1991.

 

1489. Vörös Károly: Polgári és nemzeti asszimiláció. A magyarországi zsidóság története a 18. és a 19. században == Karsay Katalin (szerk.): Akire emlékeznek, az él : a dunaszerdahelyi zsidóság tragédiája című nemzetközi konferencia válogatott anyaga. – Bratislava/Pozsony : Nap Kiadó, 1991. – p. 5–18. [17]

                "A kialakuló polgári világban, az antiszemita mozgalmakkal szemben (melyek  a tiszaeszlári vérvád körül országosan 1875-ben fellángoltak) a liberális kormány igen energikusan lépett fel."

 

1490. Vezér Erzsébet: Töprengés az antiszemitizmusról Bibó István tanulmánya nyomán == Bibó-emlékkönyv, 1. – Budapest : Bern : Századvég Kiadó, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1991. – p. 227–235. [228]

                "A lakosság többségének, 48-asoknak és szabadelvűeknek liberális gondolkodása azonban még nem engedte a [zsidó]kérdést felszínen tartani, és Istóczyékból vicclapfigurákat csinált. Emellett ugyanekkor a tiszaeszlári, majd a Magyarországon is nagy hullámokat vert Dreyfus-ügy végeredményben a liberalizmus győzelmével végződött."

 

1491. Bősze Sándor: Egy epizód az 1880-as évek somogyi antiszemita zavargásaiból. Egy antiszemita egyesületalakítási kísérlet == Rendi társadalom – polgári társadalom 3. Társadalmi konfliktusok. Szerk.: Á. Varga László. Salgótarján, 1989. június 15–18. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból, 16.). – Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár. – p. 245–248. [245; 246]

                "Az 1882. április 4-én eltűnt tiszaeszlári 14 éves kislány, Solymosi Eszter akaratán kívül országos és nemzetközi politikai viták, összeütközések, valamint tragikus hazai események elindítója lett. ...[A Roboz István féle Somogy] 1882 februárjától több - az antiszemitizmust - bíráló írás jelent meg az újság lapjain, figyelemmel kísérte a tiszaeszlári per eseményeit, tudósított a pozsonyi zsidóüldözésről. ...Istóczyék 1882-1883-ban a mozgalom csúcspontját jelentő tiszaeszlári vérvád körül kavargó indulatokat is kihasználva minden eszközt harcba vetettek. ...Az antiszemita egylet Somogy vármegyei Keresztény Védszövetség néven alakult meg, s vele egyidőben kaposvári megjelenéssel - Népjog címen - hetilapot is alapítottak. Főszerkesztője Szalay Károly... Egyébiránt, mint ügyvéd ő volt a tiszaeszlári perben Solymosi Eszter édesanyjának jogi képviselője."

 

1492. Csorba Győző: A város oldalában. Beszélgetések. Kérdező: Csuhai István. – Pécs, Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1991. [14; 15]

                "CSGY: [Cselédek közt] persze mindenféle rémhír járta, akkoriban volt, úgy emlékszem, a Solymosi Eszter-ügy, amit megírt Eötvös Károly A nagy perben. "Solymosi Eszter vére de piros, / Az ezres bankó de szép papiros. / Föl kell vágni a zsidó hasát, / Solymosi Eszter benne van-e hát." Kerengett a rémhír, hogy egy zsidó sakter megöli a fiatal magyar lányokat és a vérüket kiszívja. CSI: - Ez volt a tiszaeszlári per az 1880-as évek első felében. A per 1883-ban volt, az ügyről a harmincas években Krúdy is írt könyvet. 1944-ben még kiadták az egykori vizsgálóbíró emlékiratait. CSGY: - Igen. Ugyanekkoriból való a Kudelkáné története is. Csak azért mondom itt, mert szintén gyermekkoromban hallottam anyámtól, azt a rigmust, hogy "Lédererné, mi van a kosárba, / Kudelkának keze, feje, lába."

 

1493. Dalmat, Dan: Bibliographia Hungarica – Judaica. (Magyar zsidó bibliográfia) 1945–1990. – [Budapest], Géniusz KFt. 1991. [83; 93]

                [Sándor: A vizsg iratai 2. bőv kiad 1983, Elek: Tutajosok, 1990]

 

1494. Dombi Gábor: Kultúraközvetítés és a magyar zsidóság. (Kulturális modell kutatások). – Budapest, VITA Kiadó, 1991. [39]

                "Az 1800 főt tömörítő [Magyar Zsidó Kulturális E]gyesület hatásosan vette fel a kesztyűt az első antiszemita-vitánál (Püski-ügy)[...]"

 

Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn. – Budapest : Fővárosi Önkormányzat : Budapest Főváros Levéltára : Budapesti Történeti Múzeum : Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1991. –  126 p. [118]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_Sk_05_Erdei/?pg=119&layout=s

 

1495. Fábri Anna: Jókai-Magyarország. A modernizálódó 19. századi magyar társadalom képe Jókai Mór regényeiben. – Budapest : Skíz, 1991. [283; 305]

                "[Eötvös 1968-ból idézet. I. kötet 218–219. p.]"

 

1496. F.I.L.M. A magyar avant-garde film története és dokumentumai. – Budapest : Képzőművészeti Kiadó, 1991. [350; Kép: 23 a; b]

                "[Két kép] Erdély Miklós Verzió (1979) [című filmjéből.]"

 

1497. Filmévkönyv 1991. : A magyar film egy éve. – Budapest : Magyar Filmintézet, 1991. [109; 187; 210; 216; 222; 253; 257; 259; 261; 262; 264; 267; 275]

                "[Tutajosok forgalmazási adatai: 754 előadás, 732 ezer forint jegybevétel, 43 ezer látogató, 25,6%-os kihasználtság. XXII. Magyar Filmszemlén 1990. február 2-án 19.⁰⁰-kor volt a díszbemutatója.] A legjobb férfiszínész díját a Kicsi, de nagyon erős és a Tutajosok című filmekben nyújtott szuggesztív alakításáért Gáspár Sándor kapta. [Verzió. Bemutatták 1990. május 23-30. között tartott I. Budapesti Nemzetközi Zsidó Filmfesztiválon az "egyéb filmek" között.] Magyar filmek külföldi szereplése. Filmfesztiválok. [...] Créteil (női rendezők) [1990.] márc. 23-ápr. 1. Tutajosok - nagydíj delegáció: Elek Judit rendező [...] Berkeley (zsidó filmek) [1990.] júl. 25-aug. 6. Tutajosok delegáció: Elek Judit rendező [...] Vancouver [1990.] szept. 28-okt. 14. [...]Tutajosok [...] Salerno [1990.] okt. 8-14. Tutajosok [...] Sydney Melbourne [1990.] nov. 10-18. Tutajosok [...] Montpellier (zsidó és izraeli filmek) [1990.] dec. 1-11. Tutajosok [...] Filmhetek, filmbemutatók. [...] Moszkva Ríga [1990.] ápr. 9-19. Bemutató a Balázs Béla Stúdió filmjeiből: [...] Verzió [...] Párizs (Drámai Alkotók Társasága - SACD) [1990.] jún. [...] Tutajosok [...] delegáció: Elek Judit[...]"

 

1498. Gergely András: Magyarország története 1790–1918. (Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek.) Harmadik kiadás. – Budapest : IKVA Kiadó, 1991. [87]

 

1499. Gilbert, Martin: Zsidó történelmi atlasz. Arthur Banks és Terry Bicknell térképeivel. – Budapest : Gondolat, 1991. [64]

                "[Az európai antiszemitizmus 1845-1914. című térképen:] 1882 Tiszaeszlár [Rituális gyilkosság-vádak között, melyeket gyakran tömegzavargás követ a zsidók ellen azzal a váddal, hogy keresztény gyermekek vérét keverik a pászkába.]"

 

1500. Karacs Zsigmond: Keresztények és zsidók Földesen == Schweitzer József (szerk.): Évkönyv 1985–1991. – Budapest : Az Országos Rabbiképző Intézet kiadványa, 1991. – p. 151–181. [165; 166]

                "A felháborító tiszaeszlári vérvád borzolta fel a kedélyeket. Földesen nem okozhatott különösebb lélekrombolást, erre adatot nem találtunk. "A nagy per" földesi epizódszereplője, Kossuth barátjának, Balásházy Jánosnak az unokája, bogdányi Farkas Albert az ekkor balmazújvárosi csendbiztos, ki egyébként haláláig földesi lakos is volt, egyedül a hatalmat képviselők közül, a vádlottak védőjének, Eötvös Károlynak az elismerését is kivívta: "[Eötvös, ]"

 

1501. Moshe, Carmilly-Weinberger: A magyarországi héber költészet tematikája == Schweitzer József (szerk.): Évkönyv 1985–1991. – Budapest : Az Országos Rabbiképző Intézet kiadványa, 1991. – p. 317–330. [320]

                "Az 1882-es tiszaeszlári vérvádat Bacher Simon és Kohn Shalom választotta tárgyául. A vérvád-per megrázta nemcsak a magyarországi, hanem a külföldi zsidóságot és a nem zsidó közvéleményt is. ..."Kol Shoáth Bát Böeretz Molád ti" (Népem könyörgése szülőföldemen) című versében Bacher Simon visszautasítja az alaptalan vérvádat, Kohn Shalom, budapesti tanító pedig "Pijjut"-(Költemény)-jában foglalkozik az eseménnyel. Kohn-Bisztritz Majer, több héber kötet szerzője a Dohány utcai templom felavatására írt ódájában ("Kol Rináj" - "Az öröm hangja") elítéli az "istenteleneket", akik megrágalmazták a zsidóságot, és hamis vádakat koholtak ellene."

 

Kertész Imre: Táborok maradandósága. = Uő.: Az angol lobogó. Budapest : Holnap, 1991. 141-153. [150]

 

Kosztolányi Dezső: Eötvös Károly == Károly. Összeállította és a tanulmányokat írta: Sík Csaba. – Budapest : Helikon, 1991. – p. 137–138.

 

Kubinszky Judit: Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875–1890. [Részletek] == Károly. Összeállította és a tanulmányokat írta: Sík Csaba. – Budapest : Helikon, 1991. – p. 138–141.

 

Eötvös Károly: A nagy per. [Részletek] == Károly. Összeállította és a tanulmányokat írta: Sík Csaba. – Budapest : Helikon, 1991. – p. 142–144. (Tartalomjegyzék: 150)

 

1502. Kútfalvi Oszkár: Újságpaloták. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1991. [22; 33]

                "A lap [Budapesti Hírlap] népszerűségét és előfizetőinek számát növelte a tiszaeszlári per. 1882 húsvét táján egy kis parasztlány eltűnt a községben, s az a hír terjedt el, hogy a keresztény lány vére kellett a húsvéti pászkasütéshez. A B. H. kezdettől fogva a "vérvád párt" egyik szócsöve volt, a nagy vetélytárs, a P[esti]. H[írlap]. mindvégig a vérvádellenességet képviselte. A per több mint egy évig húzódott, s a lapokban bőven lehetett ellene és mellette írni. A védelmet a kiváló író és független párti politikus, Eötvös Károly látta el. (A nagy per címen regényt is írt róla.) Szenvedélyes viták után, 1883. augusztus 3-án a bíróság mind a tizenöt vádlottat felmentette. A B. H. tekintélyének ez sem ártott. Feltette a szónoki kérdést: mi az igazság?, és előfizetői táborába továbbra is sikerrel gyűjtötte a jobboldali gondolkozású maradi középosztályt. A boszorkányperek ingyencirkuszát túlélték a vérvádperek! Ez a száz éve történt "rituális per" volt az utolsó Magyarországon. Századunk harmincas éveinek vége felé a kormány még törvényeket hozott, a nyilasoknak már törvény sem kellett az ítéleteikhez. [...] A választás [1905.] élességére jellemző, hogy Eötvös Károly, a tiszaeszlári per védője, aki három helyen is indult, mindhárom helyen megbukott."

 

A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. 1945–1970. Személyi rész. ??szerk Budapest : Akadémiai, 1991. – 488 p. [322]

 

1503. Karády Viktor: Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon. = Mozgó Világ, 1988. 8. sz. 37–39. p. In Léderer Pál (összeállította): A magyar ugar. A kiegyezéstől a II. világháborúig. (Társadalomtörténeti háttérinformációk). Budapest, T-Twins. – p. 175–178. [178]

 

1504. Pietsch, Walter: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyarországi zsidóság == Valóság, 1988. november. 46–54??. p. == Léderer Pál (összeállította): A magyar ugar : A kiegyezéstől a II. világháborúig (Társadalomtörténeti háttérinformációk). – Budapest : T-Twins. – p. 186–191. [189]

 

Ács Anna: "A halott haza jön a temetőből" == Geiszt Jakabné (szerk.): Múzeumi Diárium 1991. – Veszprém, 1991. – p. 20–22. [20]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VESZ_Md_04/?pg=21&layout=s

 

1505. Takács Péter: Adalékok a nemesi polgárosodás útvesztőihez. (Egy szolgabíró politikai portréja a dualizmus korában) == Somogyi Éva (szerk.): Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 8.). – Budapest : MTA Történettudományi Intézet, 1991. – p. 57–69. [58; 65; 66]

                "[Krasznai Péterből] Ennél is erősebb érzelmi hullámok fakadnak fel belőle a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatban. Egy percig sem kételkedik a vád igazában. Állítása igazolására a hullaúsztatás körülményeit hozza fel, majd azzal érvel, hogy ha az 1880-as évtizedben érsekek és püspökök, e nagytudású egyházatyák "elfogadták a pápa csalhatatlanságának" dogmáját, "akkor miért ne lehetne feltenni a rituális gyilkosságot olyan műveletlen és bigottan vallásos rajongó népről, mint a Solymosi Eszter gyilkosai voltak". Hamis érveléssel alátámasztott hite ellenére megnyugvással veszi tudomásul, hogy a bíróságnak "sikerült eltussolni a dolgot, és a vádlottakat felmenteni, s ezáltal a már-már megindulni kezdett zsidóüldözésnek elejét venni", mert "abból, ha elmarasztaltatnak, a legnagyobb s beláthatatlan horderejű és terjedelmű bonyodalmak, gyilkolások, vagyon és emberi életpusztítások származhattak volna, és az ország kereskedelmi és ipari előhaladása sok időre meggátoltatott volna az erre hivatott zsidóság üldöztetése folytán"."

 

1506. Szabó Dániel: Kortesdalok (avagy a választás, mint a poéták paradicsoma) == Somogyi Éva (szerk.): Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 8.). – Budapest : MTA Történettudományi Intézet, 1991. – p. 229–241. [238]

                "Az 1880-as évek közepétől az antiszemitizmus nemcsak esetlegesen jelenik meg, hanem központi szerepet tölt be ott, ahol az Antiszemita Párt jelöltjei indulnak. Eseményként a tiszaeszlári vérvád kerül a centrumba: "Nem kell nekünk zsidó bérenc zászlója, / Solymosiné lánya vére foly róla." ...Aki nem antiszemita, az nem lehet igazán negyvennyolcas sem (legalábbis a függetlenségi kerületekben): "Negyvennyolcas sakterpárti gyászvitéz / A zsidókért élethalált vivni kész;... / Ezért nem kell a magyarnak Jancsovics, / Zsidópárti s titkon talán pecsovics."

 

1507. Karády Viktor: Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon. = Mozgó Világ, 1988. 8. sz. 37-39. p. In Léderer Pál (összeállította): A magyar ugar. A kiegyezéstől a II. világháborúig. (Társadalomtörténeti háttér-információk). Budapest, T-Twins. 2. jav. kiadás. 206–209. p. [208]

 

1508. Pietsch, Walter: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyarországi zsidóság == Valóság, 1988. november. – p. 46–54??. == Léderer Pál (összeállította): A magyar ugar. A kiegyezéstől a II. világháborúig. (Társadalomtörténeti háttér-információk). – Budapest : T-Twins. 2. jav. kiadás. – p. 219–224. [221; 222]

 

1509. Paál László: Somogy megye sajtója 1863–1890 == Szili Ferenc (szerk.): Somogy megye múltjából. Kaposvár,  – p. 41–60. [46; 47]

                "[Somogy]...szívesen közölt írásokat fővárosi újságíróktól, egyebek között Mikszáthtól karcolatokat, illetve publicisztikai írásokat a tiszaeszlári per kapcsán. ...Nagy próbatétele volt a szerkesztőségnek - mint ahogy a fővárosi és más orgánumoknak is - a hírhedt tiszaeszlári eset, ennek nyíregyházi tárgyalása, mejd az ennek nyomán a fővárosban és számos vidéki településen is lezajlott tömegtüntetés sőt garázdálkodás. ...A Somogy igyekezett tárgyilagosan tudósítani a megmozdulásokról, nem felerősíteni hatásukat."

 

1510. Bősze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások == Szili Ferenc (szerk.): Somogy megye múltjából. – Kaposvár, – p. 73–93. [76; 78; 79; 81; 90; 91; 92]

                "Ebben a légkörben lett aztán - akaratán kívül - országos és nemzetközi viták, összeütközések, valamint tragikus hazai események elindítója az 1882. április 4-én eltűnt 14 éves tiszaeszlári kislány, Solymosi Eszter. Istóczyék által a középkori vérvádak felelevenítése teljesen felkavarta a magyar és a külföldi közvéleményt, s mikor 1883. augusztus 3-án megszületett a felmentő ítélet, a Felvidéktől a Dráváig kitört a vihar. ...[Somogy c. lap] 1882 februárjától számos, az antiszemitizmust bíráló írás jelent meg az újság hasábjain, közölte Kossuth Turinból kelt levelét, figyelemmel kísérte a tiszaeszlári per (Nyíregyháza) eseményeit, tudósított a pozsonyi zsidóüldözésről. ...Istóczyék 1882-1883-ban a mozgalom csúcspontját jelentő tiszaeszlári vérvád körül kavargó indulatokat is kihasználva minden eszközt harcba vetettek. ...Áprilisban "egy izraelita adófizető" névtelen bejelentést tett arról a főszolgabírónak, hogy Csurgón a következő szövegű antiszemita dalt énekelték: "ennek a zsidónak de nagy hasa van - talán [!] sólmosy eszter benne van. [!] Hassitsuk fel a zsidó hasát Solymosi Eszter bene van-e hát." Előbb csak az inasok és az iskolások énekelték, de később: "már felnőtt polgár ifjak és előkelő mester emberek danolják." A rablások és gyilkosságok mindennapossá válása miatt a megyei törvényhatóság kérte a belügyminisztertől a statárium bevezetését. Ugyanezen a közgyűlésen ezenkívül még "erélyesebb és megbízhatóbb polgárok" kirendelését kérte Kadarkút önkormányzata. A megyében néhány hét múlva bevezették a statáriumot. Ekkor már a Nyíregyházáról érkező hírek tartották lázban a lakosságot, főleg a kaposváriakat, hiszen Solymosiné képviselője, Szalay Károly, a vádlottak elítélését követelte. A tiszaeszlári perben hozott ítéletekről tudósító lapokért a kaposvári postahivatalt "valóságos ostrom alá vették", s "...a szenvedélyek... soha nem csaptak így ki medrükből." ...A nyíregyházi ítélettel a per lezárult, a vádlottakat felmentették, de számukra elégtételt nem adtak: "...a vérvád lehetetlenségét nem bizonyították be a bűnösök ellen eljárást nem kezdeményeztek, a magasra csapó fajgyűlöletet el nem ítélték, tartósítva így a közvéleményben élő rémhíreket, előítéleteket." Az így végsőig felhalmozódott feszültség Budapesten tört ki, s napok alatt viharos gyorsasággal szétterjedt az országban, érintve szinte minden országrészt, s ezekben több mint 30 megyét."

 

1511. Lukacs, John: Budapest, 1900. A város és kultúrája. – Budapest, [201; 202]

                "Egy hírhedt per 1883-ban csaknem ugyanúgy megosztotta Magyarországot, mint ahogyan tíz-egynéhány esztendő múlva megosztja majd Franciaországot a Dreyfus-per. Tiszaeszláron egy fiatal, keresztény parasztlány meggyilkolásával vádolták a zsidókat. Budapesten is voltak zsidóellenes zavargások. Csakhogy itt, Párizstól eltérően, a tisztes közvélemény, beleértve az arisztokrácia és a dzsentrik többségét, elutasította az antiszemitizmust. A miniszterelnök energikusan kiállt a zsidók védelmében."

 

1512. Orbán Ferenc: Magyarország zsidó emlékei, nevezetességei. – Budapest : Medicina Könyvkiadó Vállalat Panoráma Szerkesztősége. [11]

                "Ez alatt az időszak alatt is fel-fellángolt az antiszemitizmus (pl. 1882-es tiszaeszlári vérvád), de az I. világháború végéig tartó polgári fejlődés a zsidóság fejlődését, erősödését is elősegítette."

 

1513. Szabolcsi Bence: A zsidóság története Magyarországon 1867-től 1934-ig == Szombat, 1990. 6. sz. – p. 28–29. == Dubnov, Simon: A zsidóság története. [utószó] Budapest,

 

Sebestyén Gyula: Balatoni Emlékmúzeum Badacsonyban. Bp. 1939. == Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák, 1. 1989–1991). – Veszprém : Laczkó Dezső Múzeum, 1991. – p. 72–85. [84]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VESZ_Veszmuzkon01/?pg=85&layout=s

                Eötvös Károly csaknem életnagyságú arcképének eredeti krétarajza, melyet Neumann Ármin rajzolt Tisza-Eszláron, 1883. A következő évben kőnyomatban ennek tükörképe jelent meg.

 

1514. A politikai útkeresés a modernizálódó városban (1879–1890) == Gaál Endre (szerk.): Szeged története 3. 2. rész. 1849–1919. – Szeged : Somogyi-Könyvtár, 1991. – p. 707–717. [713]

                "Az antiszemita mozgalom Szegeden megkésve, az ellene hozott kormány- és pártintézkedések után jelentkezett. A szegedi lapok kezdettől fogva egyöntetűen visszautasították. A rendőrség első alkalommal 1882. augusztus 3-án tapasztalta, hogy a piacon antiszemita röplapokat szórtak szét. 1883. február 14-én a Függetlenségi Párt országos értekezlete előzetes viták után megkezdte - a párt soraiban előforduló antiszemita országgyűlési képviselők álláspontjának elvi elítélése alapján - azok kizárását a pártból. [Jegyzetben:] Verhovay és az általa szerkesztett Függetlenség kirekesztése: Szegedi Napló, 1883. április 20."

 

1515. Tausz Anikó: Történelmi adatgyűjtemény. – Budapest : Műszaki Könyvkiadó, 1991. –

 

1516. Vajda György Mihály: A XX. századi irodalom kronológiája (1901–1980). – Szeged, JATE BTK, 1991. – [14]

                „Eötvös K.: A nagy per, mely ezer éve folyik és még nincs vége, beszámoló a tiszaeszlári perről három kötetben.”

 

1517. Kovács István: Sándor Iván: A föld alá vitt tények üzenete [Recenzió] == Jelenkor. – 34:2 (1991. febr.). – p. 189–190. [189; 190]

                „Sándor Iván írásai nem csupán az átgondolt szerkesztés eredményeként kapcsolódnak egymásba, hanem az írói gondolkodás és etika révén is. Hogy egy vissza-visszatérő történelmi tömeglélektani példát vegyünk: a tiszaeszlári perből még nem következik nyílegyenesen az 1944-es holocaust. Tiszaeszlár annak metszően éles jelzése, hogy a modern magyar bíróságot, ha első ízben is, de mozgásba hozta, mozgásba hozhatta egy előítélettől hevített manipuláció, amely nem csupán néhány emberre, hanem egy közösségre akart tüzes bélyeget sütni. E tényen a felmentő ítélet sem tudott változtatni. Különösen nem egy emberöltő távolából nézve, amikor már maga a politikai rangra emelt, "társadalmasított" előítélet alkothatott törvényt. [... Munkaszolgálat] Hatvan évvel a "nagy per" után. [...] Az esszégyűjtemény egyik ikerpillérét a szerzőnek a tiszaeszlári perről folytatott kései nyomozati dokumentumai, illetve a Don-kanyarról és következményeiről szóló eszmefuttatások alkotják. [...] A térségünket szétszabdaló keresztutakon álló irányjelzők között ott található többek között Vukovics Sebő és Eötvös Károly, Lengyel József és Sütő András, Babits Mihály és Füst Milán, Németh László és Bibó István.”

 

1518. Vörös Károly: A magyar burzsoázia == História, 1. sz. – p. 11–13. [13]

                "A befogadó társadalom a tolerancia jegyében áll: a zsidók bevándorlását közömbösen, nemegyszer rokonszenvvel is nézi, és a tiszaeszlári vérvád alkalmával több helyütt felbukkanó antiszemitizmus ellen a kormány igen határozottan lép fel."

 

1519. Katz, Jacob: A végzetes szakadás : Ortodox és neológ szétválás a magyar zsidóságban : A szakadás eredete, befolyása és következményei == Múlt és Jövő. – 3:1 (1991). – p. 49–55. [55]

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1725/

                "A[z antiszemita] mozgalomhoz csatlakoztak Stöcker magyar kortársai is, Istóczy Győző fellépésével. 1882-ben részük volt a tiszaeszlári vérvád körüli országos felbolydulásban és a rá következő kilengésekben. A magyar zsidóságnak is bőven volt alkalma és nyomós oka arra, hogy kiábránduljon az illúzióiból. Lehetséges, hogy az ezekben az években felébredő zsidó szolidaritás meggátolhatta volna a vallási szétválást, de a szakadás akkor már megmásíthatatlan tény volt. Csak a mi nemzedékünk ébredt rá arra, a zsidóüldözés végletes kiteljesedése során, hogy a zsidóság minden különbözőségei ellenére egy sorsot él."

 

1520. Karády Viktor: A magyarországi antiszemitizmus: kísérlet egy történeti kérdéskör megközelítésére. = Regio, 2. sz. – p. 3–35.

 

1521. Gadó György újságíró a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület helyettes főtitkára országgyűlési képviselő: A kommentátor dilemmája, avagy: "Kár, hogy elfelejtik". = Kapu, 1991. 3. sz. 49-50. p. [50]

                "Ha tehát azt állítja László [Károly] (éspedig épp akkor, amikor a Közel-Keleten egy új Hámán fenyegeti halállal a zsidó népet, idehaza pedig - többek között - a tiszaeszlári per vérvádpárti "dokumentumait" hirdeti a Hunnia Kiadó), hogy a "zsidókat a zsidóktól kell megmenteni", akkor azt tenné a legjobban, ha önmagától kímélne meg bennünket. [...] És habár Balogh Barna úr feledékenységet ró is fel a magyar zsidóknak, azért arra jól emlékszünk, hogy a zsidóság ellen elkövetett népirtást a Bary Józsefek, Prohászka Ottokárok, Milotay Istvánok, Erdélyi Józsefek hosszú, leleményes és intenzív szellemi előkészítő munkája előzte meg. Kár, hogy némelyek elfelejtik ezt."

 

1522. Kossuth válaszol. Vallásszabadság, jogegyenlőség == Szombat, március. (3. sz.) 13–14. p. [14]

                "Amikor Kossuthnak a zsidókról való álláspontját ismertetjük, voltaképpen szó szerint kellene idéznünk azt a levelet is, amelyet Kossuth az emigrációból a tiszaeszlári pör idején - amikor Magyarországon ismét felütötte fejét az antiszemitizmus - magyar zsidó barátjához, Helfy Ignáchoz intézett. [Idézetek.]"

 

1523. Pelle János: A népi írók öröksége. Válasz évkönyv I-II. = Szombat, március. (3. sz.) 30-31. p. [30]

                "[Tiszántúl] Az 1881-82-es tiszaeszlári vérvád-per itt súlyos zavargásokat idézett elő - ezeket ugyanúgy kíméletlenül, csendőri brutalitással számolta fel az államhatalom, mint a közel másfél évtizeddel későbbi földosztást, és a kiáltó szociális egyenlőtlenségek felszámolását követelő megmozdulásokat. [...] Ez a "világnézeti komponens" [antiszemitizmus] a legtisztábban az 1945 után a népi írók közül egyedül börtönbüntetésre ítélt, amúgy igazán tehetséges költő, Erdélyi József esetében mutatkozott meg. Ő Sértő Kálmánnal együtt szervezetileg is csatlakozott a Nyilaskeresztes Párthoz, s megírta a Solymosi Eszter vére című elbeszélő költeményt, mely az úri középosztály által gerjesztett népi antiszemitizmus árulkodó dokumentuma."

 

1524. G[adó]. Gy[örgy].: Botrányok és botránkozók == Új Élet, 1991. március 1. – p. 3.

 

Dr. BOROSS Imre: A magyarországi antiszemitizmusról. = Szent Korona, 1991. március 14. p. 6. [6]

 

1525. LIPP Tamás: Krisztus Pilátus előtt. "egy korszak mint műalkotás". = Árgus, 1991. március-április. (2. sz.) 56-61. p. [56]

 

1526. BUDA Béla: Az antiszemitizmus és a tudomány. = Szombat, 4. sz. 5-6. p. [6]

                "Azt is tudjuk, hogy pogrom mindig csak ott volt, ahol helyi politikai erők előbb kitartóan uszítottak, ahol a gyűlölködést szították, szervezték. Ha csak Heine szép történetére, a bacherachi rabbi meséjére gondolunk, vagy a tiszaeszlári vérvádra, ahogyan az Eötvös Károly vagy Krúdy Gyula leírásából elénk tárul, ezt könnyen beláthatjuk."

 

1527. VÖRÖS Károly: Wahrmann Mór. Egy zsidó politikus a dualizmus korában. [Az MZSKE klubjában 1991. január 25-én elhangzott előadás kissé rövidített szövege.] = Szombat, 4. sz. 14-16. p. [15]

??uez: Mór Wahrmann: A Jewish Banker in Hungarian Politics in the Era of the Dual Monarchy. In Jews in the Hungarian Economy 1760-1945. Studies Dedicated to Moshe Carmilly-Weinberger on his Eightieth Birthday. Ed. by Michael K. Silber. The Magnes Press, the Hebrew University, Jerusalem. 1992. 187-195. p.?? Budapesti Negyed, 95.2. sz??

                "[1884. május 27-i programbeszéde] Ekkor még csak két éve annak, hogy Tiszaeszlár felkavarta a szenvedélyeket az utcán éppúgy mint (igaz már nem hosszú időre) a parlamentben, ahol ekkor még antiszemita párti képviselők is helyet foglalnak.

 

1528. BALÁZS Katalin: A jogász, a politikus és az író. Báró [Sic!] Eötvös Károly. = Fejér Megyei Hírlap, 1991. április 12:?

 

1529. A nagy per mai tanulságai. Báró [Sic!] Eötvös Károlyról == Kelet-Magyarország, április 13. ??

 

1530. Kulturális hírek == Szombat, május. (5. sz.) – p. 26. [26]

                "A Legfőbb Ügyészség lapunk mb. főszerkesztőjének [Gadó György] megkeresése alapján tényfeltáró vizsgálatot indított Bary József "A per" című, a zsidóság ellen gyűlöletet szító könyvének a Hunnia által tervezett kiadásával kapcsolatban."

 

1531. PELLE János: Shylock Hunniában. I. Vérvádtörténetek == Magyar Nemzet, május 14. – p. 8. [8]

                "A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület vezetőségi tagja, Gadó György országgyűlési képviselő, április elején levelet írt a legfőbb ügyésznek, amelyben felhívta a figyelmét, hogy Kunszabó Ferenc, a Hunnia főszerkesztője, lapjában meghirdette Bary József hírhedt tiszaeszlári vérvádas könyvének, A per című "ellenemlékiratainak" az újrakiadását. Az ügyészség arról tájékoztatta a bejelentőt, hogy a "tényfeltáró vizsgálatot" megkezdték. ...A vérvád hagyományos antiszemita interpretációi között kell megemlítenünk az 1915-ben elhunyt Bary Józsefnek, a tiszaeszlári per elfogult vizsgálóbírójának - és az Istóczy-féle Antiszemita Párt jelöltjének az 1884-es választásokon - 1933-ban A per címmel megjelen emlékiratait. Ez a könyv újból a figyelem középpontjába állította a lezártnak hitt ügyet. Bary József, az önérzetében sértett vizsgálóbíró könyvében pontról pontra megpróbálta cáfolni Eötvös Károly: A nagy per című művét, s igyekezett bebizonyítani, hogy az eszlári zsidók valóban meggyilkolták Solymosi Esztert. Az ügyet szerinte a zsidók fújták fel: A végzetes hiba a zsidóság részéről éppen az volt, hogy ebben a vádban vérvádat látott, s a néhány zsidó ellen emelt váddal szemben az egész zsidóság felsorakozott" - írja Bary: Vagyis szerinte - és ezt [!] állítást megismételte az 1944. júniusában, Püski Sándor gondozásában megjelent kiadás is - vérvádról szó sem volt, ezzel szemben a tárgyalás során "zsidó összeesküvés" működött..."

 

1532. PELLE János: Shylock Hunniában. II. A kunmadarasi pogrom == Magyar Nemzet, május 15. – p. 8. [8]??

                "Ezen a vidéken, Szabolcs-Szatmárban, az ország észak-keleti részén ért véget a hazai vérvádak története. Erről a tájról indult ki a fertőzés az 1880-as években, s valahol itt is halt el. A vérvád, abban a formában, ahogy Tiszaeszlár óta létezett, megszűnt a magyar vidéken."

 

1533. Szinai Miklós: Antiszemita internacionálé. Az "első" nemzetközi antiszemita kongresszus Budapesten (1925) == Múlt és Jövő. – 3:3 (1991). – p. 14–23. [14]

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1771/

                "Magyarországon az 1880-ban megalakult antiszemita egyesület 1882 tavaszán a tiszaeszlári vérvád nyomán országos agitációba kezdett. [...] A magyar antiszemita mozgalom - amely kezdettől erős német hatások alatt állott - a kongresszus után további fellendülésnek indult. A következő évben, kihasználva a tiszaeszlári vérvád légkörét, párttá szerveződött, és 1883-ban az országban számos helyen zsidóellenes zavargásokat, pogromokat szervezett."

 

1534. Buda Béla: Identitásproblémák a Kárpát-medencében. A magyar lelki bajok történeti politikai háttértényezői == Végeken, 1991. 3. sz. 3–8. p. [5]

 

1535. Kálmán Cz. György: Interpretáczió-mitológiák. Az "Ezt egyszer rendesen meg kell írni" ciklusból == 2000, 1991. július. 59–62. p. [59; 62]

                "Mondjuk megjelenik egy könyv, (Azaz: egy félkönyv. [Elek-Sükösd: Tutajosok]) 1990-ben, Magyarországon, amely magyar nyelvű dokumentumokat, a múlt század végén keletkezett újságcikkeket közöl. A szövegközlés megőrzi az eredeti írások "cz"-s írásmódját. Ez meglehetősen furcsa, több okból. Az összeállítók nem törekedtek igazi dokumentációra, hiszen sem a forrásul adott sajtótermék megfelelő adataival (kötet-, sor- és oldalszámok), sem magyarázó jegyzetekkel nem szolgálnak, de még az illető napilapról sem tudhat meg semmi közelebbit az olvasó."

 

1536. Karády Viktor: Csoportközi távolság, réteghelyzet, a zsidó-keresztény házasságok dinamikája Erdélyben a világháborúk között == Korunk, 1991. augusztus. 941–954. p. [951]

                "Erdély városaiban és falvaiban sem 1848 tavaszán, sem 1882–83-ban, a tiszaeszlári vérvádpert követő hónapokban nem történt számottevő zsidóellenes megmozdulás."

 

1537. Gáll Ernő: Kettős kisebbségben == Korunk, 1991. augusztus. 957–969. p. [958]

                "A tiszaeszlári vérvádper befejezése után - mutat rá Jászi [Oszkár] - a zsidók magyar nacionalizmusát nem csupán hasznossági szempontok határozták meg."

 

1538. Ungvári Tamás: A parvenü és a pária : A kulturális antiszemitizmus arcai == Világosság, 7–8. sz. p. 492–508. [500]

                "[Csurka Istvánból] idézőjel nélküli idézetekben habzik elő Németh László rosszabbik fele és Sinka István, az akkori Veres Péter, vagy a Püskitől hajdanán kiadott Bari Károly, a tiszaeszlári vérbíró."

 

1539. PETŐVÁRI Ágnes: Csorba cserepek Cserépfalvi életéből == Hunnia, augusztus 25. 55–56. p.

 

1540. Gerő András: Egy kis itt felejtett középkor. A politikai párbaj == Rubicon, 1991. 9. sz. 27–29. p. [27; 28]

                [Istóczy–Wahrmann párbajról.]

 

1541. Dobos Emőke: Liberalizmus a pászkában == Magyar Hírlap, október 16. – p. 7.

 

1542. MONOSTORI Imre: Arabeszk == Magyar Napló, 1991. november 15. – p. 38–39.

 

1543. Kiss József: Az ár ellen. Részletek == Új Élet, 1991. november 15. – p. 2.

                [(füzesi): Az asszimiláció álmodozója volt. 70 éve halt meg a "Tüzek" költője című cikkben.]

 

1544. Szőnyei Tamás: A hagyaték. Erdély Miklósról == Magyar Narancs, 1991. november 21. – p. 10. [10]

                "DURST György: A Verziót már forgatás közben följelentették az ügyeletes hivataloknál, gyakorlatilag az elkészülte előtt betiltották. Annyit tehettünk, hogy alapítottunk egy BBS-díjat és odaítéltük neki. Megpróbáltuk kiküldeni egy párizsi zsidó témájú filmfesztiválra is, de egyszerűen képtelenség volt megkapni az engedélyt, pedig ő maga is próbált intézni valamit ez ügyben."

 

1545. Erdély Miklós filmjei a Barátság Klubmoziban Székesfehérvárott. (Az eszlári vérvád hiteles "Verziója") == Fejér megyei Hírlap,?? november 28:??

 

1546. Hírek, események : Két konferencia : I. Magyar-zsidó együttélés és ennek közép-európai háttere 1848–1991 : Budapest 1991. október 21-25 : II. Egy előítélet anatómiája : Antiszemitizmusok Közép-Európában a Holocaust után : Dunaszerdahely, 1991. október 24. == Múlt és Jövő. – 3:4. (1991). – p. 120–121. [120]

http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1889/

                "Míg a magyar uralkodó körök [...] a zsidók asszimilációját örömmel fogadták, támogatták, az antiszemitákat pedig kemény kézzel, nagyon határozottan háttérbe szorították (lásd Tiszaeszlár példáját és a Tisza-kormány politikáját!), addig Ausztriában a politikai elit konkurensének tekintette a zsidókat és sokan nyíltan szimpatizáltak az antiszemitákkal."

 

1547. Antiszemitizmus == Szabadság. – 1991. december 20. – p. 2. [2]

                "Számos könyv is megjelent, melyek méltán sértik a magyar zsidókat. Ilyen könyvek: a "Csendőrsors", "Az összeesküvés: a nietzschei birodalom" valamint Bary József: "A per" című munkája és Barthi Miklós "Kazárföldön" című könyve."

 

1992.

 

GYAPAY Gábor: A dualizmus válsága. In Bertényi Iván - uő.: Magyarország rövid története. Budapest, Maecenas, 1993. (Maecenas [történelem] könyvek) 464-500. p. [464; 465; 623; 641]

 

1548. Eötvös Károly: Az utolsó szó Istenhez. – Veszprém : Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1992. – [189; 190 Válogatott bibliográfia;  191 Tartalomjegyzék]

 

1549. Eötvös Károly életrajzi adatai. In Eötvös Károly: Az utolsó szó Istenhez. [Veszprém], Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság. 1992. 6. p. [6]

                "1882-ben a tiszaeszlári perben elvállalta a védelmet. 1883. július 3-án több mint 7 órás beszédben védte meg az ártatlanul vádolt zsidókat, védenceit felmentették, ezzel európai hírnévre tett szert."

 

1550. Eötvös Károly: A nagy per (részlet) == uő.: Az utolsó szó Istenhez. – Veszprém : Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1992. – p. 121–140.

 

1551. Kosztolányi Dezső: Eötvös Károly. (1916.) In Eötvös Károly: Az utolsó szó Istenhez. [Veszprém], Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság. 1992. 171-173. p. [172]

 

1552. Krúdy Gyula: A vajda. (1926.) In Eötvös Károly: Az utolsó szó Istenhez. [Veszprém], Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság. 1992. 179-184. p. [182-184]

 

1553. Fenyvesi, Charles: Mikor kerek volt a világ. Emlékek a szabolcsi szép időkből. – Budapest : Európa, 1992. – [35; 36; 138]

                "...a házat a magyar történelem leghírhedtebb vérvádperének bírája építette. 1882-ben a Tiszaeszlár nevű falu zsidó lakóit egy fiatal keresztény nő meggyilkolásával vádolták, amire állítólag azért vetemedtek, hogy a vérét a pészachi kovásztalan kenyérbe keverjék. A rituális gyilkosság vádja, amely a bíró utasítására tizenöt helyi zsidó összeesküvésévé terebélyesedett, Európa?szerte szóbeszéd tárgya lett, és minden jel arra utalt, hogy bűnösnek mondják ki a zsidókat, és elítélik őket. Bary József bíró nevét jól ismerem. Tiszaeszlártól mintegy ötven kilométerre élő dédapám, Schwarcz Sámuel pontosan érzékelte a vád keltette antiszemitizmusnak a környéken lengedező fuvallatát, és megpróbált a védelem céljára pénzt előteremteni. Hintójába ült, és végiglátogatott minden módos zsidót Szabolcs megyében, sőt azon túl is. Majd barátaival együtt Budapestre utazott, és hatalmas tiszteletdíjat - családi krónikások az akkor elképzelhetetlenül magasnak tűnő összegről, tízezer koronáról beszélnek, ami ugyanennyi mai dollár tízszeresét jelentette akkoriban - ajánlott fel az ország legnevesebb prókátorának, Eötvös Károly keresztény arisztokratának. A lakosság feltehetően ellenséges reakciójától tartva Eötvös eleinte vonakodott vállalni a zsidók védelmét. Ám az ügy fontossága végül is megingatta elhatározásában, és amikor megismerkedett a tényekkel, világosan látta, hogy a vádlottak elvakult, gyilkos indulat ártatlan áldozatai. Fokról fokra lelkes, odaadó barátja lett a zsidóknak. A tárgyaláson, amelyről húsz ország tudósítói számoltak be, Eötvös megszokott ékesszólásával gúny tárgyává tette a vádakat, és látványosan megnyerte a pert. A megszégyenített bíró Nagyváradra költözött, hogy egy másik megyében próbáljon szerencsét. ...Az 1880-as években a... Tiszaeszlár nevű magyar faluban azzal vádoltak meg zsidókat, hogy meggyilkoltak egy keresztény lányt, és vérét pészachi pászkájukba keverték; majd az 1890-es években Franciaországban, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavára oly büszke köztársaságban, a hadsereg egy Dreyfus nevű zsidó kapitányát kémkedés és hazaárulás koholt vádjával az Ördögszeigetre száműzték. Akadtak azonban keresztény liberálisok, amilyen Eötvös Károly és Émile Zola volt, akik karrierjüket, sőt életüket is kockáztatva, kiálltak a zsidókért, és akadt olyan konzervatív is, mint Ferenc József, aki a zsidók szorgalmát és családi összetartását emlegette példaként soknemzetiségű birodalma lakói előtt."

 

1554. Gergely András: Magyarország története 1790-1918. (Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek.) Negyedik kiadás. Budapest, IKVA Kiadó. 1992. [87]

 

Gerő András: A polgárosodás kora. (Magyarország Krónikája). – Budapest : ADAMS, 1992. [110; 169]

 

1555. Gerő András: Liberálisok, antiszemiták és zsidók a modern Magyarország születésekor == Kovács M. Mária–Yitzhak M. Kashti–Erős Ferenc (szerk.): Zsidóság – identitás – történelem. – Budapest : T–Twins, 1992. – p. 9–22. [16]

                "[Antiszemitizmus] Legnagyobb, nemzetközi visszhangot kiváltó akciója az 1882-ben kezdeményezett tiszaeszlári vérvádper. A rituális gyilkossággal vádolt zsidókat a királyi kúria jogerős ítélete 1884. május 10-én felmenti. Megítélésem szerint azonban nem annyira a középkori, antijúdaizmusban gyökeredző vérvádügy a leglényegesebb elem, hiszen a modern, politikai ideológiaként működő antiszemitizmus éppen hogy újszerűségével s éppen az emancipációval való konfrontálódásában nyeri el disszimilációra ösztönző formáját."

 

1556. Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526–1945. – Budapest : Századvég Kiadó, 1992. – [150; 153–154; 155; 237; 238; 240; 251; 321; 372]

                "Az antiszemita ideológia a múlt század 70-es, 80-as éveiben talált visszhangra Magyarországon. Az európai antiszemita hullám részeként itt is politikai mozgalmat indított el, mely tetőpontját az antiszemita párt megalakulásában s a tiszaeszlári perben érte el. [...] A magyar kormány[...]Tisza Kálmán vezetésével az eszlári pert követően erélyesen fellépett az antiszemita mozgalom ellen, amely egyéb támogatók híján tömegbázisát az egzisztenciálisan és tudatilag is labilis rétegekből toborozta. [...] 1882[...] Az évek óta szerveződő, de különösebb erőre kapni képtelen antiszemita mozgalom semmi kapcsolatban nem állt a tiszaeszlári esettel. A tizennégy éves Solymosi Eszter 1882. április elseji eltűnése szinte érthetetlen méretű és erejű zsidóellenességet hozott felszínre. A vizsgálat és az európai figyelmet kiváltó vérvádper csak 1883. augusztus 3-án zárult le, felmentő ítélettel. Az antiszemita zavargások utolsó hullámát 1883 augusztusában és szeptemberében sok helyütt fegyverrel kellett leverni. 1883 [...] A per és az országos méretű indulathullám erején lendületet vett antiszemita képviselők 1883 októberében megalakították az Országos Antiszemita Pártot, amely "a zsidóhatalom megtörését és a zsidó befolyás ellensúlyozását" jelölte meg fő programjául. A vérvád és a nyomában keletkezett antiszemitizmus elleni védekezés, valamint az asszimiláció folytatásának óhajtása indította útjára ugyancsak 1883-ban az Egyenlőséget."

 

1557. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora : Magyarország története 1867–1918, 1. kötet (Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata). – Budapest, :Akadémiai, 1992.

 

Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1977–78. – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1992. – 451 p. [34]

                "[1977. március 3-án vetítették a] tv-ben a Rosenberg házaspárról írt dráma filmváltozatát. Ezek a halált is becukrosítják. Valóban oly makulátlanul voltak ártatlanok? Nem csupán valami pici vétség volt a – megbocsáthatatlan bűnük? Ha nem történt harminc év alatt pörújrafölvétel – eltűrhetett Amerika máig egy ilyen tiszaeszlári menetű "Justizmord"-ot?"

 

1558. Karsai László: A Shoah a magyar sajtóban 1989–1991 == Kovács M. Mária–Yitzhak M. Kashti–Erős Ferenc (szerk.): Zsidóság – identitás – történelem. – Budapest : T–Twins, 1992. – p. 59–81. [62; 63]

                "A Püski-vitát 1988. október 22-én maga a népies írók hajdani és mai könyvkiadója indította el a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatával. November 18-án Cserépfalvi Imre, József Attila hajdani kiadója Egy könyvkiadó és Tiszaeszlár címmel emlékeztette az olvasókat arra, hogy Püski Sándor Bary József könyvének kiadójaként a leguszítóbb, vérvádas antiszemitizmus propagálója volt. Püski viszontválasza elején azon - megalapozatlan - vélekedésének adott hangot, hogy Bary könyve nem vérvádas könyv... Eörsi István némi eufemizmussal "csacsiság"-nak minősítette Püski állításait, és feltette a döntő kérdést, nem is Püskinek, hanem az őt zászlajukra tűző népies íróknak: "minek minősítenék az olyan könyvkiadói (és publicisztikai) eljárást, mely az 1882-es tiszaeszlári perben felmentett zsidókat 1944-ben a krematóriumok füstjétől csak nem is köhintve (és még 1988-ban is) gyilkosoknak tünteti fel?"

 

1559. Hegedüs Géza: Eötvös Károly (1842–1916) == uő.: A magyar irodalom arcképcsarnoka. – Budapest : Trezor, 1992. – p. 306–309. [307; 308; 309]

                "Ez a kávéházi örök csevegő a nyolcvanas évektől az első világháború kitöréséig, tehát vagy harminc éven át országos intézmény, egymagában politikai tényező, az országnak alighanem legtekintélyesebb és legkeresettebb ügyvédje volt, egy időben minden magyarok legvilághíresebbike, akiről az volt a nemzetközi közvélemény, hogy az emberiség egyik legbecsületesebb és legbátrabb férfia. [Antiszemita hullám] majd Franciaországban a Dreyfus-perben fog tetőzni, és az egyik első világraszóló akciója itt nálunk, a tiszaeszlári "vérvád" volt. Kieszelői egy középkori babonás hiedelmet újítottak fel, hogy a zsidók az ünnepi pászkájukhoz megölnek egy keresztény szűz leányt, és annak a vérét keverik a tésztába. És a XIX. század végső negyedében (1883-ban) ezt a képtelenséget lehetett hirdetni és tömegekkel elhitetni, sőt bírósági vád tárgyává tenni, amikor egy Tiszaeszlár nevű faluban eltűnt egy leány (akiről idővel kiderült, hogy a Tiszába fulladt). Világraszóló per lett belőle; ártatlan embereket állítottak a koholt vád alapján bíróság elé, és olyan terrorhangulatot akartak teremteni, hogy bárki még védelmükre se merjen kelni. És ekkor állt ki a negyvenegy éves Eötvös Károly - és vállalta a védelmet, vállalta, hogy egymagában kerül szembe egyházzal, állammal, elvakított tömegekkel. Magatartását nagymértékben hitelesítette, hogy sem eddig, sem attól fogva nem is volt úgynevezett filoszemita, vagyis a zsidó létben nem látott sem erkölcsi, sem értelmi előnyt másokkal szemben... A filoszemitizmust ugyanolyan előítéletnek vélte - ellenkező előjellel -, mint az antiszemitizmust. ...Hazafiassága pedig a nacionalizmustól sem volt idegen. De éppen a magyar nemzet jó híre, a liberális nemesség reformkori és negyvennyolcas hagyománya nevében vette fel a harcot a gyilkos ostobaság ellen az igazságért. És óriási jogtudása, jogászi gyakorlata, bravúros megfigyelőképessége, rendkívüli lélektantudása és mindehhez az a pompás beszélőkészség, amelynek a humor ugyanolyan eszköze volt, mint a felháborodás - győzelemre vitte az ártatlanok ügyét. A világraszóló perben győzedelmeskedő Eötvös Károly egy pillanatra a haladó emberiség hőse lett. ...Legfőbb műve mégis A nagy per, amelyben a tiszaeszlári per története kapcsán feltárja az antiszemitizmus egész társadalmi és lélektani problematikáját. Ez a történelmi nagyregénynek és társadalomtudományi nagymonográfiának egyaránt beillő mű világjelentőségű. ...mint A nagy per hőse és szerzője a haladó emberiség egyik nemzetközi nagy alakja."

 

1560. Hegedüs Géza: Krúdy Gyula (1878–1933) == uő.: A magyar irodalom arcképcsarnoka. – Budapest : Trezor. 495-498. p. [497]

                "Remekműve, A tiszaeszlári Solymosi Eszter?? férfiasan bátor kiállás volt a faji előítéletek őrülete ellen. Újságfolytatásokban jelent meg, a kiadók féltek tőle."

 

1561. KOZMA Sándor - Jókainak. [1882. szept. 2.] In Jókai Mór Levelezése (1876-1885). Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte: GYŐRFFY Miklós. (Jókai Mór összes művei. Levelezés, III.) Budapest, Argumentum, Akadémiai. 193-195. p., 586-587. p. [194; 586]

                "[Kozma] Levélbeni panaszának kiváltó oka - ahogy maga is utal rá - az Ü[stökös] egész oldalas gúnyrajza Miért akar Pauler "menni"? címmel [1882. augusztus 27.], amely kérdésre a kép alatt ott a válasz is: "Mert úgy veszi észre, hogy valami Kozmás Dániában." A képen pedig a pénzeszacskót kínáló zsidó felé félreérthetetlenül nyúlik ki a főügyész marka. [...] egy szokatlanul nagy jelentőségre vergődött bűnügyben - Kozma Sándor a tiszaeszlári perre céloz."

 

1562. [A 826. levél jegyzetei.] In Jókai Mór Levelezése (1876-1885). Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte: GYŐRFFY Miklós. (Jókai Mór összes művei. Levelezés, III.) Budapest, Argumentum, Akadémiai. 502. p. [502]

                "[Eötvös Károly] Országos ismertségre 1883-ban Tiszaeszlár ügyében tesz szert."

 

1563. KARSAI László: A cigánykérdés Magyarországon 1919-1945. Út a cigány Holocausthoz. (Scientia Hungariae) Budapest, Cserépfalvi. 1992. [176; 178]

                [Felhasznált szakirodalomban: Bary, Eötvös]

 

1564. KARSAI László: A gyűlölet öröksége. [Bevezető tanulmány.] In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: uő. Budapest, Aura. XI-XXVIII. p. [XVIII; XIX]

                "Istóczyék a zsidó-magyar vegyesházasságot lehetővé tevő törvényjavaslat vitájában, 1882 tavaszán, az antiszemiták egyik legősibb vádját, a vérvádat felmelegítve próbálták magukra felhívni a figyelmet. [...] Istóczy Győző, Ónódy Géza, amint ez kötetünkben idézett parlamenti felszólalásaikból is kiderül, komolyan hittek abban, hogy a zsidók időnként keresztények vérét veszik a pászkához vagy egyéb, titokzatos vallási szertartásaikhoz. [...] Boldog kor volt az, amikor Istóczy Győző a magyar parlamentben először említette a vérvádat: képviselőtársai a szó szoros értelmében kinevették... Tisza Kálmán miniszterelnök pedig, minden önuralmát megőrizve, csak annyit mondott: "Első megjegyzésem az, hogy e hazában levő egy fajról vagy felekezetről azt mondani, hogy aljas, teljes megvetést érdemel, helytelen." A tiszaeszlári bűnperben a vádlottakat felmentették. A perben kiderült, hogy Solymosi Esztert senki nem ölte meg, vízbe fulladt; sem éltében, sem halálában vérét senki, legkevésbé az eszlári zsidók, nem vették. Az antiszemita mozgalom 1883 után hamar lehanyatlott. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajos mottónkban is idézett erőteljes fellépésének. Amikor 1883 augusztusában az eszlári vérvádas bűnperben fölmentették a vádlottakat és zavargásokban, pogromokban tört ki a tömegekben mélyen élő zsidóellenesség, a magyar politikai elit, Tisza Kálmánnal az élén, keményen föllépett a rend helyreállítása érdekében."

 

1565. A tiszaeszlári per a parlamentben. [ÓNÓDY Géza 1882. május 23-i és június 7-i, ISTÓCZY Győző május 24-i és június 9-i felszólalása.] In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 5-10. p.

 

1566. VERHOVAY Gyula: Az ország urai. [Részlet.] In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 13-15. p. [14-15]

 

1567. [Dr. CONCHA Győző egyetemi tanár válasza a Huszadik Század körkérdésére.] [Részlet.] = Huszadik Század, július - augusztus. 76-84. p. [82] In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 27-30. p. [30]

                "A magyar semmiben sem oly érzékeny, mint nemzeti önérzetében. A zsidóság gazdasági hibáit elnézi, a túlnyomó részükben zsidó szabadgondolkodó vallásellenes erőlködéseit bevett egyházainak sáncai mögött ignorálja, de nemzeti voltának veszélyeztetését, megtámadását nem türheti. Itt van mai zsidókérdésünknek oka, ez adja meg különös jellegét. [...] Nem Tiszaeszlár, nem Egan Ede, nem Bartha Miklós zsidókérdésének folytatása ez. Egészen uj, a nemzet művészi, értelmi, erkölcsi valójának, e való mibenlétének felvetése."

 

1568. ERDÉLYI József: Solymosi Eszter vére. [Vers.] In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 90-91. p.

 

1569. PÜSKI Sándor: Válasz Cserépfalvi Imrének. [Részlet.] = Magyar Hírlap, 1988. december 7. 7. p. In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 149-150. p. [149; 150]

                "[Zsidó nem gyilkolhat fanatizmusból.] Úgy látszik, az azóta eltelt százegynéhány év alatt sem változott ez az elfogultság, lehet az érdekelt a múlt században, a galíciai gettóból éppen megérkezett pálinkaárus, vagy meghonosodott újságíró, vagy 20. századi tanult és jómódú könyves pesti polgár."

 

1570. SZŐCS Zoltán: Rotschild és a tutajosok. [Részlet.] = Hunnia Füzetek, 1990. 6. sz. 38-39. p. In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 155-156. p.

 

1571. [Mutatók.] Összeállította: VÁRALLYAY Andrea. In Kirekesztők. Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 196-204. p. [196 198 199 202 204]

 

1572. McCAGG, William O.: Zsidóság a Habsburg Birodalomban 1670-1918. (Fordította: Boris János). Budapest, Cserépfalvi. [126]

                "1882 tavaszán rituális gyilkossággal vádoltak egy zsidót Tiszaeszláron, és az ebből következő per Istóczy segítségével oda vezetett, hogy mind a zsidóság ellenfelei, mind védelmezői nagyszabású agitációt fejtettek ki az egész Duna menti világban. A Tiszaeszlárt követő néhány év során a budapesti magyar vezetésű kormány gondoskodott róla, hogy a politikai antiszemitizmus meghaljon és föl se támadjon Magyarországon még vagy egy emberöltőn át. ...1882-ben ugyanazon a nyáron, amikor az európai sajtó szalagcímeiben mindenütt Tiszaeszlár neve szerepelt, Bécsben is felütötte fejét az antiszemitizmus."

 

1573. MIKSZÁTH Kálmán: Pillanatnyi képek a főrendiházból. = Vasárnapi Újság, 1895. június 2. 359-360. p. [Szignó: M-th.] In Mikszáth Kálmán összes művei. 84. kötet. Cikkek és karcolatok. 1895. január-december. (Sajtó alá rendezte PÉTERVÁRINÉ ERDEY-GRÚZ Helga - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1992. 180-183. p., 335-336. p. [181; 336]

                "[...]Ábrányi Lajos, a piktor[...], aki valamikor Solymosi Esztert festette le személyleírása nyomán."

                "Az 1883-as tiszaeszlári vérvádper szereplőiről a Vasárnapi Újság kiküldött munkatársaként Ábrányi Lajos készített rajzokat, és ezek a képes hetilapon kívül más helyen is megjelentek (ezeknek az illusztrációknak többsége a Krk 66. kötetében megtalálható). - A zsidó vallás recepciójának tárgyalásakor nem véletlenül merült fel Mikszáthban a tiszaeszlári per."

 

1574. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 84. kötet. Cikkek és karcolatok. 1895. január-december. (Sajtó alá rendezte PÉTERVÁRINÉ ERDEY-GRÚZ Helga - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1992. 359-382. p. [365; 377]

                "[Eötvös Károly] a tiszaeszlári vérvádperben a megvádolt zsidók védője volt[...] Solymosi Eszter - (1868-1882) tiszaeszlári cselédlány. Az ő eltűnése váltotta ki a vérvád gyanúját."

 

1575. Életrajzi jegyzetek és névmutató. In Mikszáth Kálmán összes művei. 86. kötet. Cikkek és karcolatok. 1897. január-december. (Sajtó alá rendezte FÜRTH Éva - REJTŐ István) Budapest, Akadémiai. 1992. 314-334. p. [331]

                "[Szalay Károly] A tiszaeszlári perben ő volt özv. Solymosiné képviseletében a vádló[...]"

 

NAGY Attila Kristóf: Szellemi bonctan. Komjáthy Jenő költészetének hatástörténeti elemzése. Budapest : Széphalom Könyvműhely, 1992. 262. p. [38]

 

1576. NÉMETH Pál: Középiskolások - és nem középiskolások - történelmi kiskátéja. 36 dolgozat. Budapest, Terraprint Kiadó. [165]

                "...egy társadalom működési zavarait jelzik mindenkoron a különböző látványos perek, amelyek végtére is elterelni szándékoznak a figyelmet a valós bajokról; álljon itt ezek közül is, csupán az említés szintjén kettő: nevezetesen az 1882-es tiszaeszlári ún. vérvád per, amikor is (a magát - feltehetően - Tiszába ölt cselédlány), Solymosi Eszter eltü[!]nését kihasználva indítottak pert a lányt úgymond "elemésztő" helybéli zsidók ellen, az indulatok felkorbácsolásával, ha csak rövid időre is, de jelentős antiszemita hullámot kavarva ily módon..."

 

1577. Sz. K. I.: Eötvös Károly. In Péterné Fehér Mária - Szabó Tamás - SZÉKELYNÉ KŐRÖSI Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft. - Kecskemét Monográfia Szerkesztősége. 1992. (Kecskeméti Füzetek, 4.) 77-78. p. [78]

                "[...] a nevezetes 1883. évi tiszaeszlári perben a vádlottak védőügyvédje."

 

1578. REJTŐ István: Egy Mikszáth-regény genezise. (A Noszty fiú esete Tóth Marival). = Irodalomtörténeti Közlemények, 1960. 3. sz. 305-318. p. [309] In uő: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok. Budapest, MTA Könyvtára. 211-229. p. [217; 218]

 

1579. REJTŐ István: Hogyan lett Mikszáth Ilyefalva képviselője. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1978. 2. sz. 157-172. p. [166] In uő: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok. Budapest, MTA Könyvtára. 307-330. p. [321]

 

1580. REJTŐ István: A tiszaeszlári per és helyszíni tudósítója. In Mikszáth Kálmán összes művei. 66. kötet. Cikkek és karcolatok. 1883. április-augusztus. (Sajtó alá rendezte Rejtő István) Budapest, Akadémiai. 1972. 376-414. p. uez: In uő: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok. Budapest, MTA Könyvtára. 258-302. p.

 

1581. REJTŐ István: Tájékoztató. In uő.: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok. Budapest, MTA Könyvtára. 382-384. p. [384]

                "Itt jegyzem meg, hogy kutatási eredményeimet [] ...cikkemben összegeztem. Hegedüs Sándor [] Mikszáthot is és engem is antiszemita elfogultsággal vádolt meg. E személyes indulatú támadásra kénytelen voltam [] ...Hegedüs vélekedését elutasítani."

 

Révész László: Emlékezéseim. / Sajtó alá rend. és bev. GYÖKÖSSY Endre. Budapest : Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1992. 427 p. [416]

 

1582. RICZU Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. Nyíregyháza, A Jósa András Múzeum kiadványai 34. kötet. [37-39; 42]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_34_Zsidoepuletek/?pg=38&layout=s

 

1583. RÓNAI Mihály András: Pulszky. [1955.] In uő.: Madách Imre. Tanulmány. Budapest, Rónai Mihály Andrásné. 1992. (Z-füzetek.) 54–70. p. [67]

                "Egy mind kietlenebb politikai lapályon Pulszky Ferenc színpompás egyénisége, Európa teljes kultúrájában megfürdött, az emigráció visszfényét ragyogtató, őszintén liberális és minden provincializmustól idegen, hazai viszonyok közt rendkívüli habitusa !hovatovább! - mintegy a nemezis rendeléséből - egyedül maradt, minden álszabadelvű, lassankint klerikalizmusba is eltorkolló nyegleség, minden álfüggetlenségi, épp akkortájt már tisza!!eszlári heccbe torkolló bugrisság élő tilalomfájaként, nemsokára már céltáblájaként."

 

1584. HEGEDŰS Nándor: Ady Endre Nagyváradon. [Részlet.] In A vér városa: Nagyvárad. Művelődéstörténeti tükör. Válogatta, szerkesztette: Robotos Imre. Debrecen, Csokonai Kiadóvállalat. 1992. 22–29. p. [24]

                "Igen ám, de éppen ekkor robbant ki a tiszaeszlári vérvád, amely riadtságot hintett el minden zsidó rétegben, és az a zsidókat, vagyoni helyzetükre és foglalkozásukra való tekintet nélkül, bizonyos homogenitásra kényszerítette, egybeterelte..."

 

Wistrich, Robert S.: Antisemitism. The Longest Hatred. Reprint. – London : Thames Mandarin, 1992. – 341 p. [150; 289; 310]

 

1585. LAZAROVITS Ernő: Keresztény-zsidó tanácskozás. Ne csak toleranciát... Nemcsak lehetséges, de kell is, hogy a különböző hitű emberek találkozzanak. = Új Élet, 1992. január 1. 4. p. [4]

                "[Keresztény-Zsidó Társaság tanácskozása az MTA kongresszusi termében "Egyházi és társadalmi tolerancia a jövő Európájában" címmel. LANDESZMANN György vezető főrabbi felszólalásáról: N]em lehetett volna 1944-ben hat hét leforgása alatt 450 ezer vidéki zsidót elhurcolni, ha ehhez nem nyújtottak volna segítséget az akkori jobboldali, antiszemita erők, amelyet előkészített az 1882-es tiszaeszlári vérvád alatt felkorbácsolt antiszemita hangulat, az 1920-as numerus clausus, majd az 1938-1939-es és az 1941-es, zsidókat diszkrimináló törvények." 

 

1586. GERŐ András: Zsidó utak és magyar keretek a XIX. században. (2.) = Kritika, február. (2. sz.) 25-26. p. [25]

                "[Antiszemita Párt] Legnagyobb, nemzetközi visszhangot kiváltó akciója az 1882-ben kezdeményezett tiszaeszlári vérvádper. A rituális gyilkossággal vádolt zsidókat a királyi kúria jogerős ítélete 1884. május 10-én felmenti. Megítélésem szerint azonban nem annyira a középkori, antijudaizmusban gyökeredző vérvádügy a leglényegesebb elem, hiszen a modern, politikai ideológiaként működő antiszemitizmus éppen hogy újszerűségével s éppen az emancipációval való konfrontálódásában nyeri el disszimilációra ösztönző formáját."

 

1587. PELLE János: Vérvád Mátészalkán. Az újjáéledt hisztéria. = Világosság, 1. sz. 68-80. p. [68]

                "Szerencsés helyzetben voltak, akik az 1881-1882-es tiszaeszlári vérvád-ügyet örökítették meg az utókor számára. A kis cselédlány, Solymosi Eszter eltűnését követően néhány hét múlva szabályos eljárás indult, amely gyilkossági perré duzzadt. A nyomozást lefolytató, a zsidók kárára elfogult Bary József vizsgálóbíró kihallgatásokat végzett, ezek szövegét jegyzőkönyvbe vették, s a dokumentumokat a bíróság, illetve a perbe fogott eszlári zsidók védőjének rendelkezésére bocsátották. Bár a részben elfogult, részben a kényszer alatt valló tanúk szavait örökítették meg, ezek alapján iratok születtek, melyek Eötvös Károly rendelkezésére álltak, aki a dokumentumokat kiegészítve a bizonyítási eljárás és a per során szerzett személyes benyomásaival megalkothatta A nagy per című munkáját. Az íróként és ügyvédként egyaránt tehetséges Eötvös Károly több mint húsz évvel a nyíregyházi bíróság nagy port felvert tárgyalásai és a felmentő ítélet után adta közre művét, amikorra a zsidóság asszimilációja már meglehetősen előrehaladt Magyarországon, s úgy tűnt, a politikai antiszemitizmus veszélye egyszer s mindenkorra elmúlt. Eötvös nem sejthette, hogy a zsidógyűlölet parazsa A nagy per első megjelenése, 1904 után alig másfél évtizeddel újra fellobban, s a civilizált XX. században a vérvád szerepet játszhat abban, hogy "bűnös néppé" nyilvánítsák s milliószámra pusztítsák a zsidókat. Az pedig eszébe sem jutott, hogy Bary József, az eszlári zsidók bűnösségét mindenáron bizonyítani akaró vizsgálóbíró A nagy per megjelenése után elfogult "ellen-emlékiratokat" készít, amely 1933-ban, a szerző halála után tizennyolc évvel jelenik meg először, s az új kiadást épp 1944 nyarán, a magyar zsidóság deportálása, s tömeges gyilkolása idején piacra a népi írók műveinek megjelentetője, Püski Sándor."

 

1588. SILBER, Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A "kaszinók". = Századok, 1. sz. 113-141. p. [132]

                "...1883 március 25-én udvarias határozat kérte az egyesület tagjait, hogy "lehetőleg magyarul társalogjanak, s az elrontott zsidó-német nyelvet társalgásuk közben ne használják". Mivel ez az incidens akkor történt, amikor a tiszaeszlári vérvádat kihasználva az antiszemita agitáció a tetőfokára hágott, az esemény arra utal, hogy a zsidók meglehetős biztonságban érezték magukat az egri kaszinóban."

 

1589. Sanders Iván: Zsidó reneszánsz Közép-Európában (Fordította: Pécsi Katalin) == Múlt és Jövő. – 4:1 (1992). – p. 102–107. [105; 107]

                "Ugyanakkor az antiszemita érzelmű megnyilvánulások és kampányok még a liberális időszakban sem mentek ritkaságszámba. A leghírhedtebb ezek közül a tiszaeszlári vérvád 1882-ben. A kelet-magyarországi falu néhány zsidó lakosát megvádolták, hogy rituális céllal meggyilkoltak egy keresztény parasztlányt. A felmentéssel végződött per világszerte nagy érdeklődést keltett, és jelentős irodalom is született róla. Egy új, francia-magyar koprodukcióban készült játékfilm, a Tutajosok a tiszaeszlári per történetét dolgozza fel; a forgatókönyv az eredeti periratok és egyéb korabeli dokumentumok társaságában könyvformában, egy népszerű sorozatban is megjelent. Mind a film, mind a könyv méltatói hangsúlyozzák, hogy érdekes módon a per egyfelől a középkori előítéletek és babonák makacs továbbélését demonstrálja, másfelől azonban a XIX. századi liberalizmus, valamint a magyar védőügyvéd, Eötvös Károly személyes győzelméről is tanúskodik. Néhány kommentátor egyenesen azt állítja, hogy a magyar tiszaeszlári per mindent összevetve sokkal liberálisabb légkörben zajlott, mint két évtizeddel később a Dreyfus-ügy."

 

1590. Vándor Ágnes: Nincs új a nap alatt. = Új Folyosó, 1992. 1. sz.??

 

1591. A sensational film from Hungary == Amerikai Magyar Szó, 1992. február 27. – p. 8.

 

1592. E. FEHÉR Pál: Eötvös Károly == Népszabadság, március 11. 8. p. [8]

                "S vajon mi az íróra emlékezünk? Vagy inkább a politikusra? Arra, hogy 1882-ben egy képtelen és középkori eredetű vérvádas perben bátran szembeszállt a friss újkori magyar antiszemitizmussal? Kossuth Lajos turini száműzetéséből figyelmeztetett, hogy a Tiszaeszláron megtalált leányhulla ürügyén indított vad zsidóellenes hajsza lejáratja a nemzetet a művelt világ szemében, s a kormány maga is fékezni akarta az indulatokat. Eötvös Károlynak, Kossuth erkölcsi tekintélyével és a kormány határozott támogatásával együtt, nem csekély személyes bátorságra is szüksége volt, hogy a felheccelt közhangulattal szembeszálljon. Több mint húsz évvel a nyíregyházi per után írta meg A nagy per, mely ezer éve folyik s még nincs vége címmel az egykori eseményeket. Ez a könyv a dokumentumirodalmunk egyik pompás teljesítménye. ...Eötvös Károly számára az igazi műfaj az anekdotákban megjelenített tény volt, tehát bizonyos értelemben a dokumentáris irodalom kezdeményezői közé tartozott."

 

1593. LIPP Tamás: A Vajda. = Liget, 3. sz. 127-138. p. [127; 129; 130; 131-138]

                "[Ajánlás:] Eötvös Károly jut eszembe; múlt századi nagy "bajvívásának" fölidézése - úgy hiszem - ma sem nélkülöz némi tanulságot. ...S ő [Eötvös] védte a híres perben a gyilkossággal vádolt tiszaeszlári zsidókat. A legbüszkébb mégis könyveire volt. ...Eötvös Károly évekig szolgálta a vármegyét, megismerte teljhatalmú urait, kiismerte titkos útvesztőit - tökéletesen elsajátította a táblabírói stílust. Később, a nagy perben, amikor nemcsak a zsidók felmentéséért, de a vármegye "túlhatalmának" visszaszorításáért is harcolt, ezeket a tapasztalatokat jól hasznosította. Talán csak egy ilyen ízig-vérig vármegyei ember vehette fel eredményesen a harcot a nyíregyházi törvényszék nagyhatalmú - s hatalmával visszaélő - írnokával, vizsgálóbírójával, csendbiztosával. ...Eötvös, amikor a nagy per hátterében húzódó társadalmi feszültségeket vizsgálja, minden filoszemita szépelgés nélkül, nyers őszinteséggel ír ezekről a folyamatokról."

 

1594. S. P.: A magyarországi és az ausztriai zsidóság történetéhez. [Schmidt, Maria: Eine Minderheit, die sich immer als Teil der Mehrheit fühlte. Das Schichsal der Juden in Ungarn (1867-1987). Az Österreichische Osthefte, 33. Jg. 1991. 2. H. 133-141. p. cikkét ismerteti SONNEVEND Péter.]= Kisebbségkutatás, 1991/92. 2. sz. 195-198. p. [195]

                "[Egyenjogúsítás, beilleszkedés, asszimiláció.] Az 1882-es tiszaeszlári vérvád e folyamatot nem tartóztathatta fel."

 

1595. Kraus, Naftali: Vérvádak Évadán. = Egység (9. sz.) 1992. április. (Niszán 5752)?? p.

                "[Mottó:] "A vérvád, ha dajka beszéli, akkor mesének nevezzük; a tanulatlan népnél babona ez; tanult ember ha hirdeti, nem egyéb, mint rosszlelkű rágalom" (Eötvös Károly) [...] Magyarország is kivette részét a vérvádakból. Az említett térképen Nagyszombat, Nagyszokol, Tasnád, Ungvár, Kassa, és persze a leghíresebb, Tiszaeszlár is szerepel. [...] A tiszaeszlári vérvád óriási irodalmát valószínűleg mindenki ismeri. Ebben az alig száztíz éve történt koncepciós perben politikai okokból terjesztették a szörnyű vádat. A független magyar bíróság, hála Eötvös Károlynak, a nemeslelkű magyar úrnak, felmentette a szerencsétlen vádlottakat. A korabeli antiszemiták azonban tovább fűzték a legendát: a nemzetközi zsidó tőke, a Rothschildok, Cion bölcsei lefizették a bíróságot, megvesztegették a kormányt, hogy hittestvéreiket, cinkosaikat megmentsék a megérdemelt büntetéstől. Istóczy és társai méltó elődei voltak az "ébredő" fajvédőknek, Szálasinak és bandájának. Kevésbé közismert, amit Sándor Iván hozott nyilvánosságra 1982-ben A vizsgálat iratai című könyvében (1982): hogy Tiszaeszláron ma is hisznek a vérvádban. Ma már tudjuk, hogy az 1946-os kunmadarasi pogromnak is vérvád volt az alapja. Az elmúlt ötven év során a külföldön élő magyar nácik és nyilasok – több nyelven, nem egy kiadásban megjelent könyveikben – rendre "hitet tettek" az eszlári zsidók bűnössége mellett... Ki tudja, nem fognak-e ezek a "művek" a szabad Magyarországon is megjelenni? Esetleg már meg is jelentek..."

 

1596. Jólesz László: Az "elkerülés" ünnepe == Szombat, 4. sz. 26–27. p. [27]

                "És sajnos nem minden nemzedéknek születik egy Eötvös Károlya, mint egykor - de korántsem a múltba veszően! - a tiszaeszlári zsidóknak. Istóczyakban, a régi Hámánok vakbuzgó utódaiban viszont sosem volt hiány."

 

1597. A tiszaeszlári vérvád évfordulójára. = Amerikai Magyar Szó, 1992. április 2. 2. p.

 

1598. Gadó János: Hogyan lesz valakiből Scharf Móric? Adalékok a Rózsa T.-ügyhöz == Szombat. – ??:5. (1992.). – p. 4–6. [4; 6]

                "A Rádió belső folyóiratának egyik szerzője Scharf Mórichoz hasonlította őt [Rózsa T. Endrét], ahhoz a tizenhárom éves zsidó fiúhoz, aki a tiszaeszlári perben saját apja ellen tanúskodva azt vallotta, hogy enszemével látta, amint az apja a zsinagógában vérét veszi Solymosi Eszternek. ...egyetlen biztos pontként Csurka István ölelő két karja marad... Így lesz a mai magyar és zsidó környezetben egy őszinte szándékú emberből Scharf Móric."

 

Kurdy Fehér János: Kamillába mártott vatta. BEKE László Erdély Miklósról == Tiszatáj, 1992. 5. sz. p. 90–96. [96]

 

Boros Géza: Verzió, ércnél maradandóbban == Élet és Irodalom. – 36:21 (1992. máj. 22.). – p. 12. [12]

                Pauer Gyula Erdély Miklós 1979-ben készített Verzió című filmjében, mely a hírhedt tiszaeszlári vérvád történetét "dolgozza fel", egy kóbor zsidót alakít, aki társaival – egy képzelt, vagy valóságként szuggerált (?) jelenetben – megerőszakolja Solymosi Esztert. A téma "kényes volta", a film filozofikus jellege, a különleges szereposztás (nem színészek, hanem amatőrök és avantgárd alkotóművészek alakítják a szerepeket.) Pauernek ez idő tájt a művészeti életből való kiszorítottsága, rabbinikus megjelenése, s nem utolsósorban monomániás érdeklődése az igazság és hazugság, a látszat és valóság problematikája iránt, bizonyára mind közrejátszhattak abban, hogy elvállalta ezt a szerepet.

 

1599. F. T.: A magyarországi antiszemitizmus: kísérlet egy történeti kérdéskör megközelítésére. [Karády Viktor: A magyarországi antiszemitizmus: kísérlet egy történeti kérdéskör megközelítésére. A Régió, 2. évf. 1991.2:3-35. p. cikkét ismerteti FUTALA Tibor.] = Kisebbségkutatás, 1991/92. 3. sz. 271-275. p. [272]

                "Az 1848-ban előfordult pogromkísérletekre a kormány katonai intézkedésekkel válaszol, a későbbi tiszaeszlári per (1882-83) minden gyanusítottja felmentésben részesül."

 

1600. HEGEDÜS Sándor: A tiszaeszlári vérvád. = Ezredvég, 6. sz. 52-57. p.

 

1601. R[ÓBERT] P[éter]: Zsidók a filmművészetben. = Új Élet, augusztus 1. 5. p.

                "[Tutajosok]...a tiszaeszlári vérvád művészi ábrázolása

 

1602. GYÖRGY Péter: Erdély Miklós. - A szelíd botrány művésze. = Holmi, 8. sz. 1170-1181. p. [1175]

                "De ugyanez a szelíd, ám kérlelhetetlen provokáció jelenik meg Erdély filmjeiben is. Csupán egyetlen példára utalva, e helyütt is érdemes megemlítenünk az 1979-es VERZIÓ-t. Solymosi Eszter történetének általa készített verziójában Erdély értelmes magyarázatot akar adni arra, miért is vállalhatta Scharf Móric az apja elleni hamis tanúskodást. Erdély magyarázata Móric és Eszter feltételezett ártatlan szerelmének az adott körülmények között utóbb már bevallhatatlan ténye. Nem pusztán ez az értelmezés számított provokációnak, hanem az is, hogy a filmbeli vizsgálótisztet ifj. Rajk László játszotta. De az sem okozott kevesebb feszültséget, hogy a hamis vádat a fiatal fiúba a szó szoros értelmében beleverő vizsgálótiszt rettenetes vádjait, a zsinagógában történő torokelvágás rémületes képsorait a néző, a mondatok elhangzásának rendjében, azok illusztrációjaként látja. Azaz a saját szemünkkel látjuk a hazug vádak képeit: a zavarbaejtés, a néző normálállapotának felkavarása ismét a műalkotás lényegi célja."

 

1603. DOMONKOS István: "Magyarok vagyunk és nem zsidók..." = Ring, 1992. augusztus 12. 42-43. p. [43]

                "[Magyarországi és erdélyhoni zsidók képviseletének kiáltványa 1848. március 17-én.] Ezt a hűségnyilatkozatot nem tudta megtörni sem a múlt században fellángolt antiszemita izgatás, a tiszaeszlári vérvád körüli gyalázatos hajsza, sem a holocaust iszonyatos traumája."

 

PETŐ Gábor Pál: Szőnyeg alá vele! = Kapu, 1992. 9. sz. p. 11-13. [11]

 

Budai Katalin: „…belső alakzatok nélkül nincsenek művek”. = Magyar Napló, 1992. szeptember 18. [??]

 

1604. DOMÁN István: A 150 éves "Sász Chevra". = Szombat, október. (8. sz.) 34. p. [34]

                "A Sász Chevra másfél évszázados története az egész magyar zsidóság történetét is szimbolizálja. 25 éves fennállás - 1867: a magyar zsidóság emancipációja; 40 éves fennállás - 1882: tiszaeszlári vérvád; 50 éves fennállás - 1892: a recepciós törvény vitája; 75 éves fennállás - 1917: az I. világháború döntő éve; 100 éves fennállás - 1942: a II. világháború éve, zsidó férfiak tízezrei pusztulnak Ukrajnában; 125 éves fennállás - 1967: a 6 napos izraeli háború és ennek következményei (anticionizmus ürügyén hittestvéreink üldözése); 150 éves fennállás - 1992: a demokrácia éve, egyben az antiszemitizmus növekedésének ideje is."

 

1605. PETŐ Gábor Pál: Szőnyeg alá vele! = Kapu, 1992. szeptember. 11-13. p. [11]

                "[1920 előtti "kedélyes zsidógyűlölet".] Persze a dolog nem mindig volt "kedélyes", gondoljunk csak a tiszaeszlári vérvádperre, majd a vádlottak felmentése utáni atrocitásokra, de azt el kell ismerni, hogy a Tanácsköztársaság bukásáig az antiszemitizmus nem volt nagyon erős, sem nagyon agresszív[...]"

 

1606. TŐKÉCZKI László: A magyar társadalom a liberalizmus befogadásának korában. = Kortárs, 1992. szeptember. 3-20. p. [8]

                "A magyar liberalizmus elvitathatatlan érdeme marad, hogy uralmának idején a zsidóság jogegyenlőségét nyugati módon biztosította egy hagyományszerű társadalomban. Ha tehát ma valaki Tiszaeszlárt ellenpéldaként emlegeti, akkor vagy tudatlan, vagy "csúsztat", hiszen Tiszaeszlár a jogállamiság győzelme volt! A szomszédos orosz és román, államilag "menedzselt" pogromokkal vagy a francia Dreyfus-üggyel összehasonlítva - nincs mit szégyenkeznünk."

 

1607. j. e.: Eötvös Károly emlékezete. = Új Magyarország, október 20. 11. p. [11]

                "Volt bátorsága 1883-ban az ártatlanul gyilkossággal gyanúsított tiszaeszlári zsidók védelmére kelni. A nagy pert megnyervén, a kitűnő ügyvéd nemzetközileg is ismert személyiség lett, s ettől kezdve mintegy harminc éven át a magyar politikai közéletben meghatározó szerepe volt. ...[Művei] közül kiemelkedik a Nagy per, a tiszaeszlári vérvád hiteles története..." [vö.:Pápai emlékülés]

 

1608. CSÁK Zsófia: Betiltott könyvek 1945 nyarán. A Magyar Közlöny 1945. évi 54. és 59. száma alapján. = Vasi Szemle, 4. sz. 558-574. p. [567; 571]

                "Az e rendelet után készült listára felkerültek a felekezeti gyűlöletet szító, és a zsidókérdés erőszakos megoldását sürgető, indokoló írások: [Bary, Marschalkó] Bary József e kötete két kiadást élt meg, mindkét kiadást tiltott listára tették. [Istóczy Győző] A tiszaeszlári vérvád idején a 12 Röpirat és a Füstölő lapjaiban megjelent cikkei miatt sajtópert indítottak ellene felekezeti izgatásért."

 

1609. Löwenheim, Avigdor: Zsidók és a párbaj == Múlt és Jövő. – 4:4 (1992). – p. 83–94. [85; 93]

                "Megtörtént, hogy a környezet burkolt nyomása valósággal rákényszerített zsidó személyiségeket a párbajra. Két ilyen eset nagy visszhangot váltott ki a maga idejében. Az egyik a tiszaeszlári vérvád hisztérikus, idegfeszítő napjaiban zajlott le. A kor legjelentősebb zsidó politikusa, az ismert bankár, üzletember és országgyűlési képviselő, a zsidó asszimilációs törekvések lelkes híve, Wahrmann Mór arra kényszerült, hogy párbajra hívja Istóczy Győző antiszemita képviselőt, miután az utóbbi megütötte. ...A tiszaeszlári vérvádper idejéből említésre érdemes még egy zsidógyűlöletből fakadó párbaj. A vádlottak egyik ügyvédje, a nyíregyházi zsidó jogász, dr. Heumann Ignácz volt kénytelen kardviadalra kiállni a "megsértett" vármegye bajnokával, Vay György volt csendbiztossal. "Heumann a vármegye vezetőit, >>a legmagasabb állásútól a legkisebb hajdúig<< okolta azért, hogy az eszlári vérvád létrejöhetett, elmérgesedett, fekéllyé lehetett Magyarország lelkiismeretén." Ismerősei, barátai, az egész társadalom úgy vélekedett, hogy az asszimilánsként ismert Heumann "teljesen azonosította magát a zsidókkal". A kimúló dzsentrivilág egyik végső hadállása, a saját magát - a kormánnyal és a választott parlamenttel szemben - az igazi magyar közvélemény képviselőjének tekintő vármegyei apparátus, a feudális múlt után vágyakozva harcba szállt a polgárosodó világgal, főként a zsidókkal. A megye becsülete újabb csorbát szenvedett, mikor is a rövidlátó, gyakorlatlan Heumann "sértetlenül került ki a kardviadalból, Vay György könnyebben megsebesült" [Idézetek: Krúdytól.]. ...[Istóczy Győző] A tiszaeszlári vérvád idején jelentős szerepe volt a zsidógyűlölet szításában. ...[Wahrmann Mór] Mezei Ernő zsidó képviselőnek kifejtette azon véleményét, hogy gyerekes optimizmus lekicsinyelni a tiszaeszlári vérvád jelentőségét, "mert ebből még nagy veszedelem kerekedhetik a magyar zsidóságra, legalábbis szétzilálhatja a művelt zsidóknak a magyar társadalomban még meg nem szilárdult elhelyezkedését".

 

1610. Dr. RÓBERT Péter: Amikor a zsidók voltak a "ludasok"... = Új Élet, december 15. 7. p. [7]

                "A hírhedt tiszaeszlári vérvádat kísérő zavargások, rombolások Pozsonyban voltak a legsúlyosabbak. Ferenc József meghallgatta panaszaikat [pozsonyi zsidó vezetőket 1882 őszén audiencián fogadta], és nála szokatlan egyértelműséggel biztosította őket védelméről. ("Ich habe mit Ihnen gefühlt, es hat mir weh getan, nun, Sie sollen geschütz werden!") Jellemző a közhangulatra, hogy amikor a zsidók megkérdezték Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy hivatkozhatnak-e a király szavaira, ő óvta a hitközségi vezetőket attól, hogy az uralkodó személyét belekeverjék az antiszemita botrányba. Idén 110 éve a nevezetes Márton-napi ajándéknak."

 

1611. A[LEXA]. K[ároly].: Berekesztés. = Heti Magyarország, 1992. december 18. 9. p. [9]

                "Nem akarom utólag feljelenteni őket, de kimaradtak jelentékeny zsidóbírálók a magyar klasszikusok közül (a tiszaeszlári perről tudósító M. K. vagy "A bélyeges sereg" című vers szerzője egynémely cikkeivel stb., stb.)."

 

1993.

 

1612. ALBERT Gábor: Kalangya. In uő.: István király fanyar bora. Ezredvégi krónika. Budapest, Püski. 1993. 247-281. p. [277; 278]

                "[Eötvös Károly N]eve hallatára az Utazás a Balaton körül vagy a tiszaeszlári Nagy perről írt művei jutnak eszünkbe, két könyv, holott munkáit az évszázad elején a Révai kiadó 24 kötetben adta közre[...] legismertebb könyvében, a dokumentumprózának is tekinthető háromkötetes Nagy per-ben egyetlen fia dokumentumot sem ad közre, s tényregényének - a korábban már említett Aki örökké bujdosott - tényei szintén megfoghatatlanok, bár meggyőződésem, hogy adatai levéltári kutatásokkal utólagosan bizonyíthatóak volnának."

 

1613. BALOGH Margit - GERGELY Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Kronológia. -  Budapest, [107; 108; 109; 110]

                "[1882] április 1. Három nappal a zsidók peszach-ünnepe előtt, Tiszaeszláron eltűnt Solymossy Eszter tizennégy éves cselédlány, amíg a falu szatócsánál járt. A lány nem került elő, s a közvélemény hatására Eszter anyja május 4-én vádat emelt: leányának a zsidók vérét vették, hogy azt fölhasználják a húsvéti kenyérhez. ->> május 19. A nyíregyházi törvényszék a tiszaeszlári vérvád kivizsgálására kiküldte Bari József törvényszéki jegyzőt. (Scharf József zsidó templomszolga ötéves fiát édességgel vallomásra biztatta, aki elmondta, hogy apja csalogatta lakásukra Esztert, s ott átvágta a nyakát. Erre a vallomásra még aznap letartóztatták az egész Scharf családot, hiába tagadták a vádat.) ->> június 18. Kifogták a Tiszából Solymossy Eszter cselédlány holttestét. Sértetlen nyaka bizonyította a rituális vérvád alaptalanságát. (Az ügy mégsem zárult le, mert az oszló holttestben az anya nem ismerte föl leányát. A zsidók elleni vádat hullacsempészés vádjával súlyosbították, miszerint a vizsgálat félrevezetése érdekében idegen hullára adták Eszter ruháit.) ->>... május 22. ...Mezei Ernő képviselő kijelentette, hogy "ma Magyarország az antisemitizmus tűzfészke". ...június 17.-augusztus 3. Nyíregyházán lefolytatták a Solymossy Eszter meggyilkolásával és hullacsempészéssel vádolt tizenöt zsidó személy perét. A védők: Eötvös Károly, Funták Károly, Friedmann Bernát, Heumann Ignác és Székely Miksa voltak. A vádat Szeiffert Ede ügyész képviselte. A törvényszék fölmentette az összes vádlottat."

 

GYAPAY Gábor: A dualizmus válsága. In Bertényi Iván - uő.: Magyarország rövid története. Budapest, Maecenas, 1993. Második, javított kiadás. (Maecenas [történelem] könyvek) 464-500. p. [464; 465; 623; 641]

 

1614. BUZINKAY Géza: Kis magyar sajtótörténet. Budapest, Haza és Haladás Alapítvány, 1993. [65]

                "A kor mindenhez értő sajtógrafikusa Jankó János volt, aki állítólag hetvenezer rajzot készített mint "rajzoló journalista"; Ábrányi Lajos pedig 1883-ban az első volt, aki mint kiküldött grafikus, helyszíni képriportokban tudósított a tiszaeszlári per eseményeiről a Vasárnapi Újságban."

 

1615. GERŐ András: Zsidó utak és magyar keretek a XIX. században. = Kritika, 1992. 1. sz. 31-33. p., 2. sz. 25-26. p. In uő: Magyar polgárosodás. Budapest, Atlantisz. ??[308]

 

1616. HARASZTI György: Magyar zsidó levéltári repertórium. I. Hazai levéltárak zsidó vonatkozású anyagának áttekintése a kiadott levéltári segédletek alapján. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport. [57; 58; 149; 492; 503; 513; 654; 659; 728; 730; fedőlap]

 

Horváth János: Kunffy Lajos [Kiállítási katalógus]. – Kaposvár : Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1993. – 177 p. [23]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SOMO_Sk_Kunffy/?pg=24&layout=s

 

Korek Lóránt: Két érdekes Habsburg-könyv számos pontatlansággal == Irodalmi Újság. - 36:4 (1985). p. [21] == Reprint Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1993.

 

Kardos Kálmán: Az Igazságügyminisztériumi Levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak, 89.). – Budapest, 1993. – 227 p. [18]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_LevLelt_89/?pg=20&layout=s

 

Karinthy Ferenc: Napló. 1967–1969. [Sajtó alá rendezte: Jovánovics Miklós]. – Budapest : Littoria, 1993. – 502 p. [35; 58–59; 144]

 

Karinthy Ferenc: Napló. 1974–1991. [Sajtó alá rendezte: Jovánovics Miklós]. – Budapest : Littoria, 1993. – 462 p. [250]

 

Kertész Imre: Táborok maradandósága. = Uő.: A holocaust mint kultúra. Budapest : Századvég, 1993. 7-19. [16]

 

1617. Karsai László: Antiszemiták és antiszemitizmus a magyar sajtóban 1989–1991. == Csurdi Sándor (szerk.): Kisebbségkép a tömegtájékoztatásban. A Kisebbségkép a tömegkommunikációban címmel 1991. december 13–14-én megrendezett konferencia anyagai. (Regio Könyvek, 11. Kisebbségi Könyvtár, 2.). – Budapest : Regio, 1993. – p. 47–61. [53]

                "Teljesen természetes, hogy Püski Sándor, híven legrosszabb, 1944-es könyvkiadói hagyományaihoz, a Hunnia egyik magyarországi terjesztője."

 

1618. Fülei-Szántó Endre: [Hozzászólás Karsai László előadásához.] == Csurdi Sándor (szerk.): Kisebbségkép a tömegtájékoztatásban. A Kisebbségkép a tömegkommunikációban címmel 1991. december 13–14-én megrendezett konferencia anyagai. (Regio Könyvek, 11. Kisebbségi Könyvtár, 2.). – Budapest : Regio, 1993. – p. 143–149. [148]

                "Nem igaz, hogy a tiszaeszlári pörtől Auschwitzig egyenes az út. Az utak soha nem egyenesek. Aki így szól, nem jelöl, hanem asszociál."

 

Lakatos István: Tragédia, dalban elbeszélve. (Csütörtökre virradóra). = Uő.: Paradicsomkert. Összegyűjtött versek és szépprózai munkák. Békéscsaba : Tevan, 1993. 425-438. [435]

 

1619. Laczkó András: "Mindent csak lankadozni látok". (Szalay Fruzsina) == uő.: Múzsák a Kapos partján. Kaposvár, Kaposvári Magyar-Lengyel Társaság. 1993. – p. 21–24. [22]

                "Az apa Szalay Károly ügyvéd, aki legnagyobb jogi harcát a tiszaeszlári pörben vívta. Az akkor már évek óta verselő leány ezért állíthatott emléket a harcos, zászlótartó atyának, kit hiába hívtak pihenni Laurin király csodakertjébe, ahol a bársonyos, zöld réteken terem a mindent gyógyító fű. A növényke, mely mindent gyógyít végső tanulsága nem lehetett más, a diadal utáni végső nyugalmat a sír adhatja meg: A zászló fenn lobog, a munka kész, / És hallom, hallom, üt az óra, / Hí régvárt, békés nyugovóra. / Ó gyermekem, / Már megtaláltam csendes réteken, / A növénykét, amely mindent gyógyít!"

 

1620. A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. In Magyar irodalmi lexikon. Szerk.: Dr. Ványi Ferenc. Budapest, A "Studium" kiadása alapján a Kassák Kiadó. 46. p.

 

1621. Eötvös Károly. In Magyar irodalmi lexikon. Szerk.: Dr. Ványi Ferenc. Budapest, A "Studium" kiadása alapján a Kassák Kiadó. 250-251. p. [250; 251]

                "1883-ban a tiszaeszlári pörben (amelynek anyagát A nagy pör stb. címen fel is dolgozta) védőként szerepelt, amikor neve európai hírűvé lett."

 

1622. Verhovay Gyula. In Magyar irodalmi lexikon. Szerk.: Dr. Ványi Ferenc. Budapest, A "Studium" kiadása alapján a Kassák Kiadó. 842. p. [842]

                "Nevét a tiszaeszlári pör után lapjában megindított erős antiszemitizmus tette országos hírűvé."

 

1623. 88 [VICZIÁN János]: Adamovics József. In Magyar Katolikus Lexikon. I. kötet. A-Bor. Főszerk.: Dr. Diós István. Budapest, Szent István Társulat. 1993. 48. p. [48]

                "1882: a tiszaeszlári vérvádper idején a M. Állam levelezője volt. Fm: Tisza-Eszlár.??"

 

1624. SZINAI Miklós: A magyar szélsőjobboldal történelmi helyéhez. In Jobboldali radikalizmus tegnap és ma. (Cikkek, előadások). Szerk.: Feitl István. [Budapest], Politikatörténeti Alapítvány. (Politikatörténeti Füzetek II.) 46-53. p. [49; 51]

                "Az 1944. évi katasztrófa előzményeként nemcsak a fehérterrort és az 1920. évi numerus clausus törvényt említik, de a tiszaeszlári pert is és az Antiszemita Párt fellépését a XIX. század nyolcvanas esztendeiből. E felfogás szerint - amely latensen, vagy nyíltan jelentkezett az elmúlt években - valami kontinuitás hat ebben az értelemben a magyar történelemben 1882-től 1944-ig. Más fogalmazásban a magyar társadalomban valami eleve meglévő diszpozíció létezik a szélsőjobboldali áramlatokkal szemben. ...Milyen kontinuitás vezet mármost Tiszaeszlártól, az Antiszemita Párt jelentkezésétől 1919-ig, a fehérterrorig, a numerus claususig? Az Antiszemita Párt két évvel Tiszaeszlár után első parlamenti jelentkezésekor 17 képviselőt küldött a magyar országgyűlésbe, de az 1887-es választásokon csak 11 mandátumot szereztek, 1892-ben pedig már egyet sem és teljesen eltűntek a magyar közéletből. Majd harminc évre."

 

1625. KARSAI László: Előszó. In Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: uő. Budapest, Aura. 9-32. p. [9; 18; 19]

                "Kötetünk kezdő dátuma, hasonlóan a Kirekesztők magyar vonatkozású szövegeihez, 1882 tavasza. Az ország Tiszaeszlár nevétől volt hangos, ekkor zajlottak a parlamentben és a parlamenten kívül is a leghevesebb csaták antiszemiták és filoszemiták között. [...] A zsidók (és antiszemiták) magyarországi helyzetét a tiszaeszlári vérvádas per és a franciaországi Dreyfus-per összehasonlításával még világosabban láthatjuk. [...] Magyarországon 1882-1883-ban, amint arról már a Kirekesztők előszavában részletesen szó volt, Schwarcz Salamon tiszaeszlári saktert és társait vádolták meg azzal, hogy a Solymosi Eszter nevű kisleányt megölték és "vérét vették". Franciaországban az egész nemzetet megosztó "ügy" lett Dreyfus kapitány peréből[...] Magyarországon a politikai elit[...] az első pillanattól kezdve élesen, határozottan elítélte a vérvádas antiszemita uszítókat. Istóczy Győzőéket csak egyes szélsőséges katolikus körök támogatták, a bíróság pedig már első fokon fölmentette a vádlottakat. Az összehasonlításnál természetesen figyelembe kell vennünk, hogy még filoszemiták is el tudják képzelni azt, hogy zsidó (is) kémkedhet saját hazája ellen, de a vérvád olyan totálisan abszurd vád, hogy ebben csak a fanatikus antiszemiták hihettek és hihetnek. [...] Visszatérve Tiszaeszlárhoz és a Dreyfus-ügyhöz: míg a franciaországi szocialisták, szociáldemokraták jelentős része antiszemita volt, addig Magyarországon a munkások zöme legrosszabb esetben is közömbös volt a zsidókérdéssel kapcsolatban, a Szociáldemokrata Párt pedig mindenkor élesen támadta az antiszemitizmust. Bár Franciaországban jóval erőteljesebb volt ez idő tájt az antiszemitizmus, mint Ausztriában vagy Németországban, ennek ellenére franciák százai és ezrei védték Dreyfust, vitáztak az antiszemitákkal. Magyarországon a kormány, amikor a csőcselék a tiszaeszlári vádlottak felmentése után pogromokat próbált rendezni, kemény kézzel, ha kellett, a csendőrség és a katonaság bevetésével állította helyre a rendet."

 

1626. A tiszaeszlári per a parlamentben. [Tisza Kálmán 1882. május 24-i és június 7-i, IRÁNYI Dániel május 24-i, SOMSSICH Pál június 7-i felszólalása.] In Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 35-39. p.

 

1627. JUHÁSZ Gyula: Hosszúnap Szigeten. = Délmagyarország, 1918. szeptember 19. 4. p. [4] In Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 67. p. [67]

 

1628. Az I. zsidótörvény (1938:XV. tc.) parlamenti vitája.[RUPERT Rezső 1938. május 12-i felszólalása.] In Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 97-98. p. [98]

                "T. Képviselőház! Felemlítik mostanában, mint az antiszemitizmus forrását, a tiszaeszlári pert, de elhallgatják, hogy a magyar bíróság ebben a perben felmentő ítéletet hozott és nem tudják, hogy ez csak egy osztrák mozgalom folyománya volt. Mária Terézia főhercegnő ugyanis, aki az udvarnál igyekezett terjeszteni az antiszemitizmust, hallott arról, hogy él egy Rohling Ágoston nevű egyetemi tanár Münsterben, aki írt valami "Talmud-Jude" című könyvet (VÁZSONYI János: Hamisítás volt!). Elhozatta Rohlinget Bécsbe, azután kineveztette prágai egyetemi tanárnak. Ez a Rohling érintkezésbe lépett a mi Istóczy Győzőnkkel, odaállt a tiszaeszlári pert is hátulról adminisztrálni, még tanunak is jelentkezett Nyiregyházán az elnöknél. Közben írta a pamfletteket. Ismeretes az a polémia, amely ebből és könyvéből kifolyólag keletkezett s amelyben azután nagyon alul maradt. Bloen [helyesen: Bloch - a szerk.], a florisdorfi rabbi ugyanis a Wiener Allgemeine Zeitung-ban szembefordult vele, megírta róla, hogy "ön hamisító, ön hamis tanunak jelentkezett, ön héberből egy sort sem tud elolvasni és ha ön bebizonyítja, hogy egyetlen héber sort el tud olvasni, akkor odaadom önnek kétévi fizetésemet."

 

1629. Névmutató. Összeállította: MOLNÁR Judit. In Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Karsai László. Budapest, Aura. 234-256. p. [239; 243; 249; 251; 252]

                "[Eötvös Károly] 1883-ban a tiszaeszlári perben a védelmet képviselte, sikerrel. A per anyagát [] című háromkötetes művében foglalta össze. [Istóczy Győző] antiszemita nézetekkel lépett fel - különösen a tiszaeszlári vérvád idején - a parlamentben és sajtóban (Tizenkét röpirat című folyóiratában) egyaránt. [Ónódy Géza] 1882-ben ő vitte a képviselőház elé a tiszaeszlári vérvádat. Egy évvel később kiadta a [] című művét. [Rohling Ágoston] önként jelentkezett tanúnak a tiszaeszlári perben, "szakértőként" azt óhajtotta volna "bizonyítani", hogy a Talmud szerint különösen "szent ügy" keresztény szűz lány vérét venni. [Schwartz Salamon] A tiszaeszlári per fő vádlottja. 1882. április 1-jén Solymosi Eszter 14 éves szolgálólány eltűnt. Anyja május 4-én a falusi bírónál vádat emelt a zsidók ellen. Bary József vizsgálóbíró megkezdte a nyomozást. Hamis vallomások alapján az ügyész vádat emelt Schwartz Salamon és társai ellen, gyilkosság miatt. "A nagy per" 1883. június 17-én kezdődött a nyíregyházai törvényszék előtt. A bíróság augusztus 3-án egyhangúlag fölmentette a vádlottakat."

 

1630. LIPP Tamás: Krisztus Pilátus előtt. In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 5-29. p. [6]

                "[Vasvári kérvény vitája] Nem sokkal később Tiszaeszláron eltűnt egy tizennégy esztendős cselédlányka, s az eszlári zsidókat gyilkosság vádjával állították a nyíregyházi törvényszék elé. Pozsonyban, Bécsben és Pesten antiszemita megmozdulásokra került sor. Az eszlári zsidókat - bizonyíték hiányában - fölmentették, de közben az ország - a parlamenti csatározások hatására - két táborra szakadt: a kormányzó liberálisok az emancipáció győzelméről beszéltek, az antiszemiták pedig kétségbe vonták a bíróság pártatlanságát."

 

1631. LIPP Tamás: Sujtásos nemzet. = Liget, 1. sz. 25-36. p. [30] In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 30-53. p. [41]

 

1632. LIPP Tamás: Megint zsidókérdés. = Liget, 3. sz. 100-112. p. [Uez némileg átdolgozva.] In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 54-96. p.

 

1633. LIPP Tamás: Jézus pöre. In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 97-123. p. [123]

                "Nyilvánvaló, hogy az újkori antiszemitizmus "archaikus képei", a hátborzongató, véres, hullabűzös mesék is középkori eredetre vallanak: a péri és a tiszaeszlári vérvádban a zsidóellenesség teológiai érvei öltöttek testet, csak a régi, középkori köntöst a vásári ponyvák újszerűen rafinált, vérfagyasztó stílusa váltotta fel."

 

1634. LIPP Tamás: Az eszlári passió. In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 124-158. p.

 

1635. LIPP Tamás: A Vajda. = Liget, 3. sz. 127-138. p. [127; 129; 130; 131-138]

                "[Ajánlás:] Eötvös Károly jut eszembe; múlt századi nagy "bajvívásának" fölidézése - úgy hiszem - ma sem nélkülöz némi tanulságot. [...] S ő [Eötvös] védte a híres perben a gyilkossággal vádolt tiszaeszlári zsidókat. A legbüszkébb mégis könyveire volt. [...] Eötvös Károly évekig szolgálta a vármegyét, megismerte teljhatalmú urait, kiismerte titkos útvesztőit - tökéletesen elsajátította a táblabírói stílust. Később, a nagy perben, amikor nemcsak a zsidók felmentéséért, de a vármegye "túlhatalmának" visszaszorításáért is harcolt, ezeket a tapasztalatokat jól hasznosította. Talán csak egy ilyen ízig-vérig vármegyei ember vehette fel eredményesen a harcot a nyíregyházi törvényszék nagyhatalmú - s hatalmával visszaélő - írnokával, vizsgálóbírójával, csendbiztosával. [...] Eötvös, amikor a nagy per hátterében húzódó társadalmi feszültségeket vizsgálja, minden filoszemita szépelgés nélkül, nyers őszinteséggel ír ezekről a folyamatokról."

 

1636. LIPP Tamás: A Vajda. = Liget, 3. sz. 127-138. p. [127; 129; 130; 131-138] [Uez némileg átdolgozva] In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 159-192. p. [159; 160; 161; 165; 166; 167-181; 183; 192]

                ??három kötet?? Liget 127. p.?? [161] Amikor Eötvös Károly mintegy húsz év múltán nekilátott, hogy megírja a tiszaeszlári per történetét, külön fejezetet szentelt családjának, származásának. [...]Eötvös az eszlári per során - védőként - újra és újra szembesült a vármegye egyes tisztségviselőinek haladásellenességével, korruptságával. [...] Őt nem érdekelték a teoretikus megközelítések, az ideológiák; amikor elvállalja az eszlári zsidók védelmét, semmi sem áll tőle távolabb, mint a filoszemitizmus, ami egyébként - ifjúkorában - több "antiszemitikus élharcost" is megkísértett."

 

1637. LIPP Tamás: Egy korszak mint műalkotás. In uő.: A sátán körzője. Budapest, Liget könyvek. é.n. 193-220. p. [193]

                "[Széchenyi Könyvtárban] már hónapok óta a száz évvel korábbi "szenzációs bűnügy", a tiszaeszlári gyilkosság kusza szálait bogozgattam, és egyre újabb rejtélyekbe botlottam."??

 

1638. NEMESKÜRTY István: A magyar irodalom története 1000-1945. Második kötet. Budapest, Akadémiai. [654; 658; 707; 872; (873)]

 

1639. NEMESKÜRTY István: Mi magyarok. A magyar történelem az igaz krónika rendje szerint. Budapest, Akadémiai. [388; 389] (460??)

                "Amikor antiszemita körök - egy 1882-ben vízbe fúlt cselédlány halálát rituális zsidó gyilkosságként igyekeztek feltüntetni, és a helyi nyomozó hatóságok fenyegetésekkel és ígéretekkel rávették egy falusi zsidó előimádkozó kamasz fiát, hogy valljon apjára, mintha az tényleg elkövette volna a gyilkosságot, minek folytán Nyíregyházán 1883 nyarán per zajlott Scharf előimádkozó ellen: maga az államügyész, tehát a vádló Szeiffert Ede követelte "vádbeszédében" a vádlott szabadon bocsátását, kifejtve, hogy őt bűntelennek tartja, a vád pedig rágalmazáson alapul. Vádló és védő, államügyész és ügyvéd (Eötvös Károly) tehát vállvetve küzdöttek az igazságért egy olyan korban, amikor Franciaországban koholt vádakkal ítélték el és hurcolták meg Dreyfuss kapitányt... Tisza István rendkívüli eréllyel fékezte meg az antiszemita megnyilvánulásokat. Kossuth Lajos is hallatta szavát Torinóból..."

 

Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában == Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XVIII. (1993). – Salgótarján : Mikszáth Kiadó, 1993. – p. 161–170. [166]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_NOGR_Muzevkonyv1992_93/?pg=167&layout=s

                „Ez pedig a tiszaeszlári pert "meglovagló" antiszemita kampány. Bázisát döntően az említett területek iparossága adta. S ennek következtében az ellenintézkedések, melyek Zalában a rendkívüli állapot bevezetéséig is eljutottak, az egyesületi tevékenységet is gátolták.”

 

1640. RÁCSKAY Jenő: Egy kis szombathelyi per a tiszaeszlári "nagy per" nyomán. In Előadások Vas megye történetéről. II. Szombathely, [Vas Megyei Levéltár]. (Vas megyei levéltári füzetek, 6.) 367-375. p. [367; 370; 371; 373; 374]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/VASM_Lf_06/?pg=367&layout=s

                "A gyakran ismétlődő vádak mellett 1882 tavaszán a politikai antiszemitizmus a középkori leheletű vérvád felelevenítésével nyílt támadást indított a zsidóság megbélyegzésén keresztül a liberális szellemiségű állami berendezkedés ellen. 1882. április 1-én Tiszaeszláron eltűnt özvegy Solymosiné 14 éves Eszter nevű leánya, Huri Andrásné cselédje. E napra esett a zsidóság évezredes ünnepe a pészach a "zsidó húsvét." ...Ezt a szörnyű, embertelen vádat fogalmazták meg Istóczyék 1882 tavaszán. Kis cselédek eltűnése előfordult máskor is, de az antiszemiták úgy gondolták, hogy most végre eljött az ő napjuk. A vád alapját az képezte, hogy Solymosi Esztert gazdasszonya a faluba küldte a húsvéti nagytakarításhoz szükséges festék megvásárlására. A lánya keresésére induló Solymosinét a zsinagóga mellett elhaladtában megállította Scharf József egyházfi, és érdeklődött lánya sorsáról, majd azzal vigasztalta, hogy "ne búsuljon, meg fog kerülni a lánya... Nánáson is történt hasonló eset, ott is elveszett egy gyermek, akkor is a zsidókat gyanúsították, s a gyermeket később a réten megtalálták." A szerencsétlen asszony nem is tulajdonított jelentőséget a dolognak, de azért a faluban beszédtéma lett az eset. Erősítette a szóbeszédet, hogy idegen zsidók is tartózkodtak a faluban, (metszőválasztás volt) Solymosiné április 4-én jelentette az esetet, a kivizsgálással a fiatal, ambiciózus aljegyzőt.[!] Bary Józsefet bízták meg. Az eset a vérvádat prejudikáló módon tényként kezelve nem jutott volna el az országos sajtóig, ha éppen véletlenül nem lett volna Ónó[!]dy Géza, az antiszemiták egyik vezére Tiszaeszláron nagybérlő. A képviselőházban először 1882. május 23-án Ónódy Géza tett említést az 1882 évi rendkívüli hadipótlékról szóló törvényjavaslat tárgyalása közben, uszító módon hangoztatva a vérvádat. Ónódy felszólalását követően Istóczy is megkezdte parlamenti szólamait, antiszemita dörgedelmeit. Beletekintve a képviselőház 1882. évi jegyzőkönyveibe elmondhatjuk, hogy az esztendő legfontosabb témájává nőtte ki magát a tiszaeszlári ügy. A parlament mellett az uszítók, szélsőséges sajtótermékek: az Ébredjünk, a Szabolcs megyei Közlöny és társaik országos gyűlöletkeltésig, sőt zavargásokig elmenő eseményeket indítottak el. ...Az események [Szombathelyen] igazából 1883-ban durvultak el. A monstre perben Eötvös Károly és ügyvédtársai a kor minden jogi és kriminalisztikai ismeretét felhasználva megdöntötték a koholt vérvád minden egyes állítását. Joggal mondhatjuk, hogy hazánk uralkodó elitje politikai szempontból is egyaránt válaszúthoz érkezett. Vagy elveti a vérvádat és leszámol az antiszemiták által tüzelt lakossággal, vagy Oroszország útjára lépve a zsidókérdést, mint a társadalmi indulatok levezetésére szolgáló szelepet érdekeinek megfelelően hol megnyitja, hol elzárja. Az 1882-es eseményektől eltérően 1883-ban a nagy per ítéletébe belenyugodni nem akaró antiszemita vezérek a falu szociális elégedetlenségét használták fel a zavargások keltésére. ...A tiszaeszlári események megfékezésekor mind a szabadelvű kormánypártiak, mind a függetlenségi ellenzékiek legjobbjai átlátták, hogy az antiszemitizmus nyílt megjelenése az egész modernizálódó államot fenyegeti. Képesek voltak ellentéteik félretételére, és a liberális jogelvek megvédésére egyaránt. Ezt a gondolatvilágot leginkább Kossuth Lajos a tiszaeszlári per hatására írt sorai jellemzik: ...Nem mondhat mást a 20. század embere sem."

 

1641. SÁNDOR Iván: Mindennapi szövegrétegek. (Az "Elalszunk - ébredünk - elalszunk - ébredünk" sorozatból). In uő.: Karácsonyi szövegrétegek. (Liget könyvek) Budapest, Liget Műhely Alapítvány. 1993. 32-49. p. [45]

                "[Németh László Déry Tiborral való barátsága közismert.] nem ennyire közismert, hogy már idősen és betegen belső kényszernek érezte, hogy az általa akkor alig ismert fiatal író Tiszaeszlár című drámájának vidéki bemutatójára elutazzon."

 

1642. KOMORÓCZY Géza: Magyar sajtó erdejében zsidó fák, facsoportok. Scheiber Sándor magyar zsidó sajtóbibliográfiája elé. In Scheiber Sándor: Magyar zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1847-1992. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 9-18. p. [14]

                "Az Egyenlőség-nek, Tiszaeszlár után, tartósan nagy szerep jutott."

 

1643. SCHEIBER Sándor: Magyar zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1847-1992. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport. [48]

                [Egyenlőség megjelenési adatai.]??

 

1644. SÜKÖSD Mihály: Tiszaeszlár árnyéka? A jogrend diadala? = Népszabadság, 1990. február 3. 21. p. In uő:A hajnalcsillag és a sötétség. Budapest, Editorg. 18-25. p.

 

1645. Szabó Dániel: A botrányhős Verhovay == Gerő András (összeállította): Skandalum. Magyar közéleti botrányok 1843–1991. – Budapest, – p. 55–75. [64; 70; 71]

                "1882 novemberében már nyakig benne vagyunk a tiszaeszlári ügyben. Verhovay csatlakozott az antiszemitákhoz. ...[Horánszky Nándor nyílt levélben megmagyarázza választóinak]...miért vállalta el a védelmet a tiszaeszlári perben. Verhovay a Függetlenségben, azonnal reagál, valószínűleg ő is érzi, hogy az antiszemitaellenes tábor kiegészülése az Egyesült Ellenzékkel az ő áttörési lehetőségüket csökkenti, sőt esetleg megsemmisíti. ...[Csángópénzek elsikkasztásának vádja] Mindez történik egy olyan helyzetben, ahol Verhovay és a Függetlenség az antiszemita mozgalom egyik oszlopaként minden korábbinál élesebben támadja a kormányt, és számos összeütközése volt a tiszaeszlári per kapcsán, Kozma Sándor főügyésszel. ...1883 októberében nemcsak a vádlottak felmentésével végződő vérvádperen vagyunk túl, hanem az ezt követő antiszemita zavargásokon is, ami kormánypártiak és ellenzékiek számára egyaránt a normalitás és megkívánt stabilitás határain kívül esik. ...Részben... [Verhovay Lajos], részben Wilkens vallomásából az derült ki, hogy maga a főszerkesztő is tudott arról, hogy pillanatnyi pénzzavarban a csángópénzt is a lapra fordították; mindenekelőtt a főszerkesztő nyíregyházi tartózkodása és a bírósági tárgyalásról küldött táviratai kerültek sokba. A Függetlenség a vádra ellentámadással felel, a főügyészt megvádolja azzal, hogy korábbi és mindenekelőtt a tiszaeszlári ügyből keletkezett ellentéteik következtében üldözi őt."

 

1646. Szabó Géza: A kiegyezéstől az I. világháború végéig == Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. I. Történelem és kultúra. Szerk.: Cservenyák László. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat. 321-354. p. [342; 353]

                "A régió korszakbeli történetének és a sajtónak a viszonyához hozzátartozik az a tény is, hogy ekkor kezd kialakulni egy sajátos kép az országban a régióról, amelynek témánk szempontjából egy mozzanatát kell kiemelnünk: az elmaradottság képének szimbólummá előléptetett sablonja. A bonyolult mechanizmus működésének két tipikus állomása: az 1883-as, középkorias hangulatú tiszaeszlári vérvád és a z 1910-es szatmárököritói tűzvész országos, sőt európai visszhangja. Ezt a mechanizmust a későbbi idők elemzéséhez történeti tényként kell kezelni. A sajtónak akkor is az volt a dilemmája, hogy tisztességesen kell tájékoztatni az olvasót és a lapot el kell adni."

 

1647. Cs. SZABÓ László: Most jöttem Erdélyből...[1940. szeptember 21.-október 22.] In uő.: Erdélyben. Budapest, Magvető Könyvkiadó. 1993. 39-153. p. [63; 64]

                "Az akkori Várad a megmondhatója, hogy Magyarország világháború nélkül is tragédia felé rohant. A hidak már égtek; a vidám, eleven városban egy titkos magyar Dreyfus-per füstölt visszafojtva s megmérgezte Tisza cikkeit, Ady verseit, Juhász Gyula borát. Összekeveredett ebben a perben az összes régi és új per: Dózsa György éppen úgy, mint Tiszaeszlár."

 

1648. MARGÓCSY József: Irodalmi élet, színház. In Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. I. Történelem és kultúra. Szerk.: Cservenyák László. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat. 623-685. p. [658; 683]

                "Eötvös Károly (1842-1916) a hírhedt eszlári per alkalmából járt itt, hivatalos védői minőségben, s két évtizeddel később, 1904-ben terjedelmes kötetekben számolt be hivataloskodásáról, A nagy per címmel. Az egyébként kiváló elbeszélő vajmi keveset ír a városról, az itteni emberekről: elsősorban az ügy foglalkoztatja ebben a művében. - Itt említendő meg, hogy - szinte ellentételként - majd Krúdy Gyula dolgozza fel az egész per személyi összefüggéseit, kulisszatitkait (A tiszaeszlári Solymosi Eszter Bpest, 1975) s így ez, a kort illetően, helytörténeti forrásként is használható. [...] Egy másik nyh.-i kortárs kötete: Deutsch Adolfé. Ő a per idején "a defenzív vezérkarhoz" tartozott, Eötvösnek afféle helyi szekundánsa, 1930-ban, 78 éves korában adta ki Emlékeim a tiszaeszlári per idejéből c. 100 oldalas könyvecskéjét, amelyik ma már könyvészeti ritkaság. [...] Mikszáth Kálmán (1847-1910) csak néhány hetet töltött Szabolcsban, amikor - a Pesti Hírlap munkatársaként - tudósításokat írt az eszlári pörről, 1883 forró nyarán. Egyéb benyomásait kisebb cikkekben, riportokban közölte; a Két koldusdiák c. regényében feltűnik Krucsay, a kegyetlen várúr; a Különös házasságban is vannak szabolcsi utalások: ezeket a motívumokat is valószínűleg itt-tartózkodása idején szedte össze. [...] Mikszáth itteni tudósítói munkájáról: Hegedüs Sándor ItK 1967; Az apró füvek c. karcolata 1884-ben utal nyíregyházi tartózkodására: egy akkori, Eötvös Károllyal folytatott beszélgetésüket reprodukálja. [...] A 40 éves írói jubileum kapcsán hosszabb emlékezés M. K. nyh.-i tudósító munkájáról, ill. A két koldusdiákban előforduló Mikszáth-családbeli hagyományokról Szabolcs (hetilap) 1910. máj. 7."

 

1649. SZABOLCSI Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931). Emlékezések, dokumentumok. SZABOLCSI Miklós előszavával. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport.

 

1650. TÍMÁR László: A rettegések évszázadai. Adalékok az inkvizíció és a pogromok történetéhez. Budapest, [Galilei Társaság] é. n. [1993.] [172; 184; 202; 203]

                "E könyv gondolatmenetét évszázadok félelme és százezrek halála árnyékolja be. A szerző ebben a fejezetben is igyekszik tárgyilagos maradni. Azt azonban már előre is közölnie kell, hogy Yorktól és a Krímtől a tiszaeszlári vérvádig terjedően ő maga nem akar és nem is tud "függetlenedni"! ...Tényszerű, hogy az 1882-es tiszaeszlári vérvád, Eötvös Károly rehabilitációs pere, illetve az egész vérvád-irodalom a XX. század elejére egyértelműen elmarasztalják, az egész keresztény hitvallástól idegennek minősítik ezeket a vádakat. ...Mindaz, amit majd a hitleri fasizmus és a sztálini totalitarizmus tesz teljessé, a XIX. század második felétől egész Nyugat-Európára is sötét árnyékot borít. Újra felélednek a kora középkori pogromok szellemei és megerősítést kapnak a vádak "a hazaáruló", a "vérvád" legújabbkori rágalmai. Ez lobogott fel az Észak-Tisza-vidéki Tiszaeszláron 1882-ben... ...Ahogyan Magyarországon volt egy Eötvös Károly, aki kiállt a tiszaeszlári ügyben és megírta a "Nagy pert", (1894) úgy volt egy francia szellemi elit, élén Zolával, amelyik a vádlott nevében vádolta a jobboldali katonai klikket."

 

A tiszaeszlári pör. In Tolnai világtörténelme. A legújabb kor története. A mai nemzeti államok alakulása napjainkig. IX. kötet. Hasonmás kiadás. 5. kiadás. Budapest, Kassák Kiadó. 1993. 298-300. p.??

 

1651. TREMMEL Flórián: Igazságügyi retorika. ??Pécs, 1993. [148; 170-171; 187]

 

1652. VÖRÖS Károly: A zsidók az Osztrák-Magyar Monarchiában. (Egy francia diplomáciai jelentés 1884-ből. In: Glatz Ferenc (szerk.): Európa vonzásában. Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára. Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 205-212. p. [207]

                "...Abrantes jelentése idején Magyarországon már több mint egy éve antiszemita párti képviselők is helyet foglalnak a parlamentben. Két év után pedig (az emögött álló társadalmi feszültségnek valóságos mértékét érzékeltetve) szomorúan világhírűvé fog válni Tiszaeszlár neve. ...kétségtelen ugyanis, hogy a [Dreyfus] per kapcsán Franciaország-szerte fellángoló antiszemita megmozdulások éppúgy nem rendítették meg a francia zsidóság nagy tömegeinek asszimilációs igényeit, mint ahogy a Tiszaeszlár és az antiszemita párt agitációja körül jelentkező, a franciaországinál sokkalta jelentéktelenebb magyarországi mozgalmak sem állították meg a magyarországi zsidóság asszimilációjának folyamatát."

 

1653. SÁNDOR Iván: A veszélyeztetettség közös hálója. = Magyar Hírlap, 1993. január 2. Ahogy tetszik c. melléklet. II. p. [II]

                "[...]nem ennyire közismert, hogy [Németh László] már idősen és betegen belső kényszernek érezte az általa akkor alig ismert fiatal író Tiszaeszlár című drámájának vidéki bemutatójára való elutazást."

 

1654. (l.d.): Fejezetek a magyarországi zsidók életéből. = Magyar Nemzet, január 11. 11. p. [11]

                "[Együttélésért Egyesület kiállítása január 11-31.] [...]a meg-megújuló közép-kelet-európai pogromokat rögzítő iratok, a tiszaeszlári pert megelevenítő dokumentumok, az 1868-69-es zsidókongresszus[...]"

 

1655. R. SZÉKELY Julianna: Egy jóarcú magyar. = Magyar Hírlap, 1993. január 19. 7. p. [7]

                "[Hét című műsorról.] Makovecz mi vagyunk. Jóarcú magyarok, a rendszer tősgyökeres emberei, akikkel folyvást kibabrálnak. Az egész talán nem is tűnne annyira fel, ha egy riporttal előbb viszont nem Tiszaeszlárról, a rossz emlékekkel terhes, ám tősgyökeres magyar faluról lett volna szó, amely ugyancsak sorvad."

 

1656. FÖLDES Anna: Járt már ön a Bálint György utcában? = Magyar Hírlap, 1993. január 23. Ahogy tetszik című melléklet. III. p. [III]

                "Nemrégiben egy hetilapunk, a HVG azzal keltett szakmai meglepetést, hogy kizárólag sárguló újságlapokról, régen olvasott kötetekből szerkesztette meg az időszerű vélemények két oldalát. (Bálint György ebben az összeállításban az Erdélyi-ügyről írott polemikus írásával szerepelt.) [...] Ha abba is belegondolnánk, hogy tömöríti egy teljes vezércikk demokratikus hitvallását, A néger hullámjogosultsága cím, ha egyszer-egyszer az Erdélyi-ügyről írott publicisztikának nemcsak harcos állásfoglalását, hanem arányos szerkezetét, és frappáns csattanóját, az újságíró axiómateremtő ötletességét is tanulmányoznánk, talán közelebb kerülne Bálint György azokhoz is, akik ma - tudatlanságból vagy sznobizmusból - nemigen olvassák."

 

1657. VAJDA LÁSZLÓNÉ CSIKAI Ilona [Tiszaeszlár]: Tiszaeszlár nem olyan! [Olvasói levél.] = Új Magyarország, 1993. január 29. 24. p. [24]

                "[A "Hét" című televíziós műsor Tiszaeszlárról is közölt riportot.] Az előző századi településünkhöz kapcsolódó "átkos" eseményeket fölösleges ma emlegetni."

 

1658. K[OMORÓCZY]. G[éza].: Antiszemita szervezkedést tart megfigyelés alatt a budapesti rendőrkapitányság. (Előzetes közlemény). = Szombat, 1. sz. 32-33. p. [32]

                "Haraszti [György: Magyar zsidó levéltári repertórium] könyve ebben a részletében mintegy 110 évvel ezelőtti szövegeket mutat be Budapest Főváros Levéltárának anyagából; mellesleg, Kubinszky Judit korábbi levéltári ismertetője nyomán. A kivonatok olvasója bizonyára tudni fogja, hogy Tiszaeszlár korában vagyunk. Az első dátum esetében közvetlenül - éppen egy héttel - a felmentő ítélet után."

 

1659. PELLE János: Szlovákia, zsidók nélkül. A vérvádak öröksége: a megemésztetlen múlt. = Kommentár (a Szombat melléklete), 1. sz. 7-12. p. [7; 8]

                "[Fejezetcím] Tiszaeszlár és Polna [...] A század utolsó évtizedeiben a Felvidéken, Zsolnán, Pozsonyban és Nagytapolcsányban kitört sorozatos vérvádhisztériák árulkodnak arról, milyen mélyen hatott a középkori gyökerekből táplálkozó politikai antiszemitizmus, melyet a tiszaeszlári és polnai ügyek nyomán keletkezett, nagy visszhangot kiváltott perek is tápláltak és megerősítettek."

 

1660. LIPP Tamás: Sujtásos nemzet. = Liget, 1. sz. 25-36. p. [30]

                "(A vármegyék szerepe különös jelentőséget kap az eszlári per idején: Eötvös Károlynak nemcsak az antiszemitákkal, hanem a vármegye nagyhatalmú, s hatalmával visszaélő hivatalnokrétegével is föl kellett vennie a harcot.)"

 

1661. Zene, zenészek: a teljes élet. SCHEIBER Sándor a zenéről. = Múlt és Jövő. – 5:1 (1993). – p. 57–60. [57; 58]

                "[Gyászbeszéd Szabolcsi Bence felett 1973. január 25-én.] "Mert így, nyilván így gazdagította benne egymást a kétféle múlt, a kétféle hagyomány mint végeredményben egyazon kultúrának kétféle arca, szimbólumául annak a mélyértelmű, megrendítő találkozásnak, mely előtt újra meg újra mély megilletődéssel kell meghajolnunk - annak a sajátos történelmi tüneménynek, amelynek útja Bazin, Tiszaeszlár és Auschwitz között oly sok vértanún és oly sok diadalon át vezet a jövő felé, s melynek a neve: magyar zsidó tehetség."[Kitől idéz??] ...[Megnyitó az Országos Rabbiképző Intézet bibliai és liturgiai hangversenyéhez 1954. VII. 24-én este, az intézet udvarán.] Ez az épület alapításától napjainkig, gyakran volt a zsidó sors megtestesítője. Tiszaeszlár évében a csőcselék megrohamozta."

 

1662. HALÁSZ László: A fikció ereje. Koncepciós perek a pszichológus szemével. = Rubicon, 1993. 1-2. sz. 55-58. p. [56]

                "[A koncepciós per prototípusa.] A modern jogszolgáltatásban számos pert ismerünk (Sacco és Vanzetti, Dreyfus, tiszaeszlári zsidók perei), amelyekben jól dokumentálhatóan politikai-ideológiai érdekek vezérelte prekoncepciók hatottak. De ezek csak a koncepciós per fogalmának valamelyik szomszéd fogalmi kategóriájába tartoznak, mivel egyikben sem az a vádindítvány alapja, hogy ki mit gondolt vagy mondott, hogy kiről mi tételezhető fel, hanem hogy mit csinált. És egyik esetben sem a legfelső politikai vezetés közvetlen utasítására, az általuk megírt - módszeres kínzásokat jócskán tartalmazó - forgatókönyv szerint folyt egy elejétől végig koholmányból álló per, amelynek során a törvényszéknek az eljárás formai betartásával a jogállamiság látszatát kellett színlelnie."

 

1663. Debreceni hírek. = Új Élet, 1993. február 1. 2. p. [2]

                "[Kiss József születésének 150. évfordulójára emlékeztek.] Az előadás kedves hangulatát a Talmud Tóra növendékei biztosították [...] Kovács Evelyn "Az ár ellen" [...] című versét szavalta."

 

1664. KARÁDY Viktor: Asszimiláció és társadalmi krízis. A magyar-zsidó társadalomtörténet konjunkturális vizsgálatához. = Világosság, 3. sz. 33-60. p. [39; 44]

                "...minél jobban sikerült a társadalmi felemelkedés, az érintetteknek annál nagyobb asszimilációs nyomásnak kellett eleget tenniök, s annál magasabbnak bizonyult ténylegesen elért asszimilációs szintjük. Ugyanennek arányában nőtt azonban egyes konkurens rétegekben az asszimiláltakkal szembeni ellenállás is. Ez a tiszaeszlári per körüli években, majd a század végén a katolikus néppárt ideológiájában a politikai antiszemitizmus fogalmi rendszerében is megfogalmazást nyert. ...a tiszaeszlári vérvádpörrel kiéleződő antiszemita krízis éveiben (1881-1885) mind a névmagyarosítók száma, mind a köztük található zsidók aránya újabb ideiglenes csúcsot ért el."

 

1665. NEMESKÜRTY István: Magyar liberalizmus. = Távlatok, április. (2. sz.) 167-173. p. [169; 170]

                "A szabadelvű kormányok legjelentősebb tette az igazságügyi reform, az oktatás fejlesztése (egyetemek) és a vallásegyenlőség törvénybe iktatása a polgári anyakönyvezéssel és polgári házasságkötéssel együtt. Különleges esetnek tekinthető, amikor egy nyírségi antiszemita szervezkedés keretében a saját fia kikényszerített vallomása alapján vérvád alá fogott tiszaeszlári zsidó előimádkozónak a vád hamis volta miatti felmentését kérte maga az államügyész. Tisza Kálmán rendkívüli eréllyel lépett fel az antiszemitizmus ellen, csaknem ugyanakkor, amikor Franciaországban botrányos módon ítélték el Dreyfuss kapitányt, hamis vádak alapján."

 

1666. Várai Emil: Azt tanulják az iskolában...[kerekasztal-beszélgetés] = Szombat, május. (5. sz.) 6-9. p. [9]

                "[SCHWEITZER Gábor:] Több tankönyvet átnézve azonban hiányolom, hogy a III. gimnazisták történelemkönyvében az időbeli táblázatból hiányzik a tiszaeszlári per. Úgy tartom, azt nem lehet kihagyni. A[LFÖLDY] J[enő]: Nem tartom szükségesnek a vérvádról szólni. Egyedi tragédia, ellentétes a XIX. század liberális szellemével. A nyílt politikai antiszemitizmus csak a század végén jelenik meg a parlamentben. H[ARASZTI] GY[örgy]: Az új tankönyvekben Tiszaeszlár mégis szerepeljen. Nem azért, mert hasonlóan a Dreyfus-perhez, nálunk is a társadalom java állt a vádlottak mellé, hanem mert a per erőpróba volt: a megyék utolsó kísérlete autonómia ürügyén az elkülönülésre, Tisza Kálmán miniszterelnök pedig ezt az alkalmat használta fel, hogy a megyéket véglegesen a kormányzat alá rendelje."

 

1667. NAGY Miklós: Rejtő István: Mikszáthiáda. = Irodalomtörténeti Közlemények, 3. sz. 449-450. p. [449; 450]

                "Politikai, mentalitástörténeti szempontból igen érdekesek az újságíró Mikszáth 1883 nyarán Nyíregyházáról a Pesti Hírlapnak küldött tudósításai. Az őszintén liberális író nem fogadta el a zsidó rituális gyilkosság bárgyú és célzatos meséjét, karcolatai olykor mégis félreérthetők. Rejtő széles korháttér feltárásával mutatja meg, mennyire hajlamos volt a szélsőségekre az akkori "művelt közvélemény" számottevő része. Idézve a képviselőházi naplót, rávilágít pl.. a Függetlenségi Párt egy-két jelesének (Herman Ottó, Mocsáry Lajos) az antiszemitáktól kölcsönzött javaslataira, a Pesti Hírlap ingadozásaira. Így összehasonlítási alapot teremt, amely hozzásegít az igazságosabb megítéléshez."

 

1668. BARABÁS Tamás: Egymillió ember életmentői. (A Befogadók című kötetről). = Új Élet, 1993. július 1. 3. p. [3]

                [Idézi Kossuth levelét: Én ember és ember között... monstruositás nem volna is.]

 

Antal István: Az álcázott látszat. [Beszélgetés Pauer Gyulával.] = Magyar Napló, 1993. július 9. p. 15–17. [16]

 

1669. FÖLDES Anna: Kirekesztők után a Befogadók. Nélkülük szegényebb lenne... = Magyar Hírlap, 1993. augusztus 3. 13. p. [13]

                "Aki a tegnapi történelemkönyvek korrekciójaként és kiegészítésére olvassa a különböző műfajú írásokból szerkesztett politikai antológiát, nyilván elégedetten nyugtázza, hogy a tiszaeszlári vérvád összeomlása óta mindig voltak - a közéletben és a sajtóban is - anti-antiszemiták, akik a nemzet alkotó és értékteremtő, integráns részének tekintették Közép- és Kelet-Európa legasszimiláltabb zsidóságát."

 

1670. FARKAS Zsolt: Láthatatlan történelem. Lipp Tamás: A Sátán körzője. = Magyar Napló, szeptember 17. 39-41. p. [39; 40]

                "Mikszáth tudósításai, Krúdy mítoszba hajló történetei és halálpontos impresszionizmusa, parlamenti jegyzőkönyvek, korabeli újságcikkek, a tiszaeszlári per iratai, ismert és ismeretlen emberek memoárjai és hasonló dokumentumok képezik Lipp Tamás széleskörű forrásanyagát. [...] Szabolcsi Miksa (újságíró, Eötvös Károly segédje a tiszaeszlári perben)[...] Ám ha nem is feltétlenül mint ok, de mint az első komoly szindróma, a tiszaeszlári per (1882) meghozza a fordulatot. A "vérvád" hamisnak bizonyul, ám a bírósági ítélet az előítéleteket természetesen a legkevésbé sem zavarja, sőt. A kor szkinhedjei akcióba lépnek. Pozsonyban és Budapesten zsidóellenes tüntetők üzleteket fosztogatnak."

 

1671. Pillanatkép. = Hunnia, 1993. szeptember 25. 51. p.

 

Bősze Sándor: A X. Vas Megyei Levéltári Nap, 1993. április 26. == Levéltári Szemle. – 43:4 (1993. [okt.]). – p. 103–104. [104]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariSzemle_43_1993/?pg=457&layout=s

 

1672. BÖSZE Sándor: Antiszemita megmozdulások 1883-ban. = Kapos Extra, október 21:?

 

Bérczes László: Vég semmiség – sötét ragyogás. = Színház, 1993. 11. sz. [??]

 

1673. KOMORÓCZY Géza: Magyar sajtó erdejében zsidó fák, facsoportok. Scheiber Sándor magyar zsidó sajtóbibliográfiája elé. = Szombat, november. (9. sz.) 23-28. p.

                "Az Egyenlőség-nek, Tiszaeszlár után, tartósan nagy szerep jutott."

 

1674. Dr. RÓBERT Péter: Zsidó bosszú. = Új Élet, 1993. november 1. 4. p. [4]

                "A hírhedt tiszaeszlári vérvád nyomán, megerősödött Magyarországon is a zsidóellenesség."

 

1675. Patai Rafael: Cionizmus: Előfutárok, alapítók, ellenfelek (Hernádi Miklós fordítása) == Múlt és Jövő. – 5:4 (1993.). – p. 19–31. [29]

                "Szabolcsi [Miksa] a magyar zsidóság jogküzdelmeinek egyik nagyszerű bajnoka, a recepcióért vívott harc vezéralakja és - különösen a tiszaeszlári ügy nehéz időszakában - az antiszemitizmus elleni küzdelem rettenthetetlen harcosa volt."

 

1676. RÓNAI János: Cion és Magyarország. (Részlet). (Fazekas M. László fordítása). = Múlt és Jövő. – 5:4 (1993.). – p. 32–36. [34; 36]

                "S hogy a megyei közigazgatás mi mindent megengedhet magának, azt Nyíregyháza esete bizonyította. ...S hogy a magyarokat is milyen felkészületlenül érte az antiszemitizmus ragálya, azt a hétköznapi esetek mellett a következő markáns jelenségek is bizonyítják: az emlékezetes tiszaeszlári vérvád, amely még évek múltán sem csillapodott a színmagyar vármegyékben (mindez a "kemény kéz" kormánya alatt... ...Tisza Kálmán kormánya a tiszaeszlári pert követő antiszemita zavargásokat kemény kézzel fojtotta el, pl. Sopronban és Zala megyében statáriumot vezetett be."

 

1677. MONOSTORI Imre: A "zsidókérdés"-ről - többféleképpen. Megjegyzések (és kiegészítések) három könyvhöz. = Tiszatáj, 1993. december. 71-85. p. [74]

                "A modern politikai antiszemitizmus megjelenése a 19. század utolsó harmadában (Istóczy-féle antiszemita párt, Tiszaeszlár stb.) - például - éppen úgy a gazdasági és társadalmi válsághelyzet következménye, mint - például - az 1920-as "numerus clausus" törvény; nem is szólva a harmincas évek végének és a negyvenes évek elejének nyílt parlamenti és kormányzati szintre emelt zsidóellenes törvényeiről."

 

1994.

 

Fábri Anna: Írók, költők, törzshelyek == Az Andrássy út. – Budapest : Terézvárosi Önkormányzat Kultúrális[!] Bizottsága, 1994. – p. 161–169. [167]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_Sk_13_Andrassy/?pg=168&layout=s

 

1678. SZILI Ferenc: Előszó. In Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Emlékkönyv a holocaust 50. évfordulójára. Szerk.: uő. Kaposvár, Kiadja a Somogy Megyei Levéltár. 3-4. p. [3]

                "A zsidóság egyenlőségéért küzdő progresszív erők, zsidók és nem zsidók, ekkor aligha sejtették azt a drámaian tragikus utat, amelyet az európai zsidóságnak majd végig kell járni és ahonnan milliók számára nem lesz visszatérés. Nem sejtették a tiszaeszlári vérvádat, Istóczy antiszemita pártjának megalakulását, a nemzetközi felháborodást kiváltó Dreyfus-pert, Oroszországban a századelőn tomboló zsidó pogromokat."

 

1679. BŐSZE Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások. In Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Emlékkönyv a holocaust 50. évfordulójára. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár, Kiadja a Somogy Megyei Levéltár. 81-102. p. [84; 86; 87; 89; 98; 99; 100]

 

1680. BUDA Béla: Identitásproblémák a Kárpát-medencében. A magyar lelki bajok történeti politikai háttértényezői. = Végeken, 1991. 3. sz. 3-8. p. [?] In uő.: Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Tanulmánygyűjtemény. Budapest, Animula. 81-86. p. [83]

                "[Modern antiszemitizmus] (modern,, vagyis szubtilisebb, kegyetlenebb, általánosítóbb, mint a tiszaeszlári per vidékének primitív idegengyűlölete)[...]"

 

1681. BUZINKAY Géza: A magyar sajtó története 1849-től 1948-ig. In Kókay György - Buzinkay Géza - Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Budapest, A Magyar Újságírók Országos Szövetsége. é. n. [1994.] 105-200. p. [139]

                "A magyar sajtó szervezete és teljesítőképessége szempontjából határt jelentett a tiszaeszlári per 1883. június 19-én kezdődő végtárgyalása Nyíregyházán. A budapesti központú országos sajtónak kihívást jelentett ez a távoli, ám kiemelkedően fontos, országos jelentőségű esemény. "A közönség feszülten nézett e végtárgyalás elé - írta a Vasárnapi Újság -, s a fővárosi sajtó rendkívüli, eddig páratlannak mondható erőfeszítést tett, hogy teljesen eleget tegyen a közönség érdeklődésének." A pesti lapok leggyorsabb tudósítóikat küldték oda, gyorsíróirodát állítottak fel, külön távíróvonalakat béreltek, és egy távíróhivatal csakis a tudósításokkal foglalkozott, napi 15-20 ezer szót közvetítve a fővárosi lapokhoz, hogy a délelőtti tárgyalások anyagát délután már olvasni lehessen. A képeslapok leküldték rajzolóikat, így az ügy résztvevőinek portréi és a fontosabb események képileg is megjelentek. A korabeli viszonyok között a szervezésnek ez a foka, ekkora működő infrastruktúra megteremtése üzleti érdeke volt a lapoknak, és a hír fontosságát dokumentálja."

 

1682. JANCSÓ Miklós: Kol Nidré. In Csendes kiáltás. Bacsó Péter beszélgetései Jancsó Miklóssal. Szerk.: Kőbányai János. Hernádi Gyula - Jancsó Miklós: Fényes szelek forgatókönyv. Budapest, Pelikán Kiadó. 1994. 37-40. p. [38]

                "A tiszaeszlári történetet legalább kétszer-háromszor filmre szerettem volna vinni. Hogy megmutassam, vannak Eötvös Károly-féle magyarok is, akik küzdöttek az antiszemitizmus ellen. Azért akartam ezt a filmet megcsinálni, amiért Eötvös elfogadta a felkérést a védelemre. Mindig visszautasították még a gondolatát is. Nemcsak én és [Hernádi] Gyula, de Makk Karcsi is szerette volna megcsinálni. Aczél György hárította el mindannyiszor, hogy nem szabad provokálni a magyar antiszemitizmust."

 

1683. CSOMA Zsigmond - LŐWY Lajos: Kóser vágás és a kóserborok, a nemzsidó vallású magyar parasztság tudatában. In Deáky Zita - Csoma Zsigmond - Vörös Éva (szerk.): ...és hol a vidék zsidósága?... (Történeti és néprajzi tanulmányok a falusi mezővárosi zsidók és nemzsidók együttéléséről). Budapest, 95-129. p. [102]

                "A tiszaeszlári sakterház képét - a híressé vált per kapcsán - a Vasárnapi Újság is közölte. A képen egy zsúpfedeles viskót láthatunk."

 

1684. BŐSZE Sándor - NAGY Pál: A Somogy megyei zsidóság történetéből. In Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. /Iratok a Somogy megyei levéltárból/. Összeállította és a bevezetőt írta Bősze Sándor és Nagy Pál. (Holocaust Magyarországon.) Budapest, Magyar Auschwitz Alapítvány - Holocaust Dokumentációs Központ. 1994. 11-19. p. [16]

                "A zsidóellenes röplapok megjelenése, az antiszemita gyűlések számának szaporodása, az egyesületalakítási kísérletek, a zsidókat ért inzultusok, valamint az izgató dalocskák és rigmusok mind gyakoribb előfordulása már jó előre jelezték azt az egyre növekvő feszültséget, amely hatására végül - az 1883. augusztusi nyíregyházi ítéletet követően - Somogyban is heves vihar tört ki."

 

1685. Dr. VARGHA Dezső: Pécsi Holocaust-megemlékezések (1945-1993). In Emlékezz! Emlékkönyv a pécs-baranyai zsidóság deportálásának 50. évfordulójára. Pécs, Pécsi Izraelita Hitközség - Jelenkor Kiadó. 1994. 201-222. p. [202]

                "Kunmadarasról terjedt el az a sötétszándékú szóbeszéd, amelynek alapján feketézők terjesztették a Baranyába is eljutó rémhírt, hogy a múlt század végén, Tiszaeszláron történt "gyermekgyilkosság" újraéledt, s hogy ezt ismét a zsidók követték el, éppen ezért - hirdették - ki kell rabolni a falvakba visszatérő volt deportáltakat. Kiderült azután, hogy ezeket a rémhíreket volt nyilasok terjesztették. Elfogásuk és népbíróság elé állításuk éppen a pécsi megemlékezés előtti napokra esett[...]"

 

1686. FENYŐ Miksa: Mélykút, a világ közepe. = Új Látóhatár, 1965. 1. sz. 29-44. p. [] In uő.: Önéletrajzom. Budapest, Argumentum. 1994. 20-41. p. [37; 38]

 

1687. Filmlexikon. Szerk.: Csala Károly és Veress József. Budapest, Totem Könyvkiadó. 1994.

                "[B(ORSOS) Á(rpád): Elek Judit] a tiszaeszlári vérvádpert dolgozza fel a Tutajosok (1989) kétrészes játékfilmje. [K(ARCSAI) K(ULCSÁR) I(stván): Gáspár Sándor] a Tutajosok (1989) főszerepét, Hersko Dávidot játszotta."??

 

1688. SZABÓ Miklós: A magyar holocaust. In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). – p. 82–84. [82]

                "[Antiszemita Párt] Ez a párt követelte az emancipációs törvény revízióját, megrendezte a Magyarországot a világ előtt lejárató tiszaeszlári rituális gyilkossági pert, és két vikluson át jelen volt a magyar parlamentben."

 

1689. HAJDU Tibor: A hagyományostól a nácitípusú antiszemitizmusig. In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). 218-223. p. [219]

                "A liberális, a polgárosulást elősegítő kormányok nem tolerálták az antiszemitizmust (Tiszaeszlár); márpedig az igazán nagy középkori zsidóüldözések - vagy később az oroszországi pogromok is - akkor jártak jelentős pusztítással, ha az uralkodó vagy a helyi hatalom nem elnyomta, hanem valamely okból támogatta azokat."

 

1690. SZILÁGYI Mihály: A Tolna megyei zsidóság történetéről. In A Holocaust a művészetekben. Szerk.: Kabdebó Lóránt, Schmidt Erzsébet. (JPTE Irodalomtudományi Füzetek, IV.) Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. 1994. 54-56. p. [55]

                "Eötvös Károly A nagy per című könyvében találóan jellemzi a zsidó embert, amikor azt írja, hogy: "Sírja nem ott domborul, ahol bölcsője ringott:" Ez a megállapítás áll a megyénkbeli zsidóságra is."

 

1691. TRAPP István: "Vezérlelkek" és "fajpróféták". A magyar irodalom történetének néhány antiszemita jelenségéről. In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). 241-247. p. [245; 246]

                "[Erdélyi József] A "szelíd, rózsaszínlelkű, pacifista, humanista" zsidók megbotránkoztatására, bátorságának és hazafiságának bizonygatására melegítette fel újra 1937-ben az 1882-es tiszaeszlári vérvádat Solymosi Eszter vére című versében. ...A hamis pátosz, a torz hazaszeretet, a képmutató és hiteltelen kereszténység, a manipulatív önsajnálat, a bosszúvágyó frusztráltság érzékeltetésére álljon itt a vers néhány részlete:... A példányszámnövelő vers a nyilas Virradatban jelent meg, mely aztán már csak "véres" verseket kívánt a költőtől. Pedig eredetileg a Kelet Népében, Tatay Sándor folyóiratában szerette volna Erdélyi megjelentetni. Megemlíti önéletrajzában a háromszoros Baumgarten-díjas költő azt is, hogy Veres Péter nem engedte a vers megjelenését, mert számára "még mindig >>mese<<, >>vakhit<< volt Solymosi Eszter vérehullásának, rituális meggyilkoltatásának, zsidóságért való feláldoztatásának története". ...Erdélyit erőltetett és igazságtalan sorspárhuzam késztette arra, hogy Solymosi Eszter sorsában a sajátját lássa. A vers keletkezéséről írta önéletrajzában: "Ha Ortutaynak (Ortutay Gyula Mondotta címmel megjelentetett népdalgyűjteményébe Solymosi Eszterről szóló népdalokat vett föl ...), a Lantos Magazin zsidó firkászának szabad volt tízoldalas, képes históriát írni Solymosi Eszter haláláról, a vérvádperről, dicsekedni, hogy a gyilkosság gyanúját, vádját koronatanú bizonyította, mégis felmentették, nemzetközi zsidó pénzhatalmak nyomása alatt a vádlottakat, nekem is szabad volt megemlékeznem a világhírű perről, nekem is, akinek múzsáját költészetét úgy gyilkolják a zsidók a magyar főváros nyílt utcáin, minden zsidó újságban, minden kiadóhivatalban, mint a szerencsétlen Solymosi Esztert annak idején, a tiszaeszlári zsinagógában."Az önmagát "minden tisztességes, tehetséges magyar költő szövetségesének" tekintő Erdélyi sorainak olvastán elsőként nem éppen a tisztesség tűnik szemünkbe. Sokkal inkább a rosszindulatú, gyűlöletkeltő előítélet és a kielégületlen érvényesülési vágy miatti bűnbakkereső sérelemérzés, melyek minden antiszemita megnyilvánulásban megtalálhatók."

 

1692. A zsidó Budapest. Pest: Gettó, 1944. ??[Részletek] In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). – p. 252–256. [252]

                "Tisza Kálmán (1830–1902) egykori miniszterelnök és belügyminiszter, akinek nevét a tér [Köztársaság tér] ekkor viselte, a tiszaeszlári per idején (1882–83) bátran és határozottan utasította el a parlamentben az antiszemita uszítást, s ezzel - közvetve - kiállt a keleti, galíciai zsidóság politikai jogai mellett is."

 

1693. PELLE János: "Többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek". A holocaust korabeli fogadtatása: vérvádak és antiszemitizmus Magyarországon. In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). – p. 258–260. [260]

                "A legismertebb a tiszaeszlári vérvádper, amely azért volt különösen súlyos és tragikus esemény, mert a képtelen vádakat komolyan vették, és a bíróság előtt másfél évig tárgyalták. A per a sajtóban is nagy nyilvánosságot kapott. Hiába mentették fel a tiszaeszlári zsidókat (a saktert és másokat is), az akkori magyar társadalom az esetet tényként fogadta el - még a bizonyítottan hamis tanúvallomás ellenére is. Lehet, hogy most felmentették őket - vélekedett az emberek többsége -, de a zsidók valóban elkövetik a rituális gyilkosságokat. ...A XIX. század utolsó negyedében - éppen a tiszaeszlári vérvádpert követő zavargások kapcsán - számos pogromkísérletre került sor Nyugat-Magyarországon is."

 

1694. BUZINKAY Géza: Antiszemitizmus a múlt században. In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). – p. 300–302. [301]

                "Az 1881 tavasza és 1883 ősze közötti viharos időszak nagyrészt a tiszaeszlári zsidó vérvádper jegyében telt - legalábbis a magyar sajtóban, sok esetben a parlamentben és az utcán is. Ilyen méretű, társadalmi - tehát nem nemzeti - okokból kirobbanó tömegmozgalom korábban nem fordult elő a magyar történelemben. ...A XIX. századi antiszemitizmus a tiszaeszlári per időszakában volt a leghangosabb, mert akkoriban született meg a magyar tömegsajtó."

 

1695. KARSAI László: Búcsú Csurka Istvántól és a Magyar Fórumtól. In Holocaust emlékkönyv. A vidéki zsidóság deportálásának 50. évfordulója alkalmából. Budapest, Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (TEDISZ). 378-383. p. [381]

                "...Püski Sándortól, a vérvádas Bary Zoltán emlékiratainak kiadójától..."

 

1696. HŐGYE István: Szabolcsra vonatkozó iratok Zemplén Megye Levéltárában. In Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei levéltári évkönyv X. Szerk.: Dr. Nagy Ferenc. Nyíregyháza, [Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár] (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai, Évkönyvek, 10.) 53-56. p. [56]

                "A kivándorlás számtalan adatával, Szabolcsból Zemplénen át kivándorlókkal, népmozgalmi anyagaival érdekesek. A Tiszaeszlári "vérvád" zempléni vonatkozásai színesíthetik az eddigi ismereteket, főleg az alispáni iratokban tükröződő tarcali, mádi, tállyai zsidók vallomásai és más jelentések ez ügyben."

 

1697. Eötvös Károly. In Irodalmi szöveggyűjtemény. Válogatás magyar szerzők cigány tárgyú írásaiból. Középiskolák I-IV. osztályai számára. Szerk.: Hegedűs Sándor és Varga Ilona. Budapest, Konsept Kiadó. 1994. 211. p. [211]

                "1883-ban az antiszemita indulatoktól kísért tiszaeszlári vérvádban a terrorhangulat ellenére vállalta és sikerrel képviselte a védelmet. [...] Jelentősebb kötetei: A nagy per (1904)[...]"

 

Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája I. Nyíregyháza. (A Jósa András Múzeum kiadványai, 8.) Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 1994. 204 p. [28; 32; 65; 140; Mutatóban: 201; 202] Lásd 1715, 1716

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_38_Irodtopo/?pg=29&layout=s

 

1698. SZABAD György: Kossuth Lajos. In Kossuth Lajos. Életének képei Szabad György tanulmányával. Szerkesztette, az előszót írta és a képanyagot összeállította: E. Csorba Csilla. Budapest, HG&Társa Kiadó, 1994. 7-28. p. [27]

                "Kossuth élesen bírálta egyes rendi jogok felelevenítését, a politikai jogok következetes kiterjesztésének elhárítása választási és közigazgatási visszaélések elburjánzását, a polgári egyenjogúság sérelmeit. "A nép érzi a nyomort, de nem tud okairól magának számot adni", jelentette ki, amikor egyértelműen szembefordulva a demagógiával leszögezte, hogy "az antiszemitikus agitációt, mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom".

 

1699. Az antiszemitizmus elítélése. In Kossuth Lajos üzenetei. Szabad György összeállítása. (Válogatta és az előszót írta: SZABAD György.) Budapest, IKVA Könyvkiadó Kft. [283]

                "(A tiszaeszári hamis vérvád által szított indulatok közepette tartotta szükségesnek Kossuth, hogy nyilvánosan szembeforduljon "egy bécsi lap" koholmányaival. Urváry Lajoshoz, a Pesti Napló szerkesztőjéhez írta - többek között az alábbiakat.)"

 

1700. KOSSUTH Lajos: [Levél Urváry Lajoshoz, 1883. augusztus 15. Részlet.] In Kossuth Lajos üzenetei. Szabad György összeállítása. (Válogatta és az előszót írta: Szabad György.) Budapest, IKVA Könyvkiadó Kft. [283]

 

Köpeczi Béla: Histoire de la culture hongroise. Budapest : Corvina, 1994. 343 p. [181]

 

1701. KROÓ György: Szabolcsi Bence. I-II. rész. (A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tudományos közleményei, 5.) Budapest, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1994. 671. p. [13; 17; 20-29; 42; 45; 117; 665névm: SE]

 

1702. HERMANN Róbert: Kossuth Lajos életútja. In "... leborulok a nemzet nagysága előtt". A Kossuth-hagyaték. Szerk.: Körmöczi Katalin. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum. 1994. 7-154. p. [150]

                "Ugyancsak felemelte szavát [Kossuth] a nyolcvanas évek elején jelentkező antiszemitizmussal szemben: [Én ember...tünteti fel.]"

 

1703. MÉSZÖLY Miklós: Két per - két történelem I-II. = Magyar Napló, 1990.11:16, 12:16 In uő: Otthon és világ. Pozsony, Kalligram. (Dominó Könyvek. Libertas et civitas.) 136-149. p.

 

1704. Nádas Péter bibliográfia 1961-1994. Gyűjtötte, összeállította és szerkesztette: BARANYAI György - PÉCSI Gabriella. Pécs - Zalaegerszeg, Jelenkor Kiadó - Deák Ferenc Megyei Könyvtár. 1994. [256]

                [Elek Judit Tutajosok című filmjének írói konzultánsa: Nádas Péter. A tévéjáték adási időpontjai.]

 

1705. NEMESKÜRTY István: Magyar liberalizmus. = Távlatok, 1993. április. (2. sz.) 167-173. p. [169-170] In Múltunk a jelenben. Tanulmányok. (Örökségünk.) Budapest-Ungvár, Örökségünk. 1994. 49-55. p. [51]

 

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban == Novák László (szerk.): Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére, 2. (Studia Comitatensia, 24.).  – Szentendre, 1994. – p. 137–165. [138]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_PEST_Studia_24/?pg=197&layout=s

                Vizsgálódásunk idejére esett a tiszaeszlári per, s az ott védőügyvéd Eötvös Károly több ciklusban is Nagykőrös országgyűlési képviselője volt, s így nem meglepő (már csak ellenpárt szervezése okán is), hogy ebben a városban is volt némi antiszemita mozgolódás.

 

1706. [Eötvös Károly.] In Officina egyetemes lexikon. Főszerk.: Markó László. Budapest, Officina Nova, 1994. 238. p. [238]

                "[...]1883-ban az Európa-szerte feltűnést keltő ún. tiszaeszlári vérvád-per sikeres védőügyvédje; M[űvei:] >>A nagy per<<[...]"

 

1707. [Tiszaeszlári vérvád.] In Officina egyetemes lexikon. Főszerk.: Markó László. Budapest, Officina Nova, 1994. 923. p.

 

Bősze Sándor: Közösségi kohézió és kulturális érdekérvényesítés egy XIX. századi somogyi egyesület életében. A Csokonya Vidéki Népnevelési Egylet 1868–1928 == Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás : a Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. (Rendi társadalom–Polgári társadalom, 5.). – Gyula, 1994. – p. 239–245. [242]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Sk_1991_rendi_tsd_5/?pg=243&layout=s

 

                Az egyletben uralkodó politikai légkört egy kifejezéssel lehet jellemezni, a liberalizmussal. Ezen alapon ítélték el a tiszaeszlári per kapcsán, 1882–1884 között kibontakozott antiszemitizmust. Ez pedig egyáltalán nem volt veszélytelen megnyilatkozás, hisz az egyesület földrajzilag meghatározható működési területe pont a Dráva vidéki, erőszakos pogromba torkolló zsidóellenes zavargások centrumai (Csurgó–Gyékényes–Berzence, Szigetvár) közé esik.

 

1708. Róbert László: Tiszaeszlár == uő.: Zsidónak születni. – Budapest, T–Twins Kiadó, 1994. – p. 16–23.

 

1709. Róbert László: Komló-eszlár == uő.: Zsidónak születni. – Budapest, T–Twins Kiadó, 1994. – p. 174–179.

 

1710. SCHEIBER Sándor: Emlékbeszéd a dunaföldvári mártírok emlékünnepélyén, 1961. július 2-án. In Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. New York, Budapest, Jeruzsálem, Múlt és Jövő. (Múlt és Jövő könyvek.) 20-24. p. [21]

                "[Dunaföldvári zsidóság] Tiszaeszlár és a fehérterror, munkaszolgálat és zsidótörvény mintha kiheverhető lidércnyomás lett volna rajtuk."

 

1711. SCHEIBER Sándor: Az őszike. Emlékbeszéd, elmondotta Löw Immánuel sírkőavatásán Szegeden, 1950. június 18-án. In Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. New York, Budapest, Jeruzsálem, Múlt és Jövő. (Múlt és Jövő könyvek.) 75-80. p. [78]

                "Hosszú életén és pályáján az elvakultság, az antiszemitizmus, a fasizmus, az elnyomás különböző formáival, de ugyanazon barbár szellem megnyilatkozásaival találkozott szüntelen. Tiszaeszlár, fehérterror, Horthy-korszak, hitlerizmus, zsidótörvény voltak ennek állomásai."

 

1712. SCHEIBER Sándor: Gyászbeszéd Szabolcsi Bence felett, 1973. január 25-én. In Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. New York, Budapest, Jeruzsálem, Múlt és Jövő. (Múlt és Jövő könyvek.) 328-329. p. [329]

                "[Idézet Szabolcsitól:] Mert így, nyilván így gazdagította benne egymást a kétféle múlt, a kétféle hagyomány, mint végeredményben egyazon kultúrának, öröklött és megszerzett kultúrának, kétféle arca, szimbólumául annak a mélyértelmű, megrendítő találkozásnak, mely előtt újra meg újra mély megilletődéssel kell meghajolnunk - annak a sajátos történelmi tüneménynek, amelynek útja Bazin, Tiszaeszlár és Auschwitz között oly sok vértanúságon s oly sok diadalon át vezet a jövő felé, s melynek a neve: magyar zsidó tehetség."

 

1713. Schweitzer József: A pécsi izraelita hitközség története. Budapest, A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása. (A magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1.) 1966. Utánnyomás. [73]

 

1714. Dr. Schweitzer József: A zsidóság a magyar művelődés századaiban (Művelődéstörténet – Vallástörténet. Továbbképző füzetek, 4.). – Budapest : Budapesti Műszaki Egyetem, 1994. – 31 p. [26]

[lapszámozás nélküli] BME T[ársadalom- és] G[azdaságtudományi] I[ntézet]

                "Az antiszemita propaganda javára szolgált az a világszerte nagy feltűnést keltett vérvád, amely az 1882 tavaszán, rejtélyes körülmények között eltűnt Solymosi Eszter tiszaeszlári leányka állítólagos meggyilkolása folytán keletkezett. Jól tudjuk, s az 1494-es eseménnyel kapcsolatban a jelen kiadványban is említettük, [...] hogy a zsidók ellen az ókortól fogva a középkoron át egészen az újkorig többször fölbukkant az a rettentő vád, amely ellen pápák, főpapok, hittudósok gyakorta emelték fel tiltakozó szavukat, s amely szerint a zsidók a pászkájuk készítéséhez keresztény gyermekek vérét használták. Ezt a rettenetes - és természetesen minden alapot nélkülöző vádat - élesztették fel a kisleány eltűnése kapcsán. A bírósági tárgyalásokon a vád tarthatatlansága kiderült, a vádlottakat felmentették, de amíg az egész szomorú eseménysorozat végkifejletéhez ért, a hazai zsidóságnak sok megpróbáltatást kellett kiállnia. A vád keltette hisztéria jól jött Istóczynak és társainak arra, hogy az antiszemita pártot megalapítsák, s 1884-ben nem kevesebb, mint 17 képviselőt juttassanak a magyar parlamentbe. Az antiszemita érzelmek azonban - az erős propaganda ellenére - nemsokára aláhanyatlottak, annyira, hogy az 1892. évi választásokon az antiszemita párt már nem is lépett a küzdőtérre."

 

1715. Katona Béla: Eötvös Károly. In uő.: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. I. Nyíregyháza. (A Jósa András Múzeum kiadványai, 8.) [Nyíregyháza], Jósa András Múzeum, 1994. 28. p., 201. p. [201]

 

1716. Katona Béla: Krúdy Gyula. In uő.: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. I. Nyíregyháza. (A Jósa András Múzeum kiadványai, 8.) [Nyíregyháza], Jósa András Múzeum, 1994. 64-65. p., 202. p. [65; 202]

                "Legismertebb nyíregyházi témájú regényei: [...] A tiszaeszlári Solymosi Eszter[...]"

 

1717. Tausz Anikó: Történelmi adatgyűjtemény. Második, javított kiadás. Budapest, Műszaki Könyvkiadó. 1994.

 

1718. Tóth József [Mayer Dénes kutatása és kézirata alapján írta.]: A tapolcai zsidóság vázlatos története és szerepe a város életében. (Tapolcai füzetek, 13.) Tapolca, [Tapolcai Városszépítő Egyesület.] 1994. [15]

                "A zsidóság tudatában volt annak, hogy a rendszer védelmet nyújt az antiszemitizmus veszedelmével szemben. Ennek ellenére 1874-es évektől előbb a nem asszimilált, majd minden zsidó ellen elindult egy antiszemita kampány, amelynek a csúcspontja a hirhedt 1882-es tiszaeszlári per volt, melyben zsidókat rituális gyilkossággal vádoltak. 1883-ban a zsidóellenes zavargások elérték Tapolcát és környékét is."

 

1719. Gy[öngyösi]. K[lára].: Eötvös Károly == Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon, 1. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1994. 510. p. [510]

                "1883-ban a tiszaeszlári vérvád perében a védelem képviselője volt. A pert megnyerte, s ezzel nemzetközi hírnévre tett szert. Itthon azonban szembekerült a közvéleménnyel, sok támadás érte. "A nagy per" történetét később megírta."

 

1720. Vajda György Mihály: Keletre nyílik Bécs kapuja. Közép-Európa kulturális képeskönyve 1740-1918.   Budapest, Akadémiai. [148; 149]

                "[1883] Magyarországon ugyanez évben borzolta fel a kedélyeket a tiszaeszlári vérvád-per, amelyről Eötvös Károly adott hiteles irodalmi beszámolót."

[Kép: A tiszaeszlári per. Ábrányi Lajos (1849-1901) illusztrációja a Vasárnapi Újságban jelent meg 1883-ban?.?]

 

1721. Varga Béla [írta és összeállította]: A szolnoki zsidóság története 1840-1944. Szolnok, Damjanich János Múzeum, Szolnoki Izraelita Hitközség. [18]

                "A "nagy pör" után (a tiszaeszlári vérvádat követő törvényszéki eljárás - V. B. ) nem csoda, ha jó ideig a rabbiállás betöltéséről szó sem lehetett. Hisz évekig nyögte a Hitközség a nagy pör horribilis költségeit, úgy, hogy kisebb tisztviselőit is alig tudta fizetni."

 

1722. Varga Pál, S.: Kiss József útja a balladától a modern líráig. In uő.: A gondviseléshittől a vitalizmusig. (Csokonai Könyvtár, 2.) Debrecen, Csokonai Kiadó. 1994. 270-274. p. [272]

                "Jelzi ezt a költő elkeseredése, midőn azt tapasztalja, hogy az asszimiláló közeg még e teljes lemondás árán sem hajlandó a befogadásra (Az ár ellen, Új Ahasvér)."

 

1723. Völgyesi Zoltán: Egy 1956-os antiszemita megmozdulás történeti hátteréhez. In.: Történeti tanulmányok III. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének kiadványa. Szerk.: L. Nagy Zsuzsa és Veress Géza. (Acta Universitatis Debreceniensis Ludovico Kossuth nominatae series historica, XLVII.) Debrecen, KLTE. 1994. 141-155. p. [142; 143; 153]

                "Az eltérő vallásból és szokásrendszerből fakadó előítéletekre és ellenérzésekre épített az 1880-as évek elején felbukkanó politikai antiszemitizmus. Ónody Géza, a kerület országgyűlési képviselője járt élen a zsidókkal szembeni hangulatkeltésben. Ő volt a hírhedt tiszaeszlári vérvádper kirobbantója is: 1882. március 23-én bejelentette a képviselőházban Solymosi Eszter eltűnését, rituális gyilkossággal vádolva meg az eszlári zsidókat. Zsidógyűlölete bizonyára összefügg azzal, hogy 841 holdas tiszaeszlári földbirtokát adósságai miatt el kellett adnia, s az a zsidó hitelezők tulajdonába került. Ónodyt viszont meghagyták mint bérlőt a volt uradalmán, s így továbbra is megőrize a befolyását a környéken. 1881-ben függetlenségi programmal választották meg a hajdúnánási kerület képviselőjévé, majd 1883-ban az Istóczy Győző-féle Országos Antiszemita Párt egyik alapító tagja lett. Ugyanabban az évben könyvet jelentetett meg, melyben rituális gyilkosságok sokaságát írta a "zsidó faj" rovására, s részletesen foglalkozott a tiszaeszlári esettel is, a véráldozat megtörténtét bizonygatva. A vérváddal kapcsolatos archaikus néphit valószínűleg már korábban is ismert volt a környéken, s feltehetően a cselédlány eltűnésekor terjedni kezdő szóbeszéd adta Ónodynak az ötletet, hogy a helyi ügyet országos hisztériává lehet fokozni. Antiszemita propagandája a vérvádperben hozott felmentő ítélet ellenére sem maradt hatás nélkül választókerületében: 1884-ben az antiszemita párt itt szerezte tizenhét mandátumának egyikét. ...Ónody a vérvád hiedelem hajdúnánási meglétére utal könyvében, amikor a tiszaeszlári templomszolga szájába ad egy mondatot. E szerint a lányát kereső Solymosinénak mondta: "sohse búsuljon, megkerül az, élve vagy halva; Nánáson is történt ily eltűnés, a zsidókra fogták, hogy megölték, s később a leány egy nádasban halva megtaláltatott."

 

1724. Péter László: Szabolcsiáda. Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. = Tiszatáj, 1. sz. – p. 93–96. [93]

                "Az Egyenlőséget Tiszaeszlár hívta életre. A tiszaeszlári pör tette a Debreceni Ellenőr ifjú munkatársát, Weinstein Miksát (1857-1915) Szabolcsi Miksaként országosan ismertté, és ösztönözte a Bogdányi Mór alapította Egyenlőség hasábjain szenvedélyes publicisztikai tevékenységre. ...Ahogy Szabolcsi Miksa küzdött a vérvád ellen; az Istóczy-Verhovay-féle Antiszemita Párt ellen; a zsidó vallás befogadásáért, recepciójáért (1895), felekezeti autonómiájáért (1912-13), úgy küzdött fia, Szabolcsi Lajos, 1914-től apjának örökében..."

 

Stern, E.: Legal-medical references to the blood libel (ritual murder) trial in Tiszaeszlar, Hungary 1882–83. == Korot (Jerusalem: 1952). – 10:[1] (1993–1994). – p. 102–111.

 

1725. Rácskay Jenő: Egy ismeretlen vérvád. (Németújvár, 1901). = Partes Populorum Minores Alienigenae, 1994. 1. sz. 183–187. p., 188. p. [183; 185; 186; 187]

[(974.) = Vasi Szemle, 1994. 1. sz. 99-102. p.]

                "A hazai antiszemitizmus történeti irodalma vérvádak egész sorát ismeri, kezdve a legjelentősebb, a világsajtót is bejáró tiszaeszlárin keresztül egészen a II. világháború utáni időkig. [A]z antiszemita irányzat vált minden szociális ellenzékiség gyűjtőhelyévé[...] Ezt támasztják alá, a tiszaeszlári pert követő országos zavargássorozat Vas megyei eseményei is. [Németújvár, 1901.] A vérvád "spontán" felbukkanását a sok előzmény mellett az is cáfolja, hogy az események menete kísértetiesen egybecseng a Solymosi Eszter ügyével, a forgatókönyv kísértetiesen hasonlít. [...] A forgatókönyv kísértetiesen hasonlított a tiszaeszlárira. [...] Az eredeti tiszaeszlári forgatókönyv felhasználását két pontban is fellelhetjük. Először Tiszaeszláron a helybéli zsidók ünnephez készülődtek. Németújváron, mint arról a főszolgabírónak Latzer Lipót hitközségi elöljárója beszámolt, hitközségi jubileumi ünnepségre készültek, sok idegen zsidó is volt a településen. A másik megegyező alapkellék, hogy mindkét helységben augusztus 10-én eltűnt egy leánygyermek. 1882-ben Tiszaeszláron Solymosi Eszter, németújvár és környékén pedig Kermann Cecília felsőszénégetői 9 éves leány tűnt el 1901. augusztus 10-én. Tiszaeszlárhoz hasonlóan, tehát itt is megvolt a rituális gyilkossághoz szükséges két alapkellék, az eltűnt leány és a zsidó ünnep, ahol a régi középkori eredetű vérvád szerint az ünnepi maceszkészítéshez keresztény gyermek vérét használták fel. Harmadik megegyező eset, hogy könnyen manipulálható, megfélemlíthető gyermeket használtak fel tanúként. Eszláron Sarf Móricot, Németújváron a két kislányt. [...] Minden megvolt ahhoz, hogy egy az 1882-es eseményekhez hasonló országos jelentőségű ügy keletkezzen. Két dologban azonban alapvető különbség volt a vérvádak között. Egyrészt a világlátott, Grazban, Bécsben, Alsó-Ausztriában dolgozó, vagy ott megfordult lakosság nem volt kapható arra, hogy a hír hallatán az évszázadok óta ott élő zsidósággal szemben fellépjen. Második ok a hatóságok gyors és körültekintő eljárása volt, szemben Bary József vizsgálóbíró Eszláron betöltött szerepével, a hamis vád megfogalmazásában és minden áron való képviseletében. [...]a tárgyalt időszakban, még volt foganatja Kossuth a tiszaeszlári per hatására írt sorainak. "Én az antiszemita agitációt, mint a XIX. sz. embere szégyelem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom."  Nem mondhat mást a XX. század embere sem."

 

1726. Dr. Róbert Péter: 150 éve született Kiss József == Új Élet. – ?:? (1994. jan. 1.). – p. 4. [4]

                "Amikor visszatér a fővárosba, zajlik a hírhedt tiszaeszlári vérvád. Ekkor írott az Ár ellen c. verse olyannyira tükrözi a meggyanúsított zsidóság lelkiállapotát, hogy Európa-szerte elterjedt. Falk Miksa fordította németre, héber fordítása még Oroszországba is eljutott. Később kiderült az ég a magyar zsidóság és Kiss József felett."

 

1727. Császár István: Legyünk megértőek == Népszava. – ?:? (1994. jan. 12.). – p. 6. [6]

                "Istóczkyról tudni kell, hogy ő volt a tiszaeszlári vérvád képviselője. Ebben a perben a helyi zsidóközösséget vádolták azzal, hogy ezeréves közismert szokásuknak megfelelően a keresztény gyerek vérével kovászolják ünnepi maceszukat. Csak mellékesen említem, hogy az akkor európai hírnevet szerzett Eötvös Károly nevű fajmagyar jogász és író volt a védő, aki még a róla szóló, Karinthy által írt paródia szerint is olyasmiket állított, hogy az első kocsikenőcsöt is magyar ember készítette. Éppen a magyar becsület megvédéséért vállalta a perben a védelmet; egyébként ugyanúgy nem volt sem filoszemita, sem antiszemita, mint például én. Különben is ez egyedül az ő ügye és idestova száz éve lesz az egész esetnek. Róluk, a mai gyűldei ifjakról akarok most szólni, a rövid bevezetéssel csak a tájékozatlanabb olvasóknak szolgáltam, akik Tiszaeszlárról semmit sem tudnak. ...Egy pillanatra ismét hivatkozom Eötvös Károlyra, aki két könyvet is írt a per tapasztalatairól, az egyiknek az a címe: Az ezeréves per. ...[A múltat kellene leverni zsidó külsejű egyéneken?] Ismételve kérdezem, most a véleménynyilvánítás szabadságának idején, amikor tüntetni is lehet a tiszaeszlári, világszégyene vérvád képviselőjének sírjánál?"

 

1728. Ungvári Tamás: Száz év magány == Magyar Hírlap. – ?:? (1994. jan. 25.). – p. 7. [7]

                "[Mottó: Kiss József: Az ár ellen négy sora.] A Népszavában a kitűnő író, Császár István sem tudhat róla [Istóczyról] sokat, mert Istóczkynak nevezi (mint Eötvös Károlynak a tiszaeszlári perről írott könyvének utószavában, feltehetően tévedésből, Szalontay Mihály), s azt állítja, hogy ő volt a tiszaeszlári vérvád képviselője. ...Nem volt az. Szeyffert Ede királyi főügyészhelyettestől ezt a kétes érdemet elperelni már utólag sem lehet. ...Amikor a múlt század nyolcvanas éveinek elején a belügyminiszter végre rendeletileg tiltotta be az izgató tartalmú írások kinyomtatását és terjesztését, a Függetlenségi Párt képviselője, Polónyi Géza tiltakozott a sajtószabadság megsértése ellen. [...] Importált agitáció volt ez, dörgött Kossuth levele, melyet Helfy Ignác olvasott fel az Országgyűlésben. [...] Eötvös Károly, a tiszaeszlári per egyik védője feltárja, miért nem jutnak nyomára a zavargóknak és felbújtóknak. [...] Az ellenzék (Mocsáry Lajos vagy Irányi Dániel) a demokratikus dogmatizmus helyett a helyzethez illőbb magatartásra az emigráns Kossuth levele nélkül is rádöbbenhetett volna."

 

1729. RÁCSKAY Jenő: Egy ismeretlen vérvád. Németújvár, 1901. = Vasi Szemle, 1. sz. 99-102. p. [99; 100; 101; 102]

                "A hazai antiszemitizmus történeti irodalma vérvádak egész sorát ismeri, kezdve a legjelentősebb, a világsajtót is bejáró tiszaeszlárin keresztül egészen a II. világháború utáni időkig. [Németújvár] A vérvád "spontán" felbukkanását a sok előzmény mellett az is cáfolja, hogy az események menete kísértetiesen egybecseng a Solymosi Eszter ügyével. [...] Az eredeti tiszaeszlári forgatókönyv felhasználását két pontban is fellelhetjük. Először Tiszaeszláron a helybéli zsidók ünnephez készülődtek. Németújváron, mint arról a főszolgabírónak Latzer Lipót hitközségi elöljárója beszámolt, jubileumi ünnepségre készültek. A másik megegyező alapkellék, hogy mindkét helységben augusztus 10-én eltűnt egy leánygyermek. 1882-ben Tiszaeszláron Solymosi Eszter, Németújvár és környékén pedig Kermann Cecília felsőszénégetői 9 éves leány tűnt el 1901. augusztus 10-én. Tiszaeszlárhoz hasonlóan, tehát itt is megvolt a rituális gyilkossághoz szükséges két alapkellék, az eltűnt leány és a zsidó ünnep, ahol a régi középkori eredetű vérvád szerint az ünnepi maceszkészítéshez keresztény gyermek vérét használták fel. Harmadik megegyező eset, hogy könnyen manipulálható, megfélemlíthető gyermeket használtak fel tanúként. Eszláron Sarf Móricot, Németújváron a két kislányt. [...] Minden megvolt ahhoz, hogy egy az 1882-es eseményekhez hasonló országos jelentőségű ügy keletkezzen. Két dologban azonban alapvető különbség volt a vérvádak között. Egyrészt a világlátott, Grazban, Bécsben, Alsó-Ausztriában dolgozó, vagy ott megfordult lakosság nem volt kapható arra, hogy a hír hallatán az évszázadok óta ott élő zsidósággal szemben fellépjen. Második ok a hatóságok gyors és körültekintő eljárása volt, szemben Bary József vizsgálóbíró Eszláron betöltött szerepével."

 

1730. MATKÓ László: Él ?m?ólé ?r?ahamim... Baltazár Dezső református püspök (1871-1936). = Múlt és Jövő, 1. sz. 59-62. p. [59]

                "[Baltazár püspök az Egyenlőség félszázados jubileumát köszönti.] A Tisza Kálmán által inaugurált liberalizmust a tiszaeszlári perrel akarta diszkreditálni az ugrásra mindig készen álló reakció. A felekezeti gyűlölködés felfelé törő chimerája elé kétélű pallos lángjával állott az Egyenlőség, amelynek létrejöttéhez az eszlári per szolgáltatta a közvetlen okot. Az áldott emlékezetű Szabolcsi Miksa finom, érzékeny lelkét vérig sebezte a méltatlan vád, amely ellen évtizedeken át csakugyan vérébe mártott tollal védelmezte a magyar zsidóság igazait."

 

1731. GULYÁS László: A magyarországi nemzetiségek rövid története VII. A zsidóság Magyarországon 1. = Szeged, 1994. február. 45-47. p. [47]

                "Az 1870-es években útjára induló modern politikai antiszemitizmus képviselői a birtokát vesztett, lesüllyedt nemesi réteg, a dzsentri köreiből kerültek ki. A mozgalom vezetője Istóczy Győző, egy Vas megyei birtokos család sarja. Az antiszemita mozgalom első komoly fellépése az 1882-ben Tiszaeszláron bekövetkezett események adtak lehetőséget.[!] Április 1-jén eltűnt a 14 éves Solymosi Eszter. Az események szerencsétlen összejátszása folytán erre a napra esett a zsidók húsvéti ünnepe. A kis cselédlány eltűnése és a zsidó ünnep egybeesése adott alkalmat az antiszemitáknak arra, hogy felelevenítsék a középkori vérvádat. Így óriási per kerekedett, melynek végén a vádlottakat felmentették. Istóczyék a kudarcból fegyvert kovácsoltak és 1883-ban létrehozták az Országos Antiszemita Pártot, mely az 1884-es választásokon 17 parlamenti mandátumot szerzett."

 

1732. SCHMELZER HERMANN Imre: Kortörténeti jelentőségű vallomás. = Szombat, 2. sz. 27-28. p. [27]

                "Apa és fiának [Szabolcsi Miksa és Lajos] élete és életműve lényegében elválaszthatatlan az általuk szerkesztett zsidó hetilappal, az Egyenlőséggel, amelyben odaadóan, szenvedéllyel és nagy tehetséggel szolgálták írásaikkal a korabeli magyarországi zsidóság ügyeit. "Az Egyenlőség tüzét egy villám gyújtotta meg... Azt az égiháborút, melyből ez a villám kipattant, így hívták: Tiszaeszlár". (25. o.) A fenti mondat fényt vet az Egyenlőség további útjára, vádolva védekező, védekezve vádoló irányára és stílusára."

 

1733. SCHWEITZER Gábor: Apákról - Fiúknak. = Szombat, 2. sz. 29-30. p. [29]

                "Az Egyenlőség a magyarországi zsidóság egyik legismertebb s legtovább megjelenő felekezeti hetilapja volt. A tiszaeszlári vérvád hívta életre, és az I. zsidótörvény a jogegyenlőség fikciójával együtt temette el."

 

ERÉNYI Tibor: Szabolcsi Lajos Két emberöltő. = Századok, 1994. 2. sz. p. 445–447. [445; 446]

 

1734. ROTH, Stephen J.: Emberi jogok: a zsidó tapasztalat. = Magyar Tudomány, 3. sz. 273-288. p. [280]

                "Az emancipáció nem tudta eltörölni a középkori vérvádat: az emancipáció és az első világháború között nem kevesebb, mint hat ilyen per zajlott le, egyikük Magyarországon."

 

1735. [Emléktábla Alsóörsön. (Fehér márvány.)]: Endrődi Sándor u. Művelődési Ház falán. Felavatva: április 13-án.

                "Eötvös Károly 1842-1916 Utazás a Balaton körül és A nagy per írója halálának 80. évfordulóján állította Alsóörs Község Önkormányzata."

 

1736. SZILÁGYI Ákos: Magyar Ugar. [Vers] = Orpheus, 1994. 2-3. sz. 1157-1159. p.???

                "[...]úri Tisza / népi Tisza / zsidó Tisza / Tiszaeszlár / embereszlár / hullaeszlár / minden ember / hulla lesz már // lesz vér eszlár / lesz vér eszlár / minden ember / hulla lesz már / testünk foszlár / lelkünk foszlár / csak a fejünk / foszforeszkál // [...] Eszter Eszter / desztendőre / leveti a / Tisza bőre / leveti a / koszt a piszkot / amit a szeny- / nyes ár itt hoz //[...]"

 

1737. ERÉNYI Tibor: Zsidók és a magyar politikai élet 1848-1938. = Múltunk, 4. sz. 3-30. p. [8]

                "Az 1882-83-as - középkori mintájú - hírhedt tiszaeszlári "vérvád" pert, jóllehet a vádlottak felmentésével végződött, az antiliberális és antiszemita körök zsidóellenes hisztéria keltésére használták fel."

 

1738. FROJIMOVICS Kinga - KOMORÓCZY Géza - PUSZTAI Viktória - STRBIK Andrea: A pesti gettó, 1944. I. rész. = Szombat, 5. sz. 28-39. p. [30]

                "A Magyar Élet könyvkiadó (Püski Sándor) 1941 nyarán második kiadásban tette közzé az egykori hírhedt vérvád-per hírhedt vizsgálóbírójának visszaemlékezéseit (A tiszaeszlári bűnper. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai). Az elfogult könyv harmadik kiadása 1942-ben, negyedik és ötödik kiadása 1944-ben jelent meg, utóbbiak már a vidéki zsidóság auschwitzi deportálása után, illetve a nyilaskeresztesek vérengzései idején. A nyomdai munkákat a Magyar Élet (volt) zsidó tulajdonú nyomdáknál (Sylvester, illetve Forrás nyomda) végeztette. A nyíltan elfogult emlékirat kiadása, hatvan év múltán, már a zsidógyilkosság fojtogató légkörében, feleselve a hajdani jogerős felmentő bírósági ítélettel, s Eötvös József[!] klasszikus riportkönyvével (A nagy per, mely ezer éve folyik, s még nincs vége,?? 1904.?? új kiadása: 1968), egy dokumentum kiadása ürügyén fölmelegítette a zsidók elleni vérvádat, és az akkori körülmények között valóságos antiszemita uszítás volt."

 

1739. Ba. K.: A zsidóság és a Monarchia nemzetiségi konfliktusai. [Wistrich, Robert S.: The Jews and Nationality Conflicts in the Habsburg Lands. A Nationalities Papers, 22. vol. 1994. 1. no. 119-139. p. cikkét ismerteti BALLA Kálmán.] = Kisebbségkutatás, 4. sz. 420-423. p. [422]

                "A zsidóság markáns jelenléte ellenére a magyarországi antiszemitizmus meglepően gyenge maradt. A tiszaeszlári vérvád időszakában keletkezett antiszemita politikai mozgalmat a liberális kormányzat gyorsan semlegesítette, és sikeresen kompromittálta a közvélemény szemében azzal, hogy rámutatott nemzetietlen (német befolyás alatt álló) jellegére."

 

1740. UNGVÁRI Tamás: A liberális egyezség: asszimiláció. = Világosság, 5-6. sz. 159-173. p. [163]

                "A mikszáthi karc megírásának időpontja 1879 - egy esztendővel Tiszaeszlár előtt. ...A múlt század nyolcvanas éveiben befelhősödött az asszimiláció. Az antiszemita pártok föllépése, a vérvád felmelegítése a magyar konzervativizmus viszontválasza volt az asszimiláció sikerére. ...A cinikus Mikszáth a Tiszaeszlár utáni helyzetet egy Eötvös Károllyal, a "nagy per" védőjével folytatott beszélgetésében írja le. "- Kár volt ebbe a komédiába belemenned. Ha az egész magyar nemzet haragszik a zsidókra - haragudjunk mi is. Úgy dukál. - így Mikszáth. - Miféle nemzet? Hát hol van az a nemzet, hadd lássam? - riadt rám Eötvös bosszankodva. A proletár elemek háborognak, és a pusztuló gentry, ez az egész." ...A zsidóság teljes integrációja ezzel megakadt, sőt visszamenőlegesen is kétségessé tette az asszimiláció "diadaléveit". Kivált azért, mert a befogadás gazdasági-jogi-társadalmi szerződését a "faji-vallási" vád igyekezett felbontani Tiszaeszlárral."

 

1741. SZOMBATI Sándor: Az emlékező. = Új Élet, 1994. június 15. 5. p. [5]

                "[Horthy-rendszer jellemzéséül:] Egy híres költő még azzal is megvádolta őket [zsidókat], hogy gyerekvérrel sütik pászkájukat."

 

1742. POGONYI Lajos: Vérvádak üzenete, avagy minden behelyettesíthető. Beszélgetés CSEPELI György szociálpszichológussal. = Népszabadság, június 28. 11. p. [11]

                "[A vérvád] ...a nemzettudat sajátos kovácsolójává vált. Vagyis a vért ontó zsidók a nemzet valamely tagjának vagy gyermekének vérét veszik. ...Erdélyi József Solymosi Eszter vére című műve mint vers sajnos nem rossz, többek között azért, mert nagyon nagy hatású alkotásként képes a víziót, a deformált üzenetet közvetíteni. - Vagyis, hogy a zsidók a nemzet vérét veszik... - Élősködnek a nemzet testén. Ezzel rontják meg és veszik el a jövőjét. Ebben a versben a politikai antiszemitizmus összes szimbóluma megtalálható. - Ez afféle korabeli termeszezés? - Sajnos az. ...A vérvád hozzájárult ahhoz a tömegpszichológiához, amelyben nem tűnt fel, hogy a magyar városok és falvak ezreiből egyik hétről a másikra az ott élő állampolgárok jelentős részét el lehetett tüntetni. A vétkesek közt cinkos, aki néma tünetegyüttes jött létre. Ebben sajnos benne van a Solymosi Eszter vére című verssel sulykolt téveszme is."

 

1743. Dr. RÓBERT Péter: Amikor Kossuthért szólt a Kél málé ráchámim... = Új Élet, 1994. július 15. 6. p. [6]

                "A magyar zsidók nemcsak az 1849-es szegedi törvényre, hanem arra is emlékeztek, hogy miképpen emelte fel Kossuth Lajos a szavát Tiszaeszlár idején, amikor 1882. október 15-én Helfi Ignáchoz intézett levelében útmutatást adott a 48-as párt tagjainak és 1883 augusztusában, amikor Urváry Lajoshoz, a Pesti Napló egykori szerkesztőjéhez juttatott nyílt levelében kifejtette álláspontját a küszöbönálló egyházpolitikáról. Ezért az ország valamennyi zsinagógájában gyászistentiszteletet tartottak."

 

1744. PEJIN Attila: Antiszemitizmus Zentán a holocaust előtt. 18. század-1918. = Üzenet, 1994. július-augusztus. 421-437. p. [428-431; 437]

            "Tiszaeszlár - és ami mögötte volt [fejezetcím]"??

 

1745. JELIĆ, Dušan: A szabadkai zsidók története és szerepe a város fejlesztésében. (Vasagyi Mária fordítása.) = Üzenet, 1994. július-augusztus. 438-465. p. [451]

                "Sok helyen követelték [az emancipációs törvény] érvénytelenítését, a zsidók elkülönítését, s ezek az erők 1884-ben alattomos, rég bevált eszközhöz folyamodtak: a zsidókat rituális gyilkossággal vádolták Tiszaeszláron. Jóllehet az ítélet felmentette a zsidókat az ellenük emelt vád alól, e szerencsétlen esemény alapjaiban megrázta a magyar társadalmat, felélesztette az antiszemitizmus kísértetét. Öt évvel a tiszaeszlári után a Szabadkához közeli Csantavéren hasonló eset történt[...]"

 

1746. CSEPELI György: Vérvád és politika. = Kritika, augusztus 17-18. p. [18]

                "Erdélyi József elhíresült verse tökéletesen szemlélteti a vérvád politikai-ideológiai céloknak megfelelő alakváltását. Minden kiontott ártatlan vér / s minden magyar vér, ami folyt, / párolgott és virult belőle / idegen trón, élősdi bolt"

 

Glück Jenő: Izrael levéltárai == Levéltári Szemle. – 44:4 (1994. [okt.]). – p. 55–65. [62]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariSzemle_44_1994/?pg=411&layout=s

                "A zsidó nép története központi levéltárában" adatokat találunk az 1791-es nagykárolyi vérvádról és a tiszaeszlári perről (1883) (Hu 2, 38, 64).

 

1747. gáljuli: Fájdalmas megemlékezés Zuglóban. = Új Élet, 1994. október 15. 2. p. [2]

                "[HARSÁNYI László államtitkár szavai:] Oly korban épült [1877. Izraelita Siketnémák Országos Intézete], melyben egyszerre volt jelen Tiszaeszlár és az egyenjogú polgárrá válás minden jelentős lépése."

 

1748. KOVÁCS Lajos Péter: Értelmes-e értelmiséginek lenni? 1. rész. = Új Demokrata, november 3. 22-23. p. [22]

                "Itt [a Szent István-i értelemben vett "befogadó Magyarország"-on] nem volt széles bázisra támaszkodó idegengyűlölet, nem voltak az 1881-82-es oroszországi pogromokhoz, az 1902-es kisinyovi gyilkosságokhoz hasonló események. Az Istóczy-párt jóformán csak a korabeli vicclapok szintjén jelent meg, a tiszaeszlári per a Dreyfus-ügyhöz képest semmiség, s egyébként is az igazság fényes diadalával zárult. Aki lekicsinylőleg viszonyulna ezekhez a dolgokhoz, annak szíves figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy ezekben az időkben a Bécsben élő zsidó családok számát rendeletileg szabályozták, s a judenrein fogalma sajnálatosan divatban volt."

 

1749. PELLE János: Vérvádak és holocaust. Hajdúnánás és vidéke... = Új Élet, 1994. november 15. 3. p. [3]

                "Ebben a református hagyományaira büszke városban a politikai antiszemitizmus és a vérvádhisztéria egyidejűleg az 1880-as évek elején jelent meg, s mély gyökeret vert a tisztviselők és túlnyomórészt rendkívül szegény, elmaradott parasztok körében. Hajdúnánás környékén, Tiszaeszláron volt földbirtokos Ónody Géza, az Istóczy Győző-féle Országos Antiszemita Párt megalapítója. Ő volt az, aki a képviselőházban 1882. május 23-án bejelentette Solymosi Eszter eltűnését, s valójában az egész ügynek ő volt a "keresztapja". [Idézet a Hajdúnánás c. újság 1911. szeptembere Tiszaeszlár közel van Nánáshoz.]"

 

1750. Kardos Péter: A vérvád kései fellegvárai. Nem mondják, csak hiszik... == Új Élet, 1994. november 15. – p. 3. [3]

                "Vérvád. A széles nagyközönségnek Tiszaeszlár ugrik be, s ezzel vége."(Pelle film)

 

1751. Schweitzer Gábor: Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak? A politikai cionizmus kezdetei és a magyarországi zsidó közvélemény == Budapesti Negyed. – 2:2 (1994. nyár). – p. 42–55. [49]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_04_02_1994_2/?pg=50&layout=s

                "Herzl gondosan vezetett feljegyzéseiben arról is olvashatunk, miként fogadta a Der Judenstaatot az abszolút „másik oldal”, vagyis az antiszemiták. A XIX. század vége felé – Tiszaeszlár idején – jelentkező magyarországi politikai antiszemitizmus történetéből ismert Simonyi Iván neve. Herzl röpiratának megjelenésekor ő is kereste a kapcsolatot a szerzővel. „1896. február 26. A Westungarischer Grenzbote-ban egy antiszemita képviselő, Simonyi közölt vezércikket a könyvemről. Lovagiasan hivatkozik rám.” Egy hónappal később az alábbi megdöbbentő sorokat írja Herzl a naplójában: „Furcsa hívem, a pozsonyi antiszemita Simonyi Iván meglátogatott. Hatvanéves, fürge, bőbeszédű ember, aki bámulatba ejtő rokonszenvvel van a zsidók iránt. Beszédében keveredik az értelmes az értelmetlennel: hisz a hazug rituális gyilkosságban, ezzel együtt viszont a legragyogóbb és legmodernebb eszméket is vallja. Szeret engem!”

 

VADÁSZ Sándor: A Dreyfus-ügy legújabb irodalmáról. = Világtörténet, 1994. ősz - tél. 51-62. p. [53]

                "[Patrice Boussel: L affaire Dreyfus et la presse. Paris, 1960.] Tanulságos a francia antiszemitizmus előzményeinek taglalása. Ennek kapcsán magyar vonatkozású adalékra is bukkanhatunk: Franciaország "tisztességes emberei" felháborodva tiltakoztak a magyarországi atrocitások miatt, amelyekre 1883 nyarán, a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatban került sor. (Más feldolgozásban is találkoztam ezzel az adattal, így fel kell tételeznünk, hogy a francia közvélemény valóban figyelemmel kísérte az antiszemitizmus honi jelentkezését, természetesen európai összefüggésbe ágyazva.)"

 

1752. VAJNA Tamás: Szívások és szívatások. A vámpírkultusz gyökerei. = Heti Világgazdaság, 1994. december 9. 91-93. p. [92]

                "E [bibliai] tiltás ellenére még a századfordulón is élt az a zsidósággal kapcsolatos tévhit, hogy Dávid népének egyes tagjai bizonyos kultikus szertartásokhoz keresztény szüzek vérét használják. Pregnáns példa erre a hírhedt 1883-as tiszaeszlári vérvád, amikor a helyi zsidó közösséget vádolták a gyereklány Solymosi Eszter ilyen áldozati célú meggyilkolásával."

 

1753. Dr. Karasszon Dénes: A kórbonctan magyar mesterei. Scheuthauer Gusztáv emlékezete. = Orvosi Hetilap, 1994. 52. sz. 2882-2884. p.???

                "Nem kevésbé eredeti és az "agykutatás évtizedében" külön figyelmet érdemel 1873-ban készített "A természettudományok viszonya a bölcsészethez különös tekintettel az agybonctan újabb vívmányaira" c. tanulmánya; eredetiek törvényszéki orvos-szakértői, valamint az Orsz. Közegészségügyi Tanács tagjaként készített véleményei és javaslatai és ugyanúgy eredeti szakértői állásfoglalása a hírhedt tiszaeszlári perben. Ő volt ugyanis az, aki a fogazat, a hajzat, a csontozat és a szőrzet megfelelő vizsgálatával igazolta a vízből kifogott holttestek személyazonosságát és a külsérelmi nyomok hiányával bizonyította a vérvád tarthatatlanságát. Egyébiránt külön hangsúlyt érdemel, hogy Scheuthauer, Babes, Belky és Mihálkovics professzorok szakértői véleménye meghatározó jelleggel érvényesült az ítélethozatal során s ennek köszönhető, hogy az 1840-es damaszkuszi, 1891-es korfui és 1899-es szlovákiai (tranavai, pezinoki, orkucanyi) vérvádaktól eltérően a tiszaeszlári per felmentéssel végződjön. Scheuthauer eredeti gondolkodásmódját egyébként szellemes nyilatkozata is tanúsítja, amelyben kijelentette: helyes, hogy a vérváddal kapcsolatban végre orvos-szakértők közreműködését is igénybe vették, csakhogy itt nem kórboncnokokra, hanem sokkal inkább elmeorvosokra lett volna szükség..."

 

1754. V. Bálint Éva: Nem akarok Kasszandra lenni... Beszélgetés FEJTŐ Ferenccel. = Magyar Hírlap, december 17. Ahogy tetszik c. melléklet. 2. p. [2]

                "Amivel ebben a könyvben szeretnék foglalkozni, és amit említett Karády Viktor, arra Franciaországban hívták fel a figyelmemet, nevezetesen, hogy a tiszaeszlári per a Dreyfus-per előzménye volt. Igyekszem feldolgozni azt is, hogy a francia közvéleményben hogyan tükröződött a tiszaeszlári vérvádper."

 

1995.

 

 

1755. BÉRI-LICHTNER János: Antikapitalista tendenciák és a politikai antiszemitizmus fellángolása az 1880-as években. Tiszaeszlár. In uő.: Együttélés. A zsidóság szerepe Magyarország legújabbkori történetében 1790-1918. Budapest, Argumentum. 250-269. p.

 

1756. BÉRI-LICHTNER János: Lehet-e a történelmet visszacsinálni? In uő.: Együttélés. A zsidóság szerepe Magyarország legújabbkori történetében 1790-1918. Budapest, Argumentum. 311–352. p. [311; 313]

                "A tiszaeszlári csóvától fellobbanó kazaltüzek, bozóttüzek kialudtak. A parazsat befedte a pernye, a hamu. Az iparosítás, az infrastruktúra kiépítése, a városiasodás felgyorsult, egyes történészek az 1880-as 90-es évekre teszik a magyar ipari forradalom évtizedeit. ...Míg Istóczyék mozgalma, a politikai antiszemitizmus első jelentkezése Magyarországon Tiszaeszlár csóvájától fellobbantott emocionális indulatkitörés volt, a kilencvenes években induló szervezett antiszemitizmus módszeres, rendszeres, mélyreható aprómunka, szellemi erőfeszítés formáját öltötte."

 

GYAPAY Gábor: A dualizmus válsága. In Bertényi Iván - uő.: Magyarország rövid története. Budapest, Maecenas, 1993. Harmadik, javított kiadás. (Maecenas [történelem] könyvek) 464-500. p. [464; 465; 623; 641]

 

1757. BUZINKAY Géza: A magyar sajtó története 1849-től 1948-ig. In Kókay György - Buzinkay Géza - Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Utánnyomás. Budapest, A Magyar Újságírók Országos Szövetsége. é. n. [1995.] 105–200. p. [139]

 

1758. CARMILLY-WEINBERGER, Moshe: A zsidóság története Erdélyben (1623-1944). Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 1995. (Az MTA Judaisztikai Kutatócsoport kiadványai, 9.) [123; 179; 214; 265]

                "Eötvös Károly, a tiszaeszlári pör (1882/83) védője foglalkozik a vérvád történetével, s a perei esettel is, nagy művében... [Marosvásárhelyi zsinagóga] Ezt a templomot a város nem zsidó közönsége, csőcselék, 1882-ben, a tiszaeszlári per idején, merő bosszúból feldúlta. Yom kippur napján ugyanis egy keresztény kárpitoslegény bement a templomba, és az égő gyertyáknál meggyújtotta cigarettáját. A zsidók ebben - érthetően - szertartásaik megsértését látták, és a legényt alaposan eltángálták. A következő napon a csőcselék megrohamozta a zsinagógát, és földúlták. A zavargást a katonaság verte le. ...[Kohut Sándor] Erdélybe 1882-ben hívták meg, s az új helyen két éven át maradt. Mint nagyváradi rabbi a tiszaeszlári per idején fellépett Istóczy Győző antiszemita parlamenti képviselő vad zsidóellenes vádjai ellen. E témával foglalkozó templomi szónoklatait nyomtatásban is megjelentette Nagyváradon, 1882/83-ban. ...[Herzl Tivadar] Annak idején bizonyosan hallott a tiszaeszlári vérvád-perről (1882/83), Istóczy Győző és Verhovay Gyula parlamenti beszédeiről."

 

1759. ENGEL Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve. Pozsony, Kalligram. 1995. (Csallóközi Kiskönyvtár) [41]

                "[Joszéf Fleischmann] 1882-ben a tiszaeszlári vérvád idején kirabolták..."

 

1780. KONCSOL László: Utószó. In Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve. Pozsony, Kalligram. 1995. (Csallóközi Kiskönyvtár) 180-187. p. [182; 186]

                "Főleg 3 vérvádról tud a magyar történelem... a harmadikban (Tiszaeszlár, 1882-83) a gyanúsított zsidókat a vád alól fölmentették. ...Masaryk elnöknek a zsidókérdésben is megnyilvánuló humanizmusához nem fér kétség, egy vérvád visszaverésében ugyanazt a pozitív szerepet töltötte be, mint Eötvös Károly a tiszaeszlári perben..."

 

1781. KONCSOL László: Jegyzetek. In Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve. Pozsony, Kalligram. 1995. (Csallóközi Kiskönyvtár) 201-220. p. [208; 209]

                "tiszaeszlári vérvád: az 1882. április 1-jén eltűnt, majd június 18-án Tiszadadánál partra vetett, 14 éves Solymosi Eszter miatt indított koncepciós per. 16 eszlári és környékbeli zsidót vádoltak azzal, hogy a kislányt a zsinagógában a véréért, amelyet állítólag a pészachi (húsvéti) pászkába kevertek volna, meggyilkolták, tetemét pedig elásták. A per az 1883. június 17-i nyíregyházi főtárgyalás-sorozatig s a vádlottak aug. 3-i fölmentéséig zajlott. Az antiszemitizmus minden gonosz ostobasága, középkori balhiedelme és aljassága kiütközött a 14 és fél hónapos vizsgálóbírói-törvényszéki drámában. A kormány, minden egyház s az emelkedett sajtó a gyanúsítottak, majd vádlottak szabadon bocsátását követelte, ám a törvényszék a bírói függetlenség jegyében végigvitte a pert. A tárgyalássorozat bebizonyította a vádlottak ártatlanságát, s a zsidó Friedmann Bernát (1844-1925) és a katolikus Eötvös Károly (1842-1916) ügyvéd-író védőbeszédei nyomán valamennyi perbe fogott tiszaeszlári és környékbeli zsidót fölmentették."

 

1782. TUNGLI Gyula: Eötvös Károly emlékezete. In Eötvös Károly emlékkönyv. Szerk.: Tungli Gyula. (A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai, 5. füzet.) [Pápa], Pápai Művelődéstörténeti Társaság. 1995. 3-4. p. [3; 4]

                "1883-ban pedig megnyerte a "nagy pert", melyet "vérvád" néven ismer a magyar történelem. ...Az irodalmat kedvelő közönség pedig tisztelettel adózik ma is A nagy per... írójának."

 

1783. JUHÁSZ Erzsébet: Szellemi értékvédelem - Eötvös Károly bibliográfiája. In Eötvös Károly emlékkönyv. Szerk.: Tungli Gyula. (A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai, 5. füzet.) [Pápa], Pápai Művelődéstörténeti Társaság. 1995. 31-35. p. [32; 33; 34]

                "...a vérvád-pert megnyervén s ezáltal hazánkat szégyenteljes megítéltetéstől megkímélvén, nemzetközileg is elismertté vált.??

 

1784. SZÍJ Rezső: Eötvös Károly időszerűsége. In Eötvös Károly emlékkönyv. Szerk.: Tungli Gyula. (A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai, 5. füzet.) [Pápa], Pápai Művelődéstörténeti Társaság. 1995. 37-43. p. [39]

                "1883-ban a tiszaeszlári vérvád pörben a vádlottak védő??ügyvédje lett. Mondhatni máról-holnapra. Ez a pör valószínűleg azok közé tartozik, amelyeknek soha sem lesz végük. Hogy kinek volt igaza? Szerintem egyik félnek sem. Mert mégha igaz is lett volna, vagy ha be is bizonyosodott volna a vérvád, egy ilyen esetből hogyan lehet vádat emelni egy vallás-felekezet?? és annak követői ellen? Ezt kellett volna hangoztatni, nem pedig bizonyítékokkal és ellenérvekkel viaskodni, vádaskodni. Ez esetben egyszerűen ki lett volna húzva a hisztéria alól a gyékény..."

 

1785. ERDÉLY Miklós: 83/31/79. (Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című dokumentumregényéhez kapcsolódó filmterv) (16 mm, 90 perc, kb. 800000 Ft). In uő.: A filmről (Filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák) Válogatott írások II. Budapest, Balassi - BAE Tartóshullám - Intermedia. 199-202. p., 298. p.

 

1786. Krónika. (ERDÉLY Miklós és ANTAL István beszélgetése a Verzióról). In Erdély Miklós: A filmről (Filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák) Válogatott írások II. Budapest, Balassi - BAE Tartóshullám - Intermedia. 246-251. p., 300. p.

 

1787. Filmográfia. Verzió. In Erdély Miklós: A filmről (Filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák) Válogatott írások II. Összeállította: PETERNÁK Miklós. Budapest, Balassi - BAE Tartóshullám - Intermedia. 307-308. p.

 

1788. 15-21. kép. Verzió (1979/1981). In Erdély Miklós: A filmről (Filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák) Válogatott írások II. Budapest, Balassi - BAE Tartóshullám - Intermedia.

 

1789. MEDVIGY Endre: Utószó. In Erdélyi József: Fehér torony. Összegyűjtött versek. Második kötet. Budapest, Püski. 1995. 1245-1248. p. [1246; 1247]

                "1937. augusztus 2-án jelenik meg a Virradatban túlontúl sokat emlegetett szélsőjobboldali irányzatú verse, a Solymosi Eszter vére. Közreadását követően a polgári liberális és baloldali körökben teljesen leírják, halott költőnek tekintik Erdélyi Józsefet. A népi mozgalom köreiben sem helyeslik Erdélyi kilengését, de változatlanul nagy költőnek tekintik, nem kívánják, hogy kiszoruljon a szellemi életből. Ő maga pályamódosításra gondol, az Egyenlőség című izraelita lapban 1937. augusztus 12-én közzéteszi Mózes éneke című filoszemita versét. Elutasító jegyzetet ír a szerkesztőség a közölt vers mellé, így Erdélyi József további gesztusai elmaradnak, nem adja közre emberséges vidéki zsidó kereskedőről szóló Békítőjét. [Fehér torony, 1938.] Nem tartalmazza Erdélyi József kifogásolt, unos-untalan a fejére olvasott versét[...] 1947 májusában néhány kifogásolható verse miatt három évi börtönre ítéli a népbíróság. Egy esztendő letöltését követően amnesztiával szabadul."

 

1790. ERŐS Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Budapest, Kis-Lant. [370; 371]

                "[Krúdy Gyula] Igen erőteljesen jelenik meg a nyíregyházi élmény többek között a ...A tiszaeszlári Solymosi Eszter... c. műveiben. ...Eötvös Károly 1883-ban elvállalta a hirhedt tiszaeszlári vérvádperben a tizenkét éves Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolt zsidók védelmét. A tárgyalásra Nyíregyházán a városháza emeleti nagytermében került sor 1883. június 19-től augusztus 3-ig. Eötvös Károly már a tárgyalást megelőző hetekben leköltözött Nyíregyházára, a mai Bocskai u. 8. szám alatti házban, a Stern családnál lakott. A bírósági tárgyalás végül is Eötvös Európára szóló sikerével végződött, a vádlottakat felmentették. A helyi közhangulatra azonban jellemző volt, hogy az író-ügyvéd nyíregyházi szállását a város zsidóságából szerveződött 16 fős őrség vigyázta éjjel-nappal. Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlap tudósítójaként részt vett az 1883. június 19. és augusztus 3. között folyó tiszaeszlári vérvádper tárgyalásán. 1883. június 17-től augusztus 4-ig tartózkodott a városban, feltehetően az akkori Európa Szállóban lakott. Ez idő alatt többször is kirándult Nyíregyháza környékére."

 

1791. Tiszaeszlár. In ERŐS Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. 2. bőv., átdolgozott kiadás. Budapest, Kis-Lant. 495. p. [465]

 

1792. A film krónikája. Szerk.: Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub, Officina Nova. 1995. [214; 640]

                "Velencei filmfesztivál (1948. szeptember) [...] Rendező: G. W. Pabst - >>A per (Tiszaeszlár)<>A per (Tiszaeszlár)<<."

 

1793. FROJIMOVICS Kinga - KOMORÓCZY Géza - PUSZTAI Viktória - STRBIK Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. I-II. kötet. Budapest, Városháza - MTA Judaisztikai kutatócsoport. [175; 322; 330; 351; 455; 467; 472; 479; 498; 499]

                "Néhány évvel az Országos Gyűlés után a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletbe adta, hogy "az izraelita vallás elnevezés tekintendő a törvényhozás által elfogadottnak", ezt kell használni minden hivatalos iratban, mellőzve minden korábbi divatos elnevezést, mint "héber", "mózeshitű", "mózesvallású" (ez utóbbit a korábbi törvények is használták) stb. A zsidó szó a tiszaeszlári per (1882/83) idején a köznyelvben már "úgy megtelt a gyűlöltség és megvetettség tartalmával, hogy csúfnév lett" (Komlós Aladár). ...A tiszaeszlári per hónapjaiban Wahrmann éles megjegyzéseket tett a folyosón Istóczy Győző antiszemita beszédeire. Képviselőtársa provokáltatta, s a tömzsi, nehézkes mozgású, vaksi Wahrmann kiállt ellene (1883). A párbaj Ercsi mellett folyt le, egy erdei tisztáson. A képviselők párbajvétségét utóbb a székesfehérvári törvényszék tárgyalta. A vétkeseket egyformán nyolc nap államfogházra ítélte. ...Az Egyenlőség a magyar zsidó társadalom legfontosabb orgánuma volt évtizedeken át (1881-1938). A tiszaeszlári hazug vérvád (1881) és maga a per (1882/83) hívta létre: a lap Bogdányi Móric napi tudósításaiból nőtt ki. Röviddel a per lezárása után Szabolcsi Miksa (1857-1915) vette át a szerkesztést (1884)... A tiszaeszlári per (1882/83) után a Síp utca a magyar zsidóság képviseletében az országos politika jelentős tényezője volt. ...A századvég irodalmi asztaltársasága volt a Kagál, sok tagja volt zsidó, de nem mindegyik. Létrejöttét, a nevét legalábbis, az antiszemitizmusnak köszönhette. A tiszaeszlári vérvádat követő per (1882/83) után Istóczy Győző (1842-1915), az antiszemita párt vezére, országgyűlési képviselő emlegette a titkos összeesküvést vagy szervezetet, mely arra törekszik, hogy kiépítse a zsidók világuralmát. ...[Kiss József] nem félt beleszólni a nagy országos vagy külföldi zsidó ügyekbe sem: Az ár ellen (1882) Tiszaeszlárral foglalkozik... [Holocaust emlékkönyv c. írásnál már leírtam??] Itt volt, a Teleki téren, Kaiser Mihály korcsmájában (VIII., Teleki tér 8) a tiszaeszlári per utáni időkben az Antiszemita Párt egyik gyülekezőhelye. [A pesti gettó c. írást lásd??E.József javítva]

 

1794. GABEL, Joseph: Jobboldali és baloldali zsidóellenesség. Budapest, [1995?] [134; 138; 139]

                "Istóczy Győző, aki a tiszaeszlári per idején a magyar antiszemiták főkolomposa volt... Az antiszemitizmus e [kapitalizmus előtti] rétegek számára ugyanis egyik megnyilvánulása volt a történelmi küzdelemnek a feltörekvő burzsoáziával szemben. Ha ebben a megvilágításban vizsgáljuk a Dreyfus-pert Franciaországban és a tiszaeszlári pert Magyarországon, akkor - eltekintve a jogi motivációk különbségeitől - meglehetősen hasonló történelmi jelenségekre bukkanunk. ...A tiszaeszlári per a magyar társadalom ...[kapitalizmus előtti] rétegeinek reakciója volt a zsidók nemrég bekövetkezett emancipációjára. A vádlott végső felmentése mindkét esetben a hatalomra emelkedő burzsoázia ideológiai győzelme volt, s ez magyarázza bizonyos baloldali körök különös, ambivalens magatartását. ...Ami a magyar baloldalt illeti, Száraz György különös tényt jelez: a Népszava 1882. júl. 2-i száma elfogadja, hogy az orthodox zsidók rituális gyilkosságot követhetnek el, és szemére veti az asszimilált (neológ) zsidóknak, hogy fanatikus hitsorsosaik védelmére keltek. Száraz György szerint ez a különös állásfoglalás a korabeli magyar proletár tömegek kapitalizmus-ellenes antiszemitizmusának tett engedmény vagy esetleg az anti-klerikalizmus megnyilvánulása lehetett." ??Tört. jelenidőben??1987.

 

1795. GYŐRI SZABÓ Róbert: A kommunista párt és a zsidóság Magyarországon (1945-1956). Budapest, Windsor Kiadó, 1995. [269]

                "A népítéletekbe torkolló antiszemitizmus, az abszurd, középkort idéző vérvád megjelenése ezekben a hónapokban [1946.] annál meglepőbb, mert hasonló jelenségek Magyarországon eddig csupán elvétve fordultak elő. [Jegyzet:] Talán ezért is támadt akkora visszhangja az 1882. évi tiszaeszlári vérvádnak."

 

1796. HAHN István: A zsidó nép története. Budapest, [172; 173]

                "...az asszimilációt csak rövid időre zavarta meg az 1880-as évek német hatásra keletkezett antiszemitizmusa és a tiszaeszlári vérvád. ...A kiegyezés korában - a tiszaeszlári vérvád epizódjától eltekintve - nyílt antiszemita mozgalom nem volt."

 

1797. HALÁSZ Zoltán: Herzl. [Budapest], Magyar Világ Kiadó.[21; 58]

                "Kelet-Közép-Európán az antiszemitizmus hulláma csap át - a tiszaeszlári zsidókat rituális gyilkossággal vádolják Solymosi Eszter halála miatt, dr. August Rohling, a prágai német egyetem professzora arról cikkezik, hogy a Talmud rituális gyilkosságokat ír elő, Oroszországban pogromok lángja ég - és eközben Herzl Tivadar belép az Albia nevű bajtársi egyesületbe, amely nagynémet elvek jegyében szerveződött, de egyelőre még nem rekeszti ki a zsidó származású diákokat tagjai közül. ...Szóba kerülnek [Heltai Jenővel] azonban eközben komor ügyek is. Köztük a tiszaeszlári per, amelynek során Eötvös Károly győzelmet vívott ki a vérvád fabrikálóival szemben - később még a tutajosok is előkerülnek, akik eskü alatt vallják, hogy sértetlen állapotban fogták ki a Tiszából a kis Solymosi Eszter holttestét, a "rituális gyilkosság" lehetetlensége ezzel végleg és cáfolhatatlanul bebizonyosodott. De a magyarországi zsidóság közérzete ettől nem javult meg teljesen. Istóczy és Verhovay antiszemita pártja változatlan erővel működik, megjelenik Baky[!] vizsgálóbíró röpirata, amelyben újból felhozza a sokszorosan megcáfolt vádat..."

 

Botka Ferenc (szerk.): Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11.). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1995. – 196 p. [160]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_DA_11_Harom/?pg=165&layout=s

                Börtönparancsnok könyvlistáján: Eötvös Károly: Tiszaeszlári per[!]

??Botka Ferenc (szerk.): „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

 

1798. VÖLGYESI Zoltán: "Majd meglátják a zsidók, hogy mi lesz velük, ha az oroszok kimennek". (A forradalom alatti zavargások előzményei Hajdúnánáson). In Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. Szerk.: Valuch Tibor. Budapest, Osiris Kiadó - 1956-os Intézet. 1995. 303–313. p. [304]

                "A tiszaeszlári vérvádper óta Hajdúnánáson is kimutathatóan jelen volt a vérvádhiedelem, 1911-ben például kétszer is, majd pedig 1937-ben gyanúsították meg a helyi zsidókat a rituális gyermekgyilkosság vádjával."

 

1799. HORÁK Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. [Budapest], Szerző. é. n. [1995.] [35]

                "Erdélyi József 1937-ben egy horogkeresztes lapban "Solymosi Eszter vére" címmel antiszemita verset ír, és csatlakozik a nyilas mozgalomhoz. [...] A "volt" költőtársnak Rónai Mihály András[...]

 

1800. Horváth Jenő (1941-)

Évszámok könyve : Egyetemes és magyar történeti kiskronológia / Horváth Jenő. - Budapest : Korona, [199?].

 

1801. KENDE Tamás: Vérvád. Egy előítélet működése az újkori Közép- és Kelet-Európában. Budapest, Osiris. 1995. [13; 28; 50; 53; 68; 69; 84; 98; 99; 101; 102; 114; 115; 116; 119; 120; 128; 136; 141; 146; 149; 158; 167; 168; 169; 170; 175; 176; 177; 178; 179; 180; 181; 182; 183]

                "Arról a kérdésről, hogy mi a vérvád, az embereknek a kis Hugh of Lincoln, Trentói Simon, Andrej Juscsinszkij és Solymosi Eszter kiontott vére, a keresztény vérrel ízesített macesz jut eszükbe. [...]a tiszaeszlári per tárgyalása után több mendemonda keletkezett arról, hogy mi is történhetett valójában az eltűnt Solymosi Eszterrel. Krúdy Gyula emlékei szerint az egyik ilyen mendemonda azt állította, hogy "vándor cigányok ellopták, mint valami gyermeket..." Jellemző mondat. Benne van a cigányokkal, különösen a vándor cigányokkal szembeni előítélet éppúgy, mint az a gondolati automatizmus, amely szerint: ha nem a zsidók emésztették el a szerencsétlenül járt Solymosi Esztert, akkor, mintegy kizárásos alapon, csakis a cigányok lehettek a tettesek. [...] "A >>12 Röpirat<< (a tiszaeszlári vérvád alatt. K.T.) több ízben felhívta a figyelmet, hogy aki a tiszaeszlárihoz hasonló esetet ismer, írásban jelentse a szerkesztőségnek." [Minszk, 1838.] Itt is felbukkan egy visszatérő, szimptomatikus vérvádmotívum: a tényekkel makacsul nem törődő, a vérvádban makacsul hívő, ambiciózus vizsgálóbiztos. Tiszaeszlártól Minszken át sok-sok helyen találkozhattunk hasonló nyomozókkal, vizsgálóbírókkal. [Félegyházi Hírlap, 1893. június 25.] Kiskunfélegyházán "történt" az eset, amiről a helyi lap is beszámolt "Tisza-Eszlár Félegyházán" címmel[...] Még egy hasonló esetet ismertetek a tiszaeszlári vérvád idejéből, épp Tiszaeszlárról. A felbolydult faluban egy június végi éjszakán egy kamasz lány látni vélte, midőn tizenhat éves barátnőjét, aki a zsidó kocsmárosnál szolgált, gazdája és egy másik zsidó, álmában megmérte. Az elfogult vizsgálóbíró komolyan kivizsgálta az ügyet, ám csak annyi derült ki, hogy a lányok a vérvádügy kezdete óta féltek a zsidóktól, s a konkrét vád pedig egy álomból keletkezett. [...] A magyar zsidóság történetét tárgyaló művekből sem hiányozhat a tiszaeszlári vérvádeset ismertetése, ám annak helye közel sem olyan központi az adott történeti hagyományban, mint a hasonló oroszországi eseteké. Nem központi témája a magyar történeti hagyománynak, de megkerülhetetlen része annak. Súlya kisebb, mint az orosz esetben, de semmiképp sem hiányzik belőle. [...] Amikor ezt a felfoghatatlant [hatszázezer magyarországi zsidó elpusztítását] igyekszünk felfogni, gyakran nyúlunk vissza a tiszaeszlári vérvádhoz, mint olyan eseményhez, amelyben a későbbi szörnyűségek csírái felbukkantak. És ez teljesen helyénvaló is. [...] A polnai ügy egyik hullámaként tört ki az úgynevezett nachodi affér, amely egy új tiszaeszlári vérvádügynek indult, ám a központi államhatalom közbelépésének köszönhetően már nem fejlődhetett azzá. [...] A dédai és a többi 18-19. századi magyarországi vérvádeset fontossága számomra abban rejlik, hogy a tiszaeszlári esetben a vád képviselői gondosan tanulmányozták a fent említett ügyet, s gyakran - önkéntelenül is - utánozták azt. [Magyar Hírlap, 1892. január 7. Nagyszokol.] A beszámoló szerint végül is egy idegen úr beszélte rá a távozásra [Fejes Esztit], arra, hogy szökjék meg zsidó gazdájától, "hogy nehogy úgy járjon, mint Solymosi Eszti Tiszaeszlárott." Meg kell jegyeznem, hogy a történtekről - arról a vérvádesetről, amelyet a tiszaeszlárihoz hasonló jel jelöl az Encyclopedia Judaica vonatkozó térképén - a két Tolna megyei napilap egyike sem számolt be. [...] Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy ez az eset a tiszaeszlári nagy per utáni évtizedben történt, amikor a liberális Magyarországon igen csekély esélye volt egy vérvád bíróság elé vitelének. A vérvád, mint hiedelem, nem tűnt el a tiszaeszlári per után sem Magyarországon. [...] Tiszaeszlártól a németországi Xantenen át a polnai esetig mindenütt felbukkantak a korai antiszemita politikusok, s igyekeztek az esetekből politikai tőkét kovácsolni. Ez a tiszaeszlári esetet követően a Magyarországi Antiszemita Pártnak sikerült is[...] A vérvád kitöréséhez az említett tudatalatti síkjából, a pogrom kitöréséhez sem kell feltétlenül titkosszolgálati segítség vagy valamilyen központból irányított politikai machináció. Éppen a tiszaeszlári vérvádeset lehet minderre bizonyíték, ahol is, az Eötvös Károly védőügyvéd visszaemlékezései által teremtett jóindulatú hagyománnyal ellentétben, az antiszemita politika manifesztálódása épp az eset következtében történhetett meg, és nem az antiszemita politika kreálta a vérvádat. [Játékszervező értelmiségiek közé sorolhatjuk] a tiszaeszlári faluközösség  fejét, Farkas Gábort éppúgy, mint Ónody Gézát, Istóczy Győző harcostársát és agrárszakértőjét, akinek Tiszaeszlár közelében voltak földjei, s aki a zsidók bűnösségében végig hívő Bary vizsgálóbírót tiszaeszlári tevékenysége során végig hatása alatt tartotta. Nemcsak mint önjelölt zsidó- és vérvádszakértő szerepelt az ügyben, de - Baryval együtt - tagja volt a rituális gyilkosságban hívő helyi informális bizottságnak. [Jegyzetben:] Játékszervező elméletünket támasztja alá a tiszaeszlári vérvádról szóló legjobb feldolgozás [Handler] is. [Garamkissallói vérvád. Új rituális gyilkosság. = Magyar Állam, 1895. szeptember 18.] A tudósítás bevezetője, amely a tiszaeszlári esetre emlékeztette az olvasókat - mint valóban megesett, zsidók által elkövetett rituális gyilkosságra -, sem tekinthető konkrét vádnak. [Fusz János segédlelkész] Tudta, hogy ami Garamkissallón történt, az pontosan megegyezik a Tiszaeszláron tizenhárom évvel előbb történtekkel. [Hortoványi József a Magyar Állam főszerkesztője] Gondolatmenete kísértetiesen egybeesik a tiszaeszlári vérvád vizsgálóbírójának szavaival, aki több évtizeddel a számára kudarccal végződött ügy után, az után az ügy után, amellyel ő azonosította magát, így nyilatkozott: "Nem a zsidóság volt tehát a tiszaeszlári per vádlottja, hanem néhány fanatikus, kulturálatlan, barbár, idegen szokású és erkölcsű zsidó, aki ellen az volt a gyanú, később pedig a vád, hogy vallási fanatizmusból megölték Solymosi Esztert." [Schel Pészach!. = Magyar Állam, 1896. március 28.] Emlékezhetünk Tisza Eszlárra. Ott is egész sereg idegen zsidó jött össze, mint Garamkissallón s az egész világ zsidósága vetette mérlegbe befolyását a vádlottak mellett... [...] A vérvád mindenekelőtt egy szimbolikus aktust takar. Sohasem arról van szó csupán (a zsidóellenes vérvádeseteknél), hogy bizonyos Pinkusz, Beilisz, Hilsner, Scharf stb. zsidók elemésztettek valamely keresztény gyermeket. A feltételezett gyilkosság mindig merénylet egy nagyobb közösség, a keresztények ellen. Krúdy Gyula, a tiszaeszlári vérvádról írott könyvében a következőket mondja: "Ez a hazug híradás volt Solymosi Eszter haláláról, s ez a kitalált híradás állította meg az embernek a szívverését mindenütt a világon, ahol a szívek éreznek, az agyak gondolkoznak, hajadon leánykák növekednek. Ha vallásuk (mármint a zsidóké - K.T.) azt követeli tőlük, hogy embert öljenek, mit lehet tenni a zsidók törvénye ellen? A vallásuk ötezer esztendős, azt megváltoztatni nem lehet. A vallás örökké tart, amíg zsidók járnak a földön. Az egyetlen megoldás, hogy ki kell irtani a világból a zsidókat, hogy vallásuk így önmagától elmúljon a földről."

 

1802. KENDE Tamás: Tiszaeszlár, 1882. In uő.: Vérvád. Egy előítélet működése az újkori Közép- és Kelet-Európában. Budapest, Osiris. 1995. 102-114. p.

 

1803. ??Konrád György: Se szent, se szörnyeteg (1994). In uő: Várakozás. Esszék, cikkek, naplórészletek.   Budapest, Pesti Szalon Könyvkiadó. 339-348. p. [344]

                "Az 1881-es pogromszerű események, a vérvádhullám idegyűrűzései, a fosztogatások és háztetők rájuk gyújtásának emléke már elhalványodott. 19881[!]-ben az agyonvert boltost kidobták a szemétdombra, most mesélte a dédunokája a nagy üres házban Nemesgulácson, ahol valaha kocsma, bolt és mészárszék volt. Negyven évre rá jött egy másik ilyen sorozat, 1919 szeptemberében, akkor is megöltek néhány zsidót, összevertek, megerőszakoltak, kiraboltak másokat. Aztán erre is fátylat terített az idő."

 

1804. Vérvád == Bihari Péter: (szerk.): Középiskolai történelmi lexikon. – Budapest : Corvina, 1995. – p. 224. [224]

                "A leghíresebb mo.-i eset az ún tiszaeszlári ~ volt (1882)."

 

1805. Burucs Kornélia–Glatz Ferenc: Kronológia 1881–1883 == A magyarok krónikája. Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: Glatz Ferenc. [Budapest], Officina Nova. [1995.] 466, 468. p. [466; 468]

                "1882. április 4. Az eltűnt tiszaeszlári cselédlány, Solymosi Eszter édesanyja feljelentést tesz a szolgabírónál; a hatóságok zsidó rituális gyilkosságra gyanakszanak. [1883.] június-augusztus 3. Nyíregyházán 46 napos perben tárgyalják az eltűnt tiszaeszlári cselédlány ügyét."

 

1806. A tiszaeszlári ügy. In A magyarok krónikája. Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: GLATZ Ferenc. [Budapest], Officina Nova. [1995.] 467. p.

 

1807. Hajdú Tibor: Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után. = Valóság, július. (7. sz.) 21-28. p. [26] In Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig (Szöveggyűjtemény) 2. kötet. Szerk.: Kövér György. (Történeti szociológiai könyvtár). Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. 416-425. p. [423]

 

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez. In uő. (szerk.): Mátrai Tanulmányok. – Gyöngyös : Mátra Múzeum, 1995. – p. 67–94. [91]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_Mt_02_1995/?pg=106&layout=s

                Még a tiszaeszlári vérvád idején is jobbára sikertelen és visszhangtalan maradt minden olyan kísérlet, mely a zsidóellenesség megteremtésére irányult.

 

1808. Mózes Teréz: Vérvád a XIX. században. In uő.: Váradi zsidók. Nagyvárad, Literator Könyvkiadó. 105-108. p. [268; 273]

 

1809. Nagy Antal Mihály: Örök szövetség. Válogatott tanulmányok a zsidóság és a kereszténység kapcsolatának témaköréből. Budapest, Kálvin Kiadó. 1995. [113; 202; 209]

                "Mint ahogyan a tűzhányó kitörésének vannak előjelei, úgy a nagy antiszemita katasztrófának is voltak előjelei, Magyarországon is. A továbbiakban a két előjelet és a nagy "kitörést" próbáljuk meg röviden áttekinteni."

 

1810. Nagy Antal Mihály: A tiszaeszlári per. In uő.: Örök szövetség. Válogatott tanulmányok a zsidóság és a kereszténység kapcsolatának témaköréből. Budapest, Kálvin Kiadó. 1995. 113-116. p., 141-142. p., 214. p.

 

1811. Nagy Zoltán: A sajtó világa a Somogy tükrében. (Sajtórepertórium).  Kaposvár, Kiadja a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár és a Somogy Megyei Levéltár. 1995. 55. p. [55]

                [Bibliográfiai adatok: Somogy, 1883. június 26. 2. p., 1883. augusztus 7. 2. p., I. M. 1. p.] "A könyvárusi boltokban a hirlapok pár percz alatt elkelnek" (Kaposváron). [...] A (tiszaeszlári perben hozott) ítéletről tudósító lapokért "valóságos ostrom alá vették" a (kaposvári) postahivatalt. (Még a napszámosok is "hirlap után kiabáltak".)"

 

1812. NEMESKÜRTY István: Búcsúpillantás. A magyar királyság és kormányzója 1920-1944. Budapest, Szabad Tér. 1995. [299; 300]

                "Ráadásul az izraelita hitű állampolgárok szívesen azonosultak a magyar nyelvvel, könnyen és zökkenésmentesen asszimilálódtak. A tiszaeszlári vérvád ügy a múlt század végén éppen azt bizonyítja, hogy nálunk akkor még nem lehetett Dreyfuss kapitány-ügyet erőltetni, hiszen a maroknyi gonosz és ostoba helyi provokátort a per során nemcsak a nevezetes védőügyvéd, hanem maga az államügyész leplezte le, elejtvén a vádat. (Tárgyalásra azért volt szükség, mert a feljelentő a vádlott fia volt.)"

 

1813. ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes: A tiszafüredi zsidóság története és demográfiája. Tiszafüred, Kiadja a Füredi Kaszinó Egyesület. [87; 88]

                "A középkori vérvád újult fel Tiszaeszláron, a kis cselédlány, Solymosi Eszter eltűnése után. A koncepciós per az országban sok helyen vezetett zavargásokhoz, néhány dunántúli megye statáriumot rendelt el. A Heves Megyei Levéltár Alispáni iratok gyűjteménye megőrzött számunkra néhány érdekes dokumentumot ebből az időszakból. 1882 nyarán Tisza Kálmán belügyminiszter felvilágosult hangú átiratot intézett a törvényhatóságokhoz a zsidóság védelmében. Törvényes intézkedéseket követelt az antiszemitizmus ellen, uszító könyvek lefoglalását, terjesztőik rendőri felügyelet alá helyezését sürgette. Heves vármegye tiltakozott a felhívás ellen, a sajtószabadság megsértéseként fogták fel. [...] "A Czifra negyedben [Eger, 1884.] próbáltak a zsidók ellen üzleti okokból rágalmazni. A 13 éves cselédet az ötödik lépcsőfokig vitte le a pincébe Grűn József szatócs, mikor az sikoltozott, erőszakkal vették ki a kezéből." A nyomozás kiderítette, hogy mindez csak rágalom. [...] Az első újság 1882/83-ban jelent meg Tiszafüreden, napjainkban már közgyűjteményben nem található, pedig a helyi sajtó érdekes információkkal szolgálhatott volna a tiszaeszlári per helyi visszhangjáról."

 

1814. OSVÁT Ernő: Kiss József. Költeményeinek díszkiadása alkalmából. = A Jövő, 1898. január 7. ?? In Osvát Ernő Összes Írásai. Budapest, Nyugat Kiadó és Irodalmi R. T. 1945. 32-34. p. [32] In uő.: Az elégedetlenség könyvéből. Összegyűjtött írások. Budapest, Kiss József Könyvkiadó. 1995. 102-103. p. [102]

                "A "Csengővizek"-től a néma "Sphynx"-ig vezet az út. A vágyak hőse - a megnyugvás melankolikus bölcsességéhez ér. Közben fekszik a pálya, a harcok kora, a küzdelem az "ár ellen"."

 

1815. PÁLDY Róbert: Eötvös Károly (1842-1916). In Bakony-Balatoni Kalendárium 1996. Veszprém, 135-138. p. [136; 137; 138]

                "1882-ben kezdődik egyik legnagyobb közéleti küzdelme, a tiszaeszlári vérvád per. ...Ez a per volt a modern Magyarország történetében az első koncepciós per. Mikszáth Kálmán, aki tudósítóként maga is jelen volt a tárgyaláson, azt írta, hogy "Amennyi piszkot és salakot ez a per felvet, azt elsorolni is hajmeresztő." Ebben a közhangulatban nagy erkölcsi bátorság kellett a védői szerep vállalásához. Mikszáth féltette is Eötvös Károlyt e szerepléstől. A Függetlenségi Párt is azon az állásponton volt, hogy ne vállalja Eötvös a védelmet, mert népszerűségét veszélyezteti ezzel. Ő azonban azt felelte ezekre az aggodalmakra: "Ez beszennyezése lenne az 1848-as lobogónak!" Tisztában volt azzal, hogy a sok szennyel, a kitenyésztett hangulattal szemben csak politikus szállhat szembe. Eötvös Károly elhatározását Kossuth Lajos kitüntető érdeklődése és bizalma is bátorította. Eötvös Károly igazsághoz hű, felvilágosult gondolkodású, humánus érzésű ember volt. Természettudományi ismeretei, élettani tapasztalatai, lélektani elemző készsége diadalra vitte az elveszettnek vélt ügyet. A kisemberek, az elhagyottak védelmezőjévé vált a nagy perben. Feltárta Solymosi Eszter cselédlány örömtelen, szomorú életének és öngyilkosságának titkait. A felmentő ítélet kiharcolása Eötvös Károly óriási fegyverténye volt, és rengeteg ellenséget szerzett neki. ...De így volt másik főművével, A nagy per című könyvével is. Azt húsz évvel az események történése után vetette papírra. E két művét [Utazás a Balaton körül] két évtizednél hosszabb ideig pihentette emlékezetében. Mégis mindkettő eleven élmények érdekfeszítő elbeszélése. ...számtalan kapocs kötötte Füredhez. Ennek emléke, hogy 1957. június 1-jén a szívkórház előtti téren felavatták az író fehér márvány mellszobrát. A szobor Zalai Császár János szobrászművész alkotása, azt a budapesti Izraelita Hitközség készíttette a tiszaeszlári per után azzal, hogy Budapesten állítják fel. A felavatás azonban elmaradt, s a szobor a Dohány utcai Izraelita Múzeumban volt elhelyezve. Zákonyi Ferenc kérte el a szobrot a múzeumtól, amely készséggel ajándékozta azt Balatonfürednek."

 

1816. PELLE János: Az utolsó vérvádak. Az etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből. Budapest, Pelikán Kiadó. [36; 41-44; 46-47; 53-54; 68-69; 71; 79; 127; 189; 203; 258-259; 276]

 

SZABÓ Miklós: Vázlat az antiszemitizmusról. = Mozgó Világ, 1995. augusztus. p. 3–10. [7; 8]

 

1817. PELLE János: Az antiszemitizmus mint lelki fertőzés. = Mozgó Világ, 8. sz. 21-32. p. [22] In uő.: Az utolsó vérvádak. Az etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből. Budapest, Pelikán Kiadó. 7-27. p. [10]

                "Ahhoz, hogy legalább közelítő választ találjunk a holocaustra[...], mindenképpen az antiszemitzmus jelenségére kell koncentrálnunk, de nem elégedhetünk meg a történeti megközelítéssel. [...] Kétségtelen, hogy a XIX. századi cári rendszer antiszemitizmusa[...], továbbá a tiszaeszlári vérvád és a bécsi politikai antiszemitizmus [...] lényeges epizódok. [...] A felsorolt események azonban már meglévő tendenciákat erősítettek fel, amelyeket nem lehet kizárólagosan a zsidók és keresztények közötti vallási és kulturális különbségekkel, az eltérő szociális és gazdasági helyzettel, valamint a társadalmak megmerevedésével magyarázni. A korabeli politikai és szociális tényezők mellett figyelmet kell fordítanunk a pszichológiai megközelítésre is."

 

36.p.     "[1881-1884 között] ívelt fel Magyarországon az Istóczy Győző-féle Országos Antiszemita Párt pályafutása, mely az 1882-83-as tiszaeszlári vérvádperben csúcsosodott ki.

 

41-44. p.

 

46. p.    "A tiszaeszlári perben hozott felmentő ítélet nem csillapította a szenvedélyeket: 1883 augusztusában Pesten, majd októberben Zala megyében törtek ki zavargások, s a zsidók vagyonát fosztogató tömegek ellen a karhatalmat is bevetették. [...47] A pert követő kampány nyomán előbb a fővárosban gyanúsították a vallásos zsidókat keresztény gyermekek lemészárlásával, majd az ország több száz településén támadt fel a hisztéria."

 

53-54. p.

 

68; 69. p.          [Ónody Géza] a képviselőházban 1882. május 23-án bejelentette Solymosi Eszter eltűnését, felröpítette a vérvádat, s már másnap, a vizsgálat kezdetekor egyértelműen bűnösként bélyegezte az eszlári zsidókat. Ónody Géza kétségtelenül a híres vérvádper "keresztapja" volt: lévén a vármegyében kiváló kapcsolatokkal rendelkező birtokos és képviselő, az ő ötlete lehetett, hogy a cselédlány eltűnése után némi biztatásra terjedni kezdő szóbeszédet országos hisztériává lehet fokozni egy elhúzódó per tárgyalásával.

 

71. p. [Hajdúnánás, 1911. református tanítók nyilatkozata] "Ne az iskolában keresse senki a tévtanok forrását, hanem a zsidó vallás követőinek zárkózottsága, titokzatossága és konzervatív szokásai: az idegen nyelv, idegen nevek használata és elütő ruházat nyújtanak tápot arra, hogy a népnél még mindig kísért a vérvád hite s talán az is, hogy Tiszaeszlár közel van Nánáshoz."

 

79. p. [Makó, 1918.] A nyomok itt is a "nagy perig" s Istóczy Győző Országos Antiszemita Pártjának agitációjáig vezetnek.

 

HORVÁTH F. Miklós: Albertke. = Mozgó Világ, 1995. augusztus. p. 60–68. [61]

 

1818. PELLE János: Szlovákia, zsidók nélkül. A vérvádak öröksége: a megemésztetlen múlt. = Kommentár (a Szombat melléklete), 1. sz. 7-12. p. [7; 8]

                "[Fejezetcím] Tiszaeszlár és Polna [...] A század utolsó évtizedeiben a Felvidéken, Zsolnán, Pozsonyban és Nagytapolcsányban kitört sorozatos vérvádhisztériák árulkodnak arról, milyen mélyen hatott a középkori gyökerekből táplálkozó politikai antiszemitizmus, melyet a tiszaeszlári és polnai ügyek nyomán keletkezett, nagy visszhangot kiváltott perek is tápláltak és megerősítettek."

uez. 127. p. ...milyen elevenen éltek a hiedelmek, melyeket a tiszaeszlári és polnai perek is megerősítettek."

 

1819. PELLE János: A konstruált vérvád. I. rész. = Valóság, 1. sz. 55-68. p. [55; 62]

                "Ugyanakkor az antiszemitizmus mindkét helyen [Kunmadaras, Miskolc (1946.)] a napi politikai harcok eszközévé vált, vagyis folytatódott az a Tiszaeszlár óta folyamatosan érvényesülő, a deportálások által sem megszakított, katasztrofális tendencia, hogy a magyar társadalmi fejlődés ellentmondásai zsidó-keresztény konfliktus formájában jelentek meg a tömegek tudatában.

189. p. ...érvényesülő s a deportálások...

203. p. ...Vincze Oszkár Tiszaeszlár az iskolában című vezércikkében [Szabad Magyarország, 1946, június 22.??] megtámadja Mindszentyt, aki nem emelte fel a szavát a vérvádmese ellen."

 

1820. PELLE János: "Gyilkos zsidók". [Riport] = Élet és Irodalom, június 8. 16. p. [16]

                "[Szegvár, 1948.] A nyakát vágták el. Állítólag a zsidók itt, a nyakszirten veszik ki a vért - mutatja K. Z.-né. - Ez a zsidók szokása. Azt mondták, hogy új templomot avattak, s azt keresztény lány vérével szentelték föl. Úgy, ahogy volt az a tiszaeszlári gyilkosság, a Solymosi Eszter. Volt egy nóta is róla, hogy a Solymosi Eszter vére benne van. Az édesanyám végig tudta ezt a nótát, gyakran énekelte is."

258-9. p. ...mutatta egy magát megnevezni nem kívánó parasztasszony. - Ez... gyilkosság is. Volt...

 

276. p. "[...] Jellemző az akkori közhangulatra, hogy zsidó barátaim azt hitték, hitelt adtam Kádárnénak, s egy ideig nem beszéltek velem. Arra emlékszem, hogy Fülep Sándorhoz előbb jutott el a vérvád híre, mint hozzám. Előre jelezte, hogy Kádárné bejön hozzám. >>Na, Erzsike, itt van nekünk Tiszaeszlár!<<, konferálta be az asszonyt meg a lányát."

 

1821. REMÉNYI GYENES István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok arcképcsarnoka. Budapest, [41; 52; 62]

                "Bogdányi Mór alapította a Budapesti Újság napilapot, majd 1882-ben az Egyenlőség c. zsidó felekezeti hetilapot, amely főként a tiszaeszlári vérvád-per idején éles tollal hadakozott az antiszemitizmus ellen. [...] Kiss József [...]Az ár ellen c. költeményében először ad hangot a zsidó származás "megbélyegzettségének": Ha védekezel: ingerelsz, / ha szótlan tűröd: gyávaság, / feljajdulsz: érzékenykedel / s a néma jaj is vall reád! De ugyanebben a versben feljajdul hangosan is: Mi nem szeretjük e hazát, / Reánk olvassák könnyedén; / Madár fészkét, odvát a vad / szeretheti - nem te, nem én! [...] Szabolcsi Miksa[...] A tiszaeszlári perről írt cikkei miatt antiszemita körök (Istóczyék) merényletet követtek el ellene, de túlélte."

 

1822. SZABOLCSI Miklós: Néhány emlék Édesapámról. In Az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve 1992-1995. Szerk.: Schweitzer József. Budapest, Országos Rabbiképző Intézet. 43-53. p. [44]

                "Szabolcsi Miksa Tiszaeszlár után megveszi Bogdányi Mórtól, majd újra indítja az Egyenlőség című hetilapot."

 

1823. SZABOLCSI Miklós: Néhány emlék Édesapámról. In Az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve 1994. Szerk.: Schweitzer József. Budapest, Országos Rabbiképző Intézet. 1994. 48-59. p. [49]

 

1824. SZILÁGYI Ákos: Magyar Ugar. [Vers.] In uő.: Légzőgyakorlatok kezdő haldoklóknak. Vox Libri hangkazetta. 1995.

 

Pető Gábor Pál: Lénárd Fülöp vagy Philipp von Lenard? Megjegyzések egy vitatott kérdéshez == Technikatörténeti szemle 21. 1994–95. – Budapest : Országos Műszaki Múzeum, 1995. – p. 115–127. [119]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_KOZL_TechnTortSzle_21/?pg=120&layout=s

                „Dühödt antiszemitizmusát illetően [...] pedig annyit: ezt persze tanulhatta Magyarországon is (ifjúkorára esett a tiszeszlári vérvádper), de a zsidógyűlölet Németországban sokkal mélyebb volt [...]”

 

1825. MÁDL Antal: [Zweig, Arnold.] In Világirodalmi Lexikon 18. kötet. Budapest, Akadémiai. 1995. 311-312. p. [311]

                "1914-ben írt, Ritualmord in Ungarn (Rituális gyilkosság Magyarországon c. drámáját egy évvel később Kleist-díjjal jutalmazták."

 

1826. WEIS István: A középosztály. In Magyarország társadalomtörténete II. 1920-1944 (Szöveggyűjtemény). Szerk.: Gyáni Gábor. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. 21-32. p. [26]

 

1827. A zsidó nép világtörténete. A patriarchák korától napjainkig. Összeállította: BARNAVI, Élie. Budapest, 1995. Gemini Budapest Kiadó. [168; 187; 295]

                "E felvirágzás klasszikus ellenpólusaként az antiszemitizmus különböző formái - katolikus zsidóellenesség, nacionalista idegengyűlölet, rasszizmus - egyre fenyegetőbb árnyékot vetnek az osztrák-magyar liberalizmus diadalaira. Ennek a korszaknak a terméke a tiszaeszlári "rituális gyilkossági" ügy (1882), egy antiszemita párt felbukkanása Magyarországon[...] 1882: "rituális gyilkossági" ügy, majd per Magyarországon, a tiszaeszlári Solymosi Eszter halálával kapcsolatban [...] 1882-1883: "rituális gyilkossági" ügy majd per Magyarországon a tiszaeszlári Solymosi Eszter halála miatt. Eötvös Károly író, a védőügyvéd eléri a vádlottak fölmentését."

 

SZŐCS Zoltán: Sírkerti történelem. – Nyolcvan éve halt meg Dr. Istóczy Győző –. = Havi Magyar Fórum, 1995. január. p. 64-68. [66; 67]

 

1828. FEJTŐ Ferenc: A tiszaeszlári per vérvádja és a Dreyfus-ügy. = Magyar Hírlap, január 9. 8. p.

 

1829. PELLE János: A konstruált vérvád. I. rész. = Valóság, 1. sz. 55-68. p. [55; 62]

                "Ugyanakkor az antiszemitizmus mindkét helyen [Kunmadaras, Miskolc (1946.)] a napi politikai harcok eszközévé vált, vagyis folytatódott az a Tiszaeszlár óta folyamatosan érvényesülő, a deportálások által sem megszakított, katasztrofális tendencia, hogy a magyar társadalmi fejlődés ellentmondásai zsidó-keresztény konfliktus formájában jelentek meg a tömegek tudatában. ...Vincze Oszkár Tiszaeszlár az iskolában című vezércikkében [Szabad Magyarország, 1946, június 22.??] megtámadja Mindszentyt, aki nem emelte fel a szavát a vérvádmese ellen."

 

1830. PÉTER László: Church-State Relations and Civil Society in Hungary: A Historical Perspective. = Hungarian Studies, 1995. 1. sz.

 

1831. ZEKE Gyula: A magyar zsidóság a politikában (1895-1919) I. rész. = Szombat, 2. sz. 35-40. p. [37]

                "Nem az volt a baj, hogy a dualizáló politikai szerkezetben való elhelyezkedés nem kínált hatékony lehetőséget a sajátosan zsidó érdekek képviseletére. Ilyenek ugyanis nem voltak, eltekintve persze az antiszemitizmus elleni védekezéstől, amelyet viszont az 1867-es hallgatólagos társadalmi szerződés értelmében az államhatalom szavatolt. (Tiszaeszlár megerősítette a szereposztás helyességébe vetett bizalmat.)"

 

1832. NAGY Péter Tibor: A numerus clausus - hetvenöt év után. = Világosság, 1995. február. (2. sz.) 72-80. p. [72]

                "Ugyanakkor nem érthetünk egyet azokkal a történeti interpretációkkal, amelyek valamifajta folytonosságot - szinte történelmen kívüli állandóságot - tulajdonítanak Tiszaeszlárnak és a numerus claususnak, valamint a Holocaustnak. A folytonosság látszatát az kelti, hogy Magyarországon - talán még inkább, mint Ausztriában és Németországban - összetorlódnak a különböző társadalmi rendszerek, egymásra épül a egyes társadalmi rendszerekre jellemző, eltérő indítékú antiszemitizmus is. A középkor tipikusan felekezeti antiszemitizmusa még ott kísért a tiszaeszlári vádban, sőt a katolikus egyház 20. századi állásfoglalásaiban is (lásd Kubinszky 1976). Az, hogy Püski sikerrel adhatta ki Bary József emlékiratait, azt bizonyítja: még az 1940-es évek antiszemita piaca is vevő volt a felekezeti típusú antiszemitizmusra."

 

1833. Dr. BÁLINT Ákos György ügyvéd: Két perről, "mely ezer éve folyik...". = Magyar Hírlap, 1995. február 2. 7. p.

 

1834. CSATAY, Ladislaus: Történelmünk nagy "Schindlerjei". IV. rész. = Hunnia, február 25. 20-21. p.

                "Nem zárhatjuk le a múlt század idézését a tiszaeszlári tragédia megemlítése nélkül. De most ne azon vitatkozzunk, ki ölte meg, hova lett a mezítlábos Solymosi Eszter törékeny teste, elégedjünk meg azzal, hogy bejárta a hír a világot: a magyarság színe-java - még a száműzetésben élő Kossuth Lajos is - kiállt amellett, hogy egyesek tetteiből nem lehet általánosítani. S meg voltunk győződve arról, hogy józanul ítéltük meg ezt a nehéz ügyet -, mindaddig, míg a "Tutajosok" című mozgókép Tiszaeszlár ürügyén (is) fasiszta múltat kreált nekünk. Láttuk a tüzes vassal, ávós módszerekkel lefolyó vallatásokat, a kicsikart hamis vallomásokat, hallottuk a megkínzottak halálhörgését... Miféle bűnös szándék hamisította meg még Krúdy Gyula, Eötvös Károly beszámolóit is?! Kinek érdeke, hogy annyi józan tiltakozás után jelenleg is világszerte vetítsék ezt a durva hamisítást?! Hinni akarunk abban, hogy a "Schindler list" alkotója maradandó műben tudta volna megörökíteni a Tisza-parti kis cselédlány rövid életét. Ő talán figyelembe vette volna Hevesi főrabbi megállapítását: "Népünk több ezer éves történelme alatt soha nem élt oly szabadon, oly anyagi, szellemi jólétben, mint a századfordulói Magyarországon."

 

1835. ZEKE Gyula: A magyar zsidóság a politikában (1895-1919) II. rész. = Szombat, 3. sz. 26-33. p. [30]

                "Vajon Tiszaeszlárral, mint azt oly sokan hitték, tényleg leáldozott Magyarországon az antiszemitizmus csillaga?... Vajon a Tiszaeszlárt és a fehérterrort elválasztó szűk négy évtized csupán "vérvádszüneti" időszak lett volna, amint az antiszemitizmustól viszonylag mentes korokat nevezte a magyar cionisták egyike?... Tiszaeszlár nem az antiszemita mozgalom következménye volt, amint azt a kis létszámú vezérkar hinni szerette volna."

 

1836. KLEIN Rudolf: A szabadkai zsidóság felemelkedése és hanyatlása. = Múlt és Jövő, 1-2. sz. 143-160. p. [149]

                "[1887.] A tiszaeszlári vérvád után a szabadkai zsidók is fokozott érzékenységgel reagáltak az antiszemitizmusra."

 

1837. Eötvös-emléktábla Nyíregyházán. = Magyar Hírlap, 1995. március 25. 6. p. [6]

                "Világszerte nagy felháborodást váltott ki annak idején a tiszaeszlári koholt per. Az ártatlanul megvádoltak ügyvédje Eötvös Károly volt, akinek emlékére tegnap emléktáblát helyeztek el a nyíregyházi városháza falán."

 

Puskáné Árvai Judit: Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Kaposvár, 1994. [Recenzió] == Levéltári Szemle. – 45:2 (1995. [ápr.]). – p. 99–102. [100]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariSzemle_45_1995/?pg=217&layout=s

                A tiszaeszlári perről szóló tudósítások tovább szították a zsidóellenes hangulatot Somogyban is. Amikor a perben felmentették a zsidó vádlottakat, Budapesten antiszemita tüntetés robbant ki, és szétterjedt a mozgalom az egész országban. [BŐSZE 1994]

 

1838. KERTÉSZ Imre: Vigencia de los campos de concentración Auschwitz-Gulag. = ?Revista de Cultura?, 1995. április 4.

                "Hago referencia, sólo de pasada, a casos como el de Dreyfus o el de Tiszaeszlár en Hungría, que ­cada cual según sus dimensiones­ tuvieron el mismo efecto: fueron un escándalo, pusieron en su sitio bien a las claras a las fuerzas de las tinieblas y de la luz, a las fuerzas de lo retrógrado y lo progresista, a las fuerzas del bien y del mal."

 

1839. SZABÓ Miklós: A magyar zsidóság és a kommunista mozgalom. = Szombat, 5. sz. 21-23. p. [21]

                "1868-1895 között a magyar zsidóság közérzete jó volt. Nem rontotta meg a nyolcvanas évek elején az Istóczy-féle antiszemita pártban színre lépett és a tiszaeszlári per idején fellángolt antiszemitizmus sem, mivel a Tisza Kálmán-kormány egyértelműen presztízs kérdést csinált abból, hogy a kiegyezéses rezsim vívmányát az emancipációt ne hagyja megkérdőjelezni."

 

1840. HUNYADI Imre: A tata-tóvárosi zsidóság története 1867-1938. = Új Forrás, 5. sz. 60-75. p. [63]

                "Az 1880-as évek elején azonban országszerte antiszemita atrocitások zavarták meg a nekiinduló asszimilációt. Tata-Tóvároson ismeretlenek betörték a zsinagóga ablakait s falait uszító feliratokkal - pl.. "Űzd a zsidót!" - firkálták össze. Ezek a tiszaeszlári vérváddal egyidőben történt események alaposan felkavarták a közvéleményt. Az esetről több fővárosi lap is tudósított. A helyi zsidóság álláspontja ellenben visszafogott volt. Feltételezhető, hogy talán óvakodtak a túlreagálástól, ezzel is óvva nehezen kiharcolt pozíciójukat. Talán ugyanezért nem találni tudósítást a tiszaeszlári perről sem a helyi lapban. A helyi zsidóságból hiányzott az a túlérzékenység, mely mindig nehezítette az elfogadásukat, s ezáltal beilleszkedésüket."

 

1841. [Nyíregyházán felavatták dr. Eötvös Károly emléktábláját.] = Új Élet, 1995. május 1. 5. p.

 

Medvigy Endre: Lázadó vers a vérmezőn : Erdélyi József: Lovaspóló a Vérmezőn == Hitel. – 8:6 (1995. jún.). – p. 90–95. [92]

 

1842. KISS Mária Rita: Az ész, a pénz és a születés arisztokráciája. Az antiszemita politikai gondolkodás liberalizmuskritikájának sajátosságai a századfordulón. = Társadalmi Szemle, 6. sz. 37-51. p. [40; 41; 42; 51]

                "[Bevándorlási problematika] Lévén ortodox, hagyományaikhoz ragaszkodó, külsőségekben sokban elütő csoportról szó, mozgósíthatóak voltak a mássággal szemben táplált ellenérzések és a vallási antiszemitizmus reminiszcenciái. Ezt látszik bizonyítani a tiszaeszlári-per kapcsán a vérvád publicisztikai kezelése is. A zsidókérdés továbbra is sokak számára bevándorlási kérdést jelentett, amit persze lehetett színezni, variálni és - természetesen - politikai eszközként felhasználni. [Jegyzetben:] Vesd össze: Bary Károly[!]: A tiszaeszlári bűnper. Püski Kiadó, 2. kiadás. 12-24. oldal. Bary a per vizsgálóbírója emlékiratát a zsidók védőügyvédjének Eötvös Károlynak A nagy per című munkájának cáfolatául szánta. Ebben már az Istóczy mozgalom kapcsán is konzekvensen kazárkérdésről beszél, pedig a kazár elnevezés csak az 1890-es évek legvégén születhetett, a kortársak szerint Egan Edétől származott. Jelen dolgozat szerzője ezt az anakronizmust annak tulajdonítja, hogy Bary művének megírásakor a kazár szó az asszimilálatlan bevándorló csoportok szinonimájaként volt használatos, következésképp a kazárok ellen tiltakozóknak az asszimilálatlan zsidóság volt a céltáblája. ...[Bartha: Kazárföldön sajtóvisszhangja:] Elhangzottak olyan vélemények is, hogy az antiszemitizmus vádja csak a "zsidó kézen lévő sajtó műve", és hasonlóan a tiszaeszlári-perhez, újabb bizonyítéka a hazai zsidóság "túlérzékenységének". ...[Concha, 1919.]"

 

1843. dr. ERHARDT László: Vagyonadó tükrében meztelen királyok. Második, befejező rész. = Hunnia, június 25. 23-31. p. [30; 31]

                "1882 április 2-án[!] a Szabolcs megyei Tiszaeszláron meggyilkoltak egy tizennégy éves gyermeklányt. Solymosi Eszternek hívták. Áldozat és mártír, szimbólum és mementó. Szentistváni Magyarország liberális jogállamának kapufáira szegzett komor figyelmeztető. A négybe vágott ember ezeréves gyermeklányán beteljesült végzet. Keresztfák és akasztófák, piramisok és bordélyok háborús előrejelzése. Fiat Iusticia - legyen igazság - a neve annak a kősziklának, amire a szentistváni állam a maga törvénykezési-igazságszolgáltatási rendszerét a szigor-méltányosság-türelem hármas egységében felépítette. Salus rei publicae - az állam üdve - a neve annak az emelvénynek, ahonnan éppúgy el lehet jutni Káin és Mammon szentélyeibe a törvény felhatalmazásával és leplében, ahogy el lehet jutni az Igazság Krisztusban testté vált igéjéhez is. ...Csaknem egyévi vizsgálat és a gyilkosok pártján őrjöngő szolidaritás sajtóterrorja után a nyíregyházi vármegyeháza közgyűlési termében elhangzik a tiszaeszlári ítélet. Ahol az igazságtól elszakított jog törvényes vigyorában, s egy 60 millió forintos aranyzsarolás államérdekbe hazudott kényszerével a törvényszéki tanácselnök elegendő bizonyíték hiányában felmenti a gyilkossággal vádolt személyeket. Megrendült a kőszikla, s alatta a föld is, ahogy Moloch oltárán felzúgtak Babilon harangjai. Győzelem, diadal, jog és civilizáció ünnepnapját harsogták az arany urai a tizennégy éves gyermeklány meggyalázott ravatala felett. Farkasok és cinkosaik hálaadó miséjén a kapuk törvényesen nyíltak, s az utak a törvény felhatalmazásával épültek előbb Mammon, aztán Káin szentélyeihez. És újra magára maradt a gyarmatosított ország földjén a négybe vágott ember ezeréves embertestvére, ahogy magára maradt Solymosi Eszter soha fel nem talált holtteste mellett az igazság Krisztusban testté vált igéje. 1883-ban az idegen uralmával egyesített Város-Állam megindította az Ausztria-Magyarország liberális jogállamában magára hagyott ember ellen az aranyfarkasok első háborúját, hogy keresztfák és akasztófák feszületerdején, gyilkosok és árulók felemelése árán, egy maradék Magyarország libertinus jogállamának szajhaközösségében harsoghassa Babilon kettős görbületében az arany új igéit. A tiszaeszlári ítélet annak a "jognak" a meghirdetése volt, amit már nem az erkölcs, hanem az arany nyelvén írnak, ahol az elbirtoklói érdek politikává zsugorított törvényességében az igazságnak már csak akkor és annyiban lehet létjogosultsága, amennyiben az aranybirtokosok érdekeit nem sérti. Ennek a jognak térhódításával vált száműzötté saját hazájában a magyar. Vált deklaráltan jogfosztottá akkor, amikor eladták a Salus rei publicae jogán, az emancipált bűn jogán. Mert ahogy a kiárult s ezer felé repedt kőszikla erkölcsén az elbirtokló jog uralmat szerzett, úgy vált a védtelenné zsarolt ember a liberális jogállam törvénykezési rendszerében a politikai, gazdasági, intellektuális fosztogatás jogszerű tárgyává. Ahol a szigor-méltányosság-türelem politikai-jogi-erkölcsi hármasában felépített jogrend mint egy önmagából kifordult és önmaga ellen fordított büntető hatalom kezdett működni. Ott vágott a stigor korbácsával, ahol a méltányosság és türelem a legnagyobb szükséget szenvedte, s ott pártolt a "humánum" és "szabadság" alkotmányos hangzavarával, ahol az elbirtokló akarat már korábban kizsarolta magának a méltányosság és türelem meg nem érdemelt fedezékeit. A tiszaeszlári ítélet ugyanakkor szabad utat adott a liberális századforduló új jogász-nemzedékének is. Annak a doktrínának, amelyik a "laissez faire, laissez passer" korparancsának engedve, a tiszaeszlári erkölcsi áttörés után a szentistváni sziklarendszer jogi áttörését is megvalósította."

 

1844. Vörös Károly: Wahrmann Mór – egy zsidó politikus a dualizmus korában == Budapesti Negyed. – 3:2 (1995. nyár). [Kovács András (szerk.): Zsidók Budapesten]. – p. 22–30. [28]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_08_03_1995_2/?pg=29&layout=s

                "Ekkor még csak két éve annak, hogy Tiszaeszlár felkavarta a szenvedélyeket az utcán éppúgy, mint (igaz, már nem hosszú időre) a parlamentben is, ahol ekkor még antiszemita párti képviselők is helyet foglalnak."

 

1845. Csorba László: Jákob háza, Izrael sátra. Kultikus terek a Dohány utcában és környékén == Budapesti Negyed. – 3:2 (1995. nyár). [Kovács András (szerk.): Zsidók Budapesten]. – p. 41–56. [53]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_08_03_1995_2/?pg=54&layout=s

                "Két fontos élmény hozzájárulhatott bizonyos ellenérzések kialakulásához Herzlben: rajongásig szeretett nővére, Pauline halála 1878-ban (többek között emiatt költözik át a család Bécsbe!), illetve négy évre rá a tiszaeszlári per és politikai hisztéria, amelyet friss érzékenységgel, közelről tanulmányoz."

 

1846. Molnár Gál Péter: A kalábriász parti. Pesti mulatságok és malacságok == Budapesti Negyed. – 3:2 (1995. nyár). [Kovács András (szerk.): Zsidók Budapesten]. – p. 73–89. [88]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_08_03_1995_2/?pg=89&layout=s

                "Tizenegy évvel azután, hogy a nyíregyházi törvényszék fölmentette a vérvád alól Solymosi Eszter feltételezett rituális gyilkosait, egy évvel korábban, hogy Párizsban kimondják Dreyfus bűnösségét: az 1895:XLII. tc. bevett felekezetnek nyilvánítja az izraelita felekezetet."

 

1847. Bossányi Katalin: "Ki tudná megmondani, valójában hányan jöttek Vereckén át". HANÁK Péterrel beszélget Bossányi Katalin == Mozgó Világ, 7. sz. 3–18. p. [7]

                "...szólni kell az antiszemitizmus nyílt és brutális berobbanásáról. 1883-ban a tiszaeszlári vérvád-per felkavart indulatokat, s nyíltan ütköztetett vélt vagy valós érdekeket, sérelmeket. Megalakult az első antiszemita párt. A gyűlölködő, bosszúért kiáltó hangulat azonban ekkor viszonylag gyorsan szétoszlott. Többek között Eötvös Károly, Tisza Kálmán és Kozma Sándor főügyész jóvoltából.

 

1848. PELLE János: Az utolsó hazai vérvádak (1945-1956). = História, 7. sz. 25-27. p. [25; 26; 27]

                "[1937.] Az előítéletek fertőzése talán a Tiszaeszlárhoz közeli Hajdúnánáson volt a legerősebb. ...Egy helybeli [Szegvár] asszony, K. Z.-né a kilencvenes évek elején is pontosan elmagyarázta e sorok szerzőjének, majd a dokumentumfilmeseknek, hogy "a zsidók a nyakszirten veszik ki a vért, ahogy az eszlári Solymosi Eszterrel tették". ...1882. április elsején a kelet-magyarországi Tiszaeszláron eltűnt Solymosi Eszter. A faluban elterjedt a hír, hogy a kis cselédlány a helyi zsidók által elkövetett rituális gyilkosság áldozata lett. Így kezdődött a 19. század leghíresebb vérvádpere, mely 1883. augusztus 3-án ért véget, amikor a nyíregyházi törvényszék a világ figyelmétől kísérve felmentette a hamisan megvádolt zsidókat. Az igazság diadala? Nem, ez inkább annak az útnak a kezdete volt, mely a holocausthoz vezetett. Az, hogy a bíróság, az ügyészek és főként a korabeli sajtó másfél éven át komolyan vette a vérvádat, arról győzte meg az egyszerű népet, hogy a zsidók bűnösök, de ezúttal sikerült elkerülniük a büntetést. Tiszaeszlár a 20. században a "népi antiszemitizmus" legendájává vált."

 

1849. PELLE János: Az antiszemitizmus mint lelki fertőzés. = Mozgó Világ, 8. sz. 21-32. p. [22]

                "Ahhoz, hogy legalább közelítő választ találjunk a holocaustra[...], mindenképpen az antiszemitzmus jelenségére kell koncentrálnunk, de nem elégedhetünk meg a történeti megközelítéssel. [...] Kétségtelen, hogy a XIX. századi cári rendszer antiszemitizmusa[...], továbbá a tiszaeszlári vérvád és a bécsi politikai antiszemitizmus [...] lényeges epizódok. [...] A felsorolt események azonban már meglévő tendenciákat erősítettek fel, amelyeket nem lehet kizárólagosan a zsidók és keresztények közötti vallási és kulturális különbségekkel, az eltérő szociális és gazdasági helyzettel, valamint a társadalmak megmerevedésével magyarázni. A korabeli politikai és szociális tényezők mellett figyelmet kell fordítanunk a pszichológiai megközelítésre is."

 

1850. GEREBEN Ágnes: Orosz zsidó irodalom ma. = Szombat, 8. sz. 35-36. p. [36]

                "[Reznyik] ...magyarul Velizsi vérvád címen megjelent "orosz Tiszaeszlár-történet"..."

 

1851. Dr. RÓBERT Péter: Adó a péntek esti gyertyák után. = Új Élet, 1995. augusztus 15. 6. p. [6]

                "[II. József] megtiltotta Szabolcs vármegyének a nagykállói vérvád-pör lefolytatását. Nagykállóban ugyanis hónapokon keresztül készült - éppen egy évszázaddal Tiszaeszlár előtt - a gyűlölet és demagógia a zsidók elleni kitörésre, egy ostoba vérvád alakjában, amelyet a híres kállói szent pap ellen kovácsoltak."

 

1852. GERŐ András: Új zsidó múlt. = Holmi, 9. sz. 1300-1307. p. [1300]

                "Éppen hogy az asszimiláció sikere teremti meg a középkorias antijudaizmussal folytonosságot is vállaló hazai politikai antiszemitizmust az 1870-80-as évekre... A liberális elit határozott fellépése hamar véget vet a zsidóellenes hisztériának, de a disszimilációs ajánlat - igaz, gyenge politikai nyomatékkal - már elhangzott: a zsidók menjenek el innen."

 

1853. Programajánlat. = Új Élet, 1995. szeptember 1. 5. p. [5]

                [Szeptember 14. Bálint Zsidó Közösségi Ház. Verzió vetítése.]

 

1854. SZARVAS Zsuzsa: Magosh M. György: Vadfa. Budapest, Múlt és Jövő Könyvek 1994. 257 p.; Mózes Teréz: Váradi zsidók. Nagyvárad, Literator Könyvkiadó 1995. 278 p.; A holocaust ötvenedik évfordulójára. Üzenet, XXIV. évfolyam, 1994. július-augusztus, 7-8. szám. 421-484. = Regio, 1995. 4. sz. 195-197. p. [196]

                [Mózes Teréz] "Más oldalról pedig olyan - egyébként a magyar zsidóság történetében fontos és meghatározó - eseményeket említ (mint a tiszaeszlári vérvád), amelyeknek Nagyváradhoz semmi köze sem volt. ...Pejin Attila írása Zenta példáján keresztül foglalkozik az antiszemitizmus kérdéseivel. A magyar történelembe ágyazva ismerteti a zentai zsidóság történetét és a különböző időszakokban a helyi antiszemitizmus megnyilvánulásait. Foglalkozik a tiszaeszlári vérvád-per zentai kihatásaival, a sajtó antiszemita megnyilvánulásaival és példákat idéz a folklór antiszemita vonatkozásaiból."

 

1855. KÁDÁR Judit: Jókai Mór összes művei. Levelezés III. (1876-1885). = Irodalomtörténeti Közlemények, 5-6. sz. 666-671. p. [671]

                "...Kozma Sándor 1882. szeptember 1-jén kelt levelében tiltakozik az Üstökös személye ellen irányuló, antiszemita gúnyrajza miatt, majd Munkácsy Mihály 1882. októberében felháborodottan ír a zsidók elleni atrocitásokról. Győrffy utal ugyan a tiszaeszlári perre (586.), azt azonban, hogy az antiszemita kirohanások ezzel hozhatók kapcsolatba, s hogy Kozma személye ellen a jobboldali sajtó azért indított hadjáratot, mert a pernek - a vérváddal szembeszálló - főügyésze, a sajtó alá rendező nem látszik felismerni. Ennek következtében a Kozma Sándornak még levele közreadása napján, a Nemzet esti kiadásának hasábjain válaszoló Jókai nyílt levele sem annak tűnik, ami valójában. Egy író tiltakozásának a sajtóban megjelenő antiszemitizmus ellen (894. lev.)."

 

STIRLING János: A szemesi fürdőegyesület. = Ökotáj, 10. sz. 1995. p. 83-89. [84]

 

1856. Kertész Péter: Megfeszített csecsemő. Beszélgetés PELLE Jánossal. = Magyar Hírlap, október 14. 12. p. [12]

                "...Magyarországon távolról sem zárult le Tiszaeszlárral a zsidók iránti gyűlölet, valamint a tőlük való félelem korszaka. ...A Tiszaeszlártól 30 kilométerre lévő Hajdúnánáson 1937-ben egy egész héten át dühöngött a vérvádhisztéria."

 

1857. KOVÁCS Gergő: Mondani a mondhatatlant. Elek Judit dokumentumfilmet forgat Elie Wiesel Nobel-békedíjas íróról. = Magyar Hírlap, november 1. 15. p. [15]

                "[ELEK Judit:] A tiszaeszlári pert feldolgozó Tutajosok arról szól, hogy a XIX. század végi liberális osztrák-magyar monarchiában nem nyerhetett teret az antiszemitizmus, hisz felmentő ítélet született, és ez a korabeli Dreyfus-perrel összevetve nagy eredménynek számít."

 

1858. - gáljuli -: Emlékülés a zsidó vallás egyenjogúsításának századik évfordulóján. = Új Élet, 1995. november 1. 1. p. [1]

                "[Gál Zoltán, a Magyar Országgyűlés elnökének beszédéből:] Magyarországon is volt vérvád per -, hangsúlyozta az előadó -, és nyomában született egy kérészéletű antiszemita politikai párt, csakhogy a vádak ellen felsorakozott szinte pártkülönbség nélkül a politikai közvélemény zöme, Tisza Kálmán miniszterelnöktől az emigráns Kossuthig, s az eljárás igazságot szolgáltatott az ártatlanul vádolt tiszaeszlári zsidóknak."

 

1859. CSURKA István: Helyszíni közvetítés. Egy hét összefüggései. = Magyar Fórum, 1995. november 16. 2. p. [2]

                "A sajtó azért támogatja a Polgári Szövetséget, mert kielégíti az SZDSZ MIÉP-ellenességét. Így az MDF és a Fidesz elfordul a valóságtól, és a betelepítés elősegítőjévé válik, az Eötvös Károly-i Rotschild-hagyományok folytatójává. A központ Lakitelekről áttevődik Tiszaeszlárra."

 

1860. DÉSI János: A tanú. = Magyar Hírlap, 1995. december 1. 10. p. [10]

                "[Szabó Albert tárgyalásán tanúskodott Dési János.] Istóczy a múlt század hetvenes éveiben a Magyar Antiszemita Párt parlamenti képviselőjeként fejtette ki áldásos tevékenységét, többek között a tiszaeszlári hírhedt vérvádper kapcsán írta be magát a honi parlamentarizmus történetébe."

 

1861. Dr. RÓBERT Péter: Egy új Verzió. = Új Élet, 1995. december 1. 6. p.

 

1862. [Szerkesztőségi jegyzet Eötvös Károlyról, Marasztják a követet című írásának kísérőszövege.] = Népszabadság, december 2. 27. p. [27]

                "Eötvös Károly... nevét a tiszaeszlári pör egyik védőügyvédjeként örökítette meg a magyar történelem: bölcs humanistaként, merészen lépett föl az Európán a századvégen átzúgó antiszemita hullám ellen."

 

1863. KARÁDY Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon. In Évkönyv 1995. Szerk.: Csombor Erzsébet. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára 3. kötet. Az 1995. május 12-én, Esztergomban tartott A zsidóság szerepe a magyarországi polgári fejlődésben (XIX-XX. század) című konferencia anyaga. Esztergom, Kiadja a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. [1995.] 9-36. p. [35]

                "A számukra kezdetben idegen vendégtársadalmi térben tájékozódni kényszerülő bevándorlók és ezek asszimilált leszármazottai - akiknek integráltságát, idetartozását azonban mindig kétségbe lehetett vonni s ezt időnként (már a Tiszaeszlár-i nagy per idején, de főképp az 1919-20-as Fehérterror vagy a zsidótörvények érvényessége alatt brutálisan meg is tették) - érthetően magasabb tájékozódási és információ-igénnyel léptek fel, mint a nemzedékeken át immobilis törzsökös lakosság, ennek elitjét is beszámítva."

 

1864. GERŐ András: Új zsidó múlt. In Évkönyv 1995. Szerk.: Csombor Erzsébet. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára 3. kötet. Az 1995. május 12-én, Esztergomban tartott A zsidóság szerepe a magyarországi polgári fejlődésben (XIX-XX. század) című konferencia anyaga. Esztergom, Kiadja a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. [1995.] 37-46. p. [37]

                "Épphogy az asszimiláció sikere teremti meg a középkorias antijudaizmussal folytonosságot is vállaló hazai politikai antiszemitizmust az 1870, 80-as évekre - ezért jelenhetnek meg itt is időleges virágzásban a korabeli Európából importált eszmék honosított variációi. A liberális elit határozott fellépése hamar véget vet a zsidóellenes hisztériának, de a disszimilációs ajánlat - igaz, gyenge politikai nyomatékkal - már elhangzott: a zsidók menjenek el innen."

 

1865. GYÜSZI László, ifj. - HUNYADI Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás. In Évkönyv 1995. Szerk.: Csombor Erzsébet. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára 3. kötet. Az 1995. május 12-én, Esztergomban tartott A zsidóság szerepe a magyarországi polgári fejlődésben (XIX-XX. század) című konferencia anyaga. Esztergom, Kiadja a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. [1995.] 77-90. p. [84; 85]

                "Az 1880-as évek elején azonban országszerte antiszemita atrocitások zavarták meg a nekilóduló asszimilációt. Tata-Tóvároson ismeretlenek betörték a zsinagóga ablakait és falait uszító feliratokkal - pl. "Űzd a zsidót!" - firkálták össze. [...] Az antiszemita hullám hamar elvonult, mivel nem helyben kialakult jelenség volt, nem hagyott mély nyomokat a helyi társadalomba."

 

1866. POMOGÁTS Béla: Fehér torony. Erdélyi József összes versei. = Életünk, 1995. 12. sz. 1158-1169. p. [1158]

                "Közel két évtizednek kellett eltelnie Erdélyi József halála óta, hogy megjelenhessenek "összegyűjtött versei", pontosabban költői műveinek szinte teljes gyűjteménye, mert néhány, a maga korában felháborodást keltő verse, például a Solymosi Eszter vére című antiszemita költemény ebből a gyűjteményből kimaradt. (Tulajdonképpen fölösleges óvatosságból: nincs mit szépíteni rajta, hozzátartozik a költő életművéhez, történelmi dokumentum, régebbi kiadásokban elolvasható, maga Erdélyi később elhatárolta magát tőle, és ha nem szeretjük is: létezik.)"

 

1867. KOMORÓCZY Géza: Jámbor zsidógyűlölet. = Élet és Irodalom, 1995. december 22. 24-25. p. []

                "[Nagyszombati, bazini vérvád.] (Mindkettőről megemlékezik majd Eötvös Károly is - ő mint Tiszaeszlár előzményeiről.) [...] Fesztóry [József], aki élete első felét Északkelet-Magyarországon töltötte, a zsidóságot már mint társadalmi problémát tekinti, s a régi érvekkel ugyan, mert hiszen ő is Rosthy csaknem százötven éves latin könyvét veszi elő, de - Tiszaeszlár után - zsidóellenes, sőt, erre a korra vonatkozóan már nyugodtan mondhatjuk: antiszemita propagandát folytat, görög katholikusként is római érvekkel. Mielőtt a fordítása nyomdába ment, Fesztóry előfizetési felhívást tett közzé, ezt közli a könyv előszava is. "Újabb időben a zsidó üggyel a magyar sajtó sokat foglalkozott" - kezdődik a felhívás. Igen, valóban sokat foglalkozott: csak néhány évvel vagyunk a tiszaeszlári per (1882/83) után."

 

1996.

 

1901. Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. – 2. átdolgozott kiadás. – Budapest : Kossuth, 1996. – 196 p. [186]

                ??"Az újkori magyar antiszemitizmus legismertebb eseménye a kis Solymosi Eszter eltűnése kapcsán kirobbant tiszaeszlári per 1882-ben. Az országgyűlés már épp arra készült, hogy törvénnyel biztosítja a keresztény-zsidó vegyes házasságot, amikor kirobbant a per, amely sok helyütt felszította a zsidóellenes hisztériát. Hiába született felmentő ítélet, az antiszemitizmus tovább hullámzott."

 

1902. Bujdosó Emma: A nemzetállamok és a polgárság kora (Társadalomismeret / Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Budapest). – Budapest : Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány, 1996. – 323 p. [292; 293]

                "Óriási viharokat váltott ki 1882-ben a vérvád, amely szerint a tiszaeszlári zsidók húsvéti ünnepükön rituális okokból megölték a keresztény Solymosi Esztert. A képtelen vádnak sokan hitelt adtak, s országszerte antiszemita zavargások törtek ki. ...1883-ban a nyíregyházi törvényszék felmentette a tiszaeszlári vádlottakat, maga az ügyész ejtette el a vádat. A védelmet Eötvös Károly látta el nagy sikerrel."

[Kép: Solymosi Eszter, kezében a kendőbe kötött festékkel.]

 

1903. De Lange, Nicholas: A zsidó világ atlasza. – Budapest : Helikon, Magyar Könyvklub, 1996. – 240 p. [59]

                "[1882.] Ugyanebben az évben Németországban összeült egy nemzetközi antiszemita kongresszus, sőt egy antiszemita párt mandátumokat is szerzett a parlamentben, miközben Magyarországon újjáéledtek a középkori vérvádak."

 

1904. Mikszáth Kálmán Eötvös Károlyról (A mi Eötvös Károlyunk. 1882.) [MKMÖM 64. 174-177. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 37-38. p.

 

1905. Mikszáth Kálmán Eötvös Károlyról. (A védők. Eötvös., Funták., Leleplezés Péczely múltjából., A törvényszéki teremből. Valjean János., A Scharf pechje., Nyíregyházi képek. Hogy fogy Eötvös?, Ad vocem vármegye., Az apró füvek. 1883.) [MKMÖM 66. 161-162. p., 172-175. p., 268-271. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 38-44. p.

 

1906. Mikszáth Kálmán Eötvös Károlyról. (A "Ház". Részlet.) [1888. MKMÖM 77. 139-140. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 44-45. p.

 

1907. N. N.: Eötvös Károly [Politikai arcképek, 1893. – p. 53–76.] == Eötvös Károly 1842–1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] p. 47–51. [48]

                "Eötvösnek meg kellett gyűlölnie Tiszát. Ez az ő egyetlen szenvedélye. Ezenkívül talán nincs is más szenvedélye, mint a csibuk. Apponyit csak utálja, minden szenvedélyesség nélkül. Apponyi neki egyszerűen zero. Nem tartja éppen lehetetlennek, hogy Apponyiból miniszter legyen, hisz látott ő már sok ostobaságot megtörténni, de azt éppoly flegmával fogadná, mint a tiszaeszlári pert. Egy ilyen politikai eszláriában is csak a sakter-fiút keresné, és meg van győződve, hogy ez csak Polonyi lehetne."

 

1908. Benedek Elek: Eötvös Károly [Magyar Kritika, 1900. december 8.] == Eötvös Károly 1842–1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. – Veszprém : Művészetek Háza, 1996. – p. 59–60. [59]

                "Minekelőtte írnék Eötvös Károlyról, megnézem a Pallas Lexikonban[...] Nőttön nő a népszerűsége, de jön a tiszaeszlári pör 1883-ban, s a zsidóság védelmében európai hírre emelkedik mint ügyvéd, de ugyanekkor elveszti itthon a népszerűségét."

 

1909. Kiss Arnold: A nagy per. Eötvös Károly munkája a tiszaeszlári perről [Recenzió] = Magyar Zsidó Szemle, 1904. 3. sz. 252-263. p. In Eötvös Károly 1842–1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza, 1996. – p. 65–70.

 

1910. Borbély István: Eötvös Károly == Irodalomtörténet, 1914. 3. sz. 169–174. p. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza, 1996. – p. 73–75. [73]

                "[...]három kötetet ír tele a tiszaeszlári zsidópör históriájával[...]

 

1911. Herman Ottó: Eötvös Károly, az író == Budapesti Hírlap, 1915. március 27. (86. sz.) In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 76-78. p. [76; 77]

                "Eötvös abszolút Deák-imádó volt, én Kossuth Lajos katonája voltam: a szóharc ezen az alapon folyt. Az eszlári nagy pör azután friss és sok olajat öntött az úgyis lobogó tűzbe: összecsaptunk, valahányszor Eötvöst valami tárgyalási szünet, vagy egyéb a Holzwarthba hozta. A döntő ütközet is ilyen alkalommal történt. A híres dadai hullát illető orvosi véleményéről volt szó, és helyt kellett állni szabolcsi Trajtler doktornak, ki a hullát elsőnek boncolta, véleményével pedig mindég arra hajlott, hogy de bizony az a hulla nem volt a Solymosi Eszteré. Ellenben a védelemnek, tehát Eötvösnek, éppen az állott érdekében, hogy az a hulla az Eszteré lett légyen. Eötvös erre irtóztítóan megfaggatta azt a - szerinte - felcsert és egy fogas osteologiai kérdéssel formaliter lekaszálta. A kérdés pedig ez volt: "Milyen állapotban volt a hullán a Synchondrosis spheno occipitalis-nak?" Az én Eötvösöm erre nagy haragra lobbant, hogy hát így, meg úgy, és hogy talán kétséget vetek az ő tudásában - és hogy tudjam meg, hogy... nevemnél és hajamnál fogva nekem sohasem lesz döntő szavam a nemzet közügyében. Még nagyobb haragra gyúlt, mikor azt az ajánlatot tettem neki, hogy hát írjuk le ketten annak a fránya terminusnak az etimológiáját külön-külön cédulára, majd meglátjuk, ki mit tud? Az összecsapásnak az lett a vége, hogy én megengedtem, hogy hajamnál és nevemnél fogva nem lesz döntő szavam a nemzet közügyében; de ha ma - ti. akkor - meghalok, életemnek már nyoma marad a magyar tudományban - neki pedig semmi, mert nem írt könyvet. "Majd megmutatom én neked az én nyomomat!" Ennyi volt akkor az Eötvös utolsó szava. Mielőtt, hogy most már a nyomokról szólanék, hát álljon itt annak a Synchondrosisnak a sora is. Mihalkovics tankönyvében csak a görög-latin nevet használja, Lenhossék Mihály professzor szerint az egészet körülbelül így lehetne magyarul kifejezni: "porcogós összeköttetés az ékcsont és nyakszirtcsont között". Ez a porcogós összeköttetés tehát a koponyán van, és már csontosodásnak indul, és a 16-28-ik életévben, a koponyacsontok szétszedésénél már csak fűrésszel választható el. A fogas kérdés súlya tehát abban rejtett, hogy ha az összeköttetés még porcogós volt, akkor a dadai hulla lehetett volna a 14 éves és 4 hónapos Solymosi Eszteré; de ha megcsontosodott volt, akkor a hulla már idősebb nőé lehetett. [...] Két művére különösen rátartós E. K. Az egyik A nagy per, a másik a szintén háromkötetes Utazás a Balaton körül. Ezekkel akarok egy kicsit foglalkozni; mert bennök nyilatkozik meg az író minden kvalitása. A nagy per a tiszeszlári vérvád pörét tárgyalja, nagyon óvatosan, nagy körültekintéssel; de azért kihangzik abból hat szó, mely az írót jellemzi: "ez így van, mert én mondom", ti. ő, a Schwarz sakter védője, Eötvös Károly. Nem is a sakter, nem is a Móric fiú, sem Solymosi Eszter a pör magva, hanem a védő. Ő mindent maga köré csoportosít, a jogi részt, az orvosi részt, a társadalmi részt és mindent. A középpont, a kiindulás Eötvös Károly, itt, mint valamennyi írásában. És innen van az, hogy háromkötetes műve az intim dolgokra nézve semmit sem világít meg, ami a per lényegéhez tartozik, ennélfogva marad a felfogás viszonya keresztény és zsidó között olyan, mint volt a pör előtt, amin tehát a három kötet semmit sem változtat. Hogy milyen az a felfogás? Röviden mondva: ilyen. Amikor a nagy pör tárgyalása a  dadai hulla-részletig ért, érezhető izgalom támadt az egész országban; az volt a kérdés, hogy a tutajosok főembere, aki a hullát állítólag leúsztatta, milyen kiadású ember, különösen szabás és szavahihetőség tekintetében; mit mond már a külseje is? Ez a tanú Jankel Smilovics, olyan ütött-kopott máramarosi tutajadmirális-féle volt. Erről a kihallgatásról aztán szóról-szóra így írt a Pester Lloyd: "Unter fieberhafter Spannung des Publikums wurde der Hauptzeuge, Jankel Smilovics, aufgerufen. Und es trat herein ein Biedermann von sympatischen Aeusseren, aus jeder Miene sprach Vertraenswürdigkeit..." Az Egyetértés pedig így írt: "A közönség lázas érdeklődése mellett felhívatott a főtanú, Smilovics Jankel. És belépett egy visszatszító, rút, pájeszes, szurtos alak, akiről lerítt a rosszhiszeműség..." Hát ilyen volt a felfogásbeli különbség. Ki tudom mutatni ma is sajtóban, társadalomban, úton-útfélen... De ez a három kötet azért olyan, mint bizonyos kőzetek: sok bennük a meddő, de van arany is, amelyet azonban nagyobb költséggel lehet csupán kiválasztani, mint amennyit ér - de hát arany! Ahogyan E. K. embert, viszonyt jellemez, az rendesen mesteri dolog: és úgy, ahogyan ő a dadai berek tájára odaállítja a parasztembert, ahogyan annak gondolkozását jellemzi, az ugyan nem egészen szabolcsi, inkább Veszprém tájáról való;  - mert ezt tudja legjobban - de mindenképpen abszolút magyar, és azért utánozhatatlan. A mű tendenciózus, azért nem história; de különben sem lehetne az, mert forrása, okmánya jóformán éppen csak az író maga, aki pedig érdekelt fél."

 

1912. K[abos] E[de]: Eötvös Károly önéletrajza. [Az Érdekes Újság Dekameronja. 10. kötet. 1915. 7-14. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 79-80. p. [79; 80]

                "A tiszaeszlári pörről írt nagy munkája elé, életének első feléről, önéletrajzfélét írt[...] Kovács József, a magyar sebész, Kozma Sándor, a magyar ügyész: két igazi táblabíró, voltak a legkedvesebb emberei. [...] A nagy pörről, mely ezer éve folyik és sohase lesz vége, bár maga világhíressé lett, mint a tiszaeszlári pör fővédője, háromkötetes munkatárgyaláson elmondott beszédében."

 

1913. Kosztolányi Dezső: Eötvös Károly. = A Hét, 1916. április 16. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 85-86. p. [85]

                "[...]például a tiszaeszlári pör kapcsán a kórbonctant oly tündökletesen megtanulta, hogy híres orvosszakértőket ámulatba ejtett vele[...] Valaha az egész világ szeme rajta nyugodott. Ő volt a magyar "affaire" - a tiszaeszlári pör - Zola Emilje. A "jaccuse"-t azonban zsebre tett kézzel, mosolygó jósággal mondta el, s anélkül, hogy harci vértet öltött volna, a szorongatott igazság védelmére bocsátotta tudása egész arzenálját. Hős volt, de úgy járkált az utcán, mint egy kedves, adomázó bácsi, és hőskölteményét ezekkel a szavakkal kezdte: "Veszprémi fiskus koromban"."

 

1914. Szabolcsi Lajos: Eötvös Károly halálára. = Egyenlőség, 1916. április 16. 1. p. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 86-87. p.

 

1915. Dr. Friedmann Bernát: Eötvös Károlyról: egykori védőtársai. = Egyenlőség, április 16. 2. p. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 88-89. p.

 

1916. Dr. Székely Miksa: Eötvös Károlyról: egykori védőtársai. = Egyenlőség, április 16.?? In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 89-90. p.

 

1917. Bródy Sándor: Eötvös Károlyról. [Kortársak nagy írókról 2. sorozat, 223-234. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 93-98. p. [98]

 

1918. Révai Mór János: Eötvös Károly [Írók, könyvek, kiadók. II. 1920. 84-98. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 99-106. p. [103; 104]

 

1919. Jelentés Eötvös Károly munkáiról [Révai Kalendárium 1901.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 107-110. p. [108; 109; 110]

                [EÖTVÖS Károly Révai Mórhoz írt leveléből:] "A nagy per, mely ezer év óta folyik s ma sincs vége" - három kötet. Főtárgya az Eszlári vérvád. Öt ilyen pöre volt a magyar társadalomnak négyszáz év óta. Mindegyiket elbeszélem, s nem a szaktudósok számára beszélem el. A történet és a tudomány igazságai szentek és sérthetetlenek e munkában, de azért úgy írom meg a művet, hogy ezrek és milliók érdekkel olvassák. Mint regényt, mint hőskölteményt." [...] Aprogram most egyet szökken - mérföldmutatóhoz jutott. Eötvös Károly, a költő, a háttérbe vonul és teljes fegyverzetében előáll a magyar társadalom legelső búvára. Eszlárról fog szólani három vaskos kötet, megismertetvén "A nagy pert, mely ezer éve folyik s ma sincs vége" legtitkosabb részleteiben, a lehető legélvezetesebb és leghozzáférhetőbb formában, mégis a legszigorúbb alapossággal. A kétszeresen is hivatott toll írja le nekünk a  világ legérdekfeszítőbb pörének tiszta történetét, szereplőinek és résztvevőinek sokadalmát, az ügy előzményeit, következéseit, a gyökerét és az igazát. Ehhez fogható kriminalisztikai munka még nem volt a világirodalomban és érthető az a lázas érdeklődés, amellyel a külföld is sürgeti annak megírását."

 

1920. Hoitsy Pál: Eötvös Károly. A "vajda". Kiválóan nagy elme, aki azonban keveset produkált. [Régi magyar alakok 1923. 116-122. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 111-113. p. [111; 112; 113]

                "S csak egyszer-másszor lendült úgy neki, hogy igazán belefeküdt valamely nagy és komoly munkába. Ilyenkor aztán hihetetlen szorgalommal tudott dolgozni. A legnagyobb ily munkára a tiszaeszlári pör alkalmával vállalkozott. Ekkor lemondott mindenről, még az élet apró kényelmeiről és szórakozásairól is, s teljesen belemerült a munkájába. Ebben az időben a Ferencrendiek bazárjának épületében lakott, s lejött minden délben és este pipaszóra a Csalányi- (akkor még Holzwart)-vendéglőbe, hol felséges anekdotákkal mulattatta az ott összegyűlt képviselők társaságát. Ez volt legfőbb szórakozása. Mikor azonban a pörrel kezdett foglalkozni, lemondott erről is. Hónapokig nem jött le közénk, s csak néha láttuk alakját egy-egy pillanatra az emelet szemben fekvő ablakánál. Sőt olykor fel se öltözött egész nap, nehogy kedve támadjon kimenni valahová. Még levegőt szívni se jött ki az utcára, hanem a legnagyobb pongyolában ült szobájában írásai és könyvei között. Áttanulmányozta a pörre vonatkozó egész történelmet és irodalmat, de még az orvosi kérdéseket is, melyek azzal összefüggésben állottak. És oly tüneményes ügyességgel védelmezte a maga emberét, aminőre büszke lehetett volna Európa legnagyobb ügyvédje is. [...] A tiszaeszlári pör után sok ellensége támadt. Ráfogták, hogy meggyőződése ellenére vállalta a védelmet, mert nagy összeget ígértek ezért a zsidók. Se a vád, se az indokolás nem volt igaz. Ő teljesen meg volt győződve védencének az ártatlanságáról, s egy pillanatig sem hitt a vérvád komolyságában. Ügyvédi honorárium gyanánt pedig oly kicsi összeget kapott, mely semmiképp sem állott arányban a teljesített nagy munkával. Csakis azzal a kijelentéssel fogadta el az összeget, hogy ezáltal kielégítve még nem érzi magát. Ez a pör azonban indirekte hozott számára nagy előnyöket. Híressé, keresetté tette az irodáját."

 

1921. Krúdy Gyula: A vajda. [Írói arcképek I. 1957. 465–472. p.] In Eötvös Károly 1842–1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 114–116. p. [115–116]

 

1922. Herczeg Matild: Eötvös Károly. (Részlet.) Írói egyéniségének jellemzése. [1928. 29–38. p.] In Eötvös Károly 1842–1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 117–122. p. [121]

                "Mindent meglát és észrevesz, hiszen csak A nagy perről szóló művét kell elolvasnunk, hogy megtudjuk, mennyire tisztában van az emberi indulatok, s korlátoltság kinövéseivel.

 

1923. Eötvös Károly == Eötvös Károly 1842–1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 122. p. [122]

                "Mint ügyvéd 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári perben sikerrel védte a vádlottak ügyét. Európa-szerte felfigyeltek rá."

 

1924. N. N.: Eötvös Károly. [Az 50 éves Pesti Hírlap jubileumi albuma. 1928. 212-214. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 123-125. p. [123]

                "Mikor az eszlári per keletkezett, őt kérték fel védőnek. Sokáig habozott, hogy elvállalja-e? Tudta, hogy ez üldöztetést fog jelenteni reá nézve, talán egész életére. Kényelmesebb lett volna megmaradni a szerkesztőségi szobában és képviselőnek, mint vállalni ezt az odiózus ügyet. Kétségtelen volt előtte, hogy ki kell lépnie a Pesti Hírlap kötelékéből, hogy ne feszélyezze és ne ártson a lapnak, de az igazság iránti szeretete győzött. Megbeszélte Légrády Károllyal, aki biztatta, hogy vállalja el, mert az ügy igazságos, és megígérte, hogy a Pesti Hírlap a legmesszebbmenő módon támogatni fogja és ha most ki is kell lépnie a Pesti Hírlap kötelékéből, bármikor visszavárják. A tiszaeszlári per egy évi teljes munkásságát vette igénybe. Mással ezalatt nem foglalkozott. Légrády is megtartotta szavát és a per tárgyalására Mikszáth Kálmánt küldte el, aki egész oldalas táviratokban tudósította a Pesti Hírlapot a perről. A pert Eötvös Károly és védőtársai fényesen megnyerték, s ezzel ő egyszerre Magyarország legjobb védőügyvédei sorába emelkedett. De megszerezte részére az antiszemiták gyűlöletét, a sakter-védő címet és megszerezte a Pesti Hírlapnap is a zsidólap hírnevét, holott a szerkesztőségben egyedül Wolf Vilmos képviselte a zsidóságot. A per anyagiakban Eötvös részére alig hozott valamit. De irodája úgy fellendült, hogy alig győzte a munkát és ez hosszú időre elvonta az írói pályától."

 

1925. VÁRKONYI Nándor: Eötvös Károly. [Az újabb magyar irodalom története, "325." p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 130. p. [130]

 

1926. [Kép.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 130. p. [130]

 

1927. NAGY Miklós: A "népnemzeti" próza. [A magyar irodalom története 1849-1905. 1971. III. kiadás. 398-402. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 133-135. p. [133; 134; 135]

                "Az egyik portré a közéleti embert mutatja java férfikorában: a meghurcolt, vérváddal illetett tiszaeszlári zsidók védőjeként bizonyít és cáfol, gúnyolódik és számonkér Eötvös Károly, s miközben beszél, az igazságszeretet fénye megszépíti közismert csúnya arcát. [...]kiemelkedik terméséből két kötet: Utazás a Balaton körül (1899) és A nagy per (1902-1904), amelyek szerkezetükben is szilárdabbak, kevésbé anekdotikusak a többieknél. [...] A felszabadult, örömteli életérzés, amely az Utazás a Balaton körülben gazdagon árad, s amely több más művében is megadja az alaphangot, ugyancsak hiányzik A nagy perből. E mű komorabb, töprengőbb, már-már nyugtalanítóbb tónusú, de az egyes ember vívódásairól és talányairól, a magyar falu és kisváros életéről, a hazai hatóságokról ebben mondja el a legtöbbet és a legmélyebbet Eötvös. A téma: a tiszaeszlári rituális vérvád, s az ebből eredő nyíregyházi per, amely voltaképpen nem egyszerű jogi aktus, hanem az író szavával: bajvívás a faji ösztön ellen. A szabolcsi táj és élet, amely légiesen szép Krúdy írásaiban, itt ugyancsak vaskossá válik: földbirtokosok, dzsentri hivatalnokok, feltűnni vágyó tisztviselők, szűkfejű kispolgárok és parasztok táplálják az antiszemitizmus országszerte elharapózó tüzét, felélednek az ősi pandúr módszerek a nyomozás során. A vármegyeház, amely sötét praktikával hazug vallomást csikar ki Scharf Móricból, a sakter fiából, Eötvös minden tartózkodása ellenére is oly "ódon, vad" e könyvben, akárcsak Ady megrendítő költeményében (Fölszállott a páva). Eötvös A nagy per lapjain elfogulatlan és mélyen emberi: fel tudja mutatni a szabolcsi parasztság nagy részének józanságát, amelyen megtört a hazug hírverés, fel a - sajnos kisszámú - tárgyilagos jogászságot, arról sem hallgat, hogy a vádlottak egyik-másikából hiányzott az állhatatosság; eszközzé váltak saját felekezetük hitvány megrágalmazásában. Nem tartozik a perhez, de Eötvös megértését a szegények és megszomorítottak iránt szépen mutatja mindaz, amit Solymosi Eszternek az embertelenül tartott kiscselédnek valószínű öngyilkosságáról elmond."

 

1928. GERGELY Gergely: Eötvös Károly. [A magyar irodalom története 1849-1905. 1965. 923-926. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 136-138. p. [137]

 

1929. NÉMETH G. Béla: Egy vidékies "aetas aurea" múzeumának őre: Eötvös Károly. = Új Írás, 1982. 3. sz. 77-85. p. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 140-146. p. [143]

                "Eötvös Károly nevét még a művelt olvasó is ma többnyire nem az irodalomból ismeri, hanem a történelemből, mint a hírhedt tiszaeszlári pörben sötét, babonás bűnnel megvádoltak bátor és bravúros védőjét. S méltó is, hogy e tettét, mint a magyar liberalizmus egyik ritka szépségű fegyvertényét mindenki ismerje. Ám éppen e nagyszerű tett, s a vázolt szemlélet összevetésekor mutatkozik meg a magyar liberalizmus, a magyar nemesi liberalizmus sajátos paradoxona. [...] Eötvös megvédte a gonoszul megvádolt zsidókat, de az soha nem jutott, könyvei tanúsága szerint, eszébe, hogy akár védenceit, akár Mojzer kocsmárost, akár az általa annyira bálványozott szabadságharcban szállítóként nagy érdemeket szerzett Brachfeld nagykereskedőt társadalmilag-emberileg a maga rétegével egyenrangúnak tekintse, egyenrangúként kezelje."

 

1930. ALBERT Gábor: A vajda. = Valóság, 1984. 3. sz. 56-65. p. [56; 63; 65] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 147-156. p. [147; 152; 154; 156]

                "[Anagy per] obligát sláger[...] Hirtelen és szinte váratlanul robbant a magyar irodalomba ez a majd 58 éves, egyébként már korábban is írogató függetlenségi politikus, a hírhedt tiszaeszlári per vádlottjainak védőügyvédje - ahogy ellenfelei nevezték: "a fősaktervédő" -, hogy aztán az elkövetkező tíz évben (1899-től 1909-ig) közreadja Munkáinak huszonnégy kötetes sorozatát. [...]rendkívül érdekes [Balatoni utazás, A nagy per] általában csak ezt a két könyvet illik tőle ismerni[...] Amúgy is annyi fontos megírni való várt még rá, amelyek nagyszerűen beleillettek az anekdotázó, visszaemlékezéssel megtűzdelt Eötvös Károlyi formába. Gondoljunk csupán A nagy perre."

 

1931. TARJÁNYI Eszter: A tiszaeszlári per ügyvédjének esete a szépirodalommal. Eötvös Károly, a maradian modern író. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 199-205. p. [199; 200; 201; 202; 205]

                "Az író Eötvös képe, mintha kezdene homályosulni, viszont a tiszaeszlári per ügyvédjeként szilárdabban fennmaradt emlékezete, amelynek szintén ellentmondásos irodalmi visszhangja Krúdy regényétől, Erdélyi József versén (Solymosi Eszter vére) át Erdély Miklós filmjéig (Verzió) kísért. [A nagy per műfaji problémájáról magát Eötvöst idézi.] Az orális jelleggel való kapcsolat eredménye pedig modern szövegszerkesztő eljárásokat sejdít meg. [...] Ez az, amely még olyan, az időrend által megszabott témát, mint - Eötvös legfeszesebb szerkezetű könyvét - a nagy per történetét is csapongó emlékek sorává alakíthat."

 

1932. CSŰRÖS Miklós: Eötvös Károly művészeti és irodalmi nézeteiről. Szemelvények és kommentárok. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 206-213. p. [210; 213]

                "Az igazságnak az előítéletek kiirtása után való érvényesítése az alapeszméje A nagy pernek; az Előszóban megfogalmazott ars poetica mind az emberismeret, mind a társadalomban működő erők ismerete dolgában a nem pepecselő, hanem lényegre törő realizmust tartja az író feladatának és a nemesebb közönség igényének[...]"

 

1933. AMBRUS Lajos: Szókalauz - az utolsó nemes. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 214-216. p. [216]

                "Meghitt terep: [...]az egyetemes emberi szabadságjogok vegytiszta eszménye (A nagy per)."

 

1934. ALEXA Károly: A Hely, ennek a szónak a címben valahogy. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 217-243. p. [227; 233; 242]

                "Lateinerek mindhárman [Jókai Mór, Eötvös Károly, Cholnoky Viktor], de urak is, tudatosan meg az ösztönvezérelte viselkedés alkalmaiban: még ha[...] Eötvös nem átall nyomorúságos tiszaháti zsidók védelmére kelni (máig kínál muníciót az elvadult politikai élet számára ez a kelet-magyarországi affér: "A sajtó azért támogatja a Polgári Szövetséget, mert kielégíti az SZDSZ MIÉP-ellenességét. Így az MDF és a Fidesz elfordul a valóságtól, és a betelepítés elősegítőjévé válik, az Eötvös Károly-i Rotschild-hagyományok folytatójává. A központ Lakitelekről áttevődik Tiszaeszlárra..." Magyar Fórum, 1995. november 16.)[...] Vizslatni, kinyomozni, szaglászni, kideríteni, a terepet fölverni, a vadat puska elé hajtani, napvilágra hozni, kitisztázni, feltárni, levonni a leplet, kifürkészni, előbányászni, kurkászni, igazságot szolgáltatni, mindenkinél mindent jobban tudni - ez Eötvös életműve, ha megörökítő-író szenvedélyére gondolunk, ezt az író-historikust látjuk a nyíregyházi törvényszéken, ahol határozottan kisajátítja a nyomozó hatóságok feladatkörét is. A késztetés, a motiváció persze alanyi: a saját rétegéről, közegéről, atyafiairól van s kell legyen szó. (Izgalmas filológiai-lélektani feladvány volna ama minősítő hangsúlyeltérések kitisztázása, amely Mikszáth és Eötvös tiszaeszlári beszámolóiban figyelhető meg, azaz milyen tényezők magyarázhatják Eötvös itteni - tiszántúli, kelet-magyarországi - dzsentri- és vármegyeellenességét.) [...]amikor 1883-ban a Bolond Istók nagyon fölháborodik Eötvös Károly viselt dolgain, ezt a - ma már nem minden pontján érthető és élvezhető - "hirdetést" bocsátja ki: "ELJEGYZÉS- ÉS ESKÜVŐ-JELENTÉS. Ezüstmives Carolusz törvénykezési védőrendszer-reformátor mint örömapa, Telkessyné mint örömanya, nemkülönben bűnbánó Scharf Móricz, Buxbaum, Farkas Menyhért, Doda Traján, münchauseni Trojkow Bende gézengúz, tatai váltóigazoló, és Koch Fülöp hites innen-onnan szedő, mint násznagyok illetve hojráth?-?szenzálok, végül Finum Rózsi mint nyoszolyólány örömest adnak hírt kedves gyermekök, illetőleg pártfogoltjuk: NAGY SÁNDOR bolygó eszergályos és lutritok-készítő és LAKATOS ILONA titokzatos váltóaláíró eljegyzéséről. Az esküvő a tiszaeszlári zsinagóga hisztorikus előcsarnokában tartatik meg. Az új házaspár a mézes heteket a Senki szigetén és Ezüstmives eszlár-pusztáján töltendi, Kégly-kabitetet játszva. Az örömapa megbízásából: Dr. Perlschnur Iskáriot. m. p."

 

1935. Tartalom. In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 244-245. p. [244; 245]

 

1936. ERÉNYI Tibor: A zsidók története Magyarországon. Budapest, Útmutató. (Változó Világ, 9.) [56]

                "Az tény viszont, hogy az elszegényedő dzsentrik soraiban számosan voltak a zsidókra, főleg pedig a zsidó kapitalistákra "irigykedő" antiszemiták. Ez utóbbi elemeknek jelentős részük volt az 1882-es Tiszaeszlári vérvád-perben, amely végülis a vádlottak felmentésével végződött. (Megemlíthetjük, hogy a védőügyvédek soraiban is volt dzsentri, csakúgy, mint az egész manipulációs pert kezdettől elutasító kormányzatban.) A per, a felmentő ítélet ellenére, felkorbácsolta országszerte az antiszemitizmust, számos helyen pogromszerű zavargások robbantak ki, amelyeket a hatóságok hamarosan levertek. ...Tiszaeszlár, azaz 1882 után rövid ideig Antiszemita Párt is működött a magyar parlamentben."

 

1937. FÁBRI Anna: "A szép tiltott táj felé". A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905). Budapest, Kortárs Kiadó. 1996. [167]

                "A vallásos vidéki zsidó családból Pestre és a siker felé törekvő Erdős Renée Leányálmok című könyve 1899-ben jelent meg, s bár előszavát a tiszaeszlári perben a védelem vezetőjeként megszerzett országos - sőt nemzetközi - hírnevét időközben irodalmi babérokkal megkoszorúzó Eötvös Károly írta, a figyelem középpontjába nem az előzékeny és barátságos ajánlás emelte, hanem a benne megszólaló friss költői hang."

 

1938. FEJTŐ Ferenc: Hova repül az idő? Beszélgetések Jacqueline Cherruault-Serperrel. (Fordította Takács Márta.) (A Duna-parttól a Szajna-partig) Budapest, Belvárosi Könyvkiadó - Cserépfalvi Könyvkiadó. 1996. (Eredetileg: Éditions Balland, 1991. O± va le Temps Qui passe?) [22]

                "Magyarországnak is megvolt a múlt század végén a nagy Dreyfus-ügye, az 1882-es tiszaeszlári pör, amelyben a Galíciából bevándorolt, tradicionalista, a jobban jiddisül, mint magyarul beszélő zsidók egy csoportját rituális gyilkosság elkövetésével vádolták. Akárcsak a Dreyfus-pör, a tiszaeszlári pör is felmentő ítélettel végződött. Ebben oroszlánrésze volt egy liberális, függetlenségi párti jogász képviselőnek, Eötvös Károlynak, aki a védelmet ellátta. A felmentő ítélet egyben a szabadelvűség nagy győzelmét jelentette Magyarországon, a klerikális reakció fölött."

 

1939. FRIEDLÄNDER, Saul: A náci antiszemitizmus. Egy tömegpszichózis története. (Francia eredetiből fordította: Kormos Illés.) Budapest, Uránusz. 1996. [129]

                "A hetvenes és nyolcvanas években a kettős monarchiában ugyanúgy, mint Németországban - a zsidókat lényegében mint a gazdasági és politikai liberalizmus híveit és mozgatóit támadják. A vallási antiszemitizmus hagyományos témái keverednek a gazdasági jellegű vádakkal, és míg Magyarországon egy rituális gyilkossági bűnügy játszódik le, Prágában és Bécsben August Rohling "Der Talmud Jude" (A talmudzsidó) című műve szítja az ellentéteket."

 

1940. HARTYÁNYI István: Szíj Rezső bibliográfia 1992-1995. Budapest, [70]

                "A Kommunista Pártot a baloldali, akkori szóhasználat szerint "szalonbolsi" Cserépfalvi Imre képviselte. Neki számos kiadványa került a fasiszta könyvek listájára, de ez sem őt, sem hasonnézetű társait nem zavarta. Cserépfalvi érthetetlen dühhel támadta Püski Sándort, amiért kiadta Bary Józsefnek a tiszaeszlári pörről szóló könyvét, amelyet valóban csak "fasiszta" szemlélet állíthatott antiszemita könyvnek. Még évtizedek múlva is, amikor Püski hazatelepült az USA-ból, akkor sem hagyott föl a gyűlölködéssel mindaddig, amíg Püski úgy nem vágott vissza, hogy Cserépfalvi jobbnak látta végleg elhallgatni."

 

1941. HEGEDÜS Géza: Magyar századok. A magyarság és a magyar kultúra története a honfoglalástól napjainkig. Budapest, Trezor. [395; 396; 397]

                "Tiszaeszláron eltűnik egy kislány. A dühödt izgatók azt állítják, hogy zsidók ölték meg, hogy vérét - állítólagos régi szokásuk szerint - az ünnepi kovásztalan kenyérbe keverjék. Tiszaeszlár neve visszhangzik országszerte, néhány összefogott falusi zsidót vád alá helyeznek. A kor egyik leghíresebb ügyvédje, a tisztelt nemesi család leszármazottja, Eötvös Károly maga vállalkozik védőjüknek. Az egész ország izgatottan figyeli a pert, vitatkozások, veszekedések, gyakran verekedések szakítanak szét baráti köröket, itt-ott családokat vádolva vagy védve a perbe vontakat. A kibontakozás romantikusan regényszerű. Solymosi Esztert, az állítólag késsel megölt leányt holtan találják a Tiszában. Belefulladt. Talán öngyilkos lett, talán beleesett, de semmi nyoma annak, hogy a vérét vették volna. Ilyenfajta bűnperek számos helyen jelennek meg a különböző európai országokban. ...De ez időtől fogva hullámzó erősséggel, de szakadatlanul volt hazai antiszemitizmus, amely az első világháború végétől a második világháború végéig egészen a népirtásig fokozódott. - Pedig a hazai Solymosi Eszter és a külföldi Dreyfus-ügy előtt még alig volt társadalmi jelentősége annak, hogy ki mit érez a zsidókkal kapcsolatban."

 

1942. KISS József: Az ár ellen. [Vers.] In Hét évszázad magyar költői. Szerk.: Kovács Sándor Iván, Lakatos István. Békéscsaba, Tevan. 1996. 887. p.

 

1943. Ki kicsoda a magyar irodalomban? Budapest, Könyvkuckó. 1996. [82; 83; 180]

 

1944. BURUCS Kornélia - GLATZ Ferenc: Kronológia 1881-1883. In A magyarok krónikája. Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: Glatz Ferenc. Második kiadás. [Budapest], Magyar Könyvklub Officina Nova. [1996.] 466, 468. p. [466; 468]

                "1882. április 4. Az eltűnt tiszaeszlári cselédlány, Solymosi Eszter édesanyja feljelentést tesz a szolgabírónál; a hatóságok zsidó rituális gyilkosságra gyanakszanak. [1883.] június-augusztus 3. Nyíregyházán 46 napos perben tárgyalják az eltűnt tiszaeszlári cselédlány ügyét."

 

1945. A tiszaeszlári ügy. In A magyarok krónikája. Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: GLATZ Ferenc. Második kiadás. [Budapest], Magyar Könyvklub Officina Nova. [1996.] 467. p.

 

GÁBOR Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához. In Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. Magyar Nemzeti Galéria 1996. március 14-október 20. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996. 1.) [Budapest], [] []141-151. p. [149]

 

HOCK János: Nagybánya - előre! A Magyarország eredeti tárcája. = Magyarország, 1897. november 20. 1-3. p. [?] In A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1896-1909. (Nagybánya könyvek, 7., Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből, 1.) Szerk.: András Edit, Bernáth Mária. A válogatást szakmailag ellenőrizte és a jegyzeteket írta: SZÜCS György. Miskolc, MissionArt Galéria. 1996. 47-51. p. [50]

 

1946. NEMESKÜRTY István: Búcsúpillantás. A magyar királyság és kormányzója 1920-1944. Budapest, Saxum. 1996. [300]

 

1947. NEMESKÜRTY István: Meddig várjunk? Számvetés az új évezred küszöbén. Budapest, [64]

                "Amikor 1882-ben egy kelet-magyarországi klikk annak ürügyén, hogy egy cselédlány a Tiszába fulladt, antiszemita propagandaháborúba kezdett, az államügyész elejtette a vérvád rágalmára alapozott vádat; államügyész, védő (Eötvös Károly) és a miniszterelnök, Tisza Kálmán egyaránt nagy eréllyel hárították el az antiszemita gyűlölethullám veszélyét és derítették ki a vádlott ártatlanságát."

 

1948. PATAI, Raphael: The Jews of Hungary History. Culture, Psychology. Detroit, Wayne State University Press.

 

1949. POMOGÁTS Béla: Fehér torony. Erdélyi József összes versei. = Életünk, 1995. 12. sz. 1158-1169. p. [1158] In uő.: Politika és poétika. Tanulmányok a népi irodalomról. Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó. 1996. 175-188. p. [175]

 

1950. REVICZKY Gyula: Politikus nemzet. [Vers] In Reviczky Gyula összes költeményei. (Szerkesztette és az utószót írta: S. VARGA Pál). Budapest, Unikornis Kiadó. 234-235. p., 311. p. [235; 311]

                "Így látva téged, édes magyarom, / Erősen bízom benned, mondhatom; / Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már / Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár. / Történjék bármi e cudar világon, / Te csüngj tovább kedvelt politikádon, / Ha eddig nem volt képes tönkretenni: / Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!"

 

1951. REVICZKY Gyula: Eszter legendája. [Vers] In Reviczky Gyula összes költeményei. (Szerkesztette és az utószót írta: S. VARGA Pál). Budapest, Unikornis Kiadó. 242-243. p., 311. p. 325. p. [311, 325]

                "Eszlár: Az erősödő antiszemita mozgalom zsidó rituális gyilkosság vádját kreálta Solymosi Eszter tiszaeszlári (Szabolcs vármegye) cselédlány 1882. húsvéti eltűnéséből. 1883. augusztus 3-án a perben felmentő ítélet született; a vádlottak védője, Eötvös Károly később nagyszabású munkában tette közzé a per történetét."

 

1952. S. VARGA Pál: Utószó. In Reviczky Gyula összes költeményei. (Szerkesztette és az utószót írta: uő.) Budapest, Unikornis Kiadó. 319-323. p. [323]

                "Nem maradtak ki ilyen módon a kéziratban maradt s kevésbé igényes versek sem (akad köztük viszonylag értékes is), a legkisebb - költői szövegként értelmezhető - töredékek sem, sőt az a vers, amely káros eszmeisége miatt kötetben eddig nem jelent meg. (Az Eszter legendája című versről van szó, amely arról tanúskodik, hogy Reviczky egy rövid időre csakugyan bedőlt az antiszemita propagandának. A megoldás azonban nem lehet a vers elhallgatása; egyrészt azért, mert Komlós Aladár - igaz, anélkül, hogy akár egy sorát is idézte volna - pontosan a helyére tette a verset monográfiájában, kiemelve, hogy a költőt valójában nem faji, hanem vallási intolerancia vezérelte; másrészt az újabb kiadások szerkesztője, Németh G. Béla már közölte a vers valamivel "szelídebb" párját, amely szintén Istóczy antiszemita lapjában jelent meg - Zsidók, keresztelkedjetek ki! Reviczky más versei - pl. a Politikus nemzet - s főleg a 48-as eszmeiségű Pannonia című lap szerkesztőjeként tett nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy sokszor könnyen felhevülő személyiségében állandóbb helye volt a toleranciának, a fajgyűlölet elutasításának.)"

 

1953. REZZORI, Gregor von: Egy antiszemita emlékiratai. Budapest, Osiris - 2000. [186]

                "De a gonosz összeesküvésről szóló történetet, melynek alapja állítólag a Sion bölcseinek jegyzőkönyve volt, mindenki egyértelműen humbugnak tartotta, akárcsak az ostyarablásról és a rituális gyermekgyilkosságokról szóló mendemondákat, bár a kis Solymosi Eszter eltűnésének okaira még mindig nem derült fény. Ilyesmiket meséltek nálunk a cselédlányoknak, ha azok közölték, hogy nem bírják itt tovább, és inkább elmennek egy zsidó családhoz, mert ott többet fizetnek, és jobban is bánnak velük."

 

1954. SÁNDOR Iván: Tengerikavics. Pécs, Jelenkor. [64-76]

 

1955. SZABADFALVI József: I. Herman Ottó képviselőházi tevékenysége. 2. 1881–1884-es ülésszak. In uő.: Herman Ottó a parlamenti képviselő : 1879–1897. – Miskolc : Herman Ottó Múzeum. (Officina Musei, 5.). – p. 22–34. [28]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Om_05/?pg=29&layout=s

                „1883. januárjában két nagyobb beszédet szentelt az oroszországi zsidók bevándorlásának, 1883. január 23-án – utalva a tiszaeszlári esetre – a már előállott helyzet jogi rendezési lehetőségeit vetette fel [...], mint ő fogalmazott a jogegyenlőség alapján. [...] Az egyik oldalon azt hirdeti, hogy "a vérvád semmiféle positív nyomára akadni nem lehet [...]" példának említette az idevonatkozó uszító irodalmat is. Ugyanakkor természetesnek tartotta, hogy a miszticizmusba burkolt, ismeretlen vallás mindenkinek felkeltette az érdeklődését.”

 

1956. Szabadfalvi József: II. A politikus Herman Ottó. 4. Egyházpolitikai és nemzetiségi nézetei. In uő.: Herman Ottó a parlamenti képviselő : 1879–1897. – Miskolc : Herman Ottó Múzeum. (Officina Musei, 5.). – p. 85–91. [88]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Om_05/?pg=89&layout=s

                „[1883. január 23-i beszéd a parlamentben] Az ún. "tiszaeszlári eset"-et, amelyet semmi tény nem igazol, természetes társadalmi jelenségnek nevezte, melynek az az oka, hogy az asszimiláció nemigen megy. A másik félnek pedig azt rótta fel, hogy nem akarják feladni Mózestől örökölt hitük sokszor misztikus, elkülönülő tulajdonságait...”

 

1957. Herman Ottó: Az oroszországi zsidók betelepítéséről II. 1882. junius 9. In Szabadfalvi József: Herman Ottó a parlamenti képviselő : 1879–1897. – Miskolc : Herman Ottó Múzeum. (Officina Musei, 5.). – p. 177–178. [178]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Om_05/?pg=179&layout=s

                „A másik dolog az, hogy belevonatott itt a tisza-eszlári eset. Én, t. ház, nem akarok veséket vizsgálni, én nem akarom ezt az áramlatot itt bonczolni, előttem maga a helyzet áll. A tisza-eszlári eset a parlamentben felhozatott, az iránt a kormány részéről történtek intézkedések; jelenleg a kérdés a bíróság kezében van és ma az Oroszországból kiüldözött tömegek feletti vitát folytatjuk, mely absolute semmi kapcsolatban nincs a tisza-eszlári esettel. Én a tisza-eszlári esetnek tárgyalását helyénvalónak találni fogom akkor, ha talán a t. igazságügyminister ur, illetőleg a belügyminister a háznak jelentést tesz. Ugy, de ez nem történt és így annak belevonását most nem pártolhatom és ugy tudom, hogy pártomnak azon tagjai sem pártolhatják, a kikkel határozati javaslatom felől tanácskoztam. A magam részéről pedig - és itt tisztán a magam nevében beszélek - tiltakozom és tiltakozni fogok mindig a leghatározottabban az ellen, hogy itt ezen az oldalon, a melyen én helyet foglalok, bármily szerény ember legyek is, a középkor tanai idéztessenek fel. Ez össze nem egyeztethető sem ezen pártnak törekvésével, sem a magyar műveltség mai szinvonalával. (Helyeslés.) De én viszont elismerem azt, hogy a parlamentben a szólásszabadság teljes tökéletesen megóva legyen. Ha vannak a háznak tagjai, ha vannak pártunknak tagjai, a kik azt, mit ők a házba behozni szándékoznak, nem tartják szükségesnek a párttal közölni, vagy nem akarják politikai barátjaik véleményét az iránt meghallgatni, nekik minden esetre joguk van a maguk szakállára felszólalni és álláspontom e tekintetben az, hogy miután a nyilvános és közélet okvetlenül megköveteli, hogy oly tényezők, melyek annak előmozdítására semmiben sem alkalmasak járják le magukat minél hamarább, miattam mindenki a saját szakállára, a mint neki tetszik, compromittálhatja magát. (Élénk derültség.)”

 

1958. HERMAN Ottó: Az izraeliták egyenjogusításáról. 1883. január 23. In Szabadfalvi József: Herman Ottó a parlamenti képviselő : 1879–1897. – Miskolc : Herman Ottó Múzeum. (Officina Musei, 5.). – p. 190–193. [191; 192]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BAZE_Om_05/?pg=192&layout=s

                „Már akkor, mikor Oroszország felől a zsidóbevándorlás fenyegett, lehetett látni a közvélemény alakulását Magyarországon a leghatározottab[!] formában; de még az el lehetett volna fojtani egy előnyös gazdasági fordulat segítségével, még azt politikailag, gazdaságilag el lehetett volna enyésztetni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) de az én közvetlen tapasztalásom az, hogy a mi ezen kérdést véghetetlenül elmérgesíti, a mi azt a nemzet köztudatába mindinkább beviszi, az egy szerencsétlen eseménynek a következménye, a tiszaeszlári eset következménye, mert az megérintette a nép vallásos érzületét és ha van valami a mivel tartósan lehet hatni a magyarra, akkor vallásos érzelmének megbolygatása minden bizonynyal az. Én a dolgokat látva, a mint azok vannak, nem riadtam vissza azon iszonyatos vállalattól, hogy azon irodalmi özönt, a melyet ezen boldogtalan esemény teremtett, végig olvassam és áldom az Istent, hogy olyan jó koponyát adott, hogy meg nem tébolyodtam. Az irodalomban a pro és contra ritkítja párját, ezegy valódi örjöngés, melyből ki van zárva minden objectivitás, a zsidók részéről ugy, mint az ellenfél részéről (Egy hang szélső balfelől: Az nem áll!) De midőn ezt teszem és tekintetbe veszem azt a munkálkodást, a melyet a sajtó kifejtett, azt a mélységet, melybe behatolni tud, akkor, ha csekélybe vehetem is irodalmi szempontból, de nem vehetem csekélybe azon hatást, melyet gyakorol az alsó rétegekre, mert az iszonyú nagy veszedelem. ...[Orthodox zsidóság] Én meg vagyok győződve közvetlen tapasztalásból, hogy azoktól minden kitelik, hogy ezekben az emberekben megvan a fanatismus, megvan a keresztények iránti gyűlölet. És azt tudjuk minden korok tanusága szerint, a történelem legszomorúbb lapjain olvashatjuk, hogy a vallási rajongás, fanatismus mindig kegyetlenséghez vezeti az embert, akár önmaga ellen, akár embertársai ellen. ...Ilyen tünetek előtt t. ház, nem lehet elzárkózni. Ezek az isteni tiszteletek tele vannak mysticus szokásokkal, melyeken a keresztény társadalom, de különösen a köznép eligazodni nem tud és a hol sötétség, a hol homály van, ott a túlzás, a meseköltés majdnem kinálkozik. Hát bocsánatot kére, az hozatik fel, hogy a tisza-eszlári eset, az egy vérvád. A rabbinusok gyülekezetei folyamodtak Európa hires theologusaihoz, ezek adják a véleményt, hogy a vérvád egyáltalán képtelenség. És ezek történelmi és theologiai tanulmányaik alapján legjobb meggyőződésük szerint kénytelenek constatálni, hogy ők a vérvádra vonatkozó positiv adatot a zsidó történetben, a zsidó vallástanban egyáltalán nem találtak. Én sem mondok mást. Ezeken a forrásokon elmenve, melyeket egy Renan használt, vagy számos más társa használt, csakugyan a vérvád semmiféle positiv nyomára akadni nem lehet. De t. ház, egy a mysticusmusba félig burkolt vallás egyáltalán a kiváncsiságnak van kitéve. Minden ember igyekszik és iparkodik annak vallási szokásairól magának valami tudomást szerezni. Teház[!] azt kérdem t. ház, mit érhet és miféle veszélyeket rejthet magában a szokások azon anachronismusa, a minőt épen a legnagyobb tekintély: Delitsch, kire a zsidó rabbik kiváló előszeretettel hivatkoznak, mivel Európának első habristája, azon véleményében elősorol és mely vonatkozik a zsidóknak azon szokására, hogy a körülmetélési vért egy edénybe felfogják, vizzel felhigitják, aromaticus szeszszel szagossá teszik és azzal arczaikat megérintik. (Mozgás) ...Az én legmélyebbmeggyőződésem az. hogy a zsidóságnak legelső kötelessége volna azt tenni, a mire felhivta a 49-iki törvényhozás ezen országban, a mit Irányi t. képviselőtársam igen helyesen hangsúlyozott, sőt több, mire már felemelkedett egy zsidó hang is, ha jól emlékezem, dr. Szigeti Márton, midőn az eszlári eset lüktetései közt felszólította hittársait, hogy gyüljenek össze, állapítsák meg hitczikkeiket, tisztázzák felekezeti és vallási szokásaikat attól, a mi ma anachronisticus és csináljanak tabula rasa-t sok dologgal, a mi már a kor szellemmel egybe nem fér. (Helyeslés.)”

 

KATONA Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája II. Ajaktól Zsurkig. (A Jósa András Múzeum kiadványai, 41.) Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 1996. 296 p. [50; 168; 181]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_41_1996/?pg=51&layout=s

 

1959. KATONA Béla: Tiszaeszlár. [Eötvös Károly. Krajcsovics Kálmán. Adamovich József. Ónody Géza. Krúdy Gyula. Sándor Iván.] In uő.: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig. (A Jósa András Múzeum kiadványai, 41.) [Nyíregyháza], Jósa András Múzeum, 1996. – 296 p. [222-226; 293; 294]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_41_1996/?pg=223&layout=s

 

1960. SZABOLCSI Lajos: Magyar hászid történetek. Budapest, (Ua. mint 154, de előszó!??)

SZABOLCSI Miklós: Szabolcsi Lajos hászid novellái elé. In Szabolcsi Lajos: Magyar hászid történetek. Budapest, Makkabi. 1996. 7-10. p. [10]

                "Az egyikben [novellában] ott a háttérben a tiszaeszlári vérvád emléke. Ez Szabolcs megyeiként, a vérvádról tudósító, rejtélyét megoldani segítő Weinstein (utóbb Szabolcsi) Miksa fia számára különben természetes volt."

 

1961. SZABOLCSI Lajos: Mayerl felébred. In uő.: Magyar hászid történetek. Budapest, Makkabi. 1996. 110-120. p.

 

1962. SZABOLCSI Lajos: Mayerl hazatér. In uő.: Magyar hászid történetek. Budapest, Makkabi. 1996. 121–135. p. [122]

 

1963. Szász János: Vihar Franciaországban. Egy régi Ügy időszerűsége. – Bukarest, [109; 122]

                "Vince [pincér] bizalmasan odahajol Adyhoz. - Akkor is zsidó ügy ez [Dreyfus-ügy], szerkesztő úr. Gondolja, hogy Eötvös tekintetes úr dicsőségére szolgált, hogy tíz évvel ezelőtt kiállt a zsidók mellett a tiszaeszlári pörben? - Igazad van Vince, nem az ő dicsőségére, a magyarság dicsőségére vált... Amire a dualista Magyarország képtelen volt, vagyis, hogy megbüntesse a tiszaeszlári koholt vérvádban bűnös csalókat, csak éppen "felmentette" az ártatlanokat, az Franciaországban sikerült, a hazugok meglakoltak. Messzemenő következmények származtak ebből a huszadik században a két ország történelmében; az egyik kétszeresen fegyvert fogott a fasizmus ellen; a másik csatlósa, majd áldozata lett."

 

1964. Tefner Zoltán: A zsidóság története == Stirling János (szerk.): Kötcse monográfiája. – Kötcse : Kötcse Község Önkormányzatának kiadása. – p. 125–173. [157; 159; 162]

                "Ezekben az években jön lendületbe a zsidóellenes mozgalom a magyar képviselőházban is. Vezetője Istóczy Győző, Vas megyei birtokos volt: társaival egész ideológiai arzenált állítottak össze a középkori eredetű vérvád legendától kezdve egészen a Palesztinába való kényszerkitelepítés megindoklásáig. ...A keresztény vért ontó zsidó középkorból ismert alakja ismét ott kisértett a magyar közéletben. Vannak vélemények, melyek szerint egyenesen Istóczyék voltak azok, akik a magyar szellemtörténetben teljesen ismeretlen vérvád-legendát, mint új elemet honosították meg a magyar közgondolkodásban. [Száraz, 1976. 191. p.] A vérvádemeléshez az antiszemita mozgalomnak egy teljesen szokványos eltűnési eset szolgáltatott alkalmat. 1882. április 1-jén eltűnt hazulról egy 14 éves tiszaeszlári cselédlány, Solymosy Eszter. Ezen a napon - a zsidó húsvét, a peszach napján - a tiszaeszlári zsinagógában ünnepi istentisztelet volt. A helyi zsidókat letartóztatták és Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolták őket. A vizsgálat hosszan, hónapokig elhúzódott, s az ezt követő per európai üggyé szélesedett. A zsidó vádlottak védőügyvédjének szerepét Eötvös Károly vállalta, a felperes, Solymosiné ügyét pedig Szalai Károly védte. Eötvös bravúros védőbeszédében 1883. augusztus 3-án bebizonyította a vád tarthatatlanságát, ennek következtében az összes vádlottat felmentették. A per így befejeződött, de az ennek hátterében mozgásba jött gépezet nem tudott leállni. A vizsgálat másfél éve alatt Istóczyék az antiszemita sajtóban fokozatosan szították a zsidók elleni hangulatot, úgyhogy a felmentést követő napokban a "Felvidéktől a Dráváig kitört a vihar". ...[Szalay Károly] pedig nem volt más, mint a tiszaeszlári per ügyvédje Solymosiné képviseletében, pontosabban a zsidó vádlottak sérelmére. ...[Eötvös Károly] a tiszaeszlári per világhírűvé vált védőügyvédje... Roboz István, aki a tiszaeszlári per és a válság egész ideje alatt szinte ügyeleti helyzetben tudósította a megye népét az ügyekről, a Somogy szeptember 18-ai számában elégedetten állapítja meg, hogy "Csend uralkodik mindenfelé."

 

1965. UJLAKY István: "Nemzettankönyv". Kezdetektől a XX. századig. Budapest, Kráter Műhely Egyesület. [85]

                "...1882-ben felzaklatja a közhangulatot a tiszaeszlári eset. Egy rejtélyes körülmények között eltűnt kislány után folyik a nyomozás, amikor a helyi földbirtokos-képviselő interpellál a parlamentben: a zsidók rituális gyilkosságot követtek el. ...A perben a zsidó vádlottakat felmentették, az antiszemita hullám alábbhagyott."

 

1966. Ujlaky István: Kortársak a tiszaeszlári perről. In UJLAKY István: "Nemzettankönyv". Kezdetektől a XX. századig. Budapest, Kráter Műhely Egyesület. 1996. 85-86. p.

                [Krúdy, Eötvös1968]

 

1967. Váradi Monika Mária: Vörösvári történet : Egy német telepesfalu a 20. század első felében. – Pécs, Budapest, [141]

                "A nagyhírű Baum Jakab rabbi - akinek Talmud im ungarischen Abgeordnetenhaus (A Talmud a magyar képviselőházban)?? című, a tiszaeszlári pör eseményeivel foglalkozó érdekes német nyelvű értekezéséről a Zsidó Lexikon is említést tesz -, a pogrom [1919.] után Budapestre költözött, s csak a nagy ünnepeken tartózkodott a hívek között."

 

1968. VERESEGYHÁZINÉ KOVÁCS Jolán - VERESEGYHÁZI Béla: Magyarország történeti-tpográfiai kislexikona. [Budapest], Aula. [266]

                "Tiszaeszlár: ...1882. április 4-én Solymosi Eszter cselédlány anyja feljelentést tett a szolgabírónál, azt gyanítva, hogy leánya zsidó rituális gyilkosság áldozata lett. A következő évben az Eötvös Károly által védett gyanúsítottakat a nyíregyházi törvényszék felmentette."

 

1969. VIDA P. István: Egyetemes és magyar történelmi kronológia. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 1996. [138]

 

1970. VIRÁG Teréz: Eötvös Károly igazsága. Tudatos és tudattalan gondolkodás a tiszaeszlári perben. = Múlt és Jövő, 1. sz. 67-72. p. In uő.: Emlékezés egy szederfára. Gerlóczy Sári rajzaival. Szerk.: László Klári. [Budapest], Animula. [1996.] 109-116. p.??

 

1971. WIESEL, Elie: Minden folyó a tengerbe siet. [Ford.: Péter Éva.] Budapest, Esély Könyvklub. 1996. [31]

                "[Gyermekkor Romániában.] Rettegésben éltünk. Sosem tudhatta az ember, az ellenség mindenre képes volt. Még rituális gyilkosságokkal is megvádoltak minket. Emlékszem egy szomorú dalra, amit anyám énekelt nekem: tiszaeszlári dal volt. Egy zsidó panaszolja el benne fájdalmát. Azzal vádolják, hogy egy rituális szertartás során meggyilkolt egy keresztény gyermeket, ő pedig felkiáltott: "Átkozottak legyenek ellenségeink, akik azt állítják, hogy a zsidóknak vérre van szükségük vallásuk gyakorlásához!" Általában úgy fogadtam a zsidóellenes gyűlölet fellángolásait, mint száműzetésünk velejáróját."

 

1972. CSEPELI György: Vérvád és politika. = Kritika, 1994. augusztus 17-18. p. [18] In Vérvádak üzenete. Budapest, Minoritás Alapítvány. 7-11. p. [10]

 

1973. KENDE Tamás: A vérvád az újkori Kelet-Európában. Egy előítélet működése. In Vérvádak üzenete. Budapest, Minoritás Alapítvány. 13-30. p. [13; 20; 21; 24; 28]

 

1974. PELLE János: Egy évezredes hisztéria utóélete. - Vérvádhisztériától a vérvádperig -. In Vérvádak üzenete. Budapest, Minoritás Alapítvány. 31-42. p. [35; 36; 37; 40]

                "[Oroszországi pogromok] Ugyanebben az időszakban, távolról sem véletlenül ívelt fel Magyarországon az Istóczy Győző-féle Országos Antiszemita Párt pályafutása, mely az 1882-83-as tiszaeszlári vérvádperben csúcsosodott ki. ...A vérvádhisztériákból (tehát abból a hiedelemből, hogy egy keresztény gyermek valóságos vagy képzelt eltűnését a zsidók idézték elő) csak a legritkább esetben lett vérvádper. Hazánkban a legutóbbira a tiszaeszlári Solymosi Eszter eltűnését követő s egyes hivatalos személyek által mesterségesen szított hisztéria nyomán került sor a nyíregyházi esküdtszék[!] előtt 1882-83-ban. Ha egy vérvádas hisztéria nyomán valóságos perre került sor, az újabb hisztériák tömegét idézte elő: az egyszerű nép számára ugyanis hivatkozási alapul szolgált, hogy a hatóság is komolyan vette, jogilag megalapozott vádnak tekintette, hogy a zsidók rituális gyilkosságokat követnek el. Tiszaeszlár az alföldi parasztság idősebb nemzedékei számára mindmáig inkább a zsidók gyanús üzelmeit, jogi praktikákkal elleplezett bűnösségét, mint az ártatlanul meghurcolt zsidók győzelmét, a hamis vád összeomlását testesíti meg. Istóczy Győző pártjának antiszemita propagandája még századunk harmincas éveiben is elevenen élt, a nyilasok tehát meglévő, komoly tömeglélektani tőkét kamatoztathattak. ...Egy helybeli [Szegvár] asszony, K. Z.-né a kilencvenes évek elején is pontosan elmagyarázta a szerzőnek, majd a dokumentumfilmeseknek, hogy "a zsidók a nyakszirten veszik ki a vért, úgy, ahogy az eszlári Solymosi Eszterrel tették".

 

1975. PELLE János: Tiszaeszlár visszhangja. - Vérvádhisztériák a magyar sajtóban (1882-től 1918-ig) -. In Vérvádak üzenete. Budapest, Minoritás Alapítvány. 43-62. p. [43-45; 47-49; 56; 62]

                "Hiába omlott össze a vérvád 1883-ban a nyíregyházi bíróság előtt, Magyarországon spiritualizálódni kezdett, s bevonult az antiszemita írók érvei és metaforái közé. ...[Bartha Miklós: Kazár földön] Ebben az esetben ugyanis az antikapitalista demagógia ugyanazon a Kárpátalján és Kelet-Magyarországon élő haszid, illetve ortodox zsidóság ellen keltett gyűlöletet, melyet nemrég még a rituális gyilkosság elkövetésével gyanúsítottak. ...[1918.] Az indulatok elszabadultak, a tiszaeszlári vérvád parazsa az uszítás hatására és a világháború viharától felizzott. ...Az antiszemita propaganda előzményei azonban egyértelműen Tiszaeszlárig, az 1882-83-as vérvádperig nyúlnak vissza, mint ahogy - természetesen áttételekkel - innen eredt az a gyűlölethullám, mely a következményt, a holocaust népirtását készítette elő."

 

1976. ERŐS Ferenc: "Gyermekijjesztő dajkamese a vér, a vád..." Adalékok a vérvád pszichológiájához. In Vérvádak üzenete. Budapest, Minoritás Alapítvány. (Minoritás könyvek 2.) 71-78. p.

 

1977. GÖRÖG Veronika: Sztereotípiák és közhelyek dialektikája a folklórban. - A zsidó alakja két tündérmese magyar változatában -. In Vérvádak üzenete. Budapest, Minoritás Alapítvány. 79-99. p. [90]

                "[Bűvös lakat című mese] A szóhagyományozás által biztosított mesemondói szabadság legmeghökkentőbb eredménye pedig az az irány, amelybe, feltehetőleg a vérvád-monda hatása alatt, két huszadik századbeli mesemondó tereli a történetet, mártírjelöltnek állítva be a gyermek Lameket. Bízvást gyanakodhatunk, hogy Tiszaeszlár s a hozzá hasonló események visszhangja jut ebben kifejezésre. (A két mese is erről a vidékről származik.)"

 

1978. 1883. augusztus 29. Zsidóellenes megmozdulások. A Zala című lap beszámolója a Zalaegerszegen és Nagykanizsán elkövetett atrocitásokról (részletek). In Molnár András (szerk.): Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. Zalaegerszeg, 254-256. p. [254]??A jegyzeteket Káli Csaba írta??

                "A XIX. század második felében az egyre növekvő számú hazai zsidóság gyors asszimilációját - azoknak a gazdasági életben való rohamos térnyerése okán - egyre féltékenyebb szemmel figyelte a mindinkább talaját vesztő dzsentri birtokosság. Szélsőséges csoportjainak antiszemita alapú politikai szervezkedése az 1883 nyarán lezajlott tiszaeszlári vérvádper idején - különösen a rituális gyilkossággal vádolt zsidókat felmentő ítélet után - érte el csúcspontját. Már a tárgyalás idején, de különösen azt követően az ország több pontján tüntetések, zavargások formájában engedték szabadjára palackjából - kihasználva egyes társadalmi csoportok elégedetlenségét - az antiszemitizmus szellemét."

 

1979. NAGY Péter Tibor: Antiszemitizmus és felsőoktatás-politika - a numerus clausus törvény jelentősége. In A zsidó iskolaügy története Magyarországon. - Tudományos konferencia Budapesten, 1994 -. Felelős szerk.: Balogh László. Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. [1996.] (Neveléstörténeti Füzetek, 14.) 81-94. p. [81]

                "Az antiszemitizmus minden más kisebbség elleni mozgalomtól eltér abban, hogy egyes történeti korokban különböző funkciókat betöltve, különféle okoknál fogva, különféle intenzitással, de igen tartósan létezik, szemben a speciális történeti időszakhoz köthető antifeminizmussal, antiliberalizmussal stb. Ugyanakkor azokkal a történeti interpretációkkal nem érthetünk egyet, amelyek valamifajta folytonosságot - szinte történeten kívüli állandóságot - tulajdonítanak Tiszaeszlárnak és a numerus claususnak, valamint a Holocaustnak. Ezt a folytonossági látszatot az kelti, hogy Magyarországon - talán még inkább, mint Ausztriában és Németországban - összetorlódnak az egyes társadalmi rendszerek, egymásra épül az egyes társadalmi rendszerekre jellemző, eltérő okú antiszemitizmus is. A középkor tipikusan felekezeti antiszemitizmusa még ott kísért a tiszaeszlári vádban, sőt a katolikus egyház huszadik századi állásfoglalásaiban. (S hogy Püski sikerrel adhatta ki Bary József emlékiratait, azt bizonyítja: még az 1940-es évek antiszemita piaca is vevő volt a felekezeti típusú antiszemitizmus[!]ra.) (Kubinszky)"

 

1980. LIPP Tamás: Párhuzamakciók Kákániában. Milleniumi tükör. = Magyar Hírlap, 1996. január 27. Ahogy tetszik c. melléklet. 11. p. [11]

                "Tiszaeszláron tavasszal eltűnik egy tizennégy esztendős cselédlányka, Ónody Géza helybéli képviselő a zsidókat rituális gyilkossággal vádolja. Kisebb figyelem kíséri azt a vitát, amely abból kerekedik, hogy a kormány a dohánytermesztést állami monopóliummá kívánja tenni."

 

1981. VARGA Sándor (obsitos könyvárus): A népi írók kiadóiról. = Népszabadság, február 12. 17. p. [17]

                "Én például nem marasztalnám el azt a zsidó könyvkiadót, aki saját jószántából nem jelentetné meg a Solymosi Eszter vére költőjének más műveit sem."

 

1982. SCHMIDT Mária: A holocaust helye a magyar zsidóság modernkori történetében (1945-1956). = Protestáns Szemle, 2. sz. 114-131. p. [

                "A zsidók felekezetként, mózeshitű vagy az izraelita vallásfelekezethez tartozó magyarként határozták meg magukat, a magyar ügy, a magyar haza iránt feltétlen elkötelezettséget érezve, a nemzeti célokkal azonosulva. A nemzetiségiek lakta területeken mindenhol a magyar ügy előharcosai közé tartoztak. A liberális kormányzó erők mindig számíthattak zsidó szavazóikra. Cserébe korlátlan karrierlehetőségeket és védelmet kaptak az antiszemita uszítással szemben. Pl. az 1882-es tiszaeszlári vérvád esetében."

 

KRAUSZ Tamás: Futball és rasszizmus Magyarországon. Avagy: miről szól az Ajax-Fradi ellentét? = Eszmélet, (29. sz.) 1996. tavasz. 104-132. p. [115]

 

1983. HAJDU Tibor: Párbajdivat a századvégen. = Mozgó Világ, 1996. 3. sz. március. 31-40. p. [35]

                "[A már katolikusnak született Kornai Frigyes (de genere Chorin)] 38 évesen, 1885-ben (két évvel a tiszaeszlári vérvád után) vezérkari őrnagy a 15-ös debreceni huszároknál."

 

1984. UNGÁR [UNGÁR Richárd]: Pú[u]rimi párbeszéd. = Új Élet, 1996. március 1. 6. p. [6] In uő.: Rendszerváltás az állatkertben. Humoros zsidó történetek. Budapest, Makkabi Kiadó. 2000. 49-51. p. [50]

                "[Apa:] A purim örömünnep, a gyerekek álarcot, maskarát öltenek. Van, aki Eszternek öltözik. Tudod, ki volt ő? [Óvodás korú fia:] Tudom. A !!S[s]olymosi. - Ugyan Pisti! Ő Mordecháj unokahúga volt[...]"

 

1985. ABLONCZY Balázs: KENDE Tamás: Vérvád. = Magyar Nemzet, március 5. 15. p. [15]

                "Ha vérvádat említünk, Tiszaeszlár rémlik fel a tájékozott olvasóban, esetleg Eötvös Károly védőügyvédi tevékenysége. Kende Tamás Vérvád című könyvéből megtudhatjuk, hogy elszórt vérvádesetek előfordultak Magyarországon a XIX. században Tiszaeszlár előtt és után, ám intenzitásuk soha nem érte el az oroszországiakét."

 

Kovács Zoltán: Ne gerjesszünk indulatokat [olvasói levél] == Magyar Nemzet. – ??:?? (1996. március 21.). – p. 16.

                A Magyar Nemzet 1996. március 7-ei számában Varga Sándor, a volt Állami Könyvterjesztő Vállalat nyugdíjas alkalmazottja megtámadta Püski Sándort, kétségbe vonva régi érdemeit, mivelhogy kiadta a tiszaeszlári vérvád-per vizsgálóbírójának, Bary Józsefnek a könyvét, ami hatvan évvel ezelőtt történt. Püskit ezért kiseperték a magyar könyvszakmából, ahová csak húsz év múlva térhetett vissza. [...] Püski most 85 éves, úgy látszik, nem élt még eleget, hogy "bűnei" elévüljenek. [...] Nem Püskit akarom védeni, hanem a Magyar Nemzet figyelmébe ajánlom: szánalmas közéletünkben ne segítsen a bajkeverőknek, az indulatok kavaróinak, akik köveket dobnak a nyugodt felszínt mutató mocsárba, hogy bűze friss erővel facsarja orrunkat. Püski hívei erre a levélre bőségesen tudnának adatokkal, érvekkel válaszolni, de az ilyen polémiától a lap valóban a bulvársajtó színvonalára süllyedne.

 

1986. VARGA Sándor: Az én Püski-dossziém. = Új Élet, 1996. március 15. 3. p. [3]

                "Az 1989-ben, éppen hét esztendővel ezelőtt lezajlott Cserépfalvi - Püski vita meglehetősen felkavarta a magyar állóvizeket. Nem szeretnénk, ha folytatódna (ha valakiknek, nekünk, zsidóknak békére - salomra - van szükségünk), és mert a "Püski-ügy" megosztja a közvéleményt (furcsa módon: a zsidó közvéleményt is), hadd tárjam az Olvasó elé az én "Püski-dossziém" tartalmát. [...] Kissé furcsának tartottam, amiért egyikük sem [igazolóbizottság három tagja: Cserépfalvi Imre, Tolnai Gábor, Talpassy Tibor] emlékezett arra, miért is maradt ki az "ítélet" indoklásából, hogy megjelentette A tiszaeszlári bűnper, Bary József vizsgálóbíró emlékiratai című könyvét, méghozzá újabb és újabb (1944-ben egymás után két) kiadásban, amelyet e szavakkal népszerűsített: "...A tiszaeszlári pert a mai nemzedék teljesen egyoldalú, ferde, hamis beállításban ismeri. Évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint egy középkorra emlékeztető boszorkányper, mint az ártatlanul üldözött zsidóság nagy mártíriuma s az antiszemita gyűlölködés gonosz találmánya. Az emlékirat hiteles adatokkal megerősített válasz minden valótlan állításra és koholt adatra." [Varga - Püski beszélgetés.]"

 

1987. VÁRAI Emil: Zsidók és (vagy) kommunisták? = Új Élet, 1996. március 15. 4. p. [4]

                "[Szabó Róbert könyve kapcsán.] Ennek [a törvényi egyenlőséget az elszegényedő dzsentri nem fogadta el] legdurvább megnyilvánulásaként kreálták a liberalizmus virágzásának idején, 1882-ben, a tiszaeszlári vérvádat."

 

1988. LIPP Tamás: Istóczy. Milleniumi levél. = Magyar Hírlap, 1996. március 16. Ahogy tetszik c. melléklet. 12. p. [12]

                "Bary József, a tiszaeszlári per vizsgálóbírója terjedelmes emlékirataiban ezt írja Istóczyról: "Feltétlen becsületes, nagy műveltségű ember, aki antiszemita elveiért egész életében szenvedett, ebből semmiféle hasznot nem húzott, a legnagyobb nyomorban és nélkülözésben halt meg." Bary igyekszik mitikus hőst, afféle !aszketikus! sárkányölő Szent Györgyöt kreálni Istóczyból. Nem igaz, hogy Istóczy nyomorban halt meg, de az igaz, hogy magányosan."

 

1989. BÄCHER Iván: A vérvád receptje. Gondolatok Kende Tamás könyvéről. = Népszabadság, március 18. 14. p. [14]

                "Ehhez a történethez [Hilsner-ügy] képest a mi tiszaeszlári - a könyvben szintén részletesen ismertetett - esetünk megható happy enddel végződő európai polgári mese csupán."

 

1990. LIPP Tamás: A Vajda. Milleniumi tükör. = Magyar Hírlap, 1996. március 23. Ahogy tetszik c. melléklet. 12. p. [12]

                "S ő védte a híres perben a gyilkossággal vádolt tiszaeszlári zsidókat. Amikor a magyarországi zsidók érdekvédelmi szervezete, a Központi Iroda fölkérte Eötvös Károlyt, hogy vállalja el a vádlottak védelmét, Eötvösnek mindjárt a nagy példakép, Deák Ferenc intelmei jutottak eszébe. [...] Eötvösből hiányzott mindenféle hitbuzgalom, nem akart egyik szekértábor fölött sem zászlóként lobogni, egyszerűen csak "szépészeti" okokból - mert undorította a jelenség - vette fel a harcot az antiszemitizmus kórokozóival. De lehet, hogy még az undornál is erősebb volt benne a kíváncsiság, s "mint olyan ember, aki észlelni szeret, ment Nyíregyházára a különös jelenségeket megfigyelni. A Vajda sohasem ment fejjel a falnak, igaz, a nagy feladatok meg mindig erősen vonzották. Tudta, hogy a perben nem is az ügyvédi feladat lesz a legnehezebb, hanem a felizgatott tömeg lecsillapítása. "Nagy bajvívásnak lesz majd tanúja az ország, amelyben az egyik fél én leszek, a másik fél a tömegek szenvedélye", írja emlékirataiban. Azt is tudta, hogy bár sokan rokonszenvvel nézik majd harcát, segítségére meg nem mozdulnak. "Hallgatni fognak mind a nemzet kormányzói, az egyházak fejedelmei, a pártok vezérei, az ország főbírói s a mérhetetlen uradalmak birtokosai. Hírneves tudósok, költők, tanárok nem emelik föl szavukat." Nem szólnak, mert félnek, ha nyilvánosan elítélik az antiszemitizmust, pártoskodással vádolják majd őket. Egyébként is, a nagy hangzavar, a sok szitok és mocsok elriaszt minden csöndhöz szokott, tiszta elmét. Ők csupán "néma borzadállyal szemlélik a bajvívást". Ő maga azonban nem ódzkodott beleereszkedni a küzdelembe; minden mozdulata egészséges erőt sugárzott. Téved, aki azt hiszi, hogy magányos hősként vívja csatáját. Az egykori vármegyei ember jól tudja, Magyarországon a magányos hős valamire bizton számíthat, s ez a bukás. Ő pedig nem elbukni akart, akármilyen nemes is Don Quijote harca, hanem győzni. A "fősaktervédőt" a nagy per után az 1884. évi országgyűlésre senki sem jelölte, külföldön viszont egy csapásra népszerűvé vált. [...] A nagy per hőse magányosan, elfeledve halt meg, miként a korszak annyi más, egykor nevezetes figurája."

 

1991. Haraszti György: Vérvádak évadja == Múlt és Jövő. – 8:2 (1996.). – p. 57–68. [58; 59; 60; 61; 65; 66; 67]

                "[Bejlisz-ügy], amelyben, mint a mi örök tiszaeszlári paradigmánkban, a kelet-európai vérvádakra jellemző összes elem együtt van: húsvét táján "rituálisan" meggyilkolt keresztény gyermek, kikeresztelkedett vádló, zsidó tanú, tudós vérvádszakértők, a vérvádat szervező, a tényekkel nem törődő, a vérvádban makacsul hívő ambiciózus alacsonyabb rendű értelmiségi szakértők és ügyész, a társadalom felsőbb rétegeihez vezető szálak, a felmentő ítélet kétértelműsége stb. ...[Polnai ügy] A korábbi Tiszaeszlárhoz és későbbi Bejlisz-ügyhöz hasonlóan ebben is minden elem együtt van. ...Az antiszemita előítéletek gyökerei 1882-1883-ra, Tiszaeszlárig nyúlnak vissza. (Az ügy hírhedett szereplője, Ónódy[!] Géza 1892-ig Hajdúnánás országgyűlési képviselője volt.) ...A parancsuralmi gondolkodás szerint amiről nem beszél(het)ünk, az nincs is. A "rendszerváltás"-t megelőző negyven évben a vérvádról Magyarországon Hegedűs Sándor másodlagos források alapján dolgozó könyvét... és Bohumil Cerny népszerűsítő brossúráját... nem számítva csak néhány klasszikus mű, így Eötvös Károly - és nem József, mint Kende bibliográfiájában megbocsáthatatlanul szerepel -..., V. G. Korolenko..., Krúdy Gyula... újbóli kiadásában olvashattunk. Kubinszky Judit kiváló munkája... e témát csak futólag érinti. Jellemző módon a Tiszaeszlárral foglalkozó egyik legjobb könyv ...[Handler] - a magyarországi születésű szerző más munkáihoz hasonlóan - sohasem látott nálunk napvilágot. Tiszaeszlárról, a századvég antiszemitizmusáról lásd továbbá Lipp Tamás... Tiszaeszlár kapcsán Kubinszky Juditot is megvádolja összeesküvés-elmélettel, jóllehet Kubinszky sehol sem állítja, hogy Istóczi[!]ék keltették volna a vérvádat, csak azt, hogy kapóra jött nekik, és a legnagyobb mértékben felhasználták. ...Az 1870-es évek végére a hanyatló dzsentri a korábbi időszakkal ellentétben már antiszemita volt, míg az ortodox zsidókkal együtt élő nép még alig. A tiszaeszlári vérvád nemesi felhasználóinak-szervezőinek egyik fő célkitűzését, az Antiszemita Párt népszerűsítését és a politikai antiszemitizmus módszeres propagálását csak átmenetileg sikerült elérni, a légkör tartós megmérgezését, a modern antiszemitizmus tömegméretűvé válását (beleértve a modernizáció problémáival eredménytelenül küzdő, az újkori vérvádhisztériákra korábban immúnis református falusi népesség több évtizedes fertőzését is) viszont tartósan."??

 

1992. VARGA Sándor: A csalódott Püski Sándorról. Kiegészítés a legendához. = Magyar Nemzet, március 7. 16. p. [16]

                "[Püski Sándor 85. születésnapja] Vagyunk azonban néhányan, akik nem csatlakozunk az ünneplőkhöz. Pedig nem vagyunk a népi gondolat megátalkodott ellenségei, csak azt nem tudjuk feledni, hogy Püski Sándor a zsidótörvények évei alatt négy kiadásban (ebből 1944-re két kiadás esett) szükségesnek tartotta megjelentetni A tiszaeszlári bűnper, Bary József vizsgálóbíró emlékiratai című könyvet, amelyet annak idején így népszerűsített: "...A tiszaeszlári pert a mai nemzedék teljesen egyoldalú, ferde, hamis beállításban ismeri. Évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint egy középkorra emlékeztető boszorkányper, mint az ártatlanul üldözött zsidóság nagy mártíruma s az antiszemita gyűlölködés gonosz találmánya. Az emlékirat hiteles adatokkal megerősített válasz minden valótlan állításra és koholt adatra". Magyarázni e "mű" kiadásának szükségességét persze lehet, megmagyarázni azonban aligha. Mi, öreg zsidók azonban elfelejteni nem tudjuk, megbocsátani pedig nincs jogunk. ...De ha sem feledni, sem megbocsájtani nem tudjuk, talán mégsem elengedhetetlen a magyar közvéleményt erre újra és újra emlékeztetni. Ezért is kívánkozik ide az alábbi történet: Valamikor 1989 végén, még folyt az emlékezetes Püski-Cserépfalvi hírlapi vita, amikor az Állami Könyvterjesztő Vállalat Deák Ferenc utcai székházának valamelyik előszobájában összefutottam Püskivel. - Édes druszám, mért bántotok ti engem folyton? - szögezte mellemnek a kérdést. - Sajnálom, hogy bántásnak minősíted azt, amikor 1944-re emlékezve említést teszünk a Bary-könyvről és kiadójáról is - válaszoltam. - De hát a Bary-könyv nem vérvádas könyv. Mért nem veszitek ezt ti észre? - Talán azért, mert vérvádas. De lenne egy javaslatom. A napokban ismét megalakult nálunk az a zsidó szervezet, amely erdőket ültet Izraelben. Máris indult egy akció, hogy "a 600 ezer" emlékére ültessünk 600 ezer cédrust Jeruzsálem valamelyik kopasz hegyén. Úgy tudom, nem vagy szegény ember, fizess be néhány száz fa árát, mondjuk Radnóti Miklós emlékére, s ahogy Sütő András édesanyja ígérte a fiának - az álmod könnyebb lesz... - Nekem nincsen szükségem arra, hogy könnyebb legyen az álmom! Ebben maradtunk..."

 

1993. Tiszaeszlár. A magyar tragédia kezdete. = Magyar Rezervátum (Dortmund), március. 26-27. p.

                [Kép: "Az én drága kislányom Solmosi Eszter emlékére" - feliratú sírkő? emlékkő?]

 

1994. ERDÉLYI József: Solymosi Eszter vére. [vers] = Magyar Rezervátum (Dortmund), március. 27. p.

 

1995. POMOGÁTS Béla: Magyar irodalom vagy zsidó-magyar irodalom? = Szombat, 1996. 4. sz. 36-39. p. [VÉGIGNÉZNI!!!] In Török Petra (szerk.): A határ és a határolt. Töprengések a magyar-zsidó irodalom létformáiról. Budapest, Országos Rabbiképző Intézet - Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoportja. 1997. 110-120. p. [112] In uő.: Között. Irodalom és közélet. Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó. 1997. 77-84. p. [79]

 

LIPP Tamás: Történelmi kosztümben. Millenniumi tükör. = Magyar Hírlap, 1996. április 6. p. 12. ??

 

1996. VÉGH József: Az alsópetényi zsidók történetéből. = Új Élet, 1996. április 15. 4. p. [4]

                "[1911-re egyetlen zsidó sem él a faluban.] A nyomorban élők hangulatát a sajtó által is terjesztett zsidóellenesség tette ellenségessé. Száraz György így ír erről tanulmányában: "ettől kezdve a falusi zsinagógákra forduló szemekben kíváncsiság vagy idegenkedés helyett borzadály csillog, a tincses, kaftános ortodox zsidó pedig mulatságos vagy szánalmas, rokon- vagy ellenszenves figurából ijesztő, kést rejtegető rémalakká változik." A zsidóellenes hisztériát látva Kossuth így nyilatkozik: "Én az antiszemitikus agitációt mint a 19. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom."

 

1997. Eötvös Károly-szobor. = Magyar Hírlap, április 29. 4. p. [4]

                "Ha Eötvös Károly szelleme, művei által ismét köztünk lesz, eredménnyel fog harcba szállni azokkal, akik a múlt század nyolcvanas éveiben alakult Antiszemita Párt, valamint Szálasi eszméit követve, itt és most folytatni akarják a nagy pert. ...[Eötvös] jogászként világhírnévre tett szert, amikor bízva a józan észben és a jogban, szembeszállt korának megyei és országos hatalmasságaival, s figyelmen kívül hagyva reálpolitikus társai óvó-figyelmeztető szavait, vállalta a tiszaeszlári vérvádperben a cselédlány-áldozathoz hasonlóan szegény sorsú vádlottak védelmét. Küzdelmét szinte az egész világ figyelemmel kísérte, s győzelme az akkori Magyarország dicsősége is volt - mondta Gál Zoltán [az Országgyűlés elnöke avató beszédében]."

 

1998. VITÉZY?? (rendezte): "Midőn a vér..." Vérvádak a holocaust után. (dokumentumfilm) MTV2, május 15. 22.35

 

1999. [Mezőszentgyörgyön...] = Új Élet, 1996. május 15. 4. p. [4]

                "Mezőszentgyörgyön felavatták Eötvös Károly közadakozásból létrehozott szobrát. [...] Eötvös Károly munkássága és alakja felidézésének [vetélkedő] célja: bár soha többé ne lenne szükségünk egy "vajdára" és az ő bátorságára![...]"

 

2000. BERNÁTH László: Vérvádak és felelősök. [Pénteki publicisztika.] = Esti Hírlap, 1996. május 24. 2. p. [2]

                "[Pelle dokumentumfilmről.] Mert azt már megemészthette a történelmi közvélemény, hogy a múlt században bíróság elé állítottak egy szerencsétlen zsidó kamaszt, nevezetesen Scharf Móricot, mert vele akarták bizonyítani a rituálisnak elkeresztelt gyilkosságot. A vád szerint a húsvéti pászka elkészítéséhez kellett a keresztény lány vére, akit a tiszaeszlári templomba csaltak, meggyilkoltak, majd a Tiszába dobtak. Olyan nagyszerű védőügyvéd kellett a nevetségesen hazug vád leleplezéséhez, mint Eötvös Károly. Szóval Tiszaeszlár bekerült a korral foglalkozó történelmi munkákba, film is készült belőle, s valamilyen módon és mértékben őrzi e tényt a magyar közgondolkodás is. No, de több mint fél évszázaddal Tiszaeszlár, s alig egy-két évvel a holocaust után [vérvádak Magyarországon]?"

 

2001. NYERGES András: A liberális óbégatás tárgya. Szúrópróba. = Magyar Hírlap, 1996. május 25. Ahogy tetszik c. melléklet. 11. p. [11]

 

2002. gáljuli: 100 éves a Hunyadi téri templomkörzet. = Új Élet, 1996. június 1. 1. p. [1]

                "Vázolta [DOMÁN István főrabbi] az európai, a magyarországi helyzetet a közösség, a templom megalakulásának időszakában. Szólt az elmúlt századvég, ma már - kis túlzással - nem igazán szenzációszámba menő, közvéleményt ébren tartó vezércikkeiről és az 1882-es vérvádról."

 

Schweitzer Gábor: Lapok az Abbázia kávéház történetéhez == Budapesti Negyed. – 4:2–3 (1995. nyár–ősz). – p. 121–138. [130]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_12_13_04_1996_2_3/?pg=131&layout=s

 

LENGYEL András: Egy "antiszemita" (?) Ady-vers. "Zikcene, zakcene, satöbbi". = Holmi, 1996. július. 956-963. p. [956; 958]

 

FARKAS János László: Az összegyűjtött és a teljes. Olvasónapló Erdélyi Józsefről. = Holmi, 1996. július. 1041-1064. p. [1054; 1061; 1062; 1063; 1064]

 

2003. LIPP Tamás: Milleneumi alakok. Vay Sarolta-Sándor. = Magyar Hírlap, 1996. július 6. Ahogy tetszik című melléklet. 13. p. [13]

 

2004. FEY László: Tengerparti Tiszaeszlár? = Szabadság (Kolozsvár), 1996. július 18. 3. p.

                "Vekov Károly állást foglalt a jelöltállítás ellen (Szabadság, 96. VII. 13.), több érvével magam is egyetértek. Félek azonban, hogy álláspontját az is motiválta, hogy előre látta Frunda jelölését, ezért egy "preventív" támadást intézett ellene. Egyik kitétele szerint nem tud egyetérteni Frunda jelölésével, mert az "egyike volt a több mint kétes Neptun-ügy szereplőinek". Ezzel a Neptunnal úgy vagyunk, mint a rasszisták Tiszaeszlárral. Valakik diverziós céllal "ügyet" csináltak belőle, felfújták, így már maga a Neptun szó vádként szerepel. Az egyszerű újságolvasó már nem is tudja, mi történt, csak annyi maradt az emlékezetében, hogy valami árulásról vagy más nagy disznóságról volt szó. Hiába bizonyult hamis uszításnak a rituális gyilkosság meséje, Tiszaeszlár nevéről évtizedeken keresztül sok embernek a vérvád jutott eszébe, és sajnos, akadtak olyanok, akik el is hitték."

 

2005. HEGEDŰS Sándor: "JAccuse!"... A százéves Dreyfus-ügy. = Ezredvég, 1996. augusztus. 70-75. p. [71]

                "Egyes izraeliták meggazdagodása ingerelte az elszegényedő egzisztenciákat, ezért könnyű prédájává lettek a demagóg agitációnak. (A szituáció némiképp hasonlít az 1882-83-as tiszaeszlári hisztériához.)"

 

2006. MÉSZÖLY Miklós: A bizalom teológiája kidolgozásra vár. = Magyar Hírlap, 1996. szeptember 28. Közép-Európa című közös havi melléklet. (Magyar Hírlap, Gazeta Wyborcza, Lidové Noviny, SME.) 16. p. [16]

                "Egy [Széchenyi-] beszédből idéznék, mely 1844. október 1-jén hangzott el a magyar felsőtáblán, Pozsonyban - harminckilenc évvel a tiszaeszlári per előtt. Nincs szó okozati összefüggésről, csupán kordeterminánsról, egyszerű miliőadalékról."

 

2007. ROZMAN András: Akit a Magyar Fórum szele megcsapott. Csurka István Pécsett. = Pécsi Campus, 1996. október 30. 10. p. [10]

                "Beszélt még Torgyán baloldali ügy-nökségéről, Giczy testvéri szeretetéről, Funarék Európájáról, a Sanda-Ipszosz közvélemény-befolyásolásáról, Friderikusz elhülyítő műsorairól, az IMF embermilli-árdok feletti, már nem soká tartó pénzügyi játékairól, a tiszaeszlári vérvádról."

 

2008. LIPP Tamás: Milleneumi alakok. = Liget, 11. sz. 15-20. p. [20]

                [Vay Sarolta-Sándor] Mindenütt ott van, ahol történik valami. A tiszaeszlári per idején Nyíregyházára utazik (Szabolcsban és a Nyírségben van a Vay család ősi birtoka), de csak ritkán látható a vármegyeházán, az újságírók padsorában. Ezúttal Eszéki Emmának, a helybéli törvényszéki bíró leányának, a színház tehetséges, bár már nem egészen fiatal színésznőjének udvarol. Nem is várja meg az ítélethozatalt, hanem egyik éjszaka, előadás után megszökteti a primadonnát."

 

TILKOVSZKY Loránt: Basch Ferenc a népbíróság előtt. = Századok, 1996. 6. sz. p. 1393–1450. [(1429); 1447]

 

2009. NYERGES András: Az elmaszatolás iskolája. Szúrópróba. = Magyar Hírlap, 1996. november 23. Ahogy tetszik című melléklet. 15. p.

 

2010. SIPOS Balázs: Hasznot hajtók és bűnbakok. Zsidóság a vidéki városokban. = Magyar Nemzet, december 21. 8. p. [8]

                "A tiszaeszlári vérvád, az Istóczy-féle antiszemita pártkísérlet azonban országos szinten megalapozta 1919 után az antiszemitizmus felerősödését és előkészítette a polgárosulás folyamata akkori társadalmi status quó-jának átrendezési kísérletét."

 

2011. VARGA Lajos Márton: Igazságkereső szenvedély. Száz éve született Erdélyi József. = Népszabadság, december 30. 9. p. [9]

                "Méltatlannak talált helyzetében dühei fellángoltak: beleszédült a nacionalista és antiszemita demagógiába. 1937. augusztus 2-án tette közzé hírhedt versét, a Solymosi Eszter vérét. Életének és költészetének mélypontja ez. Tíz nap múlva az Egyenlőséghez fordult a filoszemita Mózes énekével. Közölték ugyan, de elutasító szerkesztőségi jegyzettel. Ebből és az általános felzúdulásból érzékelhette volna, hogy valami jóvátehetetlent követett el, de vitacikkei szerint képtelen volt felfogni, mit is tett. Talán még akkor is, amikor nemcsak a baloldali, liberális értelmiségiek, de egy nyilatkozatban a népiek is elhatárolták magukat tőle. ...[1947] Májusban politikai szereplése miatt a Népbíróság három évre ítélte, egyet töltött börtönben, amnesztiával szabadult. ...Éveken át tartó önvizsgálat eredményeként 1954-ben írta meg az emberiséget megkövető énekét, a Visszatérést. Haláláig, 1978. október 4-ig még tíz könyve jelent meg, de a bélyeg ráégett."

 

1997.

 

2012. ADY Endre: A zsidók a politikában. = Nagyváradi Napló, 1901. június 15. In Ady Endre összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok II. (1901. május - 1902. február). Sajtó alá rendezte: Vezér Erzsébet. (Ady Endre összes művei.) Második, átdolgozott kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, Argumentum Kiadó. 1997. 264-265. p. [265]

 

2013. ??Ady Endre összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok II. (1901. május - 1902. február). Sajtó alá rendezte: VEZÉR Erzsébet. (Ady Endre összes művei.) Második, átdolgozott kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, Argumentum Kiadó. 1997. [437]

                "Bary József (1858–1915): táblabíró, a tiszaeszlári hírhedt per vizsgálóbírója volt."

 

2014. Eötvös Károly. In Akikről Budapesten utcát neveztek el. Összegyűjtötte és a kísérő szöveget írta: Gömbös Tamás és munkatársai. Budapest, Heraldika Kiadó. 1997. 122. p. [122]

                "Nevét országos hírűvé tette szereplése a tiszaeszlári vérvád perben, amelyben a perbefogott zsidók védelmét vállalta. Számos irodalmi alkotás is őrzi nevét. A jelentősebbek: [...] A nagy per [...]"

 

BEREND T. Iván: A történelem - ahogyan megéltem. Budapest, Kulturtrade Kiadó. 1997. 343. p. [321]????????

 

2015. GYAPAY Gábor: A dualizmus válsága. In Bertényi Iván - uő.: Magyarország rövid története. Budapest, Maecenas. 1997. Negyedik, bővített és javított kiadás. (Maecenas [történelem] könyvek) 468-504. p. [468; 469; 627; 645]

                "1880-ban kis frakció szerveződött Istóczy köré. Óriási viharokat váltott ki 1882-ben a vérvád, amely szerint a tiszaeszlári zsidók húsvéti ünnepükön megölték a keresztény Solymossy Esztert. A képtelen vádnak sokan hitelt adtak, s országszerte antiszemita zavargások törtek ki. A szabadelvű és a függetlenségi pártból is sokan léptek fel antiszemita vádakkal. Tisza Kálmán nagy erővel fogott a mozgalom felszámolásához, Istóczy ellen sajtópert indított és a karhatalmat is bevetette a tömegmozgalmakkal szemben. 1883.ban a nyíregyházi törvényszék felmentette a tiszaeszlári vádlottakat, maga az ügyész ejtette el a vádat. A védelmet Eötvös Károly látta el nagy sikerrel. A kedélyek mégsem nyugodtak meg, és 1884-ben, a választások során, 17 antiszemita képviselő jutott be a parlamentbe, jórészt jelentéktelen, ismeretlen politikusok."

 

2016. BŐSZE Sándor: "Az egyesületi élet a polgári szabadság..." Somogy megye egyesületei a dualizmus korában. (Somogyi almanach, 53.) Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár. 1997. [43; 63; 100; 101; 179; 194]

                "Ebben az időmetszetben [1882–1887] - az országban végigvonuló antiszemita hullám hatására - a megyében egy politikai egyesület alakult, a Kaposvári Antiszemita Egylet. [A Csokonya Vidéki Népnevelési Egylet] tagjai többször is büszkén vállalták felekezetmentességüket. A kör helyiségeiben nagyfokú politikai liberalizmus uralkodott. Az 1880-as évtized elején ilyen alapállásból ítélték el a tiszaeszlári per kapcsán az antiszemitizmust. [...] Istóczyék 1882-1883-ban a mozgalom csúcspontját jelentő tiszaeszlári vérvád körül kavargó indulatokat is kihasználva, minden eszközt és módszert harcba vetettek. Ebbe a sorba illeszkedett a somogyi antiszemiták szervezkedése is. 1882-ben húsz-egynéhányan elhatározták, hogy egy somogyi antiszemita egylet megalakítására népgyűlést hívnak össze. A "12 Röpirat", az antiszemiták központi lapja tudósított az eseményről. E szerint nagygyűlésüket 1882. október 30-án a Korona Szállóban - 363 meghívott jelenlétében - tartották meg. Az antiszemita egylet Somogy Megyei Keresztény Védszövetség néven alakult meg. Ezzel egy időben kaposvári megjelenéssel - "Népjog" címen - hetilapot is alapítottak. Főszerkesztője Szalay Károly kaposvári törvényszéki vizsgálóbíró lett. [...] Egyébiránt mint ügyvéd, ő volt a tiszaeszlári perben Solymosi Eszter édesanyjának jogi képviselője. [...] Az egyesületek történelemformáló szerepét jelezhetjük egy másik példával is. Az 1880-as esztendők első felében az országon végigvonuló antiszemita hullám hatására Kaposváron is létrejött egy szélsőséges célokat magáévá tevő egylet, a Somogy Megyei Keresztény Védszövetség, amelynek ugyan alapszabályát a Belügyminisztérium nem engedélyezte, de működésének káros hatása mindennek ellenére nyilván közrejátszott abban, hogy a megyében országos viszonylatban is jelentős méreteket öltöttek a zsidók elleni atrocitások."

 

2017. BRAHAM, Randolph L.: A népirtás politikája. A holocaust Magyarországon. I-II. 2., bővített és átdolgozott kiadás. Budapest, Belvárosi. [9; 32; 1122]

 

2018. SZILÁGYI Júlia: Magyarul zsidóként Romániában. In Egy kisebbség kisebbségei. Erdélyi Könyv Egylet. (Erdély kövei 7.) 124–135. p. [125; 126]

                "Tizenéves voltam. Tudtam-e már akkor, hogy anyámat és testvéreit jiddisül szólították a szüleik, és ők magyarul feleltek? Mert azt biztosan nem, hogy a nagyszüleim - vagy a dédszüleim - nemzedéke számára elvétve olyan intenzív nyelvtanfolyamok is voltak, mint amilyenről Eötvös Károly számol be a Nagy perben. A huszonhat éves Bukszbaum Ábrahám, nős, kétgyermekes apa "fogolytársainak valóságos gyötrelme volt. Egész nap nem tett egyebet, mint imádkozott. Magyarul nem tudván, velük nem beszélhetett. Heteket, hónapokat töltött el imádkozásban. Amit kisgyerek korától kezdve tanult a Szentírásból, Talmudból, imakönyvekből: azt hadarta örökké. Héber, lengyel, német keverék nyelvvel örökké tele volt a szája. Mint később kiderült, sok erély és határozottság lakott lelkében. Az ellene támasztott vérvád ellen lenéző gúnnyal, néha haragosan, néha vidáman tiltakozott. A zsidók egyetemes üldöztetését látta a vérvádban. ...Lassanként a tömlöcben megtanulta jól a magyar nyelvet. Több mint egy év alatt volt ideje hozzá elég. De mihelyt magyarul tudott beszélni: abbahagyta az örökös jajgatást." ...A pillanatot, amikor ezeket a sorokat elég gyenge minőségű papírra, nem szövegszerkesztő komputeren, hanem meghitt-ócska írógépen, minduntalan melléütve gépelgetem, a tiszaeszlári pertől 114 esztendő választja el. Nagyobb távolság ez időben, mint amit térben a Tiszaeszlárt Kolozsvártól elválasztó kilométerek jeleznek. Egy kulcsszó, a jaj, indította el kanyargós útján a képzettársítást, kapcsolta össze egy gondolatvillanás idejére az én jelentéktelen történetemet a Bukszbaum Ábrahám önmagában szintén nem túl jelentős történetével. Mert valamit azért jelez a két történet: az egyikből megtudjuk, mikor, hol, hogyan tanult meg a hatalmas, soknyelvű Habsburg Birodalomban kenyerét keresve országról országra bolyongó galíiai zsidó magyarul, a másikból meg az derül ki, milyen eltéphetetlen kötelék fűz egy másik zsidót (történetesen gyermeket) ehhez a nyelvhez."

 

Erős Ferenc: Az antiszemitizmus szociálpszichológiájáról – empírikus kutatások alapján == Virág Teréz (szerk.): Elhúzódó társadalmi traumák hatásának felismerése és gyógyítása : Konferencia : Budapest, 1996. november 15–17. – Budapest : Animula, 1997. – p. 27–39. [27–28]

                Erdélyi József.

 

2019. FEJTŐ, François: Hongrois et Juifs. Histoire millénaire d un couple singulier (1000-1997). Paris, Balland. 1997.

 

2020. FEJTŐ Ferenc: A zsidó és az Úristen. Eretnek esszé. Budapest, Logos. [74]

                "[Asszimiláció] Pedig voltak intő jelek, például a tiszaeszlári pör, a Dreyfus-ügy. De mindkét ügy jól végződött. Talán túlságosan is jól, a liberális Magyarországon, a világi és humanista Franciaország győzelmével."

 

2021. GYŐRI SZABÓ Róbert: A kommunista párt és a zsidóság Magyarországon (1945-1956). [Budapest], Windsor Kiadó, 1997. 2. javított, bővített kiadás. [152]

 

2022. MAJOR Zoltán - ÖLVETI Gábor: Bevezető. In A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai. Szerk.: Radics Kálmán. (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai, 29.) Debrecen, [Hajdú-Bihar Megyei Levéltár.] 1997. 9-31. p. [16]

                "A nyolcvanas évek elején lépett fel az Antiszemita Párt a parlamentben, amikor a tiszaeszlári vérvád ügye izgatta fel a közvéleményt. A párt hamarosan szétesett. Ebben szerepe volt Kossuth antiszemitizmust megbélyegző levelének, a liberális eszméket még tisztelő Szabadelvű Pártnak, valamint az értelmiség és a művelt közvélemény fellépésének a vádaskodók ellen."

 

2023. POMOGÁTS Béla: Magyar irodalom vagy zsidó-magyar irodalom? In Török Petra (szerk.): A határ és a határolt. Töprengések a magyar-zsidó irodalom létformáiról. Budapest, Országos Rabbiképző Intézet - Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoportja. 110-120. p. [112]

                "Egy külön zsidó-magyar irodalom gondolata föl sem vetődött, vagy legalábbis nem érlelődhetett meg abban a társadalmi légkörben, amely mindkét oldalon, tehát mind a zsidók, mind a befogadó nemzet oldalán túlnyomórészt igent mondott az asszimilációra, s az egyik: a zsidó oldalon a hazára találás felszabadító érzését, a másik: a befogadói oldalon pedig a nemzet erejének növekedését üdvözölte ebben. Legfeljebb a gyéren fellépő antiszemita mozgalmak: az Istóczy Győző-féle antiszemita párt, a tiszaeszlári per következtében szervezett zsidóellenes kilengések vagy a modern magyar városi kultúra - Ady Endre költészete és a Nyugat - ellen fellépő intoleráns konzervatívok vonták kétségbe ennek az asszimilációs folyamatnak a jelentőségét és eredményeit."

 

2024. KŐBÁNYAI János: A magyar zsidó irodalom paradigmái ma. In Török Petra (szerk.): A határ és a határolt. Töprengések a magyar-zsidó irodalom létformáiról. Budapest, Országos Rabbiképző Intézet - Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoportja. 294-336. p. [305]

                "Az Egyenlőség... nem a modernizmusért általában, hanem a zsidó életforma modernizálására, s magyarra adaptálására alakult. (Egy jelentős ütközet: a tiszaeszlári per pirruszi győzelme után.)"

 

2025. HELLER Ágnes: Otthon az otthontalanságban. (Előszó). [Az asszimiláció paradoxonja.] = Magyar Hírlap, 1997. május 24. Ahogy tetszik című melléklet. 12. p. [12] In uő.: Az idegen. New York, Budapest, Jeruzsálem, Múlt és Jövő. (Múlt és Jövő könyvek.) 7-21. p. [18] ?1997?

                "Komlós [Aladár] írja le[...]"

 

2026. KARÁDY Viktor: A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői a magyar társadalomtörténetben. In Fűzfa Balázs–Szabó Gábor szerk.: A zsidókérdésről. Szombathely, Németh László Szakkollégium. 19??

            uez: In uő: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok. Budapest : Cserépfalvi, 1997. 78-113. p.

 

2027. KARÁCSONY Sándor: A cinikus Mikszáth. – Budapest : Hét Krajcár, 1997. – [46; 47]

                ??"Van azonban még az eszlári pör idejéből egy cikke... Ez a részlet már 1905-ből való. Akkorra már az eszlári pör hullámai elültek."

 

Császtvay Tünde: A halottak nem kérdeznek vissza == Kalla Zsuzsa (szerk.): Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei, 7.). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 1997. – p. 60–68. [67]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Pimkonyvei_07_kegyelet/?pg=68&layout=s

                Mikszáth mint "a tiszaeszlári pör kíméletlen hangú tudósítója".

 

2028. Kiss József: Az ár ellen. In Uő.: Az ár ellen. Kiss József válogatott versei. (A kötetet Kepets András szerkesztette.) Budapest, GLM Unió Bt. – p. 36–37., 37. [37]

                "A tiszaeszlári vérvád kirobbanása után."

 

2029. KOMLÓS Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. I. kötet. A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. [89; 118; 120; 139; 142; 147-150; 161-165; 186; 187; 203; 224; 227; 233; 239; 256; 274; 278; 294; 308; 310; 317; 319; 320]

                "[Falk Miksa] 1898-ban lefordítja Kiss József Az ár ellen című költeményét. [FALK Miksa: Übersetzungen aus dem Ungarischen. Budapest, 1898. Pester Lloyd.??] ...A zsidók érdeklődése önmaguk iránt csak akkor ébredt fel, mikor Tiszaeszlár sötét árnyéka megjelenik az égbolton. ...[FÜHRER Ignác: ?? Szombati Újság, 1882. július 29.] ...[Szabolcsi Miksa] Tiszaeszlári cikkeivel tűnik fel. ...Ha Tiszaeszlár nem jön közbe, hogy ismét lángra lobbantsa, talán teljesen kihuny a hamvadó zsidó öntudat. ...Acsády utolsó szépirodalmi munkájában a Pénzházasság című regényében (1883, Ország-Világ) már nem szerepelnek zsidók. A regény a tiszaeszlári pör esztendejében jelent meg, s most Acsády nyilván nem akart a tűzre olajat önteni. ...[Füredi (Führer) Ignác: Új magyartalanságok című könyvéről kritika az Egyetemes Philológiai Közlönyben:] A ki ilyesmit képes kinyomtatni, az már nem is komolyan számbavehető író [...] a ki a nyelvigazítás révén világnak bocsátja dühét a Függetlenség, Istóczy meg az antiszemiták ellen, világnak bocsátja minden sületlen ötletét [...] az talán nem érdemli meg a bíráló gáncsot sem." Nem lehet undor nélkül olvasni, "az írói viszketeg rémes példája ez" stb. Igaz, hogy ez a kritika 1883-ban, a tiszaeszlári pör esztendejében jelent meg. ...A zsidó problémák közül úgyszólván csak a  sérelmek szólalnak meg műveikben, ezek is inkább Tiszaeszlár éveiben, sajátos zsidó szellem és egyéniség jelentkezéséről vagy éppen irányítani akaró befolyásról még egyáltalán szó sem lehet. ...[kozmopolitizmus vádja] A vád alaptalanságának jellemzésére még csak annyit jegyezzünk meg, hogy a tényeket jól ismerő kortársaknak eszébe sem jutott, még az antiszemitizmustól izzó tiszaeszlári években sem, és csak a világháború után született meg... [Az ár ellen] mely a közös zsidó szenvedést a személyes bánat bensőségével szólaltatja meg. ...[Ágai] A hamburgi kikötőben gőgös idegenkedéssel nézi a rongyos és piszkos kivándorló zsidókat, s mikor, épp Tiszaeszlár idején, meglátogatja a szadagorai csodarabbit, úgy jár-kel a rabbi házatáján, mint egy magasabb világ nagykövete.... De Ágai vigyáz arra is, hogy a másik fél is megtartsa az emancipáció szerződését, és az antiszemitizmus éveiben a Borsszem Jankóban állandóan harcol "Zsidóczy Győző", "Vérhasovay Gyula", a vérvád és az antiszemitizmus minden megnyilatkozása ellen. ...[Mezei Ernő] A tiszaeszlári évek nagy meglapulása idején, mikor a zsidó hivatalos körök is hallgatnak, a kevesek egyike, akik szót emelnek az antiszemita terror ellen. Most eszmél rá, hogy a zsidóságnak mégis van külön hivatása: az emberiség nagy küzdelmében, mely a nyers erőszak és az igazság közt folyik, a zsidóság ügye a zászló, s a zsidóság a zászlótartó. ...a magyarul tudó zsidóság 1867-től 1882-ig, Tiszaeszlár kirobbanásáig nem hajlandó a saját ügyeivel foglalkozni, s egyetlen felekezeti lapot sem tart fenn. ...Alig másfél évtized telik el az emancipáció után - s elkövetkezik Tiszaeszlár. Az antiszemitizmus hullámai pedig természetesen mindig lebontottak valamit abból, amit a nagylelkű gesztusok a zsidóság lelkében előbb felépítettek. Az emancipáció után például a hálásan magyarosodó zsidóság vagy tizenöt évig egyáltalán nem akart foglalkozni a maga külön közösségének ügyeivel, egyetlen magyar felekezeti lapja sincs. Tiszaeszlár hatására azonban egyszerre felszökik a zsidó sajtó. Így történik, hogy a vallási életben való kettéoszlást egy újabb hasadás követi - a neológok táborán belül. Tiszaeszlártól kezdve a modern műveltségű zsidóság soraiban a beolvadási törekvés mellett észrevehetjük a fennmaradás dacos akaratát is."

[kép:??]

 

2030. KOMLÓS Aladár: A hatvanéves magyar-zsidó költészet. = Múlt és Jövő, 1928.?? In uő: Magyar-     zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 126-133. p. [132]

                ??"[Kiss József] A tiszaeszlári pör alkalmából pedig (1882) megírja Az ár ellen című költeményét: a szétszóratásban élő üldözött zsidóság legfájdalmasabb szavait."

 

2031. KOMLÓS Aladár: Költőink és a zsidóság. In IMIT évkönyv, 1942.??In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 134-154. p. [136; 137; 145]

                ??"[Kiss József] 1882-ben pedig, a tiszaeszlári vérvád alkalmából még fájdalmasabban zokogja el, hogy a zsidót mindig mindenütt idegennek tekintik. Az ár ellen szavai ma is oly melegek, mint a friss sebből kiömlő vér. ...A nyolcvanas évek végétől, a tiszaeszlári hullám leapadásától kezdve ugyan ritkán beszél a zsidóságról. Hiszen, úgy látszik, a zsidókérdés enyhülőben van, nem kell foglalkozni vele. ...körülbelül a tiszaeszlári évekig a magyar zsidóság mindössze két táborra oszlott, a konzervatívak és a haladók táborára. Tiszaeszlár után, a századforduló felé az oszlás tovább folytatódik, s a neológia, ha nem is szervezetileg, a valóságban újabb két rétegre hasad. Az egyik még nyíltan és több-kevesebb szeretettel vállalja a zsidóságát, a másik már csak névleg zsidó..."

 

2032. KOMLÓS Aladár: Zsidó költők a magyar irodalomban. = Ararát, 1942. ?? In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 155-161. p. [156]

                "[Kiss József] ...Az ár ellen című költeményében örök érvényű kifejezést ad a kétezer éves zsidó szenvedésnek..."

 

2033. KOMLÓS Aladár: Ágai Adolf zsidósága. Egy magyar zsidó a múlt században. = Múlt és Jövő, 1936. ?? In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 169-175. p. [172; 174]

                "Utazásai során véletlenül, épp Eszlár idején, meglátogatja a szadagorai rabbit, s a zárt haszideus kultúra láttára egy húr sem rezdül meg benne. ...Miközben odahaza javában csapkodnak a vérvád felkorbácsolta hullámok, Ágai úgy jár-kel a rabbi házatáján, mint egy magasabb rendű világ nagykövete. ...Közben meg-megújuló harcok Zsidóczy ( = Istóczy) Győző, Vérhasovay ( = Verhovay), a vérvád és az antiszemitizmus minden megnyilatkozása ellen."

 

2034. KOMLÓS Aladár: Kiss József emlékezete, vagy: a zsidó költő és a dicsőség. In uő.: IMIT Évkönyv, 1932.?? In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 188-202. p. [195; 197; 200]

                "[Sikerek után] Temesvárról visszatelepszik Pestre. Egymás után jelennek meg művei: Az ár ellen... ...amelynél meghatóbban talán senki sem sírta el a zsidóság kétezer éves száműzöttségének fájdalmait... És élete végén újból hallja a hangokat, amelyekkel szemben valaha Az ár ellent szegezte. ...(Ne űzzetek el, 1919.)"

 

2035. KOMLÓS Aladár: Bródy Sándor. In uő: Írók és elvek. Irodalmi tanulmányok. Budapest, Nyugat. 26-48 [46] In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 216-233. p. [230]

                ??"Tiszaeszlár emlékei gátolták meg abban, hogy mint kortársai, beleessen az emancipáció kábulatába, Tiszaeszlár, melyet ifjúsága legfogékonyabb éveiben élt át? Vagy saját bőrén tapasztalt sérelmek fokozták fel annyira az érzékenységét? Csak az nyilvánvaló, hogy állandóan foglalkoztatja a zsidókérdés."

 

2036. KOMLÓS Aladár: Az asszimiláció kora, a magyar irodalom és a zsidók. In uő: IMIT Évkönyv, 1940.?? In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 291-311. p. [304]

                "[Kozmopolitizmus vádja ellen] Figyelemre méltó bizonyítékkal szolgál a nyolcvanas évek hatalmas antiszemita irodalma is, amely kígyót-békát kiált a zsidókra, s a pálinkahamisítástól a rituális gyilkosságig mindennel megvádolja őket, csak azt az egyet nem veti szemükre, hogy a magyar irodalmat befolyásolják."

 

2037. KOMLÓS Aladár: Móricz Zsigmond a zsidókérdésről írásban és szóban. = Múlt és Jövő, 1926.?? In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 332-336. p. [334]

                "[Kivilágos kivirradatig megjelenése után vagy két hónappal] Szeretném, ha foglalkoznának ezzel a regényemmel - mondja. - Azt hiszem, a zsidókérdésről még nem írtak Magyarországon ilyen egyszerűen, elfogulatlanul, közvetlenül és becsületesen. ...Ennek a regénynek én szemtanúja voltam. 1899. december 26-án csakugyan ott voltam egy kis nyírségi faluban, a szülőfalum közelében, egy karácsonyi vendégségen. ...Akkoriban, huszonhét évvel ezelőtt én, mondhatom, nem is ismertem zsidót személyesen. Kis gyermekkoromban, a tiszaeszlári pör idején vettem először tudomást róla, hogy élnek. Hosszú szakálluk, furcsa kabátjuk, szőrmekalapjuk volt: féltem tőlük. A parasztgyerekek azt mesélték róluk, hogy húsvétkor keresztény vért isznak. A zsidó akkor egy félelmes, idegen, vad faj volt a szememben."

 

2038. KOMLÓS Aladár: Szilágyi Géza. = Múlt és Jövő, 1926.?? In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 336–339. p. [337]

                "- Milyen élmények kötnek a zsidósághoz? Tudja, gyermekkoromban volt a tiszaeszlári pör. Künn nyaraltam a nagybátyáméknál Pusztapéterin, és álmélkodva figyeltem az Egyetértés nagy fehér lepedőire, amelyekből komoly arccal olvasták a pörről szóló tudósításokat. Akkor tudtam meg először, hogy a zsidót más embernek tartják, mint a többit. Aztán nagyon jól emlékszem abból az időből a következő esetre: A temesvári belvárosi hitközségnek - Temesvárott voltam gyerek - volt egy hosszú szakállú, öreg kis templomszolgája, úgy hívták, hogy: Trauerstein. Hát egyszer egy kis keresztény pajtásom a templomudvaron rámutat az öregre, és azt mondja: "Látod, ez az ember feszítette keresztre Jézust!" Megdöbbenve néztem az öreg Trauerstein hosszú, ősz szakállára, reszkető kezére... Itt találkoztam először az antiszemitizmussal. Még innen voltam a hét esztendőn..."

 

2039. KŐBÁNYAI János: Befogadás és megváltás az új népvándorláskorban avagy miért sír az orosz harmonikaszó a pálmafák alatt? In uő: Riport. Budapest, Balassi. 296-327. p. [313]

                "(...Amikor az ancien régime-ben és a mostaniban egyaránt, bizonyos etikettkód kényszerű betartása miatt anticionista mezben, antiszemita propagandát űző propagandisták... a palesztin szenvedésért sírnak átlátszóságuk miatt hiteltelen s inkább önleleplező, mint informatív krokodilkönnyeket, vajon gondoltak e nemzetféltő hevületükben arra a felelősségre, hogy a Jaffóból, Haifából, Ramlából elkergetett és már harmadik generáció óta a világ minden pontjáról oda visszavágyakozó arab szomorú, hazáját - terét - vesztő sorsát és végzetét jelentős részben a Tiszaeszlárt követő elbizonytalanodottság, a mostanság ismét haladó hagyománnyá avanzsáló Horthy-különítményesek zsidó akasztásai, a numerus clausus törvény, majd 1938-tól még három zsidó törvény, a deportálások, a kunmadarasi pogrom és fogadtatása, egészen a csurkizmus polgárjogot nyerésének minden egyes (nagy)dolgozat-dákólökései vagy bűze nyomán, direkt vagy sok-sok mandiner ütközés-undorodás és irányváltás útján a házába gurult s ott új teret, hazát foglaló, őt az olajfája alól kifordító golyók okozták, és okozzák ma is?)"

 

2040. ??Pannon Enciklopédia. Főszerk.: Kuczka Péter. Budapest, [1997.], [271]

                "A nyolcvanas évek elején Magyarországot is elérte az antiszemitizmus hulláma. Mivel a magyar tőkés fejlődés sajátosságaiból fakadóan elsősorban a nagypolgárság, de a közép- és kispolgárság jelentős csoportjai zsidó származásúak voltak, hazánkban is terjedésnek indult ez az ideológia. A szerveződő mozgalomnak kapóra jött a tiszaeszlári eset, amikor 1882-ben a zsidók húsvéti ünnepének napján eltűnt egy tizennégy éves cselédlány, Solymossy Eszter. Két Szabolcs megyei antiszemita rituális gyilkossággal vádolta meg a helyi zsidókat és konstrukciós pert indított ellenük. Védelmüket a Függetlenségi Párt egyik vezéregyénisége, Eötvös Károly látta el. Elérte, hogy az őrült vádat, a vérvádat elvessék, a gyanúsítottakat felmentsék."

Kép: "Solymosi Eszterről készült hírlapi vázlat"; "Nyíregyháza, a tiszaeszlári per színhelye a századfordulón"

 

Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. Új–Vágvölgyi lap (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, A. sorozat 35–37.). – Budapest, 1997. – p. 3019–3344. [3281]

                Az Üstökös című lap szerzőiről szóló leírásban a feloldatlan álnevek között: Eszlár.

 

Lévai József György: A három Szalay. In uő.: Erdők, vizek, emlékek. (Régi titkok nyomában.) (Kaposvári történetek, 2.) Kaposvár : A Kaposvári Városszépítő Egyesület kiadása, 1997. p. 58-64. [62]

            „Volt a Szalay fivérek életének egy sötét foltja, a parlamentben is kinyilvánított erős antiszemitizmusuk. Hogy milyen élmények plántálták beléjük ezt az érzést, nem tudjuk, alighanem Istóczy Győző antiszemita pártvezér és a hasonló nézeteket képviselő újságíró, Verhovay Gyula hatásának következménye volt. Ez az antiszemitizmus a tiszaeszlári vérvádper idején kristályosodott ki, a nyolcvanas évek elején, amikor Szalay Károly az eltűnt kislány, Solymosi Eszter édesanyjának jogi képviselőjeként szerepelt a „nagy perben”. Furcsa antiszemitizmus volt ez, meg kell hagyni!”

 

LÉVAI József György: A „vajda” Kaposváron. In uő.: Erdők, vizek, emlékek. (Régi titkok nyomában.) (Kaposvári történetek, 2.) Kaposvár : A Kaposvári Városszépítő Egyesület kiadása, 1997. p. 65-71. 143???

 

2041. LIPP Tamás: Istóczy. ??In uő.: Kánkánia. Budapest, Liget Műhely Alapítvány. 77-81. p. [80]

                "Bary József, a tiszaeszlári per vizsgálóbírója terjedelmes emlékirataiban ezt írja Istóczyról: "Feltétlen becsületes, nagy műveltségű ember, aki antiszemita elveiért egész életében szenvedett, ebből semmiféle hasznot nem húzott, a legnagyobb nyomorban és nélkülözésben halt meg." Bary igyekszik mitikus hőst, afféle aszkétikus sárkányölő Szent Györgyöt kreálni Istóczyból. Nem igaz, hogy Istóczy nyomorban halt meg, de az igaz, hogy magányosan."

 

2042. LIPP Tamás: Milleneumi alakok. = Liget, 1996. 11. sz. 15-20. p. uő: Vay Sarolta Sándor. In uő.: Kánkánia. Budapest, Liget Műhely Alapítvány. 216-220. p. [218]

 

2043. KARASSZON Dénes: Felletár Emil. In Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk.: Nagy Ferenc. Budapest, Better, MTESZ, OMIKK. 1997. 293. p. [293]

                "Tudományos kutatásai közül kiemelkedik a vérfoltok felismerésére, ill. azonosítására szolgáló eljárása, amellyel pl. a hírhedt tiszaeszlári vérvád alkalmával bizonyította, hogy a vérfoltnak vélt nyom csupán elszíneződött zsírfolt, nem embervér."

 

2044. HONTI József: Scheuthauer Gusztáv. In Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk.: Nagy Ferenc. Budapest, Better, MTESZ, OMIKK. 1997. 702-703. p. [703]

                "A tiszaeszlári vérvád perben a védelem szakértőinek egyike, akinek véleménye alapján került sor a vád elejtésére."

 

2045. Ki kicsoda a magyar történelemben? Összeállította: Markó László. Budapest, Holnap. [58; 95]

                "[Eötvös Károly] A tiszaeszlári vérvádperben (1883) ártatlanul vádolt zsidók védőügyvédjeként bebizonyította a vád tarthatatlanságát, és elérte védencei felmentését. [Istóczy Győző] A tiszaeszlári vérvádper idején országszerte heves antiszemita kampányt folytatott."

 

2046. HAJDÚ Tibor: Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után. = Valóság, július. (7. sz.) 21-28. p. [26] In Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig (Szöveggyűjtemény) 2. kötet. Szerk.: Kövér György. (Történeti szociológiai könyvtár). Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. 416-425. p. [423] Uez: Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig (Szöveggyűjtemény) 2. kötet. Szerk.: Kövér György. (Történeti szociológiai könyvtár). Második kiadás. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 1997. 416-425. p. [423]

 

Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák : Újabb híradások a régi Nyíregyháza életéből. – Nyíregyháza, Nyíregyházi Városi Önkormányzat, 1997. – 231 p. [96; 127; 149]

 

2047. MONOSTORI Imre: A "zsidókérdés"-ről - többféleképpen. (Megjegyzések és kiegészítések három könyvhöz). = Tiszatáj, 1993. december. 71-85. p. [74] In uő.: Próbafúrások. Tanulmányok, dokumentumok, kritikák. Budapest, Széphalom Könyvműhely. 1997. 163-186. p. [168]

 

2048. KARACS Zsigmond: Karácsony Sándor és a zsidóság - a szülőfalu hagyományainak vonzásában. In A népi mozgalom és a magyar társadalom. Tudományos tanácskozás a szárszói találkozó 50. évfordulója alkalmából. Szerk.: Sipos Levente, Tóth Pál Péter. Budapest, Napvilág Kiadó. 1997. 244-251. p. [246; 247]

                "Kossuth Lajos sátoraljaújhelyi barátja, Balásházy János - kinek a házában volt a Zempléni Casinó, s annak Kossuth a jegyzője - unokája Farkas Albert nevelésére Földesre költözött. Farkas Albert a tiszaeszlári per idején hortobágyi csendbiztos, ő őrizte a hullaúsztatással vádolt tutajosokat néhány hétig. Eötvös Károly, a per védője meleg szavakkal ír róla: [Eötvös, 1968. I. kötet. 280. p.]"

 

2049. KÖVY Zsolt: Tolerancia és magyarságeszmény a pápai református kollégiumban. In A népi mozgalom és a magyar társadalom. Tudományos tanácskozás a szárszói találkozó 50. évfordulója alkalmából. Szerk.: Sipos Levente, Tóth Pál Péter. Budapest, Napvilág Kiadó. 1997. 438-443. p. [440]

                "Az az Eötvös írja e verset, aki később a tiszaeszlári per védőügyvédje, mély emberségét tanúsítva."

 

2050. PREPUK Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Debrecen, Csokonai. (Történelmi kézikönyvtár.) [113; 114]

                "Az antiszemiták kezdeti fellépése viszonylag csekély sikerrel járt, a liberális többségű magyar parlamentben kirohanásaikat hol derű, hol felháborodás fogadta. Politikai párttá szerveződésük csak a rituális vérvád felelevenítése után indult meg. A vérvád felújítására az ország keleti részén fekvő Tiszaeszláron történt események adtak lehetőséget. 1882-ben egy keresztény cselédlány, Solymosi Eszter eltűnése és a zsidó húsvét egybeesése szolgáltatott okot arra, hogy a helyi antiszemiták az eszlári zsidókat vádolják meg a gyermek meggyilkolásával. A vezető antiszemiták felismerve az eseményekben rejlő lehetőségeket, a Tiszaeszláron történteket hamar országos jelentőségű perré duzzasztották. Istóczy és társai a megvádolt zsidókkal az egész magyarországi zsidóságot a vádlottak padjára szerették volna ültetni, a sajtón keresztül ügyesen lovagolták meg a hazai társadalom egyes rétegeinek zsidóellenes érzelmeit. Az európai közvélemény által is figyelemmel kísért perben az eszlári zsidók védelmét a korszak neves szabadelvű ügyvédje, Eötvös Károly látta el, aki szakértőtársai segítségével bizonyította be a vád biológiai, vallási, erkölcsi képtelenségét. A per során a vádlottakat ugyan felmentették, a vérvád valódi eredményét azonban Istóczy Győző a következőképpen foglalta össze: "Most már mindenki előtt kétségtelen dolog, hogy de bizony van zsidókérdés és pedig a legeslegakutabb formában. És ennek a demonstrálására volt szükségünk leginkább az eszlári perre." Istóczy értékelésének helyességét a per nyomán kibontakozó zsidóellenes megmozdulások igazoltak.. ...A tiszaeszlári per körüli propagandának köszönhetően 1883 őszén került sor az Országos Antiszemita Párt megalakulására."

 

2051. PROHÁSZKA Ottokár: A zsidó recepció a morális szempontjából. = Magyar Sion, 1893.??414-??. p. In Uő: Kultúra és terror. (A kötetet összeállította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Kajetán Endre) Budapest, Szenci Molnár Társaság. 15-33. p. [27]

 

Pünkösti Árpád: Három felvonás. (1993) In Uő.: A kor szerelme. Budapest : Belvárosi Könyvkiadó, 1997. 234-243. [235]

 

2052. REJTŐ István: Hogyan lett Mikszáth Ilyefalva képviselője. In Mikszáth Kálmán félcsizmája. Az ilyefalvi és fogarasi képviselő. Sepsiszentgyörgy, Trisedes Press Kiadó. 27-54. p. [43]

 

2053. REMÉNYI GYENES István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok arcképcsarnoka. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, Ex Libris Kiadó. 1997. []

REMÉNYI GYENES István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok arcképcsarnoka. Második, javított és bővített kiadás Habsburg Ottó ajánlásával. Budapest, Ex Libris Kiadó. 1997. [46; 58; 59; 70]Bogdányi, Kiss József, Szabolcsi Miksa

 

2054. SÁNDOR Tibor: Őrségváltás után. Zsidókérdés és filmpolitika 1938-1944. Budapest, Magyar Filmintézet. [216]

                "Tervekben azonban nem volt hiány. Ha elkészül, minden bizonnyal a tiszaeszlári vérvád történetét feldolgozó film lett volna a legnagyobb szabású problémafilm. Marschalkó Lajos Tiszaeszlár című kötetéből kívánta elkészíteni egy ismeretlen, feltehetően új gyártó cég, az Árpád-Film. Marschalkó így nyilatkozott a tervről: "Egy egész világnak kellett megváltoznia, hogy eljuthassunk ide. Most még ugyan a kezdetén állunk, de nagy elégtétel volt számomra, hogy Páger Antal, mikor először eléje tártam a tiszaeszlári per megfilmesítésének ügyét, a legnagyobb megértéssel karolta fel a tervet. Szeretném hinni, hogy neki is igen jelentős része lesz a munkában, mert csak így készíthetünk el egy valóban igen nagyvonalú, reprezentatív magyar filmet. (...) A magyarság ugyanis Tiszaeszlárnál veszített csatát a zsidósággal szemben és Schwartz Salamontól, a véres kezű saktertől egyenesen vezetett az út Samuelli (sic!) Tiborig. A forgatókönyv írását már megkezdte Patkós György és Dövényi Nagy Lajos..." [Magyar Film, 1944. június 1. 2. p.]"

 

2055. SCHÖN Dezső: Istenkeresők a Kárpátok alatt. A haszidizmus regénye. Budapest, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó. [136-143; 147; 150; 152; 153; 155; 156]

                "...Az egyik unokája, reb User Taub, aki megpályázta az eszlári sakterállást, több mint egy éve sínylődik ártatlanul a börtönben... Reb Zálmen Lájb felállott. Nem, nem... Ma nem szabad az eszlári ügyre gondolnia. Nem szabad a fájó sebhez nyúlni. ...A Tóra ünnepének szent mámora lett úrrá a szigeti rabbi hívei fölött, akik örömükben mindenről megfeledkeztek: a kenyérgondokról, a családi bajokról és az antiszemita agitációról, amely az eszlári ügyből kifolyólag akkor érte el a csúcspontját. ...1883 nyarán reb Zálmen Lájbra rossz napok következtek... Próbálták a dolgot a nagy perrel összefüggésbe hozni, mert a "szent öreg" nagy érdeklődést tanúsított a per minden mozzanata iránt, és ha különösebb rossz hírek jöttek, egész nap nem lehetett szavát venni. ...Amikor az eszlári eset szálai a tiszadadai tetemúsztatás meséjének révén Máramarosba nyúltak, a megye magyar lakta községeiben, így Técsőn, Hosszúmezőn és Visken, apróbb kilengések voltak. Freund az alispán előtt szóba hozta a dolgot, erős szavakkal fakadt ki amiatt, hogy a hatóságok ölbe tett kézzel nézik, miként fajulnak el a dolgok, és nem vetnek gátat az antiszemita agitációnak. Ő mint kultúrember csak nem ad hitelt ennek a dajkamesének? - kérdezte Freund indulatosan. Mire Urányi nyugodtan válaszolta: - Nézd, Mózes, téged nagyon jól ismerlek, én elhiszem, hogy te nem tudsz a dologról, de az a belci vagy micsoda rabbinus, akihez te nagyünnepekre szoktál elmenni, minden bizonnyal bele van keverve a dologba... Freund nem próbált meg érvelni. Mélyen belenézett Urányi nyílt tekintetű szemébe, és miután látta, hogy az ember őszintén hiszi azt, amit mondott, és ebből a szomorú, kínos ügyből nem űz tréfát - szó nélkül távozott. - Rebe - mondta Freund leverten, amikor a vármegyeházáról jövet a rabbihoz betért -, nagyon rosszul állunk. Urányi is hisz a vádban... Annak az embernek a látása is elhomályosult, akit a "világi népek haszidjának" tartok... Reb Zálmen Lájb fel sem nézett írásából, hanem nyugodtan, a világ legtermészetesebb hangján kijelentette: - Én ezt már régen tudom. Egyébként akkor történt először s talán utoljára, hogy reb Zálmen Lájb Teitelbaum és reb Mojse Árje Freund között nézeteltérés támadt. Freund a nagy pert szomorú, de múló epizódnak tartotta. Ha jól végződik, ami minden mesterkélt összekuszálás és hamisítás ellenére igen valószínű, akkor a zsidóság feje felől elhárul a veszély. A rabbi viszont a perrel kapcsolatos végső konklúziókat akarta levonni, függetlenül attól, hogy mi lesz a per kimenetele. - Mert bűnök, amelyekért valakinek lakolnia kell - magyarázta a rabbi -, mindig lesznek, és mindannyiszor a zsidó lesz a bűnbak. Vádakban pedig sosem szűkölködtek azok a hatalmasságok, akiknek erre szükségük volt. Mármost, ha jól végződik a per, a magyar zsidóság ráveti magát az asszimilációra, és elrugaszkodik Istentől, ami később, talán csak évtizedek múlva, de annál szörnyűbben bosszulja meg magát. Ha pedig, és ettől ments Isten, a per rosszul végződik, és nem derül ki az igazság, akkor a magyar zsidóság máris kezébe veheti a vándorbotot. Ez az, amit a múltkor megállapítottam - fejezte be a rabbi a fejtegetését -, amíg az egyik foltot varrod, addig a rongyos holmi egy másik helyen foszlik... A nyár végén megtartották végre a nagy per főtárgyalását. A per jól végződött. A nyíregyházi törvényszék elhárította a magyar zsidóság egéről a veszedelmekkel terhes fellegeket, viszont a zsidóságon eluralkodott győzelmi mámornak csupán erőtlen visszhangja jutott el a szigeti rabbi udvarába."

 

2056. STEINERT Ágota (válogatta, a szöveget gondozta és az utószót írta):Tóth Béla: A dervis kilenc egere. Török históriák. Budapest, Terebess Collection, [1997.] [164]

                "...1882-ben az Egyetértés kérte fel, hogy legyen tudósítója a nagy port felvert tiszaeszlári peren. Valójában arra számítottak, hogy írásai felhasználhatóak lehetnek Eötvös Károly ellen, de ebben csalódniuk kellett."

 

2057. SZAKÁCS Sándor - ZINNER Tibor: A háború "megváltozott természete". - Adatok és adalékok, tények és összefüggések - 1944-1948. Budapest, Genius Gold Rt. - Batthyány Társaság. [235]

                Kunmadarason "a visszatértek jogos követelései nem kis mértékben olajat öntöttek a tűzre, az antiszemitizmus szunnyadni épphogy kezdő parazsára, és amikor másnap a piacon egy szellemileg fogyatékos leány szóba hozta a tiszaeszlári vérvádat, annak kapcsán, hogy egy gyermek pár napja eltűnt, kirobbant a pogrom."

 

BERKES Tímea: Antiszemitizmus. In Szemtől szemben a történelemmel és önmagunkkal. A holocaust és az emberi természet. Társadalomismereti szöveggyűjtemény középiskolások számára. Budapest, Korona Nova Kiadó. 1997. 83-85. p. [84; 85]

 

2058. SZŰCS Gabriella [magyar-szociológia szakos hallgató]: Tiszaeszlárra vezető utak. A zsidóság helyzete a XIX. század második felében. [Szakdolgozat. Témavezető: dr. Gáspár Gabriella.] [Pécs], 1997. /53. p./

 

2059. TOLDI Éva: Közös égbolt alatt. Sándor Iván: Tengerikavics. = Alföld, 1997. január. 71-74. p. [71] uez.: "A személyes és a történelmi közös égbolt alatt..." Sándor Iván: Tengerikavics. In uő: "Összetartozó neszek". Versről, prózáról. Újvidék, Fórum. 1997. 255-262. p. [256]

 

2060. Történelmi eseménytár. 1. Összeállította: DIÓSZEGI Endre. (Kossuth diákenciklopédiák.) Budapest, Kossuth Kiadó. 1997. [188; 189]

                "1882.04. a "tiszaeszlári vérvád", antiszemita hangulatkeltés, Magyarországon, perbe fogják Scharf Móricot, a zsidó családnál szolgáló Solymosi Eszter halálát  rituális gyilkosságként magyarázzák, hamarosan kiderül, hogy a leány a folyóba fulladt, a vádlottat 1883-ban felmentik."

 

HOLLÓSY Simon: [Levele Réti Istvánhoz. München, 1900. március 20.] In Válogatás a nagybányai művészek leveleiből 1893-1944. Szerk.: András Edit, Bernáth Mária. A válogatást szakmailag ellenőrizte és a jegyzeteket írta: SZÜCS György. (Nagybánya könyvek, 8. Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből, II.) Miskolc, MissionArt Galéria. 1997. 87-91. p. [89; 91]

 

2061. VÉBER Károly: Mikszáth Kálmán élete és művei. [Budapest], Nesztor. é. n. [1997.] [62; 71]

                "Este vacsorázni gyakran betért barátaival az Angol Királynő Szállodába, vagy belátogat a Streingassner Kávéházba, ahol nagy tarokkcsaták zajlottak le a "vajdával", Eötvös Károllyal, a hirhedt tiszaeszlári per védőügyvédjével, függetlenségi politikussal. [...] A parlamenti karcolatokkal egyidőben született tudósításaiból a tiszaeszláriak keltették a legmélyebb hatást. 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári vérvád idején, a szervezett antiszemita mozgalmak légkörében, amikor a helybeli zsidó közösséget egy lány rituális megölésével vádolták, eleinte őt is megzavarták az uszító hangok, később azonban a Pesti Hírlapban közölt cikkeinek nagy szerepe volt a közvélemény lecsillapításában, az ártatlanok megvédésében."

 

Tiszaeszlár. In Vendégségben Szabolcs-Szatmár-Beregben. Szerk. Madár János, Czagány Gizella. Nyíregyháza : RÍM Könyvkiadó, 1997. p. 315. [315]

 

2062. VEZÉR Erzsébet: Ady Endre élete és pályája. A szerző által javított új kiadás. Budapest, Seneca. 1997. [14]

 

2063. VÖRÖS Károly: A magyar burzsoázia. = História, 1991. 1. sz. 11-13. p. [13] In uő: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Budapest, MTA Történettudományi Intézete. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 22.) 180-186. p. [184]

 

2064. VÖRÖS Károly: A budapesti zsidóság két forradalom között 1849-1918. = Kortárs, 1986. december. 100-117. p. In uő: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Budapest, MTA Történettudományi Intézete. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 22.) 187-205. p. [199]203

 

2065. VÖRÖS Kati [történelem szakos hallgató]: Spitzig Iczigtől Firkonczy Pinkászig. Élclapjaink zsidóképe 1867 és 1895 között. [Szakdolgozat. Témavezető: Kataus László.] Pécs, 1997. /107. p./ [5; 6; 9; 15; 16; 18; 21; 22; 24; 25; 37; 38; 42; 54; 64; 69; 76; 77; 86; 99; 102]

                "Az 1873-as gazdasági válság időszakában fellángoló antiszemita hangulat a tiszaeszlári vérvádperben (1882-83) csúcsosodott ki. A per által gerjesztett felfokozott hangulatot használta ki Istóczy Győző s az 1883 őszén megalakult Országos Antiszemita Párt[...] fontos az, ahogy Istóczy Győző megfogalmazta a vérvádper eredményét: "Most már mindenki előtt kétségtelen dolog, hogy de bizony van zsidókérdés és pedig a legeslegakutabb formában. És ennek a demonstrálására volt szükségünk az eszlári perre." A tiszaeszlári per lényeges eleme nem a középkori antijudaizmus vérvádjának felelevenedése, hanem egy új intellektuális erőre támaszkodó, főleg német és osztrák hatást mutató, önálló nézetrendszerré összeálló modern ideológia megszületése. [...] A névmagyarosítás főbb csúcspontjai: a kiegyezés körüli évek, az eszlári per és a Millenium körüli évek. [...] A tiszaeszlári per után a Borsszem Jankó mintegy győztesként került ki az élclapok politikai és "ideológiai" csatájából[...] A tiszaeszlári per kapcsán nyilvánult meg legerőteljesebben intellektuális és emberi fölénye a többi lappal szemben. A Borsszem Jankó is megnövekedett intenzitással foglalkozott a zsidó témával, mely arra szorítkozott, hogy éles iróniával és logikával kifigurázta, s valóban nevetségessé és súlytalanná tette laptársai retorikáját és ideológiáját. [1883. június 24. 1. p. A kép jól érzékelteti a lap eszmei alapállását.] Magyar Mihály. No, hála istennek, végre ez a sötét vendég (az antiszemitizmus a tiszaeszlári keserűvizet felpakolva) is fölpakolta az undok czókmókját s elhagyja a házamat! Egy évig remegtem, hogy rám gyújtja a födelet. [1883. július 8. 5. p. Seiffensteiner Salamon:] Igoz, hodj van nekönk malör bodapesti esköttszékkel is, Nyiregyházi türvénszékkel is, hodj tehát estönk két szék küzötte földre. [...] 1881-től azonban -s különösen a tiszaeszlári per időszakában- az Üstökös kényszeresen a zsidó téma körül forgott. A deklaráltan antiszemita Füstölő hangnemével vetekedve, a lapok közül a legrészletesebben és legintenzívebben követte nyomon a per eseményeit. [...] A per lecsengése után az Üstökös is kevesebbet foglalkozott zsidó témákkal (de többet, mint korábban), ez is mutatja azt, hogy Szabó [Endre] a közhangulatot lovagolta meg, szolgálta ki, még rá is téve egy lapáttal. [...] Az Üstökösben, bár az első olyan élclap volt, amiben állandó figurák szerepeltek, hosszú ideig nem fordult elő zsidó figura. Az eszlári per idején felélénkült érdeklődést egy rovat és egy figura megjelenése jelzi[...] A per időszakára különösen jellemző az élclapokban gyakran, főleg kiélezett időszakokban előforduló gondolat, mely szerint a zsidók (tőke és újságok) befolyásuk alatt tartják, uralják, illetve uralni fogják Magyarországot. Például az eszlári per végén, mely felmentéssel végződött, az Üstökös így okolja meg az ítéletet: [1883. augusztus 12. 6. p.] "Hát Lloyd és Sornál: álljatok elő, Mert ti vagytok ám a fő-bűnösök, Az értelmi bünszerzés maszlaga, Ott terem meg betüitek között." [A Zsidóország című rovat] az eszlári per alatt e témával foglalkozott[...] Így ír [Federvieh Kóbi sornaliszt a Bolond Istókban, 1882. június 4. 2. p.] az eszlári ügy idején:[...]Ich wiederhole schreiend, dass ganz Europa hört: a khereszthének bhalandak, hoid edj froskha vhére miath öthek ilyen gezéresz, mikher azt némán elthörikh, hoid khiválaszthot nép milion khereszthén ember vhérét khiszívjon és bhűrét lenyóza. ...Jerthek elű a thietekhek revelver és végyükh megh khüzösen a tiszaeszlári sakhter khompremithált betshölete nekhi! Az ű ögye a mi ögyönkh! [...] A [Hep-Hep!] rovat az eszlári per idején élénkült meg, amikor gyakorlatilag antiszemita programbeszédeket és durva zsidó élceket tartalmazott. [...] Az eszlári per idején az Üstökös és a Bolond Istók méltó vetélytársa volt az antiszemita Füstölőnek. Nem véletlenül fogalmaz úgy a Borsszem Jankó a tiszaeszlári per idején [1882. szeptember 10.], hogy a sakter (zsidó) nem más, mint "egy szenzációt csináló, előfizetőket fogdosó, gseftet és pénzt hozó fogalom". Sokat elárul a korabeli légkörről az, hogy amellett, hogy a legtöbb élclap antiszemita hangnemben kísérte végig a pert, az olvasóközönségnek volt egy olyan rézege, amely eltartott egy direkt antiszemita, a zsidókon kívül semmi mással nem foglalkozó alacsony színvonalú humorisztikus lapot. [...]Ónódy Géza, aki a tiszaeszlári ügy elindítója volt[...] A [Kagál] kifejezést Istóczy Győző vitte be a köztudatba a tiszaeszlári per után, melyen a zsidók titkos összeesküvését, szervezetét értette, amelynek célja a zsidó világuralom kiépítése. [...] Hová mégysz Smüle? Nyiregyházára esküt tenni. Mily ügyben? Még nem tudom. [Füstölő, 1882. október 1. 95. p.] A Bolond Istók a tiszaeszlári per idején [1882. augusztus 6. 6-7. p.] az egyik számában 2 oldalas nagy térképen tette közzé Uj Jeruzsálem (azelőtt Budapest), Jordánország fővárosának hivatalos térképét. [...]a város címerén, melyet két nyúl fog közre és pénzeszsákok vannak a tetején, egy ortodox zsidó egy lány véres fejét tartja egy kés csúcsán. [...] A korszak politikai élclapjainak egyik legfigyelemreméltóbb sajátossága, hogy a Borsszem Jankó és az Üstökös (megfelelő időszakai) kivételével eltérő árnyalatokkal, de egységesen antiszemita hangneműek. Azt, hogy ez alapvető eszmei alapállásuk volt, az is jelzi, hogy egyenletesen, a korszakban végig foglalkoztatta őket a zsidóság és szerepének kérdése. Természetesen a tiszaeszlári per és az egyházpolitikai reform körüli küzdelmek ezt még jobban felszínre hozták."

 

2066. VÖRÖS Kati [történelem szakos hallgató]: A tiszaeszlári per. In Spitzig Iczigtől Firkonczy Pinkászig. Élclapjaink zsidóképe 1867 és 1895 között. [Szakdolgozat. Témavezető: Kataus László.] Pécs, 1997. /107. p./ 91-98. p.

 

Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon. Marjanucz László interjúja KARÁDY Viktorral a magyar-zsidó társadalomtörténet kutatásának kérdéseiről. 1. rész. = Mozgó Világ, augusztus. 26-49. p. in uő.: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Tanulmányok. (konTEXTus könyvek) Budapest : Cserépfalvi, 1997. p. 11-77. [24; 25; 34; 45]

 

KARÁDY Viktor: A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői a magyar társadalomtörténetben. in A zsidókérdésről. Szombathely, 1981. in uő.: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Tanulmányok. (konTEXTus könyvek) Budapest : Cserépfalvi, 1997. p. 78-113. [99]

 

KARÁDY Viktor: Asszimiláció és társadalmi krízis. A magyar zsidó társadalomtörténet konjunkturális vizsgálatához. = Világosság, 1993. 3. sz. p. 33-60. [44] in uő.: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Tanulmányok. Budapest : Cserépfalvi, 1997. p. 114-150. [129]

 

2067. TOLDI Éva: Közös égbolt alatt. Sándor Iván: Tengerikavics. = Alföld, 1997. január. 71-74. p. [71]

                "A fejezetek második része rendre történelmi eseményekhez kapcsolódik. A vereségek krónikájában olvashatunk a doni tragédiáról, Auschwitzról, az aradi vértanúkról, a tiszaeszlári perről, a holocaustról..."

 

2068. POSZLER György: Ezredvégi palackposta. Nyers applikáció öt tételben. (Ex libris). = Élet és Irodalom, 1997. január 24. 13. p. [13]

                "[Sándor Iván: Tengerikavics című regényéről.] Az egyéni és köztörténet elválaszthatatlan egységével. Család- és nemzetiségtörténet. Amelyben a dédapák históriájára a szabadságharc alkonya, a nagyapákéra Tiszaeszlár gyalázata felel."

 

2069. TÉGLÁS János Vencel: Istóczy Győző és a politikai antiszemitizmus nyelvezete a XIX. század végén Magyarországon. = Zoón Politikon, 1-2. sz. 44-47. p. [46]

                "A Tisza-Eszlári vérvád ürügyén élesedett meg igazán a hangja [Istóczynak], másfél évvel később alakult meg az Országos Antiszemita Párt..."

 

2070. KOVÁCS Anna: Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához. = Palócföld, 2. sz. 271-287. p. [281; 283]

                "Bemutatjuk Mikszáthot, az újságcsinálót: ...a nyíregyházi per tudósítóját... [Kedvelt alak a Steingassner Kávéházban] ..ahol nagy tarokkcsatáit vívta Eötvös Károllyal (a tiszaeszlári per védőügyvédjével)..."

 

2071. KOMORÓCZY Géza: Mit veszített a magyar zsidóság 1944-ben - mit veszített a magyar társadalom? = Barátság, 1997. február 15. XXXIX-XLVI. p. [

                "Gőg, lenézés, lekicsinylés, bántás volt az úri antiszemitizmus, nyilván elhatárolódás is, de történetileg nem a gettók perspektívájából kell megítélni, még csak ne is Tiszaeszlár felől. A másság közönséges kifejezése volt, csak egy irányban. Az asszimiláció egyik melléktünete."

 

2072. KOMORÓCZY Géza: Mit veszített a magyar zsidóság 1944-ben - mit veszített a magyar társadalom? = Barátság, 1997. február 15. XXXIX-XLVI. p. [] In: Mi minden veszett el itt..." - Kétnapos konferencia Magyarország e századi veszteségeiről. (Budapest, 1996. szeptember 10-11). Budapest, Friedrich Ebert Stiftung. 1997. 34-40. p. []

 

2073. KOMORÓCZY Géza: Jámbor zsidógyűlölet. = Élet és Irodalom, 1995. december 22. 24-25. p. [] Uez. angolul: Pious Anti-Semitism in the Centuries of Darkness and Light. = Budapest Rewiew of Books, 1997. 3. sz. 124-129. p. []

 

2074. KOZMA István: Névváltoztatás és történelem (1894-1956). = Századok, 1997. 2. sz. 383-452. p. [390; 429]

                "A névmagyarosítás nagy konjunktúrái 19-20. századi történelmünk egyes fordulópontjaival, illetve a nemzeti és a kisebbségi politika új irányzatainak megjelenésével, vagy hatalmi helyzetbe kerülésével estek egybe. (Forradalom és szabadságharc 1848-49-ben; - a politikai antiszemitizmus színre lépése és a tiszaeszlári vérvád, amelyekkel egy időben vette kezdetét az első nagyobb arányú agitáció a névmagyarosítás terjesztése érdekében[...]"

 

VARANNAI Zoltán: Egy veszélyes hiedelem nyomában. [Recenzió.] = Regio, 1997. 2. sz p. 186-190. [186; 189]

 

2075. RÁCZ Péter: Magyar haszidok cselekedetei. Szabolcsi Lajos: Magyar haszid történetek. = Holmi, 4. sz. 598-600. p. [598; 599; 600]

                "A Mayerl című elbeszélés a tiszaeszlári vérvád idején játszódik. Mayerlből, a kállói szent rabbi otthonról elkerült fiából a váradi püspök keresztény vallású magyar urat nevel. A már aggastyán "Kállay gróf" kiszabadítja a tanúvallomásra kényszerített zsidó koldusokat, akik felébresztik benne régen kihunyt zsidó öntudatát."

 

2076. SIMON Róbert: R. Patai mint orientalista. = Múlt és Jövő. – 9:2 (1997.). – p. 57–69. [57]

                "Az utóbbi fejlemény [antiszemitizmus] első nyilvánvaló jelei a tiszaeszlári vérvád során mutatkoztak meg, amely a Dreyfus-üggyel együtt a XIX. századi antiszemitizmusnak a későbbieket anticipáló baljós és figyelmeztető eseménye volt, ám ekkor még a hatalomnak nyújtott financiális segítség fejében Tisza Kálmán védelmébe vette a magyar zsidóságot, s tudjuk, hogy a zsidó nagytőkések második nemesítési hulláma éppen 1882-87 között történt..."

 

2077. HARASZTI György: A zsidó történetírás nehézsége, avagy egy illúzió fogságában. = Múlt és Jövő. – 9:2 (1997.). – p. 70–82. [75]

                [Patai könyvének (1996.) egyik fejezetcíme: Istóczy és Tiszaeszlár.]

 

2078. Gervai András: "Mára szkeptikusabb lettem". Bemutató előtt SIMÓ Sándor új filmje. [Beszélgetés a rendezővel.] = Magyar Hírlap, 1997. március 26. 8. p. [8]

                "És egy másik véletlen: társaságban egy könyvkiadóval beszélgetve tudtam meg, hogy Magyarországon az 1882-es tiszaeszlári után még háromnegyed évszázaddal is előfordultak vérvádak."

 

2079. LIPP Tamás: A vajda Turinban. Idéző. = Magyar Hírlap, 1997. március 29. Ahogy tetszik című melléklet. 14. p. [14]

                "Nemcsak politikus, harcos közéleti ember volt (ő védte az 1882-ben gyilkosság vádjával perbefogott eszlári zsidókat), hanem egy sajátos - az emberi értékekért foggal-körömmel harcoló - értelmiségi magatartás megteremtője is. Ő maga azonban - mint ezt többször kifejtette - inkább irodalmi működésére volt büszke."

 

SZALAI Miklós: Ifj. Andrássy Gyula pályájának első szakasza. = Századok, 1997. 3. sz. p. 623–676. [637]

 

2080. Gervai András: Emlékezzünk az igazakra! [Beszélgetés Sipos András rendezővel.] = Magyar Hírlap, 1997. május 6. 8. p. [8]

                "A hatvanas években például egy színidirektor azzal érvelt a tiszaeszlári perről írt darabom bemutatása ellen, hogy nem tennék jó szolgálatot a magyar zsidóságnak."

 

2081. WOLLÁK László [elnök]: Veszprém, a legfiatalabb hitközség. = Új Élet, 1997. május 15. 2. p. [2]

                "Részt veszünk a helyi eseményeken, megkoszorúztuk a Veszprémben eltemetett Eötvös Károlynak, a tiszaeszlári védőnek a sírját[...]"

 

2082. HELLER Ágnes: Az asszimiláció paradoxonja. = Magyar Hírlap, 1997. május 24. Ahogy tetszik című melléklet. 12. p. [12]

                "Komlós Aladár írja le, hogy azok a zsidók, akik már a múlt század negyvenes éveiben, a magyar liberalizmushoz asszimilálódva hazafias magyarokká váltak, majd azok, akik a kiegyezés után a magyar liberalizmus második generációjába olvadtak be, döbbenten álltak a nyolcvanas években kibontakozó antiszemita hullám, a tiszaeszlári pert kísérő és követő tüntetések ténye előtt. Azt hitték, éppen olyan jó magyarok, mint a többiek, s hirtelen kiderült, hogy mégiscsak zsidók, méghozzá éppen annyira, mint azok, akiket lenéztek vagy akiket - meggyőződésük szerint - maguk mögött hagytak a gettóban. S most kiderült: mindez illúzió."

 

2083. DOBSZAY Károly: Ki volt Sértő Kálmán? = Hunnia, 1997. május 25. 28-32. p. [31]

                "[1938. május végén] megírta híres Köpönyegfordítás című cikkét, s őrajta is beteljesedett Erdélyi József sorsa, akit a "Solymosi Eszter vére" című verse miatt szintén kitagadott a baloldal és még a költő nevet is megtagadták tőle. (A Püski kiadó által nemrég megjelentetett Erdélyi József kötetből ez a vers valószínűleg helyszűke miatt szintén kimaradt!)"

 

2084. Fencsik Flóra: Vád == Magyar Hírlap, 1997. május 26. – p. 7. [7]

                "Pedig a ködös, bizonyíték nélküli gyanúsítás-vádaskodás nemegyszer járt már történelmi kihatású veszedelmekkel is; ez a Dreyfuss-per óta, Tiszaeszlár óta, a Reichstag felgyújtása óta tudható."

 

2085. Nyerges András: A félvér bohóc meg a föld pora == Magyar Hírlap, 1997. június 28. Ahogy tetszik című melléklet. – p. 13. [13]

 

2086. Antal István: Major league : Prózavers Major Jánosról == Új Művészet, 5–6. sz. – p. 32. [32]

                "A hatnapos háború és Scharf Móricz dilemmája nincsen olyan messzire egymástól, mint Makó vitéz és Jeruzsálem a hagymától. Ha máshonnan nem, Eötvös Józseftől, Eötvös Károlytól és Erdély Miklóstól tudhatnánk."

 

2087. Sinkovits Péter: Önarckép torzító tükörben : Beszélgetés MAJOR János grafikusművésszel == Új Művészet, 5–6. sz. – p. 34–39. [38; 39]

                "- Polemikus műnek szántam a Scharf Móricz emlékezetére készített lapomat. Itt fontos volt a dokumentativitás, hiszen egy bűneset felidézéséről van szó. Minden olyan mikroszkopikus, mint egy ujjlenyomat, a technikai megjelenítés is alátámasztja a témát, majdnem minden részlet mechanikusan előidézett lenyomat. Hiteles orvosi szakértők vizsgálják, tehát kvázi olyan, mint egy corpus delicti. Ugyanakkor nagyon korszerű szemléletű lap volt, hiszen a 60-as évek közepén készült, a pop-art-tal egyidőben. A motívumok is a leképezésnek a mechanikus módjára utalnak, hiszen megjelenésükben realisztikusak, de tárgyszerűek, azt a hatást keltik, mintha odamontíroztam volna őket. - Ez a lap utólag kapta a Scharf Móricz emlékezete címet? Nem látom a közvetlen utalásokat a vérvádra. - Ez kimondottan Scharf Móricczal akart foglalkozni. Eredetileg a keresztlécen egy kislány ült, és a nyakát vágta el az ablak. Ez a figura volt a Solymosi Eszter, aki ült a WC-n, Scharf Móricz meg látja, hogy az ablak elvágja a nyakát. Méhes látta ezt a vázlatot, s azt mondta, szegény kislány, mert olyan groteszkre, olyan csúnyára rajzoltam. Hétszer kapartam ki a lemezből a kislányt, mert nem tetszett nekem sem. Végül Bumm A szülészet alapvonalai című könyvéből másoltam ki a központi motívumot."

 

2088. Major János: "Scharf Móric emlékezete" [1966, papír, vaskarc] == Új Művészet, 5–6. sz. – p. 38.

 

2089. A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú, e könyv bevezetőjében közölt rendelete alapján, 1945 április 28-án Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Bizottság alakult. A Bizottság eddigi munkája eredményeként az alábbiakban teszi közzé az indexre helyezett fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek (könyvek és hírlapok, illetve folyóiratok) I. számú jegyzékét == Pannon Front, 1997. július. (3. évfolyam 1. sz. - 9. sz.) p. 31–34. [33 Marschalkó]

 

2090. Munkácsi Éva: Könyvbemutató == Új Élet, 1997. július 1. – p. 3. [3]

                "[Virág Teréz: Emlékezés egy szederfára. 4. rész.] Ennek a résznek fő témái: identitás és agresszió. Az első tanulmány a tiszaeszlári perrel foglalkozik, Eötvös Károly igazságával."

 

2091. Könczöl Csaba: Egy kínos könyvről : Pelle János: Az utolsó vérvádak == Népszabadság, július 4. – p. 11. [11]

                "Az antiszemitizmus egy olyan – látszólag – mellékes, noha több évezredes múltra visszatekintő megnyilvánulási formáját helyezi kutatása középpontjába, amelyről manapság még az átlagos műveltséggel rendelkezők is legföljebb az 1882-es tiszaeszlári vérvádper révén tudnak, elsősorban Eötvös Károly A nagy per című kortársi krónikája, vagy (antiszemita oldalról) Erdélyi József Solymosi Eszter vére című híres-hírhedt verse alapján. ...Tiszaeszlár, mint konkrét példák sokaságával bizonyítja [Pelle], nem végpont, hanem nyitány volt, annak ellenére, hogy Eötvös Károly ügyvéd és író jóvoltából a Scharf-család ártatlansága Solymosi Eszter meggyilkolásában bizonyítást nyert, és a vádlottakat fölmentették. Nyitány - abban az értelemben, hogy a kifejezetten politikai antiszemitizmus nálunk éppen ennek a pernek a kapcsán ismerte föl, mennyire alkalmas eszköz a vérvád az ország legelmaradottabb, keleti fele középkori szellemi színvonalon álló, műveletlen, babonás hiedelmekkel átitatott lakosságának a zsidók elleni politikai mozgósítására. ...Eötvös Károly már a tiszaeszlári per kapcsán világosan látta: az, hogy megnyerte a pert, valójában visszafelé sült el. Országos üggyé tette ugyan a vérvádat - azonban a többségbe belőle nem a vád bizonyított tarthatatlansága vésődött bele, hanem az, hogy "valami mégis lehet a dologban". A nagy per című könyvet csupán az az elenyésző hányadú, fölvilágosult értelmiségi olvasta, aki már eleve képtelenségnek tartotta a vérvádat, akiket tehát racionális érveléssel meggyőzni vagy egyáltalán nem kellett, vagy nem volt nehéz."

 

2092. Barabás Tamás: A Magyar Fórumot olvasgatva == Új Élet, 1997. július 15. – p. 6. [6]

                "Talán emlékeznek még rá az Új Élet olvasói, annak idején ő volt az - foglalkoztam ezzel e lapban többször is -, aki a vérvádról szóló Tutajosok című film kapcsán egyetlenegyszer sem írja le a vérvád szót, ezzel szemben - Eötvös Károly és Krúdy Gyula bizonyító erejű könyveivel szemben - azt próbálta bizonygatni, hogy a tiszaeszlári per koncepciós volt, a lapokat előre leosztották, mert a bécsi Rothschild báró megüzente: nem ad kölcsönt az országnak, ha a tiszaeszlári zsidó vádlottakat nem mentik fel. Nos, ugyanez a Szőcs Zoltán most[...]"

 

Medvigy Endre: Sértő Kálmán és a magyar igazság védelmében, a nyilas áfium ellen : Válasz Dobszay Károly rágalmaira == Havi Magyar Fórum. – 5:8 (1997. aug.). – p. 80–84. [83]

 

2093. L[encsés]. K[ároly].: Az első magyar államügyész és a vérvádper == Magyar Hírlap, 1997. augusztus 9. – p. 20.

 

2094. Dr. Nagy Károly [Kozma Sándor-díjas ny. főügyészségi tanácsos]: Kozma Sándor emlékezete. Aki nem hitt a vérvádban - 100 éve hunyt el az első magyar főügyész == Új Élet, 1997. augusztus 15. – p. 4. [Benne: SZABOLCSI Miksa]

 

2095. Galili Gemeiner Ervin: Szentendre zsidói... == Új Élet, 1997. szeptember 1. – p. 4. [4]

                "[Anna Margit] Zsidó vonatkozású alkotásai: [...] Scharf Móric (1973)[...]"

 

2096. dr. Róbert Péter: Régi nóta, híres nóta == Új Élet, szeptember 1. – p. 7. [7]

                "Kevesen tudják, hogy a csúfolódás [Erger-Berger] eredetileg nem a zsidók ellen irányult. Aigner Lajos a híres irodalmár 1882-ben a tiszaeszlári vérvádat kísérő antiszemita hecckampány idején közzétett a "Figyelő" című irodalmi lap hasábjain egy tanulmányt... A tiszaeszlári per idején különben is az ún. "zickzene-zackzene" nótát használták a nem kedvelt kisebbség kevéssé szellemes bosszantására."

 

2097. dr. Róbert Péter: Mikszáth és a zsidók == Új Élet, szeptember 1. – p. 7. [7]

                "...ő volt a Pesti Hírlapnak a tiszaeszlári per alatt Nyíregyházára küldött külön tudósítója. Bár természetesen hitt a vádlottak ártatlanságában, de tudósításában azért szóvá teszi esetleges negatív tulajdonságaikat."

 

2098. Lipp Tamás: A vajda Turinba siet == Népszabadság, szeptember 13. – p. 29. [29]

                "[Eötvös Kossuth halálakor] Mennyire jellemző ez a már-már szemérmetlen kiváncsiság, amellyel a betegség, a halál pusztítását szemléli, megméri és leírja. Így tapogatja majd körül egyik későbbi művében, A nagy perben a társadalom betegségét: az antiszemitizmust is."

 

2099. Jász Viktor: Szülőföld : Az "élőholt ember" üzenete : Erdélyi József kiadatlan költői önéletrajza == Hunnia, 1997. szeptember 25. – p. 2–4. [4]

                "[Szülőföld című költői elbeszélés, 1946-1947.] Amit azonban ott [A harmadik fiú, 1942.] csak egy fél mondat erejéig említ, itt bővebben tárgyalja: édesanyja, amikor estére se hozta haza a gyomra a fiát, elkezdte keresni. Közben a legrosszabbra is gondol: széttépte a róka, beleesett a gyulyakútba, vagy elvitték a lengyelzsidók, mint Solymosi Esztert. Kinyilatkoztatás értékű, hogy gyermekkori élményeit ezzel a szökéssel kezdi, mint olyan eseménnyel, ami életének egész további folyamát meghatározta: a világ meghódításának vágya, és a nép között elterjedt rémhír, a tiszaeszlári kiscseléd hátborzongató históriája. Az első sikereinek, az utóbbi irodalmi mellőztetésének lett a forrása."

 

2100. A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek II. sz. jegyzéke == Pannon Front, 1997. október. (3. évfolyam 2. sz. – 10. sz.). – p. 32–34. [32 Adamovich; 33 Kászonyi]

 

2101. Sajó András: A bűnös megbocsátás bája == Világosság, 9–10. sz. – p. 109–119. [113; 117; 119]

                "A zsidók attól és akkor jó magyar emberek, ha nem akarnak elmenni innen; ha azt mondják; "nekem jussom van ehhez a levegőhöz". Amely kijelentés a tiszaeszlári vérvád nyíregyházi törvényszéki tárgyalásáról tudósító Mikszáthot erre a nem épp előítéletmentes mondatra indítja: "Ez volt az első zsidó, aki olyan valamihez formált jusst, aminek nincs semmi értéke... Mindjárt nem voltam olyan nagy antiszemita. ...[A magyar antiszemita (1884.) című Mikszáth karcolatról] "S mindez a Tiszaeszlár utáni évben. Nem haragudhat Mikszáthra se antiszemita, se liberális, de a zsidó se. Vagy mind; de van-e harag mulatság után? Ez páratlan művészet - ámde etikailag veszélyes művészet. ...Az irónia érvényes - mert ma is élvezetes. Ami hat, az igaz. De nagy ára van. Térjünk vissza a Scharf Móricz nyíregyházi ("vérvád") peréhez. Mikszáth a vármegye felügyelete alatt tartott, apja ellen valló Móricz gyerek testtartásából, ahogy a fiú a tanúvallomásakor a bírói korláthoz szorul, kiérzi a betegességet, s a mondatfűzésből azt, hogy Móriczot betanították. A gyerek a kérdések elől "mindig ki tudott bújni, s olyan elegáns megyei stílusban, hogy vicispán lehetne belőle... Rejtély-e hát valóban, akit a rejtélynek a természet alkotott? Vagy csak a megyei gyöngéd kezelés tette őt ilyen csodává?" ...A tiszaeszlári vérvád utáni antiszemita légkörben a főrendiház leszavazta a zsidó-keresztény (vegyes) polgári házasságot engedő törvényjavaslatot."

 

2102. Borgó András: Lélekrajz és korrajz. Szabolcsi Bence pályaképe Kroó György monográfiájában == Múlt és Jövő. – 9:4 (1997.). – p. 11–24. [11]

                "A társadalmi környezetet szemléltető lap jellemzésére elegendő itt egyetlen rövid Kroó-mondat: "Az Egyenlőséget is Tiszaeszlár szülte."

 

2103. Péter László: Az állam és az egyház viszonya és a civil társadalom Magyarországon: történeti áttekintés (Fordította: Papp Tímea) == Századvég, 1997. Új folyam 4. sz. tavasz. – p. 3–31. [19]

                "Az 1883-as tiszaeszlári zsidó rituális gyilkosság ügye (a rossz sajtó ellenére, amit emiatt Magyarország külföldön kapott) a törvény szerepéről vallott liberális alapelv győzelmének bizonyult. A bírói eljárás Kelet-Magyarország egy kisvárosában, beleértve az államügyész szerepét is, feddhetetlen volt; minden vádlottat felmentettek. Közben a hatóságok, felhasználva diszkrecionális hatalmukat, elfojtották az antiszemita mozgalmat."

 

2104. Domokos Endre János: Solymosi Eszter vére II. (átdolgozás) [Vers] == Hunnia, november 25. – p. 42.

 

2105. Lipp Tamás: A vajda és a magyar sasfiók == Népszabadság, november 29. – p. 21. [21]

                "Amikor a parlamentben is híre jár, hogy Eötvös Károlyt fölkérték, vállalja el a gyilkossággal vádolt eszlári zsidók védelmét, levelet kap pártja, a függetlenségi párt "egyik vezérférfiától" akinek nevét nem árulja el, csak annyit mond, hogy a levél Erdélyből érkezett. "A zsidóság ellen most elemi erővel dühöngő gyűlölséget pártszervezésre kell a jó hazafinak felhasználni - hangzik az intelem. - A jelszó: Le a korrupcióval, le a zsidósággal, le Tisza uralmával." ...A titokzatos levélíró fölajánlja Eötvösnek, legyen ő az új párt vezére... Eötvös azt írja, nemcsak meglepte, de el is kedvetlenítette a javaslat."

 

2106. Hanák Péter: A közép-európai háromszög : A zsidóság kulturális szerepe Bécsben, Budapesten és Prágában == Kritika, 11. sz. – p. 3–6. [4]

                "A magyarországi zsidóság akkulturációja a dualizmus korában még sikeresebben haladt. Ezt a folyamatot időnként antiszemita kirobbanások, mint például az 1883. évi tiszaeszlári vérvádper zavarták, de nem akasztották meg. A per felmentéssel, a liberalizmus győzelmével végződött."

 

2107. A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke, 4. == Pannon Front, 1997. december. (3. évfolyam 4. sz. - 12. sz.). – p. 32–34. [32 Bary]

 

2108. Sz. Gy. [kérdező]: Kazimir Károly == Polisz : Irodalmi kalendárium 1998. 1997. december. 36-37. p. [36]

                "Mikszáth Tiszaeszlári perében felmerült az ott segédkező Kazimir hajdú neve, aki nyíregyházi születésű, és még az irodalomban is szerepelt."

 

2109. Koncz István: Fohászféle azért, hogy soha ne kelljen ölnöm [Vers] == uő.: Ellen-máglya. – Újvidék : Forum, 1987. – p. 16–17. [16] Uez.: = Ex Symposion, 1997. 19-20. sz. 28. p.

 

2110. Dr. Róbert Péter: 11 évtizede született Arnold Zweig == Új Élet, 1997. december 1. 7. p. [7]

                "Pályakezdésének érdekes mozzanata a tiszaeszlári perről írott drámája, amely két változatban is megjelent 1914-ben, illetve 1918-ban."

 

2111. Dérczy Péter: Történelem és regény : Sándor Ivánnal beszélget Dérczy Péter == Élet és Irodalom, december 19. – p. 7–8. [7]

                "Viszonylag korán szembesültem például a tiszaeszlári per anyagával. Véletlenül és szerencsésen találtam rá az egykori periratokra. - ...Tiszaeszlárt Eötvös Károly és Krúdy is megírta... miért érezted, hogy neked is meg kell tenned? - Meglepő lehet, de nem Tiszaeszlár miatt kezdtem hozzá. 1965-ben jártam először Párizsban. A Magyar Műhely szerkesztőivel beszélgetve az itthoni lefojtott körülményekről, az egyikük megjegyezte, hogy a Rajk-perről úgy lehetne végre beszélni, ha megírná valaki a tiszaeszlári pert, hiszen annak is erős a koncepciós motívuma. A drámámban én valójában egy koncepciós pert modellizáltam. Egy évtizeddel később az esszékönyvben aztán már tovább mentem. - De akkor mégis lehet különböző történeti szituációk között analógiát találni? - Amikor a drámát írtam, a hatvanas évek közepén, akkor még azt hittem, hogy lehet, sőt, a ki nem mondhatóság körülményei között kell is. Ma már nem hiszek ebben, habár persze egy ilyen látásmóddal is előállhat valaki."

 

2112. Domokos Endre János: "Új lángot visz most a szél..." : Egészséges Fejbőr: Csodaszarvas == Hunnia, december 25. – p. 32–36. [36]

                ""Solymosi Eszter, hiába sírsz, / Cserben hagyott a nagyvilág, / Mint ahogy pusztuló néped, / S láncra vert, árva hazád!" - ...A másik konkrét esettel foglalkozó szám a Hiába sírsz! Ez hogy kerül a korongra? - Eredetileg Erdélyi József "Solymosi Eszter vére" című költeményét akartuk megzenésíteni, de a költő örököse nem járult hozzá, s mi ezt messzemenően tiszteletben tartjuk, ezért írtunk egy teljesen új dalt a témára. Solymosi Eszter itt már nem csupán egy rejtélyes körülmények közt elhunyt libapásztort jelent, hanem a magyar tragédia nyitányát jelképezi, a számtalanszor cserbenhagyott, ártatlanul megbüntetett, nagyhatalmaknak kiszolgáltatott magyar népet. A témát egyébként nem mi kezdtük feszegetni, ugyanis a közelmúltban agyonvetített "Tutajosok" című filmet nem mi készítettük (nyilván), csupán arra válaszolunk."

 

1998.

 

2113. Kiss József: Utószó a harmadik kiadáshoz == Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók (Múlt és Jövő könyvek). – Budapest : Múlt és Jövő Kiadó, 1998. – p. 281–286. [281]

                "[1898. A mű első kiadása.] Tiszaeszlár már régen volt, és ott is az igazság győzött, nincs mitől tartani."

 

2114. Buczkó József: Újfehértó zsidósága (Az Újfehértói Városi Múzeum kiadványai, 2.). – Újfehértó : Újfehértói Városi Múzeum, 1998. – [146]

                "Különféle hiedelmek ennek ellenére [nem volt zsidóellenesség] is lábrakaptak, talán a tiszaeszlári vérvád hagyatékaként. "A Kisréten lakók úgy tartották, hogy a zsidók kiszívják a magyarok vérét. [...] Amint sejthető is, semmi komoly dologról nincs itt szó, inkább csak valamiféle ijesztésről, ami minden alap nélkül a keresztény gyerekek szomszédolását akarta megakadályozni."

 

2115. Csepeli György: Előítélet és antiszemitizmus. – Budapest : Jószöveg Műhely Kiadó, 1998. – [112]

                "Ismeretes, hogy amikor 1882-ben Tiszaeszláron rejtélyes körülmények között eltűnt egy kis cselédlány, Solymosi Eszter, a jellegzetesen vallási antiszemitizmusból táplálkozó vérvád nyomán ugyan perre került sor, de a perben született felmentő ítélet a politikailag szerveződő antiszemita mozgalom látványos vereségét hozta."

 

2116. Csorba László: A dualizmus rendszerének kiépülése és a konszolidált időszak (1867–1890) == Gergely András (szerk.): 19. századi magyar történelem 1790–1918. – Budapest : Korona Kiadó, 1998. – p. 375–403. [393; 394]

                "De az antiszemita mozgalom frontális támadására már korábban, 1882-ben sor került, amikor a szenzációra éhes sajtó felröpentette a koholt vádat, miszerint zsidó rituális gyilkosság áldozata lett volna az eltűnt tiszaeszlári kis cselédlány, Solymosi Eszter. ...Most, a tiszaeszlári esetben [Istóczy] vezértársa, Ónody Géza volt érdekelt, mert eszlári nagybérlőként ő dobta be elsőként a köztudatba a középkori vérvád meséjét, és ő mozgatta azokat a kapcsolatokat, amelyek a megyei hatóságokat elfogulttá tették az eszlári és az ügybe belekeveredett máramarosi zsidók - véletlenül arra járó, ártatlan tutajosok - ellenében. Az igazi tét ugyanis a kormánybuktatás lehetősége volt, hiszen Tisza - liberális meggyőződése és a zsidó nagypolgársággal kötött politikai-gazdasági szövetsége kettős fundamentumáról - immár nyíltan szembeszállt az antiszemita agitációval és országszerte minden segítséget megadott a fellobbanó zavargások elfojtásához. Igazi dilemma elé épp ezért a Függetlenségi Párt került, mert, - nem először és nem utoljára történelme során - úgy nyílt esélye a gyűlölt kormány megbuktatására, hogy "csupán" eddig követett elveiről kellett volna lemondania a cselekvés érdekében. A döntést megkönnyítette Kossuth Lajos egyértelmű állásfoglalása: ... Eötvös Károly, a párt egyik vezető egyénisége vállalta az eszlári zsidók védelmét, jelezve, hogy a függetlenségiek egyelőre hűek maradnak a liberális örökséghez és nem hisznek az antiszemita kalandorságban. A tiszaeszlári vérvád per, a "nagy per" felmentéssel végződött, az antiszemita mozgalom - noha párttá is szerveződött a következő őszön - hamarosan elenyészett."

 

Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár I. Művész életrajzok A-tól D-ig. In A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995–1996. Debrecen, 1998. – p. 363–391. [365]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_DERI_1995_1996/?pg=366&layout=s

                Ábrányi Lajos.

 

2117. ??Egyetemes lexikon. Szerk.: Markó László, Albert István. Ford.: Abai Ágnes. Officina Nova M. Kvklub [Budapest], 1998. Jav. kiad.  Kész. az "Universallexikon" (Gütersloh : Lexikon Verl., 1994) c. kiad. alapján.

Markó László (szerk.) / Albert István (szerk.) / Abai Ágnes (ford.) Egyetemes lexikon. Officina Nova M. Kvklub [Budapest], 1996  Jav. kiad. Kész. az "Universallexikon" (Gütersloh : Lexikon Verl., 1994) c. kiad. alapján

Markó László (szerk.) / Albert István (szerk.) / Abai Ágnes (ford.) Officina egyetemes lexikon Officina Nova [Budapest], 1994 A "Bertelsmann Universal Lexikon" alapján kész.??

 

Elek László: Jókai életének két szomorú napja : (Jókai és Békés megye) == uő.: Művelődés, irodalom Békés megyében, II. kötet. – Békéscsaba : Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. – p. 236–282. [263]

 

2118. Estók János: Az 1881–1884. évi országgyűlés == Dobszay Tamás, Estók János, Salamon Konrád, Szerencsés Károly, Tombor László: Tisztelt Ház! A magyar országgyűlések története 1848–1998. – Budapest : Puskás Tivadar Távközlési Technikum, 1998. – p. 56–59. [57; 58]

                "1883 augusztus-szeptember Antiszemita megmozdulások a tiszaeszlári vérvád keltette hisztéria nyomán. augusztus 3. A tiszaeszlári vérvád zsidó vádlottjainak a fölmentése. ...1882 tavaszán azonban a tiszaeszlári zsidó hitközséget azzal vádolták meg, hogy rituális gyilkosságot követtek el egy keresztény cselédlányon, a 14 éves Solymosi Eszteren. A képviselőház először 1882. május 23-án foglalkozott az üggyel. Ónody Gézának, majd Istóczy Győzőnek a zsidósággal szembeni vádaskodását Tisza Kálmán és Pauler Gyula igazságügy-miniszter visszautasította. Irányi Dániel pedig a kormánytól a zsidóság elleni izgatás megfékezését és vagyon- és létbiztonságuk védelmét kérte. A kormány a helyenként föllépő antiszemita zavargásokkal szemben erélyesen lépett föl, például Pozsony, majd Zala vármegyében statáriumot rendelt el. Az eszlári perben a védelmet tüntetőleg vállaló függetlenségi párti Eötvös Károly - a kormány, sőt az ügyész akaratával egyezően - fölényesen bizonyította a vád tarthatatlanságát. A nyíregyházi bíróság fölmentő ítélete nemcsak a vádlottakat tisztázta, hanem az igaztalanul gyanúsított zsidóságot is. A fölkavart indulatok megnyugvását szolgálta Kossuth Lajos nyílt levele, amelyben kijelentette: "Én az antiszemitikus agitációt mint a 19. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom." 1883. október 6-án - a tiszaeszlári vérvád keltette zsidóellenes hisztéria hullámait kihasználva - alakult meg az Országos Antiszemita Párt. Az országgyűlési pártok kivetették magukból az antiszemita képviselőket, és elhatárolódtak az alantas indulatokat meglovagló Antiszemita Párttól, amely támogatottság híján néhány év múlva föloszlott. Az eszlári per kiváltotta érzelmek még el sem csitultak, amikor Tisza Kálmán miniszterelnök a Ház elé vitte a keresztény és az izraelita (zsidó) vallásúak házasságának ügyét."

 

2119. Estók János: A boldog békeidők (Új képes történelem). – Budapest : Magyar Könyvklub : Helikon Kiadó, 1998. – [46]

                "1882 tavaszán a tiszaeszlári zsidó hitközséget azzal vádolták meg, hogy rituális gyilkosságot követtek el egy keresztény cselédlány, a 14 éves Solymosi Eszter ellen. A kormány az antiszemita zavargásokkal szemben erélyesen lépett föl, például Pozsony vármegyében statáriumot rendelve el. Az eszlári perben a védelmet vállaló függetlenségi párti Eötvös Károly – a kormány, sőt az ügyész akaratával egyezően – fölényesen bizonyította a vád tarthatatlanságát. A nyíregyházi bíróság fölmentő ítélete nemcsak a vádlottakat tisztázta, hanem az igaztalanul gyanúsított zsidóságot is. Az országgyűlési pártok kivetették magukból az antiszemita képviselőket, és elhatárolódtak az alantas indulatokat meglovagló Antiszemita Párttól, amely támogatottság híján néhány év múlva föloszlott."

 

Fábri Anna: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (Élet–Mű–Kalauz : A Mikszáth Kiadó irodalmi könyvsorozata, 1.). – Horpács : Mikszáth, 1998. – 168 p. [107; 108; 165]

 

2120. Faragó László: Epilógus == uő.: Írástudók árulása – írástudók helytállása. – p. 107–115. [114] Uez.: uő.: A demokrácia kilátásai : Egy politikus írástudó gondolataiból. Összeállította, jegyzetekkel ellátta és szerk.: Jemnitz János, Székely Gábor. – Budapest : Magyar Lajos Alapítvány, 1998. – p. 151–158. [156]

 

2121. Felkai László: Zsidó iskolázás Magyarországon (1780–1990). – Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1998. – [49; 50]

                "A kormányzat részéről tett előnyös lépések dacára a társadalom életében több tényező utalt antiszemita jelenségekre. Különösen az 1880-as évektől bolygatta meg több atrocitás a zsidók békés életét. Nem egy vidéki városban, sőt a budapesti egyetemen is zsidóverés borzolta fel a kedélyeket. 1882-ben a tiszaeszlári vérvád kavarta fel az ország zsidó lakosságának nyugalmát. ...A társadalom egyes, inkább csak vékony rétegeiben fejüket felütő zsidóellenes jelenségek nem érintették jelentősebben a zsidó iskolázást, amely egész története folyamán ekkor fejlődött a legdinamikusabban."

 

Harcos Ottó: A „Könnyek könyvét” forgatva == uő.: Szerelmem, Pécs : Összegyűjtött írások. – Pécs : dr. Hegyi Eugénia, 1998. – p. 135–138. [137]

 

2122. Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története. – München : Danubius, 1998. [64; 68; 78; 164; 167; 246; 255; 257; 258; 280; 332; 336; 362; 368; 369; 421]

                "Vannak, akik Luther Mártonra (1483-1546), a protestantizmus megalapítójára s a katholikus egyház egyik legelkeseredettebb ellenségére, mint olyanra hivatkoznak, aki tiltakozott a vérvád ellen. Így tett a tiszaeszlári per alkalmával dr. Kayserling rabbi is. De meg is győzték, hogy teljesen alaptalanul apellált Lutherre. ...[1875. Zboró] Ónody Géza országgyűlési képviselő ennek az esetnek ismertetését a következő észrevétellel fejezi be: "E sajátságos eset párját képezi a tiszaeszlári esetnek, csak az a különbség, hogy Solymossy Eszter már nem lehetet abban a helyzetben, hogy mártíromságának történetét elbeszélhette volna..."

 

2123. Az Egyházi Közlöny szerkesztősége: 362; 368; 369

 

2124. HUBER Lipót: A világhírű tiszaeszlári gyilkosság és bűnper, 1882-1883. In uő.: A vérvád és vérgyilkosságok története. München, Danubius. 340-361. p.

 

SZINAI Miklós: A magyar szélsőjobboldal történelmi helyéhez. In Jobboldali radikalizmusok tegnap és ma. Tanulmányok. (Politikatörténeti füzetek, XII.) 2. bővített kiadás. Budapest : Napvilág, 1998. p. 114–122. [118; 120; 122]

 

2125. JÓKAI Mór: Én és a zsidók. [Hogyan lettem én filoszemitává? = Pesti Hírlap, 1884. április 28.] In uő.: Életemből. Igaz történetek, örök emlékek, humor, útleírás. I-II. Budapest, Révai. 1898. In Jókai Mór. Válogatta, a bevezetést és a jegyzeteket írta Fábri Anna. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. 1998. (Magyar Szabadelvűek) 162-167. p., 217. p.

                "Mi tűrés-tagadás, én bizony gyermekkoromban antiszemita voltam, mint sok fejletlen ember. A szolgálóink telemesemondázták a fejemet azzal, hogy a zsidók a pászka ünnepükhöz keresztyén gyermekek vérét használják[...]"

 

KAZIMIR Károly: Születésnapi gondolatok. Beszélgetőtárs: Koltay Gábor. In uő.: Thália örök. Budapest, Szabad Tér. 1998. 11-81. p. [16]

                "Történelmi érdekesség, hogy Mikszáth Tiszaeszlár című könyvében szerepel egy Kazimir nevű pandúr, akit a bíróság tanúságtételre szólít fel..."

 

Kertész Imre: Táborok maradandósága. = Uő.: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Budapest : Magvető, 1998. 60-73. [70]

 

2126. [KOSSUTH Lajos:] "hogy csak egy teremtett léleknek is jogegyenlősége megcsonkíttassék, azt a függetlenségi párt meg nem engedheti" 1882. október 15. Részlet Kossuth Helfy Ignáchoz írott leveléből. In Kossuth Lajos. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta: PAJKOSSY Gábor. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. 1998. (1999) (Magyar szabadelvűek) 150-154. p., 187. p.

 

2127. SZINAI Miklós: A magyar szélsőjobboldal történelmi helyéhez. In Jobboldali radikalizmusok tegnap és ma. Tanulmányok. Szerk.: Feitl István. Budapest, Napvilág Kiadó. Második, bővített kiadás. (Politikatörténeti füzetek, XII.) 114-122. p. [118; 120]

 

2128. KÁLMÁN Cz. György: Interpretáczió-mitológiák. Az "Ezt egyszer rendesen meg kell írni" ciklusból. = 2000, 1991. július. 59-62. p. [59; 62] In KÁLMÁN C. György: Te rongyos (elm)élet! Budapest, Balassi Kiadó. 202-216. p. [202]

 

Kávéház-sirató. Törzshelyek, írók, műhelyek. Válogatta és az összekötő szöveget írta: ERKI Edit. Második kiadás. Budapest, Officina 96 Kiadó. 1998. [43; 44; 45]

                "Eötvös Károly, a "vajda", a Függetlenségi Párt politikusa, akinek neve túljutott az ország határain, amikor a hírhedt tiszaeszlári perben az ártatlanul megvádoltak igazát vitte győzelemre - nem is második, hanem első otthonának tartotta az Abbáziát. [...] "Magyar a foglalkozása, hogy a veszprémi fiskussággal kezdte pályafutását, magyar benne, hogy rengeteg érzékettanúsított az egzakt tudományok iránt - s például a tiszaeszlári pör kapcsán a kórbonctant oly tündökletesen megtanulta, hogy híres orvosszakértőket ámulatba ejtett vele -[...] Valaha az egész világ szeme rajta nyugodott. Ő volt a magyar "affaire" - a tiszaeszlári pör - Zola Emilje. A "j accuse"-t azonban zsebre tett kézzel, mosolygó jósággal mondta el, s anélkül hogy harci vértet öltött volna, a szorongatott igazság védelmére bocsátotta tudása egész arzenálját. Hős volt, de úgy járkált az utcán, mint egy kedves, adomázó bácsi, és hőskölteményét ezekkel a szavakkal kezdte: "Veszprémi fiskus koromban". [Kosztolányi]"

 

2129. Ki kicsoda a magyar és a világirodalomban? [Szerk.: D. Szabó Ede.] Budapest, Dunakanyar 2000. [1998.] [82; 83]

                "[Eötvös Károly] Nevezetes védőügyvédi teljesítménye az 1883-as tiszaeszlári per, melyet megnyert, s amely - máig - élesen megosztja a róla alkotott vélekedéseket. A támadások miatt visszavonult a közszereplés elől, s csak 1887-ben vállalt ismét képviselői mandátumot. ...Huszonnégy kötetnyi életművének kiemelkedő darabjai az Utazás a Balaton körül, A nagy per, a Magyar alakok."

 

2130. A kisebbségekből álló társadalom konfliktusai. Multikulturális oktatási program. Szerk.: Gombos József, Kiss Mária Rita. Szeged, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Soros Alapítvány. [1998.]

                [Antiszemitizmusról bibliográfia: ]

 

2131. A kisebbségekből álló társadalom konfliktusai. Multikulturális oktatási program. Szerk.: Gombos József, Kiss Mária Rita. Második, bővített és javított kiadás. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. [178; 179]

 

2132. KÓSA Csaba: Fullánkok és borostyánkövek (Mikszáth Kálmán). In uő.: A Szentlélek lovagjai. Veszprém, Viza Kft. (Nagy magyar újságírók, I.) 75-83. p. [78; 79]

                "[A magyar riportirodalom örökbecsű darabjává lesz] a Tekintetes Törvényszék előtt című sorozat, amely a tiszaeszlári perről számol be. ...1883-ban már a Pesti Hírlap híres újságírójaként küldik Nyíregyházára, az egész országot lázban tartó per tárgyalására. Nagy riport ez is, pedig csak a szerkesztőségi robotból menekül ki egy kis pihenésre az újságíró. Mestermunka: a derű csillámló szálaival átszőtt dráma, amelynek újabb és újabb felvonásaira Mikszáth úgy ülteti oda olvasóit, hogy két hétre mindnyájan nyíregyháziak lesznek. Riport? "Karcolatok a tárgyalási teremből" - írja a nyíregyházi tudósítások élére Mikszáth. Igen, riport - és karcolatok is. Riport, szinte csak kiruccanásból, és karcolatok, ugyanis kedves műfaját a riportba is beleviszi, beleépíti Mikszáth. Riport és karcolat: a tehetségnek nem kell szétfeszítenie a műfaji korlátokat: egyszerűen átsétál közöttük."

 

2133. KRAUS, Naftali: Zsidó morál és etika. A Derech Erec traktátusai. Budapest, Suliker- Filum Kiadó. (Ősi forrás, 7.) [11]

                "1898-1918 között a monarchiás békeévekben "bevett" felekezet voltunk, fékevesztetten rohantunk a szélsőséges asszimiláció, illetve identitásvesztés karjaiba. Ekkor még azt is megengedte a hatóság a zsidóknak, hogy ortodox-neológ szinten egymást zaklassák, üldözzék, lehetetlenné tegyék. Ebben az időben csak Tiszaeszlár közeli emléke zavarta a nyugodt emésztést."

 

2134. Krúdy Gyula általános és középiskolások számára. Összeállította: HAMAR Péter. (Nagyjaink.) Debrecen, Tóth Könyvkereskedés. [1998.] [22; 113-115]

                "(Az alma mater [nyíregyházi evangélikus főgimnázium] alapításáról A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regényében emlékezik meg.)

 

Lengyel Balázs: Fél évszázad Újhold. Lengyel Balázzsal beszélget Fráter Zoltán. == Uő.: Két sorsforduló. Válogatott esszék. Budapest : Balassi, 1998. 324-329. [327]

 

2135. SZEGEDY-MASZÁK Mihály: A polgári társadalom korának művelődése I. (A XVIII. század végétől 1920-ig). Szellemi élet. In Magyar művelődéstörténet. Szerk.: Kósa László. (Osiris tankönyvek) Budapest, Osiris. 332-397. p. [369; 370; 383]

                "Az 1883-as tiszaeszlári pörben a szabadelvűek egyértelmű győzelmet arattak azokkal szemben, akik Solymosi Eszter meggyilkolásával vádolták a helybeli zsidókat. ...Eötvös Károly... - aki a tiszaeszlári pörben oly bátran képviselte a védelmet -..."

 

2136. SZEGEDY-MASZÁK Mihály: A polgári társadalom korának művelődése II. (1920-1948). Szellemi élet. In Magyar művelődéstörténet. Szerk.: Kósa László. (Osiris tankönyvek) Budapest, Osiris. 428-459. p. [448]

                "Az Erdei Ferenc és Darvas József képviselte szocialista baloldallal szemben jobboldali radikálisok is akadtak közöttük [népiek], akiktől a zsidóellenesség sem állt távol. Erdélyin, ki Solymosi Eszter vére (1937) címmel verset írt, valamint a fiatalon meghalt Sértő Kálmánon kívül Sinka István is idetartozott..."

 

2137. MÁLNÁSI Ödön: A magyar nemzet őszinte története. Budapest, Arcanum Kiadó Kft. Második, javított kiadás. [107]

 

2138. MONOSTORI Imre: Arabeszk. = Magyar Napló, 1991. november 15. 38-39. p. In uő.: Rég múlt? Utak és útkeresések. Budapest, Kortárs Kiadó. 224-226. p. [225]

 

2139. MONOSTORI Imre: "Visszabontásérzék" avagy: "az érintettségek hálójának a megteremtése" (Sándor Iván: Tengerikavics). = Forrás, 1. sz. 54-57. p. In uő.: Rég múlt? Utak és útkeresések. Budapest, Kortárs Kiadó. 232-235. p. [235]

 

2140. GERŐ András: A társadalom dualizmusa. In Művelődéstörténet. Tanulmányok és kronológia a magyar nép művelődésének, életmódjának és mentalitásának történetéből. II. kötet. szerk.: B. Gelencsér Katalin. Budapest, MMI [Budapest], Mikszáth [Salgótarján]. 551-578. p. [574]

                "Az asszimiláció erejét nem tudta gátolni a homogenizáló nemzettudat modern antiszemitizmusban jelentkező megnyilvánulása sem. A modern antiszemitizmus szervezett erőként Magyarországon az 1882-as[!] években tűnik fel. Megjelenése keveredik a középkori antijudaizmus továbbéltetésének kísérletével - ezt tanúsítja az 1882-ben kezdeményezett híres - hírhedt tiszaeszlári vérvádper is. (A rituális gyilkossággal vádolt zsidókat a királyi kúria jogerős ítélete 1884. május 10-én felmenti.)"

 

2141. NEMESKÜRTY István: Elrepült a gyors idő. Budapest, Szabad Tér. [14; 185]

                "Hérits Róza nagyanyám negyedik elemista koromban adta kezembe Eötvös Károly: A nagy per című könyvét Tiszaeszlárról; mikor elolvastam kikérdezett, és a lelkemre kötötte: mint igaz magyarnak és hívő katolikusnak minden nemzetiség, felekezet és faj egyenrangúságát kell vallanom; ez a könyv legyen egyik világi társadalmi bibliám; "meg ne halljam, hogy szidod a zsidókat, tótokat vagy akárkiket!"         

 

2142. NÉMETH G. Béla: Komlós Aladár könyve. In uő: Írók, művek, emberek. Budapest, Krónika Nova Kiadó. 235-240. p. [239]

                "A század 80-as éveiig a befogadás szinte egyértelműen igenlő s baráti a magyar társadalom részéről. A 80-as években a Nyugat-Európából betörő antiszemitizmus a hatalmukat féltő feudálisok, az egyházak előjogait óvó papok, a hivatalokból kiszorult vagy élhetetlen és tehetségtelen nemesi értelmiségiek, érvényesülést hiába kereső írók, újságírók közt visszhangra talál, s megszületik az antiszemita párt s az első hazai vérvádpör. Igaz, a párt csak egy ciklust ért meg, s a pör is igazságtevéssel végződött, ám tudatosította a veszélyt a zsidóságban, s elhintette az ellenségesség magvát a magyar közélet egy részében."

 

2143. NETZER, Eli: Nagyobbak a sorsuknál. (Fordította: Ács Gábor.) Budapest, Belvárosi Könyvkiadó. [23-24; 25]

                "Igen, és egy, a tiszaeszlárinál sokkal korábbi, vérvád is történt Magyarországon, Nagyszombatban, a tizenötödik század végén."

 

2144. NÉZŐ István: A kisvárdai zsidóság története. Nyíregyháza, Ardlea Kiadó. 1998. [56; 100]

                "1882-ben - a tiszaeszlári pert kiváltó események előtt - a képviselő-testületi tagok választása alkalmával jegyezték fel[...] A tiszaeszlári per időszakából nem ismerünk helyi antiszemita mozgolódást, azonban a századforduló után egyre több teret kapnak a zsidóellenes hangok. [...] Az 1920-as évtől a magyar társadalom egy másfajta politikai, gazdasági közegben érezhette magát. Az elkövetkezendő negyedszázad alatt az antiszemitizmus erősebben érződött mint az azt megelőző korszakban. (A tiszaeszlári per időszakát ezúttal nem vesszük figyelembe.)"

 

2145. NYERGES András: Az ígéretek földje. = Magyar Hírlap, 1995. In uő: Jobb- vagy Balkánaán. Budapest, Fekete Sas Kiadó. 145-149. p. [146; 147; 149]

                "[Verhovay Gyula] azzal érvel, hogy kezdő újságíróként egy arccul ütött zsidó joghallgató védelmében cikket írt, nem lehet tehát antiszemita, s ha a tiszaeszlári vérvád hangoztatójaként lép fel, ezt most is, miként egykor, csak az igazság védelmében teszi. ...A Függetlenség utoljára [1883] május 20-án, eldugott helyen közli Tallián Béla Torontál megyei alispán levelét: "Az ígéret földjére behozott csángó testvéreink elhelyezéséről egyáltalán nincs gondoskodva!" Ez a híradás azonban már elsikkad a tiszaeszlári perről szóló tudósítások és politikai kommentárok áradatában. Az egész csángóügy elaludna, ha egy Oláh Zoltán nevű költő (civilben vámtisztviselő) fel nem figyelne arra, hogy "mily célzatosan nem közlik a Függetlenségben a minden más lapban megjelenő kimutatásokat..." Almássy Sándor honatya pedig azt állította az ügyről [a csángók számára gyűjtött pénzek elsikkasztásáról] a parlamentben, hogy Verhovay ellen (a tiszaeszlári perben elfoglalt álláspontja miatt) "politikai hajsza" zajlik. No, persze."

 

2146. NYERGES András: A liberális óbégatás tárgya. = Magyar Hírlap, 1996. In uő: Jobb- vagy Balkánaán. Budapest, Fekete Sas Kiadó. 154-158. p. [157]

                ??"Egánt...előrángatni" - írta megintcsak Ady, úgy is mint "óbégató liberális"."

 

2147. Az örök hazugság. = Egyenlőség, 1924. január 26. 12. p. In "Ősi hittel, becsülettel a hazáért!" OMIKE. Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület 1909-1944. Válogatott dokumentumok. Szerk.: Horák Magda. Budapest, Háttér Kiadó. 1998. 164-165. p. [165]

                "[HEVESI Simon] Méltatta Szabolcsi Miksa hősi küzdelmeit a tiszaeszlári vérvád ellen..."

 

2148. "Az Isten megoltalmazza a magyar zsidó hitű ifjúságot" mondta Hevesi Simon főrabbi a zsidó diákok vasárnapi ülésén. = Egyenlőség, 1928. október 27. 8-10. p. In "Ősi hittel, becsülettel a hazáért!" OMIKE. Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület 1909-1944. Válogatott dokumentumok. Szerk.: Horák Magda. Budapest, Háttér Kiadó. 1998. 225-228. p. [227]

                "[SÁNDOR Pál országgyűlési képviselő] Én is voltam egyszer 20 éves és akkor is nagyfokú antiszemitizmus volt és a jelszó az volt, Tiszaeszlár. Szívem akkor is épp oly hevesen dobogott, hogy bántanak bennünket és nem tudunk védekezni, üldöznek minden ok nélkül."

 

2149. PÉTER László: Az állam és az egyház viszonya és a civil társadalom Magyarországon: történeti áttekintés. (Fordította: Papp Tímea.) = Századvég, 1997. Új folyam 4. sz. tavasz. 3-31. p. [19] In uő.: Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelemből. Budapest, Osiris. 1998. 355-378. p. [368; 369]

 

2150. PUSKÁS Péter - VÉGH József: Előítélet és vérpad. /Az "emberevő" cigányok pere/. [Budapest], Mikszáth. [161]

                "Tanúságos számunkra Eötvös Károly néhány gondolata, melyet a Tiszaeszlári per kapcsán mondott. Az 1882-től 1884-ig tartó perben tizenhárom zsidót vádoltak meg azzal, hogy megöltek és vallási céljaikra feláldoztak egy tizennégy éves kislányt. Végülis az egész világ figyelme által kísért perben az igazság győzedelmeskedett, annak ellenére, hogy itt is volt vádlott, aki beismerte, magára vállalta a nem létező bűncselekményt. Eötvös Károly e per kapcsán teszi fel a kérdést, hogy per volt-e ez egyáltalán? Azonnal megadja a választ is: "Dehogy per. Csak az alakja az. A régi harc az, a fajok és a vallások egymásközti feszengésének harca. Amelyben az emberszeretetnek és tiszta elmének kell szembeszállni a tömegek babonájával és szenvedélyével. A bíróság a bajvívó tér, a védelem képviseli az emberszeretet és tiszta elmét." Az emberevők perében is legfontosabb szereplő az előítélet volt, mely napjainkig felfedezhető. S hogy ez az előítélet mily erős, jól jellemzi az a tény - s ez úgyszintén igaz az általunk tárgyalt esetre is -, hogy Tiszaeszlár a felmentő ítélet ellenére úgy él tovább az emlékezetben, hogy ott a zsidók rituális gyilkosságot követtek el."

 

2151. Révai Új Lexikona. II. kötet. Bak - Bia. Szekszárd, Babits. [526; 527]

                "[Bary József] A tiszaeszlári ún. vérvádperben vizsgálóbíróként ő vezette a vizsgálatot (1883)."

 

2152. RÓNAI Mihály András: Pulszky. [1955.] In uő.: Madách Imre. Tanulmány. Budapest, Rónai Mihály Andrásné. 1992. (Z-füzetek.) 54-70. p. [67] In Lukács György Madách tragédiája és Rónai Mihály András Madách-Lukács c. vitairata. [Budapest], Glória. [1998.] 103-127. p. [123]

 

2153. SCHMIDT Mária: A holocaust helye a magyar zsidóság modernkori történetében (1945-1956). = Protestáns Szemle, 1996. 2. sz. 114-131. p. In uő: Diktatúrák ördögszekerén. Budapest, Magvető. 54-83. p. [78]

 

2154. STERN, Edith: The glorious victory of truth. The Tiszaeszlar blood libel trial, 1882-3. A historical-legal-medical research. Jerusalem, Rubin Mass Ltd. 1998.

 

2155. R. SZÉKELY Julianna: Egy jóarcú magyar. = Magyar Hírlap, 1993. január 19. 7. p. [7] In uő.: A levehető tetejű Hófehérke. Budapest, FILUM Kiadó. 1998. 50-53. p. [51]

 

2156. SZILÁGYI Ákos: Magyar Ugar. [Vers] = Orpheus, 1994. 2-3. sz. 1157-1159. p. Uez: In uő.: Légzőgyakorlatok kezdő haldoklók számára. Budapest, Gépeskönyv. 1998. http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/anyagok/szilagyi/

 

??SZÖRÉNYI László: Ajvé. = Hitel, 1989. 8. sz.?? In uő.: Delfinárium. Filológiai groteszkek. Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó. 1998. 106-109. p. [109]??

 

2157. VADÁSZ Ferenc: A véres huszadik. [Budapest], Budakönyvek. 1998. 50; 51; 52]

                "Nagybirtokaik, földesúri kiváltságaik féltése íratta meg velük [az uralkodó rétegekkel] a magyar történelemben számontartott rágalom-perek egyikének, a tiszaeszlári vérvádnak még nem egészen tökéletes, de félelmetesen megszerkesztett forgatókönyvét. Szégyellem, hogy mind a mai napig nem olvastam el Eötvös Károlytól A nagy pert. Talán Krúdy könyve, A tiszaeszlári Solymosi Eszter pótolt valamit a mulasztásomból. Nyomban a szégyenletes per után, bevonult a budapesti parlamentbe tizenhét olyan képviselő, aki választói támogatását azzal nyerte el, hogy napirendre tűzte a zsidókkal szembeni nemzeti önvédelmet[...] (??Kossuth-levél)??"

 

2158. Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk.: Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése. 1998. [145; 146; 476]

                "[Eötvös Károly] A magyar közélet egyik meghatározó egyéniségévé vált, amikor vállalta és sikerrel védte a tiszaeszlári zsidóellenes vérvádper gyanúsítottjait. A per anyagát 1904-ben, három kötetben jelentette meg. (Új kiadása: 1968-ban.) ...[Szabolcsi Miksa] A tiszaeszlári per idején rendszeresen tudósította nemcsak a saját lapját, hanem a Pester Lloydot és a bécsi Neue Freie Press-ét is. Eötvös Károly nagyra értékelte segítségét. Cikkei miatt antiszemita körök kitiltatták Nyíregyházáról, majd merényletet követtek el ellene. A főtárgyalás eseményeit az európai sajtó nagy része az ő tudósításai alapján ismertette."

 

2159. DEÁK István: The Holocaust in Hungary Fifty Years Later. Ed. Randolph L. Braham, Attila Pók. Columbia University Press, (East European Monographs, CDLXXVII. - Holocaust Studies Series) 1997. 783 old. = Budapesti Könyvszemle, 1998. 1. sz. tavasz. 85-89. p. [86]

                "1882-ben, a tiszaeszlári vérvádat követően antiszemita kilengésekre, kisebb pogromokra került sor, a következő évben megalakult az Antiszemita Párt. A tiszaeszlári zsidókat azonban a bíróság felmentette, az Antiszemita Párt pedig fokozatosan háttérbe szorult. De nem az antiszemitizmus."

 

2160. Füzi László: "Álljon csak magában az író..." SÁNDOR Ivánnal beszélget Füzi László. = Forrás, 1. sz. 14-30. p. [15; 16]

                "Öt színpadi bemutató, három regény, több száz színikritika, jó néhány színházi és filmtanulmány után 1973 és 1976 között megírtam A futár című regényemet, s rögtön utána a tiszaeszlári perről szóló esszékönyvemet. ...sor került hatvanhétben a számomra legkedvesebb drámám, a Tiszaeszlár igen kedvező visszhangot hozó bemutatójára..."

 

2161. MONOSTORI Imre: "Visszabontásérzék" avagy: "az érintettségek hálójának a megteremtése" (Sándor Iván: Tengerikavics). = Forrás, 1. sz. 54-57. p. [56]

                "Sándor Iván valamennyi itt - szabályos rendben - megidézett (tehát korábban írt) "köztörténeti" tanulmánya és esszéje (ezeknek persze csak a részletei) mindahányszor karakterisztikusan konkrét történelmi hátteret, hivatkozást, kapcsolódást, utalást, összevetést (stb.) idéznek fel. Akár a doni katasztrófáról... akár a tiszaeszlári perről (A vizsgálat iratai, 1973.)... van szó. És itt nyilvánvalóan nemcsak ténybeli, időbeli és szituációbeli összefüggések tűnnek fel egyre-másra a köz- és magántörténelmek között, hanem mindenféle hatóerők folyamatos - egészen a pillanatnyi jelenig elérő - működését is érzékelhetjük."

 

2162. SZECSKÓ Károly: A Népújság (1869-1893). = Magyar Könyvszemle, 1998. 1. sz. 26-40. p. [35]

                "Az 1882. évi és 1883-as évfolyamoknak hónapokon keresztül állandó témája volt az 1882. őszi tiszaeszlári eset, más szóval Solymossy Eszter helybeli kislány váratlan eltűnése és halála. A kislány halála után az a hír kapott lábra, hogy őt a helybeli zsidók ölték meg azzal a céllal, hogy így nyerjenek vért a rituális pászka elkészítéséhez, majd hulláját a Tiszába dobták. A történelmi irodalomból közismert: Solymossy Eszter esete, az ún. tiszaeszlári vérvád koholmány volt. Ez alapul szolgált egy antiszemita hecc-kampány megindításához. A lap szerkesztője, cikkírói Solymossy Eszter haláláért a zsidókat tették felelőssé, s Eötvös Károly ügyvéd hivatalossá vált álláspontját nem fogadták el. Így a szerkesztő, illetve az érintett írások szerzői akarva-akaratlanul az eset kapcsán a feléledő antiszemitizmus táplálójává váltak."

 

2163. SÜKÖSD Mihály: A másik, a mások. = Mozgó Világ, 1. sz. 21-26. p. [25]

                "[Bosnyák Zoltán könyveiben] A zsidó faj jellegzetes belső tulajdonságai: a pénzügyek iránti különleges képesség, a harácsolás, az összetartás, és a többi. Még a vérvád is szerepel, a középkortól Tiszaeszlárig."

 

2164. Rádai Eszter: "Beteljesült rajtunk az utópia bosszúja." CSEPELI Györggyel beszélget Rádai Eszter. = Mozgó Világ, 1. sz. 31-42. p. [37]

                "Történelmileg Magyarországon voltaképpen a rasszizmus egyetlen komolyan vehető változatáról beszélhetünk, és ez az antiszemitizmus, amely sajnos nem választható el a nacionalizmustól, és ez is csak 1918 után jelentkezett igazán. Előtte volt ugyan a Monarchia magyar felében antiszemita párt, meg volt egy tiszaeszlári perkísérlet is, azonban azt lehet mondani, hogy nagyon sikeres liberális periódus volt az, amely azonban - sajnálatos módon - a világháborúval megszakadt."

 

2165. [Kiss József: Az ár ellen című kötetének hirdetése.] = Új Élet, 1998. január 1. 4. p. [4]

 

2166. BOROSS Imre: A két liberális vonulat. És Andrássy Gyula szobra hova lett?... = Magyar Nemzet, 1998. január 3. 14. p. [14]

                "Emlékeztetőül: Franciaországban húsz évbe telt, míg az Ördög-szigetet is megjárt, ártatlanul elítélt zsidó származású Dreyfus kapitányt rehabilitálták; nálunk a hírhedt tiszaeszlári perben alig két év után felmentő ítélet született úgy, hogy a kor nagy ügyvédje, a vajdának is nevezett Eötvös Károly remekbe szabott védőbeszédét már csak akkor mondhatta el a nyíregyházi bíróság előtt, amikor az ügyész, a bizonyítási eljárás egyértelmű negatív eredménye után, a vádat elejtette."

 

2167. Dr. VIRÁGH Ferenc: A magyarságtudomány és a zsidó asszimiláció. = Kapu, 1998. 2. sz. 94-97. p. [95; 96]

                "A földjét vesztett hétszilvafás szolgabíró, Istóczky György 1883-ban megalakította az Országos Antiszemita Pártot (sajtója a "12 Röpirat"). A pártba a Függetlenségi Pártból átlépett Szabolcs megyei képviselő, tiszaeszlári földbérlő, Ónody Géza, aki 1883-ban előidézi az ortodox zsidó Húsvéthoz kapcsolt vérvád-ügyben a nyíregyházi törvényszék előtt folyt ún. tiszaeszlári, Solymosi Eszter-pert. (A vád szerint az ortodox rabbi vette volna a szolgálólány vérét a vallási szertartáshoz. Eszter holtteste a Tiszából előkerült. A védelmet ellátó Eötvös Károly a "beismerő" és a visszavont vallomásokkal tarkított eljárás közben fényt derített a jogalkalmazás anomáliáira.)"

 

2168. NYÁRÁDY Gábor: Az elfelejtett Aurora (1897-1904). = Irodalomtörténeti Közlemények, 1-2. sz. 145-178. p. [145]

                "...a Hajnal istennőjének nevét választotta címül 1886-ban az Aurora magyar keresztény írók könyvkiadó szövetkezetének hivatalos közlönye. A szervezkedés ötletét - a tiszaeszlári per vérvádas hangulatában - Balázs Sándor, korában neves író és műfordító, Szigligetivel együtt A strike című népszínmű szerzője vetette fel, javaslatára választották elnökké báró Andreanszky Gábor nógrádi országgyűlési képviselőt, az antiszemita párt egyik elnökét."

 

2169. Irodalmi barátkozások. TATAY Sándor visszaemlékezései. [Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárából. 1984. január 10.] = Tekintet, 2-3. sz. 80-91. p. [86]

                "Meggyőződésem, hogy Erdélyi József legalapvetőbb tulajdonságai szerint jó ember volt. Hiányzott viszont belőle az a tapintat, amit az úgynevezett zsidókérdés megkövetelt volna. Ebben a dologban is nyersen, élesen fogalmazott, s noha sok volt a zsidó barátja, mégis elkövette azt a súlyos bűnt, hogy megírta a Solymosi Eszter-verset. S ami még nagyobb vétek volt, meg is jelentette, ráadásul rossz helyen és rossz történelmi időben... S az ok - amennyire én tudom -, hogy nem kapott meg egy remélt honoráriumot valamelyik kiadótól... Mindent értek és mindent megértek, ami a verse megjelenése után történt. Ennek ellenére állítom, hogy lelke mélyén jó ember volt..."

 

2170. Csak az ablakait verték be...válaszolta a bamba képű fertálymester. = Heves Megyei Hírlap, 1998. március 5.

                "EGER - "Az eszlári história alkalmával víg Nekeresd városában is erősen démonstráltak az ántisémiták, s különösen egy vakmerőbb, s elszántabb csoportjuk a Rozmaring-utczában lakó Blümele Jakab ablakait egy éjen mind beverte. Másnap reggel tüstént hívatja a polgármester az illető városnegyedbeli fertálymestert, kinek, kutya-kötelessége a maga negyedében az éjjeli csöndre felügyelni, s szidja kegyetlenül, s mikor a szidásban kifáradt, végre egy utolsó szusszal ráförmed a békés türelemmel előtte álló fertálymesterre: - De hát hogyan is verhették be azok az éjjeli garázdálkodók a Blümele ablakait? - Magam is azon csodálkozom, tekintetes polgármester úr, instállom alássan - mentegetőzik a bamba képű fertálymester -, hogy az ablakait, és nem a fejét verték be." Félreértés ne essék: nem mai eseményről tudósított a tollforgató, a fenti írásra a 101 éve megjelent Eger című hetilapban leltünk, melyet keddenként forgathattak elődeink. A jövőben ebből is közlünk tanulságos történeteket, a régi Eger hétköznapjairól szóló tudósításokat, karcolatokat."

 

2171. FAZEKAS Csaba: A Vatikán a holocaustról - Sem hideg, sem hév. = Hetek, 1998. március 21.??

                "... csoportosulások zsidóellenes akcióik „ideológiai” megalapozásához (például a tiszaeszlári vérvádas per idején) számíthattak egyházi személyiségek támogatására. A XX. században..."

 

2172. FEJÉR György János: Folyónk sodra. [Vers] = Hunnia, március 25. 50. p. [50]

                "Legyen végre költő, / hogy kimondja: / - Solymosi Eszter és / Tóth Ilonka. / Bennünk hiába forr-, / zsong-, zsibongna / Solymosi Eszter és / Tóth Ilonka? / Félj, van mitől, mégis / mondd ki sorba: / - Solymosi Eszter és / Tóth Ilonka. / Sorsunk összeadva / s jól kivonva: / Solymosi Eszter és / Tóth Ilonka. / Ne csak az én torkom, / sok rikoltsa: / - Solymosi Eszter és / Tóth Ilonka. / Akkor félre fogja / tolni sodra / folyónknak a szennyet, / Tóth Ilonka!"

 

2173. GADÓ György: Vérvád itt, vérvád ott. = A Szabadság, március 27. 3. p. [3]

                "1867 és 1914 között Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában összesen tizenkét olyan bűnper zajlott le, amely a rituális gyilkosság soha el nem követett bűncselekménye körül forgott. Nem csoda, hogy mindezek a vádlottak felmentésével értek véget. Az egyik legismertebb ilyen bűnper a tiszaeszlári volt. A zsidók ellen koholt vérvád "hagyományait" nagy előszeretettel ápolták a hitleristák. A nürnbergi ítélet alapján háborús főbűnösként kivégzett Julius Streicher antiszemita hecclapja, a Stürmer 1934-ben különszámot adott ki a zsidók "rituális gyilkosságairól". A hitleristáknak és a nyilasoknak ehhez a szellemi örökségéhez közvetlenül kötődik a Hunnia című havi folyóirat, amelyet Budapesten adnak ki. 1997 novemberétől a Hunnia több számon át terjedelmes részleteket közölt az 1944-ben nyugatra szökött szélsőjobboldali Marschalkó Lajos könyvéből, amely a vérvád-mesét és kivált a tiszaeszlári ügyet úgy tálalja fel, mintha történelmi valóság lenne. Az önmagát - ki tudja miért? - "a magyar szellem önvédelmének" feltüntető folyóirat a náci szellemiségű közleménysorozat elé bocsátott szerkesztői bevezetésben így ír: "A zsidóság fékevesztettjei ahelyett, hogy bölcsen hallgatnának, újra és újra megkísérlik védeni a védhetetlent: eltagadni Solymosi Eszter kínhalálát." Úgy látszik, a főszerkesztő Kunszabó Ferenc a kiváló liberális jogász-politikust és írót, Eötvös Károlyt, valamint Krúdy Gyulát is valami "fékevesztett zsidó"-nak tartja - ők ugyanis leleplezték és visszautasították a tiszaeszlári leánykával kapcsolatos vérvádat. A Hunnia szerkesztőségi bevezetője "intelemmel" (hogy ne mondjuk: fenyegetéssel) zárul: figyelmezteti a honi zsidóság "veszettjeit": "Ne játsszanak a tűzzel. Veszélyes." Minthogy egyetlen olyan zsidó sincs Magyarországon, aki a vérvád-mesét felháborodással vissza ne utasítaná, azért a Hunnia intelme az egész zsidóságnak szól (más szóval: az egész honi zsidóságot "veszettnek" minősíti). Sajnálatosképpen mindeddig csekély figyelmet keltett a szélsőjobboldali magyar sajtóorgánum immár négy hónapja tartó vérvád-kampánya. Ez lehet az oka annak, hogy a széles közvélemény és a demokratikus sajtó részéről még várat magára az állásfoglalás, ami elmaradhatatlanul szükséges ebben az ügyben. Amint egyébként Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezető igazgatója lapunkkal kérdésünkre közölte, a MAZSIHISZ megteszi a kellő lépéseket."

 

M[OLNÁR]. G[ÁL]. P[éter].: Egy vásott kölök, Kazimir, hetvenéves. = Népszabadság, 1998. április 20. p. 14. [14]

 

2174. GADÓ György: A középkorias vérvád mai terjesztői. = Hetek, 1998. április 25.??

                "... előzött meg bűncselekmény. Ezek a vérvádperek, amelyek közül a leghírhedtebb az úgynevezett tiszaeszlári ügy volt, mind a megvádolt zsidók felmentésével végződtek. A hitleristákat később mindez..."

 

APOR Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras, 1946. = Századok, 1998. 3. sz. p. 601–632. [616]

 

2175. GADÓ György: Vérvád itt, vérvád ott. [Újraközlés a Hunnia szerkesztőségi megjegyzésével.] = Hunnia, május 25. 36. p.

 

2176. UNGVÁRI Tamás: Ismétlődő történelem? = Élet és Irodalom, május 29. 6. p. [6]

                "Felidézni sem érdemes, hogy az antiszemitapárti képviselő, Ónody Géza jelentette be a Házban a tiszaeszlári rituális gyilkosságot, s ők híresítették el ország-világ előtt az egyik utolsó európai vérvádat. Csúfos vereségüket szolgálta Eötvös Károly védelme, Mikszáth Kálmán tiszaeszlári tudósításainak gúnyos hangja. Kossuthnak a turini emigrációból küldött üzenete, hogy emberként és magyarként szégyenkezik, nem tévesztette el a hatását."

 

2177. POMOGÁTS Béla: Létezik-e magyar-zsidó irodalom? = Új Horizont, 1998. 3. sz. május-június. 51-54. p. [52]

                "Legfeljebb a gyéren fellépő antiszemita mozgalmak: az Istóczy Győző-féle antiszemita párt, a tiszaeszlári per következtében szervezett zsidóellenes kilengések vagy a modern magyar városi kultúra - Ady Endre költészete és a Nyugat ellen fellépő intoleráns konzervatívok vonták kétségbe ennek az asszimilációs folyamatnak a jelentőségét és eredményeit."

 

2178. DEÁK Ferenc: A többség kisebbségekből áll. = Új Pedagógiai Szemle, 1998. június. 120-122. p. [121]

                "[Vérvádak üzenete c. kötetről recenzió.] "Pelle János másik írásának tárgya a vérvádhisztériák megjelenése a magyar sajtóban. A tanulmány 1882-től 1918-ig követi nyomon Tiszaeszlár és más vérvádak sajtóvisszhangjait. Megállapítása szerint az első világháborút követő antiszemita propaganda előzményei egyértelműen Tiszaeszlárig, az 1882-83-as vérvádperig nyúltak vissza. [...] Erős Ferenc tanulmánya a vérvád lélektanához nyújt adalékokat. Az írás központjában Erdélyi József Solymosi Eszter című elhíresült költeményének pszichológiai elemzése áll."

 

DEBRECZENI Péter: A magyar történelem sorsfordulatairól - Kényszerpályák és újrakezdések nemzete. = Hetek, 1998. június 6.??

                "A korszakot számos kevésbé fényes esemény is jellemezte (például a tiszaeszlári vérvád), nemzetiségellenes rendeletek, hatalmi fellépés; növekvő elszegényedés (de az ország..."

 

2179. APOR Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras, 1946. = Századok, 1998. 3. sz. 601-632. p. [616; 617]

                "A sajátosan átformált vérvád nem a pogrom kitörésének oka volt, inkább jogossá tételéhez szolgált eszközül. A rituális gyilkosság átalakított vádja bizonyosan felidézte a népi antiszemitizmus összetevőit, ennek ellenére ez nem tekinthető a zsidóüldözés okának. A zsidókat gyerekgyilkossággal vádolták, és az öregebbek még emlékezhettek a 19. századi vérvádakra. Az újkori Magyarországon a zsidók rituális gyilkosságának vádja 1882-től (Tiszaeszlár) 1901-ig (Németújvár) bukkant föl. Tiszaeszláron április 1-én eltűnt egy tizennégyéves kislány, és két nappal később már faluszerte beszélték, hogy a zsidók ölték meg. Akkortájt volt a zsidó húsvét és az új metsző választásának ideje, ezért nagy számú ismeretlen zsidó tűnt föl a faluban. Ezek az események feszült légkörhöz vezettek, és a falusiak a kislány elvesztét a zsidókkal hozták kapcsolatba, felidézve a rituális gyilkosság hagyományos vádját. Azzal vádolták őket, hogy templomuk vagy a pászka megszenteléséhez a keresztény szűz vérét vették. Ez a vérvád tradicionális nyelvezete, így vádolták a zsidókat gyilkossággal a 19. századon át. [...] Következésképpen, a zsidó gyerekgyilkosok meséje nem hangzott teljesen meglepően a kunmadarasiak előtt: a népi tudás jól ismerte ezeket a történeteket. Elképzelhető, hogy néhányan hittek bennük, mégis az egyik vádlott vallomása valószínűbbnek látszik: "Hát, hiszem is, nem is." A kunmadarasi zsidók elleni vádak oly mértékben különböztek a hagyományos vérvádaktól, amely kizárja a rituális gyilkosságok történetének egyszerű feléledéséről szóló értelmezést."

 

2180. Dr. RÓBERT Péter: A magyar chászidizmus regénye. = Új Élet, 1998. május 1. 7. p. [7]

                "[Schön Dezső könyve] Közelről ismerkedhetünk meg a hitközségek belső küzdelmeivel, Szabolcsi Miksa látogatásával [a kállói rabbinál.]"

 

2181. SZENTESY László: Szálasi Ferenc és a zsidókérdés. Első rész. = Pannon Front, június 1. (4. évfolyam 3. sz. - 15. sz.) 17-22. p. [17]

                "Szintén történelmi tény a hazai zsidóság nemzeti eszményeink, jelképeink és az Egyház iránti ellenszenve. Bizonyítja ezt a tiszaeszlári Solymosi Eszter rituális meggyilkolása, valamint..."

 

2182. FÖLDES Anna: Saád Katalin: Csupaszon. = Kritika, június. 39-40. p. [39; 40]

                "A tiszaeszlári vérvád egymást követő feldolgozásaiban is főként a történelmi tudat változása izgalmas."

 

2183. RAJ Tamás: 76. A goj. = Új Élet, 1998. június 1. 7. p. [7]

                "[Rohling] a Talmudot keresztényellenes színben igyekezett feltüntetni. A koholt vádakkal persze nem érdemes foglalkozni, mi sem vesztegetnénk rá az időt, még akkor sem, ha tudjuk, hogy írása sajnos (a magyar Istóczy Győző és Szentessy-Luzsénszky Alfonz közvetítésével) hatást gyakorolt a szégyenletes tiszaeszlári vérvád (1882/83) kialakulására."

 

2184. DEBRECZENI Péter: A magyar történelem sorsfordulatairól - Kényszerpályák és újrakezdések nemzete. = Hetek, 1998. június 06.????????

                "A korszakot számos kevésbé fényes esemény is jellemezte (például a tiszaeszlári vérvád), nemzetiségellenes rendeletek, hatalmi fellépés; növekvő elszegényedés (de az ország..."

 

2185. HALMAI Gábor: Mindennapi rasszizmusaink. = Élet és Irodalom, június 26. 14. p.

                "Mindezt pedig a rasszizmussal szemben kérlelhetetlen Gadó György juttatta eszembe, aki felháborodottan hívta fel a figyelmemet egy nyilas-emigráns szerzőnek a Hunnia című folyóiratban folytatásokban újraközölt mocskosan antiszemita Tiszaeszlár-könyvére. Csak az első két folytatásig bírtam az olvasást, és nem egyszerűen az undorító tartalom miatt, hanem a silány stílus okán is. Helyette újra levettem a polcról Eötvös Károly A nagy per című regényét, látszólag ugyanarról a történetről. Míves mondatokra leltem egy ügyvédember tollából, aki egy - legalábbis saját úri osztálya körében - népszerűtlen perben vállalta a kirekesztettek védelmét, és győzelemre vitte az igazságot, majd húsz évvel később a magyar irodalomban egyedülálló, szép könyvet írt a perről."

 

2186. NYERGES András: Ami kínos, az nincs. Színrebontás. = Magyar Hírlap, 1998. június 27. Ahogy tetszik című melléklet. 13. p. [13]

                "[Erdélyi József] Nemcsak hírhedt vérvádas versével, de fél életművet kitevő, cáfolhatatlanul fasiszta "alkotással" jelezte, hogy a politikában hová húz a szíve."

 

2187. Desszert. Kepes András műsora. [A három vendég: Garas Dezső, színművész; GYÖRGYI Kálmán, legfőbb ügyész; Bolgár György, újságíró] = MTV 1, július 3. 21.00-22.00

                [A Kozma utca legyen: Kozma Sándor utca. Ennek kapcsán a perről.]

 

Medvigy Endre: Síron túl halhatatlan : A húsz éve elhunyt Erdélyi József elfelejtett versei elé == Havi Magyar Fórum. – 6:8 (1998. aug.). – p. 36–39. [37]

 

2188. Dr. NAGY Károly Kozma-díjas ny. főügyészségi ügyész: Egy obsitos ügyész tűnődése. [Olvasói levél.] = Magyar Hírlap, 1998. szeptember 14. 6. p. [6]

                "(A hírhedett tiszaeszlári vérvádper alatt miért nem a tudós Pauler Tivadar miniszternek volt igaza, hanem a humanista, "közönséges" jogász Kozmának?"

 

Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus – Istóczy Győző – kulcsélménye == Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1998. 4. sz. 44–64. p. [61]

                3. lábjegyzet: Rácskay=Vasi Szemle

 

2189. [A szerkesztő bevezetője Schön Dezső: A cádik áldása című műve elé.] = Ezredvég, 1998. október. 36. p. [36]

                "A magyarországi hászid zsidó hagyomány egyik érdekes hajtása az a legenda, amely Kossuth Lajos megáldásáról szól. [...]feltehetőleg összefügg azzal, hogy Kossuth a ,,zsidó kérdésben" mindenkor egyértelmű, bátor, toleráns magatartást tanúsított, a hírhedt tiszaeszlári ,,vérvád" idején pedig a lehető legélesebben fordult szembe az antiszemita hisztériával - még saját pártjának, a Függetlenségi Pártnak néhány prominens képviselőjével is mindhalálig szakítva."

 

2190. J.P.P. [JÓZSA Péter Pál]: Győztesek történelme. = Pannon Front, október 1. (4. évfolyam 5. sz. - 17. sz.) 2. p. [2]

                "Tiszaeszlár, a 133 napos purimünnep, Trianon, katyni erdő, kassai bombázás, a haza védelme a Lenin-szifilisz ellen (államelnökünk még ma is büszkén hirdeti, hogy átszökött az ellenséghez), Drezda, Nürnberg, a védők millióinak békeidőbeli likvidálása (a demokrácia nevében), az 56. október 25-i sortűz, a Nagy Imre-per jegyzőkönyvei, filmfelvételei, Rudolf Hess "ön"-meggyilkolása (minek kellett annyit repülőzni?) - ezek mind olyan tabuk, melyekről csak a győztesek nyilatkozhatnak-hazudhatnak. (A Nemzetközi Vöröskereszt jelentése a valódi áldozatokról? - ezért még ma is börtönben ülnek.)"

 

2191. Mustra. Mozgóképmagazin. = MTV 1, október 8. 21.30-22.05

                [Részletek Erdély Miklós Verzió című filmjéből. Erdély filmjeit a Műcsarnokban vetítik.]

 

2192. SZIKSZÓI-NAGY Károly: Jó hír nem hír? [Olvasói levél.] = Népszabadság, október 27. 12. p. [12]

                "Külön örömöm a legendás Kozma Sándorról, az első magyar főügyészről (a tiszaeszlári per egyik hőséről) olvasni. Itt jegyzem meg, egy éve néma csend ül a legfőbb ügyész javaslatán, hogy a X. kerületi Kozma utca neve legyen Kozma Sándor utca."

 

2193. NAGY Károly ny. főügyészségi tanácsos: Hónom alatt egy Magyar Hírlap... [Olvasói levél.] = Magyar Hírlap, 1998. november 2. 6. p. [6]

                "[Bécsben] A művészettörténeti múzeum bejáratánál randevúztam a csak levélváltásból ismert Edith Sternnel, akinek dicséretes vállalkozásaként az 1882-1883-as tiszaeszlári vérvádperről néhány hete könyve jelent meg. A The glorious victory of truth (magyarul: Az igazság dicsőséges győzelme) főcímű könyvhöz egy Kozma Sándor főügyészről készült fotóval s néhány adattal hozzájárultam. A tiszteletpéldányt a szerző személyesen kívánta átadni, ezért (is) találkoztunk. [...] A negyedik felém közeledő kedves asszony végre a nagyszerű író volt, aki örülne, ha Jeruzsálem után műve magyarul, Budapesten is megjelenhetne!"

 

2194. PALOTAI János: Erdély aranykora (?) = Élet és Irodalom, november 6. 18. p. [18]

                "Láthatóvá akarja tenni, ami lehetetlen; nem tudják elmondani, sem eljátszani, mivel nincs történet, csak emléknyom, ami a narratíva-problémára utal. E problémakör változata a Verzió. A tiszaeszlári vérvád Solymosi Eszter története, Krúdy regénye alapján, s "ahogy azt (Scharf) Móricka elképzeli." Akinek tanúvallomást kell tenni arról, amit nem látott, ami nem történt meg (vele). Erdély a megtörtént és a meg nem történt közti feszültséget akarja ábrázolni. Mi történik akkor, ha valakinek olyanra kell emlékeznie, ami nem vele történt. Egy elképzelt dolog sajáttá tétele, a fantázia elfogadása valóságként, realitássá válik, s a perben e szerint ítélkeznek, ez lesz az igazság verziója."

 

2195. ÁDÁM Péter: Zsidó identitás és zsinagógaépítészet a XIX. századi Franciaországban. Dominique Jarrassé: Une Histoire des Synagogues Françaises. = Múlt és Jövő. – 10:4 (1998.). – p. 133–135. [133]

                "A tiszaeszlári per és az országszerte felerősödő antiszemitizmus erősen beárnyékolta azt az asszimilációs optimizmust, amelynek - építészeti szempontból - a Dohány utcai nagytemplom meg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga a legsikerültebb kifejeződése. Nagy trauma volt a per a magyarság és a zsidóság modernkori együttélésének történetében, olyan törés, amelyet aligha hagyhattak figyelmen kívül a századelő Magyarországán épülő új zsidó templomok tervezői. Ilyenformán van abban valami nagyon jelképes, hogy amikor a tízes évek legelején a budapesti ortodox hitközség új templomot szeretne, épp a Kazinczy utca törésvonalában fekvő telekre esik az építtetők választása, amiként abban is, hogy a két tervezőmérnök - Löffler Sándor és Löffler Béla - igen nagy műépítészi leleménnyel törekedett e törés feloldására. Az épület ugyanis megpróbál összhangot teremteni a százhúsz-százharminc fokos szögben összefutó két utcarész között. Ezt a templomot, semmi kétség, olyan hitközség emelte, amelynek tagjai - bármennyire eltávolodtak is a Tiszaeszlár előtti évek derűlátó illúzióitól, azért az otthonra-hazára találást illetően nem vesztették el minden reményüket. Akárhogyan is, a Kazinczy utcai templom határozott szakítás a XIX. századi magyar zsinagógaépítészettel: szakítás a zsinagógának "zsidó katedrálisként" való felfogásával és a  monumentalitással, szakítás a Közép-Európában általános mór stílussal, és szakítás a templombelső hagyományos kialakításával is (orgona nincs, az almemor a templomtér végéből visszakerül a helyiség közepére stb.)."

 

2196. PRUGBERGER Tamás: Jogbölcseleti portrévázlatok. = Magyar Filozófiai Szemle, 4-5-6. sz. 758-767. p. [759]

                "Ez a [szabadelvű] gondolkodásmód és társadalompolitikai gyakorlat azonban a múlt század 80-as éveitől kezdve egyre inkább kezd háttérbe szorulni: fölváltja egy szociális-konzervatív, a fajvédelem csíráit is magánviselő krisztianizmus, amit a tiszaeszlári per, valamint a "Pikler"- és "Somló"-"ügy" is fémjelez."

 

2197. Kupa László: Tisza Kálmán == Új Dunatáj, 4. sz. december. – p. 52–64. [61]

                "De úgyszintén határozott volt Tisza az antiszemitizmus elítélésében is. A tiszaeszlári vérvád idején azonnal elutasította a zsidóellenes hangokat."

 

2198. Ifj. Tompó László: Ki volt Marschalkó Lajos? == Pannon Front, december 1. (4. évfolyam 6. sz. – 18. sz.). – p. 33–34. [33]

                "Első könyvei 1943-ban jelennek meg. Az egyik vitéz jákfai Gömbös Gyuláról mint "fajvédő vezér"-ről szól, míg a másik Tiszaeszlárról mint "a magyar fajvédelem hőskorá"-ról. Ez utóbbi műve rövid és forráshű összefoglalása a tiszaeszlári rituális gyilkosságról való tudnivalóknak. Ennél részletesebb munka e tárgyban már csak Bary József vizsgálóbíró emlékirata, "A tiszaeszlári bűnper"."

 

2199. Tillmann J. A.: Erdély egyetemessége == Élet és Irodalom, december 4. – p. 21. [21]

                "A kérdés [a zsidó és a keresztény hagyományok kapcsolata] képtelen vetületeit a Verzió című filmje mellett a legnyilvánvalóbban a Zsidó, nem zsidó című festményén jeleníti meg..."

 

Dérczy Péter: A regény és a történelem == Élet és Irodalom, 1998. december [??]

 

2200. Boross Imre: Jó-e a törvény? == Magyar Nemzet, 1998. december 18. – p. 7. [7]

                "Legutóbb Tőkéczki László tollából lehetett olvasni a Magyar Nemzet hasábjain megemlékezést a kor talán leghíresebb ügyvédjéről, a tiszaeszlári vérvádper nevezetes védőjéről, Eötvös Károlyról."

 

1999.

 

LICHTNECKERT András: A politikai élet és a két világháború. In Balatonfüred és Balatonarács története. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai, 14.) Szerk.: uő. Veszprém, Veszprém Megyei Levéltár. 1999. 435–447. p., 466. p. [435; 466]

 

2201. BARY József: A tiszaeszlári bűnper. Bary József vizsgálóbíró emlékiratai. Budapest, Gede testvérek. 1999. reprint.

 

2202. BLAU Lajos: Szakvélemény a Luzsényszky Alfonz által kiadott Talmud magyarul című műről. = Magyar-Zsidó Szemle, 1931. 118–138. p. In uő.: Zsidók és a világkultúra. [Budapest], Múlt és Jövő Kiadó. 1999. (Múlt és Jövő Könyvek. Zsidó Tudományok.) 359–379. p. [359; 371]

 

2203. SZABÓ Dániel: I. rész (1867-1918). In Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Budapest, Korona Kiadó. 9-156. p. [52; 53]

                "A nyolcvanas évek másik pártfejlődési jellegzetessége egy nem pusztán konzervatív, hanem szinte jobboldali radikális párt, az Istóczy Győző és Verhovay Gyula nevével fémjelezhető Antiszemita Párt létrejötte. Ez a csoport, amely az ebben az időben egész Európában, főleg Németországban létrejövő, megerősödő antiszemita mozgalommal szoros kapcsolatban, a tiszaeszlári vérvádat apropóként felhasználva jött létre, kísérletet tett a közjogi kérdésnek, mint pártszervező kérdésnek félretételére."

 

2204. CSURKA István: Sorsunk rétegei. = Havi Magyar Fórum, május. 2-16. p. [7] In uő.: Sorsunk rétegei. Budapest, Magyar Fórum Könyvek.??

 

2205. KÓBAY (?!) magánlevele Darányi Ignáchoz. Illava, 1882. augusztus 30. In Darányi Ignácz: Válogatott dokumentumok. Szerk. és a bevezetőt írta: Fehér György. Budapest, Osiris Kiadó. 1999. 183-184. p. [183]

                "Megfoglak gátolni, hogy ezek után [Istóczy] Győző barátunkat hasonló vonzalmadról biztositgasd, mert azt kivánom, hogy a szemita kérdésben, de főleg a t. eszlárii bünügyben követett botrányos eljárás megitélése tárgyában velem egyenlő áláspontra helyezkedjél!"

 

2206. A forrásokban (beszédek, levelek) előforduló személyek mutatója. In Darányi Ignácz: Válogatott dokumentumok. Szerk. és a bevezetőt írta: FEHÉR György. Budapest, Osiris Kiadó. 1999. 245-255. p. [247; 249]

                "Eötvös Károly [...] 1883-ban a tiszaeszlári vérvádperben felvállalta a védőügyvéd szerepét, ennek köszönhetően széles körben ismertté vált neve. [...] Istóczy Győző [...] A tiszaeszlári vérvád idején aktív szerepet játszott, publicisztikáiban igen éles hangnemben támadta a zsidó etnikumot."

 

2207. DIÓSZEGI István: A Ferenc József-i kor 1849–1918. Budapest, Vince Kiadó. (Tudomány – Egyetem) [55; 169]

                "A szórványos antiszemita megnyilvánulások akkor öltöttek országos méreteket, amikor 1881 húsvétján megvádolták a zsidókat, hogy Tiszaeszláron rituális okokból meggyilkoltak egy 14 éves cselédlányt. A bíróság, amelyen a neves függetlenségi politikus, Eötvös Károly vállalta a védőügyvéd szerepét, kimutatta a középkori vérvád alaptalanság, és a kormány kemény kézzel törte le az antiszemita zavargásokat, a vallási előítélettel párosult torz antikapitalizmus mégis szervezeti formát öltött. 1883 októberében Istóczy Győző vezetésével megalakult az Országos Antiszemita Párt."

 

2208. VAJTHÓ László: A magyar irodalom. In Az ezeréves Magyarország. Budapest, Pán Könyvkiadó. [Reprint.] 1999. 513-597. p. [572]

 

2209. FERENCZY, Josef von: Perbeszédtől a párbeszédig. [Budapest], Pannonica Kiadó. 1999. [72]

                "[1880-as évek] Ekkoriban kerekedik ki egy zsidó vérvádper, és antiszemita párt is alakul. Ám ez idő tájt a magyar liberalizmus, a szabadelvűség még uralja az országot. Az említett vérvádperben felmentik az egyébként ártatlan vádlottakat (nem úgy, mint a sokkal demokratikusabb Franciaországban a Dreyfus-perben), az antiszemita párt pedig hamarosan fölbomlik."

 

2210. FIALA Ferenc és MARSCHALKÓ Lajos: Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. Budapest, Gede testvérek. 1999. reprint.

 

2211. [Pabst, Georg Wilhelm.] In Filmlexikon. 2. kötet. P-Z. Szerk.: Csala Károly és Veress József. Budapest, Totem Kiadó. 1999. 5. p. [5]

                "1948-ban készíti el a tiszaeszlári vérvádper eseményei alapján A per című antiszemitizmus-ellenes filmjét."

 

Magyar írók élete és munkái : megindította id. Szinnyei József : új sorozat / írta és összeáll. Gulyás Pál ; kiad. a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a Petőfi Irodalmi Múzeum. 18. köt., Maácz János-Myskovszky Viktor / ... sajtó alá rend. Viczián János 1999 [4] p., 1376 col.

Marschalkó Lajos

 

2212. HAJDU Tibor: Párbajdivat a századvégen. = Mozgó Világ, 1996. 3. sz. március. 31-40. p. [35] In uő.: Tisztikar és középosztály. Ferenc József magyar tisztjei. (História Könyvtár Monográfiák, 10.) Budapest, História, MTA Történettudományi Intézete. 1999. [81]

 

2213. HANÁK Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében. = Századok, 1985. 5-6. sz. 1079-1104. p. [1095] In uő.: A Kert és a Műhely. Budapest, Balassi. 1999. 65-87. p. [81]

 

2214. HANÁK Péter: A közép-európai háromszög. A zsidóság kulturális szerepe Bécsben, Budapesten és Prágában == Kritika, 1997. 11. sz. – p. 3–6. [4] In uő.: A Kert és a Műhely. – Budapest : Balassi, 1999. – p. 217–229. [221; 222]

 

2215. HARASZTI György: A Ben Chananja szerkesztője. (Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez) == uő.: Két világ határán. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. (Múlt és Jövő könyvek, Magyar Zsidó Történelem) 1999. 220-238. p. [234]

                [Handler könyvre hivatkozik.]Eredeti megjelenés: A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1990. 61-78. p.

 

2216. HARASZTI György: A zsidó történetírás nehézsége, avagy egy illúzió fogságában. = Múlt és Jövő, 1997. 2. sz. 70-82. p. [75] In uő.: Két világ határán. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. (Múlt és Jövő könyvek, Magyar Zsidó Történelem) 1999. [291]

[1173.]     [Patai könyvének (1996.) egyik fejezetcíme: Istóczy és Tiszaeszlár.]

 

2217. SCHNAPPER, Dominique: Juifs hongrois et juifs français: les destins de l <>. In Hommage à Fejtő Ferenc. A 90 éves Fejtő Ferenc köszöntése emlékezésekkel és tanulmányokkal. [Budapest], Világosság Alapítvány. 1999. 187-194. p. [190]

 

2218. HORVÁTH László: A gyöngyösi zsidóság története. (Mátra Múzeum tanulmánykötete.) Gyöngyös, Mátra Múzeum. 1999. [45]

                "Gyöngyösön a töretlen asszimilációs folyamatot a XIX. század utolsó évtizedében már semmi sem volt képes megállítani. Még a tiszaeszlári vérvád idején is jobbára sikertelen és visszhangtalan maradt minden olyan kísérlet, mely a zsidóellenesség megteremtésére irányult. [Jegyzetben: Heves Megyei Levéltár Gyöngyös Város Levéltára V-101/b/307. CCLXXXI/79. Zsidóellenes röpiratok eltiltása (1882)]"

 

2219. HUBER Lipót: Zsidóság és kereszténység a multban és a jelenben. I. kötet. Krisztustól a középkor végéig. Változatlan utánnyomás. [Budajenő], artamando. 1999. [538]

 

2220. HUBER Lipót: Zsidóság és kereszténység a multban és a jelenben. I. kötet. Krisztustól a középkor végéig. Változatlan utánnyomás. [Budajenő], artamando. 1999. [505; 506; 538; 548; 549; 550; 571]

 

2221. BARABÁS Tamás: Hamlet, a dán királyfi nélkül. = Új Élet, 1990. október 1. 3. p. In Írások nehéz időkből. Válogatás a MÚOSZ örökös tagjainak cikkeiből. Budapest, Omni Media. 1999. 95-97. p.

 

2222. BOROSS Imre: A két liberális vonulat. = Magyar Nemzet, 1998. január 3. 14. p. [14] In Írások nehéz időkből. Válogatás a MÚOSZ örökös tagjainak cikkeiből. Budapest, Omni Media. 1999. 104-109. p. [105]

 

2223. Tiszaeszlári per. In Jogi lexikon. Főszerk.: Lamm Vanda, Peschka Vilmos. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 1999. 591. p.

 

2224. KATZBURG, Nathaniel: Fejezetek az újkori zsidó történelemből Magyarországon. (Osiris könyvtár. Történelem. Hungaria Judaica, 14.) Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport - Osiris Kiadó. 1999. [127; 140; 141; 142; 229; 231; 234; 235; 236; 237; 240; 244]

                "Az 1882. évben azonban megkülönböztetett jelentőséget kapott a galiciaiak iránti ellenszenv. Ők voltak a tiszaeszlári vérvád szereplői. [...] A tiszaeszlári vérvádnak nagy visszhangja volt a különböző országok antiszemita mozgalmaiban, különösen Németországban. [Jegyzetben a következő mondat: Paul] Nathan mint német lapok tudósítója volt jelen a nyíregyházi tárgyaláson. A német lapokat Marcziányi György (1848-1898) újságíró tudósította részletesen. Cikkei, melyeket a Függetlenség-ből vett át, önállóan is megjelentek. Marcziányi fordította le németre Ónody Géza Tisza-Eszlár a múltban és jelenben (1883) című könyvét is. [...] 1882 szeptemberében ült össze Drezdában az Első Nemzetközi Zsidóellenes Kongresszus. [...] Ónody a vérváddal kapcsolatos tevékenysége folytán bizonyos hírnévre tett szert; az ügynek egyébként is különleges figyelmet szentelt a kongresszus. [...] A vérváddal kapcsolatos tevékenységük [Istóczyé, Ónodyé, Simonyié] úgyszintén tekintélyt adott nekik, mint olyanoknak, akik a "küzdőtér"-ről jöttek. [...] Alexander Friedrich Pinkert, a Deutsche Reformpartei vezetője javaslatára, a kongresszus határozatot hozott a tiszaeszlári vérvád ügyéről, kifejezve reményét, hogy a bíróság a zsidóság hatalmas nyomása ellenére is elvégzi feladatát."

 

2225. KATZBURG, Nathaniel: Tiszaeszlár. In uő.: Fejezetek az újkori zsidó történelemből Magyarországon. (Osiris könyvtár. Történelem. Hungaria Judaica, 14.) Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport - Osiris Kiadó. 1999. 127-137. p., 191-194. p.

 

2226. KOÓS Kálmán: Voltunk, vagyunk, leszünk. Budapest, Gede testvérek Bt. 1999. [46; 47; 345]

                "A politikai befolyás [zsidó bankoké] jellemzésére pedig álljon itt egy magyar vonatkozású eset. A kiegyezés után a 70-es évek elején a magyar állam kölcsönért fordult a bécsi Rotschild bankházhoz. Éppen abban az időben folyt Magyarországon a hirhedt tiszaeszlári per. A bank hajlandónak mutatkozott a kért kölcsönt megadni azzal a feltétellel, hogy a perben vádlott zsidókat felmentik. A zsidókat a törvényszék kellő bizonyíték hiányában felmentette, Magyarország pedig megkapta a kölcsönt. Nem kétséges, hogy a felmentő ítélet meghozatalában a Rotschild bankház követelménye legalább olyan fontos szerepet töltött be, mint amilyent Eötvös Károly védő ügyvéd ravasz mesterkedései játszottak." [...Gede testvérek Bt. kiadói hirdetése: Bary...]

 

2227. KOSSUTH Lajos: [Üzenet a Függetlenségi Pártnak a tiszaeszlári pör idején, Turin, 1882.] In Kossuth breviárium. Összeállította: Koroda Miklós. Budapest, Pán. 1999. 4.[!] kiadás.

 

2228. KŐBÁNYAI János: Öt nemzedék. A magyar zsidó szellemi létezés antinómiái és ami utána következik. In uő.: Hagyományszakadás után. Budapest, Múlt és Jövő. (Múlt és Jövő könyvek.) 161-223. p. [180; 223]

                "Az Egyenlőség... nem a modernizmusért általában, hanem a zsidó életforma modernizálására s magyarra adaptálására alakult. (Egy jelentős ütközet: a tiszaeszlári per pirruszi győzelme után.)... A vérvád - a középkor óta tradícióvá vált története során - mindig is valódi érdekeket képviselt, fedett el. (Lásd Tiszaeszlár vagy a Dreyfus-ügy mára már világos érdekeltségeket kimutató elemzéseit...) Olyan primitív vágyat, amit a fölöttes én már nem manifesztálhat a maga nyíltságában."

 

2229. KŐBÁNYAI János: Virtuális zsidó, valóságos gyűlölet. Népszabadság, 1999. január 11. 12. p. [12] In uő.: Hagyományszakadás után. Budapest, Múlt és Jövő. (Múlt és Jövő könyvek.) 224-232. p. [226]

???          "Vérvád, (bizony, ama tiszaeszlári), holocausttagadás, gazdasági-politikai kizsákmányolás, muszkavezetés, trianoni bűnbakság, s új elemként: a palesztin nép miatti őszinte aggódás, amelyben a nyilas és náci szereppel a zsidókat kínálják meg. Mindezt áthatja a nagy összeesküvéssel szembeni szorongás kipárolgó bűze. Ez az anyag úgy kerül át a nagymédiumokba, hogy azok menetrendszerű következetességgel leleplezik. [S - enélkül nem megy - ö]Összefoglalják, bőven idézik a kipellengérezés tárgyát."

 

Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16–1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33.). – Budapest, 1999. – p. 791–1297. [1101; 1258]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_33_2/?pg=318&layout=s

                Eötvös Károly, Széll Farkas rövid életrajza a Névtárban.

 

2230. LENDVAI, Paul: Die Ungarn. Ein Jahrtausend Sieger in Niederlagen. München, Bertelsmann Verlag. 1999.

 

2231. Tutajosok I–II. (Memoirs of a River) In Magyar filmográfia. Játékfilmek. Hungarian 1999. – p. 930.

 

2232. GERŐ András: A zsidók és a magyar nemzetisten. In Magyar megfontolások a Soáról. Szerk.: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László. Budapest - Pannonhalma, Balassi Kiadó - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság. 1999. 60-68. p. [64]

                "[Kossuth] az emigrációból a lehető leghatározottabban elítélte az antiszemitizmust - sokkal radikálisabban, mint ahogy azt 1848-49-ben, hatalmi helyzetben megtette. A Tisza Kálmán-féle vezetőgarnitúra szintén fellépett a mozgalom és az ideológia ellen - a miniszterelnök semmiféle tulajdon elleni izgatást sem kedvelt. Az antijudaizmus elavult fegyvertárával operálni akaró antiszemiták pedig megtapasztalhatták, hogy Magyarországon jogállam működik: Tiszaeszlár számukra vereség lett. A mitológia viszont így csak erősödött, és arra ösztönzött, hogy kétes jellemű rumi ügyvéd, primitív és elfogult vizsgálóbíró meg hasonlók szintjére redukálódjon az a probléma, ami a homogenitásban megfogalmazott magyar nemzettudatból a társadalmi problémák kezelésére való egyik lehetséges és logikus reakció volt."

 

2233. TŐKÉCZKI László: A "zsidókérdés" a dualizmus idején. In Magyar megfontolások a Soáról. Szerk.: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László. Budapest - Pannonhalma, Balassi Kiadó - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság. 1999. 69-76. p. [71; 72; 74]

                "A sokvallású és nemzetiségű magyarországi társadalomban a zsidó és nem-zsidó közösségek viszonya - ellentétben egyes etnikai csoportokéval - a tiszaeszlári per időszakát leszámítva nem feszült. [...] Az 1867 utáni íratlan munkamegosztás (vagy másként, Karády Viktor kategóriájával "asszimilációs ajánlat") szerint működő magyar társadalomban, ahol óriási átrétegződési folyamatok zajlottak, az ún. zsidókérdést nem tudta felrobbantani Tiszaeszlár[...] Nem lehet tehát itt ["ruténmentő" akció] sem tetten érni valamiféle Soá előzményt, ahogyan persze Tiszaeszlárnál sem (amikor is az állam a pogromozók közé lövetett)."

 

2234. FERENCZI László: A cionista válasz. In Magyar megfontolások a Soáról. Szerk.: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László. Budapest - Pannonhalma, Balassi Kiadó - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság. 1999. 77-82. p. [80]

                "A tiszaeszlári per - a kezdeti meghökkenés után - a kimenetele miatt, csak fokozhatta a magyar zsidók biztonságérzetét."

 

2235. GYÁNI Gábor: "Erkölcstelen emancipáció" és "illuzórikus asszimiláció". Diskurzusok a zsidókérdésről. In Magyar megfontolások a Soáról. Szerk.: Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László. Budapest - Pannonhalma, Balassi Kiadó - Magyar Pax Romana Fórum - Pannonhalmi Főapátság. 1999. 83-93. p. [90]

                683. tétel: "[...]a tiszaeszlári váddal szemben biztos védelmet nyújtó államhatalomra emlékezve[...]"

 

Horváth László: A gyöngyösi zsidóság története. In uő. (szerk.): Mátrai Tanulmányok. – Gyöngyös : Mátra Múzeum, 1999. – 186 p. [45]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_Mt_05_1999/?pg=46&layout=s

                Még a tiszaeszlári vérvád idején is jobbára sikertelen és visszhangtalan maradt minden olyan kísérlet, mely a zsidóellenesség megteremtésére irányult. [Lábjegyzet]

 

2236. MIKSZÁTH Kálmán: A választások előestéjén. Lipótvárosi ellenzék (?)! In uő.: Humor a kortesmezőkön. Válogatta és az előszót írta: Szávai Géza. (Csintalan múzsa.) Budapest, Pont Kiadó. 1999. 20-22. p. [21]

                "[Pulszky Károly:] Wahrmann zsidó, s mégis mikor a zsidó ügy feküdt a parlament előtt, Wahrmann nem mert felszólalni. [Lipótvárosi tömeg:] (Viharos tetszés. Éljen Pulszky!)"

 

2237. MITTÁK Ferenc: Történelmi pillanatok. Jeles ünnepek, évfordulók. Budapest, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. [1999.] [138]

 

2238. [ÁGAI Adolf]: Kardhányó Izidór. In [uő.] Porzó: Igaz történetek. Húsz elbeszélés. Budapest, Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedés kiadása. 247-260. p. [247; 248; 249] In "Minden hiábavalóság...". Novellaantológia száz év zsidó prózájából (1848-1948). Összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta: Kőbányai János. (Múlt és Jövő könyvek.) [Budapest], Múlt és Jövő Kiadó. 1999. 45-55. p. [45; 46]

 

2239. RUETHER, Rosemary R.: Az antiszemitizmus teológiai gyökerei. Fordította: Greskovits Endre. In A modern antiszemitizmus. Szerk.: Kovács András. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. 1999. (Nagyítás. Szociológiai könyvek, 23.) 96-116. p. [111]

                "Kelet-Európában a XIX. század végi és a XX. századi pogromokban a régi vallási vádak keveredtek az új, faji vádakkal."

 

2240. WISTRICH, Robert: Az antiszemitizmus mint radikális ideológia. Fordította: Greskovits Endre. In A modern antiszemitizmus. Szerk.: Kovács András. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. 1999. (Nagyítás. Szociológiai könyvek, 23.) 489-500. p. [490]

                "Igaz ugyan, hogy a katolikus és protestáns antiszemiták a XIX. század végén is hangoztatták a hagyományos zsidóellenes vallási vádakat (különösen Kelet-Európában és a Habsburg-birodalomban pocskondiázták a Talmudot, s istengyilkossággal és vérváddal illették a zsidókat), de még ezek a középkori babonák is a tömegmeggyőzés alapvetően modern modszereinek közvetítésével hatottak abban az időben, amikor a proletarizálódás előtt álló alsó középosztály vidéki és városi rétegei a teljes létbizonytalanság hatására fogékonnyá váltak e demagógia befogadására."

 

2241. Moldova György: A város hercege. Bűnügyi regény. – Budapest, Kertek 2000., 1999. – [45; 48; 75; 209; 210]

                "Az ősminta a tiszaeszlári vérvád-per, ...azóta is ennek az érvkészletét variálgatják. ...Jobb óráimban viszont azt hiszem, hogy hiába van itt millió és millió ember, aki gyűlöl engem a származásom miatt, élt itt néhány tiszta fejű és bátor szívű férfi is, akikért érdemes magyarnak megmaradnom és nem elmenni innen. ...[Például] Eötvös Károlyra [gondolok] - biztos ismered "A nagy per"-t, a tiszaeszlári vérvádról írott könyvét, ha nem, olvasd el, sok mindent meg fogsz érteni belőle... ...Földi szólt közbe: -Szerintem el kellene kezdenünk Bary József...naplójának a közlését. Ez nyilvánvalóan bebizonyítja, hogy a zsidók csakugyan megölték a kislányt, csak Rotschild Albert, a nemzetközi zsidó pénztőke akkori egyszemélyi ura közbelépett Tisza Kálmánnál, és elérte nála, hogy felmentsék a zsidókat. ...[Nekem megvan] az 1942-es kiadás, még Püski bácsinál jelent meg. ...[Erdélyi-verset közli]... Husz újra elolvasta a verset, megdöbbenve fedezte fel, hogy milyen sok azonos motívum mutatkozik az 1882-es vérvád és a több mint száz évvel későbbi dunaagócsi ügy ideológiája között. ...Tovább víve a párhuzamot, Husz attól tartott, hogy ha az eseményeket most is célzatos elfogultsággal hozzák nyilvánosságra, a tiszaeszlári pörhöz hasonló viharokat váltanak ki majd a tömegekben. Néhány nappal később az országos napilapokat nézegetve Husz több kommentárt is talált a vers leközlésével kapcsolatban, de ezek csak általánosságban mozogtak, inkább csak apropóként használták fel az esetet a liberális és a nemzeti-konzervatív sajtó háborúskodásában." 169-172. p., 201-208. p. Scharf Móricról mintázott figura.

 

2242. KOZÁRI Mónika: Tisza Kálmán. (1830–1902) == Nagy képes milleniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon-Aquila-könyvek. 1999. 241–245. p. [244](190. oldalon Kossuthról)

                „1883-ban a tiszaeszlári per váltott ki óriási felháborodást az országban. Tisza Kálmán és a kormányzat azonnal gátat szabott a zsidóellenes politizálásnak és az üldözésnek.”

 

2243. WELKER Árpád: Wahrmann Mór. (1831-1892). In Nagy képes milleniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon-Aquila-könyvek. 1999. 246–247. p. [247]

                "Ritkán lépett fel a hazai zsidóság képviseletében, annak ellenére, hogy a parlament rendszeresen taglalt a zsidóságot érintő kérdéseket, különösen a nyolcvanas évek első felében, amikor is a tiszaeszlári vérvádper, illetve az antiszemita mozgalom folyamatosan foglalkoztatta a képviselőket."

 

2244. NYERGES András: A félvér bohóc meg a föld pora == Magyar Hírlap, 1997.?? In uő.: Senkiföldje: irodalom. (Szúrópróbák). Budapest, Fekete Sas Kiadó. 1999. 77-82. p. [81]

                "[Tamási Áron Karinthyról] Legjobb esetben is csak a leírt betűt látja, de a magyar föld porától sosem dugult be az ő lelki orra lika!" Ez azért - tegyük hozzá - még mindig barátságosabb intés, mint Erdélyi Józsefé, aki Karinthynak a Solymosi Esztert, hírhedt vérvádas versét elítélő cikkére (1942-es, Fegyvertelen című önéletrajza szerint) így reagált: "Megígértem neki, ha még egyszer rám meri emelni a tollát, megnyúzom, mint Apollo Marsyast, a szatírt..."

 

2245. NYERGES András: Az elmaszatolás iskolája == Magyar Hírlap, 1997.?? In uő.: Senkiföldje: irodalom. (Szúrópróbák). Budapest, Fekete Sas Kiadó. 1999. – p. 106–111. [107–110]

 

2246. NYERGES András: A véres (meg a vörös) limonádé. = Magyar Hírlap, 1998.?? In uő.: Senkiföldje: irodalom. (Szúrópróbák). Budapest, Fekete Sas Kiadó. 1999. 312–316. p. [312]

                "Erdélyi József például a Magyarság [1938.] szeptember 25-i számában megjelent, Toldi-kézzel című opusával megmutatta, hogy nemcsak az antiszemitizmus terén tud ő nagyot dobni. "Gyárthat száz évig s Skoda / a vasból nem lesz csoda". Már a vers felütése igazolhatta azokat a törik-szakad népfrontos baloldaliakat, akik a Solymosi Eszter vére után juszt is siettek leszögezni, hogy számukra Erdélyi változatlanul "a háború utáni magyar lírikus nemzedék legjobbjai közül való".

 

2247. NYERGES András: A homály jogfolytonossága. = Magyar Hírlap, 1998.?? In uő.: Senkiföldje: irodalom. (Szúrópróbák). Budapest, Fekete Sas Kiadó. 1999. 331-335. p. [334]

                "A Népi írók bibliográfiája című 940 oldalas alapmű 293-ik oldala szerint 1936. február 28-án Bálint György és Erdélyi József (meg mások) közös felolvasóestjéről tudósított a Magyarország. Az adat, ha igaz, szenzációs. Csakhogy nevezett napon nevezett lapban erről szó sincs. [...] Kreált adat szerepel egy tudományos bibliográfiában? Tényleg csak egy? Ki győzné mindet ellenőrizni? S ennek, melyről már tudható, hogy hamis, mi a célja? Nem oly nehéz a válasz, mint hinnénk. Ha a Solymosi Esztert író Erdélyi és az őt bírálóival együtt bíráló Bálint György még 1936-ban is együtt lép fel, a népi-urbánus ellentét tisztázása megkerülhető, bagatellizálható, ez pedig - mint tudjuk - az akkori kultúrpolitika egyik legfőbb szándéka volt."

 

Margócsy József: Kállai András (1839–1919). Pályaképvázlat == A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 41. : 1999 – Nyíregyháza : Jósa András Múzeum, 1999. – p. 343–350. [347]

                „[...] az eszlári perben elhíresült Ónody Géza [...]”

 

Szilágyi László: Tisztel Honatyák! Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmus időszakában (1869–1910) == A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 41. : 1999 – Nyíregyháza : Jósa András Múzeum, 1999. – p. 353–364. [359]

                „[...] az antiszemita Ónody Géza, aki a tiszaeszlári esetet elsőként vitte a parlamentbe, az 1892/96-os ciklusban Tiszalök képviselőjeként egyetlen antiszemita jellegű beszédet sem mondott.”

 

2248. PELLE János: Az antiszemitizmus mint lelki fertőzés. = Mozgó Világ, 8. sz. 21-32. p. [22] In uő.: Az utolsó vérvádak. Az etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből. Budapest, Pelikán Kiadó. 7-27. p. [10] uez. In uő.: Antiszemitizmus és totalitarizmus. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó. 1999. (Jószöveg, hiánypótló.) 57-76. p. [60]

 

2249. MIRU György: A dualista politikai rendszer és működése. In Polgárosodás és szabadság. (Magyarország a XIX. században). Szerk.: Veliky János. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 168-197. p. [185]

                "A Függetlenségi Párt többsége támogatta a Wekerle-kormány egyházpolitikai programját, de mivel a párt ezt nem tette kötelezővé Eötvös Károly, a tiszaeszlári vérvád per ügyvédje közel húsz társával elhagyta a frakciót (1893. május)."

 

2250. Raj Tamás: 76. A goj. = Új Élet, 1998. június 1. 7. p. [7] In uő.: 100+1 jiddis szó. Zsidóságismeret új megközelítésben. Budapest, Makkabi. 1999. – p. 168–170. [169]

                "[Rohling] a Talmudot keresztényellenes színben igyekezett feltüntetni. A koholt vádakkal persze nem érdemes foglalkozni, mi sem vesztegetnénk rá az időt, még akkor sem, ha tudjuk, hogy írása sajnos (a magyar Istóczy Győző és Szentessy-Luzsénszky Alfonz közvetítésével) hatást gyakorolt a szégyenletes tiszaeszlári vérvád (1882/83) kialakulására."

 

2251. RÁNKI Vera: Magyarok - Zsidók - Nacionalizmus. A befogadás és a kirekesztés politikája. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. 1999. [58; 59; 66; 178; 179; 194; 195]

                "Az Európa szerte elterjedő politikai antiszemitizmus Magyarországon egy sikertelen antiszemita párt próbálkozásaiban és a középkori vérvád felelevenítésében jelent meg. [...] Az antiszemiták megpróbálták kihasználni a tiszaeszlári vérvádat. Amikor 1882 tavaszán, közvetlenül a zsidó pészach előtt, Tiszaeszlár községből eltűnt egy tizenegy éves kislány, a zsidókat vádolták meg azzal, hogy megölték a lánykát. Eötvös Károly védőtársaival együtt bebizonyította, hogy a vád koholt volt, babonán alapult, s egy kiskorú fenyegetésekkel kicsikart vallomására épült. Istóczy és követői megpróbálták a vérvádat parlamenti vita tárgyává téve legitimizálni. A parlament hűvös érdektelenséggel fogadta Istóczy és társai tirádáit. Bár egy modern antiszemita mozgalmat nem tudott beindítani, Istóczy sikeresen felkavarta a tradicionális antiszemitizmust. [...] Megpróbálva a vérvádat kihasználni, Istóczy megalapította az Antiszemita pártot. [...] Istóczy beszédeiben mind a nacionalizmus, mind a rasszizmus szembeszökő. A tiszaeszlári vérvád pedig egy különösen eklatáns példája a középkori vallásos babona kihasználásának, sőt, beépítésének a radikális politikai antiszemitizmus modern felfogásába. [...] A tiszaeszlári vérvád alatt a középkori fogalom felvilágosult védelemmel találta magát szemben, a szórványos antiszemita kilengések pedig a rendőrséggel. [...] A tiszaeszlári vérvádat meghiúsította a liberális védelem és az erős állam."

 

2252. Ránki Vera: A tiszaeszlári vérvád == Magyarok – Zsidók – Nacionalizmus : A befogadás és a kirekesztés politikája. – Budapest : Új Mandátum Könyvkiadó, 1999. – p. 66–70., 77–78.

                "A tiszaeszlári zsidók a szomszédos falvakba menekültek az antiszemita erőszak elől. [Handler, 244. p.] A zsinagógát vandál támadások érték. "Belső falaira látogatók neveit vésték fel" (The Thimes, 1883 Julius 18, in, Handler, 1980. p. 244). Tiszaeszlár turista látványosság lett."

 

ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. Században. Budapest : Osiris, 1999. 662 p. [73]

2000, 2004 3 kiadás!!!

 

2253. RÓNAI Mihály András: Pulszky Ferenc. Egy pálfordulás lélektana. [1955.] In uő.: Madách Imre. Tanulmány. Budapest, Rónai Mihály Andrásné. 1992. (Z-füzetek.) 54-70. p. [67] In Lukács György Madách tragédiája és Rónai Mihály András Madách-Lukács c. vitairata. [Budapest], Glória. [1998.] 103-127. p. [123] In uő.: Történelmi arcképcsarnok. Budapest, Háttér Kiadó. 1999. 67-87. p. [84]

 

2254. RÓNAI Mihály András: Eötvös Károly. = Népszabadság, 1966. április 15. ?? In uő.: Történelmi arcképcsarnok. Budapest, Háttér Kiadó. 1999. 89-95. p. [92; 93]

                "[...]nemzeti függetlenség és demokratikus átalakulás egymás nélkül nem lehetséges. Ez az Eötvös Károly az, aki már 1883-ban elvállalta s fényesen vitte végig a tiszaeszlári vádlottak védőjének európai visszhangú szerepét. Nem mintha a hajdani veszprémi fiskus, a táblabírónak s a megyei úrnak ez az őstípusa különösebben szerette volna azokat, akiket középkori, hazug vérváddal illetett a szociális indulatokat cigányútra terelő demagógia első heves rohama. Az őszintén 48-as és komolyan liberális jogász egyszerűen az igazságot szerette; az álszabadelvűséget elvető, Magyarország európai szellemű átalakításának szükségét valló politikus nem szenvedhette minden demokrácia alfájának, az állampolgári jogegyenlőségnek megtorpedózási kísérleteit s a szociális háborgások ilyen átlátszóan álnok kanalizálásait - pláne mindezt olyan mucsai formában, mely az Európa felé alighogy elindult modern Magyarországot a cári s balkáni pogromvilág nívójára lökte volna... ha hagyják. Mikor a klasszikus védőügyvéd és szónok e roppant munkára vállalkozott, egyszerűen és férfiasan csupán alkalmazta jogi meggyőződését és politikai krédóját a konkrét esetre, mely elébe került. Ha a pártjabeli dzsentri azt próbálta szemére vetni, hogy amit cselekszik, "nincs benne a Kossuth-párt programjában", szabatosan válaszolhatta, hogy "Kossuth Lajos programjában annál inkább benne van", - s már akkor is torínói levél, Kossuth levele - nem is egy - erősítette igazát. S ha a világhírt, ha e harc dicsőségét és diadalát - egy céltudatos bosszúmanőver következtében - azzal fizette is meg, hogy egy cikluson keresztül mandátum nélkül maradt: mégis, e politikai vaskövetkezetessége, e drágán szerzett parancsoló tekintélye emelte Irányi Dániel megürült pártvezéri székébe már a rákövetkező cikluson. És egy nimbuszba is, melynél később a Dreyfus-ügy Zolájáé is csak Franciaország és Émile Zola méreteinél fogva lett nagyobb. [...] De már A nagy per jogi és politikai anyagának köteteibe is olyan arcképeket festett bele, amelyek a század irodalmából szinte kivilágítanak - éppúgy, mint A nazarénusok lapjai közé, ahol a történetíró és a művész ugyancsak egyazon ecsettel fest[...]"

 

2255. SINKA Erzsébet: Két hold alatt. Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza. Budapest, Argumentum. 1999. [181]

                "De tanúja volt [Zelk] a nemzedéke által nagyra tartott Erdélyi József elvadulásának. Mikor 1937-ben megírta hírhedt versét, a Solymosi Eszter véré-t, elvitte a Pesti Naplóhoz. Nem közölték. Erre elment panaszkodni Fenyő Miksához, aki adott neki száz pengőt, hogy semmisítse meg a verset. A pénzt elfogadta - a verset meg elvitte a Virradathoz. Ők nyolc pengőt fizettek, és leközölték. Később náluk jelent meg a Nyilas Jóska a nevem... kezdetű, majd hasonló "eszmei" tartalmú és művészi színvonalú verse is. Talán ezek miatt viselkedett úri módon, amikor 1940-ben mint tartalékos főhadnagyot Aszódra vezényelték egy munkaszolgálatos századhoz."

 

2256. SOMOS Róbert: Az ifjú Pauler Ákos. = Magyar Filozófiai Szemle, 1995. 1-2. sz. 87-105. p. In uő.: Pauler Ákos élete és filozófiája. [Budapest], Paulus Hungarus, Kairosz. 1999. 15-31. p. [15; 16; 28]

                "[Pauler Tivadar] Áldozott a budapesti egyetemi könyvtár fejlesztésére, ugyanakkor igazságügy-minisztersége idejére esett a tiszaeszlári per, melyben való szerepét Eötvös Károly, a vádlottak védője a következőképp bírálta: [...] Részben e sorok alapján Mátrai László meglehetősen sötét képet fest Pauler Tivadarról, mint szélsőséges konzervatívról. Nem valószínű  azonban, hogy a jogász és miniszter a vérvád kérdésében prejudikálta volna a vádlottak bűnösségét. Az, hogy hitt benne, inkább csak Eötvös Károly hite volt. Másodszor, nem világos, milyen módon kellett vagy lehetett volna közbelépnie egy bírósági ügy menetébe anélkül, hogy a törvényességet megsértse. Eötvös leírásának talán legfontosabb és találó pontja az, ami azután a leszármazottakban is nyomon kísérhető; egy sajátos, a gyakorlati élettől idegenül távolálló tudományosság."

 

KROÓ György: Szabolcsi Bence zsidó zenei tanulmányai. In Szabolcsi Bence: Zsidó kultúra és zenetörténet. Tanulmányok. (Hungaria Judaica, 13.) Budapest, Osiris Kiadó, MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 1999. 7-11. p. [7; 9]

                "Édesapját Tiszaeszlár tanította meg az igazságkereső életre. [...] Amikor a XVII. századi metzi vérvádperről ír, Tiszaeszlárt érzi a zsigereiben."

 

SZABOLCSI Bence: A zsidóság története Magyarországon 1867-től 1934-ig. = Szombat, 1990. 6. sz. 28-29. p. In Dubnov, Simon: A zsidóság története. [utószó] Budapest, 1991. In uő.: Zsidó kultúra és zenetörténet. Tanulmányok. (Hungaria Judaica, 13.) Budapest, Osiris Kiadó, MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 1999. 116-141. p. [139]

 

2257. KISS József: Az ár ellen. [Vers] In A századforduló költészete. Válogatás. Szerkesztette és az utószót írta: Pozsvai Györgyi. Budapest, Unikornis Kiadó. 1999. 38-39. p.

 

2258. SCHWEITZER József: Az Országos Rabbiképző Intézet teológiai és halachikus irányáról. In "A tanítás az élet kapuja". Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. (Mórija könyvek, 1.) [Budapest], Universitas Kiadó - Országos Főrabbi Hivatal. 1999. 30-39. p. [30]

                "A múlt században [Magyarország zsidósága] Tiszaeszlárt, századunkban pedig a numerus clausust múló jelenségnek tekintette."

 

Schweitzer József: Az Országos Rabbiképző Intézet teológiai és halachikus irányáról [1999.] == Uő.: „Uram, nyisd meg ajkamat” : Válogatott tanulmányok és esszék. – Budapest : Universitas Kiadó : Judaica Alapítvány, 2007. – p. 58–66. [58]

 

2259. SCHŐNER Alfréd: Vizualitás és pedagógia. Egy zsidó pedagógus életútja a XIX. század második felében Magyarországon. In "A tanítás az élet kapuja". Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. (Mórija könyvek, 1.) [Budapest], Universitas Kiadó - Országos Főrabbi Hivatal. 1999. 157-174. p. [171]

                "E három évtized [XIX. század utolsó harmada] - az 1882-es tiszaeszlári vérvád ellenére is - rendkívül lényeges és fejlődést hozó korszaka a gyors ütemben kapitalizálódó Magyarországnak s az ország zsidóságának egyaránt."

 

2260. TŐKÉCZKI László: Az önismeret senkit sem veszélyeztet. = Hitel, 1990. 5. sz. 24-26. p. [26] In uő.: Történelem, eszmék, politika. Budapest, Kairosz Kiadó. 5-12. p. [10]

                "[...] Dreyfus-ügyben [...]"

 

2261. TŐKÉCZKI László: A magyar társadalom a liberalizmus befogadásának korában. = Kortárs, 1992. 9. sz. 3-20. p. [8] In uő.: Történelem, eszmék, politika. Budapest, Kairosz Kiadó. 38-68. p. [47]

 

2262. TŐKÉCZKI László: A "zsidókérdés" a dualizmus idején. [Elhangzott a Shoa-konferencián Pannonhalmán, 1998. november 4-én.] In uő.: Történelem, eszmék, politika. Budapest, Kairosz Kiadó. 119-128. p. [121; 123; 125]

                "A sokvallású és nemzetiségű magyarországi társadalomban a zsidó és nem zsidó közösségek viszonya - ellentétben egyes etnikai csoportokéval - a tiszaeszlári per időszakát leszámítva nem feszült. [...] Az 1867 utáni íratlan munkamegosztás (vagy másként, Karády Viktor kategóriájával "asszimilációs ajánlat") szerint működő magyar társadalomban, ahol óriási átrétegződési folyamatok zajlottak, az ún. zsidókérdést nem tudta felrobbantani Tiszaeszlár, de folyamatosan és hatékonyan szította azt az értelmiségi "progresszió" a- és antihistorikus modernizációs nézetrendszere és propagandája. [...] Nem lehet tehát itt ["ruthénmentő" akció] sem tetten érni valamiféle holocaust-előzményt, ahogyan persze Tiszaeszlárnál sem (amikor az állam a pogromozók közé lövetett!)"

 

2263.UNGVÁRI Tamás: Az emancipáció és akadályai. In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 65-76. p. [69]

                "Kossuth az emigrációban számtalanszor nyilatkozott a zsidóság beolvadásának liberális szükségességéről. 1883. augusztus 15-én, már az Istóczy-féle antiszemita pártosodás kezdetén Urváry Lajosnak küldött levelében így írt: "Én ember... tünteti fel."

 

2264. UNGVÁRI Tamás: A liberális egyezség: asszimiláció. = Világosság, 5-6. sz. 159-173. p. [163] In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 77-94. p. [81; 82]

                "A mikszáthi karc [Szegedi zsidók.] megírásának időpontja 1879 - néhány esztendővel Tiszaeszlár előtt. [...] A zsidóság teljes integrációja ezzel megakadt, sőt visszamenőlegesen is kétségessé tette az asszimiláció "diadaléveit". Kivált azért, mert Tiszaeszlárral a befogadás gazdasági-jogi-társadalmi szerződését a "faji-vallási" vád igyekezett felbontani."

 

2265. UNGVÁRI Tamás: Befogadás és antiszemitizmus. = Ezredvég, augusztus. 99-108. p. [102; 106; 107; 108] In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 95-106. p. [98; 102; 103]

                "Az antiszemitapárti [...] nem tévesztette el a hatását. [...] A tiszaeszlári bűnper, bár katartikus hatása nem vetekedhetett a Dreyfus-per okozta sokkhatással, a politikai antiszemitizmus befolyásának véget vetett."

 

2266. UNGVÁRI Tamás: A zsidóság útja. In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 155-170. p. [162]

 

2267. UNGVÁRI Tamás: Viták az asszimilációról. In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 200-213. p. [203]

                "A gazdasági irigység motiválta még az olyan kedvesen elnéző, leírásában korántsem túlzó állapotrajzot [zsidóság mobilitásáról], mint Eötvös Károlyé, a tiszaeszlári bűnper hőséé."

 

2268. UNGVÁRI Tamás: A mártír és a bolygó zsidó. Kompenzációs mechanizmusok, tabuk, amnéziák. = Világosság, 4. sz. 30-39. p. [30] In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 341-352. p. [342]

 

2269. UNGVÁRI Tamás: A parvenü és a pária. A kulturális antiszemitizmus arcai. = Világosság, 7-8. sz. 492-508. p. [500] In uő.: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1999. 368-392. p. [381]

                "[...]Bary József[...]"

 

2270. Eötvös Károly. In Whos who. Ezeréves Magyarország. Ki kicsoda a történelemben? Aba Amádétól Zsigmond királyig 800 híres ember a magyar történelemből. Szerk.: Szabolcs Ottó és Závodszky Géza. [2. bővített és átdolgozott kiadás.] [1988. Laude Kiadó.] [Budapest], Anno Kiadó. 1999. 110-111. p. [110; 111]

                "1883-ban a tiszaeszlári vérvád perben sikerrel képviselte a védelmet, amivel nemzetközi hírnévre tett szert. "A nagy per" történetét utóbb megírta."

 

2271. KRÚDY Gyula: Kóbor Tamás, Budapest regényírója. == Budapesti Negyed. – 6:1 (1999. tavasz). – p. 9–11. [9]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_23_07_1999_1/?pg=10&layout=s

                [Az 1974-es A szobrok megmozdulnak c. kötetből kimaradt!!]

 

2272. MEDVIGY Endre: Az Isten kardja, a fehér galamb és a megújulás zászlaja. Erdélyi József elfelejtett versei elé. = Havi Magyar Fórum, január. 1. sz. 56-58. p. [57]

                "A Virradat című, szélsőjobboldali jellegű hétfői politikai lappal Erdélyi József 1937. augusztus 2-án került kapcsolatba, ekkor és itt jelent meg a költő minden bizonnyal legtöbbet vitatott verse, a dr. Bary Zoltánnak ajánlott Solymosi Eszter vére. (A későbbi megjelenéseknél az ajánlás: Bary József emlékének.)"

 

2273. SZAKÁLY Sándor: Diktatúrákról - másként? = Magyar Napló, január. 59-60. p. [59]

                [Schmidt Mária könyvéről kritika.] "[Ún. cionista per] Arra a perre, mely a magyarországi zsidóság elleni "nagy per" lehetett volna."

 

2274. HELLER György: Magyarok és zsidók közös történelméről - Fejtő Ferenc legújabb könyve. = Mérleg, 1. sz. 54-58. p. [56]

                "Fejtő ugyan utal rá, hogy a század végén jelentkező antiszemitizmus német ideológiai forrásokból fakadt; mégis, a tiszaeszlári vérvád már sötét vészt jósolt."

 

2275. KŐBÁNYAI János: Virtuális zsidó, valóságos gyűlölet. Népszabadság, 1999. január 11. 12. p. [12]

 

2276. Pogonyi Lajos: Ha rossz a vers, a világ lesz szegényebb. [Beszélgetés FALUDY Györggyel.] = Népszabadság, 1999. január 18. 9. p. [9]

                "Nos, szóval, ami a népi-urbánus vitát illeti, emlékszem egy esetre. Nagy Lajossal 1937-ben együtt ültünk az asztalnál a Bucsinszkynál. Odajön hozzánk Erdélyi József, és megkérdi, hogy leülhet-e hozzánk. Nagy Lajos erre azt mondja: Nem ülhetsz le, mert a Solymosi Eszter vére után nincs miről tárgyalnunk. Most meg van, aki azt szeretné, hogy Kertész Imre helyett inkább Csurka Istvánt hívják meg Frankfurtba. Ostobaság. Mi köze ehhez egy hivatalnak?"

 

2277. UNGVÁRY Rudolf: A személyes művész. Erdély Miklós nem triviális helye a struktúrában, avagy A találékonyságába belekapaszkodó ember. = Kritika, 2. sz. 34-36. p. [34; 36]

                "Ha van absztrakt, gondolati film, akkor az ő művei ilyenek. Jellegzetes, ahogy a tiszaeszlári Solymosi Eszterről készült Verzió a kontrapunkt és a jelentéskioltások felé mozdul el. ...A Verzióban a legjobb, amikor a film kilép önmagából, megtagadja a másolat voltát. A szereplők még magában a filmben vetik le a jelmezüket, a Solymosi Eszter exhumált, sáros, mozdulatlan hulláját alakító színésznek a többi szereplő segít megmozdulni és kimászni az iszamos gödörből. Ezek a zárójelenetek a szereplők kilépésével a filmből (a másolatból) a teljes távolságtartás, a pontos azonosítás feltételei. ...semmi sem állt távolabb tőle, mint az azonosulás bármiféle közönséggel. A vérvádról készült Verzió című filmje ellen elsőnek maguk az izraelita hitközség főhivatalnokai tiltakoztak."

 

2278. DÉSI János: "Azt, hogy zsidó vagyok, mindenki tudja. De miért kellene mindig erről írnom?" FALUDY György költővel beszélget Dési János. = Szombat, 1999. 2. sz. február. 12-14. p. [13]

                "[Dési:] Aki 1938-ban megírta a Solymosi Eszter vére című hírhedt versét. [Faludy:] Emlékszem, Nagy Lajossal ültem a kávéházban a vers megjelenése után, s amikor Erdélyi oda akart ülni az asztalunkhoz, Nagy Lajos rászólt: "Ide többé nem ülsz le." Mire Erdélyi sértődötten azt felelte: "Mi az, Lajos, te is elárultál minket?" [...]1939-ben azt mondtam egy unokatestvéremnek Párizsban, hogy maradjon ott, mert különben agyon fogják ütni. Azt felelte: "hülye vagy, tényleg azt képzeled, hogy a nácik Magyarországra is eljutnak?". [Dési:] Miért bizakodtak ennyire az emberek? A zsidótörvényeket ne is említsem, ott volt a Solymosi Eszter vére. Abból látható, a zsidóellenesség a közhangulatban is ott volt, nemcsak a politikában."

 

2279. ERKI Edit: Budapest, a kávéváros. = Népszabadság, 1999. február 20. 38. p. [38]

                "[...]az Abbázia kávéház nagy tükör menti kerek asztalát is neves politikusok és írók ülik körül. Az asztalfőn Eötvös Károly, a „vajda”, a Függetlenségi Párt politikusa, akinek neve túljutott az ország határain, amikor a hírhedt tiszaeszlári perben az ártatlanul megvádoltak igazát vitte győzelemre."

 

= Napút, 1999. március.

 

2280. [Magyar Ház Könyvszolgálat hirdetése.] = Magyar Demokrata, március 25. 35. p. [35]

                "Bary József A tiszaeszlári bűnper A közvélemény csak a zsidó vádlottakat védő Eötvös Károly regényéből ismeri az évszázad bírósági szenzációját, a tiszaeszlári pert. Ez a könyv a vizsgálóbíró tárgyilagos emlékiratait tartalmazza a szörnyű ügyről. (Gede testvérek)"

 

2281. UNGVÁRI Tamás: A mártír és a bolygó zsidó. Kompenzációs mechanizmusok, tabuk, amnéziák. = Világosság, 4. sz. 30-39. p. [30]

                "Erdélyi József Fegyvertelen című önéletrajzi művében, később a népbíróság előtt tett vallomásában határozottan állította, hogy amikor a nyilas párthoz közel álló Virradatban "Solymosi Eszter vére" című fajüldöző verse a tiszaeszlári rituális gyilkosságról megjelent, Fenyő Miksa, a Nyugat szerkesztője száz pengőt küldött neki. "Azt mondtam, hogy ezt csak kölcsönnek fogadom el. Fenyő Miksa erre nevetve válaszolt: >>Majd megadod, ha nyilas Király leszel.<< Fenyő méltóságán alulinak tartotta a cáfolatot azzal, hogy nem kívánja súlyosbítani Erdélyi ítéletét." vö.: (Haladás, 1947. május 1. 9. p.)

 

2282. SZABÓ István: A magyarországi zsidóság vázlatos története. = Jászkunság, március-május. 68-72. p. [69]

                "Zsigmond alatt első ízben jelentkezik a későbbi, tiszaeszlári per révén elhíresült "vérvád" problémaköre."

 

2283. BAGI Gábor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei zsidóság a századfordulótól az első zsidótörvényig. = Jászkunság, március-május. 75-84. p. [83]

                "A dualista korban politikai antiszemitizmus általában ott jelentkezett, ahol különösen szembetűnő kontrasztként jelentkezett a zsidó nagybérlők megerősödése, illetve a hagyományos kis- és középnemesi, illetve polgári rétegek gazdasági térvesztése. Az antiszemitizmusnak megyénkben - a tiszaeszlári ügy országos kihatásai nyomán - 1883/84-ben Mezőtúron és Jászladányon voltak kisebb megnyilvánulásai, Szolnokon pedig egy alkalommal antiszemita plakátragasztás (1883. aug. 13.) adatolható. Az 1884-ben az Antiszemita Párt a mezőtúri választókerületben állított jelöltet Ónody Géza függetlenségi személyében, aki azonban szoros küzdelem után alulmaradt az antiszemitizmus ellen határozottan fellépő kormánypárti képviselővel szemben."

 

2284. Erdély Miklós életműkiállítás. = Magyar Műhely, 1998. tél - 1999. tavasz. 179. p. [179]

                [A Verzió vetítése a Műcsarnokban.]

 

2285. CSURKA István: Sorsunk rétegei. = Havi Magyar Fórum, május. 2-16. p. [7]

                "Erdélyi Józsefet nagyon hosszú börtönbüntetésre ítélték háborús bűnösként a Solymosi Eszter vére című verséért, és nyolc évet le is ült. De hát mit számít ez ma már? [Idős levélíró asszonynak] felszárnyal a lelke. Erdélyi József hatalmas verse húzza le őt a magasból, mert emlékeivel is igazolhatja: ez is igaz, ez a sok igazságtalanság."

 

2286. WELKER Árpád: Nincs végső magyarázat. = Szombat, május. (5. sz.) 32. p. [32]Pelle:Utolsó95

                "A nagy per, amely ezer éve folyik, s mégsincs vége, hogy Eötvös Károlynak a tiszaeszlári perről írt könyve címét idézzük, felforgatta a múlt század nyolcvanas éveinek magyar társadalmát, és amint azt Pelle János könyve érzékletesen bizonyítja, még hosszú évtizedekkel később is alkalmas volt helyi zavarok felidézésére. ...Az az állítás, hogy "az Istóczy Győző-féle Országos Antiszemita Párt pályafutása az 1882-83-as tiszaeszlári vérvádperben csúcsosodott ki" (36. o.), legalábbis különös annak ismeretében, hogy a nyíregyházai bíróság 1883 nyarán hirdetett ítéletet ez ügyben, míg a pártot csak októberben alapították meg."

 

2287. MURÁNYI András: Kék-fehér ellilulva? = Népszabadság, 1999. május 15. 34. p. [34]

                "A klub [MTK] 1888. november 16-án alakult, öt évvel Tiszaeszlár után."

 

2288. BACHKAY Miklós: A vérvád története. Huber Lipót könyvéről. = Magyar Demokrata, május 20. 21. p. [21]

                "Dr Kayserling Meyer pesti rabbi a tiszaeszlári per alatt Lutherre hivatkozott, mint a vérvád nagy tagadójára."

 

2289. Könyvhét 99. Ingyenes katalógus. [4]

                "[Bary Gede] A magyar igazságszolgáltatás történetének világhírű, máig gyakran éles vitákat kiváltó bűnperének hiteles, indulatoktól, gyűlölködéstől, antiszemitizmustól mentes történetét tartalmazza a nyomozást be[!]vezető vizsgálóbíró emlékiratai. A félévszázad óta hozzáférhetetlen, rendkívül érdekfeszítő tényfeltáró kötet hasonmás kiadása."

 

2290. Dési János: "Ez a fajta megosztottság értelmetlen". Beszélgetés VÁGVÖLGYI B. András publicistával, a Magyar Narancs volt főszerkesztőjével. = Szombat, 1999. 6. sz. június. 7-9. p. [7]

                "[Dési:] Míg Féja Géza a szélsőjobbhoz kerül közel. [Vágvölgyi:] Méginkább Erdélyi József, az ő Solymosi Eszter vére című versének 1944-es megjelentetése a népi mozgalom mélypontját jelentette."

 

2291. SÁNDOR Iván: Vekerdi-napló 1. = Új Forrás, 1999. 6. sz. június. 18-22. p. [19]

                "1968 januárjában tíz hónappal voltunk csak a Tiszaeszlár című drámám bemutatója után. A dráma a múlt századi per ürügyén valójában az ötvenes évek koncepciós pereinek mechanizmusáról szólt. Ezt megírtam a műsorfüzetben is akkor."

 

2292. B[ENCSIK]. A[ndrás].: Tisztelt Balázs úr! = Magyar Demokrata, június 3. 35. p. [35]

                "[Huber Lipótnak] A tiszaeszlári vérvádperről írott elemzését a korabeli sajtó nyomására a tanulmánysorozatot közlő Egyházi Közlöny már nem is merte közzétenni, ez a rész vagy elveszett, vagy máig lappang valamelyik levéltárban. Huber a véráldozatot egyfajta sötét babonasággal magyarázza, amely szerinte arról a tőről fakadt, melyről a csodarabbikban hívő hászidizmus is. ..."azok (ti. a vérgyilkosságok) egyes-egyedül egyes eltévelyedett individuumok és szekták babonájából magyarázandók." Vagyis a vérgyilkosságok megtörténtek, de azokért a zsidóság kollektíve nem felelős. Ez volt Huber Lipót álláspontja is."

 

2293. BÄCHER Iván: Anyégin. = Népszabadság, 1999. június 5. 12. p. [12]

                "[1920 szeptemberében, Jakab Jenő hírlapíró Krúdy Gyulához:] De engem a vallásom miatt vertek majdnem agyon, Gyula bácsi. És a java csak most jön. Cifrább dolgok jönnek, mint az eszlári pör volt."

 

2294. Dr. NAGY Károly: Regényes életű utcanévadó volt. Kozma Sándor, az első pesti királyi főügyész. = Népszabadság, 1999. június 8. 30. p. [30]

                "Az Üstökös karikatúrája: „Tavaly egy szép Justitia-szobrot kapott az állami főügyész úr, s egy esztendeig gyönyörködve nézett annak bekötött arczába, de milyen nagy volt meglepetése, midőn a t.-eszlári napok alatt egyszerre csak a másik, bekötetlen arczát mutatta rá a sarkon fordult Justitia-szobor!” Kortársai a hírhedt 1882–1884-es tiszaeszlári vérvádperben játszott szerepét értékelték leginkább. Hiszen a közvád legfőbb képviselőjeként kellett az igazságot, mély humanizmusának megfelelően, győzelemre vinnie. Az egykori ügyész, Eötvös Károly az ő rábeszélésére lett a védők csapatának vezetője, akivel titkon együtt is működött. A szélsőjobboldali sajtó nemcsak a védőügyvéd és író Eötvös Károlyt (beceneve: „Vajda”) vádolta nyilvánosan, hogy a zsidók lefizették, hanem a főügyészt is. Az újságírói tollat (igaz, álnéven) még főügyészként is forgató Kozma az Üstökös c. élclap rágalmazó karikatúrája miatt nem a bírósághoz, hanem a Jókai vezette Magyar Hírlapírók Egyletéhez fordult. A Tóth Lőrinc legfelsőbb bíró és író elnöklete alatt álló becsületbíróság szakmai elégtételt adott, elmarasztalván az Üstököst, s arra kötelezte: minden lapban saját költségén tegye közzé a testület döntését."

 

2295. - dos [SZABADOS Judit]: Múltidéző. = A Szabadság, június 11. 7. p.

 

2296. BOROSS Imre: Keressük, ami összeköt. Milleneumi gondolatok. = Magyar Nemzet, június 21. 7. p. [7]

                "Ne feledjük, míg Franciaországban antiszemita ihletésű perben súlyosan elítélték és az Ördög-szigetre küldték Dreyfus kapitányt, ...addig nálunk a hírhedett tiszaeszlári vérvádpert - Eötvös Károlynak az igaz ügybe vetett hitével vitt védelmével - alig egy év alatt felmentő ítélettel zárta le a nyíregyházi bíróság. Tisza Kálmánt, a szabadelvű miniszterelnököt alaptalanul gyanúsították, hogy a zsidók érdekében interveniált. Sokat mond, hogy hazánkban a múlt század végén ezzel vádoltak egy kormányfőt..."

 

2297. Eszlári Károly: A Ludovikás Ellenforradalom politikai eszméi == Hunnia, (115. sz.) 1999. június 25. – p. 35–44. [37]

                "Magyarországon a keresztény politika eszméje [...] a Dualizmus 1867-től 1918-ig terjedő félszázada alatt egyáltalán nem tudott kifejlődni. Az antiszemitizmus ugyanis - bár egyes esetekben (pl. a többszörös gyilkos Husz Ábrahám felakasztása, a tiszaeszlári per stb.) már ekkor is megnyilatkozott, de az mindig elfojtott és így jelentéktelen maradt."

 

2298. A Kerepesi úti temető - II. A bevezető tanulmányt írta, az adattárat, a mutatókat és a szemelvényeket összeállította: TÓTH Vilmos. == Budapesti Negyed. – 7:3 (1999. ősz). – p. 174–524. [212; 264]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=41&layout=s

                "J.548: Pölöskefői Istóczy Győző (ügyvéd, politikus, műfordító, publicista, a Tizenkét röpirat és a Füstölő szerkesztője; a tiszaeszlári vérvád-per egyik negatív főszereplője, az első magyarországi antiszemita mozgalmak irányítója) 1842-1915. [...] Bessenyei Széll Farkas [...] a tiszaeszlári vérvád-per másodfokú fellebbezési tanácsának előadója [...]

 

2299. KATONA Csaba: Budapest legrégibb szállodája. = Népszabadság, 1999. július 20. 28. p. [28]

                "1880-tól történetesen Weingruber Ármin bérelte, s így az ő égisze alatt került sor arra az eseményre, amely a korabeli lapok címlapjára röpítette a Fehér Hattyú nevét. Weingruber azonban szívesen lemondott volna erről a reklámról, a kétes népszerűséget ugyanis a szálloda történetével összekapcsolódó legnagyobb skandalum okozta. Történt, hogy 1883. augusztus 7-én, négy nappal azután, hogy a hírhedt tiszaeszlári vérvádperben Kornis Ferenc, a nyíregyházi törvényszéki elnök kihirdette a felmentő ítéletet, a miskolci vonattal Budapestre érkezett a perben vádlottként szereplő Scharf József és Móric fia, aki egyébként a vád koronatanúja volt. Scharfék a központi izraelita iroda meghívására érkeztek a fővárosba, és szállásuk a Fehér Hattyúban volt. Ezt neszelte meg valamiképp az antiszemita indulatoktól fűtött tömeg: „mesterinasok, faczér cselédek, férfiak, asszonyok, a gyárakból hazatérő munkások, napszámosok s a csődülésre figyelmessé lett kíváncsiak”. Az összeverődött csőcseléket fél 10 felé kezdte oszlatni kardlapozással tíz lovas rendőr, kilenc embert be is vittek közülük, de az igazi botrány csak másnap, augusztus 8-án következett be. Az összegyűlt emberek beverték a Fehér Hattyú ablakát, miközben Scharf és fia a szálloda hátsó kapuján menekült az épületből. „A csörrenést azonban kaczagással, tapssal, bravó, éljen kiáltásokkal fogadta a már türelmetlenkedni kezdő tömeg egy része. (...) S ekkor aztán záporként kezdett az ablakokra hullani a törmelék, kísérve éktelen visongástól” – tudósított az eseményekről a Vasárnapi Újság. Az eredetileg antiszemita tüntetésnek indult tömeges megmozdulás ezzel új irányt vett. A külvárosok gyanús elemei, felhasználva a sokadalmat, szabad utat engedtek romboló és rabló dühüknek. Miután öszszezúzták az utcai légszeszlámpákat, betörtek a Fehér Hattyúba, szilánkokra törték a fogadó berendezését, majd felfeszítették a szomszédban található Kohn bútorkereskedés bejáratát, és az ott található bútorokat az utcán kezdték darabolni. A rendőrség – a főkapitányság ekkor a közeli Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában volt – csak fél 10-re érkezett meg, mire a tömeg menekülőre fogta a dolgot, útközben azonban maradt ideje arra, hogy szétverje a Salvator patika kirakatát, majd darabokra zúzza az Österreicher kávéház teljes berendezését, dacára annak, hogy egy részük épp ennek a kétes hírű intézménynek volt törzsközönsége. A nap mérlege tízezer forint kár és harminc letartóztatott volt. Este 11-re csendesedtek el az utcák, de ekkor a rendőrök mellett már katonák is ügyeltek a rendre. Eltelt egy nap, s ekkor bekövetkezett az, amire már senki sem számított: augusztus 10-én minden eddiginél nagyobb utcai botrány kerekedett. Kijött ugyan egy, a csoportosulást tiltó rendelet, ennek ellenére a Kerepesi úton, az Akácfa utcában, a Múzeum körúton és sok más helyen is gyülekezett a tömeg. Az Akácfa utcában került sor az első rendőr- és katonarohamra az összegyűltek ellen, mivel kővel arcon dobták a rendőröket vezénylő Osgyán nevű tisztet, aki erre elsütötte revolverét, és emberei ezt jeladásnak vélve, megrohanták a kődobálókat. Ugyanakkor a Rákóczi téren kockakövekkel hajigálták a házak ablakát, „zsidókéra, keresztényekére egyaránt”, és tömegverekedés tört ki a Király utcában lévő Vörös Macskánál is. A Diófa utca és a Dohány utca sarkán lévő kocsmát pedig szabályosan megostromolta a rendőrség, miután az intézmény törzsközönsége rendületlenül hajigálta az ablakokból a rendőröket. A hatóságiak válaszul tüzet nyitottak az ablakokra, majd megrohamozták az épületet. Mindezek ellenére csak nyolc sebesültet regisztráltak este a Rókus kórházban, közülük kettőnek volt lőtt sebe. Megint csak késő este csendesedett el a város, de ekkor már katonai kordon állt a Kerepesi úton a Nemzeti Színháznál és természetesen a Fehér Hattyúnál. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Ceglédről táviratilag kellett berendelni két szakasz dzsidást a rend biztosítására. Az utcai harcok során végül összesen 163 embert tartóztattak le, meglepő módon hatvankettő közülük pék volt, és csupán 19-en budapestiek. A későbbiekben aztán akadtak még jeles vendégei a Fehér Hattyúnak, így például hosszabb ideig lakta egyik szobáját a kockás báró, Podmaniczky Frigyes, majd 1913-ban a jeles festő, Mednyánszky László, de értelemszerűen egyikük ott időzése sem váltott ki akkora visszhangot, mint éppen Scharf Józsefé."

 

2300. dr. POLTEVA, J.: A zsidókérdéshez. = Hunnia, július 25. 22-23. p. [22]

                "1882-ig senki sem beszélt antiszemitizmusról Magyarországon, ekkor azonban egy bűnper kezdődött Tiszaeszláron egy rabbi ellen, egy hirtelen eltűnt 16 éves keresztény lány, Solymosi Eszter miatt. Ez a per óriási feltűnést keltett. Egy zsidó fiú, Scharf Móric eskü alatt vallotta, hogy a kulcslyukon át látta, amikor a rabbi átvágta az eltűnt lány nyakát. Én erre vonatkozólag Budapesten a legilletékesebb helyről okmányszerű tájékoztatásban részesültem. A vizsgálóbíró nem adott hitelt a fiúnak, mert szuggeszciót gyanított. Az államügyészség be akarta szüntetni a pert. Ekkor azonban ismét cikkek jelentek meg a külföldi sajtóban, amelyek a perről tudósítottak és magyarországi zsidóüldözésről beszéltek. Emiatt úgy határozott az ügyészség, hogy a pert lefolytatják, a megvádolt rabbi ártatlanságának bebizonyítása érdekében. A per folyamán tanúk jelentkeztek, akik meg voltak vesztegetve. A védelem céljaira az Alliance Israélite Párizsból nagy pénzösszeget bocsátott rendelkezésre. Ekkor azt mondta a közvélemény: ha a zsidók ilyen erőfeszítéseket tesznek, tanúkat vesztegetnek meg és külföldön pénzt gyűjtenek a védelemre, akkor mégis igaznak kell lennie, amit a Scharf fiú tanúsít. És ismét egy antiszemita hullám csapott át az országon, ismét a zsidók által előidézve. Azonban ez is csak egy hullám volt, és kevéssel később már senki sem beszélt róla."

 

Dr. NAGY Károly: Kozma Sándor emlékezete. = Magyar Nemzet, 1999. július 29. 15. p. [15]

 

2301. SOMORJAI László: Magyar nácik honlapja. = Hetek, 1999. július 31.

                "Ajánlom a site-ot Szálasi Ferenc, Adolf Hitler, Ian Stuart, Joe Rowan, Solymosi Eszter, Tóth Péter és mindazon nemzetiszocialista harcosok emlékének, akik elbuktak a mi nagy harcunkban" - áll az "első magyar náci honlap" bevezető oldalán, egy horogkereszt társaságában. Az egyik oldal a Savaria Skins - azaz a szombathelyi bőrfejűek - történetét népszerűsíti ezzel a bevezetővel: "Itt az idő, hogy a nemzet, illetve a fehér faj ellenségeinek hazugságaival szembeszálljunk a Világhálón is!" A Szombathelyi Rendőr-főkapitányságon lapunktól értesültek az oldal létezéséről, de - mint mondták - nem illetékesek az ügyben."

 

2302. UNGVÁRI Tamás: Befogadás és antiszemitizmus. = Ezredvég, augusztus. 99-108. p. [102; 106; 107; 108]

                "Felidézni sem érdemes, hogy az antiszemitapárti képviselő, Ónody Géza jelentette be a Házban a tiszaeszlári rituális gyilkosságot, s Istóczy és társai híresítették el ország-világ előtt az egyik utolsó európai vérvádat. Csúfos vereségüket szolgálta Eötvös Károly védői munkája, Mikszáth Kálmán tiszaeszlári tudósításainak gúnyos hangja. Kossuthnak a turini emigrációból küldött üzenete, hogy emberként és magyarként szégyenkezik, sem tévesztette el a hatását. A politikai elit módszeresen s a liberális elvek védelmében győzte le a magyarországi politikai antiszemitizmust. Az 1883-as zsidóellenes zavargásokat pedig kemény kézzel letörte. [...] A tiszaeszlári bűnper, bár katartikus hatása nem vetekedhetett a Dreyfus-per okozta sokkhatással, a politikai antiszemitizmus befolyásának véget vetett."

 

2303. TAMÁS Gáspár Miklós: Nem és nem. = MaNcs, augusztus 19. 18, 38-39. p. [38]

                "A Scharf Móric Brigád buzgó sztahanovistái (pl. a Szombat legérdekesebb szemleírói) úgy vélik, hogy a zsidó népieknek, zsidó ébredőknek szakítaniuk kell az emberi jogi liberalizmussal[...] A Scharf M. Br. egyik sajtóélmunkása odáig ment, hogy közölje: ő osztozik "a magyar többség" cigányellenes előítéleteiben[...]"

 

2304. FARKAS Éva: Világos és a közjáték. [Olvasói levél.] = Népszabadság, 1999. augusztus 24. 10. p. [10]

                "Olvasva Szigethy András Százötven éves az egyenjogúsági törvény című cikkét (Népszabadság, július 28.), hiányérzetem támadt. "Boldog napok után Világos következett" - írja a szerző. Hozzátennék még néhány "apróságot" (amely sehol nem szerepel a cikkben): ... meg a tiszaeszlári vérvád, meg a numerus clausus és ami ezzel járt, aztán 1939-től "közjátékként" az elszabadult pokol. A zsidótörvények, a gettók, a munkaszolgálat és "végső megoldásként" több százezer ember meggyilkolása. Mondhatná valaki, hogy ez a cikk másról szól, az említett cselekmények nem tartoznak ide. Sajnos ide tartoznak. Azzal a "héber fajjal" történt mindez, amely "vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére" - ahogy ezt Jókai írta[...]"

 

2305. Dr. JOBBÁGYI Gábor: Szegény 1956-os Intézet, szegény Szakolczai Attila. = Beszélő, 1999. 9. sz. szeptember. 124-126. p. [124; 125]

                "A pertörténetekből sokszor nem derül ki az igazság. Hivatkoznék Eötvös Károly A nagy per című kiváló könyvére, melyből nem tudható meg, hogy mi történt voltaképpen az áldozattal, Solymosi Eszterrel - erre nem is törekszik a kiváló szerző -, de azt az eljárás ízekre szedésével pontosan megtudjuk, hogy mi nem történt vele. Vagyis Eötvös Károly bemutat egy téves, félresikerült, alaptalan, politikai indulatoktól sem mentes eljárást, de kísérletet sem tesz arra, hogy megállapítsa, hogyan is halt meg Solymosi Eszter. Hosszan és meggyőzően bemutatja az alaptalant. [...] Vagyis [...] az eljárások valódiságát mutatja be, és nem a ténykutató történettudomány valóságát. [...] Így egy jó pertörténetből megismerhető az eljárás, de általában nem ismerhető meg a tényleges valóság. [...] Tény, nem vagyok 1956-ra specializált történész, de még csak jogtörténész vagy büntetőjogász sem. (Eötvös Károly sem volt az!)"

 

Dr. GAJDA Pál: Rekviem az európai zsidóságért. = Kapu, 1999. 9. sz. p. 78-81.

 

SZOBOTA István: Ne négyszázezer magyar sírján csináljuk ezt, ha lehet - Interjú Karsai László holocaust-kutató történésszel. = Hetek, 1999. szeptember 11.??

                "Nem beszél a XIX. századi antiszemitizmusról, nem beszél Istóczy Győzőről, nem beszél a tiszaeszlári vérvádról, nem beszél a katolikus főpapok évtizedeken át tartó  rendkívül erőteljes antijudaista..."

 

2306. KLEIN Alex [KISS Sándor]: "Utóvéd, előre!" "Ha elhallgatnak az emberek, az ujjaim kezdenek el beszélni." = Szép literatúrai ajándék, 1999. Déjà vu című különszám. 86-92. p. [88; 91]

                "[Erdély Miklós zsidósága:] 1. A Verzió című filmben azzal, hogy Rajk Lászlóval játszatja a vallató csendőrbiztost, mindenki számára nyilvánvalóvá tette a tiszaeszlári és a koncepciós perek közötti összefüggést. Ez az, ami most nem érdekes, mert ami fontos, arról Erdély egy, a filmről szóló interjúban beszélt: "Én a megtörtént és a meg nem történt közötti feszültséget akartam ebben a filmben ábrázolni. Tehát, ha valakinek tanúvallomást kell tennie olyanról, ami nem történt meg. Amit nem látott. Olyanra kell emlékeznie, ami vele nem fordult elő. Akkor mi történik? Igyekszem elképzelni. […] amit ő mond az hirtelen realitássá válik, eszerint fognak ítélni... Tehát a saját fantáziáját elfogadja, mint valóságot. […] Ha ilyen szintekre emelkedik az elképzelt dolog, akkor már az önmagának tetsző fantáziaképet is veheti valóságnak, és ezzel valósággá válnak." [Erdély: A filmről. 1995. 246-251]"

 

2307. SZOBOTA István: Ne négyszázezer magyar sírján csináljuk ezt, ha lehet - Interjú Karsai László holocaust-kutató történésszel. = Hetek, 1999. szeptember 11.???????

                "Nem beszél a XIX. századi antiszemitizmusról, nem beszél Istóczy Győzőről, nem beszél a tiszaeszlári vérvádról, nem beszél a katolikus főpapok évtizedeken át tartó  rendkívül erőteljes antijudaista..."

 

2308. Megjelent a Remény nyári száma. = Új Élet, 1999. szeptember 1. 7. p. [7]

                "[...]feleleveníti Jókai Mór egy csaknem elfeledett cikkét 1884-ből, címe: "Hogyan lettem én filosemitává?" A nagy író példabeszéde időszerű."

 

2309. Dr. GAJDA Pál: Rekviem az európai zsidóságért. = Kapu, 1999. 9. sz. 78-81. p. [78]

                "Az újkori antiszemitizmus Magyarországon először az 1880-as években lépett fel mint politikai irányzat, amikor Verhovay Gyula antiszemita pártot alapított, mely 1881-től 1887-ig működött. [Alcím:] Solymosi Eszter vére 1882-ben a tiszaeszlári vérvád perrel is szítani igyekeztek az antiszemitizmust."

 

2310. ALEXA Károly: "Magyarország mérgezett föld..." avagy: Nemcsókkal Rodostóban. Moldova György: Ég a Duna; A város hercege; Ha jönne az angyal... = Kortárs, szeptember. 87-101. p. [95; 96]

                "A regény utolsó harmada Erdélyi József Solymosi Eszter vére című, fegyházzal honorált versezetével indul, amely - hangsúlyozódik itt - az első zsidótörvény idején keletkezik, a deportálások idején kerül kötetbe, s 1990-ben jelenik meg újra, egy olyan lapban, amelynek moldovásított címe nem hagy kétséget afelől, hogy melyik is ez a mai újság, ám az egészen tompa agyú krimiolvasók kedvéért még meg is jegyzi a szerző: "milyen sok azonos motívum mutatkozik az 1882-es vérvád és a több mint száz évvel későbbi dunaagócsi (?) ügy ideológiája között". [...] Moldova egy nagyon ízléstelen ötlettel még a tiszaeszlári per hírhedt-szerencsétlen "tanúját", a kis Scharf Móricot is életre kelti. (Eötvös Károlyt, vagy egy hozzá hasonló személyiséget már nem, ahogy a XIX. század utolsó negyedének liberális Magyarországáról az általa használt szakmunkának sem volt érkezése szót ejteni.)"

 

2311. CSURKA István: Minden, ami van. = Magyar Fórum, szeptember 16. 2. p. [2]

                "A hitelezők a pénzük fejében beleszólnak a magyar életbe, s nem csupán gazdasági-pénzügyi, hanem kulturális, politikai feltételeket is szabnak. A velük legjobban összekötött magyarországi csoportok, mondjuk ki: bizonyos SZDSZ-es és MSZP-s körök igényeit is megfogalmazhatják. Így volt ez már több mint száz évvel ezelőtt is. Tisza Kálmánnak a Rotschild bankház nyomására fel kellett mentetnie a tiszaeszlári zsidókat a vérvád alól, hogy megkapja azt a hitelt, amivel az "adósságkonversiót", ahogy akkor kifejezték, végre tudja hajtani.

 

2312. ESTERHÁZY Péter: Kis magyar glosszák. = Élet és Irodalom, szeptember 17. 3. p. [3]

                "Az úgy kezdődött (hogy visszaütöttek), hogy amikor már harmadszor hallottam, akartam írni egy glosszát arról, hogy Eörsi Mátyás szerint Simicska vérváddal illette őt vagy őket. Ez nem igaz, nem illette. Ráadásul a vérvád szónak története is van, amely hozzá tartozik a szóhoz: aki vérváddal vádol, az antiszemita (Tiszaeszlár)."

 

2313. BAROTÁNYI Zoltán: Nem teszik az ablakba. Az Auschwitz-kiállítás forgatókönyve. = MaNcs, szeptember 30. 8-10. p. [9]

                "Nem esik szó Istóczy Győzőről és az ő Országos Antiszemita Pártjáról, arról, hogy az Istóczy-mozgalom az európai eszmetársak körében is méltányolt, úttörő szerepet játszott az emancipáció utáni, modern, politikailag artikulált antiszemitizmus megteremtésében, mint ahogy nincs szó a tiszaeszlári vérvádügyről meg az ott született példás (felmentő) ítélet utáni antiszemita hisztériáról (ezt akkor a Tisza Kálmán vezette kormány erős kézzel letörte.)"

 

2314. ZSIGMOND Anna: Zsidó iskolák a 21. század küszöbén. = Új Pedagógiai Szemle, 1999. október. 30-43. p. [33; 43]

                "[Istóczy parlamentben elhangzott 1880. január 28-i beszéde.] Ennek a beszédnek egyenes folytatása az, ami a tiszaeszlári vérvádban hangzott el: "...itt egy olyan titokzatos felekezeti gyilkosság, egy vallási emberáldozat esete forog fent, amelynek kiderítése az egész zsidóság sorsára nézve évszázadokra döntő befolyással fog bírni, s e bűnper egy világraszóló cause célèbre-ré fog válni."

 

2315. SELMECZI Tibor: Valódi álhírek. = Népszabadság, 1999. október 1. 8. p. [8]

                "Csurka István egy tiszaeszlári tárgyaláson tanúként jelentkezett."

 

2316. HETEK - Országos Közéleti Hetilap | HU ISSN 1587-0340 | 1999. OKTÓBER 02.

GADÓ György: Nyílt levél Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének. = Hetek, 1999. október 02.

                "Tisztelt Elnök Úr, kedves Csoóri Sándor! Ha már az a szerencsés helyzet, hogy költő áll a magyarság e fontos szervezete élén, hadd fordulok Önhöz mint költőhöz valami olyasmivel kapcsolatban, ami első látszat szerint inkább közéleti személyiség mivoltában tartozhatik Önre. Mert, hogy mi történik a Világszövetség székházában, ahhoz Önnek elnökként van köze. Most mégis a költőt szólítom meg előbb, azt a Csoóri Sándort, aki a míves szavak és sorok mestere, a hangulatok és rezdülések értője, a költőt, aki számára az esztétikum nem külső forma pusztán, hanem a lényeg része. Többen is felhívták a figyelmemet az elmúlt hetekben–hónapokban arra (és erről magam is meggyőződtem), hogy a Magyarok Világszövetsége belvárosi székházában egy betéti társaság kezelésében olyan könyvárusítóhely működik, ahol számos szélsőjobboldali és antiszemita szellemű, sőt neonáci kiadvány kapható rendszeresen. Így például ott láttam Bary József Emlékiratait – ez a könyv, mint köztudott a zsidók elleni vérvád jogosultságát hangoztatja. Azt már inkább csak zárójelben említem, hogy kapható ott a Hunnia című folyóirat is, mely Bary nyomán ugyanezt a vérvádat kolportálta. De a Hunnia szinte csekélység a Pannon Front című neonáci (újnyilas) folyóirathoz képest, amelyben – többek között – a magyar bíróság által elítélt Györkös István publikálja eszmefuttatásait. Ugyanerről a szellemi tőről fakad Luzsénszky Alfonz úgynevezett Talmud-fordítása; ezt a zsidók elleni gyűlöletet szuggeráló kiadványt valami amerikai kiadásban kínálja a könyvárus. Nemkülönben antiszemita mű bizonyos Hernádi Tibor Kinek állt érdekében a második világháború? című kötete, mely „érdekeltként” elsősorban a zsidóságot nevezi meg. Kétségtelen, hogy a könyvárusító helyen sok más, nem kifogásolható és érdemes kiadvány is kapható, de ez a tény nem teszi elfogadhatóbbá a náci szellemiségűek jelenlétét. Amiként adott esetben (már bocsánat a triviális példázatért) a vendéglős is hiába mentegeti a leveses tálba került patkány miatt magát azzal, hogy a többi fogással akár aranyérmet nyerhetne. Félreértés ne essék, tisztelt Elnök Úr, nagyon jól tudom, hogy a könyvárusító bt. nem azonos a Világszövetséggel, és hogy az MVSZ elnökének nem elsőrendű feladata naponta megszemlélni a székházban vételre kínált kiadványokat. Ám mégis remélni szeretném, hogy Ön e szép belvárosi palota legfőbb házigazdájaként úgy ítéli majd, hogy náci és dühödten antiszemita kiadványok épp oly kevéssé illenek oda, a díszes főlépcső aljába (vagy bárhová az épületbe), mint a zöldséghulladék, a szennyes rongydarabok vagy az ebek hulladéka. Mert ez már esztétikai kérdés. Vagyis nem arról van szó, hogy tiltja-e ma a törvény az ilyenféle kiadványokat, hanem arról, hogy megférnek-e a politikai közízléssel. Mennél toleránsabb a tételes jog, annál határozottabban kellene a közvélemény erejével fellépni a neonáci és antiszemita gyűlöletkeltés ellen. Önnek egy nagy tekintélyű és befolyású szervezet elnökeként minden bizonnyal egyetlen szavába kerülne csak, és a sokakat megbotránkoztató kiadványok eltűnnének onnan. Ön, mint közéleti személyiség, így érvényt szerezhetne a demokrácia közízlésének, mint költő pedig, aki képes felfogni, átérezni és megszólaltatni a társadalom különböző csoportjainak érzelmeit, félelmeit és hangulatait, szimbolikus erővel is bíró gesztust tehetne a társadalmi közérzet javulásáért. Tisztelettel Gadó György

 

2317. CSURKA István: Minden, ami van. = Magyar Fórum, október 7. 2. p. [2]

                "[Demszky-ügy] mit hoz még fel a mélyből, az iszapból ez a tiszaeszlári jellegű sodrás a jövőben. A jelző: "tiszaeszlári", nem véletlen. Demszkyék eddigi védekezése és azonnali támadása a tények és a tények nyilvánosságra hozói ellen ugyanazokat a jegyeket mutatják fel, mint annak idején a tiszaeszlári per idején az eltűnt szerencsétlen kislány, Solymosi Eszter ügyében és a gyanúba keveredett tiszaeszlári zsidók védelmében. Már elkezdődött a tények hamis színben való feltüntetése, az adatok megrostálása, a számukra kellemetlenek következetes elhallgatása, és a sajtóban már folynak a dokumentum nyilvánosságra hozója elleni támadások. Tiszaeszlári Solymosi Eszter 14 éves kislány tetemét soha nem találták meg, a tiszaeszlári zsidók, túlnyomó részben Galíciából bevándorolt emberek védői pedig mindenáron azt akarták bebizonyítani, hogy a Tiszába fulladt, és ezért a vizsgálat egyik szakaszában egy vízi hullát is produkáltak, amelyről azonban kiderült, hogy egy jóval idősebb nő, nemhogy nem szűz, hanem valószínűleg egy felső-Tisza-vidéki rosszlány lehetett. Itt most vízi hulla még nincs, csak egy erkölcsi. [...] Még mindig abban a hiszemben vannak [a Demszkyvel szövetséges sajtó], hogy elegendőek bevált tiszaeszlári eszközeik, elegendő, hogy ugyanúgy, mint eddig, ráhazudnak a tényekre."

 

2318. KERTÉSZ Ő. György, közíró: Antiszemita-e Csurka István? = Népszabadság, október 11. 10. p. [10]

                "A Magyar Fórum szeptember 15-i számában ezeket írja: "Tisza Kálmánnak a Rotschild bankház nyomására fel kellett mentenie a tiszaeszlári zsidókat a vérvád alól..." Kérem, ne mondja senki, hogy ez "kiragadott idézet". A Rotschild bankház példája szerves része a cikk érvelésének, amely szerint a nemzetközi zsidó tőke mindenkor engedményeket csikart ki kedvencei számára. Tisza Kálmán alatt a tiszaeszlári zsidóknak, Kádár János alatt Konrád Györgynek és Heller Ágnesnek. Csakhogy a vérvád nem szamizdat és nem szabados filozófia. A fenti idézetben Csurka nem kevesebbet állít, mint: a tiszaeszlári perben a vádlottakat nem azért mentették föl, mert ártatlanok voltak, mint ezt egy kiváló védőügyvéd, Eötvös József cáfolhatatlan tényekkel bebizonyította, és a független magyar bíróság a felheccelt közhangulattal szemben az igazságot képviselte. Hanem azért született felmentő ítélet, mert Rotschildék utasították a miniszterelnököt, hogy mentesse föl őket. Mennyi magyarellenes galádság szorul Csurka néhány szavába. Rotschild füttyent egyet, és a magyar miniszterelnök intézkedik, a bíró pedig paríroz, és a gyilkos zsidók büntetlenek maradnak. Így lehet ma beszélni a magyar igazságszolgáltatás történetének egyik legdicsőbb epizódjáról. Csurka szerint tehát igaz, amit a szörnyű középkori babona állít, hogy a zsidó rítus keresztény gyermekek vérét követeli. Ezért gyilkolnak a zsidók. Ez azonban nem antiszemitizmus. Csurka szerint."

 

2319. PETŐ Iván: Ezredvégi vérvád. = Népszava, október 11. 7. p.

 

2320. Farkas Adrienne: Püski Sándor könyvkiadó. Arckép. [Interjú.] = Magyar Demokrata, október 14. 44-47. p. [47]

                "[...]1988 végén még ki kellett védenem egy sajtótámadás-sorozatot zsidóügyben, mert Cserépfalvinak és többeknek még mindig szúrtuk a szemét."

 

2321. VÁNCSA István: Próbakő. = Élet és Irodalom, október 15. 1. p. [1]

                "[...]katolikus cselédlányt a pészáchra készülő kalács feljavítása érdekében ölni két okból sem szokás, részint, mert pészáchra semmiféle kalács nem készül, részint mert a katolikus cselédlányok vére nem ebbe, hanem a maceszbe való. Az elmondottakat Pető Iván országgyűlési képviselő figyelmébe kell ajánlanunk, ő írta a Népszavában, hogy a tiszaeszlári per vádlói szerint: "... a zsidók a 14 éves katolikus cselédlány vérét vették a közelgő pészachra, a zsidó húsvétra készítendő kalácshoz". Ez, ahogy a föntebb leírtakból remélhetőleg kitetszik, pontatlan megfogalmazás, az ilyesmiből sajtóper is lehet akár[...] A felfokozott precizitás kedvéért hozzá is tesszük gyorsan, hogy házi könyvtárunkból a tiszaeszlári per dokumentációja sajnos hiányzik, így most nem ellenőrizhetjük, hogy a tiszaeszlári vádirat gasztronómiai tekintetben kellőképp megalapozott volt-e, avagy golyhóságok csúsztak belé, ám ha az utóbbi eset forog fenn, akkor ezt Pető Iván országgyűlési képviselőnek, történész-levéltárosnak sebtében ki kellett volna igazítania. [...] Ha valaki esetleg nem tudná: az e helyt dicsérendő judaisztikai szakiparos [Csurka István] azt fejtette ki lapjában, hogy Solymosi Eszter "Galíciából bevándorolt" gyilkosait a szupranacionális nagytőke nyomásának engedve mentették föl, ahogy egyébként Demszky főpolgármester múltjának tisztára mosása érdekében is mozdulni látszanak ugyanezek az erők. Vagyis Demszky főpolgármester nyugodtan fürödhetne keresztény szüzek vérében, ha úgy akarná (persze már rég fürdik, de a judaisztikai szakértő bölcs és nem akar sajtópert veszteni)[...]"

 

2322. Dr. KEMÉNY Pál: [Nyilvánvaló nyomdahiba október 11-i cikkben. Olvasói levél.] = Népszabadság, 1999. október 19. 14. p. [14]

                "A tiszaeszlári per vádlottjainak védőügyvédje nem Eötvös József, hanem Eötvös Károly volt, akinek nemcsak az ártatlanul megvádoltakat sikerült felmentenie, hanem megakadályozta az antiszemitizmus magyarországi politikai térnyerését is."

 

2323. A nagy per, mely ezer éve folyik. EÖTVÖS Károly dokumentumregénye. [Rádiójáték.] = Petőfi Rádió, október 19. 21⁰⁴-21⁵⁰ [Színes RTV, 1999. október 18-24. 19. p.]

 

2324. A nagy per, mely ezer éve folyik. EÖTVÖS Károly dokumentumregénye. [Rádiójáték.] = Petőfi Rádió, október 20. 21⁰⁴-22⁰⁰ [Színes RTV, 1999. október 18-24. 27. p.]

 

2325. A nagy per, mely ezer éve folyik. EÖTVÖS Károly dokumentumregénye. [Rádiójáték.] = Petőfi Rádió, október 21. 21⁰⁴-21⁵⁰ [Színes RTV, 1999. október 18-24. 37. p.] Műsorváltozás:tényleges időpont: október ??

 

2326. PETŐ Iván: Nincs mentség. = Élet és Irodalom, október 22. 2. p. [2]

                "Venetianer Lajos [] egyszerűen húsvéti kenyeret említ (ami persze macesz), de arról is beszél, hogy a gyilkossággal vádolt Scharf József ötéves Samu nevű fiacskáját kaláccsal vették rá a hamis vallomásra. Váncsa kifejezését használva, a jelenlegi hatalom judaisztikai szakértőjének elődje, Ónody Géza képviselő úr 1882 májusában a következőket bírta mondani a Parlamentben: "...állítólag az izraeliták vallási szabályait tartalmazó Thalmud szerint az engesztelődési ünnepre ártatlan keresztény leánynak a vérét kell venni... [Solymosi Esztert] állítólag megölték, hogy vérét vegyék s vérét az engesztelő áldozathoz szükséges paskasütéshez az ortodox hívek között a szélrózsa minden irányába kiosszák" (pászka persze szintén = macesz) stb. De végül megint csak a zsidók járnak jól, hiszen a hozzám hasonlóan hitehagyottak - a jelek szerint - még arra is képesek, hogy pészáchkor kelt tésztát zabáljanak, így mellékesen a rituális indítékból levágandó keresztény lányok vérét felületességből nem a pászkába, hanem barchezbe csurgatják."

 

2327. A nagy per, mely ezer éve folyik. EÖTVÖS Károly dokumentumregénye. [Rádiójáték. 4. rész.] = Petőfi Rádió, október 24. 20.⁰⁰

 

2328. A nagy per, mely ezer éve folyik. EÖTVÖS Károly dokumentum-regényét rádióra írta: CSILLAG Ilona. Zenei munkatárs: Takáts György. Dramaturg: MAJOR Anna. Rendező: DOBAI Vilmos. 1987. 1-4. rész. = Petőfi Rádió, október 19. 21⁰⁴-21⁵⁰,

                Szereposztás: Eötvös Károly - Horváth Sándor, Huri Andrásné - Szemes Mari, Solymosi Jánosné - Molnár Piroska, Scharf József - Kézdy György, Scharf Móric - Rudolf Péter, Farkas Gábor - Vajda László, Bary József - Mácsai Pál, Recsky András - Csurka László, Egressy Nagy László - Balkay Géza, Péczely Kálmán - Ujlaki Dénes, Kozma Sándor - Tomanek Nándor, Heumann Ignác - Garas Dezső, Trajtler Soma - Nagy Gábor, Groszberg Leóné - Kovács Mária, Mocsáry Lajos - Benkő Gyula, Korniss Ferenc - Bánffy György, Scheuthauer Gusztáv - Kaló Flórián, Szeyffert Ede - Csernák János, Solymosi Eszter - Csellár Réka. Közreműködik: Fillár István, Gruber Hugó, Hollósi Frigyes, Makay Sándor, Nagy Zoltán, Perlaky István, Rosta Sándor, Szekeres Ilona, Ambrus András, Baranyi László, Balázsi Gyula, Beregi Péter, Beszterczey Pál, Borbély László, Buss Gyula, Czigány Judit, Cserje Zsuzsa, Dobránszky Zoltán, Füzessy Ottó, Galgóczy Imre, Horváth Pál, Képessy József, Kránitz Lajos, O. Szabó István, Papp Zoltán, Seress János, Suka Sándor, Surányi Imre, Szabó Ottó, Szokolay Ottó, Szoó György, Varga Edit, Bicskey Károly, Ivancsics Ilona, Kenderesi Tibor, Koltay János, Koroknay Géza, Láng József, Némethy Ferenc, Örkényi Éva, Petrik József, Philipovits Tamás, Rátóti Zoltán, Thyll Attila, Vass Gábor, valamint a Nemzeti Színház stúdiójának tagjai. Szólót énekel: Tóth Emil.

 

2329. SZABÓ Miklós: Tiszaeszlározás, a magyar vudu. = Magyar Hírlap, október 27. 7. p.

 

2330. Tények. = TV2, október 27. 18⁰⁰-18^??

                [Gede Kolosváry-Borcsa könyvről Glatz elítélően nyilatkozik. Alatta: képek a könyvből.]

 

2331. PELLE János: Levél Alexa Károlynak a vérvádakról és a "keresztény Magyarországról". = Kortárs, 1999. november. 75-76. p. [75]

                "Amennyiben a 19. századi magyar liberalizmus szellemében azt valljuk, hogy az állam és a nemzet világi jellegű, miért lenne sérelmes rá nézve, ha múltjának tragikus fejezeteit kutatja valaki, s az unalomig ismert közhelyektől elrugaszkodva igyekszik feltérképezni azt az utat, mely közel hatszázezer zsidó polgárának legyilkolásához vezetett? Az, amit történészként a szememre vetsz, hogy az antiszemitizmus nehezen megragadható szociálpszichológiai jelenség, közismert. Az sem lehet meglepő, hogy a vérvádat – mely jogilag soha nem létezett, csak az egyes ügyekhez kapcsolódó hiedelemként, a vád, illetve a pogrom indítékaiként bukkant fel Tiszaeszláron 1882-ben ugyanúgy, mint Kunmadarason 1946-ban – rendkívül bizonytalan határ választja el a hisztériáktól, illetve a rágalmazó szóbeszédtől."

 

2332. Varga: Ha már nem segít az imakommandó. = Magyar Fórum, november 4. 6. p.

 

2333. SEREGI Károly - SZAKONYI Dávid: Befogadókról és kirekesztőkről. Az antiszemitizmus hatása a mai magyar társadalomra. = Hetek, 1999. november 6. ??                                                                 

                "Pelle János történész és közíró véleménye az, hogy az antiszemitizmus a parlamentben is képviselteti magát, de marginális helyzetben van, mert a magyar társadalom érettebb annál, hogy komolyan vegye. Mint fogalmazott: „Csurka egy kódolt antiszemitizmust hoz elő. Figyelemre méltó, hogy legújabban ismét elővette a vérvád-motívumot. Azt állítja, hogy Demszky Gábort úgy védi a liberális sajtó, mint annakidején a Rotschildok és az ő zsoldjukban álló magyar sajtó védte a tiszaeszlári per vádlottjait.” Beer Ivánnak, a Magyar Holocaust Bizottság elnökének véleménye egybevág mindazzal, amit Tatár György és Pelle János mond. „Magyarországon most olyan konzervatív kormány került uralomra, melynek farvizén beeveztek antiszemita motívumokat hangoztató pártocskák. Tíz éve még nem volt szalonképes zsidózni, sajnos mostanra már az. Akkor még a közgondolkodásban csak kerülő úton lehetett megközelíteni antiszemita eszméket. Most pedig kezd ez egészen a vérvádig felszínre jönni."

 

2334. Szembesítés. (II. rész.) Összeállította: Tóth Gy. László szóvivő. Magyar Polgári Demokraták Társasága. = Napi Magyarország, 1999. november 8. 11. p. [11]

                [Szabó M. Tiszaeszlározás c. cikkéből idézet]

 

2335. Ifj. HEGEDŰS Lóránt (MIÉP): [Beszéde az Országgyűlés 1999. évi őszi ülésszakának november 8-i ülésnapján.] = Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 1999. 97. szám. 13537-13540. p. [13537]

                "Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! "Ha ellenállsz, ingerelsz, ha szótlan tűröd, gyávaság, följajdulsz, érzékenyedel, s a néma jaj is vall reád." Ezeket a szavakat egy költő a tiszaeszlári vérvád kapcsán írta le. Azóta is kifejezi minden olyan ember életérzését, akinek nincsen döntési lehetősége - ha ellenáll, az is rossz, ha hallgat, az is."

 

2336. KARSAI László: [Olvasói levél.] = MaNcs, november 11. 40. p.

                Ihász forgatókönyvét [Auschwitz. Új magyar állandó kiállítás.] 18 oldalas szakvéleményünkben többek között azért bíráltuk, mert: egyetlen szót sem szól a 19. századi magyarországi antiszemita mozgalmakról, a tiszaeszlári vérvádas perről[...]"

 

2337. BERECZ Ágoston: Ne lezserkedjünk! [Olvasói levél.] = Élet és Irodalom, november 12. 2. p. [2]

                "A V[áncsa]. I[stván]. által kipécézett [Pető Iván-féle] mondattöredékben azonban elkerülte figyelmét egy még amazoknál is nagyobb baklövés. A szerencsétlen sorsú Solymosi Eszter ugyanis nem katolikus, hanem református vallású volt"

 

2338. NYERGES András: Reprint antiszemitizmus. = Heti Világgazdaság, 1999. november 13. 63. p. [63]

                "Kapkodhatja fejét az ember. A Mein Kampf új magyar fordítása után nem sokkal megint kiadatott Bary József vérvádigazoló könyve, A tiszaeszlári bűnper. [...] Mire pedig a Kolosváry-Borcsa körüli balhé kifújna, valahol valakik már készítik is elő a folytatást. Talán Dövényi Nagy Lajos regénye, a Tarnopolból indult el lesz az, talán - elvégre miért pont ő maradna ki a sorból? - Szálasi Ferenc Út és cél című munkája. Aki netán azt mondaná, hogy utóbbi könyvek már a hagymázos képzelődés tartományából valók, annak elárulom: pár éve, ha azt hallom, hogy új kiadásban megjelenik nálunk a Bary-könyv vagy A Cion bölcsei, ugyanezt mondtam volna: riogatásra szánt hagymázos képzelődés."

 

2339. RÉVÉSZ Sándor közíró: A tiltás nem jár egyedül. = Népszabadság, 1999. november 22. 12. p. [12]

                "A minap a Fidesz képviselője (fideszes ellenvélemény híján mindegy, hogy melyik) látványosan kiállt egy általa korábban alapos okkal lenácizott, és azóta hasonló nézeteket valló képviselőtársa mellett, éppen akkor, amikor az előkaparta a tiszaeszlári vérvádat a múlt dögkútjából. Ő nem emlegette a vérvádat, csak azt, amivel párhuzamba állították. Ez a megnyilvánulás is arról szólt, hogy mi nem beszélhetünk a vérvádról, de veletek vagyunk akkor is, ha beszéltek róla."

 

2340. GERLÓCZY Ferenc: Tömeg a díványon. Antiszemitizmus és pszichohistória. = Heti Világgazdaság, 1999. november 27. 111-114. p. [111]

                "Az elmúlt hetekben a magyar politikai közéletben többször fel-felbukkant a vérvád régi, antiszemita fogalma. Csurka István hetilapjában, a budapesti főpolgármester rágalmazgatása közben emlegette a 14 éves tiszaeszlári cselédlányt, Solymosi Esztert, akit - a legismertebb magyarországi vérvád szerint - 1883-ban, a zsidó húsvét előtt elraboltak, megöltek, és vérét a pászkába sütötték. Az egykori perben ezt a feltételezést sikerült ugyan megcáfolni, ám maga az ügy - a vérvád - időről időre újból napirendre kerül. És közel sem csak Magyarországon."

                Kép: Solymosi Eszter és állítólagos gyilkosai korabeli címlapokon. Ki akadályozza a közlibidót?

 

2341. PÉCSI Tibor: Hetek-napok: Ezredvégi beszélgetések. = Hetek, 1999. november 27.??

                "... nincs ellenálló erő a szélsőségekkel szemben.Szabó Miklós történész kiemelte: a tiszaeszlári vérvádas per idején, a múlt század végén kitört antiszemita zavargásokat az akkori, Tisza..."

 

2342. MURÁNYI Gábor: Kakastollal és fegyverrel. Csendőrélet és irodalom. = Heti Világgazdaság, 1999. november 27. 101-105. p. [105]

                "A később szélsőjobbra sodródott, a Solymosi Eszter vére című költeményével kétes hírnevet szerzett Erdélyi József költő[...]

 

2343. Cs[ONTOS]. G[ábor].: László Károly. [Interjú.] = Kapu, 1999. 11-12. sz. 126-129. p. [129]

                "A tiszaeszlári per idején Eötvös Károly és Krúdy Gyula tiltakozott. Akkor sem voltak sokan, de sokat számított az, hogy ki emelte fel a hangját."

 

2344. Az Erdély Miklós-szimpózium programja. Műcsarnok, előadóterem. = Magyar Műhely, 110-111. sz. 1999. 4-5. p. [5]

                [Verzió vetítése.]

 

2345. TILLMANN J. A.: "Nem hiszem, hogy még egy ilyen ember van a világon." Erdély Miklós és A kalcedoni zsinat emlékére. = Magyar Műhely, 110-111. sz. 1999. 37-43. p. [37]

                "A kérdés [a zsidó és a keresztény hagyományok kapcsolatának komplex kérdése] képtelen vetületeit - a tiszaeszlári "vérvádat" feldolgozó - Verzió című filmje mellett a legnyilvánvalóbban a Zsidó, nem zsidó című festményén jeleníti meg."

 

2346. LÁNYI András: Intro-verzió. = Magyar Műhely, 110-111. sz. 1999. 84-85. p.

 

2347. SZILÁGYI Ákos: Újabb verzió. A Per-verzió. = Magyar Műhely, 110-111. sz. 1999. 86-97. p. [91; 93]

                "A mi verziónk ezúttal a per. Pontosabban a koncepcionális perek ama perverziója, amit Erdély Miklós emlékezetes filmje, a Verzió a művészi fantázia elképzeltető erejével a tiszaeszlári vérvád-per verzionálásával mintegy ontológiailag kitakart. [...] Nem újabb verzió  [...] az Erdély Miklós Verziójára, hanem egy általa feltalált és alkalmazott eljárásmód formalizálása és univerzalizálása általános elterjesztésének reményében. Alkossatok verziókat - vagyis pusztítsátok az abszolút igazság beszédmódjait."

 

2348. UNGVÁRY Rudolf: A személyes művész. Erdély Miklós nem triviális helye a struktúrában, avagy A találékonyságába belekapaszkodó ember. = Kritika, 2. sz. 34-36. p. [34; 36] uez. = Magyar Műhely, 110-111. sz. 1999. 176-183. p. [178; 179; 182]

 

Cs[ontos]. G[ábor].: László Károly. [Interjú.] = Kapu, 1999. 11-12. sz. p. 126-129 [129].

 

2349. V[ARGA]. I[mre].: Tiszaeszlári változások. = Magyar Fórum, 1999. december 2. 8. p. [8]

                "Több mint egy évszázada Solymosi Eszter eltűnése és az azt követő per tette ismertté Tiszaeszlárt, a napjainkban 2800 ember által lakott szabolcsi községet. Az országos érdeklődést kiváltó események emléke még ma is él az emberekben, és ismerik a valós történetet, ám sokkal inkább foglalkoztatják őket a napi megélhetés gondjai."

 

2000.

 

2350. ALEXA Károly: "Magyarország mérgezett föld..." avagy: Nemcsókkal Rodostóban. Moldova György: Ég a Duna; A város hercege; Ha jönne az angyal... = Kortárs, szeptember. 87-101. p. [95; 96] In uő.: Ugyanazon gyuradékból. Budapest, Kortárs Kiadó. 2000. 116-138. p. [129; 130]

 

F. AMBRUS Gizella - FALLENBÜCHL Zoltán: Egyedül maradsz... Ambrus Zoltán élete és munkássága. Debrecen, Csokonai Kiadó. 2000. 224. p. [32]

                "Az őszön [1882.] még csak a Függetlenségnek dolgozik, igen sokat ír: a cikkek kizárólag színházi tárgyú ismertetések, és hol a Társadalom, hol a Művészet rovatban közli őket a lap. Mikor a tiszaeszlári pör állandó rovatot kap - ez foglalja el a Társadalom hasábjait - Ambrus cikkei többnyire a Művészet rovatba kerülnek át."

 

2351. V. Bálint Éva: Nem akarok Kasszandra lenni... Beszélgetés FEJTŐ Ferenccel. = Magyar Hírlap, december 17. Ahogy tetszik c. melléklet. 2. p. [2] In uő.: Kövek és kavicsok. Budapest, Filum Kiadó. 2000. 14-17. p. [15]

 

2352. BIHARI Péter: A 19. század története fiataloknak 1775-1918. Tankönyv 7. osztály. Budapest, Holnap Kiadó. 2000. [149]

                "Az Eötvös-család egy másik ágának kimagasló tagja volt Eötvös Károly ügyvéd, függetlenségi párti politikus (1842-1916), aki a hírhedt tiszaeszlári perben sikeresen védte az ártatlanul vádolt zsidókat. "Működése és különösen nagy védőbeszéde által méltó hírnevet szerzett egész Európában, itthon azonban népszerűtlenné vált" - közli róla a Pallas Lexikon. [...] tiszaeszlári per: 1882. április 1-én, a zsidó húsvét idején eltűnt Solymosi Eszter tiszaeszlári keresztény cselédlány. A helyi zsidókat megvádolták, hogy a gyereklányt ők gyilkolták meg, s vérét a pászkába (maceszba) sütötték. Helyi antiszemita birtokosok izgatására a "vérvád" ürügyén országszerte zsidóellenes tüntetésekre került sor. Az óriási hazai és külföldi érdeklődéssel kísért perben - Eötvös Károly bravúros nyomozásának is köszönhetően - a valótlan vádak és a mögöttes politikai szándékok lelepleződtek. (A cselédlány holttestét kifogták a Tiszából.) A magyar politikusok túlnyomó része, Tisza Kálmántól Kossuth Lajosig elítélte a zsidóellenes gyűlöletkeltést. [...] Hasonlítsd össze a tiszaeszlári pert a Dreyfus-üggyel!"

 

2353. BOSNYÁK Zoltán: Istóczy Győző. (1842-1915.). In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Hasonmás kiadás. Budapest, Gede testvérek. 2000. 29-62. p. [43; 51; 53]

 

2354. BOSNYÁK Zoltán: Ónody Géza. In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Hasonmás kiadás. Budapest, Gede testvérek. 2000. 63-102. p. [63-68; 69; 101; 102; 289]

 

2355. BOSNYÁK Zoltán: Verhovay Gyula. (1848-1906.). In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Hasonmás kiadás. Budapest, Gede testvérek. 2000. 135-154. p. [138; 145-150; 152]

 

2356. BOSNYÁK Zoltán: Kiss Sándor. In uő.: A magyar fajvédelem úttörői. Hasonmás kiadás. Budapest, Gede testvérek. 2000. 215-238. p. [231; 232]

 

2357. BOSNYÁK Zoltán: A magyar fajvédelem úttörői. Hasonmás kiadás. Budapest, Gede testvérek. 2000. [oldalszám nélkül]

                [Gede Testvérek kiadásában megjelent művek között: Bary]

 

2358. BOSNYÁK Zoltán: Magyarország elzsidósodása. Kiegészítve a "Fővárosunk elzsidósodása" című tanulmánnyal. Hasonmás kiadás. Budapest, Gede Testvérek. 2000. [44; 45; 131; 152; 158; "reklám-lap"]

 

BOSNYÁK Zoltán: Zsidókérdés, 2. kötet. – Hasonmás kiadás. – Budapest : Gede Testvérek, 2000. – 170 p. [51; 56; 144; 147–149; 162; 170]

 

2359. Buza Péter: Söjtör (Száz magyar falu könyvesháza). [Budapest], Száz magyar falu könyvesháza Kht. 2000. [143]

                "Számos részletét elolvashatja még az érdeklődő a söjtöri zavargásnak - országszerte halottjai is voltak az alaptalanul megvádolt zsidók felmentésével véget ért tiszaeszlári vérvádper utáni antiszemita megmozdulássorozatnak -, tucatnyi nyomtatott oldalt szentel az esetnek a Zalamegye című lap több aktuális száma."

 

2360. CSORBA László: A tizenkilencedik század története. (Magyar Századok.) Budapest, Pannonica Kiadó. 2000. [213; 214]

                "[Az] antiszemita mozgalom frontális támadására már korábban, 1882-ben sor került, amikor a szenzációra éhes sajtó felröppentette a koholt vádat, miszerint egy Tiszaeszláron eltűnt kis cselédlány, Solymosi Eszter zsidó rituális gyilkosság áldozata lett. A magyarországi antiszemita mozgalom vezéralakja, Istóczy Győző ekkoriban már évek óta próbálkozott ilyen irányú hangulatkeltéssel a képviselőházban. [...] Most, a tiszaeszlári esetben vezértársa, Ónody Géza volt érdekelt, mert eszlári nagybérlőként ő dobta be elsőként a köztudatba a középkori vérvád meséjét, és javarészt ő mozgatta azokat a kapcsolatokat, amelyek a megyei hatóságokat elfogulttá tették az eszlári és az ügybe belekeveredett máramarosi zsidók - véletlenül arra járó, ártatlan tutajosok - ellenében. Az igazi tét ugyanis a kormánybuktatás lehetősége volt, hiszen Tisza [...] országszerte minden segítséget megadott a fellobbanó zavargások elfojtásához[...] Éppen emiatt került azután válaszút elé a Függetlenségi Párt[...] A döntést azonban megkönnyítette Kossuth Lajos egyértelmű állásfoglalása: "Én az antiszemitisztikus agitációt mint a 19. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom." Eötvös Károly, a párt egyik vezető egyénisége vállalta az eszlári zsidók védelmét, jelezve, hogy a függetlenségiek egyelőre hűek maradnak a liberális örökséghez, és nem hisznek az antiszemita kalandorságban. A "nagy per" felmentéssel végződött, az antiszemita mozgalom - noha párttá is szerveződött a következő őszön - hamarosan elenyészett. [...] A tiszaeszlári per figyelmeztet arra a sajátos kettősségre, amely Tisza Kálmán "rendszerének" karakterében kimutatható. Többek között azért tudta sikerrel kivédeni az antiszemita mozgalom támadását, mert szoros kölcsönhatásban működtette hatalompolitikai eszközeit."

 

2361. DOBOSSY László: Masaryk és a magyar kérdés. = Valóság, 1987. 2 . sz. 35-50. p. [36] uez.: Látóhatár, 1987. 5. sz. 154-182. p. In uő.: Párhuzamok találkozása. Esszék és tanulmányok a magyar-cseh szellemi érintkezésekről. Dobossy László emlékére (1910-1999). (Bohemia kézikönyvtár.) Budapest, Korma Könyvek. 2000. 179-202. p. [180]

 

DUTKA Ákos: A Holnap városa. Regényes korrajz a nagyváradi A Holnap születésének idejéről. [Budapest], Palatinus, 2000. 248. p. [32]

 

2362. FEJTŐ Ferenc: Magyarság, zsidóság. (História könyvtár, monográfiák, 14.) Budapest, História, MTA Történettudományi Intézete. 2000. [91; 99; 102; 104; 105; 141; 162; 168; 245; 327]

                "Az egész országot lázba hozó tiszaeszlári vérvád kapcsán írt cikkei és riportjai a lapnak [Egyenlőség] és Szabolcsinak egyaránt nemzetközi hírnevet szereztek. [...] A németországi zsidóellenes zavargások és a véres orosz pogromok földrajzi metsző[!!!]pontjában 1882 és 1883 folyamán látványos vérvádperével egy kis észak-magyarországi falucska, Tiszaeszlár vonta magára egész Európa figyelmét. [...] Eötvös Károly írta a hazai antiszemitizmus lábra kapása kapcsán: "Magyarország határain távoli viharként zúgott már a zsidók ellen való gyűlölködés. Oroszországban és Romániában már évek óta a magasabb állami hatalmak is támogatták." Ha igaz volt is ez, látni fogjuk, a Kelet felől beszivárgó s a Nyugatról behozott eszmék megfelelően előkészített talajra leltek Magyarországon. [...] Az ország a forrongás állapotában volt, amikor a zsidók rituális bűneiről régóta terjengő, soha föl nem számolódott hiedelmek Tiszaeszláron, az egyik legszegényebb, legelmaradottabb vidéken vérváddá sűrűsödtek. Az eset megrázta az egész országot, és a sajtónak köszönhetően európai visszhangot keltett. Az ügy - immár kijelenthetjük - előjátéka volt csupán a tíz évvel későbbi Dreyfus-afférnak, az antiszemita klerikalizmus és a modern idők liberális szelleme közti történelmi jelentőségű összeütközésnek. [...] Az antiszemitizmus is eltérő jelleget vett fel [falun]: archaikus vallási előítéletek és a fönti gazdasági szerepekre vonatkozó képzetek elegye volt, amely mindig külső politikai hatások következtében aktivizálódott, amint az Tiszaeszlár esetében is történt. Annak korántsem mindenütt felcsapó hullámaitól eltekintve a zsidók és keresztény környezetük viszonya a magyar többségű vidékeken súrlódásmentes maradt. [...] A liberális Eötvös Károllyal, a tiszaeszlári vádlottak védőjével[...] A háború Oroszország ellen is irányult, ahol épp a megelőző évben rendeztek egy a tiszaeszlárihoz hasonló - a zsidóság körében nagy felháborodást keltő - vérvádpert Kijevben. [...] A Magyar Élet kiadó alapítója jelentette meg a háború előtti és alatti években többször is Bary Józsefnek, a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának emlékiratait, melyben az az ítélet ellenére fenntartotta a vérvádat. Vele egy időben[...]"

 

2363. FEJTŐ Ferenc: Tiszaeszlár. In uő.: Magyarság, zsidóság. (História könyvtár, monográfiák, 14.) Budapest, História, MTA Történettudományi Intézete. 2000. 106-113. p.

 

2364. A film krónikája. Szerk.: Markó László. Második, bővített kiadás. Budapest, Magyar Könyvklub, Officina Nova. 2000. [214; 640]

 

2365. FOHSZ Józsefné: Reformkor, forradalom és szabadságharc. Irodalmi emlékhelyeink. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. (Regionális modulfüzetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, 7. évfolyam.) [Budapest], Flaccus Kiadó. 2000. [35; 41; 53]

                "Jó, ha tudod, hogy... a múlt század 80-as éveinek elején zajlott le Nyíregyházán a tiszaeszlári vérvádper végtárgyalása. Eötvös Károly (1842-1916) író, jogász, politikus vállalta el a rituális gyilkossággal vádolt eszlári zsidók védelmét. Nagyhatású védőbeszédei hozzájárultak a felmentő ítélethez. Mikszáth Kálmán (1847-1910) is részt vett a tárgyalásokon a Pesti Hírlap tudósítójaként, s egy kötetre szóló beszámolót írt a per eseményeiről."

 

2366. MIKSZÁTH Kálmán: A tárgyalások előtt. ?? In FOHSZ Józsefné: Reformkor, forradalom és szabadságharc. Irodalmi emlékhelyeink. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. (Regionális modulfüzetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, 7. évfolyam.) [Budapest], Flaccus Kiadó. 2000. 42-43. p.

 

2367. Dr. FRIEDMAN Dénes: A zsidó történelem és irodalom kis tükre. Újpest, Kertész József Könyvnyomdája, Karcag. [275] Uez.: Budapest, Makkabi Kiadói Kft. 2000. [275]???

                "[...]vérvádat rendeztek[...] Az eredmény végül is nem felelt meg az antisemiták várakozásának. [...] Kiderült, hogy az egyik egyházfi kiskorú fiát édesgetésekkel reábírták holmi vallomástételre és erre alapították a szörnyű vádat."

 

Dr. LÁBADY Tamás: Előszó. In Hámori Antal: A magzat élethez való joga. Budapest, Logod Bt. [2000.] 3-5. p. [5]

 

2368. HERNÁDI Tibor: 1956. Igaz története. Baja, a Szerző magánkiadása. 2000. [53]

                "Az oroszországi és lengyel-galíciai zsidók Schratt Katalin kivételes helyzetét kihasználandó olyan pszichózist keltettek, mintha üldöznék őket. Schratt "Eszter" is eredményesen "itatta le" I. Ferencz Józsefet, aki aztán az "üldözött" zsidók beáramlása előtt megnyitotta a Monarchia, de különösen Magyarország kapuit. Szatmár vármegye 1882-ben feliratot intéz a képviselőházhoz az oroszországi részekből Galícián át Szatmár vármegyével határos vidékekre beözönlő zsidók bevándorlásának megszigorítása tárgyában. Szinte ezzel egyidőben kezdődik a tiszaeszlári vérvád. Alig néhány évtized múltán a magyar paraszt és munkás elszegényedve tömeges amerikai emigrációra kényszerül. Montefiore Mózes víziója biztosan halad a beteljesedés útján."

 

2369. Hess András Antikvárium. Horváth Gábor 17. könyvárverése. Solymár - Budapest, 2000. [17]

                "[Eötvös Károly: A nagy per... ] 1883-ban a tiszaeszlári perben az ártatlanul vádlottak védője volt, a pert megnyerte, neve világhírűvé vált. E munkája a per anyagát és történetét foglalja össze."

 

Császtvay Tünde: Az elveszett és megtalált holttest(ek) esete. Vas Gereben dicsteljes elparentálása == Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9.). – Budapest : Petőfi Irodalmi Múzeum, 2000. – p. 212–219. [217; 219]

http://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_PIMU_Pimkonyvei_09_unnepei/?pg=218&layout=s

                A tiszaeszlári esettel Mikszáth Kálmán is összekapcsolja Vas Gereben nevét Az eszlári bíró című július 22-i bírósági tudósításában: [idézet]

 

2370. KARÁDY Viktor: Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. 2000. [169; 278; 288; 341; 370; 372; 382; 468; 501]

                "Valahányszor tömegerőszak fenyegeti a zsidókat, mint például 1848 áprilisában egyes német többségű városokban vagy a rituális gyilkosság rágalmával megindított tiszaeszlári "koncepciós per" idején (1883), a kormányok erélyesen fellépnek a rendbontókkal szemben. [...] Gondoljunk [a politikai antiszemitizmus kapcsán] a liberális Magyarországra, hogyan rontották meg - átmenetileg - a diadalmas nemzeti liberalizmus politikai légkörét a tiszaeszlári "koncepciós" pert kísérő zsidóellenes zavargások (1882-83). Az asszimiláció persze tovább folytatódik[...] Amikor Magyarországon a hirhedt tiszaeszlári rágalomperben (1882-1883) elejtik a vádat, nemcsak pogromkísérletek tüzei lángolnak fel országszerte - amelyek megfékezésére az állam kénytelen karhatalmi csapatokat bevetni -, hanem egy antiszemita politikai párt is felüti fejét, bárha csak rövid időre. A rituális gyilkosság hagyományos rágalma mind gyakoribb Közép- és Kelet-Európában. [...] Némelyek közülük [a zsidóellenes rágalmak közül] - ilyen a vérvád - hiába írhatók csak egyfajta, tömeglélektani vizsgálatra érdemes kollektív delírium és rémlátomás számlájára: hatásuk máig kimutatható. Még a közelmúltban sem átallotta megerősíteni a tiszaeszlári vérvád hitelességét a hírhedt korabeli vizsgálóbíró - a per "koncepciójának" kiagyalója és végrehajtója - életrajzi írásának jobbra érdemes jelenkori kiadója. [Tömegerőszak.] Ebbe a kategóriába sorolható[...] a rituális gyilkosság rágalmával megindított tiszaeszlári pert követő tömegmozgalmak Magyarországon (1882-83)[...] Magyarországon, ahol a pogromnak alig volt helyi történelmi hagyománya (ha eltekintünk a kivételesnek számító, bár súlyos 1848. áprilisi és májusi zavargásoktól) röviddel ezután - az 1882-83-as tiszaeszlári pert követően - sepert végig az első országos pogromhullám. [...] A zsidóellenes pártok első európai kongresszusára már 1882 szeptemberében sor kerül Drezdában, a német nyelvű országokból és a tiszaeszlári per folyományaként felbolydult Magyarországról érkezett pártküldöttségek részvételével. [...] Magyarországon, ahol a liberális nemesi elit és (1867 után) a nemzetállam kormányzó politikusai - akárcsak a francia köztársaságpárti vezető réteg - hathatósan támogatták a zsidóság társadalmi integrációját, már 1875-ben megszerveződik egy harcosan zsidóellenes politikai mozgalom Istóczy Győző, szakadár kormánypárti képviselő irányításával, valószínűleg legelőször Európában. 1883-ban, a tiszaeszlári rituális gyilkossági rágalomper alkalmával egy Antiszemita Párt is alakul[...] Kubinszky Judit [?? könyvéről.1976.] (Úttörő kutatás a tiszaeszlári pert kísérő politikai krízisről.)"

 

2371. KATZBURG, Nathaniel: Beszélgetések Fejtő Ferenccel. In uő.: Beszélgetések Scheiber Sándorral és Fejtő Ferenccel. (Hungaria Judaica) Budapest, Bábel Könyvkiadó. 2000. 35-76. p. [37-42; 51; 69; 70]

                "[Erdélyi József: Emlék.] Benne: "Solymosi Eszter vére-Bary József emlékének.", 265-267. o. [FEJTŐ Ferenc: Cserépfalvi Imre] támadta meg először Püskit, mikor a vérvád ügyének kérdését, s Barynak a könyvét újra forgalomba hozta. [Katzburg:] Püski azt hiszem még tovább működik."

 

2372. KOMORÓCZY Géza: Mit veszített a magyar zsidóság 1944-ben - mit veszített a magyar társadalom? = Barátság, 1997. február 15. XXXIX-XLVI. p. [] In: Mi minden veszett el itt..." - Kétnapos konferencia Magyarország e századi veszteségeiről. (Budapest, 1996. szeptember 10-11). Budapest, Friedrich Ebert Stiftung. 1997. 34-40. p. [] Uez.: uő.: Holocaust. A pernye beleég a bőrünkbe. (Osiris zsebkönyvtár.) Budapest, Osiris. 2000. 80-102. p. [95]

 

2373. KOMORÓCZY Géza: Jámbor zsidógyűlölet. = Élet és Irodalom, 1995. december 22. 24-25. p. [] Uez. angolul: Pious Anti-Semitism in the Centuries of Darkness and Light. = Budapest Rewiew of Books, 1997. 3. sz. 124-129. p. [] Uez.: uő.: Holocaust. A pernye beleég a bőrünkbe. (Osiris zsebkönyvtár.) Budapest, Osiris. 2000. 137-157. p. [156]

 

2374. Sándor Iván. In Kortárs magyar írók. 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Második kötet. K-Z. Szerk.: F. Almási Éva. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 2000. 290. p. [290]

                [Bibliográfiai adat.]

 

2375. S[INKOVITS]. P[éter].: Major János grafikus. In Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk.: Fitz Péter. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 2000. 681-683. p.

                [Kép: Scharf Móric emlékezete, 1966.]

 

2376. SÁRKÁNY Mihály: A társadalomnéprajzi kutatás hazai története. In Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Főszerk.: Paládi-Kovács Attila. (Magyar Néprajz nyolc kötetben, VIII.) Budapest, Akadémiai Kiadó. 2000. 29- 66. p. [37; 1030; 1128]

                "Magyarországon azonban falun is éltek zsidók, és korántsem vagyonosan. Helyzetükről és a tutajozó-vállalkozó szerepkörről rendkívüli alapossággal számolt be a tiszaeszlári vérvádperben a védő szerepét betöltő Eötvös Károly (1904)[...]"

 

2377. KRÚDY Gyula: Az ősök unokái. = Világ, 1924. július 6. In uő.: Régi pesti históriák. Színes írások. Válogatta Barta András, az utószót írta Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 1967. 232-247. p. [233] In uő.: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Válogatta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Barta András. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1985. (Krúdy Gyula művei.) 193-204. p. [194] (Báttaszéki; Új Század 248; 341) In Mese a szamáremberről. Magyar írók zsidó novellái. Összeállította és szerk.: Kőrössi P. József. Budapest, noran könyvkiadó. 2000. 151-169. p. [153]

 

2378. BURUCS Kornélia - GLATZ Ferenc: Kronológia 1881-1883. In A magyarok krónikája. Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: Glatz Ferenc. Harmadik, javított, bővített kiadás. [Budapest], Officina Nova. [2000.] 466, 468. p. [466; 468]

                "1882. április 4. Az eltűnt tiszaeszlári cselédlány, Solymosi Eszter édesanyja feljelentést tesz a szolgabírónál; a hatóságok zsidó rituális gyilkosságra gyanakszanak. [1883.] június-augusztus 3. Nyíregyházán 46 napos perben tárgyalják az eltűnt tiszaeszlári cselédlány ügyét."

 

2379. A tiszaeszlári ügy. In A magyarok krónikája. Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta: GLATZ Ferenc. Harmadik, javított, bővített kiadás. [Budapest], Magyar Könyvklub Officina Nova. [2000.] 467. p.

 

2380. WEIS István: A középosztály. In Magyarország társadalomtörténete II. 1920–1944 (Szöveggyűjtemény). Szerk.: Gyáni Gábor. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995. 21–32. p. [26] Uez. In Magyarország társadalomtörténete II. 1920-1944 (Szöveggyűjtemény). Szerk.: Gyáni Gábor. Második kiadás. (Történeti szociológiai könyvtár) Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. 21-32. p. [26]

 

2381. KRÚDY Gyula: Az ősök unokái. = Világ, 1924. július 6. In uő.: Régi pesti históriák. Színes írások. Válogatta Barta András, az utószót írta Kristó Nagy István. Budapest, Magvető. 1967. 232-247. p. [233] In uő.: Pesti album. Publicisztikai írások 1919-1933. Válogatta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Barta András. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1985. (Krúdy Gyula művei.) 193-204. p. [194] (Báttaszéki; Új Század 248; 341) In Mese a szamár-emberről. Magyar írók zsidó novellái. Összeállította és szerkesztette: Kőrössi P. József. [Budapest], noran könyvkiadó. 2000. 151-169. p. [153]

                "[...]Hermann[...]"

 

2382. A magyar nyelv és irodalom enciklopédiája. Budapest, Dunakanyar Kiadó. 2000.

 

2383. NEMESKÜRTY István: Búcsúpillantás. A magyar királyság és kormányzója 1920-1944. Budapest, Szabad Tér. 1995. [299; 300] In uő.: Requiem és búcsú. (Nemeskürty István összes műve, II.) Budapest, Szabad Tér. 2000. [368]

 

2384. PÁVAI István: Népzenei gyűjtemény. In A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Főszerk.: Fejős Zoltán. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 813-851. p. [830]

                "[...]a tiszaeszlári per védőügyvédeként nemzetközi hírnévre szert tett Eötvös Károly[...]"

 

2385. OFRY, Dán: Egy évszázad tanúja. A dr. Hermann Dezső-dosszié. Budapest, Aranymetszés Kiadó. 2000. [18; 275]

                "A sors iróniája, hogy tavaly az egyik könyvkiadó megkérte, írjon egy könyvet a tiszaeszlári vérvádról. Cvi [Hermann Cvi, Hermann Dezső öccse] hozzáfogott a munkához. Járt a helyszínen, és tanulmányozta a vonatkozó irattári anyagot Magyarországon. Közben már hozzáfogott a könyv megírásához. Szisztematikusan dolgozott. Eljutott a tizenkettedik fejezetig... És ekkor váratlanul szívroham végzett vele. [Szómagyarázat: cionizmus.] Az európai zsidó intellektuel ifjúság felfogta, hogy sem a vallásához ragaszkodó, sem az attól távolodó, asszimiláns zsidóságnak nincs kilátása nyugodt jövőre Európában. Erre a franciaországi Dreyfuss-per, az osztrák-német antiszemitizmus (Lüger bécsi polgármester, Richard Wagner zeneszerző és sok más híres, befolyásos ember zsidóellenes fellépése), illetve a tiszaeszlári, kisinevi vérvádak és az ukrajnai, romániai pogromok adtak tápot."

 

2386. ORMOS Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. - Pokoljárás a médiában és a politikában (1919-1941) -. I. kötet. Budapest, PolgART. 2000. [31; 83]

                "[Kozma Sándor] A tiszaeszlári per idején a törvényesség biztosítása érdekében beavatkozott a per menetébe, ami miatt ellentétbe került Pauler Tivadar igazságügyminiszterrel, és a lemondását fontolgatta. [Jegyzetben:Kronstein Gábor: Királyi koronaügyészek és legfőbb ügyészek. De jure, Jogászok Társasági Magazinja, 2000. június. 30. p.] Végül mégis megmaradt állásában, és elérte, hogy a megalapozatlan vádat elejtsék. [...] Megemlítette, hogy "öregapja", Kozma Sándor elejtette a tiszaeszlári pörben a vérvádat (ő volt a főügyész), de sem ő, sem a fia, az ő apja nem volt liberális, hanem "a legnemesebb konzervativizmust" képviselték. [Jegyzetben: K. 429. mf. 40. cím, 82. f.]"

 

2387. PALASIK Mária: A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon 1944-1949. (Politikatörténeti füzetek, XVII.) Budapest, Napvilág Kiadó. 2000. [172]

                "[Kunmadaras] Kabai Tóth Eszter azt kiabálta, hogy testvérének a gyermekét a zsidók megölték, és kolbászt készítettek belőle. Ez a tiszaeszlári vérvádra emlékeztető történet elég volt ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol."

 

2388. BÁRDOS László: Költészet 1920 után. In Pannon enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. Főszerk.: Sipos Lajos. Budapest, Dunakanyar. 2000. 334-335. p. [335]

 

2389. MUCSÁNYI Marianna - SIPOS Balázs: Sajtó és nyilvánosság. In Pannon enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. Főszerk.: Sipos Lajos. Budapest, Dunakanyar. 2000. 422-425. p. [423]

 

2390. Szembesítés. (II. rész.) Összeállította: Tóth Gy. László szóvivő. Magyar Polgári Demokraták Társasága. = Napi Magyarország, 1999. november 8. 11. p. [11] In Politikailag korrekt. Balliberális eszmefuttatások határok nélkül. Tóth Gy. László gyűjtése. Budapest, Kairosz Kiadó. 2000. [60]

 

2391. PROHÁSZKA Ottokár: A zsidó recepció a morális szempontjából. = Magyar Sion, 1893.??414-??. p. In uő.: Kultúra és terror. (A kötetet összeállította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Kajetán Endre) Budapest, Szenci Molnár Társaság. 15-33. p. [27] Uez.: uő: Kultúra és terror. (A kötetet összeállította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Kajetán Endre) 2. bővített kiadás. Budapest, Szenci Molnár Társaság. 2000. 15-33. p. [27]

 

2392. REMÉNYI GYENES István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok arcképcsarnoka. Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás Habsburg Ottó bevezető-ajánlásával. Budapest, Ex Libris Kiadó. 2000. [17-21; 23; 61; 75; 88; 274; 279; 296]                                  [41; 62]

 

2393. Révai új lexikona. VI. kötet. E-Fei. Szekszárd, Babits Kiadó. 2000.

                Eötvös Károly, Erdély Miklós, Erdélyi József,

 

2394. SÁNDOR Iván: Maszkok, szerepek – ifjúság. = Forrás, 2000. március. 4-8. p. [4] In: Menekülő évek. Búcsú a huszadik századtól. Pécs, Jelenkor Kiadó. 2000. [265]

 

2395. SÁNDOR Iván: Menekülő évek. Búcsú a huszadik századtól. Pécs, Jelenkor Kiadó. 2000. [17; 37; 265]

                "Mintha évtizedekig nem történt volna annyi, mint most [1989.] hetek alatt: [...]a Püski Sándor nyilatkozatát követően az antiszemitizmusról fellángoló vitában Balassa Péter, Bíró Zoltán, Eörsi István után megszólal Esterházy Péter[...] Nemrégiben újra kiadták a tiszaeszlári per vérvádbírájának uszító könyvét. Naponta horogkereszt-falfirkák között haladok át, ha a Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarki aluljárón át indulok el a városba. A gyilkos indulatok ellen Magyarországon még ma sincsenek büntető törvények. [1986-os meghívás a Rakpart Klubba, H. M. volt a felkérő.] Azt mondta, ismeri az esszéimet Bibóról is, a tiszaeszlári perről is, a holocaustról is."

 

2396. SEBESTYÉN Mihály: A meggyökereztéstől - az emancipációig és tovább...? (Bevezetés helyett). [Átdolgozott, kibővített szöveg.] In uő.: Nyúlgát az idő ellen. Az erdélyi zsidóság történetéhez. Tanulmányok, esszék, cikkek. Marosvásárhely, Mentor Kiadó. 2000. 7-25. p. [20]

                "(Erdélyben egyetlen vérvádról tudunk, száz évvel Tiszaeszlár előtt - 1791-ből, Szilágypérről. [...])

 

2397. Sebestyén Mihály: Jókai Mór beszédet mond a képviselőházban?? == uő.: Nyúlgát az idő ellen : Az erdélyi zsidóság történetéhez : Tanulmányok, esszék, cikkek. – Marosvásárhely : Mentor Kiadó, 2000. – p. 113–140. [122; 123]

                "A képviselőház kérvényügyi vitájára ugyancsak rányomta bélyegét 1883 elején, maradandó torzulásokat is okozott a fejekben és a lelkekben az éppen ekkor zajló tiszaeszlári per. Mint ismeretes, Solymosi Eszter cselédlány még 1882. április elsején eltűnt, s a nap egybeesett a zsidók "húsvétjával". A két tény egymásra másolásával született újjá Szabolcs vármegyében a középkori ihletésű, de Oroszországban folytonosan ébrentartott vérvád. A kerület országgyűlési képviselője, Ónody Géza, tiszaeszlári földbirtokos már májusban interpellált a parlamentben, erélyes rendszabályokat kért a belügyminisztériumtól, a kormánytól a zsidókkal szemben, akik - állítása szerint - vérét vették rituális célokra az ártatlan cselédlánynak. Az indítványhoz csatlakozó képviselők, hét-nyolc honatya (Istóczy, Széll, Simonyi, Verhovay) az országgyűlés és a sajtó nyilvánossága előtt izgattak az izraeliták ellen. A szónoklatok és a perről kiszivárogtatott tendenciózus tudósítások hatására országszerte antiszemita megmozdulásokra került sor, a fővárosban és vidéken gyűléseken szónokolnak a zsidókkal szembeni hecckampányolók, az izgatás kis- és nagymesterei; az ablakok beverése és a boltok, lakások feltörése, egy adag tettlegesség állandóan napirenden van vidéken és Budapesten. [...] A Tisza Kálmán vezette kormány kénytelen volt többször is a karhatalom erejével letörni a sajtó által előszeretettel "népmozgalom"-nak címzett csőcseléki akciókat. A tiszaeszlári perben csak 1883 augusztusában hoz a nyíregyházi bíróság felmentő ítéletet, hála Eötvös Károly kitartó harcának. E pillanatban, januárban a per még folyamatban van, kimeneteléről senkinek sem lehet biztos befutó tippje, Jókai Mór mégis a tapolcai kérvény elutasítását javasolja a tisztelt háznak."

 

2398. SEBESTYÉN Mihály: ??"Tükör által homályosan". A másokról alkotott kép: zsidók a protestáns világképben. In uő.: Nyúlgát az idő ellen. Az erdélyi zsidóság történetéhez. Tanulmányok, esszék, cikkek. Marosvásárhely, Mentor Kiadó. 2000. 163-286. p. [273; 274; 275]

                "Van néhány hasonló vonás a tiszaeszlári és a szilágypéri kázus között, mindkettőben gyermekektől csikarnak ki vallomást, mindkettő tavasszal, húsvét előtt játszódik le, mindkettőben igen sokat nyom a latba a helyiek vélekedése. [...] Solymosi Eszter vére helyett Szilágypéren egy Takáts Andris nevű fiúcska ártatlan és rejtélyes halálából kerekedik botrány. [...] A vádlott egyik gyermekének - Scharf Móric 18. századi elődje - vallomását perdöntő bizonyítékként tárják a fogva tartottak elé[...]"

 

2399. SEBESTYÉN Mihály: ??Moses Gasterről egy fontos könyv kapcsán. In uő.: Nyúlgát az idő ellen. Az erdélyi zsidóság történetéhez. Tanulmányok, esszék, cikkek. Marosvásárhely, Mentor Kiadó. 2000. 302-312. p. [306]

                "Ez a sikeresség [a magyar zsidóság sikeressége a befogadó liberalizmus terméke, modernizáció legjelentősebb hajtóereje] dühítette az Istóczy Győző-féle antiszemitizmust, ezt akarta szétverni a tiszaeszlári vérvád[...]"

 

2400. SEBESTYÉN Mihály: ??Náznánfalva - Marosvásárhely. Adatok egy zsidó várostörténethez. [Elhangzott Marosvásárhelyen 2000. májusában az Iskola utcai zsinagóga újraszentelésekor. Bővített, megszerkesztett változat.] In uő.: Nyúlgát az idő ellen. Az erdélyi zsidóság történetéhez. Tanulmányok, esszék, cikkek. Marosvásárhely, Mentor Kiadó. 2000. 343-360. p. [354]

                "[1862. zsidóellenes megmozdulás.] Ezzel szemben a tiszaeszlári per idején, amikor számos magyarországi városban került sor rendbontásra, antiszemita fellépésekre, Vásárhely csöndes maradt, a hírlapi agitációnak sok foganatja nem támadt."

 

2401. SIMON Róbert: Adalékok a nemzeti és a polgári fejlődés antinómiáinak és egy tudomány születésének kelet-közép-európai összefüggéseihez. = Magyar Filozófiai Szemle, 1982. 3. sz. 336-379. p. [370; 373] In uő.: Goldziher Ignác. (Vázlatok az emberről és a tudósról). Budapest, Osiris Kiadó. 2000. [64; 68]

 

2402. STURM László: Hagyományok metszéspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában. Budapest, Anonymus. 2000. [5; 7; 8; 91; 139-147; 148; 150; 154; 155; 159; fedőlap]

 

2403. STURM László: A tiszaeszlári Solymosi Eszter. In uő.: Hagyományok metszéspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában. Budapest, Anonymus. 2000. 95-119. p.

 

2404. Eötvös Károly, ráckevei. In Történelmi lexikon. Szerk.: Pintér Zoltán. Kisújszállás, Szalay Könyvkiadó. 2000. 132. p. [132]

                "Az 1883-as tiszaeszlári vérvádban a zsidó hitközség védelmét látta el, és nemcsak a felmentést sikerült elérnie, hanem az antiszemitizmus elterjedését is sikerült meggátolnia. [...] Megjelent A nagy per című kötete, mely a tiszaeszlári vérvádról szólt."

 

2405. Tiszaeszlári vérvád. In Történelmi lexikon. Szerk.: Pintér Zoltán. Kisújszállás, Szalay Könyvkiadó. 2000. 469. p.

 

2406. UNGÁR Richárd: Purimi párbeszéd. = ?? In uő.: Rendszerváltás az állatkertben. Humoros zsidó történetek. Budapest, Makkabi Kiadó. 2000. 49-51. p. [50]

                "[Apa:] A purim örömünnep, a gyerekek álarcot, maskarát öltenek. Van, aki Eszternek öltözik. Tudod, ki volt ő? [Óvodás korú fia:] Tudom. A solymosi. - Ugyan Pisti! Ő Mordecháj unokahúga volt[...]"

 

2407. VAJDA György Mihály: Zsidó írók a Monarchiában. In uő.: Egy irodalmi Közép-Európáért. Kilenc tanulmány. Budapest, Fekete Sas Kiadó. 2000. 105-121. p. [107; 108]

                "Komoly politikai nyomás azonban nem nehezedett a zsidókra még a világraszóló visszhangot kiváltó tiszaeszlári per idejében, az 1880-as évek elején sem, amelynek rituális gyilkossággal vádolt ortodox zsidó alanyait 1883-ban felmentették. Ekkor alakult egy rövidéletű antiszemita párt a parlamentben, de ennek tagjait nem vették komolyan. A tiszaeszlári per után mégis felbukkanó zsidóellenes érzelemnyilvánítások és az uszító bulvársajtó mögött az egykori földbirtokos nemesség többnyire közhivatalba került és elszegényedett leszármazottja, a gentry-réteg és a nem magyar eredetű, gyér magyarországi kereskedő és iparos réteg állt, amely vetélytársat látott a városokban, elsősorban Budapesten megjelenő, polgárosodó zsidókban. A hivatalos liberális politikai vezetés támogatta a többnyire nem is külföldről, inkább az ország perifériáiról érkező zsidókat, és ezt az álláspontot erősítette turini emigrációjából az 1848. évi forradalom és szabadságharc egykori szellemi és politikai vezére, Kossuth Lajos is, aki a némely zsidóellenes megmozdulások hírére figyelmeztette a hazai vezetőket, hogy az antiszemitizmus nem méltó egy európai nemzethez."

 

2408. VÁMOS Miklós: Apák könyve. – Budapest, AB OVO Kiadó. 2000. – [154]

                "[Stern Ottó prófétikussága, s utalás valamely kalamajkára:] Általúsztatunk a Tiszán, s ellovagolunk az eszlári búcsúba!"

 

2409. VIRÁG Teréz: Eötvös Károly igazsága. Tudatos és tudattalan gondolkodás a tiszaeszlári perben. = Múlt és Jövő, 1. sz. 67-72. p. In uő.: Emlékezés egy szederfára. Gerlóczy Sári rajzaival. Szerk.: László Klári. [Budapest], [Animula]. [2000.] 109-116. p.??

 

2410. BRAHAM, Randolph L.: Magyar nacionalisták és a holokauszt. Támadás a történelmi emlékezés ellen. = Világosság, 2000. január. 3-13. p. [12]

                "Jóllehet a Mein Kampfot és a Zion bölcseinek jegyzőkönyvét betiltották, s néhány árusító helyen a hatóságok el is kobozták e könyveket, megjelent Kolosváry-Borcsa Mihály A zsidókérdés a magyar irodalomban című hírhedt könyve és Bari József ugyancsak szélsőségesen zsidógyűlölő kötete."

 

2411. POSZLER György: Műfajok határán. Sándor Iván két évtizede. = Forrás, 2000. január. 17-19. p. [17]

                "[...]beszéljen [...] mindig arról, amiről szó van. Nos, Sándor Iván ezt teszi. Korábban nagy feltáró esszét és dokumentum-drámát ír Tiszaeszlárról. [...] Nemigen kell magyarázni: nemcsak ez éveket követő esszé-publicisztikák beszélnek arról, amiről szó van. Hanem a Tiszaeszlár-elemzések is. Sajnos, ezt az utolsó tíz év meggyőzően igazolja. [...] A regények is arról beszélnek, amiről szó van. Az esszékkel olykor szorosan összefonódva. Csak példaként. Tiszaeszlárról is esszé lesz és szépirodalom. Nem regény ugyan, de dráma."

 

2412. STANDEISKY Éva: Luciferi publicisztika. Nyerges András: Senkiföldje: irodalom. = Holmi, 2000. január. 102-107. p. [104; 105]

                "Megdöbbentő olvasni, hogy Erdélyi József 1937-ben a Virradat című nyilas lapban közzétett antiszemita verse, a Solymosi Eszter vére nem diszkreditálta szerzőjét sem a népiek, sem a kommunisták egy része előtt. A szerző Bálint Györgyöt idézi: "bár Erdélyi... tollából megjelent egy vérvádas náci vers, ez azért még nem Erdélyi-ügy". Talán annyira megigézte a kiváló újságírót Erdélyi költői nagysága, hogy szemet hunyt a lírikus zavaros, szélsőjobboldali nézetei fölött? Bálint György árnyaltabban fogalmaz annál, hogy a fenti kérdésre az idézet által sugallt igennel lehetne válaszolni. Bálint cikkét nem Erdélyi védelmében, hanem az őt támadók ellenében írta, akik szerint Erdélyit nézetei költőként is diszkreditálják. Írásának kétharmada éppen e nézetek megsemmisítő bírálata. Nyerges András felidézi azt is, hogy Erdélyi rágalmazási pert indított bírálói ellen, amit megnyert. "Mint a mesebeli Ahasvér fizette a 100 forintot, csak hallgasson a varázsfurulyás, úgy fizették nekem a rágalmazásért beperelt jakhec firkászok az 50, 100, 150 pengőket. Végre tisztességes honoráriumot fizettek a zsidók, ha másért nem, hát egy antiszemita versemért" - írja 1942-ben kiadott önéletrajzában Erdélyi. (Az elmaszatolás, 109-110.) A kommunista ideológus, Révai József álnéven megjelent cikkében elítélte ugyan Erdélyit, de az alkalmat rögtön kihasználta arra - mutat rá könyvében a publicista -, hogy nekitámadjon a "polgári" Zsolt Bélának. Nyerges számára a népfrontos megalkuvás kártékony volt a Horthy-rendszerben éppúgy, mint a Kádár-érában. Bár Révairól sok rosszat el lehet mondani, az kétségtelen, hogy Erdélyi megítélésében következetes maradt: amíg hatalmon volt (1953 nyaráig), nem engedte Erdélyit publikálni."

 

2413. A Magyar Fórum Kiadóhivatal könyvajánlata. = Magyar Fórum, 2000. január 6. 12. p. [12]

                "Bary József: Tiszaeszlári bűnper (Bary József vizsgálóbíró emlékiratai) 2200 Ft" Szinte minden héten!!!

 

2414. GADÓ György: Vérvád minden mennyiségben. = Hetek, 2000. január 15.

                „[Az MVSZ budapesti, Semmelweis utcai palotájában, a Magyarok Házában működő könyvárusító helyen:] Csupán a zsidóság elleni hazug és ezerszer megcáfolt vérvádat is három könyv propagálja a kínált könyvek között. Úgy véljük, nem túlzás ezt az állapotot botrányosnak minősíteni. Hangsúlyozzuk: nem az a lényeg, hogy pillanatnyilag bünteti-e a törvény az efféle kiadványok előállítását és terjesztését. A lényeg az, hogy ilyesmit már csak etikai, morális okból sem tűrhet el egy olyan intézmény – legyen bár politikai szervezet, művelődési központ, könyvtár vagy könyvesbolt –, amely ad valamit önmagára és önnön tisztességére. Még kevésbé tűrhet el olyan intézmény, mely „minden magyar otthona szeretne lenni” – ugyanis választania kell: vagy a jó érzésűeknek tesz a kedvére (és ők a túlnyomó többség), vagy a minden európai normát semmibe vevő, gyűlölködő fajvédőknek, nyilasoknak, régi és új náciknak (akik szerencsére maroknyi kisebbséget alkotnak). Mindenesetre ahhoz, hogy a Magyarok Háza vezetői megtegyék a szükséges intézkedést, nézetünk szerint sem új igazgatóra, sem további hetekre és hónapokra nincs szükség. Elég az akarat, és egy óra alatt rend lehet. (A szerző közíró)"

 

2415. KÓKAI Károly: A fiatal Lukács György és a zsidóság. = Szombat, 2000. február. 20-23. p. [21]

                "Az antiszemitizmus Magyarországon a 19. század végén, a 20. század elején két hullámban jelentkezett. Az első az 1883-as úgynevezett tiszaeszlári rituális gyilkossági perhez kapcsolódik. Ez tehát időben nagyjából egybeesik Lukács György apjának, Löwinger Józsefnek Budapestre való költözésévél és evvel karrierje kezdetével."

 

2416. PÁPAI Gábor: Halvérvád. [Karikatúra Csurka Istvánról.] = Népszava, 2000. február 18. 7. p.

 

2417. MÁTÉSZALKAI István: Szívhasogatás. = Hetek, 2000. február 26.??

                "... létre szenderült a magyar szélsőjobb egyik érdemdús orgánuma, a turáni sütetű  újpogányság és a tiszaeszlári-orgoványi sütetű régi antiszemitizmus buzgó élesztgetője, a Hunnia."

 

2418. SÁNDOR Iván: Maszkok, szerepek - ifjúság. = Forrás, 2000. március. 4-8. p. [4]

                [1986-os meghívás a Rakpart Klubba, H. M. volt a felkérő.] Azt mondta, ismeri az esszéimet Bibóról is, a tiszaeszlári perről is, a holocaustról is."

 

2419. VEKERDI László: "Amiről nem lehet beszélni, azt ki kell mondani." (Későrecenzió Sándor Iván "Ködlovas"-áról). = Forrás, 2000. március. 9-15. p. [13]

                "Sándor Iván, Bibó István jó és változatlanul hűséges tanítványa gyanánt, legtöbb munkájában a demokrácia folyamatának értelmezőjeként, honi viszontagságainak vizsgálójaként (A vizsgálat iratai 1973-1983[...] mutatkozik [...] A felsorolt tanulmányok, kivált a "Hármaskönyv" és A vizsgálat iratai közvetve vagy közvetlenül arra is figyelmeztetnek, hogy a demokrácia folyamatának megerősödéséhez és tartósulásához többnyire kedvező külpolitikai és hatalmi konstelláció is szükséges."

 

2420. Főügyész konfliktushelyzetben. = História, 2000. 3. sz. 32. p.

                [Kép: Kozma Sándor.]

 

2421. BORSÁNYI-SCHMIDT Ferenc: A tiszaeszlári per visszhangja a korabeli magyar katolikus sajtóban. = Remény, 2000. 3. sz. 43-50. p.

 

2422. Programajánlat. = Új Élet, 2000. március 1. 7. p. [7]

                "Generációk Klubja (VI., Hunyadi tér 3.) Március 2., csütörtök: Tiszaeszlár-vérvádak - Róbert Péter történész megítélésében."

 

2423. Gondolat - Jel. = Kossuth Rádió, 2000. március 5. [Söjtörről.]

 

2424. BUDAI Katalin: "Egymásra rétegződő lábnyomok". Sándor Iván ma hetvenéves. = Magyar Nemzet, 2000. március 11. 18. p. [18]

                "Bár az oknyomozó új Eötvösként avagy Krúdyként a tiszaeszlári vérvád feldolgozása is nyomatékosította az idő rajtunk hagyott nyomait vizsgáló lankadatlan érdeklődését, ugyancsak különös helyet foglalt el [...] Vég, semmiség című kötete 1993-ban."

 

2425. HIDVÉGI Jenő: Az első magyar ügyészről. = Magyar Nemzet, 2000. március 14. Internetről.

                "A Magyar Nemzet március 11-ei száma Napi postánk rovatában dr. Györgyi Kálmán legfôbb ügyész jogosan kifogásolja, hogy a múlt század nagy büntetőjogásza, leveldi Kozma Sándor nevét viselő utcanévtábla nem tartalmazza a keresztnevet, holott ez jelezné, melyik Kozmáról kapta nevét az utca a Rákoskeresztúri új köztemetőnél. [...] Talán nem fölösleges, ha a róla való ismereteinket kiegészítjük egy nem jelentéktelen adattal: milyen magatartást tanúsított a tiszaeszlári vérvádper idején? Az ő biztatására vállalta Eötvös Károly az ártatlanul megvádoltak védelmét. Helyettesét küldte Nyíregyházára, több ízben keményen beavatkozott, hogy az önkényeskedések megszűnjenek, elejétől végéig éberen figyelte a per folyamatát, megbélyegezte a gyűlöletkeltést és őrködött a törvényesség felett. Eötvös híres háromkötetes munkájában (A nagy per...) nagy elismeréssel méltatta Kozma éleslátását, mély humánumát, azt a keserűséget, amellyel a csendbiztosok és csendlegények világát szemlélte. Eötvös szerint a sikeres per végeredményben beárnyékolta a főügyész pályáját, aki egy ideig a nyugdíjbavonulás gondolatával foglalkozott. Mintha ezt igazolná a Pallas lexikon szócikke, amely ugyan a tiszaeszlári perről nem tesz említést, de rámutat, hogy leveldi Kozma Sándor hatásköre, amely országos volt – ellenőrző látogatásait Soprontól kezdve Munkácsig és Szegedig „Messiásként” várták – a budapesti ügyészkerületre szűkült le."

 

2426. DEUTSCH Gábor: Zászló a viharban. = Új Élet, online.

http://www.interdnet.hu/zsido/UJELET/u2000_0601.html = Új Élet, 2000. március 15. 1. p. [1]

                "Nyugodt esztendők után a XIX. sz. nyolcvanas éveiben olyan vad szelek kezdték a lobogót tépdesni, mint a tiszaeszlári vérvád pere."

 

2427. SEBESTYÉN István: Csurka-beszéd a tegnap slágereiből - Koszvadt partizánok, nem rendes magyarok. = Hetek, 2000. március 18.??

                "... a vidékről érkező szimpatizánsokat sem mulasztotta el köszönteni, külön kiemelve a tiszaeszláriakat. „Emlékezzünk egy pillanatra a tiszaeszlári kislányra!” – kezdte a zsidózást in medias..."

 

2428. SZŐNYEI Tamás: Világos, sötét. Major János grafikusművész. [Beszélgetés Major Jánossal, Dorottya Galériabeli kiállítása kapcsán.] = MaNcs, 2000. március 23. 34-35. p. [34; 35]

                "A másik dolog, amiért belementem ebbe a kiállításba, az az a szöveg, amit a meghívóra írtam: "Legeredetibb munkái a 60-as évek közepén készített lapjai, melyeken groteszk-tragikomikus, ironikus-önironikus, abszurd-szexuális képzettársítások zsidó és politikai motívumokkal keverednek. E munkái az akkori Magyarországon még nem ismert Allen Ginsberg és Philip Roth gondolatvilágával rokoníthatók." Volt egy rézkarcom, a Scharf Móric emlékezete, leginkább erre vonatkozik ez a szöveg; a Philip Roth talán túlzás, nem kellett volna leírnom, de a Ginsberg mindenképpen áll. A rézkarcom nagyon hasonlít a Kaddis Naomi Ginsbergért című versére, bizonyos motívumok a rajzon és a versben szinte egy az egyben megvannak. [...] Nagy szívfájdalmam, hogy művészettörténész még soha le nem írta azt, hogy "Major János Scharf Móric emlékezete című rézkarca", legfeljebb utaltak rá. Pedig ebből a rézkarcból rengeteg bajom volt, rendőri figyelmeztetés, házkutatás, kihallgatás. MaNcs: Kiállította valaha? MJ: Egyszer, a Központi Fizikai Kutató Intézet klubjában, egy hasonlót pedig az építészegyetem kollégiumának klubjában. A Sinkovits Péter szervezte Iparterv-kiállításon nem szerepelt, de a katalógusában igen. A 60-as években mindenki azt mondta, ilyesmit nem lehet csinálni, ilyesmit nem lehet kiállítani. MaNcs: Mi volt vele a baj? MJ: A rendőri figyelmeztetés úgy szólt, hogy faji gyűlölet szítására alkalmas. Mivel zsidó motívumok szerepeltek benne, a faji gyűlölet szítása egyértelműen az antiszemitizmust jelentette. Ami abszurd dolog, magam is izraelita származású lévén, váltig tagadom, hogy épelméjű izraelita antiszemita lehessen. [...] MaNcs: Zsidó témájú rézkarcairól annak idején levelet írt dr. Szita Ernőnek. Ő kicsoda? MJ: A levél nem fiktív, egyetlen szó megváltoztatásával el is küldtem, de a címzett nevét megváltoztattam (A Jelenlét című antológiában jelent meg 1989-ben - a szerk.): valójában Rosta Endrének hívták, ő volt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vezetője[...] Személyesen nem ismertem, de azért küldtem el neki, mert Sinkovits Péter attól félt, hogy kirúgják az iparterves katalógus miatt, amiben az én "antiszemita" rajzom szerepelt. Arra gondoltam, hogy ha ezt elolvassa, talán nem gondolnak többé antiszemitának. De nem lett semmi eredménye. MaNcs: Magát a szöveget műalkotásként fogta fel? MJ: Nézze, amikor a rézkarcaimmal csak ilyen idézőjelbe tett sikereim voltak - elismertek ugyan, kértek is kiállításokra rézkarcokat, de megmondták, hogy ne a Scharf Móric emlékezetét adjam -, eléggé el voltam keseredve. [...] A rézkarcolásban én voltam az első, aki akvatintát csurgatott, aki részleteket nyomtatott bele; a Scharf Móric emlékezetében például rengeteg ilyen rész van. [...] MaNcs: Miért hagyott fel annak idején a rajzolással, rézkarccal, kiállítással? MJ: Diliházba kerültem. A legelképesztőbb képzetekkel próbáltam megmagyarázni a történteket. Persze magamat is okoltam. Hogy nem szabadott volna olyan rézkarcot csinálnom, ami annyira hasonlított a Ginsberg versére. [...] MaNcs: Saját tulajdonában vagy közgyűjteményben van a Scharf Móric-kép? MJ: Három lapom van belőle. Elhatároztam, hogy nem adom el őket, amíg élek. Remélhetőleg nem fogok rászorulni, hogy eladjam. [...] Ha a [Nemzeti] galéria igényt tartana rá, akkor esetleg az egyiket, mert három különböző nyomat ez, van egy barnás, egy fekete, amelyiknek más a szövege - "Óriási pánik a zsidó nőegyleti bálon"; az eredeti szöveg egy Renata Müller nevű színésznő tragikus halálát hozza kapcsolatba Hitlerrel -, a harmadik pedig lila. Amikor az összes munkámat kidobtam, kidobtam ennek a rézkarcnak a lemezeit is. Kidobtam mindent, ami nálam volt. Csak olyan nyomataim vannak, amiket innen-onnan visszakaptam. Ebből a háromból az egyik Keserü Ilonánál, a másik Maurer Dóránál volt, a harmadik nem is tudom, honnan került elő. Van olyan rézkarcom is, amiből nekem nincs is igazán jó nyomatom. Szinte csoda, hogy egyáltalán megmaradtak. Ami papíron volt, azt elégettem a kályhában, akkor még nem központi fűtés, hanem fafűtésű kályhánk volt, a lemezeket meg a kukába dobtam. Ez egy jó út egyenesen a Lipótmezőre."

 

2429. Budapesti Tavaszi Fesztivál. = MTV1, 2000. március 28. 0³⁵-0⁵⁰

                "[Idézetek a Verzió (1981.) című filmből, amelyet március 26-án este az Örökmozgó Filmmúzeumban vetítettek.] Egy gyerek a saját rokonsága ellen[...]"

 

2430. KŐBÁNYAI János: Az asszimiláció íze. = Élet és Irodalom, 2000. március 31. 13. p. [13]

                "A [neológok és a magyar köznemesség közötti] szövetség még kibírta a fenyegetőn figyelmeztető tiszaeszlári megkérdőjelezést, de az I. világháború terheit, majd a trianoni sokkot már nem."

 

2431. ERŐS Ferenc: Virág Teréz: Children of Social Trauma. Hungarian Psychoanalytic Case Studies. Jessica Kingsley Publishers, London and Philadelphia, 2000. 239 old. = Thalassa, 2000. 2-3. sz. 236-237. p. [237]

                "Olvashatjuk a kötetben a tiszaeszlári vérvád pszichoanalitikus értelmezéséről szóló kitűnő tanulmányának [...] angol fordítását is."

 

2432. FRIGYIK Katalin: Egy nyomda, két újság és a Csitáry család. 150 éve született Csitári G. Emil. = Árgus, 2000. 4. sz. 76-89. p. [81]

                "Megfontoltan, kiváló érzékkel szerkeszti a lapot [Székesfehérvár és Vidéke], és mint ígérte igyekszik korrekt tájékoztatást nyújtani. Erre a magatartásra szükség is van, hiszen mint tudjuk 1882-ben választás ugyan nincs, de a tiszaeszlári per élénken foglalkoztatja a közvéleményt, ez az esemény szélsőséges véleménynyílvánításra is alkalmat teremt. Csitári G. Emil a Szabadság kötözködéseit azzal hárítja el, hogy a "rabulisticus izgatásnak nem lévén barátja, valamint eddig úgy ezután is tárgyilagos, minden érvektől és részrehajlástól ment magatartást (...) fog a zsidókérdésben tanúsítani." Egyéb esetekben is óvakodik attól, hogy rágalmazó vagy sértő nyilatkozatokat lapjában közzé tegyen."

 

2433. SZARKA Lajos: Polgári szabadság és nemzeti eszme - Kossuth, a XXI. századi politikus. = Hetek, 2000. május 06.??

                "... gondolatát. Kossuth figyelme minden lényeges hazai eseményre kiterjedt. Állásfoglalása 1883-ban a tiszaeszlári ügy kapcsán példaértékű volt. A zsidóság 49 után visszavont, de az 1867. évi XVII. törvénycikk..."

 

2434. K[UNSTÁR]. Cs[aba].: Szorgalmaznák a holokauszttörvényt. A Mazsihisz újra a kormányhoz fordul. = Magyar Hírlap, 2000. május 12. 5. p. [5]

                "A Mazsihisz aggasztó jelnek tartja, hogy például az elmúlt hónapokban öt zsidó temetőt rongáltak meg az országban, valamint a Hősök terén tartott MIÉP-nagygyűlésen egy szónok külön köszöntötte a párt tiszaeszlári csoportját, hozzátéve, nem felejtik el azt a bizonyos kislányt ott a faluban, utalva a múlt századi koholt vérvádra."

 

2435. K. Cs.: Szorgalmaznák a holokauszttörvényt. A Mazsihisz újra a kormányhoz fordul. = Magyar Hírlap, 2000. május 12. 5. p. [5]

                "A Mazsihisz aggasztó jelnek tartja, hogy például az elmúlt hónapokban öt zsidó temetőt rongáltak meg az országban, valamint a Hősök terén tartott MIÉP-nagygyűlésen egy szónok külön köszöntötte a párt tiszaeszlári csoportját, hozzátéve, nem felejtik el azt a bizonyos kislányt ott a faluban, utalva a múlt századi koholt vérvádra."

 

2436. SIPOS Balázs: A szélsőjobb útja a hatalomba. = Népszava, 2000. május 20. Szép Szó című melléklet. 1. p. [1]

                "A tiszaeszlári vérvád perében, illetve annak kapcsán Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán és az emigrációban élő Kossuth Lajos próbálta megnyugtatni a közvéleményt, és emelte fel szavát az antiszemita kampány ellen."

 

2437. SÁNDOR Iván: Szavak a csendből. - A demokrácia fogyatékos magyar változata -. = Élet és Irodalom, 2000. június 2. 8-9. p. [8]

                "Annak, ami a [II. világ]háború alatt tört fel, messzire visszanyúló előzményei voltak. Kossuth Lajos írta 1882-ben a tiszaeszlári per idején a Függetlenségi Párt vezetőinek: "a faji gyűlölködés, mint >>a nemzet életébe mélyen belenyúló közügy... a XIX. század magyarjait a középkorba akarja visszalökni<<, miközben a magyar és magyar közötti közgazdászati és társadalmi bajok eltakarására szolgál."

 

2438. SÁNDOR Iván: Regényszinopszisok - 2080. [Kecskeméten, 2000. március 22-én, a Jövő század irodalma című tanácskozáson elhangzott előadás szövege.] = Forrás, 2000. június. 63-66. p. [65]

                "Nos, oda jutottam, hogy ha a talentumom megengedte volna, úgy nyolcvan éve olyan regényeket írtam volna, mint például Eötvös Károly A nagy per című munkája, vagy Kuncz Aladár Fekete kolostora, vagy Márai Sándor Egy polgár vallomásai című könyve."

 

2439. CSURKA István (MIÉP): [Beszéde az Országgyűlés 2000. évi tavaszi ülésszakának június 13-i ülésnapján.] = Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 147. szám. 20713-20714. p. [20714]

            " Ha a magyar kormány a rosszul értelmezett és egyébként eleve is rossz status quo politika kedvéért lemond a mérgezés teljes körű kivizsgálásáról, akkor a magyar életet újabb méreghullám érheti el. Emberhalál is következhet. Mi lesz, ha nemcsak ciántól elpusztult halak nyitott halszeme fog vádlóan felmeredni, hanem elkékült hullákat is elénk görget a sors, Tiszaeszlárnál és másutt?! Ha egy bűntett büntetlen marad, a következő kiváltójává válik. A költővel szólva: "Aki egyet rúgott a magyarba..." - nem fejezem be, talán megértik, miért. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiból.)"

 

2440. SZÁLE László: Napirend előtti hallgatás. = Magyar Hírlap, 2000. június 14. 7. p. [7]

                "[A] MIÉP-elnök sem a szőkített olajról beszélt, hanem a szőke Tiszába ömlő ciánról. Aztán bravúrosan exponált egy másik híres bűntényt, így: mi lesz, ha nemcsak a haltetemek néznek ránk vádlón, hanem elkékült hullákat sodor a víz Tiszaeszlárnál... Ez még mindig nem az olajbotrány, "csak" egy gusztustalan asszociáció a vérvádperre."

 

2441. Újraosztják a pártok ingatlanait. Országgyűlési vita a kormányátalakításról. [MH-összeállítás.] = Magyar Hírlap, 2000. június 14. 4. p. [4]

                "[Újabb méreghullám lehetősége.] Mi lesz, ha nem csak a haltetemek szemei néznek ránk vádlón, hanem elkékült hullákat sodor a víz Tiszaeszlárnál és máshol? - kérdezte Csurka István."

 

2442. A cián == Magyar Fórum, 2000. június 15. 1. p. [1]

                "[CSURKA István napirend előtti felszólalása a Parlamentben. Tartalmilag azonos, bővebb változat.] Ha a magyar kormány a rosszul értelmezett - s egyébként eleve rossz - status quo-politika kedvéért lemond a mérgezés teljes körű kivizsgálásáról, akkor a magyar életet újabb méreghullám érheti el. Emberhalál is következhet. Mi lesz, ha nemcsak ciántól elpusztult halak nyitott halszeme fog vádlóan felmeredni, hanem elkékült hullákat is elénk görget a sors, Tiszaeszlárnál és másutt. Ha egy bűntett büntetlen marad, a következő kiváltójává válik. A költővel szólva: "Aki egyet rúgott a magyarba..." - nem fejezem be, talán megértik, miért."

 

2443. DEUTSCH Gábor: Zászló a viharban. = Új Élet, online.

http://www.interdnet.hu/zsido/UJELET/u2000_0601.html

                "Nyugodt esztendők után a XIX. sz. nyolcvanas éveiben olyan vad szelek kezdték a lobogót tépdesni, mint a tiszaeszlári vérvád pere."

 

2444. MAZSIHISZ pályázat 2000. = Új Élet, 2000. július 15. 2. p. [2]

                "dr. Pruzsinszky Sándor A tiszaeszlári vérvádper... dráma feldolg. 100000 [Ft. a megítélt összeg.]"

 

2445. Ungvári Tamás: Élmény, tapasztalat, ideológia : Hétköznapi és tudatos antiszemitizmus == Mozgó Világ, 2000. július. 8-15. p. [10-12; 14; 15]

                [Bibliográfiai adatok.]

 

2446. Sipos Balázs: A tömegsajtó és a világfalu a 20. század első felében == Mozgó Világ. – ??:7 (2000. júl.). – p. 92–204. [98]

                "A tiszaeszlári per idején a budapesti újságok külön távíróvonalat béreltek, s naponta 15-20 ezer szót küldtek a fővárosba."

 

K.J.: Istóczy Győző tragédiájáról beszélnek lányai. Egy rákosszentmihályi villa három nőlakója emlékezik a magyar fajvédelem legnagyobb úttörőjéről == Egyedül Vagyunk, 1943. április 9. [] Uez. = Pannon Front. – 6:4 [28] (2000. aug. 1.). – p. 5–7. [6–7]

 

2447. Nehéz-Posony István: Jogtörténeti tanulmány a zsidókérdésről == Élet és Irodalom. – ??:?? (2000. aug. 11.). – p. 8–9. [8]

                "Mindehhez [kirekesztettség] járult rengetet tévhit, babona a zsidósággal szemben, amelyeknek csúcspontját képezte a tiszaeszlári vérvádper. Ennek nem is a végkimenetele (Eötvös Károly védői közreműködése mellett az alaptalanul gyilkossággal vádolt zsidók felmentése) a meglepő, hanem inkább az, hogy a korabeli vádhatóság készséggel elhitte a faji motivációjú gyilkosságot. [...] E – maga nemében első – koncepciós perhez fűződik Istóczy Győző vármegyei szolgabíró és országgyűlési képviselő föllépése a maga nyílt antiszemita programjával, amelyhez önálló pártot is alapított."

 

2448. pf: Zsidózzunk egy kicsikét : Megjelent a Remény idei 3. száma == Új Élet. – ??:?? (2000. aug. 15.). – p. 6. [6]

                "A tiszaeszlári per visszhangja a korabeli sajtó egy részében – Borsányi Schmidt Ferenc tollából – kitűnően példázza, hogy egy megértést és szeretet hirdető eszmét miként lehet gyűlölködéssé silányítani."

 

2449. Szabó István: A Tisza menti települések adattára : Összeállítás == Jászkunság. – ??:?? (2000. júl.–szept.). – p. 163–231. [212]

                "Tiszaeszlár [...] A hírhedt tiszaeszlári per tette országszerte ismertté a település nevét, amely során több zsidó ellen emeltek vádat, mondván, hogy 1882. április 1-jén rituális célból megölték a keresztény Sólymossy Esztert. A vádlottakat a nyíregyházi törvényszék 1883. augusztus 3-án felmentette."

 

2450. Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan : Emberekkel történt; Porrajmos == Filmvilág. – ??:9 (2000. szept.). – p. 12–13. [12]

                "[Az antiszemitizmus] 1919 utáni megnyilvánulásai nem előzmények nélküliek a magyar történelemben. Elegendő csak Tiszaeszlárra, a századfordulón jelentkező Kereszt-mozgalomra, az agráriusok, Néppártiak szervezkedésére vagy a világháború éveiben felerősödött "zsidó lánckereskedelem"-ellenes hecckampányokra utalnunk. Természetesen mindez nem állt arányban az 1919 után jelentkező és a Kommün zsidó származású vezetőit és Trianont hazug ürügyként felhasználó antiszemitizmus agresszivitásával. Tudom, az előzményekre történő utalásnak is megvannak a maga veszélyei, hiszen ezáltal könnyen felidéződhet a "parttalan, örök zsidógyűlölet" toposza, amely aztán újabb pontosítást kívánna, de talán érdemes lett volna vállalni ezt a kockázatot."

 

2451. Novák Attila: "A sajtó a modern kor agórája, a szabad diszkusszió színtere" == Szombat. – ??:?? (2000. szept.). – p. 30–32. [31]

                "[A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat 2000. május 14-én, a Közép-Kelet-Európai Környezetfejlesztési Intézetben rendezte meg a magyar-zsidó sajtótörténetről szóló konferenciát. Róbert Péter újságíró-tanár az Egyenlőség című zsidó lap kezdeteiről tartott előadást.]  A tiszaeszlári vérvád tárgyalásának idején vált híressé. Bogdányi távoztával Szabolcsi Miksa vette át a főszerkesztői feladatkört. [Hajdú Tibor történész a XX. század első két-három évtizedéről beszélt.] A professzor tagadta azt a közvélekedést, hogy Tiszaeszlár és az első világháború között nem volt komolyabb antiszemitizmus az országban."

 

2452. KR: Az első főügyész emlékére. 175 éve született Kozma Sándor == Új Dunántúli Napló. – ??:?? (2000. szept. 2.). – p. 3. [3]

                "[Dr. Nagy Károly, a Kozma-emlékbizottság elnöke tartotta az avatóbeszédet.] Leghíresebb tettei a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatosak. Kozma képtelennek tartotta a gyanút, hogy a zsidók egy részének keresztény szűzlány porított vérére van szüksége a húsvéti pászkához. Az ügyészi felmentési indítványt a bíróság és végül a Kúria is helybenhagyta."

 

2453. Dr. Nagy Károly: Utcát Eötvös Károlynak! == Magyar Hírlap Online, 2000. szeptember 13. INTERNET

                "Két esemény aktív részese lehettem a közelmúltban. Beszédet mondtam Kozma Sándor első magyar főügyész Nádor u. 23. alatti emléktábla-avatási ünnepségén. Nemcsak jogászok voltak jelen, hanem tanárok, papok s több vidéki település küldötte is. Augusztus utolsó napján pedig a csodálatos Dohány utcai zsinagóga előtti könyvtér pódiumáról vallhattam Kozma főügyész és Marczali Henrik történetíró - s utóbbi édesapja - barátságáról, a már júniusi ünnepi könyvhéten sikert aratott Marczali: Emlékeim című könyve kapcsán. A könyv kiadója megajándékozott a Lőw Lipót beszédei című kiadvánnyal. Dán Ofri, a Tel-Avivban naponta megjelenő Új Kelet főszerkesztője pedig a legújabb könyvével, az Egy évszázad tanúja cíművel, melyben dr. Hermann Dezsőről, a nemzetközi hírű jogászról és kutatóról ír. A kötetből értesültem, hogy a hírhedett tiszaeszlári vérvádperről művét már nagyrészt megíró Cvi Hermann elhalálozott, s így e perdráma újabb feldolgozására még várnunk kell. Ofri a bevezetőben azt írja, hogy könyve hősének, Hermann Dezső kutatásainak köszönhetően a vészkorszak két legnagyobb embermentőjének, dr. Kasztner Rezsőnek és Kurt Becher SS-ezredesnek - közreműködésükkel legalább 450 000 zsidónak sikerült megmenekülnie a biztos haláltól - csak elismerés jár: már régen szobrot kellett volna emelni nekik. Ofrit megismervén nincs kétségem: hamarosan lesz is szobruk Izraelben, s talán másutt is. A zsidó könyvhéten beszélgetők egyetértettek velem abban, hogy Budapesten illene utcát elnevezni Európa-hírnevünk első számú diadalmas védelmezőjéről, Eötvös Károlyról. Sok keresztnév nélküli Eötvös utcája van Budapestnek. Az egyiket egyszerű lenne a Károly névvel kiegészíteni. Dr. Nagy Károly a Kozma Emlékbizottság elnöke, Budapest

 

2454. R[ozgics]. M[ária].: Civil kurázsi pártérdekből == Magyar Fórum. – ??:?? (2000. szept. 14.). – p. 3. [3]

                [A Benedek István Gábor által szerkesztett Remény című folyóirat egyik cikkéből:] ...a Vasárnapi Újság náci szellemiségű orgánum, amelyben a Remény volt munkatársa, Galambos Goldmann Tamás nyilatkozata a zsidóságot a tiszaeszlári vérvád szerencsétlen alakjára, Scharf Móricra emlékezteti."

 

2455. Paskó Ildikó: Ne haragudjon, Tanár úr, rossz tételt húztam. [Elhangzott október 3-án a Farkasréti temetőben, Szabó Miklós történész temetésén] == Beszélő. – ??:?? (2000. szept.–okt.). – p. 26. [26]

                Vagy még inkább Tanár úr, nem lehetne, hogy legyen még egy óra? Hogy álljon ki a katedrára a minnesotás pulóverében. Hogy fonja össze a karját, és a jobb keze mutató és középső ujját finoman összedörzsölve kezdjen el beszélni, és beszéljen, és beszéljen másfél órán keresztül, megállás nélkül, és mi füleljünk és jegyzeteljünk szélsebesen, és csak néha merjük félbeszakítani, hogy visszakérdezzünk: „hogy mondta, Tanár úr, hogy hívták a tiszaeszlári nyomozót, Decski? vagy Recski?”, mert alig lehet hallani, amit mond, mintha a távolabb ülőket nem akarná az előadásával zavarni.

 

2456. Kozáry Andrea: A "tett propagandája". Az anarchisták az 1880-as években Magyarországon == Múltunk. – ??:4 (2000.). – p. 224–257. [235]

                "1883 nyarán a tiszaeszlári vérvád kapcsán több írásban az egyház negatív szerepét taglalták, Magyarország szégyenének nevezték a pert, és hangsúlyozták, hogy az antiszemitizmus éppúgy idegen a szocializmustól, mint a nemzetiségi gyűlölet szítása. [Jegyzetben:] Népakarat, 1883. július 15., augusztus 23. Utóbbit közli: Siklós Zsuzsa [...]"

 

2457. Szigethy Jenő: Az elveszett templomtól a visszanyert országig == Rubicon. – ??:10 (2000.). – p. 27–31. [30]

                "Németországban nemzetközi antiszemita kongresszust rendeztek, Magyarországon újjáéledtek a középkori vérvádak (tiszaeszlári per)."

 

2458. Sztankay Ádám: Játék a filmmel : Hunnia privatizálása == 168 óra. – ??:?? (2000. okt. 12.). – p. 30–32. [30]

                "[Simó Sándor filmjei.] A tiszaeszlári mészárlásról szól az 1993-as Midőn a vér. Az 1996-os filmszemlén szintén a zsidókérdés kapcsán készült dokumentummunkáját vetítik, a Wesselényi utca 13.-at."

 

2459. R[óbert]. P[éter].: Beszélgetések Scheiber Sándorral és Fejtő Ferenccel == Új Élet. – ??:?? (2000. okt. 15.). – p. 4. [4]

                "Fejtő Ferenccel már a rendszerváltást megelőző években történt az eszmecsere, és lényegesen szabadabb a hangvétel. Itt már sok a korunkbeli név, de a múlt anekdotái is érdekesek, például a hírhedt tiszaeszlári vizsgálóbíró, Bary későbbi életét felelevenítő rész."

 

2460. Braham, Randolph L.: Magyarország keresztény egyházai és a holokauszt == Múlt és Jövő. – 12:3–4 (2000.). – p. 43–60. [43

                "Jelentős szerepet vállaltak [a keresztény egyházak képviselői] az 1875-ben megalakított Antiszemita Pártban, és élen jártak az 1882-83-as hírhedt tiszaeszlári vérvád nyomában támadt zsidóellenes uszításban. [Jegyzetben:] A tiszaeszlári vérvádügy körüli antiszemita hisztériát egy Adamovics József nevű helyi katolikus plébános korbácsolta fel. Herczl: [Christianity and the Holocaust of Hungarian Jewry, New York, 1993.] 8–17. o."

 

2461. Dérczy Péter: Anekdota, történet és vidéke, 2. == Élet és Irodalom. – ??:?? (2000. okt. 27.). – p. 16. [16]

                "[Sturm László: Hagyományok metszéspontján.] Négy szöveget elemez a szerző részletesebben: a Primadonnát, a Budapest vőlegényét, az A tiszaeszlári Solymosi Esztert s végül a Kossuth fiát (az előzmények között érinti az Ady Endre éjszakáit, a Bródy- és a Rózsa Sándor-művet is). Sturm, Bori Imre nyomán, e szövegeket tényregényként kezeli, amit indokolhat ugyan az alkotásoknak az a jegye, hogy mind valóságosan élt szereplőkről szól, akik köré saját történetüket szövi Krúdy, valamint az is, hogy - ahogy ezt kiváló filológiai fejtegetésekben Sturm bizonyítja - mindegyikben létező források alapján dolgozott az író. Krúdy azonban meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel ahhoz, hogy valóban ilyen típusú műveknek láthassuk műveit, s ezt Sturm szóhasználatának bizonytalansága is sejteti: a tényregény, a dokumentumregény, riportregény fogalmakat szinonimaként értelmezi, s ez legalábbis kétséges. Magam megkockáztatnám, hogy nem is olyan fontos ez a fajta műfaji megkülönböztetés az író pályáján, már csak azért sem, mert tudjuk, Krúdy, ahogy mondani szokás, igen gyakran dolgozott "hozott anyagból"; figuráit sokszor vette saját életéből-élményeiből. Igaz persze, hogy itt pontosan felismerhetőek, míg legtöbb művében nem azonosíthatók ilyen egyértelműen. [...]Krúdy e műveiben formai tradíciókra is hivatkozik: [...] s talán némi megszorítással a detektívtörténet is idesorolható (Solymosi Eszter)."

 

2462. Németh Balázs: Schustermatt : Városházi viták, 2. == 168 óra. – ??:?? (2000. okt. 26.). – p. 18–19. [18; 19]

                "[Budapest, MSZP–SZDSZ koalíció határozati javaslata, miszerint Schuster Lórántot pártja hívja vissza a kulturális bizottságból.] Ám a MIÉP ehelyett kiosztotta a képviselő addigi összes beszédét – csodák csodájára kéznél volt! –, valamint Csurka István egyik elemzését az örökzöld tiszaeszlári vérvádról – gót betűkkel nyomtatva."

                "[Tirts Tamás a MIÉP-frakció által provokált ideológiai vitákról:] Ilyenkor különféle világnézeti megközelítésben irodalmi-történeti szempontok kerülnek elő Bárdossy megítélésétől kezdve a Wallenberg-szobrok számán át a tiszaeszlári vérvádig. A Fidesz–MDF–MKDSZ-frakció egységes álláspontja: az efféle, összetett ideológiai színezetű kérdésekben nem vagyunk hajlandóak megszólalni."

 

2463. Rugási Gyula: Szellemképek. Töredékek a közelmúlt vallástörténetéből == Holmi. – ??:11 (2000. nov.). – p. 1331–1345. [1336]

                "[...]a hirtelen felhőszakadás után a szennyes ár egyszeriben felszínre hozza az addig az alanti régiókban rejtőző dolgokat (az okkultizmus, a pornográfia, a különféle ideológiai torzszülemények így árasztották el az országot 1990 körül), akkor mindenképpen várni kell, amíg az áradat visszavonul, s az általa magával ragadott különféle anyagok "leülepednek". Előbb-utóbb azonban kifejezetten kínossá válik a hiábavaló várakozás. Mintha csak a bolhapiacon ődöngene az ember, a lomok és kacatok között válogatva (a heroikus, történelmi múlt filléres, intim emlékekre váltva) ki-ki megtalálhatja a neki való portékát: keresztény és keresztyén Magyarországot, Árpád és Szent István népét, úri világot és proletár öntudatot, fajvédelmet és nemzetközi zsidó összeesküvést, eurokonform nemzetgazdaságot, "a magyar folyók vizét" ciánnal szennyező román ügynököket, egyperces néma megemlékezést a zsidók által meggyilkolt Solymosi Eszter emlékére[...]

 

2464. Frideczky Frigyes: A zsidóság története Erdélyben (1623–1944) == Új Élet. – ??:?? (2000. nov. 15.). – p. 5. [5]

                "A továbbiakban megismerkedünk [...] a tiszaeszlári pört "előlegező" perei vérváddal[...]"  [Recenzió Carmilly könyvéről]

 

2465. Varró Szilvia: Csurka és a nerc erő : MIÉP-leltár, 1. == Magyar Narancs. – ??:?? (2000. nov. 16.). – p. 11–14. [13]

                "[A fővárosi MIÉP-frakció egy tagja mondja:] "Ha lehetőségünk van, igyekszünk ideológiát csempészni a közgyűlésbe. Az igazságot nem lehet elhallgatni, tisztáznunk kell, mi történt Bárdossyval, kik ölték meg Solymosi Esztert" - mondta a fentebb idézett tag. A parlamenti frakció egyik tagja ezt hallva értetlenkedett: "Milyen Eszter? Az ki?"

 

Karsai László: Egyetemi és középiskolai tankönyvek a holokausztról == Mozgó Világ. – ??:12 (2000. dec.). – p. 19–43. [27]

 

2466. Para-Kovács Imre: A Nyugat alkonya : Könyvárverés == Magyar Narancs. – ??:?? (2000. dec. 7.). – p. 28. [28]

                "Menet közben tanulom meg például, hogy kifejezetten taplóság licitálás közben tekergetni a nyakamat, hogy vajon ki az, aki 160 000-nél még fent tartja a tárcsáját, illetve ki hajt annyira Marschalkó Lajos Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora (első kiadás!) című könyvére. Ilyenkor olyan tekinteteket kapok, hogy jobbnak látom, ha a náthámmal foglalkozom, és egy zsebkendő mögé rejtem vöröslő orromat."

 

2467. [Emléktáblát avattak Kozma Sándor, az első királyi főügyész emlékére, születésének 175. évfordulóján tegnap Kaposváron, egykori lakóházának falán] == Magyar Nemzet. – ??:?? (2000. dec. 16.). – p. 16. [16]

                "A jogtörténetbe a hírhedt 1883–84-es tiszaeszlári vérvádper európai lezárásával, az eljárás során tanúsított emberséges magatartásával írta be a nevét."

 

2468. Tamás Tibor (közgazdász): Játsszunk elhatárolósdit! == Magyar Hírlap Online, 2000. december 19. INTERNET

                "Nem érdemes sorolni az eseteket - az új parlament összehívása óta rengeteg alkalom nyílt volna az eltűrhetetlen frakció helyretételére, de egyetlenegyszer sem hagyták ki őket semmilyen nem kötelező egyeztetésből. Egyetlenegyszer sem hangzott el a jobbközép pártok vezetőitől olyasmi, hogy ha nem muszáj, nem állnak szóba olyan alakokkal, akik a huszadik század végén képesek a tiszaeszlári Solymosi Eszter ügyét felhozni a "bankárbal" elleni harcukban. (Példa: a Magyar Fórum 1999. október 7-i számában Csurka a Demszky Gábort a miépesek ügynök-vádjai alól tisztázni kívánók érveit minősítette. Valahogy nem talált más jelzőt, mint hogy azok az érvek "tiszaeszláriak", ami a MIÉP elnöke szerint arra utal, hogy "Demszkyék", akárcsak a tiszaeszlári vérvádper idején a gyilkossággal vádolt zsidók védői, "megrostálták, és azonnal megtámadták mind a tényeket, mind a tények nyilvánosságra hozóit". Úgy látszik, ha ilyesmit gyanít Magyarországon egy pártelnök, gyanúját minden hátsó szándék nélkül, csakis a hírhedt vérvádper felhánytorgatásával fejezheti ki.) Nem igaz, hogy a fideszesek az efféle szövegekben bármiféle demokratikus párbeszédre alapot találhatnak - miért nem akadt mégsem egyetlen gesztusuk a szélsőjobb megállítása érdekében?"

 

2469. Holhome Ottó: [Kommentár 2071-hez.] == http://holhome.i8.com/kiscikk1/zsidokerdes.htm

                "Megjegyzés [Nehéz-Possony cikkéhez]: Ez a hozzáállás több mint furcsa. Lehetne rasszista magyargyűlölőnek is nevezni. Mi történt 1882. április 2-án a Szabolcs-megyei Tiszaeszláron? Ezt tulajdonképpen csak 1882.május 23-án, a parlamenti ülésen említette meg a nyilvánosság előtt Ónody Géza képviselő, tiszaeszlári birtokos: "Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. F. év. április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor egy tizennégy éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért, onnan szemtanúk, élő emberek látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. – Nagy zaj a jobboldalon.) A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van." A néhány nap múlva beérkezett hivatalos jelentések mindenben megerősítették az esetet. Tiszaeszláron az ortodox hitközség metszőt választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett Scharf József házához, aki amolyan egyházfiféle volt. A 14 éves Solymosi Eszter, aki kis szolgálóleány volt egy gazdaasszonynál, kék és sárga festéket vásárolt a húsvéti meszeléshez. Amikor elhaladt a zsinagóga, illetőleg Scharf József háza előtt, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat. Ettől a pillanattól kezdve a kis magyar lányt nem latta többé senki sem. Egyedül Scharf József fia, a 14 éves Móric vallotta, hogy behívták a templomba és ott meggyilkolták. Csendőrség még nem volt Magyarországon. A nyomozás nagy késedelemmel és gyengén indult meg. Bary József, a nyíregyházi törvényszék fiatal vizsgálóbírója, lelkiismeretesen és nagy fáradtsággal, – de természetesen nem a mai modern eszközökkel, – egyedül végezte a nyomozást. Ezenfelül már a kezdetben elmulasztotta a legfontosabbat: nem kereste kellő eréllyel Solymosi Eszter holttestét. Egy azonban biztos. Mind a nyomozás, mind a hosszú hetekig tartó nyíregyházi törvényszéki tárgyalás során, amelyen már ott voltak a legnagyobb világlapok kiküldöttei is, soha, egy pillanatig sem volt szó vérvádról. Nem merült fel ez a keresztény nemzeti sajtóban, sem pedig a szenvedélyes képviselőházi viták során sem. A középkori vérvád babonája egyetlen vizsgálóbírói, vagy törvényszéki iratban sem fordult elő, mint ilyen. Csupán Scharf Móric, az egyházi fia említette első kihallgatása során, majd később a helyszíni tárgyaláson ismét eljátszotta, hogy a kulcslyukon miként nézte végig, amint lefogták Solymosi Esztert és kifolyatták a vérét. Az utóbbit mindenki egy gyermek fecsegésének tekintette. Azonban a puszta, - legvalószínűbben - szexuális jellegű gyilkosság tényére - számtalan közvetett és közvetlen bizonyíték volt. Ezeknek a nyilvánosságra való kerülése idején indult meg egy különös mozgalom, amely aztán az egyszerű és közönséges gyilkossági aktából, nemzeti és faji kérdést, majd pedig világszenzációt és "tiszaeszlári ügyet" csinált. Ez a tévesen értelmezett zsidó kisebbségi szolidaritás mindent megmozgatott, hogy az ügyet eltussolja, mellékvágányra tolja, és a gyilkosokat, – akik minden felvilágosult magyar szerint - legfeljebb közönséges gyilkosok voltak, megmentse az akasztófától. Lehet, hogy a magyarországi és a Galícia felől frissen érkezett zsidók féltek a lappangó antiszemitizmustól. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ekkor tettek első kísérletet a magyar jogállam sarokba szorítására, megvesztegetésére, terrorizálására. Ehhez a meglepő és eladdig szokatlan összefogáshoz csakhamar csatlakozott a párizsi Alliance Israelitée Universelle. Hatalmas világerők mozdultak meg a tiszaeszlári sakterek érdekében. Parlamenti interpellációk, párbajok kísérték az egyre szenvedélyesebb vitát. Először hangzott fel Magyarországon a sajtóban az a szenvedélyes, gyűlölködő és terrorisztikus hang, amely 1918–19-ben és 1945 után a zsidó kezekben levő magyarországi sajtót jellemezte. "Az antiszemita politikai törekvések, a tömeghangulat felkeltése és a tömegpropaganda szempontjából a tiszaeszlári gaztett nagyszerű lehetőségeket rejtegetett magában! – írja Bosnyák Zoltán Istóczy Győzőről készült tanulmányában. – Jellemző azonban az antiszemita politikusok és a később megalakult antiszemita párt és vezetőjének, Istóczy Győzőnek mélységes felelősségérzetére, hogy soha sem tettek kísérletet a saktergyilkosság politikai kiaknázására. Istóczynak az volt az álláspontja, hogy a tiszaeszlári eset az antiszemitizmus szempontjából csak epizód. Az antiszemita pártnak nem feladata a bűncselekmények megtorlása, ez bírói ügy. Istóczy még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy a tiszaeszlári ügy és az antiszemitizmus között bármi összefüggés lenne."

 

Drumont, Eduard: La France juive.

 

 

 

 

 

 

---

1018