Ady Endre–Zweig, Arnold [készül/get – Eötvösig itt egy kis előzetes]
Tiszaeszlár. Irodalmi minilexikon.
Tiszaeszlár! Súlyos terhe a magyar-zsidó együttélésnek, éteribb szférákba emelhetik/emelik a művészi feldolgozások?
ADY Endre (1877–1919): költő, publicista
Utalások fordulnak elő publicisztikájában.
- ADY Endre: Fő a felekezeti béke. = Szabadság, 1900. augusztus 29. ??Internet, CD, Ady Endre összes prózai művei" c. első kötet
"A zsidók el vannak ragadtatva az által, hogy dr. Wolafka püspök, jubileuma alkalmából, összecsókolta Krausz rabbinust, és kijelentette, hogy vérével is kész megvédeni a zsidókat, noha ő szerezte ezen nótát: Solymosi Eszter vére de piros, / Száz forintos bankó de szép papiros, / Zikcene-Zakcene zümmög a zsidó, / Tátele-mámele sárga bugyogó... E csúfondáros nótát Wolafka országszerte elterjesztette, valamint a zsidókat gúnyoló többi nótáknak is ő volt a legbuzgóbb terjesztője."
- ADY Endre: A zsidók a politikában. = Nagyváradi Napló, 1901. június 15.
- ??A[DY]. E[ndre].: Szezongazság. = Nagyváradi Napló, 1902. április 6.??
- A[DY] E[ndre]: Az erkölcs jegyében. = Nagyváradi Napló, augusztus 31. ??p.
"Egánt és a ruténmentést is a kaszinó szülte meg, hogy illedelmes formát nyerjen az antiszemitizmus, mert Tiszaeszlárt kissé bajos volna újra előrántani."
- ADY Endre: Nagy világosság mellett. = Nagyváradi Napló, 1903. augusztus 6. ?? Internet, CD, Ady Endre összes prózai művei" c. kötet
"Mi lesz? Nagy világosság. E világosságban meglátjuk egymást, s meglát bennünket Európa. Eszlár óta nem voltunk ilyen híresek. Vezércikkeket írnak rólunk a párizsi, londoni, berlini lapok."
- A[DY]. E[ndre].: ??A fekete kéz.?? = Budapesti Napló, 1906. június 23. ??
- ADY Endre: Sokalják az éh-bért. = Nyugat, 1910. 2. sz. 138-139. p. [138]
"De például olvasnom kellett itt Párisban az öreg Eötvös Károlynak egy nyilatkozatát a főváros jubiláris díjáról és rólam. Tudom jól, hogy Eötvös Károly a régi magyar táblabíró-világ érdekes ősállatja s ő már mint ember is elaggult. [...] Tűröm, hogy Eötvös Károly, aki sohase volt más, mint egy vén, mulatságos szószátyár, engem leostobázzon. De nem tűröm a komoly irodalom nevében, hogy Budapest kétezer koronáját fölfújják horribilis jutalommá s dísszé. Eötvös Károly elfelejtette már azt is talán, hogy egy-egy ravasz fiskális-tanácsért sokkal nagyobb pénzeket fizetnek kétezer koronánál Magyarországon."
- ADY Endre: Az én kálvinistaságom. = Nyugat, 1916. március 16. 378-379. p. [379]
- VEZÉR Erzsébet: Ady Endre. Élete és pályája. Budapest, Gondolat. 1969. [18]
"Ady itt [Nagykárolyban] ismert meg nagyobb tömegben zsidókat, és - alig néhány évvel a tiszaeszlári pör után - az antiszemitizmusnak elég agresszív formáit is."
- HEGEDŰS Nándor: Ady Endre Nagyváradon. (Irodalmi forrástanulmány). Budapest, Akadémiai Kiadó. 1956. [12]
"Igen ám, de éppen ekkor robbant ki a tiszaeszlári vérvád, amely újból riadtságot hintett el minden zsidó rétegbe és ez a zsidókat, vagyoni helyzetükre és foglalkozásukra való tekintet nélkül, bizonyos homogenitásra kényszerítette, egybeterelte."
- HEGEDŰS Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. (Új Magyar Múzeum irodalmi dokumentumok gyűjteménye.) Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1957. [75; 76; 77; 216]
"A vád, amelyre Ady cikke (mert kétségkívül ő írta) céloz, az, hogy állítólag Wolafka [Nándor kanonok, kisprépost, debreceni plébános] szerezte ezt a hírhedt verset: Solymosi Eszter vére de piros. / Száz forintos bankó de szép papiros / Zikcene-zakcene, zümmög a zsidó / Tátele, mámele, sárga bugyogó. Hogy azonban ezt a verset tényleg Wolafka szerzette volna, semmi sem bizonyítja. [...] A vers [Ady: Zikcene-zakcene stb.] címében olvasható "stb." szócska természetesen nem takart mást, mint az ismert gúnyvers folytatását, annak tisza-eszlári vaskosságában: "huncut a zsidó". [...]Ady Wolafka püspöknek tulajdonította a tisza-eszlári időkre gyártott antiszemita zikcene-zakcene rigmust és így ez évek múlva is az eszében maradt. [...] Kozma Sándor, akire Ady céloz, királyi főügyész volt a híres tiszaeszlári vérvád idején és elejtette az ártatlan zsidók ellen koholt vádat."
Ágai Adolf (1836–1916): újságíró, szerkesztő, író
„Egy péntek este az öreg ur reszkető kézzel tette le az asztalra a >>Pester Lloyd<< esti lapját. – Ez már mégis sok! mondá. Ilyesmivel vádolni a zsidóságot! – Mi az papa? kérdi őt fia, az Izidor. – Olvasd el ezt! mondá mély felháborodás hangján Säbelbein Jakab ur. Az eszlári história első hire volt az. – Sajnálom, hogy amint akartam, nem hagytalak tégedet lenni advokát, folytatá az öreg. Tégedet küldtem volna le, hogy védelmezzél a Scharft, vagy a vádlottak közül akármelyiket, ha 20,000 florint kóstál is. Izgatottan méregette a szobát a leghosszabb lépésekkel, melyekre rövid lábszárai képesek voltak. A fiu, az Izidor, egy bicczentéssel lelegyintvén orráról a csiptetőt, elolvasta a hirt és aztán fölényes mosollyal tette vissza az esti lapot az asztalra. – Papa, neveté, ez egy nagy unsinn. – Eztet te nem értsz. Éppen ezért veszedelmes, mert unsinn. És mit szólják hozzá a magyar hirlapok? Az ujsághalomból, melyet a ház az ő sokféle összeköttetései miatt járatott, Izidor kikapott egy-két magyart is. Átfutott rajtok, mig az apa hátravetett kézzel állt meg előtte és leste fia arczán a hatást, ki az ő ekevas orrával szántotta végig az egyik vezérczikket s utána még vagy hármat. – Papa, ez már nem unsinn; ez gonoszság. – Látsz? kiáltá az öreg a fájdalmas diadal hangján. Mélyen elkeseredtek mind a ketten. Mert az eszlári >>rituális gyilkosság<< révén néhány hazafias magyar ujság aztán ugyancsak neki került a zsidóságnak, melyet a czudarság incarnatiója gyanánt föstöttek le, amelytől megtagadtak minden emberi tulajdonságot, amelyről leszedték volna még a keresztvizet is, ha lett volna rajta. Nemzetellenes, vérszopó, gyáva, kiirtani való! – ezt harsogtatták. Az ugynevezett lovagias becsületérzésről meg annyi fogalma sincs, mint világtalannak a szinről.”
Kardhányó Izidór. In [uő.] Porzó: Igaz történetek. Húsz elbeszélés. Budapest : Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedés kiadása, 1893. p. 247–260. [247; 248; 249]
„Egy adomáját, s nyilván a legjobbak egyikét, melynek nyomát sehol sem láttam az idejáró magyar lapokban, elmondok mégis. A rút emlékezetű eszlári napokban volt. Ártatlan emberek csomóba verődve, álmatlan éjszakákon s kinos napokon – meg annyi könnyhullásos hosszú-napokon át – rettegve lesték a biró ajkán a szót: élet lesz-é, vagy halál? Akkor volt az, midőn a közvádló is a védők sorába lépett. A kir. főügyész, hogy a maga szemével is lásson, a maga fülével is halljon, szintén megjelent a tárgyaláson.”
A mi öreg urunk. Kozma Sándor. [1897] In Porzó: Új hantok. A Por és hamu második sorozata. Budapest : Athenaeum, 1906. p. 89–107. [96]
„Nem röp – de köpiratot szórnék oda jaz nípnek, hattunná mög, hun keresse az igazságot. Hogy mögtisztőném vele jaztat a semita gyávaság bicskájával környülmetélt szivü jebi fajt, hogy afféle vérszerénti embörsakterolásba mondja bűnösnek! Nem a! Nem megy az tul a libán. Ha jökröt metsz, mán akkó elfordíjja a fejit. Májig is bámiszkodok rajta, hogy a Móricz gyerök ki mert állni a placzra az Istóczy Viki komám elejibe, mert azt hallom az uságbul, hogy magja is vót a püstölyének. Pedig az a Vármány még csak nem is ritter, hogy lovagijas elígtítelt adhatna. Nem ugy szedi másbul a vért a jordi, hogy bicskáz, vagy golyóbist szalajt bele ja magyar embör mócsingjába. Mögcsapolja az a vért kés nélkül.”
Vérvád és egyéb szamárságok - szamojéd atyafiak. In Csicseri Bors:. Ha sszóljék! Dombszögi és bugaczi Mokány Berczi viselt dolgai... II. kötet. Gyoma : Kner Izidor, 1910. p. 173–179. [173]
További irodalom:
Eszlár után. In Csicseri Bors: Ha sszóljék! Dombszögi és bugaczi Mokány Berczi viselt dolgai... II. kötet. Gyoma : Kner Izidor, 1910. p. 180–181.
Anekdota
Az eszlári pörből. In Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs. 4. kötet. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1900.] 263–264. p.; Az arckép. In Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs. 5. kötet. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901.] 26. p.; Egy bonyodalom psychologiája. In Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs. 5. kötet. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901.] 80–84. p.; Az igaz és bölcs tanu. In Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs. 5. kötet. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901.] 138–139. p.; XIII. Leo és Haynald Lajos. In Tóth Béla (gyűjtötte és magyarázza): A magyar anekdotakincs. 5. kötet. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, é.n. [1901.] 16??–16?? [166]
Bacher Simon (1823–1891): héber költő, műfordító
„Egy fél évszázadon keresztül alig volt jelentős eseménye a magyar zsidóságnak, amelyet Bacher egy-egy hosszabb-rövidebb versben meg ne örökitett volna. A kongresszus, a szeminárium megnyitása, a 48-as zsidó hősök sirkövének felavatása, a tiszaeszlári tragédia, a magyar és a külföldi zsidóság nagyjainak jubileuma, vagy halála, de éppugy Vörösmarty vagy Deák Ferenc halála, a koronázás és a kiegyezés is friss versekre hangolták.”
Dr. Feuerstein Emil: Bacher Simon (1823-1891). In uő.: Egy marék virág. A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége. Első kötet. Tel Aviv : A Megörökitési Emlék Bizottság kiadása, 1986. p. 165–167. [166]
Bálint György (1906–1943): író, újságíró, műfordító, kritikus
Bálint György: Az "Erdélyi-ügy". = Pesti Napló, 1937. augusztus 10. p. 9. In uő.: A toronyőr visszapillant. I/2. 344–347. p. In uő: A toronyőr visszapillant. Cikkek, tanulmányok, kritikák. II. kötet. Szerk. és az utószót írta Koczkás Sándor. Sajtó alá rendezte Koczkás Sándor és Magyar István. A bibliográfiát és névmutatót összeállította Magyar István. A jegyzeteket írta Rét Rózsa és Kristó Nagy István. Budapest : Magvető, 2., bőv. és átd. kiad. p. 98–101., 673–674.
„Az egyenlőség elvének adtunk elégtételt. Voltaire-nek és Rousseau-nak adtunk elégtételt, Kantnak és Lessingnek. Lincolnnak […], Kossuth Lajosnak és Eötvös Károlynak adtunk elégtételt. Az európai kultúrának adtunk elégtételt.”
Bálint György: A néger hullámjogosultsága. = Pesti Napló, 1931. július 18. p. 11. In uő.: A toronyőr visszapillant. I/1. 25–29. p. In uő: A toronyőr visszapillant. Cikkek, tanulmányok, kritikák. I. kötet. Szerk. és az utószót írta Koczkás Sándor. Sajtó alá rendezte Koczkás Sándor és Magyar István. A bibliográfiát és névmutatót összeállította Magyar István. A jegyzeteket írta Rét Rózsa és Kristó Nagy István. Budapest : Magvető, 2., bőv. és átd. kiad. p. 100–104. [104]
Ballada
„Kisvárdán a következő töredéket hallottam Solymosi Eszter haláláról: Kis-Eszláron viégig menni nem merek, / Attú fiélek, hogy a zsidaók megölnek. / Sánta Blenner lefogta a jány száját, / A hat viékás elmeccette a nyakát. / Sujmosi Eszter véri de sziép piros, / Az ezresbankaó be sziép papiros. Mondotta: özv. Luncer Gyuláné koldusasszony 79 éves Kisvárda. A ballada a közismert, fiktiv eszlári büntényre vonatkozik. Az általam átnézett munkákban nem találtam variánsra.”
A tokaji hegyoldalba felleg ül... [Ballada] In Ortutay Gyula: Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény. Nyíri, rétközi balladák, betyár- és juhásznóták. Szeged, Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma V. kiadvány. p. 40–41. [79]
„Solymosi Eszter esetéről nem állitjuk, hogy nem lehetne balladát irni, de annak másformának kellene lenni, felfogásban is, kidolgozásban is. Egyébiránt e néphit, mely a középkorban átalános volt, egy ó-angol balladában is meg van örökitve, mely magyarra is le van forditva (Szász K. <> III. kötetében).”
[Solymosi Eszter esetéről. A Szerkesztői mondanivaló című rovatban.] = Vasárnapi Újság, 1882. július 23. p. 482.
Bíró Lajos (1880–1948): író, újságíró
„Ugyanez a bölcsesség, amely Tiszaeszlár után hosszu ideig ezzel a hitvallással próbálta eltölteni a zsidóságot: zsidó szavazzon mindig kormánypártira.”
A zsidók útja. Wien : Pegazus, 1921. [49]
„A megértésnek nincs semmi módja. De a beszélgetés során, ha elég soká tart, azt megérzi az ember, hogy ezek az öreg urak (nem is kell, hogy olyan nagyon öregek legyenek) sohase tudják elfelejteni a hálát azért, hogy a magyar nemesség (amelynek szemükben a Tiszák a képviselői) beeresztette őket az egyetemre. És nem tépette szét, amikor széttéphette volna. A hangja remegni kezd és a szeme könnybe lábad, amikor végső argumentumként ezt mondja: – Önök nem tudják, mi volt Tiszaeszlár. ...Nem, mi nem tudjuk, mi volt Tiszaeszlár. Mi csak azt tudjuk, hogy nem lehet nyugodtan aludni azzal a tudattal, hogy a magyar nép a háboru után talán megint százezer embert küld minden évben az amerikai bányákba és gyárakba és hogy a magyar csecsemők fele tovább is elpusztul az ötödik éve előtt.”
Bíró Lajos író: [válasza a Huszadik Század körkérdésére] = Huszadik Század, 1917. július–augusztus. p. 53–55. [55]
Bródy Sándor (1863–1924): író, újságíró
„[Horánszky Nándor] Vigyázni ugyan mindig vigyázott magára. Eszlárnál már-már védte a zsidókat. Egy jó szellem sugta neki: ne tedd, ne tedd. És vajjon lehetne-e most miniszter, ha még százszor úgy akar is, amint akar? Soha. A sors ime őt kijelölte. De neki azért csak később jutott az eszébe.”
Bródy Sándor: A császár és a magyar ügyvéd. In uő.: Fehér könyv. II. 1900. februárius. Budapest : Az író kiadása, 1900. p. 21–26. [25]
BRÓDY Sándor: Emberi okmányok híres férfiakról. Eötvös Károlyról. In uő.: Fehér könyv. X. 1900 október. Budapest, Az író kiadása. [1900.] 33-61. p. [59]
„Benéztem hozzá az elmult héten, hogy megtudakoljam, mikor jönnek a többi könyvei[...] Meglesz-e a hires, nevezetes eszlári per hármas könyve, amivel az ő helyén egy más - önzetlenebb férfiu - régen óriási vagyont keresett volna.”
Eötvös Károly. In uő: A nagy regény alakjai. Budapest : A Magyar Hírlap kiadása, 1 125-144. p. [142; 143]
„Ám ő [apám] is csak magyarnak tudta magát, más szó, más érzés nem volt odahaza és én is csak amaz emlékezetes Eszlár alkalmából tudtam meg, - érthető daczból - hogy sémi vagyok és nem turáni, pedig a kedvem turáni.”
Bródy Sándor: Zsidókról. In uő.: Fehér könyv. Uj évfolyam II. 1915 márczius. Budapest, Az író kiadása. 1915. 67-86. p. [75; 76]
- HATVANY Lajos: Emlékbeszéd Bródy Sándor felett. In Bródy Sándor emlékezete. Budapest, Századunk. 1931.
- KOMLÓS Aladár: Bródy Sándor. = A Toll, 1934. 3. sz. 100-120. p. [?]
- ZSOLDOS Jenő (szerkesztette és bevezetéssel ellátta): Magyar irodalom és zsidóság. (Költői és prózai szemelvények.) Budapest, Kiadja az Országos Izraelita Tanítóegyesület. [81; 84; 85; 103; 104; 268]
- KOMLÓS Aladár: Bródy Sándor. In uő: Írók és elvek. Irodalmi tanulmányok. Budapest, Nyugat. 26-48 [46] In uő: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig. II. kötet. Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó. 216-233. p. [230]
??"Tiszaeszlár emlékei gátolták meg abban, hogy mint kortársai, beleessen az emancipáció kábulatába, Tiszaeszlár, melyet ifjúsága legfogékonyabb éveiben élt át? Vagy saját bőrén tapasztalt sérelmek fokozták fel annyira az érzékenységét? Csak az nyilvánvaló, hogy állandóan foglalkoztatja a zsidókérdés."
- BRÓDY Sándor: Eötvös Károlyról. [Kortársak nagy írókról 2. sorozat, 223-234. p.] In Eötvös Károly 1842-1916. Vár ucca tizenhét negyedévkönyv. IV. évfolyam, 1. szám. 1996/1. Vendégszerkesztő: Alexa Károly. Főszerkesztő: Géczi János. Veszprém, Művészetek Háza. [1996.] 93-98. p. [98]
Cherbuliez, Victor (1829–1899): francia író
„1883-ban újabb hosszú, magyar vonatkozású cikke jelent meg a tiszaeszlári pörről, amelyet szintén közöl kötetünk.”
Valbert, G., LAffaire de Tisza Eszlár, in: Revue des Deux Mondes, band 48, 1.8.1883, blz. 681-692.
Valbert, G. (Cherbuliez). L’affaire de Tisza-Eszlár. Klny. Revue des deux mondes-ből. I-er aout. Paris. 1883.
Valbert, G. [Cherbuliez, Victor]: A tiszaeszlári per. = Revue des Deux Mondes, 1883.?? In Franczia tűkör. Válogatás a 19. század magyar vonatkozású francia irodalmából. (Magyar Hírmondó.) Szerk.: Bajomi Lázár Endre. Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1987. p. 441–462., 653.
Csorba Győző (1916–1995): költő, műfordító
„CSGY: – [Cselédek közt] persze mindenféle rémhír járta, akkoriban volt, úgy emlékszem, a Solymosi Eszter-ügy, amit megírt Eötvös Károly A nagy perben. „Solymosi Eszter vére de piros, / Az ezres bankó de szép papiros. / Föl kell vágni a zsidó hasát, / Solymosi Eszter benne van-e hát.” Kerengett a rémhír, hogy egy zsidó sakter megöli a fiatal magyar lányokat és a vérüket kiszívja. CSI: – Ez volt a tiszaeszlári per az 1880-as évek első felében. A per 1883-ban volt, az ügyről a harmincas években Krúdy is írt könyvet. 1944-ben még kiadták az egykori vizsgálóbíró emlékiratait. CSGY: – Igen. Ugyanekkoriból való a Kudelkáné története is. Csak azért mondom itt, mert szintén gyermekkoromban hallottam anyámtól, azt a rigmust, hogy „Lédererné, mi van a kosárba, / Kudelkának keze, feje, lába.”
Csorba Győző: A város oldalában. Beszélgetések. Kérdező: Csuhai István. Pécs : Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1991. 224. p. [14–15]
Csurka István (1934– ): író, újságíró
Császár István???: Legyünk megértőek. = Népszava, január 12. 6. p. [6]
Donáth Endre
Műve csak bibliográfiai adatként létezik.
Donáth Endre: Solymosi Eszter. Legújabb társadalmi regény 2 kötetben. I. köt. 1. füzet. Kolozsvár, 1882.
Egy keresztény
EGY KERESZTÉNY: Vígasztalódjál, jó apám, "Az ár ellen". [Vers] = Pesti Napló, június 28. 1. p.
Eörsi István (1931–2005): költő, író, műfordító
„Ahhoz sem kell tárgyszerű és elmélyült kutatás, hogy minek minősítsük az olyan könyvkiadói (és publicisztikai) eljárást, mely az 1882-es tiszaeszlári perben felmentett zsidókat 1944-ben, a krematóriumok füstjétől csak nem is köhintve (és még 1988-ban is) gyilkosoknak tünteti fel.”
Eörsi István: Mihez nem kell történettudósnak lenni? = Hitel, 1989. február 15. (4. sz.) p. 7.