát, a magyar jogászvilág egyik legkimagaslóbb alakja. [...] Nevét a tiszaeszlári pör tette országosan ismertté, ahol Eötvös Károlynak volt védőtársa és a "nagy pör" jogi sikerében méltán osztozott is vele.

 

Rádió.: A szenzáció == Körösvidék. – 6:272 (1925. nov. 29.). – p. 1–2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1925_11-12/?pg=140&layout=s

                A tiszaeszlári per tíz évig tartotta izgalomban a kedélyeket [...]

 

1926.

 

498. PINTÉR Jenő magyar irodalomtörténete a művelt közönség számára. Budapest, ??[195]

                "A tiszaeszlári pörben, mint a rituális gyilkossággal vádolt zsidók védője, döntő szerepet vitt, úgy hogy egy időre népszerűtlenné is vált az országban. Annál hálásabban ragaszkodott hozzá a zsidóság."

 

499. RÁKOSI Jenő: Emlékezések. II. kötet. Budapest, Franklin. [1926]. – ?? p. [102]

                "[Balogh Pál, a Budapesti Hírlap vezércikkírója] Legremekebb munkája volt egy cikke, amelyben a tiszaeszlári Scharf Móric per bonyodalmait foglalta össze oly művészi előadásban és oly kerek kompozícióban, hogy annak is izgalmas olvasmány volt, aki a legszorgalmasabb olvasója volt a per tárgyalásainak."

 

500. Eötvös Károly. In Tolnai uj világlexikona az általános tudás és műveltség tára. 4. kötet. Don-Fel. Budapest, Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részv.-társ. kiadása. – p. 173. [173]

                "Európaszerte hírnevet szerzett magának 1883., mikor a tiszaeszlári vérvád-pörben, mint védő, hatalmas munkát végzett. Itthon azonban sokak előtt népszerütlenné vált s az 1884. országgyűlésbe nem is tudott bejutni."

 

Kovács Ferenc: 381. számú keresztrejtvény == Pesti Hírlap. – 48:36 (1926. febr. 14.). – p. 43.

                Vízszintes 50: A tiszaeszlári vérvádnál szereplő áldozat neve. Helyesírási hibával.

 

Megfejtések == Pesti Hírlap. – 48:42 (1926. febr. 21.). – A Pesti Hírlap vasárnapja. – p. 4.

                Sojmosi Eszter.

 

501. KRÚDY Gyula: A csínyes Vay gróf vagy az udvarház utolsó költője == Magyarság, május 23. [??]

                "Hősünk, mint a korszak Anyeginje, természetesen, nem maradhatott el ama nyíregyházi tárgyalásról, amelyen néhány rongyos tiszaeszlári zsidót arról vallattak, hogyan ölték meg Solymosi Esztert. Divat volt e bűnpert meghallgatni, divat volt a régi nyíregyházi törvényház (a mai városháza) láncokkal és pandúrokkal elkerített oszlopai alatt a várható ítéletről beszélgetni, hangos pesti hírlapírók tanyáznak vala a régi Nyíregyháza kis fogadóiban, ahová legfeljebb hetivásárkor szokott vendég érkezni, a világ szeme a városon van, mint a hajdani nyíregyháziak büszkén mondogatják, és Vay Sándor (Sarolta) akkoriban elkövet egy olyan stiklit, amely majdnem olyan szenzációs volt, mint Solymosi Eszter tiszaeszlári kis parasztlány halála."

 

502. Krúdy Gyula: A magyar George Sand : Vay Sarolta grófnő, a női gentleman == Világ. – ??:12 (1926.). – p. [??]

                "Azt hiszem, az eszlári pör idejében történt, amikor minden második vagy harmadik ember pesti szerkesztő volt Nyíregyházán, hogy ugyanakkor a városban feltűnt egy különös modorú, feminin viselkedésű, korhelykedésekben csak szórványosan mutatkozó ifjú, aki a szakállas, imádkozó, átkozódó vádlottak, valamint a kerek, pirospozsgás vádlók kihallgatásait fölényes, pesti hírlapírói modorban hallgatta a sajtó részére fenntartott helyekről. A romantikus nyíregyháziak, akik ebben az időben rajongtak az irodalomért, csakhamar kinyomozták, hogy a szemüveges Tóth Béla oldalán nem más foglal helyet a hírlapírói emelvényen, mint ama Vay Sarolta grófnő, akinek excentrikus, nem mindig megérthető dolgairól már akkor is sokat beszélgettek Nikelszkyék vagy Tresztyánszky-Nádosiék zongoraestélyein vagy vacsoráin, amikor még ez a bizonyos Vay Sarolta nem tette be a lábát Nyíregyházára. (A Vayaknak honfoglalásból eredő, terjedelmes birtokaik voltak a vármegyében.) Nagyon természetes dolog, hogy Vay Saroltának csakhamar megbocsátották ama fogyatkozását, hogy a "zsidópárti" Tóth Béla pesti hírlapíró társaságában szeretett tartózkodni, meghívogatták úgy a főispánékhoz, mint egyéb más előkelő házakhoz..."

 

503. Krúdy Gyula: A vajda == Magyarság. – ??:?? (1926. szept. 26.). – p. [??]

 

504. Krúdy Gyula: Vidliczkai az éjféli szónok == Magyarság. – ??:?? (1926. nov. 14.). – p. [??]

                "[Vidliczkai József] nem izgult, amikor Ónodi Géza, Verhovay, Istóczy lángba akarták borítani a tiszaeszlári perrel éppen az ő kerületét, Nyíregyházát..."

 

Pikler úr levelez == Körösvidék. – 7:279 (1926. dec. 8.). – p. 2.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1926_10-12/?pg=341&layout=s

                Választáskor a zsidó szavazóknak küldött levél, melyben Tiszaeszlárt is emlegeti.

 

1927.

 

505. Balla Antal (szerk.): A magyar országgyűlés története 1867–1927. – Budapest : Légrády, 1927. – 540 p. [106]??

 

506. Lengyel Miklós: Eötvös Károly == Benedek Marcell (szerk.): Irodalmi lexikon. – Budapest : Győző Andor, 1927. – p. 281–282. [281]

                "A világhírű tiszaeszlári pörben a vádlott zsidókat védelmezte. Ez akkor ártott népszerűségének. [...] A nagy per-ben az eszlári vérvád történetét dolgozta fel[...]"

 

507. Túróczi-Trostler József: Zweig, Arnold == Benedek Marcell (szerk.): Irodalmi lexikon. – Budapest : Győző Andor, 1927. – p. 1219–1220. [1220]

                "[...]hiába állítja szimbolikus keretbe a tiszaeszlári vérvád pörét (Ritualmord in Ungarn 1915; 18. kiad. óta: Die Sendung Semaels 1920), a zsidóság és kereszténység harca lélektani problémává zsugorodik."

 

508. [Eötvös Károly.] == A Napkelet Lexikona, 1. kötet, A–K. – Budapest : Magyar Irodalmi Társaság, 1927. – p. 333. [333]

                "1883-ban a tiszaeszlári pörben védőképen szerepelt."

 

509. [Tiszaeszlári vérvád.] == A Napkelet Lexikona, 2. kötet, L–Zs. – Budapest : Magyar Irodalmi Társaság, 1927. – p. 594.

 

510. Rákosi Jenő: A mi kultúrharcunk == Budapesti Hirlap. – ??:?? (1889. jan. 6.). – p. [??] == Uő.: Tárcák, cikkek, 2. kötet (Rákosi Jenő művei, 11.). – Budapest : Franklin-Társulat kiadása, 1927. – p. 1–7. [1]

 

511. Rákosi Jenő: Az ortodoxok == Budapesti Hirlap. – ??:?? (1882. jún. 8..) – p. [??] == Uő.: Tárcák, cikkek, 2. kötet (Rákosi Jenő művei, 12.). – Budapest : Franklin-Társulat kiadása, 1927. – p. 21–27. [23]

 

512. Szabolcsi Lajos: A kállói szent pap meséi == Uő.: Délibáb : Zsidó legendáskönyv. – Budapest : Az Egyenlőség kiadása, 1927. – p. 5–12. [8]

                "Legnagyobb szégyene a modern Magyarországnak: a tiszaeszlári pör, ebben az istentől megáldott [Szabolcs] megyében folyt le és rázta meg a szabadelvűség lelkét."

 

513. Szabolcsi Lajos: Mayerl felébred == Uő.: Délibáb : Zsidó legendáskönyv. – Budapest : Az Egyenlőség kiadása, 1927. – p. 100–110.

 

514. Szabolcsi Lajos: Mayerl hazatér == Uő.: Délibáb : Zsidó legendáskönyv. – Budapest : Az Egyenlőség kiadása, 1927. – p. 111–123. [112]

                "Móricot, az eszlári metsző fiát, most vallatják Nyíregyházán. Elfelejttették vele a szüleit két hónap alatt. Te nem is voltál annyi idős, mint Móric, mikor a váradi püspök keze alá kerültél."

 

Pakots József: Vázsonyi élete és kora 1868–1926 == Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai, 1. köt. – Budapest : Országos Vázsonyi-emlékbizottság, 1927. – p. 5–32. [6]

 

A numerus clausus nem zsidó-ügy, hanem a nemzet és a demokrácia ügye [1925. december 17. – nemzetgyűlés indemnitási vita] In Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai, 2. köt. – Budapest : Országos Vázsonyi-emlékbizottság, 1927. – p. 443–452. [451]

 

515. SZÉKELY Nándor: Zsidó felekezeti újságok és zsidó újságírók == Magyar Kultúra, I. kötet. – p. 128–132. [129]

                "Az Egyenlőség-et 1882-ben alapította Bogdányi Mór, a tiszaeszlári vérvád idején."

 

516. Hal. [HATVANY Lajos]: A zsidó holnap == Századunk, 3. sz. – p. 186–187. [187]

                "A magyar olvasót személye [Paul Nathan] annyiban érdekelheti, hogy ő adta közvetlen és éleslátó megfigyelés alapján a hírhedt tiszaeszlári per legjobb leírását. (Der prozess von Tisza-Eszlar. Ein antisemitisches Kulturbild. Berlin, 1922.)"

 

517. KASSÁK Lajos: Egy ember élete. Önéletrajz III. – Csavargások == Nyugat, 1927. 10. sz. – p. 811–825. [818; 819]

                "[Szittya Emil:] Azt ők nem tudják az ablaknál megállapítani, hogy te zsidó vagy-e csakugyan. Ha azt kérdezik tőled, honnan jöttél, mond, hogy Magyarországból, Tiszaeszlárról, ahol az egész családodat megölték s csak neked sikerült elmenekülnöd. Ezért vagy most itt, se rokonaid, se ismerősöd, se pénzed nincsen. [...] Elmondtam a betanult mondókát, kabátom alatt éreztem a kiugrani akaró szívemet, majd megfulladtam a terem forró levegőjétől. – O ja, Tiszaeszlár, ich weiss – mondta a pénztárnok melankólikus sóhajtással és kiszórta elém a két ezüst márkát."

 

518. SCHARF Móricz: Emlékeim a tiszaeszlári pörből == Egyenlőség, szeptember 10. – december 3.

 

519. SZENDREY Zsigmond: Szatmár néphagyományai. (Beszámoló a Magyar Néprajzi Társaság megbízásából 1927 nyarán végzett néprajzi gyűjtésről) == Ethnographia, 4. sz. – p. 241–250. [244]

                "Valamikor az eszlári esetnek is meg lehetett a maga verses históriája s talán Szabolcsban ma is meg lehetne találni, mert a szatmári Nyírségen még ma is széltében élnek az efféle töredékek: Kiseszláron a faluban mi történt? / hogy a zsidók a magyar lányt megölték! / ha megölték, majd megszenvednek érte, / megveri az Isten őket az égbe! (Kántorjánosi.) Az eszlári zsinagóga, / rászállott a csóka fia; / a nyakában aranykereszt, / jön a sakter, be ne ereszd! (Nyirparasznya.)"

 

520. Az "Egyenlőség" harcai. In Zsidó évkönyv az 5688. bibliai évre. I. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott Bíró Miklós nyomdájában. 1927/28. – p. 142–145. [142]

                "A tiszaeszlári idők sötét fellegeinek szétoszlása után a magyar társadalom minden rétegét a liberálizmus nemes szelleme hatotta át."

 

521. Dr. BALLAGI Ernő: A "tízezer..." In Zsidó évkönyv az 5688. bibliai évre. I. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott Bíró Miklós nyomdájában. 1927/28. – p. 146–150. [150]

                "Huszonkilenc hónapig folyt az Avarffy-Szabolcsi per, mely a tiszaeszlári per óta a magyar zsidóság legnagyobb pere volt az antiszemita vádaskodások ellen."

 

522. A recepció nagy harcosai. In Zsidó évkönyv az 5688. bibliai évre. I. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott Bíró Miklós nyomdájában. 1927/28. – p. 220–221. [221]

                "[...]tiszaeszlári vérvádper idején[... ...]tiszaeszlári események elviharzása[...]

 

523. A recepció nagy harcosai. In Zsidó évkönyv az 5688. bibliai évre. I. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott Bíró Miklós nyomdájában. 1927/28. – p. 220–221. [221]

                "A tiszaeszlári vérvádper idején mint ismeretlen ifjú tűnt fel Szabolcsi Miksa, mint vándorpróféta, aki minden hivatalos jogcím nélkül, az igazság nevében avatkozott bele szorongatott testvéreinek ügyébe. Ez a küzdelem tollat is adott a kezébe, melyet azóta, élete utolsó percéig, ki nem engedett kezéből. Negyvenhat év előtt vette át az Egyenlőség című lapot és a tiszaeszlári események elviharzása után leült a szerkesztői íróasztal mellé[...]"

 

524. KRÚDY Gyula: Nyíri mese == Magyarság, október 9.

                "[Nyíregyháza] És az idegei egyszer sem mondták fel a szolgálatot (talán csak az időkszülte tiszaeszlári pör idejében, amely pört éppen ebben a városban tárgyaltak)..."

 

1928.

 

525. HERCZEGH Matild: Eötvös Károly. Budapest, Szerző. [11; 25; 30; 36]

                "[A tiszaeszlári vérvád tárgyalásán kiderítette az igazságot, európai hírnévre tett szert.] Védőügyvédi működésének legragyogóbb állomása ez, de egyben teljesen népszerűtlenné tette, emiatt az 1884-iki országgyűlésre vármegyéje sem bízta meg képviselettel s így a politikától 1887-ig visszavonult. Ügyvédi irodája ellenben úgy fellendült, hogy gyakran 30-40-en is dolgoztak nála. [A nagy per] A könyv elsősorban korkép, nem jogi szakmunka s nem is a hivatalos bírósági iratok ismertetése. [...] Fő ereje abban van, hogy személyes tapasztalataira támaszkodva az anyagot közvetlenül szerzi. [...]még 7 óra hosszat tartó védőbeszédéhez is, melyet a tiszaeszlári per főtárgyalásán tartott, csak néhány vezérszót jegyzett elő egy papírlapra. [...] Mindent meglát és észrevesz, hiszen csak A nagy perről szóló művét kell elolvasnunk, hogy megtudjuk, mennyire tisztában van az emberi indulatok, s korlátoltság kinövéseivel."

 

526. KOMÁROMI János: Jegenyék a szélben. [Regény.] Második kiadás. Budapest, Stádium Sajtóvállalat R.-T. 1928. – 207 p. [197; 198; 199; 200]

                "Drabik akkor lázban volt már. Harag és keserűség tombolt benne: – Te akarsz nekem leckét adni, öcsém? Tudod-e, hogy negyvenhat éves multam már s tizennyolcesztendős korom óta mindig üldöztek, mint a fenevadat, ha leszámítom azt a három-négy esztendőt, melyet az apád mellett éltem át, Isten nyugtassa meg! Tudod-e, hogy ez alatt a huszonöt esztendő alatt annyit éheztem, hogy fel kellene jajgatnom a szégyentől, ha nem tartana vissza éppen a szégyen! S mivel szolgáltam rá, hogy hónapról-hónapra kellett megfigyelnem magamon szörnyű süllyedésemet és bárhogy erőlködtem ellene, minden erőlködésem után még jobban lenyomtak a piszokba és a nélkülözésbe? Mi volt a bűnöm? Hogy egyszer, diákkoromban, én is odavetődtem azok háta mögé, akik kiadták a jelszót: "megfojt és kihült torkunkra hág egy gyűlöletes faj. Magyarok, vigyázzatok magatokra!..." S mi volt az én nagy vétkem másodszor? Hogy az első intésre odasiettem az apádhoz, hogy hűséges cselédje lettem, hogy nem hagytam el még halálában sem. Mert iszonyatos vége lett annak az első kis csapatnak is! Ma már a világ minden sarkába szétverve feküsznek a föld alatt, miután előbb szertezüllesztették, koldusokká tették őket s ma már tizenhat esztendő óta hallgat az édesapád is, rettenetes halál után, siratatlan, megpiszkolt emlékkel. Édes öcsém! Nézz csak végig rajtam, mi lett belőlem? Idézem az apádat, aki nem egyszer oktatgatott: "ez a nép, amely ellen most megindulunk, olyan nép, kedves Drabik, hogy végzetszerű keze elér a világ másik oldaláig s ott is magábafojtja a lelket, ha egyszer vétkezett ellene s ezt sose felejtse el, kedves Drabik!..." Ezt mondta az apád. Én is ezt mondom neked: "... s ezt sose felejtsd el, édes öcsém, Tarján!" A nemzetes úr csüggedt fejjel állt a tűznél, Tarján ellenben fejet rázott: - Te meg azt felejted el, Drabik, hogy én odahaza is jártam azóta. Istenem, mit nem kellett látnom! Hallgass el! Ha elindulunk egyszer, minden ember az oldalunkra fog állni... Drabik felkacagott: - Hogyne! Persze, hogy melléd fognak állni, de csak az elején s ezt szintén jól jegyezd meg magadnak! Mert egy esztendő, másfél esztendő mulva már azok fognak röhögni az esettségeden, akik először összevisszaölelgettek. Kikre akarsz számítani? Halljam! Az urak sose törődtek velünk. A birtokos azt mondja: koszos zsidó, de négyszemközt azért tegeződik a koszos zsidóval, mert pénz itt az Isten! A nép? A paraszt, érzéketlen: a szegénység jajgatni fog utánad s ha rászorultál, legelőször hagy ott. Nézz végig rajtam, Tarján Laci, mire kellett jutnom! Bakancsom sincs már s nem tudom, estére tehetek-e valamit a hasamba? S miért? Most már megmondom, öcsém, mert a guta ütne meg, ha még most se ordítanám ki! Azért, mert tizennyolc éves koromban egyszerű kis riporter voltam a Verhovay Gyula ujságjánál. Ez az én nagy vétkem! Ezért döglök meg egyszer az árokszélen! Rongyország ez, testvér! S ha egyszer felháborodásában el találná sülyeszteni az Úristen, nem maradna a helyén más, csak egy fekete lyuk legalján egy poloska. A fene ett volna meg magamat is, amikor szóba elegyedtem veled erről a dologról...! S ahogy ideért Drabik Menyus, fujni kezdett s könny csillant meg a szemében. [...] Tarján felvágta a fejét. Felindult volt s meg-megremegett a hangja: [...] Tegyük fel, hogy senki se fog mellémállni, hogy még te is elhagysz az utolsó pillanatban... Nem számít, nem törődöm vele! Az apámat is elhagyták, úgy kellett elpusztulnia. De a nép emlegeti s ma is hazavárja minden éjszakán. Csak egyszer élünk, Drabik Menyus, ebben igazad van! De ha már élünk, élnünk is kell valamiért. Érts meg jól: valamiért! Én a kijátszott, éhes és elesett népemért indulok most harcba egy bennünket fojtogató, idegen fajta ellen. Lehet, hogy bele fogok pusztulni, mint az édesapám, de egyszer úgyis meghalunk valamennyien. [...] Valld meg nekem, Drabik Menyus, mit csinálnál, ha mégegyszer tizennyolcéves lehetnél? [Drabik:] Nincs egyebem, édes öcsém, csak a nadrágszíjam, meg a becsületem, de ha tizennyolcéves lehetnék, megint csak ott kezdeném! Igazad van, fiam, csókolom érte az eszedet, hogy így gondolkodol te is. Repülni és összetörni egyszer, aztán cipő nélkül varnyut kergetni egy darab kővel!"

 

527. KRÚDY Gyula: Egy élettörténet. In Az 50 éves "Nyírvidék" albuma. Szerk.: Vertse K. Andor. Nyomatott Nyíregyházán, Jóba Elek könyvnyomdájában. – p. 17–37. [23; 24; 29; 31]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1928_Az_50eves_nyirvidek_albuma/?pg=26&layout=s

                "Ámde rövid idő mulva új érdeklődések kötötték le a város ifjuságát. Henter Antal, a stuccer vármegyei várnagy, aki odáig csak annyiban vette ki részét a közéletből, hogy agarai kiséretében végiglovagolt a Kállai-utcán, egy napon még vörösebb arccal jelent meg a nyiregyházi bugrisok előtt. Parancsára megye hajduk, – ama régi pandurok maradékai – jöttek elő és vasláncokkal elzárták a piacteret. Nem volt szabad belépnie másnak a piacra csak annak, akinek Henter városi engedélyt adott. Még a templomba is láncok között mentünk. A városházán pedig, amelynek homlokzatán már akkor is ott állottak az igazság angyalai a meztelen karddal és mérlegserpenyővel: megkezdődött a tiszaeszlári pör tárgyalása. Hősünk már koránál fogva sem tudott lényegesebb dolgot erről a pörről, legfeljebb annyit, amennyit nagyszakállu, nagybajuszu, komoly, mély emberek hirdettek a csizmadia-szinben vagy a piacon: – a zsidók megölték Solymosi Esztert. – Annál bővebben vette ki részét azokban a mulatságokban, amelyek városszerte fellobogtak. Macskazenék, tüntetések, verekedések, ablak beverések mulattatják igazán az ifjuságot, nem pedig a bolond könyvek, amelyekből még senki sem lett okos. Hősünk körülbelül száz ablakot bevert, mert szerencsére épen akkor kövezték a Nagykállói-utcát, mikor már nem volt többé ép ablak a környéken. Hősünk saját házuknak az ablakait is beverte buzgóságában... Ekkor azonban közbelépett valaki, aki még Puczér Jóskánál is nagyobb hatalom volt: az atyai nádpálca s ezzel hősünkre nézve a tiszaeszlári pör be volt fejezve. [...] A közhiedelem szerint Palesztinából is jártak hozzá betegek, akiket máshol meggyógyitani nem tudtak. (Innen eredt aztán az Istóczyaknak az a gonosz pletykája, hogy Jósa András azért nem mondott a tiszaeszlári pörben kedvezőtlen orvosi véleményt a vádlottakra nézve, mert féltette - a palesztinai pácienseit.) [...] De mi maradjunk egyelőre csak a nyiri vinkónál, amely a bölcs emberek tanusága szerint annyi mindennek volt az okozója. Jó darabig, – például a tiszaeszlári pör után is –, nem volt okozója annak, hogy ha egy kisasszony eltünik hazulról. Dehogy is szöktették meg, – megölték a zsidók, mint Solymosi Esztert, – és csak akkor változtatták meg nézetüket az emberek, amikor a leányzó, esetleg kisbabával a karján visszatért a szülői házhoz."

 

528. TÉGER Béla: A sajtó Nyíregyházán. In Az 50 éves "Nyírvidék" albuma. Szerk.: Vertse K. Andor. Nyomatott Nyíregyházán, Jóba Elek könyvnyomdájában. – p. 107–113. [110]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1928_Az_50eves_nyirvidek_albuma/?pg=211&layout=s

                "A rövidesen irányitó erejü <<Nyirvidék>> mellett a nyolcvanas évek elején még egy érdekes hetilap indul meg Nyiregyházán. Ezt a lapot az első magyar ébredő, Mikecz József szerkeszti, akinek tollát az 1883-ban meginduló tiszaeszlári pör lázas izgalma vezeti. Az ébredő lap cime: <<Ébredjünk>>. Öt évig élt."

 

529. TÉGER Béla: Nyíregyháza az eszlári per éveiben. In Az 50 éves "Nyírvidék" albuma. Szerk.: Vertse K. Andor. Nyomatott Nyíregyházán, Jóba Elek könyvnyomdájában. – p. 208–218., 566.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1928_Az_50eves_nyirvidek_albuma/?pg=211&layout=s

 

530. TÉGER Béla: A "Nyírvidék" ötven esztendeje. In Az 50 éves "Nyírvidék" albuma. Szerk.: Vertse K. Andor. Nyomatott Nyíregyházán, Jóba Elek könyvnyomdájában. – p. 231–469. [264; 315]

                "[1898.] Az a hir terjedt el, hogy Várkonyit [Várkonyi István, a földmunkás mozgalmak irányítója] Eötvös Károly, az eszlári per híres ügyvédje védi. [...] Nem tartjuk érdektelennek megemliteni, hogy Scharf József, a tiszaeszlári per egyik vádlottja szintén ez év [1905.] márciusában halt meg Budapesten[...]"

 

A nyolcvanas évek. In Ötven esztendő 1878–1928. A Pesti Hirlap emlékkönyve. [19; 20; 24; 100; 101; 119]

 

531. A Pesti Hirlap és Tiszaeszlár. In Az 50 éves Pesti Hírlap jubileumi albuma 1878–1928. Budapest. – p. 78–80.

 

532. Az 50 éves Pesti Hírlap jubileumi albuma 1878–1928. Budapest, [71; 106; 212; 213]

                "Az első Jókai irás 1884 április 24-én jelenik meg a Pesti Hirlapban "Hogyan lettem én filoszemitává?" A cikk természetesen az akkor aktuális tiszaeszlári pörrel áll vonatkozásban. ...[Mezei Ernő] Parlamenti szereplése során a véderővitában, a felirati és katonai viták során mondott beszédei és a tiszaeszlári per idején elmondott interpellációja keltettek nagy feltünést. ...[Eötvös Károly] Mikor az eszlári per keletkezett, őt kérték fel védőnek. Sokáig habozott, hogy elvállalja-e? Tudta, hogy ez üldöztetést fog jelenteni reá nézve, talán egész életére. Kényelmesebb lett volna megmaradni a szerkesztőségi szobában és képviselőnek, mint vállalni ezt az odiózus ügyet. Kétségtelen volt előtte, hogy ki kell lépnie a Pesti Hirlap kötelékéből, hogy ne feszélyezze és ne ártson a lapnak, de az igazság iránti szeretete győzött. Megbeszélte Légrády Károllyal, aki biztatta, hogy vállalja el, mert az ügy igazságos és megigérte, hogy a Pesti Hirlap a legmesszebbmenő módon támogatni fogja és ha most ki is kell lépnie a Pesti Hirlap kötelékéből, bármikor visszavárják. A tiszaeszlári per egy évi teljes munkásságát vette igénybe. Mással ezalatt nem foglalkozott. Légrády is megtartotta szavát és a per tárgyalására Mikszáth Kálmánt küldte le, aki egész oldalas táviratokban tudósitotta a Pesti Hirlapot a perről. A pert Eötvös Károly és védőtársai fényesen megnyerték s ezzel ő egyszerre Magyarország legjobb védőügyvédei sorába emelkedett. De megszerezte részére az antiszemiták gyülöletét, a sakter-védő cimet és megszerezte a Pesti Hirlapnak is a zsidólap hirnevét, holott a szerkesztőségben egyedül Wolf Vilmos képviselte a zsidóságot. A per anyagiakban Eötvös részére alig hozott valamit. De irodája ugy fellendült, hogy alig győzte a munkát és ez hosszu időre elvonta az irói pályától."

 

A tiszaeszlári kislány. In A Pesti Hírlap emlékkönyve 1878–1928. Budapest : Légrády, 1928. p. 100.??

 

Tiszaeszlár. In A Pesti Hírlap emlékkönyve 1878–1928. Budapest : Légrády, 1928. p. 101.??

 

533. LÁSZLÓ Aladár: Milyen szenzációkról számolnak be a Pesti Hírlap riporterei a 80-as években? In A Pesti Hírlap nagy naptára az 1928. szökőévre. Harmincnyolcadik évfolyam. Budapest, Kiadók: Légrády testvérek. – p. 379–384. [379; 384]

                "[...]1882 május 30-án "Tiszaeszlári rejtély" cimmel tiz sor jelenik meg a Pesti Hirlapban a későbbi nagy pörről, amely néhány hét mulva már világszenzációvá dagad. [...] A tiszaeszlári ügy korszakában természetesen igen gyakoriak az antiszemita tüntetések[...]"

 

534. Nagy-Magyarország tükre. A politika eseményei. In A Pesti Hírlap nagy naptára az 1928. szökőévre. Harmincnyolcadik évfolyam. Budapest, Kiadók: Légrády testvérek. – p. 345–351. [350]

                "A társadalmi békét is ujonnan fenyegette a tiszaeszlári eset. Egy eltünt leányról, Solymosi Eszterről azt a hirt terjesztették, hogy rituális célból a zsidók ölték meg. A Nyiregyházán folyó vizsgálatról állandóan értesült a közönség, ez több vidéken egyenesen antiszemita hangulatot keltett, sőt ősszel Pozsonyban és környékén nyilt zsidóüldözés tört ki, amelyet csak katonai erővel lehetett megfékezni. A tiszaeszlári per tárgyalása után, amely 1883 augusztus 3-án a nyiregyházi törvényszék fölmentő itéletével végződött, megujultak a zsidóellenes zavargások[...] Sokkal veszedelmesebb alakot öltött a horvátországi zendülés[...]"

 

535. Az eszlári per. In A Pesti Hírlap nagy naptára az 1928. szökőévre. Harmincnyolcadik évfolyam. Budapest, Kiadók: Légrády testvérek. – p. 358–363.

                [Kép: Tiszaeszlár látképe. Balra a zsinagóga: a távoli toronytól jobbra a gát, amelyen Eszter haladt, háttérben a tokaji hegy.; Kornis Ferenc, a törvényszék elnöke.; Dr. Bary József, a vizsgálóbiró.; A tiszaeszlári zsinagóga, jobbra az egyházfi lakása.; A vádlottak: Schwarcz Salamon, Wollner Hermann, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót.; Solymosi Eszter. (Ábrányi Lajos festménye után készült egykoru rajz.); A vádlottak: Scharf József, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár, Hersko Dávid tutajos.; A védőügyvédek: Funták Sándor, Friedmann Bernát, Székely Miksa, Heumann Ignác.; Eötvös Károly.; Vogel Amsel, hullacsempészettel vádolt.; A ladányi füzes eszlár közelében.; Smilovits Jankell hullacsempészette, vádolt.; Henter Antal, várnagy.; Scharf Móric.; Dr. Scheuhauer Gusztáv, orvosszakértő.; Scharf Móricot szembesítik Schwarcz Salamonnal a nyiregyházi tárgyalóteremben. (Ábrányi Lajos eredeti rajza után.)]

 

536. A Pesti Hirlap és a "nagy pör". In A Pesti Hírlap nagy naptára az 1928. szökőévre. Harmincnyolcadik évfolyam. Budapest, Kiadók: Légrády testvérek. – p. 364.

 

537. Scarron. [MIKSZÁTH Kálmán]: Az apró füvek. In A Pesti Hírlap nagy naptára az 1928. szökőévre. Harmincnyolcadik évfolyam. Budapest, Kiadók: Légrády testvérek. – p. 364–365.

 

538. Szalay Károly. In Somogyi helikon. A somogymegyei származásu, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban müködő költők, írók és művészek lexikona. Szerk.: Hortobágyi Ágost. Kaposvár, A szerző sajátja. – p. 188–189. [189]

                "A tiszaeszlári hires perben, mint országos hirü ügyvédet, őt hivták meg, hogy Solymosi Eszter anyja nevében a magánvádat fenntartsa."

 

539. SZATMÁRI Mór: Húsz esztendő parlamenti viharai. [Budapest], Amicus kiadás. [23–30; 32–37; 39; 226]

                "Két esztendő múlva azután felvirradt a magyar antiszemiták napja; 1882-ben bekövetkezett a tiszaeszlári eset. Ezt kapták kezükbe Istóczyék és mint rettenetes tűzcsóvát hordozták körül. [...] De a tiszaeszlári eset vizsgálata körül nap-nap után szenzációs jelenségek merültek föl, amik újabb és újabb tápot adtak az izgatásoknak. És terjedt az antiszemita áramlat. Mint a lápok tüze. [Ábrányi Lajos festményéről] Átkozottul rossz kép volt. Özvegy Solymossyné, mikor meglátta ezt a képet, összecsapta a kezeit és fölkiáltott: - Jaj, szegény lányom, be megváltozott! [...] A kormány egyik tagja, Pauler Tivadar igazságügyminiszter is igen tartózkodóan viselte magát a tiszaeszlári eset körül folyt vizsgálat ellenőrzése dolgában. Nagyon is ridegen fedezte magatartását annak az elvnek hangoztatásával, hogy nem avatkozhatik bele a bírói igazságszolgáltatásba. ??

 

K[ABOS]. E[de].: Eötvös Károly. Arcképe. Önéletrajza. In Száz magyarok könyvei. 10. kötet. Budapest : Légrády, [1928]. – p. 7–14. [7; 13]

 

TÁPAY-SZABÓ László: Szegény ember gazdag élete, 1. köt. – Budapest : Athenaeum, 1928. – 240 p. (73)

 

540. KISS Arnold: Mészáros tanár úr. In Zsidó évkönyv az 5689. bibliai évre. II. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott az "Arany János" könyvnyomdai műintézet rt.-nél. 1928/29. – p. 198–201. [199]

                "A tiszaeszlári pör idejében, tíz óra felé mindennap behozták a tanterembe a Verhovay által szerkesztett "Függetlenség" című zsidófaló ujságját, azt olvasta előttünk hangosan s időnként gúnyosan megjegyezte: – Ugy-e kiváncsiak vagytok: mi van a Solymosi Eszterrel?! Hát azt bizony – tegnap napnál fényesebben bebizonyosodott – a zsidók saktolták le. És mégis azt mondom, nem volt antiszemita. Csak talán nem szerette túlnagyon a zsidókat. De vajjon ki szerette azokat valaha is túlságosan?!"

 

541. GÁLOSI Soma: Anno Tiszaeszlár. In Zsidó évkönyv az 5689. bibliai évre. II. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott az "Arany János" könyvnyomdai műintézet rt.-nél. 1928/29. – p. 187–190., 240 [240: Tartalomjegyzék.]

 

VÁRKONYI Nándor: A modern magyar irodalom. Budapest, Danubia, [1928.] 466 p. [287]

 

1929.

 

Weisz Miksa: Kayserling M. emlékezete == Évkönyv, 1929. (IMIT kiadványai, 44.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1929. – p. 169–194. [184]

 

Hevesi Simon: Az >>Egyenlőség>> 50 éves jubileumára == Évkönyv, 1929. (IMIT kiadványai, 44.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1929. – p. 169–201. [198]

 

542. FÉNYES Samu: Jidli második változása. (II. rész.) [Regény.] Wien : Szerző, 1929. – p. 342–

 

543. Dr. HEVESI Simon: A magyar zsidóság. In Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig. Negyedik kötet. Tudomány, irodalom, egyházi élet. Budapest, Franklin-Társulat. é. n. [1929]. – p. 398–403. [400]

                "Az utolsó negyedszázad nagyobb események feljegyzésére nem nyújt bővebb alkalmat, ha a belső békés vallási és kulturális élet kifejlődésétől eltekintünk. Az antiszemita kísérletek, amelyek a tiszaeszlári hamis vádból véltek erőt meríteni, megtörtek a magyar igazság- és jogérzés bástyáin és nem vethettek árnyat a magyar név dicsőségére az igazság és a szabadság kultuszában élő nemzetek előtt, és nem homályosíthatták el az ősi magyar vallási elfogulatlanság és jogtisztelet erényeit."

 

544. Dr. SILBERFELD Jakab: Harsonazengés. II. kötet. Felolvasások, beszédek, imák. Megelőzi: Huszonöt év az eszme szolgálatában. (Negyedszázados papimüködésem története). Békéscsaba, Kiadja az OMIKE békéscsabai fiókja. é. n. [1929?] [11; 55]

                "Még ottlétemkor [Nyíregyháza, 1905.] megérzettek a tiszaeszlári pör izgalmainak utórezgései. Még élt, mint egy szent ereklye, ugy tartván magát Goldstein János bácsi, aki Eötvös Károlynak, a híres védőnek személye köré védőőrséget szervezett, hallottam legendákat a nagy pör szereplőiről és az akkori idők emléke még ott vándorolt az emberek körül. ...[Marót, 1907.] Még csinosabb volt, hogy a zsidó estély záróbeszédjét Dr. Persay Ferenc megyei főügyész, a kitűnő szónok mondotta az én kérésemre, aki egykor a tiszaeszlári pör gyászos emlékű antiszemita inscenálóinak, Istóczy, Verhovay és Ónódy gárdájába tartozott. Maróton már nagyon szelíd családapa volt..."

 

545. ??SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. A tizenkilencedik és huszadik század. (Magyar történet, VII. kötet.) Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. [372]

                "Az 1883-ban lefolytatott tiszaeszlári rituális vérvád-per széles köröket tett hajlamossá az antiszemitizmusra, bár az ország politikai vezetői, úgy a kormány tagjai, mint Apponyi Alberttel élükön az ellenzékiek, az antiszemitizmus ellen nyilatkoztak."

 

546. ??Magyar történet. Tartalom név és tárgy mutató. (Magyar történet, VIII. kötet.) Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. [141]

 

547. Szabolcsvármegye fejlődése és kortörténete. Szerk.: HÁGER László. Kiadta Erdélyi Gyula. [1929.] [52; 130; 135; 288; 389]

                "Míg a városban [Nyíregyházán] folyt az építő munka, a politikai pártoskodás és a tiszaeszlári pörrel kapcsolatban, az antiszemitizmus is erősen lábrakapott. Beniczky Miksa elnöklete alatt antiszemita párt alakult. [...] 1888-ban a tiszaeszlári pörrel kapcsolatban lábrakapott antiszemitizmus idején a antiszemita programmal fellépő Szalay Károly kaposvári ügyvéd elől, Somogyi Gyula függetlenségi programmal nyeri meg mandátumát. [Dr. Elekes Aladár Ü]gyvédjelölt volt dr. Heimann Ignác ügyvédnél, a tiszaeszlári vádlottak ügyvédjénél. A tiszaeszlári aktákon már ő is sokat dolgozott. [...] Elkövetkezett a híres tiszaeszlári per, mely a vármegye belbékéjét teljesen feldúlta és egyedül a közigazgatásnak köszönhető, hogy a szenvedélyessé vált gyűlölet nem robbanhatott ki. Az 1883. decemberi tisztújitásban a tiszaeszlári per még zavarja a hangulatot, de ott azután végkép el is mult. [...] A mult évszázad 70-es éveiben a >>Tiszaeszlári per<< az egész országot izgalomban tartotta."

 

548. TÉGER Béla: A sajtó Nyíregyházán. In Szabolcsvármegye fejlődése és kortörténete. Szerk.: Háger László. Kiadta Erdélyi Gyula. [1929]. – p. 98–100. [99]

                "A rövidesen irányitó erejü >>Nyírvidék<< mellett a nyolcvanas évek elején még egy érdekes hetilap indul meg Nyíregyházán. Ezt a lapot az első magyar ébredő, Mikecz József szerkeszti, akinek tollát az 1883-ban meginduló tiszaeszlári pör lázas izgalma vezeti. Az ébredő lap cime: >>Ébredjünk.<< Öt évig élt."

 

549. T[IEDER]. Zs[igmond].: A modern antiszemitizmus szervezkedése. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 46–48. [47; 48]

                "Mindamellett a színmagyar vidékekre egészen a tiszaeszlári vérvádig (l. o.) nem támadt visszhangja az izgatásoknak. [...] A tiszaeszlári vérvádra egy Solymossi Eszter nevű leány eltünése adott alkalmat 1881 ápr. 1-én. Ónody ezt használta fel arra, hogy a zsidókat vádolja a keresztény vérnek a rituális szertartásoknál való felhasználásával, a rituális gyilkossággal. A közvéleménynek ez a megfertőzése és annak parlamenti visszahatása egyenes következménye volt annak a gyülölködő munkának, amit Istóczy évek óta folytatott. Ez az izgatás azonban súlyos eredményeket hozott. Noha a biróság felmentette a tiszaeszlári pör vádlottjait, az izgatások következtében az ország több helyén lázadásokba tört ki a tömeghangulat. [...] A tiszaeszlári pör kedvező visszahatása alatt 1883 októberében [Istóczy] megalapította az antiszemita pártot porosz mintára."

 

550. U[JVÁRI]. P[éter].: Antiszemitizmus ellen való küzdelem. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 49–50. [50]

                "Magyarországon nem gyökeresedtek meg ezek a szervezetek [Alliance Israelite Universelle], csak esetről-esetre kerestek kapcsolatot a magyar zsidósággal és a magyar kormányhatalommal, ami annak tulajdonítható, hogy a magyar nép között nem nőhetett meg rendszerré az antiszemitizmus és évszázadok multak el, amíg a tiszaeszlári vérvádhoz hasonló eset szervesebb védekezésre kényszerítette a magyar zsidóságot."

 

551. S[ELTMANN]. R[ezső].: Báttaszéki Lajos. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 94. [94]

                "B. a tiszaeszlári per idején felmerült antiszemitizmussal szemben filoszemita propagandát fejtett ki. Ezirányú röpiratai: Mindenféle antisemitákról és zsidókról, továbbá a Tizenkét ellenröpirat, melyek megjelenésük idején elterjedt olvasmányok voltak."

 

552. Sz[ILÁGYI]. G[éza].: Bogdányi Mór. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 131. [131]

                "[Egyenlőség című hetilap megalapítója.] Számos cikket írt éles tollal hadakozva, különösen a tiszaeszlári vérvád idejében, az antiszemitizmus ellen."

 

553. Devecseri Ignác. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 199. [199]

                "A tiszaeszlári per idejében Eötvös Károly mellett működött mint tudósító."

 

554. V[ÉR]. A[ndor].: Egyenlőség. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 213–214. [213; 214]

                "Megindulása a tiszaeszlári pör (l. o.) idejére esett s szorosan össze is függött vele. A tiszaeszlári pör idején naponta jelent meg, kimerítő tudósításokat közölt a <> állásáról, elszántan küzdött a vérvád barbár meséje ellen a Verhovayakkal, Istóczyakkal és harcos, de felvilágosító munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pör által felkavart vad szenvedélyek megnyugodtak és a meghurcolt magyar zsidóság reputációja ismét helyreállott. A pör után - mely az E. pozicióját és tekintélyét megerősítette - a lap tartalmában összezsugorodott, színtelenné vált és azon a ponton volt, hogy megszünjék."

 

555. Eulenberg Salamon. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 248. [248]

                "A tiszaeszlári vérvád (l. o.) idején résztvett az Egyenlőség (l. o.) c. zsidó felekezeti hetilap megalapításában, majd annak irányításában is."

 

556. S[ELTMANN]. R[ezső].: Friedmann Bernát. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 295. [295]

                "Hírnevét a tiszaeszlári vérvádperben alapította meg erélyes és eszes fellépésével és védelmével."

 

557. F[RIEDMAN]. D[énes].: Friedmann Jakab Károly. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 296. [296]

                "[...]1856-tól kezdve pedig Nyiregyházán volt főrabbi. A tiszaeszlári vérvád-perben az ártatlanul meggyanusítottak érdekében önfeláldozóan szállt síkra."

 

558. S[ELTMANN]. R[ezső].: Kayserling Meyer. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 457–458. [458]

                "Die Blutbeschuldigung von Tisza-Eszlár, beleuchtet (1882, magyarul is)"

 

559. K[OMLÓS]. A[ladár].: Kiss József. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 483–484. [484]

                "[1882-ben] (a tiszaeszlári pör alkalmából) írja Az ár ellen c. költeményét: a szétszóratásban élő üldözött zsidóság e fájdalmas feljajdulását, amelyet Falk Miksa németre fordított, héber fordításban pedig orosz-zsidó templomokban is énekeltek."

 

560. B[ETTELHEIM]. S[amu].: Lipschitz Lipót. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 536. [536]

                "A tiszaeszlári per alkalmából a legkiválóbb keresztény talmudtudósok véleményeit gyüjtötte össze és adta ki."

 

561. Marosvásárhely. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 577–578. [577]

                "A hitközség első temploma, a jelenlegi orthodox templom 1873. épült. Ezt a templomot egy ízben a tiszaeszlári pör idején a lakosság lerombolta s csak a katonaság segítségével sikerült a rombolókat szétverni és a zsidóságot megvédeni. A templomot ez után az eset után restaurálták."

 

562. B[ETTELHEIM]. S[amu].: Mártonnapi kihallgatás. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 579–580. [579]

                "Ezeken az audienciákon Ferenc József gyakran mutatta ki a zsidók iránt érzett jóindulatát. Így pl. 1882. a pozsonyi zsidóellenes zavargások után is. A kihallgatás, mely rendszerint Bécsben tartatott meg, ez alkalommal Budapesten volt. A deputáció tagjai Pappenheim Hermann, Bettelheim Mór és Wolf Joel voltak. A küldöttség üdvözlése után a király szokatlan bensőséggel fejezte ki részvétét a zsidók iránt és felháborodását a történtek fölött. Szavait így fejezte be: <> A meglepett küldöttség ezután felkereste Tisza Kálmánt és megkérdezte, hogy tanácsosnak tartja-e a király kijelentésének közlését. Tisza azt felelte, hogy jogukban áll ezt megtenni, de ha már az ő tanácsát kérték, azt ajánlja, hogy ne tegyék, nehogy a király személye is belekeverődjön az antiszemita polémiába."

 

563. S[ELTMANN]. R[ezső].: Mezei Ernő. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 591. [591]

                "[A parlamentben kitűnt] a tiszaeszlári per alkalmával tartott beszédeivel, melyekben az antiszemita izgatásokat leleplezte."

 

564. Nagybánya. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 625–626. [626]

                "[...]a békés fejlődést átmenetileg csak 1882. zavarta meg a tiszaeszlári vérvád, mikor a felizgatott tömeg kifosztotta a templomot, de a város hatósága minden további zavargást elfojtott. A felekezetek közötti régi jó viszony nem sok idő mulva helyreállt[...]

 

565. Pilisvörösvár. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 710. [710]

                "[Baum Jakab rabbi] Talmud im ungarischen Abgeordnetenhaus címmel érdekes brosurát adott ki, [mely] a tiszaeszlári pör eseményeivel foglalkozik."

 

566. B[ETTELHEIM]. S[amu].: Pozsony. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 718–720. [719]

                "A tiszaeszlári vérvád idejében, 1882. és 1883., a felheccelt tömeg megint garázdálkodott a zsidónegyedben."

 

567. Recepció. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 733–734. [733]

                "[...]1883. a községkerületi elnökök emlékiratot szerkesztettek és abban kérték a zsidó vallás számára mindazokat a jogokat, amelyek <>. Az ország még a tiszaeszlári izgalmak hangulatában izzott és a dícséretes inciatíva, amelyben több volt a bátorság, mint a politikai előrelátás, nem bírta döntő megmozdulásra sem a kormányt, sem a törvényhozást."

 

568. S[ELTMANN]. R[ezső].: Schiller-Szinessy Salamon. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 772. [772]

                "A tiszaeszlári vérvád idején [Cambridge-ben] erős mozgalmat indított a babona ellen[...]"

 

569. Schück Salamon. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 776. [776]

                "A tiszaeszlári és a szentimrei vérvádak alkalmából Keresztények zsidókról c. 1892. röpiratot írt, melyet németre is lefordítottak."

 

570. V[ÉR]. A[ndor].: Szabolcsi Miksa. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 818–819. [818]

                "Először a Debreczeni Ellenőrnél dolgozott, de csakhamar sikerült magára irányítani a közfigyelmet az egész pályájára döntő jelentőséggel biró tiszaeszlári vérvád idején. Újságírói képességei kibontakoztak azokban a cikkekben és riportokban, melyeket a vérvádról a Neue Freie Presse és a Pester Lloyd hasábjain írt a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján. Eötvös Károly szerint Sz. bogozta ki a per legnagyobb rejtélyét, a tiszadadai hulla-úsztatás ügyét. Sz.-t bátor és sokaknak kellemetlen újságírói munkássága miatt akkor kitiltották Nyiregyházáról és Istóczyék véres merényletet is követtek el ellene. Mikor a <> főtárgyalásra került, ennek drámai eseményeit Sz. tudósításai alapján közölte az európai sajtó nagy része."

 

571. S[ELTMANN]. R[ezső].: Vérvád. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 947–948. [948]

                "Christliche Zeugnisse gegen die Blutbeschuldigung der Juden (Berlin 1882), az utóbbi a tiszaeszlári per alkalmából a legkiválóbb keresztény teológusoktól előadott szakvéleményeket tartalmazza[...]"

 

572. S[ELTMANN]. R[ezső].: Tiszaeszlári vérvád. In Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. – p. 897–899.

 

573. Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujvári Péter. Budapest, A Zsidó Lexikon kiadása. [97; 335; 666]

                "Bazini vérvád [...] Háborgatás [...] Orkutai vérvád [Utalás a Tiszaeszlári vérvád szócikkre.]"

 

574. dr. MUNKÁCSI Ernő: Neveljük magunkat jobb zsidókká. In Zsidó évkönyv az 5690. bibliai évre. III. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai rt. műintézetében. 1929/30. – p. 62–70. [70]

                "[A dohány uccai templomban] imádkoztak a tiszaeszlári idők viharos napjaiban[...]"

 

575. MEZEI Ernő: Tiszaeszlár... In Zsidó évkönyv az 5690. bibliai évre. III. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai rt. műintézetében. 1929/30. – p. 193–198., 409.

 

576. Dr. DÉNES Lajos: Első találkozásom az antiszemitizmussal. In Zsidó évkönyv az 5690. bibliai évre. III. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Nyomatott a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai rt. műintézetében. 1929/30. – p. 208. [208]

                "Később, öregebb fejjel, visszaemlékezve ezekre a gyerekkori eseményekre, azon nem is nagyon csodálkoztam, hogy a Tiszaeszlár utáni években minduntalan ott keringett még a levegőben a "büdös zsidó" és hogy néha-néha még egy-egy kő is elröppent."

 

Meghalt Scharf Móric. [Hír] == Délvidék, 1929. április 7. – p. 3.

Most jött csak meg a hír Amsterdamból, hogy ott most március hó 29-én influenzában meghalt hatvan éves korában Scharf Móric gyémántköszörűs. Az 1882. évben világhírre szert tett tiszaeszlári pörnek koronatanúja volt Scharf Móric, aki apjára azt vallotta, hogy látta, amikor a kis Solymosi Esztert a templom előcsarnokában megölték.

 

577. ??LENDVAI István: A palesztinai lecke == Új Nemzedék, 1929. augusztus 30. – p. 7.

 

578. Tiszaeszlár: Lendvai István és a rabbiné [glossza] == A Toll, 1929. 24. sz. – p. 32.??

 

J–y: Rózsa Ignác Áron öt könyve. [Rec] == Ország-Világ, 1929. szept. 15 és 22., 180.

 

Tiszaeszlárral izgatnak Romániában. == Zsidó Szemle, 1929. szept. 27., 7.

 

Széchényi György: A zsidóság örök problémája == Magyar Kultúra. – 16:19 (1929. okt. 5.). – 257–265. [263]

                [A délafrikai háborúhoz h]asonló hatással volt Magyarországon a tiszaeszlári per. Nem a gyermekgyilkosság vádja volt feltűnő, mert ebben kevesen hittek és különben sem bizonyított volna egyebet egy-két ember elszigetelten álló, elvetemedett gonoszságánál. Feltűnő és gondolkodóba ejtő volt a hevesség, mellyel az akkor még zsidóbarát világban a zsidó sajtó és közvélemény a vádlottak pártjára állott és eléje vágott a bírói ítéletnek. Még feltűnőbb volt az erőszak, mellyel a bírói eljárás menetébe beavatkoztak és a bíró személyének felcserélését, minden nyilvánvaló ok nélkül, követelték és kierőszakolták. Ettől [ti.: a tiszaeszlári pertől is] kezdve a zsidóellenesség növekvő tendenciát mutat.

 

Widder Salamon: A könyv. Rózsa Ignác: Áron öt könyve... [Rec.] == Zsidó Szemle, 1929. okt. 18., 11.

 

Móra Ferenc: Mikor a fény beteg volt... == Délmagyarország. – 5:237[?] (1929. okt. 27.). – p. 2. [2]

                Akkor folyt a tiszaeszlári per és ha Scharf Móric miatt verhettük be egymás fejét, miért érdekelt volna bennünket a soha nem hallott nevű Krakatau?

 

Scharf Móric, a tiszaeszlári nagy pör koronatanuja : A fiú kitanítása és szembesítése apjával == 8 órai újság. – ?:? (1929. dec. 25.). – p. 11.

 

1930.

 

579. DEUTSCH Adolf: Emlékeim a tiszaeszlári per idejéből. Nyíregyháza, 1930.

 

Eisler Mátyás: Bánóczi József, a levélíró művész == Évkönyv, 1930. (IMIT kiadványai, 50.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1930. – p. 36–79. [75]

 

Csetényi Imre: Az Egyenlőség és a magyar irodalom == Évkönyv, 1930. (IMIT kiadványai, 50.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1930. – p. 107–79. [110; 111]

 

580. KOKAS Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, [61; 94; 143]

                "[...] "Függetlenség", 1879 óta, Verhovay Gyula szerkesztésében; ez utóbbit [Függetlenséget] erős antiszemitizmus jellemezte, különösen a tiszaeszlári pörtől kezdve. [Eötvös Károly] a tiszaeszlári per ("A nagy per") védője[...]?? (a tiszaeszlári pörről írt verse [Kiss József], az "Ár ellen" c. a zsidók imádsága lett)"??

 

581. Eötvös Károly. In A Prágai Magyar Hírlap Lexikona nyolcszáz képpel és hatvannégy műmelléklettel. Praha, A Prágai Magyar Hírlap kiadása. – p. 418. [418]

                "A hires tiszaeszlári pörben mint védő szerepelt[...]"

 

582. Rituális gyilkosság. In A Prágai Magyar Hírlap Lexikona nyolcszáz képpel és hatvannégy műmelléklettel. Praha, A Prágai Magyar Hírlap kiadása. – p. 1241. [1241]

                "Nevezetes R.-i per volt nálunk 1883, a tiszaeszlári."

 

583. Tiszaeszlári vérvád. In A Prágai Magyar Hírlap Lexikona nyolcszáz képpel és hatvannégy műmelléklettel. Praha, A Prágai Magyar Hírlap kiadása. – p. 1456.

 

584. Tiszaeszlári vérvád. In Tolnai uj világlexikona az általános tudás és műveltség tára. 17. kötet. Táv-Vég. Budapest, Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részv.-társ. kiadása. – p. 79.

 

585. Zweig, Arnold. In Tolnai uj világlexikona az általános tudás és műveltség tára. 18. kötet. Vég-Zs. Budapest, Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részv.-társ. kiadása. – p. 258. [258]

                "Regényeiben legtöbbet a zsidóság lélektani és társadalmi kérdésével foglalkozik; ezek egyike a tiszaeszlári vérvádról szól."

 

586. WEIS István: A mai magyar társadalom. Budapest, Kiadja a Magyar Szemle Társaság. (A Magyar Szemle könyvei, II.) [113]

                "Sokáig nem volt szabad ehhez a kérdéshez nyúlni és aki megtette, az elfogúltság, hátramaradottság gyanújában állott. Időközönkint fellángoltak ugyan antiszemita mozgalmak, amilyenek voltak pl. a tiszaeszlári per idején észlelhető politikai megmozdulások, a századfordulón az egyetemi keresztmozgalom; hiányzott azonban mindkét részről a jóakarat és őszinteség a kérdés tárgyilagos vizsgálatához és a következtetések levonásához."

 

587. A félszázados Egyenlőség.  In Zsidó évkönyv az 5691. bibliai évre. IV. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Elek-nyomda. 1930/31. – p. 177–178. [177]

                "Mikor Tiszaeszlár borús napjaiban útjára indult, eredetileg az antiszemitizmus ellen harcoló publicisztikai lap volt. Szerkesztője és munkatársai is csak erre a feladatra voltak felkészülve. Ezért a híres vérvádper befejezése után úgy látszott, hogy a lap elvesztette célját és jogosultságát."

 

588. Dr. BAKONYI László: A mi veszteségünk. In Zsidó évkönyv az 5691. bibliai évre. IV. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Elek-nyomda. 1930/31. – p. 234–237. [235]

                "Tulajdonképpen az Egyenlőség megindulásával, melyben vezető szerepe volt, kezdődik Eulenberg Salamon ötvenéves zsidó közéleti munkássága. A tiszaeszlári szomorú, keserves időkben egyik legbátrabb, legtehetségesebb tagja volt annak a fiatal magyar zsidó gárdának, mely az Egyenlőség köré csoportosulva vívta meg a magyar Izrael egyik nagyjelentőségű önvédelmi harcát."

 

589. Dr. FELEKI Sándor: Szabolcsi Miksa. In Zsidó évkönyv az 5691. bibliai évre. IV. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Elek-nyomda. 1930/31. – p. 252–258. [253]

                "A magyar zsidóságot a tiszaeszlári idők után bizonyos apátia, nemtörődömség fogta el. Az izgalomnak és izgatásnak vége volt, nem is volt tehát semmi, ami a zsidóságot összetartsa."

 

590. Dr. MARCZALI Henrik: I. Ferenc József. In Zsidó évkönyv az 5691. bibliai évre. IV. évfolyam. Szerkeszti: Kecskeméti Vilmos. Budapest, Elek-nyomda. 1930/31. – p. 267–268. [268]

                "Azt sem szabad felednünk, hogy midőn 1882 őszén, az eszlári pör idejében erős zsidóellenes mozgalom tört ki Pozsonyban, de más vidékeken is, a király legszigorúbban megparancsolta minden ilyen "kilengésnek" rögtöni elfojtását."

 

Siklósi Ferenc: Az "ötvenéves" Egyenlőség == Magyar Kultúra. – 17:4 (1930. febr. 20.). – p. 187–192. [187–188]

                "1882 novemberében szerény kis lapocska jelent meg Budapesten. Az Egyenlőség. Szerkesztette Bogdányi Mór. A lap megjelenését az akkori – a zsidóságra nézve valóban nehéz idők – eseményei tették szükségessé. Tiszaeszlár korában éltünk, a kis Solymossy Eszter rejtélyes halálát izgatásra használták fel a zsidóság ellen. Ennek az évfolyamnak számai sűrű egymásutánban hozzák is a katolikus egyházfők nyilatkozatait, köztük XIII. Leo pápa levelét is, amelyek állást foglalnak a vérvád és a túlzások ellen. Az Egyenlőség roppant hálás is volt ezekért a katolikus "mentő" igazolványokért: nem telt bele egy évtized és kizárólag a katolikus Egyházat gúnyolta és ócsárolta tehetetlen dühhel és piaci szószátyárkodással. [...] 1882. december 24-iki számban találkozunk először Szabolcsi Miksa nevével. (Szabolcsi Lajos apja.) Scharf Móricról ír, a 13 esztendős kis zsidógyerekről, aki a tiszaeszlári perben vallott a zsidók ellen, főleg azonban saját szülei ellen.

 

Elisabeth Bergner, mint – Scharf Móric == Budapesti Hírlap. – 50:127 (1930. jún. 6.). – p. 12.

                Arnold Zweig darabjában. "Elisabeth Bergner már játszotta ezt a szerepet és pedig 1919-ben a Neues Wiener Bühne színpadán, amikor is ezzel az alakításával tűnt föl. A művésznő, akinek legutóbbi berlini szezonja nem volt egészen sikeresnek mondható, most úgy látszik, visszatér régi szerepeihez és klasszikus ábrázolások helyett inkább "szenzációs" alakításokkal igyekszik visszaszerezni népszerűségét."

 

Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége [Recenzió] ==  Pápai Hírlap. – 27:1 (1930. jún. 28.). – p. 4.

http://library.hungaricana.hu/hu/view/PapaiHirlapM_1930/?query=SZO%3D%28*eszl%C3%A1r*%29&pg=177&zoom=h&layout=s

 

591. KRÚDY Gyula: Kóbor Tamás, Budapest regényírója == A Reggel, 1930. december 22. – p. 10. [10]

 

1931.

 

592. ??HATVANY Lajos: Emlékbeszéd Bródy Sándor felett. In Bródy Sándor emlékezete. Budapest, Századunk. 1931.

 

593. MÉREY Ferenc dr.: Nyíregyháza története. In Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei. Szerk.: Hunek Emil. Budapest, Kiadja a Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. (Magyar városok monográfiája). – p. 9–38. [36]

                "A tiszaeszlári pert a Solymossy Eszter eltűnéséből kikövetkezett s a politikai pártszenvedély által felkavart vérvád miatt az egész világ érdeklődése mellett tárgyalták a nyíregyházi törvényszéken."

 

594. Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei. Szerk.: HUNEK Emil. Budapest, Kiadja a Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. (Magyar városok monográfiája.) [357]

                a tiszaeszlári per az ország közvéleményét felkorbácsolta a 70-es években[??]

 

Vikár Béla: A tiszaeszlári per gyorsirodája == Az Írás. – 21:?? (1931.). – p. ?? == Gyorsírói emlékeimből : Különlenyomat. – Budapest : Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége, 1931. – p. 8–9.

 

595. HATVANY Lajos: Emlékbeszéd Bródy Sándor felett. [Elmondatott a Cobden Szövetség 1930. december 5-i ülésén.] == Századunk, január. (1. sz.). – p. 6–24. [23]

               "Bródy Sándor a legszomorúbb emlékezetű tiszaeszlári években indult el írói pályára."

 

596. BLAU Lajos: Szakvélemény a Luzsényszky Alfonz által kiadott Talmud magyarul című műről == Magyar-Zsidó Szemle, 1931. – p. 118–138.[??]

                "Rohling 1883-ban ajánlkozott a magyar bíróságnak a vérvádra való eskü letételére, mit a magyar bíróság nem fogadott el. Dr. Bloch S. I. ezért is és egyebekért is napilapokban megjelent cikkekben Rohlingot hamis esküre való készséggel vádolta, hazugnak, hamisítónak nevezte, és felszólította, hogy fogja perbe. [...] A tiszaeszlári per alkalmával 18 neves keresztény tudós ellene [vérvád? Rohling?] szóló véleménye lett kinyomtatva 18 Gutachten [Szakértői vélemény] címmel. Luzsénszky erről a perről így ír a 31. lap lent: "A tiszaeszlári és sajóvámosi gyilkosságok még mindnyájunk emlékezetében vannak. Tudjuk, hogy a tetteseket bizonyíték híján mentették föl; de azt is tudjuk, hogy a zsidóknak volt elegendő pénzük a bizonyítékok eltüntetésére." A zsidó pénzt ki fogadta el? És ki adta?"

 

597. KRÚDY Gyula: Tiszaeszlári Solymosi Eszter == Magyarország, március 1.–július 7. [101 folytatásban]

 

598. BÁLINT György: A néger hullámjogosultsága == Pesti Napló, 1931. július 18. – p. 11.

                "Elégtételt adtunk a négernek. A négernek? Nem. Az egyenlőség elvének adtunk elégtételt. Voltaire-nek és Rousseau-nak adtunk elégtételt, Kantnak és Lessingnek. Lincolnnak [...], Kossuth Lajosnak és Eötvös Károlynak adtunk elégtételt. Az európai kultúrának adtunk elégtételt."

 

1932.

 

599. LELKES István: A magyar-francia barátság aranykora 1879–1889. Fejezet a magyar liberalizmus történetéből. (Bibliothèque de l Institut Français à l Université de Budapest, 23.) Budapest, A szerző kiadása. 1932. [127; 141; 142; 148; 149; 158; 168; 169]

                "[Az Írók és Művészek Társaságának párizsi kirándulása] simán zajlott volna le a tervezett magánjellegű kirándulás, bár Urváry [Lajos] nem jól választotta meg az időpontot, hiszen épen a terv felvetésekor hangzottak el felszólalások a francia parlamentben a Hármas Szövetség ellen, úgyhogy Challemel-Lacour külügyminiszternek, majd Hoyos grófnak, a monarchia párizsi követének is nyilatkoznia kellett, hogy a gyanakvó francia közvéleményt megnyugtassa, másrészt a szerencsétlen tisza-eszlári pör európai visszhangot keltett, s még a magyarbarát liberális francia sajtó is úgy tüntette fel hazánkat, mint az egyetlen európai államot, melyben, közel egy századdal a francia forradalom után, fellobbant a középkor vallási türelmetlensége, s feltámadtak az inkvizíció borzalmai. [...] Pulszky Ferenc utolsó intése az indulás előtt: "A szivarokkal és az antiszemitizmussal pedig úgy gazdálkodjunk, hogy a határig elfogyjanak", rávilágít arra a szándékra, mellyel a liberális Magyarország, a "jeune Hongrie" 142 képviselője, vagy legalább is a társaság vezetősége külföldi útjának nekivágott: hazánkról a tiszaeszlári pör hatása alatt keringő rágalmakat akarták eloszlatni, az őt ért súlyos vádakat visszautasítani, s magatartásukkal Franciaország rokonszenvét nemzetünk számára továbbra is biztosítani. Feladatukat csak részben sikerült megoldaniok, mert mint látni fogjuk, a francia sajtó rokonszenve meleg cikkekben nyilatkozott meg ugyan, de a vallási türelmetlenség, a "középkori sötétségbe" visszasüllyedt nemzet vádját továbbra is hangoztatták a lapok, s gyakran ugyanabban a számban a magyar-francia testvériség hangsúlyozása mellett hazánk súlyos megbélyegzésével találkozunk. [Kossuth Lajos] helyeselt az egyik kiránduló ama megjegyzésének, hogy a szerencsétlen tisza-eszlári pör mögött politikai agitáció rejtőzik[...] A magyarországi szabadkőmívesség nagymestere [Pulszky Ferenc] az utazás előtt tett ígéretéhez híven, bár társai kérve-kérték, hogy álljon el szándékától, 200 előkelő francia és magyar együttlétét arra használta fel, hogy a tisza-eszlári bűnpert felemlítse, elítélje, s megígérje, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság Magyarországon mégis csak diadalt arat. [Jegyzetben:] Pulszkyt Párizsban az Association israélite internationale titkára is felkereste, hogy tőle a tisza-eszlári pörről adatokat kérjen. L. Pesti Napló, 1883. júl. 26. [...] Bár az Írók és Művészek látogatásakor, különösen a megérkezés napján s az első ünnepeltetések után közölt cikkei [Figaro c. lap] szokatlan hidegséget mutatnak, munkatársának, Jehan Valternak buzgólkodása folytán elfelejtette azt az ellenszenvet, melyet hazánk iránt benne a tisza-eszlári pör ébresztett, és július 16-án este 1/2 11-kor érkező magyar vendégeit a régi szíves barátsággal fogadta. [...] Türr István, Pulszky és szűkebb vezérkara, a kirándulás vezetői képviselték ezeket a[z 17]89-es elveket, az az ünnepeltetés, melyben Párizs a kiránduló magyarokat részesítette, tulajdonképen nekik szólt, míg Magyarországnak a tisza-eszlári pörrel kapcsolatban, melyet a lapok, különösen a Figaro, a Rappel, a Temps és a République Française napról napra részletesen ismertettek, csak gáncs jutott osztályrészül. A középkori borzalmak hazájának tették meg hazánkat ezek a Tisza-Eszlárral foglalkozó cikkek, míg Victor Hugo és a bankettek szónokai, Lesseps, Henri Martin arra kérték a magyar kirándulók vezetőit, hogy hazatérve tolmácsai legyenek a francia közvélemény méltatlankodásának: "Les voyageurs hongrois qui viennent de visiter Paris... ne rapporteront pas seulement chez eux le souvenir de l hospitalité cordiale qui était due à la sympathie que notre pays a toujours éprouvée pour le leur; ils rapporteront encore à Pesth cette impression que l abominable procès de Tisza-Eszlar a viviment émus tous les amis de la Hongrie, tous les hommes justes à qui rien humain ne saurait être étranger... Victor Hugo, M. Henri Martin, M. Ferdinand de Lesseps, ces grands Française qu ils sont allés saluer avec respect et qui leur ont dit et redit: "L accusation qui a été portée contre le malheureux gardien de la synagogue de Tisza-Eszlar nous a paru à tous sans distinction ni de parti, ni de croyance, une chose odieuse. Nous avons été indignés pour l humanité et affligés pour la Hongrie qu en pleine civilisation, près d un siècle après la Révolution, le moyen âge avec son hideux cortège de tortures et d intolérances ait pu trouver une dernière occasion de se manifester sur la terre d Arpad. Il faut que le moyen âge soit refoulé à jamais!" Nous avons la profonde conviction que les honorables voyageurs qui nous quittent ne manqueront pas, quand ils seront rentrés chez eux, de traduire à leurs concitoyens l impression unanime que le prcès de Tisza-Eszlar a produite parmi nous, de joindre à la voix éloquente du noble disciple de Voltaire qui s appelle l avocat Outvoès leurs voix indignées pour l honneur de leur patrie et pour le triomphe de la justice..." [Jegyzetben:] La République Française, 1883. júl. 19. Vezércikk."

 

600. NAGY József: Tóth Béla élete és munkássága. Budapest, A szerző kiadása. [5; 6]

                "...az Egyetértés őt küldte ki Nyíregyházára, mint tudósítót, a filoszemita Eötvös Károly ellensúlyozására. Tóth Béla azonban szenvedélyes igazságkeresésével rájött arra, hogy a lapok szenzációhajszolása fujta föl az eszlári pert. A per koronatanújával folytatott beszélgetés után visszaindult Budapestre, s lapját valósággal kétségbeejtette jelentésével. Később ő maga így beszélte ezt el: "Félórát beszélgettem a koronatanúval és a fejemet fogva szaladtam le a lépcsőn. Ilyen hallatlan rossz és hazug darabot játszani a világ előtt, Magyarország jó hírnevének rovására. És hogy még én is segítsek az ország ilyen megalázásában. Hát huszonöt Dáriusnak sincs akkora kincse, hogy én ezt megcselekedjem!" Ettől kezdve állása bizonytalanná vált, Rákosi Jenővel felbomlott barátsága, meg is vált a laptól."

 

Payper Lajos: Keresztrejtvény == Tolnai Világlapja. – 32:8 (1932. febr. 17.). – p. 40. [40]

 

601. Krúdy Gyula: Tiszaeszlár az ötvenedik évforduló távlatából == Újság, 27. sz. [??]

 

A tiszaeszlári vérvád ismét törvényszék elé kerül == Erdélyi Lapok. – (1932. ápr. 16.). – p. 7.

??

 

1933.

 

602. Bary József: A tiszaeszlári bűnper. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. – Budapest,

 

Palágyi Lajos: Vajda János és a zsidóság == Évkönyv, 1933. (IMIT kiadványai, 55.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1933. – p. 33–40. [37]

 

Fürst Aladár, Grünwald Fülöp: Az Országos Magyar Zsidó Múzeum gyarapodása == Évkönyv, 1933. (IMIT kiadványai, 55.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1933. – p. 321–332. [321; 322]

 

603. P[ezenhoffer]. A[ntal].: Tiszaeszlár == Katolikus lexikon. Szerk.: Bangha Béla S. J. IV. kötet. Budapest, A Magyar Kultúra kiadása. 1933. – p. 358. [358]

                "[...]világhírű zsidópere által ismeretessé vált falu[...]"                         [50 zsidó, lakosság 1900 óta alig növekedett]

 

604. LAMBRECHT Kálmán: Herman Ottó élete. (Könyvbarátok kis könyve.) Budapest, Kiadja: A <>. é. n. [1933]. – 207 p. [109]

                "Aki olvasta Eötvös Károly regényét, "A nagy per"-t, az tudja, hogy ezekben az időkben gyűrűzött nálunk az antiszemitizmus első megmozdulása is. A tiszaeszlári pör váltotta ki, a függetlenségi párt szélső irányzata, élén Verhovay Imrével és Istóczyval szították a tüzet és a kérdés sokat foglalkoztatta a parlamentet is. Ezekben a napokban írta meg Schwartzer Ottó, a kitűnő elmegyógyász a Pesti Naplóban "A zsidóüldözés és az elmebetegségek" című cikkét, melyben elmondta, hogy szanatóriumában már hat zsidó áldozatot vettek fel, akiknek a zsidóüldözéstől való félelem vette el az eszét."

 

605. K. TÖRÖK Mihály Miklós: A magyar egyházpolitikai harc története az 1847–48. pozsonyi országgyűléstől 1895-ig. Budapest, [71; 81]

                "...ez évek hangulatát a nevezetes tiszaeszlári bűnpör eseményei festették alá. Az országban hatalmas antiszemita mozgalom söpört végig. Magában a képviselőházban egy kicsiny, de agressziv antiszemita párt alakult... Ezt a pártot azonban nem szabad keresztény alapon álló pártnak gondolnunk, mert nem valláserkölcsi, hanem túlzó nacionalista alapon állott."

 

606. A tokaji hegyoldalba felleg ül... [Ballada] In ORTUTAY Gyula: Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény. Nyíri, rétközi balladák, betyár- és juhásznóták. Szeged, Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma V. kiadvány. – p. 40–41., 79. [79]

                "Kisvárdán a következő töredéket hallottam Solymosi Eszter haláláról: Kis-Eszláron viégig menni nem merek, / Attú fiélek, hogy a zsidaók megölnek. / Sánta Blenner lefogta a jány száját, / A hat viékás elmeccette a nyakát. / Sujmosi Eszter véri de sziép piros, / Az ezresbankaó be sziép papiros. Mondotta: özv. Luncer Gyuláné koldusasszony 79 éves Kisvárda. A ballada a közismert, fiktiv eszlári büntényre vonatkozik. Az általam átnézett munkákban nem találtam variánsra."

 

607. Dr. Vámbéry Rusztem: Antiszemitizmus – filoszemitizmus == A nagy per (zsidókérdés). 1., 2. kiadás. Soli Deo Gloria. – p. 12–25. [15]

                "[...]a rendszerré fejlesztett zsidógyűlöletet. Ez a rendszer talált visszhangra úgy Ausztriában, mint Magyarországon az 1873. évi gazdasági válság után, bárha nálunk a külső alkalmat az antiszemitizmus politikai megnyilatkozására az 1882. évi tiszaeszlári vérvádpör szolgáltatta is."

 

Nagy Gyula: A nagy per == Új Magyarság. – 2:1 (1933.). – p. 13–14.

 

A tiszaeszlári bűnpör : részlet Bary Józsefnek == Erdélyi Lapok. – (1933. ápr. 16.). – p. 21–23.

??

 

Hamvas Béla: Három kép a magyar írás galériájából, 3. : Miklós Andor == Független Szemle. – 1:6 (1933. szept. 5.). – p. ??.

 

608. Krúdy Gyula: A levegőváltozás öröme és szomorúsága. Ebédutáni megbeszélések == Nyugat, 1933. 7. sz.

                "Ez a vendéglő valamikor híres antiszemita-tanya volt, innen intézték a tiszaeszlári perrel kapcsolatos fővárosi mozgalmakat is és akkor még a Fehér Szegfűhöz volt címezve, mert fehér szegfű volt az antiszemiták virága[...]"

 

A tiszaeszlári bűnper (Bary József vizsgálóbíró emlékiratai) == Délmagyarország. – 9:217 (1933. szept. 24.). – p. 12.

                Ezelőtt 50 évvel indult meg ez a bűnper, amely másfél éven át izgalomban tartotta az országot és foglalkoztatta az egész világsajtót. Bary József, a per vizsgálóbírója, az elfogulatlan bíró nézőszempontjából látta és jegyezte fel a per eseményeit, eddig még ismeretlen részleteit. Jegyzeteiből és a bírósági iratokból Eötvös Károly könyvének megjelenése után elkészítette emlékiratait, amely most megjelent. Nemcsak jogász és orvos számára tanulságos olvasmány e könyv, hanem a szociológusnak és mindenkinek, aki a nyolcvanas évek történetét ismerni akarja. A kiállítás az Egyetemi-nyomda ízlését dicséri.

 

A tiszaeszlári bűnper [Recenzió] == Jogtudományi Közlöny, 1933. 35. sz. – p. 203–204.

 

609. Makkai Jenő: Bo[!]ry József emlékiratai. A tiszaeszlári per == Protestáns Szemle, ??. – 521–522.

 

"A legmagasztosabb eszme, amelyet ember szolgálhat: az igazság" Dr. Lőw Immánuel beszéde a bírói hivatásról és az igazságszolgáltatásról == Délmagyarország. – 9:223 (1933. okt. 1.). – p. 5. [5]

                [...]Kozma Sándor szellemében a magyar ügyész az igazságot keresi, nem a vádlottat vadássza. Ragyogó példája a mi ügyészi szellemünknek az a történelmi jelenet, amikor – félszázada múlt idén – az ügyész – Szeyffert Ede – Kozmának helyettese – elejtette a tiszaeszlári perben a vádat, amelynek fönntartását nemcsak a fölizgatott közvélekedés követelte, hanem a közhatalmak, nagyrangú közhatalmak erélyes nyomása is. [Lásd: Kétszáz beszéd...]

 

MISKOLCZY Ágost: A magyar Pitaval gazdagodása == Budapesti Hírlap. – 53:257 (1933. nov. 12.). – p. 8.

 

610. Dr. Hegyi Damján: A tiszaeszlári bűnper : Bary József vizsgálóbíró emlékiratai == Pannonhalmi Szemle. – (1933. nov. 15.). – p. 392–393.

 

611. Ijjas Antal: Az eszlári titok mögül == Magyar Kultúra, október 20. – p. 329–330.

 

Z. D.: Bary József emlékiratai : A tiszaeszlári bűnper [Recenzió] == Társadalomtudomány. – 13:3–4 (1933. júl.–dec.). – p. 330–339.

 

[Az Est tudósítójától]: Savanyú Jóska elfogásától Zemplén Dénes letartóztatásáig : a budapesti rendőrség hatvan éve == Az Est, 1933. december 15. – p. 4. [4]

 

1934.

 

Grünwald Fülöp: A magyar zsidó mult histórikusai == Évkönyv, 1934. (IMIT kiadványai, 56.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1934. – p. 208–225. [218]

 

612. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora : Magyarország története 1867–1918., 1. kötet. – Budapest : Magyar Szemle Társaság, 1934. [225]

                "Az antiszemiták e mozgalma következményeként született meg 1882-ben az a vérvád is, amelyet több tiszaeszlári zsidó lakos ellen emeltek, azzal vádolván őket, hogy húsvéti ünnepükön rituális okokból megölték a keresztény Solymossy Esztert. Ez a vád teljesen felkavarta a magyar közvéleményt. [...] A nyíregyházi törvényszék 1883 augusztus 3.-án felmentette a tiszaeszlári vádlottakat, - maga az ügyész elejtette a vádat velük szemben, úgy hogy a tárgyalás csak magánvád alapján folyt tovább, - de az antiszemita mozgalom azért tovább tartott."

 

Halmi Bódog: Krudy Gyula == uő.: Írói arcképek. – Budapest : Szerző, 1934. – p. 107–116. [114]

„Csodálatos módon élt vissza Krudy, stilusmüvészetének varázsos hatásával. Ő irta a legcselekménytelenebb, legkorszerütlenebb, adatok tekintetében legmegbizhatatlanabb, a történések megörökitésében még Eötvös Károly nagyotmondásainál is kevésbé hüséges krónikáit a közel multnak. Állitásai falzumait az élő tanuk egész serege lenne képes kideriteni, de ki vállalkozott volna Krudy életében, és ki vállalkozna most, mikor még alig hervadtak el sirján a virágok, hogy ennek az édeshangu poétának nyugodt álmát olyan csekélységekkel, hogy a hely, személy, teljes közlésével reprodukált eset egyáltalán nem történt meg, vagy egész máskép játszódott le, megzavarja. A budai kis korcsmák az irodalmi asztaltársaságok Gyula bácsijának sokat megengedtek, olyan krónikás ponyvákat is, mint Tisza Eszlár regényes riportját és a Kossuth Lajos családjáról irt sorozatot.”

 

613. Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834–1918) és elődei. – Szabolcsvármegye Törvényhatósága, 1934. – 358 p. [288]

                "Az egyidőben nagy port felvert tiszaeszlári pörnek ő is egyik orvosszakértője volt. Elfogulatlan szereplését Bary Géza és Eötvös Károly is megemlítik erről írt könyveikben. A két ellentétes álláspontnak egy véleményben való találkozása jól eshet a Jósa András Isten közelségébe jutott szellemének, aki azt tartotta, hogy emberi dolgokban végső fokon nem földi bíróság, hanem egyedül a Mindenható mondhat ítéletet."

 

614. Loge, Christian: Gibt es jüdische Ritualmorde? – Graz–Leipzig, 1934. – p. 67–99.

 

615. Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogrammok (1867–1914). – Budapest : Ranschburg Gusztáv könyvkereskedése. [149; 151; 152; 154]

                "[Rituális gyilkosság szörnyű vádja.] Ezt az izgatásra rendkívül alkalmas területet a tiszaeszlári esettel kapcsolatban alaposan kiaknázták az antiszemiták cikkeikben[...] Uj pont a Nendtvich-féle programmal szemben az ötödik, mely (különös tekintettel az eszlári ügyben az antiszemitákra kedvezőtlen ítéletre) a büntetőkódex revízióját és az esküdtszékek behozatalát kívánja bűnügyekben."??

 

616. Stern Ábrahám: Emlékek és élmények : utazás egy feloszlatott iskola körül. – Budapest : Neuwald Illés utódai könyvnyomda nyomása, 1934. [7]

                "A tiszaeszlári vád 1880-81. évben érősen dult Halas város intelligenciájában is. Feldulta a tanárok békés életét és én, aki a legjobb kollegiális viszonyban éltem a tantestülettel, hisz a tanárok között még sokan voltak volt tanáraim is, egy szép napon arra ébredtem, hogy akik még tegnap barátságot tanusitottak, egyszerre csak a tanári teremben nem állottak szóba velem, bizonyos ellenséges hangulat vett rajtuk erőt." [Szilády Áron református lelkész közbenjárására az ellenségeskedés hamar elmúlik, 1925-ben egy katartikus találkozással zárul az ügy Stern Ábrahám és Kiss László tanár között, az utóbbi halálos ágyánál.]

 

617. Katona Jenő: A tiszaeszlári bűnper : Bary József emlékiratai == Katolikus Szemle, január. – p. 64.

 

[Eötvös Károly] == Tolnai Világlapja. – 34:11 (1934. márc. 7.). – p. 32. : ill.

 

618. Fábry Zoltán: A cseh Tiszaeszlár regénye == Korunk, 1934. 11. sz. – p. 848–849. [848]

http://epa.oszk.hu/00400/00458/00292/pdf/EPA00458_Korunk_1934_11_848-849.pdf

 

BERZEVICZY Albert: Egy félszázad előtt. Visszaemlékezés az 1881–84-i országgyűlésre == Budapesti Szemle, 1934. 677. sz. – p. 1–13. [9]??

 

Antal Sándor: Ady és Várad == Magyar Újság (Pozsony), 1937. [??]

 

619. Komlós Aladár: Bródy Sándor == A Toll, 3. sz. – p. 100–120. [??]

 

620. Varró István: Tiszaeszlár == Századunk, 4. sz. – 205–206.

 

1935.

 

621. Bevilaqua Borsody Béla–Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak : kávé és kávésmesterség : művelődéstörténeti tanulmány, 1. kötet. – Budapest : Athenaeum, 1935. [A másodszor kezdődő számozás szerint: 149]

                "A Zrinyi Kávéház előtti útkereszteződés ekkor [1860-as évek] lesz a Demonstratiók viharsarka, valóságos pesti Coin de Revolution, mint a párisi olasz Cafè Tortoni előtt a Boulevard sarka. "Tüntetési négyszög" lesz a neve: az öregedő Barna Dóri, a "pesti Report atyja" így nevezi a mai Hôtel Astoria előtti helyet még 1897-ben írt Emlékirataiban is, mert a Sándor-utcai Képviselőház még az 1880-as években is ideterelte a Tüntetéseket a Jánszky Tábornok elleni utcai "Hetzek" és a csúnyaemlékű "Tiszaeszlári Per" idején is."

 

Fürst Aladár, Grünwald Fülöp: Az Országos Magyar Zsidó Múzeum gyarapodása == Évkönyv, 1935. (IMIT kiadványai, 57.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1935. – p. 354–361. [356]

 

622. Fern Atanáz: A zsidó rituális gyilkosságok igazi oka. – Wien : Druckerei Kaisha G.m.b.H., [1925]. –  [26; 34–35]

                "[...] Eduard Drumont, a korrumpáló zsidóság legrettenthetetlenebb ellenfele, aki kiváló művében, a "La France juive"-ben a tények egész sorát adja elő, többek között az alexandriai, smyrnai, konstantinápolyi, (Balata, Galata és Pera negyedekben történt) hamburgi és tiszaeszlári rituális gyilkosságokat. Tiszaeszlár szomorú történetében a Metz-i Nephael Lewy zsidó (1670) esete a történelem ismétlődése, amikor ugyanis Jákob fiai, miután a fiút eladták, atyjához mentek és jelentették, hogy egy vadállat tépte szét. [...] 1882 a tiszaeszlári gyilkosság éve. Röviddel a zsidó Pessach-ünnep előtt, április 1-én eltünt Tiszaeszláron a 14 éves keresztény leány, Solymosi Eszter. Minthogy a leányt legutoljára a zsinagóga közelében látták, a gyanu azonnal a zsidókra terelődött. Scharf József templomszolgának mind a két fia, az 5 éves Sámuel és a 14 éves Móric atyjukat vádolták és azt vallották, hogy Esztert a templomba csalták, ott levetköztették és lesaktolták. Schwarz sakter, aki a leány nyakát átvágta, 1882 július 20-án Kornis elnöknek kijelentette, hogy amikor Eszter ama napon a zsinagóga előtt elment, kigúnyolta volna őt, mire ő egy ütést mért a fejére és Eszter holtan rogyott össze. A holttestet estig elrejtve tartotta és azután a Tiszába dobta. A főtárgyaláson azonban Schwarz ezt a vallomást visszavonta. A leányka hullája eltünt. Négy hónap múlva a Tisza hullámaiból egy Eszter ruháiba öltöztetett női hullát fogtak ki, melyben azonban sem Eszter anyja, sem legközelebbi rokonai nem tudták az eltünt leánykát felismerni. A talált hulla egy teljesen felnőtt, szüzességét elvesztett nőé volt, aki, mint azt az orvosi vélemény bizonyította, csak néhány nappal megtalálása előtt halhatott meg. A hullacsempészéssel megvádolt zsidók közül kettő beismerte tettét, azonban beismerésüket a végtárgyaláson visszavonták. A per elejétől végig a legrendkívülibb akadályokba ütközött. Az első vizsgálóbiró pénzügyi zavarokkal küzdött és zsidó főhitelezői folyton szorongatták, hogy a vádlottak javára érvényesítse befolyását. E biró ellen fegyelmi vizsgálatot rendeltek el, mire öngyilkos lett. Utódját, Bary aljegyzőt a zsidók nem tudták megvesztegetni és ezért minden eszközt felhasználtak, hogy megrágalmazzák. Az első ügyész csakhamar agyonlőtte magát, mert a zsidók részéről történt megvesztegetés gyanujába keveredett, miközben két másik ugyancsak fegyelmi vizsgálat alá került, mert Bary vizsgálóbiró ellen tanukat bérelt fel. Kozma koronaügyész titkos megbizásából Barcza debreceni rendőrkapitány beutazta a környéket, hogy kikémlelje a vizsgálóbirót, a terhelő tanuk ellen anyagot gyűjtsön és az ártatlanoknak mentőtanukat hajszoljon fel. A zsidó pénzügyi hatalmak a tőlük függő magyar kormányra erős nyomást gyakoroltak és rejtett vagy nyilt fenyegetések mellett a birói eljárás beszüntetését követelték. Az "Alliance israelite universelle" fáradozásai, a tárgyalásokról a nyilvánosságnak a kizárása, Pauler igazságügyminiszter állhatatosságán meghiusultak. Mint közvádló azonban nem a nyiregyházi rendes ügyész szerepelt, hanem egy Seiffert nevű erdélyi szász, akit e tisztségre Kozma koronaügyész szemelt ki. Seiffert a vád indokolása helyett egyszerűen védőbeszédet tartott, a vádlottakat felmentette és azok üldözőit vádolta meg, sőt a törvényszéket is megdorgálta. Magatartása oly gyalázatos volt, hogy a nyiregyházi törvényszék 12 keresztény ügyvédje panaszt emelt az igazságügyminiszternél. A törvényszék elnökét annyira megfélemlítették,, hogy Szakay ügyvédnek, aki a meggyilkolt Eszter anyját képviselte, szigorúan megtiltotta, hogy rituális gyilkosságról beszéljen. A hat hónapig tartó végtárgyalás a vádlottak teljes felmentésével végződött. Miután Nyiregyházán, Pozsonyban, Budapesten, Kassán, Sopronban és más helyen is zavargások törtek ki, a felmentettek tanácsosnak látták az országot elhagyni, amihez a zsidóság nyujtott módot." (Otto Glagau; Bary)

 

623. Halmi Miklós: Kozma Andor : 1861–1933. [Doktori értekezés]. – Budapest, 1935. – 55 p. [5]

                "A költő atyja, Kozma Sándor, a nagynevű királyi főügyész, nevét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is ismertté tette a híres tiszaeszlári perben végzett nyomozó munkájával."

 

624. MÉHELY Lajos, Dr.: A legsötétebb babona. Klny. A Cél 1935. szeptemberi számából. – Budapest : Szerző, 1935. [11]

                "[Lueger beszéd, 1899. november 17.] Mint ügyvéd egy zsidót képviseltem a bécsi esküdtszék előtt egy másik zsidóval szemben. Védencemet az esküdtszék egyhangúan felmentette s ő hálából ezzel a melltűvel ajándékozott meg. Ezt a tűt a tiszaeszlári pörben az ügyésznek kellett volna kapnia, aki azonban nem fogadta el. Tehát elvetett portéka volt[...]"

 

625. Dr. MÉHELY Lajos: A zsidó rituális gyilkosságokról. Klny. A Cél 1935. évi augusztus havi füzetéből. Budapest, Szerző. [6; 7; 8]

                "Múlt havi közleményemben a tiszaeszlári gyilkosságról szólva megismételtem a Cél 1933. nov. számában mondottakat: "Ha ez égbekiáltó bűn megtörténtét – általánosan ismeretes okokból – akkor nem is lehetett bírói ítélettel kimondani, a világirodalomban és minden komoly magyar ember lelkében kitörülhetetlen igazságként van elkönyvelve. [...] ??

 

626. Masaryk, T. G.: Az antiszemitizmus. Összeállította: Dr. Váradi Aladár. – Bratislava : Prager Könyvkiadó Vállalata, 1935. [41; 43; 68; 73]

                "Már a Tisza-Eszlárt követő zavaroknál, Magyarországon, is megfigyelhető volt az antiszemita mozgalmaknak balog, de kétségtelenül szociálisan forradalmi jellege, a még félig kispolgári, félig már proletártömegeknél. [...]nyakas negyvennyolcasnak hirdetnie kellett az eszlári vérvádat. [1893. Kolin.] vízbefúlt, éppúgy, mint Solymosi Eszter Tisza-Eszláron. [Rohling] 1883-ban, a tiszaeszlári per keltette hangulat hatása alatt, "tudományos" könyveket jelentetett meg[...]"??

 

627. Surányi Miklós: Kantate [Regény]. – Budapest : Singer és Wolfner, 1935. – 178 p. [88]

 

628. Varró István: Masaryk, T. G.: Az antiszemitizmus == Századunk, 6. sz. – p. 256. [256]

                "Azok közül a magyarok közül, akik Tiszaeszlár körül vállaltak hasonló feladatot, senkinek sem volt olyan látóköre, politikai, szociológiai iskolája, általában olyan színvonala, mint néki. Ez a körülmény visszatükrözik a két ország demokráciája egész fejlődéstörténetén. Nálunk Tiszaeszlárról nem jelent meg más dokumentum, mint a "vajda" tárcasorozata, meg a vizsgálóbíró visszajáró kísértetszerű emlékirata."

 

1936.

 

Dubnov, Simon: A zsidóság története az ókortól napjainkig. (A zsidó irodalom barátai.) Második kiadás. Budapest, Tabor. [1936]. – 333 p. [299]

 

Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység a multban és a jelenben. I. kötet. Krisztustól a középkor végéig. – Kalocsa : Szerző, 1936. [538]

                "[Jegyzetben:] Rohling, "Meine Antworten an die Rabbiner..." Prag 1883. a 11. old. jegyzetében: "Die ungarischen Juden sammeln jetzt (a tisza-eszlári bűnper alkalmából) Gutachten ob im Talmud ritueller Mord gestattet werde. Ich schliesse mich mit dem Votum an, dass im Talmud davon nichts Sicheres steht, aber laut dem Zeugniss der Geschichte ist die schauerliche Sache eine mündliche Geheimlehre, die oft befolgt worden ist." [Rohling: Válaszom a rabbiknak c. művében: A magyar zsidók most gyűjtik össze a szakvéleményeket, hogy vajon a rituális gyilkosság a Talmudban engedélyezett-e. Én egyetértek a véleménnyel, hogy a Talmudban erről semmi biztos nincs, de a történelem tanúsága szerint borzasztó dolgok vannak egy szóbeli titkos tanban, amelyet gyakran követnek.]"

 

629. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység a multban és a jelenben. I. kötet. Krisztustól a középkor végéig. – Kalocsa : Szerző, 1936. [505; 506; 538; 548–550; 571]

            "Az újabb kor világhírűvé vált legszenzációsabb s egyúttal legizgalmasabb vérgyilkossági bűnperei: a tisza-eszlári és a kievi. A majdnem egész Európát foglalkoztató tisza-eszlárinak tárgya a 14 éves református cselédleánynak, Solymosy Eszternek 1882 ápril 1-jén, három nappal a zsidók husvéti ünnepe előtt Tisza-Eszláron (Szabolcs megye) a vád szerint Scharf József zsinagógaszolga és a sakterságra pályázó társai által a zsinagógában rituális célból történt meggyilkolása. A nyiregyházi törvényszék több hetes izgalmas tárgyalás után 1883 augusztus 3-án a vádlottakat felmentette. [Bibliográfiai adatok.] 538"

 

630. Eötvös Károly == Révai kis lexikona. A mindennapi élet és az összes ismeretek enciklopédiája. Szerk.: Csekei Varjú Elemér. – Budapest : Révai, 1936. – p. 288. [288]

                "Védői szerepe 1883. tiszaeszlári pörben híressé, de egyúttal annyira népszerütlenné tette, hogy próbálkozásai dacára egyideig nem tudott mandátumhoz jutni."

 

631. Tiszaeszlári vérvád == Révai kis lexikona. A mindennapi élet és az összes ismeretek enciklopédiája. Szerk.: Csekei Varjú Elemér. – Budapest : Révai, 1936. – p. 993.

 

632. SURÁNYI Miklós: Kantate., A mester. [Regények] (Surányi Miklós műveinek emlékkiadása, 3.) Budapest, Singer és Wolfner. 1936. [88]

 

Szabolcsi Bence: A zsidóság története Magyarországon == Dubnov, Simon: A zsidóság története az ókortól napjainkig. [Függelék.] (A zsidó irodalom barátai.) Második kiadás. – Budapest : Tabor. [1936]. – p. 335–359. [357]

 

633. Székely Béla: Az antiszemitizmus és története. – Budapest : A "Tabor" kiadása. [346]

                "Ennek az [antiszemita] agitációnak következményeképpen Magyarországon is felbukkant a "vérétel" vádja Tiszaeszláron. Az eszlári vérvád nyomán fellángolt antiszemita agitáció, - amelynek németországi vonatkozásai kétségtelenek voltak - kisebb-nagyobb excessusokra vezetett, így Pozsonyban is, ahol kétnapos pogrom után katonaság állította helyre a rendet. A parlamentben Tisza Kálmán kijelentette: "Amíg én ezen a helyen állok, nem a rablók, gyilkosok és gyujtogatók személyes épségét védem meg, hanem az ország becsületes polgárait". A tiszaeszlári vérvád-per hosszú ideig bő anyagot szolgáltatott az antiszemita agitáció számára, annál is inkább, mert a már akkor nemzetközien szervezkedő német antiszemitizmus jól kihasználta. Így 1882 szeptemberében nemzetközi antiszemita kongresszust hívott össze Drezdába, amelyen akkori magyar vezérei is felvonultak. Onódy indítványára a kongresszus felszólította a magyar bíróságot "feleljen meg magas hivatásának, ne engedjen a zsidóság hatalmas erejének és befolyásának". A per főtárgyalása kiderítette a vizsgálóbíró nemtelen eszközeit, amellyel egy éretlen gyermeket használt fel arra, hogy betanított vallomásával tanuskodjék az apja ellen és valamennyi vádlottat felmentette. - Az antiszemita vezérek azzal vádolták a biróságot, hogy megvesztegették s újabb agitáció indult meg, hogy "a nép maga tegyen igazságot." A zsidók a falvakból a városokba menekültek. A kormányzat erélyes intézkedéseihez a katolikus és református egyházi vezetők fellépése csatlakozott. Ferencz József is élesen megbélyegezte az antiszemita kilengéseket."

 

Sólyom Andor: A bírói lelkiismeretről == Győri Szemle. – 7:[1] (1936.). – p. 58–61. [60]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_GYMS_Gysz_1936/?pg=75&layout=s

                De van egy másik nagy hatalom, amellyel különösen a büntető jogszolgáltatásnak időnkint meg kell küzdenie. Ez a néha spontán kialakuló, sokszor azonban mesterségesen szított és néha félre is vezetett közvélemény. Gondoljunk csak a rég lezajlott tiszaeszlári perre, a Lukács–Dési-féle sajtóügy hullámaira, a francia Dreyfus-perre [...]

 

[Eötvös Károly] == Tolnai Világlapja. – 36:11 (1936. márc. 11.). – p. 44. : ill.

 

Dettre János: A szegedi nagy per, amely ezer nap óta folyik s ma sincs vége == Délmagyarország. – 12:137 (1936. jún. 7.). – p. 5–7. [5; 7]

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1936+130+5

 

 

1937.

634. BOSNYÁK Zoltán: Magyarország elzsidósodása. Budapest, Szerző. 1937. [44; 45; 131; 152; 158]

                "A nemzeti közvélemény csak a tisza-eszlári eseményekkel kapcsolatban ocsudott fel egy pillanatra. Tisza-Eszlár és mindaz ami vele kapcsolatban történt, megmutatta a zsidóság igazi arcát. A magyar társadalom visszarettent ennek az arcnak torz, kegyetlen vonásaitól és megpróbált kiszabadulni a zsidóság hatalmából. Tisza-Eszlár egyszer és mindenkorra bebizonyította, hogy mennyire hazugság és szemfényvesztés az assimilációs elmélet. Amikor néhány szadista sakter bestiális gyilkossága napfényre került, az assimilált, művelt, liberális u. n. megmagyarosodott zsidóság a faji ösztöntől és szolidaritástól vezérelve, egy emberként sorakozott fel a gyilkosok védelmére. A gonosztevők érdekében a zsidók megcsúfolták és kijátszották az igazságot. Védenceik érdekében a legnemtelenebb és legaljasabb fegyvereket is igénybe vették. Nem hiányzott fegyvertárukból a hazugság, a rágalom, a hamis tanuzás, a hamis eskű, a hamis vád, a megvesztegetés, a megfélemlítés sem. A tiszaeszlári pör világánál kiderült, hogy a zsidók számára csak egy igazság, egy szolidaritás létezik: a zsidóság. Mindezek felismerése elkeseredett harcra ösztökélte a magyar társadalom legjobbjait. De már késő volt. Hiábavaló volt az egész ország viharos felháborodása, ahhoz már nem volt ereje a nemzeti társadalomnak, hogy a liberális zsidóbarát kormányhatalommal is megbirkózzék. Az assimiláció csődjének és a zsidóság nyomasztó hatalmának felismerésénél is fájóbb volt minden önérzetes magyar számára az a tudat, hogy a kormányhatalom és az állami apparátus is zsidó ellenőrzés és befolyás alatt áll. A komolyan számbajövő nemzeterősitő alkotásokkal egyáltalán nem dicsekedhető tiszakálmáni évtizedekben állandó volt az államháztartási deficit. Ujra meg ujra államkölcsönökre volt szükség. Ezt pedig csak a magyarországi zsidó bank- és pénzemberek közvetitésével lehetett kapni az osztrák, német, angol vagy francia zsidó bankároktól. A kölcsönöknek a pénzügyi üzleti kikötésein kivül, mindig voltak holmi bizalmas jellegű feltételei is, amelyek teljesitése elől a kormány – sokszor jobb meggyőződése ellenére sem – zárkózhatott el. – Csak igy érthetjük meg, hogy a kormánysajtó a tiszaeszlári per tartama alatt a végletekig zsidóbarát magatartást tanusított. Továbbá, hogy ugy a vizsgálat ideje alatt, mint a főtárgyaláskor a vádat képviselő kormánymegbizottak, Kozma és Seyffert ügyészek a legszorosabban együttműködtek a védelemmel a zsidó gyilkosok megmentése, illetve felmentése érdekében. – Az ügyészeknek ez a magatartása méltán keltett megbotránkozást országszerte. Hasonló eset eddig még nem igen fordult elő, hogy az államhatalom képviselői, kormányutasitásra, szembeszállva a tárgyi igazsággal és tényekkel, vakmerő cinizmussal nyiltan a szadista gyilkosok védelmére keljenek. És mindez történik a zsidóság kivánságára az egész magyarság önérzetének brutális arculcsapásával. Tisza-Eszlár is elmult. A nyomában támadt izgalmak végső hullámai is elsimultak lassan. A nemzeti társadalom elveszti az igazságba vetett hitét, megtörve, megalázva hagyta el a csatateret. Nem úgy a zsidóság, amelynek önérzete, önbizalma határtalanul megnőtt. Most már elég erősnek érezte magát a zsidóság különféle vélt sérelmei orvoslásának követelésére. [...] A tiszaeszlári események országot megmozgató izgalmai nyomán megdöbbenve látta a magyar társadalom, hogy Verhovay Függetlenségén, Rákosi jóval óvatosabb Budapesti Hirlapján és a katolikus konzervativ Magyar Államon kivül a többi lapok nem mertek, vagy nem is akartak kifejezést adni az egész magyarság elemi erejű felháborodásának, jog és igazság követelésének, sőt ellenkezőleg, hallgatással vagy nyiltan (Egyetértés, Hon, Nemzet, Nemzeti Ujság, Budapest, Pesti Napló és természetesen a Pester Lloyd) a zsidóság gyilkosokat mentő akciójának váltak eszközeivé. Tiszaeszlár a jobban összetartó, szervezettebb zsidóság győzelmével végződött. A zsidókérdéssel foglalkozó hangok a sajtóban egészen elhalkultak, vagy el is hallgattak. Verhovayt agyon rágalmazzák, tönkreteszik, nyomorbadöntik. [...] A szadista zsidó sakterek tiszaeszlári bestiális gyilkossága mélységesen megdöbbentette az egész magyar társadalmat és még azokat is megmozgatta, akik a zsidókérdésben eddig közömbös magatartást tanusítottak. Anélkül, hogy Istóczyék ezt az esetet a maguk számára kihasználták volna és nagyobb arányú agitációt fejtettek volna ki, osztály-, párt-, sőt nemzetiségi különbség nélkül az ország egész nemzsidó lakosságának rokonszenve az antiszemita párt felé fordult. [...] Nagy nyereséget jelentett az antiszemita pártnak az eddig szélső liberális és filoszemita Verhovay Gyula csatlakozása. Az igazságért mindég fanatíkusan harcoló Verhovayt lelke mélyéig felháborította a zsidóságnak a gyilkos saktereket hazugságokkal, rágalmakkal, megvesztegetéssel és megfélemlítéssel mentegető akciója. Szines, ragyogó, szenvedélyes tollával nap-nap után követelte lapjában a Függetlenségben, az igazság szabad érvényesülését. A tiszaeszlári izgalmak a képviselőház ülésein is érezhetők voltak. [...] A "nagy per" mint tudjuk, – a pénz és a hazugság – a zsidóság győzelmével végződött. Bizonyos állampénzügyi érdekek felmentő itéletet követeltek. A közvélemény azonban nem volt hajlandó beletörődni az igazság ilyen nyilt arculcsapásába. Országszerte zendülésszámba menő zsidóellenes tüntetések törtek ki."

 

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról A Múzeum évi gyarapodása. In A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (1936). – Debrecen : Debreceni Déri Múzeum, 1937. – p. 55–78. [59]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_DERI_1936/?pg=60&layout=s

                Szabó Gerzson: Tiszaeszlár c. hírlap 1883. jún. 19–aug. 3., a nagy perre vonatkozó közlések

 

635. GOMBÓ Iván: Zsidókérdés? Budapest, Diogenes kiadása. é. n. [1937.] [3; 88]

                [Hivatkozások: Eötvös Károly: A nagy per.]

 

636. KEMPELEN Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. I. kötet. Budapest, Szerző. [108]

                "[A nagykállói vérvád áldozatának előkerülésekor] a kimondott ítéleteket megsemmisítették, a vádlottakat felmentették s a vérvád gyanuja ezen a vidéken meg is szünt, míg majdnem száz évvel később a tiszaeszlári perben még élesebben lángolt fel."

 

637. KOMLÓS Aladár: Bródy Sándor. In uő: Írók és elvek. Irodalmi tanulmányok. Budapest, Nyugat. – p. 26–48. [46]

 

638. Dr. vitéz MÁLNÁSI Ödön: A magyar nemzet őszinte története. Budapest, Cserépfalvi. [153]

                "A korszakban a fővárosi zsidóság 44%-os szaporodása és a középbirtokosok könnyelmű elszegényedése 1875-1884 között erős antiszemita hullámot vert fel, amely a felmentéssel végződött tiszaeszlári vérváddal és azt követően 17 antiszemita képviselőnek a parlamentbe jutásával elérte a delelését."

 

Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig. – Budapest : Kapisztrán, 1937. – 808 p. [251]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_KOZL_Sk_1937_MagyarVasutassagOknyomozoTort/?pg=278&layout=s

                „Megfontoltabb, bölcs és rátermettebb elnököt alig látott a Képviselőház Péchy Tamásnál. A fogyasztási adó, uzsoratörvény, "tiszaeszlári vérvád", csendőrség felállítása, közoktatási reform és a fenyegető államcsőd (1885) minden vihara arra az időre esik, amikor Péchy Tamás isteni nyugalma mentette meg a felborulni készülő komoly helyzetet: az elnöki székből.”

 

639. NAGY Andor: Tavasz Váradon. Regény a fiatal Ady Endre életéből. Budapest, Epocha Könyvkiadó. [193?]. – 316 p. [236]

                "[Bary-kolon nevű tánctanfolyam.] A vádnoknő Bary József táblabiró felesége volt s e társadalmi szereplése azzal kapott hangsúlyt, hogy férje vizsgálóbirája volt annak idején az emlékezetes tiszaeszlári pernek. A Bary-kolonba természetesen csak válogatott családok gyermekei kaptak meghívást."

 

Patai József: Új vita Sándor Pállal == Egyenlőség. – ?? == Uő.: Harc a zsidó kultúráért. – Budapest : Múlt és Jövő, 1937. – p. 30–35. [33]

                Tiszaeszlár és Istóczy idején nem volt nálunk cionizmus, de volt antiszemitizmus.

 

Új Scharf Móricok == Délmagyarország. – 13:102 (1937. máj. 6.). – p. 1.

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1937+102+1

 

640. RÓNAI Mihály András: Erdélyi József. 1. Egy költő halálára == Pesti Napló, 1937. augusztus 8. ??

 

641. Nyilt levél Erdélyi Józsefhez. (Ugy érzi, a "Solymosi Eszter vére" c. költeményében elfogult a zsidók ellen.) == Debreczeni Független Ujság, 1937. augusztus 15. – p. 14.

 

642. VASS László: Vérvád és irodalom == Magyar Nap, 1937. augusztus 21. – p. 3.[??]

                [A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája 1919–1938. p. 255.]

 

Thurzó Gábor: Vihar egy vers körül == Magyar Kultúra. – 24:18 (1937. szept. 20.). – p. 135–136.

 

643. V. [Révai József]: Az Erdélyi-eset == Gondolat. – ?:? (1937. szeptember–október). – p. 315–317.

                "Ez a vérvád-vers, a magyarországi antiszemitizmus legsötétebb tettének, a Solymosi Eszter-legendának felújítása egyenes segítség volt a nyilasoknak, a fasisztáknak, és Erdélyi nem hivatkozhatik arra, hogy nem tudta mit cselekszik, mert tudta, hogy antiszemita vers fasiszta hetilapban csak a fasisztáknak nyújtott támogatás lehet."

 

Herczeg Ferenc portréjával indul a világhír felé Giovanna Kubelik, a világhírű hegedűművész piktor leánya == Délmagyarország. – 13:226 (1937. okt. 3.). – p. 7. [7]

                Az anya: Széll Farkas debreceni törvényszéki tanácselnöknek, a tiszaeszlári pör híres bírájának leánya okkultista munkássággal van elfoglalva.

 

1938.

 

644. FARKAS Gyula: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867–1914. [Budapest] A Magyar Történelmi Társulat kiadása. [1938.?] (A Magyar Történelmi Társulat könyvei, III.) [52; 94; 198]

                "A zsidóság elleni lappangó ellenszenv két áramlatban tört ki. Az első a parlamenti antiszemita párt megalakulása volt a nyolcvanas évek elején, mely virágkorában 17 képviselőt küldött az országházba. Pártvezérének, Istóczy Győzőnek, minden beszédét gúnykacaj fogadta a képviselőházban és amikor egy zsidó képviselő e kétségtelenül jóhiszemű, bár szerencsétlen politikust nyilt ülésen felszólította, hogy vándoroljon ki, ha nem tetszik neki a zsidók térfoglalása, akkor a pártok többsége lelkesen helyeselt. Az antiszemita párt működése egybeesik a hirhedt tiszaeszlári vérváddal, mely nemcsak a magyar, hanem az egész világ zsidóságát egy tiltakozó táborban egyesítette. Kiss Józsefnek erre az alkalomra írt versét sok nyelvre lefordították és a lengyel zsinagógákban mint egyházi könyörgést énekelték. A vérvád összeomlása, a Helfy Ignáctól informált Kossuth Lajosnak elítélő levele, a gazdasági válság elsímulása, a liberális eszméktől áthatott és az <<európai>> kárhoztatástól rettegő közvélemény tartózkodása az antiszemita pártot csakhamar a csöndes kimúlás végére juttatta. Egyedüli eredménye volt: a zsidók öntudatosítása és szervezett összefogása, az asszimiláció amúgyis külsőleges folyamatának megakasztása. ...[Vasárnapi Ujság] Ismertette a tiszaeszlári pört, anélkül, hogy állást foglalt volna... [Kiss József] Feljajdul, amikor a tiszaeszlári vérvád hívőkre talál az országban (<>)..."

 

GÁRDONYI Géza: Eötvös Károly == ?? In uő.: Aranymorzsák. (Gárdonyi Géza munkái.) Budapest, Dante. [1938]. – p. 52–55. [52]

 

645. ??LÉVAI Jenő: Kossuth Lajos néplapjai. A magyar ujságírás hőskora 1877–1937. A Kis Ujság 50 éves jubileumára írta. Budapest, 1938. [13; 15]

                "[Brankovics Györgyöt idézi] [Izgalmas bűnügyek, szenzációs anyagok emelik a "Budapest" című lap példányszámát.] Majláth országbíró meggyilkolásán kívül ott volt az egész országot lázba ejtő tiszaeszlári pör, a képviselőválasztás és különböző egyéb politikai események."??

 

PERKÁTAI László: Krúdy Gyula. 2. kiadás. Szeged : Délmagyarország Hírlap- Nyomdavállalat RT., 1938. 131 p. [130]

 

646. PILISI József: A zsidó. Hozzászólás a zsidókérdéshez. [Budapest], Nyomatott Beke Zoltán könyvnyomdájában Debrecen. [1938.] [3]

                "A tiszaeszlári rituális gyilkosság idején hazánkban is erős antiszemita áramlat indult meg."

 

647. PINTÉR Jenő: A magyar irodalom története. II. kötet. A magyar irodalom a tizenkilencedik században. Budapest, [600]

                "[Eötvös Károly] A tiszaeszlári vérvádhoz fűződő törvényszéki tárgyaláson mint védőügyvéd szerepelt. Ennek az országos izgalmat okozó eseménynek történetét mondta el A nagy per három kötetében. A bűnügyi anyag annak idején egész terjedelmében feltárult előtte, ismerte a szereplő személyeket. Solymosi Eszter tizennégy éves cselédleány 1882 tavaszán eltűnt Tiszaeszlárról, néhány hét mulva egész Szabolcs megye arról beszélt, hogy fanatikus ortodox zsidók ölték meg, a hír felzaklatta az egész országot, egyes helyeken a nép lázongásba tört ki, az antiszemita képviselők szigorú vizsgálatot követeltek, a nyíregyházi vizsgálóbíró elfogatta a gyanusított saktert és társait, a sakter fia, a tizenhárom éves Scharf Móric vallomást tett arról, hogy látta a rituális gyilkosságot: ez a pör dőlt el Nyíregyházán. A törvényszék Eötvös Károly védelme alapján felmentő ítéletet hozott, a megvádolt zsidókat szabadon bocsátották. Az európai botránnyá dagadó bűnügyet a szerző két évtized mulva olyan érdekfeszítő módon dolgozta fel, hogy még a jogi vonatkozások is megelevenedtek tollán. Mesteri kézzel bontotta szét a bonyolult per valamennyi szálát. Humora és szatirája, józansága és érzelmessége frissen patakzó stíluskészséggel lépett az olvasók elé."

 

648. SALACZ Gábor: A magyar kultúrharc története 1890–1895. Bécs, [33]

                "[Törvényjavaslat a polgári házasságról] 1882 és 1883-ban folyt a híres tiszaeszlári per s így nem volt valami nagyon kedvező a légkör a javaslat tárgyalására... Mint ismeretes több tiszaeszlári zsidót vádoltak azzal, hogy a keresztény Solymossy Esztert rituális célból megölték. A vádlottakat 1883 aug. 3-án mentette fel a nyíregyházai törvényszék."

 

649. STERN Samu: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, Kiadja: A Pesti Izr. Hitközség. 1938. [27]

                "A tiszaeszlári per idején ugyancsak az ország legkiválóbb elméi szálltak sikra, a kormány pedig statáriummal és katonaság kirendelésével vetett gátat az országszerte felburjánzó zsidóellenes zavargásoknak."

 

Zsolt Béla: Nyilas Matyi a vízben. – Ujság. – 14:132 (1938. jún. 14.). – p. 5.

                Egy új Tiszaeszlár karrierje indulhatott volna el a Római partról és bizonyára akadtak volna költők is, akik hétfő reggelre a zsidó vízikalózoktól a Dunába fojtott derék magyar emberről írtak volna balladát.

 

Paál Jób: Látogatás egy furcsa múzeumban == Délmagyarország. – 14:??? (1938. júl. 6.). – p. 4.

                Az egyik úgy néz ki, mint egy csiszolatlan gyémánt – Amszterdamban láttam ilyent egyszer a tiszaeszlári pör szomorú emlékű tanújánál [...]

 

NAGY Miklós: Horánszky Nándor. = Budapesti Szemle, 1938. 723. sz. – p. 151–168. [167]??

 

1939.

 

650. VAJTHÓ László: A magyar irodalom. In Az ezeréves Magyarország. Budapest, A Pesti Hirlap R. T. kiadása. 1939. – p. 513–597. [572]

                "Eötvös Károly (1842-1916) kiapadhatatlan humorú nagy élettapasztalatú, folyamatos elbeszélő, sokáig kedves írója korának. (Utazás a Balaton körül. A nagy per)"

 

651. KEMPELEN Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. III. kötet. Budapest, Szerző. [31]

                "[Szabolcsi Miksa] A tiszaeszlári per idején Nyíregyházán tartózkodott; ő oldotta meg a tiszadadai hullausztatás rejtélyét és a per lefolyásáról állandóan tudósította a budapesti és külföldi lapokat, köztük az 1881-ben alapított és akkor még Bogdányi Mór szerkesztése alatt álló Egyenlőség-et. Ezek a tudósítások Szabolcsi álnév alatt jelentek meg és ezt a nevet is vette fel névváltoztatásakor."

 

652. LŐW Immánuel: Bírák és ügyészek. A bírák és ügyészek szegedi országos ülése előtti istentiszteleten. (1933. 9. 24.) In uő: Kétszáz beszéd. 1919–1939. I. kötet. Szeged, A szegedi zsidó hitközség kiadása. – p. 451–453. [451] uez. klny. is [1; 2]

                "[...]Kozma Sándor szellemében a magyar ügyész az igazságot keresi, nem a vádlottat vadássza. Ragyogó példája a mi ügyészi szellemünknek az a történelmi jelenet, amikor – félszázada múlt idén – az ügyész – Szeyffert Ede – Kozmának helyettese – elejtette a tiszaeszlári perben a vádat, amelynek fönntartását nemcsak a fölizgatott közvélekedés követelte, hanem a közhatalmak, nagyrangú közhatalmak erélyes nyomása is."

 

653. LŐW Immánuel: 1926. In uő: Kétszáz beszéd. 1919–1939. II. kötet. Szeged, A szegedi zsidó hitközség kiadása. – p. 35–43. [42; 43]

                "Akik Tisza Eszlárt rendezték az ország szégyenére szajkós vallomásokkal, letüntek az erőszak mezejéről. A feldühödött delfinek ellen küzdők közül minap húnyt el az utolsó: Friedmann Bernát. ??A mi védőink akkor is, ott is a jogért, az emberiességért, a haza becsületéért küzdöttek a fajiság elvakultsága, rombolásrejtő kisiklása ellen."

 

654. LŐW Immánuel: 1928. In uő: Kétszáz beszéd. 1919–1939. II. kötet. Szeged, A szegedi zsidó hitközség kiadása. – p. 54–62. [59]

                "[Mezey Ferenc] Tiszaeszlár vészes korában lépett szolgálatunkba. Pelyhes állú hírlapíró volt, mikor az Iroda oda küldötte Nyíregyházára. Önérzetesen mondhatta később: Ifjú lelkesedéssel áldoztam hitemnek, szellemem zsengéivel az igazságnak. Ott gyökerezett meg benne az a hit, hogy vértanúink véréből a mi győzelmünk lassan bár, de végre győzedelmesen tenyészik ki. Érvényesül a jogérzet és emberszeretet, amelyen hitünk szerint a világrend nyugszik. Nyíregyházán találkozott a fiatal Paul Nathannal, akire a német zsidóság körében az övéhez hasonló szerep várt. [Paul Nathan] Irodalmi működésű stadlan volt. A tiszaeszlári izgalom idején berlini lapját képviselte. Létkérdés volt a per eldőlte nékünk, becsület kérdése Magyarországnak. A vádlott felekezetet megmentette a védők csodálatos tevékenysége, az ország becsületét megmentette Kozma Sándor, ez az eszményi ügyész. Ezért nem lett Nyíregyházán pervesztes az igazság."

 

655. LŐW Immánuel: 1932. In uő: Kétszáz beszéd. 1919–1939. II. kötet. Szeged, A szegedi zsidó hitközség kiadása. – p. 97–111. [102]

                [...] ??(Jelenítő képekben írta meg delelő, mozgalmas két évtizedének harcait, benne Tisza-Eszlár esetét és az akkori igazságügyminiszter gyászos szerepét.)"

 

656. LŐW Immánuel: 1933. In uő: Kétszáz beszéd. 1919–1939. II. kötet. Szeged, A szegedi zsidó hitközség kiadása. – p. 112–124. [121]

                "[Mezei Ernő] Tisza-Eszlár dolgában (1882-ben) mondott hatalmas beszéd[e]"

 

MÓRA Ferenc: Elkallódott riportok. Genius, 1939.

 

657. NEUMANN Albert: A szabolcsi zsidók. In Szabolcs vármegye. (Szabolcs és Ung K.E.E. vármegyék.) Szerk.: Dienes István. Budapest, Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala. – p. 157–158. [158]

                "Országos feltűnést keltett a háború előtt a tiszaeszlári vérvádas per."

 

Vitéz József: Csobaji krónika. Egy zsidó feldesúr természetrajza. – Budapest, Összetartás, 1939. – 124 p. [17–18; 32; 38; 40; 75]

 

BÓKA László: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban == Az Ország Útja, 1939. – p. 109–117. [??]

 

Sásdi Sándor: Téli mese == Tolnai Világlapja. – 41:5 (1939. febr. 1.). – p. 20. [20]

 

658. BENDA Kálmán: Schickert, Klaus: Die Judenfrage in Ungarn. = Századok, IV–VI. – p. 244–245. [245]

                "Nem is erősödött meg az antiszemitizmus a világháború végéig, - még a tiszaeszlári híres per (amelyikben Sch. bebizonyítottnak veszi a rituális gyilkosságot) sem izgathatta fel a közvéleményt a zsidóság ellen."

 

1940.

 

659. BOSNYÁK Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. Budapest : Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, 1940. – 93. p. [46; 47; 49; 50; 53; 57; 60; 62; 63; 64; 65; 69; 84]

 

ERDÉLYI József: Solymosi Eszter vére. == Budapest, Magyar Élet, 1940. [304–306]

 

Grünwald Fülöp: Az Országos Magyar Zsidó Múzeum gyarapodása == Évkönyv, 1940. (IMIT kiadványai, 62.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1940. – p. 352–358. [355]

 

Az ezeréves Magyarország. 2. kiadás. Budapest : Pesti Hírlap, 1940. – 1200 p. [572]

 

660. FISCHER Fülöp főrabbi Sárospatakon: "A talmudzsidó" ??== Ort. Zsidó Újság, 1931 v 1940. 9. sz.In Mi az igazság a Talmudról? Nem??zsidók és zsidók számára. Sárospatak. Szerző. 1940. – p. 1–7. [3; 4]

                "De különösen az 1883-ik évben a szomoru tiszaeszlári vérvád idejében fogta el a "szakvéleményező" dühroham a prágai professzor urat [Rohling], ki illő (?) loyalitással mondta magáról, hogy ő tanárrá való kineveztetése folytán "Ő felsége a császár akarata által hivatalos itélet mondására van elhivatva." Ugyanis az illetékes nyiregyházai m. kir. törvényszék minden látszat szerint nem birt tudomással arról, hogy Prágában él és virul a hires professzor, ki kész akár a rituális vérvád valódiságára is hivatalos esküt tenni, ha csak árthat a zsidóknak. Rohling 1883. junius 19-iki kelettel levelet irt az akkori magyar antiszemita vezérnek Ónodi Gézának melyet utóbbi lapjában a "Függetlenség" 1883. évi junius 23-iki számában tett közzé. Ebben a levélben az igazi tudós lelkesedésével és szerénységével csak arra kinálja fel magát, hogy ő a bíróság előtt akar esküt tenni arra, amit számtalan pápai bulla stb. is tagadásba von, hogy t. i. a zsidók elleni vérvádnak van - komoly alapja. Csakhogy ugy látszik a nyirvidéki törvényszéki urak már akkor sem akartak enni a cseh főváros főztjéből. Tehát egyszerüen nem vették tudomásul a prágai professzor nyilvánostéri felkinálkozását. De annál inkább vette tudomásul ezt Rohling rabbiellenfele: dr. Bloch. Dr. Bloch a Bécsben megjelent "Morgenpost" 1883. évi julius 1-4 ig terjedő számaiban "Felkinálkozás a hamis esküvésre" cimmel 4 hatalmas cikket tett közzé Rohling ellen, melyekből csak a következő legjellemzőbb mondatokat idézzük: "...igy ő (Rohling) felkinálkozik a nyiregyházai biróságnak (törvényszéknek), hogy eskü alatt vallomást tesz, hogy a zsidóknak istentiszteletükhöz keresztény vérre van szükségük. Ez az ur egészen pontosan tudja ezt, hiszen ő a héber régiségek ny. r. tanára Prágában!" "Ő ugyan nincs abban a helyzetben, hogy akárcsak egyetlenegy sor hébert is rendesen el tudjon olvasni, hogy az ő rágalmazó vádjai számára egyetlen bizonyíték árnyékát is fel tudja hozni, de hiszen ő - esküt tud tenni, esküt, mely már több izben sziklaerősnek bizonyult, oly erősnek, hogy falakat tud áttörni és amelynek segélyével ő a biróság előtt mindent be tud bizonyítani, mindent: ami csak eszébe jut és amiben kedvét leli." "Az ilyen, készen álló hamis eskütevés folytonosan fenyegető veszélye ellen nekünk védekeznünk kell." "Ennek következtében és lelkiismeretem által kényszeritve érzem magamat arra, hogy megnevezett ur ellen az ő eskü alatti tanuvallomásra való felkinálkozása miatt, ujból nyilvánosan a hamis eskütételre való felkinálkozás vádját emeljem és készen vagyok eme sulyos vádat bármilyen fórum előtt is megokolni."

 

KESZI Imre: A könyv népe. (A zsidó szellem és irodalom kérdéséhez). [Budapest] : Szerző, 1940. – 93 p. [30; 76; 82]

 

661. KOZMA György: A leveldi Kozma-család története. Kozma Sándor, Kozma Ferenc, Kozma Ferenc – Bárd Miklós –0, Kozma Andor, Perczelné Kozma Flóra és Kozma Miklós életrajzával. Budapest, Szerző kiadása. 1940. – 239 p. [56–59; 232; 233biblBary Eötvös; 234; 235; 238névmutató]

 

Magyar zsidók naptára. 1941–5701. Budapest : OMIKE-sajtócsoportja, 1940??. – 192 p. [(31); 47]

 

662. MILOTAY István: Idegen eszmék – koreszmék == 1937. június 20. In uő.: Uj világ felé. (Cikkek, kortörténeti jegyzetek) 1933-1940. I. kötet. Budapest, Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság. – 233–250. [245]

                "[CONCHA]Nem Tiszaeszlár......"

 

663. MILOTAY István: Asszimiláció és élősdiség == 1939. március 5. In uő.: Uj világ felé. (Cikkek, kortörténeti jegyzetek) 1933-1940. II. kötet. Budapest, Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság. – p. 183–188. [188]

                "Közönségük [A Hét-nek] annyira zsidó, hogy Kiss Józsefnek egy ízben védekeznie kell az ellen, hogy karácsonykor ünnepi számot jelentet meg. Szerkesztői üzenetben közli, hogy "ez ne tévesszen meg senkit". Kiss Józsefnek a tiszaeszlári vérvád alkalmából írt versét sok idegen nyelvre lefordították és a lengyel zsinagógákban mint egyházi könyörgést énekelték..."

 

664. ??Dr. Rohling Ágoston: A vérvád. In uő.: A talmudzsidó. I. B. Pranaitis: A keresztények a Talmudban. Kimchi Dávid rabbi: Feleletek a keresztényeknek. Fordította és kiadja LUZSÉNSZKY Alfonz. Budapest, 1940. – p. 38–41. [41]

                "A tiszaeszlári és a sajóvámosi eseteket minden olvasónk ismeri."

 

1941.

 

BARY József: A tiszaeszlári bűnper. Bary József vizsgálóbiró emlékiratai. Második kiadás. Budapest, Magyar Élet kiadása. 1941.

 

Sőregi János: Zoltai Lajos dr. 1861–1939. In A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (1939–40). – Debrecen : Debreceni Déri Múzeum, 1941. – p. 197–348. [208]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_DERI_1939_1940/?pg=217&layout=s

                ... s ugyanazon évben izgatta minden újságíró és újságolvasó fantáziáját a tiszaeszlári esemény.

 

Grünwald Fülöp: Az Országos Magyar Zsidó Múzeum gyarapodása == Évkönyv, 1941. (IMIT kiadványai, 63.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1941. – p. 354–359. [356]

 

665. Dr. KRÁHL Vilmos: Mikszáth a jogász. Budapest, Dr. Vajna és Bokor kiadása. [49; 124–125; 138–139]

                "[A lohinai fű tipikus alakja: "a lovak reparálója".] Ennek a typikus alaknak a modellje megtalálható a "Tudós írások" kötetben a "Mi a foglalkozása" című karcolatban. A nyíregyházi nagy per tárgyalásáról, ahol Mikszáth, mint laptudósító volt jelen, írja[...]??

 

666. LUZSÉNSZKY Alfonz: A zsidó nép bűnei. Történelmi tanulmány. Budapest, Szerző. [86]

                "A sakter először azt vallotta, hogy a holttestet előbb elrejtette, este pedig a Tiszába dobta. Ezt a vallomását a főtárgyaláson visszavonta. [...] Az első vizsgálóbírót a zsidók halálba kergették. [...]királyi ügyész is öngyilkos lett."??

 

667. Dr. RAFFAY Sándor: A zsidókérdés története Magyarországon! (előadása az Országos Nemzeti Klubban 1940. november 27-én). Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. (Az Országos Nemzeti Klub kiadványai, 41.) [18; 19]

                "[...] 1881 április havában Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter, amiből vérvádat emeltek a zsidók ellen. [...] Az ötödik és legutolsó vérvád volt a tiszaeszlári, amelynek a lefolyását Eötvös Károly egy külön nagy könyvben is megírta."

 

SZABOLCSI Lajos: Amszterdam. Scharf Móric. In uő.: Elsüllyedt világ. Utiképek zsidó élményekről. Budapest : [Szerző], 1941. – p. 79–87.

 

1942.

 

668. BALLA Antal: Magyarország története. Budapest, Singer és Wolfner. é. n. [1942.] [245]

                "A tiszaeszlári bűnpert követő társadalmi megrázkódtatás, a Janszky-eset mind elmúltak nagyobb következmények nélkül."

 

669. BOSNYÁK Zoltán: Istóczy Győző. (1842-1915.). In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Budapest, Stádium Kiadó. 1942. – p. 29–62. [43; 51; 53]

                "A tiszaeszlári bűntény és az orosz zsidóbevándorlás állandosulása miatt felzaklatott országos közhangulat nyomása alatt a képviselőházban lejátszódó összecsapások lehetetlenné tették számára, hogy továbbra is egy olyan pártnak legyen a tagja, amelyben zsidók is benn ülnek. [...] A teremben [Drezda, antiszemita kongresszus, Helbig-féle vendéglő nagyterme] feltűnő helyen ki volt függesztve Solymosi Eszter majdnem életnagyságú képe, amelyet Ábrányi Lajos festett és Ónody Géza hozott magával. [...] A kongresszus befejező napján, szeptember 12-én este 8 órakor a drezdai német reformegylet előadóestet rendezett, mintegy kilencszáz főnyi tömeg részvételével. Az est főelőadója Ónody Géza magyar képviselő volt, aki a tiszaeszlári esetet ismerteti a hallgatósággal, annak meg-megújuló, zajos tetszésnyilvánítása között."

 

670. BOSNYÁK Zoltán: Ónody Géza. In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Budapest, Stádium Kiadó. 1942. – p. 63–102. [63–68; 69; 101; 102; 289]

                "Tiszaeszlár a szünetnélküli orosz zsidó bevándorlás, a zsidókkal való összeházasodásról szóló törvény beterjesztése a zsidókérdést állandóan napirenden tartották. [...] A tiszaeszlári ügyben elmondott beszédeiről már korábban szólottunk, itt most egy-két más alkalommal elmondott beszéde alapján akarjuk bemutatni Ónodyt, a parlamenti szónokot. [...] Nem lehet az antiszemitákat faj- és vallásgyűlölettel vádolni, ha a zsidó erkölcsfogalmaknak és a zsidó világnézetnek a sajtóban érvényre emelkedett iránya ellen felszólalnak, ha felhozzák a zsidóság által elkövetett visszaéléseket, ha rámutatnak arra, hogy mikép hurcolják meg a zsidók a magyar igazságszolgáltatást a külföld előtt, miként teszik pellengérre a magyar közigazgatást és mikép nevezik el a haza szolgálatában, érdemekben megőszült igazságügyminisztert rituális bűncsináló banda fejének."

 

671. BOSNYÁK Zoltán: Verhovay Gyula. (1848–1906.). In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Budapest, Stádium Kiadó. 1942. – p. 135–154. [138; 145–150; 152]

                "[Az álarc korszakából:] Kidülledt pofacsontokkal kiáltotta oda az esküdtszéki tárgyalásokkor az eszlári vérvád rituális főügyésze: <> És fizettem a pogány bírságokat. [...] Mindezt elviselni csak a mellett az erő mellett voltam képes, amely az akasztófa alatt is azt kiáltatná velem, a meggyilkolt közerkölcs ravatalánál, a véráldozatul lenyakazott leány álhullájánál, a kiszipolyozott népcsaládok jogéletét börzepapírrá silányító hatalmaskodásnál: a tollat, a tollat! [...] Hogy a tiszaeszlári rémtettről az egész világ tudomást szerzett és a zsidóságnak nem sikerült ezt az ügyet elsüllyeszteni, az végeredményben neki köszönhető."

 

672. BOSNYÁK Zoltán: Kiss Sándor. In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Budapest, Stádium Kiadó. 1942. – p. 215–238. [231; 232]

                "A zsidócsahosok szerepét játszották többek között Eötvös Károly[...]"

 

673. ERDÉLYI József: A harmadik fiú. Önéletrajz. [Budapest], Turul. é. n. [1942.] [108]

                "A bácsi megvette minden nap a Friss Újságot. Beszélt Rudolf-trónörökösről, a Rotschildokról, meg Solymosi Eszter megöletéséről."

 

674. ERDÉLYI József: Fegyvertelen. Önéletrajz. Budapest, é. n. [1942.] [192–198; 199; 201]

                "Bátyád elárulta a népfrontot – mondta Ferenc öcsémnek a szalontai városházán a szalontai Sinka. Ő nyilván a népfront katonája, de én semmiféle népfrontnak nevezett politikai tábornak nem vagyok felesküdt tagja, tehát éppen ezért árulója sem lehetek. A >>Solymosi Eszter vére<< óta még magánosabb, még kiközösítettebb voltam az irodalmi életben, mint valaha. Alig érintkeztem írókkal, tisztviselők társaságába jártam a Tiszti Kaszinó éttermébe. ...Mintegy válaszul Fodor József jóslatára, hogy írok még egy-két verset, azután ellhallgatok örökre, írtam egy sereg verset. Jót tett nekem, hogy az irodalmárok meddő társaságából teljesen kiszakadtam és csak egyszerű polgárokkal, nyájas olvasókkal érintkeztem, barátkoztam. Egy szélső-jobboldali pártba is beléptem, bírálati jogomat fenntartva. Tréfa volt az egész, de ha már beléptem, ígéretem szerint egy évig álltam a sarat, segítettem a pártot. ...Naív, kedves gyerekek vettek körül, ki is adták mesetárgyú költői elbeszéléseimet, a >>Solymosi Eszter vére<< miatt, >>Örök kenyér<< címen. Csapnivaló egy nyomtatvány volt, fedelén nyilaskeresztben a párt monogrammjával."

 

Komlós Aladár: Költőink és a zsidóság == Évkönyv, 1942. (IMIT kiadványai, 64.). – Budapest : Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, 1942. – p. 300–332. [304; 318; 319]

 

675. FÉJA Géza: Magyar irodalomszemlélet. Budapest, [81]

                "Erdélyit nem illette Ady hatása és el tudott zárkózni Babits Mihály befolyásától, autonóm költői világot alkotott, - a zsidós-sznobos vonal eleitől fogva bizalmatlan is volt véle szemben és az első alkalmat felhasználta, hogy az irodalomból "kiirtsa". "Sohasem tartottu költőnek" - harsant fel a jellegzetes napilapban, midőn Solymosi Eszterről szóló versét megírta, folyt ellene a hadjárat, mert hozzá mert nyúlni a tiszaeszlári ügyhöz, melynek másirányú "feldolgozásáért" Eötvös Károly kétszeres honoráriumot kapott. Így festett az írói szabadság nálunk a harmincas években azon az oldalon, mely a hatalommal szemben leghangosabban követelte a sajtószabadságot."

 

676. KRÚDY Gyula: A levegőváltozás öröme és szomorúsága == Nyugat, 1933. 7. sz. In 500 év humora. Magyar szerzők vidám írásai. Szerk.: Keményfy János. Budapest, Béta Irodalmi Rt. 1942. – p. 228–242. [234]

 

677. SZABÓ Ödön: Az élő zsidó történelem. [] [1942.]

 

678. KISS József: Az ár ellen. In Száz év zsidó magyar költői. Szerk.: Csergő Hugó. [Budapest], Kiadja az OMIKE Kulturtanácsa. é. n. [1942]. – 65–66.

 

679. VÁRKONYI Nándor: Az újabb magyar irodalom 1880–1940. Budapest, Szukits kiadás. – 579 p. [326; 378]

                "[Eötvös Károly] Furcsa gondolatokra ad alkalmat a tiszaeszlári pörről írt bűnügyi regénye, amelyben megrágalmazta a magyar igazságszolgáltatást." 378. oldal: Erdélyi-ügy

 

KEMÉNYFY János: Mikszáth világa : két fejezet egy nagyobb tanulmányból : [különös életrajzi adatok ; paradoxonai]. = Budapesti Szemle, 1942. 772. sz. – p. 129–149. [134–135]

 

1943.

 

ERDÉLYI József: Solymosi Eszter vére. [Vers] In uő.: Toldi-kéz. Versek. (Magvető könyvtár, 2. sz.) ?? : Turul, [1943]. – 63 p. [53–55]

 

680. Dr. FRIEDMAN Dénes: A zsidó történelem és irodalom kis tükre. Újpest, Kertész József Könyvnyomdája, Karcag. [275]

                "[...]vérvádat rendeztek[...] Az eredmény végül is nem felelt meg az antisemiták várakozásának. [...] Kiderült, hogy az egyik egyházfi kiskorú fiát édesgetésekkel reábírták holmi vallomástételre és erre alapították a szörnyű vádat."

 

HORVÁTH Zoltán, PARRAGI György: Világtörténelmi lexikon. II. rész. K. u. 1700–1943. Bővített, javított kiadás. Budapest : Grill, [1943]. – 458 p. [222; 448mutató]

 

681. Vitéz KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály: A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben. In uő.: A zsidókérdés magyarországi irodalma. A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben. A zsidó származású írók névsorával. Budapest, Stádium. é. n. [1943]. – p. 4–78. [6; 9; 10; 32; 35–37; 45; 70; 73; 75; 78]

                "[Zsidó álláspont: Magyarországon nincs múltja az antiszemitizmusnak.] Ennek az érvelésnek az alátámasztására szokásos módszer volt élő és holt magyar nagyságok megnyilatkozásait idézni. Erre éppúgy alkalmasnak tartották a tisza-eszlári-ügy idején az agg Kossuth Lajos nevében Eötvös Károlyhoz intézett filoszémita levelet hamisítani, mint az összefüggésükből kiszakított vagy más vonatkozásban elhangzott szavak citálását. ...[Zsidókérdéshez nyúlni kockázatos:] A lelkek elrettentésére intő például szolgálhatott Tisza-Eszlár magyar szereplőinek, vagy az antiszemita mozgalom vezetőinek sorsa, akiket irgalmatlan és szívós hajsza taposott egymás után a társadalmi és financiális bukásba. ...[35-37. p.] [Századfordulóra.] Ekkorra ugyanis már teljes mértékben kibontakozott a lelki hatása annak az eseménynek, amelyet általában csak kriminalisztikai szempontból szokás elbírálni. Ez a tiszaeszlári vérvád. Nem szándékunk itt részleteiben feltárni ezt a rémregénybe illő bűncselekményt, az ártatlan magyar parasztleányka, Solymosi Eszter meggyilkoltatását, - irodalmát könyvünkben igyekeztünk összegyüjteni. A háborúelőtti nemzedék lelkületében már csak homályosan élt az emléke, mint valami félelmes, szörnyű titoknak, amiről nem illik, de nem is tanácsos beszélni. Ezen a nyomasztó emléken mitsem változtatott a vádlott sakterek védőjének, Eötvös Károlynak "A nagy per" című regényes előadása, amelynek felelőtlen fecsegését és tudatos hamisításait cáfolhatatlanul, irgalmatlan alapossággal tépték ronggyá néhai Bary József törvényszéki elnöknek, az ügy vizsgálóbírájának emlékiratai. [Jegyzet:] Ekkor tűnik fel Szabolcsi (Weinstein) Miksa, aki az "Egyenlőség" című lapból a "magyar-zsidók" vezető orgánumát fejleszti ki. ...Szabolcsi Miksa buzgólkodását lapjának támogatásával bőven megfizette a zsidóság. [Jegyzet eddig.] Az előttünk járt nemzedék tudat alatt érezte még azt a borzalmat, ami a tisza-eszlári per kortársainak megrázó élménye volt, ami megtörte a magyarság önbizalmát s megfosztotta évtizedekre a zsidókkal szemben való ellenállás képességétől. Mert Tisza-Eszlár sokkal többet jelentett, mint egy szenzációs bűnügyben elhangzott felmentő ítélet. S ebben és a francia  népre gyakorolt hatásában hasonlatos a Dreyfusz-perhez. Az egész magyar közvélemény meg volt győződve arról, hogy a sakterek gyilkolták meg Solymosi Esztert. És ekkor tapasztalnia kellett, mint vonulnak fel váratlanul, nem is sejtett hatalmak a félcivilizált, visszataszító együttes megmentésére. Már nem a vádlottakkal állott szemben az igazságszolgáltatás, hanem egy emberként sorakozott fel az egész magyarországi zsidóság fajtestvéreiért, s ott hadakozott velük hátvédként a rokonszellemű európai sajtó. A kortárs megdöbbenve látta a tisztükben lelkiismeretesen eljáró hatóságok elleni féktelen hajszát, a vesztegetéseket, a hamis tanúzásokat, - hogy a kir. ügyész a vád helyett a védelmet képviseli. Elborzadt a tiszadadai hullausztatás alvilági históriáján. [Jegyzet:] Solymosi Eszter 1882. április 1-én tűnt el. Június 18-án hullát fogtak ki a Tiszából, amelyet a vádlottak védelmezői identifikálni akartak a meggyilkolt 14 éves parasztlánykával. A holttestről megállapítást nyert, hogy viharos élet után, legalább 30 éves korában halt el tüdőbajban, hogy életében fűzőt viselt, szűk cipőktől tyúkszemei voltak. Feje, mint az ortodox asszonyoké, kopasz volt. Bebizonyosodott, hogy tutaj alatt úsztatták le Tiszadadáig. A zsidó vádlottak alibi-holttestére viszont kétségtelenül Solymosi Eszter ruhája volt ráadva, sőt az a kendő is csuklójára kötve, amiben festéket vitt gazdaasszonyának s benne, - két és fél hónappal állítólagos vízbefulladása után, - a festékpor. [Jegyzet eddig.] Nyers nyíltsággal világosodott meg előtte a valóság: itt nem azért védik ilyen hallatlan apparátussal a vádlottakat, mert ártatlanok, hanem azért, mert zsidók. Szávay Gyula, a lelkes liberális poéta megrázó szavakkal fejezi ki a magyarság megrendülését: Miért az általános síkraszállás, / Mikor nincs általános támadás? / Ha egy ember feljajdul népetekből / Őt megbosszulni mért jön annyi más? / Vigyázzatok, mert egyszer összehozza / A más tábort is szenvedélye majd / Tudhatjátok, hogy az megsemmisíthet, / S ti győzelmet nem birtok venni rajt! // Min függtök össze ti a sakterekkel? / Sorsuk olymódon miért érdekel? / Talán a bűnöst, ha zsidó, ezentúl / Miattatok már büntetni se kell? / Azért van a vallási türelem, hogy / Gazoknak rajta kibúvó legyen / Hogy saját arcát azzal eltakarva / Arcunkba másszék egy-egy szemtelen?... "Ítélet után" című költeménye, megjelent a "Függetlenség" 1883. augusztus 6-i számában. Úgyszólván egyik napról a másikra szorította el a magyarság lélekzetét szörnyű szolidaritása annak a zsidóságnak, amelyet alig másfél évtized előtt emelt ki jóindulatú leereszkedéssel a jogtalanságból. És amikor le próbálta rázni ezt a lidércnyomást, magyar mivoltában szembetalálta magát a magyar kormánnyal és a magyar karhatalommal. A Kuria végső fokon is felmentette bizonyítékok hiányában a vádlottakat, de megállapította, hogy Solymosi Eszter halálának körülményei nem tisztázódtak. Az igazság tehát, amit éveken át szenvedélyesen követelt az egész nemzet, nem volt kideríthető, mert hatalmasabbnak bizonyultak a magyarság akaratánál, az igazságszolgáltatás apparátusánál azok az erők, amelyek leplezetlenül dolgoztak a bizonyítékok eltüntetésén, a bűnügy szálainak összekuszálásán, a hatóságok félrevezetésén és megfélemlítésén. A járadék-kölcsön, ami ezt követőleg pillanatnyi enyhülést jelentett az ország pénzügyi helyzetében, nagyon csekély ellenszolgáltatás volt azért a lelki törésért, amit a magyarság önbizalma szenvedett. Tisza-Eszlár után még harcolnak folyton hanyatló erőkkel az antiszemita mozgalom gyérülő hívei, elhangzik még egy-egy magános, pusztába kiáltó szózat, - a borzalom azonban megüli a lelkeket: Tisza-Eszlár óta szabad az út a zsidó hatalmi törekvések számára. ...Az az ellenállás tehát, amely a magyarság nagatartását jellemezte történelmének kezdetei óta a zsidósággal szemben, megtört a tisza-eszlári ügy miatt országszerte fellángoló tüntetések és zavargások kérlelhetetlen elfojtásával. ...Bartha Miklós, aki mögött harcos liberális múlt állott, a kormánybiztos [Egan Ede] munkájára szórt rágalmak felderítése céljából személyesen utazott a helyszínre s megírta megrendítő könyvét, amely 1901-ben jelent meg "Kazár földön" címmel. Az ügyből újabb tiszaeszlári győzelem kerekedett. Bartha Miklós hiába tiltakozott az ellen, hogy vallási elfogultság vezetné. Hasztalan kérte-kérve a "magyar zsidókat" ne azonosítsák magukat a szörnyű fajjal, amelyet ő éppen ezért nem is zsidónak, hanem kazárnak nevez. Páratlanul heves és durva támadások érték az addig széltében népszerű függetlenségi politikust. A "kazárok" ellen indított önvédelmi harc pedig tragikus eseménnyel ért véget. Egan Edét orvul agyonlőtték... Erdélyi Józsefet még 1938-ban is, amikor megírta "Solymosi Eszter vére" című megrázó költeményét, zsidó lapok esztétái egyszerűen kitessékelték az irodalomból. [Összefoglalás] A zsidók két döntő politikai sikere a tiszaeszlári ítélet és a recepció."

 

682. Vitéz KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály: A könyvek jegyzéke. [Bibliográfia.] In uő.: A zsidókérdés magyarországi irodalma. A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben. A zsidó származású írók névsorával. Budapest, Stádium. é. n. [1943]. – p. 79–284. [82; 84; 85; 96; 101; 102; 112; 116; 117; 118; 119; 128; 129; 130; 138; 146; 170; 171; 173; 180; 187; 189; 190; 198; 206; 208; 209; 213; 217; 218; 227; 230; 240; 244; 245; 256; 262-263; 264; 267; 268; 273; 278]

                "[Bary] Az egyébként liberális szellemű munka megsemmisítő cáfolata Eötvös Károly "A nagy per" című könyvének. [Donáth] A regény megjelenéséről az egykorú "Függetlenség" ír. A könyvnek nem tudtam nyomára akadni. [Eszlári] A Tisza Kálmán kormánya elkoboztatta."

 

683. Vitéz KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály: Zsidók a magyar irodalomban. A zsidó származású írók névsora. In uő.: A zsidókérdés magyarországi irodalma. A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben. A zsidó származású írók névsorával. Budapest, Stádium. é. n. [1943]. – 285–311. [308]

                "[Szabolcsi Miksa] Karrierjét a tisza-eszlári ügy idejében történt zsidó-fajvédő kiállásnak köszönhette."

 

[Eötvös Károly.] In Legújabb lexikon. Szerk.: Csikvári Antal. Budapest, Vármegyei Szociográfiák kiadása. 1943. – p. 464.

 

684. MARSCHALKÓ Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen,

 

685.?? SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. V. kötet. 7. kiadás. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1943. [554]

 

686. A t. Ház Humora. Kivonat a parlamenti naplókból. Előszókkal ellátta: SZÜLLŐ Géza. Budapest, Felelős kiadó: Hattyasi István könyvkiadó és könyvterjesztő vállalata. [83; 84]

                "Verhovay Gyula és több társa a tiszaeszlári per kapcsán zsidóellenes indítványt tettek. ...A tiszaeszlári vérvádat Istóczy Győző és társai arra használták föl, hogy a Talmud elavult tanításait idézték és a zsidóság ellen törvényes intézkedéseket követeltek."

 

687. KISS József: Az ár ellen. [vers] In Versek a zsidóságról. Komlós Aladár antológiája. (Javne könyvek, 16.) Budapest, Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége. é. n. [1943]. – p. 99–101.

 

688. ZSOLDOS Jenő (szerkesztette és bevezetéssel ellátta): Magyar irodalom és zsidóság. (Költői és prózai szemelvények.) Budapest, Kiadja az Országos Izraelita Tanítóegyesület. [81; 84; 85; 103; 104; 268]

                "[Kiss József] mindannyiszor megszólal, ha a zsidóságot támadás éri. Akár a tiszaeszlári bűnpör idején (Az ár ellen. 1882), akár a világháború után száll szembe az együvétartozás belső parancsára az örökös rágalmakkal (Ne űzzetek el. 1920), töretlen érzületi magatartásában ugyanaz az elhárító mozdulat fedezi a zsidó közösség védelmét. [...] Ezt a zsidó magatartást [őszinte beolvadás] kezdte ki a Csernátony Lajos és Istóczy Győző szaván induló töredék-magyarság antiszemitizmusa, hogy következetes zsidóellenes izgatásuk végül is a tiszaeszlári vérvádban tetőződjék. A márciusi nagy napokat sértő zavargások után ez az újabb tragikus megrázkódtatás öneszmélésre késztette a magyar zsidóságot. A per lényege az irodalom területén is időszerűsítette a zsidó-ellenesség társadalmi-politikai kérdését. Mikszáth előtt közvetlen közelről tárult föl a vád anyaga. Mint laptudósító nyíregyházi tárcáiban örökíti meg a tárgyalás mozzanatait, sűríti szavakba a feszültség hangulatát, elemzi a szereplők lelki világát, mérlegeli a tanúk értelmi színvonalát, s állapítja meg a törvényszéki eljárás befejezése előtt: >>Az ügy lemegy a napirendről, de az antiszemitizmus marad. És ez elég szomorú dolog.<< Eötvös Károly mint védő vállalt cselekvő szerepet a perben. Háromkötetes regényes emlékiratban dolgozta föl a koholt bűnügy eseményeit s műve címében Mikszáth nyilatkozatának gondolatát merevítette aforizmába: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. (1904). Reviczky Gyula a ferde társadalmi jelenségek és politikai különösségek láttán iróniába rejti aggódását: >>...meggyőződésem, hogy nem árt neked már se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.<< (Politikus nemzet). Vajda János hirlapi cikkekben igazolja a zsidóellenesség állításaival szemben a zsidó polgári réteg értékét, s költői hangon a boldogabb magyar élet beköszöntésének időpontját többek között az antiszemitizmus emlékké halványulásának pillanatában jelöli meg. (Credo). Zsidó íróink közül Kiss József lírájába kapott bele elsőnek az eszlári vád hangulatszele. Ágai Adolf tárgyiassabban hat vissza a fellángoló zsidógyülöletre: >>Eszláron vad tüzek lobognak<< és a felkorbácsolt szenvedély nyomán >>Ezernyi ablak tört cseréppé, A boltok öble puszta rom.<< (Az antiszemitizmus. 1884). Bródy Sándor életszemléletén ellenőrizhető nyomokat hagyott. Jellemábrázolásában és lélekelemzésében mint korszerű színfolt jelentkezik. Regényhőse, Richter Sándor, csupa harmónia volt. >>Az életben való gyönyörűségét nem zavarta egyéb, mint az az ellenséges hangulat, mely fajtája iránt hazájában felkerekedett.<< Hitehagyott gyötrődésébe is nyomós súllyal játszott bele a zsidósors válsága: >>A vád, hogy akkor lettem renegáttá, amikor fajtám legjobban szorongattatik<<, sajogni fog mindig. (Faust orvos. 1888). [...] A hitehagyás tárgykörében adódik egy-két motívum-tágító kísérlet: Csermely Gyula vallásos zsidó regényhőse kereszténnyé lesz, hogy mint katolikus pap küzdjön a pogány vérvád-gondolat ellen. (Ami két miatyánk között van). [...] A megelőző ötven év zsidó sorsképét Fényes Samu dolgozta fel regényében: egy hegyaljai zsidó fiú történetét írja meg a szabadságharcon és emancipáción át Tiszaeszlárig: Jidli első (második) változása. 1922)."

 

689. MIKSZÁTH Kálmán: Az apró füvek. In Magyar irodalom és zsidóság. (Költői és prózai szemelvények.) Szerkesztette és bevezetéssel ellátta: Zsoldos Jenő. Budapest, Kiadja az Országos Izraelita Tanítóegyesület. – p. 193–194.

 

K.J.: Istóczy Győző tragédiájáról beszélnek lányai. Egy rákosszentmihályi villa három nőlakója emlékezik a magyar fajvédelem legnagyobb úttörőjéről == Egyedül Vagyunk, 1943. április 9. []

 

690. ZSIKÓ Gyula: Erdélyi József == Sorsunk, 1943. május. – p. 367–377. [368]

                "Erdélyi József tagadhatatlan exibicionizmusa, amely az üldözöttség érzetében csúcsosodik ki, abban a szomorú ellentétben leli a magyarázatát, amely magyar földön mindig is jellemezte a való és az álomvilág egyesíthetetlen ellentétét. ("Ezerszer Messiások a magyar Messiások" sírta el már Ady is.) Erdélyinél ennek a részint önmagában, részint indulásának körülményeiben adott oka ki is vetül és magyarázatát a magyar és idegen szemlélet ellentétében találja meg. A Túzok, Ábránd, Döglött varjú, A kispatak, Kondások között, azok a versek, amelyekben legélesebben csapódik ki ez a fájdalom, hogy aztán a Solymosi Eszter vére című versében megszabaduljon tőle, mint testét lelkét mérgező kelevénytől."

 

Hét könyvessátor az utcán az első szegedi könyvnapon == Délmagyarország. – 19:125 (1943. jún. 3.). – p. 5.

                Az >eszme< azonban már úgy látszik sátorban sem hat túlságos lelkesítőleg, bár itt mindent meg lehet találni, ami csak ingere lehet a nyilas szívnek. Bőséges mennyiségben sorakoznak a legkülönfélébb propagandanyomtatványok és kiadások, a tiszaeszlári pör, a Jud Süss, a Talmud magyarul, a nyilasvezérek alkotásai, programok és eszmebölcseletek s mindezek felett lebeg üveg alatt szépen berámázva Szálasi Ferenc elgondolkozó arcának profilfényképe.

 

1944.

 

BARY József: A tiszaeszlári bűnper. Bary József vizsgálóbiró emlékiratai. Negyedik kiadás. 9–11 ezer. Budapest, Magyar Élet kiadása. 1944.

 

691. Dr. BODOR Antal: Magyarország helyismereti könyvészete 1527–1940. Budapest, A Magyar Társaság támogatásával kiadja a szerző.

                [Bibliográfiai adatok:

 

692. KARÁCSONY Sándor: A "cinikus" Mikszáth. In uő: A magyarok kincse. Budapest, Exodus. IX–CXI. p. [XLIX]

 

693. KARÁCSONY Sándor: A cinikus Mikszáth. Budapest, Exodus. [?]

 

Megyery Ella: Tárgyilagos emlékezés nagyapámra, a tiszaeszlári vérvád törvényszéki elnökére == Új Magyarság. – ??:?? (1944. máj. 12.). – p. 6.

                Korniss Ferenc "a per után, demonstrálásul, azonnal nyugdíjba ment [...] Tény, hogy nagyapám ezeken az égőnapú, csendes kocsikázgatásokon beszélt el lassan mindent, amit a nagy perről tőle tudok, így a Marschalkó-könyvön kívül máshol, azt hiszem, sehol sem leírt revolver-merényletet is ellene, hiszen a nyitott ablakon berepült golyóról soha sem tett feljelentést, jól tudta, honnan-miért jött a célt tévesztett acélgolyócska."

 

694. Hogyan jutott el a tiszaeszlári nagy per a filmig? Beszélgetés MARSCHALKÓ Lajossal == Magyar Film, 1944. június 1. (VI. évf. 11. sz.). – p. 1–2.

??            "A filmszakmában nagy érdeklődést keltett az a hír, amely szerint rövidesen megfilmesítik a tiszaeszlári per történetét, a zsidóság és magyarság első hatalmas összecsapását. A tervhez az adta az indítóerőt, hogy február végén jelent meg a könyvpiacon Marschalkó Lajos "Tiszaeszlár" című könyve, amely végre teljesen a magyar álláspontnak és az igazságnak megfelelően tárta fel a nagy per titkait. A Magyar Film munkatársa felkereste M. L-t és tájékoztatást kért tőle: miképpen jutott el a mult század legnagyobb bűnügyi szenzációjának története a filmig? - Magam sem hittem, - hangzik a válasz - hogy egyszer filmrevihetjük a "Tiszaeszlárt". Hiszen mikor Erdélyi J. megírta a "Solymosi Eszter vére" című remek költeményét, a baloldali sajtó és zsidóság a legnagyobb élő költőnket valósággal kitessékelte az irodalomból. Solymosi Eszter kegyetlen meggyilkolásának hetvenéves fordulója előtt kezdtem foglalkozni a tiszaeszlári per hiteles történetének feltárásával s akkor láttam csak, hogy milyen nehéz munkára vállalkoztam. Voltak ugyanis, akik hatvan esztendő után is teljesítették a zsidóság parancsát, amelyet a tiszaeszlári főtárgyaláson Eötvös Károly tolmácsolt ekképpen: "Legyenek ezek az akták örökre bezárva és sohatöbbé ki nem nyitva". - A tárgyalás után az eredeti iratokat elégették és azokról csak a Nemzeti Múzeum kézirattára részére készült másolat, amelyhez azonban én nem tudtam hozzájutni. Ekkor derült ki azonban az is, hogy milyen mélyen él a magyar népben Tiszaeszlár emléke. Egymás után hívták fel a figyelmemet a legkülönbözőbb hiteles dokumentumokra, amelyek a zsidó elnyomatás napjaiban múzeumokban, magángyűjteményekben, egyszerű parasztházaknál rejtőzködtek. Csakhamar megtaláltuk a tárgyalásról készített egykorú gyorsírói feljegyzések teljes szövegét, a csillaghegyi községházáról előkerültek a vizsgálati iratok, amelyeket Szalay Károly, Solymosi Eszter jogi képviselője másoltatott le annakidején, a Nemzeti Múzeumban megleltem id. Bonyhády Perczel István 75 kötetes hatalmas gyűjteményét, amelyben megtalálható harminckét röpirat, könyv és temérdek újságcikk mellett a tiszaeszlári kérdés egész irodalma. - Tiszaeszláron felkutattam az élő tanúkat, de egymásután jelentkeztek azok is, akiknek valami közük volt a perhez. Megkerült a világhírű Talmud-tudós Rohling Ágoston, prágai egyetemi tanár egykorú levele, amely bebizonyította, hogy talált olyan Talmud-kiadást, amelyből ki lehet mutatni a vérgyilkosságra vonatkozó parancsot. A tiszaeszlári református lelkészi hivatalban megvolt Lápossy János, a nagyműveltségű eszlári református lelkész sajátkezű feljegyzése, amely igazolta, hogy ő az ügy közvetlen szemtanuja, résztvevője is igaznak tartotta a vádat és beigazoltnak látta a gyilkosságot. Értékes adatokkal szolgált Megyery Ella, a kiváló újságírónő, aki Korniss Ferenc tanácselnök, a tiszaeszlári per bírájának unokája. Már a könyvem megjelenése után derült ki, hogy a Nemzeti Múzeum kézirattárában vannak az akkori igazságügyminiszternek, Pauler Tivadarnak egykorú feljegyzései és épp a napokban találkoztam vitéz bodoki Henter Zoltán m. kir. honvédezredes úrral, a legendás hírű szabolcsi várnagy fiával, aki másfél éven keresztül volt együtt a gyilkosság koronatanujával, Scharf Móriccal, akit édesapjához, Henter Antal várnagyhoz adtak gyámságba annakidején. A kapott rendkivül értékes adatokat a "Tiszaeszlár" második kiadásában fel fogom használni, mert az első kiadás úgyszólván az utolsó példányig elfogyott. - Igaz, volt idő, mikor azt hittem, hogy az első kiadásig sem jutok el. Mikor a "Függetlenség"-ben két évvel ezelőtt írni kezdtem az eszlári per történetének kivonatát, Kállay Miklós m. kir. miniszterelnök személyes parancsára be kellett tíz nyúlfarknyi folytatásban fejezni az egészet. Azután a szerzői jogomat próbálták elvitatni. Mikor ezen is túlestünk, akkor az egész kézirattal el kellett menni Debrecenbe, mert reménytelen volt, hogy az akkori cenzúra engedélyezze a könyvet. Féléves tusakodásba került, míg végre a debreceni ügyészség kiadta a terjesztési engedélyt és elkészült a könyv. Tudomásom van azonban arról is, hogy mikor az Árpád-filmet, amely most elkészíti a filmet, az én könyvem megjelenése előtt megpróbált engedélyt kérni a filmre, az akkori hatóság röviden eltanácsolta. - Egy világnak kellett megváltoznia, hogy eljuthassunk ide. Most még ugyan a kezdet kezdetén állunk, de nagy elégtétel volt számomra, hogy Páger Antal, mikor először eléje tártam a tiszaeszlári per megfilmesítésének ügyét, a legnagyobb megértéssel karolta fel a tervet. Szeretném hinni, hogy neki is igen jelentős része lesz a munkában, mert csak így készíthetünk el egy valóban igen nagyvonalú, reprezentatív magyar filmet. Az Árpád film vezetői ugyanis, igen helyesen, ragaszkodnak ahhoz, hogy a "Tiszaeszlár"-ból olyan film legyen, amely méltóképpen tárja fel a magyarság és zsidóság örök harcát, ellentétét és megmutatja, hogy miképpen némították el az igazságot. A magyarság ugyanis Tiszaeszlárnál veszített csatát a zsidósággal szemben és Schwartz Salamontól, a véres kezű saktertől egyenesen vezetett az út Samuelli Tiborig. A forgatókönyv írását már megkezdte Patkós György és Dövényi Nagy Lajos, akik nagyon szép, de szerfelett nehéz feladatot vállaltak. Rengeteg epizódszereplőt kell mozgatniok és meg kell teremteniök egy filmet, amelyben tulajdonképpen nincs erkölcsi igazságszolgáltatás. Az eddigi tervek alapján azonban állíthatom, hogy úgy az igazság, mint nagyvonalúság szempontjából a Tiszaeszlár kiemelkedő magyar film lesz. - A napokban megyünk le a forgatókönyvírókkal és a többi szakemberrel Tiszaeszlárra, ahol még áll a ház, amelyből egykor elindult végzetes útjára Solymosi Eszter. Megnézzük a csonkafüzest, ahol a zsidók által úsztatott ál-hullát kifogták, s eredeti helyén felépítik majd az eszlári zsinagógát is, amelynek védelmében öt világrész zsidósága sorakozott fel, hogy elleplezze a szörnyű titkot. A párisi, berlini Rotschildtól, az Alliance Israelité-ig minden hatalom megmozdult akkor néhány rongyos, galiciai sakter védelmére és királyok, államfők avatkoztak bele a nagy per menetébe. I. Ferenc József külön kihallgatáson fogadta az eszlári "lótoló zsidót", a per egyik vádlottját s Tisza Kálmán személyesen próbálta meggyőzni a tárgyalás elnökét arról, hogy az eszlári sakterek elítélése esetén csődbe kerül a magyar állam. Mindezek a jelenetek, történelmi tények meg fognak elevenedni a filmen. Teljes korhűségre, igazságra törekszünk, s remélem, hogy éppenezért lesz a "Tiszaeszlár" méltó a megtisztult új Magyarország filmgyártásához."

 

1945.

 

695. A fasiszta szovjetellenes antidemokratikus sajtótermékek I. sz. jegyzéke. Budapest, Kiadja a Magyar Miniszterelnökség Sajtóosztálya.

 

Darvas József: Város az ingoványon. Budapest : Szikra, 1945. 187 p. [32; 109]

"A bethleni idők nagyvonalúan, szinte zseniálisan kitervelt panamái után újra a múltszázadvégi tiszaeszlári pör feudális dzsungelének és a különítményes esztendők betyárvilágának homálya áradt szét a közéletben."

További kiadások: 1947., 1949., 1950 Prága (Cseh nyelven.), 1955., 1960., 1965., ...

 

696. MAJOR Róbert: 25 év ellenforradalmi sajtó 1919–1944. Budapest, Cserépfalvi. 1945. [29]

                "[Idézet az Egyedül Vagyunkból. BÁLINT György plébános.] Senki se védje a zsidókat. Tetemre hívom a Solymosi Esztereket, a komműn alatt örjöngő kócos zsidó csibészek áldozatait, az orosz mezőkön megkínzott magyar bakákat és németeket, a Bácskában vallomást tevő hóhérzsidó áldozatait. A vérvád nő, a zsidónak most fizetni kell."

 

697. OSVÁT Ernő: Kiss József. Költeményeinek díszkiadása alkalmából == A Jövő, 1898. január 7. ?? In Osvát Ernő Összes Írásai. Budapest, Nyugat Kiadó és Irodalmi R. T. 1945. – p. 32–34. [32]

 

 

 

 

A numerus clausus története. In A magyar zsidóság almanachja. Numerus clausus. Szerk.: Bethlen Pál. Budapest, A Magyar Zsidóság Almanachja Könyvkiadóvállalata. [194?] 3. kiadás. – p. 91–135. [132]

 

 

 

 

---

417