1971.

 

908. Angyal Dávid: Emlékezések. – London, Szepsi Csombor Kör, 1971. – 171 p. [77; 78]

                "Berlini tartózkodásom idejére esik a tiszaeszlári pör tárgyalása. A liberális lapok majdnem szószerint közölték a tárgyalásokat, itt-ott gúnyolták de lelkesedtek Eötvös Károlyért. A konzervatív lapok is bőven foglalkoztak a pörrel, de nem foglaltak pártot. Beszélték, hogy a vérvád bizonyítása nem sikerült. Midőn az 1883. nyári félév végeztével hazautaztam fegyvergyakorlatra, a per izgalmai még nem simultak el, sőt kisebb, nem veszélyes zsidó ellenes tüntetésekben rezegtek tovább. ...Az eszlári per nem változtatta meg a zsidók törvényes helyzetét, de kedvező hangulatot sem fejlesztett ki a zsidó tanárok kinevezése iránt."

 

909. Dobos Ilona: Tarcal története a szóhagyományban. – Budapest, Akadémiai, 1971. – 178 p. [46–49; 165]

                "Az építőáldozat hiedelme világszerte elterjedt. [...]Tarcalon[...] Solymosi Eszterről terjedt el, hogy vérét belekeverték a tiszaeszlári zsidótemplom építőanyagába. A vérvád – amelyet a tiszaeszlári üggyel kapcsolatban máig is többen emlegetnek – ugyancsak ismeretes volt már az ókorban is."

 

910. Fábry Zoltán: A cseh Tiszaeszlár regénye == Korunk, 1934. 11. sz. – p. 848–849. [848] In uő: Vigyázó szemmel. – Bratislava, Madách, 1971. – p. 173–174. [173; 342]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/SOMORJA_vigyazo_szemmel/?pg=176&layout=s

                "A Mecséryknek, a Milotaiaknak, a Stříbrnýknek a kezére kell játszani a butítás anyagát: a Tiszaeszlárokat és Polnákat idejében kell felmelegíteni. Bruno Adler is idejében ismerte fel a veszélyt, és megírta a cseh Tiszaeszlár autentikus történetét - regényben. [Kampf um Polna, Kacha Verlag, Prag.]"

 

Juhász Ferencné: Bródy Sándor. (Irodalomtörténeti könyvtár, 26.). – Budapest : Akadémiai, 1971. – 306 p. [161; 162; 226; 286]

 

911. Katona Béla: Nyíregyháza az irodalomban == "Én szőke városom". Írások Nyíregyházáról. Összeállították: Hársfalvi Péter, Katona Béla. (Nyíregyházi kiskönyvtár, 5.). – Nyíregyháza : Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, 1971. – p. 61–66. [63]

 

912. Krúdy Gyula: Régi nyíregyházi ősök == "Én szőke városom". Írások Nyíregyházáról. Összeállították: Hársfalvi Péter, Katona Béla. (Nyíregyházi kiskönyvtár, 5.). – Nyíregyháza : Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, 1971. – p. 67–70. [67; 70]

 

913. Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról == "Én szőke városom". Írások Nyíregyházáról. Összeállították: Hársfalvi Péter, Katona Béla. (Nyíregyházi kiskönyvtár, 5.). – Nyíregyháza : Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, 1971. – p. 73–86. [84–85]

 

914. Mátyás Ferenc: Krúdy a Nyírség csendjében == "Én szőke városom". Írások Nyíregyházáról. Összeállították: Hársfalvi Péter, Katona Béla. (Nyíregyházi kiskönyvtár, 5.). – Nyíregyháza : Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, 1971. – p. 162–166. [166]

 

915. Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése. (Irodalomtörténeti füzetek, 75.). – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1971. – 217 p. [14; 15; 176; 216]

                "A város politikai életének ezt az elsekélyesedett állóvizét kavarta fel a 80-as évek elején a hírhedt eszlári per. Nyíregyháza, amely addig az országos híradásokban is ritkán szerepelt, a tárgyalások alatt az egész világ érdeklődésének középpontjába került. Újságírók és kíváncsi idegenek lepték el a fölbolydult várost. A lakosság többsége ugyan józan tartózkodással és gyanakvással szemlélte a vérvád hangoztatásával folyó pert, akadtak azonban olyanok is, akik a szenvedélyek felkorbácsolására használták fel Solymosi Eszter eltűnését. Mikecz József – vagy ahogyan a nyíregyházi nép nevezte: Puczér Jóska – új lapot indított Ébredjünk! címmel. A legalantasabb érzelmek felszításával antiszemita hecceket robbantott ki. Lumpen-elemekből és utcagyerekekből álló csoportjai esténként beverték a házak ablakait. Krúdy maga is emlékezett ilyen élményére a régi nyíregyházi életből: "Be sokszor ébredtem gyermekkoromban első álmomból ablakcsörömpülésre a nagyapám címeres házában. Pedig az öreg Krúdy nem volt valami nagy zsidóbarátnak mondható, csak a nőnemű zsidókat kedvelte halála napjáig." [Jegyzetben:] Krúdy Gyula: Nyíri emlék. Vallomás. Bp. 1963. 85. [...] Sok jel arra mutat, hogy az uralkodó osztályoknak végeredményben kapóra jött az eszlári per és a nyomában kibontakozott antiszemita mozgalom. Ugyanis az antiszemitizmus is alkalmas eszköznek látszott a tömegek félrevezetésére, a figyelem elterelésére a társadalom égető szociális kérdéseiről. [Spiegler Gyula] írt védiratot a vérvád ellen[...]"

 

916. Kósa László–Keve András–Farkas Gyula: Herman Ottó (A múlt magyar tudósai). – Budapest : Akadémiai, 1971. – 179 p. [18]

                "A tiszaeszlári per idején a sajtóban hallatta hangját az antiszemitizmus ellen."

 

917. Szabad György: A kiegyezéstől a dualizmus válságának kezdetéig 1867–1890. == Molnár Erik (főszerk.): Magyarország története, 2. kötet. – 3. kiadás. – Budapest : Gondolat, 1971. – p. 75–130. [128; 129]

                "[Az Antiszemita Párt] az 1882-ben koholt vérvádat igyekezett politikailag kiaknázni. Tiszaeszláron eltűnt egy cselédlány. A római birodalomban az első keresztények, a középkorban a zsidók ellen emelt vérvádak mintájára a falubeli elmaradott, így alkalmas céltáblául szolgáló zsidókat vádolták azzal, hogy állítólagos vallási célokra "vérét vették". Megindult a véresszájú izgatás és az ügy politikai kihasználása. A közvélemény józan többsége nem hitte a vádat, de az antiszemiták csak szították a parazsat. Az uszítókkal szembefordultak az öntudatos munkások, a hazai társadalmi és politikai élet legjobbjai és a száműzött Kossuth is. Kifejtette, hogy az antiszemitizmus csak azért terjedhet, mert "a nép érzi a nyomort, de nem tud okairól magának számot adni", majd hozzátette: "az antiszemitikus agitációt mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom." A vérvád hamarosan semmivé foszlott. Megtalálták a Tiszába fulladt kislány sértetlen holttestét, mire végül is az ügyész visszavonta a vádat. Hatása mégsem volt lebecsülhető. Lassította az asszimiláció, az összeolvadás - Kossuth által is oly kívánatosnak mondott - folyamatát."

 

918. Pap Károlyné: Keresztury Dezső == uő.: Fények és fénytörések. – Budapest : Magvető, 1971. – p. 106–114. [110]

                "[Keresztury Dezső] Sokáig gondolkozott azon, felvegye-e a gyűjteménybe A vér című novellát. Kari [Pap Károly] egyik legjobb írásának tartotta, a maga kegyetlen tárgyilagosságában és iszonyatos rémületével, amit sugárzott: úttörőnek is. De végül is úgy döntött, hogy nem veszi fel a gyűjteménybe. "Tudja – mondta –, még mindig annyi irtózatos, a népirtást igazolni kívánó mendemonda, balítélet él az emberek képzeletében a zsidó >>titkokról<<-ról, a Solymosi Eszter véréről, hogy azt hiszem, helyesebb, ha várunk még ezzel a novellával."

 

919. Ábel Péter (főszerk.): Új filmlexikon, 1. kötet.  Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971. – 621 p. [73]

                [Balser, Ewald: osztrák színész.]

 

920. S. Vincze Edit: A hűtlenségi per 1871–1872. (Népszerű történelem). – Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 1971. – 206 p. [140]

                "Politzer Zsigmondot dr. Friedmann Bernát védte. A jónevű kriminalista egy évtizeddel később, az Európa-szerte hírhedtté vált tiszaeszlári antiszemita perben is védőügyvéd volt."

 

A[ntal Gábor].: Gerencsér Miklós: A gyűlölet ellenfele [Recenzió] == Magyar Nemzet, 1971. január 31. – p. 13.

 

Horpácsi Sándor: Gerencsér Miklós két regénye == Napjaink, 1971. február. – p. 10–11. [10]

 

921. Scheiber Sándor: A tiszaeszlári iratokhoz == Új Élet, 1971. 17. sz. [vö.: 516]

 

Somlyó Zsuzsa: Kiss József ismeretlen kéziratai == Irodalomtörténet, 1971. 3. sz. – p. 633–662. [640]

 

1972.

 

922. Csomor Tibor: Magyarország : Honismereti bibliográfia, 1. – Budapest : Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1972. – 955 p. [678]

                [Eötvös 1968; Gerencsér 1970; Hegedüs 1966. bibliográfiai adatai.]

 

923. Fodor József: Emberek és állomások. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969. – 498 p. [59; 144–146] == uő.: Felkavart világ. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972. – p. 369–768. [414; 477–480]

            "[...]a Solymosi Eszter vére című verset, amelyet a Márciusi Front egyes tagjai megjelenése után még csak el sem ítéltek."

 

924. FRIEDLÄNDER, Saul: L antisémitisme Nazi : Histoire d une Psychose Collective. – Paris,

 

925. Pándi Pál: Túl a kritikán... == Társadalmi Szemle, 1967. 6. sz. – p. 89–95. == uő: Kritikus ponton. Cikkek, kritikák. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972. – p. 649–658.

 

Rajk András: Sándor Iván: Tiszaeszlár == Népszava, 1967. március 18. p. 2. == uő.: Kényelmetlen páholy. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972. – p. 145–148.

 

926. Rejtő István: Mikszáth Kálmán és a tiszaeszlári vérvádper == Irodalomtörténet, 1972. 1. sz. – p. 122–152.

 

927. Major Róbert: 25 év ellenforradalmi sajtó 1919–1944. – 2. kiadás. – New York : Magyar Zsidók Világszövetsége, 1972. – 108 p. [29]

 

928. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból == Pesti Hírlap, 1883. április 14. – p. 9. [Névjelzés nélkül.] == Rejtő István (Sajtó alá rendezte): Mikszáth Kálmán összes művei, 66. kötet : Cikkek és karcolatok : 1883. április–augusztus. – Budapest : Akadémiai, 1972. – p. 35–36., 331–333. [35]

                "- Spanga [Mailáth György országbíró gyilkosa] el van fogva! - nevetett a markába Verhovay. - Most már nyugodtan áttérhetünk megint az eszlári ügyre!"

 

929. A t. Házból == Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április–augusztus. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1972. 348–349. p. [348; 349]

                "Verhovayt legyömöszölték - Verhovay a Függetlenség szerkesztője és kiadó tulajdonosa volt, a tiszaeszlári vérvádban lapja vitte a legerőteljesebb antiszemita agitációt. E szélsőséges hangot és alap nélküli vádaskodást még a nyíregyházi végtárgyalás előtt a fővárosi sajtó többsége visszautasította."

 

930. ??Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április–augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. (373Verhovay ügye Kozmával,)??

 

931. MIKSZÁTH Kálmán: Tárcák, cikkek, táviratok a nyíregyházi tárgyalásról. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. 126-303. p.

 

932. [Jegyzetek a nyíregyházi cikkekhez.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1972. 418-472. p.

 

933. Bevezetés a jegyzetekhez. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1972. 307-308. p. [307; 308]

                "A jelen 66. kötet nagyobbik részét kitevő tiszaeszlári vérvádper végtárgyalásáról írt nagyszámú M[ikszáth]K[álmán] karcolat, cikk és távirat jegyzetapparátusának felépítése nagyjában a parlamenti karcolatok jegyzeteinek szerkezetét követi, azzal a különbséggel, hogy itt nem állt rendelkezésünkre a tárgyalásokról készített hiteles jegyzőkönyv, így a P[esti]H[írlap]-ban naponként megjelenő gyorsírásos tárgyalási tudósítást tekintettük az egyes tárgyalási napokon elhangzottak szempontjából irányadónak. Minthogy a tárgyalás menete igen szerteágazó volt, így két bevezető tanulmányban összegeztük a vérvád kialakulásának körülményeit és a nyomozati eljárást, egy másikban pedig M[ikszáth]K[álmán]-nak az antiszemitizmussal és a tárgyalással kapcsolatos álláspontját. E két bevezető tanulmánnyal kívántunk az olvasó számára eligazítást nyújtani a per szövevényének megértéséhez."

 

934. REJTŐ István: Tájékoztató összefoglaló a nyíregyházi (tiszaeszlári) perről. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. 376-399. p.

 

935. REJTŐ István: Mikszáth Kálmán mint a nyíregyházi per tudósítója. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. 400-414. p.

 

936. REJTŐ István: A nyíregyházi cikkek, táviratok szerzőségéről. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. 414-415. p.

 

937. REJTŐ István: A Hátrahagyott Iratok (HI) 1914. évi kiadásáról. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. 415-418. p.

 

938. Képek jegyzéke. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1972. 473. p.

 

939. Névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1972. 475-500. p.

 

940. Tartalom. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1972. 502-504. p.

 

941. SCHEIBER Sándor - ZSOLDOS Jenő: Ó mért oly későn. Levelek Kiss József életrajzához. Budapest, A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása. [10; 11; 86; 118]

                "Amikor Kiss József 1882-ben a fővárosba visszatért, a tiszaeszlári vérvád vert fel éppen sötét hullámokat. A későbbi Dreyfus-perhez hasonló, mesterségesen szított antiszemita per mélyen bántotta a költő önérzetét és igazságszeretetét. Ekkor írta mélységes elkeseredésében Az ár ellen c. költeményét. A zsidóság hazafias érzése ellen felhozott rágalommal szemben felkiált: Mi nem szeretjük e hazát[...] Mert mi értéke lehet a magyar dicsőségnek, mikor akárhány rokkant és absolute tehetségtelen ember szintén osztozik benne, sőt miután egy válogatósnak épp nem mondható sajtó épen ezekkel foglalkozik leghangosabban - egyáltalán kérdés, hogy érdemes-e pályázni a dicsőségre! - Bah! A világ felfordulóra áll. Ilyenkor hallgatni - jó. [Az 1882. december 10-én kelt levelében] Nyilvánvalóan a tiszaeszlári vérvád-perre céloz."

 

942. SZÁSZ Zoltán: A dualista rendszer nyugalmi időszaka (1875-1890). In Magyarország története 1849-1918. Az abszolutizmus és a dualizmus kora. Szerk.: Hanák Péter Erényi Tibor és Szabad György közreműködésével. (Magyarország története IV.) Budapest, Tankönyvkiadó, 217-240. p. [239; 240; Névmutató: 649; 651]

 

943. Dr. SEIFERT Géza: A magyar zsidóság Egységes Országos Szervezeti Szabályzata. In Évkönyv, 1971/72. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 3-10. p. [9]

                "A statutumi viták [1868-69. évi Izraelita Kongresszusi Statutum] után másfél évtizeddel indult meg a tiszaeszlári per, mely - bár a "vádlottak" felmentésével végződött - az ország közvéleménye nagy részének érzelmeit a zsidóság ellen hangolta. Még az országgyűlésen is izgattak a zsidóság ellen."

 

944. Dr. ZSOLDOS Jenő: Korai fejezetek Kiss József életéből. In Évkönyv, 1971/72. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 81-103. p. [101; 102; 103]

                "Kiss Józsefnek tehát lúl. 1-én kellett volna átvennie a hetilap [Magyarország és a Nagyvilág] szerkesztését Molnár Antaltól; erre azonban nem került a sor. Istóczy Győzőnek, Ónody Gézának s a hozzájuk szító országgyűlési képviselőknek évek óta tartó antiszemita propagandája ez idő tájt "szökkent kalászba". Kieszelték a tiszaeszlári vérvád aljas meséjét. 1882. ápr. 1-ével kezdődik a rágalomhadjárat, májusban már javában folyik a nyomozás, kihallgatás, ügyészségi vizsgálat, az ártatlan zsidók letartóztatása. Istóczy a parlamentben a vérvádról szónokol, Ónody interpellál. A mesterségesen szított zsidógyűlölet megfertőzi a közhangulatot, s átszivárog az irodalom területére is: mintha íróink körében valamiféle tartózkodás mutatkoznék egy zsidó lapszerkesztővel szemben. ...[Kiss József Tolnai Lajoshoz, 1882. június 4.] Ebben az antiszemitikus világban nem akarok lapot szerkeszteni... Az eszlári eset óta szörnyen szégyellem, hogy versírásra vetemedtem. Oly országban, hol a törvényhozó testületben ily középkori mesét komolyan tárgyalhatnak, minden idealista kötni való bolond. ...Reviczky Gyula, a századvég egyik legjelentősebb, világirodalmi klasszikusokon nevelődött költője még évek múltán is megújítja Eszter legendája c. versében a vérvád-babona hazug meseelemeit. Kiss keserűsége, döbbenete Az ár ellen c. költeményében csapódott le. "Egy keresztény" válaszul megírja Vígasztalódjál, jó apám, "Az ár ellen" című költeményére c. versét. ...Midőn Révai Mór a maga folyóiratában újra közli a két verset [Regényvilág, 1881-1882. 800. p.], glosszája kétes értékű dícsérettel hívja fel a figyelmet a vérvádper költői visszhangjára: "Az ország lakosságának nagy részét izgalomba tartó rejtélyes történetnek megvan legalább az a jó haszna, hogy irodalmunkat két fennkölt szellemű költeménnyel gazdagította".

 

945. Schück Jenő: A miskolci hitközség múltjából. In Évkönyv, 1971/72. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 155-161. p. [159]

                "[FISCHER, Jisszáchár-Sámuel: Alapítólevél] Azóta mi zsidók nyugalomban és békességben élünk itt hazánkban, habár időnként névtelenek nyilaikkal célbavesznek bennünket. Így a világ szégyenére vérvádat koholtak ellenünk Tiszaeszláron. 5643. Sziván havának 29. napján szabadlábra kerültek zsidó hittestvéreink, akiket a tiszaeszlári vérvád miatt vetettek tömlöcbe. Felvirradt a felvilágosodás ideje, amely elismerte, hogy a zsidók bűntelenek, egyenes jelleműek s a becsületesség útján haladnak."

 

946. Dr. HEGEDŰS Sándor: Somplák Borcsa látomása. In Évkönyv, 1971/72. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 229-235. p. [229; 232; 233]

                "[1910. Nagykövesd] Íme beigazolódott: Tiszaeszlárral nem zárult le a magyarországi vérvádak korszaka. A feudalizmus maradványainak kísérőjelenségeiként tovább éltek a középkori előítéletek, hiedelmek és babonák. [...] (Csak zárójelben jegyezzük meg: annak idején, a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatos hecckampányt a Magyar Állam című klerikális lap indította meg, midőn nyilvánosságra hozta Adamovics József plébános "leleplező" cikkét.) A Néppárt háttérben meghúzódó vezérei hittek abban, hogy egy, a tiszaeszlárihoz hasonlatos világbotrány kezdeményezése kizökkentheti mozgalmukat abból a válságból, melybe a század elején jutott. [...] Mindebből nem nehéz kihámozni az analógiát Tiszaeszlárral. Ám az izraeliták, látva, hogy ennek fele sem tréfa, ellentámadásba mentek át. Szabolcsi Miksa, az Egyenlőség szerkesztője, jeles publicista - aki 1882-1883-ban Eötvös Károly mellett döntő szerepet játszott a vérvád-rágalom leleplezésében - expresszlevelet kapott Nagykövesdről, mely sürgette az ügybe való mielőbbi beavatkozást, nehogy az antiszemiták jóvoltából országos afférré dagadjon. Szabolcsi, mielőtt a helyszínre utazott volna, így nyilatkozott: - Barátaim, megint meg akarják gyalázni a külföld előtt Magyarország hírnevét. Ezt nem fogom engedni. [...] A koholmányból semmi sem maradt: az Egyenlőség ellenkampánya lehetetlenné tette a néppártiak manipulációját. Mint a tiszaeszlári ítélet után, az antiszemiták ezúttal is - az igazságszolgáltatásnál erősebb - zsidó szolidaritásra hivatkoztak."

 

947. Dr. SCHEIBER Sándor: A magyar zsidóság történetének kutatása. In Évkönyv, 1971/72. Szerk.: uő. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 245-257. p. [254]

                "Újból szőnyegre került a tiszaeszlári vérvád, hogy tisztult légkörben világítsák meg hátterét és indítékait. Kiadták megint  Eötvös Károly háromkötetes művét, A nagy pert. Ifjúsági regény elevenítette fel Eötvös Károly alakját, aki bátor kiállásával és nagy felkészültséggel vállalta annak idején a védelmet. [Gerencsér??] Hegedűs Sándor marxista szemlélettel írta meg a vérvád történetét. [] A tárgyalás idején a Pesti Hírlap tudósítójaként tartózkodott Nyíregyházán Mikszáth Kálmán. Összes Művei 66. köteteként - a kritikai kiadás sorozatában - a M. Tud. Akadémia közzéteszi tudósításait. A kiadás gondozója, Rejtő István, hátterül szintén nyújtja az antiszemita párt alakulásának és a vérvádnak történetét. [] Végül Haranghy László, a kórbonctan ny. professzora a pesti egyetemen, felülvizsgálja a vérvád aktáit orvosi szempontból, kiadatlan anyag átkutatásával. Művét a M. Tud. Akadémia adja ki német nyelven."

 

948. VARGA Rózsa - PATYI Sándor: A népi írók bibliográfiája. Művek, irodalom, mozgalom (1920-1960). Budapest, Akadémiai. [64; 286; 287; 293; 931]

 

949. SCHEIBER Sándor: Mikszáth tárgytörténeti kapcsolataihoz. = Irodalomtörténeti Közlemények, 3. sz. 344-354. p. [352]

                "A tiszaeszlári vérvád interpellációjáról szóló tudósításaiban fordul elő ez a passzus: "A kis leányka mártírrá lett, s ártatlan vére rózsákat hajt a keresztények fáján." A virágot fakasztó vér motívuma szinte közhely a hagiológiában. Narcissus véréből nárciszok fakadnak. Jézus vére csodálatos szőlőtermést hoz. A képzetnek nincsenek földrajzi határai."

 

950. SIMON Zoltán: Pándi Pál: Kritikus ponton. = Alföld, december. 77-78. p. [78]

                "Kisebb tévedései, elfogultságból eredő elrajzolásai persze - mint minden kritikusnak - neki is vannak. Kétségtelen, hogy Balázs Béla költészetének jelentőségét, Sándor Iván, Komlós János drámájának fontosságát, Vas István lírájának szocialista jellegét túlbecsüli, de ezzel együtt az is kétségtelen, hogy kritikáinak összessége egy sajátos szempontú "irodalomtörténete" az elmúlt tizenöt év irodalmi életének, amelyet lehet vitatni, de figyelmen kívül hagyni nem."

 

1973.

 

951. DERSI Tamás: A századvég katolikus sajtója. Budapest, Akadémiai. (Irodalomtörténeti füzetek, 81.) [136]

                "Az antiszemitizmus első szervezett hulláma Istóczy Győző pártjának parlamenti szereplése és országos agitációja a nyolcvanas évek elejére esik. Egybeesik a tiszaeszlári vérváddal, amelynek összeomlásában, s a kedélyek csillapodásában a gazdasági válság görcsének feloldódása volt a döntő tényező. Hatott emellett Kossuth antiszemitizmust megbélyegző levele, a liberális eszméit még tisztelni igyekvő szabadelvű párt visszarettenése, az értelmiség és a művelt, Európára tekintő közvélemény szembefordulása a fanatikus vádaskodók uszításával. Az antiszemita párt, amely virágzásakor tizenhét képviselőt juttat az országgyűlésbe, hamarosan szétesik."

 

952. FEHÉR András: A tőkés rendszer érdekharca. Az önkényuralomtól a századfordulóig. In Hajdúnánás története. Szerk.: Rácz István. Hajdúnánás, 291-304. p. [302; 303; 468]

                "Ónodyt tehát - aki a tiszaeszlári vérvádperben és az antiszemita hangulatkeltésben vezetőszerepet játszott - a nánási kerület polgárai a zsidóság elleni per bukását követően 1884-ben és 1887-ben is képviselővé választották. Ez arra utal, hogy az [...] antiszemitizmusnak erős gyökerei voltak."

 

953. GUNST Péter: Acsády Ignác. Budapest, Akadémiai. (A múlt magyar tudósai.) [48]

                "A 70-80-as évek társadalmi kérdései közül Acsády érdeklődését a zsidókérdés is foglalkoztatta. Felfogása szerint a liberális elveknek megfelelően kell rendezni ezt is. Állást foglalt a tiszaeszlári per kapcsán kibontakozott antiszemita propaganda ellen. Röpiratában, mely rövid néhány hónap alatt két kiadásban fogyott el, rámutat arra, hogy a hanyatló dzsentri mozgalmáról van szó. A zsidóságnak Acsády szerint a parasztsággal kell összefognia a volt nemesség ellen."

 

KÁLLAI Gyula: Antiszemitizmus, vérvád, népmozgalom. = Szabad Nép, 1946. június 9. [??] In uő.: Szabadságunk születése. Budapest : Gondolat, 1973. p. 315-321., p. 468-469.

 

954. KRÚDY Gyula: Podmaniczky Frigyes szakálla. = Világ, 1924. augusztus 28.?? In uő:Budapest vőlegénye. Budapest, Szépirodalmi. 384-394. p. [385]

 

955. MIKSZÁTH Kálmán: A tiszaeszlári kisleány. (Izgalmas történet a Házban). = Pesti Hirlap, 1882. május 24. 3-4. p. In Mikszáth Kálmán összes művei. 63. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. január-május. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1973. 245-246. p., 469-471. p.

 

956. Életrajzi jegyzetek. In Mikszáth Kálmán összes művei. 63. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. január-május. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1973. 472-489. p. [482; 488]

                "[Ónody Géza] A tiszaeszlári esetet ő vitte a parlament elé. [Verhovay Gyula] A tiszaeszlári pör után antiszemita irányba fordult."

 

957. A szabadelvű klub hétköznapokon. In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 230-232. p. [231]

                "Palotaforradalomnak híre-hamva sincs. - M[ikszáth]K[álmán] utalása arra vonatkozik, hogy a tiszaeszlári per előtt, majd a tárgyalást követően a függetlenségi párt antiszemita tagjai több ízben robbantottak ki válságot a függetlenségi párton belül."

 

958. A húsvét falun. In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 239-240. p. [240]

                "Megint azok a csúnya zsidók... (Nem megint az, te csacsi. Hanem ez a többi a megint.) - M[ikszáth]K[álmán] ezzel a fordulattal a korabeli a tiszaeszlári pert követő antiszemita hullámra utalt kissé ironikus felhanggal."

 

959. MIKSZÁTH Kálmán: Röpirat a kánikulában. (>>Őszinte szó Tisza Kálmán kormányelnökhöz<<). = Pesti Hírlap, 1884. július 22. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 78-81. p., 264-268. p. [79; 80; 264; 266; 267]

                "[Idézetek a röpiratból:] Még hatósági közegeidet sem védik mindenkor és kellő erővel a bíróságok. Emlékezhetel a Szeyffert-ügyre, melyben a kir. tábla kimondta, hogy Szeyffert fenyegetve volt ugyan, de mert hivatali kötelességét mégis elvégezte, a vádbeli cselekmény nem képez hatóság elleni erőszakot. [...] Így pl. annak idején [Pauler] elhitette veled is, hogy neki nincs hatalma Barytól elvenni a vizsgálatot, s így egy tudatlan fiatalember kezében maradt a világraszóló ügy. Pedig az igazságügyi kormánynak csak a judiciumba nincs beleszólása, egyebekbe pedig igen. S hozzá a törvény a jegyzőkre csak kisebb vizsgálatokat enged bízni, nem pedig főbenjárókat, melyektől egy ország nyugalma függ. Így köszönöd te a hírhedt s annyi bajt okozott nyíregyházi pert igazságügyminiszterednek. [...] Kozma Sándor filoszemita, Pauler Tivadar antiszemita hírbe került."

                "A jelen röpirat nyíltan kimondja azt, amire M[ikszáth]K[álmán] korábbi karcolataiban csak célzott. Így a szöveg közlésével saját, korábban - már a nyíregyházi tárgyalások alkalmával - kialakult álláspontját érzi megerősítve és alátámasztva. [...] a Szeyffert-ügy - a röpirat utalása arra vonatkozik, hogy a nyíregyházi tárgyalás idején Ónody Géza képviselő megtámadta a közvádló tisztét betöltő Szeyffert Edét. E támadás miatt eljárás indult Ónody ellen, de a bíróság egy év múlva, 1884 tavaszának végén felmentette."

 

960. Mikszáth Kálmán: Kétezer éjszaka. = Pesti Hírlap, 1884. július 22. 1–2. p. [Névjelzés: Scarron.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. Hutás Magdolna–Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1973. 81–84. p., 268–269. p. [83; 269]???Más megjelenés???

                "Még olyan férfiú is találkozott egyszer, aki énrólam, pedig szörnyen rest ember vagyok, azt tartotta, hogy az egész lapot elejétől végig magam írom. Ez a férfiú Czincz bácsi volt, a híres alföldi kortes, aki az eszlári pör alatt ott tartózkodott Nyíregyházán, és zsidó létére természetesen nagy filoszemita volt."

                "A tiszaeszlári perrel kapcsolatban M[ikszáth]K[álmán] a tárgyalások befejezésekor Az ítélet után c. cikkében már megfogalmazta, hogy a személyes indulat és elfogultság hamis képet adhat az események magyarázatára."

 

961. MIKSZÁTH Kálmán: A főrendiházból. = Pesti Hírlap, 1884. január 13. 9-10. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 94-101. p., 273-276. p. [97; 275]??más kiadás??

                "Odabenn Gyürky Ábrahám gróf kezd szólani. [...] Kezdi pedig az eszlári dolgokon, s kiemeli a magyar nép józanságát, dícsérve Graeffl főispánt, akinek köszönhető, hogy a szabolcsi nép higgadt maradt. Viharos hahota tör fel az ellenzéki padokról, hogy az egyik főispán a másikat dicséri."

                A FNapló szerint Gyürky a következőket mondotta: >>Felhozatott, hogy a tősgyökeres magyar nép józansága azonban nem könnyen engedi magát tévútra vezettetni, s még ott sem engedte, hol ez könnyebben megtörténhetett volna, mint például Tiszaeszláron. Ezt bizonyos tekintetben elismerem, mert a tősgyökeres magyar nép hallgat azokra, akik iránt feltétlen bizalommal viseltetik, s ha ilyenek állanak mellette, akkor nem engedi magát tévútra vezettetni. Így történt Eszláron is, itt ül köztünk kollegánk, Graeffl József, Szabolcs megyei főispán, aki iránt a nép bizalommal viseltetik, s a nép józan esze mellett jobb részben az ő érdemének tulajdonítom, hogy a nép félre nem vezettetett. (Helyeslések. Mozgás. Derültség az ellenzéki padokon.)"

 

962. A harmadik nap. In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 289-291. p. [291]

                "A képviselőház 1884. jan. 25-i ülésén Vadnay Andor felszólalásában megtámadta Eötvös Károlyt azért, mert a tiszaeszlári per vizsgálati időszakában beadványt intézett a belügyminiszterhez a foglyok kínzása ügyében. Vadnay felszólalását a következőképp fejezte be: >>De helyes volna-e, vagy szabad-e hallgatag fejcsóválással néznünk, hogy legbecsülésre méltóbb testületünk, a magyar bírói kar jó hírneve naponként megtiportassék csak azért, mert Eötvös képviselő úr pénzért még arra is vállalkozott... (Mozgás jobb felől.) Elnök [Péchy Tamás]: Azt kell megjegyeznem a képviselő úrnak, hogy itt a Házban nem szokás egyes képviselőket mindjárt ilyen intenciókkal illetni.<< [...] Itt jegyezzük meg, hogy M[ikszáth]K[álmán] nem írt beszámolót a jan. 25-i ülésről. Az itt felidézett epizódot valószínűleg hallomásból ismerhette, ti. Péchy hevenyészett fogalmazása már azonnal az élcelődés tárgyává válhatott."

 

963. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1884. február 19. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 134-138. p., 298-301. p. [137; 301]

                "- Mikor írod már meg, amit régóta ígérsz, >>hogyan lettél filoszemita<<? [...] Az egyiknek [színdarab] szerzőjére ráösmertem tegnap. Az van benne az egyik jelenetben, hogy a haldokló anya a hamiskártyás fiától búcsúzva így zokog: >>Ki fog téged védelmezni, fiam, ha én meghalok<<? Mire feleli a fiú nagy pátosszal: >>a királyi ügyész, édes anyám

                "M[ikszáth]K[álmán] utalása a nyíregyházi per utóhangját érzékelteti."

 

964. A t. Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 320-321. p. [321]

                "[...]átmegyek feküdni Zalaegerszegre az ősszel, hát nem ott is velük kellett piszkolódnom? - A tiszaeszlári vádlottak felmentése után az ország több részén újabb antiszemita megmozdulások voltak. Legnagyobb méretűek a Zala megyei megmozdulások voltak, a kormány itt kormánybiztost nevezett ki, aki elrendelte a statáriumot. Ld. M[ikszáth]K[álmán] Glavina Lajos és Rabagas c. karcolatát."

 

965. Bevezetés a jegyzetekhez. In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 223-224. p. [223; 224]

                "Az előző év [...] eseménye: az 1883. június-augusztusban Nyíregyházán megtartott tiszaeszlári vérvád pert kiváltó és azt követő antiszemita hecckampány [...] utóhatásai nem múltak el a naptári év lezárulásával sem. [...] Részletesebben szóltunk M[ikszáth]K[álmán] álláspontjáról a tiszaeszlári perről írott tudósításokat tartalmazó 66. kötet jegyzeteit bevezető [...] összefoglalásunkban (400-414. l.)."

 

966. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 68. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. január-július. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1973. 356-378. p. [357; 360; 369; 372; 374]

                "Bary József - (1858-1915) bíró. 1882-83-ban mint a nyíregyházi törvényszék aljegyzője vizsgálóbíró volt a tiszaeszlári bűnperben. A per befejezése után más vidéki városokban szolgált. [Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári per vádlottjainak védőügyvédje volt. [Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a képviselőház elé. [Scharf Móric] (1868-193?) a tiszaeszlári "vérvád-per" koronatanúja. [Szeyffert Ede] királyi főügyészhelyettes, a nyíregyházi per vádlója."

 

967. NÉMETH Andor: Emlékiratok. Részletek. In uő.: A szélén behajtva. Válogatott írások. Sajtó alá rendezte: Réz Pál. Budapest, Magvető Könyvkiadó. [1973.] 541-737. p. [601]

                "[Bécsben egy] rövid kis zsákutca egy lépcsőbe torkollt, amelyen le lehetett sétálni egy mélyen alatta fekvő utcába, amelynek színházában gyakran láttam a fiatal Elisabeth Bergnert játszani. Láttam egy furcsa kis darabban, amely a tiszaeszlári perről szólt, és amelyben ő játszotta Scharf Móricot, és láttam legnagyobb szerepében, a Júlia kisasszony-ban."

 

PINTÉR István: Sarfék Budapesten. In uő.: Rendnek muszáj lenni. Budapest, Táncsics Könyvkiadó, 1973. 20-27. p.

 

968. Új filmlexikon. II. kötet. Főszerk.: ÁBEL Péter. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1973. 1003. p. [136; 137; 248; 286; 765]

                [Meinrad, Josef: osztrák színész; Melichar, Alois: osztrák zeneszerző; Pabst, Georg Wilhelm: német rendező; Petrovich, Szvetiszlav (Petrovich Iván): szerb származású magyar-német színész.]

 

969. HEGEDÜS Sándor: Különvélemény a scarroni tudósításokról. = Irodalomtörténet, 3. sz. 591-612. p.

 

970. Csohány János: A zsidó vallás egyenjogúsítása. A korabeli református időszaki sajtó tükrében == Theologiai Szemle. – ??:9–10 (1973. szept.–okt.) – p. 280–286. [280; 285]

                "A tiszaeszlári vérvád perének idején, 1882–83-ban fellángolt az antiszemitizmus, de a koholt vádak alapján indított per az antiszemiták vereségével végződött. A per elvesztése viszont még korántsem jelentette az antiszemiták visszavonulását, sőt Istóczy Győző Antiszemita Pártot alapított, és bár az 1884-es országgyűlési választásokon a felkorbácsolt antiszemita indulatok következtében új párt létére 17 mandátumot szerzett, a párt mégis hamarosan megszűnt. [...] A zsidó községkerületek elnökei 1883-ban emlékiratban kérték vallásuknak a bevett vallások sorába való felvételét, és mindazokat a jogokat, amik a bevett vallásokat megilletik. A tiszaeszlári per évében, az első antiszemita hullám idején azonban nem értek célt. A zsidóság körében mégis egyre erősödött a recepció kívánása. [...] A Dunántúli Protestáns Lap 1893-ban egyetlen zsidó vonatkozású cikket közölt. 1893. augusztus 9-én a Komáromi Gemilut Chaszodim (Szeretet Gyakorlása) izraelita egylet dísztagjául választotta Pap Gábor dunántúli református püspököt és díszoklevelet adott át neki. A cikk teljes terjedelmében közli a díszoklevél fordítását. A díszoklevél dicséri a püspököt, hogy az emberszeretet gyakorlásában nem tekintett felekezeti korlátokra. Különösen kiemeli, hogy a vérvád ellen egyedül ő lépett fel hivatalosan a magyar püspökök közül és körlevélben rendelte el lelkészeinek a szeretet igéivel való csillapítást. Majd elmondja, hogy a vérvád után egy évtizeddel, mikor az "északi zsarnok" 5 millió zsidót üldözött, és mikor minden határ el volt zárva a bujdosók elől, Pap Gábor volt a kontinens egyetlen főpapja, aki felhívta a közjótékonyságot az üldözöttek bujdosó hontalanjaira. A püspök nem törődött azzal, hogy bizonyos körök gúnyolódásának és heves támadásának teszi ki magát. Pap Gábor 1893-as újévi nyilatkozata is meggyőz bennünket filoszemita elveiről. Ezt az oklevelet méltán kapta a tiszaeszlári vérvád idején tett intézkedéséért, és az orosz zsidók érdekében kezdeményezett jótékonysági felhívásáért. De amennyire azokért kapta, legalább annyira kapta a recepciós törekvések segítéséért. Ezt ugyan elhallgatták, talán éppen azért, nehogy az ultramontanizmus támadásának ez által még jobban kitegyék Pap Gábort."

 

971. Csűrös Miklós: Varga Rózsa–Patyi Sándor: A népi írók Bibliográfiája == Irodalomtörténeti Közlemények. – ??:6 (1973.). – p. 744–750. [749]

                "Az Erdélyi József hirhedett verse, a Solymosi Eszter vére körül támadta vitát a tényeknek (a Virradatban való megjelenésnek) megfelelően 1937-re datálva közli a bibliográfia (286.), míg a Közlések rovat csak a vers 1941. évi és későbbi megjelenéséről tud (64.)."

 

1974.

 

972. Dán Róbert (összeállította): Scheiber Sándor irodalmi munkásságának bibliográfiája == Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet, 2. kötet. – Budapest : A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása, 1974. – p. 467–527. [523]

                [Bibliográfiai adat: Új élet, 1971. 17. sz.]

 

973. Dr. SEIFERT Géza: Az Egyezmény 25. évfordulójára. In Évkönyv 1973/74. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 3-37. p. [17]

                "A harc mindvégig folyt. A zsidók emancipációja a haladás gondolatával szemben álló reakciós köröknek sehogy sem tetszett. A zsidók emancipálásába nem tudtak belenyugodni. Ismeretes, hogy a múlt század végének antiszemita vezérei, Istóczy, Ónody, Verhovay és társai a középkor szellemét kívánták visszahozni és hazug, koholt vádakkal izgattak a zsidóság ellen. Összeszövetkeztek Rohlinggal, a prágai egyetem judaica-hebraica tanárával és más talmud-hamisítókkal, vérvádas és zsidóellenes pereket konstruáltak és lángralobbantották a tiszaeszlári vérvád kiagyalt, a zsidóság elleni gyűlöletre úszító bűnügyi eljárását. E bűnpert Eötvös Károly "A nagy per"-nek nevezte, amely "ezer éve folyik és még sincs vége". E perben Eötvös Károly ragyogó védőbeszédében szembeszállt a gyűlöletre úszító, aljas eszközök ellen, rámutatott a hamis bizonyítékokra, szétmorzsolta a középkori babonákra és előítéletekre alapított hamis vádakat, úgy hogy a bíróság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. Eötvös Károly örök érdemeket szerzett, minden, az emberi jogot tisztelő, az igazságot szerető, haladó gondolkozású ember előtt. Mindez a kor reakciós köreit nem nyugtatta meg, elvakultságukban - semmibe véve a jogegyenlőségi törvényeket - továbbra is felelőtlenül és szabadon izgattak a zsidóság ellen és büntetlenül folytatták antiszemita tevékenységüket. Mindezt az akkori hivatalos körök tétlenül nézték és magatartásukkal bátorították, sőt elősegítették a jogegyenlőségi törvénnyel szemben álló antiszemita tevékenységet."

 

974. Dr. HARSÁNYI László: A nyíregyházi zsidók történetéhez. In Évkönyv 1973/74. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 74-89. p. [78; 79]

                "[Nyíregyháza] Függetlenül társadalmi és anyagi helyzetüktől, a városnak valamennyi zsidó lakóját nagy izgalomba hozta 1882-ben a tiszaeszlári vérvád, melynek 1883-ban a városban folyt le főtárgyalása. A zsidó vádlottak védelmében Eötvös Károlyon, Friedmann Bernáton és Funták Sándoron kívül jelentős szerepet játszott a tekintélyes nyíregyházi ügyvéd, Heumann Ignác, valamint Stern Emánuel ügyvéd fia, Székely Miksa is, aminthogy az eljárás megindulása idején, míg éppen zsidó volta miatt ki nem kapcsolódott az ügyből, tevékenységet fejtett ki dr. Flegmann Miksa törvényszéki orvos is. A több hónapig tartó főtárgyalás során a védelmet legendás hozzáértéssel és a robbanásig felizott légkörben is bátran vállaló Eötvös Károly szabadidejének jelentékeny részét Stern Emánueléknél töltötte. A mesterségesen felszított gyűlölet esetleges testi bántalmazása ellen önkéntes zsidó őrség óvta Eötvös Károlyt. Az őrség vezetője Goldstein János, egykori huszáraltiszt volt, akiben Goldstein Dávidnak, a legelsők között beköltözött zsidók egyikének fia sejthető. A hitközség díszülésen nyílvánította elismerését dr. Heumann Ignácnak a tiszaeszlári vérvád ártatlan gyanusítottjainak felmentése érdekében kifejtett eredményes védőügyvédi tevékenységéért, ünnepélyes keretek között adva át a város és a megye zsidóságának háláját kifejező jegyzőkönyvi kivonatot. Általános részvét közepette halt el 1896-ban, arcképét a hitközségi díszterem részére megfestették, nevére jótékony célú alapítványt létesítettek. Temetésén a nagyváradiak országos hírű főrabbija, dr. Kecskeméti Lipót tartotta a gyászbeszédet. A tiszaeszlári perrel csúcspontjára jutott antiszemita izgatástól, kilengésektől függetlenül a nyíregyházi zsidók rendszeres céltudatossággal intézték ügyeiket, és élték vallásos életüket, ugyanakkor polgári foglalkozásuk körében is eleget tettek kötelezettségeiknek, gazdaságilag fokozatosan erősbödtek."

 

975. Krúdy Gyula: A magyar George Sand: Vay Sarolta grófnő, a női gentleman == Világ, 1926. 12. sz.?? == uő.: A szobrok megmozdulnak. Írások az irodalomról. – Budapest : Gondolat, 1974. – p. 409–419. [413]

 

Lukáts János: A magyar irodalom története K–P (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, C. sorozat 5–6.). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1974. – 541 p. [467]

                4971. tétel.

 

976. MIKSZÁTH Kálmán: A >>Hangli<<. = Pesti Hirlap, 1882. június 18. 1-2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 13-16. p., 241-242. p. [15-16; 241]

                "A tiszaeszlári vérvád kérdése mindjobban foglalkoztatja a közvéleményt, és most már Mikszáth is egyre gyakrabban vonja be témakörébe ezt az eseményt."

 

977. MIKSZÁTH Kálmán: Uborka-idény. = Pesti Hirlap, 1882. június 25. Képes melléklet 2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 19-21. p., 245-247. p. [245; 246]

                "Ezúttal egy időszerű kérdés - a tiszaeszlári ügy - ellentétes tükörképeit mutatja be a sajtó és a közönség viszonylatában. Hogyan reagál a felkavart közvélemény a lapok beszámolóira? A vérvád ügye a nyíregyházi törvényszék előtt még nem tisztázódott véglegesen; a lapok többsége tehát olyan tudósításokra törekedett, amelyek sem az antiszemiták, sem a szemiták érzékenységét nem érintik. De két levéltípusban (lehettek ezek valóban beérkezett, vagy csak fiktív levelek) azt illusztrálja, hogy semmiféle ilynemű törekvés nem vezetett kielégítő eredményre. Mindkét oldalról találtak súrlódási felületeket azok, akik ilyet kerestek... [...] Egyébként figyelemreméltó kortörténeti dokumentum (és egyúttal adalék Mikszáth jelen karcolatához) a Pesti Hirlap egypár nappal azelőtt (jún. 22-én) megjelent hírcikke, amely a következő szerkesztőségi panaszról számol be: >>Sok sürgönyt kellett már s kell naponkint félretennünk, amin megérzik a tendencia vagy ide, vagy oda...<<"

 

978. MIKSZÁTH Kálmán: Tiszaeszlári Tisza Kálmán. = Pesti Hirlap, 1882. június 30. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 25-27. p., 249-250. p. [249]

                "A tiszaeszlári ügyet részletesen tárgyalja a Krk 66. köt., Rejtő István jegyzeteivel. Ez a cikk alapötletét tekintve összefügg a jún. 25-i, Uborkaidény c. tárcával. Mindkettőnek központi témája a tiszaeszlári eset mikénti tolmácsolásának kérdése. A fent említett cikkben az újságok helyzetét igyekszik megvilágítani, emebben magának a miniszterelnöknek - mint belügyminiszternek - magatartását szemlélteti reflektorfényben. Ezzel a jellemzéssel Mikszáth tulajdonképpen Tisza Kálmán hideg, számító okosságát élezi ki."

 

979. MIKSZÁTH Kálmán: Esz - lári - fári. (Apróságok). = Pesti Hirlap, 1882. július 3. Melléklet 3. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 31-32. p., 252. p. [252]

 

980. Saulusból Paulus. In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 252. p. [252]

                "A tiszaeszlári üggyel kapcsolatos antiszemita izgatások ellenében Mikszáth számos cikkével igyekezett elősegíteni a megbékélést és a köznyugalmat. A jelen kötetben több olyan írásműve olvasható, amelyek épületes történetek, tanítómesék vagy személyes jellegű dialógusok formájában közvetítik ily irányú törekvéseit."

 

981. MIKSZÁTH Kálmán: Falun. = Pesti Hirlap, 1882. július 14. 1-2. p. [Névjelzés: Scarron.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 35-38. p., 254-255. p. [37; 254; 255]

                "Hanem a nép haragszik rájuk [zsidókra] a kislány [Solymosi Eszter] miatt. - Minálunk [Palócföld] nem haragszik rájok senki. [...] - Úgy volt az, hogy a király fia megharagudott a zsidókra az alföldi kisleány miatt, s megmondta az apjának, hogy ki akarja őket az országból kergetni. >>Ejnye, ejnye, fiam! - szólt az öreg király[...]"

                "A karcolat [...] második része - beszélgetése a mohorai kocsissal és annak allegorikus meséje - az akkoriban legaktuálisabb témával, a tiszaeszlári üggyel foglalkozik. [...]ez a tanítómesével párosított karcolat az antiszemita izgatásokkal szembeforduló Mikszáth publicisztikájának egyik láncszeme."

 

982. MIKSZÁTH Kálmán: Az angyalcsinálók. - Színházi tárca -. = Pesti Hirlap, 1882. július 16. Melléklet 1. p. [Névjelzés: Scarron.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 41-42. p., 256-258. p. [41; 257]

                "Minthogy az egyiptomi háborút is valószínűleg a kagál megvesztegetése folytán csinálta az angol flotta, hogy a tiszaeszlári ügyről elvonja ennek következtében a figyelmet, nem szándékunk, mint komoly tárcaírónak ez improvizált eseményt egyébnek tekinteni, mint egy rossz csínynek, mely kemény megtorlást provokál majdan - a nyíregyházi törvényszék részéről. Nem, mi figyelmen kívül hagyjuk ezt a suskust, melyben jól tudjuk, a Wahrmann pénze is dolgozik, mert, ismételve állítjuk, az egyiptomi mészárlás csak leplezési komédia lehet[...]"

                "A jelen karcolat két első szakasza - Mikszáth ez időbeli számos karcolatához hasonlóan - egy-egy gúnyos megjegyzést tartalmaz a tiszaeszlári vérvád terjesztőivel szemben. Mintha az egyiptomi háború, ill. >>az egyiptomi mészárlás<< is csak a figyelmet elterelő, improvizált (rögtönzött) esemény lenne."

 

983. MIKSZÁTH Kálmán: Egy elmaradt város. = Pesti Hirlap, 1882. augusztus 6. 1-2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 57-60. p., 267-269. p. [59; 269]

                "A kávéházakban, hol cikóriával főzik a kávét, még mindig a híres váci csata esélyeiről diskurálnak urambátyámék; az ő számukra csak olyan álomképforma a tiszaeszlári eset[...]"

 

984. MIKSZÁTH Kálmán: Báró Atzél s a revolverek. = Pesti Hirlap, 1882. szeptember 19. 3. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 103-106. p., 297-300. p. [104; 297; 300]

                "Az eszlári titoknál is nagyobb titok[...]"

 

985. MIKSZÁTH Kálmán: Pozsonyi szépség-tapaszok. = Pesti Hirlap, 1882. október 2. Melléklet 3. p. [Névjelzés: Pluvius.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 119-120. p., 309-310. p. [120; 309??más kiadások??]

                "Egy kisebb csoport kiáltá, egy zsidóház ablakait betörve (Vajon nem-e a környéken lakó üvegestótok rendezik ezt a heccet?): - Adjátok elő Solymosi Esztert!... ...Meg a Wertheim kassza-kulcsokat - tette hozzá, egy praktikusabb antiszemita."

                "A tiszaeszlári ügy hullámai végigözönlöttek az egész országon. Pozsonyban is zsidóellenes megmozdulások kezdődtek."

 

986. MIKSZÁTH Kálmán: A mi Eötvös Károlyunk. = Pesti Hirlap, 1882. november 23. 1-2. p. [Névjelzés: Scarron.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 174-177. p., 347-348. p.??más kiadások?? [347; 348]

                "Barátságuk másik pillére: Nyíregyháza, ahol Eötvös Károly mint a tiszaeszlári pör vádlottjainak egyik védőügyvéde működött ugyanakkor, amikor Mikszáth onnan rendszeres tudósításait küldte közös lapjuknak."

 

987. MIKSZÁTH Kálmán: Apróságok a Házból. = Pesti Hirlap, 1882. június 8. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 188-191. p., 356-357. p. [190; 191]

                "Most Ónody Géza állott föl, aki először hozta a Ház elé a tiszaeszlári esetet. [...] Mikor Ónody befejezte véres krónikáját, Somssich Pál állott föl. A szeretet vallásának nevében jelenti ki, hogy borzalommal hallotta az előtte szólónak izgató beszédét. [...] Tisza is szükségesnek látta a még egyszeri fölszólalást, sőt midőn Ónody személyes kérdésben felelt, harmadszor is replikázott."

 

988. MIKSZÁTH Kálmán: Apróságok a Házból. = Pesti Hirlap, 1882. június 10. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 191-195. p., 357-358. p. [191]

                "Még mindig a zsidókérdés van napirenden. A zsidókérdés, komplikálva a muszka-zsidók beözönlésének aggodalmával és a tiszaeszlári rejtélyes esettel. [Istóczy-Wahrmann párbaj.]

 

989. MIKSZÁTH Kálmán: A Házból. - Karcolat az első ülésről -. = Pesti Hirlap, 1882. október 6. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 197-199. p., 360-362. p. [198; 362]

                "Négy dologról bizonyos volt minden ember, hogy az első ülésen be fog következni. Haragos kérdés fog intéztetni az igazságügyi miniszterhez, hogy a tiszaeszlári gyilkosság tisztában van-e már, s ha nincs, miért van? [...]Ez nagy malőr a karcolatíróra, aki kénytelen kijelenteni, hogy mikor nem is egy, de négy botrány van jogos kilátásba helyezve, aztán mind elmarad: az a legnagyobb botrány."

 

990. MIKSZÁTH Kálmán: A tisztelt Házból.- Karcolat -. = Pesti Hirlap, 1882. október 12. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 200-202. p., 363-365. p. [201; 363; 364; 365]

                "Ónody állott fel. Csinos fiatal ember, eléggé rokonszenves hangorgánummal. Valami paksaméta fehérlik előtte messziről. Általános a vélemény, hogy magával hozta s be fogja mutatni az Eszter arcképét. [...] Nyugodtan beszél, de rosszul. Igazi rituális gyilkosságot követ el a grammatikán és a jogi terminus technikusokon. [...] Egyébiránt okosan van kigondolva a dolog. Kiviláglik belőle, hogy a zsidók be akarják záratni Baryt a vizsgálóbírót, a keresztények pedig be akarják záratni Havast, az ügyészt. [...] Vádolja bűnrészességgel Kozmát - ki lent jártában kiváncsi volt arra, hogy miért nem ütötték agyon az eszláriak az ottani zsidókat, s ki átnézi, hogy hamis tanúzások kieszközlésére történnek kísérletek. Interpellálja Paulert, mit szándékozik tenni."

                "[...]Ónody Géza és Csernátony Lajos interpellációja részint a belügy-, részint az igazságügyminiszterhez: a tiszaeszlári ügyben. Ónody a nyíregyházi pörrel kapcsolatosan Havas Imre ügyész és Kozma Sándor főügyész bizonyos eljárását kifogásolta. Eközben használta a Mikszáth karcolatában is olvasható >>imparlamentáris<< kifejezést, amelyre az elnök megjegyzést tett. >>E jogsértések - mondotta Ónody - az igazságszolgáltatás terén valóságos garázdálkodásokat képeznek...<< Ónodyval szemben Csernátony a bujtogatók ellen beszélt, kik a tiszaeszlári ügyet izgatásokra használják fel. Csernátony is elejtett egy olyan kifejezést, amelyet az elnök szintén kifogásolt. Csernátony a tiszaeszlári vádlottak érdekében szólalt fel s eközben mondta: >>Ezen üggyel azonosították magukat bizonyos tényezők és belelovagolták magukat egy nagy ostobaságba...<<"

 

991. MIKSZÁTH Kálmán: Apróságok a mai ülésből. = Pesti Hirlap, 1882. október 12. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 202-204. p., 365-366. p. [203; 204]

                "Istóczy egy képet is hozott magával, melyet kedvteléssel s az amatőr szenvedélyességével mutatott a szörnyülköző honatyáknak. Egy lány van lepingálva rajta élénk szemekkel, amint hanyatt fekszik, s a sakterek, akik lefogták, nyakát metszik meg, melyből patakban csurog a vér egy rituális edénybe. [...] ...Mindezeknél fogva, kérdem a miniszterelnök úrtól... Hátulról súgják: - Hogy hova lett Solymosi Eszter? Zavarodottan utána mondja: - Hogy hova lett... azaz[...]"

 

992. MIKSZÁTH Kálmán: A Házból. - Karcolat -. = Pesti Hirlap, 1882. november 16. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 207-209. p., 368-370. p. [207; 208; 369-370]

                "A szegény Mezei Ernő arról panaszkodik, hogy a saktereket vízzel kínozták - s eközben maga is folytonosan a vizes pohár után nyulkál, igénybe vett beszélő organumát megnedvesíteni. [...] Azután megindul a tisztviselők minősítéséről a vita. Azaz, hogy megindulna, ha az interpellációs könyvbe bele nem volna jegyezve a Mezei Ernő szándéka, hogy a tiszaeszlári kérdésről fog beszélni."

 

993. MIKSZÁTH Kálmán: A >>T. Házból.<< (Karcolat). = Pesti Hirlap, 1882. november 22. Melléklet 1. p. [Névjelzés: S.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 212-214. p., 374-376. p. [213; 214; 376]

                "Hallatlanul felületesek ezek a bíróságok- akár a miniszterek! Hja, hiába, csak egy jó törvényszék van a világon... a >>tiszaeszlári<<. [Horváth Gyula képviselő Mezei Ernőhöz:] Hanem egy föltétel alatt kiszabadítlak. Ha prenumerálsz az Ónody könyvére. - Mire való lenne az nekem? - Furcsa kérdés! Már Wahrmann is aláírt ötven díszpéldányt. - Aztán mire neki ötven? - Hát csak úgy... szalonnát fog beléjük takargatni."

 

994. A T. Házból. In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 379-381. p. [381]

                ">>holnap tejberizskása lesz<< - jelentése: csemege lesz; tudniillik Tisza Kálmán válasza Mezei Ernőnek a >>zsidó kérdésben<<, a tiszaeszlári ügyben."

 

995. MIKSZÁTH Kálmán: Apróságok a Házból. = Pesti Hirlap, 1882. november 26. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 220-223. p., 381-384. p. [221; 384]

                "A kérvényi bizottság, természetesen, indokoltnak találta, hogy a belügyminiszter az egri érseki nyomdában készült zsidóellenes nyomtatványokat, minők >>A tisza-eszlári vértanú leány és az ó-hitű zsidók<<, az >>Esztergom<< című lap néhány számát s holmi fölragasztásra szánt apró tömpölyöket - ahogy a nép a stemplit nevezi -, melyek épületes jelszavakkal és verseményekkel vannak ellátva, rendőrileg lefoglaltatott. Ezt a fölfogást tolmácsolta most Berzeviczy. De Polónyi Géza a szélsőbalon nem így gondolkozott. A kérvényi bizottságban benyújtott egy kilenc rőfös ellenvéleményt, melyben nyomról-nyomra kimutatja, hogy amit a belügyminiszter ez esetben csinált, az olyan tökéletes törvénysértés, hogy esztergályozni se lehetne jobbat. [...] A Polónyi beszédének voltak igen ügyes részei. Ilyen volt például az, ahol fejtegette, hogy a zsidóellenes zavargásoknak oka nem azokban a lefoglalt röpiratokban rejlik; de igenis ott rejlik abban a propagandában, melyet a miniszterelnök oly sokáig engedett pártjában burjánozni, míg az mély gyökeret vert, s elterjeszté terebélyes koronáját, s Tiszának csak akkor jutott eszébe föllépni ellene, mikor már az egésznek az ellenzék nyakába vélte varrhatni az ódiumát."

                ">>a tejbekása<< - a csemege. (Itt: Pauler Tivadar igazságügyminiszter válasza Mezei Ernőnek a tiszaeszlári ügyben."

 

996. MIKSZÁTH Kálmán: A mai ülés. - Karcolat -. = Pesti Hirlap, 1882. november 26. Melléklet 1-2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 223-226. p., 384-385. p. [224]

                "[Polónyi anekdotája] - Semmit se hallottak volna kendtek? - De bizony hallottuk, hogy, aszongya, valahol a Tisza tájékán vérét vették volna valami ártatlan keresztény lánykának - de nem tudhassa az ember: igaz-e? - Errefelé hát nem haragusznak ugye a zsidóra? - Ami azt illeti, haragszunk biz mi, hogyne haragudnánk, s agyon is ütnénk őket sorba - ha nem félnénk az uraktól. [Akik] az osztozkodásnál azt mondanák: Félre paraszt!"

 

997. MIKSZÁTH Kálmán: A tisztelt Házból. Karcolat. = Pesti Hirlap, 1882. november 28. Melléklet 1. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 226-229. p., 385-388. [227; 229; 386; 387]

                "A hevesi kérvénynek mára maradt a farka, és az olyan hosszúra nyúlt, hogy szinte kilógott az ülésből. Alig maradt egy kis hely a várva-várt válasz számára, melyet az igazságügyminiszter a tiszaeszlári ügyben már egy hete hogy sikertelenül erőlködött megadni. [...] Egyébiránt a kérvényi bizottság nem azt mondja, hogy a belügyminiszter eljárása a nyomtatványok rendőri lefoglalásával törvényes volt, csak azt, hogy igazolt volt, ami nagy különbség. [...] Azért, hogy a hevesi kérvény tárgyában a kormány 55 szavazattal győzött, nem azt jelenti ám, hogy Tisza a sajtószabadságon súlyos sértést el nem követett; hanem jelenti legföljebb azt, hogy ezt a többség még nem tekinti olyan hibának, amelyért megbuktassa. [...] Végre aztán úgy fél kettő felé a jó Pauler is hozzájutott, hogy lerázza lelkéről, ami azt már napok óta nyomja. Országgyűlési tudósításunkban egész terjedelmében közöljük a Ház minden oldaláról többször zajos helyeslésekkel félbeszakított beszédet. Mezei Ernőt nem elégíté ki a beszéd. Ő ilyen igazságból a zsidók számára nem kér s nem állíthatja, hogy volna Magyarországnak igazságügyminisztere, aki csak egy bebalzsamozott fáraó ott a bársonyszékben, a kormány pedig olyan professzionátus életmentő, aki farkasvermet ás, hogy beleessenek, akiket aztán kimenthessen. Végül még Verhovay beszélt röviden személyes kérdésben, megmagyarázván Mezeinek, mily úton jutottak az eszlári tudósítások az ő lapjába."

                ">>A t. interpelláló úr azt mondja, hogy bizonyos irányú áramlattal szemben az igazság legfőbb érdeke lett volna, hogy a nyomozás és a bírói eljárás a szenvedélyek illetéktelen befolyásától megóvassék. Teljesen osztozom ezen nézetben - mondja Pauler -, csakhogy egy lépéssel tovább megyek: nemcsak egy irányú, hanem minden irányú befolyástól! Mind a közvádlót, mind a vizsgálót, mind az ítélőbírákat, mind a védőket meg kellene óvni, mert senki sem sajnálja jobban, mint én, hogy azok által, amik idő előtt közhírré tétettek a lapokban, a vizsgálat lefolyása és sikere nagyban veszélyeztetve lesz. [...] A nyíregyházi törvényszéket illetőleg nem forgott fenn ok, melyből annak elfogultsága konstatálható lett volna<<, ennek következtében ő (az igazságügyminiszter) nem tartotta szükségesnek a delegálást. Hangsúlyozza, hogy ebben az ügyben nem mulasztott el semmit, ami a hatásköréhez tartozott. Elnök ezután szavazásra tevén fel a kérdést, a Ház - Mezei Ernő kivételével - egyhangúlag tudomásul vette a miniszter válaszát[...]"

 

998. BISZTRAY Gyula: Az országgyűlési karcolatokról. In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte Bisztray Gyula) Budapest, Akadémiai. 1974. 350-352. p. [351]

                "A tiszaeszlári ügy, illetőleg a pörnek a nyíregyházi törvényszéken folyó tárgyalása ismételten szenvedélyes vitákra vezetett. [...]november végén ismét a tiszaeszlári ügy került szőnyegre."

 

999. Életrajzi jegyzetek. In Mikszáth Kálmán összes művei. 64. kötet. Cikkek és karcolatok. 1882. július-november. (Sajtó alá rendezte BISZTRAY Gyula) Budapest, Akadémiai. 1973. 390-408. p. [391; 394; 395; 402; 404]

                "[Bary József] mint a nyíregyházi törvényszék aljegyzője vizsgálóbíró volt a tiszaeszlári pörben. [Funták Sándor] a tiszaeszlári per egyik védőügyvédje. [Havas Imre] a tiszaeszlári per ügyésze. [Ónody Géza] Solymosi Eszter (1868-1882) - tiszaeszlári cselédlány. Az ő eltűnése miatt emeltek a nyíregyházi törvényszék előtt vérvádat."

 

1000. Szép asszony könyve. In Mikszáth Kálmán összes művei. 69. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1974. 209-216. p. [214]

                "[A recenzált könyv kisebb hibája,] hogy az antiszemitizmus csak a Tisza elleni oppozíciónak egy neme - Juliette Adam e kérdést így fogalmazta meg: >>Az antiszemitizmus csak egy formája a Tisza elleni oppozíciónak, melynek sikere akkor kezdődött, mikor a miniszterelnök a múlt ülésszak végén felszólalt a zsidó és keresztény közti kötelező polgári házasság érdekében, melyet azelőtt mindig ellenzett[...] A tények azt mutatják, hogy M[ikszáth]K[álmán] kifogása jogos, az antiszemitizmus nagy erőpróbája a tiszaeszlári vérvádper kirobbantása és a per szálainak összebogozása volt (ld. Krk. 66. köt. [...] 376-399. l.)"

 

1001. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1884. október 24. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 69. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1974. 122-127. p., 276-280. p. [124; 278]

                "Most aztán kilépett az antiszemiták >>öreg ágyúja<<, Szalay Károly. Még mindég gyászt visel Solymosi Eszterért, s hangja ércében a kereszténység fájdalma rezg."

                "A tiszaeszlári perben Szalay Károly volt a Solymosi család ügyvédje."

 

1002. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1884. december 4. 9. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 69. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1974. 146-148. p., 297-298. p. [147; 298]

                "[Csanády Sándor beszédéből:] >>A kormány kezében a hatalom kés, mellyel a nemzet életerejét metszi<>kés<< és a >>metszés<< szóra egyszerre élénken pislantottak föl az antiszemiták, de bizony azért mégsem bírt a dolog Eszlárig jutni."

                "M[ikszáth]K[álmán] ezzel a fordulattal az antiszemita képviselők parlamenti szereplését gúnyolta, akik minden alkalmat megragadtak, hogy fajgyűlölő politikájuknak hangot adhassanak."

 

1003. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 69. kötet. Cikkek és karcolatok. 1884. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1974. 326-346. p. [331; 338; 341]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári ügyben, majd a perben a vádlottak védőügyvédje volt. [Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a parlament elé. [Solymosi Eszter] tiszaeszlári cselédlány. Az ő eltűnése váltotta ki a vérvád gyanúját a tiszaeszlári bűnperben. [Szalay Károly] A tiszaeszlári bűnperben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1004. SALACZ Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918. München, Aurora könyvek. [72]

 

1005. SCHEIBER Sándor: Mikszáth tárgytörténeti kapcsolataihoz. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1972. 3. sz. 344-354. p. [352] In uő: Folklór és tárgytörténet. II. kötet. Budapest, A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása. 271-325. p. [300]

 

1006. SZABÓ Lőrinc: Napló 1945. április-szeptember. In uő.: Napló, levelek, cikkek. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Kabdebó Lóránt. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1974. 255-399. p. [323]

                "[Június] Ribillió Püski igazolása körül a könyvkiadóknál. Csak a lapokból látom. H[orváth]. Z[oltán]. megint mesterkedik, most őellene: lemondott az enyhe ítélet - dorgálás - miatt, az elnökkel, Cserépfalvival együtt. (Vagy írtam már?)"

 

1007. VADAS József: Dal vagy nóta? Erdélyi József költészetéről. = Irodalomtörténet, 1. sz. 104-115. p. [114]

                "Erdélyi akkor szakított először a márciusi ifjak hagyományaival, amikor 1937-ben megírta, majd megjelentette Solymosi Eszter vére című versét, melyet felháborodva fogadott az irodalmi közvélemény. Most lepleződött le a szociális látszatot keltő reakció - írta Bálint György. Karinthy Frigyes allegorikus példabeszéddel foglalt állást. A legsúlyosabb szavakat azonban Rónai Mihály András mondta ki: "Egy költő meghalt, s csak halála napján derült ki róla végképpen, hogy voltaképpen meg sem született: soha nem volt költő." Ez az ítélet persze igazságtalan volt, hiszen Erdélyi József költői életművét nem lehetett meg nem történtté tenni. Az is igaz azonban, hogy amikor Erdélyi az ötvenes évek elején, a börtönből szabadulva, hozzákezd új életéhez, újra kellett értékelnie a múlt eredményeit."

 

1008. REJTŐ István: Mikszáth Kálmán védelmében. = Irodalomtörténet, 3. sz. 667-675. p.

 

1009. FÁBRI Anna: Egy elfelejtett Krúdy-regény. A Tiszaeszlári Solymosi Eszter. = Kritika, május. 18. p.

 

1010. KRÚDY Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Részlet a regényből. = Kritika, május. 18-19. p.

 

1011. KISS Ferenc: Kosztolányi, az újságíró. = Irodalomtörténeti Közlemények, 4. sz. 436-453. p. [437]

                "[Kosztolányi Dezső] Nem felejtette el, hogy a tiszaeszlári pörben a védelem egyik legerősebb orgánuma volt [a Pesti Hírlap], Eötvös Károlynak állandó bázisa."

 

1975.

 

1012. ENGEL Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve. Tel Aviv, 1975. (magyarul és héberül)

 

1013. KRÚDY Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. [Regény] Budapest, Magvető.

 

1014. SÜKÖSD Mihály: Egy klasszikus magyar "tényregény". = Népszabadság, június 21. 7. p.

 

1015. LÁZÁR István. = Valóság, november. 94-96. p.

 

1016. SÁNDOR Iván. = Magyar Nemzet, július 20. 13. p.

 

1017. NEMESKÜRTY István: Magyarország lelkiismerete. = Élet és Irodalom, 34. sz. 9. p.

 

1018. BERECZ Miklós. = Magyar Papír, július?

 

1019. KATONA Béla: Regényes korrajz a századvégi Nyíregyházáról. = Szabolcs-Szatmári Szemle, 4. sz. 101-104. p.

 

1020. BENEDEK Pál: Ilyennek látta Krúdy a tiszaeszlári pert. = Új Kelet, augusztus 15. ??

 

1021. Özv. petoviczi Sexty Józsefné szül. HENTER Ilona: [Levél Krúdy Gyulához.] In Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. [Visszaemlékezések, levelek, dokumentumok.] Budapest, Magvető. 284-285. p., 360. p.

 

1022. [Pantheon Irodalmi Intézet R.T., Dante Könyvkiadó, és Kner Imre levele Krúdy Gyulához A tiszaeszlári Solymosi Eszter kiadásával kapcsolatban.] In Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. [Visszaemlékezések, levelek, dokumentumok.] Budapest, Magvető. 285-287. p., 360. p.

 

1023. A tiszaeszlári Solymosi Eszter hirdetése. In Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. [Visszaemlékezések, levelek, dokumentumok.] Budapest, Magvető. [31. kép.]meg kell nézni!!!hova rakjam

 

1028[!]. Szász Zoltán: A dualista rendszer nyugalmi időszaka (1875-1890) == Magyarország története 1849–1918. Az abszolutizmus és a dualizmus kora. Szerk.: Hanák Péter Erényi Tibor és Szabad György közreműködésével. 2. kiadás. (Magyarország története IV.) Budapest, Tankönyvkiadó, ??p. [239; 240; Névmutató: 649; 651]??

 

1024. MEGYERY Sári: Én is voltam jávorfácska... Életregény. Párizs, [23; 24; 26]

                "Ferike [Korniss Ferenc], szájában elmaradhatatlan csibukjával, bozontos fehér szemöldökét összevonva, hajdani hivatali rangjában szokott méltóságával némán bámult az előtte úszkáló füstkarikákba. Magatartása elárulta, hogy mielőtt nyugdíjba vonult, a tiszaeszlári vérvád törvényszéki elnökének hatáskörében híres ember volt az országban. Mert sajnos a nyolcvanas években a Európán átviharzó antiszemita hullám hazánkat sem kímélte, és - tizenegy évvel a francia Dreyfus pör előtt - az istenhátamögötti kis szabolcsi faluig jutott. Mint mindenütt, gyűlölete kielégítésére a nép itt is bűnbakot keresett, s a nyomorult tiszaeszlári zsidóságra rásütötte a rituális gyilkosság bélyegét. Kapóra jött a tizenhatéves kis parasztlány, Solymosi Eszter eltűnése, s egy - a Tiszából partravetődött - női hulla személyazonossága körüli eltérés, a felzaklatott idegű lakosság képzeletében elhinteni a fantasztikus véráldozat magvát. Az érdekeltek koholmányai jó talajra leltek, s a közvélemény úgyszólván kaján örömmel fogadta és terjesztette a zsidók bűnösségét. Így, amikor a felbérelt, hazug kamasz, Scharf Móric eskü alatt bizonyította, hogy a zsinagóga kulcslyukán keresztül saját két szemével látta a húsvéti pászkát a keresztény hajadon vérével megszentelő szertartást, a tömeg kételkedés nélkül adott hitelt hamis tanúvallomásának. Anyám előszeretettel újítgatta fel a perrel kapcsolatos gyermekkori élményeit, felhasználva az alkalmat magasztalni rajongva szeretett apjának jogászi képességeit, s azt a tekintélyt, mit bölcs, mérsékelt gondolkodásmódja mind az ügyészi kar, mind a hallgatóság körében ébresztett. Mindenkivel, még a pimaszságig bátor Scharf kölyökkel is emberségesen bánt, ahogyan ezt Korniss nagy híve, Mikszáth Kálmán, a pörről való tudósításában jellemezte: <>. Mama az emlékezéseiben a vád mögött rejlő fajgyűlölet okait nem bolygatta, ezek csak később kezdtek megvilágosodni előttem, mikor próbálva összerakni a hallott elemeket, mint valami zord, bibliai tárgyú kockajáték, teljes egészében elém tárult a tiszaeszlári tragédia. Valami (nem tudom mivel magyarázható) rokonszenv - a házunkban napirenden lévő bűnügy kérdésében - az első perctől kezdve az üldözöttek mellé állított. S hogy anyám oly sokat regélt apja elnöki ténykedéséről, a felmentő végítéletben nagyapa bölcsességét láttam. Hálából elhatároztam, hogy megpróbálom szeretni. Nem volt könnyű. ...Ösztönösen megéreztem, hogy a gőgös, régimódi elveihez görcsösen ragaszkodó aggastyán nemcsak Rizának [Sári iskolai barátnője] és a kedvemre való iskolának, de a még bennem csak homályosan szunnyadó fogalmaknak is ellensége. Fenyegetése, s hogy akaratom ellenére akar rendelkezni felettem, egy csapásra megölte a szívemben mesterségesen felébresztett szeretetnek még a csíráját is... Ha a tiszaeszlári zsidóság ártatlan volt, miért nem szabad nekem Rizuska mellett ülni a padban? ...A hivatalába menet rendszerint apa [Megyery ??] kísért az iskolába, türelmetlenül vártam aggodalmaimat vele közölhetni. ...- Ha a zsidók nem bűnösek, miért haragszik nagyapa a zsidókra? Mintha nem hallotta volna szavaimat, apa a körülöttünk zajló forgalomra összpontosította figyelmét, majd a szokottnál gyorsabb iramban vezetett az iskola irányába. ...Összeszedve minden bátorságomat, a búcsú pillanatában ismételten megkérdeztem, miért tiltja meg nagyapa, hogy szóba álljak zsidó gyerekekkel? - Ez nem olyan egyszerű, alkalomadtán majd erről is beszélünk - felelte kurtán. - De mikor? - Semmi esetre sem most az utcán. Majd egyszer, ha ezt már jobban megérted."

 

1025. Krúdy Zsuzsa: Egy régi fénykép hátára == Bata Imre és mások (szerk.): Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1972. – Budapest : Országos Széchényi Könyvtár, 1975. – p. 384–389. [386; 389]

                "Történelmi, kortörténeti munkái előtt bújta a könyvtárakat. [...] Különösen az OSZK és Szakács Andor barátjának 10000 kötetes kitűnően válogatott könyvtára tett jó szolgálatot. Így volt ez a Tiszaeszlári Solymosi Eszter és a Kossuth fiúk című eddig csak újságban publikált regényeinél is.

 

1026. Markovits Györgyi: Egy New York-i magyar folyóirat a második világháború idején. "Magyar Fórum" == Bata Imre és mások (szerk.): Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1972. – Budapest, Országos Széchényi Könyvtár. 1975. – p. 409–425. [415]

                "Varró István Tiszaeszlár hatvan éves címmel írt a lap második számában az antiszemitizmus ellen[...]"

 

1027. Száraz György: Egy előítélet nyomában. Gondolatok egy könyv olvasása közben == Valóság, 8. sz. – p. 60–82. [61; 71; 74]

 

Nemeskürty István: Magyarország lelkiismerete : (Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter) == Élet és Irodalom, 1975. augusztus 23. – p. 9.

 

Dénes Gizella: Emlékeztető emlékezés. == Vigilia. 1975. 10. sz. 696–701. [700]

 

Rácz László (Mexico): Adatok egy megíratlan életrajzhoz. [Olvasói levél] = Élet és Irodalom, 1975. december 6., 2.

Bary Zoltánról.

 

1976.

 

1029. Antal Gábor: Fodor József alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások). – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. – [145; 146]

                "[...]igen fájt neki [Fodor Józsefnek], hogy Erdélyi József - akit pedig becsült, és akit mint költőt akkor is védelmezett, Bálint Györggyel együtt, amikor e minőségében el akarták volna temetni - leközöltette a Solymosi Eszter vére című uszító versét. S a Válasz vezető munkatársainak - így fogalmazta - szavuk sem volt ehhez..."

 

1030. Balassa Imre: Nyolc évtized vándorútján : [Visszaemlékezések]. – Budapest : Magvető, 1976. – [40]

                "Eötvös, a ravasz, öreg fiskális - ócsárolta az állítólag királysértő cikket és íróját [Kadosa Marcellt]. És ezzel húzta ki a vízből a védencét. [...] - Hát hogy van ez megírva, kérem tisztelettel? Afféle pesti zsidó firkásznyelven... Mi ez? Talán csak nem lett antiszemita a tiszaeszlári pör világhírű védője? Azért "tette le" a cikket és íróját, hogy fölmentesse. Egy ilyen jelentéktelen eset? Hát ettől kell félteni a királyi tekintélyt? [...] Eötvös taktikája győzedelmeskedett."

 

1031. Harmath István–Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. – 3. bővített kiadás. – Veszprém : Megyei Könyvtár, 1976. – [295]

                "1883-ban, a hírhedt tiszaeszlári zsidóellenes perben, ahol feltűnő sikerrel, védte a vádlottak ügyét, Európa-szerte felfigyeltek rá."

 

1032. Kosztolányi Dezső: Eötvös Károly == A Hét, 1916. április 16.?? == uő.: Látjátok feleim. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. – p. 223–225. [223; 224]

 

1033. Krúdy Gyula: Kossuth fia [Történelmi regény]. – Budapest : Magvető, 1976. – [15; 24; 48; 217; 409 tartalom]

??            "Günther Antallal, aki éppen az akkor folyó tiszaeszlári tárgyalást hagyta ott a nyíregyházi bíróság előtt, hogy az "írók és művészek" társasutazásán részt vehessen, a tiszaeszlári pörről beszélgetett Kossuth Lajos. - Én hites gyorsíró voltam a tárgyaláson, még kevesen tudják Magyarországon kellően a gyorsírást, ezért volt szükség rám - mond Günther Antal (aki évek múlva igazságügyminiszter lett Magyarországon). Július közepe volt ekkor - 1883-ban, a tiszaeszlári vérvád tárgyalási napján, a nyíregyházi törvényszék előtt -, e napokban éppen az orvosszakértőket hallgatja ki a bíróság Solymosi Eszter hullájára vonatkozólag - tehát ítéletről még szó sem lehet, de Kossuth jövőbe látó szeme már jósolja a dolgokat. - A vádlottakat ebben az ügyben felmentik, de vajon vége lesz ezzel az agitációnak? Nem hinném; holott praktikus célja nincs a dolognak! - mondja Kossuth. ...[Kossuth halála napján] Eötvös Károly most már a magyar orvosokat szidta, hogy egyiknek se jut eszébe Kossuth segítségére jönni. - Messze van Magyarország! - mondotta valaki. - Ha élne még Scheuthauer, akit eszlári védő koromból ismerek, neki nem volna messze ez az út. De a másvilágra nem telegrafírozhatok neki - felelt Eötvös. ...Talán meg is buktatják Tapolcán Kossuth Ferencet, ha Vörös László fő kortese, Hertelendy Ferenc, odavaló földbirtokos beszédében nem veti fel a zsidókérdést, úgy aposztrofálván Kossuth Ferencet, mint a tiszaeszlári saktervédő Eötvös Károly barátját. A zsidók Tapolcán is érzékenyek voltak; pláne nem szerették, ha a rossz emlékű Tiszaeszlárral kapcsolatban emlegették őket, Singer, a tapolcai rabbinus szóvá is tette ezt az antiszemitáskodást a választás előtt, és így történt, hogy éppen a zsidó vallású szavazók, akik mindenkor leghívebb szavazói voltak a kormánynak, döntötték el választásaikkal a Kossuth-Vörös választást Tapolcán. Kossuth kapott 1103, Vörös László 763 szavazatot."

 

1034. Fábri Anna: Utószó == Krúdy Gyula: Kossuth fia [Történelmi regény]. – Budapest : Magvető, 1976. – p. 371–380. [372; 376; 377; 378]

                "Az 1931-es esztendőben három Krúdy-regényt közölnek folytatásokban a napilapok. A sort a Pesti Napló kezdi januárban A kékszalag hősé-vel, s még messze az utolsó folytatás, amikor a Magyarország megindítja A tiszaeszlári Solymosi Eszter közlését, az év vége felé pedig az Esti Kurír jelentkezik a Kossuth-fiúk regényével. ...E regényeknek legnagyobb teljesítménye a kor hangulatának szuggesztív erejű felidézése és annak a gondolkodásmódnak, életvitelnek érzékletes megjelenítése, amelyet az író...Eötvös Károlyra vonatkozóan így fogalmazott meg: "...mindig előkeresett a valóságból egy mustármagnyi igazságot, amelyhez hozzákötötte magyaros, táblabírás fantáziájának pókfonalait." ...A Kossuth fia travesztikus tényregény, s akárcsak A tiszaeszlári Solymosi Eszter-ben, benne is egyenrangú alkotóelemként keveredik össze pontos adat, hiteles korabeli feljegyzés, históriai tényanyag és a kedélyességbe burkolódzó, metszően szatirikus tartalmú anekdota, sőt néha-néha természetes fesztelenséggel a hétköznapi csevegések pletykálódása is. Újság, napilap számára kialakított forma ez, leginkább a tárcaregényhez hasonlítható, könnyen és természetesen felel meg a folytatásokban való közlés követelményeinek, epizódokból, kis, elkülönülő részekből épül fel, de a látszólagos statikusság ellenére a részek egymásutánjából mégiscsak kibontakozik egyfajta folyamatosság."

 

1035. Fábri Anna: Jegyzetek == Krúdy Gyula: Kossuth fia [Történelmi regény]. – Budapest : Magvető, 1976. – p. 381–408. [384; 388; 390]

                "A [nyíregyházi] tárgyalás során bebizonyosodott a vád képtelensége, s a vádlottakat fölmentették."

 

1036. Kubinszky Judit: Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875–1890. – Budapest : Kossuth, 1976. – [Címlap, 35; 73; 74; 77; 105; 107; 110; 113; 119; 120; 131; 137; 139; 140-141 Heves megyei kérvény. 1882. július 24???; 145; 147; 148; 150; 153; 154; 157; 159; 165; 166; 167; 169-174; 186; 189; 190; 191; 211; 220; 221; 224; 263; 264; 265; 267; 268; 271; 272; 273]

                "[...]a tiszaeszlári vérvádper tárgyalása előtt az olaszországi Pratóban az "Il sangue Christiano nei riti ebraici della moderna sinagoga" (A keresztény vér a jelenkori zsinagóga héber rítusaiban) című füzet ismeretlen szerzője a rituális vérvételt a zsidók kabalisztikus hagyományaival igyekezett bebizonyítani. Függelékül közölte az emlékezetesebb vérvádeseteket 1071-től a tiszaeszlári perig. A még "idejében" megjelent brosúra adatait és argumentumait a magyar antiszemiták természetesen sietve felhasználták ügyük sikere érdekében. [...] A gyakran ismétlődő 12 Röpiratbeli zsidóellenes] vádakhoz járult 1882 májusában a legsötétebb középkori üldözésekre emlékeztető vérvád. A rituális gyilkosság elképesztő és iszonyatos vádját alaposan kiaknázták az antiszemiták, hiába állította Istóczy, hogy "a 14. hónapon át folyt tiszaeszlári perrel mi rendszeresen, kimerítően nem foglalkoztunk." Folyóiratának füzetei mást bizonyítanak. [Jegyzetben 20 hivatkozás.] A tiszaeszlári események mintegy másfél éven keresztül izgalomban tartották nemcsak a magyar, hanem az európai közvéleményt is, hatásukra a magyarországi mozgalom párttá szerveződött, a külföldi mozgalmak felélénkültek. De sorompóba állt a haladó közvélemény is. Írók, politikusok, orvosok, filozófusok, teológusok, főpapok vállalták itthon és külföldön, hogy állásfoglalásukkal, érveikkel leleplezzék a per körüli antiszemita machinációkat. [...] S amíg az oroszországi pogromok az egész világ haladó közvéleményét felrázták, tiltakozásra és segélyakciók szervezésére indították, addig a magyar antiszemita vezér a pogromcsinálókat vette védelmébe. S hogy az ő jelszavuk is a "Cest la guerre!" lett, azt szemléltető módon igazolták a tiszaeszlári per körüli és az azt követő események. [Antiszemita zavargások] Még javában folyt a tiszaeszlári per tárgyalása, amikor egyesek már felfigyeltek aggasztó jelenségekre[...] "Ebben a században alig volt még esemény [írja a Somogy című hetilap], melyet oly mohón kaptak, mint a nyíregyházi törvényszék ítéletét. A helybeli postahivatalt (Kaposvár) a vonat megérkezése után valósággal ostrom alá vették; ember ember hátán; egyik a másik kezéből vette ki a lapot, a postahivatalban egész bábel volt... A könyvárusi boltokban szinte ostrom, Egyetértés, Függetlenség, Budapest (csak ezen lapokat árulják) kiáltozták; egy perc alatt egyetlen lap sem volt, két árért sem!" - Az olvasók vegyes érzelmekkel fogadták az ítéletet, az egyik dühöngött, a másik örült. "Nem egyedül az értelmiség, hanem a köznép, sőt a napszámosok is hírlap után kiabáltak." [...] Paulerről köztudott volt, hogy már a tiszaeszlári per tárgyalása alatt is a törvények formalitásai mögé bújva, az antiszemitáknak kedvezett. [...]Selmecbánya polgármesterének, Ocsovszky Vilmosnak augusztus 3-i felterjesztése, melyben kiemeli, "hogy az augusztus 31-i csődület tulajdonképpen idegenek által provokáltatott... az országszerte elharapódzott antiszemitikus hangulat ezen városi közönséget is magával ragadta, s kezdettől fogva, jelesül a tiszaeszlári eset felmerültével, áthatotta a közvéleményt[...] Hasonló hangnemben [megyei intelligencia szerepe a zavargásokban] írt Graefl József, Szabolcs megye főispánja is, aki a nagy per tárgyalásának színhelyéről, Nyíregyházáról, az antiszemiták olyan "modern" vállalkozásáról adhatott számot, mint a "Keresztény védegylet" megalapítása, "mely mozgalom a zsidók elleni gyűlöletet és a közrend veszélyeztetését aggasztóan fokozza". [...] A magyarországi antiszemita mozgalom párttá szerveződéséhez a döntő lökést a tiszaeszlári ügy adta. [Szatmár megyei kérvény, 1882.] Június 7-én az oroszországi pogromok hírétől és a tiszaeszlári vérvádtól terhes légkörben kezdődött meg a képviselőházi vita. Ónody ismét megragadta az alkalmat, hogy a vérvád igazolására középkori eseteket idézzen. Somssich Pál éles hangon tiltakozott a beszéd ellen, kijelentette, hogy ha már itt tartunk, akkor a boszorkányok létezése is hihető. [...] Tisza Kálmán is visszautasította és a "legmegbélyegzendőbb izgatásnak" minősítette Ónody eljárását. Irányi ugyancsak elítélőleg nyilatkozott[...] Istóczy Győző kilépett a Szabadelvű Pártból, saját állítása szerint azért, hogy ezáltal megkönnyítse az ellenzéki antiszemiták tömörülését, egy antiszemita pártkör létrehozását. Így emlékezik erre az eseményre: "... bent voltam a Szabadelvű Pártban és ennek padjairól tartottam antiszemita beszédeimet, s a párt, noha minden egyes esetben kijelentette, hogy nem ért velem egyet, soha szóba se hozta azt, hogy vonjam le ebből a konzekvenciákat... És ez így tartott egészen a tiszaeszlári ügy felmerültéig. Ekkor azonban az én, akkor már antiszemitává lett illető képviselőtársaim valamennyien ellenzékiek lévén, kénytelen voltam közibük menni, elhagyva a biztos Noé bárkáját: a szabadelvű klubot." A valóság azonban nem egészen így festett, Istóczyt tulajdonképpen kizárták a pártból. [Drezdai kongresszus.] Ónodynak a tiszaeszlári ügyről tartott szenzációt keltő beszámolójáról már megemlékeztünk. [...] Az 1882. július 1-én kiadott belügyminiszteri rendelet az antiszemita sajtótermék elkobzásáról heves ellenállásra ingerelte az antiszemitákat. A sajtótörvény védelmének ürügyén nagy hangon tiltakoztak amiatt, hogy a sajtó alatt levő "Solymosi Eszter vagy a tisza-eszlári gyilkosság" című röpiratot a nyomdában elkobozták. [...] Az antiszemiták az élénk agitáció mellett egyre inkább - ahogyan ők mondták - "kiléptek a tettek mezejére". A tiszaeszlári események hatására erőteljesebben szervezkedtek, úgynevezett védegyleteket, védszövetkezeteket alakítottak az ország különböző pontjain. [...] A tiszaeszlári per után, augusztus 25-én tartotta meg a Szabolcs megyei Védegylet alakuló közgyűlését Mikecz József, az Ébredjünk című antiszemita  lap szerkesztője, aki büszkén hirdette magáról, hogy a megyében ő volt az "eszme megteremtője". [...] A[z 1884-es] választások még messze voltak. Napirendre most a tiszaeszlári per került. S a per izgalmai által pattanásig feszült légkörben állt esküdtszék elé Istóczy Győző, aki a főügyészség által inkriminált, "Az elzsidósodott Magyarország" című cikk miatt magára vállalta a felelősséget Szemnecz Emil katonatiszt - a cikk írója - helyett, akinek ez a sajtóper a tiszti rangtól való megválását jelentette volna. [...] Istóczynak a sajtóper újabb lehetőséget jelentett nézetei terjesztésére, és nyilván a tiszaeszlári perre célozva kijelentette: "megelégedéssel mutathatok arra, hogy az a felismerés, amely kezdetben csak az én sajátom volt, ma már - a kedvező körülmények hatása alatt - honfitársaim túlnyomó többségének meggyőződésévé vált." [12 Röpirat, 1883. október 15. Országos Antiszemita Párt programja.] Az 5. és 6. pont [esküdtszékek behozatala bűnügyekben, rituális eskü] nyilvánvalóan az antiszemitákra nézve kudarccal végződött tiszaeszlári per miatt került a programba. [...] Az 1882-1883-as években a magyarországi antiszemiták harcba vetettek minden eszközt és módszert, amit külföldi elvbarátaiktól és az antiszemita irodalomból elsajátítottak. Próbálkoztak kérvényezéssel, parlamenti és sajtóviták provokálásával, antiszemita egyletek alapításával. Mindezt felülmúlta, és nemcsak az ország, hanem egész Európa közvéleményét mozgásba hozta, állásfoglalásra késztette a tiszaeszlári ügy. Ennek hatása alatt érte el csúcspontját az antiszemita szervezkedés a párttá alakulásban, de ennek hatása rázta fel az antiszemita-ellenes erőket is a kívülálló szemlélődésből. [...]Pauler Tivadar igazságügy-miniszterről köztudomású volt, milyen kevéssé leplezett rokonszenvvel kísérte az antiszemitákat. Ez különösen nyilvánvalóvá vált a tiszaeszlári ügynél, amikor nem sietett a vizsgálatok megfelelő ellenőrzésével csökkenteni a bonyodalmakat, azzal a megokolással, hogy nem avatkozhat bele az igazságszolgáltatás menetébe. Ugyanakkor éppen a tiszaeszlári eset nyomán országszerte annyira erősödött az izgatás, hogy a kormány is cselekvésre kényszerült, mint ezt a két belügyminisztériumi rendelet - az izgató pamfletek elkobzása és a Pozsony megyei statárium - bizonyítja. [Parlament, 1882. október 11.] Ónody Géza is interpellált, ő Kozma Sándor kir. főügyészt támadta, aki szerinte részrehajló módon avatkozott be a tiszaeszlári ügybe. Csernátony Lajos viszont a tiszaeszlári vizsgálatok körüli visszaélésekről szóló interpellációjában feltette a kérdést: "a miniszterelnök mint belügyminiszter biztonságosnak tartja-e a vádlottakra és az igazságos tárgyalás lefolytatására nézve Nyíregyházát?" [Szalay Károly] a tiszaeszlári per alkalmával mint magánvádló jelent meg özv. Solymosiné képviseletében. [Ónody Géza] az eszlári vérvád rossz szelleme[...] Az igazi konkurrens [Országos Antiszemita Párt, 1884-es választások] azonban a Függetlenségi és 48-as párt volt - vagy ahogy ők következetesen címezték: "a függetlenségi sakterpárt" -, ellene fordult valóban tajtékzó dühvel az antiszemita agitáció. [...] S hiába nyilatkozott Eötvös, hogy a tiszaeszlári per óta állandóan zsaroló kísérleteknek, zaklatásnak van kitéve, a választások alatt céltáblája maradt az antiszemita demagógiának, amely "zsidó sakterkirálynak" gúnyolta, megrágalmazta, hogy eladta magát "Pénz az istene, pénz a hite, pénz a becsülete" stb. [...] Már a tiszaeszlári eset idején látszott, hogy a tüntetéseknek, zavargásoknak függetlenségi színezetük is volt. [1884. Országos Antiszemita Párt.] A parlamenti kudarcokat még tetőzte, hogy a tiszaeszlári per és a választások által felkavart antiszemita hullám lassan lecsendesedett. [Chemnitz, 1883. április 27-28. II. antiszemita kongresszus.] Istóczyék kezdettől fogva helytelenítették a kongresszus időpontját, túl korainak tartották. Elképzelésük szerint a II. nemzetközi kongresszust szeptemberben kellett volna megrendezni. Istóczy ugyanis a tiszaeszlári per befejezése után akart a kongresszuson megjelenni, siker esetén ez megerősítette volna tekintélyét a mozgalomban, ha pedig kudarc éri, azt egy nemzetközi értekezlet által elfogadott közös fellépés enyhítette volna. [...] Áttekintve a[z antiszemita] mozgalom menetét, egy hirtelen támadt betegség lázgörbéje tűnik elénk. [...] A lázgörbe felfelé ívelő szára volt az 1882-ben megkonstruált tiszaeszlári vérvád körüli izgatás, amelynek segítségével a mozgalom párttá szerveződve a választási kampányban - 1883-1884-ben - érte el csúcspontját, majd a következő években fokozatos hanyatlás után felbomlott."

 

1037. KUBINSZKY Judit: Jegyzetek. In Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875-1890. Budapest, Kossuth. 231-261. p. [231; 245; 247; 249; 256;

                "Eötvös Károly "A nagy per" című munkája csak a tiszaeszlári pert és előzményeit tárgyalja. [...] Népszerűsítő feldolgozást írt a tiszaeszlári perről Hegedüs Sándor "A tiszaeszlári vérvád" címen 1966-ban, és Eötvös Károly bátor kiállásának emléket állítva Gerencsér Miklós az 1970-ben kiadott "A gyűlölet ellenfele" című könyvében. [Istóczy sajtóperének] tárgyalására közvetlenül a tiszaeszlári per napirendre tűzése előtt került sor. Így érthető, hogy a mesterségesen felszított hangulatban az esküdtszék 10 nem és 2 igen szavazattal Istóczyt az izgatás vádja alól felmentette. [...] A tiszaeszlári pert követő zavargások alatt Kovács Zsigmond veszprémi püspök pásztorlevelében intette híveit, "ne vegyenek részt a zavargásokban. Álljanak ellent az antiszemita izgatásnak." (Nemzet, 1883. szeptember 18. reggeli szám.) [Hamisított Kossuth-levél] Eötvös Károly abban az időben valóban nem tartózkodott Budapesten, így nem szerezhetett tudomást a hamisítványról. Lásd Kossuth Lajos Iratai. X. köt. Budapest 1904. 116. old."

 

1038. KUBINSZKY Judit: Tiszaeszlári per. In uő.: Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875-1890. Budapest, Kossuth. 88-104. p., 250-251. p.; 275. p. [275]

 

1039. HARSÁNYI László: A büdszentmihályi hitközség története. In Évkönyv, 1975/1976. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 140-164. p. [147]

                "Rendkívül felzaklathatta a tagságot 1882 tavaszán a szomszédos tiszaeszlári vérvád, melynek a legkülönbözőbb nyomozati visszaélései izgalomban tartották az egész országot 1883 augusztus 3-áig, a felmentő ítéletig. Nem lehetetlen, hogy a vérvádnak folyamányaként az ortodox közösségből egy nő 1883-ban, két férfi 1884-ben a református hitre tért, bár feltételezhető, hogy e hitehagyásukban vegyes házasságuk is szerepet játszott. Tiszaeszlár hatását kell mégis éreznünk ez erősen konzervatív közösségből adódott kikeresztelkedésekben, vegyes házasságkötésekben, mert több környékbeli hitközség szenvedett hasonló személyi veszteségeket, így a szomszédos szintén orthodox hajdúdorogi is."

 

1040. KOMLÓS Aladár: Napló. In Évkönyv, 1975/1976. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 232-233. p. [233]

                "[...]a tiszaeszlári években a "zsidó" név úgy megtelt a gyűlöltség és megvetettség tartalmával, hogy csúfnév lett, hangos és rikító."

 

1041. S. NAGY Katalin: Zsidó motívumok a XX. század magyar festészetében. In Évkönyv, 1975/1976. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 277-286. p. [284; 285]

                "Anna Margit, Ámos Imre özvegye és festészete is sok szálon kapcsolódik az övéhez. 1975-ben festette meg a tiszaeszlári vérvád két figuráját: az eltüntnek hitt, majd előkerült Esztert és a vérvád szerencsétlen koronatanúját, Scharf József zsidó egyházfi 13 éves Móric fiát. A két kép iszonyú erejű. Scharf Móric mellett kis tálkában vadvörösen a vér és a kés, az állítólagos gyilkos kés. A muja és megfélemlített kisfiú, aki saját sorstársai ellen vall, a modern júdás, a nevetséges, rosszindulatú és buta kiskirályok áldozata. Eötvös Károlynak és Krúdy Gyulának a festészetben méltó, egyenrangú társa akadt. A két figura pszichikus töltése és az ábrázolásmód mikéntje minden szónál szuggesztívebben érzékelteti a tiszaeszlári történet tanulságait."

 

1042. SCHWEITZER József: Magyar írók - magyar rabbikról. Harmadik rész. In Évkönyv, 1975/1976. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 306-317. p. [307; 308]

                "Bloch Mózesre, Rabbiképzőnk tanári karának első elnökére kell gondolnunk, amikor az antiszemiták hírhedt vezére, Ónódy Géza, egy hetyke riposztban odavágja: "nem hiszek doktor Blochnak, a pesti rabbinak", Krúdy Gyula kortörténeti regényében, "A tiszaeszlári Solymosi Eszter"-ben. [...] Singer Bernát, a kiváló tapolcai, később szabadkai rabbi alakja is feltűnik Krúdynál: "A zsidók Tapolcán is érzékenyek voltak: pláne nem szerették, ha a rossz emlékű Tiszaeszlárral kapcsolatban emlegették őket, Singer, a tapolcai rabbinus szóvá is tette ezt az antiszemitáskodást a választás előtt, és így történt, hogy éppen a zsidó vallású szavazók, akik mindenkor leghívebb szavazói voltak a kormánynak, döntötték el választásaikkal a Kossuth-Vörös választást Tapolcán."

 

1043. LINKSZ Arthur: Visszanézek... New York, A szerző saját kiadása. 1976.

 

Staud Géza: Magyar színháztörténeti bibliográfia, 2. – Budapest : Magyar Színházi Intézet, 1976. – 403 p. [53; Mutató: 386]

                Rajk András: Kényelmetlen páholy című művében írt kritikát Sándor Iván darabjáról.

 

1044. Száraz György: Egy előítélet nyomában. Budapest, Magvető. (Gyorsuló idő) [178-179; 181; 187; 188 ; 189; 190; 191; 192; 194; 195; 196; 197; 198; 199; 202; 216; 222]

                "A vérvád szinte elviselhetetlenné fokozta a feszültséget, de ki nem váltotta. Sőt: a mérgezett légkör tette lehetővé, hogy elhangozhatott. [...] S az eszlári perben "Talmud-szakértő" falusi plébánosok támasztják alá a birtokuk vesztett dzsentri szolgabírák, csendbiztosok összehordta bizonyító anyagot; a városokban pedig proletarizálódó kispolgárok és jobbágyivadékok verik be a "keresztény vérrel élő" zsidók ablakait. [...] A zűrzavarra jellemző, hogy a Frankel Leó távozása után frakcióharcokban vergődő Általános Munkáspárt szócsöve, a Népszava, hol kétségbe vonja, hol - nyilván valamiféle vulgárisan értelmezett vallásellenességből, vagy talán engedményképpen a fejletlen munkástömegek antiszemita antikapitalizmusának - elfogadja a rituális gyilkosság lehetőségét: "Ha a neológok nem tagadnák annak lehetőségét, hogy az ortodox zsidók között lehetnek olyan szörnyetegek, akik csakugyan vallásos rajongásból követhetnek el gyilkosságot, akkor abból az esetből soha nem támadt volna zsidókérdés" - állapítja meg bölcsen az 1882. július 2-i szám cikkírója. [...] Szabolcs esetében pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vérvád tárgyalása a nyíregyházi törvényszék előtt folyik. [...] A vérvád ismeretlen a magyar folklórban egészen 1882-ig. Ekkor - és csak ekkor - szivárog le újságok tudósításaiból, "szakértői" nyilatkozatokból és uszító műdalokból a középkori babona mérge a nép közé. Van olyan lap, amelyik felhívást intéz a keresztény szülőkhöz: "Vigyázzatok, mert közeledik a végzetes zsidó húsvét, és éretlen gyermekeitek ki vannak már szemelve véráldozatul..." [...] Anyám - maga is Eszter, s a századelőn éppolyan mezítlábas süldő lányka, amilyen egy emberöltővel korábban szerencsétlen eszlári névrokona lehetett - így emlékezik: A sakter a zsidótemplom mellett lakott. [...] Akkor még mesélgették, hogy Solymosi Esztert a zsidók emésztették el; így aztán a gyerekek futottak, ha csak rájuk is nézett..." Pedig e gyerekijesztő "rémalakok" épp akkortájt, az eszlári per idején tömegestől menekítik át gyermekeiket s magukat az északkeleti határokon, igazi gyilkosok, pogromlovagok kései elől. [...] Eötvös Károly, az eszlári zsidók védője, könyvében megemlékezik a vizsgálat ideje alatt az országban itt-ott elfogott "gyanús személyekről": [...] Istóczy természetesen már előbb megpróbálja összekapcsolni a politikai antiszemitizmust a bevándorlási problémával. Ez egészen Tiszaeszlárig nem sikerül. Még az 1882. március 2-án szerkesztett Szatmár megyei beadvány - amelynek tárgyalására már a vérvád légkörében került sor a parlamentben, s ennek következtében méltán vált hírhedtté - sem követeli a bevándorlás betiltását[...] A vérvád zaklatott légkörében azonban Istóczyék elérik céljukat: a két probléma eggyé válik. Olyannyira, hogy az antiszemitizmust lelkiismereti vagy egyszerűen észokokból elfogadni nem tudók is a közhangulat befolyása alá kerülnek; a liberálisok egy része úgy véli szabadulhatni a válságból, hogy választóvonalat húz az "őshonos" magyar zsidóság és a galíciai bevándorlók közé. [...] A magyar zsidóságtól megkövetelnék, hogy elhatárolja magát a vérváddal kompromittált bevándorlóktól; ők azonban Istóczy parlamenti elszólása nélkül is felismerik, hogy a perben az egész zsidóságot akarják a vádlottak padjára vonni; ortodoxia és neologizmus, ellentéteket félretéve, együtt küzd hát és együtt ünnepel, amikor Eötvös és védőtársai bebizonyítják a vád képtelenségét, s a nyíregyházi bíróság kimondja a felmentő ítéletet. [...] Tiszaeszlár rövid távon Istóczyék vereségét hozta; saját elgondolásuk fordult ellenük: a politikai antiszemitizmus összekapcsolása a bevándorlás kérdésével. A vérvád megdőlte után, tisztuló légkörben többé senki fel nem vethette a bevándorlási törvény dolgát anélkül, hogy önnön fejére ne idézze az antiszemita izgatás felelősségét és szégyenét. Hosszú távon azonban mérhetetlen kárt okozott a nyíregyházi per. Egyrészt a széles tömegeket oly mértékben fertőzte az azzal kapcsolatos felelőtlen és gonosz izgatás, hogy még a nyilas propaganda is hasznot húzhatott belőle, másrészt traumatikus állapotba hozta a magyar zsidóságot. [...]Tiszaeszlár idején, amikor "a falvak lakossága bekormozott arccal, baltákkal, fütykösökkel fölfegyverkezve" vonult a városokba, zsidó házakat, üzleteket rombolni, meg kellett tanulniuk - Mezei Ernő parlamenti beszédét idézem -, "hogy ez a föld nem idillek hazája, hogy a jog nem könnyű ajándék". [...] S hogy e[z örökkön forgó] kerékből ezúttal mégsem lett ördögmotolla, azt nemcsak a Tiszaeszlárt követő kijózanodás, hanem a Tiszaeszlárhoz vezető válságállapot megszűnése, a század végén jelentkező konjunktúra is tette. [Zsidóság társadalmi emancipációja] A folyamatot talán legjellemzőbben tanúsítja Eötvös Károly, ki 1904-ben kiadott könyve előszavában így indokolja, miért írta meg ily későn a tiszaeszlári vérvád történetét: "Az önzés szenvedélye, amikor általánossá válik... semmi figyelemmel nincs a dolgok belső igazságára... A harcos szenvedélyek füstföllegeit nem tudja az egyszerű igazság szétoszlatni. Idő, türelem, s nyugalmas korszak kell ahhoz. S azt be kellett várni. Íme, az ok: amiért húsz esztendeig késtem." ["Ébredők", "kurzuslovagok" tevékenysége] Így történhetett, hogy ötven évvel Tiszaeszlár után és harminccal Eötvös könyve után, 1933-ban Bary Józsefnek, a per vizsgálóbírójának iratai jelennek meg, s az előszóban ez olvasható: "...legyen vége már egyszer az évtizedek óta folyó vakmerő történelemhamisításnak és az Eötvös-Krúdy-féle meseköltészet továbbterjedésének." Így érhetett meg e könyv 1944-ig öt tömegkiadást[...]"

 

1045. TARR László: A délibábok országa. Budapest, Magyar Helikon. [68; 69; 185]

                "1882. Ezt az évet egy szomorú emlékű bűnper tette örökre emlékezetessé. A valamelyest tájékozott olvasó nyilván rájött már, hogy a hírhedt tiszaeszlári bűnperről van szó. Erről a perről, a vérvádról, már egy könyvtárra való könyvet írtak. Én itt csak társadalmi vonatkozásairól szólok. Akadt olyan magyarázója is a szégyenletes pernek, aki a véletlenek szerencsétlen összejátszásának tulajdonította a vérvád keletkezését. Mert ha abban az évben a keresztény és a zsidó húsvét ünnepe nem esik olyan közel egymáshoz, akkor az a tiszaeszlári gazdaasszony nem éppen a zsidó húsvét beköszönte előtt küldi kis szolgálóját, Solymosi Esztert, a boltba sárga festékért, hogy a ház elejét húsvétra kihúzhassa. És ha nem tartják a sakterválasztást Tiszaeszláron éppen akkor, a zsidó húsvét előtt, amikor a hithű zsidók tudvalevőleg kovásztalan pászkával élnek - akkor nem talált volna hitelre az a vád sem, hogy a sakterek Solymosi Eszternek vérét vették, és a pászkába keverték... Nem! A képtelen vád akkor nem talált volna hitelre, ha nem készítette volna elő számára a talajt az antiszemita párt évek óta folyó agitációja. Csak szégyenpírral arcunkon gondolhatunk arra, hogy ez a demagógia vitathatatlanul sikert ért el. Nem hiszem, hogy el kellene hallgatni ezt a szégyenteljes tényt. Hiszen ezek a vádak, a kitalált rémmesék torzító tükörként előrevetítették azt, ami ötven év múlva apokaliptikus szörnyűséggel tört a világra. Minek takargatni, hogy a vád futótűzként terjedt el az intelligencia és - ezt se tagadjuk - a tudatlanságban tartott nép körében. Közrejátszott még az is, hogy akkor még javában grasszált a megyéknél a pandúrvilág. A Szabolcs megyei várnagy, csendbiztos és írnok hamar megtalálta jól bevált módszereivel az "alapot" a szállongó kósza hírekhez: betanította a 13 éves Scharf Móricot, Scharf József eszlári templomszolga fiát a terhelő vallomásra. Amikor pedig 1882. május 20-án Ónody Géza, az antiszemita párt képviselője, a képviselőházban szóba hozta az ügyet, vádaskodása ellen alig-alig hangzott el tiltakozó szó. Aki pedig mégis tiltakozni mert, arra hamarosan rásütötték az elfogultság bélyegét, ha pedig az elfogultságot nem lehetett "okmányilag" valószínűsíteni, akkor segített a sanda ráfogás... Pauler Tivadar igazságügyminiszter naplójából világosan kitűnik, hogy - legalább eleinte - ő is igaznak vélte a vádoló hivatalos jelentéseket. Nem a vérvádat, de azt, hogy a tiszaeszlári zsidók meggyilkolták Solymosi Esztert. - "A tiszaeszlári hírek mindinkább terhelők" - jegyzi naplójába 1882. június 23-án; azután június 28-án a minisztertanácsról szólva ezt írja: "...szóba hozza Tisza (ti. Tisza Kálmán miniszterelnök) a tiszaeszlári esetet, és a bíróság eljárása ellen keményen nyilatkozik, szégyenfoltnak mondja: látszik, hogy Kozma (Sándor kir. főügyész) nála volt; én határozottan az ellen nyilatkozom, hogy delegatio legyen (azaz, hogy más ügyészt küldjenek ki a vizsgálat lefolytatására), amit aligha Kozma nem pendített meg..." Lassan azonban Pauler is beadta a derekát. Augusztus 8-án már azt jegyzi fel: "Berczelyt bízom meg küldetéssel Nyíregyházára, holnap megy." De csak majd egy év múlva, 1883. július 17-én ejti el a vádat a királyi főügyészhelyettes. ...Istóczy megalapította a Nemzsidók Szövetségét, és egyre élesebb antiszemita izgatást folytatott. Ez a hadjárat 1881-1882-ben a tiszaeszlári üggyel érte el a tetőpontját. Hiába hozott a bíróság felmentő ítéletet, a nyugtalanság nem szűnt meg. ..."

 

1046. FÖLDES Anna: Egy forradalom tanulságai. Sándor Iván: A futár; A vizsgálat iratai. [Recenzió] = Élet és Irodalom, 23. sz. 10. p.

 

1047. KEMÉNY G. Gábor: A második nagy Eötvös-per. = Korunk, 1976. 11. sz. 858-863. p. [858; 859; 860; 861; 862; 863]

                "[Eötvös Károly] a tiszaeszlári per megfélemlíthetetlen védőügyvédje[...] Mert Eötvös ezekben az írásokban - az egy, valóban oknyomozó és következetes, tárgyias módszerrel megírt A nagy per kivételével - inkább az elképzelt múlt, az általa átélt emlékek érzelmi-hangulati világát, mint a történeti valót tolmácsolja. [Függetlenségi pártban] A felekezetieskedők megtűrése ellen pedig ismételten tiltakozott. Ismeretes, hogy Verhovay például az ő erélyes közbelépésére vált meg az Egyetértéstől. Ami igen fontos előkészítő mozzanat a "tiszta függetlenségi zászló" védelme szempontjából, a tiszaeszlári per védőügyvédi megbízatásához vezető úton. [...]a faji izgatás és a nemzetiségi gyűlölködés minden formáját és válfaját elutasítja. Ebben az értelemben és erről a nézőpontról kell szemlélnünk az 1883-ban azután "saktervédő"-nek kikiáltott Eötvös Károlynak mint a tiszaeszlári per védőügyvédjének és mint a per történetét irodalmi dokumentumba foglaló írónak az álláspontját. Eötvös a védelmet 1882 végén vállalta el. A per az európai közvélemény feszült érdeklődése mellett 1883. június 19-én kezdődött, és az év augusztus 3-án a vádlottak felmentésével végződött a nyíregyházi törvényszéken. Mesteri jogvédelme, mellyel az ártatlanul meghurcoltaknak igazságot szolgáltat, az ország felől száműzi a torz középkori hiedelmekre emlékeztető, alantas és elfogult szenvedélyekből feltörő vérvád-koholmányt. A faji antagonizmus mindenféle jelentkezése ellen küzdő függetlenségi politikust, ahogy ezt róla A nagy per mai sajtó alá rendezője [Szalontay Mihály] is megállapítja, az ügy "világhírűvé", de itthon, s főleg a saját osztályában, teljesen népszerűtlenné tette. "Most, az 1884. évi országgyűlésre senki sem jelöli [ ... ], noha újságírói tevékenysége ekkor van zenitjén." A per irodalmi feldolgozása is "vérbeli irodalom", s abban is igazat adunk egy korábbi vizsgálójának [Lukácsy Sándor], hogy ez írói munkásságának egyik legkiválóbb alkotása, melynek "kissé körülményeskedő, komótos előadása ellenére - sodró izgalma van". [Doda Trajánnak] akárcsak a tiszaeszlári perben ártatlanul meghurcoltaknak - ugyancsak rendíthetetlen bátorságú védőügyvédje volt. Joggal mondhatjuk, Eötvös mind a két történelmi jelentőségű pörben a legnagyobb emberi és hazafiúi erényt csillogtatta meg: egyszerre és egyidőben küzdött a faji-felekezeti-nemzetiségi antagonizmus ellen, s védte ezek súlyos árnyától és felelősségétől szeretett népét, nemzetét. A harcnak ez a "második lelkiismereti pör" idejére eső szakasza különösen nehéz és kockázatos volt. [...]újabb egyetemes érdekű jogvédő küzdelme[...] Ismételjük: akárcsak a tiszaeszlári perben, ez alkalommal is a szabadság- és emberszerető magyar nép sok évszázadon át kipróbált becsülete, jóhíre, a nemzetiségi és felekezeti egyenjogúság aranyszabálya védelmében. [...]a "magyar Zola"[...] A két nagy pörben tanúsított állásfoglalásának kedvezőtlen közéleti utóhatása azonban nem maradhatott el, s haláláig árnyalta életét."

 

1977.

 

1048. A[DY]. E[ndre].: Az erkölcs jegyében. = Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31.?? In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. 103-104. p. [103] Uez in uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. 103-104. p. [103] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. 113-115. p. [114] Uez: In uő.: Publicisztikai írásai. Első kötet. 1898-1904. [Szerk.:] Vezér Erzsébet. (Ady Endre művei.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1977. 300-302. p. [301]

 

1049. ADY Endre: Az én kálvinistaságom. = Nyugat, 1916. március 16. 378-379. p. [379] In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. 95-96. p. [95] Uez:In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. 95-96. p. [95] Uez in uő.: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. 370-371. p. [370; 371] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. 104-105. p. [104] Uez: In uő.: Publicisztikai írásai. Harmadik kötet. 1908-1918. [Szerk.:] Vezér Erzsébet. (Ady Endre művei.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1977. 506-507. p. [506]

 

1050. ADY Endre: Az én kálvinistaságom. = Nyugat, 1916. március 16. 378-379. p. [379] In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Franklin Könyvkiadó N. V. 1950. 95-96. p. [95] Uez:In uő.: A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen. Szerk.: Földessy Gyula és Király István. Második kiadás. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1952. 95-96. p. [95] Uez in uő.: Válogatott cikkei és tanulmányai. Sajtó alá rendezte: Földessy Gyula. (Magyar Klasszikusok.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1954. 370-371. p. [370; 371] Uez: In uő.: A fekete lobogó. A kötetet összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Földessy Gyula és Király István. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. 104-105. p. [104] Uez: In uő.: Publicisztikai írásai. Harmadik kötet. 1908-1918. [Szerk.:] Vezér Erzsébet. (Ady Endre művei.) Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1977. 506-507. p. [506] Uebből részlet: In uő.: Életem nyitott könyve. [Szerk.:] Kovalovszky Miklós. Budapest, Gondolat. 1977. 15. p. [15]

 

1051. A[DY] E[ndre]: Az erkölcs jegyében. = Nagyváradi Napló, 1902. augusztus 31. p. In uő: Publicisztikai írásai I. kötet. 1898-1904. Budapest, Szépirodalmi. 300-302. p. [301]

 

Hubay Miklós: Idézés, ítélet. Tragédia egy felvonásban. = A zsenik iskolája. 27 rövid dráma.Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977. 603-632. [618-619]

 

1052. A karcagi zsidók története. Jeruzsálem, A karcagi zsidók emlékbizottsága kiadása. [62]

                "[Schück Salamon] Végül említsük meg két röpiratát is. Az egyik "Keresztények zsidókról" címen a tiszaeszlári vérvád hatására, Tiszaszentimrén kezdeményezett hasonló vérvád ellen, hogy felvilágosítsa a lakósságot."

 

1053. KATONA Géza: Bizonyítási eszközök a XVIII-XIX. században. A kriminalisztika magyarországi előzményei. Budapest, Közgazdasági és Jogi. [103; 104; 238; 336; 367; 371]

                "A XVIII. századbeli felvilágosodás korának kiemelkedő alakjai Bessenyei, Hajnóczi stb. vagy a "Falu jegyzőjé"-t megalkotó Eötvös József, a "Nagy per"-ben védői funkciót betöltő Eötvös Károly tényközléseinek nagyobb hitelességet tulajdoníthatunk, mint számos, feudális bűnperben felvett protocollumnak, amelynek helytállóságát legfeljebb az ismeretlen bíró vélelmezett becsületessége biztosította. [...] A [bírósági orvostan elmaradottsága] Szükségszerűen részese volt azoknak az országra szóló jogszolgáltatási kudarcoknak is, amelyek e helyzet követkekezményeként létrejöttek. [...] A természettudományos fejlődés színvonalát tükröző, de laboratóriumhoz kötött országos intézmény létrehozása (Országos Bírósági Vegyészeti Intézet) és az évszázados elmaradottságát tükröző bírói és bűnüldözési szervek közötti ellentmondás kizárta, hogy a tárgyi bizonyítás magyarországi fejlődésében is érvényesüljön a tudományos haladás. [...] Több nevezetes magyarországi vérvádpert ismertetett Eötvös Károly. [...] A magyar igazságszolgáltatási gyakorlatban nemcsak a XVIII. század közepéig elhúzódott boszorkányperekben, hanem az ezt követően sorra került vérvád és kannibalizmus ügyekben is a gyanúsított személyi tulajdonságaira épített indiciumok határozták meg a kudarcba fulladt perbeli vizsgálatok irányát."

 

1054. Komlós Aladár: Bródy Sándor == uő: Kritikus számadás. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, – p. 400–421. [419]

 

1055. Könyvek Szabolcs-Szatmár megyéről 1945-1976. Válogatott bibliográfia. Összeállította: OROSZ Szilárd. – Nyíregyháza : Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár, Nyíregyházi Városi Könyvtár, 1977. – [48; 63; 64; 87]

                "[64. oldalon:] Eötvös Károly, báró"

 

Lakatos Éva (szerk.): A Toll 1929–1938 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 9.). – Budapest Petőfi Irodalmi Múzeum, 1977. – 261 p. [165; 172; Mutatóban: 254]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Pimbf_B_09/?pg=173&layout=s

                1754. tétel: a tiszazugi arzénes gyilkosságok említésekor: "tiszaeszlári[!] asszonyok". 1829. tétel: a szerző álneve: Tiszaeszlár.

 

1056. Márkus László: Kászonyi Dániel == Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977. – p. 5–48. [38]

                "([Verhovayék hatására] utal Kászonyi antiszemita hangvételű kisregénye a nyolcvanas évekből.)"

 

1057. MAKAI György: Fajelmélet – fajüldözés. Budapest, Kozmosz Könyvek. [7; 46; 217; 221–222; 223]

                "Tiszaeszlár említésekor a tudatlanság falába ütköztem. [...] (Döbbenetes, hogy ez a középkori mese feltámadhatott a múlt századi Magyarországon, s a hírhedt tiszaeszlári per első számú vádpontjaként szerepelhetett!) [...] Magyarországon több mint egy évtizeddel a Dreyfus-per előtt lezajlott ennek az ügynek kelet-európai variánsa, a tiszaeszlári per. Noha Párizsban hazaárulással vádoltak egy gazdag zsidó katonatisztet, míg Nyíregyházán a vérvád középkori legendáját melegítették fel a szegénysorsú zsidókkal szemben, az ügy mindkét esetben a társadalmi haladás próbakövének bizonyult, s mindkét esetben a haladás hívei kerültek ki győztesen. [...] Az 1883. évi felmentő ítélet három évtizedre véget vetett a hivatali antiszemitizmusnak. Később azonban ismét feltámadt a Solymosi Eszter köré szőtt rémtörténet, akárcsak Franciaországban a Dreyfus-legenda. 1933-ban - Hitler hatalomra jutásának évében - jelentek meg Bary Józsefnek, a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának iratai. A mérgezett bestseller 1944-ig öt tömegkiadást ért meg. Ismét kísértett a már eltemetettnek vélt múlt."

 

1058. MUCSI Ferenc: A magyar sajtó története 1878-1919.In Márkus László (szerk.): A magyar sajtó története. Budapest, 39-119. p. [60; 61]

                "[Pesti Hírlap] Népszerűségét a tiszaeszlári "vérvád"-perben védőként betöltött pozitív szerepe alapozta meg a lap olvasói körében, az, hogy egyértelműen elítélte az első kapitalizmuskori hazai antiszemita hullámot, amely a tőkés fejlődés jobboldali ellenzékétől (elsősorban az eladósodó dzsentritől) indult ki. A lap határozottan elítélte a nagyhangú és az uralkodó közvéleményben jelentős erőket felsorakoztató "vérvádpártot" - s Tisza Kálmán kormányának e kérdésben tanúsított liberális politikáját támogatta. ...A Budapesti Hírlap - noha társtulajdonosa, Rákosi Jenő, egy pillanatig sem hitt a vérvádban - 1883-ban a tiszaeszlári per idején a "vérvádpárt" szócsöveként viselkedett, igyekezett kiszolgálni olvasóit, nem a korabeli antiszemita párti lapok útszéli hangján, de mégiscsak antiszemita irányt követve."

 

1059. MIKSZÁTH Kálmán: A levetkőzött leány. (Egy kép a főrendi értekezletről). = Pesti Hírlap, 1885. március 12. 1-2. p. In Mikszáth Kálmán összes művei. 70. kötet. Cikkek és karcolatok. 1885. január-június. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1977. 178-181. p., 393-398. p. [181; 398]

                "Az urak elmosolyodtak ezen, s miután így átöltöztették a leányzót [felsőházi reform-törvény javaslat], mint a dadai hullát, egészen idegen ruhákba, Andrássy Gyula meghajtotta magát a javaslat előtt, s így szólt udvariasan: - Nyújtsa a karját, grófné."

                "M[ikszáth]K[álmán] ironikus utalása az 1883-ban tárgyalt tiszaeszlári per egyik mozzanatára utal, amely szerint a vád azt bizonygatta, hogy a Tiszából kifogott hulla nem Solymosi Eszter teteme, hanem egy idegen holttestet öltöztettek az eltűnt leány ruháiba. (Ld. erről részletesen MK tudósításait a nyíregyházi tárgyalásról. A helyzet képe. Krk 66. köt. 185-189. l., és további helyeket is.)"

 

1060. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 70. kötet. Cikkek és karcolatok. 1885. január-június. (Sajtó alá rendezte R. HUTÁS Magdolna - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1977. 429-452. p. [444]

                "[Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a parlament elé."

 

1061. MIKSZÁTH Kálmán: A bécsi hosszú hét. = Pesti Hírlap, 1885. november 13. 1-2. p. In Mikszáth Kálmán összes művei. 71. kötet. Cikkek és karcolatok. 1885. július-december. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1977. 74-77. p. [74; 75]

                "S végre, mint ahogy a zsidó >>hosszú nap

 

1062. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 71. kötet. Cikkek és karcolatok. 1885. július-december. (Sajtó alá rendezte REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1977. 363-385. p. [367]

                "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári ügyben, majd a perben a vádlottak védőügyvédje volt."

 

1063. SZABAD György: Kossuth politikai pályája. Ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, Magyar Helikon. 1977. [203; 204]

 

1064. SZALAY Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában. Budapest, Magvető. [549]

                "...Eötvös írói sajátossága, hogy majd két évtizeddel később írja le élményeit, benyomásait. Ez az időbeli távlat hatással van zsidó alakjainak megjelenítésére, magatartásuk értelmezésére is. Messze van már az 1882-es vérvád, az oszták luageri antiszemita mozgalom hazai hatása 1890-ből, az 1894-es Katolikus Néppárt antiszemita programja, és még messzebb Istóczy 1875-ös antiszemita zászlóbontása."

 

1065. A Toll 1929-1938. Repertórium. Budapest, 1977. 172. p.

 

1066. VEZÉR Erzsébet: Ady Endre. Élete és pályája. 2., átdolgozott kiadás. Budapest, Gondolat. 1977. [21]

 

1067. SCHEIBER Sándor: Levelek Kiss József életrajzához. = Irodalomtörténet, 1. sz. 222-226. p. [225; 226]

                "...Theodor Gomperz, a klasszikus filozófusok nagynevű történetírója, felfigyel rá. Az ár ellen német fordítása olvastán ezeket a sorokat veti papírra Bécsben 1882. június 29-én feleségének Alt-Ausseeba: "A szörnyűséges tiszaeszlári esetet nem tudom feledni. A háttérben pokoli machináció rejtezhet, s csak az Isten tudja, hogy gonosz agitátorok és ostoba magyar bírák segítségével mivé fejlődhet. Nemrégiben kezembe került a Pester Lloyd egy száma egy zsidónak a versével (Kiss József - magyarból fordítva), amelyben e szavak fordulnak elő: Ha védekezel - ingerelsz, / Ha szótlan tűröd - gyávaság! / Feljajdulsz: érzékenykedel. A költő ezután ártatlan, szelíden szendergő gyermekéhez fordul, s annak a félelmének ad kifejezést, hogy a gyermek egyszer még megátkozza azért, hogy életet adott neki stb, stb. Az eset rossz álomként kísért, amelyről azt reméljük, hogy a következő pillanatban szertefoszlik. De felébredünk és elalszunk, a kísértet azonban nem tágít mellőlünk."?Idézet helye!??

 

Szamosi József: Köszöntő helyett számvetés. A 80 éves Erdélyi József. = Új Látóhatár, 1977. február 15., 457-465. [459]

 

1068. GERGELY András - VELIKY János: A sajtó útja a politikában 1867 után. II. rész. = Rádió és Televízió Szemle, 2. sz. 117-125. p. [122]

                "A hazai szenzációk is csak az 1880-as évektől kezdődően foglalnak egyre nagyobb teret a lapokban. ...Az 1880-as évek jelentős hazai eseményei... részben még ma sem hullottak ki az emlékezetből. 1882-ben a középkori vérvád felelevenítésével állítottak zsidó vallásúakat bíróság elé, s az ún. eszlári per visszhangja mutatja a sajtó változását. A régi tradíciókat követő kormánypárti Nemzet és a függetlenségi ellenzéki Egyetértés tízezer szavas távirati tudósításokat közölt, s vezércikkekben hangoztatta a vádlottak ártatlanságát. A modernebb lapok a per rövidebb ismertetése mellett glosszákat, intimitásokat, hangulati beszámolókat is közzétettek, s üzleti érdekből, az érdeklődést szítva, még a tárgyilagosság pózát is felvették, mondván, hogy a végső igazságnak, a teljes bizonyosságnak a bíróság előtt kell kiderülnie. Sőt, akadt egy orgánum, amely rosszul felfogott üzleti érdekeitől indíttatva az antiszemitizmus vizeire hajózott: a korábbi röpiratai szerint liberális beállítottságú Verhovay Gyula Függetlenség c. lapja azonban, melytől korábbi függetlenségi párti támogatói e fordulat után elváltak, elvesztette hajdani népszerűségét, s néhány év után megszűnt."

 

1069. OLTYÁN Béla: A novellaforma módosulása Déry korai epikájában. = Irodalomtörténet, 3. sz. 567–585. p. [578]

                "[...]ha a tényregény írója olyan konkrét eseményt, szituációt választ (mint pl.. Eötvös Károly: A nagy per c. művében), mely jellegzetes plaszticitásával, sűrített helyzetértékével képes felzengetni egy kor, egy társadalom lényegi meghatározóit is[...], intenzív és teljesértékű valóságtükrözést kaphatunk."

 

Arnold Zweig == Dunántúli Napló. – 34:309 (1977. nov. 10.). – p. 4.

                Első irodalmi sikerét a tiszaeszlári perről írt magyar tárgyú drámájával [...] aratta.

 

1978.

 

1070. Bori Imre: Krúdy Gyula. – Újvidék : Fórum, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978. – [254; 255]

                "A Kossuth-fiúkról szólókat kiadójuk tárcaregényeknek minősíti, maga Krúdy a Solymosi Eszterről írottat kortörténeti regénynek nevezi. Valószínűleg közelebb jutnak műfaji jellegük felismeréséhez, ha dokumentumregényeknek tartjuk őket,... a tényirodalom körében helyezzük el valamennyit. ...Nem véletlen, hogy a Krúdy-kutatás éppen ezekkel a művekkel nem törődött, hiszen csak mostanában ásta ki őket az egykori újságokból..."

 

Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892–1976 [Bibliográfia] (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2.). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1978. – 474 p. [25; 272; 273; 378; 380; 381; Mutatóban: 389; 391; 392; 393; 402; 420]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Pimbf_E_02/?pg=26&layout=s

 

1071. Gergely András–Szász Zoltán: Az eszlári per == uők.: Kiegyezés után (Magyar História). – Budapest : Gondolat, 1978. – p. 167–174.

 

1072. V. [RÉVAI József]: Az Erdélyi-eset. = Gondolat, 1937. szeptember-október. 315-317. p. In Gondolat. Antológia. 1935-1937. Vál. és szerk.: Hegedős Mária. Budapest, Magvető. 278-280. p.

 

1073. KATONA Béla: Krúdy Gyula emlékkiállítás. A nyíregyházi Jósa András Múzeum állandó irodalmi kiállításának vezetője. [Nyíregyháza], Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága. (A Jósa András Múzeum kiállítási vezetői). – 61 p. [22; 38; 43–46]

 

KATONA Béla: Vázlat a pályaképhez. In A száz éves Krúdy. (Irodalmi előadások. A TIT irodalmi választmányának kiadványa.) Felelős szerk.: Medgyes Béláné. Budapest : TIT, 1978. p. 9-30. [29]

 

KATONA Béla: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. In A száz éves Krúdy. (Irodalmi előadások. A TIT irodalmi választmányának kiadványa.) Felelős szerk.: Medgyes Béláné. Budapest : TIT, 1978. p. 47-51.

 

Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái : Bemutatja Barta András (Kézirattár). – Budapest : Magyar Helikon, 1978. – 71 p. [43]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Kezirattar_03/?pg=62&layout=s

 

1074. S.: Videant consules!<<. = Magyar Állam, 1886. április 1. 1-2. p. In Mikszáth Kálmán összes művei. 72. kötet. Cikkek és karcolatok. 1886. január-június. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1978. 262-264. p. [263]

                "De még ennél sokkal veszélyesebb az, amit a kormány nyújt tanítóinknak és a népnek: "Jó könyvek a magyar nép számára" című ponyvairodalom-féle termékek ingyenes megküldése által, mely füzeteket a királyi tanfelügyelők minden iskolának két-két példányban küldenek meg, hogy egyikét a jó tanulók közt osszák szét, a másikat az iskolai népkönyvtárban őrizzék olvasmányul a nép számára. Milyenek e füzetek? Kiadója zsidó cég: "Révai testvérek" (akár Rosenberg), szerzőik nagyobbrészt szabadkőművesek és protestánsok. Valóságos méreg van e füzetekben mézes kalácsban föltálalva - nép nyelvén ügyes versekben előadva. Ingyen küldik - de hát föltételezhető az, hogy a zsidóság ennyi ezer füzetet ingyen eresztene szélnek? Biz drága pénzünk rí bele. Mélyen megbotránkozva olvastam e füzeteket és csak azt bámulom, hogy nem kobozták el ƒ la Tiszaeszlár-féle füzetet. Az egyiket Mikszáth Kálmán, ez a kegyelt író szedte ritmusba."

 

1075. NAGY Endre: Egy város regénye., A kabaré regénye. Budapest, Magvető. 2. kiadás. [19]

                "...a híres Braun Bercsi, akit Toldi Miklós nimbusza övezett. ...Róla járt a legenda, hogy amikor a tiszaeszlári vérvád idején Verhovay és Istóczy izgatása Nagyváradra is elröpítette az antiszemita szikrát, a piactéren egy hentes fölállott a tőkéjére, és onnan ordítozta vérben forgó szemmel: - Le a zsidókkal! Le a zsidókkal! De mielőtt még baj lehetett volna belőle, Braun Bercsi hirtelen torkon markolta, fél karral magasba emelte, így indult el vele körútra a piactéren, és útközben fenyegetően rámordult: - Most aztán ordíts tovább, az anyád mindenségit, mert beléd fojtom a szuszt!"

 

1076. SZABOLCSI Lajos: Két emberöltő. Részletek emlékiratából. In Évkönyv 1977/78. Szerk.: Scheiber Sándor. Budapest, Kiadja a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. 366-384. p. [366-372]

 

1077. Új filmlexikon. I. kötet. Főszerk.: ÁBEL Péter. [utánny, vált. lenyomat??] Budapest, Akadémiai Kiadó. 1978. 621. p. [73]

 

1078. Új filmlexikon. II. kötet. Főszerk.: ÁBEL Péter. [utánny, vált. lenyomat??] Budapest, Akadémiai Kiadó. 1978. 1003. p. [136; 137; 248; 286; 765]

 

1079. KRONSTEIN Gábor: A Borsszem Jankó és a Herkó Páter. A konzervativ politikai humor két útja. = Világosság, 1978. január. 46-51. p. [50]

                "A Herkó Páter csak látszólagosan következetlen, amikor időnként azokat is támadja, akikhez világnézeti rokonság fűzi, viszont egy olyan új konstellációban, mint a koalíció megalakulása, évtizede gyalázott ellenfeleit, a "kis Kossuth"-ot és a "kóser liberál szociáldemokrata Eszlári Károly"-t elvbarátként üdvözli. E politikai színjátékot az magyarázza, hogy a Herkó Páter mindenkor csak annyira támogatta a különböző közéleti csoportosulásokat, amennyire azok a lap táborának álláspontját kifejezték."

 

1080. REJTŐ István: Hogyan lett Mikszáth Ilyefalva képviselője. = Irodalomtörténeti Közlemények, 2. sz. 157-172. p. [166]

                "[Mikszáth: Több mint bizonyos című cikke, 1887. április 24.] Két hónappal a választás előtt adott prognózis csak részben vált be: az 1884-es választásokon, a tiszaeszlári per keltette hangulatot képviselői székekkel kamatoztató antiszemita frakció az 1887 júniusi választásokon nem hogy növelte volna mandátumait, hanem alaposan megfogyatkozott..."

 

1081. KATONA Béla: Örökség és örökösök. (Centenáriumi számvetés Krúdy utóéletéről.) = Szabolcs-Szatmári Szemle, 3. sz. 1-11. p. [2; 6; 9]

                "Utolsó éveinek regényeit - köztük jelentős alkotásokat is - többnyire már csak folytatásokban tudta megjelentetni ([...] A tiszaeszlári Solymosi Eszter, 1931[...] alig fejeződött be a nagy életműsorozat kiadása (A tiszaeszlári Solymosi Eszter 1975-ben jelent meg), a Szépirodalmi Kiadó már a következő évben új Krúdy-sorozatot indított útjára. [1924-es nyíregyházi útjai hatására] a lapokban megszaporodnak a nyírségi témájú írásai, s valószínűleg ezeknek a látogatásoknak köszönhető az is, hogy néhány késői regényében újra erőteljesebb színekkel jelentkezett a szülőföld  ([...] A tiszaeszlári Solymosi Eszter)."

 

1082. FAZEKAS Árpád: Az eszlári per orvosi vonatkozásai. = Szabolcs-Szatmári Szemle, 3. sz. 65-77. p.

 

1083. KRÚDY Gyula: Tiszaeszlár az ötvenedik évforduló távlatából. (Közli: Krúdy Zsuzsa) = Szabolcs-Szatmári Szemle, 3. sz. 78-85. p.

 

1084. MARGÓCSY József: Krúdy és szülőföldje (avagy hogyan lesz egy méltatásnak induló cikkből munkaterv). = Honismeret, 1978. 5-6. sz. 88-90. p. [89; 90]

                "[A szereplők második rendjét emeli ki írásaiban.] Meg is fogalmazta ezt egyik fontos írásában, amelyik nem is olyan régen kerülhetett a nagy nyilvánosság elé. A tiszaeszlári Solymosi Eszter c. regényére utalok. Itt, a bevezető fejezethez, csillag alatt, lábjegyzetet csatolt Krúdy és indokolja elhatározását: miért is kell újra elővenni ezt a témát. "Eötvös Károly klasszikus munkája mellett alig lehetne valami újabb felfedezéseket írni a tiszaeszlári eseményekről, ha Eötvös Károly Szabolcs megyei ember lett volna, aki közelről, a legközelebbről látja és ismeri a nagy pör hőseit, mozgatóit, vizsgálóit, bíráit és körülményeit... Eötvös Károly nem ismerhette a tiszaeszlári pör előzményeit, úgynevezett "kulisszatitkait", mert dunántúli ember volt. Éppen abból a szempontból íródtak ezek az itt-ott regényesnek látszó feljegyzések, hogy sok, eddig ismeretlen és érthetetlen dolgok megmagyarázatnak velük, s így ötven esztendő távlatából kiegészítsük Eötvös Károly írói munkának is elsőrendű ügyvédi emlékiratait." Krúdy nem tartotta fontosnak, hogy aláhúzza, kiemelje a mondataiból az itt kurzivált szavakat: az egész kötettel bizonyította itt összefoglalt álláspontjának helyességét. [...] Amikor ennek a kis dolgozatnak a megírására készültem, s a szakirodalom lapozgatása közben mind figyelmesebben olvastam újra a nyírségi "vonatkozású" köteteket, különösen a keserű emlékű tiszaeszlári pör sajátosan krúdys összefoglalását, egyre inkább egy elvégzendő munka körvonalai alakultak ki előttem. [Összegyűjtendő, elemzendő adatok sokasága rejtezik könyvei lapjain.]"

 

1085. Koncz István: Fohászféle azért, hogy soha ne kelljen ölnöm [Vers] == Új Symposion, 158. sz. 1978. p. 245.

 

1979.

 

Fekete István: Nagykőrös város virilis képviselői (1878–1943) == Ikvai Nándor (szerk.): Fejezetek Pest megye történetéből, II. (Studia Comitatensia, 8.). – Szentendre : Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 1979. – p. 193–209. [201]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Studia_08/?pg=202&layout=s

                A múlt század végén a tiszaeszlári vérváddal egyidőben zsidóellenes sajtócikkek jelentek meg [...]

 

1086. HORVÁTH Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944-1945.) In Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I-II. Szerk.: Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, [Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár] (Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványai.) 241-266. p. [241; 265]

                "[Tiszaeszlár] Világhírét egy kis cselédlány: Solymosi Eszter rejtélyes eltűnése nyomán támadt "nagy per" teremtette meg 1883-ban. ..."Millió és millió zsidónak omlik ki vére ártatlanul, ha kiderül, hogy Solymosi Esztert azon a tavaszi - 1883 húsvétheti - napon az eszlári zsidók tették el láb alól...[Krúdy, 26. p.]"

 

1087. KISS Ferenc: Kosztolányi, az újságíró. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1974. 4. sz. 436-453. p. [437] In uő: Az érett Kosztolányi. Budapest, Akadémiai. 303-336. p. [305]

 

1088. MIKSZÁTH Kálmán: A gyanú. = Pesti Hírlap, 1886. július 1. 1-3. p. [Névjelzés: Scarron.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 73. kötet. Cikkek és karcolatok. 1886. július-december. (Sajtó alá rendezte S. FÜRTH Éva - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1979. 7-13. p., 167-169. p. [8; 10; 11; 12; 167-168; 169]

                "[...]az elbeszélendő történet arra az időpontra esik, mikor a tiszaeszlári ügy tárgyalása után hazajöttem Nyíregyházáról, ahonnan nehány tárcát is írtam akkoriban a tárgyalás menetéről a >>Pesti Hírlap<

                "A Krk 66. kötetének tanúsága szerint M[ikszáth]K[álmán] harmincöt hosszabb és kb. ugyanannyi rövid cikket, közleményt írt a nyíregyházi tárgyalásról."

 

1089. MIKSZÁTH Kálmán: A murokfalvi határozat. = Pesti Hírlap, 1886. augusztus 13. 1-2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 73. kötet. Cikkek és karcolatok. 1886. július-december. (Sajtó alá rendezte S. FÜRTH Éva - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1979. 40-43. p., 178-179. p. [40; 179]

                "Már a negyedik nyár, hogy mindig történik valami, negyedéve az eszlári ügy volt az uborkaidényben[...] Az eszlári eset után a Jansky-ügy volt a mi szempontunkból a legkiadóbb."

                "[...]a tiszaeszlári vérvádperben a tárgyalás 1883. jún. 20-tól augusztus elejéig tartott Nyíregyházán. A negyvenhárom napig tartó feszült bírósági tárgyalásról M[ikszáth]K[álmán] kiküldött tudósítóként tájékoztatta a P[esti]H[írlap] olvasóit. Cikkeit ld. a Krk 66. kötetében."

 

1090. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 73. kötet. Cikkek és karcolatok. 1886. július-december. (Sajtó alá rendezte S. FÜRTH Éva - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1979. 299-313. p. [302]

                "[Eötvös Károly] A tiszaeszlári >>vérvád<

 

1091. MIKSZÁTH Kálmán: Párbeszéd egy >>ángliussal<<. = Pesti Hírlap, 1887. május 13. 2-3. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 74. kötet. Cikkek és karcolatok. 1887. január-június. (Sajtó alá rendezte Sz. GARAI Judit - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1979. 30-32. p., 171-173. p. [31; 172]

                "- Hát Mr. Eötvös, az a nagyeszű védő, akit az eszlári pörből ismerünk. - Azt éppen most próbálja elhelyezni a szélsőbal párt valamelyik vidéki kerületbe, de aligha sikerül. Sehol sem akarják. - Teringette - kiáltott fel az ánglius. - Önöknek ugyancsak hatalmas parlamentjük lehet, ha két ilyen hatalmas egyén kiesik még a jelölési rostán is, aki nálunk a jelesebbek közt lenne."

                "M[ikszáth]K[álmán] a képzeletbeli beszélgető partner csodálkozását írja le, hogy olyan ismert személyiségek, mint Vámbéry Ármin és a tiszaeszlári per nemzetközi hírnevet szerzett védője, Eötvös Károly nem szerepelnek a [budapesti] jelöltek között. Írónk ezzel a fordulattal érzékeltette, hogy a középrétegek hangulata mennyire Eötvös Károly ellen fordult. A tények arra mutatnak, hogy MK jól ismerte az országban kialakult helyzetet, mert Eötvös Károlyt ugyan három helyen is jelölték [...], de a választások alkalmával két fontosabb kerületben - éppen úgy, mint a nyíregyházi tárgyalást követő 1884-es választások alkalmával - kisebbségben maradt."

 

1092. MIKSZÁTH Kálmán: A t. Házból. = Pesti Hírlap, 1887. május 19. 2. p. [Névjelzés nélkül.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 74. kötet. Cikkek és karcolatok. 1887. január-június. (Sajtó alá rendezte Sz. GARAI Judit - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1979. 135-137. p., 356-360. p. [136; 358; 359; 360]

                "Ha Fabiny van Pauler helyén a Solymosi Eszter idejében - sohase lett volna Eötvösből zsidómártír. Mert Fabiny egy felvilágosító beszéddel meguntatta volna az egész eszlári ügyet, Ónody is elaludt volna, az ügy is elaludt volna."

                "Néhány évvel a tiszaeszlári eset után egy újabb antiszemita hecckampány már kevésbé korbácsolta fel a Ház érdeklődését. Itt jegyezzük meg, hogy Fabiny Teofil igazságügy-miniszter Gruber János antiszemita képviselőnek adott válaszában ismertette a Márkus Ágnes-esetet, majd határozottan állást foglalt az ilyen és ehhez hasonló hamis vádakkal szemben. [...] Ezzel a fordulattal M[ikszáth]K[álmán] Pauler antiszemita érzelmű beállítottságára utal. Pauler a tiszaeszlári perben szabad kezet adott a nyíregyházi törvényszéknek."

 

1093. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 74. kötet. Cikkek és karcolatok. 1887. január-június. (Sajtó alá rendezte Sz. GARAI Judit - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1979. [375; 385; 389]

            "[Eötvös Károly] Az 1882-83-as tiszaeszlári ügyben, majd a perben a vádlottak védőügyvédje volt. [Ónody Géza] a tiszaeszlári esetet ő vitte a parlament elé. [Solymosi Eszter] (1868-1882) tiszaeszlári cselédlány, eltűnése váltotta ki a vérvád gyanúját a tiszaeszlári bűnperben. [Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló."

 

1094. Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról == Kanyar József (szerk.): Somogy megye múltjából, 1979. (Levéltári évkönyv, 10.). – Kaposvár : Somogy megyei Levéltár, 1979. – p. 223–264. [251]

                "[...]Mikszáth cikksorozatának átvétele a Pesti Hírlapból telitalálatos szerkesztői cselekedet volt. Nemcsak azért, mert állásfoglalása lényeges a tiszaeszlári vérvádban. Maga az a tény, hogy a neves író "felbukkan" a Somogyban - elismerésre méltó. Roboz magához közelinek érezte Mikszáth álláspontját a tiszaeszlári ügyben, mert később Két antisemita a hullámok közt címmel (1882. július 24.) írt Balaton-parti beszámolót, olyan hangnemben, ahogy Mikszáth beszélt."

 

1095. Sükösd Mihály: Egy klasszikus magyar "tényregény" == Népszabadság. – 1975. június 21. – p. 7. == uő.: Közelítések. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. – p. 118–123.

 

1096. Katona Géza–Kertész Imre: A bűn nyomában. Fejezetek a kriminalisztika történetéből. – Budapest, – 2., átdolgozott kiadás)??[30; 31]

                "Az 1880-as években a magyar igazságszolgáltatás és bűnüldözés az egész világ előtt vizsgázott. A reakció az európai pogromsorozat egyik láncszemeként kitalálta a tiszaeszlári vérvádügyet. S a világraszóló perben a magyar bűnüldözési szervek szégyenletesen levizsgáztak. A helyszíni szemlét felületesen megtartó hatóságok, a csendbiztossal együtt vadászó vizsgálóbíró, a tetves tyúkólba zárt terheltek, a megfélemlített fiatalkorú tanú, a kétértelmű választ adó szakértő – mindmegannyi mozaik, amelyek jellemzik ezt a szégyenteljes ügyet."

 

Új erők születése. A magyarországi munkásmozgalom történetének kronológiája 1868–1919. – Budapest : Akadémiai, 1979. – 861 p. [112; 117; 118]

 

1097. Bori Imre: Adalékok Krúdy Gyula utolsó pályaszakasza kérdéséhez == Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmáról Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára. – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, Népművelési Propaganda Iroda, 1979. – p. 101–111. [109; 110]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Evk_14/?pg=126&layout=s

 

1098. Péter László: [Indig Ottó: Juhász Gyula] Nagyváradon == Irodalomtörténet, 1979. 3. sz. – p. 678–683. [682]

                "[...]a hérosztratoszi hírességű Bary Zoltán[...]

 

1099. Sz. Garai Judit: Függetlenségi paszkvillus a képviselő Mikszáthról és parlamenti karcolatairól == Irodalomtörténeti Közlemények, 5–6. sz. – p. 618–637. [622]

                "Harmadik[asztal]nál Eötvös Károly / Bizonyítá szépen, / Hogy sem Eszlár, sem az Eszter / Nincs tulajdonképpen / Mind a kettő csak fictio, / Mert ha megvolnának, / A Terézvárosi Khónok / Másképp szavaznának."

 

1100. Lázár István: Folyóirat. Somogy megye múltjából. 1979. == Új Tükör, 1979. november 11. – p. 4. [4]

                "[Roboz] Olykor jól szolgálta arra érdemesek kultuszát. S lapjában közölte például Mikszáthnak a hírhedt tiszaeszlári perben állást foglaló cikksorozatát, és maga is szembeszállt az antiszemitizmussal."

 

1980.

 

1100. Dávid Katalin: Anna Margit. – Budapest : Corvina, 1980. – [36. kép]

                "Scharf Móric. 1973. Olaj, vászon. 100X70 cm". [Ámos Imre Múzeum Anna Margit gyűjtemény (Szentendre, Vöröshadsereg útja 10.)]

 

1101. Kisvárda zsidóságának története == Ráv Dr. Jólesz Károly (szerk.): Emlékkönyv. Kisvárda és környéke zsidósága. –  Tel Aviv, 1980. – 29–33. [31]

                "Nem véletlen, hogy a múlt század végén a leghírhedettebb vérvád éppen egy Szabolcs megyében fekvő kis faluban, Tiszaeszláron született meg. A hagyományos zsidógyűlölet mellett szerepet játszhatott abban, hogy a vérvád felmerülhetett az is, hogy a nemesség gazdasági bázisa mindjobban összezsúgorodott, a tekintélyt biztosító földek kicsusztak lábuk alól, míg a szorgalmas zsidó kisbirtokosok és bérlők - prosperáltak. A zsidó földbirtokosok száma nem volt nagy, de a keresztény tömegek szemében úgy tetszett, mintha egész Szabolcs megye mezőgazdaságának irányítását a zsidók ragadták volna kezükhöz."

 

1102. The history of the jewry of Kisvárda == Ráv Dr. Jólesz Károly (szerk.): Emlékkönyv. Kisvárda és környéke zsidósága. – Tel Aviv, 1980. – 168–170. [169]?

 

1103. Dr. Fazekas Árpád: A tiszaeszlári per orvosi vonatkozásai == Székely Sándorné (szerk.): A gyógyítás világa. – Budapest : Medicina, 1980. – p. 338–347.

 

Hamburger Klára: Liszt. (Zenei kiskönyvtár.) – 2. javított, bővített kiadás. – Budapest : Gondolat, 1980. – 485 p. [353]

 

1104. Handler, Andrew: Blood Libel at Tiszaeszlár. – New York,

 

1105. Tikász Józsefné (szerk.): Kardos Pál (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárainak munkássága, 10.) – Debrecen : KLTE Könyvtára, 1980. – 86 p. [19]

 

1106. Kósa László: Herman Ottó. (Bevezetés) == Herman Ottó: Halászélet, pásztorkodás. Válogatott néprajzi tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a bevezetést és a jegyzeteket írta: uő. (A magyar néprajz klasszikusai.). – Budapest : Gondolat, 1980. – [8]

                "A tiszaeszlári per idején a sajtóban hallatta hangját az antiszemitizmus ellen."

 

1107. Dr. Lukács Tibor: A bűn és a büntetés. – Budapest : Minerva, 1980. – [264; 265]

                "[A haladás, a társadalmi igazságosság élharcosainak világos szavai megtörtek a rendi kiváltságok, a babonás félelem uralmát szolgálók érdekein.] Ennek bizonyítására még egy nagy jelentőségű perre emlékeztetek, amit több író feldolgozott. Közöttük Eötvös Károly (A nagy per, utoljára 1968-ban adták ki Budapesten) és Krúdy Gyula (A tiszaeszlári Solymosi Eszter, utoljára 1975-ben adták ki Budapesten) műveire hívom fel a figyelmet. [...] A tiszaeszlári per Solymosi Eszter, tizennégy éves kislány miatt indult. A leányka 1882. április 1-én tűnt el. A hosszú ideig tartó, gyötrelmes vizsgálat eredményeként tizenhárom zsidó került a bíróság elé, azzal a váddal, hogy megölték Solymosi Esztert és vérét vették vallási céljaikra. A pert figyelemmel kísérte az egész világ. Hosszas küzdelem után a józan ész győzedelmeskedett és a vádlottakat a magyar királyi Kúria 1884. április 4-én felmentette. Érdemes megemlíteni, hogy volt vádlott, aki beismerte, magára vállalta a nem létező bűncselekményt. Per volt-e? - tette fel a kérdést Eötvös Károly. "Dehogy per. Csak az alakja az. A régi harc az, a fajok és a vallások egymásközti feszengésének harca. Amelyben az emberszeretetnek és tiszta elmének kell szembeszállni a tömegek babonájával és szenvedélyével. A bíróság a bajvívó tér, a védelem képviseli az emberszeretetet és tiszta elmét. A cél a babonának és szenvedélynek legyőzése." Eötvös Károly szavait megértjük. Szomorú történet adta szájába a keserű szavakat. Nem látta és nem láthatta, hogy a babonák és szenvedélyek szítása uralkodó érdekeket szolgál."

 

Móra Ferenc: Mikor a fény beteg volt… == Világ, 1923. szeptember 6. uez kis változtatásokkal: Magyar Hírlap, 1932. május 8. == uő.: A fele sem tudomány. Utazás a földalatti Magyarországon (Móra Ferenc összegyűjtött művei). – Budapest : Magvető, 1960. – p. 104–112. [108] uez. uő.: Napok, holdak, elmúlt csillagok., A fele sem tudomány. (Móra Ferenc művei). – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980. – p. 364–371. [367]

 

1108. Bándi László (szerk. biz. vez.): Történeti emlékek Veszprém megyében. – Veszprém : Veszprém Megye Tanácsa : Hazafias Népfront Veszprém megyei Bizottsága, 1980. – [169]

                "[Kép: Eötvös Károly síremléke.] 1883-ban, a hirhedt tiszaeszlári zsidóellenes perben feltűnő sikerrel védte a vádlottak ügyét, Európa-szerte felfigyeltek rá."

 

1109. Szőke Domonkos: Gergely András-Szász Zoltán: Kiegyezés után == Alföld. – január. – p. 87–88. [88]

                "S azt is jól érzik a szerzők, hogy pl.. az egyházpolitikai küzdelmek vagy a tiszaeszlári per alkalmasint lényegesebb momentumokat villanthatnak fel a társadalom köznapi moráljáról, mint egy "tudományos" társadalomtörténeti elemzés."

 

1110. Kovács Tiborné: A Jósa András Múzeum kiállítási vezetői == Szabolcs-Szatmári Szemle, 1. sz. – p. 111–113. [112]

                "[Katona Béla: Kgy emlékkiállítás. 1978.] Különösen érdekes a nyírségi ihletésű nagy művek vallatása, tájainak, alakjainak felderítése, hiszen a Napraforgó, az N.N., Az utolsó gavallér, a Valakit elvisz az ördög, az Etel király kincse és A tiszaeszlári Solymosi Eszter Krúdy érett alkotói korszakának olyan művei, amelyekben "a szülőföld nemcsak emlékképek, motívumok formájában van jelen, hanem a cselekmény egészének színterét alkotja"."

 

Dr. Benoschofsky Ilona: A régi idők zsidósága == Új Élet. – 1980. január 15. – p. 6. [6]

                "Az 1880-as évek nagy megrázkódtatásra a tiszaeszlári vérvád. A zsidók, az emancipáció után már úgy érezték, hogy az ország életébe való beleszervülésük állandó és probléma nélküli. De maga a vád és az ezzel kapcsolatos antiszemita hullám alaposan megnyirbálta reménységüket."

 

Sándor Iván: Levél Tiszaeszlárra, a szerencséről és egy régi januárról, Pásztor Lajos tanácstitkárnak == Élet és Irodalom. – 1980. január 19. p. 4.

 

1111. Hajdú Tibor: Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után == Valóság. – 1980. július. (7. sz.). – p. 21–34. [26]

                "Ezt a folyamatot [asszimiláció, zsidó értelmiség számbeli gyarapodása] tetőzte be a zsidó vallás recepciójáról szóló 1895. évi törvény, amely más egyházpolitikai reformokkal együtt - egy évtizeddel Tiszaeszlár után, a konzervatív közvélemény, sőt a római pápa helytelenítése ellenére - egyenjogúsításukkal lehetővé tette a zsidók közszolgálati alkalmazását."

 

Scheiber Sándor: Héber tanulmánykötet a magyar zsidóság történetéről == Új Élet. – 1980. december 15. – p. 5. [5]

                "[Jöhúdé Hungárijá. Ed. M. E. Gonda, J. J. Cohen, J. Marton. Tel Aviv, 1980. 312 lap.] E. Miron a tiszaeszlári vérvádról ír, kiváltképpen a belföldi és külföldi sajtó anyaga alapján. Hadd említsem meg, hogy volt hallgatóm, A. Händler egyetemi tanár most egy testes kötetben foglalkozik a témával (Blood Libel at Tiszaeszlar. New York, 1980.). Haranghy László, a kórbonctan elhalt professzora, orvosi szempontból írta meg történetét. Kézirata kiadásra vár."

 

Landeszman György: Külföldi könyv Tiszaeszlárról == Új Élet. – 1980. december 15. – p. 5.

 

 

 

 

---

228